Az erdő felé sétálva lassacskán egy apró, fából készült ház tűnik fel a láthatáron. Ahogy egyre közelebb jutunk a kis viskóhoz, kivehetővé válik a ház oldalánál megbúvó melléképület - ennek belsejében kisebb-nagyobb ketrecek, boxok találhatóak, amelyekben az ápolást igénylő kisebb állatok és bestiák kapnak szállást, illetve itt raktározzák a gondozásukhoz szükséges eszközöket is. A lak mögött elterülő, Mihály által rendbetett kicsi veteményes alaposan kinőtte magát, látszik, hogy gondját viselik. Néhány növény tud vigyázni magára, ezek a veszélyesnek ítélt látogatók közeledtére elszaladnak vagy elbújnak a földben, de akadnak itt teljesen hagyományos zöldségek, gyümölcsök és fűszerek is, továbbá bájitalhozzávalókat és egyéb gyógynövényeket is lelhet az elkerített területen a szemfüles kutakodó. A nyári szezonban hatalmas dinnyék nőnek itt, amiket szívesen megoszt látogatóival. A házikót új gazdája nem igazán alakította át. Odakint még mindig nyúzott a lábtörlő, legfeljebb terepre való bakancs és gumicsizma állnak mellette; belül is leginkább a bútorok változtak csupán. A ház három helyiségből áll – egy fürdőszobából, egy konyhából és egy nappaliból. Ez utóbbiba érkezik az az illető, aki átlépte a küszöböt. Előszoba tulajdonképpen nincs, csak egy plafonról lelógó színes függönnyel elválasztott apró térrész szolgál arra, hogy felakasszuk a kabátot a falból meredő fogasra, vagy levegyük a cipőt. Nagyjábóli látkép, a függöny nélkülA nappali az épület legnagyobb helyisége, bár alapból nem mondható tágasnak. Az ajtótól jobbra egy hatalmas ablak található, amin rengeteg fény áramlik be. Talán a legnagyobb változás, hogy sokkal szellősebb, több a szabad tér - a padlót az ajtótól jobbra megemelték, otthonos zuggá alakítva, a bútorok nagyobbik része eltűnt. A szoba közepén heverő szőnyeget megőrizte, ám az ágyból mindössze a kényelmes matracot hagyta meg, amin tarka takaró és jópár párna hever mindig. A szekrényt egy ügyes bűbájjal voltaképp beleépítette a falba. Az elődje által gondosan fehérre meszelt falat Radúz rajzlapnak kiáltotta ki - amikor csak ideje vagy kedve engedi, festeget rá és díszítgeti. A szekrény melletti polcról jóformán eltűntek a könyvek (csak az okvetlen szükségesnek ítélt darabok maradhattak), így már felfért a gramofon és kevés személyes tárgya. A polc szélére apró égősort utánzó mágikus fényforrást aggatott. A nappalit a konyha követi, amelyet most fagyöngysor helyett egy másik tarka, batikolt függöny választ el a másik helyiségtől. Berendezése tökéletesen átlagos, leszámítva azt a teakészletet, ami pusztán színeivel vonzza a takintetet. A pult álló fűszertartók száma gyarapodott, míg a rongyos, mugli szakácskönyvek eltűntek. A falak itt is fehérek, a kerámiatálak helyét pedig szárítani felakasztott növénycsokrok vették át. Az ablakban fűszernövények sorakoznak egy virágosládában. A fürdőszoba meghökkentő egyszerűséget mutat. Bambusz kilépő, törülköző, illetve a tisztálkodáshoz használatos szerek. Az apró ablakra nagy, tarka üvegragasztó került és a ház egyetlen régi növénye is itt kapott helyet, hogy nuygodtan szövögesse magát tovább a végtelen (és a plafon) felé.
|
|
|
Tudom, hogy új vadőrünk van, és még az első telihold előtt mindenképpen el akartam menni hozzá. A héten minden nap úgy indultam neki, hogy ma lenézek, de aztán mindig közbejött valami - közös éneklés az eridonosokkal a klubhelyiségben, evés, alvás, tanulás, vagy esetleg evés... Ma pedig Lizanka, a békám sikeresen elveszett. Nagyon jó, mi? Mindig ezt csinálja, megszökik tőlem, mert elég nagy szabadságvágya van, hogy úgy mondjam - holott én mindent megadok neki, amit csak béka kívánhat. Mindenesetre ma órákat töltöttem azzal, hogy békahangokat imitálva hívtam magamhoz Lizát (akiről egyébként általában úgy beszélek, mint barátnőmről). Kicsit megtréfált, mert három óra hajkurászás után a helyén akadtam rá. Visszaugrált, és előtte jót szórakozott rajtam, gondolom. Mostanra viszont már úgy vagyok vele, hogy teliholdig alig két hét van, muszáj bemutatkoznom az új vadőrnek. Persze, a vezetőség gondolom szólt rólam neki, de mégis barátságosabb a dolog valahogy, ha nem egy jó nagy üvöltéssel köszöntöm az erdőből, hanem mondjuk a nevemet tudja meg először például. Szóval még sötétedés előtt indulok el az erdő széle felé, miközben azon gondolkozom, mégis hogy kéne prezentálnom magamat. Csak nem rontom rá úgy az ajtót, hogy "én vagyok a vérfarkas fiú, helló"... Mit is kéne mondanom akkor, ha nem ezt? Ezen jár az agyam, mert a "majd meglátjuk" hozzáállás nem mindig jó. Azért meg kell próbálni jó benyomást tenni az emberekre, nekem ez főleg nagyon fontos, mert havonta egyszer este nem vagyok éppen elbűvölő, így a többi napon azért próbálok az lenni, ezzel kompenzálva azt az egy éjszakát. Fogalmazgatom magamban a kis bemutatkozó szövegem, de egyszer csak azon kapom magam, hogy már oda is értem a jól ismert vadőrlak bejáratához. Itt azért sóhajtok egy aprót, oké, csak nem lesz semmi baj. Itt van nálam az ukulelém is a táskámban (Bob), az pedig szerencsetalizmán, ugye, nem lehet baj. Csak nem fog üvöltve elhajtani. Bár úgy hallottam, hogy rellonos. Kopogok inkább a sok gondolkozás helyett, aztán várom, hogy ajtót nyisson. Jól van, nem lesz itt semmi baj. Ha már vadőr, biztos nem rasszista. Egy vadőr tuti nem utálja a félembereket.
|
|
|
Andrássy Tamás Milán INAKTÍV
mutyulii offline RPG hsz: 75 Összes hsz: 134
|
Írta: 2017. április 29. 12:12
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=678259#post678259][b]Andrássy Tamás Milán - 2017.04.29. 12:12[/b][/url] Tudom, hogy új vadőrünk van, és még az első telihold előtt mindenképpen el akartam menni hozzá. A héten minden nap úgy indultam neki, hogy ma lenézek, de aztán mindig közbejött valami - közös éneklés az eridonosokkal a klubhelyiségben, evés, alvás, tanulás, vagy esetleg evés... Ma pedig Lizanka, a békám sikeresen elveszett. Nagyon jó, mi? Mindig ezt csinálja, megszökik tőlem, mert elég nagy szabadságvágya van, hogy úgy mondjam - holott én mindent megadok neki, amit csak béka kívánhat. Mindenesetre ma órákat töltöttem azzal, hogy békahangokat imitálva hívtam magamhoz Lizát (akiről egyébként általában úgy beszélek, mint barátnőmről). Kicsit megtréfált, mert három óra hajkurászás után a helyén akadtam rá. Visszaugrált, és előtte jót szórakozott rajtam, gondolom. Mostanra viszont már úgy vagyok vele, hogy teliholdig alig két hét van, muszáj bemutatkoznom az új vadőrnek. Persze, a vezetőség gondolom szólt rólam neki, de mégis barátságosabb a dolog valahogy, ha nem egy jó nagy üvöltéssel köszöntöm az erdőből, hanem mondjuk a nevemet tudja meg először például. Szóval még sötétedés előtt indulok el az erdő széle felé, miközben azon gondolkozom, mégis hogy kéne prezentálnom magamat. Csak nem rontom rá úgy az ajtót, hogy "én vagyok a vérfarkas fiú, helló"... Mit is kéne mondanom akkor, ha nem ezt? Ezen jár az agyam, mert a "majd meglátjuk" hozzáállás nem mindig jó. Azért meg kell próbálni jó benyomást tenni az emberekre, nekem ez főleg nagyon fontos, mert havonta egyszer este nem vagyok éppen elbűvölő, így a többi napon azért próbálok az lenni, ezzel kompenzálva azt az egy éjszakát. Fogalmazgatom magamban a kis bemutatkozó szövegem, de egyszer csak azon kapom magam, hogy már oda is értem a jól ismert vadőrlak bejáratához. Itt azért sóhajtok egy aprót, oké, csak nem lesz semmi baj. Itt van nálam az ukulelém is a táskámban (Bob), az pedig szerencsetalizmán, ugye, nem lehet baj. Csak nem fog üvöltve elhajtani. Bár úgy hallottam, hogy rellonos. Kopogok inkább a sok gondolkozás helyett, aztán várom, hogy ajtót nyisson. Jól van, nem lesz itt semmi baj. Ha már vadőr, biztos nem rasszista. Egy vadőr tuti nem utálja a félembereket.
|
Nem Tomi. Nem Milán. Nem Tamás. Nem András. Andris.
|
|
|
Palásthy H. Alexander INAKTÍV
offline RPG hsz: 9 Összes hsz: 28
|
Írta: 2017. május 16. 00:48
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=681300#post681300][b]Palásthy H. Alexander - 2017.05.16. 00:48[/b][/url] Andrássy úrfi- Óóó, hogy az a... - morogja magában, ahogy tulajdonképpen lefordul az ágyról. Nehéz éjszakája volt. Sokat ivott, jó társaság nélkül, meg amúgy is. Merlinre, ki az, aki ilyenkor dörömböl, hajnalok estéjén és felveri? Érzi, hogy a feje lüktet, meg is dörzsöli halántékát, végül tarkóját kezdi masszírozni. Ha valami bajuk van a kölyköknek, mindet elküldi, de jó messzire, elvégre kipillantva az ablakon nem sok híja, hogy sötétedjen. Jut eszébe, mennyi az idő? Oldalra pillant órájára és szinte felhördül. Mintha ma lett volna egy órája, de nem emlékszik biztosan... Csak hát kellett egy kis ereszd el a hajam, van ez így. Senki sem volt tanúja aljasodásának, így elviselhető a tény, hogy nem viselkedett úriember módjára. Aztán ahogy szép lassan kezd magához térni, tudatosul benne, hogy felébredt a kopogásra. Milyen kopogásra? Valaki van itt? Azóta már jó két-három perc is eltelt, talán eltűnt a kellemetlenkedő. Hirtelen ötlettől vezérelve feláll, de meg is bánja. Mintha csak fejbe verték volna, szédeleg összevissza. - Az istenit... - és tudna ennél rondábbat is mondani, de mi van, ha egy elsős van az ajtaja előtt? Még feljelentik mocskos beszéd miatt és híre menne valahol. Ezt igazán nem engedheti meg magának. - Bújj be - kissé rekedten dörmögi, elég hangosan ahhoz, hogy az ajtó előtt álló kristálytisztán értse. Ha van esze, betér. Alexander mindeközben hulla aznaposan jut el a konyháig, hogy előhalássza a tökéletes recept összetevőit. Víz, citromlé, cukor. Utóbbi csak azért kell, hogy ne húzódjanak össze olyan részei is, amelyeknek nem kell. Egy elég erős limonádét kever magának, a csörömpölésből pedig világos, hogy merre van. Az ismeretlen érkező nyilván a két jó lábával utána tud menni. Mielőtt még nekilátna a kúrának, kissé fáradt tekintetét a fiúra emeli. - Miben segíthetek? - nem ismeri meg, most még az anyját se tudná beazonosítani, ez van. Míg a válaszra vár, egy pohárnyi italt tölt magának és egybe lehúzza. Ez kell neki. Fél óra múlva kutya baja sem lesz.
|
|
|
|
Andrássy Tamás Milán INAKTÍV
mutyulii offline RPG hsz: 75 Összes hsz: 134
|
Írta: 2017. május 31. 16:28
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=683756#post683756][b]Andrássy Tamás Milán - 2017.05.31. 16:28[/b][/url] Azért izgulok egy kissé, de jó, rendben, bekopogok. Nem lesz itt semmi gond. Nem lesz itt gond. Tényleg nem. Hallom bentről a kiáltást, azért remélem, nem zavarok meg éppen semmit - pár pillanatnyi tétovázás után végül lenyomom a kilincset, és még látok egy alakot betérni valahonnan valahova, utána meg csörömpölést hallok. Hm-hm. - Helló - köszönök félhangosan, aztán úgy döntök, talán követem, úgyhogy a teljesen idegen lakás teljes mértékben az ismeretlenbe vezető ajtaján térek be; a konyhába. Neeem is olyan ijesztő. Látom, hogy valamit serényen keverget, nem éppen tudom hirtelen, hogy mit is, de az egyértelműen látszik, hogy nem lehetett éppen egyszerű napja, vagy estéje. Tévedek, vagy valóban igen másnaposnak tűnik a kedves vadőrünk? - Helló - köszönök újra, arra gondolván, hogy az előzőt talán nem hallotta. Hooogy mi járatban is vagyok? Megvakarom a tarkómat azért, nem mondom, hogy annyira zavarban vagyok, hogy megszólalni se tudnék, vagy mit tudom én, de azért némileg úgy zavart vagyok, vagy valami ilyesmi. - Őőő, hát gondoltam, tudod, bemutatkozok, mert... két hét múlva telihold, és nem akartam egy üvöltéssel köszönteni téged az erdőből. - Továbbra is kitartóan vakarászom a tarkóm. De nem vagyok bolhás. Eskü. - Szóval Andris vagyok - nyújtok kezet végül. - Remélem, semmit sem zavartam meg. És azt is remélem, hogy azért fel fogja fogni nagyjából, hogy mi is az oka az ittlétemnek, na nem mintha kevésbé jó értelmi képességekre gyanakodnék, csupán látom, hogy nem feltétlenül teljesen van magánál. Ami nem baj persze, csak értitek, ilyenkor az emberek kevésbé fogják fel a nem direkt dolgokat, nem?
|
Nem Tomi. Nem Milán. Nem Tamás. Nem András. Andris.
|
|
|