Leonie

Az úgy indult, hogy levelet akart küldeni az egyik unokatestvérének, aki itt lakik, Magyarországon, s a baglya, Hugo sikeresen el is vitte címzett családnak azt az irományt, de a visszaúton az a szerencsétlen madár nekirepült valaminek vagy valakinek, mert mikor visszatért nemrég, sérült volt a fél szárnya, így hát úgy döntött, hogy ajánlatos volna az iskola vadőrét felkeresni, hogy Hugo minél hamarabb meggyógyulhasson. Elvégre ki más értene jobban az állatokhoz egy vadőrnél? Mondjuk az LLG tanára? Ja igen, csakhogy valamiért most pont nem jutott eszébe, talán a sietség okán.
Este van, sötét is, pálca az nincs, mert miért is lenne? De akkor hogyan botorkál a sötétben? Nos, szinte minden második-harmadik megmozdulása egy orra bukással jár együtt, így aztán mire félúton van már a feltételezett vadőrlakhoz (megy a fény után-feltételezhetően van fény is), a térdei piszkosak, a baglya panaszosan huhog, a könyöke szintén piszkos, a blúza és a halásznadrágja pedig voltak már jobb állapotban is.
-Hugo, mindjárt átadlak jó kezekbe. Na nem mintha nálam nem lennél jó kezekben, csak én nem tudlak még meggyógyítani, tudod... Hajj, te madár, ha nem mennél neki mindennek, aminek csak neki lehet, én is nyugodtabb volnék, tudod?- kicsit bosszúsan pislog tollas barátjára, de azért megsimogatja a fejét... és bumm, megint elesik.
-ÁUUUCS! - ez megint a térde lehetett. Kb az ötödik esésén van túl. Vagy hat? Már alig számolja. Így belegondolva azért hozhatott volna valamit magával, mondjuk a pálcáját, vagy könyök- és térdvédőket, esetleg fáslit vagy fertőtlenítő szert, mert lassan az is elkél, annyi horzsolást gyűjt be a vakon tapogatózás közepette.

Leonie

Az úgy indult, hogy levelet akart küldeni az egyik unokatestvérének, aki itt lakik, Magyarországon, s a baglya, Hugo sikeresen el is vitte címzett családnak azt az irományt, de a visszaúton az a szerencsétlen madár nekirepült valaminek vagy valakinek, mert mikor visszatért nemrég, sérült volt a fél szárnya, így hát úgy döntött, hogy ajánlatos volna az iskola vadőrét felkeresni, hogy Hugo minél hamarabb meggyógyulhasson. Elvégre ki más értene jobban az állatokhoz egy vadőrnél? Mondjuk az LLG tanára? Ja igen, csakhogy valamiért most pont nem jutott eszébe, talán a sietség okán.
Este van, sötét is, pálca az nincs, mert miért is lenne? De akkor hogyan botorkál a sötétben? Nos, szinte minden második-harmadik megmozdulása egy orra bukással jár együtt, így aztán mire félúton van már a feltételezett vadőrlakhoz (megy a fény után-feltételezhetően van fény is), a térdei piszkosak, a baglya panaszosan huhog, a könyöke szintén piszkos, a blúza és a halásznadrágja pedig voltak már jobb állapotban is.
-Hugo, mindjárt átadlak jó kezekbe. Na nem mintha nálam nem lennél jó kezekben, csak én nem tudlak még meggyógyítani, tudod... Hajj, te madár, ha nem mennél neki mindennek, aminek csak neki lehet, én is nyugodtabb volnék, tudod?- kicsit bosszúsan pislog tollas barátjára, de azért megsimogatja a fejét... és bumm, megint elesik.
-ÁUUUCS! - ez megint a térde lehetett. Kb az ötödik esésén van túl. Vagy hat? Már alig számolja. Így belegondolva azért hozhatott volna valamit magával, mondjuk a pálcáját, vagy könyök- és térdvédőket, esetleg fáslit vagy fertőtlenítő szert, mert lassan az is elkél, annyi horzsolást gyűjt be a vakon tapogatózás közepette.

Runa

Megérte reggel nap-előcsalogató indián táncot járni, hiszen az ismét felkelt, bár ki tudja Leonie segítsége nélkül megtörtént volna-e mindez. Mindenesetre nem érte meg kockáztatni. Már csak a saját szórakoztatására is remek volt hatalmas tollas fejdíszt felvenni, illetve néhány tincset befonni a hatás kedvéért. Öltözéke egy barna laza ruhában merül ki, ami derékrészen övvel van összefogva. Illetve egy saru, mert olyan meleg van, hogy mást nagyon nem lehet elviselni.
Egész nap így járt peckesen, mert hát ő mégiscsak egy indián törzsfőnök, és Uff gyógyító bácsival is szívesen szembeszállna bármikor ezért a nemes címért. És hiába sötétedik már idekint, még mindig úgy érzi, nem veheti le a fejdíszt, mert milyen mókás lesz majd, ha elkezdődik az őrjárat, és így kergetheti a diákokat vissza a kastélyba.
Esetleg még beszerezhetett volna olyan altató nyilacskákat is, és keresve valami fedezéket, lődözhetett volna az ártatlanokra. Milyen mókás lett volna, ha minden harmadik négyzetméteren fekszik valaki. Tiszta csatatér, csak nem folyik a vér.
Ahogy indiános szerepében tetszelegve ugrándozik ki a kastélyból a vadőrlak felé, nem tudja nem észrevenni, hogy valaki éppen a gyep minőségét vizsgálja nem sokkal előtte. Nem is kell több hozzá, fogja a papír cetlit, amire az ilyenkor használatos szöveget felírta, és azt üvöltve, elkezd rohanni szerencsétlen áldozata felé.
-Hujjujujujjuj! – Jobb kezével a száját ütögeti, ahogy azt ilyenkor szokás – Te loptad el Szilajt! Hol a lovam? Ide vele, vagy este megsütlek nyárson! – Kannibál törzs. Szegény, szegény Runa, hova keveredett. Egy igencsak törpének mondható hölgyemény próbál fölé tornyosulni, ami esetleg csak azért sikerülhet, mert a fején méretes indián dísz virít. Az meg a másik, hogy egyfolytában belecsúszik a szemébe, és ez kissé csorbítja a tekintélyét.
-Áruld el a neved Ülő Bagoly! Barát vagy ellenség vagy? - Mielőtt a másik válaszolhatna, elkezdi körbeugrálni, miközben fejdíszét rázza. Aztán hirtelen leveti magát a lány elé, ha az még nem próbált meg elmenekülni az őrült vörös elől.
-Neked van baglyod! - Állapítja meg egy igazi törzsfőnökök bölcsességével. - Hova viszed?

fejdísz

Leonie

Hugo csak fészkelődik az ölében és bánatosan huhog, miközben gazdája sokadjára nyalja fel ívesen a pázsitot, mintha ugyan nem tudta volna meg az előző négy alkalomból, milyen íze lehet a friss lucernának. Lucerna ez egyáltalán? Nyilvánvalóan kevert fűféle. Az ízéből ítélve meg... Hé, hiszen nem legelni jött ide! Ő nem ló! De még csak kóborLÓ sem, hogy stílusosak legyünk. Nyöszörög hát egy sort, meg fetreng nagy kegyesen a jó illatú humusz-fű kombinációban. Szinte eggyé válik Föld Anyánkkal a szó prózai értelmében, mikor betoppan a semmiből egy üvöltöző, indiánszagú alak a képbe. Ő pedig ahogy meghallja az ordítozást, úgy kezd el visítani, mint aki egeret lát legalább. A visongás és indián ordítozás vége az, hogy elpityeredik, mikor a vad leányzó körbeugrálja, s mivel oly' sötét is van, csöppet sem ismeri fel most Hurrikán-Leonie-t a jóslástan óráról. Pardon, a "Szia"lányt inkább. Vagy több volt az egy sziánál? Meg nem mondaná már.
-Már este van és.... BAGOLYVANNÁLAMNEMFÉLEKHASZNÁLNIIII.- visongja tehetetlenül maga elé emelve Hugo-t pajzsként. A bagoly méltatlankodva csipkedni kezdi az ujját, amire ő még hangosabb jajongásba fog, végül ismét állra bukik, mert Hugo kiszabadul a mancsai közül és átpimpikál Leonie törzsfőnökhöz, hogy onnan pislogjon haragosan a gazdájára, aki valljuk be, most elég szerencsétlenül fest fűvel a szájában és arcában.
-A... a nevem?- annyira meglepődik, hogy hirtelen eszébe sem jut, hogy hívják, de végre már nem szipog! Haladunk, haladunk, csak nem lesz ebből ma újabb sírás óra.
-Ő Hugo. És vinném a vadőrhöz, mert megsérült. Szerintem ezúttal egy vonatot ütött el. Vagy a vonat őt? Zavaros, mert mindkettő mozog.- ezt már csak úgy magának motyogja, de mielőtt belemenne a relatív mozgás teóriájába, inkább megrázza a fejét és feltartja a mancsait. Őt aztán meggyőzte az indián szerelés teljesen és nem akarja a nyárson végezni.
-Runa vagyok. Vagy Hófehérke. Vagy Ruu, ha nem tudod kimondani a Runát. De ne egyél meg, ha egy mód van rá, túl girnyó vagyok hozzá.- pislog hatalmas szemeivel a másikra, azaz inkább a fejfedőjére. Az valahogy dominánsabb még a tulajdonosánál is. Vagy inkább impozánsabb? Hmmm.

Runa

Nem gondolta volna, hogy valakit egyszer meg fog ríkatni a szimpla jelenlétével. Pedig azért sejthető, hogy sokan legszívesebben elsírnák magukat, mikor berobban a képbe, de igazán nem direkt csinálja, csak… olyan jó a kedve! Legalábbis eddig az volt. Aztán nagy nehezen rájön, hogy valószínűleg halálra rémített egy szerencsétlen leányt, mikor az teljesen magába borul. Ahj, hiszen nem is hozott magával ásót, hogy elföldelje a bizonyítékokat… de várjunk csak! Runa mégis mozog, és valamit mintha magyarázna is mellé, de egy fél pázsittéglával a szájában ez nem lehet olyan egyszerű művelet.
-Héé! Minden oké? – Térdel le aggodalmasan a fetrengő hölgyike mellé, miközben Hugo Boss-t a fejdíszére ülteti. Talán nem pottyantja le bosszúból, amiért Leonie megsiratta szeretett gazdáját.
-Miért sírsz? Föld ment a fogaid közé? – Kérdi nagy együttérzéssel a hangjában, miközben megpaskolja Ébenfekete Fűevő vállát mintegy vigasztalásképpen. És mivel indiánnevet már adott a hölgynek, nem is találja akkora bajnak, hogy nem mutatkozik be egyből.
-Ójajj, szegény állatkád! – vagy zuhanyzó – De akkor miért a fűben ülsz? – Billenti oldalra a fejét, aminek következtében Hugo, the big boss lebillen róla, és szárnyaival verdesve hullik a mélybe. Azaz egyenes a vöröske kezeibe, ahogy utána kap, de inkább gyorsan Runa felé nyújtja a tollcsomót.
-Nálad talán jobb helye van – Vigyorog rá – Talán gyógynövényeket kerestél itt? – A biztonság kedvéért hatalmas szakértelemmel megtapogatja a talajt, hátha talál hirtelenjében néhány levélnyi athelast, de helyette csak szimpla fű hajlik meg a tenyere alatt. Még mindig jobb, mintha valaki erre sétáltatta volna a házi kedvencét, és annak jelébe markolt volna.
-Inkább az üvegházba kéne mennünk, ott találnánk mindent – No, persze, hogy mihez kezdenének egy marék gyógynövénnyel, arról már fogalma sincs, de megpróbálhatnának woodoozni, meg amiket Uff bácsi szokott a zárt gyengélkedő ajtaja mögött csinálni. Biztos nem olyan nehéz. Tüzet gyújtanak, füstjeleket eregetnek az égbe, áldoznak mellé pár birkát…
-Vagy a vadőr jobb? - Morfondírozik tovább hangosan - Te jártál már ott? Húúú, biztos van nála egy csomó erdei állat! - Pont úgy képzeli el, mint a Hófehérkéből a törpék erdei házát, ahol reggelente együtt dalolnak a madárkákkal és hasonlók...
-Nézzük meeeeg! - Felpattan a földről, és már rángatja is maga után a szerencsétlen hölgyeményt. - Szerinted milyen állatai vannak? Lehet, hogy farkast tart a hátsó kertben! - Kissé elragadta a fantáziája, az tény és való.

Leon king  

Két gyepízlelgetés közepette próbál nem sírni, kinyögni pár szót és még feltápászkodni is. Valljuk be, a nők tényleg sokoldalúak. Egyszerre több dolgot is tudnak csinálni, erre ő a legszebb példa: kertészkedik, kommunikál és hangutánoz is. Na jó, azért ideje összeszednie magát, nem? Ennek értelmében végre kikormányozza az arcberendezését a füves róna ágyékából és Leonie felé néz... jó könnyes szemekkel. Szegény Leonie, most ijedezhet, hogy tudta rekord idő alatt megríkatni ezt a kis levitás sziszát. Elföldelni még éppen nem kellene, mert rúg a gyerek, meg szívja az értékes oxigént is és nem biztos, hogy Leonie törzsfőnöknek maradna elég ideje eltüntetni a nyomokat. Mert hogy visítana és az elég nagy hangzavart tud okozni. Az egyetlen eset, amikor szabadjára meri engedi teljes hangerejét.
-Igen, csak ne skalpolj meg!- teljesen komolyan vette, hogy Leonie indián, sőt már várja, hogy előkapja a kisbaltáját és elkezdje lefűrészelni a homlokáról a bőrt a hajjal együtt. Azért, mikor földről kezdenek beszélni a fogai közül, diszkréten végignyalogatja a nyelvével mind a harminckettőt, hogy biztos legyen.
-Nem is tudom, talán.... De, neeeem, nem ez a lényeg, hanem, hogy éppen fel akarsz lógatni, nem emlékszel?- kezd gyanakodni, hogy talán mégsem egy vérbeli indiánlánnyal van dolga. Erre azonban rá kell kérdezni, igaz? Na akkor kérdezz, Runa!
-Te.... igazi indián vagy?- vagy nem? Vagy igen? Vagy hogy is van? Nem tudja, ezért van szüksége a válaszra. Hugo Boss közben bánatosan huhog rájuk odaföntről és szerencsére nem áldotta meg még Leonie csodás vörös haját, de ha sokat molesztálják még, azaz dobálják ide-oda, valószínűleg valakire magasról fog csinálni, hogy prózaiak legyünk.
-Elestem. Ötödjére.- feleli nemes egyszerűséggel megvilágítva fűnyalásának okát, közben meg ugye Hugo hullik, mint a szemét a kalapról és nemsokára ismét az ő karmai... khm, kezei között landol a drágám ezúttal már súlyos mélabúsan huhogva mindkét flúgos lányra.
-Ne.... De gyógynövénnyel sem tudom meggyógyítani. Vagy igen? Te tudod, mit kellene csináljak Hugo-val? Tudod talán?- megfordult az állás, most ő mászik bele a törzsasszony képébe szinte mániákusan izzó szemekkel, hogy ugyan bizony vajon Leonie képes gyógyítani? Vagy csodát tenni? Hugot-t meghúzza egy franciakulccsal és kész? Szerencsére hamar lelohad a kedve már attól is, hogy vöröske rögtön rámegy a vadőr-témára. Már mondani, hogy még nem járt ott, de ahogy említette, pont oda készült, ám erre nincs érkezése. Egy adott ponton zavarossá válik a gondolatmenet, de azon kapja magát, hogy Leonie már rángatja is a vadőrlak irányába és holmi kertben tartott farkasokról szónokol neki. Ismételten végigfut a gerincén a hidegrázás és ennek hangot is ad még idejében. Remélhetőleg.
-Farkas van a kertjében? Láttad már? Forduljunk vissza, naaaa, tényleg forduljunk vissza. Meg fog enni minket. Ahogy a mesében. Naaaa. És jön a kisgömböc és az is megesz minket! Te jó ég, már kétfelé vagyunk felporciózva? Téged megesz a farkas, engem meg a kisgömböc! Nem akarooooom!- megint visít- a változatosság kedvéért ugyanazon a hangerőn. Leonie vajon rájött, hogy egy kissé agyalágyult leányzóval van dolga? Vagy nem zavarja, mert ő is eléggé.... szabadosan értelmezi a normális fogalmát?