36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Lévai Vivien
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 21. 13:02 | Link

Nagyfiú

Mostanában kissé túl sokat tanultam, de a vizsgáim nem úgy sikerültek, ahogy vártam. Mondhatjuk, hogy határozottan nem erre számítottam. Minden esetre jelenleg ez volt a legkevesebb. Levegőre volt szükségem, hiszen az elmúlt heteket a szobámban töltöttem; egyedül. Többször megfordult a fejemben, hogy megkeresem Zoét vagy Bejnit, de mindkét alternatívát elvetettem, mondván, hogy inkább megpróbálom apát előcsalni a pincéből. Finoman szólva, ez egy halálra ítélt próbálkozás volt. Apa nem akart kijönni, én nem akartam ott hagyni. Végül persze ő nyert.
Amikor megkaptam Benji üzenetét halványan elmosolyodtam és feltáncoltam a szobámba, hogy összeszedjem magam. A „nem fogok elkésni” nála nem lehetett tudni, mit jelent. Minden esély megvolt rá, hogy egy órát fogok álldogálni a hidegbe, mire észbe kap, de természetesen az a lehetőség is élt, hogy már sokkal korábban megérkezik.
A lehető leggyorsabban öltözködtem, egy fekete dzsekit húztam és már trappoltam is a Vadőrlak irányába. Gondolatok ezrei cikáztak a fejemben odafelé menet. Leginkább apával kapcsolatban, na meg a levél miatt, amit tegnap kaptam és szerettem volna elfelejteni. Anya írt. Hogy minek, az egy nagyon jó kérdés. Tulajdonképpen lefestette nekem a gyönyörű életét és elvárta tőlem, hogy csillogó szemekkel máris körmöljem a választ. Nem ismer eléggé?
Tévedtem Benjivel kapcsolatban, már jóval előttem ott lehetett, de vele ellentétben én éppen készültem átadni magamat a fagyhalálnak. Nem, egyáltalán nem volt hideg, de a rövid ujjúra felkapott kabátka nem sokat javított a helyzetemen.
-Most én késtem, feljegyezhetjük! –villantottam meg egy mosolyt, mikor odaértem hozzá, majd összefontam a kezeimet a mellkasom előtt. –Nem mintha panaszkodni akarnék, de néha adhatná életjelet magadról. Kicsit gyakrabban. –jegyeztem meg aprócska görbülettel az ajkaimon.
Hozzászólásai ebben a témában
Lévai P. Benjámin
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 21. 16:05 | Link

Alig telt el néhány perc, mikor Vivi felbukkant a vadőrlak felé vezető úton. Jó volt végre látni. Őszintén szólva már hiányzott az az elnergia, ami csak úgy sugárzik belőle, és valahogy egyből képes engem is feltölteni már a puszta jelenléte, még akkor is, ha ritka ***r napom van. Bár erre a napra ez egyáltalán nem volt jellemző, mégis sikerült rajta javítania.
- Nem hitted, hogy tényleg itt leszek még előtted? - Kérdeztem, inkább kijelentve; egyáltalán nem állt szándékomban felróni neki azt a pár percet, tekintve, hogy nem egyszer várattam már meg. Szerencsére mindig is megértő volt; sose volt valami jó időérzékem, a memóriámról meg ne is beszéljünk...
Viszonzásképp én is kivillantottam a fogsorom.
- Bocs. - Egy pillanatra elfordítottam a tekintetem  - Bár az utóbbi időben te se erőltetted meg magad. -  Tettem aztán hozzá egy enyhe fintorral.
Ellöktem magam a fától, odaléptem Vivi mellé és enyhén meglöktem a vállammal az övét, majd elindultam előre. Muszáj volt mozognom, már kezdtem fázni, de ahogy elnéztem ő se viselte valami jól az időjárást.
- Hogy vagy?
Utoljára módosította:Lévai P. Benjámin, 2013. március 21. 16:07
Hozzászólásai ebben a témában
Lévai Vivien
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 21. 16:21 | Link

Nagyfiú

Imádtam Benjivel lenni, tökéletesen kiegészítettük egymást. Életem nagy részét azzal töltöttem, hogy kissé kelekótya, de minden tekintetben imádnivaló apámat kirángassam a rejtekéből. Nos, ez általában többé-kevésbé sikerült is. Általában. Az olyan napokon, mint ez a mai, például egyáltalán nem hatott rá a közel húsz perces beszédem, miszerint jót tenne neki egy kis frisslevegő. Persze megértettem, dolgozott. Ez fontos volt neki, nekem pedig ő volt a fontos, tehát egyszerűen csak hagytam, hogy tegye a dolgát. Ezért is voltam hálás, amikor megkaptam Benji üzenetét.
-Őszintén? –vontam fel a szemöldökömet, de csak mosolyogtam.  Mindössze költői kérdésnek szántam.
Teljesen igaza volt. Nem hibáztathattam érte, én is bezárkóztam az elmúlt időszakban. Nagyon bezárkóztam. Talán tényleg itt lett volna az ideje, hogy egy kicsit beszélgessek valakivel. Egy lánnyal. Jelen helyzetben bárkivel.
-Oké, oké! Vedd úgy, hogy nem szóltam. –forgattam meg a szemeimet nevetve.
Elindultam Benji mellett és fontolgattam a válaszomat. Pontosabban a sorrendet, amiben felvezessem neki az eseményeket. Nem tudtam, melyik is érdemel nagyobb figyelmet. Kezdtem fázni, úgyhogy jobb híján zsebre dugtam a kezemet és csak a földet voltam hajlandó bámulni magam előtt, miközben beszéltem.
-Apát nem bírom kivarázsolni a pincéből, de ez nem lényeges. Anya írt, ezzel pedig nem tudok mit kezdeni. –felpillantottam a fiúra. –Elvárja, hogy hasra essek a csodás új élete előtt. Nos, azt hiszem sejted, mennyire sietek a válasszal. Egyébként pedig tökéletesen jól vagyok! –mosolyodtam el halványan. –De mi történt veled?
Hozzászólásai ebben a témában
Lévai P. Benjámin
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 23. 19:58 | Link


Az első válasz nem lepett meg. Így ment ez általában nálunk, de én nem sűrűn folytam bele a kettejük "csetepatéiba". Engem ugyan nem zavart, hogy napokat tölt lent a pincében, de mivel Vivi csőrét igen csak piszkálta, többnyire nem voltam rest becsatlakozni a mentőakcióba. Mivel az utóbbi időben a nagybátyám volt az, akit elsősorban el akartam kerülni, így nem tudtam mit is kéne mondanom.
Hümmögtem és bólogattam, viszont mikor az anyjára terelődött a téma, zavaros de kíváncsi tekintettel pillantottam fel a lányra.
- Képzelem. Mégis mit vár? - Megforgattam a szemeim, a hangom pedig érezhetően gúnyossá vált.
"Egyébként pedig tökéletesen jól vagyok."
Egy pillanatra megálltam és hitetlenkedve bámultam bele a szemeibe.
Nehezemre esett elhinni, hogy valóban így lenne, a mosolya se volt épp a legőszintébb, de nem firtattam. Egyelőre. Csak egy aprót sóhajtottam, majd elfordítottam a tekintetem.
- Semmi. Semmi különös. Csak kellett egy kis tér, meg hát a tanulás... - Motyogtam lesütött szemekkel, kissé megvonogatva a vállaimat. Régóta titkoltam már előtte, de nem tudtam, hogy meddig húzhatom még ezt így tovább, de persze azt se tudtam, hogyan mondhatnám el neki az igazat.
Eltűnni mindenki szeme elől. Az nem volt olyan nehéz, de szembenézni a dolgokkal, már más tészta. Azzal a tudattal pedig, hogy a dolgok szemernyit sem javultak a próbálkozásaim ellenére se, végképp nem tudott volna mit kezdeni.
Meg egyébként is volt elég baja, nem akartam rátenni még egy lapáttal.
- A vizsgák is sikerültek, úgy ahogy. - Tettem hozzá néhány lépés megtétele közben, s egy enyhe mosolyt is villantottam felé. Nem volt őszinte, de hosszú évek alatt megtanultam, hogyan kell elfeni a valódi érzéseket.
- Nem fagysz te meg? - Láttam rajta, hogy ő sincs épp túlöltözve és határozottan fázik, de mivel nekem se volt felesleges pulcsim, nem volt jobb ötletem, mint tovább mozogni.
Hozzászólásai ebben a témában
Lévai Vivien
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 23. 21:44 | Link

Sejtettem, hogy nem fog tudni hogyan reagálni a problémámra és tökéletesen megértettem, hogy nem igen van kedve részt venni a mi kis magán párharcainkban, de azért nagyra értékeltem, hogy mindig mellettem állt. Apával az életemet nem nevezném éppen könnyűnek vagy átlagosnak, de imádtam őt és csak ez számított. Nem érdekelt, mennyit kell harcolnom vele, hogy néha hosszú ideig elő sem dugja az orrát a pincéből, vagy, hogy egy rosszabb napján nincsen kedve cseverészni velem. Szerettem őt és csak ez számított, semmi más. Kevés ember állt igazán közel hozzám, de akiket szerettem, azokat semmiért sem eresztettem el.
Anya… Már attól is végigfutott a hátamon a hideg, hogy egyáltalán rá gondoltam. Fájt és legszívesebben sikítva menekülőre fogtam volna, de az annyira nem rám vallana! Kit érdekel, milyen az élete nélkülem? Ha elhagyott, akkor ne játssza nekem a gondoskodó anyát. Köszönöm.
-Azt hiszem, a nyakába kellene borulnom, amiért eszébe jutottam. –forgattam meg a szemeimet.
Nem fékeztem le, mikor Benji megállt, csak meneteltem tovább. Persze, hogy tudta, nem mondok igazat, elvégre ő Benji! Aki mindenkinél jobban ismer. Értékeltem, hogy nem boncolgatta a témát, viszont én már nem voltam ilyen készséges. Egyértelmű volt, hogy valamit eltitkol előlem, de vajon meddig akarja húzni, mielőtt szól róla? Az utolsó pillanatban már nem segíthetek!
A vizsgás megjegyzésén csak elmosolyodtam, de azért behúztam a féket és megfogtam a karját, hogy ezzel lágyan megállásra kényszerítsem. Nem akartam erőszakosan követelni a választ, de azt sem bírtam elviselni, hogy nem őszinte hozzám.
-Talán megmaradnak az ujjaim a séta végére. –mosolyogtam rá, de az arckifejezésem egy pillanattal később már nagyon-nagyon komollyá vált. –Benji, mi történt? Tudod, hogy velem őszinte lehetsz! –hívtam fel rá a figyelmét.
Nem akartam bántani és annak sem örültem, hogy egyenesen rá kell kérdeznem, elvégre sokkal pozitívabb lenne mindkettőnk részéről, ha önszántából elmondaná; és kevésbé tűnne kínvallatásnak. De most itt álltunk, ő pedig láthatóan gondban volt, hogy hogyan is rejtegesse előlem a nyilvánvalót. Gyűlöltem ezt a helyzetet, de féltettem őt.
Hozzászólásai ebben a témában
Lévai P. Benjámin
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 25. 11:01 | Link

- Na persze... - Morogtam magam elé savanyúan. Persze, hogy bosszantott a dolog, a helyében én valószínűleg dühösen elhordtam volna mindennek, amiért volt egyáltalán képe levelet írni, de Vivi nem ilyen volt.
- Remélem is, de ha gondolod, kereshetünk valami melegebb helyet. - Nem szándékoztam ugyan túlságosan elhúzni a sétafikálásunk, de ha már egyszer végre találkoztunk, ki akartam használni az időt, mert ki tudja, mikor jut eszembe megint lelécelni...
- Ne aggódj. - Halványan elmosolyodtam, de látva az aggodalmat a tekintetében, képtelen voltam elárulni az igazat. Meg egyébként se tudna segíteni, így aztán meg végképp felesleges lenne tudnia bármiről is. Eddig is megoldottam valahogy, továbbra is menni fog és ehhez egyre makacsabbul ragaszkodtam.
- Semmi se történt, csak a szokásos. - Hazudtam szemrebbenés nélkül. Neki. Annak az embernek, akiben mindig is megbíztam, aki mindig ott volt mellettem, ha szükségem volt rá. Sose hagyott cserben.
Úgy éreztem, én vagyok a legrosszabb ember a világon.
Azzal próbáltam nyugtatgatni magam, hogy mégis csak volt igazság a dologban. Csak néhány nap telt el az utolsó telihold óta, ez pedig még észrevehető volt rajtam. Vivi azon kevesek egyike, aki pontosan tudja, hogy a sápadt arcom és beesett, fáradt szemeim nem a kialvatlanságot vagy a D-vitamin hiányt jelzik.
A fejem majd széthasadt, fáradt és gyenge voltam, de próbáltam nem kimutatni. Nehéz volt, s kezdtem kételkedni benne, hogy hozzá fogok még valaha szokni.
 A főzet, mintha minden egyes átalakulásom alkalmával veszített volna hatóerejéből. Talán csak beképzeltem, ez is meglehet, túlságosan paranoiás voltam, egyre bizonytalanabb. Lassacskán kezdtem elveszíteni minden reményemet.
Megrándítottam a vállaim, lassan elfordítottam a tekintetem, hogy körbenézzek, nincs-e rajtunk kívül más is a közelben, de szerencsére magunk voltunk. Mivel a kastély mindig okoz meglepetéseket, s néhol még a fának is füle van, többet nem mertem mondani Vivinek. Tudtam, hogy anélkül is megérti, hogy most nem vagyok épp a legjobb passzban.
- És mit fogsz csinálni? Az oké, hogy nem akarsz válaszolni, de... - Tereltem aztán vissza a témát Vivi anyjára, mivel azt nem szerettem volna, hogy leragadjunk az én problémáim kivesézgetésénél. - Bár ha jobban belegondolok, minek is válaszolnál egyáltalán. - Összevontam a szemöldököm és megráztam kissé a fejem. Nehezen tudtam magam igazán a lány helyébe képzelni, de azért próbáltam megérteni. Ezen a téren mondjuk ő mindig is jobb volt, én inkább az a "csendes társ" fajta vagyok. Mondjuk ki őszintén: a tanácsaim többnyire ***rt se érnek.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék