36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Keith Coltrane
KARANTÉN


padláslakó
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 4623
Írta: 2015. október 1. 19:13 | Link

Eridon
Évnyitó

Előkészületek


Mikor Radúz Leonie-t és Keith-t kérte fel a Vadőrlak kidekorálására, valószínűleg ő maga se tudta, pontosan milyen lehetőséget ad a két prefektus kezébe - talán túlzás lenne azt állítani, hogy a HV lakásából is egy harmadik padlás született, de egyes elemeiben kétségkívül erős hasonlóságokat mutat, ilyen például a számtalan pörgő-forgó hosszú, szabálytalanul lógó színes szalag, függöny, anyagdarab, a különböző helyekre ledobált piros párnarengeteg, mint ülőalkalmatosság, az ideiglenesen a falra ragasztott óriási Eridon címer. A sötétedéssel a fények többségét kint és bent is színes lampionok és fényfüzérek biztosítják, melyekkel egyikük se spórolt igazán; a fára bűvölve, a falakra akasztva, az asztalok fölé alapvetően kétféle célt szolgálnak; biztosítják, hogy minden eridonos jól lássa a másikat és valami különös meleget árasztanak (vagy nem árasztanak, csak Radúz különleges puncsa biztosítja, hogy mindenkinek melege legyen?), hogy csökkentsék a halálrafagyott főnixek számát - ebben különben a manók is megpróbálnak segíteni és fél hétkor már meg is jelennek. Míg Keith Radúz bútorait igyekszik embertelen színkavalkáddá varázsolni, ők kipakolják a megannyi édességet, tortákat, piskótákat, pitéket és a kifogyhatatlan forrású meleg teákat és habos kakaókat. Bár az évnyitó alapvetően a vacsora után van, gondolva arra, aki nem csak nassolni akar, aki igazán éhes, elvétve találhat egyéb ételeket is.
Rejtély, honnan, de Leonie és Keith, hogy kicsit megteremtsék a KH hangulatát, szereztek kintre egy hatalmas, kényelmes, bár kissé kopott piros kanapét is (lehet, hogy éppenséggel tényleg a körletből hozták), aki erre nem fér rá, még mindig leülhet a kiterített vastag plédekre, de utóbbiakat bárki magára is tekerheti, ha úgy tartja kedve. Nem úgy tűnik, mintha ebben a különleges, kuckós és otthonos mesevilágban bármi furcsának tűnhetne; már a Vadőrlakhoz is apró piros kavicsokkal teleszórt mécses-úton lehet eljutni, melyek különböző állomásait a legkülönfélébb meglepetésekkel dobták fel, ilyenek például a kastélyból hozott feldíszített páncélok, Radúz óriásira növesztett zöldségei, néhány kusza zöld növény, vagy éppen csak a ruha anyagokból kirakott, vagy földre festett "ERIDON" feliratok. Aki szeretné, még a kisállatait is elhozhatja, Wowbagger és Trillian is ott rohangál folyamatosan Leonie lába körül.
A friss HV lejátszója mellé emellett lekerült Keith-ék sajátja is; ezek összebűvölve biztosítják, hogy kint és bent is egyaránt szóljon a zene, lemezeket bárki rakhat be, hiszen ott sorakozik mind a lejátszók mellett. Csak bátran! Mire megérkeznek az emberek, Leonie és Keith rikító piros nadrágban, pecsétgyűrűkkel, tollas kabátban, színes ruhákkal, pulzáló-mintás inggel és határtalan jókedvvel valószínűleg már rögtönzött táncbemutatót tart Radúznak, úgyhogy épp ideje megmenteni a Házvezetőt.


// Az Évnyitó október 15-ig tart, szerepjátékosan a hagyományos évnyitó utáni nap estéjén vagyunk. A hozzászólásokat egy szálba írjátok, kérlek! //
 
Hozzászólásai ebben a témában
Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2015. október 2. 15:24 | Link

Eridonos évnyitó
szabad a gazda, játszópajtit keresek *.*
gyertek-gyertek nem harapok Cheesy


Én eredetileg tényleg nem tartottam olyan jó ötletnek, hogy itt tartsuk az évnyitónkat, ahogy azt sem, hogy könnyelmű módon, csak úgy két diákra bízzuk az egész díszítést és a szervezés javát. De ezúttal talán túl bizalmatlan és szkeptikus voltam. Talán tényleg adnom kéne esélyt nekik és nem kéne annyira karót nyelten viselkednem... annyira. De ha túlságosan kedves vagyok, akkor elveszítem a tekintélyem, ha pedig elkezdenek rám a barátjukként gondolni, akkor pedig mindennek vége. Tehát ez abszolút kerülendő.
Ennek ellenére természetesen megjelenek az évnyitón, mert fontos a kapcsolattartás a diákokkal. Igen. És őszintén szólva, készülődés közben eléggé berezeltem. Nem jellemző rám, nem szoktam félni, csak egy csapat diák között kell megjelennem, esetleg egy kellemeset csevegni, ennél sokkal nagyobb stressz, felelősség alatt dolgozok nap, mint nap. És ahogy felraktam a kedvenc fülbevalóimat, mégis izgultam... na jó, féltem kicsit. Olyan jó lett volna, ha magammal rángathatom Tildát, hogy fogja a kezem és csak legyen itt. Nem kellene nagyon csinálnia semmit, csak úgy léteznie és akkor máris minden rendben lenne.
Nem mintha így nem lenne minden rendben. Érett, felnőtt nő vagyok. Kifejezetten okos és talpraesett, aki diákokat tanít minden nap. Általában az önbizalmammal sincs semmi gond, köszöni szépen, jól megvan, pont egészséges. De mégis kissé feszült a mosolyom, ahogy végigtekintek a lámpásokon, nagyon sok van, de nem zavaró, sőt, nagyon szép hangulatos lett minden. Nem akarom tudni, honnan szedték a páncélokat, vagy a kanapét, jobb nekem, ha nem tudom. De az összhatás akkor is elismerésre méltó, Keith és Leonie kitettek magukért.
Elég korán érkezem, még a manókat is látom pakolni, egy meleg teát veszek magamhoz első körben, mert elég hűvös van itt kint. Vagy csak kell valami ürügy, hogy hamar elhúzzam a csíkot? Esetleg az agyam űz velem gonosz tréfát? Jó kérdés, mégis jól esik melengetni fázós ujjaimat, egyik lábamról a másikra állva toporogni, melegedni és közben a díszítést mustrálni. Inkább nem megyek még be, majd később. Addig még gyűjtök egy kis... bátorságot.
Hozzászólásai ebben a témában

Szentmihályi Norbert Dávid
INAKTÍV


#FiftyShadesOfNorbi
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 547
Írta: 2015. október 2. 20:24 | Link

Eridonos évnyitó
Lorcsa néni, ne tessék nélkülem fagyoskodni, felmelegítem <3
első randi, ne zavarjatok Q_________Q

Most, hogy már oly sok mindenen túl vannak, itt az ideje bulizni. Vége az előző tanévnek, megvan az új vezetőség, Norbi a király, mi kellhet még? Puccba is vágja magát, inget vesz fel, egyszerű fekete csőnadrágot, és igazából ennyiből áll a bulifelszerelése. Megadja a módját. Vehetett volna piros felsőrészt is, de úgy volt vele, hogy róla már kilométerekről kiszúrják, hogy eridonos, nem keltené tovább a ház (rossz) hírét. Így végül egy egyszerű dzsekit a vállára dobva indul meg a kastélyból a vadőrlak felé, ahol amúgy a kecskéjük is van. Állítólag Radúz bá' gondját viseli a meggyötört jószágnak, bár sosem lehet tudni, mi jár egy ilyen haszonállat fejében. Remélhetőleg nem fog patáliát csapni és artikulátlanul mekegni a bulin, különben muszáj lesz megnevelni őt Norbertnek. Mielőtt bárkiben kérdés merülne fel: igen, elkecskegelni vele a napfelkeltébe.
Először lassan, komótosan lépked, hiszen bőven időben van, majd nekikezd a fütyörészésnek, végül a sort a Wake Me Up Before You Go Go című fenomenális dallal zárja, amit jókedvűen dúdol magának. Tudjátok, kell a háttérzene, minden valamirevaló hősnek van egy menő aláfestője, így Gelemb uraság sem maradhat ki a dologból. Már távolról kiszúrja, óh, szíve asszonyát, aki egyes-egyedül ácsorog odakint, várva a megmentő lovagra. Nyilvánvalóan puszta véletlen - és nem az álmodók tevékeny közreműködése -, hogy ekkor pont a fiam érkezik meg, ragyogó mosollyal arcán, nem feledve korábbi kudarcát. És nem adva fel a reményt. Megigazítja magán ingét - mégsem mutatkozhat sihederként a nő előtt -, majd mellé lép és úgy dönt, ma kevésbé lesz rámenős. A felállás tisztázott, az újdonsült HVH tudja, kivel áll szemben.
- Jó estét tanárnő - ohó! Érzitek, ugye? Jól nevelt köszönés, csak semmi Lorcsa néni, semmi egyéb vérlázító mozzanat, csak egy visszafogott, kedves mosoly. Egyértelműen sántít valahol a dolog, mondjuk a jobb és bal lábánál, ami azt jelenti, hogy nem fog sokáig menni. - Hogyhogy Ön még idekint? - persze fejében már megszületett a válasz: belátta, hogy nem tud a fiú nélkül élni, ezért a hűvösben vacogva vár rá, hogy a szerelem fűtse fel megfáradt testét... Meg ahogy azt Norbi elképzeli. Mindenesetre itt a nagy esély, nem szúrhatja el. Most tényleg kettesben vannak és, hacsak nem akar Lorelai elmenekülni, kénytelen lesz Norbert karjaiba omlani. Mily csodás pillanat is vár ránk...!
Hozzászólásai ebben a témában
Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2015. október 6. 23:23 | Link

Eridonos évnyitó
mindenki-bárki-akárki

Poncsó

Ha eddig nem is látták a kastélyban túl sűrűn - lévén, nem igazán étkezik odafent és dolga is ritkán akadt, hacsak nem elkószált diákokat volt kénytelen leadni - mostanában egész sűrűn lehet látni a folyosókon. Száguldozni. Vagy legalábbis igen friss és tempós lépésekkel közlekedni, már ha nem a Teótól tanult titkos rövidítések valamelyikét használja, ugyanis gondjaira bízták az Eridont. Nem tudni, ki lepődött meg jobban - az igazgató, hogy eszébe jutott ilyesmi, vagy Radúz, amikor felkérték, vagy úgy mindenki, amikor végül elfogadta és beiktatták. Mármint. Ő most Házvezető. Van kitűzője. Meg karhatalma. Meg karizma és karizmája.
Egyszóval amikor sikerül összeválogatnia prefektusait - Jaredet, mert megbízható és szépen rajzol, Leoniet, mert annyira bűbájos, hogy a portrék kiszakadnak a kedvéért a vásznukból és az Eridon valamennyi állatjának gondját viseli (függetlenül attól, rászorulnak-e), Keith-t, mert abszolút meggyőződése, hogy kiváló prefektus (hogy ezt mire is alapozza, kissé vitatható), és végül a nemek egyenlőségének fenntartásáért az aprócska Bakonyi-leányt, aki ijesztő határozottsággal és pontossággal látja el azóta is feladatait - úgy határoz, hogy meg kell ünnepelniük ezt az új kezdetet. Mivel az erdőben épp szarvasbőgés van, ami kicsit megnöveli munkaóráinak számát, a szervezést a két legidősebb prefektusra bízza, szemernyi kétség nélkül és nem is kell csalatkoznia. Lehet, hogy más szeme belefájdul a dekorációba, Radúz imádja és ehhez méltóan is öltözik.
Amikor feltűnik, szivárványt megszégyenítő poncsójában, széles mozdulatokkal integetve bukkan fel az erdőből, elsőként érkező helyettesét és diákjait mérve be.*
- Sziasztok!-*Igen. Éppen csípőből letegezte Lorelait, bár szegény ezt a sokkot már átélhette párszor, Radúz ugyanis még mindig nem jegyezte meg a nevét, pedig lelkiismeretesen gyakorolt. Norbi nevét csak azért tudja, mert egy ideig igencsak neheztelt rá és Sárára a kecskekínzásért - Robi most is gondosan elzárva szunyókál, a sérült állatok karámjai mellett, hogy nehogy megint molesztálják szegényt.*
- Egyetek-igyatok-mulassatok! Hoztam meglepetést is, de meg akarom várni, amíg befutnak a gyerkőcök.-*Biztatja az egybegyűlteket, jóindulatúan meglapogatva a srác hátát, miközben arrafelé pillantgat, ahonnan az imént jött.
Hozzászólásai ebben a témában

Orovecz Theodor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 54
Összes hsz: 169
Írta: 2015. október 7. 00:33 | Link

Éljen az Eridon!

Ő lenne az utolsó eridonos, aki kihagyna egy ilyen remek alkalmat a rendbontásra! Már reggel óta fel-alá repked az Eridonban, táncol és lelkesen énekel - örül, hogy újra visszatért az élet a klubhelyiségbe, hogy sok új eridonos érkezett, akikkel mind meg kell ismerkednie, lelkesedik az új vezetőségért és már jó előre az idei új kalandokért is. Néha, mikor napközben betéved a toronyba egy, még a szünetről álmodozó, türelmetlen eridonos, néhány percig úgy tesz, mintha elfáradt volna, és állát mellkasára hajtva elterül a foteleken, de hamar megunja ezeket a pihentető másodperceket s csakhamar újra faggatni kezdi a körülötte lévőket, hogy ugye, ugye, ugye, mindenki jön ma este?!
Tény, hogy a különleges helyszín csak olaj volt a tűzre és még érdekesebbé tette a dolgot, hiszen Teo viszonylag ritkán tartózkodik a kastély falain kívül - bent sokkal több az esemény és az ember. Most azonban izgatottan és büszkén halad végig a fényekkel jelzett kacskaringós sövényen, egészen addig, míg meg nem pillantja a Vadőrlak udvarán ácsorgó hármast - ott van, ott a szigorúnak tűnő Lorelai néni, Norbi, aki még Teo mértékével nézve is igen lökött és Radúz, akiről a kisfiú hiába tud keveset, már réges rég elnyerte teljes szimpátiáját. Nyilvánvaló, hogy nem lenne méltó hozzá, ha egyszerűen odalebegne a társasághoz - őszinte, feltett szándéka, hogy megkedvelteti magát az új Házvezetővel - ezért nagy tapasztalattal húzódik egy nagy lampion takaró fényessége mögé, hogy játékos kis mosolyával átlebegve a házon (itt ujját a szája elé teszi, nehogy a bent táncoló Leonie-Keith páros túl hangosan örüljenek neki) a kiszemeltek mögé surranjon.
- Buh! - Mondja nagy és ijesztő szellem módjára gesztikulálva, hirtelen felbukkanva Norbi mögött - utána kacagva kíváncsian Radúz felé pislog és csillogó szellemtestét megmutatva lebeg előrébb. A színes poncsó annyira lenyűgözi, hogy fel se tűnik neki, mindeközben áthalad Norbin.
- Imádom a meglepetéseket! - Mondja lelkesen, majd szinte akaratlanul, nagyként kinyújtja Radúz felé apró mancsát.
- Orovecz Theodor vagyok! - Közben pedig fordul is Lorelai felé, levéve a Házvezetőről a terhet, miként tudott volna kezet fogni egy szellemmel. Lorelai-nak csak illedelmesen meghajol - de mikor felnéz, a leggaládabb ördögfióka köszön vissza tekintetéből. Íme, megérkezett! A Házszellem!
Hozzászólásai ebben a témában
Váradi Fanni
INAKTÍV


Fecsegő Kisasszony
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 202
Írta: 2015. október 7. 14:15 | Link

Eridonos évnyitó
mindenki *.* (gyertek igyunk kakaót Love)


Alig bírok magammal, mikor megtudom, hogy lesz egy külön eridonos évnyitó is, ráadásul a vadőrlaknál. Igazán nagyon meglepődtem, mikor megtudtam, hogy Radúz lesz a házvezetőnk, de remélem, hogy attól még mert ilyen pozícióba került nem fogja elárulni a mi kis titkunkat Lénárddal, hogy az erdőbe császkáltunk a múltkor. De nem, nem hiszem, hogy Radúz ne tartaná a szavát, szóval emiatt nem kell aggódnom. Vidám készülődök a bulira, nem tudom ugyan, hogy mennyire lesz meleg, de egyrészt a hideg miatt, másrészt mert piros, felveszem a hosszú, puha pulcsimat. Na igen, kicsit már elkéstem a meghirdetett időponthoz képest, de annyi baj legyen, a lényeg, hogy előbb utóbb eltalálok oda.
Igazából sokkal hamarabb is megérkeztem volna, ha nem varázsol el teljesen az odavezető út, amit ha jól tudom a Leonie-Keith prefipáros alkotott. De bizony kutya kötelességem, hogy alaposan szemügyre vegyem az összes páncélt, feliratot és egyebet, amit sikerült összevadásziuk. Lehet, hogy közben páran el is mennek mellettem, de engem ez nem nagyon zavar. Közelebb érve azonban megtalálom a társaságot, és örömmel látom, hogy nem maradtam le semmiről, nincsenek még olyan sokan.
- Sziasztok! - köszöntök mindenkinek hatalmas mosollyal. Nem mondom, hogy mindenkit ismerek, de például a kissé távolabb álló Lorelai tanárnőt igen, és csak most esik le, hogy letegeztem a sziasztokkal. Hát, ez már veszett fejsze nyele, úgyis el van éppen foglalva, ha jól látom, tehát lehet, hogy meg sem hallotta.
- Hű Radúz, nagyon jó a poncsód – elvarázsolva járom körül a szépséges ruhadarabot, amit házvezetőnk magára aggatott. Fogalmam sincs, hogy most az új posztjával magáznom kénes vagy sem, de azt hiszem arra nehezen venném rá magam. Ő csak Radúz és kész. Ugyan még nincsenek itt sokan, de meglátom a sok finomságot az asztalon. Nem úgy tűnik, hogy bárki is vett volna már belőle, de a habos kakaó felől olyan finom illatok szálnak, hogy kénytelen vagyok szerezni magamnak egyet. Az asztalhoz megyek, majd újdonsült zsákmányommal csatlakozom ismét a társasághoz. Kellemesen átmelenget ez az ital, most már állok elébe bármiféle meglepetésnek.
Hozzászólásai ebben a témában

Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2015. október 7. 14:56 | Link

Eridonos Évnyitó
mindenki <3


Teó felbukkanása olyan meglepetés, amire nem számított, ám aminek roppantul örül - annyira maszat ez a gyerek! Mindig van vaj a fején, ennek ellenére elragadóan bájos rosszcsont, képtelen lenne rá haragudni, sőt, bemutatkozójára ellenállhatatlan vágyat érez, hogy megölelgesse és tesz is rá egy kísérletet. Az érzés határozottan furcsa, kicsit olyan, mintha a hűtőből kiáramló párát próbálná megszottyongatni, azonban ha a szellemke érzi, akkor már elérte a célját. Lorelai persze most tanúja lehet, ahogy pont előtte egy szivárványTarzan egy enyhén szólva áttetsző és testetlen Denisz, a komiszt halmoz el szeretetrohamával.*
- Fanni! Szia!-*Fél perc és figyelme már az újonnan érkezőé, akit lelkesen üdvözöl, észre sem véve etikett elleni vétségét. Főleg, mert épp egyik kedvenc ruhadarabját dicsérik, amire kénytelen körbefordulni, csak hogy teljes szépségében megmutassa a manósipkára emlékeztető kapucniban végződő hátsó részt is.*
- Csegusztól kaptam!-*Újságolja, ami egy s mást megmagyaráz, közben pedig a lánnyal üget a finomságokkal megrakott asztalig, hogy ő is szerezzen magának a sütőtökpuncsból egy adagot.*
- Várj, tanítottak nekem egy tök jó trükköt!-*Tartja fel egy pillanatra a leányzót, néhány szem pillecukrot szórva az ital tetejére, majd kíváncsian lesi a reakcióját.
Amikor visszaérnek a többiekhez, Radúz nyakát tekergetve néz körbe, kissé tanácstalanul nézelődve.*
- Nem láttátok Obszidiánt? Lencse lehozta, hogy ne unatkozzon egyedül a toronyban szegény pára.-*Eleve rejtély, hogyan tud egy ekkora állat ilyen csendesen eltűnni, hát még ha számításba veszi az ember, hogy ő is kapott az ünnepi díszítésből egy keveset - nyakörvére kisebb égősort erősített valaki, amivel meglehetősen mókásan festett, de a kutya nem zavartatta magát. Meg úgy általában, Obszidián gyakran inkább tűnt bútordarabnak rendíthetetlen nyugalmával, mint ebnek.
Hozzászólásai ebben a témában

Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. október 7. 16:45 | Link

Piros_Évnyitó_YeY.avi
Mindenki. *-*


Az egész torony az eridonosok hangjával volt teli, meg persze az enyémmel. A legtöbb piros fel s alá rohangált az Eridon területén, hogy elkészüljenek az évnyitóra. Én sem voltam kivétel, lehet, hogy a lányokat is kikészítettem azzal, hogy a fedélzeten egy szál fürdőköpenyben rohangáltam jobbra-balra, aminek a végét Hime kergette. Igazán mókásan festhettünk.
Este hét, fél nyolc fele sikeresen elkészültem mindennel, már csak Himére kellett ráadnom a hámját, amit a kis rosszaság kifejezetten gyűlölt. Muszáj voltam ráadni, nem szerettem volna, hogy még a végén elkolbászolna valahova nélkülem. Hosszas perceken át tartó pankráció után végre ráberháltam a kutyára a hámját. Azt hittem, hogy nem fog ezután "hozzám szólni", ám egész jól fogadta, lehet azért, mert ezt a kis sétát engesztelésnek vette, vagy tudta a fene. Végül is leértünk mind a ketten épségben, már voltak lenn a vadőrlaknál egy jó páran. Már csak én hiányoztam meg ez a kis félnótás corgi. Akkorra már javában ment a party s minden gyönyörűen fel volt díszítve, én meg nem találtam az államat, mert azt útközben valahol elhagytam. Kifigyeltem Radúz színes poncsóját, láttam, hogy a fogó pajtim már meg is dicsérte, rajtam volt a sor. Már alig pár lépés választott el, az ajkaim is szólásra nyitottam és.... valami felborított, egy nagy szőrös valami, aminek a nyaka világított, talán Obszidián volt, talán nem. Vagy talán Himét valaki tréfából megnövelte, de akkor harapni fogok. A földön fetrengtem pár pillanat erejéig, természetesen zuhanás közben elengedtem a pórázt így Hime is elcsámborgott minden bizonnyal. Hatalmas kidülledt szemekkel pillogtam az ég felé a földön pihenve, kilapított békát játszottam. Hmm.. egész kényelmes volt.
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Tüszőfűi Lilith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2015. október 8. 18:32 | Link

Évnyitó!!


Vippí-váppá bimban-ding-dong wala-wala bim bam bumm! Avagy évnyitó buli, come on! Ugrándozva, futva, vidámon, fülig érő szájjal megyek. Egyik lábamon piros, főnix mintás rövid zokni, másikon festék mintás hosszú. A nadrágom egyik szára térd felé ér, a másik bokáig, mindenféle szín van benne. A pólóm ezekhez képest eléggé egyszerű. Sima piros, rajta egy arany főnix. Természetesen ez is féloldalas, egyik oldalt térdig ér, másik pedig derékig. A hajam pedig a szivárvány minden színéből kapott egy keveset és még egy jó pár nagy adag színes csillámpor is ráment. Egy kicsit színes vagyok. Let it go! Ú, úgy imádom azt a számot! Jé, ott van házvezető bácsi! Színes poncsó, kell nekem! Tök cuki. Színes poncsó,  színes poncsó, szini-mini-színes, szini-mini-színes, poncsi-moncsi-poncsó, poncsi-moncsi-poncsó! Odafutok hozzá. Vagyis hozzájuk. Mert Rad bácsin kívül ott van még Fan! És Teó, a cuki.muki cukorfalat, ki szellem! Ja, és a hvh néni. Ki is?  Lorelai, ha jól emlékszem. Igen, ez lesz az. Odasomfordálok Fan háta mögé, megölelem, majd egyszerűen a többieket körbe ugrabugrálom.
-Sziasztok és jó napot vagy estét! Víí, Rad bácsi, hívhatom magát Vid úrnak? Hol szerezte ezt a poncsót, nekem kell ilyen! - Körbe ugrálom még egyszer, majd megölelem. Tök jó a poncsó.
- Lorelai néni, hívhatom magát Lornak az egyszerűség kedvéért? Tetszik tudni, az agyam lyukas, mint a szita - nevetgélve túrok be hajamba, vigyázva, hogy minél kevesebb csillámpor menjen ki belőle.  Megölelem, majd utána felugrok és belebokszolok a levegőbe. Víí!
Hozzászólásai ebben a témában
Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2015. október 10. 13:48 | Link

Ényitó - legfőképpen Letta, de Mindenki


Valami programot hirdettek csak eridonosoknak, az évnyitó után. Gondolta, hogy le kéne jönni, mert ugye a ház összetart, meg a legtöbb barátja szintén itt lesz. Nem egyedül érkezett, illetve nem is pontosan. Az egyik csapattársával beszélték meg, hogy a kapunál találkoznak, mert Gwennek a sütiket fel kell hoznia a házából. Gondolt rá, hogy lesz valami az Eridonosok számára, buli, vagy hasonló és akkor sütött sütit. Meg ez nem hivatalos ünnepség, legalábbis a többi ház nem vesz részt rajta, ezért más ruhát húzott, ami sokkal kényelmesebb. Sietve igyekszik vissza a kastély felé, hogy Letta ne várakozzon olyan sokat, de a szőke mindig késik, ezt megszokhatták tőle.
- Szia! Indulhatunk? - kérdezi a majdnem fehér hajú lányt, miközben mindkét kezében tálcákkal egyensúlyozik. Kicsit sokat sütött és otthon is hagyott a lányoknak, de több mint a felét elhozta.
Közben haladnak a vadőrlakhoz, amiről Kata sokat mesélt, a vadőrrel egyetemben. Azóta a férfi a házvezető lett és nem egyszer találkoztak már. A séta közben beszélgetnek mindenféle dologról, de legfőképpen a kviddicset említik. Gwennek ez az utolsó éve, jövőre, mestertanonc lesz, ha Ő is így akarja, ezért ideje lenne eldönteni, mivel szeretne foglalkozni. Nem tudja, hogy a kviddicsjátékos és az auror közül melyiket fogja választani, de év végéig van még ideje eldönteni. És az sem biztos, hogy marad az iskola falai között, talán csereévre megy máshová, vagy nem folytatja a tanulmányait. Minden megeshet a döntésképtelenségéből fakadóan.
Lassacskán leérnek a házikóhoz, ahol már messziről látni lehet a fényeket, amik nagyon tetszenek a szőkének. Az asztalokat is megpillantja, amikre leteheti a két tálcát, majd ezután megmozgatja a csuklóját.
- Sziasztok! - köszön a mosolyogva a többiekre, és körbenéz a társaságon.
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2015. október 10. 19:52 | Link

Az eridon évnyitó - leginkább Gwencával és mindenki mással
/ruha|Carosétáltató évnyitózás piroskával /



  A lány a kapuban ácsorgott, egyik lábáról a másikra lépkedve, és közben pásztázta a terepet. Gwennek már ezer éve itt kellett volna lenni, ha nem siet a másik, a végén még az egész évnyitót lekésik. Így is késni fognak, nem sokat, de azért egy keveset mindenképpen.
No meg az sem segít a várakozásban, hogy Caro ott mocorog Lala karjai között, már menne a maga lábára, de egyenlőre a fehér hajú nem szívesen engedi szabadon az iskola területén, hogy mint a róka, mint a róka körül lévő emberek biztonságba legyenek. Caro most lépett abba a fázisba, hogy mindent megakar rágcsálni. A Fekete Gyöngy is elég leharcoltnak tűnik mióta a kölyökróka a lányok párnáján gyakorolja fogainak élességét és a fapadlón körmeinek erősségét. Éppen ezért a vandálkodásért utálja magára hagyni a szobában az úrfit, és kiváló ötletnek tartotta az elindulás pillanatában magával rángatni Carot az évnyitóra.
Végre beesik Gwen, mindkét kezében hatalmas süteményekkel teli tálca. Úgy tűnik a másik sem jókedvéből késett, hanem mert meglepetéssel készült az évnyitóra. Aranyos tőle.
A kérdésre Lala mosolyogva bólint és próbálja még egy kicsit kordában tartani a rókát, aki nyughatatlanul mocorog azután is, hogy elindultak az erdő felé. Talán ha rálépnek az ösvényre leteszi az állatkát és hagyja hagy élvezze a csöpp jószág az erdőben való játékot.
Amint beérnek az erdőbe Caro csakugyan zöld utat kap, és most, hogy nincs zavaró tényező Lanetta nyelve is hamar feloldódik és mindketten csevegésben törnek ki. Sok témát érintettek, de leginkább a kviddicsnél maradtak, az volt a leginkább közös mindkettőjükben.
Ahogy közeledtek a vadőrlak felé érdekes és nem odaillő dolgok mellett mentek el, melyek a fiatal leány ajkára mosolyt csaltak. Nemsokára a háznál lesznek, melynek környéke fénykavalkádban úszik és a lány biztos abban, hogy maga a ház belülről is éppoly díszes mint amilyen a külső tér.
- Üdvözlet emberek!- Amint megérkeznek Gwen után ő is hangosan köszönti a többieket és vigyorogva nyugtázza, hogy az apró kölyökróka sem kezdett el valami fényforrást letépkedni, vagy megpróbálni elcsenni egy apró tortácskát az asztalról.
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Nánásy Levendula
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 399
Írta: 2015. október 13. 18:03 | Link

Évnyitó

Teo

Az egész ház attől zengett, hogy évnyitó lesz a vadőrlakban. Már egy ideje kiváncsi volt erre a helyre, s most végre alkalma nyílt megnézni, hogy milyen is ez a hely. Ma viszonylag meleg este van, ezért csak a kedvenc piros ruhámat vettem fel, ami elegáns, de visszafogott is egyben, és mivel az Eridon házról volt szó más szín ma szóba se jöhetett. Mikor leértem már többen voltunk. A hely nagyon jól nézett ki. Rögtön megláttam Teo-t akit éppen Radúz ölelgetett. Ezért nem zavartam őket és eloldalogtam a sütis asztalhoz, ahol nagyon meglepődtem, hogy mi minden finomság van ott. Elettem egy tányért és elkezdtem összeválogatni magamnak a finomságokból egy tálat. Mellé elvettem egy gőzölgő kakaóval teli bögrét és körülnéztem ismerősök után. Láttam, hogy Teo már sikeresen kiszabadult az ölelésből, így elindultam felé köszönni neki.
 - Szia Teo! Látom, te is sikeresen lejutottál a kastélyból. Hogy érzed magad? Milyen eddig a társaság?
Hozzászólásai ebben a témában

Levy
Bakonyi Annamária
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. október 14. 21:36 | Link

Évnyitó


Sikerül egy kis késéssel érkeznie, még úgy is, hogy egész úton idáig loholt.  Lehet, hogy nem kellett volna már megállni a vadőrlaktól nem messze rendbe szedni magát kicsit, de nem lett volna szép kócosan esni be. Az egész azzal kezdődött egyébként, hogy ma dolgoznia kellett volna délután, hát kilobbizta, hogy mégiscsak délelőtt kelljen bemennie dolgozni. A munkaideje már úgy egy órája le is járt volna rendben, ha nem szól közbe Murphy, na meg néhány olyan vendég, aki megpróbálja szétverni a csárdát vagy valamelyik másik vendég arcberendezését módosítani műtéti beavatkozás nélkül is. Imádja az ilyeneket, főleg elkerülni, de akkora szerencséje nem mindig van, ma pedig noha sikerült szétszedni meg kirakni a delikvenseket, mielőtt bárki vagy bármi maradandó kárát látta volna a kialakult nézeteltérés hevének, de időbe telt. Ideérve ujjaival átgereblyézi kicsit szőke tincseit, és bár úgy tervezte, lesz még ideje hazaérni, ez láthatóan nem sikerült, talár helyett bolyhos, puha fonálból kötött, kissé bőnek ható vörös pulóverben, fekete nadrágban és teniszcipőben esik be még mindig kipirulva, miután sikerül találnia egy már úgyis kitaposott ösvényt a többiekig. Megfordul a fejében, hogy somfordálhatna szép csendben, de azzal csak még inkább felhívná magára a figyelmet. Arra is érez késztetést, hogy rágcsálja a körmét, de csak az alsó ajkát harapdálja kicsit, amikor nem figyel kellőképpen arra, hogy éppen ne tegye. Végtére is nem azért késett el, mert mondjuk elaludt volna vagy mert nem akart jönni, lógos lenne, satöbbi, bárki kérdezné van jó magyarázata erre a néhány percre, avagy inkább negyed órára, amit sikerült összehoznia. Igazít egyet a pulóverén, ráhúzza kézfejeire annak ujjait, és mosolyt varázsolva az arcára szerez egy kis meleg teát. Kitartóan köszönget ismerősöknek, ismeretleneknek, a különbség csak annyiban nyilvánul meg, hogy előbbiek valamivel melegebb üdvözlésben részesülnek, és végül mindenféle magyarázkodást és bocsánatért esedezést hanyagolva - bármennyire is szeretné megtenni -, elvegyül a tömegben néhány ismerős közelében verve tábort, bár beszélgetés helyett inkább a teáját szürcsölgeti továbbra is.
Hozzászólásai ebben a témában
Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2015. október 15. 21:46 | Link

Mindenki <3


Mintha csak neve hallatán robogna elé, nagy sebbel-lobbal érkezik mellé az imént emlegetett leonberger, útközben pedig elsodorja az egyik kisebb termetű Eridonost. Radúz csípőre tett kézzel néz rá, lehajolva.*
- Nem szégyelled magad? Tessék a hölgynek segíteni talpra állni!-*Pöröl Obszidiánnal, aki bűnbánó farkcsóválás közepette úgy villog, mint egy lelkifurkás sétáló karácsonyfa, majd szófogadóan elüget vissza Fannihoz, hogy orrával böködve próbálja a feltápászkodásban segíteni. Közben egy másik kutyát is lát a lábak közt szlalomozni és puncsát a legközelebb álló kezébe nyomva ugrik utána, mert bár minden tisztelete és szeretete az ebeké, jó lenne, ha nem molesztálnák azokat az erdei állatokat, amik átmenetileg vendégszeretetét élvezik. Ahogy elkapja a pórázt, a corgi meglepetten nyekken, sőt, még meg is ugatja, ám az eb akkor némul el a meglepetéstől, amikor Radúz visszavakkant. Kissé megilletődve hallgatja a vadőrt, aztán ahogy Arvid leguggol mellé, lepacsiznak, alkujukat megpecsételve - innentől Hime nyugodtan flangálhat a környéken, amíg a dekorált részen marad és nem megy a karámok közelébe, így lecsatolja róla a pórázt. Azzal a kezében integet az újonnan érkezőknek (majd később visszaszolgáltatja Fanninak), le-fel mozgó fejjel követve szemmel Lilith ugrálását.*
- Ajándékba kaptam, úgyhogy nem tudom, de köszönöm! Imádom.-*Ó, ő meg a poncsó szinte összenőttek, csak akkor veszi le, ha élénk színeivel akadályozná munkájában - az erdőbe mégis inkább valami terepszínű kell, meg koszolódna is.
Gwenék érkezése kissé megkavarja az állóvizet, ugyanis újabb állattal gazdagodik társaságuk és Radúz egy ötéves teljes elragadtatásával terem Lanetta mellett.*
- Ó, szia, csöppség, gyereidehagynyomorgassalak!-*Az erdei vadakkal nem teheti ezt meg, pedig kedvenc elfoglaltságai közé tartozik a különféle tollas-szőrös-pikkelyes lények simogatása. Ha Caro engedi, hogy kicsit megnyunyurgassa, teljesen felvillanyozódva lát neki, hogy végigölelgesse vendégeit.*
- Gyertek, van meglepetésem! Mármint, több is van, de az első!-*Invitál egyszerre mindenkit kicsiny hajléka irányába, előresietve, hogy egy halkan csörgő dobozzal térjen vissza, ami tele van apró, madár formájú sípokkal - maga faragta valamennyit, bár kicsit aggódik, eleget készített-e.*
- Ha valaha eltévedtek az erdőben vagy a környéken, csak fújjátok meg! Mint a mesében, rögtön a segítségetekre sietek majd!-*Ígéri titokzatosan, pedig hát megbízható hírszerző-szolgálata értesíti majd, ő pedig csillogó vértet ölt, fehér paripára pattan és rohan, hogy megvívjon akár a hétfejű sárkánnyal is a kedvükért.*

Sípok
Utoljára módosította:Kafka Radúz Arvid, 2015. október 15. 21:46
Hozzászólásai ebben a témában

Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2015. október 18. 21:47 | Link

Eridonos nyitóbuli
Norbi, Teo, Radúz, Lilith és mindenki más is


Valahogy éreztem, hogy nem maradok majd ki a jóból és nem alaptalanok a félelmeim, de nem gondoltam, hogy ekkora... nem is tudom, látványosság leszek ezen a nyitóbulin. Szentmihályi Norbert az első meglepetés, aki csatlakozik hozzám, miközben kint várakozok és próbálok rájönni, mit is keresek itt, miért is vagyok ennyire betojva. Tulajdonképpen nem sok dologban lesz ez más, mint egy tanóra, csak a helyzet kicsit más, nem?
- Jó estét - villantok felé egy kissé ideges mosolyt, de mégis olyan kedves és illedelmes volt, hogy kifejezetten kellemes csalódásként ért. - Nos, én...
Nem, nem kell tovább keresgélnem kifogás után, ugyanis megérkezik Radúz egyhamar és feldobja a hangulatot. A sziasztok elsőre kissé szíven üt, de ő végül is felnőtt és a felettesem, talán eltűröm tőle, még ha nem is kedvelem igazán ezt a megszólítást. Tulajdonképpen nem is állunk közel egymáshoz. De azért még mindig csodálom a lelkesedése miatt, amivel feldobja a partit, és pillanatok alatt tova is tűnik, csaknem szivárványszínű csíkot húzva maga után. Próbálok túllendülni az egészen, egyszerűen nem vagyok hozzászokva az ilyen közvetlen emberekhez. Meg ehhez a stílushoz nem. Engem egyszerűen nem így neveltek és most valahogy olyan nagyon kényelmetlenül érzem magam, hogy egyik lábamról a másikra állok, Norbertre pillantok éppen, amikor megjelenik mögötte egy kisfiú alakja, megijesztve a mestertanoncot és egy pillanatra engem is megrémítve.
- Nohát, nem illik ám másokat így ijesztgetni, csak óvatosan vele - szidom le egyből, egyik kezem reflexből csípőre rakva. Amikor rájövök, hogy úgy viselkedek, mint egy nagyon gáz anyuka, máris megköszörülöm a torkom és halvány mosollyal azért meghajolok én is és rámosolygok, mert velem igazán édes és jól nevelt fiúcska volt. Csak a tekintetével nem stimmel valami, olyan igazi kis csibészes.
- Lorelai Riviera vagyok, örvendek - mutatkozok be azért, hogy ne tűnjek túl gonosznak, és tényleg kedves akarok lenni velük. Nekem a szüleim sosem voltak a legjobb barátaim, mindig kissé távolságtartók, hűvösek, illedelmesek voltak velem. Javarészt csak ezekbe az emlékekbe tudok kapaszkodni egyelőre és ezért ilyen idegen nekem ez a helyzet. Vagy csak keresem a kifogásokat, miért nem tudok végre felengedni. Egyik lábamról a másikra helyezem a súlyom, alkarom simogatom, miközben a díszítést figyelem és akaratlanul is egy szelíd mosoly vándorol az arcomra közben. Keith és Leonie igazán ügyesek voltak, be kell vallanom. Az én ízlésemnek túl színes és roppant giccses, de megértem, hogy a többieknek miért tetszik ennyire.
Aztán megérkezik Lilith is, aki azonban annyira meglep a bemutatkozójával, hogy elsőre csak pislogni tudok, tanácstalanul Norbertre tekintek, hogy ő vajon látta-e, hallotta-e, amit én, vagy ez most tényleg komoly? Aztán amikor leesik, hogy ez a valóság, érzem, hogy vennem kell egy nagy, mély levegőt. Ujjbegyeimet a halántékomnak támasztom. Érzem benne az ér lüktetését, és hátha ezzel tudom kicsit csillapítani.
- Tüszőfűi kisasszony, igazán örülök a társaságának, a kreativitásának pedig még inkább, de ha kérhetem, fektesse másba, ne becenevekbe. A Riviera tanárnőnek őszintén örülnék - fogalmazom meg a lehető legkedvesebben a mondanivalóm, de elveszi az élét Radúz, aki már jön is a meglepetéseivel, én pedig figyelek rá, ezzel kihasználva az alkalmat és egy kis levegőhöz jutva. Miért érzem úgy, hogy szorul a nyakam körül a hurok és ezek az emberek rám akarnak erőltetni valamit, ami nem én vagyok? Ez egy nagy hülyeség. Az vagyok, aki vagyok. Igen. Nem kéne ilyesmiken gondolkoznom.
Radúz ötlete viszont őszintén megmosolyogtat, nagyon kedvesek, aranyosak a kis madárkák, és természetesen hagyom, hogy a diákok vegyenek először, hiszen nagyon hasznos kis eszköz lesz nekik, ha kalandozni támad kedvük. De nem bírom ki, hogy kicsit később, hátul összekulcsolt kezekkel én is közelebb sündörögjek a házvezetőhöz.
- Kaphatnék én is esetleg? - pislogok Radúzra, meglepően lágy arckifejezéssel, és igen, ha valamit megtanultam, az az, hogyan kell nagyon szépen kérni.

//Nagyon remélem mindenkit lereagáltam, akit nem, szóljon rám *-*//
Hozzászólásai ebben a témában

Keith Coltrane
KARANTÉN


padláslakó
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 4623
Írta: 2015. október 24. 00:32 | Link

Eridonos évnyitó
Péter Fanni
Johnny B Goode
Pretty Woman

Egyesek képesek annyira belelendülni a táncba, hogy észre se veszik, mi folyik körülöttük; például, hogy csodás mesevilágukba megérkeznek a többiek, akiknek tulajdonképpen megteremtették ezt az egészet - Keith csak akkor eszmél fel, mikor Teó, nagy titkot kérve, szájára tett ujjal megjelenik, majd gyorsan ellebeg mellettük. A hideg ellenére teljesen érthető, hogy kint van az ünneplő tömeg apraja-nagyja; kint van nem csak a kakaó, de a díszítés nagyja is. Mire azonban ő maga kirobban a Vadőrlakból, Radúz már nagyban belefogott az ajándékok osztogatásába - tiszta rejtély, hogy ennek ellenére hogyan ő az első, aki elveszi az egyik sípot. Nem is haboz sokáig, míg kipróbálja, milyen remekül szól a kis hangszer - csak utána csúsztatja be nagy gonddal az egyik zsebébe. A legjobb embertől kapják ezt az ajándékot; ő nem fog zavarbaejtő kérdéseket feltenni, ha az éjszaka kellős közepén hívják a segítségét az erdő egy járatlanabb ösvényén, mondjuk, mikor osonnak vissza a faluból, de túl sok a prefektus a bejáratnál - hiszen az erdő mélyére nappal se szabadna bemenni, Radúz mégse feltételezi senkiről, főleg nem egy eridonosról, hogy iskolás évei alatt legalább egyszer - de inkább többször - ne szegné meg ezt a szabályt.
- Ezek fantasztikusak! - Kiált lelkesen biccentve a Házvezetője felé, majd kissé hátrébb lépve az asztalok irányába engedi, hogy a többiek is szerezzenek maguknak egy-egy darabot. A másodpercekig tartó békés koktél-szürcsölgetés és Obszidián fülének simogatása pontosan addig tart, míg a grammofon zenét nem vált, akkor azonban az épphogy feltápászkodó Fanni mellé ugrik, mint potenciális táncpartner, s karját-derekát megragadva készségesen  pörget rajta egyet. Egyet-kettőt-hármat.
- Táncoljunk! - Négyet-ötöt. No azért más tánclépésekre is képes, ahhoz azonban már kell Fanni lelkesedése is.
Utoljára módosította:Keith Coltrane, 2015. október 24. 00:34
Hozzászólásai ebben a témában
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. október 24. 01:44 | Link

Piros_Évnyitó_YeY.avi
Radúz & Kííf. :3


Soha nem gondoltam volna, hogy egy férfi le fog egyszer venni a lábaimról. Jelenesetben ez a férfi egy kutya volt, Obszidián. Az esés következtében a saját kis ölebemet is szabadjára engedtem, természetesen nem szabad akaratomból.
A kis corgi megérezte, ráérzett a szabadság ízére, s rövid lábaival szélsebesen elvágtatott, csak porfelhőt hagyott maga után. Én meg… csak a fűben fetrengtem pár perc erejéig, valahogy lusta voltam felkelni, egész kényelmesen éreztem magamat ott, talán még az sem ugrasztotta volna fel azt a kényelmes fajtámat, ha valamiféle trutyiban hemperegtem volna. Najó. Talán nem kicsit kiakadnék. Talán.
A vállamnál valami nedveset kezdtem érezni, illetve szuszogást is hallottam. Először csak a szemeimmel néztem rá a kutyára s végül már a fejemet is odafordítottam, segíteni akart felállni. Elmosolyodtam és felsegítettem magamat, leporoltam az popómat és jól megdögönyöztem Obszidiánt a segítségéért cserébe.
- Hogy te milyen kis aranyos vagy! – gügyögtem a nagytestű ebnek, ép mintha csak az én Himém lett volna, már a füle tövét vakargattam a kutyának, ám ekkor Radúz ismét ott termett mellettem, elengedtem Obszidiánt, mire az elspurizott és én pedig nyugodtan figyelhettem a házvezetőmre.
- És Hime? - átvettem az elkutyátlanodott pórázt és hápogva kérdeztem rá a kölyköm hollétére.
Ha kaptam rá választ, csak egy mosolyt eleresztvén biccentettem egyet, s a még kicsit imbolygó lépésekkel próbáltam megközelíteni a diáktömeget, mire valaki elkapta a karomat és a derekamat, utána pedig jól megpörgetett. Még a pórázt is elhajítottam, ami kitudja merre repült. Ha egy mesében lettünk volna, mindkét íriszem helyén csak két örvény forgott volna, jelezve, azt hogy beszédültem egy csöppnyit.
A zenét és Keith kijelentését hallva ismételten elmosolyodtam, mindkét karomat az égbeemeltem, ökölbeszorított kézfejekkel, ezzel jeleztem a lelkesedésemet.
- JÓ! – felkurjantottam s csípőm már járni is kezdett ide-oda, a karjaimmal pedig zabifóka módjára csapkodtam, ügyeltem arra, hogy nehogy leüssem vele a táncpartnerem vagy valaki mást, aki éppen mellettünk akart elhaladni.
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Keith Coltrane
KARANTÉN


padláslakó
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 4623
Írta: 2015. október 24. 03:23 | Link

Eridonos évnyitó
Péter Fanni

Váradi Fanni
Tutti Frutti
Great Balls of fire
Rock Around The Clock
Jailhouse
Stayin' Alive

Fanni nagyszerűen reagál Keith felkérésére, s rögtön olyan agyeldobós táncba kezdenek, ami azonnal veszélyeztetett státuszba helyez mindenkit maguk körül; az állatok érdeklődve, lelkesedve figyelik, mi a nagy esemény, míg ők ugrálva-pörögve-forogva-dalolva ropnak az udvar kellős közepén. Keith néha Fanni felé kap, hogy meg-megpörgesse őt, vagy éppen saját magát, de különben elég nehéz lenne behatárolni, miféle táncot is választottak; leginkább valami nagyon alternatív módon értelmezett rocky-hoz hasonlít.
Keith, amint arra lehetősége nyílik, természetesen mást is odapörget maguk mellé, ilyen lehet az imént mellettük ténfergő Váradi Fanni is, amennyiben nem menekül rögtön messzire; bizony, Keith két táncossal is bőven elbír, hiszen Leonie-n edződött, aki egymaga felér akár egy tucat energiatúltengéses mongúzzal is, ha táncról van szó...meg egyébként. Ki tudja, talán másoknak is kedvük szottyan megmozdulni, örülve Radúz ajándékának, a díszletnek meg egymásnak, a grammofon most mindenesetre valóban a táncosoknak kedvez és ontja magából a jobbnál jobb pörgős zenéket. Let's dance!
Energiafelöltés gyanánt, hogy egy pecre se kelljen megállniuk, még apró, ízletes macaronokat is szerez, amiket egy ügyes mozdulat során át is nyújt a színes hajú Fanninak, a saját négy darabjával bohóckodva zsonglőrözik egy kicsit, mielőtt egymás után befalná őket.
Utoljára módosította:Keith Coltrane, 2015. október 24. 03:41
Hozzászólásai ebben a témában
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. október 24. 14:46 | Link

Piros_Évnyitó_YeY.avi
Fannii & Kííf. :3
Coco Jambo


Még épp, hogy csak összekapartam magamat a földről a kiskanalammal, de máris táncra invitált Keith. Azonnal megpörgetett kezdésképpen, amire én egy hangos, örömködő Jó kijelentéssel reagáltam. Az adrenalin szintem az egekbe szökött az izgatottság miatt. Táncpartneremmel hamarost olyan páros táncot nyomattunk le, ami méltó volt az Eridon házhoz. Jaj annak, akit eltalálunk a nagy kalimpálások közben, ha az a szerencsétlen áldozat pont mellettünk szeretne elslisszanni.
Egyre jobb és jobb dallamok csendültek fel a gramofon tűje alatt.  Volt ott minden, rock n roll, pop meg mindenféle bugis, retro dizsi zene. A lábaink úgy jártak, mint az igazi twist királyoknak. A ritmusra csettintgettem, mint két kezemmel s hatalmasakat nevettem, ahogy pár háztársunk is vigyorogva figyelte a KííFanni táncot. Ám amikor megszólalt a Stayin' Alive, teljesen megőrültem.
Kezeimet felemeltem, a refrént énekeltem, még a hangom is eltorzítottam, ahogy a dalban is énekeltek. Ekkorra már Fanni is odacsapódott hozzánk, én pedig folytattam a kornyikálásomat. Ráadásul néhányszor meg is pördültem a tengelyem körül, Keith segítségével. Méghozzá kaptam még tőle egy-két színes macaront is, amikkel már akkor szemeztem, amikor leértem a buliba. Hamar elvettem azt a pár darabot, amiket a srác felém nyújtott, az egyiket azonnal el is majszoltam, persze a táncolással nem álltam le. Aztán megszólalt a Coco Jambo.
- ÁJ  ÁJJÓ COCO JAMBO ÁJ ÁJ JEE! -Édességgel telitömött pofazacskókkal és tompa, fahanggal kezdtem ordítani a szöveget, nem nagyon izgatott, hogy mit gondolnak rólam a háztársaim, hisz BULI VOLT. Viszont azért egy kicsit imádkoztam, hogy ne fulladjak meg az édességben.
Utoljára módosította:Sese Hysteria, 2015. október 25. 13:04
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2015. október 25. 17:19 | Link

Mindenki
Swing-swing


- A lelkére kötöttem, hogy ne mászkáljon el, mert beteg állatkák is vannak a közelben, egyébként meg nyugodtan szaglásszon és játsszon csak.-*Magyaráz Fanninak, ami elég érdekesen hangozhat, de melodimágusként igazán könnyen szót ért a kutyákkal, akik a csókákkal együtt első alanyai voltak, amikor tanulgatni kezdte az állatnyelveket. Hime okos kuty, csak épp picit makacs, de annyira meglepődött azon, hogy értik és szólnak hozzá, hogy Radúz biztosra vette, hogy nem lesz vele baj.
- Perszehogypersze! Várjvárjváááárj...-*A dobozban turkálva keresgél, míg talál egy sípot, aminél festéssel is próbálkozott, így a madárka mellén pici, piros folt pompázik, míg hasa fehér - egy parányi vörösbegyet tart Lorelai felé. A többi turkáló is találhat hasonlóan dekorált darabokat (cinkét, zöldikét, csicsörkét és csuszkát), azonban aki akarja, maga is kifestheti később.
Keithék tánca annyira lendületes, hogy Radúz hirtelenjében azt sem tudja, kit kapjon el, hogy becsatlakozhasson - Obszidián van hozzá legközelebb, de talán mégsem szőrös barátját kellene táncba vinnie, amikor ennyi itt a szép hölgy, csak nem hagyhatja őket petrezselymet árulni! Annamari álldogál kissé félszegen, miután a teáját kikapja a kezéből és az asztalra helyezi, őt kapja fel, hogy nevetve megpörgesse szigorú kis prefektáját - igazán ráfér, hogy egy kicsit lazítson, bár ki tudja, lehet, hogy nem az egyik terelővel kellene kezdenie. Mindenesetre, szabályos tánc helyett inkább vidáman összekapaszkodós ugrabugra lesz a dologból, swing helyett inkább polkára hasonlít, de ki bánja? A körülállók vigyázzanak a lábukra és magukra vessenek, ha még nem kezdtek táncba!
Hozzászólásai ebben a témában

Orovecz Theodor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 54
Összes hsz: 169
Írta: 2015. október 25. 18:49 | Link

Levendula és a többiek ^  ^

Furcsa egy élmény, hogy valaki meglepetésszerűen megpróbálja megölelgetni - az eredmény félsiker, de nevetve úszik ki Radúz karjaiból, hogy a torzonborz vadőr helyett még egy kicsit legyeskedjen Lorelai körül, bevetve legelbűvölőbb kiskutyaszemeit.*
- Csak egy kicsit hadd ijesztgessek!-*Két vékonyka ujja közt mutatja, milyen kicsit, szinte vágyakozó-szomorúan lekonyuló fülei is látszanak.*- Kéreeeem! Csak egy incifincit!-*Alkudozik, egy született szélhámos elragadó bájával, nem kényeskedve, de olyan hangot ütve meg, amivel édesanyjától hízelegte ki mindig az újabb szelet kalácsot vagy még tíz percet lefekvés előtt. Ahogy a hölgy megenyhül, fülig érő mosollyal suhan tovább, hogy megkergesse Trilliant, aki szinte állandó fogócskapajtása, aztán egy hang állítja meg.*
- Szia!-*A nyulat futni hagyva Levendula előtt terem, szemügyre véve a tányérján felhalmozott kis süteménygalériát.*
- A vadőrkunyhó tök menő belülről! Láttad már?-*Újságolja, hadonászva.*- Lehet rajzolni a falakra!-*Kár, hogy ő nem tud ceruzát vagy ecsetet fogni, rögvest nekiállna pacsmagolni, mert rémesen szeretett mindig is festeni meg firkálni.
- Szerintem tök jó! Olyan rég történt bármi ilyen, hogy már kezdtem unatkozni.-*Ez persze csak félig igaz, elvégre Theodor nem csak az Eridon tornyokban mászkál, de nem véletlenül került a pirosakhoz, őket kedveli a leginkább és olyan lehangoló, amikor nem akad köztük cinkostársa. Ahogy megjelenik Keith és az emberek táncolni kezdenek, kacagva nézi az őrült kavargást.*
- Gyere!-*Suhan odébb, amikor Radúz elgaloppozik mellettük, oldalán Annával, mielőtt letarolná őket.*- Lehet, hogy neked is táncolnod kellene!-*Javasolja még mindig nevetve, bár sajnos, ő nem nagyon tudja felkérni.
Hozzászólásai ebben a témában
Vérbe öltözött Anna
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. október 25. 21:16 | Link

Mindenki, majd Radúz

Késve érkezik, és bár egy kis ideig azon rágódik, vajon mennyire tűnt ez fel másoknak, hamar arra a következtetésre jut, hogy ha fel is tűnt, nem teszik szóvá. Mintha túlságosan is fontos lenne mások véleménye. Végtére is nem ő az egyetlen, aki elkésik valahonnan, dönti el magában. Ez nem a világvége. Teáját iszogatva viszonylag gyorsan lerendezi ezt magával, és a végére, jó néhány korttyal odébb már ösztönösen megy az a mosoly, amit ismerőseire villant. Jó lesz ez. Kicsit még merev azért, de majd csak feloldódik idővel. Vagy muszáj lesz hamarabb is? Úgy tűnik. Egyik pillanatban még hálásan mosolyogva köszöni meg a madárkát, ujjai között forgatja kicsit, mielőtt zsebébe rejtené, majd azon töpreng el, hogy zavarja-e meg Fannit azzal, hogy esetleg megölelgeti barátságosan, vagy ilyen messzire tán mégsem kellene menni, amikor viszont szabályszerűen elszakítják tőle oly nagy gonddal szorongatott teáját, hiába is próbálna ragaszkodni hozzá.
- A te...teám - akad torkán a szó, amikor felpillant, az orv rablás elkövetője ugyanis nem más, mint a házvezető, akire nézne is csúnyán eme gaztettért, na de nem mer. Nem lenne igaz, ha azt mondanánk, hogy inába száll minden bátorsága, mert minden azért nem, csak a fele, vagy inkább háromnegyede, ama megmaradó résznek köszönhetően viszont nem cövekel le, hanem egy egészen kicsit botladozva követi a férfit. Nem is érti, honnan származik ez az elvetemült ötlet, hogy éppen őt vigye táncba, de fura mód mégiscsak ellazul kicsit, és kezdeti görcsös idegenkedése abban a hiszemben, hogy ezt is elbénázza, feloldódik. Tudhat valamit Radúz, mert nem telik bele sok időbe, hogy már egészen élvezze ezt az egész inkább ugrálásnak, mint táncnak nevezhető valamit. Mondjuk inkább úgy, hogy nem a konvencionális lépésrendet követik, de kit zavar. Marisunk szája mosolyra húzódik, és még az se jut eszébe, hogy mit gondolhatnak mások, miután ilyen vígan összekapaszkodva a házvezetővel kicsit másképp ugrál, mint azt valami szakavatottabb táncos tenné. Eddig is érdekes embernek tartotta a vadőrt, olyannak, akivel érdemes jóban lenni, de most már határozottan ez a véleménye. Meg az, hogy nem is volt rossz ötlet nem kihagyni a tanévnyitót.
Hozzászólásai ebben a témában
Váradi Fanni
INAKTÍV


Fecsegő Kisasszony
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 202
Írta: 2015. október 25. 23:22 | Link

Eridonos évnyitó
let's spend the night together
[Radúz, Steph, Keith]


Igazán nagyon mérges lettem volna magamra, ha kihagyom ezt a csodálatosan mesés mulatságot. Nem is tudom miért tettem volna ilyet, de nem tettem, és ez a lényeg, szóval most itt vagyok. A vadőrlak gyönyörű, minden tökéletes és még kakaó is van. Csillogó szemekkel nézek Radúzra, mikor beleszórja a pillecukrokat az italomba.
- Hűű, ez biztos remek lesz így, köszönöm – mosolyogva bólintok egyet, majd bele is kortyolok a finomságba. Nem mondta ugyan, hogy kitől tanulta, de van egy olyan sejtésem, hogy Jared lesz az ötletgazda. Mindenesetre zseniális találmány. Közben Radúz Obszidián felől érdeklődik, de csak megrázom a fejem, jelezve, hogy nem találkoztam vele. Aztán nem kell sokat várni a felbukkanására, mert hamar el is gázolja az érkező Steph-et, a fogópajtimat. Közben kezdünk egyre többen lenni, integetek az ismerős és ismeretlen érkezőknek is a forró italom mögül.
Radúz sípjai nagyon tetszenek, és rögtön közelebb is megyek, kiválasztok magamnak egy festés nélkülit, alkalomadtán majd kipingálom. Nagyon rendes a hv-bácsitól, hogy meghagyja nekünk a lehetőséget. Mosolyogva próbálom ki, hogy aztán gondosan elrakjam a zsebembe. Aztán a következő pillanatban majdnem kiöntöm a kakaót, de szerencsére sikerül megmenekítenem egy gyors asztalra rakással. Ugyanis a Keith-Steph páros elkap engem is. Nevetve fordulok meg a pörgetésekre, és vidáman ugrándozok velük a táncoló tömegbe. Kedves fogótársammal együtt fújom a Stayin' Alive-ot, nem hagyhatom egyedül ezzel. Nem számoltam azzal, hogy itt ma este még ekkora tánc is lesz, pörgünk-forgunk, és a piros pulcsim csak úgy száll a levegőben utánam. Egy pillanatra kiállok, befejezem a kakaóm, mielőtt teljesen kihűlne, aztán már reppenek is vissza táncolni. Közben persze Radúz is kapott maga mellé egy partnert, így lassan a társaság apraja-nagyja együtt ropja.
Hozzászólásai ebben a témában

Nánásy Levendula
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 399
Írta: 2015. október 26. 16:16 | Link

Teo

Elkezdtem Teoval beszélgetni aki megcsoálta a sütis tálamat. Miután már jólaktam a sütivel letettem azt a legközelebbi asztalra. Nagyon finomak voltak. Kár, hogy Teo nem tudja megkóstolni őket. Sajnos késve érkeztem Radúzhoz, ezért már síp nem jutott, de remélem majd nekem is készít, ha megkérem. Teo elújságolta, hogy milyen csodás is a vadőrla belőlről.
 -Nem, még nem láttam, de majd bepótolom. Biztosan jól nézhet ki.- *Az emberek őrült kavarodásba kezdenek. Néhányan táncolni kezdenek, majd miután Radúz elgaloppozik mellettünk, Teo táncolni hív.* -Rendben. Nagyon szívesen táncolok, csak kicsit furán fog kinézni, hogy egyedül táncolok.- Pirulok el beszéd közben.
Hozzászólásai ebben a témában

Levy
Szentmihályi Norbert Dávid
INAKTÍV


#FiftyShadesOfNorbi
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 547
Írta: 2015. október 29. 13:04 | Link

Eridonos évnyitó
Teodor, mindenki és végül, de inkább első-, mint utolsó sorban: Lorcsa
tánci vaaan *__________*

Éppen bőszen udvarolna, mikor Teodor feltűnik a színen, ez pedig enyhén szólva megijeszti. Ha egy rajzolt figura lenne, már csak hűlt cipője maradt volna, így azonban egy igazán férfias "uhh" és ajakbeharapás a reakciója. Ijedős, most mit tegyek vele?
- Valóban nem szép - szúrós szemmel néz a töpörtyűre, aztán meg kétségbeesetten konstatálja, hogy Lorcsához túl sokan jönnek. Mindenki az ő nőjét akarja, ez hallatlan! Mégis, meg kell állnia, hogy mindenkit elrugdaljon tőle, ne feledjük: türelem szerelmet terem. De ha minden igaz, egy nyavalyás randi legalább kifér belőle. És ez a mai este lesz. Mohón integet Radúznak mellesleg és a kviddicses társainak, külön figyelmet szentelve Mariskára, az ő drága terelőangyalára. Hjaj, emlékszik még a budapesti éjszakára, mikor megnézték együtt a Titanicot és - Merlin bocsássa meg - krokodilkönnyeket hullajtottak... Az emlékek, hiába. Aztán épp visszaterelné elkalandozó figyelmét Lorelai bősz asszonyságra, mikor a házvezetőjétől kap egy sípot. Egy sípot emberek. De nem akármilyet, szóval ez nem az a pórnépi változat, ami sípol, de minek. Örömében többször egymásnak üti tenyereit, vagyis tapsol, hogy konkrét legyek, utána pedig a zsebébe mélyeszti az ajándékot, miközben megköszöni. De jó is az Eridon ház tagjának lenni!
És ekkor jön a szikra. Az isteni és megmásíthatatlan szikra. Felcsendül a zene, ó a pezsgő zene, s mi az első dolog, melyet ekkor Norbert cselekszik? Na mi? Lorcsa elé perdül és a kezét nyújtja.
- És most elrabolom pár tánc erejéig - ezek az utolsó szavai, ugyanis nem erőszakosan bár, de igen határozottan megragadja a tanerő kezeit  és elkezdi ropni. Tulajdonképpen akarva-akaratlanul is pörög a szerencsétlen HVH, mert a lendületet Norbi adja. Botlásnak helye nincs, ha mégis megesne az eleste, hát Norbi készségesen kap utána, nehogy földet csókoljon szíve hölgye. Szemtelenül, azonban úriember módjára tartja egyik kezével a nő pracliját, a másikat azonban a csinos derékra csúsztatja, hogy a köztük lévő távolságot még az illendőség határain belül csökkentse. Minden bizonnyal ennek annyira nem fog örülni Lorcsa néni, de mivel a fiam kivételesen nem egy disznó és valóban nem lépi át a tolakodás és rámenősség határát, még akár jól is szórakozhat...
Hozzászólásai ebben a témában
Orovecz Theodor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 54
Összes hsz: 169
Írta: 2015. november 1. 10:29 | Link

Levendula és a Főnixek


Igen, kicsit valóban vágyódva nézegette a süteményeket, de az ő szupererős akarata aztán nem hajlik meg ilyen ócska kis csábítások előtt, mint duplacsokisédesmérges süti és gesztenyegolyók vagy minyonok, ááá, ő szilárd és hajthatatlan. Amit jobban sajnál, hogy Radúz saját készítésű sütőtökpuncsáról is lemarad, mert azt azért nem lát mindennap az ember szelleme.
- Nagyon! És képzeld, a konyhában találtam egy denevért meg egy madárfészket, bár már üres!-*Újságolja, mert minden zugba bekukkantott, amíg a többi Eridonosra várt - itt lábatlankodott végig, amíg a díszítést rakták fel, bár benne legalább senki sem eshet orra.
Levendula pirulására gyorsan körülnéz, hogy mivel segíthetne valahogy rajta, aztán megakad a szeme a kivilágított vadőrlakon és beugrik a mentő ötlet.*
- Tudom már! Gyere velem!-*Sürgeti integetéssel - mivel maga után húzni nem tudja - egyenest az ajtó felé terelgetve a lányt.*
- Ha idebent táncolunk, akkor nem lát senki és én is veled fogok táncolni.-*Jelenti ki elégedetten, ahogy kezét háta mögött összekulcsolva fordul egyet tengelye körül, roppant büszkén zsenijére, mert ez a tökéletes megoldás - Levendula megnézi a házikót belülről, mókázhat és még csak szégyenkeznie sem kell.*
- Én nem tudok zenét kérni, de te, te bármit választhatsz!-*Pattan a gramofon mellé - Radúz sokat kísérletezett vele, de sem ő, sem Keith nem tudták elérni, hogy a lejátszó kísértetszámba vegye, bár Teó nem bánkódott miatta.
Hozzászólásai ebben a témában
Nánásy Levendula
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 399
Írta: 2015. november 2. 14:21 | Link

Hű nagyon érdekesnek hangzik. *-Látom nagyon unatkoztál, amíg ránk vártál.-* Teo maga után húzott, hogy mutathasson valamit. *-Komolyan odabent a vadőrlakban akarsz velem táncolni?-* Majd egyik lábamről a másikra álltam, hogy megfontolhassam az ajánlatát. *-Hát jó, az ötleted igazán jó, hogy eltűnjünk a kiváncsiskodók elől. Hogyan akarsz velem táncolni?-* Mert egymás kezét nem igen tudjuk megfogni. *-Tényleg kérhetek bármilyen dalt?-* Nah erre kiváncsi vagyok. Odasétálok a gramofonhoz. Legyen a Onerepublic zenekartól egy egyveleg, amire tudunk táncolni, mert jó ritmusos és pörgős számaik vannak. Majd a zene ütemére elkezdtünk táncolni, ami alatt én jobban kürül tudtam nézni. Maga a vadőrlak nagyon otthonosnak tűnt és láttszottrajta Radúz személyisége.
Hozzászólásai ebben a témában

Levy
Orovecz Theodor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 54
Összes hsz: 169
Írta: 2015. november 4. 01:27 | Link

Levendula


- Semmiben se tudok segíteni!-*Panaszkodott, bár mint minden gyerek, valószínűleg ő is hamar elunta volna a dolgot, ha valóban dolgoznia kell. Így azonban cseveghetett Leonieval, Kíffel és Radúzzal, na meg kergetőzhetett az állatokkal, ha el kellett őket csalni a többiek közeléből.
Odabent is égtek a fények és Radúz rendet rakott a kedvükért, úgyhogy nem véletlenül keringőztek az előbb még itt a prefektusok.*
- Hát... én se nagyon tudok, úgyhogy majd ahogy jólesik! Ugrálunk meg pörgünk-forgunk...-*Egy kicsit elbizonytalanodott, de szilárdan hitte, hogy különösebb tudás nélkül is tök jól el lehet bohóckondi a zenére. Kézen fogni tényleg nem tudta, de talán nem is kellett.*
- Mit szólnál, ha kitalálnánk mozdulatokat és utánoznánk egymást?-*Vetette fel, mert akkor nagyjából egyforma hülyén érzik majd magukat és rém mókásnak tűnt egy tükörjáték gondolata. A kérdésre hevesen bólogatott.*
- Perszehogy! Radúz szerintem minden létező és nemlétező zenére beprogramozta, néha borzasztó furcsa hangok jönnek belőle.-*Levendula körül lebegve követi a gramofonig, aztán a lány választásának megfelelően kezd táncolni, olyan felszabadultan, ahogy csak a gyerekek és a részegek tudnak, bár ő azért elég koordináltan mozog. Persze, nem ismer ő profi tánclépéseket, így inkább csak ugrál és itt-ott ellesett trükköket próbálgat - szellemként legalább a saját lábában se eshet el - és igyekszik mindent megtenni azért, hogy a másik is élvezze.
Hozzászólásai ebben a témában
Nánásy Levendula
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 399
Írta: 2015. november 4. 16:56 | Link

*-Hát az elég rosz lehet. Mármint, hogy nem tudsz seggteni a szervezésben, de úgy igen, hogy ötletet adsz nekik.-* Miután választottam zenét felcsendültek a jól ismet dallamok. Erre Teo invitálására ide-oda lépdeltem és ugráltam, és közben vigyorogtam rá, hogy milyen aranyos és önfeledt is ez a kisfiú, ahoz képest, hogy szellem és tök öreg. *-Rendben! Biztos jó lesz ez a tükörjáték ha te mondod. Kezd te!-* Majd miután Teo egy félfordulatot tett én is követtem a példáját, mert a tükörjátéknak ez volt a lényege. Teo annyira aranyos volt, mert mindent megtett, hogy jól érezzem magam. Ez sikerült is, mert majd kiugrottam a bőrömből annyira jól éreztem magam. *-Ezt mér rég megakartam tőled kérdezni, hogy milyen érzés szellemként élni?-*
Hozzászólásai ebben a témában

Levy
Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2015. november 8. 15:22 | Link

Mindenki


Radúzra egyébként nyugodtan lehet különféle szemeket meregetni, többnyire teljesen immúnis az ilyesmire, úgyhogy ki-ki kedvére kiélheti rajta a vasvilla- és gyilkos tekintetek teljes tárházát. Mármint, érzékeli ő, csak épp nem veszi magára és ritkán ér el nála bármit - gyerekként pont ez tette istencsapásává, hogy jóformán semmivel sem lehetett rá hatni, már ami a klasszikus nevelési módszereket érinti. Szegény szülei egy ponton kicsit talán fel is adták és még automata tasliszóróval felszerelt dédije is csak a fejét ingatta.
Aztán jött a sámán meg a magyar puszta és Radúznak rengeteg ideje volt átértékelni az életét.
Persze, mint a mellékelt ábra mutatja, sokkal normálisabbá ettől sem vált, legfeljebb kicsit kezelhetőbbé. Ahogy Marcsus is feloldódik lassan, egész hadsereget megszégyenítő galoppal ropják, útjukból pedig előzékenyen menekül mindenki. Mégsem akarja prefektáját teljesen leamortizálni, így néhány zeneszámmal később megköszöni neki a táncot és engedi visszatérni a teájához, jómaga pedig körülnéz, számba véve a megjelenteket. Hmm, nagyjából mindenki itt van - vajon hol lehet Sebby? - úgyhogy talán ideje lerántania a leplet az este naaagy meglepetéséről. Kezeit felemelve tapsol, egy kis figyelmet kérve a mulatozóktól.*
- Fiókák! Van ma estére még egy vendégünk, akit szeretnék nektek bemutatni, viszont ehhez egy kis csöndre és fegyelemre lenne szükség. Mit gondoltok, menni fog?-*Az igenlő válaszokat követően hagy még egy kis időt, hogy kicsit lecsituljanak az izgatott Eridonosok és utána a házát övező tisztás egyik végébe terelgeti őket egy kupacba, majd nekifog rövid magyarázatának.*
- Két dolgot kell tudnotok: egy, ez az állat vad és nem szeretnénk, hogy emberhez szokjon, úgyhogy jó lenne, ha nem beszélnétek, amíg itt van. Kettő, nem tesztek hirtelen mozdulatokat és nem tolongtok. Szereti, ha simogatják, de egyszerre ne túl sokan, jó?-Ha megkapta a beleegyezéseket, mindenki nagy derültségére állathangokat kezd hallatni. Amilyen mókásnak tűnik, hogy egy ekkora torzonborz ember hirtelen huhogni kezd, annyira effektív. Talán egy perc telik el és bár semmit sem hallani, hirtelen jókora árny tűnik fel a levegőben, hogy kicsivel később puhán landoljon előttük, gondosan összehajtogatva szárnyait és kíváncsian nézve körbe. Ő az a tytogriff, aki eddig is segítette a munkájában, egy gyöngybagolyra hajazó, közepes méretű bestia. Radúz beharangozója ellenére elég barátságosnak tűnik, ahogy fejét tekergetve veszi szemügyre a kunyhót és környékét, megpróbálva megcsipegetni az egyik égősort, de hamar elveszti az érdeklődését. Meglehetősen fiatal és kíváncsi, úgyhogy lassan közelebb sétál, az asztalokat azonban elkerüli és az Eridonosok felé veszi az irányt.

//Egyesével-kettesével meg lehet simogatni és vakargatni, utána lassan zárunk ^ ^ //
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék