37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok

Oldalak: « 1 2 ... 18 ... 26 27 [28] 29 30 ... 34 35 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Ballay Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2021. október 19. 10:06 | Link

Egy újabb erkélyjelenet, jaj nekem,
ám a szereplők változatlanok, kedvesem: Wass Abigél


- Képtelenség? Ezzel most megsebzett, kedvesem.
Hogy lássa mennyire, tenyeremmel lefedem mellkasom azon részét, mely alatt szívem igencsak hevesen dobog. Ez a nő, ez az átkozott, átokverte boszorka képes, és tényleg megsebez. Nem most, óóó egyáltalán nem most, hanem később. Vele lenni, őt imádni, nem úgy, mint azok a ficsúrok, odabent, hanem igazi hévvel, vággyal, szívvel, úgy vélem lassú, kínokkal és gyönyörökkel átitatott halálhoz vezető, igencsak rögös út. De vajon megérné? Minden férfi olyan asszonyra vágyik, mint ő. Olyan tűzre, ami a szemébe ég, olyan ajkakra, melyek akkor a legszebbek, mikor bánt velük, és mégis, újra és újra megcsókolni valók. Az ember olyan asszonyt akar maga mellé, aki megégeti, aki felemészti, ám végül gyáván beéri a jóságos nőkkel, akik rendezett életükkel, türelmükkel, megalázkodásukkal a férfiak kényelmét szolgálják. Kevés az a férfi, aki máshogy dönt, hiszen az én fejemben is ott él a sosem vágyott nő, a rendes, dolgos és derék, aki kiváló anya, nagyszerű háziasszony, aki büszkeséget hoz a házasságba, aki nem trófea, hanem édes megnyugvás. A nő, akire nem vágyom, aki nem olyan, mint a másik, mint Abigél.
- Pedig, ha úgy hozná a sors, hogy lelepleződnénk, én vállalnám a házasság rabságát.
Nem kívánok még megállapodni, és ez a legbosszantobb bennem a családom részéről. Lehetnék részeges, szerencsejáték-függő, asszonyverő is akár, de legyek megállapodott. Hogy milyen kifordult és gusztustalan is a világ, arra ez itt a legjobb példa. Ocsmány és undorító. A függőségek közül a kártya az, amiről nem vagyok hajlandó lemondani.
- Alkosson rólam hát véleményt. És ha igaza van, nem hazudtolom meg.
Ostoba és veszélyes játék az ilyesmi, mert nem biztos, hogy egy nőtől egy férfi véleményt akar hallani, különösképp akkor nem, ha az a nő a legmegátalkodottabb mind közül, és ez a nő az, a legmegátalkodottabb. Éppen ezért változik meg a légkör olyan gyorsan. Vajon mindig ilyen? A tüzes pokol és a dermesztő fagy közötti hullámozva, átmenet nélkül érkező váltások állandósága? Ez a nő egy boszorkány. A szó minden értelmében.
- Mit nyerek, ha elnyerem? Bilincset tehetek a csuklójára?
Kezemet hirtelen felemelve, elkapom a kezemet simító ujjakhoz vezető csuklót. Nem durván, de határozottan fogok rá, és azzal, valamint másik kezem csípőjére téve, egészen közel húzom magamhoz. Ajkaimmal ajkait simítva, de nem csókolva. A francba is, miért félek tőle? Rettegek attól, hogy Abigél olyanná válik a számomra, aki túl sokat jelentene, aki túl fontos lenne, akibe szerelmes lennék. Ördögtől való nőszemély, megátalkodott Édenkerti boszorka.
- Ha egy kicsit kedvesebb lenne, feladnám önért az elveimet. Hajnali dér. Ő tökéletes társ lesz.
Az egyik kedvencem, az első, akinek a születésénél jelen voltam. Az egyik legkeményebb télen történt, hó még nem esett, de rettenetesen hideg volt. Mire megszületett, az ujjaim teljesen elfagytak, alig tudtam őket mozdítani, hosszú idő és sok gyógyital kellett a regenerálódáshoz. De ha nem vagyok ott, az anyja és a csikó is elpusztul, nem hagyhattam. A vele való kapcsolatom különleges. Az első saját, vásárolt unikornisom első csikója. Mostanra már ő maga is több ellésen túl van, de a kor nem látszik rajta, tökéletes, fenséges, ahogy felénk közeledik. Ellépve tőle, a vonásaim megváltoznak, ahogy Hajnal az orrát az arcomnak nyomja, minden feszültség elszáll, és láthatóan jó hatással van rám a jelenléte. Sokan azt mondják, hogy ilyenkor teljesen mássá válok, mintha a valódi arcom kerülne a felszínre. Igazuk van, ilyenkor, amikor itt vagyok kint, nincs álarc, csak kedvesség, és bár nem akartam, hogy így lásson, önmagammal képtelen vagyok harcolni, amikor velük lehetek.
- Segíthetek?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Wass Abigél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 49
Írta: 2021. november 1. 20:52 | Link

Benedek
outfit | családi vacsora

- Óóó Benedek, legyen csak őszinte, Ön sohasem vágyna rám, miért várja hát el, hogy én magam vágyjak Önre? – bár hangja továbbra is incselkedő, játékos, a szavai fájdalmasan igazul csattannak kettejük között. Mert hogyan is szerethetné Őt a férfi, aki szabadságra, nyugalomra, irányítható nőre vágyik? Akinek a családja sohasem lenne boldog, ha olyan nőt venne el feleségül, mint Abigél? Igen, talán egy éjszaka erejéig megégetné magát, mindent odaadna, hogy megkaphassa, de nem szeretné Őt élete végéig, mert az olyan emberek, mint Ballay, tovább állnak, nem hagyják magukat gyötörni és kínozni. Több eszük van annál. A kijelentésre döbbenten fordul hátra, ezt pedig nem is leplezi. – Kötve hiszem, hogy így tenne. Kényszerűségből meglehet, de szívből kétlem – s bár ott a nyelve hegyén, hogy ő bizonyosan inkább elmenekülne, tudja maga is, csupán bántó szavak ezek, melyek mögött nincs igazságtartalom. Ha csak egy fikarcnyi is lenne, már ajkai formálták volna a szavakat, ám tudva, mily igaztalan is lett volna, végül úgy dönt, csupán fölényes dacból nem ad hangot ezen gonosz visszavágásnak.
- Bár nem hiszem, hogy kíváncsi a véleményemre… - kezd bele, s egy lélegzetvételnyi hatásszünet után folytatja is. – Úgy vélem, hogy Ön szenvedélyesen éli az életét. A pillanatnyi örömök éltetik, s mind családja, mind pozíciója csupán gúzsba köti a kezét. Házasságba kényszerülne, de szabadabb szellem Ön ennél, s bár azt állítja, nem él bűnös élvezetekkel, hajhássza az izgalmat. Kedveli a kártyát és nem veti meg a whisky-t, a nők pedig… A gyengéi – noha leírásának egy része tökéletesen igaz volna a nőre is, a hallott pletykákból és a tapasztaltakból erre tud következtetni, mégha néhol helytelenül is teszi. Fogalma sincs, akarja-e még bántani Benedeket, csupán azt tudja, hogy messzire kell elkerülje és jobb lesz, ha minél hamarabb megházasodik, máskülönben végzetesen beleszeret ebbe a csapodár gazemberbe.
Ismét két lábbal a földön állva már kissé bánja, hogy olyan szigorú és gonosz volt Ballay-val, így a maga női praktikáival húzódik közelebb, s incselkedik folyton-folyvást, hogy reakcióra bírja partnerét. Eközben nem kerüli el figyelmét, ahogy a lemenő nap tökéletes szögben világítja meg az átható, mélybarna íriszeket. Ahogy a lovakra pillant, vonásai megenyhülnek, tekintete is lágyabbá, finomabbá válik, mintha a szabadság és nyugalom egyszerre járná át testét. Hol van már az a heves tűz, amely korábban égett benne? Földöntúli csodaként hat, ahogy a természethez közelebb kerülve lélekben is eggyé válik vele. Ezt a Benedeket tudná szeretni bolondulásig, meg akarja érinteni, s arra vágyik, hogy egy nap rá is így nézzen… Nem, azt akarja, hogy rá szenvedéllyel és haraggal vegyített szemmel nézzen, gyűlölje és ragaszkodjon hozzá, akarja és taszítsa el egyszerre, azt a hevességet vágyja, mely saját szívében is szüntelen dúl. – Az attól függ, miként tekint rám, Benedek. Trófeaként vagy kincsként – kissé oldalra biccenti fejét, válaszát a forró ajkakba suttogja, melyek ismét csak évődőn súrolják övéit. Oh, mit megadna egyetlen csókért, hogy megérezze azt, ami a férfiban tombol… Az érzéseket, a vágyat, a kívánást. Ám mire ez bekövetkezhetne, pillanatuk szertefoszlik, s a férfi ismét a lovakra fordítja tekintetét. Szinte lenyűgöző az a változás, ami újfent végbemegy benne. A nő nehezen leplezi csodálatát, ám mégis igyekszik minden érzelmet elrejteni arcáról.
- Köszönöm – biccent a segítségre, ám mielőtt felülne a szárnyasra, odalép hozzá kezét tartja, hogy megszagolhassa. Amikor fejével közelebb nyomul, megsimítja azt, ahogyan oldalát is, s odahajolva hozzá szinte némán suttog neki pár szót. Imádja az állatokat, nem is vitás, lovagolni pedig mindig is imádott, nem csoda hát, hogy tudja, miképp kezelje a fenséges teremtményt. Odalép Benedekhez, hogy elfogadja a felajánlott segítséget, s felkapaszkodjon a jószág hátára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ballay Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2021. december 22. 16:02 | Link

Egy újabb erkélyjelenet, jaj nekem,
ám a szereplők változatlanok, kedvesem: Wass Abigél


- Nem vágynék Önre? Mire alapozza ezt a feltételezést, ha szabad kérdeznem?
Mert vágyok rá. Az a nagy helyzet, hogy, bár pontosan tudom, éppen abba a csapdába készülök belesétálni, amit olyan nagyon megpróbálok kikerülni. Nem akarok olyan feleséget, mint ő, nem akarok érezni a feleségem iránt. Azt akarom, hogy egy csendes, jól nevelt asszony legyen, tiszta előélettel, rajongóktól mentesen, aki odaadással neveli majd a gyermekeinket. Azonban elég egyetlen szikra, egyetlen sugallat, és én térdre ereszkedem előtte, sőt, mi több, képes lennék olyan fogadalmakat megtenni, és ami ijesztőbb, hogy betartani is, mely rám nem jellemző. Bármit, érte. Miért? Nem lenne szabad ebbe a végtelen és féktelen játékba belekezdenem, de egyetlen pillantása is elég ahhoz, hogy nyakig elvesszek, és engedjem, had merüljek lejebb.
- Ismeri a Mágus szőrös szíve című mesét? Bogár Bárd.
Nem tudom, hogy az úrikisasszonyoknak mesélték-e őket, nekünk igen. A kedvencem mindközül ez, Nyiszi Nyuszival kevésbé vagyok kibékülve, habár Bálint rajongásig szerette, míg a három testvér meséjét mind a ketten kellemesnek, de elcsépeltnek tartottuk mindig is. Arra, hogy nem vagyok kíváncsi, arcom kissé eltorzul az értetlenségtől, hiszen, ha nem volnék, nem kérdezném, és, bár anyám hevesen tiltakozik ezellen, én mégis áldásként élem meg ilyenkor, hogy dúsabb szőrzettel keretezett arc mellett döntöttem, hiszem a szőr oly sok mindent elfed. Ha most egészben látszana arcom, valószínűleg, még így az éjjelben is riasztó képet festenék felháborodott öltözetemmel.
- Nohát, szinte már úgy hangzik ez, mintha a rajongóm volna. De nem mondhatom, hogy valótlant állít, a gúzs is megvan, és a kártya is. A nők… egy bizonyos típusát kedvelem a gyengébbik nemnek. Magát.
Hát van ennél szebb és őszintébb bók? Nincs. Na jó, ez nem teljesen őszinte, mert azt a fajtát, ahova tartozik, de ugyanmár, éppen ezen a szép estén miért is akarnám megsérteni? Őt nagyon tudnám szeretni, jobban, mint az elképzelni lehetséges, és éppen ezért nem is kívánhatom meg őt. Sem őt, sem a csókját, sem teste melegét. Semmit, ami ő maga. Mert, ha egyszer elragad az ár, alámerülök, és vége. Elveszek. Elvesztem. Illata körbeleng, miközben mintha a kettőnk között húzódó távolság centikre csökkenne csupán. Tompulok, vágyódom, és hirtelen leszek egyben élénk is, le akarom nyűgözni, meg akarom hódítani. Ó én balga lélek, minő szerelembe estem?
- Tőrként. Melybe önként rohanok, és mely szívemben százszor is megfordul, de mely miatt halálom órájában boldog mosollyal hullok alá. A végzetemként.
Nem trófea és nem kincs, egyik sem a kettő közül. Valami egészen más, valami veszélyes, valami, amit akarok, amire vágyok. Érzem, és épp ezért húzódom el. Nem szabad, de oly jó. Nem kívánhatom meg. Nekem terveim vannak, elképzelt jövőképem, és összeomlana, átalakulna, és félek, előbb haláloznénk el, mint az eltervezve van. Nem tudom kényszeríteni magam, hogy ne kövessem tekintetemmel, és ahogy ott áll, ahogy hozzáér, ahogy rápillant, a gyengédsége ide teremtette. Szívem szerint leszaggatnám róla a kikent-kifent báli öltözéket, ez a gyászos feketét, kényelmes öltözetbe bújtatnám, színekbe. Csókolnám, szeretném, és álomképeim közepette azon kapom magam, hogy túl sokáig néztem, hogy mire előttem terem, rá is úgy nézek, mint akkor teszem, amikor hiszem, hogy nem lát. Gyengéden.
Közelebb lépek, ujjaimmal óvatosan fogok a vékony derékra, hogy aztán testalkatomat meghazudtolóan könnyedén emeljem a magasba, és helyezzem el az unikornis hátán. Nem lépek arrébb, felpillantva rá, idült mosollyal arcomon nyugtázom, hangosan kimondott gondolatom:
- Tökéletes.
Utoljára módosította:Ballay Benedek, 2021. december 22. 16:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Wass Abigél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 49
Írta: 2021. december 26. 02:45 | Link

Benedek
outfit | családi vacsora

- Túlságosan vad vagyok. Önnek olyan nő kell, aki nyugodt, türelmes és kitűnő abban, hogy szemet hunyjon kihágásai felett. Erre én teljes mértékben alkalmatlan vagyok - akár mondhatnánk azt is, hogy önmagát sérti meg ezen szavaival, ám a valóság messze áll ettől. Abigél nem válik rosszabb emberré azzal, hogy nem rendelkezik azon erényekkel, melyekkel más igen. Helyette kapott mást, talán jobbat, talán rosszabbat, de semmiképp sem lesz jelentéktelenebb. Ami azt illeti, többre értékeli a ravaszságot, a függetlenséget és az öntudatosságot, nem is beszélve arról, hogy az érvényesüléshez elengedhetetlen a manipuláció, legalábbis mai napság.
- Bevallom, nem is hallottam még róla - műveletlen lenne tán? Nem valószínű, egyszerűen csak neki másfajta tanmese jutott, sokkal hercegnősebb és sokkal bugyutább, amiket aztán a valóság kegyetlensége rendre szilánkokra tört. Ki hisz ma már Hamupipőkében vagy Csipkerózsikában? Sem hercegek fehér lovon, sem hercegnők csillogó ruhában nincsenek, a gonoszok pedig soha, de soha nem nyerik el méltó büntetésüket. - És mi tetszik bennem magának annyira? - szája széle apró, némiképp magabiztos mosolyba húzódik, s évődőn teszi fel kérdését. Oh, ha tudná, hogy mennyi minden vonzza és taszítja egyszerre, ha látná azt a tüzet, amelyet még önmaga előtt is tagad... Ki tudja, talán ezúttal a nő is érzi azt, amit kellene, ami tökéletes alapja lehetne egy mindent felperzselő szerelemnek, vágynak, házasságnak, azt azonban, amire most készül, nem teheti meg Ballay-val. Erkölcs? Kedvesség? Jóhiszem? Nem feltétlenül erényei a nőnek, mégis, ha erre gondol, hogy tönkreteszi és kisemmizi a férfit, meg kell rázza magát. Nem tenné meg. Vele nem.
- A végzete akarok lenni, Benedek. De nem most. Küzdjön meg értem - tekintetét a férfiéba fúrja, ajkai enyhén elnyílnak, a vágy járja át testét. Most és azonnal akarja magának Őt és a mindent, ám tartása sokkal erősebb annál, minthogy pár édes szónak higgyen. Szegény, reménytelenül dobbanó szíve hullik alá, s törik ripityára a tudattól, hogy az ő szerelmük sohasem teljesülhet be.
A lóhoz lépve finoman kezdi cirógatni, beszél hozzá, dédelgeti, becézi. Az állat jószerével megérzi a gyengédséget, mellyel felé fordulnak, s nem mutat kifogást az ellen, hogy a nő felüljön hátára. Anélkül sohasem érünk állathoz, hogy ezen a bemutatkozón túl ne esnénk, s mivel Abigél gyakorlott lovas - igaz nem szárnyaslovon -, elemi késztetés az, hogy az állat közelébe férkőzzön. Felülve rá finoman paskolja meg az unikornist, majd kihúzza magát: akárha nyeregbe született volna. Emberemlékezet óta nem dobta le magáról négylábú, s ami azt illeti, minden bizonnyal nem is ma fogja. Meghallva a férfi reakcióját, tekintete rárebben, s ezúttal az arcán ívelő mosoly se nem fennhéjázó, se nem magabiztos. Valami egészen más rejlik mögötte, valami megfejthetetlen, valami különleges, olyan ez, amit nem minden férfi tudhat magáénak. Mire ezt az információt feldolgozhatná, Abigél finoman elindul az unikornissal, hogy megtehessen vele pár kört. A lenyugvó nap fényében egészen éterinek hat, ahogy kecsesen, egyenes háttal, lengedező hajtincsekkel és a szabadság különös mámorával lovagol körbe. Az eddigi cserfes, kacér lány tovatűnik, s helyét egy kellemes, finom, törékeny nő veszi át, aki a rengeteg gondot levetve magáról végre valahára az, ami mindig is akart lenni. Szabad.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Wass Abigél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 49
Írta: 2022. január 10. 12:29 | Link

Benedek
outfit | tivornyázók

Ismét a másik oldalára fordul, álmatlansága teljesen kikészíti. Anyagi helyzetüket rendezte, a Wass család neve ismét a helyén. Alig pár napja házas csupán, de erre már volt lehetősége - kit akarunk átverni, hisz ez volt az első dolga -, ám a házasélet közel sem olyan édes, mint amilyennek mondják. Gáborral szemben kimondottan elutasító, a férfi a hitvesi csókon kívül nem érintette a nőt, ráadásul amilyen mulya és szerencsétlen, ezt még csak a szemére sem hányja. Nem lép fel férfiként, nem próbálja levenni a lábáról és elcsábítani, ebből kifolyólag kapcsolatuk börtönné vált. Nem sokat javít a helyzeten, hogy a kedves mama folyton-folyvást körülöttük legyeskedik, az őrületbe kergetve Abigélt. Legalább éjjelente eltűnik, nem mintha sokat számítana.
Szüntelen azon jár agya, hogyan léphetne ki ebből a helyzetből, hogyan szabadulhatna meg férjétől anélkül, hogy ezért börtönbe kéne vonulnia. Nehéz kérdés. Ezt a találgatást szakítja félbe az utcáról beszűrődő zajongás, már amennyiben ezt lehet annak nevezni. Fújtatva rúgja le takaróját, hogy az ablakon kinézve megpillantsa a kertkapun betámolygó Benedeket és Gábort. Együtt. Nyelvére kell harapnia, mert nem egy és nem két káromkodás hagyná el csinos ajkait. Rögvest kiront szobájából, hogy a földszintre érve ne a személyzet, hanem ő nyisson ajtót, s még csak az sem érdekli, hogy úrihölgyhöz nem méltóan lenge öltözetben teszi mindezt, ingerültsége ugyanis elegendő tüzet biztosít ahhoz, hogy ne vegye észre a jeges szellőt, mely beáramlik a házba, mikor ajtót nyit.
- Felteszem van magyarázata mindkettejüknek. Hallgassanak már el!! - fojtott hangon próbálja lepisszegni a két részeget, de mint tudjuk, ilyenkor ez nem sokat ér. A komornyik rögtön megjelenik és elhűlve nézi a jelenetet. - Ne bámuljon már úgy, még soha nem látott ittas embert? Segítsen neki bejutni a vendégszobába, nem kockáztatjuk meg a lépcsőzést - a férfi készségesen lép Ballay-hoz, hogy átvegye tőle a magán kívül lévő férfit, aki mintha valami olyasmit motyogna, hogy Abigél milyen kívánatos ma este is. A nő természetesen csak megforgatja szemeit, hogy rögtön utána villámokat szórva íriszeivel életének alfájára és omegájára tekintsen.
- Maga pedig távozzon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ballay Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2022. január 10. 13:47 | Link

Van az az állapot, nem tagadhatom
Mikor a felelősséget már magam sem vállalom: Wass Abigél


- … me’ lucskos vót a … csúnyája!
Totálisan ritmustalan dalra nem is nagyon emlékeztető történetnek lehet most mindenki szem és fültanúja, az előbbi kellemetlen, az utóbbi szinte bűn az emberiség ellen. Megjegyzem, ez a barom itt mellettem, tényleg egy barom, én magam köszönöm szépen, megelégszem a közepessel. Mert tudom, hogy hol a határ, és esküszöm, hogy éppen csak egy kicsivel mentem fölé. Majdnem egy kicsivel. Jobbommal ezt a mamlaszt tartom, a balban a szivaromat. Esküszöm, hogy amikor elindultam, még cigaretta volt, de valahogy szivar lett.
- Kocsmárosné, kocsmárosné látom már, vágya most mily magasra hág, had hágjam hát én is, lásson csodát még is.
Vígan haladunk az úton, és nem is tudom már, hogy hogyan kezdődött ez az egész. Ja igen, megjelent ez a szerencsétlen, hozott magával jófajta whiskey-t, játszottunk, hatalmas összeget vesztett, de nem bánta, majd ittunk még, és amikor elkezdett a feleségéről beszélni, jobbnak láttam hazahozni. Nem azért, mert zavart volna, hogy szóba kerül a nő, sokkal inkább azért, mert nem akartam, hogy mások is hallják. Nekem mondhatja, én csak kéjes élvezettel hallgatom az el nem hált nászt, és ajánlok neki kiváló lányokat, akik bevezetik a felnőttek kéjes életébe, de valahogy mégis, attól még, hogy az ő felesége, úgy érzem, hogy meg kell védenem. Megvédenem, de nem megviccelnem. így hát, ahogy közelebb haladunk, változtatok az arcberendezésemen, mintha én magam is olyan részeg volnék, mint Gábor, és ahogy lepisszeg, én úgy emelem magasabbra a hangom, kurjantva az éjszakába, hogy erős pálcám arra hivatott, hogy az asszony többet ne nyígjon. Szörnyűek ezek a dalok, de imádom őket, a felét ma éjjel tanultam, és ha valamiért ezért már megérte. Gábor nevetve legyint, sőt mi több, van olyan bátor, hogy lepisszegi a feleségét, amitől nekem is nevethetnékem támad, és azonnal át is adom a komornyiknak a félájult cimborát, akit amúgy ki nem állhatok.
- Engedje meg, hogy egyetértésemet fejezzem ki. Ön igazán kívánatos.
Az utolsó három szóval távozás helyett közelebb lépek, olyan közel, hogy az már nem csak illetlen, de szabályosan pofátlan is. Hogy zavar-e? Dehogy. Majd szépen ráfogom az alkoholra. A köztünk lévő távolság nem létezik, így vagyok olyan bátor, hogy kezemmel háta ívét simítsam, épp csak annyira megérintve fenekét, hogy az akaratlan is beindítsa a fantáziáját.
- Benne akarok lenni.
Hogy miben azt nem pontosítom, és tudom, hogy ezzel bosszantom, azt akarom, hogy bosszankodjon. Egy csókba? A fantáziájában? Magában Abigélben? Háromszoros igen. Léptek. Kicsi lába, határozott haladás. Szobalány. Éppen ezért, még mielőtt el kellene vállnom tőle, hirtelen húzom magamhoz, szorosan átölelve, és mielőtt még kezét pofonra lendíthetné, elkapom, hogy aztán táncolva húzzam beljebb. Bolondot csinálok magamból, de nem érdekel, mi még nem végeztünk egymással.
- Mozogjon úgy, mintha élne, hiszen szeret táncolni, és nem viseli a gyászt sem, úgysem táncolhattam a menyasszonnyal, hát most megteszem a feleséggel. Essen meg a szíve a férje legkedvesebb barátján, és ne kényszerítse távozásra. Engedje, hogy itt hajtsa álomra a fejét...
Majd közelebb hajolva, hogy más ne hallja, hozzáteszem.  
- ... és csókkal hintse be az asszonyi testét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Wass Abigél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 49
Írta: 2022. január 10. 14:08 | Link

Benedek
outfit | tivornyázók

Benedeken már meg sem lepődik, azonban Gábor magáénak tudhat egy nem túl kedves, egyenesen már gyűlöletes pillantást. Ez elegendő arra, hogy jókedve alább hagyjon és szótlanul támolyogjon tovább a vendégszoba felé, természetesen a komornyik segítségével - nélküle legfeljebb mászna.
- Ezer ördög és pokol, Ballay Benedek, maga beleborult egy szeszes hordóba?! - fintorogva lépne hátrébb, ha nem simulna hátára ez az erős kéz. Mégis miért van az, hogy még ebben az ittas állapotban is sokkal kívánatosabbnak látja őt, mint józanul és fessen férjét bármikor? Mégsem teheti meg, hogy ebben a házban ejtsen foltot házasságuk becsületén, így nagyon igyekszik hathatósan ellenállni, ami nem könnyű vállalkozás, főleg akkor, mikor egy egyébként sem félénk férfi még több bátorságot merít az alkoholból, melyet a szükségesnél nagyobb mennyiségben fogyasztott el. - Benedek, ezt már megbeszéltük egyszer - egyik kezét a férfi mellkasára csúsztatja, hogy megpróbálja eltolni magától, azonban felemelve fejét és belenézve azokba az izzó barnákba, érzi, hogy egész teste megbizsereg. Mi tagadás, én is akarom, hogy bennem legyen.
Meghallja maga is a szobalány lépteit, Benedek azonban gyorsabb, mint a nő reflexei, idejében kapja el kezét, hogy ne tudjon elcsattanni az a bizonyos pofon. Az egész szituáció roppant illetlen, ahogy rövidke hálóruhájában a bejárati ajtó előtt táncol egy férfival, aki történetesen nem a férje. A szobalány is hasonlóakat gondolhat, mert megrökönyödve figyeli a jelenetet, ami szeme elé tárul. - Kérem, készítsen elő egy vendégszobát Ballay úrnak, mint azt látja, ő sincs már magánál - a lányka pipacsvörös arccal kezd el rohanni, hogy teljesítse a kérést, így mire Benedek eljut addig, hogy a fülébe suttogja a disznóságait, végre megint csak kettesben vannak.
- Nem kérhet tőlem ilyet, főleg itt nem, könyörgöm Benedek, ne tegye ezt velem - a zavar pírja jelenik meg arcán, s bár tiltakozni akar, ösztönösen mozdul egész teste. Emlékszik a csókra, az érintésekre, hogy még soha, senki nem szerette olyan szenvedéllyel, mint amit a színházban tapasztalt. Ha szerette is volna így valaki, nem találtak viszonzásra az érzelmek Abigél részéről, s így nem élhette át mindazt, amit Benedekkel igen. Rájőve, hogy újabb lehetőséget szalasztana el, úgy érzi, neki is jár egy kis szórakozás és kielégülés. Belemegy hát a játékba. - Tudja mit? Nem érdekel - azzal a férfihoz simul, s kiszabadítva egyik kezét a férfi hajába túr, hogy felemelkedjen hozzá és megcsókolhassa. Ezernyi szikra pattog mindenütt, áramütés éri, mellei és lassan megkeményedő mellbimbói a férfinak feszülnek, de nem érdekli. Még az sem zavarja, hogy az édes bűnnel whisky íze keveredik, csak elvehesse, amit akar.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ballay Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2022. január 10. 14:33 | Link

Van az az állapot, nem tagadhatom
Mikor a felelősséget már magam sem vállalom: Wass Abigél



Azt, hogy mibe borult, vagy éppen nem borultam bele, inkább hagyjuk, mégis, jól esik, hogy hitelesen tudom alakítani úgy a szerepem, hogy igen intenzíven ittas legyek. Hát ha ez kell ahhoz, hogy a házban maradhassak. Itt akarok lenni, nem tudom megmagyarázni, hogy miért éppen most, de azt hiszem az, hogy tudom, nem érintették meg egymást, vagy legalábbis nem jellemző rájuk, hogy együtt lennének, elindított bennem valamit. Akarom őt, így, házas asszonyként akarom. Mindenhogyan is, de a sértett és szerelmes - mert mondjuk ki, ez tény - férfi, aki nem, egyáltalán nem érti a helyzetet, most valami olyat akar tenni, amit nem hagyna jóvá senki. Ha egyszerre valaki netalántán könyvet kívánna írni az életemről, csak jelezném, hogy az “és minden őrült döntés mögött, ott áll egy Ballay”, igen hangzatos lenne. Mert nem akartam én költő lenni, hát mi lettem? Polgármester. Mert az úgyse sikerülne. Nem-e? Dehogynem. Nem jó döntés a női alpolgármester, ó de még mennyire, hogy nőből van. Eszes, veszélyesen manipulatív, hosszúcombú. Nekem olyan nő kellett, akinél előbb feltételezik, hogy viszony és nem ész által került pozícióba. Sosem rántanak át a palánkon. És mit mondtak még? Özveggyel ne kezdj, mert ki tudja, mit visz bele a kapcsolatba. Vajon most, amikor már nem nem finomkodva, nem játszva, hanem szabályosan perzselőn és követelőn csókolom a nőt, aki özvegy és házas is, saját hitvese házának halljában, érdekel mit mondtak mások? A legkevésbé se. Az özvegy nő csak szeretőnek jó. Így, hogy férje van, más nem is lehet, de mivel hiányzik életéből az, hogy valakivel legyen, érzem, hogy nyert ügyem van. Ma éjjel pedig, terveim szerint orgazmusból ájulásba, és ájulásból orgazmusba kívánom őt eljuttatni.
- Nem teherbe kívánom ejteni, bár a férje nevével és az én génjeimmel legalább esélyt adna annak a szerencsétlennek.
Megragadom a hálóruha szélét, csak meg kellene rántanom, és tudom, hogy ha a bőrébe is vágna az anyag, a következő pillanatban elpattanna, felfedve mellét, lehullva pedig egész testét. Itt, a giccses váza szomszédságában, az asztalra fektetve tenném először magamévá. Az agyamból a vér kitódul, érzem, ahogy a teste közelében férfiasságom éled, ám nem lehet, itt nem, mert tudom, hogy azzal felégetnénk mindent. Bárcsak pár nappal korábban lennénk… hirtelen lépek el tőle, köhintve húzom elő belső zsebemből a cigarettám és az öngyújtóm, nem zavartatva magam, gyújtom meg, végignézve rajta. Kegyetlenség így elválni, de nem akarná, ha maradtam volna, és azt akarom, hogy ő akarjon. Nagyon akarjon.
- Kaphatnék esetleg egy hamutálat?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Wass Abigél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 49
Írta: 2022. január 10. 14:48 | Link

Benedek
outfit | tivornyázók

Fogalma sincs, mi ütött belé, hogy beleegyezett ebbe, mikor pontosan jól tudja, mit kockáztat. Most már a jóhírét, ha pedig Ballay csak játszik vele, nem egyszerűen az elvált, hanem rögtön a szajha nevet is magára aggathatja. De érdekli-e őt ebben a pillanatban mindez? Egy cseppet sem, akár egy bújós macska, törleszkedik, minden mozdulatából érezhető, mennyire szeszélyes és kiszámíthatatlan: egyszer kívánja Benedeket, másszor nem, gúnyt űz belőle és játszik vele... De ugyanez viszont is igaz. Minden érintés, minden csók, keveredő lélegzetük és a kéjes vágy teljesen felemészti mindkettejüket. Nem lehet sokáig józan ésszel bírni.
A következő mondat, amikor is elválnak, tökéletesen elegendő ahhoz, hogy Abigél dühe lángra lobbanjon. Olyan hirtelen, a semmiből lendíti kezét, amelyre még Ballay sem készülhet fel. A tenyér hangos csattanással éri el a férfi arcát, s sejthetjük, ha Abigélnek izzik a tenyere, vajon az áldozatnak mennyire fájhat az ütés. Ha nem akart volna cigaretta reményében amúgy is elválni tőle a férfi, ettől biztos megtette volna. Ziláltam, kifulladva mered a másikra, felsőjét megigazítja, s bár az alatta nyugvó melltartó borzasztóan feszesnek hat, még egyszer nem engedi magához ilyen közel. Csak játszik. - Maga egy lehetetlen alak, nem is értem, miért engedtem be a házunkba - fújtatva lép hátra és arrébb lépve megfog egy fém hamutálat, hogy egyenesen hozzávágja a másikhoz. Nem kétséges, hogy a jelenet roppantul mulattatja majd Ballay-t, s ezzel többé-kevésbé bolondot csinál magából a szőke, de nem érdekli. Tekintete izzik, s ha nem tudná a férfi, hogy Abigél mennyire kívánja, minden bizonnyal elhinné, hogy színtiszta, maró gyűlölet fénylik a jegeskék íriszekben.
- Menjen a pokolba - még hogy teherbe ejteni! Mert talán ő annyival másabb, mint Gábor, hah! Szőke tincsei lebbennek, ahogy hatalmas lendületet véve megfordul és önbecsülésének, valamint büszkeségének morzsáival elindul a lépcső felé, hogy inkább lefeküdjön aludni - nem mintha képes lenne rá. Mit képzel magáról ez a szemtelen fráter?! Csak azért, mert sármos, ellenállhatatlan és egy két lábon járó tesztoszterongyár, még nem jelenti azt, hogy mindent megkaphat. De bizony nem ám... Mert Abigél sohasem lesz az övé. Soha.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ballay Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2022. január 10. 15:56 | Link

Van az az állapot, nem tagadhatom
Mikor a felelősséget már magam sem vállalom: Wass Abigél


Mondhatnánk, hogy a pofon a lelkemig hatol, és azért fáj olyan piszkosul, de nem, ez egy teljesen megérdemelt ütés volt, ami azért fáj ennyire rohadtul, mert a nő piszkos mód erős. A fene se? Ó kérem, de, én pontosan tudtam, hogy ez a nőszemély erős, csak reményeim az iránt voltak, hogy erejét a szeretkezésre, semmit a háborúra tartogatja. Égő arca horkantok fel, ahogy drámai távozással kívánja a tudtomra adni, hogy menjek a pokolba.
- Ugyan drágám, azóta ott vagyok, hogy az életembe léptél!
És nem, itt most nincs helye a magázódásnak, ez most egyáltalán nem az a helyzet, ahol az úriemberség egy cseppje is bennem akar maradni. Miért is akarna? Ő sem úrinő, hiszen az, aki ilyen kéjjel csókol egy másik férfit, az bizony nem az, és Istenemre mondom, akarom őt. Magamnak akarom, legyen bármilyen fájdalmas is. A lépcső felé indulok hát én is, követve őt, felpillantva a megszeppent szobalányra, aki hirtelen nem tudja, hogy mit is mondjon nekünk, végül csak elrebegi, hogy melyik a szobám, én pedig egy félmosollyal, és egy felszisszenős kacsintással felelek:
- Vihar közeleg, ha éjjel félne, megvédem.
Nagyon remélem, hogy Abigél is hallotta, és nagyon remélem, hogy a lány nem akar eljönni, mert terveim szerint sem egyedül, sem abban a szobában nem leszek, de a tény, hogy felajánlottam a társaságom, alibit is biztosít. Jó fiú vagyok, hiszen láthatja és halhatja mindenki, szánt szándékkal nem kívánom a ház asszonyával tölteni az éjszakát. Azonban, előfordulhat, hogy mégis ott ér majd a hajnal.
- Víg az az asszony, kinek keble táncol. Mutasd csecsed Iluska, had csókoljam halomra.
Sőt, mi több, még jelzem is, hogy érkezem, hogy ne higgye, hogy olyan könnyedén megszabadult tőlem. Hiszen itt vagyok, a pokolban, ezt kívánta nem? Ám legyen. Az ajtófélfának támaszkodva, mélyet szívok a cigarettába, miközben végigpillantok rajta. Elpazarolt szépségén, dühtől gyönyörű arcán. Ő van megsértődve! Nevetséges! Itt egyedül nekem van jogom sértettnek lenni.
- Azt beszélik a rossznyelvek, hogy családjaink a közeljövőben egyedülnek. Elnézve, hogy a férje még lélegzik, sajnálatos módon úgy tűnik, nem válik ismételten menyasszonnyá. Elgondolkoztam hát, hogyan is lesz ez.
Cigarettás kezemmel kissé megdörzsölöm a mellkasom, mert azért ez a nő, ha így folytatja, még ronccsá tehet azzal, hogy csecsebecsét még hozzám vág.
- Petronella korban közelebb van hozzám, de a preferenciám alapján Stefikét célozták meg. Áhítattal teli asszony lenne, úgyszólván. Micsoda hatalma van a pénznek, mindig elcsodálkozom. Egy Wass lány feladja a hitét érte, míg egy másik éppen örök magányt fogad.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Wass Abigél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 49
Írta: 2022. január 10. 16:16 | Link

Benedek
outfit | tivornyázók

Ha nem lenne úrihölgy, akkor most olyan dolgokat tenne és mondana, melyeket még éveken, ha nem évtizedeken át harsognának a köztudatban. Így azonban ökölbe szorítva kezét lépdel tovább, fel a lépcsőn, egyenesen a hálóig, ahová már nem érhetett el férje. Sajnálatos módon Benedek sem hagyja annyiban, még flörtölni mer a szobalánnyal, amitől csak még idegesebb lesz. Az ágyhoz érve dühösen kezdi dobálni az ágyneműket, Gáborét leginkább össze, hogy levihesse neki, sajátját azonban csak odébb túrja.
- Benedek az isten szerelmére, nem hagynád már abba? Ha énekelni támadna kedved, menj vissza a kocsmába a könnyelmű nőcskéidhez és ne itt rontsd a levegőt - észre sem veszi, hogy felindultságában egyszerűen tegeződésre vált maga is. Ki nem állhatja ezt a fajankót, aki ugyanolyan, mint bármelyik másik férfi. Nem akar rá figyelni, s úgy véli, ha nem teszi, akkor egyszer csak köddé válik, inkább magára hagyja. Különben is, itt állva hálójának ajtajában végképp kompromittáló jelenléte: tűnjön csak el, ne is lássa többé, kinek kell egy ilyen férfi? Ez egy rongyember, ő pedig ennél sokkal többet és jobbat érdemel! Na mondjuk nem egy Gábort, noha ennek a szerencsétlennek a tisztességéről nem kell kétszer megbizonyosodnia. Felmarkolja az ágyneműt és elindul Benedek felé, mikor a férfi ismét megszólal, ekkor azonban megtorpan. Nem is megtorpan, földbe gyökerezik a lába. Elhűlten hallgatja, amit a férfi mond, majd hitetlenül, s egyben féltékenységtől átitatva nevet fel.
- Ha azt hiszed, hogy a húgom kijön a zárdából, nagyon tévedsz. Nincsenek anyagi problémáink, erről én gondoskodtam, miután a húgom úgy döntött, az Úr szolgálatában majd többet segíthet romlott családunkon, mintha maga is megházasodik vagy tisztes szakmát tanul. A nővérem persze a másik ékköve a Wass famíliának, hiszen annyi esze sincs, hogy egy olyan férfihoz hozzámenjen, aki epekedik utána, s akit viszont szeret - ekkor gúnyos mosolyra húzódnak ajkai. - Óóó, vagy erről tán nem volt információd? Nos, igen, fogalmazhatunk úgy, hogy elszerettem Petronellától ezt a semmirekellőt. És igen, remekül gondolod, a Wass családban minden lány egy szent, de én erre ugyebár nem vagyok képes - mondandója végére érve már sem mosoly, sem boldogság nem játszik arcán. Egy pillanatra tökéletesen jól látszik minden, amit az elmúlt időszak tett vele: édesanyja halálának feldolgozatlan gyásza, a családfői szerep ólomsúlya a vállán, s nem mellesleg az egyedüllét. Magára hagyták mindezzel, ő pedig azon eszközeivel harcolt, amik voltak neki, s nem egy akadt tarsolyában. Visszakért kölcsönök, ugyancsak megkopasztott nemesi családoktól, kényszerházasság, a háztartás vezetése és persze boldogtalanság.
- Álljon félre az utamból - kezében az ágyneművel egyenesen Benedek elé lép, kékjei megremegnek, ahogy a barnákba néznek. Fáradt. Belefáradt a küzdelembe a világ ellen, s ha a férfi az igazi Abigélre vágyott, a csupa szív asszonyra, egy pillanatig most itt van előtte. A pillanat azonban elszáll, s nem hagy maga mögött mást, csak háború sújtotta harcmezőt. Csakhogy ez még nem a vége, az ő harcuk a mai estén csak most kezdődött.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ballay Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2022. január 10. 17:00 | Link

Van az az állapot, nem tagadhatom
Mikor a felelősséget már magam sem vállalom: Wass Abigél


Miért nem lehet egymást csak simán szeretni? A válasz egyszerű: ez nem egy olyan történet. Ezen a ponton pedig szeretnénk kiábrándítani mindenkit, egyáltalán nincs kőbe vésve, hogy ennek valaha is lehet boldog vége. Talán mi magunk el se tudnánk egymással képzelni az életet, túl azon, hogy szexelnénk, ordítanánk, verekednénk, majd ez ismétlődne, nem tudok elképzelni egy reggelit, amiben legalább egy fő nem sérül meg. Azonban a nagy helyzet az, hogy én ezt akarom. Most is, mikor minden reménytelen, ezt akarom. Fel kellene adnom? Ugyan, hiszen benne találtam meg életem szerelmét. Történjen bármi, mi a végén együtt leszünk.
- Én téged akartalak, te vagy az, aki képtelen nem a saját feje után menni.
Tegyük hozzá, a nagylelkű gesztust, mely értelmében nem tartok igényt a hozományára, csak Abigélt adják nekem, a Wass család nem fogadta el  és amolyan másik opcióként javasolták a másik lányokat, hiszen Abby hamarosan jegyességre lép. Aznap be is jelentették, mielőtt még másként lehetett volna, mielőtt még valami kiderül.
- Mire volt ez jó?
Őszintén nem értem, és egy pillanatra meg is riaszt, amit magam előtt látok, az a mosoly olyan, amit az ember nem akar a másik arcán látni, ami riasztja, és ami normál esetben azt mondaná, hogy  a lehető legjobban alakult minden. De én nem. Érteni akarom.
- Nem tehetem.
Félelem nyugodtan, beljebb lépve, és ezzel arra kényszerítve, hogy ő is visszalépjen. Ha kiengedem, elmenekül, és ezt eddig mindig megengedtem neki, de most nem fogom. Ma nem. Hogy ennek nyomatékot adjak,  az ajtót becsukva, úgy, hogy végig a szemébe nézek, fordítom el a kulcsot, melyet kihúzva a legközelebbi felületre teszek. Én nem kényszerítem maradás, az ő döntése lesz. Ujjaimmal végigsimítok karjain, hogy végül határozottan megfogjam az ágyneműt, és kivegyem a kezéből és félreteszem.
- Akarlak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Wass Abigél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 49
Írta: 2022. január 10. 17:22 | Link

Benedek
outfit | tivornyázók

Összepréseli ajkait, hiszen tudja, hogy a férfinak igaza van. A Papa megpróbálta rábeszélni Abigélt, hogy menjen hozzá Ballay-hoz, ő azonban tudta, hogyha elfogadja az ajánlatot, azzal önmagát köpi szembe. Hiába a szerelem, a vágyakozás, nem tehette meg, hogy kiszolgáltatja magát: Gábor esetében ő irányít, ő diktálja a feltételeket, az van, amit ő akar, mégis...
- Elvesztettem az édesanyámat. Meg se gyászolhattam. Az én felelősségem az egész családom, a Papa képtelen bármilyen feladat ellátására, azt hiszem... beleőrült édesanyám elvesztésébe. A testvéreim pedig a kisujjukat sem mozdítják. Az egyik zárdában imádkozik a lelke üdvéért, míg a másik azon siránkozik, hogy nem kaphatja meg a legújabb ruhát a legfinomabb selyemből. Neked van választásod, nekem viszont egyetlen alkalommal sem volt - mert persze, Benedek ott volt, mint választás, mondhatta volna, azonban saját önző igényeit és kívánalmait nem helyezhette családja elé. Rosszul döntött - megint. De nincs, aki megfogta volna a kezét, hogy leüljön vele és átbeszéljék a dolgokat, nincs aki tanácsot adjon és meggyőzze, nem kell egyedül úsznia az árral szemben. Megvetette a lábát, bármilyen vihart túlél, de ennek ára van.
A férfi közelebb lép, ő pedig hátrál, mit tehetne mást? Kérdőn, talán kétségbeesetten fonja össze tekintetüket, hallja a kulcs kattanását a zárban, a fém csörrenését a szekrény tetején. Nem tehetem. - Én sem tehetem - tovább hátrál, most már pajzsként használva az ágyneműt, ám ellenkezése legalább olyan semmitérő, mint a páncél, mellyel védelmezi magát. Kiveszik kezéből a takarót és a párnát, mintha sohasem lettek volna ott, ő pedig addig hátrál, míg lába az ágynak ütközik. Nincs már hová mennie, a perzselő tekintettől lángra lobban egész teste. Érinteni akarja Benedeket, bármennyire is tagadja, a színházban elárulta magát, most pedig képes lenne megtörni házassága szentségét. Képes lenne...
Ujjai ösztönösen mozdulnak, hogy a szövetkabát finom anyaga alatt érintsék a mellkast és a vállat, s ezzel eltávolítsák a meleg anyagot, mely eddig közéjük állt. A kabát magatehetetlenül hullik a padlóra, ő pedig képtelen tekintetét elszakítani a férfiétól. Mozdulatai egyáltalán nem hevesek, valahogy sokkal lassabbak, mint eddig bármikor, mégsem férhet kétség ahhoz, hogy szűnni nem akaró kívánása továbbra is benne lángol. Nem tudja, mit is akar igazán: féktelen szexet vagy szenvedélyes szeretkezést, tépni és marcangolni a másikat vagy szerelmesen összeolvadni vele. Egyszerre mindkettőt és egyiket sem, mert tudja, hogy holnap új nap virrad és szembe kell néznie tetteinek következményeivel. Ezen most nem gondolkodom, ráér holnap is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ballay Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2022. január 10. 17:54 | Link

Van az az állapot, nem tagadhatom
Mikor a felelősséget már magam sem vállalom: Wass Abigél


Figyelmesen hallgatom, a tekintetem le se véve róla, mert érteni akarom, és értem, csak nem tudom elfogadni, egyszerűen nem. Valószínűleg azért nem, mert számomra nem lett volna alárendelve attól még, hogy a pénzem kellett volna nekik. Nem érdekelt volna, ha ő a feleségem lesz. Érte képes lettem volna szembe menni az elvárásaimmal, azzal, hogy csakis olyan asszonnyal vagyok hajlandó frigyre lépni, aki csendes, Istent félő, engedelmes. Ő nem az, egyik sem, úgy vélem, és éppen ezért is vagyok képtelen kiverni a fejemből, ezért nem tudok nem rá gondolni. Ha belegondolunk életem nőibe, belé és Leilába, meg kell állapítanunk, hogy ez a makacs, önfejű nőszemély a zsánerem. Leila is olyan, akit eltartanék, ha nem is lehet a feleségem, gondoskodnék róla, de ő is elutasított, és Abigél is megtette. És az a félelmem, hogy ő pontosan tudott erről.
- Választhattál volna engem.
Volt választása, tudom, hogy volt, tudom, hogy mondhatta volna, hogy vissza az egészet, hogy nem akarja Gábort, hogy engem akar, és akkor meg is kapott volna. Mindent megkapott volna. Én pedig, magányos óráimban azon gondolkodom, hogy miért nem vagyok elég. Egyikőjüknek sem vagyok elég. Van egy múltam, ami szóban sokkal vadabb, mint tettekben, és van egy jelenem, ami ellentétes elemekből áll, azonban, ha engem nézünk, nem tartom magam rossz embernek, sem olyannak, aki nem adna meg mindent a másiknak. Volt választása, és választott. Gábort.
Mégis, ahogy hozzám ér, hirtelen száll el a bosszankodás, és marad a vágy. Ujjai nyomán érzem, ahogy forróbbá válik a bőröm, a vágy feléled bennem, és őrülten szexinek gondolom, ahogy vetkőztet. Nem állok ellen, de nem vagyok rest emlékeztetni rá, hogy milyen az érintésem. Ahogy a kabát lekerül, közelebb lép, füle alá csókolok, ajkaimat végighúzom a nyakán, vállát érintem fogaimmal finoman harapom a bőrét. Nem érintem kezeimmel, nem simulok hozzá a testemmel, de azt akarom, hogy ne legyen közöttünk távolság. Választhatott volna engem, ez az egész történhetne legálisan, a saját házunkban, a saját személyzetünkkel. Lehetne közös, de nem az. A gondolatra homlokomat ráncolom, ám illata egyszerűen rabul ejt. Elkárhozom, most már biztos, de nem érdekel, jelenleg semmi sem érdekel, csak az, ahogy ujjai mozdulnak, ahogy elveszek benne. Érzem, ahogy lassan kisimulnak a ráncaim, és ajkaim lassan ajkaira tévednek. Ez a legveszélyesebb része. Ha csókolom, nem emlékszem, akkor semmit sem tudok felidézni, csak ő van előttem, és képtelen vagyok nem rá koncentrálni. Tudom, hogy az első lassú fohászok után a hév újjáéled majd, és csókom vad követelésbe vált. Nem érdekel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Wass Abigél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 49
Írta: 2022. január 10. 18:13 | Link

Benedek
outfit | csak te meg én

Tudja, hogy választhatta volna, de a büszkesége, a fránya büszkesége nem engedte, hogy beadja a derekát, inkább újfent boldogtalanságba menekült, semmint hagyta volna magát sodródni az árral. Visszacsinálná, mindent, amit tett, most visszavonná, hogy legálisan állhasson hálószobájában Benedek, hogy ne egy titkos érintés legyen mindez, hanem egy házaspáré, akik testüket és lelküket is egymásnak adják.
Lehull a kabát, végre felsejlik alóla a szálkás test, melyet ing és mellény rejt, ám már hagyja kirajzolódni a finom formákat. Fél az egyesüléstől, attól, ami közöttük történni fog, de közben vágyódik utána. Az érintésekre, arra a pattogó feszültségre, mely minden alkalommal közéjük férkőzik. A közelebb hajoló férfinak utat adva enyhén billenti oldalra fejét, ezzel hozzáférést biztosítva egész nyakához. A forrón lecsapódó lehelet megbizsergeti egész lényét, karján megjelennek a libabőrök, melyek gerince mentén is táncot járnak. Minden apró csók, melyet kap, újabb sóhajra ösztönzi, mégis beharapja ajkát. Megrészegíti a férfi erős, mégsem bántó parfümje, az a férfias illat, melybe a whisky édeskés aromája vegyül. Lehunyt szemmel fogad minden rezdülést, hogy ajkuk végre összeforrjon. Keze a nyakkendőhöz nyúl és egy határozott mozdulattal oldja ki azt, hogy a textilt lerántva eldobja a szoba padlójára. Csupán az ing legfelső gombját oldja ki, hogy hűvös ujjai a forró bőrt érintsék, s a tarkóra kússzanak, ahonnan csak balja tart tovább a dús, barna tincsekbe.
- Érints meg - kérlelően leheli a férfi ajkai közé, mintha csak egy sivatagban szomjazó fohászkodna oázis után. Azt akarta Benedek, hogy akarja, hogy megkérje erre, s tessék, most megkapja, amit akar. Lehetősége mégsincs válaszolni, hiszen Abigél ugyanott folytatja a csókot, ahol korábban abbahagyta, finoman veszi fogai közé az alsó ajkat, míg jobbja az ing alá kalandozva érinti a vállat és a mellkast, mielőtt egy újabb gombot oldana ki. Tudja ő a józan eszével, hogy most kéne megálljt parancsolnia, most kellene azt kérnie, ne tegyék, várja meg Őt Benedek, várja meg, hogy elváljon Gábortól... A józan esze tudja, de mit ér e percben az elme, melyet a szenvedély tesz részeggé?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ballay Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2022. január 10. 18:51 | Link

Van az az állapot, nem tagadhatom
Mikor a felelősséget már magam sem vállalom: Wass Abigél


Ez így nem helyes. Nem a csók, nem az érintés, nem az, ahogy engedelmesen magamhoz vonom, amikor kéri, vagy, hogy ujjaim simítják törékeny, mégis oly szilárd alakját. Egy biztos pont, Abigél ez a családjának, és erre vágyom én is, arra, hogy biztos pont legyen az életemben. Nem tartom helytelennek a szerelmünket, nem tartom rossznak sem őt, sem magamat, hiszen egymásra vágyunk, csak éppen rossz döntések áldozatai vagyunk. Ez nem helyes. Azért, mert nem boldog. Érződik a mozdulataink, látszik a tekintetében, hogy a szenvedély mellett ott van a bánat, és magamon is érzem, hogy a vágy, az érzelmeim erősen vezérelnek. Azonban van valami, egyetlen dolog, egyetlen apróság, amit én jobban szeretnék, mint ezt: hogy öröm legyen benne.
Csókolom ajkait, homlokát, fülét, állát, nyakát. Csókolom, ahol csak érem, simítom, ahol csak tudom. A fene íve nem a legtökéletesebb, de a melle annál inkább kedvemre való, szívesem időzök ott, érintem, izgatom mellbimbóit, a ruhán át is érzem, ahogy ahogy egyre keményebbé válik. Dereka vékony, csípője izgató, minden centimétert meg akarok rajta jegyezni, mintha már tudnám, hogy van a most, és nincs a legközelebb. Miért vagy szomorú, kisbogár? Egy emlékkép, aminek nem itt van a helye, egy foszlány, mely követelőn lép be lelki szemeim elé. Annamari.
A lány arca ahogy bevillan, úgy követelek még hevesebb csókot, még többet és többet akarok Abigélből. Nem lehet. Nem érdekel. Akarom. Ujjaim fenekéről combjára csúsznak, lábát felemelve húzom ölembe, érzem, hogy mennyire erősen feszít a nadrágom, annyira nagyon vágyom rá, hogy észre se vettem, mennyire érezhető is ez. Ezer éve nem volt olyan, hogy valakit megkívántam, és még fel voltam öltözve, ez az élmény meglepő, de most tökéletes is. Vele újra élek mindent. Megkerülöm a támlát hogy az ágyra fektethessem, keresztbe, mint ahogy az ágy van. Nem eresztem, csókolom, jobbommal feje mellett támaszkodom, míg a ballal kioldom a köntöst, és óvatosan, szinte már félőn, hűvös ujjaimat a hálóruha felső része alá juttatom. Először csak a hasát és oldalát simítom, kedvesen, vigyázva rá, mintha nem volna holnap. Jelen pillanatban úgy érzem, hogy nincs is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Wass Abigél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 49
Írta: 2022. január 10. 23:32 | Link

Benedek
outfit | csak te meg én

Bármennyire is legyen helytelen mindez, képtelen ellenállni a csábításnak. Illetve, ez sem teljesen igaz, hiszen bármikor mondhatná azt, hogy eddig és ne tovább, kiutasíthatná, szolgákból akad bőven, aki szemtanúja lehetne és segítségére lenne ebben. Mégis, az ajtó kulcsra zárva, ők pedig forró csókban forrnak össze, miközben a bűntudat egyetlen apró szikrája pattan bensőjében. Nem Gábor miatt, ó dehogy, egy fikarcnyit sem érdekli az a bamba fajankó, de még csak nem is feltétlenül jó híre az, melyet meg óhajt kímélni az azt fenyegető csorbától. A családja, édesapja, testvérei, ez az, ami igazán számít. Minden mással ő maga képes szembenézni, ám életében továbbra is vannak olyan emberek, akiket meg akar óvni a lehető legtöbb szenvedéstől.
Amilyen finoman és tapogatózón indultak, úgy válik minden mozzanatuk egyre hevesebbé. Elméjében felsejlik Benjámin, hogy is ne sejlene fel, mikor életének minden rezdülésében megtalálható a be nem teljesült szerelem? Éppen ezért erősebben szorít rá Benedek karjára, még közelebb vonja magához, felejteni akar, vele akar felejteni, el akar veszni vele, hogy többé ne érje el a valóság ólomsúlya.
Pontosan jól érzi, mit vált ki a férfiból, s ettől csak még inkább folytatni akarja. Sem az a semmirekellő Alfréd, sem Gábor nem érintették, nem kívánták így, ha tették is, sohasem adták tudtára. Pedig ki tudja, egy szenvedélyes kapcsolat talán elég lett volna ahhoz, hogy egy életre összekösse őket. Most pedig be akarja pótolni, mert végre érzi, hogy egész teste él, vágyakozik és kérlel. Hálóköntöse szétnyílik, kék íriszei, akár egy örvény szippantják be az éhező barnákat. Összerezzen az érintéstől, sóhaj szökik ki ajkain, hogy aztán lábával közelebb húzza a férfi csípőjét és összeérjenek. - Ugye tudod, hogy nem tesszük meg? - halovány mosoly játszik ajkainak szélén, mielőtt ujjai ismét megtalálnák az inget és elkezdenék kigombolni azt, illetve ezzel egy időben a mellényt is, egészen addig, míg elé nem tárul a szinte már tökéletesre faragott férfi test. Körmeinek hegyét finoman húzza végig a szabaddá tett bőrfelületen, hogy felkönyökölve hagyja lecsúszni válláról a már amúgy is laza köntöst. A fekete csipkés melltartó tökéletesen emeli ki melle vonalát, hófehér bőrétől élesen, de nem bántóan üt el az anyag sötétsége. Ajkával a férfiét keresi és néhány apró csókot lehel rá, hogy az arcél mentén elinduljon lefelé és a nyakszirtet is végighintse. Persze jó kérdés, hogy miért folytatja, ha tudja, hogy nem teljesülhet be vágyuk, mert tudja, ám ameddig csak lehet, el akar jutni. Érezni akarja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ballay Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2022. január 11. 05:03 | Link

Van az az állapot, nem tagadhatom
Mikor a felelősséget már magam sem vállalom: Wass Abigél


Ahogy megérzem körmeit a bőrömben, végem van, és képtelen vagyok ellenállni annak, hogy ennek hangot is adjak, úgy mordulok, mintha már egyesültünk volna. Ez a nő a végzetem, ezt már nagyon régen tudom, és bármennyire is megpróbáltam ellene tenni, valószínűleg ezen az se segített volna, ha mostanra én magam is házas vagyok, hangozzon ez bármilyen szörnyen is. Van valami elemi erő, ami hozzá vonz. Valami olyan, amitől egyszerre közel és távol akarom tudni magamtól. Nyugodt ember vagyok, de ha meglátom, a vérem őrült tempót kezd el diktálni, hol a szenvedélytől, hol az őrülettől, amibe esélyesen bele fog kergetni. Biztos vagyok benne, hogy ő okozza majd a halálomat, meg az, hogy a szívem egy ponton túl már nem bírja majd.
A kérdésére bólintok, többször is, mert tudom, tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy nem fogunk elmenni a végéig, én sem akarom, így nem, és egyre többször és többször villan be Annamari szomorú arca elém, így hát én is egyre intenzívebb csókokkal próbálom meg távol tartani őt magamtól. Mégis, valahogy a vonásaik miatt, a szomorúságuk miatt, a nő arca újra meg újra bevillan és csak az olyan pillanatok, mint az utolsó gomb kigombolásának ténye tartják őt távol. Elemelkedve kissé az ágytól, lerángatom magamról a ruhadarabokat, hogy felsőtestem szabaddá váljon, és mind több felületen tudjon érintkezni a nő porcelánszín bőrével. Nem fogjuk végigcsinálni, de nem is kell abbahagynunk. Bal kezem ujjaival combja külső ívét simítom, míg a jobbal arcát, nyakát. A mozdulatok ahhoz képest, hogy mennyire állatiasak tudunk lenni, meglepően finomak, mintha hímestojás volna, akit nem szeretnék összetörni. A hangok azonban, melyek önkéntelen törnek fel belőlem, egészen mást mutatnak, azt, amire valójában vágyom, és ami nem fog megtörténni. Nem szabad így lennie. Teste testem alatt rabságban van, és tudom, hogy ha akarnám, megtörténne. Egy dolog vágyni rá, és egy másik akarni, én pedig tudom, hogy ez nem lenne kielégítő, így nem. Ajkaimmal lejjebb haladok, már nem csak ajkait, de melle ívét is csókolom, miközben újabb képek villannak be, és képtelen vagyok szó nélkül folytatni. Tekintetem tekintetét keresi, csókjaim apró puszikká fokozódnak.
- Egy napon feleségül foglak venni.
Ez egy felelőtlen ígéret, tekintve, hogy Gábor mamlaszságán túl ereje teljében lévő, egészséges férfi, annak az esélye, hogy Abigél kiszabadul a házasságából, csekély. De ígérem, hogy megteszem, hogy megtalálom a módját annak, hogy a feleségem legyen. Mint egy kisgyermeket, úgy simítom arcát vígasztalón, mert tudom, hogy el kell engednem, hogy hamarosan el kell hagynom őt.
- Abby...gyászold meg az édesanyádat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Martin Romberg
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 620
Írta: 2022. január 29. 17:19 | Link

Tobias
helyszínelünk | Üstösd

- A csapdaállítás? - kérdeztem vissza meghökkenten, kissé lefagyott végtagokkal. Roppant logikus lépés, szinte adja magát Tobias fejében, hogy annak kellene következnie, mégis az a krisztusi beletörődés, az a tudatos önfeláldozás, egyszerűen szívszorító volt számomra. Én, aki inkább voltam materialista, elszörnyülködve hallgattam nyugodt szavait, ahogy rezzenéstelen arccal tudta átadni magát, s az élete feletti rendelkezést egy ijesztő, háttérből figyelő létezésnek. Az én méltóságom, a koponyámba szorult, parányi, de annál mohóbb lélek túlságosan gyerekes ahhoz, hogy kockázatot vállaljon egy nagyobb jó érdekében. Mondjuk hozzá kell tennem, hogy Tobiast alaposan sarokba szorították, zsarolása ezernyi álmatlan éjszakát átölelő hosszúsággal tart már, így ki tudja, én éppen hogyan döntenék, ha ugyanazt az utat jártam volna be.
Hiába jött blöff, vagy elhamarkodott, elbízott kijelentés, beszélgetőtársam pontosan tudta, hogy a hierarchia melyik fokán álltunk bábuszerűen, az állami gépezet mely fogaskerekébe raktak be minket forogni, így szavaimat sem vehette komolyan. Hogy én mit tudtam volna elérni a valóságban, az tulajdonképpen nem érdekelt. Vagyok annyira fontos, hogy beültem volna egy kávéra az irodába, ahol kifejtettem volna a nyomozóval kapcsolatos aggályaimat, és hogy szerintem hogyan kellene ezt csinálni. Lehet, hogy semmi közöm hozzá, de Tobiashoz mégis kötődtem annyira, hogy erre jogosultnak érezzem magam. És még miért? Mert, ha akkor és ott, nem úgy történik mindaz, ami, akkor most nem dolgozik sehol. Becsüljék meg, ahogy emiatt engem is. Kész. De ki hinne a valóságban ennek a történetnek? Ami aztán, ha minden részletét ismernék, feleannyira lenne hősies?
- Nem csak Az... és ez a lényeg - préseltem ki összeszorult torkomból, küszködve bármiféle könnycseppel, ami el akarta hagyni a szemem. Sóhajtottam egy nagyot. Halk szavai fájdítóan karmolták dobhártyámat, majd gerjesztettek valamiféle belső bűntudatot. Levegőt alig kaptam. A teremben minden fojtogató volt már. Ki akartam menni onnét. Nem akartam, hogy bárki is lásson így, megtörten...
- Ha egyedül is kell felvenned a kesztyűt, még mindig nem kőbe vésett, hogy te, vagy mindkettőtök hullik el. Legalább ebben egyetértünk? - tettem egy utolsó próbálkozást, amikor újra normális tudott lenni a hangom, s kellő hatásszünet telt el. Legyen már egy kicsit optimistább... Tudom, hogy én sem szoktam az lenni, de mégis...
Kíváncsian követtem őt felfelé. A folyosón már szájon át kapkodtam a levegőt, annyira hiányzott a friss oxigén, noha ott se volt valami ideális a helyzet.
Felértem. Eddigre kikapcsoltak az arcizmaim. Merev, unott arccal néztem szét a helyiségen. A szívem sem vert úgy, mint korábban. Megtanultam elfojtani az érzéseim. Monoton, unott hangra váltottam, talán azt is hihették külső fülek, hogy megsértődtem. Ha lettek volna. Pedig nem így volt. Leguggoltam, a jelektől biztonságos távolságra. Szemeim lehunyva idéztem fel legutóbbi tanulmányaim.
- Fekete mágia... Nem teljesen varázslat... inkább valamiféle imának mondanám. Fohász. Áldozathoz. De miért nincs itt vér? - toltam valamivel előrébb jobb cipőm orrát, s világítottam a padlóra a pálcám hegyével, ahogy hangosan gondolkodtam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ballay Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2022. február 21. 10:14 | Link

Csak az igazság, mi kell nekem,
Mondd, azt az éjjelt miért feledted?: Wass Abigél


Vannak emberek, akikre azt mondják, hogy menthetetlenek. Sokáig azt hittem, hogy én nem ilyen vagyok, de a picsába is, de. Menthetetlen. Akkor meg, ha az vagyok, akkor senkinek se kell magyarázkodnom. Annyira nem, hogy nagyon. Vagy valami ilyesmi. A véralkohol szintem olyan magas, hogy azt se tudom, hogyan jutottam el ide, azt se, hogy hogyan nem hánytam ki mindent, ami a gyomromban van. Egyik whiskey a másikat követte, csak a töményről szólt az este. Hogy ne is emlékezzek, hogy majd szépen, amikor azt érzem, hogy elég, fogjam magam, és ne nézzem kivel és merre, csak előre. Hogy az éjjel ne szóljon másról, csak részegségről és nőkről. Az akarok lenni, akinek születtem. Egy szélhámos, egy széltoló, egy ösztönlény, egy állat, egy menthetetlen ember, mit bánom én, hogy mi, csak ne legyen a szavaknak értelme.
Menthetetlen emberként menthetetlenül cselekszem, így érkezem meg ide is, ehhez a gyűlöletes házhoz, melynek eseményeibe gondolva is köpnöm kell egyet. Éljen az ifjú pár meg a szép szerelem, ugye? Én meg várok, csak várok, de mire is várok? Erre? A nagy bejelentésre? A kurva nagy boldog befejezésre. Elég volt. Ha igaz, akkor itt és most vége, akkor elég, akkor megteszem, akkor lezárom. El kell engednem. El kell őt engednem. De tudnom kell, hogy igaz-e. A lépteim meglepően határozottak, ahogy az elszántságom is, és szerintem az adrenalin az, ami egyben tart. Csak így sikerülhetett ilyen állapotban eljutnom ide. Nem érzem a hideget, holott egészen biztos, hogy hűvös van, én mégis kabát nélkül, kigombolt inggel, de legalább sállal a nyakamon - anyám mindig azt mondta, hogy a nyakam védjem - haladok végig az úton, lépten-nyomon felvéve egy-egy kavicsot, melyek most a kezemben pihennek, és melyekkel azt a bizonyos ablakot kezdem el dobálni. Pontosan tudom, hogy melyiket kell, hiszen nemrég kimásztam rajta. Eddigi életem legfontosabb éjjelét követően távoztam rajta egy ígérettel, hogy várni fogok rá, mert őt akarom, mert bármit megtennék érte.
- Csak nem férjurad ágyának kényelme éltet. Nagy csődör lehet.
Sziszegek bosszúsan magam elé, újabb követ hajítva az ablak irányába. A kviddics olyan, mint a biciklizés, nem lehet elfelejteni, és aki egyszer jó terelő volt, jó is marad. A gondolataimnak minden kavics gurkó, és az ablak az a gyökérfejű, aki most biztos az igazak álmát alussza, elvégre életében először nőben lehetett. Csakhogy az a nő már foglalt, és nem érdekel a házasságuk, jelen pillanatban semmi sem érdekel, csak az igazság.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Wass Abigél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 49
Írta: 2022. február 21. 10:28 | Link

Benedek
ez csak valami félreértés lehet

Várandós. Mikor megtudta, mikor rájött, hogy menzesze nem csupán egy véletlen folytán kimarad, hanem még pár hónapig teljesen elkerüli, ezzel egy időben pedig méhében magzat fejlődik, kétségbeesett. Alig pár alkalommal hált férjével, szinte szükséges rossznak tekintvén mindezt, ám a balszerencse, ahogyan mindig, úgy most is Abigélt kísértette. Gábor természetesen a fellegekben járt, s bár a nő megkérte, ne kürtölje világgá, a férfi képtelen volt magában tartani. Hallotta, ahogy azzal kérkedett, hogy milyen erős férj, egy igazi csődör, aki pusztán pár hónap alatt teherbe ejtette asszonyát. Mint egy rossz komédiában, Abigél nem csupán kínosan, de megalázottan is érezte magát: mintha egy tenyészállat lenne. Noha a terhesség szeszélyére hivatkozott, attól a naptól kezdve külön hálóban aludt férjétől, s a nappalokat is igyekezett tőle távol tölteni. Nem mintha a férfi bánta volna, el volt foglalva saját dicsőségével, s szárnyra kelt a hamis pletyka, miszerint valóban szerelmesek, s ennek gyümölcse érik most a nőben. Nem mert írni Benedeknek, csupán remélni merte, hogy nem jut el hozzá mindez, ám kit is akart átverni?
Az éjszakát csakúgy, mint mindig, éberen töltötte, hánykolódva, talán ezért is hallotta meg, ahogy kaviccsal dobálják ablakát. Férje ma éjjel kimaradt otthonról, ám nem tartotta kizártnak, hogy felverné a szomszédságot részegségében valamilyen idétlen szerelmi vallomással, netán azon információ üvöltésével, hogy gyermekük fog születni. Az üveghez sétálva mégis megdöbbenve látja, hogy Benedek az, aki szüntelen ostromolja hálóját, így nem is kérdez semmit, rögtön feltépi az erkélyajtót és kirohan hozzá.
- Benedek, az ég szerelmére, mit művel? - átpillant a szemközti házhoz, vajon valaki látja-e a jelenetet. Egyszeriben észre sem veszi, hogy mezítláb jár a hűvös kövön, s ezzel nem csupán a baba, de saját egészsége is veszélybe kerülhet. - Meg fog fázni, jöjjön be de rögtön!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ballay Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2022. február 21. 11:11 | Link

Csak az igazság, mi kell nekem,
Mondd, azt az éjjelt miért feledted?: Wass Abigél


Ez az egész egy elbaszott vicc, én mondom, szóval igaz. Az is, ahogy a kavicsokkal dobálom az ablakát, az is, ahogy kiront, és bár ilyen távolságból nyilván nem látszik, de én mégis, azt érzem, hogy igaz, hogy tényleg terhes, és ki se kell mondania. De ugyanakkor, míg ki nem mondja, nem hiszen el, hogy igaz volna, mert addig, amíg ő nem mondja ki, nem igaz. Addig ez még lehet nevetséges erőfitogtatás, Gáborhoz illene is az ilyesmi. Addig, amíg a nő nem mondja, nem igaz.
- Újfent magázódunk, asszonyom?
Az első intő jel. A legelső, amikor úgy teszünk, mintha fizikailag az égvilágon semmi se lenne közöttünk. Hát hallják meg a szomszédok, hajrá. Wass Abigél magázódik Ballay Benedekkel. A férfi ki részeg, majd másnaposságában ódát ír a nőhöz, a nem létező szerelemhez, a hamis ármányokhoz, a csaló csókokhoz, az éjjelhez, melyen lelkük vált csupán eggyé. A gyerek, melyről oly sok hír terjeng egyszeriben, lehetne az enyém is, de én egészben és véglegesen akartam őt. Azt, hogy úgy essen teherbe, hogy úgy szeretkezzünk, hogy az én nevemet viselje. Azt kérte, legyek türelmes, hogy várjak még egy kicsit, hát vártam, de valahogy az út végén a nagy mámor helyett inkább a panaszkönyvvel élnék.
- Nem.
Méghogy be, abba a házban. Nem. Soha többet nem lépem át a küszöbét annak a háznak. Én egyetlen dolog miatt jöttem, egyetlen dolgot akarok tudni, és ha a hír igaz, búcsúra kívánom adni a fejem. Olyan búcsúra, mely végleges.
- Igaz a hír, drága Abigél? Gyermeket vár szeretett férjétől?
A maró gúny, mint kifejezés enyhe ahhoz képest, ami a hangomban van, holott próbálom én visszatartani, de legyünk őszinték, ilyen alkoholos befolyásoltsággal az is csoda, hogy egyáltalán a mondatok összefüggőek. Én vártam, én igazán vártam, megvontam magamtól mindent, amivel mellette amúgy sem élnék, sem nők, sem alkohol, sem fű, semmi nem volt már rég a szervezetemben, és tessék, megérkezett a nagy bumm, a lány éppen olyan, mint amilyennek leírták, halálos és pusztító. De én hittem benne, igazán hittem benne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Wass Abigél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 49
Írta: 2022. február 21. 11:27 | Link

Benedek
ez csak valami félreértés lehet

Összepréseli ajkait a kérdés hallatán. Hogyan is tegeződhetne vele éjnek évadján, mikor várandósan áll hálóingben az erkélyen? Miként is tehetné meg, hogy egyszerűen úgy szólítja, ahol hálójának sötétjében tette, amikor megígérték, hogy együtt lesznek? Megszegte a szavát. Sohasem akarta, azonban nem húzhatta tovább. De vajon meghallaná-e Benedek, ha elmondaná, hogy erőszakkal vitték ágyba? Hogy Gábor részeg volt és nem hagyott választást? Persze azt mondaná, mindig van választása, de vajon létezik-e házastársak között valódi nem, s vajon elvárható-e, hogy örök cölibátusra ítéltessenek? Az igazság az, hogy Abigél kapcsolata férjével borzalmasan megromlott. A szobalány elkotyogta, hogy Benedek aznap éjjel ott aludt, mikor Gábort részegen hazasegítette, azonban arról is ezer örömmel számolt be, hogy a férfi nem a vendégszobában töltötte az éjszakát. Mondhatott a nő bármit, nem volt foganatja. Azon alkalmakkor, mikor férje részegen tért haza, menetrendszerűen törte rá az ajtót feleségére és kényszerítette aktusba, ám ezen alkalmakra alig emlékezett másnap, szinte csak homályosan. A nő pedig nem szólt, nem tehette. Most pedig áll, pellengérre állítva, szavát szegve.
- Ön is tudja, hogy nem tehetek mást jelen pillanatban - érzi, ahogy szíve belesajdul a szavakba. Azt akarja, hogy bejöjjön, hogy elmondhassa neki, mi történt valójában, hogy még mindig hozzá hűséges, de mélyen legbelül tudja, hogy sohasem nyerhet megbocsátást. Benedek nem fogja elnézni neki a történteket, megveti majd és haraggal válnak el. Meg kell acélozza magát.
- Várandós vagyok, igen - arcáról semmiféle érzelem nem olvasható le. Akárha egy tökéletesen megmunkált szobor lenne, úgy áll odafent az erkélyen. - De tudnia kell, hogy a szavam nem szegtem meg. Önt szeretem - pillantása, ha csak egy pillanatra is, ellágyul. Jegeskék írisze megremeg, melyet a férfi bizonyosan nem láthat az alkoholmámoros fátylon és csalódottságán keresztül. Bárcsak elmondhatná neki, bárcsak megértené. S bárcsak hinne neki, mikor azt mondja, mindig, mindig csak őt szerette...! Mert amikor rájött, hogy terhes, csupán arra tudott gondolni, bár azon az éjjelen megtették volna Benedekkel, bár akkor nekiadta volna magát, s most az ő gyermekét hordhatná szíve alatt... De nem. Mert ez tagadhatatlanul Gáboré, s ez így megmásíthatatlanul árulás.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ballay Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2022. február 21. 12:45 | Link

Csak az igazság, mi kell nekem,
Mondd, azt az éjjelt miért feledted?: Wass Abigél


- Az illem úgy kívánja, hogy gratuláljak. Jó egészséget a gyermekének.
Vajon milyen lenne akkor, ha a közös gyermekünket várná? Akkor is ennyire merev lenne? Akkor is ennyire nem törődöm, érzéketlen? Mert jelen pillanatban az. Riasztóan merev, és erre valószínűleg holnap, vagy holnapután, mikor teljes józanságban, a másnaposságtól távol gondolok vissza erre az estére, eszembe fog jutni minden apró rezdülése, és talán még a mögöttes tartalmak is. Akkor igen, de sokára lesz az még, a jelenben nem vagyok más, csak egy dühös-haragos-sértett gyermek, aki nem érti, hogy miért nem kaphatja meg azt, amit szeretne, holott ő megcsinált mindent, amit a szülei tőle kértek.
- Szeretném tájékoztatni, hogy megnősülök.
Olyan dacosan jelentem ki ezt, mintha ezzel a kijelentéssel képes lennék legyőzni a sárkányt. De nem, esélyem sincs rá, hiszen az a sárkány már nem csak egy fejű, már nem csak egy szerencsétlen kis Süsü, hanem több fejet növesztett, méghozzá felbonthatatlan házasság és gyermek képében. Már legalább három feje van az ellenségnek, melyet a házasság tényével nem tehetek semmissé.
- Úgy határoztam, drága asszonyom, hogy mindent, mi valaha érzés volt, Önnél hagyok, és én egy érzelmi játszmáktól mentes, hagyományokat megtartó házasságra lépek. Úgy irigylem az Ön boldogságát, ház osztályrészem kérem én is belőle.
Madách forogna a sírjában, ha hallaná, hogy a tegnap félálomban elkezdett művéből egy-egy szót átemelve, részegen közlöm őrültségeimet a nővel, akit valószínűleg úgy szeretek, ahogy senkit előtte még. Utána se szeretnék. Abigél leforrázott, megsebzett, megégetett. Kitépte a szívem, azt, amelyik olyan hűségesen várt rá. Elárult, elhagyott.
- Én mindent megadtam volna.
Bármit nekiadtam volna, amit csak kér, és hittem, hogy lehet olyan boldog életünk, mint a bátyámnak jutott, de nem, ez engem elkerül teljesen. Magam elé motyogom a tényt, hogy bármit megadtam volna, felé csak mozdulatokat közvetítek, felnézek rá, és széttárom a kezem.
- Akkor mindent megbeszéltünk, látja drága asszonyom, ezért igazán kár lett volna házát bemocskolnom.
Mint egy színi előadásban, látványosan meg is hajolok, amiből kissé imbolyogva egyenesedek ki. Érzem, ahogy a torkomba gombóc feszül, mennem kellene, mert ha így maradok itt, félek könnyeimet nem tudom visszatartani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4909
Írta: 2022. március 20. 19:45 | Link

fogadó a máguserdő környékén. erdei-wellness. a vizsgák után


Végre! Kockásra ülte a fenekét, mire ideért - a végén persze segítséggel -, de itt van. Csak ő és a hátizsákja. Nem is kell több. Leadta a pakkot, az utolsó kijavított dolgozatot is és máris átváltott szünet üzemmódra. Persze, még volt egy kis idő a kicsikkel, azonban ott már jóval felszabadultabban viselkedik. Mindenhol. Mégis, van benne valami, egy mély csend, egy tisztes táv, amit a világtól tart és mindenkitől. Mégsem látni a szomorúságot, a depressziót, semmi hasonlót, csak őt. Végre, csak őt. Reménykedik, hogy amint végre kialussza és kipiheni magát, van, amit vissza tud csinálni, megjavítani. Attól még, hogy nem mondja, érzi a magányt és vágyakozik, csak… Amint belép az aulába, elzárja magában mindezt.
Kora estére kerül csak elő, ahogy bepakolt, rögtön le is dőlt, beállítva az ébresztőt, hogy a vacsorát semmiképp se hagyja ki. Kipihent óvodás képével ült neki és használta ki a svédasztalos-vacsora fogalmát gusztustalanul – nem, illedelmesen evett és még kést, villát is használt –, visszaélve a szakácsok munkára fordított idejével. Hát na, ki van fizetve vagy mi. Programja viszont már csak már holnap lesz, így a kora este csendjében húz kabátot és indul felfedezni a környéket, ameddig engedi a határ. Kilépve gyújt rá, majd ül le a kinti padok egyikére, hogy az eget kémlelje, vagy épp a megzizzenő kijelzőt, mert Hay felé üzent, hogy ideért és minden nagyon szép, küldött képeket is, így van mit kibeszélni, meg persze a lány felől is. Ha okosabb, elhozta volna, most azonban már mindegy. Biccent pár, szintén bagózni kiülő tagnak, nem szól senki hozzá és ez így van jól. Most nem nézik kicsoda, micsoda heg fut rajta, mennyit sírt, mikor kezdett el ismét mosolyogni, csak egy a vendégek közül, semmi több. Kinyújtja a lábait, hallgatja a jobb oldala felől odahallatszó idegen nyelvű szavakat és azon kesereg, hogy a bárban mit ihat, mert az alkoholról igen finoman letiltotta az orvosa. Majd valami koktélt, esernyővel, hogy a feeling meglegyen. Ez legyen a legnagyobb baja itt.
Utoljára módosította:Helvey Belián Balázs, 2022. április 7. 20:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Martin Romberg
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 620
Írta: 2022. április 6. 00:25 | Link

Belián
erdei wellness | kényszerpihenő

A minisztériumi folyosók levegőjét körüllengi valami nyugtalan energia, amely kivételesen nem a Rejtély- és Misztériumügyi Főosztály bugyraiból szabadult ránk, hanem sokkal inkább a vezetőséggel hozható összefüggésbe. Mint általában, úgy most is jók a megérzéseim. Látom, hogy készülnek valamire. Tudom, hogy mit tettem le az asztalra szakmailag. Egyetemi tanulmányaim végeztével egy leheletnyivel több szabadidővel bírok, amit átmenetileg nem tervezek kitölteni mással, mint a jól megérdemelt pihenéssel. Magamra szánt idő. Valamicske magánélet. Mert olyanom is van, bármilyen hihetetlen is. Természetesen tudom, hogy a saját céljaim, a munkába fektetett rengeteg idő és energia, és az önző vágyak fontosabbak általában, mint a kapcsolataim, de a hosszú évek alatt felnőttek hozzám páran, akik kiváltságosaknak érezhetik magukat, ráadásul okkal.
Tehát, ebben az átmeneti időszakban, amikor ott lóg a fejem felett az előléptetés, elküldtek nyaralni. Muszáj volt kivennem a szabadságom egy részét... De kár azt gondolniuk, hogy nem fogok a munkával foglalkozni, mert hoztam magammal egy kis olvasnivalót. Ha esik az eső, odabenn annak lapjait bújom, legalább csend van körülöttem.
A helyet igyekszem nem kritizálni. Pozitív energiákra van most szükségem. Gondolataim túlságosan elfoglalnak ahhoz, hogy bíráló legyek. A jelentéktelen dolgokon megtanultam átlépni. Kaptam egy szobát, szerényet, de elegendőt, ahol lepakoltam a holmijaimat. A tömeg után ejtettem meg a vacsorát, mert utálok sorban állni, és az sem érdekelt, hogy a kínálat fele elfogyott már. Megszoktam, hogy adott esetben nélkülöznöm kell, az expedíciókon sosem a kaján volt a hangsúly.
Mielőtt a lefekvéshez készülődtem volna, úgy döntöttem, járok egy kicsit a közelben. A szállás egy kiváló túraútvonal mentén fekszik, amit terveim szerint folytatni fogok, de a kíváncsiság hamarabb lett úrrá rajtam, és kicsit körül akartam nézni. Mennyire sáros az ösvény, milyen terepviszonyok várhatóak, ilyenek. Bakancsot, kabátot húztam, majd zsebre vágott kézzel jelentem meg a főbejáratnál. Megvetően néztem végig a dohányosokon, amíg meg nem pillantottam egy ismerősnek tűnő arcot az egyik padon. Túlzás, hogy meglepődtem, de valahogy nem terveztem ma beszélgetni senkivel. Ezért csak biccentettem, ahogy az úti célomat kitűzve elhaladtam mellette.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zsoldos Virág
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 13
Írta: 2022. június 15. 22:01 | Link

Milán
egy szalamantoni apartmanban, hosszúhétvégézve

Komolyan nem tudom, hogy ennyi év után még mindig nincs képben az ízlésemmel, vagy csak szereti nézni, ahogy felidegelem magam, de ez már legalább a negyedik olyan film, amiről messziről süt, hogy utálni fogom, de mégis elém teszi, hogy mennyire jó lesz. Persze, én vagyok a hülye, hogy még ezek után is hiszek neki, de hát kettőnk közül ő a szakértője ezeknek a mugli tudományoknak. Nekem legfeljebb annyi van meg, amit mugliismereten magamra szedtem, de oda leginkább aludni jártam be, szóval ez nem éppen reális és tág ismeret.
- Komolyan Nyuszi, ez mi a fasz? Én ezt most kikapcsolom. De komolyan, különben rövid úton agyvérzést kapok. Tudom, lényegesen könnyebb lenne az életed nélkülem, de ha el akarsz tenni láb alól, válassz valami kíméletesebb módot. - Valami spanyol förtelem áll meg a képernyőn - hál Merlinnek végre -, Ablakon át, vagy mi a címe. Harminc percnyi esélyt kapott, és ebben a harminc percben legalább húsz olyan dolgot találtam, ami elképesztően káros a fiatal lányok önképére - hogy a csapnivaló színészi játékról és a kriminális történetvezetésről. Mondjuk ha valaki pornót akar nézni, annak jó, mert állítom, hogy a harmincból huszonnégy és fél azzal telt, hogy szexeltek. - Ezért még komolyan ki kell engesztelned - csóválom meg fejem, és karjaim összefonom mellkasom előtt. Mint egy durcás kisgyerek, igen, jó meglátás. De hát ilyen ez, ha az ember sosem nő fel, csak elég időssé válik hogy legálisan rágyújthasson, alkoholizálhasson és élhessen nemi életet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bontovich Milán
INAKTÍV


Zsoldos Virágné? Jelen.
offline
RPG hsz: 1
Összes hsz: 26
Írta: 2022. július 27. 12:34 | Link

Zsoldosék lánya, rémületborzasztó kisasszony


Az ágyon keresztben végignyúlva, Star Trekes alsónadrágban fekszik, hosszú lábai lelógnak az összegyűrt lepedőről, és eltátott szájjal, áhitatosságában már-már nyálcsorgatva nézi egyik kedvenc spanyol művészfilmjét. Baljával közben mellkasát simogatja. A nőről, aki mellette gubbaszt, nagyjából nulla fogalma van, mondjuk ebben újdonságot nem nagyon találni, hiszen általában nem érdekli, mit csinál a zsoldoshadsereg kontyos vezérasszonya, amíg nem őt nyúzza, hogy kísérje már el a csigákért megrendezésre kerülő szombati tüntetésre és nem is neki kell hallgatnia, ahogy baszakszik az ukuleléjével.
- He? - hallatszik az értetlen nyögés, mint abszolút helyénvaló válasz, de hogy ne kapjon ki, még a torkát is megköszörüli, fejét pedig Virág felé fordítja. - Azt mondtad, filmezni akarsz, pedig mondtam, hogy szexelhetünk is.
Jó, csinálták már ma, de Milán egészséges fiatal férfikezdemény, a napi többezer együttlét sem kottyan meg neki. Már csak a gondolatra is megkeményedik a nadrágja, így most kérdő pillantást mér kedvesére.
- Állok rendelkezésedre - vigyorodik el szélesen, és feltápászkodva az ágyon a lányhoz mászik, hogy kiengesztelésképpen mecsókolja őt. Pimaszul szélesre nyúló szájjal néz bele a főnökasszony szemeibe. - Nem muszáj ám filmezésre pazarolnunk a drága időnket, mikor eltölthetjük azt értelmesebben is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Wass Abigél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 49
Írta: 2022. augusztus 18. 15:27 | Link

Benedek
tragédia két felvonásban | első felvonás

Hátat fordít, szőke tincsei kétségbeesetten követik minden mozdulatát. A lépcső felé veszi az irányt, mert Benedekkel való vitája most már több, mint hangos szóváltás. Ebben a házban még a falnak is füle van, ráadásul mióta Gábor megtudta, hogy a férfi a házukban töltötte az éjszakát, borzasztóan féltékeny és folytonosan csak azt szajkózza, hogy Abigél megcsalta. Pedig, ha tudná, milyen közel állt hozzá és mégsem tette meg...
- Nem tud megijeszteni, ezt jól vésse az eszébe - hirtelen perdül meg tengelye körül, az ezzel járó szédülésről pedig nem hajlandó tudomást venni. Ruhája tökéletesen eltakarja, mennyire lefogyott, csupán szemei árulkodnak arról, hogy mostanában nincs minden rendben vele. Bár tehetne valamit, akármit, hogy visszacsinálja, meg nem történtté tegye a gyermeket, melyet szíve alatt hordoz! Egyetlen gyermek sem érdemli meg, hogy anyja már azelőtt megbánja őt, mielőtt megszületik, a nő mégsem képes szeretni. Mi több, a hányinger kerülgeti a gondolattól, hogy Gábortól többé nem szabadulhat majd. Soha. Mégis kettős a helyzete: nem tudná elviselni, ha a magzatnak baja esne, mindenképp magát okolná. Nem érti igazán maga sem, hogy mi történik, könnyebb mindezt ráfognia a terhességi szeszélyre, semmint felismerni, hogy az anyai ösztön bizony benne is dolgozik, gyűlölje bármennyire is az apát.
- Bárcsak sohasem ismertem volna meg, maga képmutató, arcátlan fajankó! A saját hibáit persze képtelen elismerni, mások feje felett viszont gond nélkül tör pálcát! Én nem akartam ezt a gyereket, nem is lehetnék terhes, de maga ezt nem tudja elfogadni, minden haragját rajtam tölti ki, ebből viszont nem kérek! - hangja hol hangosan zeng végig a házon, hol fojtottan sziszegi a szavakat. - Tűnjön el, látni sem bírom - felemeli mindkét kezét és nekiiramodik a lépcsőnek, fokról fokra indul el, ám a világ egyre sötétebbnek tűnik. Lecsukódik a szeme, de nem nyílik olyan gyorsan, ahogy kellene. Valami nincs rendben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ballay Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2022. augusztus 18. 15:52 | Link

Esküszöm, ha lesz eszem, verselek kedvesem

- Ön szerint én másból sem élek csak a megfélemlítésből?!
Másokkal ellentétben én nem azt nézem, hogy milyen szép alakja van, annak ellenére, hogy terhes, hanem éppen azt, hogy mennyire riasztóan vékony, és ez nem egészséges. Ha az én feleségem lenne, nem így nézne ki, kerek lenne, formás, imádnivalóan gömbölyded, de jelen pillanatában valaki olyan, aki riaszt, mert olyan, mintha már odaát volna, mintha átesett volna az árnyvilágba, és onnan nézne rám. Te nem az vagy, akinek lenned kéne. Nem vagy Abigél.
- És én miért is vagyok hibás abban, hogy maga terhes, mondja csak?! Én kényszerítettem a férjét rá, hogy ne védekezzen? Nem emlékszem rá, hogy az aktus során a hátát nyomtam volna a térdemmel, nehogy kiszálljon, mielőtt elélvez! De ha mégis ott voltam, hát bocsássa meg, hogy nem emlékszem, az agyam biztos engem óv, mielőtt még olyan fantáziám lenne, mely megszégyenít mindkettőnket!
Hát most nehogy már engem hibáztasson azért is, mert a férje felcsinálta! Én vallottam neki, a tudtára adtam az érzéseimet, és ő mit tett? MIT TETT?! Férjhez ment, terhes lett, és mellékesen közölte azt is, hogy én ugyan sosem érek fel hozzá, most meg vádol, mintha az én farkam landolt volna a kisasszonyban olyan végzetesen. Landolt volna, ha nem vagyok fair játékos, ami meglepő, mert a nagy helyzet az, hogy nem vagyok fair játékos. De nem történt semmi, az Isten verje meg!
- Vagy ez a bűnöm drága Abigél, kedvesem, hogy nem keféltem félholtra, mikor lett volna lehetőségem?
Nem állok meg a lépcső alján, hogy onnan nézzen rám, hát nem gondolja komolyan. Különben sem hozzá jöttem, de már megint ott tartunk, hogy rohadjak meg. Valójában a férje hivatott, csak erről elfelejtkezett. Mostanában rendszeresen próbálja elérni, hogy a gyerekkori védszövetségünkben helyet kapjon, de sem a Bontovichok nem ostobák, sem én nem engedek. Nem gondolja, hogy éppen neki, helye lesz valamiben, amit szeretek. Biztos, hogy nem. A nő mögött egy lépcsővel lépek én is, de amikor megáll, mellé lépek, és fölé magasodom. Nem fél, ugyebár.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 18 ... 26 27 [28] 29 30 ... 34 35 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok