37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék
Vadőrlak és környéke - Lorelai K. Riviera hozzászólásai (2 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2015. október 2. 15:24 | Link

Eridonos évnyitó
szabad a gazda, játszópajtit keresek *.*
gyertek-gyertek nem harapok Cheesy


Én eredetileg tényleg nem tartottam olyan jó ötletnek, hogy itt tartsuk az évnyitónkat, ahogy azt sem, hogy könnyelmű módon, csak úgy két diákra bízzuk az egész díszítést és a szervezés javát. De ezúttal talán túl bizalmatlan és szkeptikus voltam. Talán tényleg adnom kéne esélyt nekik és nem kéne annyira karót nyelten viselkednem... annyira. De ha túlságosan kedves vagyok, akkor elveszítem a tekintélyem, ha pedig elkezdenek rám a barátjukként gondolni, akkor pedig mindennek vége. Tehát ez abszolút kerülendő.
Ennek ellenére természetesen megjelenek az évnyitón, mert fontos a kapcsolattartás a diákokkal. Igen. És őszintén szólva, készülődés közben eléggé berezeltem. Nem jellemző rám, nem szoktam félni, csak egy csapat diák között kell megjelennem, esetleg egy kellemeset csevegni, ennél sokkal nagyobb stressz, felelősség alatt dolgozok nap, mint nap. És ahogy felraktam a kedvenc fülbevalóimat, mégis izgultam... na jó, féltem kicsit. Olyan jó lett volna, ha magammal rángathatom Tildát, hogy fogja a kezem és csak legyen itt. Nem kellene nagyon csinálnia semmit, csak úgy léteznie és akkor máris minden rendben lenne.
Nem mintha így nem lenne minden rendben. Érett, felnőtt nő vagyok. Kifejezetten okos és talpraesett, aki diákokat tanít minden nap. Általában az önbizalmammal sincs semmi gond, köszöni szépen, jól megvan, pont egészséges. De mégis kissé feszült a mosolyom, ahogy végigtekintek a lámpásokon, nagyon sok van, de nem zavaró, sőt, nagyon szép hangulatos lett minden. Nem akarom tudni, honnan szedték a páncélokat, vagy a kanapét, jobb nekem, ha nem tudom. De az összhatás akkor is elismerésre méltó, Keith és Leonie kitettek magukért.
Elég korán érkezem, még a manókat is látom pakolni, egy meleg teát veszek magamhoz első körben, mert elég hűvös van itt kint. Vagy csak kell valami ürügy, hogy hamar elhúzzam a csíkot? Esetleg az agyam űz velem gonosz tréfát? Jó kérdés, mégis jól esik melengetni fázós ujjaimat, egyik lábamról a másikra állva toporogni, melegedni és közben a díszítést mustrálni. Inkább nem megyek még be, majd később. Addig még gyűjtök egy kis... bátorságot.
Szál megtekintése

Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2015. október 18. 21:47 | Link

Eridonos nyitóbuli
Norbi, Teo, Radúz, Lilith és mindenki más is


Valahogy éreztem, hogy nem maradok majd ki a jóból és nem alaptalanok a félelmeim, de nem gondoltam, hogy ekkora... nem is tudom, látványosság leszek ezen a nyitóbulin. Szentmihályi Norbert az első meglepetés, aki csatlakozik hozzám, miközben kint várakozok és próbálok rájönni, mit is keresek itt, miért is vagyok ennyire betojva. Tulajdonképpen nem sok dologban lesz ez más, mint egy tanóra, csak a helyzet kicsit más, nem?
- Jó estét - villantok felé egy kissé ideges mosolyt, de mégis olyan kedves és illedelmes volt, hogy kifejezetten kellemes csalódásként ért. - Nos, én...
Nem, nem kell tovább keresgélnem kifogás után, ugyanis megérkezik Radúz egyhamar és feldobja a hangulatot. A sziasztok elsőre kissé szíven üt, de ő végül is felnőtt és a felettesem, talán eltűröm tőle, még ha nem is kedvelem igazán ezt a megszólítást. Tulajdonképpen nem is állunk közel egymáshoz. De azért még mindig csodálom a lelkesedése miatt, amivel feldobja a partit, és pillanatok alatt tova is tűnik, csaknem szivárványszínű csíkot húzva maga után. Próbálok túllendülni az egészen, egyszerűen nem vagyok hozzászokva az ilyen közvetlen emberekhez. Meg ehhez a stílushoz nem. Engem egyszerűen nem így neveltek és most valahogy olyan nagyon kényelmetlenül érzem magam, hogy egyik lábamról a másikra állok, Norbertre pillantok éppen, amikor megjelenik mögötte egy kisfiú alakja, megijesztve a mestertanoncot és egy pillanatra engem is megrémítve.
- Nohát, nem illik ám másokat így ijesztgetni, csak óvatosan vele - szidom le egyből, egyik kezem reflexből csípőre rakva. Amikor rájövök, hogy úgy viselkedek, mint egy nagyon gáz anyuka, máris megköszörülöm a torkom és halvány mosollyal azért meghajolok én is és rámosolygok, mert velem igazán édes és jól nevelt fiúcska volt. Csak a tekintetével nem stimmel valami, olyan igazi kis csibészes.
- Lorelai Riviera vagyok, örvendek - mutatkozok be azért, hogy ne tűnjek túl gonosznak, és tényleg kedves akarok lenni velük. Nekem a szüleim sosem voltak a legjobb barátaim, mindig kissé távolságtartók, hűvösek, illedelmesek voltak velem. Javarészt csak ezekbe az emlékekbe tudok kapaszkodni egyelőre és ezért ilyen idegen nekem ez a helyzet. Vagy csak keresem a kifogásokat, miért nem tudok végre felengedni. Egyik lábamról a másikra helyezem a súlyom, alkarom simogatom, miközben a díszítést figyelem és akaratlanul is egy szelíd mosoly vándorol az arcomra közben. Keith és Leonie igazán ügyesek voltak, be kell vallanom. Az én ízlésemnek túl színes és roppant giccses, de megértem, hogy a többieknek miért tetszik ennyire.
Aztán megérkezik Lilith is, aki azonban annyira meglep a bemutatkozójával, hogy elsőre csak pislogni tudok, tanácstalanul Norbertre tekintek, hogy ő vajon látta-e, hallotta-e, amit én, vagy ez most tényleg komoly? Aztán amikor leesik, hogy ez a valóság, érzem, hogy vennem kell egy nagy, mély levegőt. Ujjbegyeimet a halántékomnak támasztom. Érzem benne az ér lüktetését, és hátha ezzel tudom kicsit csillapítani.
- Tüszőfűi kisasszony, igazán örülök a társaságának, a kreativitásának pedig még inkább, de ha kérhetem, fektesse másba, ne becenevekbe. A Riviera tanárnőnek őszintén örülnék - fogalmazom meg a lehető legkedvesebben a mondanivalóm, de elveszi az élét Radúz, aki már jön is a meglepetéseivel, én pedig figyelek rá, ezzel kihasználva az alkalmat és egy kis levegőhöz jutva. Miért érzem úgy, hogy szorul a nyakam körül a hurok és ezek az emberek rám akarnak erőltetni valamit, ami nem én vagyok? Ez egy nagy hülyeség. Az vagyok, aki vagyok. Igen. Nem kéne ilyesmiken gondolkoznom.
Radúz ötlete viszont őszintén megmosolyogtat, nagyon kedvesek, aranyosak a kis madárkák, és természetesen hagyom, hogy a diákok vegyenek először, hiszen nagyon hasznos kis eszköz lesz nekik, ha kalandozni támad kedvük. De nem bírom ki, hogy kicsit később, hátul összekulcsolt kezekkel én is közelebb sündörögjek a házvezetőhöz.
- Kaphatnék én is esetleg? - pislogok Radúzra, meglepően lágy arckifejezéssel, és igen, ha valamit megtanultam, az az, hogyan kell nagyon szépen kérni.

//Nagyon remélem mindenkit lereagáltam, akit nem, szóljon rám *-*//
Szál megtekintése

Vadőrlak és környéke - Lorelai K. Riviera hozzászólásai (2 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék