32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. április 3. 22:08 | Link

Zsolt
április 3. 18:00

Szinte forgatókönyv szerint, akkor is ugyanúgy szokásos teendőit végezte, meg a nyakába szakadt rengeteg plusz munkát. Ez természetes, hiszem mondhatni ajándék a menühöz, hogy kétszer annyi dolga legyen. Ebben persze minden közrejátszik, de azért azt sikerült észrevennie, hogy levele érkezett. A kis fehér Józsi - azaz a bagoly - pár perce már zörgette az ablakot, de aztán meglátta és be is engedte rögtön. Annál nagyobb meglepődés volt a levél tárgya. Már megint valahova kéne mennie, hát oké. Mivel most feladó is volt, és azt még ismerősének is mondhatja, fogalmazzunk úgy, nyugodtan indult el. A papírlapot otthagyta szobájában, anélkül is tudta, hogy a vadőrlakhoz kell mennie, hatra. Azért ettől függetlenül határtalan tanácstalansággal indult el, mert ötlete sem volt, miért kellene pont akkor, pont oda mennie, vagy egyáltalán mit akar a levitás. Fogjuk rá, hogy jó idő volt, de ennek ellenére azért egy bőrkabátot felvett, hogy ne fagyjon át. E melkett farmert viselt, magassarkúval, ahogy azt szokta. Hajával különösebben nem csinált semmit, nagyobb probléma volt feltűnés nélkül lelépni. Alex mellett még teljesen egyszerű, ha egyedül lenne. De a kislány figyel rá, sok mindent anélkül nem tud csinálni, hogy testvére ne tudjon róla. Most azonban sikerült. Elég sokat hezitált is út közben. Hannával együtt rengeteg felelősség is nyakába zúdult, és lehetséges, hogy jogokat is ad, de ugyanúgy egy tucat kötelességet von maga után, feladatok tömkelegét. Vagyis legalább szólhatott volna, hogy elmegy, nehogy már probléma legyen abból is. De ő csak a szokásos procedúra keretein belül hagyta el a házukat. Szép tőle, valljuk be. De már mindegy is, kiérve a találka helyszínére, már az időjárás viszontagságai érdeklik jobban. Kellett volna valami melegebb ruházat, mert ha a fiú nem jelenik meg hamar, akkor odafagy. Igaz, fagypont felett volt a hőmérséklet is, de ez neki nem sokat számított, ilyenekre amúgy is képes. Addig pedig unalmában az élet és világ nagy dolgairól szóló gondolatait félretéve próbált egy kicsit a tanult anyagokra, az órákon elhangzottakra koncentrálni, vagyis ismételni fejben egy keveset, miközben valami fagyoskodó eltévedt turista látszatát keltette. Persze azon a környéken olyan aligha van, de bizonyára hasonlíthatott hozzá.
Hozzászólásai ebben a témában


Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. április 5. 15:47 | Link

Sharlotte
április 3. 18:00

Az iskola szokásosan kezdődött. Találkoztam régi ismerősökkel, láttam új arokat. Különösebben nem ismerkedtem meg senkivel, de jó érzés volt újra látni a szobatársaimat, Ericet és Woodot. Éppen a szobámban pakoltam ki dolgaimat, amiket otthonról, vagy a balatoni nyaralásról hoztam. Az egyik pillanatban azt láttam, hogy egy bagoly kocogtatja az ablakom.  A lábára kötve egy levél volt, ami nekem volt címezve. Kibontottam a levelet, és láttam, hogy egy másik kedves ismerősöm hívott meg egy találkozóra a vadőrlak környékére. Abbahagytam a  pakolást és kiválasztottam egy sötét farmernadrágot, egy kényelmes sárga inget, és egy fekete szövetkabátot. Mikor először találkoztunk szintén egy levél miatt mentem ki. De akkor nem volt feladó és mégis bátran mentem ki. Miért ne mennékmost? Hisz Lotte hívott meg. A szobámból elindulva, a klubhelyiségen át elmentem a vadőrlakhoz. Majdnem senkivel sem találkoztam az út közben, és akivel találkoztam azokat nem is ismertem. Valószínüleg még. Magamhoz vettem egy szál vörös rózsát, egy kis ajándék képpen. Nagyjából hat órára érkeztem meg, de Shar már ott volt. A kis pontos, mosolyogtam szolidan. Már nem voltam messze tőle, és csak sétáltam felé nyugodtan.
-Szia! Hogy vagy?
Odaléptem a lányhoz, és megöleltem. Majd adtam neki egy kis, említésre sem méltó puszit, majd odaadtam neki a virágot.. A levélben az állt, hogy beszélni szeretne velem. Erre kíváncsi vagyok.
-Örülök, hogy újra látlak! Miről szeretnél beszélni?
Majd körülnéztem egy ülőalkalmatosság után. Jó lenne leülni, kitudja mit szeretne mondani Lotte, de ha nincs ahova leülni akkor majd állva hallgatom meg.
Hozzászólásai ebben a témában
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. április 5. 20:39 | Link

Zsolt

Sok kedve igazándiból nem volt agyonfagyni, valamint agya is csak a kistestvéren kattogott. Meg nem bánta, de furcsa érzése volt, amiért megtette.
Csak állt egy darabig, aztán elkezdett lépegetni erre-arra, mászkálni fel-alá. Addig sem érezte annyira a hideget. Bár sokat nem kellett várnia, Zsolt elég hamar feltűnt. Tényleg várta már, hogy jöjjön, és el is mosolyodott. Ahogy közelebb ért és köszönt, már még inkább várta, mert rögtön a tárgyra akart térni. Előbb azonban meglepődésének tárgya inkább a rózsa, az ölelés, meg úgy az egész. Próbálta nem mutatni, de valőszínűleg elég nehéz volt, vagy nem sikerült.
- Öhm... szia. Köszi, jól. Te? - köszönt aztán ő is. Arckifejezését nem kontrollálta, csak egy hirtelen pillanatban váltott olyasmire, amit pókerarcnak mondanak. Már kérdezett is volna, és vette hozzá a levegőt, mikor a másik megszólalt. Ekkor következett a megdöbbentség, ami eléggé kiütközött rajta, ezt viszont így akarta.
- Mi van? Hiszen te hívtál. Mit szeretnél? - kérdezte szinte már felháborodva. Ugyan7gy elkezdett fel-alá járkálni, és erősen gondolkodni, mert ezen rendesen kiakadt. Tényleg egy képtelen hwlyzet, bár hogy jó lenne? Dehogyis. Ez a negatív fajtából. És mily' ironikus, hogy először is így találkoztak, hogy ismeretlen levelet kaptak. Így viszont már annyira sem vicces, mint akkor volt. Igaz, az is inkább szörnyű volt, mint hogy bárminemű humort fel lehessen benne fedezni, de ez egy fokkal jobb helyzet. Idegességében haját fogta, és tűrögette, annyira nem akart idegbetegnek tűnni. Érzéseit, gondolatait azonban nem tudta elrejteni, mert végképp tehetetlennek érezte magát, és csak egy játéknak, akivel valaki ott a függöny mögött kedve szerint szórakozik. Ez pedig nagyon nem tetszett neki.
- Figyelj, én nem írtam neked levelet, te írtál nekem. Ha pedig nem,akkor nem tudom mi van, de nagyon nem tetszik - állt meg egy pillanatra és nézett rá mondhatni dühösen. Persze nem rá, de másra nem tudott jelen pillanatban nézni, és különben is hozzá beszélt. Ez neki már sok volt, nem igazán tudta feldolgozni. Ezért tűnt el, lépett le. Hát igen, de már mindegy.
- Na akkor most mi legyen? - tette fel az egyszerű kérdést, fejét fogva.
Hozzászólásai ebben a témában


Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. április 9. 20:14 | Link

Lotte

Biztos, hogy valami olyat mondtam, amit meg kellene bánjak. De miért bánnám meg, ha azt sem tudom mit. Nem igaz? De, igen. Azért igazán érdekelne, mit mondtam, de borzalmas lehetne, ha tudnám, mit mondtam. Szerencsére tisztázni tudtuk a leveles dolgot. Biztos jó lesz ez a séta, csak azt tudom remélni, hogy most nem találunk egy gödröt.
-Gondolom. Elég furcsán nézel, szerintem jobb, ha nem tudom, hogy mit mondtam.
A helyzet súlyával nem törődve mosolyogtam azon, hogy mennyire nem figyeltem erre, hogy ne gondolkozzak hangosan. De mit tegyek? Egészen elvarázsolt, ahogy nézett, csak amióta furcsán néz, azóta... furcsa. Min gondolkozik így belemerülve? Van az arcomon valami? Vagy a kabátomon? Nem hiszem... Tényleg ilyen durva? Tönkreteszem ezzel az idegeimet. Most már nem érdekel.
-Akkor ne menjünk.
Ejha, elég gyorsan változnak a gondolatai.
-Igen, bizony sétálni.
Ezen is csak mosolyogtam. Pontosan eltaláltam a hangsúlyt, ezen biztos ő is nevetni fog. Az irány amerre mutatott szimpatikus volt.
-Rendben. Menjünk arra.
Ahogy elindultunk, gondolkozni kezdtem. Fogjam meg a kezét? Muszáj elcsábítsam, hisz gyönyörű, mint bármely gyémánt a Földön. Káprázatosan néz ki mindig. A magassága sem zavar. Amikor szőke haján megcsillan a fény, én meg elolvadok. Ekkor elhatároztam, hogy megfogom a kezét. Gyönyörű, mint a napnyugta, mint, mint... Leonie... Úristen?! Mit teszek? Milliméterekkel Lotte keze előtt kapom el a kezem. Lehet, picit hozzá is ért.
-Lotte, nincs kedvem sétálni. Hazakísérlek. Szerettelek volna elcsábítani téged, de eszembe jutott egy nálad is gyönyörűbb ékszer. A világ legszebb ékszere, és érte ver a szívem. Mindennél jobban szeretem Leonie-t.
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2013. április 19. 17:38
Hozzászólásai ebben a témában
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. április 10. 16:31 | Link

Zsolt

Szinte kényszeresen benne van, hogy kezdjen magával valamit, de a helyzet úgy hozta, hogy ez nem fog menni, vagy nehezen. Mikor viszont a sétálás lehetőségét a fiú felhozta mondjuk úgy felcsillant a szeme, és helyeselt is. Persze csak a hátsó szándék, ami neki kedvez, az áll mögötte, méghozzá a menekülés. Nem szép dolog, de ez érdekelte legkevésbé. Zsolt válaszán még nevetett is volna, de már nem ment neki, csak egy nagyon is erőltetett vigyor. Tehát csak ment előre szótlanul, várva a megfelelő pillanatot. Persze túl sokat várt volna, ha még csendet is akar, az nem jött össze. Vagyis egészen pontosan egy kicsit sikerült csendben haladniuk, és tartani azt a szerinte szükséges távot, ami úgy minimum sokkal több mint egy méter, de amint egy kicsit nem figyelt és a környezetét kezdte kémlelni, figyelni a fákat és a természetet - mert az ilyenkor olyan nagyon szép... -, elkövetett egy hibát. Kezénél a levitás kezét érezte, hozzá is ért egy cseppet, amire fejét és tekintetét is hirtelen oda kapta. Majdhogynem fel is háborodott, de csak egy csúnya pillantással jutalmazta az egészen, és kezét elrántva onnan, a másikkal összefonta maga előtt.  
Talán a köszönésen kívül az első számára értékelhető megszólalás most hangzott el a késő délután folyamán a másiktól. Olyasfajta "Köszönöm Istenem" érzés futott át rajta, elképesztően megkönnyebbült.
- Hát nem tudom mit vártál - vetette azért csak úgy oda neki. A mosolya már igazi volt, de még röhögnie is muszáj volt kijelentésként álcázott kérdése után. - De nem kell hazakísérned, eltalálok odáig egyedül is, kösz - egészíti még ki az előbbieket, ugyanazt a valljuk be, kissé gúnyos hangsúlyt használva. Még így is visszafogta magát, vagyis örülhet, mert egyébként durvább lett volna. Tehát még körülnézett, hogy merre is van az az arra, és tett is egy-két magabiztos lépést abba az irányba, majd azért még hirtelen megfordult sarkán és lépegetett vissza a másikhoz. Nem akart ő semmit, csak egészen egyszerűen felemelte az addig maga mellett tartott rózsát, és stílusosan visszanyomta a fiú kezében.
- Ja, és azt hiszem ez is a tiéd - fűzte még hozzá, majd hasonló laza mozdulattal fordult el, és indult meg előre, hogy aztán kiérhessen az útra. Tényleg nem volt neki szüksége a virágra, csak zavarta volna, meg nem kell, hogy Alex félreértse, vagy bármi. Elég makacs, nincs erre szüksége.
- Szia - kiáltott még vissza jó pár méterről, az 'a'-t jól elnyújtva. Már jó távol volt, és fogjuk rá, hogy addig egészen nyugisan lépdelt, akkor viszont elkezdett gyorsítani, ami átment kocogásba, majd futásba, hogy gond nélkül eltűnhessen, és elfelejthesse végre a történteket.
Hozzászólásai ebben a témában



Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék