Az erdő felé sétálva lassacskán egy apró, fából készült ház tűnik fel a láthatáron. Ahogy egyre közelebb jutunk a kis viskóhoz, kivehetővé válik a ház oldalánál megbúvó melléképület - ennek belsejében kisebb-nagyobb ketrecek, boxok találhatóak, amelyekben az ápolást igénylő kisebb állatok és bestiák kapnak szállást, illetve itt raktározzák a gondozásukhoz szükséges eszközöket is. A lak mögött elterülő, Mihály által rendbetett kicsi veteményes alaposan kinőtte magát, látszik, hogy gondját viselik. Néhány növény tud vigyázni magára, ezek a veszélyesnek ítélt látogatók közeledtére elszaladnak vagy elbújnak a földben, de akadnak itt teljesen hagyományos zöldségek, gyümölcsök és fűszerek is, továbbá bájitalhozzávalókat és egyéb gyógynövényeket is lelhet az elkerített területen a szemfüles kutakodó. A nyári szezonban hatalmas dinnyék nőnek itt, amiket szívesen megoszt látogatóival.


A házikót új gazdája nem igazán alakította át. Odakint még mindig nyúzott a lábtörlő, legfeljebb terepre való bakancs és gumicsizma állnak mellette; belül is leginkább a bútorok változtak csupán. A ház három helyiségből áll – egy fürdőszobából, egy konyhából és egy nappaliból. Ez utóbbiba érkezik az az illető, aki átlépte a küszöböt. Előszoba tulajdonképpen nincs, csak egy plafonról lelógó színes függönnyel elválasztott apró térrész szolgál arra, hogy felakasszuk a kabátot a falból meredő fogasra, vagy levegyük a cipőt.
Nagyjábóli látkép, a függöny nélkül
A nappali az épület legnagyobb helyisége, bár alapból nem mondható tágasnak. Az ajtótól jobbra egy hatalmas ablak található, amin rengeteg fény áramlik be. Talán a legnagyobb változás, hogy sokkal szellősebb, több a szabad tér - a padlót az ajtótól jobbra megemelték, otthonos zuggá alakítva, a bútorok nagyobbik része eltűnt. A szoba közepén heverő szőnyeget megőrizte, ám az ágyból mindössze a kényelmes matracot hagyta meg, amin tarka takaró és jópár párna hever mindig. A szekrényt egy ügyes bűbájjal voltaképp beleépítette a falba. Az elődje által gondosan fehérre meszelt falat Radúz rajzlapnak kiáltotta ki - amikor csak ideje vagy kedve engedi, festeget rá és díszítgeti. A szekrény melletti polcról jóformán eltűntek a könyvek (csak az okvetlen szükségesnek ítélt darabok maradhattak), így már felfért a gramofon és kevés személyes tárgya. A polc szélére apró égősort utánzó mágikus fényforrást aggatott.
A nappalit a konyha követi, amelyet most fagyöngysor helyett egy másik tarka, batikolt függöny választ el a másik helyiségtől. Berendezése tökéletesen átlagos, leszámítva azt a teakészletet, ami pusztán színeivel vonzza a takintetet. A pult álló fűszertartók száma gyarapodott, míg a rongyos, mugli szakácskönyvek eltűntek. A falak itt is fehérek, a kerámiatálak helyét pedig szárítani felakasztott növénycsokrok vették át. Az ablakban fűszernövények sorakoznak egy virágosládában.
A fürdőszoba meghökkentő egyszerűséget mutat. Bambusz kilépő, törülköző, illetve a tisztálkodáshoz használatos szerek. Az apró ablakra nagy, tarka üvegragasztó került és a ház egyetlen régi növénye is itt kapott helyet, hogy nuygodtan szövögesse magát tovább a végtelen (és a plafon) felé.

Az LLG órák akkor a legutálatosabbak, mikor a durrfarkú szurcsókokat vesszük. Az hagyján, hogy Mészáros professzorasszonyt alapvetően lemészárolnám szívem szerint, de hogy reggel kint kell állni a hidegben és ezekkel az idióta lényekkel kell foglalkozni, az messze több, mint amit el tudok viselni.
Már kint álltam a vadőrlak mellett, várakoztam az órára. A szünetet nem tudtam túl hasznosan tölteni; átlapoztam pár vizsgaanyagot a fekete pergamentartóm szorongatva. Jobb kezemben víz volt, bal kezemben a tartó, és csak unottan bámultam kifelé a fejemből, táskás szemeim a tőlem távol lévő tömeget szemlélték, akiknek szintén nem volt túl sok kedvük ehhez az egészhez.
A múlt éjjel azt álmodtam, hogy Dwayne egy horda dementor kíséretében engem üldöz. Egyszer csak átalakult egy hatalmas görénnyé, a dementorok is megnőttek, én pedig egészen kicsivé váltam. Amikor megidéztem a patrónusom, pálcámból egy rozsomák tört elő. Eztán a dementorok eltűntek, de ugyanúgy az erdőben voltunk Dwaynenel. Olyan sötét átkokat mondott rám, amitől hatalmas nyílt, vérző sebek jelentek meg az egész testemen.
Hajnali egykor sikerült elaludnom, háromkor már fent is voltam, mert nem tudtam visszaaludni. Nagyjából elsminkeltem a táskáimat a szemeim alól, aztán egy logikai nyomozóregényt olvastam, de nem haladtam vele túl sokat.
Mostanra már teljesen elfáradtam. Ez az álom jobban megviselt, mint bármelyik horrorisztikus álmom az elmúlt pár hónapban, fogalmam sincs, miért. Annak ellenére, hogy minden teljesen össze volt kuszálva benne, olyan valóságosnak tűnt!
Ahogy meredtem magam elé, beugrottak Dwayne sötét arckifejezései. Finoman megborzongtam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=465994#post465994][b]Cyanne North - 2015.02.21. 16:03[/b][/url]

Az LLG órák akkor a legutálatosabbak, mikor a durrfarkú szurcsókokat vesszük. Az hagyján, hogy Mészáros professzorasszonyt alapvetően lemészárolnám szívem szerint, de hogy reggel kint kell állni a hidegben és ezekkel az idióta lényekkel kell foglalkozni, az messze több, mint amit el tudok viselni.
Már kint álltam a vadőrlak mellett, várakoztam az órára. A szünetet nem tudtam túl hasznosan tölteni; átlapoztam pár vizsgaanyagot a fekete pergamentartóm szorongatva. Jobb kezemben víz volt, bal kezemben a tartó, és csak unottan bámultam kifelé a fejemből, táskás szemeim a tőlem távol lévő tömeget szemlélték, akiknek szintén nem volt túl sok kedvük ehhez az egészhez.
A múlt éjjel azt álmodtam, hogy Dwayne egy horda dementor kíséretében engem üldöz. Egyszer csak átalakult egy hatalmas görénnyé, a dementorok is megnőttek, én pedig egészen kicsivé váltam. Amikor megidéztem a patrónusom, pálcámból egy rozsomák tört elő. Eztán a dementorok eltűntek, de ugyanúgy az erdőben voltunk Dwaynenel. Olyan sötét átkokat mondott rám, amitől hatalmas nyílt, vérző sebek jelentek meg az egész testemen.
Hajnali egykor sikerült elaludnom, háromkor már fent is voltam, mert nem tudtam visszaaludni. Nagyjából elsminkeltem a táskáimat a szemeim alól, aztán egy logikai nyomozóregényt olvastam, de nem haladtam vele túl sokat.
Mostanra már teljesen elfáradtam. Ez az álom jobban megviselt, mint bármelyik horrorisztikus álmom az elmúlt pár hónapban, fogalmam sincs, miért. Annak ellenére, hogy minden teljesen össze volt kuszálva benne, olyan valóságosnak tűnt!
Ahogy meredtem magam elé, beugrottak Dwayne sötét arckifejezései. Finoman megborzongtam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=466043#post466043][b]Lasch Ervin Balázs - 2015.02.21. 19:28[/b][/url]

Egyszer szívesen beszélgetnék a tanulmányi osztályossal - vagy minek hívják itt - arról, miért nem ideális, ha egy legendás lények gondozását hajnalra tenni, amikor a társaság egyik fele alszik, a másik pedig, aki alapból nem érez feltétlen bizalmat ezek irányt a lények iránt némán áll, és leginkább néz maga elé. Én valahol ott mozgok, aki nm érti, miért kell ezt. Olyan ez, mint a mugli iskolában a matematika a százalékszámítás utáni időszakban. Tanulja az, aki kezdeni akar vele valamit, a többit meg ne fárasszák. Én például biztos, hogy soha életemben nem akarok durrfarkú szurcsók kolóniákat gondozni, főleg, hogy láthatóan jól megvannak maguktól is.
A kezem felemelve nézek az órámra - mely olyan, mintha apró vércseppek keringenének benne -, még öt perc a kezdésig. Nem nagyon tudok már most mit kezdeni magammal, így jobb ötlet híján feljebb tűröm a pulóver ujjait, és megint a zsebembe mélyesztem a kezem. Hosszú napunk lesz, ráadásul nem is aludtam valami jól. Van egy szobatársam, aki nem is az, hogy horkol, hanem szabályosan hörög. Máig nem tudtam megszokni, hogy éjszaka gyakorlatilag egy ördögűzés háttérhangjaira hunyhatjuk le a szemünket. Másnak bezzeg óceánszimulátora van. Gondolataim az arcomra is kiülnek, miközben a szeme sarkából látom, hogy a tőlem nem mesze álló, kék hajú lány megremeg. Cyanne azt hiszem így hívják. Az órákon igyekszem megjegyezni az embereket, akik a közelemben ülnek, elvégre ha minden jól megy, akkor egy tablón fogunk virítani mind.
Teszek egy lépést hátra, hogy a kerítésféléről levegyem a kabátom. Ez az idő minden, csak nem hideg nekem, így egy egyszerű fekete pulcsival megoldottam a "hideg van" kérdést. A mellettem álló viszont megborzongott, feltételezem a hidegtől, így némán nyújtom felé a szürke kabátot, mely igen jól kezelt mágia terén, így ha a kékség esetlegesen elfogadja, és belebújik, akkor érezheti, ahogy szabályosan átjárja a meleg, mintha fűtenék. Egy roppant egyszerű bűbájnak köszönhetően pedig tényleg olyan. Ezt az egyet nagyon értékeltem, amikor elmesélték, hogy ilyen is lehet és nem egy ruhadarabom van ezzel ellátva-

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=466201#post466201][b]Cyanne North - 2015.02.22. 15:04[/b][/url]

Az az ádáz kifejezés Dwayne arcán... és pont akkor álmodtam ezt, mikor a legkevésbé sem akartam vele foglalkozni. A legkevésbé sem.
Ahogy a periférikus látásom segítségével láttam bemozdulni mellettem valamit, rögvest odakaptam a fejem, mintha csak arra számítanék, hogy a vérengző Dwayne rohan ki ez erdőből - azonban csak az egyik évfolyamtársamat láttam meg. Ervinnek hívják, Navinés. Néha látom a folyosón.
Tekintetem a kezére tévedt, amiben egy pulcsi pihent.
Nemet intettem a fejemmel, talán kicsit bunkó is voltam. Nem fáztam túlzottan, csak éppen hogy - és volt nálam kabát, de semmi esetre sem szerettem volna felhúzni. Ugyanis Warren kabátja feküdt a táskám alján. És nem, több pasitól nem fogok ruhadarabot elfogadni, mert minek, különben is, nem akarom, hogy furcsa hatással legyen rám bárki is.
Szenvtelenül meredtem magam elé, s e rendkívül aktív cselekvés közben elkezdtem kinyitni a vizesüvegem. Mielőtt a számhoz emeltem volna, a srácra néztem, majd felé tartottam az üveget, és felhúztam a bal szemöldököm. Biztos vagyok benne, hogy neki is rohadtul elege van már a hajnali LLG-ből, és sejtettem, hogy ő is a "csoda, hogy átmentem" kategóriába tartozik ebből a tantárgyból. Na, nem mintha én a tananyagot utálnám - csak a durrfarkú szurcsókokat, meg a tanárnőt. Eridonos házvezető? Persze, hogy utálom. Az összes Eridonost rühellem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=466263#post466263][b]Lasch Ervin Balázs - 2015.02.22. 19:03[/b][/url]

Nézem, ahogy a lány ránéz a kabátomra, majd nemet int. Vállat vonok, visszahúzom a kezem, és a kabátot is visszateszem a kerítésre. Megint az órámra nézek, még három perc. Sose kezdjük el. A csapatnak hátat fordítva, zsebre tett kézzel nézem a vadőrlakot. Elég elhagyatottnak tűnik, talán nem is lakja senki. Be kéne törni ide valamelyik este, csak úgy, megnézni, hogy mi van bent. Mindig érdekeltek az elhagyatott helyek, a Durmstrang közelében is volt egy ház, amit évek óta nem laktak, idővel ezt a diákok fel is fedezték, és ők költöztek be, hogy illegális bulikat és összejöveteleket tartsanak. Nem tudom, hogy mi a nehezebb, egy csupa fiú iskola, vagy egy koedukált. Azt hiszem az utóbbiban több a veszély.
- Hm.
Egy kis hümmögéssel vizslatom az ajtót. Sima ügy lehetne a feltörése, de mi a biztosíték rá, hogy valóban nincs bent senki, aki mondjuk pont engem vizslat, ahogy én a házát méricskélem? Merjek-e kockáztatni, vagy inkább keressek magamnak másik kihívást, mielőtt innen is kicsapnak. Pedig alapjáraton nem vagyon rossz gyerek, bár még nem tettem semmit annak érdekében, hogy ezt valóban be is bizonyítsam.
A lány felém nyújt egy üveg vizet, hosszú pillanatig vizslatom az üveget, majd nemet intek. Nem vagyok még annyira szomjas és inkább teát innék most, mint vizet, pedig nincs bajom a vízzel, de ha van más opció, akkor inkább azt választom. Különben is, nem is ettem semmit, mert elaludtam, nem biztos, hogy üres hasra még innom kell, főleg amikor ilyen izékkel fogunk valamit csinálni.
Visszafordulva az élénken beszélgető diákhad felé kicsit összébb húzom a szemöldököm. Ők tök jól elvannak, mi ketten meg, mint két számkivetett állunk itt, és valószínűleg a pokolba kívánjuk az egészet. A táskámat levéve a vállamról, az első cipzárt kinyitva két túró rudit húzok elő, az egyiket a lány felé tartva. Ezek azok a feliratos verziók. Anyám vagy ötvenet küldött. Csak azért mert tudja mi a kedvenc édességem és mert nagytételben küldi nekem havonta, azt hiszi, hogy máris megbocsátom neki az elmúlt éveket. A két rudi közül az egyik az „együttrosszalkodós”, míg a másik az „egyhúronpendülős” feliratot kapta. Miközben felé nyújtom, hogy vegyen egyet, a vállam fölött hátrapillantva látom, hogy nyílik az ajtó, és egy Gréta profnak tűnő alak kilép rajta. Végre.