37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastélyt körülvevő vidék
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Végardó Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 180
Összes hsz: 598
Írta: 2014. október 3. 23:14 | Link
Regőczi Mihály

Új tanév kezdődött, és Eriknek szerencsére még megvan a helye mosogatófiú és aprítgató szakmunkatárs pozícióiban a Pillangó Étteremben. Részmunkaidőben dolgozik ott, természetesen csak az órái után, illetve hétvégenként. Szüksége van a pénzre, mert otthonról nemigen támogatják, márpedig a bagolykövesnél folyton kifogy valami: pergamen, tinta, zokni... És mintha még nagyobb darabra nőtt volna a nyáron, új egyenruhára is szüksége lesz, ha nem szeretne a hátán egy hasadással járkálni.
Most elgondolkodva baktat hazafelé, vállára dobott piszkos fehér kötényével. A kviddicsen járatja az eszét. A nyári gálamérkőzésen nem szerepelt valami jól, mondhatni csapnivaló volt a teljesítménye. Szorongva gondol arra, mennyien látták őt lebőgni. Most még van egy kicsi ideje eldönteni, marad-e a csapatban erre az idényre is. Kár lenne elvesztegetni egy év tapasztalatát, de mégis úgy érzi, ezzel sem megy semmire, és csak hátráltatná a többieket. Ismerősei próbálják vigasztalni, hogy a gálán szinte kizárólag nála tapasztaltabb játékosok szerepeltek, sokan híres csapatok leszerződött játékosai, mégis... Erik le van törve, mint a bili füle. Itt a Bagolykőn egyáltalán nincs divatja a gyorsasági akadályrepülésnek, amiben ő igazán sikeres volt szülőfalujában. Találnia kéne valami mást, amiben ügyes, de ugyan mit?
Már túl van az erdőn, közel a kastély, de a vadőrlak melletti látvány megtorpanásra készteti. Valaki teljesen feltúrta a vadőr kis kertjét. Ki tett ilyet és miért? Erik aggodalmas arccal megy közelebb az ágyásokhoz. Az eddig itt lakozó futkárok mind elszaladtak. Ezek a növények elég ijedősek, bizonyára a rongáló űzte el őket otthonukból.
Noha a kert a vadőré, mikor még üresen állt a háza, várva új lakóját, Eriknek mesélték, hogy a diákokra maradt a kert, hogy ápolgassák. Az eridonos szívéhez közel áll a növények gondozása, hát szívesen nézett rá olykor az elkerített részre. Azt a sor lila bársonyos medóliát, amelyek most letaposva, gyűrött szirmokkal mocorognak erőtlenül a kiskert szélén, maga ültette. Ezek a virágok megérzik a figyelő szemeket, és ilyenkor mindig büszkén kihúzzák magukat, hogy gyönyörködhessenek bennük a bámészkodók. Most nincs erejük felegyenesedni.
Ó, jaj. Erik letérdel a feltúrt földdarab mellé, és elkezdi vizsgálgatni, mi menthető a katasztrófa sújtotta területről.
Utoljára módosította:Végardó Erik, 2014. október 3. 23:14
Hozzászólásai ebben a témában
Regőczi Mihály
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 11
Összes hsz: 12
Végardó Erik
Írta: 2014. október 12. 22:53
 | Link
Mihály nem szeret főzni. Sosem volt benne jó, mindig felesége főzött rá finomakat, és ahhoz szokott hozzá, most viszont, hogy egyedül van, kénytelen valamit kreálni, ha éhes. Egy rongyos szélű szakácskönyv segít ebben neki, de sosem igazi egyik sem, sosem olyan, mint amiket evett. Most is sóhajtva ül tányérja felett, amelyben egy kis nokedli – kis, egy átlagember látvánnyal is jóllakna -, és pörkölt díszeleg. Ahhoz képest, hogy első ilyen étele hogy végezte, most egész finom lett, eltekintve, hogy nagyon sósra alkotta. De ez már nem zavarta, szereti a sós ételeket.
Miután az utolsó pörköltszaft maradéka is eltűnt szakálláról, elégedetten áll fel, és teszi a mosogatóba tányérját. A kiadós étkezés után már illene dolgoznia, noha, nem mintha eddig nem azt tette volna a nap nagy részében, de ő olyan ember, aki nem szeret tétlenkedni. Délelőtt tűzifát aprított, és halmozta fel a ház oldalában található kis bodega alá, most pedig a nemrég felásott kert munkájának folytatása következik. El kell vetni a téli zöldségeket, és egyebeket, illetve, ami maradt, és használható, valahogy ápolnia is kell. Hiányzik neki a háztáji állatok közege is, ezen dolgozik, hogy pár, által ismert állat is kerüljön ide, ne csak azon lények, melyekkel ismerkedik még csak, de mindennek eljön az ideje.  Addig is, nagyot nyújtózik, és igazgatja meg kissé viharvert ingét. Kifele indul a konyhából, hogy bakancsát felvéve essen neki teendőinek, amikor is, az ablak felé pillant, ki tudja, milyen megfontolásból, de így ki is szúrja, hogy valaki van odakint. Noha, nem valami horrorisztikus dologra kell gondolni, csupán észleli, hogy a kertben más is van a rá váró munkán kívül. Meglepve emeli meg szemöldökét, de nem veszi fel komolyabban a dolgot, inkább elnyújtja lépteit, miközben kisétál, és gyors bakancsot húz. Pár pillanat múlva már a házat megkerülve ér a kert széléhes, és megállva pillant szét a friss földön, majd végül a fiúra tekint.
- Hát szerbusz. Keresel netán valamit? – kérdi nemes egyszerűséggel, mivel azt hiszi, hogy valami csodanyövényt szeretne, vagy épp bogarászik. Fene sem tudja, manapság mi érdekli a fiatalokat, igyekszik ezzel a generációval összerázódni, eddig nem sok sikerrel, de meglátjuk. Addig is, közelebb lépdel hozzá, és lepillant arra a pontra, amelyet olyannyira figyel.
- Ohh, nos igen. Ők kicsit nem szívlelték, hogy felszántottam a gazos földet. – csóválja meg a fejét, mert valahol sajnálja, de nem tudta másképp. Ha úgy hagyja, ahogy volt, akkor nem ér semmit a kert, és hagyhatná begazosodni.
Hozzászólásai ebben a témában
Végardó Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 180
Összes hsz: 598
Írta: 2014. október 14. 11:34 | Link
Erik kezeit a földbe túrva tapogatja ki, akad-e még virág, amelyik túlélne egy átültetést a gyökérzetével. Mint aki rossz fát tett a tűzre, ijedten néz fel az őt megszólítóra.
- Jó napot - kívánja a következő pillanatban, mert felismeri a férfit, a vadőrt, történetesen a kert tulajdonosát. Erik kihúzza piszkos kezét a földből, hamarosan pedig magyarázatot kap, mi történt itt. Nem szerepelnek a történetben sem vandál diákok, sem különös növénybetegség, sem elszabadult varázslény. Az úr gazolt!
Erik csak tátogni tud a földön guggolva, nagy kék szemeivel a vadőrre bámulva. Akadhatott itt egy-egy kósza füzike vagy szulák, de Erik még az ilyenektől sem szívesen vált meg, maximum ritkított rajtuk a többi lakó érdekében, hiszen nekik is ugyanannyi joguk volt az élethez, mint a hasznosabb növényeknek.
De ez végsősoron a vadőr kertje, Erik itt a betolakodó, hát mikor megtalálja a hangját, csak udvariasan annyit kérdez a földben haldokló balzsamos medóliákra mutatva:
- Ezeket elvihetném, kérem?
Valószínűleg a gazolónak nem kell pár csoffadt virág, hát Erik feláll, a ház tövében fekvő cserépért nyúl, és varázspálcáját elővéve megduplázza a tárgyat, majd sajátját meg is nagyítja egy baziteo bűbájjal. Összeszedegeti a még menthető medóliákat, és egyelőre csak belefekteti őket a cserépbe. Majd odafönn gondoskodik róluk. Szélesebb kaspóra volna szükségük, de fejből nem jut eszébe az erre szolgáló átváltoztató ige.
Végig némán dolgozott. Hajlamos megfeledkezni róla, hogy itt a Bagolykőben jobban kéne iparkodnia azon, hogy jó társaság legyen. Otthon nemigen érdekelt senkit a véleménye, hát nem is fejlődött szószátyár gyerekké, sőt, legtöbbször még véleménye sincs.
Ahogy elkészül, ételfoltos kötényébe törli földes kezét. Úgyis ki kell mosnia azt is. Erik a kézi ételkészítés után a kézzel mosás örömeit is megtapasztalta. Otthon betegesnek tartanák vonzódását a mugli módszerek iránt, de van, akire így hat az, hogy világ életében környezete még a széket is pálcával tolta be.
- Segíthetek a munkában? - kérdi aztán, mert nem akaródzik még mennie, és talán egy kicsit mert hiányolná, ha nem lenne köze eztán ehhez a kerthez, amit tavaly még maga is rendezgetett.
Hozzászólásai ebben a témában
Regőczi Mihály
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 11
Összes hsz: 12
Végardó Erik
Írta: 2014. október 15. 22:45
 | Link
Csendben nézi, ahogy a fiú a földben kezd el turkálni, mintha tényleg keresne valamit lázasan, teszem azt, magvakat, vagy akármit. Nemigen jön rá elsőre, de végül leesik neki is, mi után kutat. Na igen, a virágokkal sosem tudott a legszebben bánni, de tény, rengeteget fejlődött. Ezért is szeret itt lenni, illetve szeretett a kis földjén is lenni, hiszen, mindig tanulhatott valami újat, itt pedig, ebből bőven akad, dúskál benne, és 100 évre elegendőt kapott belőle. Mi több, lehet, van az több is, nem számolgatja. Viszont, egyáltalán nem dühös, hogy a fiú idejött, és jól láthatóan nem idegenkedik a tereptől. Nem a végletekig mogorva ember ő, amit nem szeret, az a vandalizmus, de ha valaki jó szándékkal, vagy akár csak azzal jön, hogy gyönyörködjön a növényekben, nyugodtan megteheti, nem szab nekik gátat. Szívesen ad abból, amije van, és épp szükség is van rá, remélhetőleg, a most megápolt föld is ilyeneket fog teremni, és semmivel nem lesz senki sem gondban. Látta az üvegházat, mikor hosszabb sétába kezdett, így nagyon nem fog olyanokat termeszteni, amik ott is fellelhetőek, inkább étkezésre szánt javakból fog bővelkedni a kertecske.
A kérdésre a kókadozó növényekre pillant, melyek láthatóan megorroltak a dologra, hogy csak úgy arrébb pakolta őket a megszokott helyről. A felesége biztosan szebben csinálta volna, de így is egészen jó eredményt ért el. Vagyis, ezt hiszi.
- Persze. Vidd csak el nyugodtan. – bólint végül, és lassan guggol le, hogy egy gócnyi gazt kivadásszon egy nagyobb földdarab alól, és elhajítsa onnan. A dereka nem a régi már, de nem is panaszkodik, hamar egyenesbe húzza magát, és úgy pillant végig a terepen csípőre tett kezekkel. Már csak a magok, és az apróbb palánták várnak sorukra, hogy a helyükre kerüljenek. De addig is, megvárja, míg a fiú elveszi, melyet szeretne, a cserepes műveletet, ahogy belekerülnek, hogy szállíthatóvá váljanak.
- Ne adjanak egy kissé nagyobbat? Van bent a kamrában, ha jól láttam. – nem érti, miért is került az oda, az előző tulaj műve lehetett, hogy az alsó polc alá ilyeneket pakolt be, de nem bánja, amíg nincs nagy szüksége ezekre, nem nyúl hozzájuk, enni nem kérnek, a hely pedig nem szükséges most számára, maradhatnak. Amint az önjelölt virágmentő megtörli kezeit, úgy fordul, hogy a saját dolgát elkezdje, de meg is torpan, ahogy az újabb kérdés merül fel felé. Mihály szereti az ilyet. Nem azért, mert ő maga lusta ember lenne, hanem csak azért, mert örül, ha a fiatalság nem csak a szobában tud ücsörögni, a sok kütyü előtt, vagy épp mással elfoglalva, hanem igenis tudnak dolgozni. Apró mosoly ül is ki szája sarkába, ahogy fordul felé, és biccent.
- Azt örömmel venném, fiam. Csak nyugodtan pakolj le, és ha gondolod, az ablakban találsz egy pár kesztyűt is. – mutogat a kis „irodája” felé, hiszen septiben oda pakolt mindent, majd ő maga szedelőzködik össze, megtölti a kannát, és előpakolja eszközeit, hogy ágyásokat alkothassanak a növényeknek.
Hozzászólásai ebben a témában
Végardó Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 180
Összes hsz: 598
Írta: 2014. október 19. 16:23 | Link
- Köszönöm, nem kérek, elvarázsolom majd ezt - feleli udvariasan Erik a cserépajánlatra, miközben elhelyezi kedvenc virágfajtája kókadt példányait a duplikált edényben. Rendesnek tűnik a vadőr, még ha meg is merényelte az itt élő növényeket. Talán nagyszabásúbb tervei vannak a kerttel, és végül is medóliák akadnak a faluban is, a futkárok meg elszaladnak, ha nem tetszik nekik az élőhely, és keresnek másikat.
Hamar végez a pár még életképes szirmossal, de nincs még mehetnékje. A vadőr pedig szerencsére szívesen veszi a segítséget. Jót fog tenni a fiúnak a figyelemelterelés a kviddicsről.
Felszólításra kötényét újonnan szerzett cserepére fekteti, és odalép az ablakhoz a felajánlott kesztyűkért, majd felkap egy kisásót, és csak nézi, hogy készül elő a férfi, várja az instrukciókat. Majd önmagát meghazudtolva megszólal:
- Nem talált vakondot vagy furkászt? - kérdi érdeklődve. Ezek a kártevők sok gondot okozhatnak az embernek, ha nem hajtja el őket. De kerti törpe például sosincs a Bagolykő birtokán, mert a legendás lények gondozása órákon külön gyakorlat a törpementesítés. A sok diák legtöbbje pedig élvezettel fejleszti magát a krumpliszerű gnómok elűzésének technikájában.
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastélyt körülvevő vidék