Az erdő felé sétálva lassacskán egy apró, fából készült ház tűnik fel a láthatáron. Ahogy egyre közelebb jutunk a kis viskóhoz, kivehetővé válik a ház oldalánál megbúvó melléképület - ennek belsejében kisebb-nagyobb ketrecek, boxok találhatóak, amelyekben az ápolást igénylő kisebb állatok és bestiák kapnak szállást, illetve itt raktározzák a gondozásukhoz szükséges eszközöket is. A lak mögött elterülő, Mihály által rendbetett kicsi veteményes alaposan kinőtte magát, látszik, hogy gondját viselik. Néhány növény tud vigyázni magára, ezek a veszélyesnek ítélt látogatók közeledtére elszaladnak vagy elbújnak a földben, de akadnak itt teljesen hagyományos zöldségek, gyümölcsök és fűszerek is, továbbá bájitalhozzávalókat és egyéb gyógynövényeket is lelhet az elkerített területen a szemfüles kutakodó. A nyári szezonban hatalmas dinnyék nőnek itt, amiket szívesen megoszt látogatóival.


A házikót új gazdája nem igazán alakította át. Odakint még mindig nyúzott a lábtörlő, legfeljebb terepre való bakancs és gumicsizma állnak mellette; belül is leginkább a bútorok változtak csupán. A ház három helyiségből áll – egy fürdőszobából, egy konyhából és egy nappaliból. Ez utóbbiba érkezik az az illető, aki átlépte a küszöböt. Előszoba tulajdonképpen nincs, csak egy plafonról lelógó színes függönnyel elválasztott apró térrész szolgál arra, hogy felakasszuk a kabátot a falból meredő fogasra, vagy levegyük a cipőt.
Nagyjábóli látkép, a függöny nélkül
A nappali az épület legnagyobb helyisége, bár alapból nem mondható tágasnak. Az ajtótól jobbra egy hatalmas ablak található, amin rengeteg fény áramlik be. Talán a legnagyobb változás, hogy sokkal szellősebb, több a szabad tér - a padlót az ajtótól jobbra megemelték, otthonos zuggá alakítva, a bútorok nagyobbik része eltűnt. A szoba közepén heverő szőnyeget megőrizte, ám az ágyból mindössze a kényelmes matracot hagyta meg, amin tarka takaró és jópár párna hever mindig. A szekrényt egy ügyes bűbájjal voltaképp beleépítette a falba. Az elődje által gondosan fehérre meszelt falat Radúz rajzlapnak kiáltotta ki - amikor csak ideje vagy kedve engedi, festeget rá és díszítgeti. A szekrény melletti polcról jóformán eltűntek a könyvek (csak az okvetlen szükségesnek ítélt darabok maradhattak), így már felfért a gramofon és kevés személyes tárgya. A polc szélére apró égősort utánzó mágikus fényforrást aggatott.
A nappalit a konyha követi, amelyet most fagyöngysor helyett egy másik tarka, batikolt függöny választ el a másik helyiségtől. Berendezése tökéletesen átlagos, leszámítva azt a teakészletet, ami pusztán színeivel vonzza a takintetet. A pult álló fűszertartók száma gyarapodott, míg a rongyos, mugli szakácskönyvek eltűntek. A falak itt is fehérek, a kerámiatálak helyét pedig szárítani felakasztott növénycsokrok vették át. Az ablakban fűszernövények sorakoznak egy virágosládában.
A fürdőszoba meghökkentő egyszerűséget mutat. Bambusz kilépő, törülköző, illetve a tisztálkodáshoz használatos szerek. Az apró ablakra nagy, tarka üvegragasztó került és a ház egyetlen régi növénye is itt kapott helyet, hogy nuygodtan szövögesse magát tovább a végtelen (és a plafon) felé.

Most, hogy lassan minden vizsga véget ér, a kastély ismét kezd hangossá válni. Persze, bőven akadnak olyanok, akik másokat pisszegnek, hurrognak le, hogy nekik még van egy nagy mérkőzésük és jó lenne, ha tudnának figyelni. Épp ezért, amikor rátalálok Sárira és úgy vagyok vele, hogy jó lenne beszélni pár dologról, inkább karolok belé és invitálom kifelé. Kinek hiányzik, hogy a fülünkbe kiabáljanak? Jobb a békesség, én azt mondom.
Kifelé menet, az egyik alsóbb éves ugrál egy padon, hogy átment Bájitaltanból. Felnevetek, majd ez eltűnik arcomról, amikor egy az egyben zúg le szerencsétlen és vágódik el a padlón. Odalépve látom, még ott is nevet, így mikor felsegítem, együtt nevetünk. Csak nem töri össze magát ma jobban.
- Ezek a jól sikerült vizsgák megőrjítik az embereket - nem mintha én nem tudnék így csinálni úgy minden vizsgám után. Már azon is gondolkodtam, hogy úgy berúgok, mint az a bizonyos csacsi, de nemigen szeretem egyik alkohol ízét sem, így aztán marad az, hogy eszek valami finomságot, benyomok valami zenét és arra mulatok Petyával, Bettivel vagy éppen aki ott van. Apropó, Betti. Nem tudom Sári mennyit tud és mennyit nem, rohanós év volt és nem sok idővel, így talán azt is megemlítem. Kiérve nyújtózok egy nagyot, persze elengedtem karját már rég, nem akarom, hogy itt furcsaságokat magyarázzanak majd rólunk az Edictum lapjain. Már csak az hiányzik, komolyan. Fordulva egyet, a vadőrlak felé indulok. Ott mindig olyan kis csendes minden, kivéve, ha épp ott bújnak el bagózni valakik. Múltkor sikerült belefutnom pár füstbe, de nem jelentettem, mert hát, egy: mire odaér valaki eltűnnek, kettő: ha mégis lebuknak, nekem annyi. Köszinem.
- Na, itt tudunk beszélni. Senki se sikít, senki se sír - nevetek fel, majd lehuppanok a kidőlt törzsre, amely most egy jó padnak bizonyul. Nekem már vége van a vizsgaidőszaknak, de nem szeretnék erről beszélni, elég volt, hosszú és nehéz, jobb végre túl lenni rajta.
- Mesélj, hogy vagy? - fordulok végül felé, miután kinyújtóztam magam ismét és lábaim kényelmesen pakolom előre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=837327#post837327][b]Elijah Kearney - 2021.09.26. 11:01[/b][/url]

Most, hogy lassan minden vizsga véget ér, a kastély ismét kezd hangossá válni. Persze, bőven akadnak olyanok, akik másokat pisszegnek, hurrognak le, hogy nekik még van egy nagy mérkőzésük és jó lenne, ha tudnának figyelni. Épp ezért, amikor rátalálok Sárira és úgy vagyok vele, hogy jó lenne beszélni pár dologról, inkább karolok belé és invitálom kifelé. Kinek hiányzik, hogy a fülünkbe kiabáljanak? Jobb a békesség, én azt mondom.
Kifelé menet, az egyik alsóbb éves ugrál egy padon, hogy átment Bájitaltanból. Felnevetek, majd ez eltűnik arcomról, amikor egy az egyben zúg le szerencsétlen és vágódik el a padlón. Odalépve látom, még ott is nevet, így mikor felsegítem, együtt nevetünk. Csak nem töri össze magát ma jobban.
- Ezek a jól sikerült vizsgák megőrjítik az embereket - nem mintha én nem tudnék így csinálni úgy minden vizsgám után. Már azon is gondolkodtam, hogy úgy berúgok, mint az a bizonyos csacsi, de nemigen szeretem egyik alkohol ízét sem, így aztán marad az, hogy eszek valami finomságot, benyomok valami zenét és arra mulatok Petyával, Bettivel vagy éppen aki ott van. Apropó, Betti. Nem tudom Sári mennyit tud és mennyit nem, rohanós év volt és nem sok idővel, így talán azt is megemlítem. Kiérve nyújtózok egy nagyot, persze elengedtem karját már rég, nem akarom, hogy itt furcsaságokat magyarázzanak majd rólunk az Edictum lapjain. Már csak az hiányzik, komolyan. Fordulva egyet, a vadőrlak felé indulok. Ott mindig olyan kis csendes minden, kivéve, ha épp ott bújnak el bagózni valakik. Múltkor sikerült belefutnom pár füstbe, de nem jelentettem, mert hát, egy: mire odaér valaki eltűnnek, kettő: ha mégis lebuknak, nekem annyi. Köszinem.
- Na, itt tudunk beszélni. Senki se sikít, senki se sír - nevetek fel, majd lehuppanok a kidőlt törzsre, amely most egy jó padnak bizonyul. Nekem már vége van a vizsgaidőszaknak, de nem szeretnék erről beszélni, elég volt, hosszú és nehéz, jobb végre túl lenni rajta.
- Mesélj, hogy vagy? - fordulok végül felé, miután kinyújtóztam magam ismét és lábaim kényelmesen pakolom előre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=837753#post837753][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2021.10.05. 20:19[/b][/url]

Úgy repült el felette ez az ötödév, hogy észre sem vette. Egyik nap még két apja sem jártak iskolába, másik nap meg hopp, már ott ült a VAV felett izzadva. Sok volt a stressz, az utóbbi hónapokban megint fogyott, nem keveset, látszik is rajta, hogy szinte már zörög. De most kicsit megnyugodhat, valahogy kezdi elengedni ezeket a dolgokat így, hogy már egy vizsgát sem kell megírnia. Az, hogy hogy sikerült… ha nem sikerült is, minek stresszeljen rajta? Az eredmény akkor sem változik, ha belebetegszik az idegeskedésbe.
- Ne is mondd, főleg a kicsiket. – Nekik már rutinjuk van, öt-hat éve csinálják végig újra és újra, így már a sikerélmény sem akkora egy jó eredmény után, mint kezdetben, mikor még első vagy másodévesek voltak csupán. Ilyen ez, változnak, felnőnek, megkomolyodnak.
Hagyja, hogy Eli vigye amerre akarja, neki aztán mindegy, hol ülnek le beszélgetni. Flynn szorgosan nyargal utánuk, összeköti a kellemeset a hasznossal és megmozgatja kicsit az állatot. A vizsgák alatt nem volt annyi ideje, mint szerette volna, de most aztán teljes erőbedobással dübörögnek a jól megszokott séták.
Nevet, hogy senki sem sír, senki sem sikít, nem akarja már hozzátenni, hogy majd akkor ő. Rettentően kész van idegileg, de igyekszik erős maradni, mert nem akar összeroppanni megint. – Hát… nem tudom. Valahogy semmi nem kerek. Elromlott az elemim. Vagyis már régen rossz, csak mostanában még rosszabb. Lehet, hogy megbuktam a VAV-on. És nem tudom, Zsomborral is olyan fura. De azért, mert én vagyok fura és körülöttem már minden fura. – És ez még nem is minden, csak a dolgok egy része, amik most kiszakadnak belőle. Bizonytalan és fél mindentől, hogy mindenkinek csalódást okoz és mindent elront.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=838705#post838705][b]Elijah Kearney - 2021.10.31. 08:16[/b][/url]

A kisállat jelenléte csak a bónusz, engem főleg nem zavar, még ha nem is sikerült azóta sem eldöntenem, mellettem mi lenne jó. Elengedtem, valahogy úgy vagyok ezzel, mint a pályaválasztással, sosem tudok dűlőre jutni és rájönni, mi az, ami jó, mert közben van hatszáz másik dolog, ami ugyan úgy tetszik. Annyi biztos, hogy legalább a VAV már nem fenyeget engem, bár a gondolata, már amely kérdések megmaradtak, bőven elegek ahhoz, hogy rájöjjek, mennyire iszonyatos volt. Én hiába nem voltam már kicsi, akkor is bele voltam őrülve előtte, pontosan annyira, hogy előtte való nap még lázat is produkáltam. Aztán kaptam pár korty löttyöt és minden rendben volt, sikerült is és most megint gondolhatok rá, hogy elhúzzam a számat.
- A nagyokat is, csak ők tudják, hova kell elbújni sírni – persze, ez amolyan vicc volt. A legtöbb nem sír, de attól még ideges, hogy nem mutatja ki. Ez már csak ilyen, ellene tenni nemigen lehet. Még azok is érzik, akik amúgy tanultak, mindent tudnak, őket azonban lehet nem a megbukás, hanem a 100% elérése izgatja. Nos, kinek mi az agybaja, ugye.
Végül, én sem nagyon gondolkodom merre, csak megyek előre. Idekint jobb, persze, Sárit nézve, akinek kicsit sápadtabb a színe, mint megszokta tőle, jót is fog tenni. Egy kis nap senkit sem ölt meg. Valahogy más a lány, bár én ehhez nem értek, annyit nem is lógunk együtt, mégis feltűnik. Talán inkább ezért, nem a retek vizsgák miatt kerestem fel. Lehuppanok, nevetek vele egy sort, mert tény és való, a másik nagy szempont az volt, hogy ne itt omoljon össze egy rakat diák, illetve tudom, hogy valamennyi közös helyiségben akadnak még, akik magolnak és kiakadnak, ha valaki hangosan vesz levegőt. Hátradőlök, hogy hallgassam és hát az általános választ várom, hogy fáradt, de minden rendben. Aztán a valóság meglep. Nagyobbra nyílnak a szemeim, pislogva hallgatom őt, aki nos… ez nem a legjobb éve.
- Mi, mi, mi? - ebből egy is sok, hát még a többivel karöltve. Kezdem megérteni, miért sápadt. - Hogy érted, hogy elromlott az elemid? De az… az nem lehet, nem? - kezdem az elején, a többi meg majd, utána. Egyszerre egy teher. - Vélhetően a többi azért fura, mert furán érzed magad, igen. Deee majd azt is, csak előbb… hogy romlik el. Biztos nem!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=838714#post838714][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2021.10.31. 17:13[/b][/url]

- A nőimosdónál nincs is jobb hely. - Ha azok a fülkék és tükrök mesélni tudnának, hogy mi mindent éltek már át az elmúlt évek során, Sára biztos benne, hogy olyan cifra történetek kerekednének, amikre az Edictum is szívesen lecsapna. A tinilányok egyfajta furcsa szentélye ez, ide bújnak el ha örülnek, ha szomorúak, ha haditervet szőnek, vagy ha sírnak. Önmagában az a tény, hogy a lányok mindig kettesével járnak mosdóba már elég alapot szolgáltat ezekhez.
- Ne haragudj, nem akartam így rád zúdítani az egészet - kicsit bűntudatosan pislog, ahogy a három mi elhangzik egymás után. Bele sem gondolt, hogy ez így mennyire leterhelő lehet, csak igyekezett megszabadulni a benne lévő feszültségtől. Az, hogy ennek épp szegény Eli lett az áldozata tényleg nem volt szándékos, de hát így járt. Sára bízik benne, és a bizalma néha ilyeneket eredményez. Mert nyilván holmi jött-ment idegennek nem fogja elmondani, mi bántja a szívét, de ilyenkor mer őszintének lenni.
- Hát így... nem is tudom. Minél előrébb jutok a tanulásban, annál inkább azt érzem, hogy mégsem vagyok egészen ura. Flynn mondjuk sokat segít, de többször volt már, hogy bántottam valakit, mert a vadmágiám erősebb volt nálam. - A kis dög tudja, hogy épp róla van szó, felhagy hát a szorgos bogárkergetéssel, amivel eddig lefoglalta magát, és lendületből ugrik gazdája ölébe, ezzel összemaszatolva a lány ruháját. Sára elnéző mosollyal ingatja fejét, miközben hosszú ujjai eltűnnek az állat szőrében. - Szóval nem tudom. Most az oktatókkal igyekszünk megoldani ezt a problémát. - Annak azért örül, hogy nem egyedül kell szembenéznie ezzel a kis problémával, mert az lehet, hogy nem vezetne túl sok jóhoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=838732#post838732][b]Elijah Kearney - 2021.11.01. 12:13[/b][/url]

- Hát lehet, de ha én oda mennék be sírni, akkor hamar fenékbe lennék billentve – nevetek fel halkan, mert elég furcsa elképzelés lenne az, hogy a lányok helyére járok, ha éppen valami bánt engem. Elvégre, van fiú mosdó is, bár oda sírni, a sok évem alatt egy embert se láttam betérni. Bandáznak ott is, vagy mikor vágni lehet a cigifüstöt, mert éppen az a hely inkább arra van. Vagy verekednek, kötekednek, de szerencsére ez is ritka. Szóval, lehet még furább lenne a lánymosdó helyett, ha ott sírnék. Szerencsére ha el is kenődök, akkor hamar elmúlik és könnyek nélkül.
- Ugyan! Én nem haragszom. Leszek én a váll, amire támaszkodhatsz vaaagy a lány mosdó, ahol sírhatsz – bátorító mosolyt küldök felé. - Ki kell mondani ezeket, nekem meg nem teher, szívesen segítek így is. Ne aggódj ezen – nehéz kimondani egy bajt is, nemhogy többet. A vizsgák lenne a „legegyszerűbb”, míg a többi csak tetézi a gondokat. Bizonyára ezek miatt érzi azt, hogy nem sikerült a VAV, ami lehet nem is lenne meglepő, de én szeretném, hogy sikerüljön neki. Ha pedig nem, akkor lesz egy évünk, hogy feltornázzuk. Nem fogom lenézni azért, amiért nem sikerül vagy épp csak gyengén, az enyém sem volt egy remekmű és soha nem is lesz. Ez olyan, amin jobb túl lenni, mihamarabb. Egyelőre hagyom is a vizsgát, kezdjük az elején és figyelek. Lehet ebben csak ennyit tudok tenni, de ez is valami.
- Jaj – nyikkanok egyet, hogy bántott valakit. Tudom, hogy nem szeretne ilyet és nem is szándékozott, csak éppen nem tudja kézben tartani. Értem én, mert volt, hogy az enyém is zabolátlankodott, azonban nem bántottam vele senkit. Annyira sosem volt erős. Elnézem az állat ugrását, amivel szinte azonnal a neve említése után, már ölben is terem. Bizonyára érzi, hogy róla van szó és miről.
- Emészted magad ezek miatt, ami érthető. De nem is te tehetsz róla, hiszen nem tudod azt a részét irányítani. Tudom, könnyű mondani úgy, hogy nem tudom milyen ez, viszont a bűntudat is nehéz – szusszanok egy nagyot. - Hogy van ez a vadmágia? Amikor épp ideges vagy vagy valami, akkor jön? Az oktató sokat tud majd segíteni, lehet ilyen gyakorlatok kellenek majd, hogy mindig nyugalom legyen – utalok én itt meditálásra is akár, vagy fogalmam sincs mire. Az a lényeg, hogy már kért segítséget, amivel elindult a jó felé.
- A vizsga akkor most ne is érdekeljen, rosszkor jött nagyon. Előbb legyél te jobban, aztán jöhet a hülye VAV – próbálom bátorítani, hátha könnyebb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=842863#post842863][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2022.01.27. 00:13[/b][/url]

- Tudod, ami a lányvécében történik, az ott is marad. Különben is, veled szerintem minden csaj nagyon toleráns lenne, ha bemennél sírva. – Sári legalábbis simán úgy gondolja, hogy Eli az a fiú, akivel bármelyik másik lány szívesen közösködik, és akivel nagyon jó együtt sírni. Kellően érzékeny és széplelkű hozzá a göndör, hogy megértse, hogy mennyire élet és halál múlhat egy kiadós zokogáson.
- Annyira jó, hogy vagy – szusszan hálásan, majd kócos fejét Eli vállára hajtja. Komolyan, néha el nem tudja képzelni, hogy mi lenne vele nélküle. Csodás barátnői vannak, ez kétségtelen, de akkor is, Eli az Eli, nem holmi barátnő. Elképesztően sokat jelent neki a fiú barátsága.
- Igen, legtöbbször a heves érzelmi reakciók váltják ki belőlem, főleg a negatív dolgok. – Végülis, egyáltalán nem rossz az, ha a barátai tudják, mikor kell menekülőre fogni. Sőt, határozottan hasznos is lehet. Bár értelemszerű, hogy nem fognak rögtön elrohanni, mikor meglátják, hogy szomorú, vagy ideges, de így talán időben tudnak kapcsolni, hogy esetleg baj van. Bár ne legyen, nem akarja, hogy legyen, de nem tudhatja. – Az oktatóim szerencsére sokat segítenek, úgyhogy valószínű nem lesz nagyobb baj. – Ez épp elég nagy, nem kell tetézni. Lehet azt már nem élné túl épésszel.
- Nem fogok a kardomba dőlni, ha nem sikerült. Legfeljebb még egy évvel tovább élvezem itt a bulit. – Valahogy a legkisebb gondja is nagyobb annál, minthogy megbukik-e. Eddig úgysem sikerült, egy évvel már így is a többiek felett jár korban, akkor meg nem mindegy, hogy mennyivel idősebb az évfolyamtársainál, meg hogy hányszor kell bejárnia órákra? Nem izgatja, egyszerűen csak nem fontos.
- Mesélj azért te is, hogy te, hogy vagy. – Ideje, hogy egy kicsit elterelje magáról a szót. Kíváncsi, hogy mi van most köztük Bettivel, meg úgy amúgy is, hogy hogy van a másik, milyen a lelkivilága éppen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=843597#post843597][b]Elijah Kearney - 2022.02.17. 20:53[/b][/url]

Van benne valami. Mármint értem ezt úgy, hogy onnan a pletykák nagy része nem jut ki, vagy ha igen, akkor az Edictum lapjaira kerül. Ami meg tudjuk, hogy minden agyament dolgot le is közöl, ami nem mindig szerencsés. Bár azt hiszem, én olcsón megúsztam mindig is. Ez a lényeg, meg a kicsi fintor az arcomon, ami persze vigyorral társul.
- Ez tény, tudományos – bólogatok végül. - Meg az is, hogy ha én oda bemennék sírva, akkor tíz perc múlva az egész iskola tudná. De jól esik a tudat, hogy nem perverz kukkolónak tartanának – mert ugye, sose tudjuk meg milyen ez éles helyzetben. Szerencsére – már – nagyon kevés az alkalom, amikor elszakad minden cérna és én sírni kezdek. Sőt. Nem emlékszem arra, mikor volt az utolsó, szerencsére. De tudom, hogy nem kell itt megjátszani a kemény embert, ha kell, akkor kell.
- Jajj, ne hozz zavarba – nevetgélek, belül viszont majd’ szétfeszít az öröm. Mert ez az. Nem kell ide semmi továbbgondolás, egyszerűen csak rettentően örülök annak, hogy ezt hallom. Örülök, mert bízik bennem, barátok vagyunk és egyikünk sincs egyedül, amikor épp úgy hozza a sors. Óvatosan cirógatom meg a hátát, hogy tényleg itt vagyok s nem máshol. Valami most nem a legjobb, erre pedig a legjobb gyógyír, ha beszélhet valakinek, úgy, hogy semmit se szégyell és nem fél. Tőlem pedig főleg nem kell. Semmit nem fogok továbbadni és persze, elítélni sem.
- Áhh, azt sejtettem. Nekem a sima mágia is nehezebb olyankor, hát még ez – húzom el a számat, hogy el tudom képzelni, mennyire billen ki a kezéből olyankor az irányítás. Nagyon. Az, hogy emiatt félni kellene? Nem szeretnék, viszont azt sem akarom, hogy HA valami történne, magát hibáztatná, mert az nem az ő döntése, ha ott maradok, amikor rezeg a léc. Az már nem. Ezzel azonban nem fogom sokkolni, épp elég neki a tudat, hogy valami lehet a jövőben, ha nem figyel.
- Az a lényeg. Azon múlik sok, hogy ők mit adnak át. Valaki azt mondja meditálj, énekelj, majd más meg hogy jógázz, tuti. De amikor az ember mérges, akkor pont nem ezek jutnak az eszébe. És mit mondanak, hogy haladsz? - érdeklődöm, mert bizonyára ennek is vannak szintjei, amivel dolgoznak. Nem állhat rosszul, azt tudom, hogy olyankor azért szankciók vannak.
- Én is mindig ezt mondom! Maaajd lesz valami, anyámék se nyúznak meg, magamnak tanulok. De azért na, szurkolok – nem arra biztatom ám, hogy bukjon meg, izibe, viszont ha megtörténik, akkor sem lesz gond. Tovább boldogítom majd.
- Megvagyok én is, megvagyunk Bettivel is. Igazából tökre olyan, mintha sose lett volna semmi gázos. Lehet álmodom csak vagy a szarcunami majd később jön. A mágiám a régi, mikor jó, mikor nem, de megszoktuk egymást. Az egyik tanárom azt javasolta, talán nem árt majd új pálcát keresnem, ami tényleg nekem való. Ki tudja… és te, a vad tűzön kívül? Mesélj bármit! - add ki és akkor könnyebb lesz elven mosolygok rá.