Az erdő felé sétálva lassacskán egy apró, fából készült ház tűnik fel a láthatáron. Ahogy egyre közelebb jutunk a kis viskóhoz, kivehetővé válik a ház oldalánál megbúvó melléképület - ennek belsejében kisebb-nagyobb ketrecek, boxok találhatóak, amelyekben az ápolást igénylő kisebb állatok és bestiák kapnak szállást, illetve itt raktározzák a gondozásukhoz szükséges eszközöket is. A lak mögött elterülő, Mihály által rendbetett kicsi veteményes alaposan kinőtte magát, látszik, hogy gondját viselik. Néhány növény tud vigyázni magára, ezek a veszélyesnek ítélt látogatók közeledtére elszaladnak vagy elbújnak a földben, de akadnak itt teljesen hagyományos zöldségek, gyümölcsök és fűszerek is, továbbá bájitalhozzávalókat és egyéb gyógynövényeket is lelhet az elkerített területen a szemfüles kutakodó. A nyári szezonban hatalmas dinnyék nőnek itt, amiket szívesen megoszt látogatóival.


A házikót új gazdája nem igazán alakította át. Odakint még mindig nyúzott a lábtörlő, legfeljebb terepre való bakancs és gumicsizma állnak mellette; belül is leginkább a bútorok változtak csupán. A ház három helyiségből áll – egy fürdőszobából, egy konyhából és egy nappaliból. Ez utóbbiba érkezik az az illető, aki átlépte a küszöböt. Előszoba tulajdonképpen nincs, csak egy plafonról lelógó színes függönnyel elválasztott apró térrész szolgál arra, hogy felakasszuk a kabátot a falból meredő fogasra, vagy levegyük a cipőt.
Nagyjábóli látkép, a függöny nélkül
A nappali az épület legnagyobb helyisége, bár alapból nem mondható tágasnak. Az ajtótól jobbra egy hatalmas ablak található, amin rengeteg fény áramlik be. Talán a legnagyobb változás, hogy sokkal szellősebb, több a szabad tér - a padlót az ajtótól jobbra megemelték, otthonos zuggá alakítva, a bútorok nagyobbik része eltűnt. A szoba közepén heverő szőnyeget megőrizte, ám az ágyból mindössze a kényelmes matracot hagyta meg, amin tarka takaró és jópár párna hever mindig. A szekrényt egy ügyes bűbájjal voltaképp beleépítette a falba. Az elődje által gondosan fehérre meszelt falat Radúz rajzlapnak kiáltotta ki - amikor csak ideje vagy kedve engedi, festeget rá és díszítgeti. A szekrény melletti polcról jóformán eltűntek a könyvek (csak az okvetlen szükségesnek ítélt darabok maradhattak), így már felfért a gramofon és kevés személyes tárgya. A polc szélére apró égősort utánzó mágikus fényforrást aggatott.
A nappalit a konyha követi, amelyet most fagyöngysor helyett egy másik tarka, batikolt függöny választ el a másik helyiségtől. Berendezése tökéletesen átlagos, leszámítva azt a teakészletet, ami pusztán színeivel vonzza a takintetet. A pult álló fűszertartók száma gyarapodott, míg a rongyos, mugli szakácskönyvek eltűntek. A falak itt is fehérek, a kerámiatálak helyét pedig szárítani felakasztott növénycsokrok vették át. Az ablakban fűszernövények sorakoznak egy virágosládában.
A fürdőszoba meghökkentő egyszerűséget mutat. Bambusz kilépő, törülköző, illetve a tisztálkodáshoz használatos szerek. Az apró ablakra nagy, tarka üvegragasztó került és a ház egyetlen régi növénye is itt kapott helyet, hogy nuygodtan szövögesse magát tovább a végtelen (és a plafon) felé.

Érzem, ahogy kezd egy kicsit nehezebben levegőt venni. Ez egy nagyon új dolog, de nagyon érdekes is, ahogy az emberek lélegzetvételének milyenségét érzékelem. Nem mindig persze, de vannak olyan helyzetek, mint például ez a mostani is, amikor könnyedén érzékelem, hogy másabbul veszi a levegőt. Örülök neki, hogy igent mondott arra, hogy gyakorol velem. Van valami, ami hozzá húz, nehéz ezt megmagyarázni. Már az évnyitón is felfigyeltem rá, de nem akartam rögtön lerohanni. Elég hülyén is vette volna ki magát, hogy úgy köszöntöm, hogy: “helló, fura vonzalmat érzek irántad, ő ott a szerelmem Aurél, de leszünk barátok?” biztos totálisan hülyének nézett volna. Inkább szépen, lassan közelítettem meg, és csak most, jó pár héttel később kértem meg, hogy gyakoroljon velem.
- Oké, eddig csak kisebb dolgokkal próbálkoztam, most két erősebb dolgot is csinálok, de ígérem, hogy nem fog fájni. Vagyis, remélem. Jó, nem, figyelni fogok. - az a jó Lissie-ben, hogy kemény csaj, és így meg merek engedni magamnak egy kicsit erősebb megmozdulást is. - Ne ijedj meg. Fel foglak emelni, aztán leteszlek. Ha sikerül, akkor körbepörgetlek. - eddig a haját emelgettem és a hideg levegőt sűrű, meleg nyári fullasztó forrósággá változtattam. Apróságok az én sok-sok gyakorlásommal, de fel még senkit sem emeltem. Aurél nincs annyira benne a súly keretbe, de a kis Sjöli teljesen jónak tűnik a feladatra. Elképzelem, ahogy lassan az egész teste könnyűvé válik, és felfelé indul el, ami a valóságban is így van, gyönyörű emelkedést mutat be, szóval magabiztosan kezdem el körbeforgatni. Lassan indítok, de amikor a nap pont úgy bújik elő a felhők közül, hogy az arcát érje, akkor gyorsan arrébb rántom, hogy nehogy a szemébe menjen a nap, mert nem akarom, hogy hirtelen érje. Nem mintha az én mozdulatom ne érte volna úgy. Egy kicsit megijedek és abba marad a koncentrálás, ami miatt picit lejjebb is esik a magassága, de még időben korrigálok és “kapom el”, mielőtt leesne. Legalábbis puffanás nincs, akkor már jók vagyunk, nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=883699#post883699][b]Ava Sophia Volkov - 2024.11.05. 05:06[/b][/url]

Érzem, ahogy kezd egy kicsit nehezebben levegőt venni. Ez egy nagyon új dolog, de nagyon érdekes is, ahogy az emberek lélegzetvételének milyenségét érzékelem. Nem mindig persze, de vannak olyan helyzetek, mint például ez a mostani is, amikor könnyedén érzékelem, hogy másabbul veszi a levegőt. Örülök neki, hogy igent mondott arra, hogy gyakorol velem. Van valami, ami hozzá húz, nehéz ezt megmagyarázni. Már az évnyitón is felfigyeltem rá, de nem akartam rögtön lerohanni. Elég hülyén is vette volna ki magát, hogy úgy köszöntöm, hogy: “helló, fura vonzalmat érzek irántad, ő ott a szerelmem Aurél, de leszünk barátok?” biztos totálisan hülyének nézett volna. Inkább szépen, lassan közelítettem meg, és csak most, jó pár héttel később kértem meg, hogy gyakoroljon velem.
- Oké, eddig csak kisebb dolgokkal próbálkoztam, most két erősebb dolgot is csinálok, de ígérem, hogy nem fog fájni. Vagyis, remélem. Jó, nem, figyelni fogok. - az a jó Lissie-ben, hogy kemény csaj, és így meg merek engedni magamnak egy kicsit erősebb megmozdulást is. - Ne ijedj meg. Fel foglak emelni, aztán leteszlek. Ha sikerül, akkor körbepörgetlek. - eddig a haját emelgettem és a hideg levegőt sűrű, meleg nyári fullasztó forrósággá változtattam. Apróságok az én sok-sok gyakorlásommal, de fel még senkit sem emeltem. Aurél nincs annyira benne a súly keretbe, de a kis Sjöli teljesen jónak tűnik a feladatra. Elképzelem, ahogy lassan az egész teste könnyűvé válik, és felfelé indul el, ami a valóságban is így van, gyönyörű emelkedést mutat be, szóval magabiztosan kezdem el körbeforgatni. Lassan indítok, de amikor a nap pont úgy bújik elő a felhők közül, hogy az arcát érje, akkor gyorsan arrébb rántom, hogy nehogy a szemébe menjen a nap, mert nem akarom, hogy hirtelen érje. Nem mintha az én mozdulatom ne érte volna úgy. Egy kicsit megijedek és abba marad a koncentrálás, ami miatt picit lejjebb is esik a magassága, de még időben korrigálok és “kapom el”, mielőtt leesne. Legalábbis puffanás nincs, akkor már jók vagyunk, nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=883702#post883702][b]Alicia Sara Sjölander - 2024.11.05. 08:08[/b][/url]

Izgalmas ez az egész, ugyanakkor rémisztő is kicsit, szóval papíron épp olyan, ahogy szeretem, mégis kicsit aggodalmasan figyelem mozdulatait. Illetve azok hiányában azt, ami történik. Amíg csak a hajam emelgette, móka volt és nevetés, a hűvös levegő melegebbre cserélése meg egyenesen jól esett, már-már feltöltött. Utálom a telet, és a hideget, megbénít, elcsigáz, szóval ebből következik, hogy az ellentéte pedig.. nos, az ellentétét váltja ki.
- Tökre megnyugtattál - jegyzem meg neki idegesen nevetgélve, és hiába nem ismerem még túlzottan, valahol el kell kezdenem a barátkozást, és lehet, hogy nem is vagyok neki szimpi, csak most pont kapóra jöttem, hogy gyakoroljon valakin, azért megpróbálom elnyerni a bizalmát, amit legkönnyebben úgy tehetek, ha a kedvében járok, igaz? De Nessie azt mondta, aranyos lány, és tényleg nem tűnik olyannak, aki bántani akarna. Nem mintha olyan jól látnám a vonásait, de a hangja tetszik.
Felsikkantok meglepettségemben, mikor érzem, hogy elemelkedem a talajról és számra tapasztom kezeim. Hevesen kalapál a szívem, és érzem, hogy az indokoltnál jobban felzaklat, ami történik. Elvégre nem vagyok magasan, Ava nem dobál ide-oda a levegőben, nem fordít a fejjel lefelé, hogy szégyenszemre a bugyim mutogassa, de mégis.. a lelki szemeim előtt megjelenik mindez, még ha semmi ráutaló magatartás nincs is a másik felől.
És izgatottságom ellenére, vagy épp azért, hogy megnyugtassam magam, még nevetgélek is közben, és végtére is élvezem a szokatlan élményt. Minden klassz és szuper, egészen addig a pillanatig, míg hirtelen rántást nem érzek, és váratlanul a magasságomból is veszítek. Ha egy seprűn ülnék, ez nem lenne ijesztő, bár akkor a védőszemüvegem alatt ott lenne az igazi is, és látnám, milyen távol van a talaj, most azonban egyik feltétel sem teljesül. Nem látom pontosan, hogy ebből a magasságból a bokám töröm-e vagy csak simán talpra érkezem, esetleg kinyúlok a füvön, de a nagyobb baj, hogy Avát sem látom, miért csinálja velem ezt. A levegő pedig ismét fülledtté változik körülöttem, ezúttal azonban nem tud megnyugtatni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=883743#post883743][b]Ava Sophia Volkov - 2024.11.05. 22:21[/b][/url]

- Bocs, bocs, bocs. - mondom gyors egymásutánban, ami amúgy egy gyilkos elmék rész szerint még arra is utalhat, hogy pszichopata vagyok. Nem mondom, hogy halálosan szerelmes voltam anno Dr. Spencer Reed-be, de vitathatatlan, hogy Aurél hasonló, bár sötétebb hajszerkezete igazán imponáló a számomra. Ittam a szavait, és tök sok mindent tudok visszaidézni tőle. Például azt, hogy ha háromszor mondok ki egy szót, lehetek pszichopata. Remek nem? De legjobb tudomásom szerint nem vagyok az. - Jól vagy? - kérdezem aggódva, ahogy óvatosan és tényleg nagyon nagyon óvatosan visszaeresztem teljesen a földre. Nem szeretném, ha rosszul érezné magát, és csak egy pillanat volt, de mégis, az én szívem is alaposan félrevert és még most is félrever miatta. Gyorsan közelebb lépek hozzá és védekezőn felemelem mind a két kezem.
- Nem akartalak bántani, csak, kicsit kibillentem a koncentrációból. - az lenne az utolsó, hogy valakit bántsak. Vagy… jó nem, ha Aurélt vagy apát valaki bántaná, akkor kikaparnám a szemét, de ez most mellékes, mert Lissi nem olyan, szóval őt biztos, hogy nem bántanám, sőt. Hirtelen megcsap a közelében lévő meleg, én pedig zavartan nézek a kezeimre, mert ezt nem én csinálom, de tuti, hogy körülötte nagyon-nagyon meleg van. Ijesztően meleg, és nem tudom, hogy ezt hogyan szüntethetném meg. - Nem múlt el a hőmérséklet emelkedés? De én elállítottam. - oké, azt hiszem most kapni fogok egy erős pánikrohamot, mert ez még sosem fordult elő velem. Az agyam leblokkol és nem tudom, hogy mit csináljak, pedig egyértelműen szólni kéne Zsófinak. Ó basszus, basszus, basszus!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=883744#post883744][b]Alicia Sara Sjölander - 2024.11.05. 22:29[/b][/url]

Egyből hallom is, hogy sűrű bocsánatkérésekbe fog, ami nem segít megőrizni a nyugalmam, mert ezek szerint tényleg valami olyasmit csinált, amit nem állt szándékában. Márpedig ha véletlenül, és nem tudatosan használja rajtam a képességét, az nem jó. Ugye, nem?
Nincs túl sok tapasztalatom az elemi mágiával, odahaza nem tanítják ilyen szinten, és sokan épp amiatt jönnek ebbe az egyébként átlagosabbnak számító iskolába, mert a képességoktatás viszont, különösen az elemistáké világszínvonalú. Ha valaki jelét mutatja, hogy benne lakozik ez a fajta erő, általában itt köt ki, én pedig kíváncsi lány lévén vagy hamar megöregszem majd, vagy még azelőtt fűbe harapok. Talán épp most, de a lényeg, hogy azért is mentem bele, hogy gyakorlok Avával, mert érdekelt, mit tud.
És most már tudom. És lehet felrepít az egyik torony tetejére, vagy ilyesmi, annyira pánikolni kezdek, hogy még ez is reális forgatókönyvnek tűnik egy pillanatra, pedig ő megtesz mindent, hogy megnyugtasson, és hamarosan kínosan óvatosan le is ereszt a fűbe, lábam lágyan süpped bele.
- Jól vagyok, semmi.. semmi baj! - rázom a fejem, és magamban újra megismétlem, és még egyszer, ezúttal már suttogva: - Minden rendben..!
De valahogy mégsincs, pedig már nem mozgatja hajam szellő, nem forgok, rángatózok a levegőben, stabilan állok a földön, és azon kívül, hogy a levegő egyre melegebb, Ava semmit sem csinál. Várjunk, mi, akkor miért..?
- Nekem nem úgy tűnik - állapítom meg, és már a bőröm is bizsereg az egyre csak emelkedő hőmérséklettől.
Olyan érzés fog el, mintha lázas lennék. Rettenetesen lázas. Ugyanakkor erővel teli, nem levert, nem nyomott és gyenge. Egyszerre jó érzés, és elképesztően ijesztő, hiszen semmi értelme.. mit művel velem ez a lány?
- Hagyd abba.. kérlek..! - kezdek most már nagyon megijedni, és hirtelen leguggolok, kezeim fejemre szorítva, ahogy a testemben koncentrálódó forróság egyszercsak kitör.
Be van ugyan hunyva a szemem, mégis érzékelem, hogy valami fényesen lobban körülöttem, és mikor kinyitom a szemem, azt látom, hogy körülöttem kiégett a fű. Pernye száll lassan alá, míg én felállok és döbbenettől elcsukló hangon előhúzom a szemüvegem. Azt hiszem, olyasmi történt, amit látnom kell, és az a legkevesebb, hogy ebben lát Ava.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=883745#post883745][b]Ava Sophia Volkov - 2024.11.05. 22:30[/b][/url]

- Esküszöm, hogy nem én vagyok. Ez nem olyan, mint amilyet én csináltam.  - én melegebbet csináltam és sűrűbb levegőt, de ez más, ez izzás. Izzik a levegő. Riadtan nézek körbe, attól tartva, hogy valaki meg akar minket viccelni, de egészen biztos, hogy ketten vagyunk csak. De akkor mégis mi ez? A szívem vadul kalapál, és nem tudom, hogy mit kellene csinálnom. - Oké, megpróbálok hűteni. - tényleg csak próbálok, mert olyan mintha falakba ütköznék és bár körülöttem hűvösebb lesz, őt maximum kicsit borzongatni tudom. De mivel erre képes vagyok, talán érezheti, hogy nem én vagyok.
Aztán… be is bizonyosodik. A szemeim tágra nyílnak, ahogy a közöttünk húzódó sávot figyelem, ami ég. Tűz van ott, ez nem vitás és nem tudom, hogy hogyan került oda. Valószínűleg akkor, amikor az erőlködéstől még a szememet is becsuktam, hogy hátha úgy sikerül. De nem sikerült, és úgy vélem, hogy a tűznek köze van hozzá. - Izé… - megrázom a fejem, és gyorsan elkezdem elfojtani a tüzet, mielőtt még a végén leég a kastély és aztán nézhetünk. Kipirulva pillantok rá, és zihálva közelebb lépek, próbálom rendesen venni a levegőt. - Lissi… szerintem most kicsalogattuk belőled a tüzet. - suttogom kettőnk közé, mert úgy érzem, hogy ez egy olyan suttogós pillanat. Nagy felfedezések idején semmit sem mondanak ki az emberek hangosan. Kinyújtom a bal kezemet, tenyérrel felfelé, ahol jól látható a középső ujj alatti különös, kissé nagyobb anyajegy, ami nem is az, hanem valami érdekes minta. - Van ilyened? Más motivummal, de ilyen furcsa anyajegyed? - kérdezem őt vizslatva, hiszen az elemi mágia nyomot hagy, de nem biztos, hogy látványos helyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=883746#post883746][b]Alicia Sara Sjölander - 2024.11.05. 22:31[/b][/url]

Áramlik felfelé a szinte már fojtogató meleg levegő, Ava felől pedig hideg próbál lentről bekúszni alá, de a fellobbanó lángok végül más belátásra bírják, és akkor egyszeriben vége is szakad az egésznek. Én pedig felnyomom orromra a rút szemüveget, és úgy nézek körül ámulva. Előbbi pánikomnak már nyoma sincs, felváltja egyfajta bizonyosság, nyugalom, ugyanakkor szívem mégis hevesen kalapál, és agyam vadul zakatol, próbálván felfogni a történteket. Mert valami történt, és nagyon úgy tűnik, hogy én csináltam.
A maradék lángokat még elfojtja, de Ava is láthatóan úgy meg van lepődve, mint én. Csak ellenben velem, ő már össze is tudja rakni, mi volt ez az egész, elméletét hallva pedig hitetlenkedve felnevetek.
- Viccelsz! Mit keresne bennem..? Vagy mi..? Úgy érted.. hogy én..? Mi..!? - rázom a fejem, és csak nevetek, mert a képtelenségekre ez a jó reakció. Ő suttog, én viszont hangosan tiltakozom, mert olyan nincs, az teljesen kizárt! Hogy én..! Neeem..!
Felém nyújtott kezére nézek, és egy-két pillanatig bámulom a különös formájú foltot, amiről először azt hittem, csak unatkozott, és rárajzolt a kezére. Én rendszeresen firkálom magam, szóval logikusnak tűnt.
- Én nem hinném.. sose láttam ilyet - csóválom meg ismét buksim, és kinyújtom mindkét kezem, forgatom őket, még a ruhám ujját is feltűröm, de semmi.
Még mindig nem tudván igazán felfogni, mi is történt az imént, megvakarom balommal fülem mögött az égő, viszkető bőrt, és jobb kezemmel meg a nadrágszáram húzom feljebb. De tiszta hülyeség, feltűnt volna már, ha lenne ilyesmi rajtam!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=883747#post883747][b]Ava Sophia Volkov - 2024.11.05. 22:32[/b][/url]

Tágra nyílt szemekkel nézem a lángokat, éppen csak pár pillanatot ölel fe a jelenlétük, de határozottan ott vannak. Ezt senki se tudja tagadni, ez nem illúzió volt, hát éreztem. Éreztem, ahogy a gerincemen végigfut az a borzongató, de mégis jó érzés, a tudat, hogy egy elem birtokosa van jelen. Érzem, ahogy elnyílt ajkaim a heves lélegzetvételek miatt kiszáradnak, és csak lassan jut el az agyamig a tény, hogy nyaljam meg őket. Basszus basszus.
A kérdéseire, a befejezett és befejezetlen, ki nem mondott tényekre csak hevesen bólogatok. Biztos vagyok benne, hogy igazam van. Csak úgy nem jön ki tűz az emberből, ahogy nem is emelkedik el csak mert meditál és úgy érzi, hogy tökéletesen jó helyen van. - Az elemed megvédett tőlem. Úgy érezte, hogy fenyegetlek. - túlzás volt ennyire korán emeléssel próbálkoznom, de őszintén szólva, annyira elragadott a hév, hogy arra szavak sincsenek. Lepillantok a kezeire, de sokkal jobban izgat az utána jövő pillanat, ahogy megvakarga a füle mögötti részt. Nekem is viszkedett a tenyerenyerem, vicceltek is vele, hogy valakit meg akarok ütni, de aztán ott volt a jel. Óvatosan közelebb lépek hozzá, és, ha engedi, félre simítom a hajszálait. - Meg kell keresnünk Zsófit. - suttogom, ahogy megérintem a helyet, és próbálom hűsítéssel enyhíteni a helyét, már persze, ha nem ugrik el tőlem, akkor csak zavartan pillantok rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=883748#post883748][b]Alicia Sara Sjölander - 2024.11.05. 22:32[/b][/url]

Több dolog is motivált abban, hogy a csereprogram keretében a Bagolykő falai közé jöjjek, és ezek egyike volt a kíváncsiságom, hogy láthatok majd elemistákat a képességüket gyakorolni. Nem mintha olyan hatalmas látványosság lenne, hiszen úgy tudom, hogy a fülük botját se mozgatják, csak megtörténik körülöttük, amit kigondolnak. De aztán átélni mégis izgalmasnak bizonyult, talán túlságosan is, arra azonban legvadabb álmomban sem gondoltam volna, hogy ez majd előcsalja belőlem is ezt a fajta mágiát.
Még mindig képtelen vagyok felfogni, hogy ez velem történik meg, olyan, mint valami vad fantazmagória, mint valami rólam szóló fanfiction, épp csak a félmeztelen, izmos, szexi pasi hiányzik, aki lágyan végigsimítana arcom vonalán, és közölné, hogy ő mindvégig tudta, hogy ez bennem van. Helyette itt van Ava, aki logikus magyarázatokkal szolgál. Cseppet sem fanfictionös a szitu.
- Megvédett..? Majdnem bántottalak? - kérdezem aggodalmasan, de aztán megdermedek, mikor közelebb lép hozzám, és fülem mögé nyúl, hajam félretolva. - Van ott valami? Megégett?
Nem láthatom természetesen, hogy mi van a fülem mögött, de hagyom neki, hogy megvizsgálja, és aztán hűs levegő kezdi borzolni a bőröm ott, ő pedig tovább suttog, amitől komolyan kezd az az érzésem lenni, hogy bajban vagyok.
- Jó, keressük - bólintok nagyot nyelve, és el is kezdem lélekben felkészíteni magam, hogy le leszek cseszve, amiért nem vettem észre előbb, hogy pyromágus vagyok.