Mint a Minisztérium által biztosított szolgálati lakások többsége, Dwayne Warren otthona is Budanekeresd belvárosában, annak nem kifejezetten fényűző, ám élhető területén fekszik. Az öreg, málladozó épület mindhárom, viszonylag felújított lakása a Minisztérium tulajdona.



A bútorokat a lakással együtt kapta ezeken Dwayne nem igazán változtatott, bár előszeretettel nevezi "ocsmánynak" azokat. Két helyiség, a fürdő és a konyha kivételével mindent egérszürke szőnyegpadló fed, melyen tisztán kirajzolódik a bútorok helye, ha megmozdítja azokat. A lakásban enyhe dohányszag terjeng.



A nappaliban két, stílusában bántóan különböző kanapé terpeszkedik. Az egyik, sápadt virágos huzatút leginkább tárolónak használja, mintha a rádobált holmikkal igyekezne elrejteni az "embertelenül öregasszonyos" mintát.Mivel mugli környezetben nevelkedett, magától értetődő módon tévé is került a szobába - ezen sokat bíbelődött, végül azonban sikerült elérnie, hogy amerikai csatornákat fogjon vele. Emiatt általában a kanapén ülve vacsorázik, ennek nyomai néha a bútorokon s meglátszik, amíg valamelyik hölgyismerőse meg nem szánja és kitakarít nála.
A falakra a beköltözését követően mindössze pár képet ütött föl, melyeknek szereplőit a leginkább szeretné közel tudni magához.





A lakáshoz két hálószoba tartozik, a nagyobb, zöld falakkal keretezettet saját főhadiszállásának nevezte ki. A másik, kisebb szoba a lányának és fiának van fenntartva, bár utóbbi mindössze egy fal mellé tolt rácsos ágyat és apróbb játékokat kapott.



 A fürdőszoba egyszerű és praktikus. Ő maga nem sok holmit tart benne, leginkább a lánya és barátnője nyomán azonban egyre több kence árválkodik a polcokon, a legtöbbjének rendeltetéséről még csak elképzelése sincs.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=312080#post312080][b]Mácsai Mina Izabella - 2014.06.12. 22:55[/b][/url]

Már nem volt kedvem aludni. Pontosabban nem tudtam. Új volt az ágy. Ez sem teljesen igaz, mert ugyanaz volt, ami otthon is, anyával felkutattuk az összes bútorboltot, mire találtunk egyet, ahol volt olyan ágy, így ezt ő vette ide, a békesség kedvéért, és azért, hogy rendesen tudjak aludni. Éjjel azonban nem ment. Olyan üres volt minden. Hoztam persze magammal cuccokat, a szobám kicsit kiürült, és sok mindenből lett két darabom, hogy ne csak otthon, de itt is minden meglegyen. A második otthonomban. Sosem hittem volna, hogy egyszer lesz kettő.
Mindenesetre hajnali háromig malmoztam, majd fogtam a takarómat, és átsétáltam apához, hogy mellé fekve, és hozzá bújva aludjak el. Azért így könnyebb volt a dolog, sokkal nagyobb biztonságba éreztem magam, ha apához bújhattam. Mostanra már majdnem olyan közel éreztem őt is magamhoz, mint anyut, aminek nagyon örültem. Úgy érzem, hogy most már nagyon jó irányba haladunk. Egyre magabiztosabban érzem, hogy a kapcsolatunk ki fogja állni az időt, aminek nagyon örülnék, jó lenne, ha számíthatnék rá, amíg élek. Nehezen mélyedek bele kapcsolatokba, nehezen ment Balázzsal is, amikor egyre többet jött Krisztához, és Lénával is kellett egy kis idő, de aztán sikerült mind a két esetben.
Négy óra apával alvás elég volt ahhoz, hogy teljesen kipihenjem magam, így hét után néhány perccel óvatosan kicsusszanok mellőle, és a fürdőszobába megyek, hogy ellássam a reggeli műveleteimet, megint megpróbáljam kifésülni a loboncom – ami persze csak anyának szokott sikerülni – összegumizzam, megmossam az arcom, és a fogam, majd a szobámba vonuljak, hogy elkezdjem kipakolni a cuccaimat. Először a ruháimat – milyen vicces lesz majd szaladgálni a két lakás között, ha kell valami – majd a plüssöket, könyveket, végül pedig a kis saját készítésű képkeretbe tett képeket. A legtöbbet én fényképeztem. Nagyon szeretek fényképezni, csak jó lenne már egy új gép, mert ez vacakol, de még nincs annyi zsebpénzem, hogy nyugodtan költhessek belőle erre. Anya jól keres, és apának is jó a fizetése szerintem, de sosem vagyok nyugodt, ha a tartalékaim nem fedeznek három havi lakbért, rezsit és kajapénzt. Sosem nélkülöztem, azt hiszem, csak túlságosan aggódom dolgok miatt, amik másokkal megtörténhetnek.
A képek között sok olyan is van, amit anya vagy Kriszta csinált, egészen kicsi baba korom óta. Van kép arról, amikor még a kórházban voltam, és arról, amikor először ültem, léptem, az első szavam – apa -  kimondásánál. De vannak itt olyan képek, amiket én csináltam. Krisztával épp falat festünk, anyával tiszta csokis krémesen pózolunk, anya reggel, kócosan, kávéval a kezében, anya és Kriszta egymáson keresztbe-kasul alszanak – valami filmet néztek éjjel, ami olyan romantikus, hogy nem hagyhatják ki – Balázs beszél Kriszta pocakjához, Léna ül a tavacskánál a fűben és még rengeteg kép a legfontosabb öt emberemről. Van itt Levita címer is, és néhány oklevél, amiket az iskolában szereztem. Már csak apa kell, hogy felkeljen és segítsen őket felrögzíteni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=318018#post318018][b]Mácsai Mina Izabella - 2014.06.20. 17:28[/b][/url]

Ahogy a képek elkészülnek, úgy kerülnek is át az ágyamra, hogy kitaláljam, milyen sorrendbe szeretném őket feltenni a falra. Tetszenek a keretek, van olyan, amire szárított növényeket tettem, olyan, amire kagylókat, sőt olyan is, amin Bogoly Berti féle mindenízű drazsé van. Persze Kriszta mindegyiket szépen levarázsolta, hogy ne essenek szét, és pakolhassam őket mindenfelé. Jó dolog a kollégiumi élet ilyen szempontból, hiszen foglalkozhatok a szabadidőmmel ilyesmivel, és nem hallom anya ügyfeleinek kiakadását. Nem mindegyiket szeretem, vannak jó fejek persze, de voltak olyanok is, akik rátámadtak anyura. Olyankor nagyon féltem, és sajnáltam, hogy nincs ott apu, és tudom, hogy nem szívleli anyut, de azért megvédte volna, mert apu hős.
Miközben pakolgatok, egyszer csak nyílik az ajtó. Ezek szerint nem osontam ki elég halkan, és mégiscsak felkeltettem apát, akire ráférne az alvás, legalábbis elég nyúzottan néz ki. A kérdésre, hogy mit ennék egy pillanatra habozok, hiszen láttam a hűtő tartalmát, és tudom, hogy azokat annyira nem, mondjuk a sört szívesen megkóstolnám, de lehet ennek a felvetésnek nem örülne annyira, így hát az egyik táskámhoz lépek, és kiveszek belőle egy színes zacskót.
- Együnk csokis müzlit. Lehet tejjel, kakaóval vagy magában is. Szereted?
Nem vagyok benne biztos, hogy ő ilyen reggelire gondolt, így kicsit lejjebb eresztve a kezem, na meg a zacskót, lépek hozzá közelebb, tekintetemmel igyekszem megkeresni az övét, és noha nagyobb vagyok, mint a többiek, azért apa is nagyobb, mint a többiek, szóval nem jutottam közelebb a megoldáshoz.
- De ehetünk azt is, amit te szeretnél. Szeretek új dolgokat kipróbálni. Az egyik osztálytársam például pár hete unicumot ivott. Az apukája megkóstoltatta vele, mert látta, hogy olyan nagyon nézi, de azt mondta, nagyon rossz ízű, tényleg az?
Ezt már meg akartam kérdezni, de inkább tőle, mint anyától, mert még a végén megijed, és akkor vissza kell mennem a másik iskolába, amit nagyon nem szeretnék. Jó nekem itt, itt vannak barátaim, és itt nem néznek különcnek, akkor se, ha véletlenül felreptetek egy tollat. Nem volt szándékos, csak valahogy úgy alakult, sőt a tanító néni, aki nagyon szigorú, még meg is dicsért, azt mondta, olyan kiváló boszorkány leszek, mint a szüleim, bár szerintem nem tudja, hogy kik a szüleim.
- Reggeli után beverhetjük a szögeteket a falba? Minden képkeretbe tettem képet.
Azt persze nem mondom el neki, hogy sok saját készítésű képen ő is rajta van, még csak az kéne, amennyire a felnőttek a képekért lelkesednek, biztos, hogy nemet mondana, pedig szerintem vicces képeket lehet róluk csinálni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=324796#post324796][b]Mácsai Mina Izabella - 2014.06.27. 20:05[/b][/url]

- Tényleg?
Nem is értem, hogy akkor anya miért csomagolta el a fél hűtőt azzal a felkiáltással, hogy „apádnál csak sör lesz”, hiszen ahogy apa mondta minden van, és tényleg, ahogy kinyitja a szekrényt, az tele van csokival. Mintha apu kifosztotta volna a mikulást és ebédre a húsvéti nyuszit készülne megfőzni.
- Ebédre nyúl lesz?
Pillantok fel rá bizonytalanul, mert egy kicsit tényleg elhiszem, hogy bundás pajtásunknak bizony annyi. Jó, tudom, hogy a körülöttem lévő felnőttek pénztárcájának köszönhetem az ünnepeket, de nem tudok néha nem gyerekes lenni. Tényleg van itt amúgy minden, amit egy gyerek csak el tud képzelni, és már azt is tudom, hogy hol kell keresni. Túl magasan. Viszont semmi probléma, mert ilyen téren otthon is igen kreatív voltam.
- Az a csoki alkoholos. Anya mindig olyat eszik, de nekem nem ad belőle. Azt mondta, lesz még elég alkalmam. Ti sokat ittatok anyával?
Anya őszintén megmondta, hogy igen, de apától is hallani akarom. Jó nem voltak olyan durvák, mint az egyik osztálytársam apukája, nem itt, még a mugli suliba. Ő nagyon sokat ivott, és szegény Bálint sokszor nem szeretett átöltözni tesire. Sokáig azt hittem azért, mert kisebb mint a többiek, és piszkálni szokták, aztán egyszer volt egy szülői, és anya utána elmesélte, hogy mit csinált az apukája Bálinttal. Én szerencsés gyerek vagyok ilyen szempontból, mert a szüleim sosem bántottak, elég volt, hogy megbeszéltük a dolgokat. Na nem mintha olyan sokszor rossz lettem volna.
- Az állatosat kérem, az a kedvencem.
Felülök az asztalhoz, és nézem, amiket apa elém pakol. Először a müzli korrekt, aztán unicum, nem korrekt, de nagyon szép az üvege, tetszik a gömb forma. Kapok tejet, korrekt, meg tálat, ez is rendben van, aztán egy kávéscsészét, és csodálkozva nézek fel apára.
- Ha vodkát mondtam volna, azt is tudnál adni? Vagy bort, sört? Mennyi alkoholt szoktál inni?
Anya és apa lényegében a féktelen ivásnak és vicces cigizésnek köszönhet engem, de most nem szeretik egymást és kistestvért se akarnak adni nekem, szóval nem értem, hogy miért fogyasztanak még mindig alkoholt, hiszen nem tinik már. Mindenesetre ha már így megengedték, és persze anyának majd nem szólok, ha csak el nem szólom magam, húzom közelebb az üveget, és kezdem el kibontani.
- Kérek egy kiskanalat is.
Töltök a kávéscsészébe, nem aprózom el, mert biztos finom és ennyit szabad, majd megszagolom. A szaga nem olyan jó, de a halé se, mégis finom. A reggeliző pehelyből teszek először, majd felöntöm tejjel, csak utána fordulok az ital felé, amiből egy nagy kortyot iszok, pedig nem almalé. Érzem, ahogy a torkomat végigmarja ez a kellemetlen íz, és még a nyelvem is rossz lett tőle. Lepattanok a székről, és egy szó nélkül futok a fürdőszobába, hogy megmossam a nyelvem és a fogam is, meg öblögessek a hipererős szájvízzel, ami még mindig jobb, mint ez. Émelygek és rosszul vagyok, rossz a torkom, a leheletem, a nyelvem íze. Folyamat köpködök és undorodós hangot adok ki, majd nagy sokára csak előmászok, és visszaülve eltolom az üveget is, a poharat is.
- Hogy vagytok képesek ilyet inni? Elment az étvágyam tőle. Én sose fogok inni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=329183#post329183][b]Mácsai Mina Izabella - 2014.07.02. 21:36[/b][/url]

- Olyan szívesen lennék már most felnőtt. Nem lehetne? A ti világotok olyan izgalmas. Persze gyereknek lenni se rossz, csak már nem olyan izgalmas. Sokszor unatkozom.
Főleg mostanában, hogy olyan sok időt töltök a kollégiumba, szinte teljesen kimerítettem már azokat a dolgokat, amiket a szabadidőmben szoktam csinálni. Nem gondoltam át teljesen ezt a „kollégiumban majd elleszek én, csak had járjak ide tovább” dolgot, otthon azért könnyebb volt, és megszokottabb, még akkor is, ha anyával most új helyre költöztünk, egyszerűen az otthoni illatokkal és hangokkal, mégiscsak könnyebben elalszik az ember. Nem riadtam fel a csörömpölésre, hiszen tudtam, nincs nagy baj, csak anya megint eltört valamit, főleg a káromkodása miatt, itt arra is felkelek, ha a nevelő eloson a folyosón, miközben ellenőrzi, hogy minden rendben van-e . Azt hiszem kicsit nyűgös lettem.
- Miért, milyen leszek szerinted tizenhat évesen? Az már csak három és fél év. Október végén már tizenhárom leszek.
Hihetetlenül gyorsan szaladnak az évek, mostanában már csodálkozom azon, hogy az egyik születésnapom még el sem múlt, máris itt a másik. Négy év múlva felnőtt leszek, legalábbis a mágusvilágban, de el  sem tudom képzelni azt, hogy ne ilyen legyek, pedig hiába nőttem megint négy centit,  egyszerűen úgy nézek ki, mint egy gyerek. Nagy kanállal falom az állatokat, és néha felpillantok apára. Akarok kérdezni tőle valamit, de nem tudom, hogy tegyem fel. Az lenne a legegyszerűbb, ha csak úgy feltenném nem?
- Apaaa…
Na, ez szuper, akkor meg is van az első mondat, már csak a többit kellene összetenni. Kicsit kavargatom a tejemet, ami már barnás a fahéjtól. Megkérdezhetném, hogy elmegyünk-e majd fánkot enni, de tudná, hogy nem mondok igazat.
- Szerinted anyának nincs kedve Bogolyfalvára költözni? Mostanában keveset vagyok vele, és hiányzik, és akkor nem kéne kollégiumot fizetni. Nagyon hasznos lenne szerintem. Szerinted?  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=329540#post329540][b]Mácsai Mina Izabella - 2014.07.03. 14:00[/b][/url]

- De vannak olyan emberek, akik a faluból járnak hozzá, az nem lenne elég?
A választ ugyan sejtem, hiszen anyu mindig azt mondta, hogy hiába szereti a munkáját, és hiába szeretne segíteni mindenkin, akin csak tud, fontos, hogy meglegyen az a bizonyos összeg minden hónapban, ami elég ahhoz, hogy jól éljünk, és ne érezzek semmiben hiányt. Nem is éreztem, soha semmiben, és fizeti a kollégiumot, a külön foglalkozásokat, amit csak szeretnék, és emiatt igazán hálás vagyok neki, mert tudom, hogy ha nem dolgozna ennyit, akkor minderre nem telne, mégis rossz ez így, de ha apa mondja, akkor biztos az az igaz.
- Bocsánat, nem szerettem volna ellenkezni veled.
Bánatosan hajtom le a fejét, és inkább igyekszem a tejet kikanalazni, hogy addig is legyen amivel elfoglalom magam. Nem szeretek ellent mondani a szüleimnek, de mostanában egyre többször veszem észre, hogy megteszem. Nem lesz ez így jó, tudom, és ezért is kérek bocsánatot, mintha azzal bármit helyre lehetne hozni. Apának biztos igaza van, ezt el is könyvelem magamban, hiszen miért hazudna nekem? Az én szüleim mindig őszinték, és nyíltak. Nem is feltételezek mást ebben a beszélgetésben sem.
- Léna nem jön át ma?
Jobb azt hiszem, ha elterelem a témát, érzem, hogy már így is sokat beszélgettünk anyáról, és nem tenne jót a mai napnak, ha még többször előkerülne. Inkább keresek mást, amit a reggeli maradékához feldobhatok, mint téma. Lénát úgyis jobban szereti, mint anyát, talán ez majd megenyhíti.
- Elmehetnénk mondjuk állatkertbe, vagy fagyizni. Szép idő van.
Nem tudom, hogy tervezett-e valamit mára, de ha nem, akkor adok én neki tippeket szívesen, ha nem lenne ötlete. Anya csak holnap jön értem, addig pedig időnk mint a tenger, és egy kis fagyi tényleg jól esne most.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=336171#post336171][b]Mácsai Mina Izabella - 2014.07.14. 10:51[/b][/url]

- Rendben.
Nem tudok mit kezdeni a helyzettel, reméltem, hogy apa megérti, mit szeretnék mondani neki, de nem így lett. Kimondani azonban félek, mert mi van, ha rosszul sül el a dolog, veszekedni nem akarok. Inkább visszafordulok a reggelim felé, bár sok kedvem már nincs hozzá. Apa felkel, én pedig lesütött szemmel játszok tovább az állatkákkal, amik mostanra igencsak fura alakúak lettek.
- Kár, jó lett volna, ha itt van.
Én is felkelek, a mosogatóhoz sétálok, majd beleteszem a tálamat. Mivel elég magas vagyok, a kortársaimhoz képest meg aztán főleg – köszönöm anyu és apu – így nem kell semmilyen plusz magasítót használnom ahhoz, hogy a szivacsért nyúljak, és elkezdjek kényelmesen mosogatni. Ezzel is telik a reggel, és még hasznosnak is érzem magam, különben sem voltam túl kedves, hogy már reggel, ébredés után letámadom apát az anyás dolgaimmal, így most elég nagy bűntudat van bennem a dolog miatt.
- Van, bár nem tudom, pontosan hol, de olvastam róla. Valaki biztos tudja.
A reggelizős és egyéb edények elmosogatása jó időkitöltés, és vicces, amikor a kezem már olyan ráncos, mint az idős néniké. Mire végzek, mint a két hatás megvan. Egy konyharuhába megtörölve a mancsaimat indulok vissza a szobámba, hogy felöltözzek, és olvassak egy kicsit, amíg apu fel nem bukkan újra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=349083#post349083][b]Mácsai Mina Izabella - 2014.08.02. 21:31[/b][/url]

Nagyon pocsék helyzet, amikor az egyik szülőd azért dolgozik a hétvégén is, hogy te járhass táncolni, és hiába szeretnéd elhitetni vele, hogy nem vágysz erre annyira, ha egyszer pszichológus és nem mellesleg ő nevelt fel, harmadrészt meg hazudni se tudsz olyan jól, mert az arcod rögtön elárulja. Gyakorolnom kell még, különben ha tini akarok lenni, akkor össze kell kapnom magam, mert így az első illegális bulimnál életem végéig szobafogságra ítélnek. Abba már beletörődtem, hogy fiúm nem lesz addig, amíg apa él, mert mindegyiket le fogja nyilazni a puskájával, és ha választanom kell, akkor inkább apa legyen hosszú életű, nekem ez a romantikázás amúgy se menne. Bár van egy fiú, aki tetszik, de ő elég idős, viszont olyan különc, mint én, a sebhelyes arcával, szóval biztos el tudnánk beszélgetni.
A máik szülő nem tudja, hogy jövünk, mert, hogy nem vagyok egyedül, Gwen is elkísért. Anya azt mondta, apa lehet nem ér rá, és jobb lenne, ha nem lennék egyedül, akkor se, ha csupa minisztériumi ember vesz körül. Fekete-fehér virágos ruhácskámban lépkedek hát felfelé a lépcsőkön kicsit szótlanul, magamban fohászkodva, hogy apa itthon legyen. Hosszú kopogás, de semmi, még egy hosszú kopogás, de semmi. A fülem az ajtóra tapasztom, de nem hallok semmit. Valószínűleg nincs itthon.
- Szerintem hamarosan hazaér, de jobb, ha bemegyünk, anya nem szereti, ha lépcsőházakban ülök.
Nekem se szimpatikus, de ezt nem mondom. Inkább előhalászom a kulcscsomóm, amin egy kis plüssmaci van, majd a kulcsok közül a kékeket – a sárga az otthoni, a zöld meg emlék a debreceni lakásból – kiválogatva kinyitom a bejárati ajtót, és intek Gwennek, hogy jöjjön be, nyugodtan.
- Nem nagyon rendezte át, minisztériumi lakás. Elég szegényes lakásokat adnak, de van a szobámban egy csomó játék meg társas. Ide rakhatod a táskád, tessék papucs.
Amióta itt is van szobám, kicsit sok mindent hoztam át, így például papucsokat, mert anya nem szereti, ha mezítláb vagy zokniban járkálok, pedig szerintem sokkal kényelmesebb úgy.  Beljebb vezetem a szobámba, majd néhány társast választunk, és a nappaliba sétálva kipakoljuk az első majd a másodikat is, valamint az a sok rágcsát és a pizzát is, amiket anya gyorsan összevásárolt – illetve a pizzát ebédre sütötte és szánta – majd nekiállunk a nagy társasozásnak egy vicces, hippogriffmentő játékkal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=349442#post349442][b]Mácsai Mina Izabella - 2014.08.03. 13:45[/b][/url]

- Igen, auror.
Azt nem mondom el neki, hogy én nem szeretem ezt, mert félek tőle, de arra, hogy ő is auror szeretne lenni, csak elmosolyodom. Jó neki, hogy tudja mi szeretne lenni, nekem fogalmam sincs, pedig csak pár év van közöttünk. A szüleim félig-meddig felnőttként tekintenek rám, apa is és anya is normálisan beszélnek velem, nem úgy, ahogy sok gyerekkel szoktak a szüleik, és ez örömmel tölt el.
- Apa barátnője, Léna is auror. Nem hittem volna róla, amikor először találkoztunk, inkább azt hittem boltban dolgozik vagy tanár a sulimban, mert nagyon kedves és szép. Azt hittem az aurorok mind mogorvák.
De amióta Lénát ismerem, azóta megváltozott a véleményem. Egy auror nő lehet szép és kedves attól még, hogy ő is olyan munkát végez, mint apu, aki nagyon kemény, és nem sokat mosolyog. Vannak sztereotípiáim, de jó, hogy meglátom a hibákat az elméleteimben és le tudom vetkőzni őket.
- Melegen.
Felelem, miközben elpakolom a társast, ellenőrizve, hogy minden darabkája megvan-e, nem biztos, hogy szívesen zsebre tenném azt, amit apától kapok, ha éjjel rálép egy bábura vagy egy kockára, vagy esetleg a csodalámpára. Utóbbira már léptem rá én is, az a fájdalom elviselhetetlen volt, és bár apa nagyon erős és sok fájdalmat kibír, ezt nem hiszem, hogy jól fogadná, mert hegyes és az alakja is olyan, ami napokig emléket hagy benned meg a talpadban. Az ilyen balesetek miatt tanultam meg rendet rakni, és tartani, mert nem a csodalámpa volt az egyetlen incidensem, ő csak az utolsó csepp volt.
- Nem igazán. Vannak persze, de van, aki apától tart, és van, akivel egyszerűen csak nem találtam meg a hangot. De itt több van, mint a régi iskolámban, a mugli gyerekek sokszor csúfoltak, mert nem volt apukám és mert magasabb voltam mint ők, idősebbnek néztem ki, itt viszont vannak, akik így is kedvelnek, és akiket én is kedvelek. És neked? Sok barátod van?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=376596#post376596][b]Mácsai Mina Izabella - 2014.09.03. 06:07[/b][/url]

- Egyrészről jó nagyon. Apa egy igazi hős, aki odateszi magát a rosszfiúkkal szemben, és megvédi az ártatlanokat, másrészről kevésbé jó, mert ez azzal jár, hogy sokszor életveszélyes helyzetben van, meg akkor is mennie kell, amikor együtt lehetnénk, és ilyenkor nagyon féltem, hogy valami baja lesz. Nem szeretném, hogy apunak baja legyen.
Tudom, az se a legjobb, amikor valakinek az apja mondjuk orvos, ott is történhetnek rossz dolgok, de apa munkája ennél sokkal, de sokkal veszélyesebb, én pedig mindig nagyon féltem, amikor dolgozni van. Tudom, hogy erős, de Achilles vagy hogy hívták is erős volt, de mégse jött össze a nagy terve.
- Evőeszközzel.
Engedelmesen várok persze, mert nem szeretném megégetni se a kezem, se a nyelvem. Utóbbi nem csak, hogy fáj, de napokig képes nagyon fura érzést adni a nyelvnek, amit nem szeretek. Szóval a kockáztatás az bizony nálam teljesen ki van zárva ilyen téren.  Nézem, ahogy Gwen kiveszi a sajátját, ami szintén melegre sikeredett, és elkezdi fújni az ujjait.
- Anyu mindig a fülcimpájára szorítja az ujjait, ha megégeti, így.
A hajamat elhajtva onnan, fogom a hüvelykujjam és a mutatóujjam közép a fülem, úgy, ahogy anyától tanultam.
- Mondjuk a legjobb az, ha hideg víz alá teszed szerintem. Az nem csak az égésnél segít szerintem.
Én mindig hideg víz alá teszem az ujjaimat, ha megégetem vagy túl meleghez érek hozzá. Olyan vicces, amikor bizsergeti a bőröm. Mindig nagyon jót mosolygok rajta. A kérdésre, hogy gonoszak-e, amiért nem barátkoznak velem, csak vállat vonok.
- Nem tudom, még mindig jobb, hogy mondjuk, nem mernek bántani, mert tudják, hogy ki az apám, mint amikor azzal piszkálnak, hogy nincs. A mugli iskolámban az volt a fő téma. Mert azok is, akiknek elváltak a szüleik, ismerték az apukájukat, én meg nem tudtam semmit se mondani apuról, csak amit anya mesélt, és így nem hitték el. Volt, aki azt mondta, hogy anyu se tudja, ki az apukám, ezért nem mond róla semmit. De örülök, hogy ez nem igaz, és hogy megismerhettem aput.
Kezembe veszem az evőeszközöket és egy kisebb darabot levágva, a biztonság kedvvért megfújva veszem be a számba, majd jólesően megrágva nyelem le a falatot. Lassan kilyukadt volna a hasam.
- És a te családod? Milyenek?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=398724#post398724][b]Warren Mina - 2014.10.05. 13:04[/b][/url]

Érzem, hogy mostanában nincs minden rendben apuék között, de azt is érzem, hogy jobb lenne, ha nem kérdeznék rá, mert csak borulna minden. Anya a hétvégén elutazott valami konferenciára, vagy mire, így a tegnapot, meg a mai napot apánál töltöttem. Ma este ér haza anyu, így majd felvesz itt, és úgy megyünk haza. A csuccomat már összecsomagoltam, nem áll sokból, pár tankönyvből, meg a hegedűmből. Utóbbihoz hozzá sem értem, és feltétlenül meg kell kérnem apát, hogy ne szóljon anyának.
Tegnap csavarogtunk, rendelt pizzát ettünk, ma apának be kellett mennie dolgozni, én meg tanultam. Aztán meguntam, és helyette inkább kitakarítottam a lakást. Szegény apu, nem nagyon van ideje mindenre, így remélem örülni fog a tisztaságnak, meg a jó illatnak a házban. Szeretném, ha apu jó kedvű lenne, tudom, hogy rossz neki most. Csak nem értem, mintha még rosszabb lenne. Majd csak jobb lesz.
Viszont mindjárt hazaér, így a pótkulcsot használva lesétálok a boltba, hogy bevásároljak. Kaptam apától pénzt, anyával úgy egyeztek meg, hogy a gyerektartást nem anyának, hanem nekem fizeti és zsebpénznek nevezzük. Szerintem így az egyik legjobban kereső elsőéves vagyok az iskolában. Anya is tudja, hogy nálam jobb helyen van, mivel ő hajlamost butaságokra költeni.  Szeretem, hogy felnőttesen bánnak velem, hogy egyenlő félként néznek rám, így elég önálló is lettem. Visszaérve pedig nekiállok ebédet készíteni. Nem lesz nagy dolog, rántott hús és sült krumpli, de finomnak remélhetően mindenképpen finom. Nagyjából, amikor apa hazaér, akkor leszek én is kész, így gyorsan leteszem még a poharakat, majd egyszerű fekete nadrág, rózsaszín póló párosba bújtatott, copfos énem, nyakba ugrással köszönti aput.
- Főztem és összepakoltam, amíg te elvoltál. Vedd le a cipőd és gyere.
Lelkesen invitálom beljebb, majd zokniban csúszkálva lépkedek beljebb, hogy üdítőt töltsek.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=398843#post398843][b]Warren Mina - 2014.10.05. 16:31[/b][/url]

- Nem akarom, hogy anyának sokat kelljen várnia rám. Nem tudom mikor jön, lehet, hogy rohanni kell, és inkább utazok vonattal, mint hopp porral.
Nem szeretem a kandallón át való közlekedést, inkább sétálok vagy utazok, hogy közben csodálhassam a tájat. Nagyon szeretem a fákat, a friss levegő illatát, és ha nem kell folyton azon félnem, hogy kormos a ruhám vagy az orrom. Nem akarok menni, persze, sokkal szívesebbn vagyok apával, és sokkal szívesebben lennék anyával is, a legszívesebben meg együtt velük, de hát ez nem a legjobb ötlet.
- Sajnálom, hogy dolgoznod kellett, és hogy nem szóltunk előre. Anya nagyon összeszedetlen mostanában, mindent elfelejt, a múltkor majdnem nem jött be órára, ami elég kellemetlen, ha te vagy a tanár.
Nem is tudom, mi lehet anyával mostanában, de elég zavaró, mintha nem lenne önmaga. Néhány napja például nadrágot húzott. Az is elég hajmeresztő volt, mert a pizsamáján kívül sosem láttam még nadrágban. Persze jól állt neki, és talán amiatt húztam most én is nadrágot. Leülve várom, hogy apa is csatlakozzon. szedjen magának, majd néhány falat után, újabb kérdést intézzek hozzá.
- Ehető lett? Kettőt elégettem, de már kiszellőztettem.
Az se lett annyira égett, csak éppen feketés és kemény, mint a kő. Elfelejtettem eltenni pár cuccomat, és amíg beszaladtam, valahogy odaégett. Szerencsére már nem érződik, nem kellett volna apának még arra is hazajönni. Nézem az arcát, és rajta azt a néhány sebet, ami most borítja. De legalább itt van velem, aminek nagyon örülök.
- A hétvégén gyakorolnom kellett volna. Két hét múlva lesz egy előadás a régi iskolámba, ami Debrecenbe volt, és segítek én is benne. Megy, csak még nem olyan nagyon jól, de anyának ne mondjuk el, mert tudom, hogy sokat költ rá, és majd jövőhéten kétszer annyit gyakorolok, ígérem.
Tudom, hogy ez nem a legszebb dolog, és bár eddig mindig őszinte voltam, mostanában a nyugalom fenntartása érdekében viszont egyre többször füllentek apróságokat. Nem lesz ez így jó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=399945#post399945][b]Warren Mina - 2014.10.07. 12:39[/b][/url]

Azt mondta, hogy a nagybátyám? Ugye jól hallottam? Ösztönösen abbahagyom az evést és egy kicsit megemelkedem, mintha attól jobban hallanék, vagy több információhoz jutnék, noha nem mond egyebet, és nem is ülünk olyan távol egymástól, mint a gazdag családok a tévében, hogy hallócsövet kelljen vennem hozzá, ha érteni akarom, amit a ház másik végéből mond. És mégis muszáj, hiszen információmorzsa hangzik el a családomról. Oké a közvetlen családom anya meg apa, de nekik vannak testvéreik, és csak egyet, Bellát ismerem, őt is látásból.
- Nem, nem szoktatok. Mármint anya se, meg te se. Csak azt tudom, hogy minden nagyszülőm él, és van ha jól emlékszem három nagybátyám és három nagynéném. De, hogy ezen kívül mi a helyzet velük, azt nem tudom. Illetve még a nevüket tudom.
Ezt nagyon büszkén mondom ki, mintha akkora dicsőség lenne. Más lepacsizik a nagynénjével, én meg a nevét tudom. Azért akkora szám nem lettem. Anya azt is mesélte, hogy apa egyik testvére nagyon kedves, a másik meg nagyon veszélyes, de ezt inkább nem mondom apának, mert ő biztos szereti a testvéreit. Ha mondjuk nekem lenne egy veszélyes bátyám, aki sokszor keveredik verekedésbe, attól még szeretném, mert szerintem engem nem bántana. Persze ki tudja, én se fogom soha megtudni, hiszen nincs idősebb testvérem, és a fiatalabbra sincs sok esélyem.
- Bart. Bryar és Borisz a nagybátyáim nevei, és Amber, Nadin és Bella a nagynénéim. Ezen kívül semmit sem tudok, de mindenre kíváncsi vagyok, szóval mesélhetnél nekem.
Sőt, egyszer elmehetnénk az anyukádékhoz is akár, szívesen találkoznék velük.
Ezt persze csak mint plusz lehetőség mondom. Nem remélem, hogy igent mond, de hátha, már csak az is jó, ha megfontolja. Nagyon élvezném.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=400522#post400522][b]Warren Mina - 2014.10.08. 14:36[/b][/url]

- Akkor én egy mugliivadék és egy vélaivadék szerelemgyereke vagyok.
A minap hallottam ezt a kifejezést. Egy furcsa, és nem éppen kedves lány mondta rám. Azt mondta, hogy azt jelenti, a szüleim nem voltak házasok, nem tudtak uralkodni magukon, ezért anya teherbe esett és még ráadásul szép is lettem, ami az én hibám, meg a szüleimé is természetesen. Hajaj, ha még azt is tudná, hogy van bennem vélavér, egy életre kipécézne magának. Ezt pedig egyikünk se szeretné. Ahogy anya, úgy én is titkolom, nem is nagyon vagyok büszke rá, talán mert anyán is folyton érződött, hogy kellemetlenül érinti a dolog. Sosem szeretett például beszélni róla.
- Egyszer én is laknék egy farmon.
Sokszor álmodoztam ilyesmiről. Lehetett volna sok állatom, nagyobb testűek is, nem csak puffskeinek. Lehetett volna lovam, kutyáim, sok macskám és bárányok. Rengeteg bárány. Nagyon szeretem a gyapjasokat.
- Tíz évvel fiatalabb nálad? Akkor vele biztos nagyon jóba lennék. Melyik testvéreddel a legjobb a viszonyod?
Érdeklődök, miközben azért eszek is, nem felejtettem én el, csak ez most sokkal érdekesebb. Elvégre ez a családomról szól most. Végre beszélünk róluk. Azt hittem ez már sose fog megtörténni. Nem szabad hagyni, hogy ne tudjak meg minél többet róluk.
- Mit szóltak a szüleid, hogy te varázsló lettél?
Én egyedüli gyerekként nem tapasztaltam meg, hogy milyenek a testvérek és milyen lehet az, amikor ő örökölt valamit, amit én nem. Biztos zavaros lennék és talán szomorú is.
- Három? Minden tesódnak van egy gyereke?
Jelentem végeztem, már ami az ebédet illeti, így letéve a kést és a villát, elégedetten nézek az üres tányérra. Nem volt ez olyan rossz, és még van desszert is. Igaz ahhoz nincs kzöm, cak a cukrászdába vettem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=400735#post400735][b]Warren Mina - 2014.10.08. 19:51[/b][/url]

- Végül is, ő lány, véditek őt. Van már férje? Gyereke?
Úgy képzelem el, hogy már van, vagy nemsokára lesz kisbabája, és ha mondjuk megismerhetném, akkor talán a kezembe is vehetném, vigyázhatnék rá, mondjuk amíg apáék beszélgetnek.
- Bryar. A kedvesebbik testvéred, ugye? Olvastam tőle néhány levelet.
Egy pillanatra megállok a mozdulatba. Ezt nem kellett volna. Halmozottan nem, egyrészt anya is titkolja, még előlem is, másrészt nem kéne tudnia senkinek, hogy én viszont tudok róla. Annyira izgalmasnak tűntek a levelek, amiket anya mindig gondosan eltesz, hogy sürgettem az olvasás megtanulását, csak hogy el tudjam őket olvasni. És tessék… még hogy Levitás, hiszen gondolkozni se gondolkozok. Érzem, hogy a fejem búbjáig elvörösödöm, és könnyessé válik a szemem. Ne, anya, csak most ne érj ide. Előbb ezt ki kell magyaráznom.
- Anya nem tud róla, hogy tudok a leveleiről. Nem sok van, évente pár levelet váltanak. Csak jó volt olvasni, amiket írt. Persze nem tudom, mire válaszolt. Anya leveleit nem láttam soha.
Voltak kétértelmű mondatok, semmitmondó kijelentések, egyszavas válaszok, mégis kicsit olyan volt, mintha megismerném, ki vagyok, bár leginkább rólam esett szó benne, hogy miként teljesítek, milyen lettem. Figyelmetlen, az biztos. Bárcsak lenne egy időnyerőm. Visszaforgatnám az időt és megátkoznám magam, mielőtt lebuktatom anyát.
- Kérlek, ne veszekedjetek emiatt.
Nagyon utálom már, hogy veszekednek, és jó lenne, ha végre egy kicsit nyugodtan tudnának egymás mellett élni. Csak ne ez legyen az újabb veszekedésforrás, sőt inkább ne legyen. Ne utálják egymást. Olyan sokat kérek?
- Mesélj inkább még a családodról.
Kérlelem, mert tényleg érdekel, hogy kik is a közeli rokonaim.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=403406#post403406][b]Warren Mina - 2014.10.14. 07:16[/b][/url]

- Párat, évente néhányat.
Szerencsére azonban ezt apa se firtatja annyira. Remélem anyával se fog veszekedni emiatt, mert az nem tenne túl jót. Mintha mostanában már kezdenék legalább elviselni egymást, ami azért jobb, mint ami eddig volt. Talán ha sok időt kell együtt tölteniük, egész jóban lesznek. Persze, ha tudnám, mi minden történt közöttük, akkor lehet, nem látnám ilyen szépen a jövőt, de hát éljen, hogy mostanában már nem olyan őszinték velem.
- Két nőtől van gyerek? Ez nem furcsa neki?
Mondom ezt úgy, hogy apa fülét is rágtam anno, amikor megismertem Lénát, hogy legyen gyerekük, mert testvért szeretnék. Az persze nem lenne furcsa, hiszen az én testvérem lenne és imádnám, szeretném és mindenben segítenék. Tudok pelenkát is cserélni például, még Kriszta tanított meg, pár hónappal az ikrek születése után. Irigylem az ikreket, mert ők ott lesznek mindig egymásnak. Egyedüli gyereknek lenni pocsék, és emiatt, ha nem is annyira nyíltan, de haragszom kicsit anyára, mert ha apával marad, biztos, hogy nekem is több tesóm lenne.
- Tizenegy éves és mágus? Mikor ismerhetem meg? Kérlek apa, olyan szívesen találkoznék vele, és Bryarrel is, meg a nagyszüleimmel is. Biztos tetszenének és én is nekik. Ugye elmegyünk hozzátok valamikor?
Szépen pillogok apa felé, hátha meghatódik tőle, bár nem pont olyan alkat, de ki tudja. Szeretném nagyon megismerni a rokonságomat. Amíg apát se ismertem, olyan furcsán üresnek éreztem magam, de most már tudom, hogy kik a szüleim, és talán ha legalább apa rokonságát megismerhetném, akkor még jobban tudnám, hogy ki vagyok. Az, hogy az eset boldoggá tenne, nem is kérdéses. Csak egy igent kellene mondania, és már akár indulhatunk is. Anyának meg majd hagyunk egy levelet, biztos megérti majd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=404607#post404607][b]Warren Mina - 2014.10.16. 10:43[/b][/url]

- Miért kell idősebbnek lennem? Mindenki jobban szereti a gyerekeket, mint a kamaszokat, és én már most is idősebbnek nézek ki a koromnál.
Anya mesélt nekem róla, hogy most mi fog következni. Kicsit öregebbnek fogok kinézni, mint a korombeliek, aztán sokáig fiatalabbnak. Bár nem nagyon van már bennem véla vér, azért hatásai még mindig vannak. Például az, hogy a testem máshogy fejlődik, mint a többieké, akik szimplán csak emberi vért hordoznak.
- Elmehetnénk karácsonykor. Biztos örülnének neked.
Hízelgek. Látom, hogy anya hogy csinálja, és egész könnyen megy ez a simulékonyság. Az utóbbi időben más lettem. Nem csak külsőre, de belsőre is. Nem érzem már magam annyira rendszeretőnek. Azt hiszem a múltkori hitvány jót tett. Tényleg azt még, amit a tanár megjegyzésként beírt, alá kellene íratnom egy szülővel. Milyen mázli, hogy már ketten vannak hivatalosan is.
- Alá kéne írnod valamit.
Felkelve a táskámhoz lépek. Arra nem teszek megjegyzést, hogy már össze vagyok pakolva, hiszen, amikor hazaért, már akkor észrevette. A táskámhoz lépve kikaparom a kis füzetecskét az első zsebből, és egy toll kíséretében odaviszem apának.
- Anya nem biztos, hogy értékelné.
Van pár tantárgy, ami annyira nem érdekel, és bár van eszem hozzá, gyakorlatilag győz a lustaság, vagy az, hogy más jobban érdekel. Anya színjeles volt mindig, apa annyira nem, én meg hullámzok kettejük között, amit apa biztos jobban megemészt, mint anya.
- Ha esetleg elkezdeném megtalálni a saját stílusom, és ez nem tetszene anyának, te azért mellettem állnál? Máshogy érzem magam, nem olyannak, mint amilyen eddig voltam.
A pultnak dőlve pillantok fel apára, miközben nézi a siralmas jegyeimet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=405121#post405121][b]Warren Mina - 2014.10.17. 10:52[/b][/url]

- Hát jó, csak egy ötlet volt.
Bár kifejezetten örülnék, ha apa úgy döntene, hogy mégiscsak elvisz magával és megismerhetem a családját. Ebben valahogy nagyon egyformán tudnak gondolkozni. Egyik sem akarja. Mintha velem lenne a baj, de ezt szerintem már csak bemesélem magamnak. Nézem, ahogy apa írja alá a jegyeimet, majd vállat vonok a kijelentésére.
- Elmegyek aurornak. Pszichológus akkor se lennék, ha kényszerítenek. Kiráz a hideg attól, amikor anya analizál engem.
Mert, hogy azt teszi, hiába tagadja. De már régen nem foglalkozom vele, azt néz ki belőlem, amit csak akar, úgyse jöhetek ki jól a dologból és tudom, hogy ha valami miatt számon kérne, vagy csak elkezdenék magyarázkodni, én jönnék ki rosszul belőle. Ismerem már annyira a módszereit, a tekintetét, meg a hümmögéseit.
- Miért felhatalmazott rá, hogy megverj?
Ezen nevetnem kell, hiszen annyira képtelen az egész. Anya meg a verés, na persze.
- Engem pofon se vágott még soha.
Ahogy ezt kijelentem, kopognak az ajtón. Nem szeretem a dolognak ezt a részét. El az egyik szülőtől, át a másikhoz. Persze jobb így, hogy van másik, csak mégsem tökéletes, mert ez se teljes.
- Mennem kell.
Kimondom a nyilvánvalót, így rá tudom venni magam, hogy ellépjek a pulttól. Apának nyomok egy puszit, bár tudom, hogy nem az ő világa, majd a cuccaimhoz lépve felhúzom a kabátom, a sálam, a hátizsákot és a hegedűtokot, majd kilépve az ajtón, üdvözlöm anyát, és már indulok is meg a nyomában az utca felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=500741#post500741][b]Warren Mina - 2015.07.27. 22:08[/b][/url]

Apuka, Anyuka, Öcsike

Ki akarok pukkadni. Szerencse, hogy jó géneket örököltem, vagy a negyedvélaság teszi, nem tudom, de szerencsére nem vagyok hízásra hajlamos. Ha anya főztjét egy normális ember enné nap mint nap, akkor már tutira olyan lenne, mint egy lufi, vagy egy gumilabda. Remekül főz, de emellett még rengeteget is, és egyszerűen nem tudom abbahagyni, hogy csak még egy kicsit vegyek, csak még egy kicsit csipegessek.
Most, hogy egy kicsit ne gondoljak a sok mindenre, amit behabzsoltam, nekiállok a házinak. Legalább az legyen meg, mert nem akarok az elkövetkező napokban tanulni. Van olyan könyvem, amin már vastag porréteg van, pedig azóta voltam apánál. Azt hiszem jobban is járnék, ha elölről kezdeném, mert már fogalmam sincs, hogy Sally akkor most Marcust, az iskoatársát kedveli-e, vagy a másik srácot, aki az ellensége bátyja. Pedig sima lányregény, csak régen volt már.
Felpillantok apára, ahogy Seannal bűvészkedik, majd vissza a következő kérdésre, ami annyira rossz már, hogy köhintéssel kell lepleznem a feltörő nevetésem. Felpillantok anyára, aki pont engem néz, és kihúzva magam igyekszem úgy csinálni, mint aki tudja, hogy milyen veszélyes is, ha közelről nézzük a betűket. Szerintem kéne szemüveg, szerinte is, de a doktornő simán nem írt fel sem most, sem a múltkor. Csak hát ki tudja milyen erősségű kell.
- Fúj.
Hirtelen jött reakcióm engem is meglep, érzem, ahogy az arcom egy része kezd a főtt rákéhoz hasonlítani. Ez nem biztos, hogy a legjobban jött ki most.
- Mármint, tudjuk ez hova vezet.
Letéve a tollat apára, majd anyára, majd megint apára nézek. Sean is tuti egy ilyen "van helyem bőven" alkalom eredménye. A kezeimet védekezőn összefonom magam előtt, de tudom, hogy anyának olyan vagyok mint egy tanulmány, így leengedem őket.
- Akartok még gyereket vagy miért maradjunk?
Kérdezem őszinte naivitással a hangomban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=545148#post545148][b]Warren Mina - 2015.11.19. 17:24[/b][/url]

Mindenki emelje fel a kezét, aki képtelen a hoppanálásra! Ez akkor jut eszembe, amikor a magam előtt kenguruban - vagy mi a neve ennek a cuccnak - felemeli Sean a kis kezét, és nekem is fel kell, ahogy a korlátot megfogjam, mielőtt eldőlünk. Anya elment valahova a Danikájával, minket is vinni akartak, és én akkor döntöttem el határozottan és végérvényesen, hogy ezt meg kell tennem.
- Már csak pár lépcső öcsi.
Nyomok egy puszit a fejére, miközben érzem, hogy a kis körmei a nyakamat karmolásszák. A hátamon hátizsák, magam mögött egy bőröndöt cibálok, és nem mellesleg az iskolai táskám, a tankönyveimmel a vállamon átvetve. Erre erőszakoltam rá ezt az izét, amibe az öcsém olyan jól elvan.
Mivel ugyebár a hoppanáláshoz béna vagyok, így vonattal kellett jönnünk, amihez le kellett mászni a vasútra, jegyet kellett váltani Pestig, a Nyugatiból aztán tömegközlekedéssel és cuccokkal meg gyerekkel eljutni apa lakásáig. Komolyan, három néni is megjegyezte, hogy: "ilyen fiatal lány, és már gyereke van. Szégyen, hova jut ez a világ." Én meg szólni se tudtam, mert nem is fogtam fel, hogy komolyan azt hiszik, a mellkasomon pihenő szöszke gyerek a fiam. Mondjuk hasonlítunk, nem is csoda, hiszen édestestvérek vagyunk, de ennyi. Szent Merlin, én és a gyerekkérdés? Nem, az ostobaság lenne.
Az utolsó lépcsőfok után nagy levegőt veszek, majd kifújom. Érzem, ahogy a hátam tiszta víz, de most ez sem érdekel, hiszen ide értünk, nem vesztettem el semmit, Sean is egyben van, szóval sikernek könyvelhetem el, hogy gyakorlatilag leléptünk otthonról.
Kicsit tartok mondjuk attól, hogy anya mit reagál rá, de most sokkal fontosabb az, hogy nem kell ott lennünk. Nekem apánál a helyem, ha anya Danizik, és szerintem Sean is így van vele, csak éppen nem tudja kimondani, de én érzem. Megsimogatom a fejét, majd bekopogok, remélve, hogy apa itthon van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=547169#post547169][b]Warren Mina - 2015.11.26. 17:28[/b][/url]

Egy pillanatra megilletődök, amiért olyan könnyedén felkapja a bőröndöt, és becipeli magával. Először arra gondolok, hogy tudja az egészet. De három érvem is van, amiért az apámat követve a lakásba ez kitörlődik a gondolataim közül. Egy, anyám nem olyan gyors, hogy ha vissza is jött valami miatt, rögtön eszébe jusson, hogy biztos elszöktünk apához, itt teremjen, és várjon. Kettő, nem hinném, hogy a szüleim ilyennel tesztelnének, mert az piti dolog lenne tőlük. Különben is, apa tutira nem menne bele olyanba, hogy "juj, most jól ellenőrizzük Minát, vajon eljön-e hozzád". Három, egyikük se gondolatolvasó, legnagyobb szerencsémre, különben pár pofonnal már gazdagabb lennék.
- Nem volt tervbe, nem.
Beljebb sétálva felmérem, hogy nincs itt rajtam kívül más nőnemű egyed, így aztán elégedett mosollyal az arcomon bontom ki Seant, mielőtt még rájön, hogy kusza hajamból kijött egy tincs, amit ő nagyon jól elkapva elkezdhetné rángatni a fejem. Na, olyan Isten nincs, hogy én most erre vevő legyek.
- Arra gondoltunk, hogy anya végigcsinált már egy ciklust velem, most te jössz. Kisgyerekkor, tini kor vége, aztán majd ha Sean tizenhat lesz, visszapasszolod neki.
Halál nyugodtan mondom, mintha tényleg így is lenne, de az órára sandítva megállapítom, hogy ez a halál nyugalom helyi idő szerint három és fél óra múlva legkésőbb véget is ér. Akkorra mondták, hogy "hazaérnek". Ne érjenek. Anyám hazajön, a pali meg megy amerre lát. Abban a házban két felnőtt korú férfi tartózkodhat, az egyik az apám, a másik Mr. Kensington. Ebből pedig nem adok. Szóval annak a pasasnak ott nincs haza. Sőt, jó lenne, ha el is költözne. Valahova a világ végére. Engem igazán, egyáltalán nem zavarna a dolog.
- Anya a szerelmével nyálazgat valamerre. Szóval leléptünk.
Nem sok cuccot hoztam amúgy, de kibírja egy ideig. Aztán majd valahogy megszerezzük a többit is. De az tuti, hogy addig nem megyek vissza, amíg az a pasi ott van. Viszont nem tudom, hogy apának ez nem gáz-e, így kérdőn pislogok rá egy sort.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=588493#post588493][b]Warren Mina - 2016.04.20. 21:11[/b][/url]

Idilli kora este, ahogy a kanapén elnyúlva, egy kinyúlt, régi, de a földön csúszásra tökéletesen alkalmas mackóban feszítve olvasok valami női magazint, amit csak azért vettem meg, mert már nagyon gyanúsan méregetett az eladónő. Csak valami olyat kerestem, amit alkalmas arra, hogy a nem pattanásaimat már az előtt eltávolítsa, hogy pattanások lennének. Ezek a zavaró kis kezdeti pici búbok. Mert bizony, a halálom a sok pici búb, amiből egy nap pattanás lesz, de addig ott virít a fejemen. Ezt kerestem csak, de ezt egyetlen újság sem hirdette címoldalon, és ebben sincs benne. Viszont vannak mugli sztárok meg "mennyire illetek össze" kvízek. Először csak furcsán méregettem az újságot, most meg azon kapom magam, hogy olyanokkal, akik eszembe jutnak, töltögetem ki a kérdőívet. Bár egyáltalán nem érdekel úgy, de például már tudom, hogy Ricsivel közöttünk nem lehet hosszútávú kapcsolat, mi inkább csak barátok vagyunk, akik el akarják hinni, hogy nem azok. Ez mondjuk félig oké is, de például, ha ez a teszt valóban jó lenne, biztos, hogy nem hozott volna össze Várrfyval. Nekem ő túl majom, nem is értem, hogy miért is jöhetett ki az, hogy ő nekem az álompasi. Ha viszont ő az, na akkor ezer örömmel maradok egyedül. És vannak benne olyan témák is, ami a mugli lányoknak, meg úgy a lányknak általában tök természetes, én viszont totál vörös leszek tőlük, mégis érdekel, de persze nem feltétlenül úgy, hogy az apám és az öcsém a szőnyegen játszanak mellettem.
- Apa...
Nézem, ahogy valami megmagyarázhatatlan valamit épít nagy fakockákból, és amikor valami nem tetszik, akkor Sean el is hajítja azt az elemet, anélkül, hogy bárki zavartatná magát.
- Téged nem zavarnak ezek a felügyelők?
Azt nem akarom neki elmondani, hogy én szabályosan rettegek tőlük. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de komolyan nagyon félek tőlük. Magam miatt nincs rá okom, de minél tovább vannak itt, annál jobban előjön bennem az az érzés, hogy nem akarnak jót.
- Mi van, ha kitalálják, hogy olyanok nem lehetnek itt, akik nem teljesen emberek? Akkor elszakítanak majd minket tőled?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=589138#post589138][b]Warren Mina - 2016.04.24. 09:36[/b][/url]

Ha eljön a holokauszt, akkor elmegyünk innen. Mindannyian.
Ez a mondat határozottan megnyugtató, olyan szempontból, hogy a mindannyiba anya is beletartozik. Igen, az lesz a legjobb, ha amikor már elkezd itt nagyobb baj lenni, akkor szépen fogjuk magunkat, és odébb állunk. Igazából ezt évekkel ezelőtt meg kellett volna tenni, amikor apu és Léna szakítottak, és szépen anyuval kezdett megint közelebbi ismeretséget kötni. Akkor kellett volna azt mondani, hogy kezdjük újra, egy új helyen. Nem is tiltakoztam volna. De amilyen az én formám, nekik ez egyszerűen nem működik csak így.
- Mehetnénk arra a környékre, ahol a nagyiék laknak.
Vetem fel elmélkedve. Szinte már látom is magam előtt, ahogy nekünk is lenne egy házunk, nagy telekkel. Lehetnének állatok, erdő, messze mindentől, ami zavaró. Persze nem biztos, hogy a nagyiék örülnének anyának, de miattunk csak megbékélnének vele, elvégre ő az unokáik anyja, szóval csak elnézik neki azt az apróságot, hogy véle volt az anyja. Aki nem mellesleg itt néz szembe velem egy parfümöt tartva a kezében. Porcelán fehér bőr, szőke haj, vakító kék szemek. Ha nem láttam volna anya arcát megfeszülni, amikor megmutattam neki a nőt, aki szerintem plasztikáztatja magát, azért ilyen fiatalos, akkor nem is tudtam volna, hogy ő a nagymamám. Percek óta nézem őt, nem csoda, hogy keresett modell, hiszen szinte megigéz a lapon keresztül is, hogy vegyem meg a kezében tartott, méregdrága árucikket. Végül mégis ráveszem magam a lapozásra, és sóhajtva fordulok megint a szőnyegen tartózkodók felé.
- Miért vannak itt tulajdonképpen? Merki bá azt mondta, hogy "kellemetlen incidensek" miatt.
A kellemetlen incidensek résznél elengedve az újságot macskakörmöket rajzolok az ujjaimmal a levegőbe.
- A Noel-féle kellemetlen esetek miatt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=590263#post590263][b]Warren Mina - 2016.04.28. 08:02[/b][/url]

Ahhoz, hogy káromkodnak körülöttem, már hozzászoktam. A megismerkedésünk elején mindig a frász tört rám, hogy nem szeret, és nem akar velem többé találkozni, de mostanra már fel sem tűnik, hiszen ezek a szavak kötőszóként funkcionálnak nála. Én meg sokszor használom az „izé” szót, ami aztán a kiskutyától a bűbájtan könyvön át a társalgóig mindenre tökéletes válasz. És vicces, de ez sokkal jobban zavar, mint, hogy apa káromkodik. Azt az arcot mondjuk szeretném megnézni majd, amikor az angyali arcával Sean rápillant anyára, és közli vele, hogy s*ggfej. Egészen biztos, hogy nevetésbe törnék ki, még ha ez annyira nem is vicces, ha mondjuk szegény anyára gondolok.
- Vannak furcsa emberek, japp. Amikor kint voltam cserediákként, ott is voltak hasonlóak, de nem volt ilyen durva a helyzet, ez igaz.
Belegondolva, kismiska volt az egész. Senki sem rohangászott késsel, nem gyilkolta meg a tulajdon szüleit, nem kísérletezett azzal, hogy újfajta mérgeket próbáljon ki az ismerősein, és nem is kellett minden második gyereket az erdőből kimenteni.
- Szóval ez igazából olyan, mintha a tanárainkat tanítanák meg arra, hogy vannak határok. Csak ránk fogják.
Végül is, az egész egy laza tanári karral kezdődött. Vannak ugyan olyanok, akiknek a családjuk a faluban lakik, hiszen én is olyan vagyok, és még körülbelül húsz másik társam, de akad olyan is, nem is kevés, aki csak lejött, mert miért ne. Az ilyeneket nem tudom megérteni, ahogy azt sem, hogy miért vesz egy szülő a tizenéves lányának házat Bogolyfalván. Nonszensz az egész.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=675625#post675625][b]Warren Mina - 2017.04.18. 20:04[/b][/url]

Kifutni a világból is.
Amúgy egészen jól vagyok, mármint három emberrel csaltak meg párszor, valószínűleg az ereimet kellene valahol vagdosnom, vagy belevetnem magam a Dunába, ám ez meg sem fordult a fejemben. Az eleje persze pocsék volt, hatalmas lúzernek éreztem magam, és tudtam, hogy sosem akarok találkozni a három úriemberrel, Grace-szel meg aztán pláne nem, de mostanra egészen rendbe jöttem. Persze néha rám tört a világvége hangulat, de egy jó kis zene, egy nagy séta, vagy társai egészen jól helyrehoztak.
Viszont azt tudom, hogy haza nem akarok menni, a kolit meg éppen átnézik vagy mi, az ideiglenes szállás meg nem tetszik, hát úgy gondoltam, hogy elugrok apához, mert miért ne. Szeretek itt lenni, még a nevetségesen virágmintás kanapéját is szeretem, annak ellenére, hogy végül nem színezte át. Színfolt.
...na Warren. Egy furcsa arcú, ballonkabátos férfi szájából hallom ezt a foszlányt, és automatikusan pördülök felé, mivel akár az én nevemet is mondhatta volna. Ő viszont csak értetlenül néz szembe velem, így a következő pillanatban már haladok is tovább, észre se véve, hogy nem csak a három kint beszélgető alak furcsa, hanem többen is furcsán néznek felém, pedig semmi különös nincs rajtam. Azért az egyik üres kirakatban futólag megnézem farmernadrágos - bőrdzsekis önmagam, de tényleg semmi. Még csak a szemem sem változott pandamacissá a szemfestékem miatt. Egy átlagos lány, aki most szépen belép a lépcsőházba, és aki ekkor megérti a nagy összefüggést. A kinti bűz ebből a lépcsőházból jött, a füst és a szúrós szag itt még jobban érezhető. Kint pedig elhangzott a családneve. Talán aurorok voltak kint. Nem is figyeltem őket, csak fel akadtam érni a lakásba. Most kétszer olyan gyorsan sietek fel, és a látványtól egy pillanatra elakad a lélegzetem is.
- Apu? Apu!
Sietősen beljebb lépek, elhaladva egy szelíd arcú figura mellett, aki szomorú szemmel néz rám. Egy pillanat alatt összeszorul a torkom, és nem is szólok senkihez, csak sietek beljebb, nem, az apukámat nem vehetik el tőlem.
- Istenem...
Gyorsan közelebb lépek, és átölelem a derekát egy pillanatra. Persze nem akarom, hogy itt zavarba hozzam, ezért gyorsan el is engedem, és inkább csak a káoszt nézem.
- Mi történt?  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=675632#post675632][b]Warren Mina - 2017.04.18. 20:38[/b][/url]

- Azt látom.
Van egy olyan sejtésem, hogy nincs az a csoda, ami a mi szobánkat megmentette volna. Vagyis a könyveim, a szeretett ágyneműm, az emlékeim, amik a megismerkedésünk óta egyre növekvő kupacot képeztek, most mind odalettek. Itt állunk egy élet romjain, melyek nem segítik azt, hogy apa olyan nagyon itt akarjon maradni. Az se biztos, hogy lesz olyan, hogy itt.
- Mi lesz most?
Nem is tudom, hogy mire gondolok pontosan. Mi lesz a lakással, az itteni életével, velünk. Talán mindegyikre egyszerre szeretnék rákérdezni. Kétségbeejtő a látvány, amit körülvesz most minket. Ellépek a kanapé romjai felé, leguggolva, óvatosan átnyúlok a rugókon, és kiemelek egy megszenesedett jelvényt.
- Tudtam, hogy itt vesztettem el.
Még elsős voltam, akkor kaptam anyától egy "Friss Levitás" jelvényt, amit nagyon szerettem, minden ruhámon viseltem, amikor aludtam a párnám alatt volt, aztán egyik nap hiába kerestem, nem leltem többet, és nem tudtam, hogy mikor vesztettem el. Átkutattam mindent, és lám, ennyi év után és ilyen borzalmas körülmények között kerül elő. Ironikus, hogy felégettem a hidakat köztem és a Bagolykő között és most egy felégetés kellett ahhoz, hogy az első kapocs visszataláljon hozzám. Nézem egy kicsit a jelvényt, aztán a tekintetemet visszakanyarítom apára. Aggódom érte, nagyon nem fest jól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=675767#post675767][b]Warren Mina - 2017.04.19. 18:02[/b][/url]

- Miért költözöl a kastélyba? Mármint... eljegyeztétek egymást.
Jó, lehet, hogy egy ideig poénkodtunk Bellával azon, hogy jegyben járnak, de csak anyának, aki vette a dolgot, és igazából tudta, hogy örülünk a boldogságának. Viszont nem tudom, hogy ez hogyan működik, de eleve azt hittem, hogy amikor már végre kimondják, hogy együtt vannak, akkor apa sűrűbben marad ott. Szépen lassan átviszi a cuccait, egyre több nyoma lesz a házban. De nem. Aztán, amikor anyám ujjára gyűrű került, akkor ugyanezt feltételeztem, de nem, még akkor sem. Valószínűleg azért égett fel a lakása, mert az esküvő után már egyszerűen nem élhetnek külön. Ez egy jel volt, úgy vélem. Majdnem ki is mondom a meglátásomat, de még idejében ráharapok a nyelvemre. Nem lenne illendő, hiszen odaveszett mindene.
- Elköltözöl?!
A hangom talán kicsit hisztérikus, hiszen lelépni egy másik városba, vagy másik országba szokás. Ha most lelép, akkor az nem sejt sok jót. Erre ugyanazt tudom mondani, mint az elsőre, eljegyezték egymást. Anyám pedig, nem hinném, hogy csak úgy itt hagyna mindent. De ha meg mégis, akkor az pár nap alatt elég nagy őrültség lenne, nem?
- Ki képes ilyet tenni?
Kérdezem leginkább magamtól, és nagyon remélem, hogy ez csak egy véletlenül kiválasztott lakás, akkor is, ha aurori, és nem apa ellen irányul. Hiszen, ha az, aminek mondja, akkor igazából mi sem vagyunk biztonságba, és nem akarom, hogy anyának vagy Seannak bármi baja essen.
- Ha adsz pénzt, szívesen veszek neked új cuccokat. Szeretek a svédekhez járni, meg akár ruhákat is.
Igazából nekem is kellene pár cucc, például egy normális olvasólámpa a koleszba, mert ami van, annál rendesen kifolyik a szemem. De nem kunyizhatok csak úgy pénzt tőle, amikor éppen nem maradt semmije.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=676658#post676658][b]Warren Mina - 2017.04.22. 23:26[/b][/url]

- Biztos, hogy lakást érdemes venned?
Furcsa ez az egész így. Mármint anyám visel egy gyűrűt, amit apám vett neki, abból a célból, hogy a feleségévé tegye, ám mégis, apám úgy gondolkozik, mint egy agglegény, mint aki ha költözik is - márpedig elég valószínű, hogy költözik -, akkor azt egyedül teszi majd.
- Ha összeházasodtok, akkor nyilván együtt akartok élni. Anyának pedig kell a kert.
Engem mondjuk az őrületbe kerget, de ő maga imádja a saját kis virágos paradicsomját rendezgetni. Komolyan, rendesen terveket készít és értékel ki arról, hogyan ültesse el a frissen vásárolt hagymákat. Ne legyen túl sok a tulipán vagy túl kopár a sziklakert környéke. Ha pedig megjegyzem neki, hogy túl sokat foglalkozik ezzel a "problémával", akkor ő csak azt feleli, hogy lehetne rosszabb is, és tényleg.
- Vagy nem gondolod komolyan? Vagy ő nem? Le vagyok maradva! Utoljára három napja láttam anyut, akkor még az volt, hogy koszorúslány leszek.
Illetve szóba került, de annyiban maradtunk, hogy majd amikor már elindulunk az esküvő tényleges megszervezése felé, akkor majd megnézzük, hogy mi lesz, meg mi nem. De én akkor is elkönyveltem, hogy koszorúslány leszek. Annak kell lennem, mert ki tudja, hirtelen jöhet az igazi, és ma-holnap én is férjhez mehetek, akkor meg már nem lehetek koszorúslány.
- Viccelsz velem? Imádok odajárni. Néha elmegyek csak úgy sétálgatni oda vagy kajálni. Imádom a gyerekmenüt és imádom a fánkjukat, a porcukrosat. Olyan nekem az, mint a drog.
Az említésére összeszalad a nyál a számban, érzem, hogy szereznem kell párat, mielőtt visszamegyek. És igen, erre mondhatnám én is, hogy lehetne rosszabb is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=676677#post676677][b]Warren Mina - 2017.04.23. 00:04[/b][/url]

- Óóó...
Valami hasonló merült fel bennem akkor, amikor rákérdeztem, de nem hittem volna, hogy tényleg ez a válasz. Mindenki magából indul ki. Némán állok egy hosszú percig, nem tudom, hogy erre mit is lehetne rendesen reagálni. Anyával ezt biztos nem rendezte még le. Elég morbidnak hangzik mondjuk a dolog, mármint hogy házasok lesznek, de nem élnek majd együtt, bár, másik részről megvizsgálva a dolgot, ők a szüleim, akiknél ez épp olyan megmagyarázhatatlan lépés, mint közös életük bármelyik másik lépése. Végül nem teszem ezt a véleményt hangossá, csak elmosolyodtam.
- Hát tőled örököltem ezt.
Nem szeretek én sem szorosan tartozni. Gyűlölöm a hűtlenséget, de azt is, ha megfojt a másik fél közelsége. Inkább legyen meg a távolság, meg az izgalom és mindezek előtt a saját terem, arra vágyok a legjobban. Hát ez is egy ilyen dolog. Tény, hogy Bogolyfalván ez nem lenne meg.
- Szerinted ebbe bele fog menni?
Anya sokszor kiszámíthatatlan, ebben a témában se tudnám megmondani, hogy mit fog majd lépni. Benne lesz vajon abba, hogy házas, ám nem jár hozzá haza munka után a férje? Megfog vajon így bízni benne? Na nem mintha neki joga lenne számon kérni apát a bűvöléses történet után. Én értem, hogy szereti őt, azt is, hogy kétségbe volt esve, és azt is, hogy átesett a ló másik oldalára, azonban ezek után nem igazán kérdőjelezheti majd meg a dolgot, szerintem.
- De ezen kívül minden rendben van veletek? Beszéltetek már aaa... gyerektémáról?
Nem tudom hirtelen, hogy miként fejezzem ki magam, ezért vagyok nem is kicsit bizonytalan. Nem "dolog", nem is "halott" és nem is "testvér". Legalábbis nekem nem, és tudom, hogy ez nem szép, de ez az igazság, de anyának nem mondtam ezt, nem szóltam rá semmit, nem akartam veszekedést.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=676690#post676690][b]Warren Mina - 2017.04.23. 00:30[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=677867#post677867][b]Warren Mina - 2017.04.27. 18:55[/b][/url]

- Mondjuk.
Nem, nem vagyok jól, de hát ez nem olyan egyszerű. Sokat gondolkozok ezen a helyzeten. Valahol mélyen pedig el kell ismernem, hogy nem lep meg a helyzet. Azonban egy másik ponton viszont nagyon is. Szóval elég gázos dolog ez.
- Már nem vagyunk együtt, már Grace meg én. Nem működött.
Végül csak ennyit mondok, és még a vállamat is megvonom egy kicsit. Megalázónak érzem a három emberrel történő megcsalást, főleg azért, mert Grace több pasival volt együtt, amíg együtt voltunk, mint én összesen. Eggyel több csak ugyan, de több. Nem mintha arra vágynék, hogy ilyen rekordokat állítsak fel, nem vagyok én olyan lány, akiről ilyeneket pletykálnak, de mégis, sérti most a helyzet az önérzetemet.
- A suli jó, bár kicsit uncsi, de örülök, hogy csak az egyetem van, nem hiszem, hogy ezek alatt az évek alatt vissza akarnék menni a Bagolykőbe. Szerintem elmegyek aurornak.
Az utolsó mondatot olyan határozottan mondom ki, hogy még magam is meglepődök. Valószínűleg ezért is nevetem el magam olyan könnyen. Saját magamon lepődök meg. Nem, én totálisan, de nagyon alkalmatlan vagyok arra, hogy akárcsak az aurori szakma közelébe menjek. Komolyan, tipikusan az a fajta nőnemű egyed vagyok, akit a filmnéző könyörög, hogy ne nézze meg mit kattog a sötétben, aztán meg fogja a fejét, mert nem hiszi el, hogy egy ilyen szerencsétlenség miatt karcolás esett a szép főszereplőfiún.
- Találkoztam Noellel.
Régen nem került már szóba a fiú, pedig igazából mind nagyon kedveljük Anya is, apa is, én is. Azt hiszem anya örült volna neki, ha végül mellette maradok, de az élet nem úgy hozta, viszont ettől függetlenül szeretem őt, elég nagyon. Ahelyett azonban, hogy ezt elkezdeném ecsetelni, egy sokkal egyszerűbb kérdést teszek fel neki:
- Beszéltél vele mostanában?