36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Weöres Ioana Médea
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 24. 17:40 | Link

Lasch tanár úr
öltözet.


Szeretek sétálni, mert közben kitisztul a fejem a sok gondolattól, ami általában idebent kavarog, és most még kifejezetten szép idő is van kint. Bár akad néhány felhő odafent, de pusztán cirrocumulusokat látok, közönséges nevükön bárányfelhőket, bár sosem értettem, mitől bárányok ezek a felhők. Annus néni azt mondta azért, mert hófehérek, mint a bárányok gyapja, pedig én azt a gyapjút mindig valami szürkés vagy sárgás színűnek láttam, sohasem ilyen fehérnek, talán csak abban van némi közös, hogy bodrosak. Ennek ellenére szerintem egyáltalán nem hasonlítanak bárányokra. Olyanok, mint minden rendes cirrocumulus - vékonyak, fehérek és nincs árnyékuk. A napfény is átszűrődik rajtuk, és kellemes érzés, ahogy melegét a bőrömön érzem, mindehhez meg frissen nőtt fű illata társul és virágoké. Kányádi sorok jutnak eszembe, amiket régen tanított még nekem Annus néni. Vannak vidékek gyönyörű tájak ahol a keserű számban édessé ízesül vannak vidékek legbelül szavak sarjadnak rétjein gyopárként sziklás bércein szavak kapaszkodnak szavak véremmel rokon a patak szívemben csörgedez csobog télen hogy védjem befagyok páncélom alatt cincogat jeget-pengető hangokat tavaszok nyarak őszeim maradékaim s őseim vannak vidékek viselem akár a bőrt a testemen meggyötörten is gyönyörű tájak ahol a keserű számban édessé ízesül vannak vidékek legbelül. Emlékszem, hogy egyetlen vessző vagy pont nélkül íródott az egész, és most villan csak át rajtam, miről is szól igazán nekem. Otthon. Ez a hely olyan hirtelen, mint ha otthon lennék. Talán a virágillat teszi, de éppen olyan, mint a Bükk fái között sétálni, és már szinte várom, hogy apa is előbukkan egyik mögül, mint amikor hazajött a névnapomra tavaly két egész napra, és lehunyom a szemem, remélve, hogy amikor kinyitom, ez tényleg az otthon lesz és nem egy számomra teljesen idegen vidék. Szokni igyekszem, de még mindig ijesztő. Közben azért lépkedek tovább a fűben, de behunyt szemmel megtalálni a megfelelő helyeket nem is olyan könnyű, mint gondoltam, főleg, ha ismeretlen a terep, így pillanatokon belül elcsúszom és sikerül elhasalnom a fűben. Azt nem mondanám, hogy megütöttem magam, csak kellemetlen maga a szituáció, de aztán elbódít a fű illata és hátamra fordulva elnyújtózom benne. Kisöpröm az arcomból éppen égővörös színben pompázó hajam, és nem zavar az sem, ha a ruhám zöld lesz netán, vagy kissé koszos, most csak elégedetten bámulok fel a cirrocumulosokra, amik mintha állnának az égbolton fölöttem, és próbálom felidézni az otthon minden egyes részletét, attól talán megnyugszom és elmúlik ez a szorongás, ami azóta dolgozik bennem, hogy apa eltűnt a szemem elől az iskola kapujában.
Utoljára módosította:Weöres Ioana Médea, 2014. március 24. 23:31
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Hunor Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 156
Írta: 2014. április 13. 22:23 | Link

Médea

Továbbra sem talált magának megfelelő házat a faluban, de tovább nem szórhatta a pénzét a csárdai szobára. Az iskola falai között se akadt olyan helyre, amit átalakíthatna szobának, ami kezdett kényelmetlen lenni a számára. Minden nap hoppanálni sem túl egészséges, hiszen bármikor amputoportálhat, és ha nincs segítség a közelben, könnyedén az életébe kerülhet. Szerencséjére még nem fordult vele elő, és nem is szeretné, ha megtörténne. Tökéletesen meg van elégedve magával, nem szeretné, ha valamelyik végtagja elveszne egy ilyen alkalommal.
Mai napra nem igazán tervezett semmit sem, így hagyta, hogy lába vigye, amerre szerette volna. Amint kiért az iskola falai közül, valami azt súgta neki, hogy nézze meg a birtokot. Igaz, egyszer már bejárta azt, de az idő egész kellemes, nem fog a négy fal között kuporodni. Tavasszal még úgy sem látta, ideje bepótolnia. Először a réten vágott át, ahova egész kellemes emlékek kötik. Ugyanis itt ismerhette meg azt a fiút, aki miatt az iskolába érkezett. Persze, először nem tudta, hogy a srác az unokaöccse, de végül kiderült, hogy Gergő az, és nem kellett túl sokáig keresnie. Azóta egész jóba lettek, bár tény, hogy nem sokat találkoznak. Hagyja, hogy Gergő tanuljon, és ellegyen a barátaival, illetve egykori nevelőszüleivel. Nem akart belépni a nevelőapa szerepébe, de az teljesen elüt a stílusától. Igyekszik úgy nevelni Gergőt, hogy az jó legyen neki, de ugyanakkor meghagyja azt a bizonyos szabadságot is, ami egy kamasz srácnak ilyenkor kell.
Gondolataiban elmerülve lépkedett tovább, útja egyenesen a vadőrlak felé vezetett. Nem emlékezett rá, hogy volt már itt, de teljes mértékben nem foglalkozik ezzel, mert éppen elkapta azt a pillanatot, amikor egy diák –feltételezi, hogy az– elesik. Ő, mint hősies lovag, azonnal meg is indult, hogy felsegítse az áldozatot, akit a föld magához szólított. Közelebb érve, meglepetten tapasztalja, hogy a lányon nem mutatkozott fájdalomra utaló jel, sőt, mintha jól is esett volna neki, hogy elesett. Azért szorult belé némi jó modor, ezért arcán némi aggodalom is kiült, majd megszólalt.
– Nem esett baja? Jöjjön, felsegítem. –ajánlotta fel a segítőkezet, és ha a lány elfogadta, akkor természetesen felsegítette a földről. Amennyiben nem kelne fel, úgy leült mellé, majd ismét megragadta a szót.
– Ha fáj valamije, felkísérhetem a gyengélkedőre. Egyébként új diák? Csak mert még nem láttam erre. Lasch Hunor Zalán Professzor vagyok, örvendek a találkozásnak. –mutatkozott be illedelmesen, és ha engedték, akkor kezet is csókolt a hölgyeménynek. – Szabad tudni a nevét? –nála természetes volt, hogy magázza a diákokat, ameddig el nem jutnak addig a pontig, hogy felajánlja a tegeződés lehetőségét. Természetesen nem ellenkezett, ha a beszélgetőpartner hamarabb szeretne átváltani arra a stílusra, csak neki az már egy kicsit közelibb kapcsolatot jelentett. Ez pedig egyelőre az ismeretlen diákkal nincs meg, de kitudja, hogy mit hoz ez a találkozás.
Hozzászólásai ebben a témában
Weöres Ioana Médea
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 20. 22:52 | Link

Lasch tanár úr

Behunyt szemmel egészen otthon érzem magam, de mint kiderül, ez pusztán illúzió, a talajt ugyanis nem ismerem, és meglehetősen hamar elcsúszom. Elhasalok a fúben eredményként, aztán nem kell sok, hogy elnyújtózzam. Már behunyt szemmel élvezném a napsütést, azon igyekezve, hogy felidézzem az otthonom minden részletét, amikor valaki elállja előlem a napfényt és afelől érdeklődik, hogy nem esett-e bajom. Kinyitom a szemem, és megrázom a fejem, majd gyorsan fel is tápászkodom megtámaszkodva a könyökömön először, majd kinyújtva a karom felülök.
- Nem, köszönöm. Igazán kedves, de tényleg semmi bajom. Igaz, elcsúsztam, de minden rendben. - igyekszem biztosítani gyorsan, hogy nem kell miattam aggódni egy pillanatig sem. Vissza is dőlnék a fűbe bámulni a bárányfelhőket még egy kicsit, de meglepetésemre letelepedik mellém. Hát, ma se fogom tovább tanulmányozni az égboltot, no de ez nem ok arra, hogy elszomorodjak. A társaság mindig is jót jelent, például fejleszthetem meglehetősen gyatra szociális készségeimet. Kedvesen rámosolygok, majd kezet nyújtok neki a bemutatkozáshoz mellékelten, ahogy az szokás, és bár mondanám a nevem, kissé elakad a szavam a kézcsóktól. Annyi minden van, amivel zavarba lehet engem hozni, ez pedig határozottan az egyik olyan cselekedet, amit nem tudok nagyon hogyan lereagálni. Azaz de: vörös leszek, mint a hajam. Én se lennék igazi úri hölgy sose, még szerencse, hogy nem egy ilyen nagyon lovagias korba sikerült születnem. Pislogok párat zavartan, és igyekszem újra elmosolyodni, majd addig is eljutok, hogy megszólaljak végre.
- Weöres Ioana Médea, elsős mestertanonc a levitában, viselkedéselemző szakiránnyal. Örvendek. A... a professzor úr... ön tanítja a mágiatörténetet és a legilimenciát? Mintha... nem, pontosan emlékszem az ön nevére az órarendemben. Ne vegye zokon, de ön igazán... fiatal. Valahogy sokkal öregebb embert képzeltem ezekhez a tárgyakhoz, akinek már madárfészek is lehetne a szakállában, és már nem feltétlen emlékszik mindenre, amire kellene... huh, bocsásson meg, összevissza beszélek. - és tényleg összevissza beszélek. Egy kézcsókkal annyira zavarba lehet hozni, hogy mindent kimondok, ami eszembe jut. Igaz, máskor sincs ez másként, de összeszedettebb vagyok.
- Igazán gyönyörű az időnk van, mintha már május lenne, pedig odébb van még az. - jelentem ki, felpislogok az égre, és te jó ég, na most szeretnék nagyon nem itt lenni. Éppen égetem magam az egyik leendő tanárom előtt, mert a társalgásban béna vagyok, ha nem a kedvenc témáimról van szó. Hajaj, vajon mennyi idő kell, hogy elkönyvelje, hogy tisztára lüke vagyok?
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Hunor Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 156
Írta: 2014. május 6. 21:56 | Link

Médea

Könnyedén kideríthette volna, hogy a fűben heverésző lány egy diák, vagy nem, de a képességét ilyesmire nem használja. Illetve használja, de csak akkor, ha a szükség azt kívánja. Ebben az esetben nem kellett alkalmaznia, hiszen hamarosan megtudja a hölgyemény nevét. Ám előtte hogylétéről érdeklődött, hiszen az aggodalom kiült az arcára. Éppen csak annyit látott, hogy Médea elcsúszik, és már a földön van, így jogosan feltételezhette azt, hogy baja eshetett. Hamar megtudja, hogy beszélgetőpartnerének jól van, ezért aggódó arca mosolyt vett fel.
– Örülök, hogy nem esett baja, de azért szóljon, ha netalán rosszul érzi magát. –kész arra, hogy felkapja a hölgyeményt, és felszaladjon vele a Gyengélkedőre, ha úgy adódik. Az aggodalom kinyilvánítása utána következett az, hogy a professzor bemutatkozott, és kezet csókolt. Médea reakciója nem lepte meg, hiszen nem ő volt az első, akit zavarba hozott az e fajta köszöntéssel. Bemutatkozását, és további megjegyzéseit figyelemmel hallgatta, s a végén mosolya nagyobb lett.
– Igen, én tanítom mind a két tantárgyat. Inkább veszem bóknak, sem mint zokon. Nem maga az első, aki ezen meglepődik. Úgy értem, hogy nem egy idős Professzor tartja a Mágiatörténetet. A Legilimencia más tudomány, de mivel mind a kettőt szeretem, ezért mind a kettőt tanítom is. Az egyik elméleti, a másik inkább gyakorlati oktatást kíván, nem férne össze a kettő, én mégis megoldom. Nincs gond. –jegyezte meg kedvesen, de legfőképpen nyugtatás képpen. Érzi, hogy ez a kis közjáték azért volt, mert Médea zavarban van a kézcsók miatt. Ezért nézi el neki, hogy összevissza beszélt.
– Ez a csodás a tavaszban. Néha meleg van, néha szakadó eső. Ön melyiket szereti? –érdeklődött, miközben ő maga is felnézett az égboltra. Csodás látvány volt, ahogyan a felhők átúsztak felettük. Miután eleget csodálkozott az égbolton, tekintetét ismét Médeára irányította, hogy a választ megkaphassa. Amint megtörtént, ismét egy kérdés ragadt nyelvére, amit pillanatokon belül fel is tett.
– Mi fogta meg a viselkedéselemző szakban? –ha már tanítani fogja, és úgy hozta a sors, hogy órák előtt találkozhattak, akkor szeretne többet is megtudni a diákjáról. Bizonyára eszes hölgy, ha a kékeket erősíti, hiszen azt hallotta, hogy oda azok kerülnek, akiknek éles elméjük van. Természetesen mindenhol akad kivétel, de nem Médea az, akiről azt hiszi, hogy nem illene a házába.
Utoljára módosította:Lasch Hunor Zalán, 2014. június 9. 10:48
Hozzászólásai ebben a témában
Weöres Ioana Médea
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 10. 04:41 | Link

Lasch tanár úr.

Igazán segítőkész társaságom akad pillanatokon belül, akiről az is kiderül, hogy a tanárom lesz az elkövetkező egy évben, a jövő tanévről meg még nem érdemes nagyon tárgyalni, de megeshet, hogy akkor is. Kezdetnek már az is tökéletes bemutatkozás lenne a részemről, hogy sikerül elesnem, bemutatva, mennyire béna tudok lenni, de mintha ez nem lenne elég, kezet csókol nekem egy udvarias, sőt már inkább lovagias gesztussal, amitől olyannyira zavarba tudok jönni, hogy összevissza beszélek minden hülyeséget, ami csak az eszembe jut. Megrázom a fejem arra határozottan, hogy bajom lenne, mert tényleg nincs, hamarosan meg már én is ülő helyzetre váltottam, mert kissé furcsa lenne úgy elterülve maradni a fűben, mint fél perccel előtte, én legalábbis rosszul érezném magam tőle. Egyszóval felülök, felhúzom magam elé a lábaim, és átkarolom őket, térdemen támasztva meg az állam. Egyelőre ez így tökéletes választásnak ígérkezik, addig is figyelek, majd meglepetten kerekednek el a szemeim és kérdőn húzom fel a szemöldököm arra, amit a tárgyairól mond.
- Miért ne férnének össze? Nem úgy van az, hogy a legilimencia külön tanulható képesség? Mármint úgy értem, hogy nem kellett a tanár úrnak ehhez egy olyan nyakatekert képzési irányt összeszerkesztenie, mint matek meg rajz, vagy fizika és torna, meg ilyenek, bár ha jól tudom, itt olyat is lehet, mert engedi a rendszer. - jelentem ki máris, rákérdezve, mire is gondolt, mert ha arra, amire én, akkor nekem ez a megjegyzés kissé sántít, és tanár vagy sem, képes vagyok én bármire bárkinél rákérdezni, ha úgy érzem, hogy valami nem egészen stimmel szerintem. Az időjárásra is sikerül kitérni, ami általában már szinte kötelező beszédindító téma tud lenni, jelen esetben pedig elterelőnek szántam. Kissé elgondolkodom a kérdésen, de nem kell sok idő, hogy rá is vágjam a választ.
- A tavaszi záporokat igazán szeretem, mármint azokat, amikor még a nap is süt - mondom, és neki is fognék keresni valami folytatásnak megfelelő kérdést, de megelőz a sajátjával. Miért lettem viselkedéselemző... Miért is lettem viselkedéselemző? Azért, mert Mark Twain szerint olyan dolgokat kell csinálni, amiket az ember nem tud, így aztán tudni fogja, én meg az emberekkel eléggé hadilábon állok, tehát gyakorlás kell ehhez. Rengeteg gyakorlásra van szükségem.
- Mert a többi még ennyire sem vonzott. Azaz, a jogi asszisztens dolog még tetszett, de ha azt akarok tanulni, akkor otthon választom egyenesen a jogot és azt végzem el, ez a mugli viselkedéselemző azonban nem is rossz, ha már egyszer muglik közül jövök - válaszolom, enyhe vállvonás kíséretében, arcomon egy félmosollyal, majd futólag rápillantok, még mielőtt visszafordulnék a fű felé, és elkezdeném kiirtani magam körül az összes kis boglárkát.
- A tanár úr hogy lett mágiatörténész? - nájsz, aranyom, egyből a közepébe, minden vacillálás nélkül, így kell ezt csinálni, legfeljebb nem válaszol, nem igaz? Ha már egyszer beszélgetünk arról, hogy én miért választottam azt, amit, ugyanolyan jogosnak érzem, hogy megkérdezzem tőle én is ugyanezt, aztán máris kíváncsian várom a választ.  
Utoljára módosította:Axel Sebastian Sjölander, 2014. június 11. 14:22
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Hunor Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 156
Írta: 2014. június 11. 14:16 | Link

Médea

Kérdését és magyarázatát nem értette, talán elbeszélhettek egymás mellett. Mindenesetre nem szakította meg Médea szavait, hanem utána reagált a felmerülő kérdésre, és az utána következett monológra
– Lehet félreértett, vagy most én értettem félre magát, de én arra céloztam, hogy a két tantárgyam nem fér össze. Hiszen a Mágiatörténet inkább elmélet, a Legilimencia pedig gyakorlati oktatást kíván. Utóbbi azért jóval több odafigyelést igényel, hiszen gondoljon bele. Egy képzetlen tanonc megpróbálja kifürkészni a társa gondolatait, és ahelyett, hogy sikerrel járna, teljesen elme károsulttá változtatja az legilimentálódott személyt. Tanulható a dolog, ezért vagyok itt, hogy akik fogékonyabbak a Legilimenciára, azokra odafigyeljek és Legilimentort képezzek belőlük. –magyarázta a dolgokat, remélve ezzel, hogy most már meg fogják érteni egymást. Ha nem erre gondolt a beszélgetőpartnere, azt úgy el meg fogja neki említeni a lány. Az időjárásos kérdésére kapott válaszra csak bólogatott, utána pedig át is tértek a lány szakjára. Pontosabban arra, hogy miért is választotta ez Médea.
– Nem baj az, ha az ember meg akarja ismerni az olyanokat is, akik másmilyenek. Most értem ez alatt azt, hogy még a legtöbb varázsló elzárkózik a mugliktól, mégis vannak olyanok, akik nem. Pedig a muglik is emberek, csak varázserő nélkül, és más felfogásokkal. –vonta meg vállát a kisebb monológ után. Neki nincs semmi problémája a muglikkal, kifejezetten jóban is van néhányukkal, és ha úgy adódnak, képes lenne megélni a másik világban is. Utána érkezett egy olyan kérdés a lánytól, amit már jó párszor megkapott. Mosolyra húzta a száját, és úgy kezdett bele a válaszadásba.
– Még akkor beleszerettem a Mágiatörténetbe, amikor kisiskolás voltam. Sokan voltak úgy vele, hogy unalmas, és csak ömlesztett szöveg az egész, de engem mégis megfogott. Érdekelt, hogy régen milyen felfogás volt a boszorkányságról, a boszorkányokról és arról, hogy miként ítélték el őket. Tudom, morbidnak hangzik, hogy vonzott a boszorkányégetés, és a vele járó procedúrák, de nem kaphat az ember teljes képet arról, amiről a felét nem ismeri. Így nem volt kétséges, hogy Mágiatörténész szakot fogok végezni. –adott kimerítő választ Médeának, és várta a következő, esetlegesen felmerülő kérdést.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék