36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok

Oldalak: « 1 2 ... 5 ... 13 14 [15] 16 17 ... 25 ... 33 34 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Kenzie Noeline Loveguard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 50
Írta: 2017. július 4. 11:11 | Link


kinézet, be my Hummels

- Mindennap tanul valamit az ember, tudja - hanyagul rántja meg a vállát, de közben ajkai mosolyra húzódnak. Ismeri annyira Liebhartot, hogy tudja, nem éppen a legkedvesebb ember a világon, mégis van benne valami, ami szerethetővé teszi. Na meg általában mindenki csak mondja, hogy nem kedves meg aranyos, aztán kenyérre lehet kenni - ezt viszont senki az ég világon be nem vallaná és Max is pont azok közé az emberek közé tartozik, Kenzie pedig nagyon jól tudja ezt. Csak nem fogja szembesíteni vele a férfit, mert úgyse hinne neki. Ha ő már egyszer azt gondolja magáról, hogy mennyire önfejű és csökönyös, hát akkor legyen az. Ha ettől jobban alszik.
- Ó, ugyan már! Ez csak természetes, a kedvenc professzoromért bármit - elbűvölően szép mosolyt varázsol arcára és menet közben még arra is van egy kis ideje, hogy rákacsintson a mellette haladóra. Egyébként egyáltalán nem nehezen követhető, sőt ahogy kezdenek kiérni a nagy tömegből még lassít is a tempóján, hogy Max beérhesse, ha esetleg elmaradt volna valahol. Mert hát bármit - vagy bárkit - megláthatott útközben, amit mindenképp meg kell nézni, mégiscsak egy fesztiválon vannak, és a fiatalok nagy része a bikinit részesítette ma előnyben.
- Unalmasak. Mind ugyanazt akarják, és így elmarad a szórakozás, ami meg nekem fontos, úgyhogy menniük kellett - a végén már ismétli magát, majd megint megvonja a vállát. Ezt nagyon szereti Maxban, hogy bármiről úgy képesek beszélgetni, mintha csak az időjárásról lenne szó és egyikőjük fejében meg sem fordul a gondolat, hogy talán egy kicsit komolyabban kéne venni magukat vagy a fontosabb dolgokra koncentrálni. Nem, mert ha a fiúk unalmasak, menniük kell. - Nekem mondod? Őt dobta ki a pasija valami libáért és nekem kell ágymelegítőt találnom neki. Imádom Camille-t, de erre elpocsékolni az időm -  ha Max rápillant, akkor láthatja, hogy a szemeit forgatja beszéd közben, de egyáltalán nem gondolja komolyan a szavait. Na jó, talán csak egy kicsit. Valójában azonban tényleg szereti a barátnőit.
- Óóó, mit történt? - fellelkesülve pillant a férfira, ez a magántanuló felkeltette az érdeklődését. Szívesen hallaná a teljes sztorit is, már ha Max lesz olyan kedves és megosztja vele. - Hát bocsánat, de nem kockáztathattam meg, hogy elrabolnak mellőlem, míg italt keresünk neked - felemeli maguk közé összefont ujjaikat, aztán bocsánatkérően húzza el a száját, majd megfordul. Hát biztosan nem ide akart jönni, most már ő is látja. Szinte kiértek a fesztivál területéről, itt már csak pár ember lézeng nyugalmat és árnyékot keresve magának.
- Habár normál esetben ezt nem vallanám be, de azt hiszem eltévedtem - tanácstalanul pislog fel Maxra, majd gyorsan hozzá is teszi: - Nem mintha itt nagyon el lehetne tévedni, de igen. Eltévedtünk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2017. július 4. 23:14 | Link


Mode | I'll be Hummels to your Höwedes ღ


Természetesen Liebhart észrevette azt a bizonyos mosolyt és nagyon értékelte is, hiszen tudta, hogy neki szól, méghozzá teljes őszinteséggel. Még a kacsintást is halkan felnevetve nyugtázta, mert hát a lány azt mondta, hogy érte bármit. Ezt  pedig nem sok embertől hallotta még.
Ahogyan haladtak kifelé a tömegből, néha-néha elkalandozott a férfi tekintete, de azért többségében igyekezett inkább csak a Loveguard lányra figyelni, tartani vele a tempót. Nagyjából sikerült is neki, azt a minimális kis hátrányt pedig behozta a tömegből kioldalazva.
- Mondjuk nem értem, hogy mit vársz tőlük... Fesztiválozni jöttek, a legtöbbjük nem itt keresi az örök elköteleződést. A kalandhoz meg már túlzottan kiégtek - a hangjában enyhe szánalom volt érezhető, de összességében mégis örült neki valahol, hogy Kenzie most vele sétál kézen fogva és nem valaki sátrát nézi meg alaposabban belülről. Max le sem vette a pillantását Kenzieről, így nem kerülte el a figyelmét a szemforgatás sem. - Nézd a jó oldalát! Ha nem rángat el ide, akkor most nem találkoztunk volna! Igazából nem nagyon akart részletekbe menni, csak rántott egyet a vállán, mielőtt még a távolba meredt volna pár másodpercre. Nem nagyon emlegette Lexát korábban Kenzienek. Nem volt miért.
- Semmi, egyszer csak megjelent és felajánlotta, hogy próbáljak ki valamit a vízben vele, amit még soha. Szóval nemet mondtam - biggyesztette le az alsóajkát, már-már bánatosan. Nem bánta meg, hiszen most itt volt vele a Loveguard lány, ez pedig kárpótolta. - Még szerencse! Nagy ám rám a kereset, csak bújkálok!
Nem, ez ma nem fordult elő, de amúgy meg hajlamos volt rá, főleg, ha olyan lányok voltak a láthatáron, akiknek valaha azt ígérte "majd jelentkezem". A barna hajú hölgyemény körbe pillantott, mire Maxim is hasonlóan tett. Túl kevés volt hozzá az ember, hogy úgy lássa, jó helyen vannak, de nem említette meg ezt. Ma kivételesen tapintatos hangulatában volt.
- Egészen szimpatikus a társaság, szóval nem érdekel. Szeretnél útbaigazítást kérni valakitől? - kérdezte, majdnem az összes fogát kivillantó vigyor kíséretében, mikor a keze a lány derekára vándorolt, elengedve annak kezét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kenzie Noeline Loveguard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 50
Írta: 2017. július 4. 23:36 | Link


kinézet, be my Hummels

Ahogy Maximillian befejezi, Kenzie rögtön rázni kezdi a fejét, merthogy ő ezt nem így értette, amint azonban eljutnak a tudatáig a férfi további szavai is, inkább csak csendben marad. Nyilván ő sem az örökké tartó szerelmet jött keresni ide, főleg bulizni és vizet nyakalni érkezett, na meg megvigasztalni Camille barátnőjét, mert rá ennyire nagyon számítani lehet óránként tíz percig, akkor is ingyenesen mutat be elképesztően helyes fiatalokat a francia lánynak, aztán lép le ismét. De hát Camille igazán nem panaszkodhatna, csak a minőségit kapja.
- Találkoztunk volna máshol - féloldalasan jegyzi meg a válla fölött hátrapillantva a férfira, mikor ismét előrébb kerül, hogy elférjenek a tömegben. Ismeri annyira a férfit, hogy tudja, érti miről van szó és nem kell ahhoz még egyszer ránéznie. Max nem buta, na meg Kenzie sem rébuszokban beszél. Legalábbis nem mindig. Ahogy azonban Liebhart ismeretlen partnerére terelődik a szó, a lány is már sokkal inkább érdeklődik a történet iránt. Imádja hallgatni az ilyen szaftos sztorikat, még akkor is, ha sokaknak valóságalapjuk sincs. Most meg ez pont Liebharttal történt meg, az pedig duplán érdekes. Épp ezért is csalódik, mikor a férfi nem hajlandó jobban kibontani a történteket.
- A vízben kipróbálni valamit? - érzelemmentes arccal pislog fel rá néhány pillanatig, mielőtt ajkai gúnyos mosolyra húzódnának és szabad kezével megveregetné a vállát. - Hát öregem, ezt aztán te is jól elszúrtad - csettint párat a nyelvével, aztán visszafordul és ismét az előttük lévő útra fókuszál. Illetve csak fókuszálna, ha lenne mit néznie, de nincs. Csalódottan kellem megállapítania, hogy kijöttek ide a semmibe a semmiért semmi idő alatt. Minden csak egy nagy semmi, de legalább Max itt van mellette. Ha elájulna a melegtől, majd lesz aki visszavigye.
- Persze, idegen embereket leszólítani a kedvenc mulatságom - válaszol rögtön a férfinak, közelebb lépve hozzá, ahogy megérzi annak kezét a derekán. - Pedig tudom, csak azt szeretnéd, hogy találjak neked valakit a vizes csajszi helyett. Mondtam már, hogy ezt jól elszúrtad? - sajnálkozva húzza el a száját, szemeivel Max tekintetét keresi, közben egyre közelebb lépdel hozzá. Egyik kezét felcsúsztatja a férfi mellkasára, másikat végighúzza annak izmos karján.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kormos Katalin
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. július 8. 00:00 | Link

Eric
Ruha | SummerFest



Teljesen fel volt pörögve, imádta, hogy sikerült ide is eljutnia. Ilyenkor sajnos semmi mást nem vett figyelembe, csak azt, hogy megint nyert valamit. Ha rajta múlik, felejthetetlenné fogja tenni.
Az ajkába harapott, miközben a térképet nézte, ugyanarra gondolt, mint Eric. Mindent ki akar próbálni, csak azt nem tudta, hogy hol kellene kezdeni.
- Hmm, az óriáskerék jó ötlet - bólogatott hevesen. - Igen, én is szeretem a magasságokat. Jó érzés felül lenni - az ajkába harapott, egy rövid pillantás után elindult az említett helyszín felé.
A boldogságmérője nagyjából kiütötte a maximális magasságot, szinte repülni tudott volna. Nem is tudta, mire figyeljen inkább, a helyszínre, vagy a partnerére. Próbálta a két dolog nyújtotta lehetőségeket egyszerre élvezni, valamennyire még sikerült is neki.
- Amikor épp nem az álmaidat fejteted meg, mit szeretsz csinálni? - kérdezte, miközben a sor felé lépdeltek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eric Wright
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. július 8. 09:22 | Link

Katka

Nézegetem a forgatagot, és kezd feldobni, megérinteni a fesztiválhangulat. Katka, a tanarak gyöngye pedig csak fokoz ezen, és furcsa is egyben, hogy megint valakivel jövök. Nem tudom eldönteni, hogy ez most randi, vagy már járunk, nem mondtunk egymásnak erről semmit, csak azt nem tudom, hogy miért nem. Mindketten félnénk valamitől? A mai nap majd kiderítem, még a végén kiderül, hogy küldetéstudatos vagyok. Egy piros masni szőke lányon megakad a szemem, nagyon jól választott, hogy felhívja magára a figyelmet. De nem vagyok ostoba, valaki van mellettem, aki még több figyelmet érdemel.
- Hiába, nem tudja elvonni a figyelmet rólad. Ezt bukta - félresöpröm az egyik hajtincsét, hogy még jobban lássam a csinos arcéleket. A térkép tanulmányozása után, el is indulunk az óriáskerék felé. Nem mondom, hogy kicsi a sor, de ez mégiscsak varázsvilág, szóval hamar eltelik majd az idő, főleg, hogy fagyival is kedveskednek az ott állóknak. Mindenféle hűsítő bűbájok repkednek, amik még élvezetessé teszik az egészet. Halkan nevetgélek a kétértelmű megjegyzésén, nem mintha nem én provokáltam volna ki. Megérkezünk a sor végére, nagyjából öt percet kell majd várakozni, az bőven belefér.
- Igen, ezzel nem tudok vitatkozni - köhintek finoman és átkarolom a szépséges derekát, az ujjaim vége betűrődik a kék ruha és csinos kis öv közé. Remélem nem bánja, bár eddig nem irtózott az érintéseimtől.
- Általában tanulok, vagy épp nem csinálok semmit. Egyelőre élvezem az Akadémiai éveket, semmi komolyabb hobbim nincs. Mostanában azon gondolkodom, hogy a következő évben jelentkezem a Mágustanodába, hogy elmélyíthessem az aurori dolgokat. Sok mindenem megvan már hozzá, de vannak vakfoltjaim. Á, köszi - az utolsó mondat már a fagyit kínáló leányzónak szól, aki kezéből én elveszek egy adagnyit, Katka pedig ha szeretné, akkor magához ragadhat egyet.
- És te hogyhogy a csárdába laksz? Gondolom azért annyira nem fizet rosszul a Tanoda, na meg nem vagyok olyan naiv, hogy azt higgyem, hogy miattam odaköltöztél - kacsintok egyet. Ez már csak azért sem lehet, mert előtte nem is találkoztunk és én rontottam rá, kis költői túlzással. Belenyalintok a fagyiba, és nézegetem Katka szemeit, egészen élvezetes helyzetben vagyok, mit ne mondjak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Drávecz Bálint
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 720
Írta: 2017. július 8. 11:40 | Link

Schwarz kisasszony


Tekintetemet lassan futtatom az említett ember és szerelése irányába. Mikor meglátom, hirtelen nem is tudom, hogy nevessek, mint egy hiéna, vagy sírjak, mint egy kisbaba.  Gusztustalan egy förmedvény ez a férfinak nem nevezhető majom, aki ilyenben parádézik. Egy lemondó sóhaj szalad ki a számon és inkább megrázom a fejemet, hogy kiverjem belőle a képet.  De nehezen megy, amikor látószögembe belesétál egy papagáj hajjal megáldott srác, aki ezzel megkoronázza a napot. Kitör belőlem a nevetés és a madár felé mutatok. – Még azt a hajat párosítanánk hozzá, aztán lehetnék hivatásos bohóc – mert ezek tényleg azok. Nem tudom megérteni az ilyeneket, hogy amikor így beöltöznek, meg bazári majmot csinálnak magukból, akkor mi a fenét gondolnak. Az ilyenek miatt dől össze a férfi  nemről alkotott képe a nőknek, mert hogy minden sarkon már egy ilyen macskura jön szembe velük. Hát nem csoda, hogy egyre többen inkább egymással keresik a testi és lelki kapcsolatot.
Finoman megszorítom, mikor megölel. Magamba szívom az illatát, amely már nem bódít meg annyira, mint korábban. Azt hiszem, Auróra minden kedvenc illatomat felülírta a sajátjával, és amikor nincsen a közelemben még akkor is hatással van rám. Nem hittem volna, hogy ez megtörténik velem, de úgy látszik, teljesen belevesztem a nőbe, a mögöttünk álló srácok kárára.
–Hát nem érted? Téged akar, nem fog lenyugodni – felnevetek, bár láttam Kátén, hogy átfut a szeme előtt az ajánlat és már nyújtogatja is a nyakát, hogy lássa a standot, illetve a felhozatalt. Ezért oldalba vágom, mert hát én itt teszem a szépet Hannáhnak, azért hogy ő bevágódjon, ő pedig közben egy igazi barom. -  Mondjuk most megérdemelné, hogy egy atyai pofon sorozatot kapjon tőlem. Hát nézd már meg, én itt nyalok neked az ő nevében az meg mit művel? – tarkón is vágom az említett személyt, aki éppen egy másik szöszi fenekét stíröli. Összeszűkült tekintettel figyelmeztetem, hogy viselkedjen, fejemmel Hannah felé bökök, ezzel jelezve, hogy hé te állat, itt a nő, akit évek óta hajtasz, ne most csezd el. – Hát mi tagadás, nálunk pénzeseknél a virágcsokor olyan elavult. Magasra tesszük a mércét, bár addig még nem süllyedtünk le, hogy több napos bérleteket vegyünk, khm tudod miért – legalábbis én nem csúsztam le erre a szintre. Azt már nem merem száz százalékosan állítani, hogy ez a két majom nem próbálta-e már ki ezt az opciót. Sokszor sajnos legalja tudnak lenni ők is, de legalább férfiként teszik.
- Megyünk veled, de nyilván nem te fizetsz – azt a férfi becsületem nem hagyná. Magam elé engedem a szőkeséget, a két srác pedig jön velünk. Káté már visszatért, szemtelenül nézegeti Hannáht, s csak azért nem tapizza és szórja az idióta bókjaival, mert itt vagyok. Azt hiszem ettől a pillanattól kezdve, nem lenne jó döntés, ha a szőkeség leválna tőlem, mert félő, hogy ez a vadállat elindulna utána.
– Hát én se tudtam, de most már teljesen be vagyok hálózva – elmosolyodom. Az elején még szokatlan és furcsa volt a dolog, de most már kezdem megszokni és nem fennakadni azon, hogy bizony úgy élem a mindennapi életemet, mint egy apuka.   – Hmm, anyukád biztos jó bőr lehet, főleg ha ráütöttél – elvigyorodom és megnyalom az alsó ajkamat. Persze csak viccelek, nem hajtanék rá éppen az ő anyukájára, mert hát az még nekem is durva lenne, azok után, amiken túl vagyunk már.
- A Margit-szigeten futottam, aztán csak ott voltak, a labdájuk éppen elém gurult. Na nem mintha már előtte nem néztem volna ki magamnak. Az egyetemen szerintem összefuthattunk, bár ezt nem tettük össze - még nem tisztáztuk le, bár már oly mindegy is ez - Szóval ja, behálózott. A kislánya meg úgy forgat a tenyerében, ahogy azt ti 20-30 éves nők megirigyelhetnétek. Aztán csak 3 éves - elmosolyodom. Azt hiszem neki nem kell megmagyaráznom a női praktikákat és kislányos hisztiket. Na hát a hároméves leányzó olyan profin kezeli már ezeket, éppen amikor kell, hogy nekem esélyem nincsen ellene. - Ők olyan rosszul viselik, hogy ez a majom még pénzt is képes volt ajánlani Aurórának, hogy hagyjon el - fejemmel hátra fele bökök. Eléggé nehéz időszak volt az, de azért nagy nehezen túlléptünk rajt. - Én csak mára, mert holnap vagy holnap után repülök Törökországba a kis család után - elvigyorodom, aztán szerzek mindenkinek egy-egy italt, amely talán kiment abból, hogy tovább ássam a síromat ezzel a témával.
- Na és te? Meddig rontod itt a levegőt?
Utoljára módosította:Drávecz Bálint, 2017. július 8. 11:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2017. július 9. 13:02 | Link

Kriszti

Örülök, hogy tudunk ezen az egészen nevetni. Tegnap annyira túlzásba estem, hogy féltem reggel, amikor kinyitottam a szemem, hogy ez nagyon kínos lesz. Annyi minden volt bennem, annyi elfojtott indulat, hogy azt hittem, sosem tudom majd kiadni őket, és egyszer csak felrobbanok. Hát tegnap tettek róla, hogy ne így legyen. Egy részemre furcsa nyugalom ült, a másik fele pedig rakoncátlankodik most is, és némi mocskos gondolattal nyugtat meg, hogy teljesen emberi vagyok. Valljuk be, tőlem ezt senki se hinné el, mivel én voltam mindig az auror meg a pszichológus kicsi, normális lánya, a csöpp Warren lányka, akinek a szülei ölik egymást, de ő büszke levitásként állja a sarat a tananyaggal és az iskolai kihívásokkal szemben. Hát most kérem, meg lehet nézni, hogy egyáltalán nem vagyok az, akire gondolnak.
- Ha valaki ebben szaladgálna kint, bánnám, hogy mi itt vagyunk bent.
Szomorú sorsa lenne ez a szép fehérneműnek, de valahogy imádnám a jelenetet, már csak a gondolatra visszafojtott nevetésem is fájdalmat vált ki az oldalamban. Nézem egy kicsit a tömeget a sátor másik felében. Mivel a lányon nem a saját cucca van, feltételezem, hogy nem csak egy bambira ugrottunk be, és minél tovább nézem őket, annál több emlékkép ugrik be. Azt hiszem, ez az a rész, amikor szörnyen kellene éreznem magam, és pironkodva elmenekülni, nekem viszont valami teljesen más szökik be, de szerencsére a szöszi hangja visszarángat a valóságba.
- Nagyon szexi vagy benne. Ha így kimész, még foghatunk egy párat.
Én is feltápászkodom közben, érzem, hogy a hátamon van egy seb, mintha belém haraptak volna, és nagyon remélem, hogy nincs így, mert akkor megverem őket. Tudom, hogy vannak emberek, akik szeretik megjelölni a párjukat, de én egyrészt senkinek se vagyok a párja, másrészt nem csípem ezt a nézetet, harmadrészt meg au, ez fáj.
- Uhh, kávé. Könyörgöm, keressünk kávét.
Nagyon nagyon pártolom az ötletet, felveszem a cuccaimat, és el is indulok a sátor kijárata felé. Nem igazán érzem, hogy baj lenne, ami itt történt, így nem is érzem cikinek a helyzetet. Ez volt, jó volt, és most vége van.
- Óóó meg együnk is valamit, éhen halok.
Eddig nem is gondoltam bele, de most a pocakom is elkezdett morogni. Valószínűleg több volt az alkohol, mint az étel, és ez így nem kóser. Képes lennék egy hamburgert vagy kettőt is megenni most.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. július 9. 13:28 | Link

Mina

- Lehet rá kéne adni valamelyikre, mielőtt ellépünk – bár sajnálnám a ruhadarabot, de megérné az élményért. Töprengve nézem a srácokat, aztán egy fintorral az arcomon inkább lebeszélem magamat erről a tervről. Ahhoz rengeteg ital kellene, hogy én most valamelyikre ráráncigáljak bármit, bár a fejükön biztosan jól mutatna. – Ahh, jó lesz így is – jobb is, mint az én holmim pazarlása. Még lehet nevetséges és egyben megbotránkoztató a sztori. Mi biztos élvezni fogjuk, ők már kevésbé, merthogy megszerzem a többi ruhaneműt is és eldugom jó helyre, hogy véletlenül se találhassák meg őket. Elégedetten nézek Mina felé, remélem nem tartja annyira gyerekesnek a dolgot, inkább édes bosszúnak, mint én.
– Hmm tudod mit? – elkezdek az egyik táskában kutatni. Pólómat egy fürdőruha felsőre cserélem, a nadrág köré meg tekerek egy majdnem átlátszó kendőt. Hajamat megborzolom, hogy az amúgy is rakoncátlan tincsek még jobban szétálljanak. – Így még akár tényleg be is jöhet – elvigyorodom. Jó lesz ez így, mindenféle őrült ember mászkál különböző szettekben az ilyen helyeken, szóval nem én leszek az egyetlen, akin valami nevetséges ruha kombináció van. – Majd ha valamelyik megszól érte, megmondom neki, hogy éppen azt keresem, aki legjobban beleillik ebbe a nadrágba – elnevetem magamat, bár próbálom komoly arccal előadni a tervet, de hát esélytelen.
– Na akkor uccu neki, szerezzünk valamit, amiért nem kell fizetnünk – bár nem tudom, hogy ilyentájt bepalizható-e valaki, de majd kiderül. Mást nem előkotrom a pénzemet és én állom, de a tegnapi estéből kiindulva erre egyáltalán nem lesz szükség. Előre engedem magam előtt, csak azért hogy megnézzem, s tisztázzam magamban, hogy nem lőttem mellé vele tegnap este. Bár tényleg fogalmam sincsen miképpen alakultak a dolgok, de határozottan jobb, hogy mellette ébredtem, mint a négy srác egyike mellett. – Nekem ennivaló szinten valami nagyon könnyű kell, mert a nehézzel bajok lesznek – tudom mi kell ilyenkor. Egy nagy adag kávé vagy tej és mellé kifli vagy pogácsa. Tudom, hogy ezek nem könnyűek, de a gyros, lángos, hamburger és egyéb ilyen gyors kajákhoz viszonyítva lényegesen könnyedebbek. – Gyere, menjünk erre – ha engedi, megfogom a kezét és könnyeden lépkedve elindulok balra, mert arra már tudom, hogy mi van.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. július 9. 15:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2017. július 12. 23:26 | Link


Mode | I'll be Hummels to your Höwedes ღ


A Loveguard lány egész biztosan nem az olthatatlan romantikájával lesz majd világhírű, ha ez valaha bekövetkezik. Legalábbis Max határozottan így gondolta, mert a lánynak voltak fura dolgai. Attól még szerencsére kedvelte a nőt, mert maga sem volt egy született Casanova, ha éppen szerelemről volt szó.
- Jó, de mégis mikor? - horkant fel a német, már-már méltatlankodva, elvégre nem gyakran futott össze Kenzievel, legalábbis nem az iskolán kívül és néha ez egészen zavarta. Közben továbbra is kissé féloldalasan közlekedve igyekeztek kikeveredni a tömegből, mert senkinek nincs kedve fél órát sorban állni egyetlen egy innivalóért. Pláne nem egy meglehetősen precíz németnek és egy bulizni vágyó diáklánynak. Rossz párosítás, ha a türelemről van szó.
- Valamit, valamit, persze... Azt kérte hadd ugorjon bombát a vállamról! - dohogott maga elé, mert szerinte teljesen egyértelmű volt, hogy a nő mit akart tőle és hogy ő azt miért utasította vissza. De Kenzienek ugye ilyenkor adnia kellett a tudatlant és ilyenkor nagyon akart rá haragudni; kevés sikerrel, persze. - Én nem szúrtam el semmit, csak valamit tudatosan visszautasítottam.
A hőség szinte elviselhetetlen volt, Max úgy érezte, mintha a talaj alatt is egy parányi nap sütne, legalábbis ez megmagyarázná, miért áraszt forróságot magából a föld is a lába alatt.
Kenzie visszautasította a lehetőséget, pedig a férfi még fel is ajánlotta, hogy kérdezzen rá valakinél, merre is kell innen menni. Sőt, még közelebb is lépett Maximhoz, aki erre kissé szorosabbra fűzte a karját a derekán és ahogy felcsúszott a nő keze a mellkasán, kissé beharapta az ajkát.
- Azt hittem egyértelmű, hogy én már találtam valakit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kenzie Noeline Loveguard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 50
Írta: 2017. július 15. 23:33 | Link


kinézet, be my Hummels

- Legalább megjátszhatnád, hogy türelmesebb vagy.
Nem tudott róla, hogy Maximillian néhanapján tulajdonképpen hiányolta a jelenlétét vagy több figyelmet, esetleg találkozást igényelt volna. Egyáltalán nem volt sejtése ilyesmiről, így most is csak a szemeit forgatva válaszol a németnek, mielőtt lassacskán kiérnének a tömegből. Nyilvánvalóan nem ide indultak eredetileg, bár semmi panaszuk nem lehet az új úticéljuk kapcsán.
- Ez elég komoly dolognak hangzik, nem is értem miért utasítottad vissza - rosszallóan csóválja meg a fejét, és közben úgy tesz, mint aki tényleg nem ért ezzel egyet. Közben viszont kezdi elönteni valamiféle büszkeség, amiért Max lepattintotta azt a csajt, bárki is legyen, majd aztán készségesen lelépett vele a tömegből és hagyta magát kinavigálni a sűrűjéből. Talán jobb is, ha most kettesben maradnak, míg megtárgyalják ezt az egész dolgot. - Na de most komolyan, mesélj már erről egy kicsit. Elvégre nem mindenki mondhatja el magáról, hogy Maximillian Liebhart utasította vissza -   vigyorogva fordul a férfi felé, majd megszorítja a kezét, talán biztatásként, hogy tényleg mondjon még valamit erről az esetről. Nem látszik ugyan rajta, de Kenzie majd belepusztul, hogy még többet halljon róla.
- Óó, tényleg? Mutass be neki, szeretném megismerni  - csillogó szemekkel simul közelebb a férfi mellkasához, kezeit felcsúsztatja a nyakához, ujjait összefonja a tarkóján és lehúzza magához. Liebhart szemeibe bámul még bele néhány pillanatig, majd halkan felnevet. - Tudom, hogy biztosan kedvelném - az utolsó szavakat már a férfi ajkaiba suttogja, összefont kezeivel erőszakosan húzza magához Maxit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kormos Katalin
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. július 17. 15:55 | Link

Eric
Ruha | SummerFest




Nem szerette kihagyni, ha van valami látnivaló, még ha az nem is kifejezetten látványosság, így ő is arra a bizonyos lányra nézett. Egy pillanat alatt elfogta az irigység, de nem a figyelem miatt, még csak nem is az alakja, vagy más tulajdonsága fogta meg. Nem, az egyetlen, amit azonnal akart magának, az a piros masni volt. Legszívesebben azonnal magára varázsolt volna egy hasonlót, de kék ruhájához nem igazán illett volna, ő pedig pirosat akart.
Mindenesetre elmosolyodott Ericen, majd közelebb hajolt hozzá, egészen lábujjhegyre, hogy csak ő hallhassa, amit mond.
- Mertél volna mást mondani - picit eltávolodott, hogy kacsintását lássa a fiú.
A sorban állás közben közelebb is bújik Erichez, nem hatja meg a meleg sem. Bár nem érezni olyan nagyon, a kellemes varázslatoknak köszönhetően, ő akkor is így tenne, ha nem varázsközegben lennének. Szerette az érintéseket, azt is ha kapta, de viszonozni sokkal szívesebben.
Miközben hallgatja Ericet, a tekintete elkalandozik, az óriáskereket figyeli. Nem volt kimondott tériszonya, de egyedül képtelen lett volna élvezni az ilyen dolgokat. Ha más nem volt vele, hogy elterelje a figyelmét, valószínűleg nem próbálná ki sosem őket.
- Ha úgy érzed, hogy az segítene a tanulásban, akkor támogatom. A mestertanoncok jelentkezését, meg úgy általában semmit nem tudom, szóval ebben nem tudok segíteni - lebiggyesztette a száját, mert tényleg szívesen segített volna neki. - De egyébként jól hangzik. Szerintem kiváló auror lesz belőled.
Mielőtt válaszolt volna a feltett kérdésre, egy ideig szemezett a jégkrémmel. Jól megnézte magának mindegyiket, de pontosan abba az őrült helyzetbe került, amikor annyira szeretne egy kifejezett ízt, ami ott már nem volt. Persze, varázslók voltak, biztos volt benne, hogyha megkérdezné, akkor adnának neki olyat, de így inkább csak elfordult a kedves boszorkánytól.
- Egy ideje béreltem egy lakást a faluban, de véletlenül tűz ütött ki, a főbérlőm pedig kirakott. - Megvonta a vállát, egy pillanatra sem lett szomorú. - Többet én sem fogok átmenni beszélgetni, miközben főzök. Viszont úgy hallottam, hogy megüresedett egy hely a társas lakásokban, majd utána kérdezek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eric Wright
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. július 17. 18:45 | Link

Katka Pirul

A piros masnis lány megzavarta a tökéletes hangulatot valóban. Annyira erőszakosan zavaró volt a jelenléte, hogy még Katka is utánanézett. Nem mondom, ha egy nő megnéz egy másikat, annak bizonyosan komoly okai lehetnek. Nem hiszem, hogy féltékenység, de talán… egy kicsi? Lehet, hogy később visszatérek rá. A súgására – ami nagyon aranyosra sikerül – csak elvigyorodom, és elemezgetem magamban a helyzetet. De aztán nem akarom megfosztani a gondolataimtól őt, így kimondom őket.
- Talán kikaptam volna? – emelem fel a szemöldökeimet kíváncsian. Sok minden más a mi elképzeléseinkben, de a kikapás nem éppen arról szól, amit valójában jelent. Nem mennék bele hosszan, így inkább ecsetelni kezdem neki, hogy mik a terveim. Bizony, nekem vannak, nem semmi! Nem tud segíteni? Nem is vártam el, de a támogatása jól esik. Nemigen volt még támogatóm semmiben, ami kicsit komolyabb lenne. Persze hülyeségekben, meg lányokban azért akadt. Nem tudok, hogy ki küldte az utamba a legszebb álomfejtés tanárt az életemben, de nagyon hálás vagyok neki. A fagyi pedig pont jókor jön, és a hozzám bújás pedig bármikor. Nagyon jól érzem magam, pedig ezek csak apró kis legódarabkák az ismerkedésünkben. Szeretem, ha valaki ragaszkodó, nem tudom, hogy ő mennyire az. Előbb utóbb ki fog derülni, de elsőre az óriáskerékre kell majd feljutnunk.
- Kiváló? Astrid meghallaná, kinevetne – ingatom meg a fejem. – Astrid a csoporttársam és ő aztán tényleg derékszög-párhuzam a munkában, meg a tanulásban. Néha azt hiszem, hogy valami mugli robot, pedig biztos tudna jobb fej is lenni – vonom meg a vállam, és eszembe jut a véletlen találkozásunk Katkával. Az egyik szépségről, egy másik, de a mostani jóval szebb, mert a belső sokkal jobban hozzám simuló tulajdonságokkal van felszerelve.
- Jaaaaa, miattad égett le? Ejj, a pletykás mindened – nevetgélek, és a fagyit tüntetem el, egészen gyorsan. - Szerencsére, ha hozzám átjössz, nem nagyon van mit leégetni – morgok egy kicsit, de azért félig vidáman. Ez a csóróság megőrjít eléggé, így, ha tényleg leégne a szoba, nagy károm nem keletkezne, csak az, mit ki kéne fizetnem. Szóval maradjunk annyiban, hogy saját károm nem keletkezne.
Közben az óriáskerék egyre csak növekszik, ahogy közelebb araszolgatunk, és 2 perc sem telik bele, már be is léphetünk. Természetesen besegítem őt, hagyom, hogy helyet foglaljon és próbából nem mellé, hanem vele szembe ülök le és jól megbámulom.
- Szebb, mint amit odafent láthatok – mosolygok rá, és felkészülök arra, hogy hamarosan át kell mennem mellé, ami szinte kötelező, szóval nem bánom. Az óriáskerék pedig elindul, mi pedig távolodni kezdünk.
- Nagy baj nem lehet, lehoppanálhatunk – vonok vállat és mélyen kinézek. Nagyon tuti ez az egész!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2017. július 18. 18:53 | Link


Mode | I'll be Hummels to your Höwedes ღ


A lány hangából kisütött, hogy kissé meglepett, de inkább csak piszkálja a németet, hogy jobb lenne, ha egy kicsit befogná a száját vagy úgy viselkedne, mint egy normális pasi. De sose próbálkozott vele, azaz, hogy talán még a felesége mellett, de akkor is csak limitált ideig és nem is nagyon fáradt bele.
- Megjátszhatnám, de azt akarod, hogy hazudjak neked? Nem gondoltam volna - kissé elhúzta a száját, hisz az esetek nagy többségében Kenzienek igazat, vagy féligazat mondott és ez kivételes bánásmód volt a részéről. Mint az is, hogy mikor a semmiben kötöttek ki, nem kezdett el forgolódni és nézelődni, merre is menjenek, meg kaffogni a barnával, miért nem figyelt jobban.
Azt, hogy nem hagyta a fejét elcsavarni egy élvezetes húsz percre, igazából nem volt nagy dolog, de egészen büszkén újságolta el a Loveguard lánynak, akinél nem talált rossz visszajelzésekre a dolog. Máskor beszóltak volna neki, de a csajszi mellett volt egy olyan fajta szabadsága, amit csak nagyon kevesen adtak meg neki.
- Semmi furcsa nem volt benne. Meglátott, odajött, elrángatott a vízpartra, kicsit könnyítettünk a ruházaton, aztán azt mondta, csináljunk olyat, amit még soha. Én pedig szót fogadtam és azt mondtam, nem akarom ezt - talán mástól fura sztori lett volna, de a németnél csak az volt extrém ebben, hogy nem akarta a lányt. A pillantása akaratlanul is a lány kezére siklott, majd onnan a lány arcára és halványan el is mosolyodott.
A lány hozzá simult, az önjelölt szőke herceg szíve pedig egy kicsit hevesebben dobogott a mellkasában, ahogyan a lány kissé lejjebb húzta. Finoman a lány alsó-ajkába harapott, mielőtt még a vigyorát elfojtva túrt a lány hajába és csókolta meg a nőt. Vele valahogy más volt, még egyszer sem jutott eszébe, hogy hátat fordítva ott hagyja mondjuk az iskola közepén.
- Ebben én is biztos vagyok, elég jófej csaj, és te szent ég, de jó nő! De nem mutathatom be, még a végén féltékeny leszel! - nevetett el, majd végigsimított a hüvelykujjával a lány arcélén. - A barátnőd boldogul nélküled? Nem szívesen adnálak vissza.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kenzie Noeline Loveguard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 50
Írta: 2017. július 25. 19:59 | Link


kinézet, be my Hummels

Maximillian kérdésére lassan emeli meg az egyik szemöldökét, majd pár pillanat gondolkozás után végül is megrázza a fejét. Ajkai ellenben széles mosolyra húzódnak, míg egy kis időre ismét a férfi felé fordul.
- Szóval nem vagy türelmes? Egyáltalán? Pedig egy tanártól mást várt volna az ember. Hogy viseled akkor el azt a sok diáklányt, akik állandóan a kérdéseikkel bombáznak? - teljesen komolyan teszi fel a kérdését, miközben kitartóan haladnak az úticéljuk felé, nem törődve semmivel vagy senkivel.
Maximillian még mindig nem hajlandó belemenni a részletekbe az ismeretlen diáklánnyal kapcsolatban, pedig Kenzie most másra sem vágyik, csak valami szaftos részletre, amit később még felhozhat ellene és cukkolhatja vele a férfit. Mert hát nincs is jobb, mint szívatni másokat kellemetlen információkkal, amiket úgy kell egyesekből kihúzni.
- A nevét legalább megkérdezted? Tudod, hogy ha majd kedvet kapsz a fürdőzéshez, legalább tudd, kit kell keresni - továbbra is mosolyog, és bár már mosolya nem olyan széles, mint volt, továbbra is őszinte. Teljesen komolyan gondol minden szót, amit kiejt a száján. Ezt is szereti a Liebharttal való kapcsolatában: nem kötelezték el magukat semmire, néha hátulról letarolják egymást - kivéve az egyetemen ugye, ott tartani kell a diák-tanár viszonyt - és kávét visznek a másiknak, meg egyebek, viszont ahogy Max sem lesz féltékeny - bár amiről Kenzie nem tud... - másokra, Kenzie sem kezd el jelenetet rendezni a fürdős lány miatt. Csak kiröhögi Maxot, amiért elszalasztott egy lehetőséget.
- De jó nő? Hmm, most már biztosan találkoznom kell vele - elégedetten mormogja a szavakat a férfi ajkaiba, karjait egyre szorosabbra fonja körülötte, hogy minél közelebb húzhassa magához. - Camille rendben lesz. Vannak még vele öten, Stella barátnőm pedig túlságosan is sokat ivott, hogy csak ácsorogjanak ahol hagytam őket, úgyhogy ellesznek. Fel sem fog nekik tűnni, hogy már nem vagyok ott... itt - válaszol a férfi kérdésére, mutatóujját végighúzza az álla szélén, a nyakán, le a felkarján. Fejét oldalra döntve keresi a férfi tekintetét, duzzadt ajkai ismét mosolyra húzódnak.
Utoljára módosította:Kenzie Noeline Loveguard, 2017. július 25. 20:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Petheő-Gönczy Bíboranna
INAKTÍV


Szeplő by Eric Wright®
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 226
Írta: 2017. július 26. 17:05 | Link


Budanekeresd | elsős évfolyam kirándulás | sok-sok eső | kinézet

Valószínűleg ez egy szabály a természetnek, hogy amikor csoportos kirándulás van, akkor el kell kezdenie esni az esőnek. Éppen az egyik újabb, unalmas nevezetességet szeretné a kísérőtanár bemutatni, amikor az eddig vészjósló felhők átszakadnak, és irdatlanmód zuhogni kezd. A lányok sikítozni kezdenek, míg az ifiurak élvezik a felüdülést. Egész nap borzasztóan meleg volt, így a fiúk a messiást látják ebben a hűs meglepetésben. A hölgyemények nagy része már el is tűnt a főtérről, a fiúk is inkább a tanárt követik, mire az egyik félreeső utcából az elkalandozott Bíboranna kerül elő. Ártatlanul mosolyogva emeli arcát az ég felé, és élvezi, ahogyan minden csepp végigcsurog az arcán. Egy esőkabátot hozott a biztonság kedvéért magával, de esernyő nélkül ácsorog a téren. Imádja az illatát, teljesen bele is feledkezik, aztán sebesen átfut az agyán, hogy nem egyedül jött ide, hanem egy csoporttal. Megjegyezném, hogy egy kismacska után szaladt a sikátorba, s amíg adott neki egy-két falat üres, vízbe áztatott kenyeret, elkezdett szakadni az eső, és a többit már tudja mindenki. Így történt, hogy ismét sikerült elvesznie egy ismeretlen helyen. Zöld szemeivel hiába néz jobbra, hiába néz balra. Nem lát egy lelket sem. A zuhogó esőcseppek is megnehezítik a dolgát, hiszen rohamosan csökken a látótávolság. Kapucniját a fejére húzza, így már totálisan úgy néz ki, mint egy teknősbéka – a hátizsákja a kabát alatt van. „Hű, ez nem viccel”, gondolja magában, és az egyik közeli kirakathoz szalad. Az eresz alatt megpihen, miközben karba tett kézzel néz a távolba, de a többiek sehol. Jellemző rá, hogy elkeveredik még akkor is, hogyha egy társasággal érkezik meg valahová. Arcára kiül egy kisebb kétségbeesett fintor, majd megrázza magát, és éppen megfordulna, amikor egy koldussal szemben találja magát. Furcsán méregetni kezdi őt az alak, mire a leány bátortalanul elmosolyodik.
- Tudok segíteni, uram? - kérdi, miközben az ismeretlen csak áll előtte.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Arlen Leon Loveguard
INAKTÍV


Frontember ¤ Királyfi
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 974
Írta: 2017. július 26. 17:53 | Link



Semmi kedve tanulni, de muszáj a fejébe erőltetni az anyagot, ami nem a gyakorlati részét képzi az oktatásnak. Mennek neki a bájitalok jól, de meggyűlik a baja azzal, hogy leüljön és magába erőltesse a száraz történelmet.
Két óra szenvedés után kiszabadul a házból és gyalog, gitárral a hátán indul neki a falunak, hogy kiszellőztesse fejét. Egész úton dúdol és új számokon jár az esze, szinte észre sem veszi, mikor ért be a háztól egészen a falu közepére.
Nagyokat pislog a körülötte levő életre, és még épp időben ér be a közeli lemezboltba, pont elkerülve a kiadós esőzést. A kirakat melletti helyre dobja le magát, az esőcseppektől homályossá váló üvegen keresztül látja, hogy menekülnek kisdiákok és idősebbek erre-arra, be az üzletekbe, otthonaikba. Bárhová, csak ne legyenek vizesek. Arlen csak a gitárját sajnált volna, egyébként elgondolkozik a lehetőségen, hogy ő maga is kisétál és megáztatja magát rendesen. Hátha tisztára mossa zsongó fejét.
Szemöldöke az előtte, kint zajló eseményekre felemelkedik lassan, de biztosan homloka közepére. A gitár ujjai közül oda kerül, ahol az előbb még a feneke pihent, aztán az ajtó szélcsengője jelzi távozását.
- Nem jó ötlet fiatal lányokat zaklatni - jegyzi meg halkan, de erősen a férfi felé. A teknősnek tűnő lányt nem veszi annyira szemügyre, hogy tudja, ki ő, de az látszik, hogy lány. Meg az is, hogy ez a lány nem kíváncsi holmi rossz arcú koldusokra.
- Hallod?! El innen - szól erélyesebben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Petheő-Gönczy Bíboranna
INAKTÍV


Szeplő by Eric Wright®
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 226
Írta: 2017. július 26. 18:07 | Link


Budanekeresd | elsős évfolyam kirándulás | sok-sok eső | kinézet

Az öregember valahogy nagyon nem szeretne elmenni innen, de ami még ijesztőbbé teszi a helyzetet az nem más, mint az, hogy egyáltalán nem akarja szólásra nyitni az ajkait. Csupán mély, szinte fekete szemeivel figyeli a lány íriszeit, akit igencsak a hideg kezd rázni az egésztől. Az idő is egyre hűvösödik, amit eddig élvezett is, hiszen jól jön ebben a melegben ez a hűsítő zápor, de most az előállt, furcsa helyzettől kicsit fázni kezd. Még mindig összekulcsolt karokkal áll az ismeretlen némaság előtt. Néha meg-megremeg a lány ajka, mintha szólni szeretne valamit, de egy hang sem jön ki a torkán az idegességtől. Udvariatlan húzás volna, hogyha csak úgy sarkon fordulna, és elmenne, de a tekintetét egy idő után muszáj levennie az öregről. Mély sóhaj hagyja el vöröslő, dús ajkait, miközben elnéz egy másik irányba, ahol egy szerelmespárt lát nevetgélve és kézen fogva átszaladni a téren, miközben csak úgy zuhog az eső. Lassan abbamaradhatna már, mert így soha nem fogja megmenteni senki. Szeme sarkából a koldust figyeli, aki éppen megemelné kezét a leány irányába, aki zavartan arrébb ugrik, mire egy hangot hall a háta mögül. Nem számított erre. Gyorsan megfordul, és egy magas, fiatal fiút lát meg maga mögött. Egy pillanatra leblokkol. Hitetlenkedően csillogó szemekkel néz fel megmentőjére, miközben az egyik rakoncátlan vörös tincset a füle mögé helyezi. Egy pár másodperc az egész jelenet. A fiú erélyesen az idős koldusra szól, aki valamit motyog, és már el is tűnik az egyik közeli sikátorban. Annus nagyot nyel, majd zöld szemeivel a kék tekintetet keresve szólal meg.
- Nagyon köszönöm – hallgat el egy pillanatra. – Kicsit leblokkoltam.
Egyelőre nem ismeri fel a fiút, pedig nagyon úgy érzi, hogy már látta valahol.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Arlen Leon Loveguard
INAKTÍV


Frontember ¤ Királyfi
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 974
Írta: 2017. július 26. 18:45 | Link



Jobban érzi magát így, hogy kiszabadult a házból és a könyvek fogságából. Testvéreivel mindig kint voltak régebben amikor jött a vihar és bőrig ázva, de nevetve kellett őket berángatni a házba. A lemezboltban való helyfoglalás során erre gondol és elmosolyodik, nem törődve azzal, ki hiszi most, hogy az neki szól. Azt már megszokta, hogy a lányok - és újabban fiúk - mindenhol észreveszik és nem hagynak neki öt percnél több nyugit, de még mindig el tud magáról feledkezni olykor.
Elkalandozik, ennek ellenére észreveszi a lányt odakint. Nem ez az első eset, hogy megmentőt kell játszania. Ami azt illeti, nem is hiszi, hogy az lenne, egyszerűen nem hagyja, hogy rossz dolgok történjenek ha egyszer meg tudja akadályozni.
Nem kell sokáig dolgoznia az ügyön. A férfi ismeri, ahogy Arlen is felismert benne egy öreg, nem éppen barátnak nevezhető embert. Eliszkol, ő pedig mosolyogva pillant le a lányra.
- Ugyan. A férfi dolga, hogy megvédje a nőket - legyint a dologra, semmiségnek tekinti. - Mit csinálsz itt kint? Nem úgy néz ki, mintha el akarna állni. Nem jössz inkább be? - invitálja Bíbort a lemezboltba, ahová neki lassan vissza kell térnie, ha nem akarja, hogy rajongói magukhoz vegyék szeretett gitárját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Petheő-Gönczy Bíboranna
INAKTÍV


Szeplő by Eric Wright®
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 226
Írta: 2017. július 27. 08:38 | Link


Budanekeresd | elsős évfolyam kirándulás | sok-sok eső | kinézet

Figyelemmel kíséri a fiú minden apró mozdulatát zöld szemeivel, miközben az eső zuhogása kezdi végre megnyugtatni. Ez a pici, konfrontációnak sem nevezhető esemény sikeresen felzaklatta a vörös leányt. Alapvetően van az idős varázslókkal szemben egy „netovább”, mert nem tudja, hogy mit tehetnek vele. Ő nem ismeri még ezt a világot annyira, hogy tisztában legyen azzal, mit várhat a másiktól. A fiú hangjára ismét felkapja a fejét, és újra felnézne rá, azonban a fején lévő kapucni belsejét látja, és eltűnik benne a szeplős arc. De égő. Korrigál gyorsan, és lekapja a rókaszín sörényről a fejfedőt, úgy tekint az ismerős ismeretlenre. Szégyellősen elmosolyodik a mondaton, miszerint a férfi dolga, hogy a hölgyek megmentésére siessen. Milyen lovagias, kedves gondolat egy fiatal fiútól. Manapság a férfinem fiatalabb szekciójától nem várhat az ember lánya ilyen dolgot. Biztosan ez is nevelés kérdése. Hallja fejében édesanyja szavait, majd a gyermeki mosoly átváltozik egy kissé bátortalanabb fajtába.
- Elhagytam a többieket – kezd bele, miközben inkább elnéz a homályos távolba. – A Bagolykőből jöttünk kirándulni – húzza el a dús ajkakat, s zöldes szemeit a fiúra emeli egy félszeg vállrándítás társaságában, jelezve, nem is tudja, hogyan történt ez vele megint. – Elkeveredetem. De biztosan megtalálom őket… – néz fel az égre. – Amint eláll az eső – vagyis soha. Legalábbis egyelőre úgy néz ki. Az invitálásra érdeklődően kihúzza magát. Egyébként is, most kicsivel nyúlánkabbnak hat, mint szokott, hiszen magasabb sarkú bakancsát húzta harminchét és feles lábacskájára. Benéz a kirakat ablakán, majd végre boldogan csillannak fel szemek.
- De, persze, asszem – suttogja. Zavarában eszébe sem jut egyelőre bemutatkozni. Nem azért, mert udvariatlan, csupán zavart érez az erőben, még nem teljesen oldódott fel. Egy pár perc, és biztosan minden rendben lesz.
- Hangszerkereskedés vagy lemezbolt? – mutat vékonyka ujjával a bejáratra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Arlen Leon Loveguard
INAKTÍV


Frontember ¤ Királyfi
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 974
Írta: 2017. július 28. 15:54 | Link



Arcán lassan szélesedik ki a mosoly amikor meglátja a kapucni alól felbukkanó fejecskét. Ebben az időben nem a legjobb ötlet kint várni, hogy elálljon az eső, hisz az lehet, hogy csak néhány óra múlva fog megtörténni. Persze könnyedén varázsolna esernyőt kettejük fölé és akár el is kísérhetné a lányt, de mennyivel egyszerűbb beinvitálni Budanekeresd legjobb üzletébe.
- Várd meg. Itt van hely - biccent a kirakat felé, ahonnan belátni az egész üzletet. Jó hangulatú kis hely ez, zenészek és zeneimádók álma. Nem véletlenül jár ő maga is ide gyakran, ahogy ideje engedi.
- Lemezbolt, ahová zenészek járnak. Nem tudom, mi a jó megnevezése - vigyorodik el. Lenyomja a kilincset és az ajtó nyílódásával ugyanaz a csilingelő hang követi kettejüket be, mint az imént. Előre engedi a lányt, majd a kirakatnál elfoglalt helyéhez sétál.
- Tudsz énekelni? - ráncolja homlokát fel-felpillantva a bagolykövesre, miközben gitárját kihámozza a tokjából.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Petheő-Gönczy Bíboranna
INAKTÍV


Szeplő by Eric Wright®
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 226
Írta: 2017. július 29. 09:43 | Link


Budanekeresd | elsős évfolyam kirándulás | sok-sok eső | kinézet

Mugli származású hősnőnk/hőskisasszonyunk érdeklődéssel tekint a bejárati ajtóra. Nem tudja, hogy mit várhat egy varázsló zenészek látogatta lemezbolttól. Itt minden olyan dolog, amit ő már megszokott eltűnt, de mindig van varázsvilágbeli megfelelője - vagy legalábbis nagyon hasonlít a mugli világban megtalálhatóakra. Érdekes ez. Ilyenkor tyúk vagy a tojás gondolatok cikáznak Bíbor vörös kis fejében, de próbálja gyorsan elhessegetni, hiszen nem lenne szép, hogyha ismét elkalandozna, s közben nem figyelne a fiúra. Mondjuk, ez igen nehéz lenne.
- Ühüm - bólogat halványan mosolyogva a fiúra szavaira, s közben meg is indulnak a bejárat felé. Nem sietnek, szép, akkurátus léptekkel közelítik meg az ajtót. Mindeközben Bíbor le sem veszi a tekintetét a fiúról, csak akkor kapja el fejét, és lobogtatja meg veres sörényét, amikor a másik szintén rá tekint. Besétál előtte az ajtón, és tátva marad a szája. Muzikális kis hölgy lévén igazán elvarázsolja a hely. A kérdésre kitágulnak szemei, majd odanéz a magas fiúra, aki éppen gitárjáért nyúl.
- Én? Dehogy - nyel egy hatalmasat. - Hárfázom. De énekelni nem igazán tudok - emeli le zöld íriszeit a fiúról. Amint eléri a padlót a tekintete, beugrik neki a fiú arca egy újság címlapján, de el is hessegeti a dolgot, hiszen hogyan is beszélgetne egy címlapfiúval. Talán Lora mutatta neki a lapot, de... á, mindegy.
- Egyébként, Bíboranna vagyok- tekint mosolyogva, karba tett kézzel a fiúra.
A vigyor nem akar eltűnni arcáról, ahogyan újra körbenéz a helyiségben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kormos Katalin
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. július 29. 23:14 | Link

Eric
Ruha | SummerFest



Nem volt az a kifejezetten féltékeny típus, legalábbis a félretekintéseket illetően nem balhézott volna soha. De szerette érezni, hogy ő az első számú és pontosan az ilyen esetekkel vívta ki a bizalmát Eric.
- Azt hiszem, igen - felelt gondolkodás nélkül. - Vagyis csak azt nem tudom, pontosan hogyan.
Érdeklődve hallgatott, élvezte, ha mások mesélnek neki. Kata maga is szeretett beszélni, de hiába a tapasztalata, még mindig valamilyen csodának gondolta, mikor valaki ilyen dolgokat árul el neki. Persze szerette a nagyobb titkokat is, mégis az élet apróságait előrébb sorolta a fontossági sorrendben.
- Aha - bólogatott, azonnal maga elé képzelte a nőt, még ha nem is valósághűen. - De azt hiszem, az sem jobb. Vagyis szerintem célravezetőbb,
 ha nem mindig a tankönyv alapján akarsz valamit megoldani. Olyannak ismertelek meg, aki olvas a sorok között, ezért is leszel jó auror majd.

Komolyan hitt a fiúban, már látni akarta, ahogy különleges ügyeket old majd meg. Ekkor jutott eszébe, hogy arról még nem is volt szó, melyik része érdekli a legjobban.
- Milyen auror szeretnél lenni? Mármint nyomozó, vagy olyan... papírtologatós, nem tudom - nevetve legyintett, kicsit el is pirult zavarában. Nem igazán olvasott utána a témának, a pontos megnevezéseket akkor se tudta volna, ha épp kényszerítik rá.
Azt a rakoncátlan tincset a füle mögé túrta, próbálta gyorsan túltenni magát az egészen, hogy újra olyan vidám legyen.
- Neked sosem főznék. Annál jobban kedvellek. - Hogy nyomatékosítsa mondanivalóját, nyomott egy gyors puszit a szájára, még mielőtt sorra kerültek.
Az apró fülkébe belépve azonnal helyet foglalt, még csak egy pillanatra sem nézett ki az ablakon. Azt majd talán akkor, ha kellő magasságban lesznek. Kicsit ellentmondásos a nő, mert a tériszonya csak abból adódott, hogy emelkednek. A folyamatot magát nem szerette, a kilátásért viszont odáig volt meg vissza.
A bókra majd csak tettével válaszol, amikor átül a másik oldalra. Még ha trollokra is tervezték volna ezt az óriáskereket, akkor is szorosan a fiú mellett foglalna helyet, de az apró tér meghittebbé varázsolta a helyzetet. Ösztönösen a keze után nyúl, picit előrehajolva mosolygott rá.
- Akkor remélem nem baj, ha kicsit közelebb jövök.
A hoppanálás meg sem fordult még a fejében. Még ha kicsit fél is, sokkal fontosabb neki, hogy átélje a pillanatot, hogy ennek a csodás dolognak a részese legyen. Röviden hümmög, de közben le sem veszi a tekintetét Ericről.
- De itt fent senki sem lát minket, akkor miért szalasztanánk el a lehetőséget?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2017. július 29. 23:16 | Link


Mode | I'll be Hummels to your Höwedes ღ


Pár pillanatig elgondolkozott, de aztán csak egy harang lendületével megrázta a fejét. Nem volt türelmes, legalábbis, ha nőkről volt szó, akkor csak nagyon kivételes esetekben. De a kajára sem szeretett várni, ha nem fél, hogy a pizzája elveszik a semmiben, hopp-hálózaton keresztül küldette volna magának a kaját is.
- Néha nagyon nehezen, mert a kérdéseik inkább személyes jellegűek, semmi közük a tananyaghoz. Nagyon szomorú, ez a mai fiatalság! Nem gondolod? - még a szemöldökét is felvonta, miközben Kenziere nézett. Nem akart ő nagyon szemét lenni, egyszerűen a jelleme része volt ez is, mint az, hogy nem nagyon szokott egy ember mellett megállapodni. De ha mégis, akkor sem permanens az állapot.
Ma nem volt beszédes kedvében a másik lányt illetően, nem volt neki szimpatikus az egész helyzet, amibe belekeverte a lány, mert hát, egész eddig különórákat adott neki, most meg rámozdult. Ejnye? Oda a plusz zsebpénz, a sértődésből ítélve.
- Eddig is tudtam a nevét, túl sokszor láttam előadások után. Alexandra. Nem tudom kimondani a vezetéknevét - intette le a lányt, mielőtt további kérdésekbe kezdene a nevet illetően. Ennyit tudott kimondani belőle, mert a csodás magyar nyelv mindig rejteget meglepetéseket.
Lényegében a németnek tetszett, hogy Kenzie nem kér rajta számon semmit, másrészről így ugyanúgy kajtatott más lányok után, mint előtte, és néha ezért el is gondolkozott, hogy akkor minek jár vissza a Loveguardhoz? A csókból kissé elhajolva ingatta meg a fejét.
- Nheeeeem, még a végén bántanád, nem hagyhatom, a lelkiismeretemen folt esne - közölte azért széles vigyorral. Kenzie viszont szorosabbra fűzte a karjait a német körül, ismét közelebb húzva, ő pedig nem tiltakozott tovább. Mintha eddig annyi kapacitása lett volna rá... - Helyes, akkor nem bánod, ha megtartalak a délután hátralevő részére, ugye? Még esetleg ihatnánk is valamit, mielőtt kiszáradok, mint egy kaktusz... Esetleg később...
Azzal az ajkai ismét a lányéira tapadtak, hogy nehogy elveszítse a gondolatmenetet. Az rettenetes csalódás lett volna a részéről.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kenzie Noeline Loveguard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 50
Írta: 2017. július 30. 22:04 | Link


kinézet, be my Hummels , zárás

Nevetve rázza a fejét, de a kérdésre nem ad választ. Inkább nem akar belemenni ebbe a mai fiatalság dologba, mert hát húsz évesen ez őt is érintenie kellene, csakhogy nem hajlandó tudomást venni nagyjából semmiről, ami a világban történik. Hallja, hogy mi folyik egyes országokban, látja is a híreket az interneten, külföldi barátnőivel folyamatosan tartja a kapcsolatot, mégsem jellemző rá, hogy annyira szívesen csevegne a világ nagy problémáiról. Húsz éves, most még csak szeretné gondtalanul élni az életét és bulizni, elvégre épp ezért jött most is ide. Meg hogy Camille ne az otthonában nyavalyogjon és mondja el mindennek a volt barátját, Kenzie húgának füle hallatára. Ki kellett onnan mozdítani a lányokat.
- Túl sokszor, mi? - vigyorogva emelgeti a szemöldökét, aztán végül békén hagyja a németet a fürdős lány sztorijával. Nem történt semmi, ami miatt jelenetet kellene rendeznie, rá az amúgy sem jellemző, úgy meg pláne nem, hogy hűséget sem fogadtak egymással, szóval neki teljesen mindegy, hogy Maximillian a szabadidejében kivel, hol, mit csinál. Csak maximális figyelmet kér cserébe, ha a férfi vele van. Ennyit pedig igazán meg lehet tenni érte.
- Ne légy telhetetlen - suttog a férfi ajkai közé, majd el is húzódik tőle. Csillogó szemekkel mered a másikra, arca szinte sugárzik, ahogy rápillant, épp ezért nem is lép hátra, ott marad az erős karok ölelésében, csak a felsőtestét helyezi némileg hátrébb, azt is csak pár pillanat erejéig. - Na menjünk, keressünk valamit inni - rámosolyog a férfira, majd kibontakozik az öleléséből és ismét összefonja ujjaikat.
Pár pillanattal később elnyeli őket a tömeg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Arlen Leon Loveguard
INAKTÍV


Frontember ¤ Királyfi
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 974
Írta: 2017. augusztus 3. 09:24 | Link



Nem sok alkalom van, amikor Arlen társaság nélkül marad egy-egy nyilvános helyen. A lemezbolt mindenkit összehoz, legyen az idős vagy fiatal, kislány vagy nagymenő. Mindig ebben a felfogásban élt. Hogy az emberi kapcsolatok fontosak és nem kell egyedül lenni, ha van, akivel szívesen töltené az idejét. És miért ne lehetne ez a személy most épp ez a kis vörös tündér? Nem rejti véka alá ha kedvel valakit. Az első perctől másképp viszonyul hozzá.
- Hárfa? - szökik fel szemöldöke és egy pillanatra megáll a mozdulatban. Gitárját a nyakánál fogva emeli ki a tokból és veszi át baljába. - Biztos? Egy kicsit sem? Játszhatnánk együtt - mosolyogva csinál helyet az ablak előtt kialakított párkányon kettejüknek, de közben nem veszi le szemeit a lányról.
- Ó! Bocs, tök bunkó vagyok. Arlen vagyok és örülök a szerencsének, Bíbor. - Kékjei megcsillannak mialatt elmosolyodik és magához húzza a vöröske kezét. Ahogy illik, csókot nyom kézfejére, aztán finoman maga felé húzza, hogy leültesse a helyükre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Petheő-Gönczy Bíboranna
INAKTÍV


Szeplő by Eric Wright®
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 226
Írta: 2017. augusztus 6. 10:26 | Link


Budanekeresd | elsős évfolyam kirándulás | sok-sok eső | kinézet

Ahogyan karba tett kézzel ácsorog, egy boldog, apró mosoly száguld végig a szeplős arcon. Soha nem volt még varázs zeneboltban, és meg sem fordult a fejében, hogy keressen egyet. Habár, Eric mesélte neki, hogy talán még az iskolában is vannak olyanok, akik zenélnek, sőt híres, fiatal celebek is megtalálhatóak a kastélyban. Vagy csak nem messze a kastélytól… már nem emlékszik pontosan, és nem tudna ezen gondolkodni, hiszen teljesen elvarázsolja a hely. Arra, hogy valóban hárfán játszik-e, csupán gyermekien bólint egyet, majd kettőt, s zöld szemeit a fiúra emeli. Most eltűnni látszik a zavarodottsága, úgy érzi egy picit, hogy hazai pályán van.
- Egészen biztos – mondja egy fél mosoly kíséretében, még mindig a fiút nézve.
Ajkait összeszorítja, ahogyan újra körbenéz a helyiségben. Hárfa után kutat. Annyira nem kell messzire néznie vagy mennie, hiszen elől vannak a húros, pengetős hangszerek. Még nem indul meg a hangszer irányába, sőt valamiért néhány lépést a fiú irányába intézi, ahogyan nézi a hangszerek hadát felsorakozni a teremben. Nagy sóhaj hagyja el vörös ajkait, majd kitekint az ablakon, s konstatálhatja, hogy még mindig esik az eső. Úgy néz ki, hogy egyszerűen soha nem fog elállni. Nem baj. A fiú megragadja kezét, és finoman közelebb húzza magához. A lány szemei szégyellősen, meglepetten kidüllednek, miközben figyeli Arlent, azt, ahogyan a fiú ajkai közel kerülnek kézfejéhez. Zavarodottan elmosolyodik, ezzel egy időben lassan elhúzza a kezét, s mintha eddig is ezt szerette volna tenni, az egyik arcába lógó tincset a füle mögé helyezi.
- Arlen – mondja ki a nevet, s rossz szokásaként beleharap szája belsejébe.
Hezitálva, de leül mellé oda, ahová készítette neki a helyet. Térdük egy pillanatra összeér, ahogyan helyet foglal a fiú mellett, hirtelen elkapja egy szelíd mosoly kíséretében, majd jobban összehúzza magát.
- Játssz valamit – nézi a padlót, aztán felemeli zöldes tekintetét a fiúra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Arlen Leon Loveguard
INAKTÍV


Frontember ¤ Királyfi
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 974
Írta: 2017. augusztus 7. 18:05 | Link



Örömet szerzett Bíbornak, látszik a lányon és ez Arlenre is jó hatással van. Azt hinné az ember, hogy sztárként annyira fennhordja az orrát, hogy szóba se állna a rajongókkal, vagy ismeretlen emberekkel, és ő szeret zenélni, szeret ebből meggazdagodni, mégsem nem szakad el az emberi kapcsolatoktól.
A kinti időjárás ellenére idebent jó a hangulat. Szokatlanul csendesek az emberek, de beszélgetnek. Arlen lopva rákacsint az egyik őt néző lányra, majd a gitárjával együtt kényelembe helyezi magát és persze a vörös kisasszonyt.
- Na, parancsolgat a hölgy? - vigyorodik el szélesen. Fejét ingatva néz a szemébe, onnan pedig a húrokra. Kell néhány másodperc, míg belekezd a dalba. Nem fogja vissza hangját, néhol úgy beleéli magát, hogy kékjeit is lehunyja. A dal éneklős részeinél Bíbort figyeli, hisz most neki énekel. Csak úgy, mintha koncerten lennének. Mosolyogva énekel, arcvonásai együtt élnek kezeivel. Kit érdekel az eső, ha ilyen dolgokkal lehet foglalkozni?
Perceken át tölti meg a lemezboltot a zene hangja, szépen magára vonva a figyelmet. Nem törődik a többiekkel, csak kettejükkel, s végül lassan halkul el a hangszerrel együtt. Kíváncsian, mosolyogva nézi a bagolykövest miközben térdével akarva-akaratlanul újból hozzáér a lány térdéhez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Petheő-Gönczy Bíboranna
INAKTÍV


Szeplő by Eric Wright®
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 226
Írta: 2017. augusztus 7. 18:41 | Link


Budanekeresd | elsős évfolyam kirándulás | sok-sok eső | kinézet

Észreveszi a fiú kacsintását, amit egy másik lánynak intéz, ezért tekintetét azonnal zavarodottan elkapja, majd nagyon lassan, szinte félve néz zöldjeivel a mellette ülőre. Ajkaiba harap, és oldalra fordítja vörös sörénnyel díszített buksiját, miközben felveszi a várakozó állást. Nem akart ő egyáltalán belerondítani a fiú flörtölésébe. Merlin ments, hogy így legyen. Csupán nem számított rá, hiszen ő még annyira gyerek lelkiekben, nem volt eddig kitéve ilyen helyzeteknek, s van, hogy megzavarodik tőlük. Nagyot nyel, majd a fiú kérdésére szélesen elmosolyodik, ahogyan a padlóra kúszik a zöld szempár. Szó nélkül megcsóválja a fejét, miszerint nem akar ő itt parancsolgatni, de egyszerűen olyan kíváncsi lett. És az a lány kövezze meg először, aki nem szereti, hogyha egy fiú énekel. Valaki? Na, ugye, hogy imádjuk mind. Arlen nem tűnik szégyenlős ifjúnak – már a kacsintásból kiderült -, hiszen egy pár perc telik el, s megpendíti a húrt, hogy az első hangokkal lavinát indítson el a lány lelkében. Anna hosszú és még hosszabb percekig figyeli a daloló fiút. Sokakat hallott már életében zenélni és énekelni, de nem jut hirtelen eszébe egy ember sem, aki lekörözte volna ezt, amit most hall és lát. Vagy nagyon sok időt szentel ennek a hobbinak ez a fiú, vagy valami hatalmas nagy tehetség ül most itt, a rőt hajú lány mellett. Zöld szemei elvarázsoltan csillognak, majd amikor abbamarad a dal és a gitár is elnémul, a feléjük forduló tömeg hangosan megtapsolja a tehetséges ifjút. Azonban Bíboranna sem tapsolni, sem szólni nem tud. Tapsolnak, tapsolnak. Tapsvihar. Egy „imádlak Arlen” is elhangzik egy fiatal leány szájából, mire a fiatal Navinés elgondolkodva tekint vissza a lemezbolt sztárjára. Mintha egy híresség mellett ülne. Felrázza magát, majd amikor mindenki elhallgat, halkan tapsol egy párat.
- Erre nem számítottam – vallja be picit elvörösödve, ahogy’ összeér a két térd. – Nagyon… nagyon szép volt, Arlen – nyel egy nagyot, majd elkezdi lehámozni magáról táskáját és kabátját.
Kezd meleg lenni idebenn. Közben próbálja tincseit rendezni, hogy az összekócolt frizura helyére ugorjon, s ne nézzen ki ilyen elhagyatottan.
- Hol tanultad mindezt? – kérdi, miközben dzsekijét batyujába próbálja erőltetni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Arlen Leon Loveguard
INAKTÍV


Frontember ¤ Királyfi
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 974
Írta: 2017. augusztus 8. 15:26 | Link



Teljes átéléssel zenél, hisz ez a mindene. A dalok írásával adja ki érzéseit, az előadással adja át a közönségnek. Furcsa, de szilárd kapocs van közte és a rajongók között, akik közül nem is eggyel összehozta már a sors. Van, hogy szorosabb kapcsolatok is kialakulnak és tudja, hogy a zene a kiindulópontja.
Mosolyát Bíbornak küldi, és csak a tapsra fordul a figyelő közönséghez. Nevetve túr hullámos hajába, majd egy intéssel köszöni meg. Persze a rögtönzött koncert a kirakat előtt elhaladók figyelmét is felkelti, így abban az irányban is akad ájuldozó lány, meg lecsúszó kisnadrág.
- Köszönöm - mosolyog a szemben ülőre, akire most összpontosítani szeretne. Figyeli a lány mozdulatait, arcának pirosságát és azt, ahogy az elpakolással szenved. Szó nélkül emeli meg pálcáját, hogy egy intéssel a segítségére legyen, és a kabát tökéletesen beleférjen a táskába.
- Voltak tanáraim. Most is van, muszáj mással gyakorolnom - vonja meg vállát. - Szoktál közönség előtt játszani? És honnan jöttél? A Bagolykőn kívül...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Petheő-Gönczy Bíboranna
INAKTÍV


Szeplő by Eric Wright®
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 226
Írta: 2017. augusztus 8. 16:57 | Link


Budanekeresd | elsős évfolyam kirándulás | sok-sok eső | kinézet

- Ó – lepődik meg. – Köszike.
Mosolyog kedvesen a fiúra, így nem csak szóban köszöni meg a segítségnyújtást. Sok minden van a táskájában, így nagyon nehezen boldogult azzal, hogy belegyömöszölje a viszonylag vastag kabátot. Igazán gyorsan meg tud fázni, ezért mindig bebiztosítja magát. Ruhát tud levenni magáról, ha melegebb lesz az idő. Azonban ha hűvös van, és nincsen nála plusz réteg, igencsak meg van lőve. Ezen gondolkodva hagyja zöld szemeit a fiún, s amikor ráeszmél, hogy hosszú, hosszú percekre belebambult a másik kékjeibe, borzasztóan elszégyelli magát, és elfordul a másik irányba. Nem szándékos volt, de nem is bánta, hogy alaposabban megfigyeli Arlent. Csupán akkor ijed meg, amikor ráeszmél arra, ami történt.
- Igen, nem jó mindig egyedül – jegyzi meg még mindig kicsit szemérmesen.
Egyelőre nem néz vissza beszélgetőpartnerére, csupán bakancsát figyeli, miközben gyermekien mozgatja lábfejeit mondandója közben.
- Nem jellemző – mosolyodik el, ahogyan ajkaiba harap. – Én egy varázstalan kisvárosból jöttem ide, Egerből. Ott játszottam kötelezően hangversenyeken, meg volt vizsga minden év végén – húzza el dús ajkait. – Ilyenkor kellett közönség előtt játszanom.
Fejezi be meglepően sokszavas beszédét. Aztán felteszi tudatlan kérdését.
- És te? – néz fel ismét a kék szemekbe. – Szoktál?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 5 ... 13 14 [15] 16 17 ... 25 ... 33 34 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok