36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Regőczi Mihály
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 11
Összes hsz: 12
Alina és Bálint
Írta: 2014. július 14. 19:38
| Link

Regőczy Mihály megtermett alakját még így, az egyre sötétedő homályban sem lehet eltéveszteni, amint szerény kis házikója előtt üldögél a maga ácsolta padján és kényelmesen kanalazza a vacsoráját. Megtehetné ugyan, hogy felmegy a kastélyba és részt vesz a közös étkezéseken, erre az igazgató úr már többször is felhívta a figyelmét, ő azonban nem túl gyakran él ezzel a lehetőséggel. Nem igazán vonzza a gondolat, hogy huzamos ideig egy teremben üldögéljen egy hadseregnyi hangos kis varázslópalántával. Egyébként is jobb szereti látni, hogy hogyan készült az étel, amit szájába vesz, talán sosem fog vele megbarátkozni, hogy a kastélyban egyszerűen csak az asztalon terem minden finomság. Így ha van rá ideje, inkább főz magának. Ma teljesen átlagos napja volt, így jutott ideje levest főzni ebédre, ami vacsoraként is remekül funkcionál számára.
Hosszú pillantást vet a kastély nagy, sötét épülete felé. Összességében elégedett vele, hogy ideköltözött. Nem bánta meg. Imádja az erdőt, a tájat, az állatokat, imádja, hogy van mit tennie. Ezért a nyugalmas, idillikus állapotért még azt is képes elviselni, hogy körülötte mindenki bottal hadonászó fajankó. Néhai feleségét leszámítva ugyanis ez az általános véleménye a mágusokról. Az ő dolguk. Misi bácsi nemigen törődik velük.
A kanál már az öblös, virágmotívumokkal díszített tányér alján kopog. Jobban megdönti, hogy kikanalazza a maradékot.
Hozzászólásai ebben a témában
Losonczy Alina
INAKTÍV


Mikulikánus<3 | Linzerke^^
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
Misi bácsi és Bálint
Írta: 2014. július 14. 20:01
| Link



Alina a mai napját felosztotta a tanulás és a lófrálás között. Tudásának bővítésére a tanórák teljeséggel tökéletesek voltak, így mikor végre sikerült kievickélnie az áradó nebulóseregből a szobája felé vette az irányt, hol megszabadult talárjától, és természetesen szeretett könyveit sem akarta magával vinni a császkálásra, ezért tőlük is érzékeny búcsút vett, majd elindult, hogy ismeretlen helyeket járjon be, hisz újonc lévén ilyenből akad bőven. Nehézségek árán kikeverdett a friss levegőre. Élvezte, ahogy a szél kósza tincseivel játszik, melyek most is, mint általában kissé kócosan ékesítették. Jelenleg azonban ez sem tudta zavarni, élvezte a szabadságot, hallgatta a zümmögő rovarokat, elfigyelgette a bájosan táncoló lepkéket, s közben észre sem vette, hogy mennyire elszaladt az idő. Egy csúnya felhő sötétségbe burkolta a teret, és a lány hirtelen fázni kezdett, hiába vislet bőrdzsekit. Elindult volna vissza, a kastély biztonságot adó falai közé, csakhogy olyannyira elkóborolt, hogy nem találta az ösvényt, amely az épülethez vezet, és most még pálcája sem volt nála, hogy segélyjeleket küldjön. Az ijedség úrra lett rajta, már-már ott tartott, hogy zokogásban tör ki. Össze-vissza ténfergett, hol erre, hol arra indult el, hátha megtalálja a helyes utat, majd végső kétségbeesésében a földre rogyott, fejét a térdére hajtva tényleg kitörtek belőle a könnyek. Fohászkodott magában, hogy küldjön érte valakit az ég, aki segít neki útba igazodni.
Hozzászólásai ebben a témában

faggatósdi
                              
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Misi bácsi és Alina
Írta: 2014. július 14. 20:43
| Link

Azt hiszem jobban megviselt a költözés, az iskola váltás, a barátok hiánya, a sok új benyomás, a megfelelni akarás, és még sorolhatnám mi minden, mint gondoltam. Egyre gyakrabban gyújtok rá, és ez már engem is kezd zavarni, de késztetésem van rá... Szóval órák, és házi írás után kijöttem már megint az erdőmellé csavarogni, hogy elszívjak egy szálat. A gond csak az, hogy ez az utolsó. Hosszú percekig szemezek dobozzal és mérlegelek. Meg kéne tartanom rossz időkre? Vagy elszívni és bízni benne, hogy nem csak a dobozból volt az utolsó, hanem nekem is? Mert ugye, nem igen lesz alkalmam venni a közeljövőben. Nagy dilemma. És ennek hála haladok, épp csak fel-fel pillantva, nem igazán nézve merre.
Annyira sürgetett ez a hülye vágy, még a taláromat sem vettem le, pedig máskor az az első. Így azt most oldom ki, és vetem a vállamra, mert nincs hideg, és a szürke ing meg a fekete farmer tökéletesen megfelel, ha besötétedik, abban is beleolvadok majd a környezetbe.
Menet közben leszek figyelmes egy furcsa hangra. Először halk, de aztán hangosabb lesz, és persze a hang irányába lépkedek. Hamarosan fel is tűnik egy guggoló alak, majd egy szőke hajzuhatag. Idegesen túrok a hajamba, miközben zsebre vágom a mostanáig szorongatott cigis dobozt.
- Öhm... Helló... Valami baj van? - lépek közelebb és szólítom meg bizonytalanul a leányzót, aztán ha felpillant már arra is rájövök, hogy ez bizony egy levitás lányka, a klubhelyiségben már láttam többször, bár nem igazán tudom kicsoda. Leguggolok mellé, úgy nézek rá, majd szét. Hmm. Nem tudom hol vagyunk. Vicces. Bár még én is új vagyok errefelé, és úgy látszik nem jártam még mindenhol, mint azt korábban hittem, vagy csak azért van, mert nem az útra figyeltem.
Amint válaszol, felállok, és a kezemet is nyújtom neki, ha szüksége van rá felhúzom. Némi gondolkodás után pedig ha a lány sem ellenkezik megindulok az általam helyesnek vélt irányba, így lehet, hogy hamarosan a vadőrlakhoz lyukadunk ki, mely előtt a padon, minden bizonnyal, maga a vadőr fogyasztja a vacsoráját.
- Jó estét, és jó étvágyat! - köszönök vidáman, és fűzöm még hozzá a jókívánságaimat, és az órám pont ez a pillanatot választja rá, hogy csipogni kezdjen, jelezve, nekem sem ártana enni - Oh, hogy a fene vinne el! - bökök rá a pálcámmal, hogy elhallgasson. 10 perc múlva majd emlékeztet megint, de talán nem is lesz rá szükség. Finom az illata annak, amit a bácsi eszik...
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Regőczi Mihály
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 11
Összes hsz: 12
Alina és Bálint
Írta: 2014. július 14. 21:20
| Link

Előrehaladott kora ellenére Misi bácsi hallása egészen kifogástalan. Az állatokkal való foglalatoskodás és a sok erdőjárás megtanította rá, hogy minden kis apró neszre odafigyeljen. Most is érzékeli az erdő széle felől érkező emberi hangokat, noha a szavakat nem érti, a beszédhelyzet sem világos előtte, csak annyit érzékel, hogy minimum ketten vannak. De nem törődik velük, folytatja a vacsoráját. Eleinte meglepte, hogy a diákok előszeretettel mászkálnak az erdőben sötétedés tájékán, mostanra azonban elfogadta a tényt, és egyszerűen rájuk hagyja.
Csak akkor pillant fel a tányérjából, mikor már egészen közeli léptek zaja üti meg a fülét, és mikor már egyébkét is alig lötyög valami a tányérja alján. Egy fiú és egy lány alakját látja kibontakozni, akik egyenesen felé tartanak. Elnyom magában egy apró sóhajt. Az utóbbi időben gyakran többre értékeli a csöndes magányt az alkalmi társaságnál, a diákokkal való kommunikációban pedig végképp meglőve érzi magát. ~ Ezekkel a mai fiatalokkal nem lehet szót érteni.~
- 'estét és köszönöm - dörmögős hangon válaszol a fiúnak. Közben fürkésző pillantását ide-oda jártatja a páros tagjain. Azonnal megállapítja, hogy a lányka az előbb még az egereket itatta, de ennél a megállapításnál nem is tartja többre a dolgot. A fiatal lányok állandóan sírnak. Az esetek többségében pedig jobb nem firtatni, miért.
Az éles csipogás idegennek hat a természet hangjai között. Misi bácsi tekintete a fiú arcán állapodik meg. Mérlegeli egy pár pillanatig a dolgot, végül úgy dönt, tesz neki egy szívességet és megkérdezi:
- Mi történt?- ha nem is éppen szószátyár típus, segítőkésznek segítőkész, és illedelmes is annyira, hogy ne ugorjon át az efféle udvariassági köröket.
Hozzászólásai ebben a témában
Losonczy Alina
INAKTÍV


Mikulikánus<3 | Linzerke^^
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
Misi bácsi és Bálint
Írta: 2014. július 14. 21:39
| Link


Alina teljesen megadta magát a kétségbeesésnek, illetve az ezzel járó könnyáradatnak. A földre rogy, és csendben hüppög, miközben ostorozza magát, és béna tájékozódó képességét. Nem hiszi el, hogy ez most pont vele történik. Önmarcangolásának kellős közepén léptek neszére lesz figyelmes, majd ezeket hamarosan tétová fiú hang követi. Felpillant, és gyorsan a szeméhez nyúl, hogy eltüntesse a sós könnycseppek utolsó maradékát is. Mikor kellő erőt érez magában megszólal.
-Csak eltévedtem...
Halvány mosoly kúszik arcára, majd elfogadja a felé nyújtott kezet, és feltápászkodik. Arra számít, hogy majd az ismeretlen srác visszavezeti őt a kastélyba, ám nem ez történik. Ismét elfogja az aggodalom, mi van, ha mégsem jó emberrel hozta össze a sors, és még százszor rosszabb történik vele, mint amire eddig számított. Bizalmatlanul lépdel a srác mellett, de amikor azt tapasztalja, hogy semmiféle hátsó szándék nem vezérli útitársát szívverése normál tempóba vált, lélegzete egyenletes lesz, megnyugszik. Kis idő múltán ismeretlen helyen kötnek ki. Bár a lány még nem járt itt, jól tudja hol vannak, a vadőrlaknál, és a vacsorázó bácsi több, mint valószínű, hogy az iskola vadőre lehet. Első ránézésre nem tűnik túl barátságosnak. Lina szégyenlősen méregeti, majd alig halhatóan kíván szép estét és jó étvágyat az öreg úrnak. Amikor észreveszi, hogy a bácsi tekintete egy pillanatig megtorpant kisírt szemén zavarba jön, akkor meg pláne, mikor az úr az ismeretlen srácot kérdezgeti a történtekről. Alina gyorsan kapcsol, és még mielőtt a fiú válaszolni tudna, átveszi a szót.
-Hát, szóval én eltévedtem. Igazából halvány lila dunsztom sincs arról, hogyan keveredtem ide. Kétségbeestem, aztán...
Pislog néhányat, jelezve, hogy a könnyek ennek velejárói, majd hagyja, hogy az ismeretlen srác is kibontakozzék.
Hozzászólásai ebben a témában

faggatósdi
                              
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Misi bácsi és Alina
Írta: 2014. július 14. 22:05
| Link

Eltévedt. Bólintok, ez gyakori a lányoknál, nem lep meg. Igyekszem egy biztató mosolyt küldeni felé, és még véletlenül sem árulom el, hogy valójában én sem tudom, hogy hol vagyunk. Azzal biztos csak még jobban megijeszteném. Egyébként is, hamar rátalálok egy ismerős ösvényre, bár nyilván nem a leggyorsabb módja a visszajutásnak, a vadőrlaktól mégiscsak úgy gondolom biztonságos úton juthatunk fel a kastélyba.
Szerencse vagy nem, a vadőr épp a háza előtt vacsorázik. Engem jól neveltek, valahogy természetes, hogy nem egy szó nélkül haladjunk el mellette, így köszönök s mivel eszik ehhez is jó kívánságaimat fejezem ki. Bár láthatóan már majdnem befejezte, de nem gondolom, hogy ez baj lenne.
A továbbhaladásban az órám csipogása gátol meg, és nem éppen szépen fejezem ki magam. Talán ezért is érkezik a kérdés, és egy pillanatig elbizonytalanodom. Elvégre mit gondolhatnak, hogy egy síró lánnyal sétálgatok?
Az ismerős-ismeretlen lány, - milyen neveletlen vagyok! Még a nevét sem kérdeztem meg - válaszol. Teljesen egyszerűen érthetően.
- Én csak... kijöttem sétálni - hazudni nem szép dolog, de általában nem is szoktam. Ha mégis akkor is jobban, mint most... - és megfeledkeztem a vacsoráról. Az órám az étkezéseket jelzi, napi ötször.
Egészítem ki és beharapom a számat, aztán a korábbiaktól kissé eltérően és egyáltalán nem illedelmesen megkérdezem.
- A Bácsi mit evett? Nagyon jó az illata... - szippantok nagyot a levegőbe és azt hiszem, nem csak az órám jelzi, hogy ennem kéne, hanem ez is. Ahogy az illat az agyamhoz tör utat. Egyszerűen összefut tőle a számban a nyál. Egész biztos nem olyasmi, amit a kastélyban adnak, és igen, éhes vagyok. Eddig nem tűnt fel, mert a cigire koncentráltam, de most igenis érzem. És ennék. Nagyon. Ráadásul a gyomrom is megkordul. Szuper...
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Regőczi Mihály
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 11
Összes hsz: 12
Alina és Bálint
Írta: 2014. július 14. 22:36
| Link

Misi bácsi egy pillanatra összeráncolja a homlokát, amikor a szőke lány kezd el magyarázni. Ő nem erre volt kíváncsi, aztán végiggondolva a dolgot, ő is belátja, hogy bizony elég széles skálán mozog a várható válasz, mikor az ember megkérdezi egy már épp hogy nem pityergő lánytól, meg egy csipogó órás fiútól, hogy mi történt velük. Hiába, sosem volt a szavak embere. Mindig elég nehezen fejezi ki, hogy mire is gondol voltaképp. De legalább most ez nem okozott galibát.
Szerencsére még a lány sírásának sem volt kirívó, romantikus lányregénybe illő oka. Eltévedt a fák között és megijedt. Misi bácsi elnézően megcsóválja a fejét. Nem érti, egy ilyen lány miért kezd el egyedül a fák között kóborolni sötétedéskor, de gyanítja ezt még a szöszke leányzó sem tudná neki megmagyarázni. Csak küld felé egy féloldalas, meleg mosolyt, jelezve, hogy már igazán megnyugodhat, jó helyen van.
- Addig örülj, míg nem azért keveredsz ide, mert büntetőmunkára küldtek -részéről el van intézve a dolog.
Megvillan a szeme a fiú szavait hallván, érzékeli, hogy kis mágustanonc nem a teljes igazságot mondja, de egyelőre nem szól közbe, megvárja, míg a srác befejezi a mondandóját.  
- Miért kell, hogy azt az órád jelezze? - kérdezi érdeklődve, kissé összeráncolt szemöldökkel. Nála mindig is úgy működtek az étkezések, hogy ha megéhezett, és befejezte, amivel épp foglalatoskodott, és az állatok is kaptak már enni, akkor ő is asztalhoz ült. De sosem kötötte pontos időhöz az étkezéseket.
A fiú kérdésére lepillant az ölében lévő tányérra és szippant egy egyet a leves illatából, mintha csak meg akarna róla győződni, hogy ez valóban az ő vacsorája, és valóban erről beszél a fiú.
- Lencseleves. Magam főztem - teszi hozzá félig-meddig büszkén, mert remek szakácsnak tartja magát, félig-meddig kissé provokatív hangleejtéssel, mintha csak azt akarná ezzel üzenni, hogy az ő levesének bizony egy fikarcnyi köze sincs az itt folyó hókuszpókuszhoz.
Tudja, hogy illene felajánlást tennie. Egyelőre azonban nem teszi, kíváncsi rá, miként fogadja a fiú a megjegyzését, illetve, hogy mit titkolt el előle.

Hozzászólásai ebben a témában
Losonczy Alina
INAKTÍV


Mikulikánus<3 | Linzerke^^
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
Misi bácsi és Bálint
Írta: 2014. július 14. 23:02
| Link

Alina kissé zavarban van, amiért ismét el kellett mondania, hogy eltévedt. Nagyon szégyenli magát, hogy arra nem képes, hogy egyedül visszataláljon a kastélybe. Szerencsére az öreg úr egy kedves mosollyal átsuhan a történetek fölött, illetve hozzáteszi, hogy addig örüljön a lány, amíg nem büntetőmunkára kell idejönnie. A szőkeség szemei elkerekednek, és hitetlenekedve kérdez vissza.
-Büntetőmunkára? Úgy tetszik érteni, hogy ide szokták hajtani a prefektusok és a tanárok a csínytevésen kapott nebulókat? De, hát ez olyan ijesztő környék, nem? Mármint a diákok számára...

Nem érti, mire jó a rend őreinek, ha a vadőrre bízzák a gazfickók sorsát. Ahogy elnézi a bácsit, termete ellenére a légynek sem tudna ártani. Olyan szelíden ül itt, mint egy jóságos nagyapó. És egy ilyen barátságosnak tűnő emberre bízni a kicsapongókat?! Felháborodik, persze csak magában, majd amikor sikerül nagyjából helyre tennie magában a dolgokat, figyelmes lesz arra, hogy az urat különösképp érdekli az ismeretlen srác csipogó órája. Ahogy faggatózik róla, felkelti a lány érdeklődését is. Nem hinné, hogy a fiú annyira feledékeny lenne, hogy még az éhsége is kimenne a fejéből, de reményei szerint hamarosan fény derül a titokra...
Közben a téma a bácsi által elfogyasztott ételre terelődik. Lina ismét elképed, mert őszintén, nem nézte volna ki az úrból, hogy fakanállal a kezében egy kondér fölött ácsorogva lencsét főz, de hát az élet mindig tartogat meglepetéseket. Jót mosolyog, mikor meghallja a fiú gyomrának korgását. Tekintetét a vadőrre emeli, és szinte biztos benne, hogy ő is hallotta. Kíváncsian méregeti hol őt, hol a srácot, és azon filózik, vajon a bácsi megsajnálja-e majd annyira ezt a szegény kis éhenkórászt, hogy adjon neki a féltett ételből.
Utoljára módosította:Losonczy Alina, 2014. július 14. 23:02
Hozzászólásai ebben a témában

faggatósdi
                              
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Misi bácsi és Alina
Írta: 2014. július 14. 23:54
| Link

Büntetőmunka... Na olyanon sem voltam még, pedig lehet megérdemelném, de amíg nem kapnak el, hogy tilosban vagyok... Vállalni kéne a tetteimet. Lehet nem is vagyok jó levitás. Bár ez most mindegy. Az órám érdekesebb. Nyilván mert meg van bűvölve, és csak akkor csipog, ha nem ennék időben, ha eszem, akkor természetesen nem figyelmeztet. Válaszolok is szépen a kérdésre, de persze a válaszaim újabb kérdéseket szülnek, és már nem csak a vadőr néz rám kíváncsian, hanem a mellettem ácsorgó lány is. Mosolyra húzom a számat. Részben, mert amikor erre válaszolok, akkor szoktak jönni a sajnálkozások, és ezekre semmi szükségem. Másrészt mert valahol jól esik, amikor így érdeklődnek irántam az emberek.
- Nem mindegy, hogy mikor, mit, mennyit eszem. Cukorbeteg vagyok, és állandóan szinten kell tartani a vércukorszintem. Bár fent a kastélyban kapok egy bájitalt, ami elvileg rendben tart, de azért nem bízom a véletlenre a dolgot.
Magyarázom jókedvűen, aztán az illatok, meg a gyomrom korgása egyértelművé teszi, hogy nem csak az említett okok miatt kéne ennem, bár az órám ezért csipogott és nem más miatt. Az orrom pedig nem csal, a válasz alapján már azt is értem, miért futott össze a számban a nyál. A magyar nagymamám isteni lencsefőzeléket készít, s bár az nem lencseleves, mégiscsak lencse. Szeretem a lencsét.
- Biztosan nagyon finom - felelem még mindig nagyon udvariasan, bár legszívesebben azt kérdezném, hogy és nem akarna-e adni egy keveset, mondjuk csak tesztelés céljából, egy tányérral. Fejben gyors számolást végzek, ha csak magában eszem... bár nem tudom, mit tesz bele esetleg még pluszba, de elvileg ez vacsorának beleférne. A gyomrom újra megkordul, ezúttal hangosabban is, én meg elhúzom a számat, mert ez már tényleg kellemetlen. Vetek egy reménykedő pillantást a vadőrre, aztán kicsúszik belőlem a kérdés.
- Meg szabad kóstolni? - a lányra is ránézek, hogy kérjen ő is, mert egyedül annyira gáz. Bár nem hiszem, hogy a pillantásom ennyire kifejező lenne, főleg hogy nem is ismerjük egymást csak látásból. De hátha ő is éhes. Reménykedni szabad.
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Regőczi Mihály
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 11
Összes hsz: 12
Alina és Bálint
Írta: 2014. július 15. 15:28
| Link

- Biza', ide küldik őket. De hogy minek? Nincs itten semmi ijesztő. Azt hiszik szórakozni vannak itt - zsörtölődik egy sort. Eddig nem sok Alina-féle, ijedős lánnyal találkozott a birtokon. Akik büntetőmunkára jelentkeznek nála, munka szempontjából elég hasznavehetetlenek, fegyelmezetlenek, és néha még kifejezetten élvezik is, hogy a vadőrrel tarthatnak az erőbe. Misi bácsi meg csak nem győz hitetlenkedni, hogy hová fajult a világ.
A vadőrt nem maga az óra tette kíváncsivá, sokkal inkább az a műgond, amivel a fiú kommentálta az eseményeket és elnémította a kis ketyerét. Bárminek is szólt a srác halvány mosolya, Misi bácsi nem dob hátast a cukorbetegség hallatán. Nagyon jól tudja, hogy működik ez, az édesanyja is cukorbeteg volt - isten nyugosztalja szegényt. Csak épp szegény asszonynak nem állt rendelkezésére mindenféle bájital meg csipogós óra.
A férfi hosszan gondolkodva néz fel a korgó hasú srácra, meg a megszeppent lánykára.
- Van bőr a képeden, fiacskám - dörmögi rosszallóan, megcsóválja a fejét, és a kastély irányába pillant, majd újra a diákokon állapodik meg a tekintete. Sóhajt egy hatalmasat. ~ Ez a jó szívem fog a sírba vinni~
- No, jólvan, éppenséggel jut még mindkettőtöknek. - feleli végül. Feltápászkodik a padról és elindul be a házba. A nappalin át bevezeti vendégeit a konyhába, ahol szed nekik egy-egy tányérral a levesből, eléjük rakja az asztalra, végül pedig ő maga is helyet foglal egy széken.
Utoljára módosította:Regőczi Mihály, 2014. július 16. 17:11
Hozzászólásai ebben a témában
Losonczy Alina
INAKTÍV


Mikulikánus<3 | Linzerke^^
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
Misi bácsi és Bálint
Írta: 2014. július 15. 19:23
| Link


Végre fény derül a csipogó óra titkára, az ismeretlen fiú cukorbeteg, és a sipíkolás arra kell, hogy figyelmeztesse őt: itt az étkezés ideje. Alina kicsit meglepődik ezen, hisz személyesen még sossem találkozott olyan emberrel, aki ilyen betegséggel küzdött volna, de a szülei szakmája révén már hallott róla egyet s mást. Kíváncsiságának-mint általában-most sem tud határt szabni, s a kérdések mindenféle meggondolás nélkül dőlnek belőle.
-És egész pici korod óta vagy cukorbeteg vagy idősebb korodban alakult ki? Esetleg valamilyen gyógykezelés utóhatása? Nem kellemetlen, hogy nem ehetsz akárhol, akármit és akármennyit?
Kicsit zavarba jön, a lányos pír jelzi is ezt az arcán, amiért ilyen modortalanul zúdította szegényre a kérdés áradatot, de Alina már csak ilyen kelekótya kíváncsi-fáncsi, ha akarna sem tudna megváltozni. Bocsánatot nem kér, csak néhány percig boci szemekkel néz a srácra, majd figyelmét a bácsinak szenteli, aki arról mesél, hogy sok hasznát nem veszi az ide vezényelt csirkefogóknak... Ahogy a vadőr, Linácska sem érti, hogy miért pont ez a rend őreinek kedvenc bűntető helye, de ők biztosan tudják, és ez a lényeg.
A szőkeség mosolyogva hallgatja, ahogy a fiúnak gyomra morogva jelzi, hogy itt lenne a vacsora ideje. Tekintete hol a srácon, hol pedig a bácsin pihen, kíváncsi melyikőjük fogja előbb megadni magát. Végül az ismeretlen fiú töri meg a csendet, mégpedig azzal, hogy megkérdezi, megkóstolhatja-e az ételt, közben szugeráló tekintettel néz Linára, akinek halvány lila dunsztja sincs mit szeretne tőle. A vadőr öregapós morgással reagálja le a helyzetet, majd beinvitálja vendégeit szerény hajlékába. Ahogy Alina beér a házba rögtön megcsapja orrát a lencse és a meleg otthon illata. A házigazda leülteti a két fiatalt, majd miután egy-egy tányér lencsét eléjük tett maga is helyet foglal. Alina bátortalanul kezd hozzá az étkezéshez, no nem mintha nem bízna a bácsi szakértelmében, inkább a plusz kilók miatt aggódik. Lázadó énjét lerendezi annyival, hogy majd egy órával többet edz legközelebb, mire az duzzogva, de lecsillapodik benne. Néhány kanál után némi szünetet tart, és a házigazdára szegezi tekintetét, majd megtöri a kicsit kínossá vált csendet.
-Nagyon finoman tetszik főzni. Kicsit emlékeztet a nagyim főztjére, és ez nagy szó ám! És nem mellesleg nagyon otthonos ez a hely!
Mosolyogva néz az öreg úrra, közben ismét falatozni kezd.
Hozzászólásai ebben a témában

faggatósdi
                              
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Misi bácsi és Alina
Írta: 2014. július 16. 18:15
| Link

Azt látom, hogy a vadőrt nem különösebben hozza lázba a dolog. De engem ez nem zavar. Nem azért mondtam, hogy megsajnáljanak, hanem mert kérdezték, és általában ha kevesebbet mondok azt nem értik. Főleg itt a varázslók világában nem, elvégre itt ez nagyon ritka betegségnek számít. A lány viszont annál érdeklődőbb, így neki válaszolok.
- Másfél éves koromban derült ki. Koraszülött voltam, arra fogják, bár annyival nem születtem korábban - megvonom a vállam. Igazából nem fontos. Sokkal fontosabb lenne, hogy lassan egyek valamit, de persze nem vagyok udvariatlan, és ha kérdeztek válaszolok, egyáltalán nem érint kellemetlenül a dolog, már megszoktam - Nem igazán tudom milyen akárhol, akármit és akármennyit enni, szóval nem.
Rámosolygok, hogy érezze nincs semmi baj a kérdésekkel. Általánosban gyakran kellett beszélnem a társaimnak erről, és volt is - például amikor új osztályba kerültem - egy ilyen beszélgetős óra, ahol a többiek kérdeztek. Ez is olyasmi, s mivel rám figyelnek, kifejezetten élvezem. A hasam korgását viszont már kevésbé. Hiába ha egyszer hozzá vagyok szokva, hogy meghatározott időpontokban eszem, akkor az éhség érzet is hamar utolér, amint kihagyok egy étkezést. S bár tudom, hogy nem illő, az éhség nagy úr, helyettem beszél. Szemtelen.
- Elnézést kérek - még meg is hajtom magam, de aztán meg kedvem lenne a bácsi nyakába ugrani, amikor azt mondja, tulajdonképpen van még, és beljebb invitál minket. Így már azt sem bánom, hogy a lány nem értette, hogy neki is éhezőt kéne játszani. Nem lehetek mindenkivel egy-hullámhosszon.
Utolsóként lépek be a házba, és nézek szét. Mosolyt csal az arcomra a berendezés, egyszerű, mégis otthonos, és határozottan rontja a vadőr morcos képét. Leülök és amikor elém kerül a tányér benne a levessel, szépen megköszönöm, majd nagyot szippantok, mert még mindig finom az illata.
- Köszönöm szépen! - mondom újra, aztán kezembe veszem a kanalat - Jó étvágyat! - pislantok a mellettem ülő lányra, aztán enni kezdek. A további dicséretek az arcomon látszódnak, és a háztársam fogalmazza meg őket. Tényleg nagyon finom, bár nem tudom a nagymamám csinált-e valaha hasonlót, de nem is számít. Serényen bólogatok, hogy kifejezzem egyetértésemet. Annak ellenére, hogy nem illik és nem is egészséges, viszonylag gyorsan eszem, hamar üres lesz a tányérom.
- Még egyszer köszönöm! Ez mennyei volt! Elkérhetem a receptet? - érdeklődöm immár sokkal jobb kedvűen, elvégre tele a hasam, és nem is kaptam büntetést az illetlen viselkedésem miatt.
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Regőczi Mihály
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 11
Összes hsz: 12
Alina és Bálint
Írta: 2014. július 23. 16:26
| Link

Misi bácsi nem vesz részt a cukorbetegségről való eszmecserében, csak hallgatja a fiatalokat, közben azon tanakodik magában, hogy végül megvendégelje-e őket. Rövidke néma zsörtölődés, és kis dörmögés után végül beadja a derekát és a házába vezeti a fiatalokat. Nem nagy aggódik amiatt, hogy így most a személyes terébe kapnak betekintést, a berendezés egyszerű, nem árul el túl sokat a vadőrről. Eleve úgy alakított a házat, hogy felkészült az esetleges látogatókra. Hiszen egyáltalán nem zárkózik el előlük, kissé magának való típus.
Szó nélkül nézi, ahogy a fiatalok falatoznak. Véleménye szerint kell is, hogy rendesen elkészített étellel is találkozzanak, ne csak csupa olyannal, amit gizda, bizarr szemű kis lények gyártanak.
- Mernétek csak mást mondani, mi? - dörmögi szórakozottan, vicceskedő hanglejtéssel.
A fiú kérésére felvonja a fél szemöldökét, s kissé kétkedő mosolyra görbül a szája. Új neki, hogy egy fiatal fiúcska főzni akarjon, de Misi bácsi semmiképp sem szeretne Bálint vágyainak útjába állni.
- Nem a receptben van a titok, fiacskám. De egye kutya, mindjárt leírom neked -  feltápászkodik az asztaltól, matat egy sort a szakácskönyvek között és egy üres pergament húz elő. Úgy van vele, hogy fejből gyorsabban leírja a receptet, minthogy kikeresse valamelyik könyvéből. Már csak egy tollat kellene találnia, turkál még egy sort a könyvek, keresztrejtvények és egyéb papírok között.
- Valahol kell itt lennie egy tollnak...Hijj, a teringettét! - véletlenül a földre lök befőttes üveget, ami a padlóval találkozva ripityára törik, lakója egy különös, nagyon halovány, szinte szürke színű, hatalmas tücsök, élénk ciripelés közepette ugrál el a romok közül. A vadőr utána kap, de az állat fürgébb, és eltűnik az asztal alatt.
Hozzászólásai ebben a témában
Losonczy Alina
INAKTÍV


Mikulikánus<3 | Linzerke^^
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
Misi bácsi és Bálint
Írta: 2014. július 23. 18:25
| Link

Alina figyelmesen hallgatja az ismeretlen fiút, amint a cukorbetegségéről mesél. Együttérző mosolyt küld a srác felé, mikor azt mondja, nem furcsa neki, hogy nem ehet akárhol akármiből és akármennyit, mert sosem tehette meg.
-Mondjuk ez a nem tömheted degeszre magad dolog ismerős. Bár én nem vagyok diabéteszes, csak sportolok, pontosabban jégtáncolok, nekem sem mindegy, hogy miből mennyit fogyasztok. Elég érdekesen mutatnék a miniruhákban a pályán...
Elvigyorodik, és már látja is a jelenetet, amint elefántként ugrál, és megreped a jég, a múlyég! Eszmefuttatásából a bácsi érces hangja zökkenti ki. A vadőrbá' beinvitálja a fiatalokat szerény hajlékába, majd két tányér lencse kerül az asztalra. Alina már az illatból megállapítja, hogy ez bizony finom lesz, és a szimata, mint általában, most sem csalt. Meglepetésként érte, hogy Misi bácsi főztjének pontosan ugyanolyan íze van, mint a nagyijé. Meg is jegyezte ezt neki, illetve az ismeretlen srác is dícsérni kezdte az ételt, mire a vadör egy mosollyal és egy vicces megjegyzéssel reagál. A fiú -Alina megdöbbenésére- elkéri a receptet. A lány kicsit kellemetlenül érzi magát, hogy a srác talán el tudja készíteni a lencsét, neki viszont egy virsli megfőzése is komoly gondot okoz, azért illemből Misi bácsi után szól.
-Nekem is le tetszik írni? Vagy, ha egy tollat tetszik adni, és diktálni, nekem úgy is jó!
Elmosolyodik. Aztán egyszer csak puff! Valami összetört. Egy üveg landolt a földön, ami otthonául szolgált egy méretes tücsöknek. Lina megörül, ám mielőtt a rovarra vetné magát kérdően fordul a bácsi felé, és felajánlja a segítségét.
-Ha meg tetszik mondani, hogy merre találom a seprűt, én szívesen feltakarítom a maradványokat!
Magában dohog, hogy pont nincs itt a rózsafa szerzeménye, de talán jobb is, ki tudja, mennyire örülne neki Misi bácsi, ha a fadarabbal hadonászna... Közben a fiúra sandít, és várja, hogy nála vajon fellelhető-e pálca.
Hozzászólásai ebben a témában

faggatósdi
                              
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Misi bácsi és Alina
Írta: 2014. július 31. 08:30
| Link

Lányok! Sosem fogom megérteni, mi ez a felhajtás az alakjuk körül, de ha ettől érzi jobban magát, akkor csinálja. Szerintem a sporttól amúgy is vékony maradna. Én pl. amikor rendszeresen kosaraztam többet ehettem. Vagyis, többet kellett ennem. Vicces volt, de egyáltalán nem rossz.
- Szerintem még pár kiló simán elférne rajtad... - állapítom meg, ahogy végigmérem. Nekem valahogy túl vékony, de hát ízlések és pofonok.
Szerencsém van, bár nem vagyok éppen illedelmes, ami ritka, a bácsi beenged, és ad nekünk enni. Mennyei! Már a gondolat is, hát még az étel. A lány is dicséri, én sem teszek másképp. Tényleg finom. Annyira, hogy a receptet is elkérem, hátha meg tudom főzni majd magamnak. Ha meg nem, akkor megkérem Wolgastot, hogy segítsen, ő igazi konyhatündérnek tűnt.
- Nem? Akkor miben? - érdeklődöm, mert meglep, hogy nem a recept a kulcs az ízéhez, na meg mert elszomorít ezzel. Talán valami varázslat? De akkor azt is nyugodtan elmondhatná...
Kikanalazom az utolsó cseppet is, a vadőr közben már az íróeszközt és a papírt keresi. Mosolyogva figyelem, annyira kedves, ahogy kutat, én már biztos varázsoltam volna, de nem akarok más dolgába bele kotnyeleskedni. Épp elég volt, hogy bekéredzkedtem, nem kéne tovább rontanom a helyzeten. Azonban egy üveg lepottyan, összetörik, a lakója pedig világgá indul. Háztársam seperni akar, és ez nekem már tényleg sok. Előhúzom a pálcámat, és nemes egyszerűséggel az összetört üvegre bökök.
- Reparo - mondom ki könnyedén, mire az üveg visszaáll, eredeti formájába. Lehajolok, felveszem, majd az asztalhoz lépkedek, hogy a ciripelő jószágot is visszatereljem az üvegbe. Ha nagyon szaladna, kimondok rá egy Locomotor mortis-t és úgy teszem vissza ideiglenes lakhelyére, majd ott ismét mozgásképessé teszem.
- Talea - látom el még az üveget egy cövekbűbájjal, hogy többet ne boruljon fel, aztán visszanyújtom a vadőrnek, majd érdeklődöm. - Tessék. Miért van ide bezárva a kisöreg?
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék