Mint a Minisztérium által biztosított szolgálati lakások többsége, Dwayne Warren otthona is Budanekeresd belvárosában, annak nem kifejezetten fényűző, ám élhető területén fekszik. Az öreg, málladozó épület mindhárom, viszonylag felújított lakása a Minisztérium tulajdona.



A bútorokat a lakással együtt kapta ezeken Dwayne nem igazán változtatott, bár előszeretettel nevezi "ocsmánynak" azokat. Két helyiség, a fürdő és a konyha kivételével mindent egérszürke szőnyegpadló fed, melyen tisztán kirajzolódik a bútorok helye, ha megmozdítja azokat. A lakásban enyhe dohányszag terjeng.



A nappaliban két, stílusában bántóan különböző kanapé terpeszkedik. Az egyik, sápadt virágos huzatút leginkább tárolónak használja, mintha a rádobált holmikkal igyekezne elrejteni az "embertelenül öregasszonyos" mintát.Mivel mugli környezetben nevelkedett, magától értetődő módon tévé is került a szobába - ezen sokat bíbelődött, végül azonban sikerült elérnie, hogy amerikai csatornákat fogjon vele. Emiatt általában a kanapén ülve vacsorázik, ennek nyomai néha a bútorokon s meglátszik, amíg valamelyik hölgyismerőse meg nem szánja és kitakarít nála.
A falakra a beköltözését követően mindössze pár képet ütött föl, melyeknek szereplőit a leginkább szeretné közel tudni magához.





A lakáshoz két hálószoba tartozik, a nagyobb, zöld falakkal keretezettet saját főhadiszállásának nevezte ki. A másik, kisebb szoba a lányának és fiának van fenntartva, bár utóbbi mindössze egy fal mellé tolt rácsos ágyat és apróbb játékokat kapott.



 A fürdőszoba egyszerű és praktikus. Ő maga nem sok holmit tart benne, leginkább a lánya és barátnője nyomán azonban egyre több kence árválkodik a polcokon, a legtöbbjének rendeltetéséről még csak elképzelése sincs.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=336357#post336357][b]Adam Kensington - 2014.07.14. 15:59[/b][/url]

Figyelem a férfit, ahogy rendezkedik, folytatja a kajálást és végül készülődni kezd a távozásra. Végignézek a minisztériumi egyenruhán, a jelzéseken, aztán figyelem, ahogy a különféle tartozékokkal ellátott övet csatolja. Hallgatom utasításait, feltételeit, és pár pillanatnyi csöndes fürkészés után bólintok rájuk.
- Rendben van. - adom szóban is tudtára, hogy elfogadom a játékszabályokat.
- A beszerzőmnek viszont meg kell majd üzennem, hol vagyok és hogy honnan hozhatja el az árut. - kezdem tisztázni saját feltételeimet, ha már üzletire vettük a beszélgetésünk menetét. Már akkor egyértelmű volt a taggal kapcsolatban, hogy nem állnak Tőle távol a kétes erkölcsű egyezségek, amikor megismertem. Csak rá kell nézni. Megkenhetőnek és becstelennek viszont nem mondanám. Ha ezt gondolnám róla, nem fordultam volna most hozzá. Bőven van vaj a füle mögött, de hát nekem is van. Ettől még nem rossz ember, ahogy talán én sem vagyok a velejéig gonosz. Hasonlítunk ebben. És tartok tőle, kiderül még majd nem egy ilyen egyezés. A végén még rá kell jöjjünk, nem különbözünk annyira, mint szeretnénk.
- Amint megoldódik a készletem feltöltése, szabad akarok lenni, és a fogságom alatt igénylem a helyzethez mért legkíméletesebb bánásmódot. - folytatom feltételeim taglalását tárgyilagosan.
- Semmi megalázás, semmi kínzás... ellenkező esetben hamar megoldódik az éhségem kérdése. - egyértelműsítem a dolgot monoton hangon. Ez nem fenyegetőzés, puszta tényközlés. Ezek után finoman megemelem sötét szemöldökömet, van-e ehhez bármi hozzáfűznivalója, kérdése, esetleg felmerült-e benne valamilyen újabb, saját feltétel. Ha nem, akkor tőlem indulhatunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=336402#post336402][b]Dwayne Warren - 2014.07.14. 17:37[/b][/url]

Búcsúzóul még pillantást vet a tévéjére, majd előremegy az ajtóban, Adam pedig, ha nem akar éhes vagy közveszélyes maradni, biztosan követi. Nem zárja a lakást maga után, mindössze visszalöki az ajtót, egy magafajtának már rég nincs szüksége ilyen mugli eszközökre. A folyosón fényérzékelő lámpa gyullad, megvilágítva az apró, homályos lépcsőházat. A kezeit visszateszi a zsebébe.
   -  Pfft... na mert úgy nézek én ki, mint aki kínoz... Ne aggódj, majd szerzek neked selyempárnát és vízágyat, aztán tökre teljes lesz a kényelmed majd.
Elhalad a lakás előtt, melyből még mindig dühödt kiabálás szűrődik ki, majd hangos csörömpölés. Néha napján szívesen elhallgatja ezt a díszes szomszédságot, néha egészen olyan, mintha otthon lenne. Bár a kanadai határ környékén nőtt föl, a családjának viselkedése mindig a harsány déliekre hajazott.
A beszerzővel kapcsolatban egyáltalán nem válaszol, csak kissé megvonja a vállát. Egy emeletet sétál lejjebb a tágas, huzatos előtérbe, ahol egy ódon kandalló áll, még azokból a időkből, amikor egyetlen család tulajdonában állt az épület. Megáll, az övéről halk kattanással egy meglepően fényes bilincset csatol le, melynek felszínére apró, törhetetlenné tévő rúnákat véstek. Ha pedig nagyon közelről megnézné, az ezüst jelzését is megtalálhatná rajta.
   -  Add a kezed, kapsz egy ékszert.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=336464#post336464][b]Adam Kensington - 2014.07.14. 19:26[/b][/url]

Résen kell lennem. Nem csak azért, mert a fazon, hiába nem egy IQ bajnok, elég dörzsöltnek tűnik és az ilyen ügyletekben jártásnak, hanem főleg azért, mert érzem, nem vagyok a helyzet magaslatán. Amikor az ösztöneim a szomjam miatt így felerősödnek, és ennyire tartok tőle, hogy kifordulok magamból, az agyam nem fog olyan kiválóan, mint egyébként. Nagyon ügyelnem kell hát, hogyan és milyen egyezségeket kötök ebben az állapotban.
Figyelem, ahogy előveszi a bilincset. Ezüst. Elfintorodom. A csuklóm már előre ég. Mindegy, valamit valamiért. Mielőtt azonban még engedném magam befogni, átgondolok mindent, töviről-hegyire. Ne kapkodjunk, még ha szorult is a helyzet. Abból nem sül ki semmi jó végül.
- Biztosítékot akarok rá, hogy kiengedsz, amint megvan a véradag, és hogy azt a véradagot olyan hamar beszerzi a bátyád, amilyen hamar csak lehetséges, valamint, hogy minden úgy fog történni, ahogyan megállapodunk. - közlöm szilárd csöndesen, ahogy a kandalló előtt állunk az előtérben. Igen, az általam említettek a legfontosabb pontok. Ha ittam és kinn vagyok a zárkából, akkor már nagy nehézségem nem adódhat. Addig viszont érhetnek kellemetlenségek, amiktől megkímélném magam, és azokat is, akik okozzák nekem.
- Addig nem megyünk sehová, amíg nem írunk valamilyen varázslattal ellátott szerződést, vagy másként nem biztosítjuk, hogy nem ejtjük át egymást. - bólintok eltökélten, és közben felé nyújtom fehér kezeimet, hadd tegye rám a bilincset. A fájdalom jobban eszemnél tart majd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=336481#post336481][b]Dwayne Warren - 2014.07.14. 19:47[/b][/url]

A bilincset átveszi a másik kezébe, az előre nyújtott kézre csak megcsóválja a fejét. Megkerüli a vámpírt, hogy mögé kerüljön, megfogja a vállát, hogy a háta mögé fordítsa a kezeit. A csuklóit keresztben teszi egymáson, majd ügyes mozdulattal kattintja rá a karperecet, melyek azonnal összeforrnak, mintha egyetlen, merev darabból öntötték volna. Nagyon ügyes szerkezet ez, Dwayne minden alkalommal elcsodálkozik a zsenialitásán: a fém törhetetlen, bűbájjal pedig egyedül az képes leszedni, aki fölhelyezte. Persze, ha nagyon elszánt az illető, éppenséggel eltávolíthatja, ha nem zavarja, hogy a csuklója is megy vele a szemétbe.
   -  Te ilyen szelíd vámpír vagy, hah?
A Bilincsből vékony lánc fut ki, melyet az ujjai közé csavar. Fél kézzel ügyetlenül megveregeti a vérszívó csapott vállait.
   -  Csak hallottam a fajtádról. Pacifista ragadozók. Fogadok, hogy ha utánanéznék, a múltad is olyan tiszta lenne, mint az a fene kiejtésed. De mivel látom, hogy tökre járatlan vagy a barterben, most az egyszer segítek egy kicsit. Ebben a világban nem szokás szerződést kötni. Ha az kell, ne hozzám gyere. A bátyám sem fog számlát adni neked, szóval... vagy megelégszel a szavammal, vagy, hát...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=336494#post336494][b]Adam Kensington - 2014.07.14. 20:00[/b][/url]

Egy kényszeredett fújással vonom a hátam mögé a kezeimet, hogy megbilincselhessen. Ahogy rám kattan az ezüst, megráncolom orromat. Francba. De utálom ezt. Mélyebbeket szusszanok, próbálva hozzászokni az égető érzéshez, és szerencsére a fejem is tisztulni kezd, pont, ahogy számítottam rá. Mint arra is, hogy a fószer nem fog nekiállni szerződést írogatni, dehát meg kellett próbáljam. Úgy hiszi, nem vagyok járatos a barterben? Ez aranyos.
- Fogalmazhatunk így is. - biccentek a meghatározásomra, mely szerint szelíd vámpír vagyok. Igazából egyáltalán nem vagyunk túl sokan, de nem csodálom, ha Ő aurorként már hallott hozzám hasonlóról.
- A szavunk tehát a biztosíték? - tisztázom a dolgot, lenézve rá.
- Ez esetben, ha megszegem a szavam, nem haragszom meg, ha végzel velem, ha pedig Te szeged meg a szavad, Rád találok, és alaposan megcsapollak. - bólintok röpkén, de annál nagyobb nyomatékkal. Ha így játszunk, akkor így játszunk. Tőlem mehet. Úgyis egyre inkább ilyen hangulatomban vagyok a szomjam miatt. Hamarosan belépünk a kandallóba, és a hopp-hálózaton keresztül a Minisztériumba érkezünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=346337#post346337][b]Almásy Léna - 2014.07.29. 20:22[/b][/url]

Csendben elmormogtam egy suvickust, miközben a pálcámmal a mosogató felé intettem. Másik kezemmel bőszen kavargattam a tűzhelyen rotyogó ragut. Azon voltam, hogy valamiféle rendet meg kaját ügyeskedjek estére, de ami azt illeti, már én is kegyetlenül fáradt voltam. Azt se tudtam, hol áll a fejem, ráadásul Dwayne is eléggé furcsa volt az elmúlt pár napban. Nem igazán tudtam hová tenni a dolgot, de nem kérdeztem rá... eddig.
 - Fervidus! - a pálcámat a fakanálra irányítottam, ami - ahogyan annak lennie kell - szépen, egyenletesen masírozott körbe-körbe a lábosban a bűbáj nyomán. Levettem a vállamról a lazán odabiggyesztett konyharuhát, hogy megtörölhessem a kezem benne.
Megfordultam, megtámasztottam a konyhapultot és egy nagy levegőt vettem, mint aki valami nagyon-nagyon fontosat akar elmondani. Pedig nem mondani akartam, csak kérdezni, amit általában nem szoktam. Vagyis szoktam, de az utóbbi időben leszoktam róla, mert rájöttem - ügyes kislány -, hogy a legtöbb veszekedésünk az ilyen jobbhanembeszélünkróla dolgokból van.
 - Khm... Dwayne - tekintetem a matató férfire vándorolt - Én izé... tényleg nem akarlak piszkálni meg minden. De hát napok óta olyan izé vagy. Olyan furcsa és... szóval mi a baj?
Egyszer akartam valami tök értelmes kérdést feltenni neki, akkor sem jött össze. Igen, ez vagyok én.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=346678#post346678][b]Dwayne Warren - 2014.07.30. 10:48[/b][/url]

Az olajozott szarvasbőrt újra és újra végighúzza a pengén, néha megállva, hogy megforgassa a kezében. Úgy érzi, legalább ezer éve nem használta szeretett és becsben tartott vadászkéseit azok valódi rendeltetése szerint, ez pedig mind az acélon, mind a saját mozdulatain meglátszik. Együtt fogunk berozsdásodni ezen a helyen, dünnyög magában egykedvűen, miközben leteszi a kést az újságpapírra a másik kettő mellé.
   -  Heh...?
Fölsandít a nőre, olajos kezeit megtörli szürke, kissé kinyúlt pólójában. Egészen hozzászokott már, hogy Léna körülötte sertepertél, hajlamos is megfeledkezni róla, pedig meg kell hagyni, a fehérnép nagyon jó munkát végez a lakás rendben tartásával és Dwayne egészséges táplálásával is. Emellett, ahogy annak lennie kell, szépen összecsiszolódtak a hetek- hónapok során, Léna megtanulta, hogy ne kérdezzen annyit, Dwayne pedig... nos, Dwayne nem igazán változott semmit se.
   -  Semmi, csak izé... hülye napjaim vannak - hosszú másodpercekkel később válaszol csak, ennyi időbe telik, amíg eldönti, figyelmen kívül hagyja-e a kérdést vagy nem - Ott van a főnököm, így szívja a vérem, aztán a bátyámnál is gebasz van, aztán meg ott van Zója... főleg ott van Zója.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=348454#post348454][b]Almásy Léna - 2014.08.01. 21:48[/b][/url]

Kissé megrándult a szám széle, amikor Dwayne pólója áldozatul esett az olajos mancsainak. Soha sem fogom megérteni, hogy a férfiak miért nem képesek a kéztörlő rongy, esetleg a mosdó fogalmát ténylegesen felfogni. Szívesen lehordtam volna érte, de egy orbitális nagy veszekedésen kívül nyilván semmit sem értem volna el vele.
Már-már kezdtem beletörődni, hogy értelmes választ a kérdésemre nem kapok, visszafordultam a tűzhelyhez, hogy a bűbájt megszüntetve ismét a kezeim közé vegyem az irányítást.
 - Mert miért szívja a véred? Papírmunka, hm?
Oké, természetesen nem ez a pont volt az a felsorolásában, ami leginkább megütötte a fülemet. Biztos is voltam benne, hogy nem ez a dolog az, ami miatt ő ennyire szét van esve.
Zója.
Mindig Zója. Elképzelni nem tudtam, mivel sikerült már megint kiborítania Dwayne-t. Egész jól működtek már a dolgok az utóbbi időben. Miért kell mindig mindent elfuserálni?
 - Mit talált ki már megint? Nem igaz, hogy nem tud a hátsóján maradni legalább egy kis ideig...
Még egy lendületeset kevertem a ragun, aztán elzártam alatta a gázt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=348516#post348516][b]Dwayne Warren - 2014.08.01. 22:25[/b][/url]

Előre dől, a könyökét megtámassza a térdein, nekilát, hogy az olajat kipiszkálja a körmei alól, majd szintén a pólójába törölje. Közben monoton és egykedvűen beszélni kezd.
   -  Hát ja. Mármint a papír nem az én dolgom, nem? Hagyjanak engem békén azzal, tök sok értelmes időt elvesz, különben meg úgysem olvassa el senki se. Most meg elküldött erre az izére... pszichés alkalmasságira megint. Hát úgy nézek én ki, mint valami bolond? - a mutatóujjával megkocogtatja a homlokát, koszos foltot hagyva az ábrázatán - Komolyan mondom, nyűg ez a sok irodista. Nincs munkájuk elég, ezért nekünk kell mindenfélét leírni,  hogy tudjanak mit tologatni... rohadt nevetséges az egész.
Dohogva dől hátra, elég a papírmunka említése is, hogy a vérnyomását egészséges mértékben megemelje vele. Kicsit behunyja a szemét, kutya módjára beleszagol a levegőbe, egy elégedett mordulással veszi tudomásul, hogy a kedves hölgy már megint nagyot alkotott. Továbbra is csukott szemmel vonja meg a vállát a kérdésére.
Elmesélni vagy nem elmesélni. Ezen nem ártanak elgondolkodni most.
Dwayne azonban nem szokott sokat gondolkodni.
   -  Beszéltem vele nem rég. Mármint így besétált hozzám az irodába, érted, csak így megjelent - lepillant a körmeire, folytatja azok piszkálását - Mondott egy csomó mindent. Eléggé felcseszett. Egy csomó... baromságot. Hogy szeret, meg ilyenek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=349083#post349083][b]Mácsai Mina Izabella - 2014.08.02. 21:31[/b][/url]

Nagyon pocsék helyzet, amikor az egyik szülőd azért dolgozik a hétvégén is, hogy te járhass táncolni, és hiába szeretnéd elhitetni vele, hogy nem vágysz erre annyira, ha egyszer pszichológus és nem mellesleg ő nevelt fel, harmadrészt meg hazudni se tudsz olyan jól, mert az arcod rögtön elárulja. Gyakorolnom kell még, különben ha tini akarok lenni, akkor össze kell kapnom magam, mert így az első illegális bulimnál életem végéig szobafogságra ítélnek. Abba már beletörődtem, hogy fiúm nem lesz addig, amíg apa él, mert mindegyiket le fogja nyilazni a puskájával, és ha választanom kell, akkor inkább apa legyen hosszú életű, nekem ez a romantikázás amúgy se menne. Bár van egy fiú, aki tetszik, de ő elég idős, viszont olyan különc, mint én, a sebhelyes arcával, szóval biztos el tudnánk beszélgetni.
A máik szülő nem tudja, hogy jövünk, mert, hogy nem vagyok egyedül, Gwen is elkísért. Anya azt mondta, apa lehet nem ér rá, és jobb lenne, ha nem lennék egyedül, akkor se, ha csupa minisztériumi ember vesz körül. Fekete-fehér virágos ruhácskámban lépkedek hát felfelé a lépcsőkön kicsit szótlanul, magamban fohászkodva, hogy apa itthon legyen. Hosszú kopogás, de semmi, még egy hosszú kopogás, de semmi. A fülem az ajtóra tapasztom, de nem hallok semmit. Valószínűleg nincs itthon.
- Szerintem hamarosan hazaér, de jobb, ha bemegyünk, anya nem szereti, ha lépcsőházakban ülök.
Nekem se szimpatikus, de ezt nem mondom. Inkább előhalászom a kulcscsomóm, amin egy kis plüssmaci van, majd a kulcsok közül a kékeket – a sárga az otthoni, a zöld meg emlék a debreceni lakásból – kiválogatva kinyitom a bejárati ajtót, és intek Gwennek, hogy jöjjön be, nyugodtan.
- Nem nagyon rendezte át, minisztériumi lakás. Elég szegényes lakásokat adnak, de van a szobámban egy csomó játék meg társas. Ide rakhatod a táskád, tessék papucs.
Amióta itt is van szobám, kicsit sok mindent hoztam át, így például papucsokat, mert anya nem szereti, ha mezítláb vagy zokniban járkálok, pedig szerintem sokkal kényelmesebb úgy.  Beljebb vezetem a szobámba, majd néhány társast választunk, és a nappaliba sétálva kipakoljuk az első majd a másodikat is, valamint az a sok rágcsát és a pizzát is, amiket anya gyorsan összevásárolt – illetve a pizzát ebédre sütötte és szánta – majd nekiállunk a nagy társasozásnak egy vicces, hippogriffmentő játékkal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=349426#post349426][b]Gwen Laura Kimiko Jones - 2014.08.03. 13:22[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=349442#post349442][b]Mácsai Mina Izabella - 2014.08.03. 13:45[/b][/url]

- Igen, auror.
Azt nem mondom el neki, hogy én nem szeretem ezt, mert félek tőle, de arra, hogy ő is auror szeretne lenni, csak elmosolyodom. Jó neki, hogy tudja mi szeretne lenni, nekem fogalmam sincs, pedig csak pár év van közöttünk. A szüleim félig-meddig felnőttként tekintenek rám, apa is és anya is normálisan beszélnek velem, nem úgy, ahogy sok gyerekkel szoktak a szüleik, és ez örömmel tölt el.
- Apa barátnője, Léna is auror. Nem hittem volna róla, amikor először találkoztunk, inkább azt hittem boltban dolgozik vagy tanár a sulimban, mert nagyon kedves és szép. Azt hittem az aurorok mind mogorvák.
De amióta Lénát ismerem, azóta megváltozott a véleményem. Egy auror nő lehet szép és kedves attól még, hogy ő is olyan munkát végez, mint apu, aki nagyon kemény, és nem sokat mosolyog. Vannak sztereotípiáim, de jó, hogy meglátom a hibákat az elméleteimben és le tudom vetkőzni őket.
- Melegen.
Felelem, miközben elpakolom a társast, ellenőrizve, hogy minden darabkája megvan-e, nem biztos, hogy szívesen zsebre tenném azt, amit apától kapok, ha éjjel rálép egy bábura vagy egy kockára, vagy esetleg a csodalámpára. Utóbbira már léptem rá én is, az a fájdalom elviselhetetlen volt, és bár apa nagyon erős és sok fájdalmat kibír, ezt nem hiszem, hogy jól fogadná, mert hegyes és az alakja is olyan, ami napokig emléket hagy benned meg a talpadban. Az ilyen balesetek miatt tanultam meg rendet rakni, és tartani, mert nem a csodalámpa volt az egyetlen incidensem, ő csak az utolsó csepp volt.
- Nem igazán. Vannak persze, de van, aki apától tart, és van, akivel egyszerűen csak nem találtam meg a hangot. De itt több van, mint a régi iskolámban, a mugli gyerekek sokszor csúfoltak, mert nem volt apukám és mert magasabb voltam mint ők, idősebbnek néztem ki, itt viszont vannak, akik így is kedvelnek, és akiket én is kedvelek. És neked? Sok barátod van?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=349462#post349462][b]Gwen Laura Kimiko Jones - 2014.08.03. 14:25[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=354425#post354425][b]Almásy Léna - 2014.08.08. 18:57[/b][/url]

- Nem gondolnám, hogy csak azért találják ki ezeket, hogy téged bosszantsanak. Ők is fentről kapják az utasítást, azok ott a bőrfotelekben... na azok nem bírnak magukkal -  pontosan tudom, én is aknatologatóként léteztem nagyon sokáig. Nem egy és nem két napot szenvedtem végig abban a sötét lyukban görnyedve, valahogy eszembe sem jutott hogy plusz melót aggassak a saját nyakamba azzal, hogy ide meg oda küldözgetem az embereket heccből.
Kínosan hosszú ideig tartott, mire felfogtam Dwayne szavait. Észre sem vettem, hogy a jobb szemöldököm és valószínűleg a vérnyomásom is egy pillanat alatt az égbe szökött. Ajkaim összepréselődtek, az alsóra kissé rá is haraptam, visszatartva ezzel egy szép barokk körmondatot, amivel Zóját és a lehetetlen viselkedését elemzem ki jó magyar stílusban. Nem szóltam, a csöndet csak fakanál zavarta meg, ami hangos csörömpöléssel fejezte be útját a mosogatóban. Még egy indokolatlanul temperamentumos mozdulattal a lábosra helyeztem a fedőt, közben másodpercek teltek el úgy, hogy még mindig nem voltam hajlandó megszólalni.
Nem, nem akartam hisztizni, de hát az élet nem kívánságműsor...
 - Szóval szeret. Férjül kérni esetleg nem akar? - nekidőltem a konyhaszekrény szélének, karjaimat összefontam magam előtt.
 - Holnap majd azzal a hírrel csönget be, hogy máris megvette a franciaágyat a hálószobátokba?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=354429#post354429][b]Dwayne Warren - 2014.08.08. 19:11[/b][/url]

Előrehajol a legközelebbi pengéért, azzal a kezében dől hátra. Egy apró szálkát kezd óvatosan kipiszkálni, mely már egy ideje a körme alá szorult, mindezt vérlázító flegmasággal. Látszólag legalább is.
Lopva pillant föl a nőre, várva annak kiszámíthatatlan reakcióját, ezt azonban meglepően ügyesen leplezve. Napok óta rágódik ezen az apróságnak épp nem nevezhető dolgon, erről azonban sem a nőnek, sem senki másnak nem kell feltétlenül tudnia. A fakanál éles csattanására kissé összerezzen, a pengét megfordítja a kezében, pár millimétert lejjebb csúszik a fotelben, felkészülve egy esetleges, kirobbanó támadásra. Léna nő. A nők pedig szeszélyes bestiák, sosem lehet tudni, mikor épp mi akasztja ki őket férfiemberre veszélyes módon. Különösképp a hónap bizonyos napjain, bár Dwayne ebben már egyáltalán nem biztos.
Flegmán felhorkan.
   -  Ne röhögtess. Férjül. Hát úgy nézek én ki?
Mennyire, mennyire... riasztó elképzelés. A kés pengéjét nézi a nő helyett, tart tőle, az arca elárulná azokat a gondolatait is, amit mindenképp szeretne mélyen elvermelni az elméje legalján.
   -  Nem érdekel, mivel csönget meg. Megmondtam neki, hogy hagyjon. Minket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=376596#post376596][b]Mácsai Mina Izabella - 2014.09.03. 06:07[/b][/url]

- Egyrészről jó nagyon. Apa egy igazi hős, aki odateszi magát a rosszfiúkkal szemben, és megvédi az ártatlanokat, másrészről kevésbé jó, mert ez azzal jár, hogy sokszor életveszélyes helyzetben van, meg akkor is mennie kell, amikor együtt lehetnénk, és ilyenkor nagyon féltem, hogy valami baja lesz. Nem szeretném, hogy apunak baja legyen.
Tudom, az se a legjobb, amikor valakinek az apja mondjuk orvos, ott is történhetnek rossz dolgok, de apa munkája ennél sokkal, de sokkal veszélyesebb, én pedig mindig nagyon féltem, amikor dolgozni van. Tudom, hogy erős, de Achilles vagy hogy hívták is erős volt, de mégse jött össze a nagy terve.
- Evőeszközzel.
Engedelmesen várok persze, mert nem szeretném megégetni se a kezem, se a nyelvem. Utóbbi nem csak, hogy fáj, de napokig képes nagyon fura érzést adni a nyelvnek, amit nem szeretek. Szóval a kockáztatás az bizony nálam teljesen ki van zárva ilyen téren.  Nézem, ahogy Gwen kiveszi a sajátját, ami szintén melegre sikeredett, és elkezdi fújni az ujjait.
- Anyu mindig a fülcimpájára szorítja az ujjait, ha megégeti, így.
A hajamat elhajtva onnan, fogom a hüvelykujjam és a mutatóujjam közép a fülem, úgy, ahogy anyától tanultam.
- Mondjuk a legjobb az, ha hideg víz alá teszed szerintem. Az nem csak az égésnél segít szerintem.
Én mindig hideg víz alá teszem az ujjaimat, ha megégetem vagy túl meleghez érek hozzá. Olyan vicces, amikor bizsergeti a bőröm. Mindig nagyon jót mosolygok rajta. A kérdésre, hogy gonoszak-e, amiért nem barátkoznak velem, csak vállat vonok.
- Nem tudom, még mindig jobb, hogy mondjuk, nem mernek bántani, mert tudják, hogy ki az apám, mint amikor azzal piszkálnak, hogy nincs. A mugli iskolámban az volt a fő téma. Mert azok is, akiknek elváltak a szüleik, ismerték az apukájukat, én meg nem tudtam semmit se mondani apuról, csak amit anya mesélt, és így nem hitték el. Volt, aki azt mondta, hogy anyu se tudja, ki az apukám, ezért nem mond róla semmit. De örülök, hogy ez nem igaz, és hogy megismerhettem aput.
Kezembe veszem az evőeszközöket és egy kisebb darabot levágva, a biztonság kedvvért megfújva veszem be a számba, majd jólesően megrágva nyelem le a falatot. Lassan kilyukadt volna a hasam.
- És a te családod? Milyenek?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=387020#post387020][b]Alexandra Rachel Hanna Krise - 2014.09.18. 10:32[/b][/url]

Néhány hete ugyan próbálja rendberakni a magánéletét, azonban nem hanyagolhatja el azokat a kötelességeit, amiket már régen megígért. Az egyik ilyen Dwayne oktatása. A férfi túl sokat probálkozik egyedül, ezért igyekszik igen nagy részt kiszakítani az idejéből, hogy a férfivel foglalkozzon. Most is itt van nála, több, mint egy órája. A formaságok után nekikezdtek, és most jönne el az a pont, hogy átváltozzon a férfi azonban…
- Nem vagyok biztos benne, hogy meg kéne tenned.
A csendbe váratlannak tűnhet a megszólalása, de komolyan gondolja. Nem jár a férfi fejébe, de így is érzi a feszültséget, ami az egész szobát átjárja, és nem tűnik jó ötletnek, hogyha most hirtelen nekiállna az átváltozásnak. Ki kellene űriteni a fejét, kiadni mindent, és csak utána nekiállni az átváltozásnak, ám ha most éppen nem is gondol semmire, akkor is érződik, hogy könnyen elkalandozhatnak a gondolatai. Kicsit közelebb csúszik hozzá, térdeit felhúzva öleli át a karjaival.
- Meséld el barátom, mi a baj. Tartasz az átváltozástól vagy mi?
Megértené, ha tartana tőle, hiszen hajszálon múlik az élete, akkor is, ha jó képességekkel van megáldva, és nem először próbálja. Volt már elrontott átváltozása, érthető, hogy senki se szereti azt a fajta fájdalmat, ami ezzel az egésszel jár. Ő maga nem is tud átváltozni, mindig tartott tőle. Persze ismeri a fájdalmat, hiszen a az illúziómágia révén is volt része benne, meg aztán a gyerekei mellett is épp elég sérülést szedett össze, kezdve azzal, hogy Alina kitépte a füléből a fülbevalót.
- Jobb lenne, ha lassítanánk nem?
Miközben beszél, ujjai között forgatja összefont haját, miközben tekintetét a férfi arcát nézi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=387024#post387024][b]Dwayne Warren - 2014.09.18. 10:47[/b][/url]

   -  Nem, megy ez, csak fáradt vagyok vagy nem t'om.
A mondat egászen más kontextusban is tökéletesen megállná a helyét - ám sajnos nem, mindez a férfi nappalijának padlóján hangzott el az alacsony dohányzóasztal és az ocsmány, virágmintás kanapé társaságában. Az eltelt majd' egy évben egészen belakta a helyet, a maga sajátos, pusztító módján. Az egyetlen ablak körül, ami a a keskeny utcára néz, egy leszakadt függöny darabjai csüngenek, emléket állítva a két héttel ezelőtti incidensnek, amikor Mina egy kóbor macskát hozott az otthonába. A polcok már megteltek a holmijával, ezzel együtt pedig a rendetlenség is szép komótosan bekúszott a lakásba. Pláne, mióta a szíve hölgye takarítási partizánakciói elmaradtak.
   -  Dehogy tartok. Fáj meg minden, de hát más is fáj. Még hogy tartok...
A padlón ülve eddig a karjaival átkarolta a térdeit, ezzel olyan látványt nyújtva, mint egy nagyon nagyra nőtt, duzzogó óvodás. Most a kelleténél nagyobb lendülettel dúl hátra, hogy a hátát a kanapé karfájának vesse - az épp fejmagasságban terpeszkedő polcról azonban sikeresen megfeledkezik. Az a kemény feje fájdalmas koppanással találkozik a fentebb említett bútordarab sarkával, ő egy szenvedő nyögéssel kapja oda a kezét, hogy a tenyerét a becsapódás pontjára szorítsa. Áucs.
   -  Nem kell lassítani, megy ez! - nyögi a fájdalomtól már-már hisztérikusan, könnybe lábadt szemmel - Csak sz*r napom van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=387026#post387026][b]Alexandra Rachel Hanna Krise - 2014.09.18. 11:12[/b][/url]

- Gratulálok.
Ösztönösen mozdul, hogy a férfi fejét megsimogassa, és puszit nyomjon rá. Jó ideje már, mióta gyerekei vannak, ezek az ösztönös mozdulatok nem tudnak elmaradni, ilyen szempontból nem is kicsit olyan lett, mint egy tyúkanyó, aki igyekszik mindenkit rendben és egészségben tudni. Megnézi, hogy nincs-e komolyabb baja, de valószínűleg egy púppal meg fogja úszni az egész fejbeverést.
- Látom. El kellene lazulnod kicsit. Mit szoktál csinálni ilyenkor?
Érdeklődik kedvesen, elhúzóva a férfitől. Azokat, amiket ő szokott, egész biztos nem veti be, nem tudná elképzelni Dwaynet, ahogy „csajos” napot tartva kenegeti az arcát pakolásokkal, vagy kényeztető lábfürdőt vesz, pedig szívesen befizetne rá.
- Csinálok egy teát, te is kérsz?
Viszonylag kiismerte már magát itt. Az is igaz, hogy viszonylag nagyobb rend szokott uralkodni, de hát nem finnyás ő, képes elmosni egy bögrét, amíg forr a víz. A legújabb mániája a kandírozott körtés csoda, amit hozott is magával, így amíg pakolászik, addig át is járja a teret az édeskés illat.
- Fel kellene venned valakit, aki takarít, amíg Léna távol van.
A kanapára ülve kevergeti az italt, miközben a férfire néz, és próbálja megfejteni a titkot, amivel közelebb érhetnek a célhoz.
- Mi lenne, ha ötvöznénk a kettőt? Elmondod, hogy mi az, ami igazán nyugodtá tesz, és elhitetem veled, és úgy változol át? Most már lassan meg kéne történnie, hogy elkezdjünk az utolsó részen dolgozni. Persze ezzel az is együtt jár, hogy ha megzavar minket valami, akkor belehalhatsz. Hm. Talán mégsem olyan jó ötlet.
Pedig mindig szerette volna kipróbálni, hogy milyen, ha a képességeket ötvözik, mint abban a fura mesében, amiért mostanában Blanka teljesen odavan, és amit minden este meg kell néznie anyu vagy apu társaságában. Nem tudja, hogy Petre meddig bírja még a színes csuhás népséget, akik mindenféle romantikusan drámai helyzetnem akcióznak.
- Masszázs? Hátha attól ellazulsz. Nincs több ötletem.
Tényleg nincs, lehet csak simán el kellene halasztani, mert nem hozott magával pénzt, hogy ásót vegyen a közeli kertészboltba, ha esetleg valami hiba történik most itt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=387035#post387035][b]Dwayne Warren - 2014.09.18. 11:42[/b][/url]

Hirtelen ingerültségében majdnem ellöki a nő kezét magától, ám a nagyon mélyen szunnyadó lovagiassága szerencsére megállítja ebben. Egy komor, cseppet sem barátságos mordulással nyugtázza a szavait, továbbra is dörzsölgetve fájó kobakját, szinte érzi, ahogyan a púp növekedni kezd rajta. Olyan vagy, mint egy csecsemő, Dwayne, véli hallani az apja becsmérlő szavait, inkább lánynak kellett volna születned, akkor több hasznodat vennénk.
Elbocsátóan int, nem, nem kér teát, már csak tényleg az hiányozna mindkettejüknek, hogy teletömje a gyomrát. Alexa is biztosan emlékszik az előző alkalomra, amikor erről elfeledkezve lehányta azt a csodás, fehér szőnyeget.
   -  Mi tesz nyugodttá... Dadnelion, te azt nem akarod tudni.
Kaján vigyort villant, a szeméből kitörli a fájdalomtól felgyűlt könnyeket. a fele annyira merész és magabiztos lenne, mint amennyire a szája nagy, bármelyik nőt megkaphatná. A tragikus valóság azonban az, hogy Dwayne hajlamos megrémülni nőnemű embertársaitól, inkább elmenekül, ha forróvá válik a talaj.
   -  Laza vagyok meg nyugodt - rázza meg magát végül - nem kell itt semmi, pikk- pakk átmegyek borzba, menni fog. Te csak ne aggódj.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=387078#post387078][b]Alexandra Rachel Hanna Krise - 2014.09.18. 13:09[/b][/url]

Amikor Dwayne elvigyorodik, ő is. Szerencsére nem egymással szemben vannak, a férfi biztos megölné, ha megtudná, hogy a fejében jár. Na nem mintha olyan ártatlan lenne a mi Warrenünk ott a földön ülve, mert bizony igen színes fantáziával van megáldva. Mindent csak szép sorjában, előbb a munka, aztán a szórakozás.
- Amikor valaki azt mondja, hogy laza és nyugodt, akkor van a legjobban befeszülve.
A teáját fújogatva néz a férfire komolyan, de azért meg is enyhül irányába. Nem menne már neki a kimondott tanári szerep, hiszen a szigora már messze nem olyan híres, mint régebben, pár éve, amikor még nem borult össze a világa. Azóta sokat szelídült.
- Én nem aggódom, de nem feltétlenül nyírnálak ki. Még hasznos lehetsz, akkor, amikor fogom magam, és világuralomra török, mert, hogy bizony ez fog következni.
Ezt már nem tudja megállni vigyorgás nélkül, ő meg a világuralom, na persze. Azt kellene még csak. Elég furcsa világ lenne itt most, ha ő venné át az irányítást. Belegondolni is veszélyes, hogy akkor milyen világ lenne. Meg valamilyen szinten mókás is, de az biztos, hogy hamar összeomlana a rendszer, meg az ő idegállapota is.
- Mára jobb lenne ha hagynánk nem? Inkább csináljunk valami mást. Mondjuk, amihez kedved van.
Az utolsó mondatot alig halhatóan, de érthetően teszi hozzá, mielőtt belekortyolna a teába, majd egy kicsit elhúzza a száját.
- Elfelejtettem a cukrot.
Nyugodtan, kel fel és sétál vissza a konyhába, tovább fújva a teát, hogy tegyen bele egy kis cukrot, majd visszasétálva nekitámaszkodik az ajtófélfának.
- Elmesélted már valakinek, hogy animágiát tanulsz?
Ez már régóta foglalkoztatja, de eddig valahogy mindig elmaradt a találkozásaik alkalmával. A tea viszont már tökéletes, így elégedetten kortyol bele. Az viszont még mindig bosszantja, hogy most túl sok minden van Dwayne életében, és tudja, hogy ez akaratlanul is hatással van rá most, viszont azt is tudja, hogy a férfi van olyan makacs, hogy csak azért is csinálja, mert ki ha ő nem, számára nincs akadály.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=387145#post387145][b]Dwayne Warren - 2014.09.18. 15:15[/b][/url]

Ha tudná, hogy az agyába látnak, minden bizonnyal fékezné a fantáziáját vagy megpróbálná védeni a benne felhalmozott információt... ám nem tudja. Azzal tisztában van, hogy Léna konyít valamennyire a legilimenciához, vele meg is ígértette azonnal, hogy bele ne merészeljen bámulni a koponyájába, különben azt nem csak a kapcsolatuk, de talán a nő testi épsége is bánja.
Ingerülten felhorkan. Eddig talán nem volt kifejezetten feszült, ám most, hogy Alexa belebeszélte, tényleg érzi a felgyülemlő ingerültséget. Még utoljára megdörzsöli a fejére nőtt, jókora puklit, majd ismét a kezére támaszkodik ültében. Nem felel neki, csak a vállait vonja meg flegmán. Felőle tényleg csinálhatnak mást, a kezdeti lelkesedése úgyis rohamosan csökken, kezd ellustulni a gyakorláshoz, a kitartása is fogytán. Egyáltalán nem olyan szórakoztató animágusnak lenni, mint ahogy ő azt korábban elképzelte. Különben is, mi ő, Jedi, hogy állandóan meditálgasson?
   -  Nem mondtam el senkinek. Lénának akartam, de valahogy... nem t'om, tudod ő eléggé lelombozó néha. Nem tűnik úgy, mintha érdekelné, mi van velem - ismét vállat von, amíg Alexa háttal áll neki, rajtahagyja a tekintetét, utána fordítja csak el onnan - Kölykök hogy vannak?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=387950#post387950][b]Alexandra Rachel Hanna Krise - 2014.09.19. 22:17[/b][/url]

- Lelombozó?
Érdeklődik, miközben a homlokán finom ráncok jelennek meg. Nem igazán érti a dolgot, bár nem nagyon ismeri Lénát, azonban mégis, máshogy képzelte el, nem pont ezekkel a szavakkal illetve. Ellöki magát az ajtófélfától, és visszasétálva leül Dwayne-nel szembe, törökülésben.
- Miért ne érdekelné? Nem gondoltad még, hogy nem mondasz neki eleget? Lehet, hogy csak többet akar tudni belőled, de nem tudja, hogyan kezdje. Elvégre ti most egy igen érzékeny viszonyba fogtatok. Az azért más, mint a barátság. Én pofátlanul rákérdezek mindenre, ami érdekel.
A következő kérdésre csak elmosolyodik, és megrázza a fejlét. A teát lerakja maga mellé, most rajta a sor, hogy finoman megvonja a vállát, miközben elkezdi kibontani a haját. Kicsit szorosra sikerült a fonat, húzza a haját, így jobb, ha kibontja, nem akar plusz kellemetlenséget magának.
- Ugyanúgy. Örülnek, hogy ott az apjuk. Jobb lett minden, azt hiszem. Bár volt már ilyen, mondtam már ezt. Furcsa az egész. A Petrével való viszonyom sose volt normális, vagy ideális, de akárhogy is nézzük, csak összetartozunk. Kezdek hinni benne, hogy tényleg van egy társunk, akivel, bármit is hoz az élet, összetartozunk. Milyen idióta a világ, nem?
Dwayne térdeira téve a kezét, érdeklődve pillant rá, majd fordítja el a tekintetét, aztán ismét rá. Oké, hogy mindent megkérdez, de azért van egy kis „gyűjtsünk hozzá bátorságot” időszak is, és most ez az el-eltekingetés is ilyen.
- Na és veled mi van? Mina elsős lesz, Zója visszatért, Léna elment. Eléggé megkavarta körülötted mindenki az állóvizet. Hogy viseled?
Tudja, hogy a férfinek nem könnyű, és valahol mélyen sajnálja is, hogy ennyi bonyodalom van az életében. Ez semmi ahhoz képest, ami neki és gyermekei drágalátos apjának a számlájára írandó. Csak remélni tudja, hogy a férfi meg tud birkózni mindezzel.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=387959#post387959][b]Dwayne Warren - 2014.09.19. 22:36[/b][/url]

Nem felel. Elfordítja a tekintetét a nőről, konokul a leszakadt függönyt kezdi el bámulni. Mint egy púp a hátára, annyira hiányzik neki egy másik nő tanácsa az egyébként is labilis szerelmi életével kapcsolatban. Már ha nevezhető egyáltalán annak mindaz, ami lejátszódik benne. Ő maga legalább is, férfi ember lévén, sosem használná ezt az elcsépelt kifejezést.
   -  Ja, idióta.
Szórakozottan hagyja rá, az ujjaival a rongyszőnyeget kezdi tépkedni, ahogy mindig szokta, ha zavarban van. Semmire, de a világon semmire sem kíváncsi mások párkapcsolatával kapcsolatban. Arra nevelték, hogy ne kérdezzen, ne kíváncsiskodjon, egyáltalán, ne is érdekelje az egész. A szülei előtte sosem értek egymáshoz, még csak nem is viselkedtek különösen kedvesen a másikkal, az érzelmi szocializációja így eléggé... hiányosnak mondható.
   -  Elvagyok - jóval óvatosabban dől hátra ismét, most már nem veri be azt a makacs fejét - Mina tökre izgatott, le se lehetne lőni. Csak fecseg, meg fecseg... oh, nem mondtam különben. A nevemre fogom venni. Warren Mina. Az lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=387960#post387960][b]Alexandra Rachel Hanna Krise - 2014.09.19. 22:51[/b][/url]

Nézi, ahogy a féri hátradől, és egy kicsit elhúzza a száját, na, így beszélgessen vele az ember. Szereti látni a másik arcát, ami lehet egy fura szokás, de mindig, az óráján is, ha éppen röpdolgozatot iratott, szerette nézni a kölykök arcán a z érzelmi változásokat. Kiissza az utolsó kortyot is a tájából, majd az asztalra teszi, és nem zavartatva magát a férfi mellé fekszik. Olyan könnyen nem szabadul meg tőle.
- Nem semmi. Nem hittem volna, hogy ilyen gondolatok járnak a fejedben.
A csípőjét kicsit megemelve halássza ki a zsebéből a rágóját, nem szereti az ízt, amit a tea hagy a szájába, így gyorsan a szájába juttat egyet, kicsit rágja, behunyt szemmel, összeszedve a gondolatait. Minden új információt meg kell emésztenie, elvégre ezek tényleg olyan dolgok, melyek mellett nem mehet el az ember csak úgy.  
- Ez azért elég komoly lépés. Zója mit szólt hozzá?
Tudja, hogy a nő is most tele van érzelmi viharokkal, bár nem sokat találkozott vele az elmúlt időszakban, de előtte sokat beszélgettek a változásokról, melyek most következnek majd, és arról, hogyan birkózik majd meg mindennel. Elég labilis most az a front, mind a szülők, mind Mina részéről, így az apróságoknak is örülni kell, például, ha a felnőttek utálkozás és szomorkodás nélkül tudnak egymásnak köszönni, vagy elmennek egymás mellett és nem fagy meg a levegő körülöttük. Apróságok.
- Arra gondoltam, hogy levágom a hajam. Furcsa, hogy ez életem legnagyobb problémája. Hiányzik az iskola, meg, nem is tudom más lettem. Öregszem.
A lábait felhúzva ütögeti kicsit a térdét Dwayne térdéhez, miközben újra becsukja a szemét, és szusszanva élvezi a mentolt a szájában.
- Megszoktad már az itteni munkahelyed vagy még mindig haragszol, mert eladtak?  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=398724#post398724][b]Warren Mina - 2014.10.05. 13:04[/b][/url]

Érzem, hogy mostanában nincs minden rendben apuék között, de azt is érzem, hogy jobb lenne, ha nem kérdeznék rá, mert csak borulna minden. Anya a hétvégén elutazott valami konferenciára, vagy mire, így a tegnapot, meg a mai napot apánál töltöttem. Ma este ér haza anyu, így majd felvesz itt, és úgy megyünk haza. A csuccomat már összecsomagoltam, nem áll sokból, pár tankönyvből, meg a hegedűmből. Utóbbihoz hozzá sem értem, és feltétlenül meg kell kérnem apát, hogy ne szóljon anyának.
Tegnap csavarogtunk, rendelt pizzát ettünk, ma apának be kellett mennie dolgozni, én meg tanultam. Aztán meguntam, és helyette inkább kitakarítottam a lakást. Szegény apu, nem nagyon van ideje mindenre, így remélem örülni fog a tisztaságnak, meg a jó illatnak a házban. Szeretném, ha apu jó kedvű lenne, tudom, hogy rossz neki most. Csak nem értem, mintha még rosszabb lenne. Majd csak jobb lesz.
Viszont mindjárt hazaér, így a pótkulcsot használva lesétálok a boltba, hogy bevásároljak. Kaptam apától pénzt, anyával úgy egyeztek meg, hogy a gyerektartást nem anyának, hanem nekem fizeti és zsebpénznek nevezzük. Szerintem így az egyik legjobban kereső elsőéves vagyok az iskolában. Anya is tudja, hogy nálam jobb helyen van, mivel ő hajlamost butaságokra költeni.  Szeretem, hogy felnőttesen bánnak velem, hogy egyenlő félként néznek rám, így elég önálló is lettem. Visszaérve pedig nekiállok ebédet készíteni. Nem lesz nagy dolog, rántott hús és sült krumpli, de finomnak remélhetően mindenképpen finom. Nagyjából, amikor apa hazaér, akkor leszek én is kész, így gyorsan leteszem még a poharakat, majd egyszerű fekete nadrág, rózsaszín póló párosba bújtatott, copfos énem, nyakba ugrással köszönti aput.
- Főztem és összepakoltam, amíg te elvoltál. Vedd le a cipőd és gyere.
Lelkesen invitálom beljebb, majd zokniban csúszkálva lépkedek beljebb, hogy üdítőt töltsek.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=398788#post398788][b]Dwayne Warren - 2014.10.05. 15:41[/b][/url]

Bár nem kommunikál Zójával egy ideje, most mégis szívesen leoltotta volna, amiért pont azon a hétvégén hozza ide a lányt, amikor neki dolgoznia kell. Aztán azonban eszembe jutott a szekrény mélyén lapuló bírósági végzés, aminek értelmében Mina már nem csak a fizetésének egy tetemes százalékára, hanem a lakásának használatára is bármikor jogosult. Szoknia kell még, hogy az életébe betipegő kislány egyre nagyobb teret és több időt követel magának.
A kocsiban ülve hátradől, a tükörben még egyszer megnézi a saját arcát. A Minisztérium mágikusan átalakított autóinak az egyikét használja, szívesebben utazik így munkába, mint hopp- hálózattal. Kandallóval utazva az ember másodpercek alatt terem a munkában, semmi lehetősége sincs arra, hogy kifújja magát, kissé, nos, átgondolja az életét. A rakparton araszolva erre azonban bőven van ideje.
Felszisszen, ahogy megérinti a jobb arcélén húzódó, lilásvörös zúzódást, visszahajtja a tükröt a helyére, a táskáját maga után húzva száll ki a kocsiból a macskaköves mellékutcára. Adj hálát minden napnak, amit élve fejezel be, rémlik föl az egyik korábbi oktatójának hangja a fejében, ne számítson, milyen sérülés mennyire fáj. A táskát a vállára dobja, becsapja a kocsiajtót maga mögött.
A bejárati ajtó előtt lehajol a baglyok által a lábtörlőre pottyantott levelekért, azokat a szájába véve matat a kulcsa után, majd nyitja ki az ajtót. A lánya hirtelen becsapódása már nem éri váratlanul. Fájó bordáinak hála kissé félszegen viszonozza ezt a gesztust, a leveleket lerakja a cipős szekrényre, a táskáját ledobja mellé.
   -  Össze... pakoltál? - csak lerúgja a cipőit, amihez a hazájában nem szokott hozzá, itt egyre inkább - Ennyi időd volt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=398843#post398843][b]Warren Mina - 2014.10.05. 16:31[/b][/url]

- Nem akarom, hogy anyának sokat kelljen várnia rám. Nem tudom mikor jön, lehet, hogy rohanni kell, és inkább utazok vonattal, mint hopp porral.
Nem szeretem a kandallón át való közlekedést, inkább sétálok vagy utazok, hogy közben csodálhassam a tájat. Nagyon szeretem a fákat, a friss levegő illatát, és ha nem kell folyton azon félnem, hogy kormos a ruhám vagy az orrom. Nem akarok menni, persze, sokkal szívesebbn vagyok apával, és sokkal szívesebben lennék anyával is, a legszívesebben meg együtt velük, de hát ez nem a legjobb ötlet.
- Sajnálom, hogy dolgoznod kellett, és hogy nem szóltunk előre. Anya nagyon összeszedetlen mostanában, mindent elfelejt, a múltkor majdnem nem jött be órára, ami elég kellemetlen, ha te vagy a tanár.
Nem is tudom, mi lehet anyával mostanában, de elég zavaró, mintha nem lenne önmaga. Néhány napja például nadrágot húzott. Az is elég hajmeresztő volt, mert a pizsamáján kívül sosem láttam még nadrágban. Persze jól állt neki, és talán amiatt húztam most én is nadrágot. Leülve várom, hogy apa is csatlakozzon. szedjen magának, majd néhány falat után, újabb kérdést intézzek hozzá.
- Ehető lett? Kettőt elégettem, de már kiszellőztettem.
Az se lett annyira égett, csak éppen feketés és kemény, mint a kő. Elfelejtettem eltenni pár cuccomat, és amíg beszaladtam, valahogy odaégett. Szerencsére már nem érződik, nem kellett volna apának még arra is hazajönni. Nézem az arcát, és rajta azt a néhány sebet, ami most borítja. De legalább itt van velem, aminek nagyon örülök.
- A hétvégén gyakorolnom kellett volna. Két hét múlva lesz egy előadás a régi iskolámba, ami Debrecenbe volt, és segítek én is benne. Megy, csak még nem olyan nagyon jól, de anyának ne mondjuk el, mert tudom, hogy sokat költ rá, és majd jövőhéten kétszer annyit gyakorolok, ígérem.
Tudom, hogy ez nem a legszebb dolog, és bár eddig mindig őszinte voltam, mostanában a nyugalom fenntartása érdekében viszont egyre többször füllentek apróságokat. Nem lesz ez így jó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=399367#post399367][b]Dwayne Warren - 2014.10.06. 11:21[/b][/url]

A kislány mondandójából leginkább egy szó fogja meg: vacsora. Az anyja mindig mondta neki, hogy kell egy nő az életébe, aki főz rá és takarít helyette, no lehet, hogy nem erre gondolt, de a végeredmény végtére is ugyanaz, nemde? A családi neveltetése igencsak szigorúan nyilatkozott a nemek szerepéről, így legyen bármennyire maradi felfogás, ő akkor sem takarítana, ha az élete függne tőle. Szép lassan pedig ennek okán szinte biztos, hogy bele fog fulladni a koszba.
Csak megrázza a fejét, miközben leül a konyhaasztalhoz a keskeny ablak és a fűtőtest mellé. Őt nem zavarja, ha a lánya itt van, amíg ő dolgozik, hiszen, ugyan már, majdnem felnőtt ember, már nem igényli az egész napos felvigyázást. Ő legalább is ennyi idős korában már úgy- ahogy önállóan rendelkezett a dolgairól, másod- vagy harmadéves diákként. Persze Amerikai egész más világ, ott nem nevelnek ilyen féltő gonddal.
   -  Hát felőlem. Nekem aztán magyarázhatod, sosem zenéltem semmit - cafatokra szabdalja a húst a tányérján, ami kissé száraz és talán sótlan, de teljesen ehető - Egyszer tök véletlenül összetörtem egy gitárt. A nagybátyád szerezte asszem. Ennyi. Nem vagyok valami muzikális alkat.
Mustárt nyom a krumpli mellé, hosszasan rázogatja a vacak mugli tubust, mire egyáltalán bármi jön belőle. Fölpillant a lányra.
   -  Nem meséltem neked még a családomról, mi?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1545&post=399945#post399945][b]Warren Mina - 2014.10.07. 12:39[/b][/url]

Azt mondta, hogy a nagybátyám? Ugye jól hallottam? Ösztönösen abbahagyom az evést és egy kicsit megemelkedem, mintha attól jobban hallanék, vagy több információhoz jutnék, noha nem mond egyebet, és nem is ülünk olyan távol egymástól, mint a gazdag családok a tévében, hogy hallócsövet kelljen vennem hozzá, ha érteni akarom, amit a ház másik végéből mond. És mégis muszáj, hiszen információmorzsa hangzik el a családomról. Oké a közvetlen családom anya meg apa, de nekik vannak testvéreik, és csak egyet, Bellát ismerem, őt is látásból.
- Nem, nem szoktatok. Mármint anya se, meg te se. Csak azt tudom, hogy minden nagyszülőm él, és van ha jól emlékszem három nagybátyám és három nagynéném. De, hogy ezen kívül mi a helyzet velük, azt nem tudom. Illetve még a nevüket tudom.
Ezt nagyon büszkén mondom ki, mintha akkora dicsőség lenne. Más lepacsizik a nagynénjével, én meg a nevét tudom. Azért akkora szám nem lettem. Anya azt is mesélte, hogy apa egyik testvére nagyon kedves, a másik meg nagyon veszélyes, de ezt inkább nem mondom apának, mert ő biztos szereti a testvéreit. Ha mondjuk nekem lenne egy veszélyes bátyám, aki sokszor keveredik verekedésbe, attól még szeretném, mert szerintem engem nem bántana. Persze ki tudja, én se fogom soha megtudni, hiszen nincs idősebb testvérem, és a fiatalabbra sincs sok esélyem.
- Bart. Bryar és Borisz a nagybátyáim nevei, és Amber, Nadin és Bella a nagynénéim. Ezen kívül semmit sem tudok, de mindenre kíváncsi vagyok, szóval mesélhetnél nekem.
Sőt, egyszer elmehetnénk az anyukádékhoz is akár, szívesen találkoznék velük.
Ezt persze csak mint plusz lehetőség mondom. Nem remélem, hogy igent mond, de hátha, már csak az is jó, ha megfontolja. Nagyon élvezném.