35. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekLakások

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Mácsai Mina Izabella
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Apás hétvége
Írta: 2014. június 12. 22:55
| Link

Apu

Már nem volt kedvem aludni. Pontosabban nem tudtam. Új volt az ágy. Ez sem teljesen igaz, mert ugyanaz volt, ami otthon is, anyával felkutattuk az összes bútorboltot, mire találtunk egyet, ahol volt olyan ágy, így ezt ő vette ide, a békesség kedvéért, és azért, hogy rendesen tudjak aludni. Éjjel azonban nem ment. Olyan üres volt minden. Hoztam persze magammal cuccokat, a szobám kicsit kiürült, és sok mindenből lett két darabom, hogy ne csak otthon, de itt is minden meglegyen. A második otthonomban. Sosem hittem volna, hogy egyszer lesz kettő.
Mindenesetre hajnali háromig malmoztam, majd fogtam a takarómat, és átsétáltam apához, hogy mellé fekve, és hozzá bújva aludjak el. Azért így könnyebb volt a dolog, sokkal nagyobb biztonságba éreztem magam, ha apához bújhattam. Mostanra már majdnem olyan közel éreztem őt is magamhoz, mint anyut, aminek nagyon örültem. Úgy érzem, hogy most már nagyon jó irányba haladunk. Egyre magabiztosabban érzem, hogy a kapcsolatunk ki fogja állni az időt, aminek nagyon örülnék, jó lenne, ha számíthatnék rá, amíg élek. Nehezen mélyedek bele kapcsolatokba, nehezen ment Balázzsal is, amikor egyre többet jött Krisztához, és Lénával is kellett egy kis idő, de aztán sikerült mind a két esetben.
Négy óra apával alvás elég volt ahhoz, hogy teljesen kipihenjem magam, így hét után néhány perccel óvatosan kicsusszanok mellőle, és a fürdőszobába megyek, hogy ellássam a reggeli műveleteimet, megint megpróbáljam kifésülni a loboncom – ami persze csak anyának szokott sikerülni – összegumizzam, megmossam az arcom, és a fogam, majd a szobámba vonuljak, hogy elkezdjem kipakolni a cuccaimat. Először a ruháimat – milyen vicces lesz majd szaladgálni a két lakás között, ha kell valami – majd a plüssöket, könyveket, végül pedig a kis saját készítésű képkeretbe tett képeket. A legtöbbet én fényképeztem. Nagyon szeretek fényképezni, csak jó lenne már egy új gép, mert ez vacakol, de még nincs annyi zsebpénzem, hogy nyugodtan költhessek belőle erre. Anya jól keres, és apának is jó a fizetése szerintem, de sosem vagyok nyugodt, ha a tartalékaim nem fedeznek három havi lakbért, rezsit és kajapénzt. Sosem nélkülöztem, azt hiszem, csak túlságosan aggódom dolgok miatt, amik másokkal megtörténhetnek.
A képek között sok olyan is van, amit anya vagy Kriszta csinált, egészen kicsi baba korom óta. Van kép arról, amikor még a kórházban voltam, és arról, amikor először ültem, léptem, az első szavam – apa -  kimondásánál. De vannak itt olyan képek, amiket én csináltam. Krisztával épp falat festünk, anyával tiszta csokis krémesen pózolunk, anya reggel, kócosan, kávéval a kezében, anya és Kriszta egymáson keresztbe-kasul alszanak – valami filmet néztek éjjel, ami olyan romantikus, hogy nem hagyhatják ki – Balázs beszél Kriszta pocakjához, Léna ül a tavacskánál a fűben és még rengeteg kép a legfontosabb öt emberemről. Van itt Levita címer is, és néhány oklevél, amiket az iskolában szereztem. Már csak apa kell, hogy felkeljen és segítsen őket felrögzíteni.


Pizsike
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
Defenzor, Animágus, Auror


officer friendly
offline
RPG hsz: 1644
Összes hsz: 3682
Írta: 2014. június 20. 16:53 | Link

Mácsai Mina



Hét óra.
Ezt látja a vörös kijelzőn, amikor a kislány felkel, ő pedig álmosan kinyitja a szemét. Sosem volt valami jó alvó, azonban az egyetlen szabadnapján szívesen lustálkodna sokáig, mégsem lehet. Pedig valahol úgy érzi, most különösen képes lett volna rá.
Hosszú percekig nem mozdul meg, kiélvezi az álom utolsó illékony maradványait, mielőtt az utolsó emléke is köddé válna. A félhomályon át hallja, ahogy a lánya valamivel a másik szobában matat, egy szinttel lejjebb egy hozzá hasonló minisztériumi tisztviselő a kávéfőzővel szerencsétlenkedik. Kellemesen lusta szombatok ezek - vagyis voltak, amíg egy szem leszármazottja be nem balettozott abba a nyomorult életébe. Azóta nem teheti meg, hogy egy három napos pólóban lemasírozzon a sörözőbe reggeli gyanánt, utána pedig tespedjen valamelyik mugli tévécsatorna előtt. Nem, ezeket a hétvégéken újfent küldetése van - első feladata pedig, hogy a semmiből reggelit kreáljon.
Mint valami fehérnép.
Nyűgösen ül föl, a takarója lehullik a válláról, láthatóvá téve a tetoválásokat a karján. Megdörzsöli az arcát, végül rászánja magát a feladatra, hogy felálljon és elhagyja az állott levegőjű szobát. Az arcát jócskán összegyűrte, a haját megkócolta az ágy, de hát nem lehet mindenki szép és üde kora reggel.
   -  Mit kérsz reggelire?
Mormogja álomtól rekedt hangon, ahogy kissé benyit a szobába. Ez a leginkább élettel teli hely a lakásban, Mina holmijának köszönhetően. A kislány, ahogy minden hölgy ismerőse, jobban ért a lakberendezéshez nála.
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Mácsai Mina Izabella
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2014. június 20. 17:28 | Link

Apuci

Ahogy a képek elkészülnek, úgy kerülnek is át az ágyamra, hogy kitaláljam, milyen sorrendbe szeretném őket feltenni a falra. Tetszenek a keretek, van olyan, amire szárított növényeket tettem, olyan, amire kagylókat, sőt olyan is, amin Bogoly Berti féle mindenízű drazsé van. Persze Kriszta mindegyiket szépen levarázsolta, hogy ne essenek szét, és pakolhassam őket mindenfelé. Jó dolog a kollégiumi élet ilyen szempontból, hiszen foglalkozhatok a szabadidőmmel ilyesmivel, és nem hallom anya ügyfeleinek kiakadását. Nem mindegyiket szeretem, vannak jó fejek persze, de voltak olyanok is, akik rátámadtak anyura. Olyankor nagyon féltem, és sajnáltam, hogy nincs ott apu, és tudom, hogy nem szívleli anyut, de azért megvédte volna, mert apu hős.
Miközben pakolgatok, egyszer csak nyílik az ajtó. Ezek szerint nem osontam ki elég halkan, és mégiscsak felkeltettem apát, akire ráférne az alvás, legalábbis elég nyúzottan néz ki. A kérdésre, hogy mit ennék egy pillanatra habozok, hiszen láttam a hűtő tartalmát, és tudom, hogy azokat annyira nem, mondjuk a sört szívesen megkóstolnám, de lehet ennek a felvetésnek nem örülne annyira, így hát az egyik táskámhoz lépek, és kiveszek belőle egy színes zacskót.
- Együnk csokis müzlit. Lehet tejjel, kakaóval vagy magában is. Szereted?
Nem vagyok benne biztos, hogy ő ilyen reggelire gondolt, így kicsit lejjebb eresztve a kezem, na meg a zacskót, lépek hozzá közelebb, tekintetemmel igyekszem megkeresni az övét, és noha nagyobb vagyok, mint a többiek, azért apa is nagyobb, mint a többiek, szóval nem jutottam közelebb a megoldáshoz.
- De ehetünk azt is, amit te szeretnél. Szeretek új dolgokat kipróbálni. Az egyik osztálytársam például pár hete unicumot ivott. Az apukája megkóstoltatta vele, mert látta, hogy olyan nagyon nézi, de azt mondta, nagyon rossz ízű, tényleg az?
Ezt már meg akartam kérdezni, de inkább tőle, mint anyától, mert még a végén megijed, és akkor vissza kell mennem a másik iskolába, amit nagyon nem szeretnék. Jó nekem itt, itt vannak barátaim, és itt nem néznek különcnek, akkor se, ha véletlenül felreptetek egy tollat. Nem volt szándékos, csak valahogy úgy alakult, sőt a tanító néni, aki nagyon szigorú, még meg is dicsért, azt mondta, olyan kiváló boszorkány leszek, mint a szüleim, bár szerintem nem tudja, hogy kik a szüleim.
- Reggeli után beverhetjük a szögeteket a falba? Minden képkeretbe tettem képet.
Azt persze nem mondom el neki, hogy sok saját készítésű képen ő is rajta van, még csak az kéne, amennyire a felnőttek a képekért lelkesednek, biztos, hogy nemet mondana, pedig szerintem vicces képeket lehet róluk csinálni.
  
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
Defenzor, Animágus, Auror


officer friendly
offline
RPG hsz: 1644
Összes hsz: 3682
Írta: 2014. június 27. 10:16 | Link

Mácsai Mina



   -  Minden van itthon, akkor majd kiválasztod.
Bólint, ellöki magát az ajtófélfától, hogy megfordulva az apró konyha felé induljon. Nem hazudik, amikor azt mondja, minden van, amit egy Mina- korabeli, első világbeli gyerek csak szerethet. Pár nappal korábban, egy magányos és teljesen fölösleges bevásárlás során döbbent rá, a lakása a legminimálisabban sem alkalmas egy poronty ellátására, már ami a táplálkozást illeti. Pánikba esve rongyolt be az édességes osztályra, semmilyen szűrést nem használva söpört mindent a kosarába, ezt pedig a reggeliző osztályon is megismételte. Akkor a fizetésének egy tekintélyes részét hagyta a kerek szemekkel bámuló pénztárosnál, egy valamit azonban mindenképp profitált: most, hogy a tértágító-bűbájokkal ellátott konyhaszekrényt kinyitja, egy komplett édesség- és müzligyár egy éves termése válik láthatóvá.
   -  Csoki... csoki... van ilyen gyümölcsös is, meg ilyen... mi ez... állatos.
Utóbbit kihúzza a helyéről, hogy közelebbről is megszemlélje a dolgot. A kislány kérdését fél füllel hallgatja. Kissé felvonja a szemöldökét, hátranéz rá, majd egyszerűen megvonja a vállát. A müzlis dobozt leteszi a pultra, zoknis lábával kinyitja az egyik alsó konyhaszekrényt, majd lehajolva elővesz egy példányát a Mina által említett italnak. Leteszi a kislány elé, a jelzés pedig egyértelmű. Ő maga továbbindul a hűtő felé, hogy tejet és valami tálat keressen a reggelihez.
   -  Be. Megmutatom, hogyan kell, legközelebb akkor egyedül is menni fog - a vállával belöki a hűtő ajtaját, a tejet és két tálat az apró konyhaasztalra teszi, végül pedig visszafordul egy apró kávéscsészéért, azt adja át Minának.
   -  Ha kíváncsi vagy, kóstold meg. Ennyitől nem lesz bajod. De anyádnak egy szót se.
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Mácsai Mina Izabella
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2014. június 27. 20:05 | Link

Apuka

- Tényleg?
Nem is értem, hogy akkor anya miért csomagolta el a fél hűtőt azzal a felkiáltással, hogy „apádnál csak sör lesz”, hiszen ahogy apa mondta minden van, és tényleg, ahogy kinyitja a szekrényt, az tele van csokival. Mintha apu kifosztotta volna a mikulást és ebédre a húsvéti nyuszit készülne megfőzni.
- Ebédre nyúl lesz?
Pillantok fel rá bizonytalanul, mert egy kicsit tényleg elhiszem, hogy bundás pajtásunknak bizony annyi. Jó, tudom, hogy a körülöttem lévő felnőttek pénztárcájának köszönhetem az ünnepeket, de nem tudok néha nem gyerekes lenni. Tényleg van itt amúgy minden, amit egy gyerek csak el tud képzelni, és már azt is tudom, hogy hol kell keresni. Túl magasan. Viszont semmi probléma, mert ilyen téren otthon is igen kreatív voltam.
- Az a csoki alkoholos. Anya mindig olyat eszik, de nekem nem ad belőle. Azt mondta, lesz még elég alkalmam. Ti sokat ittatok anyával?
Anya őszintén megmondta, hogy igen, de apától is hallani akarom. Jó nem voltak olyan durvák, mint az egyik osztálytársam apukája, nem itt, még a mugli suliba. Ő nagyon sokat ivott, és szegény Bálint sokszor nem szeretett átöltözni tesire. Sokáig azt hittem azért, mert kisebb mint a többiek, és piszkálni szokták, aztán egyszer volt egy szülői, és anya utána elmesélte, hogy mit csinált az apukája Bálinttal. Én szerencsés gyerek vagyok ilyen szempontból, mert a szüleim sosem bántottak, elég volt, hogy megbeszéltük a dolgokat. Na nem mintha olyan sokszor rossz lettem volna.
- Az állatosat kérem, az a kedvencem.
Felülök az asztalhoz, és nézem, amiket apa elém pakol. Először a müzli korrekt, aztán unicum, nem korrekt, de nagyon szép az üvege, tetszik a gömb forma. Kapok tejet, korrekt, meg tálat, ez is rendben van, aztán egy kávéscsészét, és csodálkozva nézek fel apára.
- Ha vodkát mondtam volna, azt is tudnál adni? Vagy bort, sört? Mennyi alkoholt szoktál inni?
Anya és apa lényegében a féktelen ivásnak és vicces cigizésnek köszönhet engem, de most nem szeretik egymást és kistestvért se akarnak adni nekem, szóval nem értem, hogy miért fogyasztanak még mindig alkoholt, hiszen nem tinik már. Mindenesetre ha már így megengedték, és persze anyának majd nem szólok, ha csak el nem szólom magam, húzom közelebb az üveget, és kezdem el kibontani.
- Kérek egy kiskanalat is.
Töltök a kávéscsészébe, nem aprózom el, mert biztos finom és ennyit szabad, majd megszagolom. A szaga nem olyan jó, de a halé se, mégis finom. A reggeliző pehelyből teszek először, majd felöntöm tejjel, csak utána fordulok az ital felé, amiből egy nagy kortyot iszok, pedig nem almalé. Érzem, ahogy a torkomat végigmarja ez a kellemetlen íz, és még a nyelvem is rossz lett tőle. Lepattanok a székről, és egy szó nélkül futok a fürdőszobába, hogy megmossam a nyelvem és a fogam is, meg öblögessek a hipererős szájvízzel, ami még mindig jobb, mint ez. Émelygek és rosszul vagyok, rossz a torkom, a leheletem, a nyelvem íze. Folyamat köpködök és undorodós hangot adok ki, majd nagy sokára csak előmászok, és visszaülve eltolom az üveget is, a poharat is.
- Hogy vagytok képesek ilyet inni? Elment az étvágyam tőle. Én sose fogok inni.

Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
Defenzor, Animágus, Auror


officer friendly
offline
RPG hsz: 1644
Összes hsz: 3682
Írta: 2014. június 29. 19:27 | Link

Mácsai Mina



Leül az egyik alacsony konyhaasztalra a kislánnyal szemben, maga elé húzza a csorba szélű tálat. Ezeket a holmikat az előző lakó hagyta itt, aki szintén hivatalból kapta a lakást is szintén nulla ráköltésből igyekezett megoldani a lakhatást. Neki így is megfelel az otthona, mindenhonnan összehordott kölcsönbútorokkal, pohárkészlettel, aminek nincs két egyforma darabja és azzal az ocsmány kanapéval - na nem, talán az az egyedüli, amit szeretne kidobni egyszer.
Mina kérdez, ő pedig csak fölpillant, azonban nem válaszol. Az édesanyja és az ő megismerkedése biztosan nem olyan történet, amivel egy ilyen befolyásolható lelket traktálni szeretne. Legalább is, egyelőre. Ha a lánya idősebb lesz, biztos benne, hogy részletesen elmeséli neki, mit, hogyan és hol rontottak el azon a nyáron - már ha kíváncsi lesz rá -, ez azonban nem ma lesz.
Önt magának az állatos gabonapehelyből, a tej után nyúl, hallgatásából Mina már tudhatja, semmilyen választ sem fog kapni tőle. Ekkor azonban már ismét kérdez - és bár ez nem annyira kellemetlen, most is tűnődik rajta, feleljen-e egyáltalán.
   -  Nem sokat - a kanalával egykedvűen turkál a tejben ázó, fahéj ízű állatok között, nézi, ahogy lassan kioldódik belőlük a szín, állaguk pedig egészen lággyá válik - Majd ha felnőtt leszel, megtudod, hogy mennek ezek a dolgok.
Megrántja a vállát, lassan rág, türelmesen figyel a lánya ténykedését az üveggel. Nem egy szigorú vagy különösebben felelős szülő - sőt inkább olyan, mint egy sokkal idősebb testvér, akire egy hétvégére bízták a szüleik a kislányt. Tekintete kissé megkeményedik, ahogy Mina a kelleténél erőteljesebb kortyot vesz magához, a reakció miatt azonban, bármennyire helytelen, röhögni kezd.
Egy jó apa minden bizonnyal a lánya után menne, hátha rosszul van, ő azonban nevetve fordul vissza a reggelije felé, hogy leküzdje a szivacsos állatokat.Akkor néz föl legközelebb, amikor Mina visszatér, a kaján vigyor még akkor sem olvad le az arcáról.
   -  Ez a beszéd, Kismajom. Aztán ne felejtselek el emlékeztetni erre úgy tizenhat éves korodban.
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Mácsai Mina Izabella
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2014. július 2. 21:36 | Link

Apuci

- Olyan szívesen lennék már most felnőtt. Nem lehetne? A ti világotok olyan izgalmas. Persze gyereknek lenni se rossz, csak már nem olyan izgalmas. Sokszor unatkozom.
Főleg mostanában, hogy olyan sok időt töltök a kollégiumba, szinte teljesen kimerítettem már azokat a dolgokat, amiket a szabadidőmben szoktam csinálni. Nem gondoltam át teljesen ezt a „kollégiumban majd elleszek én, csak had járjak ide tovább” dolgot, otthon azért könnyebb volt, és megszokottabb, még akkor is, ha anyával most új helyre költöztünk, egyszerűen az otthoni illatokkal és hangokkal, mégiscsak könnyebben elalszik az ember. Nem riadtam fel a csörömpölésre, hiszen tudtam, nincs nagy baj, csak anya megint eltört valamit, főleg a káromkodása miatt, itt arra is felkelek, ha a nevelő eloson a folyosón, miközben ellenőrzi, hogy minden rendben van-e . Azt hiszem kicsit nyűgös lettem.
- Miért, milyen leszek szerinted tizenhat évesen? Az már csak három és fél év. Október végén már tizenhárom leszek.
Hihetetlenül gyorsan szaladnak az évek, mostanában már csodálkozom azon, hogy az egyik születésnapom még el sem múlt, máris itt a másik. Négy év múlva felnőtt leszek, legalábbis a mágusvilágban, de el  sem tudom képzelni azt, hogy ne ilyen legyek, pedig hiába nőttem megint négy centit,  egyszerűen úgy nézek ki, mint egy gyerek. Nagy kanállal falom az állatokat, és néha felpillantok apára. Akarok kérdezni tőle valamit, de nem tudom, hogy tegyem fel. Az lenne a legegyszerűbb, ha csak úgy feltenném nem?
- Apaaa…
Na, ez szuper, akkor meg is van az első mondat, már csak a többit kellene összetenni. Kicsit kavargatom a tejemet, ami már barnás a fahéjtól. Megkérdezhetném, hogy elmegyünk-e majd fánkot enni, de tudná, hogy nem mondok igazat.
- Szerinted anyának nincs kedve Bogolyfalvára költözni? Mostanában keveset vagyok vele, és hiányzik, és akkor nem kéne kollégiumot fizetni. Nagyon hasznos lenne szerintem. Szerinted?  

Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
Defenzor, Animágus, Auror


officer friendly
offline
RPG hsz: 1644
Összes hsz: 3682
Írta: 2014. július 2. 22:57 | Link

Mácsai Mina



Megrázza a fejét, a szemét azonban nem emeli föl a gabonapehelyből, aminek állatai lassan amorf masszává vizesednek föl. Felrémlik előtte a saját gyerekkora valahol a wisconsini erdőkben, ahogy a bátyjaival ökörködtek, minden nyarat és szabadidőt a farmon kívül töltve. Gyakran ácsingózott az orrát a kirakatok üvegének nyomva, arról álmodozva, hogy ha felnőtt lesz, mi mindent megvehet és bizony nem szól rá senki. Ő is tűzoltó akart lenni, ahogy minden valamirevaló mugli suhanc, aztán vadász, rendőr, börtönőr. Ahogy belegondol, egykedvűen rágódva a reggelijén, ennek egy része valóra is vált, azonban közel sem úgy, ahogy azt gyerekként elképzelte. Kedve lenne vállon ragadni a kislányt és megmondani neki, édes lányom, készülj fel, ennél már csak rosszabb lesz, élvezd ki, amíg gyerek vagy, onnantól utálni fogod ezt az egészet. Felnőttnek lenni szívás.
Mégsem teszi. Nem sokat tud a gyereknevelésről, azt azonban sejti, vannak dolgok, amiket jobb elhallgatni a feltörekvő nemzedék elől.
A megszólításra sandít föl, az asztalon könyökölve, kérdőn várja, amíg a kislány kiböki, mit szeretne.
   -  Fogalmam sincs. Ezt csak az anyád tudhatja.
Lassan beszél, jól rejtve, hogy valójában a frász kerülgeti a gondolattól is. Na végképp az hiányozna neki, hogy Zója ismét leköltözzön a faluba, tovább bonyolítva egyébként sem unalmas életét.
Ez azonban ismét olyasmi, amit kénytelen elhallgatni most.
   -  Anyád szeret ott élni, ahol van - hazudja folyékonyan, hiszen fogalma sincs róla, mit gondol Zója - és gondolom nyűg lenne neki a költözés. A munkája is ott van. Jó neki.
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Mácsai Mina Izabella
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2014. július 3. 14:00 | Link

Apucim

- De vannak olyan emberek, akik a faluból járnak hozzá, az nem lenne elég?
A választ ugyan sejtem, hiszen anyu mindig azt mondta, hogy hiába szereti a munkáját, és hiába szeretne segíteni mindenkin, akin csak tud, fontos, hogy meglegyen az a bizonyos összeg minden hónapban, ami elég ahhoz, hogy jól éljünk, és ne érezzek semmiben hiányt. Nem is éreztem, soha semmiben, és fizeti a kollégiumot, a külön foglalkozásokat, amit csak szeretnék, és emiatt igazán hálás vagyok neki, mert tudom, hogy ha nem dolgozna ennyit, akkor minderre nem telne, mégis rossz ez így, de ha apa mondja, akkor biztos az az igaz.
- Bocsánat, nem szerettem volna ellenkezni veled.
Bánatosan hajtom le a fejét, és inkább igyekszem a tejet kikanalazni, hogy addig is legyen amivel elfoglalom magam. Nem szeretek ellent mondani a szüleimnek, de mostanában egyre többször veszem észre, hogy megteszem. Nem lesz ez így jó, tudom, és ezért is kérek bocsánatot, mintha azzal bármit helyre lehetne hozni. Apának biztos igaza van, ezt el is könyvelem magamban, hiszen miért hazudna nekem? Az én szüleim mindig őszinték, és nyíltak. Nem is feltételezek mást ebben a beszélgetésben sem.
- Léna nem jön át ma?
Jobb azt hiszem, ha elterelem a témát, érzem, hogy már így is sokat beszélgettünk anyáról, és nem tenne jót a mai napnak, ha még többször előkerülne. Inkább keresek mást, amit a reggeli maradékához feldobhatok, mint téma. Lénát úgyis jobban szereti, mint anyát, talán ez majd megenyhíti.
- Elmehetnénk mondjuk állatkertbe, vagy fagyizni. Szép idő van.
Nem tudom, hogy tervezett-e valamit mára, de ha nem, akkor adok én neki tippeket szívesen, ha nem lenne ötlete. Anya csak holnap jön értem, addig pedig időnk mint a tenger, és egy kis fagyi tényleg jól esne most.

Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
Defenzor, Animágus, Auror


officer friendly
offline
RPG hsz: 1644
Összes hsz: 3682
Írta: 2014. július 7. 14:22 | Link

Mácsai Mina




Megrántja a vállát.
   -  Fogalmam sincs, mit akar az anyád.
Részéről régen lezártnak tekinti ezt a beszélgetést. Semmi sem hiányzik neki kevésbé, mint hogy Mina is felemlegesse neki az exét - még ha ez komolytalan kérés is. Valójában nem kellene felhúznia magát azon, ha a kislány az édesanyjáról beszél, Dwayne Warren azonban nem az, aki a logikájáról vagy empátiájáról lenne ismeretes.
Az utolsó pár, felázott gabonapehelytől teljesen elmegy az étvágya. Elhúzza a száját, a kanalával piszkálgatja őket kissé, végül azonban feláll.
   -  Ma Léna nem ér rá. Majd talán holnap átjön. Dolgozik.
A tányérját és kanalát a mosogatóba teszi, ahol több szennyes edény is tornyosul már, némi vizet enged rájuk, majd otthagyja őket. Tényleg könnyebb lenne, ha Léna itt lenne, ő valahogy jobban megérti magát ezzel az aprónéppel. Nem csoda, hisze nő, a nőkben pedig genetikailag kódolt az anyai ösztön.
   -  Itt van állatkert? - felvonja a szemöldökét - Hát felőlem aztán.
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Mácsai Mina Izabella
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2014. július 14. 10:51 | Link

Apuci

- Rendben.
Nem tudok mit kezdeni a helyzettel, reméltem, hogy apa megérti, mit szeretnék mondani neki, de nem így lett. Kimondani azonban félek, mert mi van, ha rosszul sül el a dolog, veszekedni nem akarok. Inkább visszafordulok a reggelim felé, bár sok kedvem már nincs hozzá. Apa felkel, én pedig lesütött szemmel játszok tovább az állatkákkal, amik mostanra igencsak fura alakúak lettek.
- Kár, jó lett volna, ha itt van.
Én is felkelek, a mosogatóhoz sétálok, majd beleteszem a tálamat. Mivel elég magas vagyok, a kortársaimhoz képest meg aztán főleg – köszönöm anyu és apu – így nem kell semmilyen plusz magasítót használnom ahhoz, hogy a szivacsért nyúljak, és elkezdjek kényelmesen mosogatni. Ezzel is telik a reggel, és még hasznosnak is érzem magam, különben sem voltam túl kedves, hogy már reggel, ébredés után letámadom apát az anyás dolgaimmal, így most elég nagy bűntudat van bennem a dolog miatt.
- Van, bár nem tudom, pontosan hol, de olvastam róla. Valaki biztos tudja.
A reggelizős és egyéb edények elmosogatása jó időkitöltés, és vicces, amikor a kezem már olyan ráncos, mint az idős néniké. Mire végzek, mint a két hatás megvan. Egy konyharuhába megtörölve a mancsaimat indulok vissza a szobámba, hogy felöltözzek, és olvassak egy kicsit, amíg apu fel nem bukkan újra.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekLakások