36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2016. május 2. 19:52 | Link

Radúz és Felügyelő
Április 23.

Mivel a telihold utáni nap Radúz általában teljesen kidől, így tudta, hogy ilyenkor érdemes hozzá lenézni. Ilyenkor a férfi az egész éjjelt azzal tölti, hogy figyel az erdő vadjaira, úgyhogy biztosan nem mászkál el másfelé, még ha rá is felejtett esetleg, hogy megbeszélték, hogy találkoznak. Ahogy arról Kelemen felügyelővel már előzőleg megállapodtak, felment érte az irodába, majd együtt indultak el, hogy elmenjenek ahhoz a bizonyos információforráshoz, aki miatt Sebby-nek lehetősége nyílt vele alkut kötni.
Az iskola bejáratáig jutottak, mikor megállt, és ránézett a férfire.
- Kérem az igazolványát! - nyújtotta elé a tenyerét, és csak akkor volt hajlandó tovább menni, ha megkapta azt. Ha így történt, akkor hamarosan már a vadőrlak ajtajában álltak és ő kopogásra emelte a kezét, de előtte még Farkasra pillantott.
- Radúz rendes, becsületes ember. Ha megkérhetem, akkor semmiképp se próbálja sarokba szorítani vagy bármi hasonló, mert önként és jó szívvel ad információkat. Rendben? - kérte, mert azért mégis csak felügyelőt hurcolt éppen a legjobb barátja házába.
Ezután pedig ténylegesen is bekopogott.
Hozzászólásai ebben a témában


Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2016. május 2. 20:15 | Link

Sebastian Jared Selwyn és Kafka Radúz Arvid
Április 23

Bár általában nem szokása semmit sem másra hagyni, ez alkalommal egyszerűen nem volt választása. Sebastian nem árulta el, ki is az a bizonyos információforrás, kénytelennek bizonyult megbízni benne. Igaz, ez azért nem éppen jelentett akkora kihívást, mint eredetileg gondolta volna, hogy lesz, már csak azért is, mert a fiú eddig még nem szegte szavát és egyszer sem okozott csalódást. Az iskola bejáratánál nekiszegezett kérdésre szó nélkül veszi elő az igazolványt és nyomja a másik kezébe. Volt ugyan benne mélyen egy kis vonakodás, de ezt ígérte, meggondolni korábban kellett volna magát. A vadőrlakig tartó séta alatt éberen figyel, egészen szemernyi szorongással tekintve minden elébe még, szóvá azonban a világon semmiért nem tenné, hogy kételyei még mocorognak agyában. Jó ötlet volt ez? A hozzá intézett szavak sem űzik el mindet, még ha el is hiszi, hogy a másik őszintén beszél. Rábólint azért a kérdésre.
- Természetesen - teszi hozzá szóban is a válaszát az iménti gesztushoz. Szívesen megkérdezné azt is, hogy talán olyannak tűnik, aki kikényszerítene információt bárkiből is, de lenyeli inkább a kérdést, a büszkeségét némileg sértő feltételezéssel együtt, hogy bárkit is megpróbálna sarokba szorítani. Különben is kár ezen rágódni, inkább a kopogás eredményére vár kíváncsian, remélve, hogy nem hiába jött idáig.
Hozzászólásai ebben a témában

Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2016. május 2. 20:52 | Link

Vendégek *.*
Április 23


A teliholdas éjszakák után általában hosszú órákra kidőlt - ha valaki nincs tisztában munkájának természetével, könnyen vérfarkasnak vélhette a torzonborz vadőrt a szokásai alapján, bár messze nem volt olyan sovány és megviselt a legrosszabb napjain se, mint egy valódi likantróp. Mindenesetre, farkaséhesen ébredt, egyenest gyomra méltatlankodó morgására, úgyhogy elindult reggelizni. Aztán úgy döntött, reggelizik még egyet, csak mert épp nem akadt más dolga és rémlett, hogy valamiért itthon kellene tartózkodnia. Bőséges mennyiséget készített hát a friss tavaszi salátából, aminek hozzávalóit a ház körül szedte vagy a veteményesből hozta be és dudorászva készített mellé egy tálba fűszeres mártogatós öntetet. Előhalászta a maradék tiszta rozskenyerét - ezt is otthonról kellett importálnia többnyire, a magyarok valamiért a fehér, kalácsszerű és levegőízű alternatíva hívei voltak, amivel ő sosem lakott volna jól - és helyes kis pirítóshalmot kreált, majd némi gondolkodás után egy kis kecskesajttal toldotta meg a dolgot. Épp nekilátott volna az evésnek, a nappalija padlóján terítve, amikor kopogtattak és végre helyére kattant, miért is kell itthon lennie - Sebby.*
- Heeelló, kerüljetek beljebb!-*A feltáruló ajtóban felbukkanó derűs vadúr habozás nélkül tegezi le és veregeti hátba a felügyelőt, miután alaposan megölelgeti prefektusát.*- Csüccs le, mit hozhatok inni?-*Érdeklődik, miközben betereli túszait vendégeit szerény hajlékába, annak feltett szándékával, hogy étlen-szomjan biztosan nem engedi őket sehova. Meg amúgy se. Beszélgetni akar.
Utoljára módosította:Kafka Radúz Arvid, 2016. május 2. 21:39
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2016. május 2. 21:12 | Link

Radúz és Felügyelő
Április 23.

Mikor a felügyelő rábólintott a kérésére, akkor ő elmosolyodott, és nem sokkal később már Radúzzal szemben álltak, aki szokásához híven azzal kezdte, hogy alaposan megölelgette őt. Sebby ezt kicsit rezignáltan tűrte, jobbjával megpaskolva a vadőr hátát, hogy kicsit viszonozza is a gesztust, aztán mikor szabadult a karok közül, akkor végre köszönni is tudott.
- Szia - szólalt meg, teljes természetességgel tegezve le a házvezetőjét, mert hát náluk ez már így megy évek óta. - Ő itt Kelemen Farkas felügyelő úr, a minisztérium küldötte - mutatta be a vele érkező férfit, majd az előbb említetthez fordult. - Ő pedig Kafka Radúz Arvid, az Eridon házvezetője és egyben a vadőrünk.- tudta le a kötelező köröket, aztán újra Radúzhoz fordult. -Jókor jöttünk, már kipihented magad? - kérdezte, de közben a pillantása az ételre esett és rögtön el is térült a tányérok felé. - Ó, kaja! - állapította meg a nyilvánvalót, majd otthonosan le is csüccsent, mikor Radúz hellyel kínálta őket.
Nem lehetett nem észrevenni, hogy milyen hévvel szaglálódott a pirítósok irányába, mert tény, ami tény, régen volt az ebéd, ő meg néha olyasmire is vágyik (bármilyen hihetetlen), ami nem édesség. Radúz salátáit az első pillanattól fogva imádta, mert sokkal jobbak voltak, mint azok, amiket a manók készítenek odafent a kastélyban. Valószínűleg ennek az lehet az oka, hogy ez frissen termett zöldségekből volt megalkotva.
- Én teát kérek - mondta. Valahogy Radúznál nem mert igazán kakaót inni, mert volt egy olyan gyanúja, hogy még a végén kecsketejből készülne, azt meg valahogy nem szerette volna. - Ha lehet, akkor sokat, lécci - tette még hozzá, mert biztos volt benne, hogy a pirítósra jócskán szomjas lesz majd.
Hozzászólásai ebben a témában


Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2016. május 2. 21:38 | Link

Sebastian Jared Selwyn és Kafka Radúz Arvid
Április 23

A kopogást követően nem sokkal nyílik is az ajtó, és neki az az érzése támad, hogy a különös fogalmát teljesen ki fogja meríteni az, amibe éppen csöppent. Ugyan furának mégse mondaná a szó nem túl pozitív mellékzöngéi miatt, de az tény, hogy a vadőr nem mindennapi ember már első ránézésre sem. Közvetlen, szabad természetnek tűnik, aki még bátor is, ami azt illeti, mert olyan természetességgel veregeti hátba és tegezi le, mintha legalább régi ismerősök lennének. Kissé meglepetten pislog párat ennek eredményeként, még bemutatkozni is elfelejtene, ha Sebastian éppen nem oldaná meg helyette ezt a kérdést.
- Khm - köszörüli meg végül a torkát túllépve a váratlan meglepetésen - Üdv. Örvendek, Kafka úr - igyekszik még mindig hivatalosnak maradni, de valami oknál fogva nagyon nehezen akar menni. Bizonyára a vadőr teremtette közvetlen hangulat az oka, vagy mire foghatná, de megszokott távolságtartó frázisai egyszerűen nem jönnek a nyelvére. Meg is vakargatja a tarkóját ennek eredményeként némileg tanácstalanul, hogy most aztán mi legyen, mégiscsak nagyon furcsa lenne, ha most körme szakadtáig ragaszkodna a megszokásaihoz, ennyire végtére még nem is rigolyás. Ahhoz nincs benne eléggé a korban, vagy mi.
- Maradhatunk a Farkasnál. A Kelemen felügyelő egyébként is túl hivatalos - nyögi ki végül, kompromisszumra jutva önmagával azt illetően, hogy ezt ő most egy baráti beszélgetésnek minősíti, eltekintve attól a ténytől, hogy életében először találkozik a vadőrrel. Besétál közben, ha már olyan szívélyesen terelik, és még mindig kissé feszengve ugyan, de csak helyet foglal.
- Teát kérnék, köszönöm - jelenti ki végül, és eltöpreng rajta, hogy vajon itt most illene-e annyi cukrot tenni a teájába, amennyivel egyébként inni szokta. - Igazán kellemes környezet. Régóta dolgozik az iskolának? - érdeklődik végül körülnézve a helyiségben, és hogy a két kijelentésnek egymáshoz mi köze, azt ő se tudná megmondani, de már késő lenne újragondolni. Sebaj.  
Hozzászólásai ebben a témában

Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2016. május 2. 21:59 | Link

Nagyrabecsült foglyaim *.*

- Ugyanmár, csak Radúz. Vagy válassz egyet a becenevek közül, amiket rám aggattak,-*javasolja kedélyesen, szemernyi jelét sem adva, hogy a hivatali személy jelenléte feszélyezné, vagy érzékelné a másik zavarát.
Kelemen Farkas. Farkas Kelemen? Most akkor végül is tegeződnek vagy magázódnak? Vigye el az ördög! Mármint nem a felügyelőt, csak azt a kacifántos kis nevét... Az ilyennekkel mindig bajban volt - nem mintha amúgy nem akadtak volna folyamatosan gondjai - mert már eleve annak eldöntése nehézséget okozott, a kettőből melyik is a keresztnév. A szlávok azt veszik előre (például eredetiben ő Radúz Arvid Kafka), a magyarok azt hagyják utoljára, de a környéken mindenki származása elég bizonytalan. Kapóra jött a témaváltás.*
- Ja-jaa, már fent vagyok egy ideje, csak szöszöltem a ház körül, aztán meghallgattam az első híradót is. Nemrég mentek el a srácok,-*utal csókáira, akik szokás szerint napkeltétől járőröznek, még ha tanítási időben általában eseménytelenül is telnek az órák. Jared szaglászása láttán nevetve hoz még két tányért, vendégei elé rakva.*
- Vegyetek csak, jut bőven.-*Hogy a felügyelő mihez kezd a csalán-pitypang-medvehagyma salátával, meg a többi, meglehetősen gyűjtögető életmódra valló aprósággal, már rajta áll, bár szerencséjére hosszú percekre kettesben marad a bizarr, zöldes alkotással, amíg Radúz "Aye, my sirs!" felkiáltással kivonul teát csinálni, a hangokból ítélve a konyhafelszerelésén dobolva a folyamat közben. A kérdést mégis meghallja még szólója közepette is.*
- Köszönöm, bár nem csak az én érdemem. Sokan rajzoltak a falakra, ezt szeretem a legjobban az egészben.-*Némi vízcsobogástól kísérve magyaráz, majd porceláncsörgés csatlakozik az akusztikus kísérethez, meg kiskanalak jellegzetes hangja.*- Harmadik éve? Nem is, már negyedik. Fúú, tök fura ennyi ideig ugyanott lenni.-*Végül feltűnik egy tálcával, amin egy óriási kancsó gőzölög, három tiritarka, hasonló méretű bögrétől kísérve, valamint méz és rum is érkezik a szettel, hogy teljes legyen a felhozatal.
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2016. május 2. 22:17 | Link

Radúz és Felügyelő úr

- Hm, akkor hamarabb kellett volna jönni - sajnálkozott kicsit Sebby a tény felett, hogy lemaradt a csókákról, mert nagyon megszerette őket. Cserfes kis társaság, de roppant szórakoztatóak. Viszont mikor tányért kapott a kezébe, akkor rögtön felvidult és szerzett is a pirítósból.
- Köszönöm! - mondta vidáman, miközben a salátából is szedett magának, aztán falatozáshoz is látott, mert már nagyon közel állt hozzá, hogy hangosan korogjon a gyomra. Közben Radúz is kivonult a konyhába, Sebby pedig már előre örült a teának is, mert tudta, hogy a vadőrnél csak finomságokat lehet kapni, ő meg igenis szerette a hasát.
Ezután egy darabig csak csendesen hallgatta az eszmecserét, egészen addig, amíg a festmények nem jöttek szóba. Valahogy most ellenállhatatlan vágyat érzett arra, hogy megmutassa a felügyelőnek a saját műveit is, úgyhogy noha kivárta, hogy végigmondják, amit szeretnének, utána rögtön magához ragadta a szót.
- Én is festettem - nézett Farkasra, majd a villájával rámutatott egy életfára a falon. - Nézd csak... illetve bocsánat - akadt meg, szaporán pislogva, mert nehéz volt váltogatnia a tegeződést és a magázódást. - Szóval nézze csak, azt ott például - mutatta meg újra a fát. - És ott a csókákat is - tette még hozzá.
Közben aztán Radúz is visszaért, és Sebby boldogan vette el az egyik bögrét.
- Köszönöm szépen - mondta ismét, miközben megcukrozta a teát, majd egy kevés rumot is öntött belé. Tudta, hogy nem szabad sokat, mert hamar megárt neki, de egy kis ízesítő végképp nem fog ártani, ráadásul azt már volt szíves a felügyelővel is közölni, hogy elmúlt tizenhét, úgyhogy még csak nem is szólhat semmit.
Hozzászólásai ebben a témában


Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2016. május 2. 23:13 | Link

Sebastian és Radúz
Április 23

- Rendben - bólint az ajánlatra válaszul, miközben még mindig magához térni igyekszik, mert a meglepetés erejével úgy sikerült éppen kibillenteni megszokott egyensúlyából, hogy azt az akadémián is tanítani kellene. Igaz, ilyen karizmatikus egyéniséggel is ritkán találkozik, hozzá mégiscsak inkább sunyi, gerinctelen alakok kerülnek kihallgatásra, akik aztán legfeljebb csak a megvetését vívják ki maguknak. Radúz ezzel szemben majdhogynem csodálatot ébreszt benne ebben a percben, amilyen lazán kezel mindent, és úgy, hogy képtelen rávenni magát még egy rosszalló pillantásra is. Egye fene, nem fogja kötni az ebet a karóhoz, végtére is még az igazolványa is a fiú zsebében lapul, tulajdonképpen nem is mondhatja, hogy hivatalos minőségben van itt. Kicsit értetlenül igyekszik értelmezni aztán az elhangzó szavakat, de csak nem lesz okosabb, kikről, mikről, milyen híradóról van szó, egyelőre azonban rá nem kérdez, majd kiderül. Különben is leköti éppen a figyelmét, hogy miközben egészen kicsit úgy érzi, mintha éppen ő lenne Alíz Csodaországban egy nem születésnapi teadélutánon, alaposabban is megnézze, hol van éppen.
- Köszönöm - pislog aztán a tányérra, meg arra a sok zöld levélre, amiről csak nagy nehezen és hozzávetőlegesen tudja megállapítani, mi van benne. Szabad idejében szívesen mászkál erdőn-mezőn, meg túlélt ő egy túlélési kiképzést is már, de azért ez meghaladja a tudományát. Szimata sem segít, noha erősen medvehagymára gyanakszik, de egyelőre úgy dönt, halasztja a lehetőséget, hogy megkóstolhatja a vadőr készítette salátát. A konyhából behallatszó hangok azért megmosolyogtatják futólag. Tényleg egyre kellemesebbnek ítéli ezt a helyet közben, és majdnem minden új részlet csak hozzáad egy kicsit. Hümmögve bólogat a kapott válaszokra, megnézve közben a falakat is. El is csodálná, ha nem szakítanák félbe a fiú lelkes szavai. A tegeződés már meg se lepi ez alkalommal.
- Semmi gond - vesz nagy levegőt, majd kissé rezignált féloldalas mosolyra húzza a száját - Tegeződjünk, az lesz a legegyszerűbb. Különben igazán szép alkotások. Tehetséges művész vagy - teszi még hozzá aztán, és belegondolva valahol ebben a percben annyira magától értetődőnek tűnik tegezni a másikat, hogy még eddigi feszültsége is kezd végképp elpárologni. Fölösleges macera. A teát ismét csak megköszöni, és úgy dönt, hogy egyelőre megpróbálkozik kevesebb cukorral a szokottnál.
- Az szép. Amióta a Boszorkány és Varázsló Megfigyelési Szakosztályon dolgozom, még nem voltam annyit egy helyben egyszer sem - jegyzi meg aztán a teát kevergetve, és megcsodálva közben a bögrét is. - Na és pontosan mit foglal magában vadőrnek lenni?
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2016. május 2. 23:14
Hozzászólásai ebben a témában

Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2016. május 3. 23:52 | Link

Vendégek

- Ugyehogy?-*A konyhából érkező kommentár kétséget sem hagy afelől, hogy a vadőr hallása remekül szolgál, ráadásul nem rest továbbra is bekapcsolódni a beszélgetésbe.*- Ha egyszer el kell költöznöm innen, tuti kérek majd egy képet tőled!
Míg letelepszik, maga alá húzza egyik kedvenc ülőpárnáját - gaucsa sosem lesz - és kényelmesen nekidől az ágyának, amint kellő mennyiségű ételt halmozott a tányérjára. Magának tisztes adag rummal keverte be a teáját, némi mézet adva hozzá - nem nagyon cukroz, legfeljebb befőzésnél - s ezzel öblítgetve jóízűen nekilát a falatozásnak. A kérdésre gyorsan lenyeli a falatot, mielőtt válaszolna.*
- Hát, ügyelni a rengeteg bestiáinak és állatainak számára, állapotára, mozgására, na meg megakadályozni, hogy a diákokkal kölcsönösen kárt tegyenek egymásban. Ezen felül figyelem a vadorzókat, likantrópokat, segítek bájital-alapanyagok beszerzésében vagy ennek felügyelésében, valamint sérült vagy árva állatokról is gondoskodom. Amúgy meg a kis veteményesemet gondozom, diákokat tanítgatok erre-arra, zenélek, ha az időm engedi.-*Pirítósával hadonászva sorolja a teendőit, majd lesöpör pár morzsát a szakálláról, mielőtt belekortyolna a grogjába, elvégre igazán nem szereti a teájában úszkáló, ázott kenyérdarabkákat.*
-  Most, hogy tanítani is fogok, valószínűleg segéd vagy tanonc után nézek majd. Jól jönne valaki, aki az állatokkal segít, azt semmiféle mágia sem tudja pótolni.-*Magyarázza, bár nem bocsátkozik feleslegesen részletekbe. Igazából még győzné is ezt így együtt, csak az a fajta ember, aki szeret újabb és újabb kihívásokat keresni, úgyhogy nem szereti minden idejét lekötni. Tele van megvalósításra váró ötletekkel, amik segítenek abban, hogy maradhasson - ezek nélkül már rég úton lenne valahova máshova.*
- Szóval, miről akartatok beszélni?-*Kérdezi, ha senki sem viszi tovább a beszélgetést.
Utoljára módosította:Kafka Radúz Arvid, 2016. május 3. 23:53
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2016. május 4. 01:31 | Link

Radúz és Farkas

A nyelvbotlást követően a mellette ülőre pislogott és gyakorlatilag kapva kapott a lehetőségen, amit felajánlottak neki. Ő is úgy érezte, hogy jobb lesz nekik, ha tegeződnek, mert rémes dolog egy embert tegezni a másikat meg magázni a szobában, főleg, ha esetleg mindkettőnek beszélne egyszerre. Na meg, az is tény, hogy már elég sokat beszéltek egymással, ahhoz képest.
- Rendben, köszönöm - viszonozta a mosolyt, viszont a duplázott dicséretre meglehetős gyorsasággal váltott szép pirosba az arca színe, úgyhogy itt már csak motyogva ismételte meg a köszönömöt, inkább a tányérra szegezve a tekintetét, míg Radúznak mellécsatolt egy halk "rendben"-t is.
Közben aztán Farkas már elkezdte a kérdezősködést, úgyhogy Sebby a maga részéről inkább a vacsorájának szentelte a figyelmét, na meg a teának, amibe picit talán több rumot tett, mint akart, de kiszedni már igazán nem tudta belőle, úgyhogy végül is inkább nem törődött vele.
- A felügyelő úr... Farkas szeretne pár kérdést feltenni - felelte aztán Radúznak, kicsit újra megbotolva a szavakban, mert most meg azt kellett megszoknia, hogy tegezze a másik férfit is. - Én addig elfoglalom magam - mondta, majd előszedett a pulóvere belső zsebéből egy kisméretű vázlatfüzetet. Aztán a zsebében kezdett turkálni, de sehogy sem fért a ceruzákhoz az aurori igazolványtól, úgyhogy előbb kivette azt, utána pedig megkereste a két grafitot, amire szüksége lesz. Egy keményebb hegyű és egy puha B-s darabot hozott magával. Miután az igazolványt visszarakta biztos helyre, neki is látott, hogy a maga részéről vázlatokat kezdjen rajzolni, ezúttal főleg meghatározhatatlan, díszes mintákról. Talán éppen egy új varázstárgyra szánta. Mindenesetre, attól, hogy a kezét elfoglalta, a fülét még továbbra is nyitva tartotta.
Hozzászólásai ebben a témában


Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2016. május 4. 20:10 | Link

Sebastian és Radúz

Elismeréssel adózik a művészi tehetségnek, már csak azért is, mert neki nem igazán jutott belőle. Azt, hogy még egyet is értenek a véleményével, majdhogynem elégedett mosollyal nyugtázza, további megjegyzést azonban ehhez a témához már csak azért sem fűz, mert Sebastian meg lassan főtt rákra kezdi emlékeztetni. Úgy tűnik, valaki láthatóan nem szokott hozzá a dicsérethez. Elnézi inkább még a falat díszítő ábrákat csendben, amíg a férfi visszatér a konyhából, és kitartóan kavargatja teáját. Amíg az a rengeteg cukor felolvad, ami most jelen pillanatban a szokásos adag felét jelenti csupán, az is kellő erőfeszítés, hogy előre ledolgozzon belőle valamennyit. A rumot egyelőre mellőzi, még ha el is gondolkodik rajta, végtére is egyelőre nem éppen felügyelőhöz illő magatartásnak gondolja, ha ő is azzal kezdené inni a teát. Ettől ugyan még megadhatja magát az igazán kellemes aurának, ami a vadőr lakhelyét övezi, és aminek annyira nehezére esik ellenállni, hogy a tegeződést is ő javasolja aztán, hiába ragaszkodik általában a maga megszokott távolságtartó modorához. Ezen a helyen végtelenül idegennek és furcsának tűnik még számára is. Kezdetnek aztán a vadőri munkakör mibenléte felől érdeklődik, mert van valamicske elképzelése róla, de nem éppen érzi úgy, hogy az ki is merítené a valóságot. Meg is döbben kicsit, hogy mennyi minden tartozik ehhez a feladatkörhöz, amire még csak nem is gondolt. Teáját kortyolgatva a bögre fölött figyelmesen pislog a magyarázó Radúzra, amíg az pirítósával hadonászva beszél éppen munkájáról. Hümmögve bólint a végére, elrágódva az elhangzott szavakon, meg a hozzájuk fűzhető kérdésein, amikkel már eleve ide érkezett. Vajon miről is tud az eddigi ügyekből, amiken éppen dolgozni igyekeznek.
- Így van - bólint aztán a fiú kijelentésére, térdére támasztva közben könyökét, kissé előre dőlve, két tenyere közé szorítva a bögrét. - Akad néhány érdekes ügy, ami a minisztériumig jutott. Vérfarkastámadás az erdőben például. Tulajdonképpen fogalmam sem volt, milyen kérdéseim is lehetnek, mert Sebastian nem árulta el, kihez is lesz szerencsém, de az eddigiek alapján erről bizonyára hallottál már. De hallottam olyat is rebesgetni, hogy egyes diákok az erdőben vadásznak. Ez például mennyire igaz? Bevallom az összes futó ügy összes részletét még nem ismerem - foglalja össze, amit egyelőre magának is sikerült megfogalmaznia. Így, hogy nincs egy konkrét ügy, amiben neki a delikvenst kell kihallgatnia, nehezebbnek érzi valamivel, hogy igazán célra törő, velős kérdésekkel álljon elő.
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2016. május 4. 20:17
Hozzászólásai ebben a témában

Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2016. május 8. 21:33 | Link

Figyelmesen hallgatja a vendéget, bár a táplálkozással ettől nem hagy fel, sőt, a teáját is szorgalmasan kortyolgatja, nyelvével csettintve jelzi tetszését. Azonban ettől eltekintve egész kulturáltan viselkedik, mindössze talpával dobol itt-ott valamiféle ritmust, töprengés közben.*
- Aye, a vérfarkas srác. A nevére nem emlékszem, csak arra, hogy nem volt vele minden rendben, tudod, lelkileg. Gyaníthatóan szándékosan nem vette be a bájitalát és az állatok is féltek tőle, szóval inkább kiütöttem éjjelre és reggel azonosítottam be, mert az ilyet jelenteni kell.-*Nem felháborodottan, inkább szomorkásan meséli a történetet, mert mindig sajnálja, ha nem tud segíteni az ilyen embereknek - nagyon magányos egy olyan lény, akit emberek és állatok egyaránt elkerülnek, bármennyire is próbál mást állítani; egy farkas pedig kiváltképp az. Aztán a megszokott, felhőhajszoló könnyedséggel, tovább is siklanak gondolatai.*- A környék valamennyi likantrópjával kialakítottam mostanra iunctiot, szóval figyelem a mozgásukat és ellenőrzöm is az állapotukat teliholdanként. Főleg ezért vagyok az erdőben egész éjjel, na meg, hogy a nem-vérfarkas egyedeket visszatereljem az ágyukba,-*meséli derűsen. Ha szorult volna bele pedagógiai érzék, az ilyen delikvenseket magával vinné, hogy hajnalig alaposan szembenézzenek azzal, amit nem is tudatosítanak, de ő egyszerű lélek volt, szerette biztonságban tudni a diákokat. A következő témára bólint, vonásai pedig enyhe nemtetszést tükröznek, mint rendesen, amikor ez felmerül.*
- Csúnya história. Rajtakaptam egy lányt, aki nyíllal megsebesített egy diákot és még azzal fenyegette, hogy legközelebb benne hagyja. A bizonyítékaim hiányosak, de szerintem több elpusztult és megsebesített állat is az ő felelőssége, mert az erdőben kempingezett - érted, csak úgy felhúzta a sátrát a rengeteg mélyén - és annak ellenére, hogy Lorival ketten voltunk a szemtanúk, semmi se történt, hiába jelentettük. Valami fontos ember lehet, van egy sárkánya is.-*A hangja egyértelműen elárulja, mi a véleménye az ilyen bestiák tartásáról, főleg ennyire éretlen fiatalok kezében - mondjuk ki, taknyosok - ráadásul egy iskola területén. Hát mire jó az ilyen? A lőfegyverről már nem is beszélve, mintha nem lenne elég a pálca, egyeseknél meg a mindenféle képességek. Aztán megenyhül, ahogy folytatja.*
- Egyébként csak az egyik falubéli bestiaszakértővel futok néha össze - ilyen fura, kék figura, a tesztrálját futtatja meg kíséri vadászni - na meg Warrennel, bár ő legalább érti a dolgát.-*Az arckifejezéséből ítélve töri a fejét, memóriáját tornáztatva, de ennél több nevet aligha fog előkotorni az emlékezetéből. Végül egy vállvonással feladja.*
- Ha a nevek kellenek, akkor kikereshetem majd őket. Azok tekintetében menthetetlen vagyok, Kálmán felügyelő.
Hozzászólásai ebben a témában

Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2016. május 9. 01:11 | Link

Emlékeiben kutat bármiféle ügy után, amiről egy vadőr tudhat, de mint éppen beismerte, akad ügy, aminek részleteiről még hiába kérdeznék. Minden aktának nem ért a végére, némelyik mégiscsak több vagy éppen érdekesebb olvasnivalóval szolgál alkalmanként, mint amit a hátralévő kupactól remél. Így is felhoz végül néhány ügyrészletet, ami eszébe ötlik és talán a vadőr tudhat is róluk, ha már az erdőhöz köthetőek, ha nem téved. Érdeklődve hallgatja aztán a választ, és zsebéből tenyérnyi jegyzetfüzetet kotor elő egy mostanra már félig elhegyezett ceruzával együtt. Felkészült aurornak tűnhet, ami azt illeti, hiszen vannak modernebb, okosabb megoldások is az elhangzó szavak rögzítésére, elvégre a mágustársadalom technológiája is fejlődik, de úgy véli, éppen elég, ha saját kezűleg feljegyzi, amit fontosnak tart. Szemöldökét ráncolva pörgeti végig a lapokat, amelyeket imitt-amott főleg rövidítésekből álló kusza jegyzetek tarkítanak, de addig is bólogat, amíg ezeken az elsőre nehezen érthetőnek tűnő betűhalmazokon szalad végig tekintete. Szemét forgatva keres egy üres oldalt, hogy feljegyezzen legalább két félszót emlékeztetőnek.
- Vannak olyan vakmerő diákok, akik teleholdkor az erdőben sétálnak? - rázza meg a fejét kissé hitetlenkedve. Csak remélni meri, hogy nem elsősök azok a merész diákok, de mivel tart tőle, hogy igenlő választ kapna, inkább nem is teszi fel a kérdést. Úgy érzi, erre még azt sem lehetne mondani, hogy borúlátó.
- Visszatérve, ez egy olyan ügy, amiről a Minisztérium is jelentést kapott és részben emiatt vagyunk itt. Ezek szerint nem csak a tilosban sétáló áldozat hibája volt, hogy megtámadták. Csodás - állapítja meg cinikusan, száját kissé elhúzva. Nem igazán tud örülni annak, hogy nem elég, hogy vérfarkasok vannak erre viszonylag szép számban, de még felelőtlen is egyik-másik és fölöslegesen veszélyezteti a környezetében élőket.
- Hogy lehet egy vérfarkas ilyen felelőtlen? - kérdezi szemét forgatva, feljegyezve éppen az elhangzottakból, amit szükségesnek tart. - És ráadásul már nem is diák, így nem sok az esélye, hogy felelősségre tudjuk vonni - mondja még visszafordítva pár oldalt, mert ott éppen akad egy név és két hozzáfűzött sor. Újabb sóhajt követően inkább belekortyol a teájába, majd letéve a bögrét figyelmesen hallgatja az újabb beszámolót. Arcára először csodálkozás ül ki, ami majd szörnyülködésbe fordul át némi értetlenséggel, hitetlenséggel vegyítve. Ez tényleg megtörténik egy iskola területén?
- Merlin szakállára, ez szörnyű - szalad ki a száján félhangosan, egyszerűen nem tudja hová tenni ezt az esetet. A rebesgetések alapján nem gondolta volna, hogy ennyivel rosszabb lehet a helyzet.
- Hát itt az igazgatóság feje milyen mélyen van a homokban, hogy egyes diákok bármit megtehetnek? Gondolom, legalább az igazgató lánya, bár inkább az igazgatóhelyettesre tippelnék, neki van egy szekéraljnyi gyereke. Na mindegy, ez nem tántorít el, hogy utánanézzek, már a sárkány sem egy iskolába való háziállat - szólal meg már majdhogynem zsörtölődve, száját húzva. Ennek mindenképp utána fog nézni.
- Kék? - kérdez vissza meglepetten, szemöldökét kérdőn vonva fel. Ez valami szakzsargon lenne? Egyszerűen nem érti. A thesztrált megjegyzi magának addig is, bár ha őrizet alatt van és egyébként is bestiaszakértőé, azért nem aggódik különösebben. Warrenről meg már hallott, csak bólintással veszi tudomásul, hogy ő érti a dolgát. Legalább. Az is több a semminél.
- Csak Farkas, maradjunk a keresztnevemnél, kérlek - mondja reménykedve, hogy abból véletlen sem lesz semmi más, mert a Kálmánra kissé megrándult a szája széle már. - Azt pedig megköszönném. Főleg ezt a sárkányos lányt, mert szívesen a körmére néznék. Van még esetleg más is, akire érdemes lenne odafigyelni? - fejezi be egyelőre mondanivalóját, és egyelőre letéve a noteszt, ismét a bögrét veszi kézbe, hogy ujjai között szorongatva kortyoljon bele a teába, még a közelében készülő rajzra is vetve egy futó pillantást, amennyiben akad rálátása.
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2016. május 9. 01:18
Hozzászólásai ebben a témában

Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2016. május 23. 00:47 | Link

Farkas és Sebby

- A hitetlenek és az ostobák. Pedig tele szoktam pakolni figyelmeztetéssel minden hirdetőtáblát telihold előtt,-*lemondóan vállat von, kortyolva és újabb pirítós után néz, míg Farkas a papírjaival szöszmötöl, amikbe akkor se próbálna beleolvasni, ha egyenest az orra alá nyomnák. Fránya nyomtatott kis hangyabetűcskék, ugrálnak a szeme előtt, helyet cserélve meg viháncolva.*
- Azt hiszem, mindenképp jót tenne neki, ha megfelelő szakemberrel beszélne. A problémák java nem közvetlenül a vérfarkasságból vagy a felelőtlenségből szakad, inkább lelki okot tippelnék.-*Ugyan nem terapeuta, állatoknál felismeri az ilyesmit és a likantróp alakon világosan kiütközött, hogy a kóron túl is marcangolja valami belülről a fiút. Persze, nem tisztje ítélkezni, ő csak segíteni szeretne, mert lénye javarészt szelíd és jóindulatúan egyszerű. *
- Aha, ciánkék haj, meg trikófoszlányok, kockás ing, tépések és biztostűk nadrággal, tornacsuka, ja és millió fém.-*Élénk gesztikulációval szemlélteti a számára roppant pozitív benyomást keltő srácot, aki még nála is alacsonyabb és az ember azt hinné, az első szél elfújja, közben meg olyan, mint a csík, csupa izom.*
- Oh, okés, azt könnyebb lesz megjegyezni.-*Még szép, állatnév, ugyebár...*- Valahol itt vannak a jelentések,-*tápászkodik fel, hogy a szekrényből előhalásszon egy dobozt, amiben különösebb rendszer nélkül megtalálható valamennyi általa véres veríték árán begépelt jelentése. Turkál benne kicsit, mert többségében mégis a rendszeres jelentései foglalják a helyet, nem az ilyen esetek, aztán néhány lapot a felügyelő kezébe nyom, ügyet sem vetve a frissen rájuk került ujjlenyomatokra.*
- Ó, igen, két melodimágus lesz az éven a kastélyban, amiből az egyik spec eset. Biztosan fenn fog akadni a jelzőketyeréiken, mert szinte folyamatosan használja az erejét, de örülnék, ha nem nyaggatnák emiatt. Szüksége van rá és relatíve ártalmatlan, amúgy kvibli is.-*Nevet ismét nem tud mondani - mily' meglepő - de szerencsére van segítsége.*- Sebby, segíts, hogy is hívják?,*néz könyörgően a prefektusára, mert a delikvens negyedikes Eridonos és emlékei szerint hozzá osztotta be szobára, hogy a prefik segítsenek neki meg rajta tartsák a szemüket. Egyébként kedvelte a kis albínót, minden furcsasága ellenére egész jól szót értett vele, ha zenéről vagy állatokról volt szó, számára pedig mindkettő kimeríthetetlen beszédtéma.
Utoljára módosította:Kafka Radúz Arvid, 2016. május 23. 00:49
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2016. május 23. 17:56 | Link

Radúz és Farkas

Szép csendesen rajzolgatott magának, de közben a fülét nyitva tartotta és figyelt arra, hogy mit beszélt a másik kettő, hiszen fontos lehetett még akár neki is. Egy részéről most hallott először, ami talán részben annak is volt köszönhető, hogy a tavalyi év nagyjában egyszerűen nem érintkezett szinte senkivel a kötelező dolgokon kívül, aztán meg nagyon sokat tanult a vizsgáira, szóval bizonyos események egyszerűen elsiklottak a lényegtelenség tengerében.
Nem is szólt közbe egészen addig, amíg a kicsi kék figurára nem terelődött a szó, akkor viszont tett némi kiegészítést Radúz magyarázata mellé.
- Konstantin. Édesanyám unokatestvérének a párja - mondta, de közben fel se nagyon nézett, csak firkált tovább. - Arvidnak dolgozom a faluban, úgyhogy időnként találkozom vele. Nincs vele gond - összegezte. Akárhogy is, nem szerette volna, ha a rokonait zaklatják a felügyelők, úgyhogy remélte, hogy Farkasnak számít valamennyit az ő véleménye is abban, hogy ezt megelőzze.
Ezután csak úgy szolidan felnevetett Radúz névtévesztésén, de nem sietett kijavítani. Kálmán. Hát ez szép. Az ő nevét is eltartott mondjuk annak idején egy darabig megjegyezni, az tény, de az ilyeneket mindig nagyon viccesnek találta.
Közben Radúz is elindult, hogy valamilyen jelentéseket szedjen elő, ő meg felnézett a mozgásra és ivott egy kis teát. A szemével végigkövette a házvezetőjét, míg az vissza nem tért hozzájuk. Mikor a melodimágusokra terelődött a szó, akkor már épp vissza akart fordulni a papírjához, mikor Radúz őt kérdezte.
Egy pár pillanatig döbbenten pislogott rá, aztán csak kibökte a választ, ami eszébe jutott.
- Hát én azt honnan tudjam..? - ráncolta a homlokát értetlenül. Eddig nem tudott róla, hogy a munkaköri leírásában lenne az is, hogy ismerje a melodimágusokat, azt meg pláne nem, hogy a kvibliket is. - De hogy lehet egyébként kvibli egy melodimágus? - kérdezte aztán, mert így elsőre hallva ez számára teljesen összeegyeztethetetlen volt. Akkor most van neki varázsereje vagy nincs?
Hozzászólásai ebben a témában


Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2016. május 24. 18:26 | Link

Radúz és Sebastian

Száját elhúzva vesz nagy levegőt, hogy aztán lemondó sóhajnak beillő módon fújja ki. Egyes emberek csak akkor tanulják meg, hogy a tűzzel játszani nem jó ötlet, ha már megégették magukat, vagy éppen akkor sem. Gondolatban értékeli azért a vadőr igyekezetét, ami a figyelmeztetéseket illeti, mások ostobaságáért és hitetlenségéért viszont már nem ő felel, hát nem is érzi fontosnak, hogy erre további szavakat pazaroljanak. A vérfarkast illetően is csak bólint jegyzetelés közepette, sajnos tenni nem sokat tud, mert bár a fiúról van aktájuk, falulakóként már hivatalosan nem kezdhetnek vele semmit, amennyiben nem okoz galibát. A támadásért feltehetőleg számon kérik majd más alkalmazottai a Minisztériumnak, az ő megbízásuk ugyanis csak az iskolára vonatkozik, még ha figyelnek is néhány falulakót. Mégiscsak van, aki a kastélyba is bejárhat ilyen-olyan teendők okán. A bestiaszakértő leírását hallva először kissé meglepetten pislog - ennyit a gondolatról, hogy szakzsargon lesz -, aztán egy elnyújtott "á" szalad ki száján. Így már érti, mit is jelent pontosan a kék. Sebastian magyarázata további részletekkel bővíti frissen szerzett ismereteit, legalább már nevet is tud társítani az egyedi öltözködési stílushoz.
- Nem rémlik, hogy aktája lenne, de egyébként is csak kevés falulakót figyelünk, akik bejárnak a kastélyba - intézi szavait a fiúhoz főként, azt igyekezve tudtára adni, hogy meglehetősen kevés az esélye, hogy bármelyikük is zargatni óhajtaná. - Éppen elég munkát adnak a diákok amúgy is - teszi még hozzá, amint sikerült egyességre jutni a nevét illetően, végtére is éppen neki keres jelentést a férfi egy egészen megdöbbentő esetről, amivel kapcsolatban még csak nem is intézkedett senki. Feljegyzi addig is a sárkányt is, ami szerinte nem iskolába illő házikedvenc, nem véletlenül nem lehetett Hagridnak sem sárkányt tartani, hiába volt nagy szívfájdalma, mint az kiderült a kapcsolódó tanórák egyikén, pedig abban biztos, hogy egykori, legendás lények gondozását oktató tanára szakavatottabb e téren valamivel egy diáknál. - Köszönöm - veszi át az elé tartott lapokat, hogy beléjük nézzen. A név alapján úgy tűnik, jól sejtette, hogy vezetőségi taghoz lehet köze a lánynak, de már csak apró csillagocskával jelzi ezt a jegyzetei között, a névhez mellékelten. Utána fog járni. Bizonyos esetekben a szabály csak annál inkább szabály, mert ha kivételez is, hát azt más érdemek alapján teszi, nem arra alapozva, hogy ki kinek a fia-borja. Egyelőre térdére fektetve a lapokat olvasgat még, a jegyzetfüzetet maga mellé téve, hogy teájába is bele tudjon kortyolni, majd a bögre fölött pislog Radúzra kérdőn. Kettő? Egyelőre csak egyről tud. Most vajon melyik nincs a listán, vagy van csak nem említették meg, hogy melodimágus? Kíváncsi tekintete aztán a fiúra vándorol, ha már tőle kér a férfi segítséget a nevet illetően. Közben csak hümmögve jelzi, hogy eddig minden világos egyébként, közbeszólni viszont nem akarna, mielőtt még nem hall nevet. Sebastian egyébként is megfogalmazta lehetséges további kérdését. Kvibli melodimágus? Tényleg különleges eset lehet. Várakozón dől kicsit hátra ültében, még mindig a bögrét szorongatva. Ez így egész érdekes. Már csak ezért is megérni látszik a vesződséget ez az alku.  
Hozzászólásai ebben a témában

Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2016. május 30. 10:44 | Link

Farkas és Sebby

- Ja, laza fazon, odavan a kígyókért, szóval dumáltunk egyet a párszaszó-tanulás kapcsán, tök jó tippeket adott,-*meséli lelkesen. Természetesen kifelejtette a történetből, hogy a kékség szintén melodimágus, na meg a környék valószínűleg legnagyobb mizantrópja. Nem mintha ez utóbbit Radúz túlságosan érzékelte volna... Hörpint egyet a teájából, majd megint, ujjával felcsipegetve néhány morzsát a tányérjáról, míg gondolkodik (meglepő, de néha szokott ezt is). Próbál releváns információkat adni, még ha sikerei nem is arányosak igyekvésével.*
- A diákok amúgy ilyen helyi bátorságpróbának tekintik, hogy a kertjébe másszanak, úgyhogy valszeg ő is tudna érdekeseket mesélni.-*Tudtán kívül a saját sírját ássa, de sokszor nem tudatosítja, hogy aki számára kellemes társaság, nem feltétlen érez így kölcsönösen, plusz minisztériumi embereket küldeni bárki nyakára eléggé necces húzás. Farkas pölö tök szimpi, ki ne látná szívesen vendégül egy teára?
A szöszi értetlenségére csak pislog, türelmetlenül magyarázva, mert még mindig nem jut eszébe a név és nem létezik, hogy Sebby ne tudja.*
- Az albínó! Vele laktok, direkt a prefis szobára raktam be!-*Radúz feje egy merő csodálkozással vegyes értetlenség, elvégre hova máshova tenne egy ilyen sebezhető kis csodabogarat, mint ahol igazán vigyázhatnak rá. A kezdettől fogva tartott tőle, hogy esetleg gúnyolni és bántani fogják - az emberek, főleg a serdülő emberpalánták, hajlamosak az ilyenre, mert megmagyarázhatatlan módon gyakran örömüket lelik benne - bár egyelőre nem történt atrocitás. Ezek szerint a srác ilyen jól titkolná?*
- Itt kergetőzöl vele hetek óta és nem jöttél rá?-*Na igen, ez meg a másik dolog, hogy a kicsi rendszeresen szökdös, hol a birtokon, hol még fent a kastélyban kapják el, de állandóan figyelni kell. Kész csoda, hogy még nem futott bele egyetlen felügyelő karjaiba sem - vagyis nem is annyira, a képességét tekintve, Sebbyék is csak azért csípik nyakon, mert nyomjelzőt tettek rá.*
- Most le kéne adnom valami tudományos maszlagot, de azért Rochardhoz kell menned. Annyi a lényeg, hogy a pálcás mágia lehet, hogy a melodimágiából ered és nála visszaütött, csak a régi forma van meg. Mint amikor a gyerekek farkincával születnek.-*Ilyeneket nem szeret magyarázni, mert bár ő vágja, elmondani nem tudja rendesen, főleg nem úgy, hogy a genetikai rész nincs igazán tisztázva. Egyszerűen nem elég választékos a szókincse, ő gyakorlatias ember és a melodimágia nem igazán esik bele a szakterületébe - használja, de mint a mágiát általában, nem érti maradéktalanul.*
- Mindegy, naszóval pici és fehér és főleg passzív cuccokat használt, echot tájékozódáshoz és mozgáshoz. Teljesen autodidakta és ösztönösen azokat a varázslatokat fejlesztette, amik neki segítenek, nem másokat manipulál vagy valami.
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2016. május 30. 11:29 | Link

Radúz és Farkas

Radúz szavaira bólogatott még egy párat, mikor hozzátett még néhány dolgot az ő mondataihoz Kon kapcsán. Aztán meg szépen behúzta a nyakát, mert a kertbe mászás említésére egyenletes vörös színt kapott az arca. Ezt még ő is megcsinálta, mikor egy hangyányit alkoholos befolyásoltság alatt volt a végzős bálon. Az akkori szmokingja nem is díjazta nagyon a produkciót, úgyhogy könnyes búcsút kellett egymástól venniük az este után.
Aztán a téma tovább kanyarodott, ő pedig hamarosan egy olyan kérdéssel találta szemben magát, amire végképp nem tudott válaszolni. Nem tudott olyanról, aki melodimágus és kvibli, sőt, tulajdonképpen egészen eddig abban a hiszemben volt, hogy egyedül Radúzt ismeri ilyen mágiával.
- Na ne már - nézett hitetlenkedve a férfire, mikor az albínó szó hatására megvilágosodott, hogy kiről is van szó. Ezt nem gondolta volna, de legalább megmagyarázott bizonyos dolgokat, mint például, hogy miért csetteg a másik sokszor. Ez is biztosan valami mágikus technika.
- Nem beszélek vele azon túl, amikor összeszedem őt. Ruarc amúgy - mondta kissé dacosan, még a hangjával is elhatárolva magát a sráctól. Nem bírta a jelenlétét, azt, hogy egy szobában kell lakniuk, és a végtelenségig ellenszenvesnek találta attól a pillanattól fogva, hogy megpróbált neki parancsolgatni találkozásuk cirka első percében. - De egyébként se bánnám, ha csinálnál vele valamit, hogy ne szökjön, mert kezd az agyamra menni. - A hangjából sütött az irritáltság, mert mégis ki a fene akart éjnek évadján odakint kóborolni és keresni egy kölyök nyomát? Főleg úgy, hogy a prefektusok az új házirend értelmében nem is járőrözhetnének odakint. Ha egyszer elkapják őket, akkor Sebby is meg fogja ütni a bokáját.
Körülbelül ekkor esett le neki, hogy ki mellett ül és hogy ezt most egy felügyelő is végighallgatta. Nagyot szusszanva lesett fel Farkasra, reménykedve, hogy most nem az jön, hogy kikérdezik erről.
Aztán Radúz adott némi magyarázatot arra, amit kérdezett, Sebby viszont továbbra is homlokráncolva nézett rá. Azt már meg sem merte kérdezni, hogy ki az a Rochard, de ettől még mindig furcsának tűnt neki ez az egész. A "nem manipulál" rész egyébként egészen megfogta a dologban, és leginkább azt gondolta róla, hogy akár tehetné is, amilyen bunkó, csak Radúz meg elég jóhiszemű hozzá, hogy ne nézze ki belőle. Ennek ellenére nem szólt, nem a felügyelő előtt, mert volt egy olyan tippje, hogy ha valaki rászállna Ruarcra, akkor még többet szökne, neki meg még több dolga lenne.
Hozzászólásai ebben a témában


Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2016. május 30. 18:24 | Link

Radúz és Sebastian

Hümmögve húzza mosolyra a száját, nem annyira a tényen, hogy a párszaszó tanulhatónak tűnik legalább bizonyos mértékig a másik szavai alapján - noha erről eddig halvány elképzelése sem volt -, hanem inkább magán a vadőrön. Az a benyomása, hogy különös szerzet a szó előnyösebb értelmében. Mintha egy meséből szalajtották volna, hogy ő legyen aztán itt az erdő védelmezője, mint valami jóságos szelleme a helynek, aki egyaránt érti az emberek és az állatok nyelvét, talán még a növényekét is, mert miért ne lehetne értelme a levelek susogásának is? Figyelmesen hallgatja közben kellemes baritonját, ahogy egymás után hangzanak el szavai, érezhetően őszintén, talán kissé még naivan is, hiszen ezt javaslatnak is vehetné, némi túlzással. Valaki, aki érdekeseket mesélhetne diákokról, és biztos benne, hogy lenne, aki kapna az alkalmon a helyében, hogy akár még a lakcímét és megérdeklődje, a már említett okból. A maga részéről beéri a diákok adta munkával is bőven, hiszen akad. Csak a fejét rázza inkább a bátorságpróba hallatán, abbahagyva a jegyzetelést is, inkább a kapott jelentéseket igyekezve átböngészni teáját kortyolva, amíg szóba nem kerül a különös melodimáguspalánta. Sebastian kérdez helyette is, viszont annál inkább érdekli a válasz. Az olvasással felhagyva pislog hol egyikre, hol a másikra, hátha okosabb lesz a kérdést illetően.
- Ó, azt hiszem, róla is van aktánk, bár még biztosan nem olvastam - jegyzi meg, némileg visszafogva hangját, egész érdeklődve, elgondolkodva figyelve a vadőr csodálkozását, értetlenségét - mintha nehezére esne a neveket megjegyezni, bár ettől még úgy tűnik, határozottan törődik mindenkivel, akit csak gondjaira bíztak - és a fiú dacos magatartását, amit nem feltétlen tud mire vélni. Ennyire zavarná a rábízott feladat vagy inkább maga a fiú, akiről szó van? Úgy érzi, valamit nem lát a sorok között. Valami valahol kimaradhatott számára, mert éppen két ellentétesnek tűnő véleménnyel találta szembe magát. Lehet valaki ennyire furcsa? Különös? Esetleg különleges? Fogalma sincs, melyik árnyalat lehet igazabb a többinél, kíváncsiságát sikerült felébreszteni viszont. Nem is fűz semmit a magyarázathoz, csendben rágódik el éppen megfogalmazódó gondolatain.
- És hol lehet megtalálni Ruarcot? - teszi fel a kérdést, amint elhangzott az utolsó szó is. - Már amennyiben nem jelent gondot, hogy kíváncsi vagyok rá. Az alapján, amit mondasz, nem hiszem, hogy veszélyes lenne, bizonyára csak a képesség miatt kapott aktát, de... azt hiszem, érdekes lenne vele beszélgetni - igyekszik érthető magyarázatot adni, elsősorban Radúznak, mielőtt még azt hiszik, cirkuszi látványosságnak gondolná vagy bármi hasonlónak. Az az érzése, hogy nem találja éppen a legjobb szavakat, de kíváncsi, mi lehet a fiúban, amitől ennyire eltérőnek tetszik a hozzáállása már csak a két itt ülőnek is őt illetően, na meg az is érdekelné, hogy miért szökik. Vajon mit lát? Mit tud? Minden egyéb részlettől is hajlandó eltekinteni, mintha nem is hallotta volna, ami ott volt a szavakban, csak mert ez túlságosan is érdekli e percben.
Hozzászólásai ebben a témában

Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2016. június 4. 23:07 | Link

- Iiiigen, Ruru!-*úgy helyesel, mintha egy aranyos kisállatról beszélgetnének, nem pedig Sebby rettegett szobatársáról, aki Huidinit megszégyenítő ügyessséggel csusszan át a megkettőzött őrségeken, pedig igencsak feltűnő jelenség egyébként. A morgásra - mint aki meg sem hallotta a paanaszos hangsúlyt - sóhajjaal válaszol, homlokát dörzsölve.*
- Ha tudnék, már csináltam volna. Rossz nézni szegény gyereket, de nem nagyon tehetek érte többet, mint hogy rendszeresen behangolom, mert még nem tudja magát.-*Ismét a neki evidens, a többieknek viszont tökéletesen érthetetlen szituációk egyike áll fenn, amiből keveset érzékel, legfeljebb a nagyon értetlen arcok láttán töpreng el, vajon beszéd közben csehre váltott-e anélkül, hogy észrevette volna. Hiába, amivel ő tizenakárhány éve él együtt, az a kívülállóknak még spanyol falu, de az ember ritkán gondolkodik el a számára magától értetődő dolgokon.*
- Az az akta valszeg sok dolgot megmagyaráz. Am nem, nem csak a képessége miatt, de nem veszélyes, csak... más.-*Kicsit vakarózik, mert ezt mégse Sebby előtt kellene, főleg nem úgy, hogy evidensen nem is érdekli az egész. Mármint, nem ő az állami alkalmazottak díszpintye (vagy hogy a fenébe szokták ezt mondani), ennek ellenére van némi fogalma a titoktartásról meg ilyenekről. Olyan nagyon halovány. Egyébként meg az ilyet élőben kell szerinte látni, hogy igazán értse az ember, még ha minden előzetes felkészítés ellenére is ugyanolyan tanácstalan lenne vele szemben. A kérdésre elgondolkodik, félrebillenő fejjel nézegetve a plafont.*
- Csendes helyeken? Minél kevesebb valahol az ember, annál valószínűbb, hogy ott lesz. Bejár az óráira, szóval azok után is elkapható. Elég gyakran van a gyengélkedőn.-*Meglepő pontossággal sorolja a dolgokat ahhoz képest, hogy a fiú nevére nem emlékszik - ez is fura memóriájának velejárója, hogy a számára fontos tényeket jegyzi meg. Közben zörren az ablak és a párkányon kaparászás hallatszik, ahogy sorban landol öt tollas jövevény. Radúz csókái toporognak kíváncsian, kissé bizonytalanul az ismeretlen férfi láttán, aztán a vadőr által odavetett pár halk hangra felbátorodva berepülnek, körülállva Farkast, hogy jóóóó alaposan szemügyre vegyék, kicsit meg is csipdesve ruháját itt-ott, főleg a fényes gombokat és egyéb apróságokat.*
- Nekem nem, amíg rendes vagy vele,-*vonja meg vállát. Nincs oka eltiltani tőle a felügyelőket, bár talán több figyelmeztetést illene adnia - már ha igazán érzékelné Ruarc furcsaságait, ami azonban nála sosem működött.  
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2016. június 5. 20:19 | Link

Radúz és Farkas

Az az arc, amit Sebby a Ruru megnevezésre vágott, valami leírhatatlan keveréke volt a "jézusom", "ezt nem hiszem el", és az "ez nem lehet komoly" villanásoknak. Mintha a másik valami becézni való lény lenne, pedig a prefektus szerint az új szobatársuk minden volt, csak az nem. Mindenesetre igyekezett Radúz elfogultságára fogni a dolgot, elvégre rá is mondta már, hogy aranyos.
Aztán a folytatást hallva némi értetlenség is vegyült a vonásai által közvetített képbe. Behangolni? Mint egy zongorát..? Majdnem ki is bukott belőle a kérdés, hogy "hangvillával?", de aztán inkább befogta a száját, mert olyan érzése volt, hogy messze járna az igazságtól, Radúzzal szemben meg nem szívesen használt szarkasztikus hangnemet.
- Lassan jobban járnék, ha inkább a torony aljában várnám éjjelenként, kár a lépcsőzésért - dünnyögte azért még magának, mielőtt úgy döntött volna, hogy őt ez ennyire nem érdekli, és inkább visszatért a rajzhoz. Lassan kész lett a vázlat, most már árnyékolt és itt-ott megerősítette még a vonalakat. Neki mindegy volt, hogy Farkas tényleg megkeresi-e végül a srácot, legalábbis amíg ettől nem kell több utat tennie meg neki is éjjelente. Éppen ezért csak akkor nézett fel újra, amikor megérkeztek Radúz csókái, akiket ő is örömmel fogadott.
- Sziasztok! - köszönt nekik, majd kinyújtotta a kezét, hátha ráül valamelyik, aztán mikor megtörtént, akkor rámosolygott a kedves kis állatra, míg az tovább nem reppent.
- Figyelj a gombjaidra! - vigyorgott Farkasra, mikor látta, hogy a madarak hogyan ismerkednek vele. Ő már tudta, hogy mik keltik fel az állatkák figyelmét, és szinte meg se szólalt, az egyik máris megcsípte a csillogó apróságot. - Radúz, adhatok nekik valami eleséget? - nézett aztán a házvezetőjére. Láthatóan sokkal jobban érdekelték a madarak, mint a melodimágus kvibli körülötti fejlemények.
Hozzászólásai ebben a témában


Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2016. június 6. 04:24 | Link

Radúz és Sebastian

Egyre kevésbé van bármilyen elképzelése a szóban forgó fiúról. Mást mondanak Radúz szavai és gesztusai, és másról árulkodik Sebastian reakciója. Csak kapkodja a fejét értetlenül állva az egész előtt, mert most vagy valami elkerüli valamelyikük figyelmét, netán az övét, vagy... tényleg ennyire megosztó személyiség lehet valaki?
- Be... hangolni? Ez valami melodimágiára jellemző szakmai... valami? - pislog értetlenül, a megfelelő szavakat sem találva. - Bocsánat, de határozottan nem vagyok jártas a témában, csupán annyit tudok róla, hogy veleszületett képesség és van fizikai, gyógyító meg... van még valami, de meg nem mondom, milyen ága. Szóval meglehetősen fehér folt, nem foglalkoztam vele igazán sosem - magyarázkodik kicsit, végtére neki ez úgy általában érthetetlen, és nem éppen a vadőr magyarázatain múlik, sokkal inkább ismereti majdhogynem teljes hiányán a témát illetően. A veleszületett képességek közül mindössze az elemi mágiát ismeri közelebbről, végtére is egy elemi mágussal egy fedél alatt nőtt fel. Arról akkor is lenne tudomása, ha nem kapott volna listát az iskolában fellelhető különleges képességekről. Egyik-másiknak még mindig utána is kellene járnia alaposabban, mert éppen úgy, mint a melodimágia esetében, vajmi kevés tudása van róluk, ha van egyáltalán valamennyi, és csak pislog, hogy mi a szösz már az is. Mégsem ezekkel foglalkozott világéletében.
- Más? Mármint ez most... ez olyasmi, amihez látnom kellene? - pislog még az eddiginél is meglepetten, némileg zavartan vakargatva meg a tarkóját, mert fogalma sincs, hogy ezen most mégis mit értsen. A vadőr szóválasztása nem segít túl sokat, de ennél tovább nem firtatja inkább. A fiú dünnyögését figyelmen kívül hagyva eltöpreng, hogy vajon ez mi mindent is jelenthet, de gyorsan feladja, úgy vélve, hogy mégiscsak olyasmi lehet, ami egy személyes találkozó során kiderülhet, vagy ha szerencséje van, tán még az aktájából is megtudhatja. Egyébként is roppant érdekesnek ígérkezik, meg egy egész kicsit ijesztőnek, de milyen auror lenne, ha megijedne egy alapképzéses diáktól mégis? Futólag pislog a csókákra aztán, amikor az ablakpárkányra telepednek, és egészen ámulva nézi, hogy a vadőr kommunikál velük.
- Ez is melodimágia netán? Vagy valami egyéb? - szólal meg, talán kissé meggondolatlanul, kíváncsian pislogva hol a madarakra, hol a vadőrre. Hirtelen ez ugrik be lehetséges magyarázatként, bár korántsem biztos benne, hogy jó irányba tapogatózik éppen. A madarak mosolyt csalnak közben arcára. Kíváncsiak. Érdekesek. -Érdekes nekik, mégiscsak csillog. Majd kérek utánpótlást legfeljebb. Munkahelyi incidens. Azt hiszem, néznének, hogy mégis mi történt - vigyorodik el, még mindig a madarakat követve tekintetével. Megfordul a fejében az is, hogy talán megsimogathatná azokat a fekete tollakat, de kellőképpen ismeretlenek egymásnak és különben is a vadőr állatai, így végül lemond az elképzelésről, csak üres bögréjét teszi le, és figyeli őket. - Nem célom senkit sem bántani - pillant fel, miközben már térdére támaszkodva hajol előre, még mindig a madarakat figyelve. - Amennyiben nem kell arra számítani, hogy megpróbál megharapni vagy tudomisén, én csupán beszélgetek az emberekkel - teszi még hozzá. Még mindig ott motoszkál a fejében mindaz, amit eddig megtudott Ruarc-ról, fogalma sincs, mire számíthatna, hát bár nem jelenti ki, nem feltételezi, de azért mégiscsak megpróbálja kideríteni, hogy mire várjon, ha találkozna vele, kezdve a legrosszabb lehetőséggel, ami csak eszébe jut. Más kérdése már egyébként sem igazán akad.
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2016. június 6. 04:35
Hozzászólásai ebben a témában

Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2016. június 7. 11:34 | Link

Radúz úgy csap a homlokára, hogy egy kisebb ember hanyattesne tőle, aztán sietve megmagyarázza a varázslatot, elvégre nem direkt nehezíti mindannyiójuk dolgát. Ritkán szokott ilyesmiről beszélni, úgyhogy még bele kell tanulnia a tanár szerepébe. Hogy is van az a mondás a jó pappal?*
- A hangolás egy alap melodimágus varázslat, egyensúlyba billenti a lelket-elmét, amolyan kis semleges, nyugodt lesz tőle az ember. A legtöbben maguk végzik, olyasmi, mint a meditáció meg az önismeret. Rurut rengeteg dolog kiborítja.-*Nem mintha a fiú panaszkodna, de érzi rajta, milyen könnyen elveszti azt a csekély nyugalmat is, amit idelent nyer. Igyekszik, dolgozik, megyeget is neki a tanulás, de amint visszatér a kastélyba, kezdődik minden elölről. Sehogysejóezígy.
- Igézői, én is meg Ruru is igézők vagyunk, szóval leginkább a lélekre-elmére tudunk hatni. Részemről állatokra specializálódtam és nem számítok különösen erősnek, inkább nyelvész-gyógyító irányba mentem el.-*Sosem lesz igazán profi mágiahasználó, nem fog bonyolult bűbájokkal, átkokkal foglalkozni behatóbban, de a munkájához szükséges vagy hasznos varázslatokat ismeri és végre is tudja hajtani. Önállósághoz szokott, szóval nem hősködik - ki előtt akarna felvágni? a vaddisznók nem szoktak tapsolni - inkább az effektivitásra helyezi a hangsúlyt.
A kérdésen elmereng, mert nem, nem is annyira látja az ember (eltekintve  attól, hogy a srác fehér, mint a frissen hullott hó, de Radúznak semmi újdonságot sem jelentett maga az albínósága), inkább érzi. Furcsán ingatja fejét, mint aki félig bólogat, félig nemet csóvál, tenyerébe támasztva állát. Végül mágiához folyamodik, míg Sebby úgyis mással van elfoglalva, megpróbálva valahogy összefoglalni a dolgot úgy, hogy csak a felügyelő hallja a hangját.*
- Eddig elszigetelten nevelték, ami nagyobbrészt szükséges is volt szerintem, nagyon pici, érzékeny, sérülékeny. Az albinizmussal egy csomó vacak jár, gyenge vagy alig látás, gyakran túlpörgetett idegrendszer satöbbi, szóval ebből fakad az egész. A hallására támaszkodik, úgyhogy sokszor nem  túl érthető számunkra, akik főleg látunk. És a tetejébe még elvesztette a családját.-*Ru aktája tartalmazza a részleteket, ebben csaknem biztos, elvégre elég sok hercehurca volt a gyerkőc körül, míg hagyták levizsgázni, beiratkozni, gyámot kapott (de még milyet!), átköltöztették... Sok lenne ez egyszerre egy normál embernek is.
- Igen, bár nagyrészt megtanuható anélkül is. Ők nem használnak infra- meg ultrahangokat, szóval könnyű velük cseverészni. Ugye, skacok?-*A kérdésre egybehangzó, rekedtes "Igen!" a válasz, ami öt torokból kicsit kánonszerűen hangzik fel. Ez amolyan szórakoztató kis trükk, amiben megállapodott a madarakkal - ha ő felteszi a kérdést, azonnal támogatják, amivel igencsak meg lehet viccelni az új ismerősöket és látogatókat.*
- Etetheted  őket, de szerintem most tömték tele a begyüket cserebogárral.-*A csókák rendszeresen felkeresték, hogy némi nyalánkságért cserébe beszolgáltassák a legfrissebb híreket, bár szükség esetén azonnal megkeresték és semmit sem vártak érte.*- Ők segítenek amúgy szemmel tartani az erdőt nappal, meg még néhány helyi állatkát beszerveztem, kajáért cserébe. Így sokkal gyorsabban kapok hírt, ha valami furcsa, szokatlan történik.-*Az előbbi néhány szó, amit velük váltott, pont erről volt, de jelenleg sehol semmi érdekes.*
- Nem agresszív ő, csak nyakas, meg nagyon-nagyon őszinte.-*Vállat von, mert őt aztán nem zavarja, a különféle illem elleni vétségeit pedig észre sem veszi, elvégre ő sem sokat ad az etikettre. Nagyjábó itt ért itala végére és üres poharát mustrálva pislant a vendégekre.*
- Még teát?
Hozzászólásai ebben a témában

Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2016. június 9. 16:15 | Link

Radúz és Sebastian

Nem érzi szégyellnivaló ténynek, hogy van még új a nap alatt számára, nem is kevés, és a melodimágia is ezen dolgok halmazát gyarapítja. Hallani ugyan hallott róla, és vajmi minimális információja is van erről a veleszületett képességről, már csak azért is, mert az aktákban felbukkant, de ettől még kérdése ezer és egy lenne, és feltehetőleg akkor is még vagy ugyanennyi akadna, amikor már mindre választ kapott. Érdeklődve hallgatja a magyarázatot és homlokán az értetlenség ráncai is kisimulnak közben, ahogy bólogat elmélyülten. Még hümmög is hozzá, hogy ezzel a hasonlattal ez így máris emberközelibb számára, akinek a legcsekélyebb köze sincs ehhez a képességhez.
- Á, igen, azaz. Bocsánat, tényleg nem vagyok jártas a témában - szabadkozik kicsit még, amikor a férfi kiegészíti hiányos adatait. Megfordul ugyan a fejében, hogy ez talán befolyásoló mágiaként nagyon is megfigyelendő lenne, de a mérleg másik oldalán azért ott van az is, hogy végignéz Radúzon és teljes mértékben kizártnak tartja, hogy ez az ember rosszra használná a képességét. Inkább nem is veti fel a témát. Majd nagyot csalódik az emberismeretében legfeljebb, ha kiderül, hogy rosszul ítélte meg, de addig azonban megelőlegez neki annyi bizalmat már csak a segítségért is cserébe, ami elég ahhoz, hogy ne kapjon csillagot a neve mellé és egy varjút a nyomába. Minek? Nem tartja veszélytelennek, mint ahogy egyetlen veleszületett képességet sem, de veszélyesnek sem, mert nem lát a sorok között rossz szándékot villanni fel. A fiúra vonatkozó információk aztán kissé telibe találják, még ha nem is ismeri. Abban határozottan biztos, hogy nem olvasta az aktáját, mert ennyi minden határozottan nem kerülte volna el a figyelmét, sőt, amilyen visszhangot ver benne ez a sok kis apróság összességében, inkább ez maradt volna meg jó eséllyel, semmint egy név, amihez nem igazán tudott mit társítani eddig. Nem is tudja egyébként, hogy milyen jelzőt találjon minderre, vagy kell-e olyan egyáltalán.
- Értem - mondja, egy leheletnyit fakó hangon, és nyel mellé egyet, amitől állkapcsa kissé látványosan mozdul. A fenébe is, úgy érzi, pályát tévesztett és nem aurornak kellett volna mennie, hanem tanárnak, vagy bármiféle segítő szakmát tanulni, vagy pontosan minek is nevezik ezeket, csak mert úgy nagyon motoszkál benne éppen a tenni akarás. Igaz, hogy aurorként is azon van - még ha sajátos módszerekkel is -, hogy valami módon kicsit jobbá tegye a világot, de ez így valahogy csak elkeserítő. Nagy levegőt vesz inkább, és még szerencse, hogy a csókák érdekesnek tartva körülállják. Az az "igen" egészen hatásos trükknek bizonyul aztán, annyira, hogy meglepetten pislog, kérdőn felvont szemöldökkel, hol a csókákra, hol Radúzra.
- Ez most... - megvakargatja kissé zavartan a tarkóját - Hát... azt hiszem, eddig alulbecsültem a csókákat - közli, még mindig nem ocsúdva fel a meglepetésből, ami aztán csak továbbfokozódik a férfi újabb kijelentésével. Mit is gondolt nem is olyan régen a párszaszó tanulását illetőn? Tényleg olyan, mint ha ő maga is az erdőhöz tartozna valami módon, nem azért, mert a szakmája ezt feltételezi, hanem inkább hivatás. - Ez igazán hasznos egyesség lehet mindenkinek - húzza mosolyra a száját. - És mostanság nem volt semmi szokatlan egyébként? Gyanítom, hogy azért a néha ide is kitévedő varjainkat már jelentették például - állapítja meg aztán kissé elgondolkodva.
- Az különösebben nem gond, azt hiszem - nem mer azért teljesen biztosat mondani, végtére is nem találkozott a fiúval, ki tudja, hogy reagál rá, mennyire borítja ki egy idegen, különösen, ha még kérdez is, szóval még ha bízik is saját képességeiben, némi bizonytalanság akad szavaiban. A kérdés kissé megakasztja, beletelik pár pillanatba, mire válaszol, mert nem is zavarna, de kellemes a társaság, a teáról nem is beszélve. - Köszönöm, nem kérek - dönt végül mégis úgy, hogy nem rabolja tovább a vadőr idejét, bizonyára akad még dolga és egyébként is ezekkel a jelentésekkel sokkal több segítséget kapott, mint várta. - Inkább nem zavarnék tovább. Köszönöm a segítséget. Ezeket magammal vinném, ha nem gond, majd visszaszolgáltatom, amint kézre kerítettem a delikvenseket - köszöni meg a meglehetősen hasznos információkat, aztán részéről távozhatnak is, hagyva őt dolgozni.
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2016. június 14. 16:03
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék