37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastélyt körülvevő vidék
Vadőrlak és környéke - Oliver Finlay hozzászólásai (7 darab)
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Oliver Finlay
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 24
Írta: 2017. szeptember 12. 15:35 | Link
Lora Fontaine

Kedvenc regényemmel indultam útnak még kora délután, hogy a temérdek tanulást felváltsa némi szórakozás, s mivel egyik hobbim az olvasás volt, nem is találhattam volna ennél jobb időtöltést. A nem túl vaskos könyvet a behajtott szamárfül mentén lapoztam fel, és onnan folytattam az olvasást, hogy megtudjam, Mandraguz kapitány hogyan menekítette ki legénységét a viharból. A könyv olyan izgalmas volt, hogy a fa alatt ücsörögve legalább negyven oldalt is átlapoztam, s csak akkor kaptam fel fejemet, amikor felerősödött szellő csapott az arcomba, és megéreztem a távoli eső illatát. Ahogy az égre pillantottam, látszottak is a közelgő, szürkén gomolygó fellegek. Összezárva a könyvet, felegyenesedtem a földről, s kisétálva a fa alól, még jobban feltérképeztem a vidéket. Imitt-amott még átszűrődtek a fénysugarak, ezért nem volt még kedvem visszasétálni a kastélyba, helyette a séta mellett döntöttem.
Célba vettem az erdő közelében meghúzódó vadőrlakot, s mivel állatkák hangját is hallottam, úgy döntöttem, hogy belefér az időmbe, hogy körbe nézzek. Neki is iramodtam, nyugodt léptekkel közelítettem a faházhoz, a távolból azonban észrevettem egy lányt is, aki belépett a ház ajtaján. Mivel nem tudtam, hogy mi lehet odabent, s meglehetősen kíváncsi természet voltam, utána merészkedtem, és odaérve át is léptem a faház küszöbét.
- Halihó, van itt valaki? – Köszönés helyett inkább kérdeztem, de aztán nem volt nehéz kiszúrni a lányt, a kezében tartott állattal.
- Bocs, nem zavarok? Láttam, hogy bejöttél és mivel én is erre jártam, azt gondoltam, hogy valami gyűlés van itt. – Mosolyra húztam a szám, és kezemet a lány felé nyújtottam. – Oliver vagyok, nem találkoztunk mi már valahol?
Szál megtekintése
Oliver Finlay
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 24
Írta: 2017. szeptember 12. 16:21 | Link
Lora Fontaine


Talán túl nagy lendülettel érkezhettem, s valószínűleg a lány sem számított más vendég érkezésére, mert hirtelen veszítette el egyensúlyát. Olyan lendülettel indult meg felém, hogy csak a véletlennek és a gyors reflexeimnek köszönhető, hogy nem döntött le a lábaimról, és sikerült időben megakadályoznom a borulásunkat.
Gyorsan kaptam karjai után, hogy megtartsam őt és óvjam az eséstől, közben bal lábammal tettem egy lépést hátrébb, hogy támasztékként szolgáljon, s ne veszítsem el az egyensúlyomat. Minden persze olyan gyorsan történt, hogy néhány másodpercig csak tartottam őt és bámultam rá. Aztán nem tudtam megállni, hogy ne vigyorodjak el, végtére is, egész vicces volt maga a helyzet.
- Ugyan, semmi. Én meg pont így terveztem – Nevetve válaszoltam, igaz csak viccelődtem, hisz eszem ágában sem volt megijeszteni őt.  Meg persze az ebet, akit még mindig szorosan ölelt magához.
- De király kutyád van, az unokatesómnak volt egy ehhez hasonló. Hogy hívják?-A nagy szemeivel engem pásztázó blöki beceneve is érdekelt, de a lányé még inkább. S hogy be tudjon mutatkozni, egyik kezemet a derekára csúsztattam és segítettem őt visszaállítani a talpára.
- Nos üdv Lora, és még egyszer elnézést, hogy majdnem ledöntöttelek a lábadról – Kezemet nyújtottam felé, ha elfogadta, akkor megráztam az övét, majd vissza is húztam a mancsomat, s lehajoltam, hogy felvegyem a földre hullott könyvemet.
- Igen, olyasmi. Költözés miatt hirtelen tanév végén kellett sulit váltanom, így lényegében a vizsgákra érkeztem meg. Gőzöm sincs, hogy kik az évfolyamtársaim, alig ismerek valakit az épületből. Van egy jó arc, Hunter. Ő tök rendes volt és útba igazított, de így korombeliekkel még nem találkoztam. Bocs, kicsit sokat dumálok- Magam is észrevettem, hogy mennyire be nem áll a szám, így egy mosollyal hallgattattam el magam, s pár másodpercig csak némán fürkésztem a lányt, aki igazán kedvesnek tűnt.  – Mindig erre sétáltatod a kutyát, vagy ez valami titkos találkahely és éppen megzavartam valamit?- Kíváncsi mosollyal vontam fel a szemöldökömet, ám ekkor egy nagyot dörrent az ég, a szél felerősödött és hirtelen szakadni kezdett az eső.
- Ú ez durva, segíts, csukjuk be az ajtót- Nehéz volt megkapaszkodni a vadőrlak ajtajában, tényleg nagyon erős szél csapta ki a fából készült nyílászárót, de nem szívesen akartam átfagyni, így jobbnak láttam, ha házon belül maradunk.
Szál megtekintése
Oliver Finlay
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 24
Írta: 2017. szeptember 12. 20:07 | Link
Lora Fontaine

- Minden rendben van, vagy csak úgy elgondolkodtál?- Kíváncsian érdeklődtem, hisz feltűnt az, hogy egy pillanat alatt elvesztette velem a szemkontaktust. Talán egy kicsit zavartnak is tűnt, bár lehet hogy valóban eszébe jutott valami, amiről megfeledkezett.
- Igen, ő- Nevetve bólintottam, és oda is nyújtóztam, hogy megvakargassam a kis boston terrier fejét, aki ismét rám pillantott hatalmas szemeivel, s még a nyelvét is kilógatta, mintha csak melege lenne.
- Aladár? Igazán illik rá ez a név, egészen Aladáros a pofája, csúcs. Jó lehet,hogy van melletted egy ilyen jószág, legalább nem érzed magad annyira egyedül. Én még küszködök az otthon hiányával, de a szünetben talán lesz lehetőségem hazalátogatni. – Egy pillanatra elgondolkodtam, majd visszavezettem tekintetem a lányra, s lopva szemügyre vettem az alakját. Igazán jó formában volt, ez meg is látszott rajta.  Aztán közbe jött a viharos szél, s bár sikerült egyedül is behúznom az ajtót, Lora nem úgy tűnt, mint aki visszariadna az időjárástól.
- Hogy? De hát odakint mindjárt leszakad az ég, szerintem ne menj ki, ilyenkor ágakat is letörhet a szél a fákról. – Aggodalmasan pillantottam rá, s nem tartottam jó ötletnek, hogy kimásszon az ítéletidő közeledtével.  A lány azonban hajthatatlannak tűnt, gyorsan nyomta kezembe Aladárt, s máris kiszaladt a házból.
- Oké Aladár, most kicsit magadra hagylak, mert a gazdád a végén még megsérül. – A kutyát a földre tettem, aztán Lora után szaladtam, de addigra már az eső is ömleni kezdett, így a ruhám is pillanatok alatt átázott.
- Gyere már Lora, elég lesz annyi dinnye, add a felét, viszem, csak fussunk vissza- Felajánlottam a segítségem és a kezemet nyújtottam, hogy megpakolja a dinnyékkel.
Szál megtekintése
Oliver Finlay
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 24
Írta: 2017. szeptember 12. 22:44 | Link
Lora

- Hallod Lora? Gyere és menjünk, elég lesz az a dinnye, és már így is bőrig áztunk- Jegyeztem meg, szavaimat azonban egy idegen hang szakította félbe, s ahogy oldalra pillantottam, észrevettem a fölénk tornyosuló vadőrt.
- Már csak ez hiányzott…- Motyogtam az orrom alá, majd Lorára pillantottam, hisz végül is ő volt az, aki dinnyét akart csenni, így reméltem, hogy akkor már ki is magyarázza a helyzetet. A lány azonban csak úgy állt, s csoda hogy nem sírta el magát. Úgy éreztem, hogy nekem kell lépnem, ezért elé lépve, a vadőrre pillantottam.
- Mi csak kölcsön akartunk venni párat, mert…megéheztünk, de nem akartunk ezzel kárt, vagy ilyesmi. – Igyekeztem hatni a vadőrre, ő azonban szúrós szemével minket méregetett.
- Ez nem a tiétek, nem akarlak még egyszer itt látni titeket. – Sziszegte, s mielőtt még tovább folytathatta volna a szidalmazásunkat, gyorsan belekaroltam Lorába, s a faház felé húztam. – gyere, hagyd már a dinnyéket.- S addig erősködtem, míg sikerült elcitálnom a morcos vadőr elől.
- Siessünk, menjünk vissza a kutyádért, aztán meg induljunk vissza a kastélyhoz, már amúgy is bőrig áztunk, tök mindegy most már. – Sóhajtottam, szívesen maradtam volna száraz, de Lora elintézte, hogy elázzak. – Most mi van? Ne mond , hogy a dinnye miatt elszomorodtál,  a faluban biztos lehet kapni még.
Szál megtekintése
Oliver Finlay
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 24
Írta: 2017. szeptember 13. 10:08 | Link
Lora

Rettentően kellemetlen volt a helyzet, hisz egyáltalán nem számítottam a vadőr felbukkanására, s ami azt illeti, nem nagyon hiányzott egy balhé újoncként. Dühös is voltam valamelyest, talán durvábban is odaszóltam Lorának, de abban a pillanatban úgy éreztem, hogy hagynunk kell a dinnyéket, s jobb lesz, ha minél előbb lelépünk, mielőtt a vadőr még úgy döntene, hogy az iskola vezetősége elé citálna minket. Emiatt is sürgettem a lányt, s húztam meg a karját,hogy ő se álljon le a vadőrrel, hanem inkább szedje a lábait.
 -Remélem is, máskor nem szeretnélek titeket itt meglátni. Ez nem holmi szórakozóhely. – Morogta még oda a lánynak, majd megcsóválta a fejét, látva futásunkat. Jó magam azért bevártam a lányt, s ha Lora megindult, vele együtt siettem vissza a házhoz, persze ekkor már mindegy volt, hogy mikor érünk oda. Csurom víz voltam, a szél hűvösen fújt, s valóban vacogtam. Aztán, egyszer csak éreztem valami melegséget, ami az egész testemet átjárta, s rögtön a lányra pillantottam, aki varázsolt.
- Igen, köszi, valamelyest jobb- Jegyeztem meg, azzal már nem akartam kedvét szegni, hogy az eső továbbra is szakad, s hamarosan ismét ugyanazt fogom érezni. Nem is értettem a mágusokat, hogy miért nem találtak fel esőfelhőmentes varázslatot, úgy sokkal egyszerűbb lett volna minden.
- Jól van Lora, most már ne lógasd az orrod emiatt – Megérintettem egyik kezemmel a vállát, és úgy pillantottam a szemeibe.
- Megtörtént, ami azt illeti, én sem számítottam rá, hogy képes leszel kirohanni az esőbe. Elég szélvésznek tűnsz- Jegyeztem meg mosolyogva, minden bántás nélkül, majd kinyitottam előtte az ajtót és előre engedtem a házba.
Aladár éppen a földön heverő szőnyeg rojtjait rágcsálta, s úgy hempergett, hogy sikerült magára húznia a durva szövetet.
- Nézd már a kutyádat, igazi tornászpalánta – Nevetve mutattam az ebre, s odabent ismét kirázott a hideg. – Ami azt illeti, te is eléggé eláztál- Ahogy rápillantottam Lorára, láttam, hogy átázott a felsője. – Öhm, talán jó lenne most egy ilyen ruhaszárító bűbájféle. – Közben kicsit elfordultam, hogy a lány rendbe tudja szedni magát.
Szál megtekintése
Oliver Finlay
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 24
Írta: 2017. szeptember 14. 09:46 | Link
Lora

- Aha, láttam. Egész ügyes vagy elsős létedre- Elismertem a tudását, hisz ezt a varázslatot éppen nem ismertem, és egyelőre még nem is nagyon varázsoltam a gyakorlati órákon kívül. Az elméletet persze tudtam, hisz mindig lelkesen tanultam újabbnál újabb dolgokat, de egy alkalommal véletlenül elrontottam egy varázslatot, amivel mások előtt égtem le. Emiatt nem is igazán fitogtattam mások előtt varázslói tudásomat, talán csak arra vártam, hogy magabiztosabban forgassam a pálcát.
- Jól van, azért a fejemet nem kell leszedned – Hihetetlenül ingadozó volt a lány kedélyállapota, s egyre több időt töltöttem vele, úgy egyre inkább sikerült megismernem a személyiségét. Valahol volt benne némi dac, ez tisztán érződött, de szerencsére hamar eloszlottak a képzeletbeli viharfellegek a feje felől.
- De, pontosan arra gondolok – Jegyeztem meg mosolyogva, ahogy Lorára pillantottam. A lány kissé furán viselkedett, nem tudtam hová tenni a mozzanatait, mikor oly sietősen elrántotta a kezét mellőlem. Lehet, hogy megráztam őt, csak én nem éreztem? Gondolataimból a kutya produkciója szakított félbe, jót is nevettem rajta, míg Lora rám nem szólt.  
- Tudtommal a tiéd az eb, nem vagyok megőrző- Mosolyogva, minden neheztelés nélkül igyekeztem a tudtára adni azt, hogy azért ne keverje a szezont a fazonnal. Az ilyen kislányok hajlamosak voltak a srácok fejére nőni, ha azok nem tették őket helyre időben. Persze Lora valószínűleg nem akart megsérteni, talán csak temperamentumosabb családból származott, s ez is a jellemének egy részét képezte.
Szóváltásunkat követően fordultam el, hisz lehetőséget akartam adni Lorának arra, hogy megszárítkozzon, anélkül, hogy kellemetlenül érezné magát előttem. Kérdés hallatán azonban visszafordultam felé és egy halovány mosolyt is villantottam.
- Hát mondjuk azért, mert átlátszó lettél, vagyis a felsőd – Ekkor már szemtelen mosollyal jegyeztem meg a tényt, amin nem volt mit szépíteni.  – Ohó, nem is azt mondtam hogy vetkőzz le..merlinre, a végén még azt fogják pletykálni, hogy levetkőztettelek – Sóhajtottam. – Csak gondoltam, hogy szeretnél megszárítkozni. – Tettem még hozzá, s saját ruháim vizsgálatába kezdtem.
- Nem is tudom, mivel még szakad az eső, ki tudja meddig leszünk itt. Én nem tudok főzni, de te készíthetsz valami egyszerűt. Tudsz főzni? – Közben a nyitott ajtón keresztül a fürdőszobába léptem.
- Nyugodtan beszélj, én azért megszárítkozom. – Szóltam ki nyitott ajtón keresztül, majd lehúztam magamról a vizes pólómat és farmeromat, s ezeket a kád szélére terítettem. Ezután vettem elő a varázspálcámat, hogy megszárítsam a ruháimat.
- Leperex!- Elsőre nem sikerült a varázslat, így másodszor is próbálkoztam vele, ami végre sikerült és a ruháim már nem voltak vizesek. Azonnal vissza is húztam magamra a darabokat, egy tiszta törölközővel még a hajamat megdörzsöltem, így kicsit borzas fejjel, de szárazon léphettem ki a fürdőből.
- Na, én most már jól érzem magam. –Széles mosoly terült el a képemen, miközben a lányt fürkésztem.
-Kitaláltad, hogy mit főzöl nekem?
Szál megtekintése
Oliver Finlay
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 24
Írta: 2017. szeptember 18. 22:26 | Link
Lora

A lány elég harciasnak tűnt, és úgy vettem észre, hogy ha egy kicsit is neki nem tetsző szavakkal illettem, akkor máris visszaszúrt. Szerencsére nem voltam az a sértődős fajta, ezért ezt betudtam egyfajta női szeszélynek, meg amúgy is, heves vérmérsékletűnek tűnt, ami még nem a világ legnagyobb problémája.  Aladárral kapcsolatos megjegyzéséhez már csak egy mosollyal reagáltam, azután vonultam be a fürdőszobába, hogy megszárítkozzam.
- Mit kiabáltál?- Visszatérve a helyiségből, pillantásom a lányra fókuszált és azonnal feltűnt az a kötény, amit felkötött maga elé. – Egész jól áll Lora, mintha neked tényleg a konyhában lenne a helyed – szúrtam oda nevetve, és közelebb lépdeltem hozzá.
- Nem,ez nem fóbia, csak nem szeretek beteg lenni. Ilyen őszi időben meg  elég hamar beüt a krach, és nem szívesen feküdnék egész nap a gyengélkedőn. Náthásan amúgyis borzalmas fejem van- Elhúztam a számat, ha a betegségre gondoltam, de Aladár kapcsán már mosolyogtam.
- Hihetetlen a kutyád, szerintem érti minden egyes szavadat – nevetve figyeltem a jószágot, majd az egyik kényelmes ülőalkalmatosságon dobtam el magam, várva hogy Lora összedobjon valami jó kis kaját. Legalábbis azt hittem, hogy jól járok majd, a lány azonban hamar munkára fogott.
- Háhá, nagyon vicces vagy – némi gúny volt a hangomban, de az hamar elillant, végül is, egész jó kedvem volt. S mivel odakint még mindig pocsék volt az idő, úgy döntöttem, hogy segítek a lánynak.
- Igen, azt hittem, hogy meglepsz engem valami finommal – Egy mosoly terült el a képemen, ahogy egész közel léptem hozzá, és úgy pillantottam le rá. – Na mond, mit aprítsak fel neked?
Szál megtekintése
Vadőrlak és környéke - Oliver Finlay hozzászólásai (7 darab)
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastélyt körülvevő vidék