BK Fórum - Vadőrlak és környéke

Oldalak: [1] Le

| Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás

Az erdő felé sétálva lassacskán egy apró, fából készült ház tűnik fel a láthatáron. Ahogy egyre közelebb jutunk a kis viskóhoz, kivehetővé válik a ház oldalánál megbúvó melléképület - ennek belsejében kisebb-nagyobb ketrecek, boxok találhatóak, amelyekben az ápolást igénylő kisebb állatok és bestiák kapnak szállást, illetve itt raktározzák a gondozásukhoz szükséges eszközöket is. A lak mögött elterülő, Mihály által rendbetett kicsi veteményes alaposan kinőtte magát, látszik, hogy gondját viselik. Néhány növény tud vigyázni magára, ezek a veszélyesnek ítélt látogatók közeledtére elszaladnak vagy elbújnak a földben, de akadnak itt teljesen hagyományos zöldségek, gyümölcsök és fűszerek is, továbbá bájitalhozzávalókat és egyéb gyógynövényeket is lelhet az elkerített területen a szemfüles kutakodó. A nyári szezonban hatalmas dinnyék nőnek itt, amiket szívesen megoszt látogatóival.

A házikót új gazdája nem igazán alakította át. Odakint még mindig nyúzott a lábtörlő, legfeljebb terepre való bakancs és gumicsizma állnak mellette; belül is leginkább a bútorok változtak csupán. A ház három helyiségből áll – egy fürdőszobából, egy konyhából és egy nappaliból. Ez utóbbiba érkezik az az illető, aki átlépte a küszöböt. Előszoba tulajdonképpen nincs, csak egy plafonról lelógó színes függönnyel elválasztott apró térrész szolgál arra, hogy felakasszuk a kabátot a falból meredő fogasra, vagy levegyük a cipőt.
Nagyjábóli látkép, a függöny nélkül
A nappali az épület legnagyobb helyisége, bár alapból nem mondható tágasnak. Az ajtótól jobbra egy hatalmas ablak található, amin rengeteg fény áramlik be. Talán a legnagyobb változás, hogy sokkal szellősebb, több a szabad tér - a padlót az ajtótól jobbra megemelték, otthonos zuggá alakítva, a bútorok nagyobbik része eltűnt. A szoba közepén heverő szőnyeget megőrizte, ám az ágyból mindössze a kényelmes matracot hagyta meg, amin tarka takaró és jópár párna hever mindig. A szekrényt egy ügyes bűbájjal voltaképp beleépítette a falba. Az elődje által gondosan fehérre meszelt falat Radúz rajzlapnak kiáltotta ki - amikor csak ideje vagy kedve engedi, festeget rá és díszítgeti. A szekrény melletti polcról jóformán eltűntek a könyvek (csak az okvetlen szükségesnek ítélt darabok maradhattak), így már felfért a gramofon és kevés személyes tárgya. A polc szélére apró égősort utánzó mágikus fényforrást aggatott.
A nappalit a konyha követi, amelyet most fagyöngysor helyett egy másik tarka, batikolt függöny választ el a másik helyiségtől. Berendezése tökéletesen átlagos, leszámítva azt a teakészletet, ami pusztán színeivel vonzza a takintetet. A pult álló fűszertartók száma gyarapodott, míg a rongyos, mugli szakácskönyvek eltűntek. A falak itt is fehérek, a kerámiatálak helyét pedig szárítani felakasztott növénycsokrok vették át. Az ablakban fűszernövények sorakoznak egy virágosládában.
A fürdőszoba meghökkentő egyszerűséget mutat. Bambusz kilépő, törülköző, illetve a tisztálkodáshoz használatos szerek. Az apró ablakra nagy, tarka üvegragasztó került és a ház egyetlen régi növénye is itt kapott helyet, hogy nuygodtan szövögesse magát tovább a végtelen (és a plafon) felé.

Melody Clarwell
INAKTÍV

offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 69

Írta: 2014. július 2. 23:52

| Link

Nelli

Ennyi szerencsétlen hülye hogy lehet ebben az iskolában? Rossz napom volt a sok kérdezősködéssel és bénázással. Szerintem legtöbbször türelmes vagyok, de miért mindig engem talál meg mindenki? Vajon mit látnak bennem?
Azért jöttem ki, hogy kicsit lenyugodjak, de itt ahol rengetegen vannak biztos nem fogok. A körletbe szaladtam csak le átöltözni, de semmi mást nem tettem meg.
Elindulok egy olyan irányba amit még nem fedeztem fel és minden erőmet összeszedve próbálok újra hideg álarcot vonni magam köré. Lassan sétálok és éppen ezért ugyanennyire lassan figyelem meg azt is , hogy valószínűleg a vadőr háza felé tartok. Nem tudom ki ő, de eszembe se jut, hogy bemenjek inkább továbbsétálok.
Meggyorsított tempómnak és elgondolkodásomnak a jutalma, hogy megbotlok egy kiálló faágban.
-A francba!-mondom hangosan, bár magamban szebb káromkodások is eszembe jutnak. Gyorsan körülnézek, de sehol senki. Kicsit megkönnyebbülök, hogy egyetlen ember sem látta az ügyetlenségemet, de a legjobb lesz ha inkább leülök.
Keresek egy kényelmes helyet kissé távolabb a kunyhótól és lefekszem a fűben. Valószínűleg nem a legméltóságteljesebb mozdulat és a szüleim sem örülnének h így látnának, de ők most nincsenek itt így nem is fáj nekik. Azért hallom a hangjukat amint arról beszélnének, hogy egy illedelmes aranyvérű hölgy mindig királynőien viselkedik. Én próbálkozom is, de most ki vagyok készülve és senki sem várhatja el, hogy ne napozzak, ha az idő is megengedi. A fekvésem, mint általában a mozdulataim még így is elég merev de kecses tartású. Azért abban reménykedek, hogy senki sem jön ide megzavarni a magányomban.

Utoljára módosította:Melody Clarwell, 2014. július 3. 00:11
	Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Nelli
INAKTÍV

3.0
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 67

Írta: 2014. július 4. 14:20

| Link

Melody

Kezd elege lenni abból, hogy a rellonon belül lépten-nyomon Noelbe és Sárikába ütközik, vagy éppen a róluk szóló pletykákat kell hallgatnia folyvást. Sűrűn kényszerül leküzdeni azt az érzést, hogy fejére taposson némelyik diáktársának, márpedig nem szívesen kapargatná kedvenc holdjárójának talpáról az agyvelődarabkákat. Kénytelen hát a szabadba menekülni ezen a kellemesen napsütötte délutánon. Legújabb hobbijának hódolva éppen egy adag sminkcuccot lebegtet maga előtt. Tulajdonképpen annyit, hogy egy zombis film egész statisztaállományát ki lehetne festeni vele. Nem mintha fején nem lenne már fent a szokásos tíz rétegnyi védelem. Ma éppen hófehér arccal, fekete ajkakkal és szemekkel mászkál békésen a látványtól megrökönyödött kisdiákok között. Ahhoz képest, hogy szeret észrevétlen maradni, sminkje mellé ma egy tíz centi magas talppal rendelkező, fekete, bőr cipőt húzott, – szintén – fekete bőrszoknyát, s egy csupa csipke felsőt, mely alól csodálatosan utcaszéli módjára lóg ki melltartója. Valljuk be őszintén, egész testéből legjobban takarva az arca van: megannyi festékkel.
Tulajdonképpen hülyeség volt leszólnia nővérét festőmániájáért, mert most egészen hasonlatos életcélt választott ő maga is. Már csak azt kell kitalálnia, hogyan válhatna profi maszkmesterré, ha már egyszer úgy hozta a sors, hogy fejberendezésének átalakításához ért a legjobban. Minek ide metamorfmágia vagy százfűléfőzet, ha van némi festéke és varázsereje? Bárki képe mögé bebújhatna idővel, csak tanulnia és gyakorolnia kell hozzá, s még élvezné is.
Miközben ezen a világrengető problémán agyal, szimplán átsétál a földön fetrengő Melodyn. Még a lábát is letörölgetné benne, ha a váratlan bukkanónak köszönhetően le nem ejtené cuccait a földre. Cifra, egyáltalán nem hölgyhöz illő káromkodást hallat, majd pálcáját az ismeretlenre irányítja. Ha kiütné, még akár az ő fején is kísérletezhetne – fut át az agyán. Valakin úgyis ki kell próbálnia a krémeket, amiket az ellopkodott alapanyagokból fog kikísérletezni a későbbiekben.
-Sokan ismernek itt az iskolában? – méregeti a lányt. Talán észre sem venné senki, ha eltűnne egy ilyen jelentéktelennek tűnő diák. Mennyi unalmas klón jár már ebbe az iskolába, meg sem lehet őket különböztetni, mind ugyanúgy néz ki! Ez már kihívás lenne a javából: kimaszkírozni a hölgyeményt, hogy úgy tűnjön, mintha érdekes ember volna.
-Kiraktak a házadból, hogy egy faviskó mögött alszol? – kérdi kissé lenéző stílusban. Szánalmasnak tűnik a BK területén csövezni.


	Hozzászólásai ebben a témában

WE are the OMBOZIS!

Melody Clarwell
INAKTÍV

offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 69

Írta: 2014. július 4. 15:52

| Link

Nelli

Gondolkozásomban egy ideig nem zavar meg senki és remélem, hogy ez így is marad. Nem örülnék egy diák társaságának sem.
Sajnos reményeimben csalódnom kell, mivel egy lány belém botlik. Miközben ő azzal van elfoglalva, hogy felszedje a cuccait a földről én felkelek és leporolom magam. Megnézem a lányt és közben hozzám szól.
-Miért? Tervezgeted, hogy elrabolsz?-kérdezem gúnyosan. Nem azért, mert elképzelhetetlennek tartanám, hanem mert kicsit keveset néz ki belőlem, ha azt hiszi, hogy bármi komolyat tud velem csinálni. Igazából nem tudom, hogy azt gondolja megijeszt ezzel vagy csak azt hogy feldühít, de nekem most végképp nincs kedvem szócsatázni egy idegennel. Nem igaz, hogy nem talál jobb elfoglaltságot, mint hogy idejön és azt hiszi ilyen hülyeségekkel megbánt.
-Nagyon megsértettél-nézek rá szemforgatva. A pálcámat már én is elővettem, de csak akkor használom ha ő is. Szerintem eléggé lebecsüli, hogy milyen szinten vagyok a varázslásban, ha ennyivel próbál fenyegetni.
Otthon meg kellett tanulnom jól megvédeni magam, tehát elég jól párbajozok ahhoz, hogy egy tanulót legyőzzek. A sértései különösebben nem érdekelnek és éppen ezért én nem fogok csak úgy átkokat szórni, de ha ő igen akkor én nem fogom csak úgy hagyni magam. Várom, hogy mit fog csinálni annak fényében reagálok. Igazából úgy emlékszem láttam már ezt a lányt is, de nehéz megmondani annyi smink alól amit ő visel. Figyelmem közben nem lankad, hiszen tudom, hogy azzal magamat tenném védtelenné. Nem igazán tudom, hogy valóban lesz-e ebből komolyabb, de ebből a lányból kinézem. Lehet, hogy még örülnék is neki. Legalább letesztelném magamat. Igaz nem hiszem, hogy szükségem lenne rá, de ki tudja?

Utoljára módosította:Melody Clarwell, 2014. július 4. 16:04
	Hozzászólásai ebben a témában

Vadőrlak és környéke

Oldalak: [1] Fel

| Téma száljai