BK Fórum - Vadőrlak és környéke

Vadőrlak és környéke - Rentai Bálint hozzászólásai (5 darab)

Oldalak: [1] Le

Az erdő felé sétálva lassacskán egy apró, fából készült ház tűnik fel a láthatáron. Ahogy egyre közelebb jutunk a kis viskóhoz, kivehetővé válik a ház oldalánál megbúvó melléképület - ennek belsejében kisebb-nagyobb ketrecek, boxok találhatóak, amelyekben az ápolást igénylő kisebb állatok és bestiák kapnak szállást, illetve itt raktározzák a gondozásukhoz szükséges eszközöket is. A lak mögött elterülő, Mihály által rendbetett kicsi veteményes alaposan kinőtte magát, látszik, hogy gondját viselik. Néhány növény tud vigyázni magára, ezek a veszélyesnek ítélt látogatók közeledtére elszaladnak vagy elbújnak a földben, de akadnak itt teljesen hagyományos zöldségek, gyümölcsök és fűszerek is, továbbá bájitalhozzávalókat és egyéb gyógynövényeket is lelhet az elkerített területen a szemfüles kutakodó. A nyári szezonban hatalmas dinnyék nőnek itt, amiket szívesen megoszt látogatóival.

A házikót új gazdája nem igazán alakította át. Odakint még mindig nyúzott a lábtörlő, legfeljebb terepre való bakancs és gumicsizma állnak mellette; belül is leginkább a bútorok változtak csupán. A ház három helyiségből áll – egy fürdőszobából, egy konyhából és egy nappaliból. Ez utóbbiba érkezik az az illető, aki átlépte a küszöböt. Előszoba tulajdonképpen nincs, csak egy plafonról lelógó színes függönnyel elválasztott apró térrész szolgál arra, hogy felakasszuk a kabátot a falból meredő fogasra, vagy levegyük a cipőt.
Nagyjábóli látkép, a függöny nélkül
A nappali az épület legnagyobb helyisége, bár alapból nem mondható tágasnak. Az ajtótól jobbra egy hatalmas ablak található, amin rengeteg fény áramlik be. Talán a legnagyobb változás, hogy sokkal szellősebb, több a szabad tér - a padlót az ajtótól jobbra megemelték, otthonos zuggá alakítva, a bútorok nagyobbik része eltűnt. A szoba közepén heverő szőnyeget megőrizte, ám az ágyból mindössze a kényelmes matracot hagyta meg, amin tarka takaró és jópár párna hever mindig. A szekrényt egy ügyes bűbájjal voltaképp beleépítette a falba. Az elődje által gondosan fehérre meszelt falat Radúz rajzlapnak kiáltotta ki - amikor csak ideje vagy kedve engedi, festeget rá és díszítgeti. A szekrény melletti polcról jóformán eltűntek a könyvek (csak az okvetlen szükségesnek ítélt darabok maradhattak), így már felfért a gramofon és kevés személyes tárgya. A polc szélére apró égősort utánzó mágikus fényforrást aggatott.
A nappalit a konyha követi, amelyet most fagyöngysor helyett egy másik tarka, batikolt függöny választ el a másik helyiségtől. Berendezése tökéletesen átlagos, leszámítva azt a teakészletet, ami pusztán színeivel vonzza a takintetet. A pult álló fűszertartók száma gyarapodott, míg a rongyos, mugli szakácskönyvek eltűntek. A falak itt is fehérek, a kerámiatálak helyét pedig szárítani felakasztott növénycsokrok vették át. Az ablakban fűszernövények sorakoznak egy virágosládában.
A fürdőszoba meghökkentő egyszerűséget mutat. Bambusz kilépő, törülköző, illetve a tisztálkodáshoz használatos szerek. Az apró ablakra nagy, tarka üvegragasztó került és a ház egyetlen régi növénye is itt kapott helyet, hogy nuygodtan szövögesse magát tovább a végtelen (és a plafon) felé.

Rentai Bálint
INAKTÍV

Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197

Misi bácsi és Alina

Írta: 2014. július 14. 20:43

| Link

Azt hiszem jobban megviselt a költözés, az iskola váltás, a barátok hiánya, a sok új benyomás, a megfelelni akarás, és még sorolhatnám mi minden, mint gondoltam. Egyre gyakrabban gyújtok rá, és ez már engem is kezd zavarni, de késztetésem van rá... Szóval órák, és házi írás után kijöttem már megint az erdőmellé csavarogni, hogy elszívjak egy szálat. A gond csak az, hogy ez az utolsó. Hosszú percekig szemezek dobozzal és mérlegelek. Meg kéne tartanom rossz időkre? Vagy elszívni és bízni benne, hogy nem csak a dobozból volt az utolsó, hanem nekem is? Mert ugye, nem igen lesz alkalmam venni a közeljövőben. Nagy dilemma. És ennek hála haladok, épp csak fel-fel pillantva, nem igazán nézve merre.
Annyira sürgetett ez a hülye vágy, még a taláromat sem vettem le, pedig máskor az az első. Így azt most oldom ki, és vetem a vállamra, mert nincs hideg, és a szürke ing meg a fekete farmer tökéletesen megfelel, ha besötétedik, abban is beleolvadok majd a környezetbe.
Menet közben leszek figyelmes egy furcsa hangra. Először halk, de aztán hangosabb lesz, és persze a hang irányába lépkedek. Hamarosan fel is tűnik egy guggoló alak, majd egy szőke hajzuhatag. Idegesen túrok a hajamba, miközben zsebre vágom a mostanáig szorongatott cigis dobozt.
- Öhm... Helló... Valami baj van? - lépek közelebb és szólítom meg bizonytalanul a leányzót, aztán ha felpillant már arra is rájövök, hogy ez bizony egy levitás lányka, a klubhelyiségben már láttam többször, bár nem igazán tudom kicsoda. Leguggolok mellé, úgy nézek rá, majd szét. Hmm. Nem tudom hol vagyunk. Vicces. Bár még én is új vagyok errefelé, és úgy látszik nem jártam még mindenhol, mint azt korábban hittem, vagy csak azért van, mert nem az útra figyeltem.
Amint válaszol, felállok, és a kezemet is nyújtom neki, ha szüksége van rá felhúzom. Némi gondolkodás után pedig ha a lány sem ellenkezik megindulok az általam helyesnek vélt irányba, így lehet, hogy hamarosan a vadőrlakhoz lyukadunk ki, mely előtt a padon, minden bizonnyal, maga a vadőr fogyasztja a vacsoráját.
- Jó estét, és jó étvágyat! - köszönök vidáman, és fűzöm még hozzá a jókívánságaimat, és az órám pont ez a pillanatot választja rá, hogy csipogni kezdjen, jelezve, nekem sem ártana enni - Oh, hogy a fene vinne el! - bökök rá a pálcámmal, hogy elhallgasson. 10 perc múlva majd emlékeztet megint, de talán nem is lesz rá szükség. Finom az illata annak, amit a bácsi eszik...

	Szál megtekintése

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny

Rentai Bálint
INAKTÍV

Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197

Misi bácsi és Alina

Írta: 2014. július 14. 22:05

| Link

Eltévedt. Bólintok, ez gyakori a lányoknál, nem lep meg. Igyekszem egy biztató mosolyt küldeni felé, és még véletlenül sem árulom el, hogy valójában én sem tudom, hogy hol vagyunk. Azzal biztos csak még jobban megijeszteném. Egyébként is, hamar rátalálok egy ismerős ösvényre, bár nyilván nem a leggyorsabb módja a visszajutásnak, a vadőrlaktól mégiscsak úgy gondolom biztonságos úton juthatunk fel a kastélyba.
Szerencse vagy nem, a vadőr épp a háza előtt vacsorázik. Engem jól neveltek, valahogy természetes, hogy nem egy szó nélkül haladjunk el mellette, így köszönök s mivel eszik ehhez is jó kívánságaimat fejezem ki. Bár láthatóan már majdnem befejezte, de nem gondolom, hogy ez baj lenne.
A továbbhaladásban az órám csipogása gátol meg, és nem éppen szépen fejezem ki magam. Talán ezért is érkezik a kérdés, és egy pillanatig elbizonytalanodom. Elvégre mit gondolhatnak, hogy egy síró lánnyal sétálgatok?
Az ismerős-ismeretlen lány, - milyen neveletlen vagyok! Még a nevét sem kérdeztem meg - válaszol. Teljesen egyszerűen érthetően.
- Én csak... kijöttem sétálni - hazudni nem szép dolog, de általában nem is szoktam. Ha mégis akkor is jobban, mint most... - és megfeledkeztem a vacsoráról. Az órám az étkezéseket jelzi, napi ötször.
Egészítem ki és beharapom a számat, aztán a korábbiaktól kissé eltérően és egyáltalán nem illedelmesen megkérdezem.
- A Bácsi mit evett? Nagyon jó az illata... - szippantok nagyot a levegőbe és azt hiszem, nem csak az órám jelzi, hogy ennem kéne, hanem ez is. Ahogy az illat az agyamhoz tör utat. Egyszerűen összefut tőle a számban a nyál. Egész biztos nem olyasmi, amit a kastélyban adnak, és igen, éhes vagyok. Eddig nem tűnt fel, mert a cigire koncentráltam, de most igenis érzem. És ennék. Nagyon. Ráadásul a gyomrom is megkordul. Szuper...

	Szál megtekintése

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny

Rentai Bálint
INAKTÍV

Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197

Misi bácsi és Alina

Írta: 2014. július 14. 23:54

| Link

Büntetőmunka... Na olyanon sem voltam még, pedig lehet megérdemelném, de amíg nem kapnak el, hogy tilosban vagyok... Vállalni kéne a tetteimet. Lehet nem is vagyok jó levitás. Bár ez most mindegy. Az órám érdekesebb. Nyilván mert meg van bűvölve, és csak akkor csipog, ha nem ennék időben, ha eszem, akkor természetesen nem figyelmeztet. Válaszolok is szépen a kérdésre, de persze a válaszaim újabb kérdéseket szülnek, és már nem csak a vadőr néz rám kíváncsian, hanem a mellettem ácsorgó lány is. Mosolyra húzom a számat. Részben, mert amikor erre válaszolok, akkor szoktak jönni a sajnálkozások, és ezekre semmi szükségem. Másrészt mert valahol jól esik, amikor így érdeklődnek irántam az emberek.
- Nem mindegy, hogy mikor, mit, mennyit eszem. Cukorbeteg vagyok, és állandóan szinten kell tartani a vércukorszintem. Bár fent a kastélyban kapok egy bájitalt, ami elvileg rendben tart, de azért nem bízom a véletlenre a dolgot.
Magyarázom jókedvűen, aztán az illatok, meg a gyomrom korgása egyértelművé teszi, hogy nem csak az említett okok miatt kéne ennem, bár az órám ezért csipogott és nem más miatt. Az orrom pedig nem csal, a válasz alapján már azt is értem, miért futott össze a számban a nyál. A magyar nagymamám isteni lencsefőzeléket készít, s bár az nem lencseleves, mégiscsak lencse. Szeretem a lencsét.
- Biztosan nagyon finom - felelem még mindig nagyon udvariasan, bár legszívesebben azt kérdezném, hogy és nem akarna-e adni egy keveset, mondjuk csak tesztelés céljából, egy tányérral. Fejben gyors számolást végzek, ha csak magában eszem... bár nem tudom, mit tesz bele esetleg még pluszba, de elvileg ez vacsorának beleférne. A gyomrom újra megkordul, ezúttal hangosabban is, én meg elhúzom a számat, mert ez már tényleg kellemetlen. Vetek egy reménykedő pillantást a vadőrre, aztán kicsúszik belőlem a kérdés.
- Meg szabad kóstolni? - a lányra is ránézek, hogy kérjen ő is, mert egyedül annyira gáz. Bár nem hiszem, hogy a pillantásom ennyire kifejező lenne, főleg hogy nem is ismerjük egymást csak látásból. De hátha ő is éhes. Reménykedni szabad.

	Szál megtekintése

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny

Rentai Bálint
INAKTÍV

Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197

Misi bácsi és Alina

Írta: 2014. július 16. 18:15

| Link

Azt látom, hogy a vadőrt nem különösebben hozza lázba a dolog. De engem ez nem zavar. Nem azért mondtam, hogy megsajnáljanak, hanem mert kérdezték, és általában ha kevesebbet mondok azt nem értik. Főleg itt a varázslók világában nem, elvégre itt ez nagyon ritka betegségnek számít. A lány viszont annál érdeklődőbb, így neki válaszolok.
- Másfél éves koromban derült ki. Koraszülött voltam, arra fogják, bár annyival nem születtem korábban - megvonom a vállam. Igazából nem fontos. Sokkal fontosabb lenne, hogy lassan egyek valamit, de persze nem vagyok udvariatlan, és ha kérdeztek válaszolok, egyáltalán nem érint kellemetlenül a dolog, már megszoktam - Nem igazán tudom milyen akárhol, akármit és akármennyit enni, szóval nem.
Rámosolygok, hogy érezze nincs semmi baj a kérdésekkel. Általánosban gyakran kellett beszélnem a társaimnak erről, és volt is - például amikor új osztályba kerültem - egy ilyen beszélgetős óra, ahol a többiek kérdeztek. Ez is olyasmi, s mivel rám figyelnek, kifejezetten élvezem. A hasam korgását viszont már kevésbé. Hiába ha egyszer hozzá vagyok szokva, hogy meghatározott időpontokban eszem, akkor az éhség érzet is hamar utolér, amint kihagyok egy étkezést. S bár tudom, hogy nem illő, az éhség nagy úr, helyettem beszél. Szemtelen.
- Elnézést kérek - még meg is hajtom magam, de aztán meg kedvem lenne a bácsi nyakába ugrani, amikor azt mondja, tulajdonképpen van még, és beljebb invitál minket. Így már azt sem bánom, hogy a lány nem értette, hogy neki is éhezőt kéne játszani. Nem lehetek mindenkivel egy-hullámhosszon.
Utolsóként lépek be a házba, és nézek szét. Mosolyt csal az arcomra a berendezés, egyszerű, mégis otthonos, és határozottan rontja a vadőr morcos képét. Leülök és amikor elém kerül a tányér benne a levessel, szépen megköszönöm, majd nagyot szippantok, mert még mindig finom az illata.
- Köszönöm szépen! - mondom újra, aztán kezembe veszem a kanalat - Jó étvágyat! - pislantok a mellettem ülő lányra, aztán enni kezdek. A további dicséretek az arcomon látszódnak, és a háztársam fogalmazza meg őket. Tényleg nagyon finom, bár nem tudom a nagymamám csinált-e valaha hasonlót, de nem is számít. Serényen bólogatok, hogy kifejezzem egyetértésemet. Annak ellenére, hogy nem illik és nem is egészséges, viszonylag gyorsan eszem, hamar üres lesz a tányérom.
- Még egyszer köszönöm! Ez mennyei volt! Elkérhetem a receptet? - érdeklődöm immár sokkal jobb kedvűen, elvégre tele a hasam, és nem is kaptam büntetést az illetlen viselkedésem miatt.

	Szál megtekintése

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny

Rentai Bálint
INAKTÍV

Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197

Misi bácsi és Alina

Írta: 2014. július 31. 08:30

| Link

Lányok! Sosem fogom megérteni, mi ez a felhajtás az alakjuk körül, de ha ettől érzi jobban magát, akkor csinálja. Szerintem a sporttól amúgy is vékony maradna. Én pl. amikor rendszeresen kosaraztam többet ehettem. Vagyis, többet kellett ennem. Vicces volt, de egyáltalán nem rossz.
- Szerintem még pár kiló simán elférne rajtad... - állapítom meg, ahogy végigmérem. Nekem valahogy túl vékony, de hát ízlések és pofonok.
Szerencsém van, bár nem vagyok éppen illedelmes, ami ritka, a bácsi beenged, és ad nekünk enni. Mennyei! Már a gondolat is, hát még az étel. A lány is dicséri, én sem teszek másképp. Tényleg finom. Annyira, hogy a receptet is elkérem, hátha meg tudom főzni majd magamnak. Ha meg nem, akkor megkérem Wolgastot, hogy segítsen, ő igazi konyhatündérnek tűnt.
- Nem? Akkor miben? - érdeklődöm, mert meglep, hogy nem a recept a kulcs az ízéhez, na meg mert elszomorít ezzel. Talán valami varázslat? De akkor azt is nyugodtan elmondhatná...
Kikanalazom az utolsó cseppet is, a vadőr közben már az íróeszközt és a papírt keresi. Mosolyogva figyelem, annyira kedves, ahogy kutat, én már biztos varázsoltam volna, de nem akarok más dolgába bele kotnyeleskedni. Épp elég volt, hogy bekéredzkedtem, nem kéne tovább rontanom a helyzeten. Azonban egy üveg lepottyan, összetörik, a lakója pedig világgá indul. Háztársam seperni akar, és ez nekem már tényleg sok. Előhúzom a pálcámat, és nemes egyszerűséggel az összetört üvegre bökök.
- Reparo - mondom ki könnyedén, mire az üveg visszaáll, eredeti formájába. Lehajolok, felveszem, majd az asztalhoz lépkedek, hogy a ciripelő jószágot is visszatereljem az üvegbe. Ha nagyon szaladna, kimondok rá egy Locomotor mortis-t és úgy teszem vissza ideiglenes lakhelyére, majd ott ismét mozgásképessé teszem.
- Talea - látom el még az üveget egy cövekbűbájjal, hogy többet ne boruljon fel, aztán visszanyújtom a vadőrnek, majd érdeklődöm. - Tessék. Miért van ide bezárva a kisöreg?

	Szál megtekintése

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny

Vadőrlak és környéke - Rentai Bálint hozzászólásai (5 darab)

Oldalak: [1] Fel

| Téma száljai