Mint a Minisztérium által biztosított szolgálati lakások többsége, Dwayne Warren otthona is Budanekeresd belvárosában, annak nem kifejezetten fényűző, ám élhető területén fekszik. Az öreg, málladozó épület mindhárom, viszonylag felújított lakása a Minisztérium tulajdona.



A bútorokat a lakással együtt kapta ezeken Dwayne nem igazán változtatott, bár előszeretettel nevezi "ocsmánynak" azokat. Két helyiség, a fürdő és a konyha kivételével mindent egérszürke szőnyegpadló fed, melyen tisztán kirajzolódik a bútorok helye, ha megmozdítja azokat. A lakásban enyhe dohányszag terjeng.



A nappaliban két, stílusában bántóan különböző kanapé terpeszkedik. Az egyik, sápadt virágos huzatút leginkább tárolónak használja, mintha a rádobált holmikkal igyekezne elrejteni az "embertelenül öregasszonyos" mintát.Mivel mugli környezetben nevelkedett, magától értetődő módon tévé is került a szobába - ezen sokat bíbelődött, végül azonban sikerült elérnie, hogy amerikai csatornákat fogjon vele. Emiatt általában a kanapén ülve vacsorázik, ennek nyomai néha a bútorokon s meglátszik, amíg valamelyik hölgyismerőse meg nem szánja és kitakarít nála.
A falakra a beköltözését követően mindössze pár képet ütött föl, melyeknek szereplőit a leginkább szeretné közel tudni magához.





A lakáshoz két hálószoba tartozik, a nagyobb, zöld falakkal keretezettet saját főhadiszállásának nevezte ki. A másik, kisebb szoba a lányának és fiának van fenntartva, bár utóbbi mindössze egy fal mellé tolt rácsos ágyat és apróbb játékokat kapott.



 A fürdőszoba egyszerű és praktikus. Ő maga nem sok holmit tart benne, leginkább a lánya és barátnője nyomán azonban egyre több kence árválkodik a polcokon, a legtöbbjének rendeltetéséről még csak elképzelése sincs.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=843376#post843376][b]Adele Nadia Krise - 2022.02.11. 14:07[/b][/url]

Keserű színezetűvé válik a mosolya, ahogy felhorkan Zója megjegyzésére. Tényleg nem tanítják odahaza, hogyan legyél véla. Ő szerette, hogy más, mióta az eszét tudja. Betegesen hajszolta a nagyanyja elismerését, a dicsérő szavait, az érintését, a büszkeséget a pillantásában valahányszor adózott a vélaságának. A végletekig imádta, hogy Galina ekkora ajándékot adott a kezébe, még ha ő -ellentétben a nénikéivel- negyedvéla csupán, és az unokatestvérei közül nem egy, nem kettő vértisztítás eredményeként ismét csak erősebbek nála. Mindet gyűlöli. Ettől függetlenül való igaz, hogy most kezd rájönni, a vélaság egy igazi átok is lehet. Már korábban is szúródtak tüskék a lelkébe emiatt, de lerázta őket, gyerekként könnyebb volt figyelmen kívül hagyni, hogy sosem tudta, önmagáért szeretik, vagy a pollenként belőle áradó vélaságáért? Ugyanúgy, ahogy mások sem tudják sokszor, véla bűbáj alatt állnak-e, ő sem bízhat soha az emberek közeledésében.
- Nem rossz ember... Valóban nem az. - Ő sem mondaná rossznak a férjét. Inkább... kiszámíthatatlannak. Sosem tudja, mikor lép nála aknamezőre és pattintja el a húrt, és mikor tapint rá olyan pontra, amit Will óvatos gyanakvással fogad, tán meglepettséggel, hogy ő megtalálta egyáltalán. Ez viszont nem finomít a tényen, mennyire két külön világot képviselnek ők ketten.
A figyelmét viszont hamar visszaterelik a tényleges kérdésre, amiért ma itt van: mit tegyen? Hogyan tudna meghozni egy meghozhatatlannak tűnő döntést? Zója átesett hasonlón, de nem kellett elvetesse Minát, az unokatestvére egészségesen jött a világra, és végül egy szerető anya nevelte fel, később még a vérszerinti apját is visszakapta. Mondhatni, happy end lett Mina ezen életszakaszának vége, akárcsak Zója szerelmi története.
Már nyitná a száját, hogy valamit válaszoljon, csitrisen ellenkezzen Zójával reflexből, de mégis befogja a száját. A szemében némi Machay-dac és lázadás csillan, de mostanában megtanult visszanyelni dolgokat, mióta úgy kapja dupla kézzel a pofonokat az életétől, mint eddig soha. Hunyja le a szemét? Marhaság. Hol lenne? Három év múlva...
- Elválunk Willel. Megegyeztünk. Gyors házasság, hogy mindenki befogja a száját, és gyors válás. Nem... - Nem fogunk együtt maradni. -mondaná. Elönti a bizonytalanság. Hogyan tovább, ha elválik Willtől?
Ha ez megnyugtat, holnaptól én leszek a családod és felőlem azt csinálsz, amit akarsz.
Érzi a szorítást a mellkasában. Még mindig nem tudja, mit jelent ez a frázis Will szájából, mégis a hajlandósága és az együttérzése ennek keretén belül már megmutatkozott egyszer: nem titkolta el és nem csomagolta be előtte Szonja lehetséges betegségét, de nem is hordta le a sárgaföldig. Nem várt empátiát mutatott felé.
Lassan kifújja a levegőt.
- Tizenhat éves lesz a külsőm még mindig. Valószínűleg elválunk Willel, és mindenki megy a maga dolgára. Ha addig sikerül hatnom az apámra, a pénzemet is megkapom, és szabad leszek. Független. Azt csinálhatok, amit akarok. - És magányos. Voltaképpen körbejár egy beismerést, amit megfogalmazni sem tud, mert soha nem volt elég önismerete ahhoz, hogy ráébredjen, gyerekkorától elhanyagolt, magányos, érzelmileg fejletlen gyerek volt és az is maradt.
- Mire jó ez az egész, Zója? - Ott cseng a hangjában a türelmetlenség, a frusztráció, a nemértés, a helyzet kényelmetlensége, a saját kiszolgáltatottsága. Úgy érzi, Zója hülyét akar csinálni belőle és kiröhögni, hogy be merte tenni ide a lábát csak úgy. Végül is tényleg csak egy ostoba picsa, nem is tudja, mit remélt a kitagadott nagynénjétől. Talán túl sokat is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=843377#post843377][b]Mesélő - 2022.02.11. 15:58[/b][/url]

- Amikor behunyjuk a szemünket, megengedjük magunknak azt, hogy egy adott körön kívülre tekintsük. A jelenleg szabott határokon túlra. A test akaratlan is elernyed kissé, ellazul. Én minden döntést becsukott szemmel hozok meg.
Kivéve azt, hogy az ölembe fektetem a takarót, az egy vágy volt, de milyen jó kis vágy, mert most, ha mint anya és mint várandós nő tekintene rám, akkor biztos vagyok benne, hogy másabb lenne az egész történet. Még nem eldönthető bizonyossággal, hogy gyermeket várok-e, vagy csak a korom előrehaladtával alkatilag változtam meg. Ráadásul a ruházatommal is takarom még a másállapotot, mindig is így tettem, és kiváló tüdőkapacitással megáldott gyermekeim születtek. Főleg azok, akik még mindig velünk élnek, és rendszeresen összevesznek az apjukkal. Az egyik elvonul és megbékél, a másik meg törleszkedik, hogy bocsásson meg neki az ő apukája. A kis vélavérük meg olyan, hogy arra Dwayne nem tud haragudni, ez az én nagy szerencsém is. Nem náluk, nálam, elvégre elég sok stiklim volt ismeretségünk alatt.
- Ez egy érdekes elmejáték, mert az ember mindegy, hogy mit mond, tényleg szinte mindegy, hogy milyen mondatokat mond, a szereplők az érdekesek. Egy anya, aki szívvel és lélekkel is anya akar lenni, bármi is történjék, a gyermekéről ejt szót elsősorban. Hogy vele mi lesz, hogyan folytatódik az életük. Te egyszer sem említetted a lányod a jövőben, Willt viszont kétszer is. Azt, hogy elfogtok válni kijelentetted, majd mérsékelted, hogy valószínűleg megtörténik. Szép leszel, és ha szerencséd lesz, anyagilag független. Azt csinálsz, amit akarsz. Anyaként nem, anyaként azt teszed, ami a gyermekednek a legjobb, Adél. Növekedik benned egy élet, akit te nem látsz a jövődben. Dacolsz mindenkivel, de a dac, ami belőled fakad, az anyaságnak szól vagy az elvesztettnek érzett függetlenségednek?
Lágyan beszélek, érzelmek, vádak nélkül, mert tudom, hogy milyen egy ember környezete. Véleményeket mondat ki a másikkal, érzéseket ültet el benne, vádol, minden döntést bírál. Én azonban a tényekről beszélek, és arról, amit kimond, amit hangosan belemondott a térbe.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=843386#post843386][b]Adele Nadia Krise - 2022.02.12. 01:24[/b][/url]

Nem érti. Sőt, soha nem értette az ilyen elvonatkoztatott, filozófiai dolgokat. Tényleg. Attól, hogy lehunyja a szemét, nem tisztul ki a feje, nem oldódnak meg a problémái, nem gyógyul meg a kislánya sem.
Ahogy Zója analizálni kezdi lágy vádmentes hangon, amit az előbb ő kimondott, azonnal felpattannak a szemei. Látszik az arcán, hogy úgy érzi, sarokba szorították, és foggal-körömmel kell kikaparja magát innen. Olybá tűnhet, hogy az ülőalkalmatosságba is jobban belecsúszott egy szemernyivel, hogy távolabb kerüljön a lágy szavaktól. Tényleg nem vádlók, mégis hirtelen borzalmasan érzi magát tőlük. A szembesítéstől. Mintha elárulta volna Szonját, és visszatért volna a kezdeti állapotába. Amikor valóban nem akarta őt.
- Azért nincs a jövőképemben, mert a legjobb esetben is a születése után nagyjából egy évvel valószínűleg meghal. Edwards szindrómás, Zója. Nincs jövőképe. És nem vagyunk istenek, hogy megmentsük. Ha mond ez neked valamit, az apám kutatóintézete támasztotta alá, hogy gyógyítói szempontból nem tudnak segíteni rajta. - Halk, fojtott hangon szinte préseli magából a szavakat, közben pedig erőteljesen kapaszkodik a bútordarab két oldalába, hogy már szinte fájdalmas ránézni a kezére, hogyan fehér, annyira kitüremkedtek rajta a kék erek.
- Nem akartam anya lenni, igen. Független szeretnék lenni, igen. Nem akarok úgy táncolni, ahogy ők fütyülnek, mégis meg kell tennem, ha túl akarom élni őket. Úgy csinálsz, mintha nem tudnád, honnan jövünk mind. - Vagy Zója már elfelejtette? Nem, egészen biztos benne, hogy nem. Talán még sokkal cifrábbakat is tudna mesélni Adél drámai arckifejezése mellé, hogy tényleg legyen indok a drámára.
- És az, hogy Willt felemlegetem, teljesen logikus. A hároméves ütemtervem szerves része, nem lehet kikerülni. Sőt, jelenleg ő kezeli a pénzem, hála a nyomorult apámnak. - Ilya gyakorlatilag átjátszotta és kisemmizte a saját lányát, nem hagyva semmiféle menekülőutat az esküvő másnapján. Szét akarta tépni őt, de Magda lefogta. Esélye sem lett volna.
- Szeretném, ha Szonja egészséges lenne és nem egy halálraítélt magzat a hasamban. És nem tudok rá megoldást, hogy ezt megvalósítsam. Még az állítólagos istenkezű férjem sem tud. Tudod, mit mondott? "A kromoszómahibákról senki sem tehet. Néha van úgy, hogy egyest dobsz és ez történik. És ez ilyen volt a legelső pillanattól kezdve. Vannak enyhébbek, vannak olyanok, amikkel együtt tudsz élni. És vannak ilyenek, amikkel nem. Adél, ennek a gyereknek nem szabad megszületnie, érted amit mondok?" Nem. Szabad. Megszületnie. Nem azt mondta, hogy tud rá megoldást, hanem azt, hogy nem születhet meg. Még ő is lemondott róla. A genetikus csak ahhoz értett, hogy szárazon közölje, vetessem el minél hamarabb. Mégis hogyan képzeljek el jövőt neki, ami nincs? - Nem vár választ különösebben, de a lassacskán felcsillanó indulat elárulja az elkeseredését, a gyűröttségét, a magába roskadtságát, a fájdalmát, mindenét. Még azt a hibát is elköveti, hogy a nevén hívja a gyermekét. Egy néven, amit majdan a sírkövére vésethet. Gyorsan beszél, szinte hadar, s még a remek memóriájáról is tanúbizonyságot tesz: szó szerint vissza tudja idézni Will szavait, annyira szíven ütötték.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=843390#post843390][b]Mesélő - 2022.02.12. 07:15[/b][/url]

Nem tudom, hogy az ilyen helyzetekben mit vár tőlem Merlin, mégis mi legyek. Legyek anya, aki maga is elveszített már gyermeket? Legyen pszichológus, ki csak eshetőségek közötti útján kísérheti el a hozzá fordulót? Legyek nagynéni, aki csodás lehetőségekkel kecsegteti, holott ő maga is tudja, hogy esélytelen, hogy esélye legyen? Belül majd megőrülök, még akkor is, ha kívülről nyugodtnak látszom, hála a vélavérnek, ez egy igen könnyű tett, hiszen mi mindig is sokkal arisztokratikusabban festünk, mint amilyenek odabent vagyunk.
- Vagyis te magad is tudod, hogy egy nehéz évet követően el kell engedned őt. Nem tudom, hogy mennyit meséltek neked arról, ami a vélavérrel jár, de esetünkben figyelembe kell venni azt is, hogy a te szervezeted miként reagál erre az egész helyzetre. Negyedvélaként gyenge idegrendszerrel rendelkezel, és minden mozdulatodban benne van az, hogy tökéletes akarsz lenni. Megfelelni a nagy elvárásoknak, amiket az anyám támaszt feléd. Régebben én is olyan voltam, mint te. Gyűlöltem Nadint, a tökéletességet, akihez állandóan hasonlítottak minket. Annyira próbáltam jobb lenni nála, hogy közben elfelejtettem élni.
Aztán jött Dwayne, és bármilyen nehéz is volt az elmúlt negyed század, az tagadhatatlan, hogy az életem vele a helyére kattant, hogy általa minden sokkal jobb lett. Megtanultam élni, önálló lenni, nem egy szellemképet üldözni, hanem valóban azzá az emberré válni, akivé lenni akartam.
- Én azt kérdeztem, hogy három év múlva, nem azt, hogy az elkövetkezendő három évben, az agyad mégis Willre fókuszált, ahogy érzékelem, Will számodra egy olyan új karakter, akire érdemes odafigyelni. Akinek a bölcsessége, a tudása segíthet abban, hogy rátalálj az utadra, és akibe szeretnél kapaszkodni, még ha te most nem is így látod, jelen pillanatban. De ha más oldalról közelíted meg Will-t, ha egy kicsit elgondolkozol rajta, nem látsz inkább szövetségest, sőt, mentort benne?
Megvallom őszintén, egyetlen mondatot se tudnék ekkora pontossággal visszaidézni senkitől. Nagyjából menne, de pontosan semmiképpen sem. Viszont, ahogy elnézem őt ott, a túl nagy fotelben egy túl kicsi lányt, érzem, tudom, hogy én nem csak egy pszichológus kell, hogy legyek. Így bármennyire is friss ez az egész, bármennyire is kívül voltam ebből az egész Machay-őrületből, mégsem érzem úgy, hogy távol akarok lenni Adéltól. Sőt, látom rajta azt, hogy valami olyasmire van szüksége, amire nekem is volt, amikor megtudtam, hogy terhes vagyok, így azt teszem vele, amit Kriszta tett velem. Felkelve hozzálépek, mellé helyezkedem, és óvón-védelmezőn átölelem. Olykor ez minden, amire szükségünk van, hogy érezzük egy test melegét, és a tulajdonosa feltétlen bizalmát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=843392#post843392][b]Adele Nadia Krise - 2022.02.12. 08:38[/b][/url]

Utálja. Gyűlöli, hogy a nagynénje szavai egytől egyig igazak, hogy tényleg gyengébbek az idegei, hogy tökéletes akar lenni, hogy meg akar felelni. Mindent kimond helyette, amit ő folyton az agyában pörget, de nem ejt ki a száján, mivel ez természetes a Machay-családban, magától értetődő. Az apja nem törte magát a vértisztításért, helyette viszont kutatja azt! Ő és Dominik így hátrányból indultak az unokatestvéreikkel szemben, de ezt hamar kompenzálták mindketten a simulékony, törtető természetükkel, így voltaképp felzárkóztak, amennyire lehetett. Főleg a bátyja, az a csótány!
- De nincs más lehetőség. - Motyogja inkább maga elé, mintsem Zójának, kissé üveges tekintettel meredve a saját kezeire, amik végre eresztettek a kíméletlen szorításon, és az ölében pihennek, kissé lüktetőn, ahogy a véráramlás újból megindult bennük. - Ha a csúcson akarunk maradni, ezt kell tennünk. - Mint valami mantrát, úgy mormogja maga elé a mérgező szavakat; ezek mentén él, mióta csak bevezették a társaságokba tizenhárom évesen. Ezek mentén építette fel a kis életét, a presztízsét, mindenét. Hogy meg kell felelni, ha előre akar törni, átgázolni mindenen. Nem ismer más alternatívát, csak a küzdést.
Ahogy most is, mikor sarokba szorítva érzi saját magát, küzd, verbálisan ezúttal, fojtott, de érthető hangon, kissé indulatos-elkeseredett szavakkal, csak hogy egyre szótlanabbá és tanácstalanabbá váljon a végére, elesetten tekintve a vele szemben ülő, még mindig káprázatosan gyönyörű nőre. Hiába, Zója úgy ért be, mint a legtöbb férfi és a jó borok: az idővel még szebb lett, és a tapasztalásai sokkal emberibbnek, kedvesebbnek, közelebbinek mutatják, azonnali szimpátiát kovácsolva az idegen helyzetben is.
- Mentor! Hahh! - Görcsös-kényszeredett vigyor csúszik az arcára, fél szemmel nyomon követve a nagynénjét, ahogy felemelkedik a kanapéról, ezzel a takaró is visszahull az ülőalkalmatosságra, és megközelíti őt. - Ha abban lenne szükségem mentorálásra, hogyan igyam magam a sárgaföldig, vagy hogyan kell üvölteni indokolatlanul, biztos hozzá fordulok majd! - Nem, ez így nem teljesen igaz. Willel voltak jó pillanatai is. Képtelen elfelejteni, milyen közel került hozzá, hogy az ujja köré csavarja Hévízen, vagy a házukban, mikor keringőzni tanította. Vannak momentumok, amikor létezik közöttük összhang is, de több a disszonancia egyelőre.
Zója ölelése olyan számára, mintha leöntötték volna forró vízzel, nem azért, mert tényleg erre volt szüksége, még ha nem is tudatosult benne, hanem mert váratlan a maga kiszámíthatóságával. Tudod, hogy meg fog történni a mozdulatokból ítélve, mégsem tudod, mihez kezdj vele. Forróság zúdul át az egész testén, rózsássá pirul az arca zavarában, miközben az esetlen jobbja kissé belekapaszkodik Zója felsőjének szegélyébe. A két kezén meg tudná számolni, hányszor ölelték át hasonlóan lelkileg megterhelő helyzetben, hányszor vigasztalták, babusgatták így. Egyedül Magda, és ő is roppant kevésszer.
- Egy idióta. - Váratlanul törnek fel belőle a halk, motyogó szavak közvetlenül a nagynénje füle mellett. - Sokszor elviselhetetlen. Idegbajos, aztán hazugnak nevez. Jó, néha hazudok neki, mert egyszerűen képtelen megérteni bizonyos dolgokat, és nagyon nehéz bánni vele. És irritál! Szörnyen irritál, hogy rám sem néz! - Aha, bántja az öntudatát, hogy ennyi idő alatt képtelen volt térdre kényszeríteni a saját férjét. Érthető, végül is Will vágta először pofon visszautasítással az egóját Hévízen, és azóta sorozatosan pofozgatja így vagy úgy.
- Máskor meg... az esküvőnk előtt azt mondta, a családom lesz. És azt csinálok felőle, amit akarok. - Most már mindkét keze nyomorult kis makimajomként kapaszkodik a nagynénje hátán az anyagba. Észre sem vette, mikor kezdett rekedtesen beszélni és elereszteni a könnyeit. - Annyira értem őt, mint egy rohadt kínai fejtörőt! Semennyire! - A gyerekes mérge már-már bájos és nagyon korhű esetében, ha azt vesszük, emocionálisan nem épp tizennyolc éves.
- Nem akarom elengedni most már a lányom... - Még rekedtebbé válik a hangja. - ... de úgy érzem, hogy elkéstem. Hogy mert az elején nem akartam őt, nem is kaphatom meg... El akartam őt vetetni, Zója. Csak gyáva voltam idejében megtenni. - Suttogja bűntudattól csöpögő, influenzás hangon. - Aztán... Aztán lassan eljátszottam a gondolattal... hogy akár meg is születhetne... hogy örökbe adhatnám... Hogy ne a Machay-családban nevelkedjen. Amúgy sem maradhatott volna. - Horkan fel undorodva, miközben eltávolodik Zójától egy kicsit, ha hagyja neki a nő, de csak annyi időre, hogy zsebkendőt halásszon elő a táskájából maga mellől.
- De most már semmi esélye sincs túlélni. Azt mondták, ha időben mentem volna gyógyítóhoz, nem kellett volna ennyit várni a diagnózissal. - Ismét egy vékony vonallá préselődik a szája. - Mintha az én hibám lenne, hogy beteg! - Fél tőle, óh, de még mennyire. Ha valaki a szeme közé vágná, hogy az ő hibája Szonja betegsége, azt nem biztos, hogy összeroppanás nélkül lenyelné. Pedig ez tényleg 'csak' a genetikáról szólt most.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=843413#post843413][b]Dwayne Warren - 2022.02.13. 20:32[/b][/url]

A cigarettát leteszi az asztalon hagyott, maszatos kakaós bögre szélére, a jobb öklén megtámasztja a fejét, úgy néz fel a lányra. Látja először a zavarát, majd azt a melankolikust félmosolyt, amivel magyarázni kezd, pontosan ugyanolyan kacifántosan és lelkesen, mint az édesanyja. Régen nehezére esett követni, sőt, irtózatosan bosszantotta a nő, majd pedig a kislányuk menthetetlen szófosása; mára azonban imádja azt. Csak hallgatja őt, figyeli a kis mozdulatait, amikkel gesztikulál, a szeme csillogását, gondolatban pedig pár pillanatra egészen messze jár.
Hogy fogsz nekem hiányozni, Kisegér.
   -  Örülök nektek - mondja ki az ítéletét végül rövid hallgatás után. A hangja teljesen őszinte, vagy legalább annyira, mint általában. Sosem volt a nagy szavak és gesztusok embere, nem fog a lány nyakába borulni, nem fog kérdéseket feltenni neki, nem fogja a könnyeit törölgetni. Kissé megbillenti a fejét - De van oka annak, hogy most ezt elmondod nekem?
Legyen őszinte magához? Legalább nyolcvan százalék esélyt ad neki, hogy a lánya vagy terhes, vagy eljegyezték. Mácsai, elvégre, az úristenért is: az ő fajtájuk nem egymást követő lépésekkel, hanem páros lábú szökkenésekkel éli az életét.
   -  Szabadságra? Ne szórakozz. - horkan fel - De ha már itt tartunk... itt is lenne valami. Amit neked kéne tudnod.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=843444#post843444][b]dr. Warren Mina - 2022.02.14. 20:07[/b][/url]

Arra, hogy örül nekünk, akaratlanul is elpirulok és olyan nagy és boldog mosoly jelenik meg az arcomon, ami egyáltalán nem jellemző rám. Én tényleg olyan vagyok, mint a víz, ringató, simulékony, könnyed és egyszerű. A legtávolabb állnak tőlem a túlzott érzelmi reakciók, mely aggasztó is, nem tudom, hogy évtizedeken át lehet-e boldogságban élni a magamfajtával, de legalább abban biztos lehetek, hogy Noel nem beletörődő, ha úgy érzi, hogy mennie kell, akkor megy, vagyis, ha én már nem jelentem neki a boldogságot, továbbáll. Valahogy, teljesen nyugodt vagyok efelől, hiszen ez az élet rendje, és amúgy sem én voltam az elsőszámú választása, így szerencsére a drámai övádaskodás és minden, ami ilyenkor lenni szokott, kívül marad. Jelen pillanatban azonban csak boldog vagyok, örül a boldogságunknak, és annak is, hogy apa örül nekünk.
- Azon túl, hogy ne érjen váratlanul? Nincs. Szerettem volna, ha te tudod meg először. Legalábbis tőlem. Mert én neked szerettem volna először elmondani, hivatalosan. Van az a minden lében kanál nőszemély, akivel megosztod az életed, az az anya nevű nő, ő már tudja. Nem tőlem, hanem mert...
Mutatóujjammal az orromat ütögetem meg finoman, jelezve, hogy az jellemző erre a nőszemélyre, hogy beleüti az orrát a dolgokba. Szörnyű, hogy az én csodás apám ilyen nyugalommal van egy olyan nő mellett, mint az anyám. Én mondhatok ilyet, rengeteg évet éltem vele. Rendben, én inkább apa vagyok, és nekem se volt olyan rossz, jól főz, szeret mosogatni és mindig olyan szépen hajtogatott ruhákat csinál. Lenyűgöző képességei vannak, és elvan a maga kis aktív világában. Igen, a hajtogatott ruhája és az almáspitéje az verhetetlen. Rendben, lehetne rosszabb is. Verhetné az apámat, de nem teszi. Remélem.
- Igen? Tekintve, hogy a legrosszabb hat opció, mint halál, betegség, költözés, válás, kávémegvonás és a nagyi érkezése lezajlottak a fejemben, kellőképpen felcsigáztál. Mit kéne tudnom?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=843447#post843447][b]Dwayne Warren - 2022.02.14. 20:48[/b][/url]

Elfojt egy köhögést, néhány pillanattal később elfordítja a tekintet a lányról, hogy ismét a szál után nyúljon. Dwayne kevés pozitív tulajdonsága közül a diszkréciójára a legbüszkébb és arra, hogy nem igazán üti az orrát olyasmibe, amihez semmi köze - a drága nejével ellentétben. így amellett, hogy ő jelenleg továbbra us teljesen biztos benne, hogy Mina többet rejteget annál, mint amit kimondott neki, elengedi annyival, hogy valószínűleg még nem akarja megosztani vele. Nem is kérdez, csak egy ciccenő vigyorral megdörzsöli az állát, az elő rakott dobozokat nézegetve.
   -  Ezzel az erővel őszintén csodálom, hogy anyád eddig tartotta a száját és nem mondta nekem. Mindjárt megsértődök, hogy már kiestem a pletykaköréből.
Miközben beszél, kihúzza a mellette álló széket, hogy Mina leülhessen, ha szeretne. Végül ahelyett, hogy ismét beleszívna a szálba, azt a bögrébe dobja, hogy az belefulladjon az Alice által hátrahagyott, túlcukrozott kakaóba.
   -  Rendben. Szóval a helyzet. Hogy anyád - miért érzi hirtelen úgy, hogy az asztalon hagyott keze mennyire érdekes? - Előfordulhat. Hogy lesz még egy testvéred.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=843467#post843467][b]dr. Warren Mina - 2022.02.15. 11:14[/b][/url]

- Lehet, hogy nem vagy kellőképpen nyitott. Nem is tudom, csilloghatna a szemed jobban, amikor a szomszéd Kitti szerelmi életéről beszél.
Kitti még csak tizennégy, de már három élete szerelmén van túl, ezek közül ketten húsz felett voltak, egy meg hárommal volt nála idősebb, de, ahogy fogalmazott: “Ilyen kisfiúkkal nem tudom, hogy mit kellene kezdeni.” Esküszöm, én kérek elnézést. Viszont mivel az anyám égett a vágytól, hogy a pszichológusa legyen, és kicsit összerakja azt a nagyon szétesett családot, ám ők nem mutattak hajlandóságot a terápiára, így az anyám szabadidejében kezdett ámokfutásba, és megalapozta a “térfigyelő néni” státuszát. Lehuppanva mellé, szinte aggódva nézem végig, ahogy az apám elpocsékol egy szál cigarettát. Ajaj, itt komoly baj van, ha már ő ilyet tesz. Mondják, hogy a passzív dohányzás is öl, lehet, hogy az anyám a beteg?
- Előfordulhat?
Folytatnám azzal, hogy szokott olyat, hiszen ez az ő otthona is, még jó, hogy előfordulhat, ám mielőtt még visszakérdeznék, kiegészíti a mondatot, én pedig nem tudom, hogy csodálkozzak vagy nevessek, vagy felháborodjak, vagy mégis mit csináljak. Az apám huszonhat éve lett először szülő, majd tizennégy éve, majd tizenkét éve. Most meg közli, hogy pár hónap múlva újra?
- Válságban van a házasságotok?
Ez egy jogos és nem sértő kérdés. Én tudjuk hogy lettem, éltek, mint a nyulak, szexeltek és füveztek, és isteni csoda, hogy nem lettem gikszeres. Sean egy eltitkolt terhesség volt, Dorothy körül se volt minden százas akkor, majd jött Alice, kvázi az egyetlen gyerek, akit apám akart, és most terhesség, ennyi év után. Itt valami nem stimmel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=843560#post843560][b]Dwayne Warren - 2022.02.16. 22:46[/b][/url]

   -  Válságban? Dehogy.
Egy ciccenéssel hárítja a vádakat, egyszerre meg is lepi, de le is nyűgözi Mina megállapítása. Mégiscsak: az apja lánya. Tény, Dwayne sosem volt nyomozó, de ahhoz különös szimatja volt, hogy rátapintson az emberek kapcsolatainak repedéseire.
A válasza nem teljesen őszinte. Valójában fekete-fehét hazugság... lenne, ha mindketten tisztában lennének a válság okával vagy úgy általánosságban, a tényével. A kapcsolatuk még sosem volt ennél eseménytelenebb: az elmúlt évtizedben javarészt elkerülték őket a drámák és látványos szakítások, a kiborulásai legnagyobb részét is a gyerekeire koncentrálta, különös tekintettel a kamaszkorba lépett fiára.
Teljesen odáig van a srácért. De néha igazán kedve lenne a picsáját a homlokára bűvölni, mert akkora megveszekedett kis seg...
   -  Minden rendben van vele és velem. Annyira, hogy... hogy igazából, Sean elköltözik idén, lesz egy szabad szoba, anyád meg... tudod, milyen anyád! - a székén szembefordul a lánnyal - Mindig anyáskodnia kell valaki fölött.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=844425#post844425][b]dr. Warren Mina - 2022.03.16. 10:06[/b][/url]

Kétkedve pillantok rá, mert annyira furcsa az, hogy ilyen teljes nyugalommal beszél erről, mint aki akarta. Mármint, oké, nekem az is furcsa, hogy akarta, és ha valaki ismeri anyám és apám múltját, hát az teljes mértékben egyet tud érteni velem. Szerintem. Nem azt mondom, hogy unokázós korban vannak, mert nem, de egy bébi… ha gyerekünk lesz Noellel, alig pár év lesz közöttük, vagy talán annyi se.
- Ohó!
Emelem fel a mutatóujjam a további magyarázatra, mert hát úgy vélem, hogy itt az ok, a színtiszta magyarázat arra, hogy miért is lesz itt még egy gyerek. Tudtam én, hogy az nem csak úgy van, hogy az anyám meg az apám közösen családterveznek, ok nélkül, vagy azért, mert gyereket akarnak. Tudtam én, hogy van itt még valami. Hogy kell lennie még egy indoknak, és tessék, itt is van. Megvan.
- Szóval, Mr. Warren, mielőtt a feleségében feléledne a vágy, hogy elkezdje az Ön életét anyáskodó hozzáállásával befolyásolni, úgy döntött, feladatot ad neki, úgy intézve, hogy jóóóó sok éven át ne legyen oka erre vetemedni. Bölcs, nagyon bölcs, Mr. Warren.
Még hümmögök is hozzá, mert hát lássuk be, igen irigylésre méltó az én apukám egyszerű, de mégis nagyszerű logikája. Ismerem az anyámat, tudom, hogy milyen lenne, és ő is, vagyis tudná, hogy milyen lenne. A lehető legjobb pedig, amit csinált, az egy gyerek. Az én édesapám zseniális. Csak így simán, csupa nagybetűvel: ZSE-NI-Á-LIS.
- Kisfiút szeretnél?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=844426#post844426][b]Dwayne Warren - 2022.03.16. 15:38[/b][/url]

Mina felemeli a mutatóujját, ő pedig gyerekként megszeppenve mozdítja hátrébb a fejét. A szavaira azonban először elvigyorodik, majd lebiccentet fejjel elneveti magát. A két fiatabb gyerekét - különösen Alice-t - akkor érezte magához a legközelebb, amikor még nagyon kicsik voltak, azonban ahogy önállósodtak, minden évvel kicsit távolabb kerültek tőle. Ez tudja, természetes, ahogy az is, hogy a közte és Sean közötti érzelmi hullámvölgy is kisimul majd, ha az olyan idős lesz, mint Mina.
Amikor megismerte a legidősebb lányát, nem tudott mit kezdeni a gyerekes érdeklődésével, a rajongásával, úgy általában a jelenlétével. Évek kellettek hozzá, hogy a kicsi lány felnőjön, ő pedig először csak barátként, mára pedig egyenlő félként kezdje kezelni. Évek óta nincs benne meg az érzés, hogy egy gyerekkel, mi több, a saját gyerekével beszél, ahányszor csak összeülnek.
Ez jóval több annál. Nem fogja neki elmondani sosem, de Mina az egyik legjobb barátja.
Így pedig könnyedén veszi tőle a csipkelődést is.
Széttárja a karjait, mintha meghajolna.
   -  Köszönöm, köszönöm. Igyekeztem. Az a taktikám, hogy innentől kétévente beújítok eggyel, amikor az előző elkezd járni és beszélni. Tudod, hogy anyád se jöjjön ki a gyakorlatból addigra, amikorra már engem kell pelenkázni.
Most már nem bírja tovább, az asztalon heverő dobozok egyike után nyúl, hogy  közelebb húzza magához és megnézze, mi van benne.
   -  Fiút? Ne szórakozz. A srácból egy is sok. Eeeeeellenben - lepattintja a doboz fedelét - az anyád kitekeri a nyakam, ha nem mondhatja ezt el legalább ő neked. Ja, meg úgy ezt az egészet. Majd ne felejts el meglepődni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=844442#post844442][b]Adele Nadia Krise - 2022.03.17. 00:21[/b][/url]

Délután három óra, Budapest, annak pedig nem a számára legelőkelőbb része, meg kell, hogy mondja. Napszemüvege lejjebb csúszik az arcán, miközben enyhén ingatva a fejét fellép a társasházhoz vezető kis lépcsőn, és benyomja a postáskódot. Esélyt sem akar adni a sógorának, hogy lerázza.
A kis Júlia pályáját bizony egyengetni kell. Nem túl sokat, épp csak egy csöppet, s ha már szakavatott embertől érdemes tanulnia, kénytelen belátni, hogy erre a sógora remek személy. Amennyire irtózik Dwayne Warrentől, annyira hasznosnak találta ehhez a feladathoz.
Szapora léptekkel, megszokott tempóját diktálva siet fel a lépcsőfokokon ügyet sem vetve a szedett-vetett környezetre, a jellemző, magyar középosztálybeli állapotokra. Nem nézi le őket, távolról sem, csupán intő jelként szolgálnak, hova ne essenek le soha a családjával együtt. Márpedig egy börtönviselttel és egy kezelhetetlen gyerekkel a tarsolyában egyre inkább elfogja a migrén néhanapján, nehogy egyszer a jólétüket kelljen féltse Adélék miatt.
Kisvártatva végre elér a Warren-lakás ajtajához. Teodor szerint Zója most kellene sorra kerüljön a nőgyógyászhoz, és a személyi asszisztense nem téved, ha adatgyűjtésről van szó. Határozott mozdulattal kopog be.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=844445#post844445][b]Dwayne Warren - 2022.03.17. 00:44[/b][/url]

Zója tudja már: hidegrázást kap a szülészettől. Sosem tartozott azok közé az apák közé, akik könnybe lábadt szemmel nézték a monitort. A három gyereke közül  csak a legutolsó születésénél volt jelen, ám az általános és nem sorsdöntő vizsgálatokra sosem kísérte el a feleségét. Ott volt akkor, amikor fény derült a nemére és arra, hogy teljesen egészséges, ehhez azonban nem kellett kórházba menniük, már családi hagyományként Adam tudására és megérzésére hagyatkozott. Onnantól pedig, amíg minden a terv szerint marad ő igyekszik háttérben maradni. Ha pedig valami mégsem alakul jól, arról úgyis hamar tudni fog.
A szabadnapját így a tévé előtt tölti abban a pozícióban, amiben a legtöbb középkorú apa: a lábával a dohányzóasztalon, a távirányítóval a mellkasán, oldalra billent fejjel, nyitott szájjal alva. Maga mellett egy üres, összegyűrt fánkos zacskó hever a párnák közt, az ölében kockás pléd, az univerzum nem is lehetne kegyesebb hozzá, amikor... kopogtatnak.
Hirtelen szusszanással emeli fel a fejét, a távirányító mellé csúszik a kanapéra. Zója és a terhességi agya, mostanában mindig itthon hagyja a kulcsait; erre gondol azonnal. Egy ideje elvesztette az időérzékét, így az nem tűnik fel neki, hogy még korai lenne hazaérnie, helyette csak belebújik a karácsonyra kapott papucsába és az ajtóhoz csoszog. Kulcs csörren, ajtó nyílik.
Ismeretlen arc.
   -  Eeeegen?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=844447#post844447][b]Adele Nadia Krise - 2022.03.17. 00:51[/b][/url]

Majdnem elhúzza a száját. Majdnem. Az elé táruló kép nem is lehetne... prolibb, talán ez a helyes kifejezés rá. Hihetetlen, hogy a férje nővére ehhez az emberhez ment feleségül és neki szült ennyi gyereket, nem is beszélve az útban levő következőről. De nos, nem az ő dolga, ami azt illeti.
- Dwayne... Rég találkoztunk. - Mintha legalábbis ismerné a férfit, pedig egy óriási kamu ez a részéről, csak arra jó, hogy kellemesebb hangvételt üssön meg Dwayne-nel. Valójában sosem találkoztak, de adatot azt persze gyűjtetett a férfiről, szóval ő tudja, kinek a lakása előtt állt meg. Abban persze erősen kételkedik, hogy a sógora tisztában van vele, ki áll őelőtte. Így hát megelőzi a gondokat.
- Magdalena Flaviu. - A keze határozott kézfogásra nyúl előre közben kellemes távolságot tartva kettejük között.
- Beszélhetnénk egy kicsit négyszemközt? -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=844450#post844450][b]Dwayne Warren - 2022.03.17. 01:01[/b][/url]

A nő kezet nyújt neki, ő még mindig álmosan és értetlenül pislogva, de reflexből elfogadja azt, ám nem ál félre az ajtóból. Mint mindenkit, pár hetente őt is zaklatják házaló hittérítők, postások, vízóraleolvasók és a ház előtti parkolását kritizáló szomszédok, jelenleg azonban még nem tudja, a nő ezek közül melyik lehet. Még el is pillant annak a válla fölött, hogy Zója nem áll-e mögötte.
   - Ühümm - a névre csak hümment, ami... ami a világon semmit sem mond neki. Egyetlen Flaviut ismert, nagyjából most egyidős lehet a nővel, de vele is csak akkor találkozott, amikor kis híján agyonverte az iskola melletti erdőben.
   -  Miben segíthetek? - kérdi élesen, jelezve, hogy ha a nő nem tér a lényegre, be fogja csukni előtte az ajtót.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=844452#post844452][b]Adele Nadia Krise - 2022.03.17. 01:11[/b][/url]

Látja már, hogy nehéz dolga lesz, főleg azok után, hogy nyilvánvalóan a név nem mond Dwayne-nek semmit.
- Lenne egy ajánlatom számodra, amolyan Machay-módra. - Remélhetőleg a név már felpezsdíti az auror lusta elméjét egy picit, másként nehéz dolguk lesz egymással.
- Szóval, beszélhetünk esetleg odabent, vagy ragaszkodsz hozzá, hogy itt ácsorogjunk? - Felemeli a kezeit némi kedves mosollyal az arcán, mintha jelezné, hogy nincs nála fegyver. - Békés szándékkal jöttem, és nem fogom feleslegesen rabolni az időd. -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=844457#post844457][b]Dwayne Warren - 2022.03.17. 01:36[/b][/url]

Machay. Ah.
Hát hogyne.
   -  Mit akartok tőlünk?
A hangja átmenet nélkül válik ellenséges morgássá, a kezét pedig az ajtófélfának támasztja, jelezve: nem hagyja, hogy a nő átlépje a küszöböt. A név még mindig iszonyodó borzongással tölti el, a felesége családját pedig úgy kerüli, mintha mérgezőek lennének. Túlságosan élénken él benne az emlék, amikor Zója nagyapjával először és utoljára találkozott a birtokon. Oroszországból jött haza hogy láthassa a lányát, aki az előző nap született, a küszöbön belül azonban sosem jutott.
Pont úgy, ahogy most Magda vele szemben.
   -  Zója nincs itt. És ha itt lenne, akkor sem érdekelné semmi, ami a családjával kapcsolatos. Vagy huszonöt éve senki sem kíváncsi rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=844460#post844460][b]Adele Nadia Krise - 2022.03.17. 01:54[/b][/url]

Hagyja kiülni a legudvariasabb mosolyát most, hogy témánál vannak. Remélte, hogy ennyi elég lesz feleleveníteni Dwayne memóriáját.
- A feleséged határozottan nem érdekel. Amúgy sem lenne közös témánk. - Hanyag mozdulattal legyint, mintha apróságokat vitatnának meg egy délelőtti kávé mellett.
- Úgy hallom, ismét terhes. Nem lehet könnyű... aktív aurorként, két másik iskoláskorú kisgyerekkel, és egy házasságérett nagylánnyal... Tudod, Andrássy Amália szerint Mina és Noel határozottan szép páros együtt. Galina egyetértett vele. De hát egy esküvő költséges tud lenni, bármelyik... Meg az úton levő legkisebbről nem is szóltunk még. Dwayne, bírni fogjátok a terhelést? - A kezei már rég összekulcsolva csüngnek maga előtt, a szemei Dwayne minden egyes rezdülését követik, arca mit sem veszített joviális kifejezéséből.
- Csak egy apró szívességet kérnék tőled, semmi nehezet. Nem lennék hálátlan cserébe. Nos? -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=844514#post844514][b]Dwayne Warren - 2022.03.17. 23:09[/b][/url]

Néhány évvel ezelőtt kinyúlt volna a nő után és a torkánál fogva lelökte volna a lépcsőn. Annak a Dwayne-nek az arckifejezése nem váltott volna sötétből szinte riadttá, amikor Magdalena Zója terhességét majd a gyerekeit említi olyan könnyedséggel, mintha tényleg teadélutánon lennének. Annak a Dwayne-nek nem igazán volt vesztenivalója és ezekre a szavakra legrosszabb esetben is csak becsapta volna a nő orra előtt az ajtót - most azonban az arckifejezése undorodó fintorba vált, a kezét pedig leejti maga mellé az ajtóról.
Kissé félreáll az útból, hogy szó nélkül beengedje a nőt maga mellett. Csak aztán szólal meg, amikor az ajtót mér becsukta mögötte.
   -  Az összes vérfertőző seggfej távol tarthatja magát a lányomtól, ebből a cirkuszból mi kiszálltunk. Mina nem aranyvérű, szóval Andrássy meg az összes többi leszállhat róla.
Lehet, hogy paranoiásan ő érzi fenyegetőnek a nő szavait, amik Minával kapcsolatosak. Ő távol nevelkedett a tisztavérű szokásoktól, azonban nem tagadhatja, feszült azóta, hogy a lánya beavatta a Noellel való kapcsolatába. Csak sejtése van arról, milyenek ezek a családok, hiszen Zója is csak mesélt róluk, de egy dologban biztos: ha kell, végigsétál majd a lányával a padok közt, de mocskosul nem lesz boldog, ha Ombozinak adja át őt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=844516#post844516][b]Adele Nadia Krise - 2022.03.17. 23:30[/b][/url]

Érzi a győzelem édes ízét a szájában, a mosoly pedig mit sem rezdül. Ugyanolyan semleges, szalonmosoly, rendületlen és kérlelhetetlen. Nem tudni, hogy fenyeget vagy felvázol? Ígér vagy követel?
Szótlanul libben be az ajtón, de nem bújik ki a kabátjából, csak beljebb megy, végül szembefordul Dwayne-nel. Csupán zárt ajtók mögött szeretné megvitatni ezt az egészet.
- Le fognak, nyugodj meg. Ez lenne az ajánlatom egyik része. - Kicsusszannak az ápolt kezei a zsebeiből, hogy ismét összefonja őket maga előtt.
- Dwayne, a családjaink közötti ellentétek dacára tudom, hogy remek auror vagy. Szeretném, ha a Bagolykőben a szárnyaid alá vennél egy aurori pályára készülő diákot. Inkább tanuljon tőled, mint valami hozzá nem értőtől. - Szusszant egyet, hogy jelezze, ez az első része a dolgoknak, a kérés. Jöhet a cserébe nyújtott ígéret.
- Ha megteszed... elintézem, hogy Mina, Sean, Alice és a születendő kisbabátok mind megkapják a maguk részét a Machay-örökségből. Természetesen anélkül, hogy bármi közötök lenne a családhoz. Csak pénz, semmi más, és a vagyon felett te és Zója rendelkeznétek, míg a három gyerek kiskorú, Mina pedig azonnal megkapná a sajátját. - Laza mozdulattal dől neki a legközelebbi falfelületnek, hiszen semmi célja kényelembe helyezni magát, csak meg kell egyezzenek. Ennyi.
- És persze az ajánlatom része, hogy soha többé ne keressen titeket senki a Machay családból. Bár... nyilván a fiatalabb generációért nem felelhetek, de az anyósomat és az apósomat bőven vissza tudom fogni a mi korosztályunkkal együtt, hogy még csak meg se próbálják megkörnyékezni se Zóját, se a gyerekeiteket. - Egyáltalán nem rossz, amit kínál, már-már valótlanul jó egyetlen, tanítandó diákért.
- Nos? Mit szólsz hozzá? -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=845192#post845192][b]dr. Warren Mina - 2022.04.05. 17:35[/b][/url]

Nevetve figyelem a produkcióját, és elégedettséggel tölt el, hogy rájöttem, mi is a titok nyitja. Szóval az anyám terhes, mármint, még korban rendben van, hiszen én túl fiatalon szültem, ő meg nem rossz anya, szóval gondolom, gyermekenként fejlődő hozzáállással bírt lenni, így valószínűleg kiváló döntés, hogy újfent édesanyává válik, és ha babázik, az valljuk be, nekem is jó, no nem mintha oly nagy szándékomba állna megszökni, vagy ilyesmi, de akkor is, foglalja csak le magát. Az egészséges
- Úristen, azért a véla mágia is biztos kikopik idővel, és lesznek ráncai, meg nem tudom, megereszkedett bőre. Nem mintha ezzel azt akarnám mondani, hogy cseréld le egy hamvas tizennyolcasra, csak...biztos van egy egészséges limit a gyerekekre.
Arra, hogy őt kell pelenkázni, inkább nem is reagálok, bár, amennyire túlbuzgó az anyám, valószínűleg ez történne. Halál lazán megoldaná azt is, furcsa belegondolni, hogy én láttam őt a legrosszabb napjaink is, és most itt van a legjobb éveiben, neki tényleg az apám kellett, hogy ragyogjon, olyan nagyon ritka és értékes az ilyesmi, egészen odáig vagyok értük. A kérésére elmosolyodom, de egy pillanattal később olyan csodálkozó képet vágok, hogy azt a legjobb színészek is megirigyelhetnék.
- Ezt most nem mondod komolyan?! Gyerek?!
De persze utána szinte azonnal el is nevetem magam, picit megingatva a fejem.
- Ne feledd apukám, hogy a legjobb mestertől tanultam, tőled. Egy sört? Szerintem jobban csúszna vele a falat. Amúgy is, jobb is lenne, ha megkóstolnád, mert ha meg rossz, akkor kell máshonnan kaját szerezni.
Nem, nem az, de hát valamivel csak indokolnom kell, hogy beleegyünk nem? De.