Mint a Minisztérium által biztosított szolgálati lakások többsége, Dwayne Warren otthona is Budanekeresd belvárosában, annak nem kifejezetten fényűző, ám élhető területén fekszik. Az öreg, málladozó épület mindhárom, viszonylag felújított lakása a Minisztérium tulajdona.



A bútorokat a lakással együtt kapta ezeken Dwayne nem igazán változtatott, bár előszeretettel nevezi "ocsmánynak" azokat. Két helyiség, a fürdő és a konyha kivételével mindent egérszürke szőnyegpadló fed, melyen tisztán kirajzolódik a bútorok helye, ha megmozdítja azokat. A lakásban enyhe dohányszag terjeng.



A nappaliban két, stílusában bántóan különböző kanapé terpeszkedik. Az egyik, sápadt virágos huzatút leginkább tárolónak használja, mintha a rádobált holmikkal igyekezne elrejteni az "embertelenül öregasszonyos" mintát.Mivel mugli környezetben nevelkedett, magától értetődő módon tévé is került a szobába - ezen sokat bíbelődött, végül azonban sikerült elérnie, hogy amerikai csatornákat fogjon vele. Emiatt általában a kanapén ülve vacsorázik, ennek nyomai néha a bútorokon s meglátszik, amíg valamelyik hölgyismerőse meg nem szánja és kitakarít nála.
A falakra a beköltözését követően mindössze pár képet ütött föl, melyeknek szereplőit a leginkább szeretné közel tudni magához.





A lakáshoz két hálószoba tartozik, a nagyobb, zöld falakkal keretezettet saját főhadiszállásának nevezte ki. A másik, kisebb szoba a lányának és fiának van fenntartva, bár utóbbi mindössze egy fal mellé tolt rácsos ágyat és apróbb játékokat kapott.



 A fürdőszoba egyszerű és praktikus. Ő maga nem sok holmit tart benne, leginkább a lánya és barátnője nyomán azonban egyre több kence árválkodik a polcokon, a legtöbbjének rendeltetéséről még csak elképzelése sincs.

El sem hiszem, hogy itt vagyok, de nem láttam más, ésszerű megoldást. A jelen helyzet groteszk bár, logikusnak azonban teljesen logikus.
Néhány röpke órája annak, hogy megtörtént az, amitől annyira tartottam. A kevés dolgok egyike, amitől -mondhatni- félek. Már amikor kora este felébredtem, éreztem, hogy valami nincsen rendben, aztán ahogy lebotorkáltam a konyhámba, alig akartam elhinni, ami ott fogadott: a hűtőm lerobbanva, így egész tartalma oda. Speciális fémtermosztátjaim a hidegnek köszönhetően tartották a bennük lévő folyadékot olyan állapotban, ahogyan az beléjük került. A jégszekrény elromlásával azonban minden megromlott. A vérkészleteimnek annyi...
Hosszú másodpercekig csak rémülten álltam kitárt hűtőm előtt, és bele se mertem nézni a tárolókba. Amikor végül megtettem, rémes szag csapta meg érzékeny orromat, és azt hittem, a világból kiszaladok az elkeseredettségtől. Hiszen nem elég, hogy nincsen mit ennem, az elmúlt napokban spórolni kezdem az adagjaimmal, amíg Kírával új forrást nem kerestetek egy kórházban. Mégis, miért gondoltam, hogy lehet ezt halogatni? Miért nem készültem fel jobban? Most már mindegy. A helyzet adott, és megoldásra vár.
Ahogy lehiggadtam annyira, hogy végiggondoljak mindent, rádöbbentem, nincs más út, minthogy biztonságba helyezzem magam. Mármint nem olyan helyre, ahol engem védenek meg, hanem ahol tőlem védenek másokat, amíg a kis beszerzőmmel le nem zsírozom az ügyet, vagy egyéb megoldást nem találok. Ahogy pedig ez realizálódott bennem, rögvest a tuskó amerikai képe sejlett fel előttem. Akármilyen rossz véleménnyel vagyok a személyéről, a stílusáról, az egyértelmű számomra, hogy ért ahhoz, amit csinál.
Itt állok hát budanekeresdi lakása ajtaja előtt, az éjszaka közepén. Mentem az illata után, amit az orromba véstem, mint a legtöbb ismeretségemét. Nem örültem, hogy ilyen messzire kellett jönnöm, noha nem volt megerőltető a számomra. Mélyeket lélegzek, mintha bármit is számítana, és bekopogok az auror ajtaján. Nem lesz oda érte, hogy ilyenkor zaklatják, főleg, hogy én teszem. Dehát... ez van. Kissé leszegett fejjel, sötét ingben és nadrágban, félig arcomba lógó hajjal, feszülten állok nyurga valómban a küszöbe előtt, hallgatva a benti neszeket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=336133#post336133][b]Adam Kensington - 2014.07.14. 09:50[/b][/url]

El sem hiszem, hogy itt vagyok, de nem láttam más, ésszerű megoldást. A jelen helyzet groteszk bár, logikusnak azonban teljesen logikus.
Néhány röpke órája annak, hogy megtörtént az, amitől annyira tartottam. A kevés dolgok egyike, amitől -mondhatni- félek. Már amikor kora este felébredtem, éreztem, hogy valami nincsen rendben, aztán ahogy lebotorkáltam a konyhámba, alig akartam elhinni, ami ott fogadott: a hűtőm lerobbanva, így egész tartalma oda. Speciális fémtermosztátjaim a hidegnek köszönhetően tartották a bennük lévő folyadékot olyan állapotban, ahogyan az beléjük került. A jégszekrény elromlásával azonban minden megromlott. A vérkészleteimnek annyi...
Hosszú másodpercekig csak rémülten álltam kitárt hűtőm előtt, és bele se mertem nézni a tárolókba. Amikor végül megtettem, rémes szag csapta meg érzékeny orromat, és azt hittem, a világból kiszaladok az elkeseredettségtől. Hiszen nem elég, hogy nincsen mit ennem, az elmúlt napokban spórolni kezdem az adagjaimmal, amíg Kírával új forrást nem kerestetek egy kórházban. Mégis, miért gondoltam, hogy lehet ezt halogatni? Miért nem készültem fel jobban? Most már mindegy. A helyzet adott, és megoldásra vár.
Ahogy lehiggadtam annyira, hogy végiggondoljak mindent, rádöbbentem, nincs más út, minthogy biztonságba helyezzem magam. Mármint nem olyan helyre, ahol engem védenek meg, hanem ahol tőlem védenek másokat, amíg a kis beszerzőmmel le nem zsírozom az ügyet, vagy egyéb megoldást nem találok. Ahogy pedig ez realizálódott bennem, rögvest a tuskó amerikai képe sejlett fel előttem. Akármilyen rossz véleménnyel vagyok a személyéről, a stílusáról, az egyértelmű számomra, hogy ért ahhoz, amit csinál.
Itt állok hát budanekeresdi lakása ajtaja előtt, az éjszaka közepén. Mentem az illata után, amit az orromba véstem, mint a legtöbb ismeretségemét. Nem örültem, hogy ilyen messzire kellett jönnöm, noha nem volt megerőltető a számomra. Mélyeket lélegzek, mintha bármit is számítana, és bekopogok az auror ajtaján. Nem lesz oda érte, hogy ilyenkor zaklatják, főleg, hogy én teszem. Dehát... ez van. Kissé leszegett fejjel, sötét ingben és nadrágban, félig arcomba lógó hajjal, feszülten állok nyurga valómban a küszöbe előtt, hallgatva a benti neszeket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=336197#post336197][b]Dwayne Warren - 2014.07.14. 11:31[/b][/url]

Felhördül, ahogy a rivális csapat újra pontot szerez, majd a söréért nyúl.
A szobát a sarokban megbúvó állólámpa és a téve kékes fénye világítja meg, utóbbiban egy délutáni baseball meccs folyik, az egyetlen értelmes, amit ezen a mugli szerkezeten, némi varázslat segítségével be tudott hangolni. Azokat az estéit, amiken egyedül lenni kényszerül, rendszerint így tölti, szendviccsel az ölében, a lábát hanyagul a közelebb húzott dohányzóasztalra fektetve. Az agya zsibbasztása, úgy érzi, néha neki is kijár.
A kopogás meglehetősen szokatlan az ajtaján. Vendégeket egyáltalán nem szokott fogadni, különben nem is sok ismerőse lenne, aki ilyen későn zaklatná. Talán Léna mégis úgy döntött, hogy hagyja a halaszthatatlant és átjön, vagy rá van szükség a minisztériumban, ezek sejlenek fel az agyában, miközben a szendvicset lepakolja az öléből és feltápászkodik. A morzsákat lesöpri Slayer logós, sötétszürke pólójáról, az utolsó falatot út közben nyeli le, ahogy az ajtóhoz ballag. A kezét még utoljára megtörli a nadrágjában, aztán oldja fel a mágikus zárat.
   -  Mi a... sz*r? Mi van?
Nem leplezi a megrökönyödést, ahogy az ajtót kinyitva az álpolatlan hajjal keresztezett arc visszapillant rá. Az arckifejezése ingerült fintorba rándul.
   -  Mehetsz innen elfelé - int a lépcsőház irányába - aztán nagyon gyorsan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=336224#post336224][b]Adam Kensington - 2014.07.14. 11:54[/b][/url]

Valami sportközvetítést néz a tévében és közben kajál. Ezeket szűröm le a bentről érkező hangokból, valamint azt, hogy valóban nincs oda érte, hogy ilyenkor bárki zaklassa. Ahogy nyílik az ajtó, ráemelem kék, erős fény szemeimet, amik most rengeteg különféle érzelemtől teltek. Feszültség és az önuralom szilárd elhatározása keveredik bennük a szomjam okozta homállyal.
Ahogy az auror meglepett nyersséggel kérdez rá, mi járatban vagyok, aztán már int is el magától, egészen mély levegőt kell vegyek, miközben összeszorítom vékony ajkaim. Na nem a stílusa miatt, hanem egyszerűen amiatt, mert legszívesebben itt helyben megcsapolnám azt az idegességtől ínycsiklandozóan lüktető nyaki ütőeret.
- Segítened kell... - susogom, alig nyitott számon át, szavaimat még különösebben ejtve előbújt szemfogaim miatt. Nem erőltetem magam az elrejtésükkel. Ha nagyon akarnám menne, de most inkább másba ölöm az energiáimat. Az önkontrollra.
- Ideiglenesen... be kéne zárnod valahova. - közlöm Vele egyszerűen, mit akarok Tőle, és azt hiszem, ez a felvetés bizonyos mértékig el fogja nyerni a tetszését. Valószínűleg legfeljebb az adhat okot a szájelhúzására, hogy csak egy kis időre kérem az elszigetelésemet, nem pedig örökre, az Azkaban egyik legjobban őrzött, legeldugottabb cellájába. Pedig attól biztos örömtáncot lejtene. Nagyon sajnálom, nem azért jöttem, hogy a kedvére tegyek, hanem azért, hogy ne jelenthessek veszélyt másokra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=336269#post336269][b]Dwayne Warren - 2014.07.14. 13:33[/b][/url]

Segítenie. Horkantásszerű hangot hallat, az alkarját az ajtófélfának támasztja. Félszegen sandít rá, magában átkozza az ostobaságát, hogy nem tart legalább egy kihegyezett karót valahol az ajtó mellett. Na nem, bármilyen meglepő, önként nem támadna, de ebben a felállásban, be kell vallani, ő a prédaállat.
   -  Mi van...?
Összébb húzza a szemét. Nem arról van szó, ő nagyon szívesen vasra verné ezt a büdös hippit, a kérés azonban furcsa, jeges borzongást kreál a gerince mentén. Veleszületett bizalmatlansággal ereszti le a kezét, hogy összefonja maga előtt. Körbenéz a folyosón, majd vissza Adamre.
   -  Mi van, kinyírtál valakit, vagy mi?
A számára legnyilvánvalóbb eshetőségre kérdez rá, amit őszintén kinézne belőle. Nem ő lenne az első, aki bajos ügyei elsimításáig, vagy épp az alvilág elől menekülve keresné az őrizet biztonságát, Dwayne pedig nagyon szívesen börtönözi be őket mindig, apró szívességekért cserébe. Mégsem tetszik neki ez az egész. A szeme hosszasan elidőzik a kivillanó szemfogakon.
   -  Na nem, nálam nincs alibi, húzz innen a fenébe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=336290#post336290][b]Adam Kensington - 2014.07.14. 14:16[/b][/url]

Figyelem a férfi hanyag mozdulatait, amelyek azonban mind ijedelmét hivatottak leplezni. Már nem azon a berezelt módon, de van benne félsz velem kapcsolatban, efelől kétségem sincs. Akármilyen lazának és magabiztosnak tűnik, azért tart Tőle, hogy rátámadok. Jelen helyzetben a félelem nem alaptalan.
- Nem. Nem nyírtam ki senkit. Azért kell bezárnod, hogy ne is tegyem. - magyarázom neki kissé kemény s betűkkel, agyaraim közt szűrve ki szavaimat, miközben jelentősen fénylő tekintetemet az auroron tartom, ügyelve rá, hogy csak a célom lebegjen a szemem előtt. Semmiképpen nem gondolok arra, milyen fenséges volna belé mártani a fogaimat, és csak szívni és szívni Őt. Az jár a fejemben, hogy remélem, van jogosultsága arra, amit akarok Tőle. Remélem, be tud juttatni pár órán belül egy varázslatokkal védett zárkába, nem a saját biztonságom, hanem a mások biztonsága érdekében! Sejtem, mik fordulnak meg az agyában a kérésem nyomán és hogy mit ért alibi alatt, de koránt sem erről van szó.
- Megromlottak a vértartalékaim, és nagyon keveset táplálkoztam az elmúlt napokban. Másoktól elzárt helyen kell legyek, míg az emberem megtalálja a módját, hogy újratöltsük a készleteimet. - magyarázom neki lassan, nyugodtan, végig mélyen a szemébe nézve, figyel vonásait, eljut-e hozzá minden, miközben továbbra is ajtaja előtt állok magas, sötét alakommal.
- Vagy... van esetleg olyan ismeretséged valamelyik kórházban, akivel meg tudnék egyezni, hogy kaphassak a készleteikből? - vetem fel a kérdést, azonban nagyon kis esélyét látom annak, hogy rendelkezzen ilyen kapcsolattal. Érdeklődésemet sokkal inkább azért ejtettem meg, hogy világos legyen neki, a beszerzőm nem úgy fog engem új véradaghoz juttatni, hogy megkötöz és elrabol nekem embereket, akikből falatozhatok, hanem önkéntes adományokból szándékozom megoldani a táplálékbevitelemet. Mint alapvetően mindig, amióta csak lehetőségem van erre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=336295#post336295][b]Dwayne Warren - 2014.07.14. 14:21[/b][/url]

Összeszorítja a száját, egy ideig töprengve állja a tekintetét, bár a fényes szemek felébresztenek benne egyfajta menekülési ösztönt az agya legmélyén. A háta mögött hallja a tévé monoton zümmögését, az egy szinttel alatta lakó család pedig déliesen heves vitába kezd. Egy ajtó csapódik a folyosón, ő pedig félreáll az útból.
   -  Gyere be. De ne nyúlj semmihez.
Nem a legjobb ötlet és minden életösztöne sikítozva ellenkezik az ellen, hogy a ragadozót a saját vackába invitálja, a vámpír mégsem álldogálhat a muglik lakta léakóház hideg folyosóján. Az otthonában pedig egyedül ő az úr, saját fedél alatt pedig semmi sem árthat neki. Legalább is előszeretettel nyugtatja magát ezzel, amikor az őt üldözőkre gondolva hajtja álomra azt a makacs fejét.
   -  Sz'al tegyelek hidegre egy időre, hah? Ez asszem megoldható. De elég sok nyűg van vele, aztán meg gondolom nem akarsz ottmaradni örökre.
Zsebre teszi a kezeit, elpillant a tévé felé, majd vissza  hippire. Tetőtől talpig végigméri, mintha csak azon gondolkodna, nem-e túl nagy ahhoz, hogy egyszerűen egy cipős dobozba préselje vagy betegye egy hörcsögketrecbe, amíg meg nem oldódik a dolga.
   -  Hát... a bátyám lehet, hogy ismer valami szervcsempészeket, akik okosban meg tudják oldani a dolgot - az ajkába harap, mielőtt pedig Adam azt hinné, Dwayne a Szentlélektől megszállva adta volna a fejét jótéteményre, egy vállvonással hozzáteszi - De ez nem lesz olcsó. A vér és a minisztériumi fogdák ára is eléggé felment mostanság.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=336329#post336329][b]Adam Kensington - 2014.07.14. 15:11[/b][/url]

Beenged végre. Mondjuk akkor sem lepődtem volna meg, ha az utcára invitál tárgyalni, vagy valami eldugott sikátorba. Az emberek nem szívesen hívnak be magukhoz úgy nagy általánosságban. Nem mintha különben szükségem volna az engedélyükre a belépéshez. Tudom, vannak ilyen legendák, és lehet, némely fajtársamra jellemző is, hiszen különbözőek vagyunk, nekem viszont ez nem sajátosságom.
Bólintok, és átlépem a küszöböt, körbepásztázva a helyet. Úgy hiszem, ez valami szolgálati lakás lehet, aminek a berendezésén az auror nem igazán változtatott a beköltözése óta. Nem erőltette meg magát, hogy otthonosabbá tegye, hogy bárhogyan dekorálja. Ez utóbbit alapból nehéz lenne erről a tagról feltételeznem. Inkább az a magát bevackoló fajta. Mindenhova odadobja a saját holmiját, megjelölve a területet, az esztétikát teljesen figyelmen kívül hagyva, ahogyan akármilyen más értéket.
- Így van. - biccentek ismét, ahogy összegzi a hallottakat, és morfondírozni kezd a megvalósításon. Megállok közben nappalija közepén, szembefordulva vele, fehér kezeimet magam mellett lógatva, feszült békével kémlelve Őt.
- A pénz nem számít. - ejtem a varázsszavakat tűhegyes szemfogaim közül. Erre a mondatra általában leomlanak a falak, feloldódnak a gátlások és minden jóval könnyebben megoldhatóvá válik. Remélem, az előttem álló ipse is ellazul kissé ettől! Nem kell még, hogy Ő is idegelje magát. Stresszelni most itt vagyok én. Éppen ezért nem vetek fel egy kézenfekvő eshetőséget, mely szerint átugorhatnánk az egész bebörtönözősdit, ha mondjuk adna nekem a véréből akár közvetlenül, akár szakszerűen levéve Tőle egy adagot. A végén még kiborulna, hogy akkor nyilván erre ment ki az egész. Hogy ilyen agyafúrt módon vegyem a vérét. Erre a hisztire meg nincsen szükség most.
- Ha minden jól megy, elég volna egy-két napnyi elzárás. Főleg, ha bátyád elég gyors. - fedem fel a konkrétumokat, közben ismét körbetekintve a nappaliban. De nem nyúlok semmihez, ahogyan kérte. Vagyis hát odanyögte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=336346#post336346][b]Dwayne Warren - 2014.07.14. 15:35[/b][/url]

- Aha. Na várjá'.
Hátat fordít, kikapcsolja a tévét, fölveszi a szendvicsét a kanapéról, hogy fél kézbe fogva eltüntessen belőle egy nagyobb falatot. A saját otthonában, legyen az bármennyire átmeneti, már nyugodtabban fordít házaz a szörnyetegnek, bár a tekintetét nem egyszer érzi a tarkóján. Úgysem mer megtámadni, szögezi le magában bizonytalanul, ahogy letöröl egy adag majonézt a szája széléről, miközben átsétál a másik szobába, hogy összeszedje a holmiját. Különben már megtette volna.
Nem? Nem...?
Franc se tudja igazán.
A fene belé és a jó szándékába, miért kell neki mindenkin segíteni. Még akkor is, ha nem csinálja ingyen.
   -  Gondoltam, hogy tökre jól meg tudunk egyezni. Bár nem a pénz érdekel igazán.
A pólója tetejére felhúzza a minisztériumi egyenruháját, a sötétszürke dzsekit, ami az osztagát és beosztását jelzi. Kissé nyűgösen dörzsöli meg a szemét, az övére felcsatolja a bőr rekeszekben függő, kötelező tartozékait, magában azon töprengve, mire hivatkozva juttassa be ezt a bubifrizurás majmot. Tény, a dolgok ki- be való csempészésében van némi jártassága, de mindig szüksége volt valami háttértörténettel, pláne, mióta mindenféle pénzügyi megszorításoknak hála egyre kevesebb fogdát biztosítanak. Ennek pedig ráadásul egy puccos magánzárka kell, na hát persze...
   -  Ha kérdeznek valamit, akkor jól fogd be a szád, mert jogod van hallgatni. Ha meg bármi baj történik odabenn, engem nem ismersz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=336357#post336357][b]Adam Kensington - 2014.07.14. 15:59[/b][/url]

Figyelem a férfit, ahogy rendezkedik, folytatja a kajálást és végül készülődni kezd a távozásra. Végignézek a minisztériumi egyenruhán, a jelzéseken, aztán figyelem, ahogy a különféle tartozékokkal ellátott övet csatolja. Hallgatom utasításait, feltételeit, és pár pillanatnyi csöndes fürkészés után bólintok rájuk.
- Rendben van. - adom szóban is tudtára, hogy elfogadom a játékszabályokat.
- A beszerzőmnek viszont meg kell majd üzennem, hol vagyok és hogy honnan hozhatja el az árut. - kezdem tisztázni saját feltételeimet, ha már üzletire vettük a beszélgetésünk menetét. Már akkor egyértelmű volt a taggal kapcsolatban, hogy nem állnak Tőle távol a kétes erkölcsű egyezségek, amikor megismertem. Csak rá kell nézni. Megkenhetőnek és becstelennek viszont nem mondanám. Ha ezt gondolnám róla, nem fordultam volna most hozzá. Bőven van vaj a füle mögött, de hát nekem is van. Ettől még nem rossz ember, ahogy talán én sem vagyok a velejéig gonosz. Hasonlítunk ebben. És tartok tőle, kiderül még majd nem egy ilyen egyezés. A végén még rá kell jöjjünk, nem különbözünk annyira, mint szeretnénk.
- Amint megoldódik a készletem feltöltése, szabad akarok lenni, és a fogságom alatt igénylem a helyzethez mért legkíméletesebb bánásmódot. - folytatom feltételeim taglalását tárgyilagosan.
- Semmi megalázás, semmi kínzás... ellenkező esetben hamar megoldódik az éhségem kérdése. - egyértelműsítem a dolgot monoton hangon. Ez nem fenyegetőzés, puszta tényközlés. Ezek után finoman megemelem sötét szemöldökömet, van-e ehhez bármi hozzáfűznivalója, kérdése, esetleg felmerült-e benne valamilyen újabb, saját feltétel. Ha nem, akkor tőlem indulhatunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=336402#post336402][b]Dwayne Warren - 2014.07.14. 17:37[/b][/url]

Búcsúzóul még pillantást vet a tévéjére, majd előremegy az ajtóban, Adam pedig, ha nem akar éhes vagy közveszélyes maradni, biztosan követi. Nem zárja a lakást maga után, mindössze visszalöki az ajtót, egy magafajtának már rég nincs szüksége ilyen mugli eszközökre. A folyosón fényérzékelő lámpa gyullad, megvilágítva az apró, homályos lépcsőházat. A kezeit visszateszi a zsebébe.
   -  Pfft... na mert úgy nézek én ki, mint aki kínoz... Ne aggódj, majd szerzek neked selyempárnát és vízágyat, aztán tökre teljes lesz a kényelmed majd.
Elhalad a lakás előtt, melyből még mindig dühödt kiabálás szűrődik ki, majd hangos csörömpölés. Néha napján szívesen elhallgatja ezt a díszes szomszédságot, néha egészen olyan, mintha otthon lenne. Bár a kanadai határ környékén nőtt föl, a családjának viselkedése mindig a harsány déliekre hajazott.
A beszerzővel kapcsolatban egyáltalán nem válaszol, csak kissé megvonja a vállát. Egy emeletet sétál lejjebb a tágas, huzatos előtérbe, ahol egy ódon kandalló áll, még azokból a időkből, amikor egyetlen család tulajdonában állt az épület. Megáll, az övéről halk kattanással egy meglepően fényes bilincset csatol le, melynek felszínére apró, törhetetlenné tévő rúnákat véstek. Ha pedig nagyon közelről megnézné, az ezüst jelzését is megtalálhatná rajta.
   -  Add a kezed, kapsz egy ékszert.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=336464#post336464][b]Adam Kensington - 2014.07.14. 19:26[/b][/url]

Résen kell lennem. Nem csak azért, mert a fazon, hiába nem egy IQ bajnok, elég dörzsöltnek tűnik és az ilyen ügyletekben jártásnak, hanem főleg azért, mert érzem, nem vagyok a helyzet magaslatán. Amikor az ösztöneim a szomjam miatt így felerősödnek, és ennyire tartok tőle, hogy kifordulok magamból, az agyam nem fog olyan kiválóan, mint egyébként. Nagyon ügyelnem kell hát, hogyan és milyen egyezségeket kötök ebben az állapotban.
Figyelem, ahogy előveszi a bilincset. Ezüst. Elfintorodom. A csuklóm már előre ég. Mindegy, valamit valamiért. Mielőtt azonban még engedném magam befogni, átgondolok mindent, töviről-hegyire. Ne kapkodjunk, még ha szorult is a helyzet. Abból nem sül ki semmi jó végül.
- Biztosítékot akarok rá, hogy kiengedsz, amint megvan a véradag, és hogy azt a véradagot olyan hamar beszerzi a bátyád, amilyen hamar csak lehetséges, valamint, hogy minden úgy fog történni, ahogyan megállapodunk. - közlöm szilárd csöndesen, ahogy a kandalló előtt állunk az előtérben. Igen, az általam említettek a legfontosabb pontok. Ha ittam és kinn vagyok a zárkából, akkor már nagy nehézségem nem adódhat. Addig viszont érhetnek kellemetlenségek, amiktől megkímélném magam, és azokat is, akik okozzák nekem.
- Addig nem megyünk sehová, amíg nem írunk valamilyen varázslattal ellátott szerződést, vagy másként nem biztosítjuk, hogy nem ejtjük át egymást. - bólintok eltökélten, és közben felé nyújtom fehér kezeimet, hadd tegye rám a bilincset. A fájdalom jobban eszemnél tart majd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=336481#post336481][b]Dwayne Warren - 2014.07.14. 19:47[/b][/url]

A bilincset átveszi a másik kezébe, az előre nyújtott kézre csak megcsóválja a fejét. Megkerüli a vámpírt, hogy mögé kerüljön, megfogja a vállát, hogy a háta mögé fordítsa a kezeit. A csuklóit keresztben teszi egymáson, majd ügyes mozdulattal kattintja rá a karperecet, melyek azonnal összeforrnak, mintha egyetlen, merev darabból öntötték volna. Nagyon ügyes szerkezet ez, Dwayne minden alkalommal elcsodálkozik a zsenialitásán: a fém törhetetlen, bűbájjal pedig egyedül az képes leszedni, aki fölhelyezte. Persze, ha nagyon elszánt az illető, éppenséggel eltávolíthatja, ha nem zavarja, hogy a csuklója is megy vele a szemétbe.
   -  Te ilyen szelíd vámpír vagy, hah?
A Bilincsből vékony lánc fut ki, melyet az ujjai közé csavar. Fél kézzel ügyetlenül megveregeti a vérszívó csapott vállait.
   -  Csak hallottam a fajtádról. Pacifista ragadozók. Fogadok, hogy ha utánanéznék, a múltad is olyan tiszta lenne, mint az a fene kiejtésed. De mivel látom, hogy tökre járatlan vagy a barterben, most az egyszer segítek egy kicsit. Ebben a világban nem szokás szerződést kötni. Ha az kell, ne hozzám gyere. A bátyám sem fog számlát adni neked, szóval... vagy megelégszel a szavammal, vagy, hát...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=336494#post336494][b]Adam Kensington - 2014.07.14. 20:00[/b][/url]

Egy kényszeredett fújással vonom a hátam mögé a kezeimet, hogy megbilincselhessen. Ahogy rám kattan az ezüst, megráncolom orromat. Francba. De utálom ezt. Mélyebbeket szusszanok, próbálva hozzászokni az égető érzéshez, és szerencsére a fejem is tisztulni kezd, pont, ahogy számítottam rá. Mint arra is, hogy a fószer nem fog nekiállni szerződést írogatni, dehát meg kellett próbáljam. Úgy hiszi, nem vagyok járatos a barterben? Ez aranyos.
- Fogalmazhatunk így is. - biccentek a meghatározásomra, mely szerint szelíd vámpír vagyok. Igazából egyáltalán nem vagyunk túl sokan, de nem csodálom, ha Ő aurorként már hallott hozzám hasonlóról.
- A szavunk tehát a biztosíték? - tisztázom a dolgot, lenézve rá.
- Ez esetben, ha megszegem a szavam, nem haragszom meg, ha végzel velem, ha pedig Te szeged meg a szavad, Rád találok, és alaposan megcsapollak. - bólintok röpkén, de annál nagyobb nyomatékkal. Ha így játszunk, akkor így játszunk. Tőlem mehet. Úgyis egyre inkább ilyen hangulatomban vagyok a szomjam miatt. Hamarosan belépünk a kandallóba, és a hopp-hálózaton keresztül a Minisztériumba érkezünk.