 Az erdő felé sétálva lassacskán egy apró, fából készült ház tűnik fel a láthatáron. Ahogy egyre közelebb jutunk a kis viskóhoz, kivehetővé válik a ház oldalánál megbúvó melléképület - ennek belsejében kisebb-nagyobb ketrecek, boxok találhatóak, amelyekben az ápolást igénylő kisebb állatok és bestiák kapnak szállást, illetve itt raktározzák a gondozásukhoz szükséges eszközöket is. A lak mögött elterülő, Mihály által rendbetett kicsi veteményes alaposan kinőtte magát, látszik, hogy gondját viselik. Néhány növény tud vigyázni magára, ezek a veszélyesnek ítélt látogatók közeledtére elszaladnak vagy elbújnak a földben, de akadnak itt teljesen hagyományos zöldségek, gyümölcsök és fűszerek is, továbbá bájitalhozzávalókat és egyéb gyógynövényeket is lelhet az elkerített területen a szemfüles kutakodó. A nyári szezonban hatalmas dinnyék nőnek itt, amiket szívesen megoszt látogatóival. A házikót új gazdája nem igazán alakította át. Odakint még mindig nyúzott a lábtörlő, legfeljebb terepre való bakancs és gumicsizma állnak mellette; belül is leginkább a bútorok változtak csupán. A ház három helyiségből áll – egy fürdőszobából, egy konyhából és egy nappaliból. Ez utóbbiba érkezik az az illető, aki átlépte a küszöböt. Előszoba tulajdonképpen nincs, csak egy plafonról lelógó színes függönnyel elválasztott apró térrész szolgál arra, hogy felakasszuk a kabátot a falból meredő fogasra, vagy levegyük a cipőt. Nagyjábóli látkép, a függöny nélkül A nappali az épület legnagyobb helyisége, bár alapból nem mondható tágasnak. Az ajtótól jobbra egy hatalmas ablak található, amin rengeteg fény áramlik be. Talán a legnagyobb változás, hogy sokkal szellősebb, több a szabad tér - a padlót az ajtótól jobbra megemelték, otthonos zuggá alakítva, a bútorok nagyobbik része eltűnt. A szoba közepén heverő szőnyeget megőrizte, ám az ágyból mindössze a kényelmes matracot hagyta meg, amin tarka takaró és jópár párna hever mindig. A szekrényt egy ügyes bűbájjal voltaképp beleépítette a falba. Az elődje által gondosan fehérre meszelt falat Radúz rajzlapnak kiáltotta ki - amikor csak ideje vagy kedve engedi, festeget rá és díszítgeti. A szekrény melletti polcról jóformán eltűntek a könyvek (csak az okvetlen szükségesnek ítélt darabok maradhattak), így már felfért a gramofon és kevés személyes tárgya. A polc szélére apró égősort utánzó mágikus fényforrást aggatott. A nappalit a konyha követi, amelyet most fagyöngysor helyett egy másik tarka, batikolt függöny választ el a másik helyiségtől. Berendezése tökéletesen átlagos, leszámítva azt a teakészletet, ami pusztán színeivel vonzza a takintetet. A pult álló fűszertartók száma gyarapodott, míg a rongyos, mugli szakácskönyvek eltűntek. A falak itt is fehérek, a kerámiatálak helyét pedig szárítani felakasztott növénycsokrok vették át. Az ablakban fűszernövények sorakoznak egy virágosládában. A fürdőszoba meghökkentő egyszerűséget mutat. Bambusz kilépő, törülköző, illetve a tisztálkodáshoz használatos szerek. Az apró ablakra nagy, tarka üvegragasztó került és a ház egyetlen régi növénye is itt kapott helyet, hogy nuygodtan szövögesse magát tovább a végtelen (és a plafon) felé.
|
|
|
|
A másik Elena
Reggel kipattantam a szemem és úgy döntöttem, hogy kihasználom a nyár kínálta lehetőségeket, még itt, az iskola falai között is. Jókedvűen kapkodtam magamra a ruháimat és indultam le a Nagyterembe reggelizni, de hamar elillant ez a fene nagy vidámság. Nem igazán tudom, mikor éreztem ezt utoljára, de megláttam magam az egyik ablaküvegben és fordult velem egyet a világ. Egyszerűen csak tologattam magam előtt az ételt és nem tudtam beleharapni.
A történetet talán ott érdemes kezdeni, hogy sohasem voltam elégedett magammal. Nem mintha bárki bármilyen megjegyzést tett volna rám, csupán csak eleve nagyon figyelmesen neveltek fel a szüleim, mivel produkáltam az Asperger-szindróma bizonyos jeleit. Jelenleg leginkább a magasan funkcionáló autista lenne a legjobb kifejezés arra, amilyen vagyok.
Mikor ezzel szembesültem, úgy igazán, tökéletességre kezdtem törekedni. Ennek eredménye képpen anorexiával is kezeltek. Itt vagyunk most. Megráztam magam és elindultam kifelé. Olyan helyre akartam menni, ahol senkivel sem futhatok össze, ezért a vadőrlakot választottam. Lehuppantam a fűbe és csak néztem fel az égre. Jól esett a magány, így volt időm elmélkedni egy cseppet a helyzetemen.
A szüleim tényleg mindent megadtak nekem, de sohasem éreztem teljes értékű embernek magamat. Kicsit olyan volt ez, mint egy arculcsapás. Mindig is szerettem az élen lenni és irányítani... aztán szembesültem vele, hogy mi is az az Asperger-szindróma. Nem, nem ez volt a baj, hanem a környezetem reakciója, mikor én kis buta az általános iskolai biológián elkottyantottam a dolgot. Én lettem a csodabogár, a flúgos.
A gyerekek nem tolerálják jól, ha valaki más, mint az átlag. Elkezdtem kilábalni; apránként.
Egyetlen célom volt csak: Nem eshetek vissza!
|
|
|
Elena Keating
Nyugodjék békében!
offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
|
Írta: 2014. július 12. 15:19
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=335271#post335271][b]Elena Keating - 2014.07.12. 15:19[/b][/url] A másik ElenaReggel kipattantam a szemem és úgy döntöttem, hogy kihasználom a nyár kínálta lehetőségeket, még itt, az iskola falai között is. Jókedvűen kapkodtam magamra a ruháimat és indultam le a Nagyterembe reggelizni, de hamar elillant ez a fene nagy vidámság. Nem igazán tudom, mikor éreztem ezt utoljára, de megláttam magam az egyik ablaküvegben és fordult velem egyet a világ. Egyszerűen csak tologattam magam előtt az ételt és nem tudtam beleharapni. A történetet talán ott érdemes kezdeni, hogy sohasem voltam elégedett magammal. Nem mintha bárki bármilyen megjegyzést tett volna rám, csupán csak eleve nagyon figyelmesen neveltek fel a szüleim, mivel produkáltam az Asperger-szindróma bizonyos jeleit. Jelenleg leginkább a magasan funkcionáló autista lenne a legjobb kifejezés arra, amilyen vagyok. Mikor ezzel szembesültem, úgy igazán, tökéletességre kezdtem törekedni. Ennek eredménye képpen anorexiával is kezeltek. Itt vagyunk most. Megráztam magam és elindultam kifelé. Olyan helyre akartam menni, ahol senkivel sem futhatok össze, ezért a vadőrlakot választottam. Lehuppantam a fűbe és csak néztem fel az égre. Jól esett a magány, így volt időm elmélkedni egy cseppet a helyzetemen. A szüleim tényleg mindent megadtak nekem, de sohasem éreztem teljes értékű embernek magamat. Kicsit olyan volt ez, mint egy arculcsapás. Mindig is szerettem az élen lenni és irányítani... aztán szembesültem vele, hogy mi is az az Asperger-szindróma. Nem, nem ez volt a baj, hanem a környezetem reakciója, mikor én kis buta az általános iskolai biológián elkottyantottam a dolgot. Én lettem a csodabogár, a flúgos. A gyerekek nem tolerálják jól, ha valaki más, mint az átlag. Elkezdtem kilábalni; apránként. Egyetlen célom volt csak: Nem eshetek vissza!
|
|
|
|
|
Elena Rose
INAKTÍV
Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
|
|
Írta: 2014. július 12. 16:27
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=335294#post335294][b]Elena Rose - 2014.07.12. 16:27[/b][/url] Névrokonocskám
Nyalóka víztorony, óriási mézeskalácsházak, integető cukoremberek... Mind ez csak a kislány álomvilágában létezik. Azaz létezett egészen a hajnali órákig, amikor is egy cuppogós hang töri meg az Eridonos kislány éjjeli nyugalmát. Nyöszörögve nyitja ki a szemeit, mikor hirtelen egy nagy nedves nyelv teríti be az arcát. Iá, az újdonsült kis szamara néz rá, hatalmas szemeivel, miközben szőrös fülecskéit ide-oda ingatja. Elenának fogalma sincs, hogy a csacsika hogyan szökött be a szobájába. Ugyanis tudni illik, hogy Iá "helye" a Pacaszobában van, persze csak ideiglenesen, hisz egyik szobatársa sem örülne, ha egy kis szamár szuszogna az arcukba reggelenként. Így is meglepetés volt számára az állatka megjelenése, mikor a régi, nagy Iát visszakellet adnia az eredeti gazdijának. Persze, örül neki, hogy a kiskutyája után van végre egy háziállata, de akkor is meglepő ez a fordulat. Ne kell megijedni, Pufinak sem esett semmi baja, csak hát a szüleinek már elege lett a kutyusból, így nem maradt más választás mint a menhely. Ezért is nem tudja, mihez kezdjen, ha nyáron majd haza kell utaznia, Talárosra. Ha már egy kiskutyustól kiakadnak a szülei, mi lesz, ha egy szamárral állít haza? Bele se merek gondolni...
Na szóval, miután nagy nehezen kituszkolta a szamárkát a szobából, elkezdett azon tanakodni, hogy talán a sok gumicukor etetés lehet a baja az állatnak. Elvégre nem a legmegfelelőbb tápanyag a cukorka, de ha egyszer Iá is szereti, akkor nincs mit tenni. Hirtelen kipattan neki egy ötlet, ami egész jól hangzik. Mi lenne, ha kivinné Iát legelni valahova? Persze nem a Rétre, mert hát... ugye a szamarakat is szokta hívni a természet lágy öle, és nem lenne jó, ha egy diák rátalálna a vacsora végtermékére, így az egyetlen választás az az erdőhöz közeli Vadőrlak környéke. Ugrik egy nagyot, mivel egy ilyen zseniális tervet eszelt ki, majd miután ez megvolt, húz magára egy rózsaszín kardigánt, mivel attól, hogy nyár van néha fújdogál a hideg szél. Ugrándozva halad a kiszemelt irány felé, közben valami dallamot dudorászva. Lassacskán igaz, de végre megpillantja a távolban magasodó fákat. Egy puszi kíséretével engedi szabadon a szamárkáját, majd Ő maga is lecsüccsen a fűbe, miközben az égen lévő felhőcskéket bámulja.
|
 Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
|
|
|
Elena Keating
Nyugodjék békében!
offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
|
Írta: 2014. július 14. 12:36
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=336245#post336245][b]Elena Keating - 2014.07.14. 12:36[/b][/url] ElenaPróbáltam kitörölni a múltat a fejemből, miközben végigdőltem a zöld füvön és felbámultam az égre. Bárki bármit mond, London időjárása borzasztó. Néhány turista mindig azzal jön, hogy bezzeg, amíg ők ott voltak nem is esett az eső. Mázlisták. Aki az egész életét ott élte le másképpen látja a dolgokat. Ez és ehhez hasonló gondolatok kavarogtak a fejemben, amikor valami hideg és nedves az arcomhoz ért. Kipattantak a szemeim és majdnem felsikoltottam. Mentségemre szóljon, sohasem láttam még szamarat alulnézetből. Meg úgy egyáltalán… testközelből sem láttam még soha egyetlen egy darabot sem és hirtelen fel sem fogtam miféle szörnyeteggel állok szemben. -Jesszus!Úgy pattantam fel, mint akit felhúztak, mire a kis jószág csak nézett rám. Én meg őrá. Fogalmam sem volt, honnan keveredett ide, vagy ki hagyta magára, de eszem ágában sem volt felkutatni a fél kastélyt a gazdája után. Sem szeretetszolgálat nem vagyok, sem pedig állatmentő. Azért körbejárattam tekintetem a környéken és szinte azonnal kiszúrtam a vörös hajkoronát valamivel odébb. Próba szerencse alapon megköszörültem a torkomat, felemelkedtem és a lány felé vettem az irányt. Kicsivel közelebb érve tudatosult csak bennem, hogy egy háztárssal van dolgom, de még nem volt alkalmam találkozni vele, csak távolról láttam elsuhanni a klubhelyiségben. -Ne haragudj! –szólítottam meg, mikor már egészen közel értem hozzá. -Ő a tiéd? –pillantottam a hátam mögé az állat irányába és reménykedtem egy erőteljes igenben, mert sehogyan sem fűlött hozzá a fogam, hogy én jótündér-keresztanyát játsszak.
|
|
|
|
|
Elena Rose
INAKTÍV
Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
|
|
Írta: 2014. július 17. 00:05
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=337932#post337932][b]Elena Rose - 2014.07.17. 00:05[/b][/url] Névrokonocskám
Lassan hátradől és kardigánját magára húzva, elkezdi bámulni az égen feltűnő sok kis felhőcskét. Van közöttük nyalóka, cicafej, de még házikó és egyszerű gömb alakú is. A felhőnézés közben teljesen kikapcsolja az agyát és csak a feltűnő fehér gombolyagokra figyel. Pont úgy, mint három évvel ezelőtt, mikor a szüleivel mentek piknikezni a Taláros melletti kis részre. Csodás nap volt az, ahogy ott üldögéltek és ették a finomabbnál finomabb ételeket. Mert igen, Elena mániája már akkor is az evés volt. Ne úgy értsd, hogy degeszre eszi magát mindennap, mert hát nem erről van szó, hanem csak arról, hogy szeret mindenféle dolgot megkóstolni. Nem direkt használtam ezt a szót, mivel Elena tényleg mindenbe beleharap. Az emberek fülébe, a műanyag szívecskékbe meg úgy mindenbe, ha olyan kedve van. Komolyan, mint egy kétéves gyerek, akinek nő a foga. Na mindegy is, a lényeg az, hogy egy csodás napot töltöttek el anno azzal, hogy nézelődtek és viccelődtek egymással. Régi szép idők!
Az emlékek tengeréből egy hang húzza ki, amit ahogy meghall, rögvest talpra ugrik és kicsit imbolyogva néz a lányra. Alaposan szemügyre veszi barna íriszeivel és körülbelül egy perc alatt megállapítja, hogy látta már. Igaz beszélni még nem volt vele alkalma, de kétségtelen, hogy a múltkor Őt látta elsuhanni a klubhelyiség bútorjai között. Az illető kilétéről gyorsan elterelődik az agyacskája, mivel az idegen megemlíti vagyis inkább rámutat a kis csacsira, Iára. Kell néhány perc, míg teljesen elgondolkodik azon, hogy mi baj lehet a fűben játszadozó szamárkával, aztán eszébe jut a ma reggeli incidens. Hát igen, Iá nem mindig a leghigiénikusabb állat, hiába is szeretné azzá tenni Elena. Már próbálkozott mindennel, de az arcnyaldosásról egyszerűen nem rudja leszoktatni.
- Igen! - Azzal már rohan is az állatkáért, hogy a pórázánál fogva visszasiessen az imént otthagyott lányhoz. Azért mégsem szeretné, hogy ezekután egyedül bóklásszon a kicsike, mivel nem lenne jó elveszíteni, azok után, hogy sajnos nagy Iától is megkellet válnia. Na jó, igazából nem vállt meg tőle, mert nem is az Övé volt, hanem a bácsié aki a kastély bejáratánál hagyta és a kis vöröske csak úgy elhozta. Na de mindegy is, ami volt már elmúlt. Nézzük csak tovább a mostani helyzetet. Miután Elena elhozta magával a szamárkáját, elkezd azon gondolkodni, hogy talán nem ártana bemutatkoznia a lánynak. Elvégre is minden a jó modor.
- Amúgy, Elena vagyok. Elena Rose. - És már épp ölelné is át egy Elenaféle szeretetrohammal, amikor véletlen elengedi Iá pórázát, mire a csacsika újabb támadásba lendül, a másik lány felé, most a kezét célba véve. Nem harapni szeretne, csak épp megnyalni a másik kezét, olyan kis aranyosan.
|
Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
|
|
|
