36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Fodor Rebeka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 23
Írta: 2020. június 4. 08:39 | Link

Angelica

Merlin látja lelkem, nem szerettem volna bajt. De ma Mikola prof említett párat a legendás lények közül, amik néha feltűnnek a kastély melletti erdőben, így tanítás után alig bírtam magammal. A bájitaltan beadandó egy kicsit sem mozgatott meg, így a tankönyveimet ledobva a klubhelyiségben, inkább az erdő felé vettem az irányt. A réten áthaladva inkább a vadőrlak környékén maradtam, annyira azért tényleg nem szerettem volna elmászkálni. Habár már később sötétedik, de magamat ismerve addig nem megyek vissza, míg nem találok valami érdekeset.
Néztem a talajt, néztem a bokrokat, néztem én mindenfelé. Csend volt, csak az én talpam alatt sercegett a talaj. Végül kinéztem magamnak távolról egy fa-bokor csoportot, tőle jó öt méterre leguggoltam, és vártam. Kicsit olyan volt, mint amikor hulló csillagot kerestem, és csak egy pontot figyeltem az égbolton reménykedve, hogy pont ott lesz egy. Eddig ugyan sosem jártam sikerrel, de most hátha.
Hozzászólásai ebben a témában
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2020. június 4. 14:46 | Link

Rebeka

Megkönnyebbülve tettem le a pennát, miután befejeztem a bűbájtan beadandómat. Ezzel végeztem a mai napra, és kihasználhattam a szabadidőmet. Odakint szép, fényes idő volt, így azonnal nekivágtam egy kis sétának.
 
 Ahogy a vadőrlak közelébe érek, megpillantok egy lányt, amint guggol egy fa előtt, és nézi azt. Felkelti a kíváncsiságomat, hogy bizony mi érdekeset találhatott, így felé veszem az irányt. Csendben lépkedek, nehogy a meglesett valamit elijesszem, ugyanakkor remélem a lány sem kap tőlem frászt.
 Két méterre tőle megköszörülöm a torkomat, éppen annyira, hogy ő meghallja, majd odamegyek, és leguggolok mellé. Mostanában nem tudom, mi ez a nagy barátkozási kedv, de majd kinövöm. Vagy nem, de talán nem is baj.
 - Szia! Bocs, hogy zavarlak. Angelica Black Wing vagyok, levitás ötödéves. - felényújtanám a jobbomat, ha nem billennék emiatt hátra. Így marad egy barátságos mosoly és egy intés.
 - Mit keresel? - Kérdezem, remélve, hogy nem veszi tolakodásnak. Közben én is a fa és bokrok felé fordítottam a fejemet, és mintha az egyik bokor megrezdült volna. Erre azonban nem mertem volna megesküdni, úgyhogy csak megosztottam figyelmemet a növényzet és a lány között.
Hozzászólásai ebben a témában
Fodor Rebeka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 23
Írta: 2020. június 4. 16:06 | Link

Angelica

Félig reménykedve kaptam a fejemet a hangok felé, de "csak" egy másik diákot véltem felfedezni. Viszont ahogy bemutatkozott, azonnal felcsillant a szemem - levitás és ötödikes. Ez azt jelenti, hogy alapból többet tud nálam és mivel levitás, biztos ezerszer nagyobb a tudása.
- Dehogy zavarsz, csak valamilyen lényt próbálok meglesni.- ismertem be, talán picit el is ragadtatva magamat. - Fodor Rebeka vagyok, elsős eridonos. Ugye te nem vagy prefektus? - kicsit félve tettem hozzá. Nem szerettem volna bezsebelni egy büntetést - a házirendet még nem sikerült töviről hegyire megtanulnom -, mivel akkor nem tudnék még több ilyen kis túrát beiktatni.
- Bólintéreket, plumpót vagy cincogárt, igazából bármit, ami mágikus. Mugli helyen nőttem fel, szóval elég keveset láttam mágiát - vontam meg a vállamat kicsit szomorkásan. Nem hibáztatom anyát, az egyetlen boszorkányt a családban, csak épp kicsit sajnálom, mennyire le vagyok maradva a többiekhez képest.
A bokrot lábát figyeltem, mivel a Legendás Lények tanár inkább az avarszint közelieket említette. Mondta, hogy jégfajdokat is lehet látni, de az elég ritka, nagyon szerencsésnek kell lenni hozzá.
- Te is őket keresed? - kérdeztem végül. Nekem hasonlónak tűnt, mivel leguggolt mellém, eddig pedig nem beszéltünk.
Hozzászólásai ebben a témában
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2020. június 5. 19:27 | Link

Rebeka

 Megnyugszom, hogy nem zavarom - bár nem is aggódtam. Annyira. -, és a varázslények említésére engem is elönt az izgatottság.
 Kérdésére elmosolyodom, majd válaszolok.
 - Nem, nem vagyok prefektus. Nem is leszek, ha annyiszor kóválygok az erdőben mint az elmúlt pár évben. - Halkan kuncogok, majd tovább fürkészem a terepet.
 Újabb kérdésére megrázom a fejemet, és suttogva mondom:
 - Csak sétálni jöttem, és reméltem, hogy találok valami izgalmasat. - Sikerrel is jártam, úgy tűnik, bár ezt már nem mondom ki hangosan. Örülök a változatosságnak, hiszen mindig jó új dolgokat felfedezni. Eddig pedig csak egyszer jártam az erdőnél abból a célból, hogy állatokat lessek. Igaz, mindig sikerült belefutnom egy-két pixibe vagy éppen mumusba. Ettől viszont most nem kellett tartani, hiszen csak a szélénél vagyunk.
 Közben az egyik bokor megzörren, és nem sokkal ezután egy csőr bukkan ki a levelek közül. Lélegzetvisszafojtva nézem, és várom, hogy kijöjjön a madár, közben pedig felé mutatok lassan, hátha Rebeka nem látná. Bár ezt azért kétlem, de biztos ami biztos.
Utoljára módosította:Angelica Black Wing, 2020. június 5. 19:27
Hozzászólásai ebben a témában
Fodor Rebeka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 23
Írta: 2020. június 5. 20:32 | Link

Angelica

Megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Ezek szerint nem tévedtem, így aztán végre lelkiismeret-furdalás nélkül mehet a móka. Vagy keresés, kinek hogyan tetszik jobban. Elvégre nekem jelen esetben a kettő egy és ugyanaz.
- Hát, nagyon remélem, hogy lesz itt valami izgalmas - ismételtem el a szavait kicsit változtatva rajta. Az igazság az, hogy kezdtem izgulni, így csak suttogva válaszoltam. Bármi megtörténhet...
És akkor, mintha Merlin jele lett volna, felbukkant Ő. Először a neszeket nem is hallottam meg, úgy lefoglalt a beszélgetés. Észre sem vettem, hogy hidegebb lett a fa környékén, meg eleve a föld felé koncentráltam. Ki hitte volna, hogy egy szárnyas jószág kerül ide?
- Ez egy jégfajd lehet? - kérdeztem már szinte motyogva. A szívem szaporábban kezdett el verni, ahogy a fa ágain dér keletkezett a madár miatt. Azt kívántam, bárcsak hoztam volna valamit, amibe le tudnám jegyzetelni, mit is látok.
- Biztosan az. Vagyis nem tudom, hogy mennyi szárnyas lény képes ilyen hideget vonni maga köré. De annyira nem erős, itt nem is érezni - kezdtem bele a fejtegetésbe. Jó pát méter volt közöttünk, amit egy picit el is átkoztam magamban. Varázslatos lenne, ha meg is simogathatnám.
Hozzászólásai ebben a témában
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2020. június 7. 13:45 | Link

Rebeka

Most már én is észreveszem a bokor leveleinek derességét. Egyre valószínűbb, hogy egy jégfajd bukkant fel a közelünkben. Végül a világoskék tollazat felbukkanása kétségtelenné teszi tollas vendégünk kilétét.
 - Nagyon szép! - suttogom, bár inkább a 'gyönyörű' vagy a 'káprázatos' szavakat illenének ide. Ha már letettem volna az animágus vizsgát, közelebb mehetnék, és nem ijeszteném el. El is szontyolodom, ahogy eszembe jut: még mindig nem vizsgáztam. Pedig lassan itt lenne az ideje.
 Hamar kiverem a fejemből a nyugtalanító gondolatokat, és a madárra függesztem a szememet.
 - Megkockáztassunk közelebb menni? Talán már megszokta az embereket, különben nem lenne a kastély körül... vagy mégis? - A hangom bizonytalanul cseng, jómagam sem tudom, megérné-e közelebb menni a madárhoz. És ha oda is engedne magához, nem lenne érdemes hozzáérni, emlékeim szerint ugyanis kellemetlen érzés, meg hát ki tudja, mennyire védené meg magát.
 Ezért bizonytalanul Rebekára nézek, és utána vissza a madárra.
Hozzászólásai ebben a témában
Fodor Rebeka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 23
Írta: 2020. június 13. 10:01 | Link

Angelica

Normális helyzetben hevesen bólogatnék a kijelentésére. Megkockáztatom, hogy soha életemben nem láttam még ilyen gyönyörűséget. A visszafogott eleganciája és kecsessége igazán egyedivé teszi a madarat.
Az egyik részem örökké képes lenne itt guggolni, és csak nézni. De azért ott van a másik felem, ami pont azon morfondírozott, amit Angelica is megkérdezett.
- Szerintem megpróbálhatnánk - bólintottam egyet, majd lassan félig felemelkedtem.
Igyekeztem nagyon halkan és lassan mozogni, már amennyire csak kitelt tőlem. Nem egyenesedtem fel teljesen, a mellkasom még mindig közelebb volt a térdemhez, mint normál állapotban. Közben azért oldalra pillantottam, hogy meglessem Angelica lopadokó módszerét, hátha neki jobb jutott eszébe.
Lassan megemeltem a lábam, és közelebb léptem. Ekkor már újra csak a jégfajdra figyeltem, és halkan sóhajtottam egyet.
- Milyen jó lenne megsimogatni! - mondtam ki hangosan is.
Hozzászólásai ebben a témában
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2020. június 15. 20:29 | Link

Rebeka

 Én is bólintok, jelezve, hogy benne vagyok. Én nem emelkedek fel, csak lassan előrébb teszem az egyik lábamat, és ránehezedek. Utána már a hátramaradt társát hozom magam alá, igyekezve se nem túl nagy zajt csapni, se nem hátra esni.
 A madár felénk fordítja fejét, erre én megtorpanok mozdulat közben. Pislogni sem merek, nehogy megijedjen tőlünk, de úgy látszik, ezt a madarat eléggé kíváncsi jégből faragták. Van egyáltalán ilyen?
 Új ismerősünk megindul felénk, karnyújtásnyi távolságban megáll, és felnéz Rebekára, majd rám. Minden bizonnyal arra jut, hogy nem jelentünk veszélyt, ugyanis elkezdi csipkedni a lába előtt heverő kis gyökeret.
 Csak most jutott el a fülemig a lány megjegyzése, és elkezdek gondolkozni. Egy olyan állat, ami megfagyasztja, vagy legalábbis dérbe vonja a környezetét, nem okoz-e sérülést annak, aki megfogja? Valószínűleg de. Engem viszont ugyanannyira izgat a madársimogatás, mint a társamat, úgyhogy meg is kérdezem, van- e valami rongya, amit a kezére tehetne.
 Mielőtt azonban válaszolhatna, a jégfajd gondol egyet, és tollát kissé felborzolva kitárja szárnyait, majd elrepül. Csalódottan nézek utána. Nem tudom, hogy én ijesztettem-e el, vagy valami más, mindenesetre rosszul érint a hirteen távozás.
 - De kár! Bocs, lehet én voltam túl... - nem folytatom a bocsánatkérést, inkább lassan felállok, és a kastély felé intek.
 - Ne induljunk vissza? Jó volt ez a madárles, de kicsit elzsibbadt a lábam. - Miközben Rebek válaszát várom, próbálom átmozgatni a lábaimat.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék