Az erdő felé sétálva lassacskán egy apró, fából készült ház tűnik fel a láthatáron. Ahogy egyre közelebb jutunk a kis viskóhoz, kivehetővé válik a ház oldalánál megbúvó melléképület - ennek belsejében kisebb-nagyobb ketrecek, boxok találhatóak, amelyekben az ápolást igénylő kisebb állatok és bestiák kapnak szállást, illetve itt raktározzák a gondozásukhoz szükséges eszközöket is. A lak mögött elterülő, Mihály által rendbetett kicsi veteményes alaposan kinőtte magát, látszik, hogy gondját viselik. Néhány növény tud vigyázni magára, ezek a veszélyesnek ítélt látogatók közeledtére elszaladnak vagy elbújnak a földben, de akadnak itt teljesen hagyományos zöldségek, gyümölcsök és fűszerek is, továbbá bájitalhozzávalókat és egyéb gyógynövényeket is lelhet az elkerített területen a szemfüles kutakodó. A nyári szezonban hatalmas dinnyék nőnek itt, amiket szívesen megoszt látogatóival.


A házikót új gazdája nem igazán alakította át. Odakint még mindig nyúzott a lábtörlő, legfeljebb terepre való bakancs és gumicsizma állnak mellette; belül is leginkább a bútorok változtak csupán. A ház három helyiségből áll – egy fürdőszobából, egy konyhából és egy nappaliból. Ez utóbbiba érkezik az az illető, aki átlépte a küszöböt. Előszoba tulajdonképpen nincs, csak egy plafonról lelógó színes függönnyel elválasztott apró térrész szolgál arra, hogy felakasszuk a kabátot a falból meredő fogasra, vagy levegyük a cipőt.
Nagyjábóli látkép, a függöny nélkül
A nappali az épület legnagyobb helyisége, bár alapból nem mondható tágasnak. Az ajtótól jobbra egy hatalmas ablak található, amin rengeteg fény áramlik be. Talán a legnagyobb változás, hogy sokkal szellősebb, több a szabad tér - a padlót az ajtótól jobbra megemelték, otthonos zuggá alakítva, a bútorok nagyobbik része eltűnt. A szoba közepén heverő szőnyeget megőrizte, ám az ágyból mindössze a kényelmes matracot hagyta meg, amin tarka takaró és jópár párna hever mindig. A szekrényt egy ügyes bűbájjal voltaképp beleépítette a falba. Az elődje által gondosan fehérre meszelt falat Radúz rajzlapnak kiáltotta ki - amikor csak ideje vagy kedve engedi, festeget rá és díszítgeti. A szekrény melletti polcról jóformán eltűntek a könyvek (csak az okvetlen szükségesnek ítélt darabok maradhattak), így már felfért a gramofon és kevés személyes tárgya. A polc szélére apró égősort utánzó mágikus fényforrást aggatott.
A nappalit a konyha követi, amelyet most fagyöngysor helyett egy másik tarka, batikolt függöny választ el a másik helyiségtől. Berendezése tökéletesen átlagos, leszámítva azt a teakészletet, ami pusztán színeivel vonzza a takintetet. A pult álló fűszertartók száma gyarapodott, míg a rongyos, mugli szakácskönyvek eltűntek. A falak itt is fehérek, a kerámiatálak helyét pedig szárítani felakasztott növénycsokrok vették át. Az ablakban fűszernövények sorakoznak egy virágosládában.
A fürdőszoba meghökkentő egyszerűséget mutat. Bambusz kilépő, törülköző, illetve a tisztálkodáshoz használatos szerek. Az apró ablakra nagy, tarka üvegragasztó került és a ház egyetlen régi növénye is itt kapott helyet, hogy nuygodtan szövögesse magát tovább a végtelen (és a plafon) felé.

Amióta megjött a csípősebb hideg, azon kaptam magam, hogy egyre több időt töltök a szabadban. Valószínűleg ennek ahhoz is köze volt, hogy érkezésem után az első két hónapot a könyvtárba zárkózva töltöttem, de most hogy már a másodéves teendőimet is úgy ahogy átlátom, több szabadidőm marad ilyen úri mulatságokra, mint a séta Zelmával a kastély körül. Mivel Őfelsége a szürkületben szeret bóklászni, én alkalmazkodva ehhez hűségesen szedem a lábaimat most is a nyomában, bármennyire is gyűlölöm ezt a félhomályt. Mindenféle fura alakokat látok bele a bokrokba, és a tény, hogy még bőven nem ismerem a varázsvilág rejtette összes veszélyt csak még jobban elrettent. Ennek ellenére angyali nyugalmat színlelve lépkedek határozottan a kis fehér popóját követve, kezemben a kedvenc bögrémmel, amibe inkább két kézzel kapaszkodom, mintsem egyszerűen tartom.
Ahogy egyre közelebb érünk az erdőhöz, megszólal bennem a felelősségteljes gazdi, és gyorsítok lépteimen, hogy utolérjem a kisállatomat. Nem akartam visszaparancsolni, de több mint valószínű, hogy megérezte a félelmemet, mert a vadőrlak mellett megállt és bevárt.
Mint valami rossz horrorfilm kezdete, ahogy Zelma mellé értem furcsa reccsenést hallottam a kunyhó mögül. Ha nem rettegtem volna attól, hogy a ház lakója kérdőre von, hogy miért ólálkodok errefelé, már nyomban hátra arcot vágtam volna, de félve ettől inkább felkaptam a macskát, majd az szimpatikusabb oldalt választva lassú léptekkel elindultam a hang felé. A terveim szerint ha az itt lakók matatnak hátul, akkor illedelmesen köszönök, ha valamilyen egyéb lény, akkor még mindig lesz időm futni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=856197#post856197][b]Kobán Emma - 2022.11.10. 00:29[/b][/url]

Amióta megjött a csípősebb hideg, azon kaptam magam, hogy egyre több időt töltök a szabadban. Valószínűleg ennek ahhoz is köze volt, hogy érkezésem után az első két hónapot a könyvtárba zárkózva töltöttem, de most hogy már a másodéves teendőimet is úgy ahogy átlátom, több szabadidőm marad ilyen úri mulatságokra, mint a séta Zelmával a kastély körül. Mivel Őfelsége a szürkületben szeret bóklászni, én alkalmazkodva ehhez hűségesen szedem a lábaimat most is a nyomában, bármennyire is gyűlölöm ezt a félhomályt. Mindenféle fura alakokat látok bele a bokrokba, és a tény, hogy még bőven nem ismerem a varázsvilág rejtette összes veszélyt csak még jobban elrettent. Ennek ellenére angyali nyugalmat színlelve lépkedek határozottan a kis fehér popóját követve, kezemben a kedvenc bögrémmel, amibe inkább két kézzel kapaszkodom, mintsem egyszerűen tartom.
Ahogy egyre közelebb érünk az erdőhöz, megszólal bennem a felelősségteljes gazdi, és gyorsítok lépteimen, hogy utolérjem a kisállatomat. Nem akartam visszaparancsolni, de több mint valószínű, hogy megérezte a félelmemet, mert a vadőrlak mellett megállt és bevárt.
Mint valami rossz horrorfilm kezdete, ahogy Zelma mellé értem furcsa reccsenést hallottam a kunyhó mögül. Ha nem rettegtem volna attól, hogy a ház lakója kérdőre von, hogy miért ólálkodok errefelé, már nyomban hátra arcot vágtam volna, de félve ettől inkább felkaptam a macskát, majd az szimpatikusabb oldalt választva lassú léptekkel elindultam a hang felé. A terveim szerint ha az itt lakók matatnak hátul, akkor illedelmesen köszönök, ha valamilyen egyéb lény, akkor még mindig lesz időm futni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=856199#post856199][b]Farkas Natália - 2022.11.10. 01:11[/b][/url]

Kicsit hűvös van, bár a kabátom meleg, a cipőből a vékonyabb talpút vettem fel és kicsit érzem. Nem lenne jó ilyen hamar a Gyengélkedőn kikötni felfázással, és Anya se örülne, hogy hidegben mászkálok kint tornacipőben. Sajnos még nem tudom azt a bűbájt, amivel melegebbé tudom tenni, így marad az, hogy elindulok. Az egyik háztársam mesélt az erdőről, meg arról, hogy mennyi szörnyeteg és vad lakik benne, illetve mennyire veszélyes. Én pedig prüszköltem egyet, hogy biztos nem, mert akkor nem lenne iskola mellette, hát nem hülyék itt az emberek. Kinevetett, majd azt mondta, akkor nézzem csak meg. El is jött velem, egy idő után azonban leszakadtam mellőle, a kis ösvényt követtem, ami egy picit tisztább részre vitt. Muszáj megjegyeznem, hogy korántsem mentünk nagyon mélyen be, ez még mindig a széle, azért is ritkásabbak a fák. Azonban a társam, a nagyszájú biztosan kifutott, amikor hallott valami hangot és már a kastélyban meséli, hogy majdnem széttépte egy fenevad. Beszari! Azonban két perc múlva már én is kifelé osonok, amikor meghallottam valamit kaparászni. A szívem hevesebben dobog, azonban nem futottam, nem képzeltem bele rémes dolgokat. Annyira. Abban biztos vagyok, hogy éjszaka a legrosszabb, meg teliholdkor, mert akkor lehetnek itt vérfarkasok is. Mondták, hogy tanulhatnak itt olyanok is, így, akkor biztos nem jövök ki. Egy nagyobb reccsenést hallok, amikor megugrok picit és végleg elhagyom az erdőt. Látom magam előtt a vadőrlakot, hogy lakják is és közelebb merészkedem. Belesnék én az ablakon is, amikor lépéseket hallok. Biztos a vadőr! Lehet nem kellene itt lennem? Olyan késő nincs, de hamarabb sötétedik és nem épp ez a legális helye az udvarnak. Osonok hát, épp oldalra nézek, amikor rám köszönnek. Annyira váratlanul ér, mivel az ellenkező irányból hallottam a lépéseket, hogy felsikkantok. A szám elé kapom a kezem és fordulok a lány irányába, majd elnevetem magam.
- Jajh, ne ijesztgess! Azt hittem a vadőr jön leszidni, hogy összetaposok valamit – sóhajtok egy nagyot, hogy a megint hevesebb szívverésem lecsillapodjon. - Eltévedtél, vagy te is megnézed, mennyire ijesztő az erdő? - Lépkedek közelebb hozzá, amikor kiveszem, hogy nem valami kesztyű vagy egyéb melegítő van a kezében, hanem egy cica. Lehet rossz a szemem? Mindegy, mert ott egy cica.
- De aranyos! Mi a neve? - most már bátrabb vagyok én is. Ha van itt egy macska, már rossz nem lehet. Nekem nagyon hiányzik Pompadour.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=856204#post856204][b]Kobán Emma - 2022.11.10. 02:15[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=856577#post856577][b]Farkas Natália - 2022.11.14. 14:50[/b][/url]

Nehezen tudom elképzelni, hogy itt fog érni a csúfos halál, hiszen Anya is megmondta, hogy az iskola biztonságos. Mégsem tudom teljesen elengedi és elfelejteni, hogy mégis lehet valami, ami majd felfal és amitől nekem végem lehet. Bizonyára az erdő az oka, hiszen nagyon régi, nagyon magas és sűrűn nőtt fákkal, illetve rettentő csendes. Ezt látva mindenkinek megfordul a fejében, hogy valami nincs itt rendben, hogy valaki figyeli és hasonlók. Máris olyan, mint egy ijesztő rémtörténet, horror mese. Azonban amikor rám köszönnek, hamar eljut a tudatomig, hogy bizony, nem itt fog érni a csúfos halál. Pontosan olyan ijedt és megilletődött a lány, mit én, aki végül szembekerül velem. Hála! A köszönése sem valami démoni nyelv, így hamar mantrázom magamnak, hogy nyugodjak meg. Megrázom lágyan a fejem, hogy mennyire bedőltem a nagyok rémes históriának! Én nem leszek ijedős! Ettől függetlenül, azért körbe is nézek, nem-e figyel tényleg valaki.
- Semmi gond, nem haragszom! Én sem figyeltem, azt hittem az vagy, akivel eljöttem ideáig – neki azonban nyoma sincs. Ezt majd kihagyom a mesélésből, amikor visszaérve találkozok vele, azonban arra pont jó lesz, hogy megmondjam neki, mennyire gyáva nyúl. Meg, hogy nem illik lányokat egyedül hagyni az erdőben! Még ha az csak a széle.
- Én kirándultam kicsit. Aztán éppen indultam vissza, de én is hallottam a zajt. Szerintem egymást hallottuk – nevetek megint egy picit, mert ez így már vicces inkább. Nem is gondolja az ember, hogy egy másik mennyire bele tudja képzelni magát valami rémes történetbe és akkor mindenfélére gondol. Ostobának érzem magam, szerencsére azonban bőven van mire figyelnem. - A vadőr állítólag kedves, hacsak nem a veteményest taposod le vagy rossz helyen sétálsz – abban azonban nem vagyok biztos, hogy nem vagyunk-e ott most, ahol nem kéne. Vagy mit ültettek a lábunk alá. Így inkább nem kockáztatom meg, hogy bekopogjak, sokkal jobban érdekel és tetszik nekem a cica. Most merek csak közelebb sétálni hozzá.
- Szia Zelma. Én Natália vagyok, te pediiiig…? - Sajnos nem tudom kitalálni a neveket, azonban kérdezni merek. A cica közben lekerül a földre, így megállva guggolok le és nyújtom felé a kezem. - Nekem is van cicám, otthon van a Nagyival jelenleg. Az ő neve Madame Pompadour. Trükköket nem tud, de nagyon hangosan dorombolni igen – meg hát, kunyerálni, azt melyik macska nem. Anya szerint el lett kényeztetve, szerintem pedig olyat nem lehet. Ahogy odaér hozzám a macska, már simogatom is vagy épp játszok vele, ha úgy szeretné. Tekintetem azonban a lányra emelem.
- Én még meg akartam nézni ott oldalt, hogy milyen az a nagy kidőlt fa. Állítólag sok a gomba és érdekesek. Meg akivel jöttem, azt mondta, lakik ott rókacsalád is, de neki már nem hiszek… Mindenesetre, ha van kedved, megnézzük együtt? Aztán vissza tudunk menni, igen – bólogatok. Nem egy nagy túra, tudom, de… ennyi még belefér, nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=856663#post856663][b]Kobán Emma - 2022.11.16. 15:24[/b][/url]