Az erdő felé sétálva lassacskán egy apró, fából készült ház tűnik fel a láthatáron. Ahogy egyre közelebb jutunk a kis viskóhoz, kivehetővé válik a ház oldalánál megbúvó melléképület - ennek belsejében kisebb-nagyobb ketrecek, boxok találhatóak, amelyekben az ápolást igénylő kisebb állatok és bestiák kapnak szállást, illetve itt raktározzák a gondozásukhoz szükséges eszközöket is. A lak mögött elterülő, Mihály által rendbetett kicsi veteményes alaposan kinőtte magát, látszik, hogy gondját viselik. Néhány növény tud vigyázni magára, ezek a veszélyesnek ítélt látogatók közeledtére elszaladnak vagy elbújnak a földben, de akadnak itt teljesen hagyományos zöldségek, gyümölcsök és fűszerek is, továbbá bájitalhozzávalókat és egyéb gyógynövényeket is lelhet az elkerített területen a szemfüles kutakodó. A nyári szezonban hatalmas dinnyék nőnek itt, amiket szívesen megoszt látogatóival.


A házikót új gazdája nem igazán alakította át. Odakint még mindig nyúzott a lábtörlő, legfeljebb terepre való bakancs és gumicsizma állnak mellette; belül is leginkább a bútorok változtak csupán. A ház három helyiségből áll – egy fürdőszobából, egy konyhából és egy nappaliból. Ez utóbbiba érkezik az az illető, aki átlépte a küszöböt. Előszoba tulajdonképpen nincs, csak egy plafonról lelógó színes függönnyel elválasztott apró térrész szolgál arra, hogy felakasszuk a kabátot a falból meredő fogasra, vagy levegyük a cipőt.
Nagyjábóli látkép, a függöny nélkül
A nappali az épület legnagyobb helyisége, bár alapból nem mondható tágasnak. Az ajtótól jobbra egy hatalmas ablak található, amin rengeteg fény áramlik be. Talán a legnagyobb változás, hogy sokkal szellősebb, több a szabad tér - a padlót az ajtótól jobbra megemelték, otthonos zuggá alakítva, a bútorok nagyobbik része eltűnt. A szoba közepén heverő szőnyeget megőrizte, ám az ágyból mindössze a kényelmes matracot hagyta meg, amin tarka takaró és jópár párna hever mindig. A szekrényt egy ügyes bűbájjal voltaképp beleépítette a falba. Az elődje által gondosan fehérre meszelt falat Radúz rajzlapnak kiáltotta ki - amikor csak ideje vagy kedve engedi, festeget rá és díszítgeti. A szekrény melletti polcról jóformán eltűntek a könyvek (csak az okvetlen szükségesnek ítélt darabok maradhattak), így már felfért a gramofon és kevés személyes tárgya. A polc szélére apró égősort utánzó mágikus fényforrást aggatott.
A nappalit a konyha követi, amelyet most fagyöngysor helyett egy másik tarka, batikolt függöny választ el a másik helyiségtől. Berendezése tökéletesen átlagos, leszámítva azt a teakészletet, ami pusztán színeivel vonzza a takintetet. A pult álló fűszertartók száma gyarapodott, míg a rongyos, mugli szakácskönyvek eltűntek. A falak itt is fehérek, a kerámiatálak helyét pedig szárítani felakasztott növénycsokrok vették át. Az ablakban fűszernövények sorakoznak egy virágosládában.
A fürdőszoba meghökkentő egyszerűséget mutat. Bambusz kilépő, törülköző, illetve a tisztálkodáshoz használatos szerek. Az apró ablakra nagy, tarka üvegragasztó került és a ház egyetlen régi növénye is itt kapott helyet, hogy nuygodtan szövögesse magát tovább a végtelen (és a plafon) felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=837753#post837753][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2021.10.05. 20:19[/b][/url]

Úgy repült el felette ez az ötödév, hogy észre sem vette. Egyik nap még két apja sem jártak iskolába, másik nap meg hopp, már ott ült a VAV felett izzadva. Sok volt a stressz, az utóbbi hónapokban megint fogyott, nem keveset, látszik is rajta, hogy szinte már zörög. De most kicsit megnyugodhat, valahogy kezdi elengedni ezeket a dolgokat így, hogy már egy vizsgát sem kell megírnia. Az, hogy hogy sikerült… ha nem sikerült is, minek stresszeljen rajta? Az eredmény akkor sem változik, ha belebetegszik az idegeskedésbe.
- Ne is mondd, főleg a kicsiket. – Nekik már rutinjuk van, öt-hat éve csinálják végig újra és újra, így már a sikerélmény sem akkora egy jó eredmény után, mint kezdetben, mikor még első vagy másodévesek voltak csupán. Ilyen ez, változnak, felnőnek, megkomolyodnak.
Hagyja, hogy Eli vigye amerre akarja, neki aztán mindegy, hol ülnek le beszélgetni. Flynn szorgosan nyargal utánuk, összeköti a kellemeset a hasznossal és megmozgatja kicsit az állatot. A vizsgák alatt nem volt annyi ideje, mint szerette volna, de most aztán teljes erőbedobással dübörögnek a jól megszokott séták.
Nevet, hogy senki sem sír, senki sem sikít, nem akarja már hozzátenni, hogy majd akkor ő. Rettentően kész van idegileg, de igyekszik erős maradni, mert nem akar összeroppanni megint. – Hát… nem tudom. Valahogy semmi nem kerek. Elromlott az elemim. Vagyis már régen rossz, csak mostanában még rosszabb. Lehet, hogy megbuktam a VAV-on. És nem tudom, Zsomborral is olyan fura. De azért, mert én vagyok fura és körülöttem már minden fura. – És ez még nem is minden, csak a dolgok egy része, amik most kiszakadnak belőle. Bizonytalan és fél mindentől, hogy mindenkinek csalódást okoz és mindent elront.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=838714#post838714][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2021.10.31. 17:13[/b][/url]

- A nőimosdónál nincs is jobb hely. - Ha azok a fülkék és tükrök mesélni tudnának, hogy mi mindent éltek már át az elmúlt évek során, Sára biztos benne, hogy olyan cifra történetek kerekednének, amikre az Edictum is szívesen lecsapna. A tinilányok egyfajta furcsa szentélye ez, ide bújnak el ha örülnek, ha szomorúak, ha haditervet szőnek, vagy ha sírnak. Önmagában az a tény, hogy a lányok mindig kettesével járnak mosdóba már elég alapot szolgáltat ezekhez.
- Ne haragudj, nem akartam így rád zúdítani az egészet - kicsit bűntudatosan pislog, ahogy a három mi elhangzik egymás után. Bele sem gondolt, hogy ez így mennyire leterhelő lehet, csak igyekezett megszabadulni a benne lévő feszültségtől. Az, hogy ennek épp szegény Eli lett az áldozata tényleg nem volt szándékos, de hát így járt. Sára bízik benne, és a bizalma néha ilyeneket eredményez. Mert nyilván holmi jött-ment idegennek nem fogja elmondani, mi bántja a szívét, de ilyenkor mer őszintének lenni.
- Hát így... nem is tudom. Minél előrébb jutok a tanulásban, annál inkább azt érzem, hogy mégsem vagyok egészen ura. Flynn mondjuk sokat segít, de többször volt már, hogy bántottam valakit, mert a vadmágiám erősebb volt nálam. - A kis dög tudja, hogy épp róla van szó, felhagy hát a szorgos bogárkergetéssel, amivel eddig lefoglalta magát, és lendületből ugrik gazdája ölébe, ezzel összemaszatolva a lány ruháját. Sára elnéző mosollyal ingatja fejét, miközben hosszú ujjai eltűnnek az állat szőrében. - Szóval nem tudom. Most az oktatókkal igyekszünk megoldani ezt a problémát. - Annak azért örül, hogy nem egyedül kell szembenéznie ezzel a kis problémával, mert az lehet, hogy nem vezetne túl sok jóhoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=842863#post842863][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2022.01.27. 00:13[/b][/url]

- Tudod, ami a lányvécében történik, az ott is marad. Különben is, veled szerintem minden csaj nagyon toleráns lenne, ha bemennél sírva. – Sári legalábbis simán úgy gondolja, hogy Eli az a fiú, akivel bármelyik másik lány szívesen közösködik, és akivel nagyon jó együtt sírni. Kellően érzékeny és széplelkű hozzá a göndör, hogy megértse, hogy mennyire élet és halál múlhat egy kiadós zokogáson.
- Annyira jó, hogy vagy – szusszan hálásan, majd kócos fejét Eli vállára hajtja. Komolyan, néha el nem tudja képzelni, hogy mi lenne vele nélküle. Csodás barátnői vannak, ez kétségtelen, de akkor is, Eli az Eli, nem holmi barátnő. Elképesztően sokat jelent neki a fiú barátsága.
- Igen, legtöbbször a heves érzelmi reakciók váltják ki belőlem, főleg a negatív dolgok. – Végülis, egyáltalán nem rossz az, ha a barátai tudják, mikor kell menekülőre fogni. Sőt, határozottan hasznos is lehet. Bár értelemszerű, hogy nem fognak rögtön elrohanni, mikor meglátják, hogy szomorú, vagy ideges, de így talán időben tudnak kapcsolni, hogy esetleg baj van. Bár ne legyen, nem akarja, hogy legyen, de nem tudhatja. – Az oktatóim szerencsére sokat segítenek, úgyhogy valószínű nem lesz nagyobb baj. – Ez épp elég nagy, nem kell tetézni. Lehet azt már nem élné túl épésszel.
- Nem fogok a kardomba dőlni, ha nem sikerült. Legfeljebb még egy évvel tovább élvezem itt a bulit. – Valahogy a legkisebb gondja is nagyobb annál, minthogy megbukik-e. Eddig úgysem sikerült, egy évvel már így is a többiek felett jár korban, akkor meg nem mindegy, hogy mennyivel idősebb az évfolyamtársainál, meg hogy hányszor kell bejárnia órákra? Nem izgatja, egyszerűen csak nem fontos.
- Mesélj azért te is, hogy te, hogy vagy. – Ideje, hogy egy kicsit elterelje magáról a szót. Kíváncsi, hogy mi van most köztük Bettivel, meg úgy amúgy is, hogy hogy van a másik, milyen a lelkivilága éppen.