36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Apáthy Hanka
INAKTÍV


Bájitaltan TS,
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 4538
Írta: 2014. február 11. 19:04 | Link

Márkócska ^^

Kicsit ki kell szellőztetnem a kobakomat, mert a szőkéknek is kell néha a friss levegő, még a sok magolástól elmenekülnének a hajszálaim. Ezért hát kilógok a szabadba - gondoltam magamban, majd kabátot, sálat kanyarítok magamra és elhagyom a gólyalakot, mely az elmúlt pár napban, mióta idejöttem, otthonomul szolgált. Bujdokoltam arról a helyről, bármit megtettem volna, csak ne kelljen ott lennem, de az éjszakákat nem tudtam elszabotálni. Otthon, ahol a szüleimmel élek, nagyon nagy földterületünk van, gazdasági terület, mindenféle zöldség és gyümölcs megterem, csak ki kell menni és leszakítani egyet. Apám halálosan öntudatos ember, aki nem szorul senki segítségére és engem is úgy nevelt, hogy megoldjam a gondjaimat. Persze van olyan, hogy nem boldogulok, ilyenkor anyám szokott súgni néhány értékes tanácsot, de azért általában jól elvagyok. Az otthoni idők emléke úgy látszik elhatalmasodik rajtam, mert kifelé indulok a suli birtokának határai irányába. Nem jártam még erre, erre sem, sok minden van, amit még fel kell fedezzek. Szőke tincseimet felkínálom a szélnek, hagy tépje, kócolja össze-vissza, kénye, kedve szerint. Arcom a szélnek fordítom, hogy teljesen kitisztuljon a fejem, miközben a lábaim meg sem állnak a Vadőrlakig. Tavasz lévén gondolom még nem él a veteményes, csak néhány eltévedt káposztafejet látok, ahogy magányosan álldogálnak a pusztaság közepén. Levelük itt-ott megsárgult, megbarnult fonnyadozik, aztán mintha egy futó sárgarépát is felismerni vélnék. Megrázom a sörényemet. ~ Ideje volt már szakítani a Jóslástan könyvemmel, még a végén teljesen begolyózok a sok tanulástól. ~ Sajnos év végén érkeztem, előttem a vizsgák réme tornyosul, s még nem tudom, hogy fogok megküzdeni vele, de mennie kell. Apám nem ismer más jegyet, csak a kiválót, de talán most kénytelen lesz megismerkedni egy trollal is. Leguggolok a senyvedő káposzta mellé és elmesélem neki a bánatomat.
- Helló fejecske! Nem fázol idekint? Vagy te is szellőzteted a fejed? Tudod, jó lenne már egy normális szobában ébredni és nem azon a sivár tömegszálláson! -
Utoljára módosította:Apáthy Hanka, 2014. február 11. 19:41
Hozzászólásai ebben a témában

What is apathy? I don't know and I dont't care.
Varjassy Márk
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2014. február 12. 22:02 | Link

Hannus

Márkot határozott és komoly célokkal sodorta ide a sors. Szüksége volt a friss levegőre, természetesen nem egészségmegőrzés okán, hanem hogy azon rontson. Ha a faluba nem lehet kijutni, ez a legkézenfekvőbb megoldás hogy kisétál idáig. Télen s kora tavasszal amúgy sincs sok látnivaló erre, így se diáktárs, se tanárok, filozófiai magányban pöfékelhetett senkitől se zavartatva.
Ezek a kiruccanások váratlan felfedezésekkel is gazdagodtak az idő során. Egyszer elhajított egy séta közben elcsámcsogott almát, s mikor legközelebb arra járt, hiába volt bokáig érő hó, azokból a magokból egy egészen kicsiny kis csemete nőt ki, nagyjából Márk térdéig érő, rajta egy ugyanolyan almával, amit megevett. Igaz, miután letépte, a fás része rögtön elhamvadt, de a gyümölcse ízletes volt, mint elődjének. (Arra csak utólag gondolt, hogy ismeretlen és varázseredetű tárgyakat, ételeket tilos a szájba venni, de hát kimaradt a varázsóvi középső csoportja). Kész Kánaán volna ha hajléktalan lenne, s nem az iskola egyik diákja, aki manókoszton éldegél és hizlalják.
Egy másik alkalommal körtével csinálta meg ugyanezt, gondolván, megnézné növekedés közben is ezt a varázslatot, de akkor nem járt sikerrel. Aztán se a harmadik, se a negyedik alkalommal, a gyümölcsök másnap békésen rothadtak a latyakban. A sok hiábavaló kísérletezgetés után legközelebb egy egész táskányi maradékkal érkezett. Földmérő eszközök hiányában olyan egy-egy nagylépécsnyi távolságban hintett el mindenfélét, banánhéjat, dinnyemagvakat, epernek azt a zöld részét. Szinte az egész kertet beültette. Másnap meglett az eredménye, ugyanis kiderült, a ház hátsó részének, három márk-lépésnyi négyzetméterén keltek ki a dinnyemagvak. Ezen felfedezés örömére rögtön elragadta Márkot a kapitalista szellem, s beindult a monokulturális termesztés és feldolgozás. A csikkeket amit rendszerint a kis szütyőjébe gyűjtöget, ezen a területen szórta szét, azok helyén pedig másnapra szép szál dohánylevelek mosolyogta vissza Márka. Nagy óvatossággal tördelte le őket, a következő hétvégén pedig széles vigyorral nyújtotta át az egyik falusi bácsinak - aki szintén nagy dohányos, megismerkedésük oka a közös szenvedély -, hogy kezdjen vele valamit, mert Márk értelemszerűen nem tud, aztán fele-fele arányban osztozzanak rajta. Így oldódott meg a srác akadozó ellátása, ha a baglyok nem jöttek olyan sűrűn keresztanyjáéktól.
Ma is a termést szedte, ültette egyből az új "palántákat". Az időjárás kis macerát okozott, s a sarat se úszta meg, kézfeje és egy helyen az arca is olyan lett. Ebből a nagy munkából véletlen felpillantva látta meg, hogy sokáig nem marad egyedül. Egy szőke lányt sodort felé a szél. Na csak ezt hiányzott - gondolta mérgesen -, hogy lebukjon mit tevékenykedik itt, de sietve elhessegette az aggodalmát. Ugyan ki jönne rá, hisz maga a srác se látott sokáig szüzen dohányt? Azért inkább a rejtekben maradást választotta. Behúzódott a kunyhó másik oldalába, s onnan leskelődött óvatosan kifelé, mi célban erre az iskolatársa. Úgy tűnt elefántcsonttornyi magány, habár egy káposztával megosztani nem túl magasztos Márk számára, valszeg egy költőnek sem. Ennél még a borostyán is jobb lenne ami a fal sarkán felfutott egészen a tetőig. Akkor miért ne segítene a lányon, a saláta úgyse fog megszólalni?
- Tudom, így érzem én is magam!
Szólalt meg a fiú, inkább kevesebbet mint többet éppen csak kihajolva a fal mögül majd gyorsan vissza. Így viccesebbnek ígérkezik.
Hozzászólásai ebben a témában

12
Apáthy Hanka
INAKTÍV


Bájitaltan TS,
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 4538
Írta: 2014. február 14. 00:25 | Link

Márkka©

Hogy egy káposzta megszólaljon? Ki hallott már ilyet? Apám kertjében volt néhány különleges, mágikus zöldség, például, amelyik ugatott, mert képes volt utánozni pár hangot. Persze ne képzeljük, hogy hangszála is volt, de hangadó szerszámmal rendelkezett, meg ne kérdezzétek mifélével. Apám szeretett kísérletezgetni ilyenekkel, aztán büszkén mutogatta a barátainak, amikor összegyűltek nálunk egy kis beszélgetésre. Nem örültem apám ilyetén hobbijának, mert sokszor találtam magam a veteményesben kapálgatva, ami amúgy jó volt, mert lehetőséget adott rá, hogy a gondolataimmal lehessek, de nem mindig akkor vágytam volna rá, amikor azt csinálnom kellett. Mágiával is megoldhattam volna, meg is tettem, ha nem figyelt oda az öreg. Ám beszélő káposztát még apám sem látott, de itt van egy mégis a szemem előtt. A szemem csalhatott, a fülem azonban nem, a hang mintha a hátam mögül jött volna. Hátranézek óvatosan, csak fél szemmel, hogy ne ijesszem el a tréfás kedvű manót, mert ki más űzne velem ilyen mókát. Meg is vagy! Még épp elkapom tekintettemmel, ahogy visszahúzódik takarásába a kis gézengúz. A szemtelen fajzatja, mit nem képzel a kis pimasz? Biztos a kastélyból való lehet, de mit keres ilyen messze idekint, amikor bent lenne a helye? ~ Na, ha viccelődni akarsz kiskomám, akkor üsse kavics, eljátszogatok én veled.~ gondolom magamban somolyogva, és tettetett ijedtséggel akkorát ugrok helyből hátra, hogy egy szöcske is megirigyelné a teljesítményt, aztán visszalopakodok a káposztához, aki ha lenne értelme, jót röhögne rajtam vagy csodálkozna, hogy milyen egy idióta vagyok, de szerencsére nincs így, legalábbis szerintem. Lehajolok hozzá megint és megkérdezem.
- Te tudsz beszélni? A káposztafejek nem szoktak. Beviszlek szívesen a szobámba, ha akarod. Hm?
Hozzászólásai ebben a témában

What is apathy? I don't know and I dont't care.
Varjassy Márk
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2014. február 14. 18:58 | Link

Hannus

Így kertészkedni, s magasröptű gondolatokat folytatni, egy káposztát megszemélyesítve, társa benne pedig egy szőke lány... Filozófusok és mágiaelmélettel foglalkozok is megirigyelhetnék, annyira unikum ez a helyzet. Úgy tűnt nem vették észre, de a hangját se mérték be pontosan, így Márknak kellene jobban felemelnie a sajátját, viszont úgy félő hogy lebukna. Még egyszer kikukkantott hát a leányzó kérdése után, talán egy picit gyorsabban is, ideje nem volt hogy végiggondolja, hogy esetleg őt ugrathatják viszont. Történhetett volna így, de szúrós tekintett helyett a lány feneke szúrt szemet a srácnak.
- Oh nagyon örülnék valami szép meleg szobának! - Címezte szavait annak a testrésznek - Itt kint egyedül télen-nyáron unalmas, mindenki egy nagy tökfej!
Ez így rendjén van, ha tudna beszélni a Márk által megszemélyesített káposzta, biztosan ezt mondaná. Fülelt, hátha közbeszól valamelyik ténylegesen beszélő növény, de egy se akadt aki meghazudtolná őt. Viszont ha sokáig akarja ezt játszani, akkor valamit ki kellett találnia gyorsan.
A háznak azt az oldalát ahol ő állt, egy harkálycsalád támadhatta be, mert szinte egy akkora lyuk tátong rajta, amibe még a fiú keze is beférhetett volna. Eddig sose gondolt rá hogy bekukkantson rajta keresztül az elhagyott lakba, hisz ugyan mi érdekes lenne ott? Most megtette, de sokat nem, csak a szemközti oldalt látta, meg egy egészen halvány kis lyukat, ahonnan fény áradt be a másik oldalról. Erre volt ténylegesen kíváncsi. Akkor csak azt kéne elérnie, s valamelyest kitágítania, hátha elég rothadt már ott is, na meg odacsalogatni a lányt. Így a srác "láthatatlansága" is megmaradhatna.
- Ám ha közelebb jönnél jobban halhatnál engem - kezdett hozzá a spontán történethez Márk, mindenféle komolyabb ismeretek nélkül az alapítókról - mert... mert én a Levita ház első fejének a szülötte vagyok. A szerelmének akart átadni, hogy örökké virágozzak neki, míg Richárd érzései megvannak, de sajna nem tudott már időben odaadni. Ezért kiültetett ide bánatában, hogy soha ne is lásson többé, én pedig soha senkinek nem mutattam meg igazi lényemet. Azért tetszelgek itt szottyos káposztának, mert a sorsom nem teljesíthettem be. Bassz.m.g!
Meglehetősen drámai és hirtelen zárt lett az elnyújtott monólog, ugyanis hamar kiderült, nem hogy a másik lyuk nem lehet nagyobb, de az első is szűkösnek bizonyult olyannyira, hogy kissé beszorult a srác balja.
Hozzászólásai ebben a témában

12
Apáthy Hanka
INAKTÍV


Bájitaltan TS,
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 4538
Írta: 2014. február 16. 05:55 | Link

Márkka©

Ez a suli roppant jó helynek ígérkezik, felettébb mulattató dolgok történnek itt az ember lányával, és ennek nagyon örülhetek,mert otthon leginkább az unalom esz meg, meg néhány ragadozó növénybestia, a kiskertből. Azokat persze nem lehetett megfőzni, mert szigorúan védett objektumok voltak, és csak nőttek, nőttek, évről-évre nagyobbak és veszélyesebbek lettek. Kapálás közben a bokámat rágcsálták és ez a fordított felállás, amikor nem te eszed meg a borsólevest, hanem a zöld bogyó fal fel téged, nem volt ínyemre. Apám azonban imádta őket, pátyolgatta és oltalmazta, így amikor az egész Világegyetem megszűnik majd létezni, a kertünkben terjengő zabáló óriások még mindig ott fognak fogat csattogtatni és csak a végelgyengülés vagy a peronoszpóra viszi őket a sírba. Ha valóban létezne ilyen beszélő káposzta, mint ez itt előttem, küldenék belőle magot otthonra, legyen kivel beszélgetnie az öregnek és legalább nekem nyugtot hagyna. Hanem, ugye, mint tudjuk ez csak azt jelenti, hogy valaki szórakozik velem, de nem bánom, egyelőre élvezetes. Kérdésemre a válasz logikus, ám félreérthető, és ha az, akkor én félre is értem.
- Melegágyba a fagyérzékeny palántákat szokták ültetni, te pedig, ahogy nézem, már kinőttél abból a kórból. De nehogy azt hidd, hogy szívtelen vagyok, majd keresek neked valami üvegházat, vagy fólia sátrat, ha cserébe megígérsz valamit. Beszélő káposztaként, kuriózum vagy, apám biztosan örülne a magodnak, ha lennél olyan kedves, adni nekem belőled. - Azt gondolom, fair ajánlat ez egy zöldségnek, aki többnek képzeli magát, mint ami valójában. Na, tessék, már meg kezdem teljesen beleélni magam abba, hogy ez tényleg beszél és gondolkodik, pedig ez az egész csak egy játék, mint tudjuk. Óvatosan hátrébb tekerem a fejem, mintha csak véletlenül tenném, ne keltsen gyanút a mozdulat, hátha a kis humor Harold lelepleződik, de egyelőre senkit nem látok, a hang irányában.
Megható történet kezd kibontakozni, a káposztafej sanyarú sorsáról, igazán mesébe illő, meg a Levita is benne van a sztoriban és akkor kezd már gyanússá válni, hogy nem egy manó poénkodik itt velem, és ez a gyanú csak fokozódik, amikor egy olyan szó hangzik el, aminek nem kéne. Erre már önkéntelenül is hátrakapom a fejem és egy kilógó ruhadarabon akad meg végre a tekintetem. Hagyom még az illetőt abban a hitben, hogy nem sejtek semmit és sajnálkozásom fejezem ki az eset kapcsán.
- Ó, ez igazán borzasztó lehet. - Egyre közelebb lopózom a hang forrásához, szeretném már látni a fizimiskáját. Lecsendesítem lépteimet, amennyire tudom, mögé osonva már látom a vörös hajkoronát és hogy a srác én korombeli, talán kicsit idősebb lehet, és azt is látom, hogy a saját kelepcéjébe sétált bele. Kajánul elvigyorodom, most rajtam van a sor a poénokkal.
- Én is szívesen látnám már, hogy hogy festesz igazi önvalóban, és ahogy nézem, te nem is káposztafej vagy, hanem egy hatalmas nagy tökfej. Zöldségnek zöldség, de te annyira az vagy, hogy nem csak zöldségnek nézel ki, hanem zöldségeket is beszélsz. - Hátra kéne fordulnia, hogy meglásson, szavaimból már tudnia kell, hogy lelepleztem, de láthatóan nem tud szabadulni. Úgy járt, mint a kísérletbeli majom, aki a szűk üveg nyakán benyúlva, megragadta a benne lévő banánt, de visszafelé már azzal együtt nem fért ki a keze, de a banánt nem engedte el.
- Ki vagy te mákvirág? De az igazat mondd, mert különben elültetlek az erdőben. A foglyom vagy.
Utoljára módosította:Apáthy Hanka, 2014. február 16. 06:26
Hozzászólásai ebben a témában

What is apathy? I don't know and I dont't care.
Varjassy Márk
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2014. február 20. 22:57 | Link

Hannus

De még is miért? Még is hogyan? Ha kviddicsezne, ahogy eltervezte hirtelen szalma-fellángolásból, akkor volna csak olyan vastag karja a sok gurkó tereléstől, de nem, időben elállt a nagy ötletétől. Szükség esetén máshogy is szétverhetné a képét, s az edzőmeccs amit végignézett, azok után a kviddics a legutolsó dolog amivel komolyabban foglalkozna. Megmarad amatőr szinten a haverokkal. A lehetséges okok közül ezt kizárva, tovább keresve a talányt a gondjára nem érzékelte, hogy már fordítottan irányítják a beszélgetést, s nem Márk tartja azt a kezében. Mintha csak a fejében olvasna a lány, vagy csak látná őt, amit képtelenségnek tartott abban a pillanatban, annyira jól esett a fiúnak a részvét, hiába inkább szólt szegény káposztának, de az szinte már elválaszthatatlan tőle. Épp megköszönte volna hálás szavakkal mindezt, amikor neki is lesett, hogy lelepleződött. Teljes életnagyságban pillanthatott vissza a lányra, immár előröl is, nem csupán hátulról "megcsodálva". A helyzet ahogy most találkoztak, lehetett volna sokkal kellemesebb is, na de ezt dobta a gép, meg Márk hülyesége.
- Na szépen vagyunk, ne legyél már egy növény érzelmi színvonalán hanem inkább segíts kérlek! - Talán kissé gorombábban szólt, mint máskülönben tette volna, hiába ott a szívességkérés is a végén, de szorult helyzetben mindenki kifordul kicsit önmagából. A kérdést amilyen egyenesen jött, úgy el is engedte a füle mellett. Előbb szabadulna innen, mert kénytelen így beismerni, de de facto tényleg a szőkeség foglya. Ha legalább a pálcája a szokott farzsebében lenne, de helyette a dohányos szütyője mellett hever.
- Ilyen hajszínnel amúgy is valami elsős navines lehetsz, 'szal kötelességed is segítened! Főképp, hogy prefektus vagyok!
A túlélési kényszer nagy úr - talán picit túlzás a helyzetértékelés -, s emiatt a füllentést se veti meg. Hazudni sose szokott, elhallgatni annál többet, tehát ez csak egy füllentés, amitől senkinek se lesz semmi baja! Csak ehhez kellene egy kis szerencse, hogy ne egy házból legyenek ők ketten, na meg a többi prefit ne vágja a lány. Maga Márk se tudja, akkor másnak is fölösleges. Míg várta a hatást a fogvatartóján, eszébe jutott valami. Hogy az mennyire részletkérdés, hogy Márk se eridonos a vörös hajával, az végképp nem számít...
- Talán elég volna ha pálcával megérintenéd a lyuknál, biztos valami madár csapda, nekünk is van otthon hasonlónk!
Nagy nagy talán, egy álprefi se birtokolhat minden varázsigét a-tól zs-ig, amivel segíthetne magán. Anyja használ otthon egy hasonló kis bűbájt a túlnépesedett furkászok ellen, s az az illetéktelen behatolók érintésére összezsugorítja a lyukat, amin befele igyekeznének. Egy kis emberi rá segítséggel könnyedén mehet vissza a szabadba, minden baj nélkül.
Utoljára módosította:Varjassy Márk, 2014. február 20. 23:03
Hozzászólásai ebben a témában

12
Apáthy Hanka
INAKTÍV


Bájitaltan TS,
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 4538
Írta: 2014. február 22. 21:11 | Link

Márkka©


Hányszor lehet ránk sózni a Beatlest? Azok is a gombafejükkel egy csokornyi zöldség. Mondjuk azért a tök még mindig jobb. Vigyorogva néztem a verdeső madárkát a vöröslő céklafejével, ahogy hiába erőlködik. A szerencsétlen. Ha most rellonos lennék, jól itt hagynám a fenébe, pláne, hogy sérteget, de sajna levitás vagyok, és köt a ház becsülete, ezért maradok, de a számat nem köti be senki szerencsére.
- Még sértegeted a zöldségeket, te troll agyú? - Az ember a saját viccein tud a legjobban kacagni és közben baromi elégedett, lám-lám milyen briliáns humora is van őneki. Én sem ütöttem el az átlagtól ebben a tekintetben, és nevettem magamon, a srácon, aki egyre inkább a kétségbe esés játszott.
- Fogod te ezt még szebben is kérni, ha majd már eleget ácsorogtál itt, mint árva tök, a káposzták között. - Hátat fordítottam, és leültem a sarkamra, gyönyörködve a látványban. Milyen szép is ez! A bátyáim jutottak az eszembe, igen, azaim is vannak, balszerencsémre, akik gyakran törtek borsot az orrom alá, legkisebb lévén. Az elégtétel miattuk volt elsősorban, de ezt Márk nem tudhatta. Mikor azonban egy újabb sértésnek számított kijelentés hagyta el a száját, felemelkedtem és rávillantottam mind a 32 fogamat.
- Én navinés? Véletlenül jártam arra tegnap, de hogy azzá váltam volna ennyitől, azt nem hiszem. Levitás vagyok, és Hanka a nevem. legyél szíves becézgetés nélkül kiejteni, ha a szádra veszed! - Úgy belelendültem a szónoklatba, hogy az utolsó szavát azonnal fel sem fogtam, csak utólag esett le a tantusz, amikor már késő volt bármit is visszaszívni. Szívni most én fogok, a fogamat is, meg egyébként. Nem vagyok ijedős, de egy büntetés lehetősége elgondolkodtatott. Jobban szerettem büntetést tanártól kapni, már ha lehet ilyet mondani, hogy szeretek, mert azok valahogy kíméletesebbek. Meg velük az ember eleve udvariasabb.
- P-pre-fi vagy? - Ó, ezt nem tudtam. Ne haragudj! Nem ismerem még a házirendet, de tudtommal nem sértettem meg, vagy igen? - Afeletti aggodalmam, hogy megszegtem valami szabályt, amiről nem is tudtam, hogy például tilos iskola idő után káposztafejjel beszélgetni vagy valami hasonló. Már bántam, hogy elárultam a nevemet, le sem tagadhatom, hogy ki vagyok. Nem ismertem személyesen egyetlen prefit sem, a neveik sem érdekeltek eddig, vagyis nem tudtam, hogy igazat mond-e, de fel sem tételeztem, hogy hazudik. Nagy elképedésemben csak megkövülten álltam ott, aztán kapkodva kerestem a pálcámat, fejemben meg a megfelelő varázsigét. ~ Hogy is volt az a ...~ Előtört a legrosszabbik énem. Zavaromban és görcsösségemben még azt is elrontottam, amit pedig jól tudtam. Apám fejembe vert néhány hasznos trükköt, de most semmi nem jutott eszembe, illetve igen, de nem voltam semmiben sem biztos. ~ Reduktio vagy Relaxio? Melyik kell ide, melyik a növesztő átok, ami megnövelheti a lyukat? ~
- Várj, várj, azonnal segítek! - biztosítottam a kis vöröst a jóakaratomról, és a pálcámért kotorásztam a zsebemben. Mióta itt vagyok, még nem használtam, otthon is csak elméletben, ugye, kérdés, hogy fog-e működni, meg hogyan. Ráirányítottam a lyukra a végét, és kimondta, ami először az eszembe jutott.
- Relaxo! -
Hozzászólásai ebben a témában

What is apathy? I don't know and I dont't care.
Varjassy Márk
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2014. február 23. 22:51 | Link

Hannus

Márk meglehetősen sértődékeny fajta, és az összes kis apróságot képes megjegyezni, még az évekkel ezelőtti dolgokat is, amire más legyintene, de benne gyülemlik szépen. Talán korától fogva, vagy ez is jelleméből fakad, de ennek ellenére nem fortyogó , lezárt fedeles, zöldséglevesnyi fazék, ami csak úgy spontán, s időközönként felrobban. Jelen esetben nyomasztóbb ez a csapda. Ezért van amit nyelt, van amit elengedett a füle mellett újfent, de arra felfigyelt, hogy a leányzó a háztársa. Jobban megnézve az arcát még ismerősnek is tűnt, persze csak látásból, esetleg csak beleképzelte valakibe, de ez Márk szerencséjére nem kölcsönös. Közben a hatást is várta, amiért prefinek mutatkozott be, s ez végre megint bejött. Elégedett és büszke mosoly suhant át a fiú arcán. Azt külön sikerkényt könyvelte el, hogy még a nevét is sikerült megtudnia. Mielőtt azonban valami frappánsat válaszolhatott volna, a segítség túlságosan hamar érkezett. A hirtelen szikraesőtől behunyta a szemét, hogy aztán lesajnálóan nézzen szorult karjára, utána Hankára. Na tökéletes, ami eddig lassacskán kezdett elzsibbadni, most teljesen sikerült az ide való varázslatnak köszönhetően.
- Hát köszönöm Hannus! - Opsz, a becézés szépen becsúszott. - Ennél még a csonteltüntető ige is hasznosabb lett volna. De nehogy használd!
Tette sietve hozzá, mert még rosszabbul járhat a lány ügyetlenkedéséből kifolyólag, az talán amúgy is felsőbb éves varázslat. Túl egyszerű lett volna azt csinálni, amit javasolt? Megválaszolhatatlan kérdés marad igazából örökre. S ha a pálcája nincs is a hely, amire jelen esetben nem is gondolt, hogy azt kérje el, s ő maga oldja meg saját helyzetét, helyéről halászta ki öngyújtóját meg egy szál cigit. Az ezzel járó művelet mindig sikeres gondolatokat tudott szülni. Általa Márk már majdnem író-költői magasságokba emelkedik, csak azoknak alkohol kell, azzal meg nemigen él.
- Kár hogy nem ismerjük Vadóc Wendelin bűbáját, - Itt is van a remek ötlet az első slukk után, amit azért háztársától elfordulva fújt ki. Jól nevelet gyerek azért. - Jaj ne nézz így, prefi vagyok, megtehetem! Na 'szal ha tűzálló lennék még ki is égethetnénk magamat innen. Az vicces volna.
Hogy Hannusnak mennyire az, részletkérdés, Márknak mindig tetszettek a saját poénjai, most is elmosolyodott rajta ahogyan elképzelte a dolgot. Sajnos ennek megvalósítására vajmi kevés az esélyük, pedig ez elég kézenfekvő megoldás volna. Helyette bevillant a Baziteo, mint egy lehetséges működő ige, de így hogy a karját nem érzi, végül is kényelmes helyzetből folytathatják a beszélgetést.
- Na de valami más ötlet? Tudod plusz pontokért is javasolhatok embereket, persze másképp adnánk elő a történetet. Sőt még Dol néninknek is szólhatok, - Hát Márk most fejet hajt maga és kreativitása előtt. Mindebből lejöhet, hogy háztársaik is egyben - úgyhogy ne töketlenkedj, hajrá!
Hozzászólásai ebben a témában

12
Apáthy Hanka
INAKTÍV


Bájitaltan TS,
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 4538
Írta: 2014. február 25. 12:15 | Link

Márkka©


Sátortáborral védik a Lenin szobrot Harkivban, de a kis vöröst semmi nem védi meg tőlem, pedig még a saját zsenialitása is veszélyt hoz rá egyszer. Jól beszorult a balja abba a fránya lyukba, s kihúzni sem tudja. Egy prefinek lehetne több esze is annál, hogy káposztának adja ki magát, szegény szőkéket ver át, aztán oda dugja be a kezét, ahová nem kéne. Felmértem a helyzetét, mely igencsak nem volt sárga rózsás, A pálcája egy szütyő mellé lerakva hevert, a környéken senki nincs, mert már felmerült bennem, hogy segítséget kérek. Végig is zongoráztam magamban a képsort, hogy ilyen idétlen képzavarral éljek, elől megy a javasember, valami Off bácsi, ha jól emlékszem, utána ballag a szédült vöröske, kezén a vadőrlak fél falával, amit miatta kellett kibontani, mivel hogy bennragadt a csülke. Utána a tanácstalan tanári kar, akiket én csődítettem ide, hogy legyen egy jó kis szórakozásuk a mai napra, a menetet pedig én zárnám, mint nevető sokadik. Már az előttem mendegélők is visszafojtott röhögéssel várják, mikor tudnak fedezékbe vonulni, hogy szabadjára engedhessék befeszült rekeszizmuk mögött felgyülemlett röhögő hullámot, s bevallom és sem vagyok másképp, bár halvány mosolyt azért megengedtem magamnak. Na, de ez csak a képzelet, mégsem tehetem ki ennek a srácot, még ha mérhetetlenül szemtelen volt is, mert mondjuk azt, hogy viszonylag jó kislány vagyok. Meg emellett boldog is, hogy a szabadságvesztéses büntetésem után, kijár nekem a felhőtlen, határtalan szabadság. Sajnos már nem tart soká ez az állapot, mert sötét fellegek gyülekeztek szabadságom egén, de erről én még akkor semmit nem sejtettem. Ugyan hogyan is gondolhattam volna, hogy apám itt hagy engem csak úgy randalírozni? Nagyon alaposan megtervezett ő mindent, hogy itt is érezzem magamon a tekintetét, de én naiv erre egy pillanatig nem gondoltam. Most csak az járt a szőke agyamban, hogyan szabadítsam ki a srácot, aki azért jobban festett beszorult kézzel. Bármit tehettem volna vele, és ha tudom, mi készül a hátam mögött, meg is tettem volna. Ehelyett azonban a szabadításán fáradoztam kevés sikerrel, bár nézőpont kérdése. Nekem bejött a szikraeső és csodálkozva meredtem pálcám végére.
- Hát ez nagyon szép volt. - ábrándoztam és büszke voltam magamra, hogy hejre kis tűzijátékot rittyentettem össze nagy hirtelen. Ám a fiú nem osztozott a lelkesedésemben, mi több, idegesebb lett, mint volt.
- Ne izgulj már, nem hogy élvezted volna a látványt! Nem garantálom, hogy újra meg tudom csinálni, és kértelek, hogy ne becézz! - Ránéztem a kezére, ami még ernyedtebben csüngött, mint eddig, és szorultsága semmit nem változott. A vörös, cigire gyújtott, amit szó nélkül tűrtem, de beszélt ő helyettem is, kimondta ki nem mondott gondolatomra a választ.
- Neem hiszeem, hogy egy prefi cigizhet.- Aztán újra a szütyőre esett a pillantásom. Kinyitottam a száját, és persze jól sejtettem, dohány volt benne. Szó nélkül zsebre tettem a holmiját, a pálcájával együtt, aztán újra hozzáléptem. Jó volt nézni, a tehetetlenségét.
- A körbeégetés nekem is eszembe jutott. - közöltem teljes közönnyel. - Csak az egyik kezed égett volna meg, a másik sértetlen megúszná, de szerencsédre, olyan varázslatot nem ismerek. Tudok még esetleg egy ragasztó bűbájt, vagy színvál-toz-tat... - Egyre jobban elbizonytalanodtam, éreztem, hogy ezek a bűbájok sem lesznek jók a feladat megoldására, el is halt a hangom hamar az újabb lehetőségek felsorolását illetően. Reményeim is elfogytak, hogy valaha is plusz pontokra terjesztene fel a prefi fiú, bár már év vége van. Egy valamit azonban egyből levettem az információ özönből, mégpedig, hogy ő is levitás. Utolsó próbálkozásként még benyögtem...
- Esetleg körbezsíroznánk a peremét, és te megpróbálnád kihúzni? - Arcára helyeztem figyelő tekintetem, mit szólsz a dologhoz, és ekkor mintha az előbbi bűbáj egyik szikrája gyújtott volna világosságot bennem, bevillant, mit rontottam el az előbb. Persze, mekkora hülye is voltam, szidtam magam magamban. Nem is haboztam, máris varázsoltam ismét, nehogy feledésbe menjen ismét az ige. Utolsó reményem, hogy megússzam a dolgot, de ha mégsem, akkor vannak nálam túszok, azokkal kiváltom magam. Gondoljatok az elkobzott szütyőre és pálcára! Szóval, pálca irányba és...
- Baziteo! -
Utoljára módosította:Apáthy Hanka, 2014. február 25. 22:38
Hozzászólásai ebben a témában

What is apathy? I don't know and I dont't care.
Varjassy Márk
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2014. február 26. 22:36 | Link

Hannus

Szokott Márk örülni a saját varázslatainak, hogyne, ami először sikerül rendesen, vagy mert nehéz volt, de megelégedett azzal, ha saját maga megveregette a vállát, mástól nem vár Oscar díjat a teljesítményéért. Hannusnak se ítélte oda a Relaxo-ért. A következő előadásáéért meg egyenesen Aranymálna járna a lánynak. Még egy sima diák is rágyújthat, egy álprefi akkor végképp. Az mellékes igazán, hogy mindenkinek tilos, s a döntést és a választás amit ő hozott meg, azt ugyis ő sz.opja meg ha úgy van.
Akár már azonnal, az inkognitója könnyen lehet már áttetsző ezzel a rágyújtással, hisz akkor miért vette volna magához Hannus a dolgait? A félénk hangneme is elszállt, az esze ami lassacskán jött csak meg. A felsorolt igékkel aztán sokra mennek, habár a legutolsó megoldás jól hangzott, várta miként kerít elő egy bödön zsírt a semmiből, hozzá a sóval, hagymával és kennyérrel. Azonban Márk (ezen is) vágyálma megvalósíthatatlan maradt a végre jó megoldásnak hála. Rögtön kirántotta a már tág lyukból a kezét, ami azon nyomba visszaszűkült az előző méretére, mint amekkora volt csapdaként. - Végre, köszi! - A rövid hála elmaradhatatlan volt, kevesebb több alapon.
Thai lányok helyett kezdett maga masszírozással visszanyerni egész karjának életerejét a zsibbadásból, ami a vállára is felfutott az átoknak köszönhetően. Érdekelte is most a pálcája meg a tasakja. Utóbbi híján a földbe taposva tüntette el a csikket, s a lányon átnézve kémlelete az eget. Abban a szent minutumban egy esőcseppet érzett meg az arcán, ezért át kellett gondolnia, hogy csak istápolja magát.
- Hm, szép időnk lesz! - Hülye egy megállapítás, maguk között szólva, Hannusból nem nézi ki, hogy szeretné az esőt. Márk általában magára marad ezzel a vonzalmával. A iskola viszont elég messze, a ház pedig kézzelfogható közelségben, csak zárva. Legyűrte hát azt a két (vagy kicsit több) távolságot ami kettejük között állt fenn. Közben valami ostobasággal szóval tartotta őt, továbbra is a karját masszírozva.
- Meg állítólag romantikázni az esőben... - Na nem kell cifrázni. - Szóval add csak ide!
Szeme rózsaszín ködben úszott, de a rövid ismeretségen túl, szavaihoz valami fintorféle mosolyt társított, amivel teljesen hiteltelen legyen a hősszerelmes szerepben. Amúgy is, szerinte egyáltalán nem az, csak kénytelen volt meghallgatni kétszer, nem, ötször is, ahogy Zsófi elmesélte párjával való megismerkedést. Sőt még Dávid sapanja is untatta hasonlóval, azóta oltják őt érte haveri körökben. Az igazi célját azonban elérte, na nem azt, hogy elolvadjanak tőle, hanem hogy visszakaparintsa pálcáját. Ugyanis egy gyors mozdulattal Hannus pálcás kezét félretolta, a sajátját pedig könnyedén kiránthatta a zsebéből. Talán kérhette volna, de ma már azt egyszer megtette.
Rögtön faképnél hagyta, képletesen szólva, és odasietett az ajtóhoz. A tető kiugró része valamennyire fedezéket nyújtott számára az eső ellen. Természetesen az ajtó zárva volt, ráadásul van egy örökletes tehetsége, a zárakkal, ha kulcsa is van hozzá, olykor meggyűlik a baja, marad, hogy az egyszerűbb végénél fogja meg a dolgokat. Lenyomta a kilincset és próbálta benyomni az ajtót. Természetesen nem engedett. Hannus kizárva gondolataiból, annyira, hogy ha puffog mögötte se hallja meg, elmormolt egy zárnyitó igét, sikertelenül. Na ez tényleg túl egyszerű lett volna, habár azt azért nehezen tudta elképzelni, minek ide valami komolyabb ige, ugyan mi értékes lehetne egy használaton kívül vadőrlakban? Oszladozó tetemek, kéjlak tanároknak?
Viszont a varázslaton kívül csak a lélek tartotta reteszen az ajtót. Talán mások próbáltak szimplán erővel betörni, esetleg olyan régi a viskó, hogy telesen elkopottnak tűnt a menet. Csak kicsit rángatni kéne, vagy kitörni azt a részt... Egyszerűbbnek találta az utóbbit. Tavaly vizsgák előtt és közben is érdekesebbnek tűnt a jövő évi tananyag, mint az aktuális megtanulása. Idén se történt másképp, s néhány varázst már megjegyzett - hogy majd a harmadikot kezdve, addigra elfelejtse - , ha gyakorlata elég kezdetleges is. Odaérintve a repedéshez pálcáját, és maga mögött kinyújtva szabad kezét ,- hogy Hannust távolt tartsa - mondta ki az igét - Bombarda! Többet várt, mint egy hangos reccsenés, de a kereten lévő repedés nagyobb lett, s körmével könnyedén kikaphatta a fél tenyérnyi fadarabot. Kitárta hát az ajtót, s ahogy kell, udvariasan arrébb állt, hogy előre engedje a lányt.
- Csak tessék, - invitálja beljebb - a szállást már álltam, a kaja a te dolgod lesz!
Szmájli.
Utoljára módosította:Varjassy Márk, 2014. február 26. 22:39
Hozzászólásai ebben a témában

12
Apáthy Hanka
INAKTÍV


Bájitaltan TS,
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 4538
Írta: 2014. március 1. 17:30 | Link

Márkka©



Erdélyi Pocahontas – útirajz Ugron Zsolnával. Ezt a fejezet címet is adhatnám az eddigi történéseknek, csak teljesen értelmetlen lenne, bár jól tükrözné a valóságot, mert annak sem volt semmi értelme, mint ahogy értelmetlen volt ez a pár óra is, amit itt töltöttem a kis vörössel, akinek még a nevét sem tudtam. Egyik őrület történt a másik után, egy hollywoodi filmrendező, sírva könyörögne a receptért, mármint, hogy forgatókönyvet írna róla, amit persze jó pénzért eladnék, kisemmizve a vöröskét a szerzői javadalmazásból, hiszen csak véletlenül tévedt erre, belecsöppent a sztorimba, és igazából semmi jelentősége a srácnak. Gondoltam. Ő káposztának adta ki magát, és ki is derült, hogy akkora zöldség, hogy zöldségeket is beszélt, aztán beszorult a keze egy lyukba, már önmagában is vicces. Persze a nagy prefektust nekem kellett kimentenem, amit harmadjára meg is tettem, de semmi hála, csak egy rövid kösz. Pedig az a növesztő bűbáj...brilliáns volt. Pont oda hatottam, ahova kellett, nem a karja nőtt meg, hanem a lyuk, s így elégedett voltam magammal, abból a szempontból is, hogy elcsakliztam a srác pálcáját, meg szütyőjét. Míg ezek nálam voltak, nagyobb biztonságban éreztem magam, még arra a kéretlen segítségre is hajlandó voltam, hogy egy Finítével semlegesítem az előző téves pancserkedésem. Tulajdonképpen nem volt ellenszenves a noname ürge, és ha még kicsit pedálozna, tán többet is elérhetne nálam, de ezt nem állt szándékomban az orrára kötni, különben sem ismertem még egyáltalán. Halkan elrebegett, igen azt is tudok, Finítémet észre sem vette, csak eltelt önmagától és masszírozó technikájától, bár annyit egy elsős is tud, hogy egy bűbáj nem múlik el a masszírozástól. Ajak biggyesztve, lesajnáló arccal tettem el a pálcám a másik, az övé mellé. Aztán mi kellhet még, az eső is eleredt, és az iskola túl messze volt, ha odáig szaladnék is bőrig áztam volna, aggódtam, mert ugyan szeretem az esőt, de inkább a szobából nézve. Nem összezárva egy dilissel, aki romantikázni próbál, még jó, hogy egy szavát sem hiszem el. Jól is tettem, mert csak a pálcája kellett neki, amit kicsit csalódottan vettem belül tudomásul. Meg is ijedtem, nem kicsit, de rémületem csak fokozódott, amikor a pálca helyét kitapintva, nem éreztem az ismerős érzést, ami a pálcámat érintve szokott eltölteni. Ott volt az a helyén ugyan, de valahogy nem olyan volt az érintése. Amíg a srác az ajtó kinyitásával volt elfoglalva, és mélyen belemerült a munkába, addig én elővettem a varázseszközt és jól szemügyre vettem.Nem az enyém volt. Őfiatalúrsága, véletlenül az enyémet vette el. Ez teljesen biztossá akkor vált, amikor valami címerfélét véltem felfedezni rajta, holott az enyémen ilyen biztosan nem volt, sőt a nevezetes címer nagyon is ismerős volt. Elgondolkozva néztem a srácra, az arca nem mondott semmit, s így elbizonytalanodtam. Apám szobája falán a családfánkkal egyetemben, sok címer is lógott, köztük családi címerek és akik még fontosak voltak valamiért, ott mintha láttam volna ezt, sőt apám szerint meg is kellett volna tanulnom, de valahogy elfelejtődött, legalábbis az én emlékeimből törlődött. Elgondolkodtatott a dolog, mert ha így van, ismétlem, ha így van, akkor ismernem kell a srácot, a családot, vagy valamit róla. Nem vehette észre tűnődésemet, mert túlságosan is el volt foglalva a zárral, mondjuk, ha szólt volna szívesen segítek, de ha nem kéri, akkor oldja meg! Kitárta az ajtót, végre valahára, és beinvitálta a házba, én pedig már az ajtóban elkezdtem a felderítést.
- Nem lehetek egy helyiségben egyetlen muglival sem. Apám erre nagyon háklis.  Remélem nem vagy az! - kérdeztem, nem minden hátsó szándék nélkül, de az alap igaz volt, apám tényleg nem tűrte volna el, ha látja. Ő már csak ilyen. Már a játszótéren sem lehettünk és elrángatott anyámmal együtt, ha nem csak mágus gyerekek játszottak ott. Én persze ordítottam, míg kicsi voltam, aztán később már nem tűrte a szerinte hisztijeimet. Szerintem jogos volt a felháborodásom, és még most sem tartom veszélyesnek a muglikat, de a nevelés, az ezt az irányt szabta meg. Majdnem biztos voltam benne, hogy a srác nem mugli, de az ő szájából akartam hallani. A koszt kvártélyból nekem osztott rész megoldásán gondolkoztam, amíg válaszolt, ha akart, az én szemem pedig megakadt a káposzta fejen. Ha már ennyi szerepe volt ebben a egy-két órában, feltálalom neki. Felnyaláboltam a zöldséget, és beléptem a kunyhóba.
- Még a nevedet sem tudom, pedig én bemutatkoztam, mondtam, hogy Apáthy Hanka vagyok, azt viszont nem tudom, benned kit tisztelhetek. - A válaszára várva leraktam a káposztát egy asztalra. Kicsit földes volt, meg fonnyadt, de ez van, kaját akart, hát tessék. -
Parancsolj, az ebéded tálalva. Amilyen a szállás, olyan a kaja, nem csodálkozz, ha szerencséd van, húst is találsz benne. Rakott káposzta - toldottam még meg a bemutatással, aztán kettőjükre bíztam a továbbiakat.  
Hozzászólásai ebben a témában

What is apathy? I don't know and I dont't care.
Varjassy Márk
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2014. március 1. 18:50 | Link

Hannus

A berendezéseket a Hilton szállodalánc is megirigyelhetné, annyira egyszerű, s a minimális, a legalapvetőbb kényelemre vannak kihegyezve. De míg felfedezik maguknak, s nem lopják el a komplett lakást a veteményessel együtt, kiélvezhetik kettesben. Ebbe az ünnepélyes hangulatba kellett Hannusnak belerondítani, egyenlőre hagyta reagálás nélkül, mert nem tudta eldönteni, hogy kínjában nevessen-e egy ilyen mondat után, hogy ő egy mugli, vagy helyette elszörnyülködjön rajta. Felvont szemöldökkel, s ez esetben őszinte - habár elfojtani szándékozott - mosollyal és csillogó szemekkel figyelte mit fog csinálni, a fiúnak százszorta izgalmasabb tűnt, hogy mi lesz a kajájukkal. Így se nézett még soha egyetlen lányra sem. De szegény korgó gyomrú Márk saját képzetének a rabja lett, őszintén hitt a lányban, hogy tényleg odavarázsolhat semmiből legalább egy kenyeret, vagy akárhonnan előkap egy csokit, de semmi. Az éretlen saláta (vagy káposzta, ugyan az) került az asztalra, a bemutatkozással együtt. Minden világossá vált így.
Fogott és letépett egy levelet. Ritka satnya volt, de hogy élete ne legyen hiábavaló, ha már Hannus felszedte a földről, Márk volt annyira tisztességes, hogy megkóstolja. Egy kis földet kibír a gyomra, azért lepöckölte ujjaival a nagyobb darabokat, s úgy harapott a levélbe, mintha szánt szándéka volna, hogy ténylegesen a Hiltonban érezze magát. Mit is szokás erre mondani?
- Hát Hannus, egy férjet már megfoghatsz magadnak ezzel a tudománnyal! - Tényleg, úgyis ritkaságszámba megy, ha valaki házimanó nélkül oldja meg a házimunkát. Ami régen a mugliknál a zene és varrás, az az ajtóban álló lánynál igazi unikum. Közben Márk megbirkózott a saját részével, udvariasan a többi a tálalólnak hagyva meg, hacsak az elkészítéssel és az "illatokkal" jól nem lakott,  de persze, vigye csak magával, ha személyével kivetnivalója akad, ázzon csak el.
- Ugyan, mit számít a nevem, ha nem szívhatunk egy levegőt?
Komoly kérdés, de ha már levegő, hiányát érezte a friss cigifüstnek, már megint, hanyag bemutatkozását rögtön félbeszakította. Felemelte a pálcáját, amivel szintén szokása rágyújtani, de semmi. Aztán a következő kis pöccre is semmi. Harmadikra már a ráncok is kiültek a homlokára.  - Átkozott fadarab, kedvedért nem szokok le! Ja, hogy ez nem is az enyém!
Olyan mozdulattal ejtette az asztalra, minta csak égetné a bőrét, lábával arrébb tolta magát az asztaltól. Még egy csöppnyi undor is kiült az arcára. Habár így már világossá vált, hogy előbbi igéje azért volt olyan harmat gyenge, s a pálca gazdájának nemtetszése végett nem akart öngyújtónak lealacsonyodni. Az aranyvérű fajtájukat már... Probléma egy szál se, maradt az öngyújtó.
- Szegény Hunor bá', ha tudná agyvérzést kapna, hogy egy sárvérű nyúlna a pálcádhoz, de ez se a napokban fog bekövetkezni. Szervusz cousin, rég láttuk egymást miután eltiltottak tőlem, van vagy tíz éve, jól sejtem?
Most már átengedte magát, a füst, a lány, s a helyzet élvezetének. Fejében volt, hogy húzza kicsit még őt, állprefektus mellé állsárvérűnek is kiadva magát, de a pálcacsere végett ez már teljesen reménytelen volna. Kár erőltetni. Elmerengve próbálta feleleveníteni azt az esetet, azt az elsőt, de az sose akar összejönni. Pedig úgy megnézné az akkori énjét, meg ezt a lányt is kicsinek. Bemutatkozása nélkül ki nem találta volna a srác, hogy "rá kéne figyelnie". Kapta ő a baglyot pár hete, ezen a héten még egyet, meg képet, meg mindenféle hosszas leírást. Akár vadonatúj varázsketyere vagy mugli műszaki cikk használati utasítását böngészte volna, hagyta a fenébe, s ezeket a gondolatokat is, hátha Hannusnak beugrik valami kettejükről.
Utoljára módosította:Varjassy Márk, 2014. március 1. 18:52
Hozzászólásai ebben a témában

12
Apáthy Hanka
INAKTÍV


Bájitaltan TS,
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 4538
Írta: 2014. március 1. 21:43 | Link

Márkka©



Miért csak 10-ig? Miért csak addig kell elszámolni, ha az ember ideges és lekenne a másiknak egy óriási pofont? Ezt is a muglik találták ki, biztosan valami tudományosan megalkotott idióta axióma. Mondaná apám, ha itt lenne, és valahogy úgy érzem, hogy tényleg ott áll mögöttem. Hátra sandítottam, mielőtt beléptem karomon a káposztával a Vadőr elhagyott lakába. Egy helyiségben egy fiúval, ez nekem soha nem volt megengedve, ezért is izgatott a lehetőség, hogy mi jó lehet benne, ha ennyire tilos? Nem, szerencsére apám nem állt a hátam mögött, még sem múlt az az érzés, hogy mióta kimondtam a teljes nevem, valami megváltozott. Nem tudtam volna megmondani, hogy mi, de nagyon is éreztem. Már csak azért is kellemetlen volt ez, mert a fiú nem válaszolt a kérdésemre, hogy mugli-e vagy sem. Részemről a dolog tárgytalan, csak nem jutottam közelebb a célomhoz, hogy kiderítsem, ki ez, és miért zavar ennyire? Végigmértem, mikor a káposztát elé pakoltam, ám legnagyobb meglepetésemre, nem kezdett hőbörögni, nem is kiabált, nem is lett mérges, hanem letépett egy kevésbé sáros levelet és elropogtatta.
- Nem tudom, hogy mugli vagy-e, de nyúlnak elmennél, hallod-e. - Kénytelen voltam így szólítani, mert a nevét még mindig nem tudtam, de reméltem, hogy legalább azt elárulja, ám a következő percben szertefoszlott minden addigi elképzelésem, mert a srácból egy árva infót sem lehetett kihúzni. Titoktartási fogadalmat tett, megszeghetetlen esküvel pecsételték le az ajkait, vagy mi a fene? És egyre inkább éreztem apám jelenlétét, bár nem volt sehol. Nem feleltem vissza neki semmit a semmitmondó válaszra, helyette figyeltem, mikor veszi észre a pálcacserét. Persze nem ment neki a tűzgyújtás az enyémmel, pedig én nem tanítottam be ilyesmire, de hát a pálca igazán jól, csak gazdája kezében teljesít. Eldobta a pálcámat, én gyorsan utána is nyúltam, ezzel megint két pálcám van. Nála meg semmi, ugye, de aztán kimondott egy nevet, ami ledöbbentett.
- Honnan...honnan...tudod, hogy az apám...- Ennyi telt, hogy kinyögjek pár szót, de a tudatlanságom már nem tartott sokáig. Gyanús volt, hogy ismernem kell, de hogy egyből apám nevével jött elő, az meglepett.
- Cousin? Vagyis nem vagy mugli származású, ez megnyugtató. Miért csak 10? ig azán én már nem emlékszem rád, semennyire sem. És miért tiltottak el tőled? Apám tudja, hogy itt vagy? Lehet el sem engedett volna, ha tudja, itt összefuthatunk. - öntöttem rá a kérdéseket, amikre most már követeltem a válaszokat. Tudtam, hogy sok titkot őriz apa emlékezete, mely a halálával majd elenyészik, és hogy minden családban vannak fekete bárányok, bármennyire is azt mondja, hogy a miénk szent. Most már azt is kezdtem érteni, hogy miért éreztem ennyire apám figyelmét magamon.
- Nem kéne, hogy itt legyek veled, ha eltiltottak tőled, biztosan jogosan. Kicsi voltam, nem tudom, de akkor most elmegyek. -
Megálltam azonban az ajtóban, és szörnyű gyanúval a lelkemben kérdeztem meg.
- Nem is vagy prefi, ugye? Nincs jelvényed. Jól szórakozol a kisded játékaidon mondd! -
Utoljára módosította:Apáthy Hanka, 2014. március 1. 22:00
Hozzászólásai ebben a témában

What is apathy? I don't know and I dont't care.
Varjassy Márk
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2014. március 2. 00:21 | Link

Hannus

    A kérdések záporoztak vörös fejéhez, egyszerűek, de olyan sok, hogy szinte lehetetlen volt megjegyezni, mindenre pontosan válaszolni pedig kizárt. A tízig számolással most ő készült fel, egy, kettő, s akkor bele vágott a nagy előadásba.
- Na, várjál már, legalább a pálcám add vissza! - Kérés volt, de az asztaltól felállt s majdnem teljesen odasétált ő is az ajtóhoz. Ha futni kell Hannus után a pálcájáért, akkor azért, ha illedelmesen visszaadja, viszont kiviharzik az esőbe, akkor az ajtót csukja be utána, amit most kinyitott. Szálljon kifele is a füst, hideg azért akkora nincs, hogy fázzanak. Majd szóváteszi.
    - Tehát a legelejétől, Károly bá'-nál volt valami összejövetel. Ja, mielőtt kérdeznéd nekem is úgy mesélték a dolgot, 'szal nem vagyok hiteltelen. S ott mi kicsik, mivel unokanővérem nem vigyázott ránk, bejutottunk a dolgozójába, egy két dolgot eltörtünk, a merengőjét is, amiből persze én nyeltem be egy kisebb adagot. Mikor megjelentünk züllőink előtt, kicsit szétkarcolva a szilánkoktól, csöppet véresen, elszóltam valami olyasmit, hogy Károly bá' Fannival ku..., kavargat, s ennek senki se örült túlzottan. Azóta nem találkoztunk mi, legalábbis apámék inkább nem vittek hozzátok, pedig jóban vannak állítólag.
Vágott verzió, haveri körben picit kiszínezve adta mindig elő, s ahogy teltek az évek, egy két plusz információval mindig bővült a történet. Azért a szűk családi összejövetelek alkalmakor, ha már a képek nézegetésénél tartanak, ez a story mindig előjön. Mindenkinek megunhatatlan. A megindító mese végére a csikk kirepült, jöhetett egy másik. Talán már a negyedik? Ki számolja amíg van még. Vicces belegondolni, a végén tényleg jobban járnának ha felsétálnának, s az eső kivinné a szagot ruháikból, hajukból. Mondjuk ez zavarja csak Hannust. A feldolgozásra szánt időt eközben elégségesnek vélte, reagálásra már nem hagyott időt.
- Azóta változott a dolog, kvázi én vigyázok rád! - ujjaival mutatta is hozzá a macskakörmöket. Fogalma sincs mennyire kell az ilyesmit komolyan venni, tényleg csak kinyitotta, aztán elkeverte a levelet, tartalma ismeretlen. Bizonyára egy apa túlzott aggodalma, hisz mi történhetne velük a suliban vagy akár a faluban? Ellenben az utolsó kérdésre pontosan tud válaszolni.
-  Mondjuk nem úgy, mint egy prefi, ami tényleg csak annak adtam ki magam. Nagyon nem is tom mitől kéne, de jó gyerek vagyok. De akkor miért füllentettem? Viccesen indult, hogy káposztának adjam ki magam, aztán megjártam, de ha nem prefinek adom ki magam, akkor meg te szórakoztál volna el velem. Fordított esetben tőled elég egy mosoly is, végtére csajból vagy.
Éles megállapítás, ami elsőre szembetűnő volt, de jobb Hannusban is tudatosítani ezt, hátha valami idióta Teczár fangirl, amire azért sok esélyt nem látott. Márk elkerekedett szemekkel hallgatta mikor meséltek a csávóról, hogy mugli ennyire hülye lehet, na az ilyeneket szintén annyira tartja, mint Hannus tarthatja kollektív a muglikat. Egyedül a bemutatkozás maradt a legvégére amit már régen megejthetett volna.
    - Ám Márk, Varjassy. Dédapám tesója, Róza néni házasodott be hozzátok, 'szal rokonok vagyunk ha csak távolról is. -  Hümmögött, egy, aztán még villámgyorsan lehadart egy mondatot, megelőlegezve néhány kérdést - Szemem színét látod, dohányzom, macskás vagyok inkább, mint kutyás vagy baglyos. Folytathatod a vallatást.
S eddig hol gondolataiban, hol Hannuson járó tekintete most végre megpihenhetett csak az utóbbin.
Hozzászólásai ebben a témában

12
Apáthy Hanka
INAKTÍV


Bájitaltan TS,
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 4538
Írta: 2014. március 2. 15:43 | Link

Márkka©


Csak nyugodtan, gondolj végig mindent, amit Márk itt előadott az előbb. Tényleg kicsi voltam, egy-két év korkülönbség akkor sokat jelent, ha részletekre kell emlékezni. Úgy látszik őt mélyebben megérintették az események, na dehogy Károly bácsi Fannival? Emlékeztem még a régebbi időkből vad tivornyákra, ahol az udvaron világító fehér terítős asztalon roskadoztak a vadak és háztájéki nedűk vidámító sorai, aztán már csak a vendék, akik korántsem néztek ki olyan frissen vasaltnak, mint mikor odajöttek. Volt, hogy Károly bácsi is ott volt, meg az a Fanni is, aki most csak halványan dereng zúgó fejemben.
- Azt mondod, ezért? Igen, tudtam, hogy jó a viszony a két család között és gyakran jártak össze, de az utóbbi időben nem, csak az okát nem tudtam. - Meg kellett kapaszkodnom az ajtófélfában, hogy ne essek ki az ajtón. A fiúk biztos tudnak erről, ők akkor már nagyobbak voltak. Huba két évvel idősebb nálam, Álmos pedig hárommal. Károly bácsi és Fanni? Akkor is hihetetlen...
- Tessék a pálcád! - nyújtottam felé, mikor elcsendesedett a mese, némi fázis késéssel. Mielőtt átadtam, leellenőriztem, meg is néztem rajta alaposan a címert. Széttárt szárnyú varjú, és a fekete-szürke sávok. Igen, most már emlékszem. Bár sokáig le volt takarva a falon. Megkérdezni az okát nem mertem. Családi ügyekbe nekem nem lehetett beleszólásom. Hallgattam utána csak szótlanul, hogy mit mond még el a fiú. Most komoly volt és olyan más, de egy fél mondata kizökkentett a csodálatából.
- Mi az, hogy te vigyázol rám? - utánoztam én is a macskaköröm mozdulatot. - Ki kért erre és miért? És egyáltalán. Nem értek semmit. - A gyomromban egy hatalmas kőlabda készülődött, és rémültem gondoltam végig, mi jöhet ki ebből. Ugye nem igaz? Ezt nem teszi meg velem? Azt hittem, itt szabadabb lehetek. Nem vagyok ennyire megátalkodott, hogy őrt állítson mellém. Ugye ez nem igaz? Aztán beigazolódtak a félelmeim, bejött, amitől titokban féltem, és félve tettem fel a kérdést a fiúnak.
- És hogyan tervezed a megvalósítást? És hogy voltál képes erre? - Nem tudtam eldönteni, hogy spionként kell majd a továbbiakban rátekintenem, vagy ezt az ügyet is olyan nagylelkűen kezeli, mint az összes többit, és hagy a magam ura lenni? A harmadik lehetőség fel sem vetődött bennem, miszerint nem azért lesz mellettem, hogy támogasson és védelmezzen, bár meg tudtam magam védeni. Egyelőre ezek a kérdések izgattak, az, hogy prefinek adta ki magát, már nem nyomott akkora súllyal a latba, hogy egy szót is vesztegessek rá, és a rokoni témára is csak bólintottam.
- Igen, láttam a pálcádat, meg a címert...ismerős volt, csak nem tudtam, hogy honnan. Azért kérdeztem csak, hogy mugli vagy-e? - Lefárasztott gondolkozásilag a mai este, érzelmileg is, és nagy trauma is ért, amit még nem dolgoztam fel. A fiú a kérdéseimet várta, de nekem most csak egy fontos volt összesen.
- Mit akarsz most tenni? Mi a következő lépés? -  Leginkább arra gondoltam ez alatt, hogy számomra mi, mit vár el tőlem ezek után.
Hozzászólásai ebben a témában

What is apathy? I don't know and I dont't care.
Varjassy Márk
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2014. március 2. 18:22 | Link

Hannus

    A gyerekszáj mindig igazat mond, Márk akkor és ott különösképp, habár köztudott volt a dolog, csak hivatalos nem volt. S akkor három, négy évesen kisebb nagyobb gondja volt annál a srácnak, hogy ilyenbe mártsa magát, pontosabban merengőbe. Így lett ő az a rossz hírű kisgyerek, holott ártatlan volt, áldozat, mint szegény Károly bá', akinek az emlékei olykor olykor bevillannak spontán.
- Ühüm, s nekem kellett elvinni a balhét, meg azóta is viselni a következményeket. Még elsőbe csuklóból leszajháztam egy navines felsőbb évest,  mert bevillant az öreg egyik emléke, hogy a szőkék már csak azok. Persze szerintem nem! - Tette sietve hozzá, Hannus a végén még magára veszi a dolgot. Mikor visszakapta a pálcáját rögtön zsebre vágta, ilyen gyorsan jött az egyszerű és rövid válasz a lényegi kérdésekre.
- Fogalmam sincs mit kéne pontosan tennem. - megvonta a vállát és feltekintett az égre, az eső elhalónak tűnt, a sötétedés meg közeledett, de óra híján a pontos időt passzolta. - Nem olvastam a levelet amit apád küldött, bár mellékelt hozzá egy kis pénzt is, habár azt otthon bevámolták, hogy majd megkapom ha jól csináltam a dolgomat. - Szemforgatás a züllői túlzásra. - Persze hogy igent mondtam.
Annyira evidens volt Márk számára, hogy nem mondhat nemet, miért tette volna? Kértek egy szívességet tőle, bólintottak rá otthon, a lelkét se kellett érte adnia, akkor meg? Hannus hangneméből  azonban másra lehetett következtetni, mint amire a srác gondolt. Ehhez már csak az hiányzik, hogy pityeregjen is hozzá, így is környékezi Márkot a lelkiismeret-furdalás, de megrekedt a logikus magyarázata mentén, ezért igyekezett elkomolytalankodni a dolgot. Hátha feloldja ebből a bonyodalmamból származó feszültséget..
- Végtére is, rokonok vagyunk, van mit bepótolnunk az elmúlt évek után. Apád nélkül nem sikerülhetett volna, s ki tudja, még talán bírni is tudjuk egymást. Plusz amit kapok aprót tőle, azt felezzük!
Lassan összeállt Hannusban a kép, és igaz, hogy eddig gyanakodva méregette a srácot, nem tudta, mire számítson tőle, nem ismerte, mégis szavai megnyugtatták.
- Apámat ne védd, inkább magadat! Őt ismerem eléggé ahhoz, hogy tudjam, csak fehér és fekete létezik nála, más nem. Nem tudom, bírtalak-e gyerekként, de kideríthetjük, hogy mi a helyzet, ha már így alakult, és apámnak írok egy köszönő levelet. - kacsintott rá a lány, sokatmondóan  A végén még tényleg megkedveli.
- Megvan valahol az a levél, amit neked küldött? - szólalt meg újra .- Elolvashatnám? Az aprót meg tartsd meg! - bökte oda a végén, kissé gonoszkodó stílusban.
- Jepp, valahol, menjünk vissza a kastélyba, s oda is adom.
    Bólogatás volt a válasz Hannus részéről. Kifele menet Márk még visszaillesztette a kirobbantott darabot a helyére, nyomuk se maradt, hogy itt jártak.
Utoljára módosította:Varjassy Márk, 2014. március 2. 19:16
Hozzászólásai ebben a témában

12

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék