Az erdő felé sétálva lassacskán egy apró, fából készült ház tűnik fel a láthatáron. Ahogy egyre közelebb jutunk a kis viskóhoz, kivehetővé válik a ház oldalánál megbúvó melléképület - ennek belsejében kisebb-nagyobb ketrecek, boxok találhatóak, amelyekben az ápolást igénylő kisebb állatok és bestiák kapnak szállást, illetve itt raktározzák a gondozásukhoz szükséges eszközöket is. A lak mögött elterülő, Mihály által rendbetett kicsi veteményes alaposan kinőtte magát, látszik, hogy gondját viselik. Néhány növény tud vigyázni magára, ezek a veszélyesnek ítélt látogatók közeledtére elszaladnak vagy elbújnak a földben, de akadnak itt teljesen hagyományos zöldségek, gyümölcsök és fűszerek is, továbbá bájitalhozzávalókat és egyéb gyógynövényeket is lelhet az elkerített területen a szemfüles kutakodó. A nyári szezonban hatalmas dinnyék nőnek itt, amiket szívesen megoszt látogatóival.


A házikót új gazdája nem igazán alakította át. Odakint még mindig nyúzott a lábtörlő, legfeljebb terepre való bakancs és gumicsizma állnak mellette; belül is leginkább a bútorok változtak csupán. A ház három helyiségből áll – egy fürdőszobából, egy konyhából és egy nappaliból. Ez utóbbiba érkezik az az illető, aki átlépte a küszöböt. Előszoba tulajdonképpen nincs, csak egy plafonról lelógó színes függönnyel elválasztott apró térrész szolgál arra, hogy felakasszuk a kabátot a falból meredő fogasra, vagy levegyük a cipőt.
Nagyjábóli látkép, a függöny nélkül
A nappali az épület legnagyobb helyisége, bár alapból nem mondható tágasnak. Az ajtótól jobbra egy hatalmas ablak található, amin rengeteg fény áramlik be. Talán a legnagyobb változás, hogy sokkal szellősebb, több a szabad tér - a padlót az ajtótól jobbra megemelték, otthonos zuggá alakítva, a bútorok nagyobbik része eltűnt. A szoba közepén heverő szőnyeget megőrizte, ám az ágyból mindössze a kényelmes matracot hagyta meg, amin tarka takaró és jópár párna hever mindig. A szekrényt egy ügyes bűbájjal voltaképp beleépítette a falba. Az elődje által gondosan fehérre meszelt falat Radúz rajzlapnak kiáltotta ki - amikor csak ideje vagy kedve engedi, festeget rá és díszítgeti. A szekrény melletti polcról jóformán eltűntek a könyvek (csak az okvetlen szükségesnek ítélt darabok maradhattak), így már felfért a gramofon és kevés személyes tárgya. A polc szélére apró égősort utánzó mágikus fényforrást aggatott.
A nappalit a konyha követi, amelyet most fagyöngysor helyett egy másik tarka, batikolt függöny választ el a másik helyiségtől. Berendezése tökéletesen átlagos, leszámítva azt a teakészletet, ami pusztán színeivel vonzza a takintetet. A pult álló fűszertartók száma gyarapodott, míg a rongyos, mugli szakácskönyvek eltűntek. A falak itt is fehérek, a kerámiatálak helyét pedig szárítani felakasztott növénycsokrok vették át. Az ablakban fűszernövények sorakoznak egy virágosládában.
A fürdőszoba meghökkentő egyszerűséget mutat. Bambusz kilépő, törülköző, illetve a tisztálkodáshoz használatos szerek. Az apró ablakra nagy, tarka üvegragasztó került és a ház egyetlen régi növénye is itt kapott helyet, hogy nuygodtan szövögesse magát tovább a végtelen (és a plafon) felé.

Hát ez remek!
Tényleg meg van áldva azokkal a diákokkal, akiket ő kell felügyeljen a büntetőmunkájuk során! Csodás, mesés, egyszerűen fantasztikus és remek, és lehetne ezt még a végtelenségig ragozni - a lényegen viszont nem változtat. A lényeg pedig az, hogy tavasz ide vagy oda, de az esték még hűvösek, ő pedig a birtokon grasszál, kezében a pálcával, maga előtt egy kékes, hideg fénnyel derengő lumos gömbbel, és keres. Hogy mit keres? Ez egy nagyon jó kérdés, a válasz pedig nagyjából 150 centiméter és nagyjából 50 kiló. Elsős diák, még csak nem is volt komoly a büntetése, épp egy picit takarítani kellett volna, és ennek ellenére mégis olyan riadt őzikeként szaladt el, hogy Ethan tényleg csak bottal üthette a nyomát.
És ütheti is még mindig. Egyedül azért nem vacog, mert volt elég esze a dzsekijére melegítő bűbájt tenni, így talán legalább holnap nem kell majd rendszeresen orrot fújnia. A kipirosodott orr és úgy alle zusammen a betegség amúgy sem áll jól neki, csupa kosz, csupa testnedv (a nem jó fajtából), csupa nyűg és kidörzsölt orrcimpa.
Egyelőre nem sok mozgást lát, a pokolba, hogy az elsősök még olyan kicsik, hogy bármi mögött elférnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=575688#post575688][b]Ethan R. Saint-Venant - 2016.03.21. 01:00[/b][/url]

Hát ez remek!
Tényleg meg van áldva azokkal a diákokkal, akiket ő kell felügyeljen a büntetőmunkájuk során! Csodás, mesés, egyszerűen fantasztikus és remek, és lehetne ezt még a végtelenségig ragozni - a lényegen viszont nem változtat. A lényeg pedig az, hogy tavasz ide vagy oda, de az esték még hűvösek, ő pedig a birtokon grasszál, kezében a pálcával, maga előtt egy kékes, hideg fénnyel derengő lumos gömbbel, és keres. Hogy mit keres? Ez egy nagyon jó kérdés, a válasz pedig nagyjából 150 centiméter és nagyjából 50 kiló. Elsős diák, még csak nem is volt komoly a büntetése, épp egy picit takarítani kellett volna, és ennek ellenére mégis olyan riadt őzikeként szaladt el, hogy Ethan tényleg csak bottal üthette a nyomát.
És ütheti is még mindig. Egyedül azért nem vacog, mert volt elég esze a dzsekijére melegítő bűbájt tenni, így talán legalább holnap nem kell majd rendszeresen orrot fújnia. A kipirosodott orr és úgy alle zusammen a betegség amúgy sem áll jól neki, csupa kosz, csupa testnedv (a nem jó fajtából), csupa nyűg és kidörzsölt orrcimpa.
Egyelőre nem sok mozgást lát, a pokolba, hogy az elsősök még olyan kicsik, hogy bármi mögött elférnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=575689#post575689][b]Kafka Radúz Arvid - 2016.03.21. 02:03[/b][/url]

Sosem értette igazán, mi vezérli a diákokat arra, hogy az éjszaka közepén kirándulásokat tegyenek az erdőben, többnyire bármiféle szükséges túlélési alapismeret és felkészültség nélkül. Ha minden egyes emberért, akit visszaterelgetett a kastélyba, egy galleont kapott volna, már gazdag lenne, így viszont csak újra nyakába vette az erdőt, megszokott bűbájainak rejtekében. Az idő már tavaszi, azonban a derült éjjelek még bőven fagypont alá hűtik a levegőt - nem mintha őt zavarná, az öltözete a "ridegtartásnak" köszönhetően vékony és élvezi a sok hó után az ázott föld friss illatát. Nem kell azonban messzire mennie a kunyhójától és furcsa dologra lesz figyelmes, hunyorogva próbálja kivenni, mihez is van szerencséje. A távolban előtte imbolygó pálcafény semmi szokatlan, azonban amikor hoppanálva megközelíti, ismerősnek tűnik az alak, mozgásról. Ő is felemeli a pálcáját, Lumost intve, miközben megközelíti a srácot - á, igen, az egyik mestertanonc.*
- Helló!-*Köszön rá, mintha nem épp a rengeteg mélyén járnának, hanem randijuk lenne valami kellemes, otthonos kis helyen.*- Rellonos prefektus vagy, ugye? Mi járatban errefelé?-*A másik a legkevésbé sem tűnik megfelelően öltözöttnek vagy derűsnek, ráadásul nem is ösvényt követ, csak úgy a semmi közepén sétál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=575761#post575761][b]Ethan R. Saint-Venant - 2016.03.21. 13:43[/b][/url]

Nem olyan könnyű terep ez éjszaka, alig látni ebben a sötétben, és le merné fogadni, hogy majd ha nappali fényben látja az elsősét, alaposan le lesz horzsolva a lába és könyöke. Még így is, "lassan, de biztosan" tempóban és lumosszal világítva sem a legbarátságosabb. Vagy egyszerűen Ethan nincs berendezkedve ehhez - a legtermészetközelibb élménye az még mindig a mugli Coachella fesztivál, amire Iannel rendszeresen ellátogatnak. Nos, az például szabad ég alatt van, zöldövezetben, nincs a közvetlen közelben felszerelt fürdőszoba. Az már végül is természet.
Szabad kezével fáradtan a hajába túr, szíve szerint kedve lenne visszamenni a kastélyba: nagyjából biztos, hogy a diáknak valahol sikerült kicseleznie őt, és már a mágiával fűtött folyosókon sunnyog vissza a klubhelyiségébe. A felelősségérzete ennek ellenére még nem hagyja feladni, legalább egy negyed órát még mindenképpen szánna a keresésre, hogy később ne legyen lelkiismeret-furdalása, vagy ne úgy feküdjön le aludni, hogy lehet, kinn hagyott éjnek évadján egy azért még bőven védtelen gyereket.
Szerencsére Radúz nem out of the blue, csak úgy a teljes csendből és sötétségből köszön rá, hanem előtte még gyújt egy lumost, így a hirtelen felbukkanó fényforrást már korábban kiszúrja. Kicsit koncentrálnia kell ezekkel a látásviszonyokkal, hogy ki bújik meg a lidércfény mögött, de aztán köszönésképpen szintén maga is biccent.
- Jó estét, igen. Egy elsős, akit a felügyeletemre bíztak, elfutott és kiszökött az udvarra. Őt keresem, mint látszik, nem túl sok sikerrel.
Amiatt, hogy eltévedne, annyira nem aggódik, mert egyrészt esze ágában sincs mélyen az erdőben bóklászni, másrészt mindig ott van egy hasznos iránytű-bűbáj, amivel be tudja magát tájolni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=575980#post575980][b]Kafka Radúz Arvid - 2016.03.21. 22:55[/b][/url]

Azért annyi jóérzés van a vadőrben, hogy ne rémissze halálra az erdőbe tévedőket - na meg ha az ember mégsem szeretné kockáztatni, hogy egy barátságos hátbaveregetésért cserébe valaki leátkozza az arcát, akkor nem ijesztget pálcával felfegyverkezett diákokat, akik hajlamosak kicsit elhamarkodottan reagálni.*
- Á, tegezz csak!-*A látszat ellenére nem olyan sokkal idősebb a másiknál - sőt, alaposabban megnézve valószínűleg mindketten azok táborát gazdagítják, akik nem véletlenül viselnek arcszőrzetet, hanem mert elkopna a személyijük, ha nem tennék.*
- Elsős?-*Radúz hangsúlya leginkább egy lassú facepalmot idézett, míg pálcáját kissé leengedve az erdő felé fordította tekintetét, egy bernáthegyit idéző pillantással méregetve a sötétet. Annak valószínűsége, hogy valami bekövetkezik, általában fordított arányban áll azzal, mennyire szeretnénk, hogy megtörténjen, ami egy ilyen gyerek esetében nem zárta ki a küszöbön álló katasztrófát sem.*
- Mennyire juthatott messzire?-*Érdeklődött, visszafordulva Ethanhez, mert igazából nem is a diák megtalálása volt számára kérdéses, hanem a leghatékonyabb módszer kiválasztása - bár nem sajnálta az erőfeszítést, a gyakorlatiasság mindig arra intette, hogy ne fecsérelje feleslegesen az energiáját. Mert Murphyt ismerve, a diák nem fog csak úgy egyszerűen megkerülni, hanem csak a változatosság kedvéért összeakad majd valamelyik tavaszi nász-lázban égő, vagy épp költési időszakban ingerlékeny lénnyel, amiktől egyre inkább hemzseg az erdő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=576572#post576572][b]Ethan R. Saint-Venant - 2016.03.23. 21:06[/b][/url]

- Ah, rendben. - A mondat végére egy barátságos mosolyt tűz. Valóban könnyebb így beszélnie neki is, mikor korban ennyire hozzá közelítő személlyel társalog. Még akkor is, ha pillanatnyilag az iskolai hierarchia alapján meglehetősen távol állnak egymástól. Már amennyire mestertanoncként, illetve annak is egy kiegészítő képzését végezvén az ember szemében túl sokan érnének ezek a különbségek. Úgy működhet ez, minthogy felnőtt fejjel már csodálkozva tekintünk vissza, hogyan tűnhettek régen a tanáraink olyan idősnek, nagynak és mindenekelőtt tökéletesnek. Aztán az ember felnő, s rájön, hogy a tökéletesség csak a gyermek perspektívájából látszott olyan tisztán, olyan megkérdőjelezhetetlenül.
- Elsős. Kicsi és gyors. Bár van egy sejtésem, hogy csak túljárt az eszemen, és már rég visszalopódzott a kastélyba, de azért nem jó szívvel mennék most még vissza.
Mondaná ő, hogy az embertársa iránti aggodalom nyomasztja így, de inkább az a tény, hogy a felelősség, mint kijelölt prefektust, őt terheli, bármi is történjen, a pozícióját és persze a renoméját pedig igencsak félti.
- Nagyjából negyed órája tévesztettem szem elől, szóval passz, gyakorlatilag bárhol lehet.
És valóban. Negyed óra alatt a világot meg lehet váltani és ugyanígy romba is lehet dönteni. Ethan Saint-Venant fáradtan dörzsölte meg az orrnyergét, az irritált emberek félreérthetetlen mozdulatával.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=576702#post576702][b]Kafka Radúz Arvid - 2016.03.23. 23:41[/b][/url]

Visszamosolyog, elvégre ő nem tanár, csak a vadőr - az erdőben a helye és itt ő a helyi góré, de egyébként tök laza meg közönséges halandó. Mármint, amíg nem húzzák ki nála a gyufát, de ez elég sok elhivatottságot igénylő feladat.
- Nem Eridonos volt, ugye? A házamból vezet egy rövidítés a kastélyba.-*Reménykedett benne, hogy a válasz "nem" lesz, ugyanis bár a kastélyból nem lehetett kijutni így (az illető csak a szekrényében ragadt, bár igyekezett kibélelni puha párnákkal, azért nem volt annyira kényelmes hosszútávon), viszont ha Eridonos lépett a szekrénybe, akkor könnyedén visszatérhetett a toronyba. Egyebek iránt a legkevésbé sem firtatja Ethan motivációját, elvégre amíg nem hagyja csak úgy magára a másik diákot, addig nincs mit a szemére vetnie.
- Azért hál'azégnek ez nem igaz. De némi segítségre lesz szükségünk.-*Ezzel kioltja a Lumost és szótlanul nekifog, hogy erdőkompatibilissé tegye a mestertanoncot - pár pálcaintés és a fiatalúr immár nem illatozik, valamint szőr-, toll- és sárálló.*
- Na, kész. Pálcát el és sss, amíg nem szólok!-*Derűsen vezényel, majd lehunyja a szemét egy pillanatra és amint kinyitja, messze hallatszó, mély huhogás hasít a sötétbe, amire távolról rövid válasz is érkezik. Két-három perc telik el, teljes csöndben és sötétben, mielőtt hirtelen megzizzen előttük az avar - ha Ethan szeme jó, kiveheti egy jókora lény sziluettjét, ahogy a vadőr odalép hozzá és meghajol.*
- Ő egy tytogriff. Nem hallja, hogy beszélek hozzád. Gyere ide és mutatkozz be.-*A vadőr a bestia tarkóját vakargatja, amit az meglepő élvezettel tűr, kicsit felborzolva nyaktollait.*

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=576705#post576705][b]Ethan R. Saint-Venant - 2016.03.23. 23:59[/b][/url]

Tény, hogy Ethant nem éppen az erdő gyújtogatásán kapta rajta, ez talán némileg pozitívabb benyomást kelt, mint a másik eshetőség. A rellonos mestertanonc kurta mozdulattal megcsóválja a fejét. Nem távolságtartóak a gesztusai, de tény, hogy valószínűleg alaptermészetéből adódóan távolabb állnak tőle az éles és szélsőséges megnyilvánulások, legalábbis amikor viszonylag ismeretlenekkel van, biztosan.
- Nem, rellon diákról van szó.
A segítség említésére kissé értetlenül emelkedik meg a szemöldöke, de nem kérdez rá szóban, úgy van vele, hogy valószínűleg úgy is mindjárt kiderül. Hála a bűbájokban való jártasságának, néhány pálcamozdulatra ráismer, egész hálásan is gondol erre a nem túl nagy, de egyértelműen figyelmes gesztusra, ugyanakkor kíváncsivá teszi, mihez kell így előkészülni?
Ettől függetlenül a lumost engedelmesen kioltja, a pálcáját pedig visszateszi a helyére, majd vár. Ezalatt az idő alatt azon dolgozik inkább, hogy a szemét hozzászoktassa a teljes sötéthez. Eleinte, közvetlenül azután, hogy a kékesen derengő fény kihuny, semmit sem lát, ezen a felhős éjszakán még a holdfény sem nyújt túl sok fogódzkodót, csak a valamivel arrébb álló kastély ablakaiból kiszűrődő fénypászmáknak köszönhető, hogy később, néhány lapos pislogás után már kiveszi a mellette álló vonalait, és a tőlük nem messze kezdődő erdő szélének éles demarkációs vonalát a birtok tisztásától.
Végül az emlegetett segítség is megérkezik - fény nélkül kifejezetten hasznos Radúz magyarázata is az állat mibenlétét illetően, így legalább vannak elképzelései, hogyan bánjon vele. Sosem volt a legendás lények gondozása a szakterülete, de mégis csak elvégzett egy iskolát, ilyen tárgyat is tanult, alapvető ismeretei, mint a legtöbb varázslónak és boszorkánynak, neki is vannak.
Nem lép azért oda rögtön, pont abból kifolyólag, mert rég voltak ezek az órák, a biztonság kedvéért kicsit megfontoltabban idézi vissza azokat az órákat; nincs akkora rutinja, hogy nagy mellénnyel csak úgy belevesse magát. Végül azonban erre is sor kerül, a papírforma szerint hajol meg az állattal szemben, várva a reakciót.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=576710#post576710][b]Kafka Radúz Arvid - 2016.03.24. 00:27[/b][/url]

Élvezi a csendet, bár már emberek társaságában mindig nehezen állja meg, hogy jártassa a száját - imád beszélni és beszélgetni, de ez most nem az a helyzet, amikor ráérnek cseverészni. Előbb meg kell bizonyosodniuk róla, hogy a diák nincs az erdőben, és nem azért, mert valami útközben már megette. Gyalog is megtehetné, de sokkal gyorsabb, ha valakinek szárnya van, plusz úgyis rég látta a bestiát, legalább képbe kerül.
Ethan némi habozást követően megindul feléjük és a tyto tollait mereszti az ismeretlen közeledésére. Radúz felhagy a simogatással - bár mindig szörnyen élvezi, ha szörnyeket molesztálhat - amíg figyeli a lény reakcióját Ethanre. Módjában áll megakadályozni, hogy a tanoncnak baja essen, amennyiben nem nyeri el a bestia kegyeit, de néhány pillanatnyi mérlegelés után a bagolygriff lesimítja tollait és leereszkedően biccent a Rellonos irányába. A vadőr derűsen vállon veregeti, melodimágiáját használva továbbra is az állat számára nem hallható módon társalogva.*
- Segít nekünk átfésülni azt az erdőrészt, ami szóba jöhet. Próbáld nem meghúzni a tollait, azt rémesen utálja.-*Közben felkapaszkodott a tyto hátára, óvatosan helyezkedve, majd előrehajolt, a karját nyújtva Ethan felé, hogy segítsen neki - nyereg híján kénytelen lesz benne bízni és kapaszkodni. Amint sikerül a mestertanoncnak is elhelyezkednie, Radúz kiadja a felszállásra való kérést (egy tytot, főleg egy vad példányt, nem lehet csak úgy utasítgatni!) és a griff néhány ugrás után elrugaszkodik a talajtól, hogy nesztelen kapjon szárnyra. Most a vadőr sem beszél, helyette fejét szisztematikusan jobbra-balra forgatva szondázza a környéket, csak az élőlényekre fókuszálva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=576712#post576712][b]Ethan R. Saint-Venant - 2016.03.24. 00:38[/b][/url]

- Remek, köszönöm, ez így tényleg sokkal gyorsabb lenne.
Elfogadja a felajánlott segítő kezet, főleg azok után, hogy Radúz külön megjegyezte, mennyire utálja a lény, ha meghúzzák a tollait - pedig amennyire gyakorlott ő a tytogrifflovaglásban, előre elkönyvelhető lenne már a felülés alkalmával egy ilyen baleset. Nem szégyelli, nem éppen természetközeli ember.
Az egyetlen előnye, hogy mint rendkívül tradicionális nemesi családba született ember, gyerekként volt néhány órája, ahol a lovaglással ismerkedett, abból legalább annyi megmaradt, ja nem is több, hogy ilyenkor ne a sarkával próbáljon kapaszkodni, belemélyesztve azt az állat oldalába, hanem a combizmok és a vádli dolgozzon.
Lehet, hogy nem volt ez olyan jó ötlet - fut át a fején a gondolat, amikor egyre magasabbra érnek, benne pedig tudatosul a tény, hogy semmiféle nyereg, kengyel vagy biztonsági kötél nem akadályozza meg abban, hogy netán lezuhanjon. Nem félős ember alapvetően, de akárkitől természetes lenne az ilyesfajta bizonytalanságérzés, akinek nem megszokott ez a közlekedési forma. Bele is kapaszkodik az előtte ülőbe, jobb híján. Miután a repülési magasság beáll, egy kicsit már jobban ellazulnak az izmai, de nem marad teljesen felkészületlen. Csak éppen a közvetlen veszélyérzet múlik el benne. Arra nem is tesz kísérletet, hogy innen fentről kémlelje a lenti területet. Lenne rá bűbája, de nincs az az isten, hogy most elengedje Radúzt akár csak az egyik kezével is csak azért, hogy elővegye az eszközt és varázsoljon. Más elfoglaltsága nem lévén, egyelőre inkább lefoglalja magát azzal, hogy megállapítsa, bár Radúz jó erőben van, a dereka például sokkal vékonyabb, mint arra számított.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=576716#post576716][b]Kafka Radúz Arvid - 2016.03.24. 01:46[/b][/url]

Ugyan nincs ideje szóval is méltatni, de sokat segít, hogy Ethannek legalább valamelyest van fogalma arról, hogy ülje meg a bestiát. Ha szól is, a tytoval beszél csak, amíg az a fák kopasz koronái felett suhan, hallásával és óriási, borostyán szemeivel egyaránt kutatva. Minden ilyet azonban kurta szavakra korlátoz, hogy minél effektívebben tudjon keresni, sokszor szemét is lehunyva, összhangban mozogva együtt a griffel. Egyedül utastársa félelme zökkenti ki, ahogy belékapaszkodik és megértően fordítja hátra a fejét, hogy hangja könnyebben találjon utat Ethanhez, miközben érdes tenyerével is mutatja közlendője lényegét.*
- Feljebb kapaszkodj kicsit! Könnyebben követed a mozgást.-*Ő magabiztosan és nem kevés rutinnal repül, seprűn sokkal kevésbé érzi magát ennyire jónak, valahogy nehezére esik egy darab fára bízni az életét, ami ennyire vékony és kevés kapaszkodót nyújt. A szárnycsapások sem olyan vészesek, a le- és felszállást leszámítva, így a tanoncnak nem kell aggódnia, nem repülnek túl gyorsan és éles kanyaroktól vagy hullámvasutazástól sem kell tartania. Leginkább egy nagy, lusta kört írnak csak le, hogy Radúz megbizonyosodhasson róla, nincs senki az erdőben. Miközben a fák csúcsa felett siklanak, újra és újra echozik, emberi elme után kutatva, míg számba veszi a környéken időző bestiákat is, ellenőrizve, nincs-e olyan a közelben, ami komolyan veszélyeztethetne egy eltévedt elsőst. Jó húsz perc röpséta után azonban megkönnyebbülten sóhajt, megpaskolva a jókora bestia oldalát, furcsán kedveskedő hangokat hallatva, amik leginkább dorombolásra hasonlítanak. A tyto erre irányt vált, pár perccel később pedig feltűnik a vadőrlak apró ablakainak fénye.*
- Készülj, landolunk!-*Figyelmezteti a Rellonost, ahogy a lény ereszkedni kezd, mert most nem szabad pánikolnia vagy csapdosnia, ha nem akar nagyot esni és még a bestiát is összezavarni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=576717#post576717][b]Ethan R. Saint-Venant - 2016.03.24. 02:02[/b][/url]

Neki ponthogy az jut eszébe, amikor újabb - számára - hirtelen mozdulatot tesz az állat, hogy nem hiába érzi magát biztonságban inkább egy seprűn, Iannel kviddicsezve. Pedig az sem egy életbiztosítás, a srác néha (mindig) igazán komolyan tudja venni a játékot, ami az Ethanhöz hasonló hobbikviddicsesnek még veszélyforrás is lehet. Szóval nem magával a magassággal van baja, akkor síelni sem tudja kényelmesen és még ki tudja, mennyiféle sporttal kéne felhagynia. Viszont egy, hogy egy élőlény, egy saját akarattal bíró állat szállítja, rá van bízva, ez így ebben a formában már kevésbé pálya. A rendszeres sportolásnak hála legalább az nagyobb biztonságérzetet nyújt, hogy a lábaival stabilan tudja magát tartani.
A tanácsra hümment egyet, és megfogadja azt, kezeit valamivel feljebb csúsztatja menet közben. Nem most fog amiatt szégyenkezni, hogy kapaszkodnia kell, felőle aztán lehet más hősiesebb a helyében: a hősiesség és a zuhanástól összezúzódó teste, valamint a kevésbé dicsőséges kapaszkodás közül ő inkább az utóbbit választja, köszöni szépen.
Viszont tényleg nem repülnek olyan vészesen ahhoz, hogy egész végig, mint valami riadt kisállat, úgy szorongjon, szóval a kezdeti bizonytalankodás után Radúz is érezheti, hogy ha nem is engedi el teljesen, de valamivel biztosabb nem csak a tartása, de úgy egyébként is a hangulata.
Csak akkor lesz ismét feszültebb, amikor a sikertelen keresés végével ereszkedni kezdenek, az állat mozdulatai ismét darabosabbá válnak, ahogy lassítva, a levegőt uszályként befogva hatalmas szárnyaival közelít a föld felé.
Földet éréskor nagyot döccennek, de szóltak neki előre, hogy készüljön, készült is, így csak annyira lendül előrébb, amennyire a fizika amúgy is megkövetelné tőle. Összességében nem mondaná, hogy rá fog szokni erre, de tény, nem volt ez olyan vészes, mint amire számított, amikor átvetette a lábát a griff másik oldalán felszálláskor. Most megismétli ugyanezt a mozdulatot visszafelé, és mintha csak a lóról szállna le, finoman lecsusszan.
- Sajnálom, hogy feleslegesen raboltam az idődet, úgy tűnik, hogy sikerült kicseleznie, és egy másik útvonalon visszament a kastélyba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=576718#post576718][b]Kafka Radúz Arvid - 2016.03.24. 02:17[/b][/url]

Ethan alkalmazkodik és kicsivel később már úgy tűnik, akár élvezheti is éjjeli sétarepülésüket, úgyhogy kevésbé figyel rá, amíg kutat. Egész kellemes így, már ha eltekint a körülményektől, amik összehozták ezt a kis nem tervezett utat neki, szívesen elrepdesne ő így, társasággal akár egész éjjel is.
Mindenesetre, diák sehol, úgyhogy ideje leszállni, ami egész simán megy. Utastársa ügyesen csusszan a földre, ő viszont még pár pillanattal odázza a dolgot, hogy jó alaposan megvakargathassa a tyto fején és nyakán azokat a pontokat, amiket a bestia maga nem érne el, hogy meghálálja neki a segítséget. Na meg hogy ő is kiélvezhesse a helyzetnek ezt az oldalát, mielőtt leginkább leugorva csatlakozna a Rellonos prefektushoz.*
- Ugyan, minden este kötelezően ellenőrzöm az erdőt, teliholdkor pedig egész éjjel kint vagyok.-*Csak derűsen biccent, mert neki ez a munkája, míg búcsúzóul még megveregete a griff vállát, mielőtt az nekiiramodna és felszállva egykettőre eltűnne a sötétben, éppoly hangtalanul, mint ahogy érkezett. Ekkor fordul csak teljes testével és figyelmével ismét Ethan felé.*
- Remélem, hogy nem rázott meg nagyon az út, de ha mégis, légy vendégem egy szíverősítőre. Esetleg némi forralt borra, az most jólesne.-*Ritkán van vendége, pedig imádja a látogatókat, mert mostanában kevesebb ideje van lemenni a faluba szocializálódni, ráadásul Csege is nagyrészt az egyetemen tölti az idejét, úgyhogy meglehetősen magányosan telnek estéi. Igazán örülne némi beszélgetésnek, amennyiben a mestertanonc nem tartja méltóságán alulinak az apró vityillót meg tarzanküllemű jómagát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=576719#post576719][b]Ethan R. Saint-Venant - 2016.03.24. 02:28[/b][/url]

Nem rossz szilárd talajt érezni a lába alatt, és a friss élmény miatt ez a felismerés csak még inkább kontrasztos az imént tapasztaltakkal. A lovaglással is így volt, amikor először ült az állaton, furcsa volt aztán a különbség. Aztán persze hamar túlteszi magát rajta, ismét két lábbal a földön, ahogy igazából neki a legmegfelelőbb és komfortosabb.
- Teliholdkor nem is csodálom. Tényleg, az ide járó diákokon kívül járnak ide más likantrópok is, vagy a faluban élők inkább a környező erdőségeket választják?
Ez egyszer régebben merült fel benne, de nem volt akkor sem kitől megkérdezni, így hamar feledésbe merült a gondolatfoszlány. Most mégis beugrik neki, s ha már megfelelő társaságban van hozzá, előhozakodik vele. Az invitálásra kiszélesedő mosollyal megvakarja a tarkóját.
- Nem mondom, hogy hozzá vagyok szokva a tytogrifflovagláshoz, de a végére már nem folyton arra koncentráltam, nehogy leessek. És elfogadom az ajánlatod, egyébként sem vagyok mára beosztva.
Illetve be van. A diák mellé, felügyelni a büntetőmunkáját. Hát... majd bepótolják máskor. Azt úgy sem gondolhatta komolyan az elsőéves sem, hogy ezzel majd megússza a dolgot. Ennél Ethan sokkal állhatatosabb és kíméletlenebb, még úgy is, hogy már fele annyira nem zsarnoki, mint amilyen biztos és szigorú kézzel vezette a Beauxbatons-ban a Diák Bizottságot, ami ott a prefektusi szerveknek megfelelő rendfenntartó munkát is végezte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=577207#post577207][b]Kafka Radúz Arvid - 2016.03.24. 21:38[/b][/url]

- Mikor hogy. Átváltozás után nem kis távolságokat tudnak megtenni, így aki az erdőt választja, messze elkószálhat. Mindenkinek megvannak a kis szokásai, szóval mostanában azokat csekkolom főleg, akik kilógnak.-*Ugyan elég macerás volt elintézni, hogy valamennyi vérfarkassal mágikus kapcsot létesíthessen, megérte a fáradságot, mert könnyebben tudta követni, ki mit csinál és milyen karban van a teliholdak alkalmával. Jónak látta feljegyezni ezeket, még ha nem is adott le túl sűrűn jelentéseket a minisztériumnak, pusztán azért, mert tudta, milyen terheket ró ez a kór a fizikumra és a pszichikumra egyaránt. Tudni akart róla, ha valamelyikük gyengélkedik.*
- Ó, a tytok még egész puhán repülnek, sokkal kellemesebb rajtuk, mint egy tesztrálon vagy sima griffen. Bár az is tény, hogy ez egy vad példány, nem igazán van tekintettel a hátán ülőkre.-*Morfondírozik, azonban gondolatai hamar a meghívás és a forralt bor felé terelődnek, ahogy Ethan igent mond, vigyora szinte ijesztő méretet ölt.*
- Pöpec! Akkor irány a ház!-*Vezényel, belekarolva vendégébe, hogy esélye se legyen meggondolni magát és kereket oldani. Ahhoz túl jó mókának ígérkezik egy ismeretlent elrabolni és kedélyes alkoholizálásra kényszeríteni, némi felszabadult eszmecsere reményében.*
- Csak utánad! Vörös vagy fehér bor?-*Érdeklődik, ahogy kitárja az ajtót a tanonc előtt, majd belépve megválik bakancsától és vékony kabátját is az akasztóra dobja. Épp csak megvárja a választ, mielőtt a konyha felé indulna, hogy felszerelést, bort és fűszereket kerítsen. Közben válla felett szól hátra, Ethanre bízva, követi-e vagy inkább a központi szobában teszi le magát.*
- Dobd csak le magad, ahol jólesik, vagy nézelődj nyugodtan. Akartam is kérdezni, hogy honnan van tapasztalatod? Láttam már kviddicsest, aki a lábtartót kereste szerencsétlen bestián, ehhez képest te profin ültél.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=577233#post577233][b]Ethan R. Saint-Venant - 2016.03.24. 21:55[/b][/url]

Nem hangzik úgy, mintha vadőrnek lenni túl időt kímélő munka lenne. Bár ő sem panaszkodhat már gyakornokként sem az elvégzendő feladatok mennyiségére, mégis ez akkor gyakorlatilag azt foglalja magában, hogy Radúz minden éjjel hosszú órákat tölt odakinn. És valljuk be, egy varázslóiskola esetében elcsellengő diákok az erdőben.. nos, nem az a legrosszabb, ami történhet, hogy elkeveredik.
Bár elsőre meglepődik, hogy így belé karolnak - ösztönösen és teljesen feltűnésmentesen még egy pillantással körbe is néz, látja-e ezt valaki, de aztán hamar belehelyezkedik ebbe a bizalmas stílbe, érezhetően nem is zavarja különösebben. Nem éppen az archetipikus rellonos, aki agresszív ésvagy elutasító ésvagy irtózik az érintéstől.
- Ha forraltbor, akkor inkább a vörösből választanám. - Az jobban illik szerinte, jobban is szereti ebben a formában a vörösborokat. Amiatt sem kell aggódnia, hogy ezzel valami rosszat tenne, mivel már felnőtt korban van, neki már gyakorlatilag lehet. S bár a birtokon vannak, ez tény, de már nem a kastély területén.
Belépve a házba leveszi a bőrdzsekit, amit addig viselt, és a márkás cipő is lekerül a lábáról - csak ezután kezd el bámészkodni, jobban felmérni a terepet. Igencsak bohém, színes, de végső soron meglepően jól felszerelt és civilizált hely ez belülről, ahogy elnézi. Egy vadőr laktól ennél valamivel rusztikusabb formákat és megoldásokat gondolt előzetes várakozásai alapján. Egyelőre nem is ül le, körbesétálja a szobát. Valahol félúton érkezik a hangos kérdés a másik helyiségből.
- Tapasztalatnak túlzás lenne nevezni. Gyerekként kötelező volt részt vennem néhány lovasórán, amolyan tradicionális berögzültség ez a franciáknál. Az alapokat nagyjából meg is tanultam, de sosem érdekelt vagy kötődtem annyira a műfajhoz, hogy túl gyakran nyeregbe üljek.
A marseilles-i nyaralóként funkciónáló birtokon az anyja még ma is tartja a szeretett lovait, illetve a birtok alkalmazottai gondozzák őket, a középkorú, magát jól tartó nő pedig néha passzióból fel-felül rájuk, de ez inkább az ő hobbija, nem a férjéé vagy a fiaié.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=577402#post577402][b]Kafka Radúz Arvid - 2016.03.24. 23:46[/b][/url]

Radúz a világ legrellonosabb, százfejű sárkányát is vígan hátbaveregetné, ha nem lenne hozzá túl kicsi - ugyan valamennyire érzékeli, ha neheztelnek rá, bőven lepereg róla minden ilyen és eltökélten hiszi, hogy lelke mélyén mindenki csak egy nagy-nagy ölelésre vágyik. Ennek ellenére mégis kellemesebb, ha a másik is enged kissé rendhagyó bájainak és nem próbálja csuklóból leátkozni a fejét az első fizikai kontaktus alkalmával (amit a vadőr mellett lehetetlen megúszni. de tényleg.).
Odabent nincs túl meleg, de ha látogatója igényli, szívesen befűt kicsit, hogy teljes legyen a kényelme, legfeljebb majd lefekvés előtt kinyitja az ablakot, hogy kiszellőzzön a felesleges hő, mert ő már annyira megszokta, hogy fel sem tűnik neki a kastélyhoz mérten hűvös levegő.*
- Vétel!-*Jelez vissza, miközben a megfelelő palackot bűvöli elő, hogy nekifogjon az ital elkészítésének, de otthonosan mozog a konyhában, úgyhogy bőven marad ideje cseverészni vendégével.*- Ha éhes lennél, szólj nyugodtan, összeütök valamit. De lehet, hogy maradt még némi ropi is valahol, ha érdekel.-*Megérti, ha valaki nem bízik a főztjében, elvégre néha meglehetősen ijesztő dolgokat kreál és fogyaszt, de sosem erőlteti vendégeire az ilyesmit. Ethan jelenleg relatív biztonságban van, mivel még sem a pitypang, sem a csalán nem hajt olyan mértékben, hogy esetleg friss salátát szervírozzon neki, de azért akadna nála olyasmi, amitől a világfi alighanem gyorsan és angolosan távozna, francia létére.
Radúz otthona valóban meglepően színes és meglepően civilizált, amennyiben az ember eltekint a szekrény tetején szunyókáló öt csókától, a konyhájában tavalyról megmaradt, még üres madárfészektől és hasonló apró furcsaságoktól. Legalább a denevérek nem lógnak még a függönyén (bár lassan ők is felébrednek és beköltöznek majd). Meg Robi sincs idebent.*
- Pedig nem válna belőled rossz lovas szerintem. Tényleg, mi leszel, ha nagy leszel?-*Nevetés hallatszik a konyhából, de kommentálás közben azért a keze is jár. A háztáji bűbájokkal gyorsabban is halad, mintha mindent mugli módra csinálna, úgyhogy van ideje bögréket készíteni elő, valamint az igénynek megfelelően esetleg beleállni parallel valami más kotyvasztásába is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=577434#post577434][b]Ethan R. Saint-Venant - 2016.03.25. 00:26[/b][/url]

Nem mondaná, hogy túl gyorsan jár furább helyen. A minisztérium nagyon visszafogott, diszkrét hely bizonyos szempontból, legalább az az osztály, ahol ő ül nap mint nap, pedáns és vonalzóval húzott. Máshol mondjuk látott már érdekes mágikus megoldásokat. A Beauxbatons is amolyan "nett" hely, ahogy mondani szokás, az otthoni környezetéről nem is beszélve.
Megakad a szeme a csókákon, egy kis időre megütközve el is időzik rajtuk, aztán megcsóválja a fejét. Miután kinézelődte magát, mégis inkább úgy dönt, hogy csatlakozik a konyhában Radúzhoz. Könnyebb ott beszélgetni addig is mindkettejüknek.
- Vacsoráztam a nagyteremben, azután viszonylag ritkán eszem már. - Hülyén hangzik azt mondani, hogy vigyáz a vonalaira, de igazából tényleg erről van szó. Nagyon szeret jókat (és sokat) enni Iannel, de rendszeresen mozog is mellé. Tény, nem rossz géneket örökölt, de ha teljesen elhanyagolja magát, akkor bárki kidobhatja a génjeit az ablakon.
Robit a kecskét pedig tudja hiányolni. Kezd túl sok kecske lenni az életében, aminek nem örül különösebben.
- Köszi, ezt olyan gyakorlott embertől, mint amilyennek tűntél, bóknak veszem. De tény, hogy a lovas jövő helyett én inkább a jogi pályát választom.
Előbbivel kapcsolatban pedig megmarad inkább a "lovi" szintjén, ahova néha tehetősebb ismerősökkel puszta szórakozásból kinéznek. Figyeli Radúz mozdulatait, miközben szétnéz a pulton.
- Szoktál bele gyümölcsöt is tenni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=577440#post577440][b]Kafka Radúz Arvid - 2016.03.25. 01:01[/b][/url]

- Ahogy érzed. Én sajna szinte bármikor, bármennyit képes vagyok enni, főleg annak fényében, hogy a fene se tudja, mikor látok legközelebb kaját.-*Ez is a munkájával jár, bár sosem panaszkodna ilyen miatt, elég jól bírja a koplalást, viszont mint minden cseh (pontosabban, morva), imádja a hasát. Nem véletlenül tanult meg főzni és gyarapítja azok táborát, akik igenis jó kajákat tudnak készíteni. És ugye tudjuk, hogy ami élvezetes, az vagy erkölcstelen, vagy hizlal, vagy illegális, úgyhogy még talán ez a legkisebb vétke.
- Hát, idestova tíz éve foglalkozom bestiákkal, úgyhogy elég sokféle lényen ültem már. Az mondjuk másik kérdés, mekkora sikerrel maradtam nyeregben, de néha a puszta tény, hogy le tudtam ülni, dícséretes.-*Nem szerénykedik, ám nem is csinál belőle nagy ügyet. Azért csinálja, mert élvezi, mert elemében van és mert tényleg jó benne, természetének és mágiájának hála. Időközben szétengedi idáig meglehetősen szigorúan feltűzött loboncát, mert most már nem lesz útban és nem fenyegeti, hogy fészket rak benne egy rövidlátó állatka.*
- Jogi pálya? Paragrafusizó!-*Nevet Ethanre, aki ezen szerint profi lovagol vesszőparipán, míg ő egyszerűen elképzelhetetlennek tartja, hogy valaha is többet verjen a fejébe, mint amennyi a munkájához szükséges. Így is vért izzadt helyenként, mivel a puszta olvasással gondjai vannak.*- Azért le a kalappal előtted, nem könnyű pálya. Százszor inkább szelídítenék sárkányt, semhogy a jogszabályok útvesztőjébe merészkedjek. Meg folyamatosan rettegnék, hogy a nyakkendőm meg akar fojtani...-*Ez elég mókásan hangozhat egy olyan ember szájából, aki simán spanol óriáskígyókkal, de kinek a pap, kinek a papné, ugyebár. A másik téblábolása eközben a legkevésbé sem zavarja, sőt.*
- Aha. Remélem, szereted az erdei gyümölcsöket.-*Az egyik apró kompót-forma üvegcse tetejét kopogtatja meg, mintegy jelezve, hogy nyugodtan bontsa fel. A tartalmának szamóca, áfonya, szeder és málna illata van, de nem az a boltban kapható, hanem a vadon termő bogyósok fűszeres, erős aromája érezhető. Alapjáraton ez sült tea, azonban tökéletesen felhasználható aktuális itókájukba is, úgyhogy kisvártatva hozzá is adja a keverékhez, ami most már tényleg csak néhány percet igényel, hogy szervírozni lehessen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=587122#post587122][b]Ethan R. Saint-Venant - 2016.04.15. 21:16[/b][/url]

- Na igen, de neked energiaigényesebb is a munkád. - Mert akármennyire fárasztó azért az övé is, tény, hogy sokkal többet ül asztal mögött, a minisztériumban, ami nem éppen feleltethető meg egy alapos testmozgásnak. Nem csoda, ha nem akarja, hogy eltunyuljon, akkor kénytelen reggelente futni. Vagy ez, vagy a kviddics, amit ebben az iskolában tényleg inkább komolyabban szeretnek űzni, mint hobbiszinten, ahhoz viszont nincs elég ideje és kedve, akármennyire is  szereti amúgy például Ian játékát nézni a meccseken.
- Az, valami olyasmi - mosolyog vissza derűsen Radúz megállapítására és szóviccére, megszokta már, és egyáltalán nem is zavarják ezek a dolgok. Az ügyvédekről amúgy is gyakrabban keringenek ennél kevésbé viccesebb, sőt, inkább offenzívebb és sértőbb sztereotípiák. Szeretik például azt gondolni, hogy egytől egyig mind hazug csaló, erkölcstelen érdekember.
Tény, hogy talán jobban tudják magukat előadni, ismerik a szavak erejét, ami esetenként kifejezetten aljas kommunikációs bűvészmutatványnak hathat más emberek számára, de azért nem ilyen rossz a helyzet.
- Én ugyanígy vagyok, csak fordítva. A nyakkendő pedig.. kifejezetten hasznos tud lenni.
Kiszélesedik a mosolya, s bár nem szánja félreérthető megjegyzésnek, mire a mondat végére ér, jókedvébe már ez a felismerés is közrejátszik. Amíg Radúz tevékenykedik, addig ő is kiveszi a részét a munkából - bár nem valami tevékenyen, elvégre a férfi a lényeget megcsinálja. Legalább megnézi az üvegcse tartalmát, amit felbont. Beleszagol, figyelmesen - annak az embernek a koncentrációjával, aki szereti kiélvezni a világ ezen megfoghatatlan szegleteit, mint a különböző aromák.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=587187#post587187][b]Kafka Radúz Arvid - 2016.04.16. 01:58[/b][/url]

- Tudja a fene. Állítólag a felvett energia jó 75 %-át az agy nyeli el, már ha használják.-*Persze, az agytornától nem igazán lesz izmos az ember, de nem is hízik el mellette, feltéve, hogy nem a kajára gondol éjjel-nappal olyan megfeszített erővel.*
- Mi fogott meg ebben a pályában?-*Kíváncsiskodott egy kicsit, bárminemű rosszindulat vagy előítélet nélkül, elvégre az ő szavai ritkán takartak kettős értelmet. Megvolt józan egyszerűségének, őszinte szavainak és könnyed derűjének a maga varázsa, sőt, aki áldozott rá némi időt, tudta, hogy ha nem is egy akadémikus, remekül lehet vele társalogni ezer és egy témáról.*
- Hasznos?-*A vadőr nem buta, de néha kifejezetten lassan kapcsol és beletelik néhány pillanatba, mire leesik neki a tantusz - vagy legalábbis Ethan sokat sejtető vigyora értelmet nyer számára. Szemöldöke önkéntelenül felfelé vándorol, egyfajta meglepett, néma "oh"-t formálva, majd kicsivel később arckifejezése átmegy "oooooooooh"-ba. A zavar azonban elkerüli, inkább csak hamiskásan kunkorodik a szája széle a bajusza alatt és a szeplői kuncognak, ahogy cinkos pillantást vált a jogász úrfival. Eeeejnye.*
- Megfontolandó, bár azt hiszem, ennél... elegánsabban is meg tudnám oldani.-*Az emberek gyakran elfelejtik, hogy bár a pálcáját sokáig gyakran hajfeltűzésre használta, kivételes mágiahasználó, még annak ellenére is, hogy nem feltétlen érti vagy akarja mélyebben megismerni a varázslatok működését.
Hagyta, hogy Ethan kiélvezze az illatokat, mielőtt kilopta ujjai közól az üvegcsét, hogy tartalmát a borba keverhesse, az edény fölé hajolva ellenőrizve, nem hagyott-e ki valamilyen fűszert.*
- Kész!-*jelentette be kicsivel később. Nem maradt más hátra, mint két jókora bögrében szervírozni a gőzölgő italt és letelepedni valahol - a konyha ilyen szempontból nem túl jó, az asztal nem az a kényelmes darab, így inkább a központi helyiség felé tereli vendégét, ahol gyakorlatilag bárhol lehet ülni.*
- Egészségedre!-*poharát vendégére emelte, jóízűen belekortyolva a forró italba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=587284#post587284][b]Ethan R. Saint-Venant - 2016.04.16. 18:31[/b][/url]

- Mindig is érdekelt, az apám a francia Wizengamot tagja, ezért ezt a közeget ismerem, ez otthonos.  - Tipikusan egy ügyvéddinasztia következő generációjának elsőszülöttje. Ügyvédeknél ez olyan jellemző vonás tud lenni, mint amilyen gyakran zenész-, orvos- vagy aurordinasztiákról esik szó. Ethan számára valahogy sosem volt kérdés az, mi lesz, ha nagy lesz, egyértelmű volt, ilyen irányú oktatásban is részesült - és nagy szerencséjére tehetsége is van hozzá. Lehetett volna ennek szerencsétlen végkimenetele is, ha nem lenne fogékony a retorikára, a jog gordiuszi csomóinak kibogozására: egyértelműen csalódást okozna a családfőnek, illetve a család közeli ismerőseinek is, akik Anatole-ból kiindulva már elvárásokkal fordultak/nak felé. Ilyen az, amikor már a társadalmi helyzetéből eredően predesztinálva van a későbbi élete. Legalábbis egy része.
Aki nincs ehhez hozzászokva, annak számára ez talán még felháborítónak is tűnhet, vagy minimum kegyetlennek. Ethannek ez az élet természetes folyása.
- Szeretem benne, hogy annyira soktényezős. Kihívás. Ismerni a felperest, az alperest, az ügy körülményeit, a motivációkat, a különböző felmerülő alternatívák lehetőségeit, valószínűségét, az egyes információk pontos helyét és funkcióját, ami győzelemre vihet; az esküdteket és a viszonyulásukat, a bírót, a másik fél jogászát. És mindennek fényében sáfárkodni az írott törvényekkel és jogszabályokkal.
Mint egy komplex stratégiai játék, annak tudatában persze, hogy ez egyáltalán nem játék. Egy-egy tárgyaláson valakinek az élete múlik, elvégre, ha nem is életfogytiglant kap valaki, de a priusz ténye már önmagában ellehetetleníti az embert. A társadalom még nem tart ott, hogy zökkenőmentesen és szemrebbenés nélkül integrálja vissza a büntetett előéletűeket. Lehet valakinek akárhány végzettsége, akármilyen fényes eredményekkel, ha a nyilvántartásban ott villog akár egy másfél hónapos letöltött előzetes is. Leendő ügyvédként tökéletesen tisztában van vele, hogy a bizalom egyik alappillére a hitelesség.
Szórakozott félmosolya valódi, derűs gesztussá szélesedik az arcán, amikor Radúz méltatlankodás helyett visszadobja a labdát, pedig megfordult a fejében utólag, hogy talán nem volt a legnagyobb ötlet ezt bedobnia. Ilyenekben nyugodtan tévedhetne gyakrabban is. Mint most.
- Praktikusabb, tény, de hangozzon bármennyire paradoxnak, annak nincs meg olyannyira a varázsa.
Pedig jobbára Ethan is a megrögzött mágiahasználó, akármennyire kedveli a mugli technológiát, a mindennapi élet általános apróságaihoz már oda sem figyelve, teljes megszokásból használja az aranyvérű fiatalként természetessé váló mágiát. De van, ami sokkal... egzotikusabb másként.
Amikor Radúz végez az italukkal, magához veszi a saját bögréjét, ne a férfinak kelljen tele kézzel lavírozni a nappaliba vezető úton. Ellöki magát a pulttól, aminek addig derékkal támaszkodott beszélgetésük közben, és követi vendéglátóját a másik helyiségbe. Kényelmesen leül a.. hát hova is? Nem valami sok a választék, viszont Ethan nem az az "ülőpárnás" ember alapvetően, legfeljebb, ha kifejezetten olyan típusú vendéglátóhelyre mennek ismerőssel - így a magasabb lehetőség mellett dönt, az ágy szélére helyezkedik el, persze csak miután egy kérdő pillantást vet a házigazdára, hogy lehet-e. Egyik lábát átveti a másikon, bal térdén támasztva meg jobb lábának bokáját. Viszonozza a köszöntést egy elismételt "egészségedre" fordulattal, aztán maga is beleiszik.
- Ez egész jó. Még csak nem is hasonlít a literre mért utcai változatához, amivel a téli szezonban találkozni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=587617#post587617][b]Kafka Radúz Arvid - 2016.04.17. 00:05[/b][/url]

- Nna, képzeld ennek a tökéletes ellentettjét és itt vagyok én. Három bátyám van, katona, orvos meg mérnök mind, szóval enyém a család kergebirkájának címe.-*Nem mintha őt zavarná, elvégre igazán nem fűlt soha a foga ahhoz, hogy a sort tökéletesítve mondjuk ügyvédnek vagy tudósnak menjen. Szerencsére nem is kényszerítették, még ha úgy is sejtette, eleve reménytelennek ítéltek minden ilyen törekvést. Teljes pedagógiai kudarca volt egyébként jófej szüleinek, akik nehezen, de beletörődtek ebbe.*
- Most úgy hangzol, mint egy hadvezér, azt tudod?-*Nevet, nem gúnyolódva, csak derűsen tetszését nyilvánítja, míg az egyik keze ügyébe akadó fűszereskanálkával zsonglőrködik, jóformán oda sem figyelve.*- Azt hiszem, tényleg neked való hivatás. Úgy tűnik, mindened megvan ahhoz, hogy jó legyél és élvezd is.-*A mestertanonc megjelenése, kisugárzása, beszédmódja, avatatlan szemnek meggyőző hozzáértése, gondolkodása és lelkesedése mind beleillettek a siker elég összetett egyenletébe.
Ethannak nincs mitől tartania, a vadőrről még a helyettese és tulajdon házának diákjai is nehezen hiszik el, hogy a vezetőjük, éreztetni pedig egyáltalán nem szokása nemhogy rangját, gyakran még felnőtt mivoltát sem. Radúz az utolsó, aki ilyen kis utalásokon kiakadna - igazából az emberi viselkedés nagyon kevés aspektusa lepi meg vagy hozza ki a sodrából - épp ellenkezőleg. *
- Ebben egyetértünk, bár én pálca nélkül is kifejezetten lebilincselő tudok lenni, ha akarok.-*Mosolya finoman fodrozódik, nem kérkedik, de nem is igyekszik szerénykedni. A kibontakozó játékos szóping-pong túl élvezetesnek ígérkezik, hogy ne csapjon le a feldobott labdákra - nem sűrűn akad olyan társasága, aki ilyen fesztelenül reagálna.
Ethan az evidens bútorhiány okozta  pillanatnyi zavarát és eleganciáját ellensúlyozva Radúz abszolút lezserséggel helyezi magát kényelembe (magyarán minden kellemet mellőzve huppan le), miután megadja vendégének a vigyorba ágyazott engedélyt.*
- Multifunkciós bútordarab, de főleg télen alszom benne. Már alig várom, hogy kiköltözhessek a csillagos ég alá!-*Jólesően nyújtózkodik, az italt élvezve, míg futólag eltöpreng, feldobjon-e valamilyen témát és ha igen, milyet, aztán egy képzelt vállrándítással elintézi az ügyet. Majd alakul, kár lenne erőltetni.*
- Amiről te beszélsz, azt sértés forralt bornak nevezni!-*Ugyan nyilvánvaló, hogy Radúz felháborodása megjátszott, valóban nem rajong az ilyesmiért - alapjában véve inkább sörkedvelő, de minden tekintetben a minőséget helyezi a mennyiség elé.*- Nálunk amúgy inkább a puncs dívik, külön szezonja van és olyankor mindenhol azt árulnak, tucatnál is több változatban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=587951#post587951][b]Ethan R. Saint-Venant - 2016.04.17. 23:06[/b][/url]

Azért a katona, orvos és mérnök felsorolásra egy diszkrét "notbad" arccal reagál, tényleg nem semmi, bár azt nem mondaná, hogy kevésbé lenne nagy szó különböző bestiákban szerzett jártasság. Szerencsére sokadik gyereknek lenni a családban nagy mentességet jelent: Ethan világszemléletében legalábbis. Az aranyvérű családokban minél később születik valaki, annál kevésbé telepednek rá a család elvárásai. Ezzel nincs baja, sőt, gyakran gondol arra, hogy tulajdonképpen mennyire örül is ennek - így az öccse tényleg azt csinálhatja, amit szeret és akar. Rémi amúgy is teljesen más felépítésű, mint ő, s míg Ethan szíves örömest eleget tesz az atyai kívánalmaknak, addig Rémi élheti világát.
Rövid futó nevetés a válasz a megállapítás arra, hogy hadvezérre hasonlítana, s úgy dönt, hogy bóknak könyveli el, főleg az ezután következő kiegészítés fényében. Őszintén szólva nem először hallja, de ez nem jelenti azt, hogy ne töltené el minden alkalommal valamilyen fokú elégedettséggel. Általában Ethan is szeretne arra gondolni, hogy valamennyi kívánalomnak eleget tesz a leendő szakmájának tekintetében.
- Köszönöm. Remélem, hogy ha majd végre ténylegesen megkapom az első ügyemet, akkor a gyakorlat is téged fog igazolni.
Esélyesen azért is engedte meg magának a merészebb megjegyzését, mert Radúz kisugárzása nem arra enged következtetni, hogy nála ez probléma lenne, mégis, ilyenkor az emberben ösztönösen felmerül a kétely (bár aztán tényleg jókor, amikor már elhangoztak az azt ébresztő szavak), hogy valóban jó ötlet volt-e, jól mérte-e fel a lehetőségeit, hogy mit engedhet meg magának.
- Tényleg? Nocsak, megvannak a magad módszerei?
Csak finoman puhatolózik, centire kimérve megadva a helyet a visszakozásra mind magának, mind pedig a másiknak, hogy bármikor el lehessen vágni a viccelődés fonalát, ha kellemetlenné válna. Már épp kortyolna bele ismét az italába, amikor a férfi előhozakodni a tavaszi-nyári alvási szokásaival. Erre azért felvonja a szemöldökét értetlenül, és most nem is nehéz leolvasni az arcától, mennyire nem érzi át ennek a nagyszerűségét. Nem undorodik, nem fintorog, gesztusaiban nincs semmi offenzív, egyszerűen csak láthatóan idegen számára az elképzelés.
- Szabad ég alatt alszol? Legalább itt az erdő szélén? - Egy varázslóiskola erdeje mindig kellemetlen meglepetéseket tartogat, nem is szereti őket túlzottan, s ezért is örült, hogy akadt segítsége a keresésben. Prefektus vagy sem, önmagában még az amúgy nem elhanyagolható mágikus képzettsége mellett sem megy be jószívvel oda sötétedés után.
- Nálatok? - Belegondolva, a Radúznak elég egzotikus neve van. Ő franciaként elsőre egész hasonlatosnak érzi a magyar nevekhez, de ha összeveti az eddig hallott bemutatkozásokkal, csak ritkán találkozott hasonlóan különleges hangzásúval.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=587959#post587959][b]Kafka Radúz Arvid - 2016.04.18. 01:34[/b][/url]

Radúz legkisebb gyerekként egyfajta behozhatatlan hátránnyal indult - a legidősebb unokaöccse csak pár évvel fiatalabb nála - mire ringbe szállhatott volna a dicsőségért, a többiek már nagyon elhúztak. Épp ezért, talán a hülyeséget leszámítva, sosem próbált rátromfolni bátyjaira és diszlexiáját tekintve nem is vágyott igazán amolyan klasszikusan elismerést hozó pályára. Tanult ő a maga módján, a saját tempójában, közben pedig jól érezte magát, utazgatva és folyamatosan új kihívásokat keresett. Furcsa is számára ennyi ideig egy helyen rostokolni és ezért repes, ha vendége érkezik, főleg, ha ilyen kellemes társaságnak bizonyul. Pedig az ember első pillantásra nem mondta volna, hogy jól kijönnek, homlokegyenest eltérő dolgok iránt vonzódtak - azonban szerencsére ez sem állt a jó hangulat útjába.*
- Majd mindenképp gyere eldicsekedni, ha sikerül. Vannak még tartalékaim, megünnepeljük...-*Derűs kacsintással toldja meg a mondatot, bár pezsgő helyett sokkal inkább a jó, cseh sörök és gyógyfüvekkel kevert tömények dominálnak ebben a kínálatban. A vadőr pedig magában ritkán iszik, szereti megosztani italát és jókat beszélgetni mellette, legfeljebb a nyári hőségben hűtögeti magát sörös-limonádés fura löttyeivel.*
- A melodimágia azon oldala, amiről a tankönyvek szemérmesen hallgatnak. Nem mintha ez határt szabna a fantáziának...-*Radúz részéről játékosabb a puhatolózás, épp csak annyit árul el, hogy felcsigázza a másik érdeklődését és megpiszkálja a képzelőerejét. Ő ugyan szívesen eldiskurálna ezekről a rendhagyó alkalmazási módokról is a diákokkal, de a vezetőség alighanem megnyuvasztaná, hogy példát statuáljon vele, úgyhogy legfeljebb személyes konzultáció jöhet szóba.
Ethan meglepetése nem lepi meg, sőt, röviden elneveti magát mert valóban nem sokan mondhatják el magukról, hogy jurtában töltöttek hónapokat és utána önként repetára vágyva nekivágnak egy szál megbűvölt sátorral meg egy hátizsákkal a világnak. Abszolút megérti, ha valakinek nem álmai netovábbja a patakban fürdés és a természet lágy öle, elvégre ő is városi gyerek volt, még ha mára idegenné is vált számára a betondzsungelek világa.*
- Japp, kiakasztom a függőágyam, annál nincs kényelmesebb. Eléggé nomád életmódhoz szoktam, zavarnak a falak, úgy érzem magam, mint akit dobozba zártak. Más odakint a levegő, az étel is másképp ízlik, ha szabad tűzön készült.-*Radúznak eszébe sem jut, hogy az erdő veszélyes lenne, mert eleve máshogy tekint az azt lakó bestiákra, amiknek nagyobbik részét ismeri vagy szót ért vele, elvégre viselkedésüknek vannak egyszerűen megérthető alapszabályai. Ő sosem betolakodóként, hanem félig vendégként, félig lakóként viselkedik, úgyhogy biztonságban van, amennyire lehet.*
- Morvaországi vagyok, cseh-magyar-jóistentudja kutyulék. Azzal szoktam szórakozni, hogy kitöretem mások nyelvét a szülővárosom nevével.-*A cseh nyelv páratlanul gazdag a szlávot nem beszélők számára halálos dózisú, torlódó mássalhangzókat tartalmazó szavakban, amikkel előszeretettel gyötri a mazochista hajlamú érdeklődőket.*- Bár azt hiszem, esetedben abszolút vissza tudnál vágni. A franciára valahogy sosem kaptam rá, pedig megvan a dallamossága.-*Ennek fő oka valószínűleg, hogy az írása kész rémálom, hallás után tanulni pedig nem volt elég ideje. Vagyis lett volna, de mint annyiszor, a varázslatos lények előnyt élveztek az emberekkel szemben és így ez a csábos nyelv háttérbe szorult.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=594216#post594216][b]Ethan R. Saint-Venant - 2016.05.15. 23:57[/b][/url]

Az élet része végül is, hogy az ember olyanokkal találkozzon, akik egészen eltérnek tőle - ezek a kihívások, vagy inkább csak a mindennapok tesztje. Mármint, hogy mennyire vagy toleráns az embertársaiddal, elviseled-e a különbözőséget, az eltérő neveltetést, körülményeket, lelki alkatot, gondolkodásmódot. Vagy akár az olyan triviális dolgokat, mint a kellemetlenül magas vagy éles hang, a hangos, erőszakosan tolakodó magyarázatok, szóáradatok. Közel sem lehet azt mondani, hogy Ethan türelme tökéletes és kikezdhetetlen. Ahogy azt sem lehetne állítani, hogy az erkölcs és morál szobrának egyszer majd ő kölcsönzi az alakját, attól igencsak távol áll. Ahogyan egyébként mindenki, elvégre azért vagyunk emberek, mert a szokásaink rabjai vagyunk, és tökéletlen, gyarló és a kísértésre kapható teremtmények. Még csak nem is kell ennek jó vagy rossz színezetet kölcsönözni, egyszerű tény. Más, hogy mit kezd ezzel az ember. Azt mondja, hogy legyen, rendben, gyarló vagyok és ennek rendelem alá magam, megetetem a hiúságom a mohóságom, hogy aztán jóllakottan térjek álomra; vagy olyasvalaki, akiben megvan az erkölcsi szilárdság a jobbá váláshoz, ami minden, csak nem az egyszerű út. Folyton tudatosítani magadban a választásaid, lelkiismereted ítélőszéke elé állni ahelyett, hogy elmenekülnél.
Aztán vannak olyan emberek, mint Ethan. Elmegy a maga tárgyalására - éljünk azzal a dicsőséges kifejezéssel, hogy - becsülettel, aztán beáll a védő pulpitusa mögé, felszegett fejjel, magabiztos és "mindennel tisztában vagyok" mosollyal, majd tisztára mossa magát és a cselekedeteit. Mindig csak éppen addig megy el, hogy a vád ne legyen túl súlyos. Túl védhetetlen. Túl kikezdhetetlen. A hiedelmekkel ellentétben az ő ítélőszéke se nem süket, se nem vak, van, hogy kifejezetten nehéz meggyőznie, és semmiképp sem kockáztatna meg egy vereséget ellene. Tulajdonképpen ezt hívják óvatosságnak.
- A tankönyvek elég sok dologról hallgatnak, pedig biztos vagyok benne, hogy ez olyasmi, ami érdekelné a pad mögött ülőket.
Tartása épp csak leheletnyit változik, ahogy az érdeklődés előrébb helyezi a fiú súlypontját, kezében az italával.
- Sajnos épp csak az alapokról hallottam a tanóráim során a melodimágiáról, pedig szívesen felfedezném a mágia ezen ágát is. Kár, hogy az itteni képzésem törzsanyagában nem szerepel.
Annyira meggyőzően lágy sajnálkozás, nem túljátszott, mégis ott van az az apró mosoly, amely teljesen elüti a mondat élét, és egészen más jelentést csempész mögé titokban. Odasompolyog a szája sarkából, körbepillant, aztán a helyzethez mérten szemtelenül nyíltan hagyja ott ajánlatát a küszöbön.
- Tégy próbára. Bár elvileg azt mondják, hogy a magyar szavakat igencsak viccesen ejtem, szóval nem biztos, hogy ez az ajánlat túlontúl dicsőséges eredményt fog szülni.
Ő maga angolul beszél, aki pedig ezzel a nyelvvel nem boldogul, a fordító bűbája dolgozik helyette, ami enyhén tompít a magyar nyelv sokszínű árnyalatain, nem fordítja elég precízen azokat a nüansznyi különbségeket, amelytől anyanyelvi beszélő valaki. A semminél viszont mégiscsak jobb. Az angol nyelv használata közben viszont meglepően nincs egy szemernyi akcentusa sem, hála annak, hogy Iannel már fiatalabb koruk óta rendszeresen beszélnek. Kár lenne azt mondani, hogy az apjának nem voltak ilyen praktikus megfontolásai, amikor barátkozni hagyta a két fiút.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=595877#post595877][b]Kafka Radúz Arvid - 2016.05.22. 23:29[/b][/url]

Hamiskásan kunkorodó mosollyal szája szegletében kortyol egyet, magában hümmögve csupán - az este és Ethan is tele vannak kellemesebbnél kellemesebb meglepetésekkel, így most rajta a sor, hogy gyarapítsa ezek számát. Mégis, nem árt a körültekintés, ha nem akar ellenkező hatást érni el, elvégre elég kevesen tudatosítják, mi mindenre képes egy ereje teljében lévő igéző (bár Radúznak még jó tizenöt éve van addig). Uralni mások érzelmeit, gondolatait, cselekedeteit, szétszabdalni és újraszerkeszteni a lelküket... Nem az a felismerés, amit csak úgy odavág az ember mások elé, feltéve, hogy nem akarja magát meglincseltetni, de minimum megutáltatni.*
- A mestertanoncok képzése nem az én asztalom, de Rochard prof csak nem haragszik meg, ha kicsit belekontárkodom, ha már ilyen lelkes érdeklődők vannak.-*Válasza olyan sima, hogy egy olajozott angolna megirigyelhetné, szinte fel sem tűnik a pillanatnyi szünet, ami alatt átfutott lehetőségein és kiválasztotta a legmegfelelőbbnek tűnőt. Velejéig Eridonos tulajdonság, de gondolkodás helyett sokkal inkább érzésből döntött, nem is annyira sötétben tapogatózva, elvégre a számos bestiák mellett eltöltött év megtanította rá, hogyan használjon fel és ki minden apró jelet. A csokoládébarna szemek megvillannak, újabb apró mosoly serken és a szobát lassan megtölti az egyre hangosodó dorombolás. Semmi egyéb, csak a macskáktól unalomig ismert, mégis megunhatatlan szólam, ami végtelenül kellemes, lusta érzéssel tölti el Ethant és könnyen lehet, hogy kedve támad megvakargatni a vadőr füle tövét, esetleg ő maga hiányolna egy simogató kezet. Radúz elszórakozik egy darabig ezzel, kíváncsian kísérletezve, mennyire hajlandó elengedni magát a másik, bár nem szeretne semmi olyat rákényszeríteni, ami nem esik jól.*
- Az első szinten nem tudsz senkit rávenni olyasmire, ami nem természete, ahogy haladsz azonban felfelé, egyre inkább ki tudod forgatni magából. Ez az apróság első lépcsős,-*magyarázta kicsivel később, míg kortyolt az italából. Úgy érezte, ennyivel tartozik a mestertanoncnak, így fair - ha tetszett neki és kíváncsi, szívesen mutat mást, többet, de hagy húzza meg a határokat és tegye fel a kérdéseket Ethan.*
- Valašské Meziříčí.-*Radúz irigylésreméltó könnyedséggel ejti a szót, majd kegyes mosolyt villant Ethanre.*- De ha gondolod, megpróbálkozhatsz a fagyival. Az 'zmrzlina'.-*Viszonylag hamar elneveti amúgy magát, ezzel is elárulva, hogy a legkevésbé sem várja el a másiktól, hogy valóban szenvedjen ezekkel a szavakkal, csak számára túl mókás ahhoz, hogy kihagyja a lehetőséget. Egyébként egyáltalán nem zavarja az angol, azt lazán megérti, ahogy a szláv nyelvek többségét is, a képességéből fakadóan könnyen tanult nyelveket, bár kevéssé kamatoztatta ezt a tudását, már ami az embernyelveket illette.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=600341#post600341][b]Ethan R. Saint-Venant - 2016.06.06. 22:10[/b][/url]

Kevés dolog van, amit jobban gyűlöl Ethan annál, ha kérdés nélkül, tolakodóan próbálják megsérteni gondolatainak és szándékának a határvonalát, nem csoda, hogy amit meg lehetett tenni a befolyásolómágiák ellen, azt ő megtette iskolás évei alatt - az egyik legszorgalmassabb okklumentor diák volt. A legilienciára mindig úgy vélte, hogy nincs szüksége, az esetek többségében nem kíváncsi arra, hogy valójában mit gondolnak mások, csak megzavarná ez a tudás. Amikor pedig mégis elengedhetetlen ez az információ, akkor azokhoz a módszerekhez folyamodik, amikhez minden földi halandó és átlagos varázsló, aki nem tanul legilimenciát. Figyeli a jeleket, a mozdulatokat, a mimikát, a kitáguló vagy épp összeszűkülő pupillát. Tudhat is magának valamiféle természetes empátiát, hogy ráérezzen dolgokra, de ez közelében sincs a természetfelettinek vagy az átlagosnál erősebb érzékelésnek, ugyanabból az egyszerű üstből főz, mint a legtöbb ember, csak helyenként tudatosabban használja a komponenseket.
- Nem képezni kell engem, csak egy kis ízelítőt adni. Tudod, mint egy expón az érdeklődőknek. Én pedig egy érdeklődő vagyok, ahogy mondod. - Enyhén széttárja a kezeit, mint aki azt mondja, hogy "tessék, itt vagyok én, ennél műsorra vágyóbb közönség nem is lehetnék".
A felhangzó dorombolásra először ösztönösen, akaratlanul is körbenéz a szobában, honnan jöhet. Valljuk be, nem teljesen logikátlan a gondolat, minek után már több állatot is látott idebenn. A kecskét is behozták annak idején, most meg madarak is csücsültek a szekrény tetején. Végül ahogy a mágia enyhe kaparászását érzi a saját mágikus védelmén (nem az okklumencián, hanem azon, amely mindenki számára alapvetően adott, és önmagában semmit sem érne), súlypontját visszahelyezi az addigi pontra, visszanéz Radúzra. Kinyújtóztatja a nyakát egy lassú fél-fejkörzéssel, a vállai követik a mozdulatot, épp csak megmozdulva. Valóban megrezzen a keze egy pillanatra, de még annyira nem engedte el magát, van benne némi ösztönös ellenállás, ami miatt lehet, hogy kevésbé gyorsan szokja meg ezeket, mint más tenné. Nem reménytelen feloldani, de ez már csak így néz ki egy olyan embernél, mint amilyen ő - akinek vannak rejtegetnivalói. Habár ez lehet alkati kérdés is, az ilyesfajta reakció nem implikálja rögtön azt, hogy simlis alakkal van dolga Radúznak, legfeljebb annyit, hogy nehezebben engedi le a védelmét, az pedig eredhet egyszerű görcsösségből is.
- Érdekes élmény, még sosem tapasztaltam, teljesen különbözik a legilimenciától. - Lenéz arra a kezére, amivel már majdnem Radúz felé nyúlt, mielőtt észrevette volna magát. Megmozgatja az ujjait, de azok természetesen tökéletes módon engedelmeskednek az agy parancsainak. Megnyúlik az arca a számára teljesen értelmezhetetlen szavakat hallva, ezek a szörnyű mássalhangzótorlódások. Felnevetve legyint.
- Lehet, hogy inkább mégis passzolnám a lehetőséget. Viszont, ha gondolod, most mutathatok én valamit. Bár csak egyszerű bűbáj, de mindig is szerettem ebben a műfajban, hogy nagyon kötetlen, és rendkívül találó trükköket lehet velük alkotni. Hm. - Hümmentve méri fel a terepet, aztán ha valóban engedélyt kap Radúztól (csak akkor) előveszi a zsebéből az ébenfa pálcáját, majd egy nonverbális (az ő korában az egyszerűbb varázslatok elvégzése csupán mozdulattal nem nagy szó) varázslattal csinál, hát, valamit. Egyszerre sejtelmesen és bocsánatkérően pillant a másikra, hogy nem mondja el neki, de...
- Azt hiszem, úgy a leghatásosabb, ha meglepetés lesz. - Radúz egyébiránt sok változást sem magán, sem a környezeten nem tapasztal, minden pont ugyanolyan, mint az volt néhány másodperccel ezelőtt, Ethan szintúgy, sőt, nem is viselkedik másképp, mint eddig. Akkurátusan teszi vissza a varázspálcát a helyére, majd ismét a poharáért nyúl, ujjait a hűvös üveg köré fonva.