Az erdő felé sétálva lassacskán egy apró, fából készült ház tűnik fel a láthatáron. Ahogy egyre közelebb jutunk a kis viskóhoz, kivehetővé válik a ház oldalánál megbúvó melléképület - ennek belsejében kisebb-nagyobb ketrecek, boxok találhatóak, amelyekben az ápolást igénylő kisebb állatok és bestiák kapnak szállást, illetve itt raktározzák a gondozásukhoz szükséges eszközöket is. A lak mögött elterülő, Mihály által rendbetett kicsi veteményes alaposan kinőtte magát, látszik, hogy gondját viselik. Néhány növény tud vigyázni magára, ezek a veszélyesnek ítélt látogatók közeledtére elszaladnak vagy elbújnak a földben, de akadnak itt teljesen hagyományos zöldségek, gyümölcsök és fűszerek is, továbbá bájitalhozzávalókat és egyéb gyógynövényeket is lelhet az elkerített területen a szemfüles kutakodó. A nyári szezonban hatalmas dinnyék nőnek itt, amiket szívesen megoszt látogatóival.


A házikót új gazdája nem igazán alakította át. Odakint még mindig nyúzott a lábtörlő, legfeljebb terepre való bakancs és gumicsizma állnak mellette; belül is leginkább a bútorok változtak csupán. A ház három helyiségből áll – egy fürdőszobából, egy konyhából és egy nappaliból. Ez utóbbiba érkezik az az illető, aki átlépte a küszöböt. Előszoba tulajdonképpen nincs, csak egy plafonról lelógó színes függönnyel elválasztott apró térrész szolgál arra, hogy felakasszuk a kabátot a falból meredő fogasra, vagy levegyük a cipőt.
Nagyjábóli látkép, a függöny nélkül
A nappali az épület legnagyobb helyisége, bár alapból nem mondható tágasnak. Az ajtótól jobbra egy hatalmas ablak található, amin rengeteg fény áramlik be. Talán a legnagyobb változás, hogy sokkal szellősebb, több a szabad tér - a padlót az ajtótól jobbra megemelték, otthonos zuggá alakítva, a bútorok nagyobbik része eltűnt. A szoba közepén heverő szőnyeget megőrizte, ám az ágyból mindössze a kényelmes matracot hagyta meg, amin tarka takaró és jópár párna hever mindig. A szekrényt egy ügyes bűbájjal voltaképp beleépítette a falba. Az elődje által gondosan fehérre meszelt falat Radúz rajzlapnak kiáltotta ki - amikor csak ideje vagy kedve engedi, festeget rá és díszítgeti. A szekrény melletti polcról jóformán eltűntek a könyvek (csak az okvetlen szükségesnek ítélt darabok maradhattak), így már felfért a gramofon és kevés személyes tárgya. A polc szélére apró égősort utánzó mágikus fényforrást aggatott.
A nappalit a konyha követi, amelyet most fagyöngysor helyett egy másik tarka, batikolt függöny választ el a másik helyiségtől. Berendezése tökéletesen átlagos, leszámítva azt a teakészletet, ami pusztán színeivel vonzza a takintetet. A pult álló fűszertartók száma gyarapodott, míg a rongyos, mugli szakácskönyvek eltűntek. A falak itt is fehérek, a kerámiatálak helyét pedig szárítani felakasztott növénycsokrok vették át. Az ablakban fűszernövények sorakoznak egy virágosládában.
A fürdőszoba meghökkentő egyszerűséget mutat. Bambusz kilépő, törülköző, illetve a tisztálkodáshoz használatos szerek. Az apró ablakra nagy, tarka üvegragasztó került és a ház egyetlen régi növénye is itt kapott helyet, hogy nuygodtan szövögesse magát tovább a végtelen (és a plafon) felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=856033#post856033][b]Nádassy Norina Iza - 2022.11.07. 17:29[/b][/url]

Hazaérkezésem után érkezett a válasz a Hipogriff Szelidítőből, hogy jelenleg nem áll módukban alkalmazni. Eléggé rosszul viseltem, mivel nagyon beleéltem magam, hogy egyenes út vezet hozzájuk a külföldi gyakorlatom miatt. Az indoklás az volt, hogy jelenleg nincs üres pozíciójuk, de leszögezték, hogy amint lesz üresedés keresni fognak. Azonban volt egy olyan érzésem, hogy ez egy sablon levél, és mindenkinek ezt ígérik. Emiatt eléggé rossz napokat éltem meg, és csak drága barátnőimnek köszönhetem, hogy nem bőgtem napokat. Nagyon rossz érzés, de az életben igen sok pofont kapunk, s mindegyiktől csak erősebbek leszünk. Végül új lehetőségek után néztem, valamint Zsófi ösztönzésére arra jutottam, hogy megpróbálkozom a suliban, hátha keresnek valakit aki képben van a varázslényekkel. Végül is most diplomáztam belőle, illetve hónapokat töltöttem egy hipogriff rezervátumban.
Mivel éveket töltöttem az iskolában, így azonnal oda találtam a tanári szobához, ahol azonban nem találtam meg akit kerestem. Az egyik pedagógus javasolta, hogy nézzem meg a vadőrlaknál is, mivel az esetek többségében ott fellelhető. Orbán Gábriel. Igazából ennyit tudok a férfiről, de ezt is nagyjából öt perce. Kezeimet összefonom mellkasom előtt, úgy lépkedek a kijelölt és kijárt úton a vadőrlak felé. Cseppet sincs melegem, ősz lévén hűvös van, és kora délelőtt még az eső is esett. Vastag pulóver van rajtam, mely kilóg kabátom alól, de se az, se a bélelt műbőr nadrág nem segít helyzetemen. Igazából fejemben egy kellemesen meleg iroda szerepelt, mint megbeszélési helyszín. De ez gyorsan bukott. Erős késztetést érzek, hogy rágyújtsak, de tudom, hogy tilos, s bár már nem kapnék érte büntetést és pontlevonást, nem teszem meg, pedig IQOS. Egy rövid séta után meg is érkeztem az épülethez, s az ajtó előtt megállva megigazítom öltözetemet, s bekopogok, de semmi reakció nem érkezik. Újabb kopogás. Semmi. Végül a jól megszokott módszerhez folyamodom, s kiabálni kezdek, hogy jó napot. Hátha.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=857796#post857796][b]Nádassy Norina Iza - 2022.12.28. 15:51[/b][/url]

A kopogásra semmi reakció nem érkezik bentről, pedig az egyik ablakból kiszűrődik némi halvány fény. Ez arra enged következtetni, hogy van odabent valaki, csak nem hallotta, ami eljuttat a kiabáljunk mert az jó ötlet gondolatáig. Az ablakhoz lépek, pipiskedve bekukucskálok, de semmit nem látni. Már emelem kezemet, hogy az üvegen is kopogtatok, amikor maghallom, hogy valaki reagál a korábbi kiáltásomra. Hátul. Ennyi választ kapok, de ez pont elegendő ahhoz, hogy tudjam, itt felesleges tovább várakoznom. A hang irányába indulok, illetve arra felé, ami szerintem a hátul-t akarja jelenteni. Egyszer csak két pici fiúcska jelenik meg előttem, akik kutyákkal játszanak. Ahogy megpillantom őket, arcomon egy széles mosoly jelenik meg. A két piciről a tekintetem tovább vándorol, s pár lépésre tőlük megpillantok egy férfit is. Aztán azonnal a két kis csikóra fókuszálok, mivel a szemet szinte vonzzák a lények. Pont azt a jelenetet kapom el, amikor egyikük ellopja a férfi zsebéből a répát. Ezt látva felnevetek, majd hirtelen a szám elé kapom kezemet. Nem akarom megijeszteni sem a gyerekeket, sem a csikókat, de késő. Hirtelen minden szempár rám szegeződik. Intek egyet, majd a férfi felé indulok. Még távolabb vagyok tőle, de pont olyan távolságra, hogy halljon. - Jó napot! Orbán Gábrielt keresem. Jó helyen járok?- érdeklődök, s töretlenül lépkedek feléjük. A fiúk mellett elhaladva újra integetek nekik, majd elmotyogok egy sziasztokot. A két kissrác pár pillanatig még figyel, de a kutyák sokkal érdekesebbek és szórakoztatóbbak, mint én, így hamar érdeklődésüket vesztem. - A iskolában mondták, hogy itt találom meg. Elnézést a zavarásért.- folytatom, s ekkor már szinte ott állok előtte, néhány lépés távolságnyira.