31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Május 15-én (szombat) véget ér az Évnyitó, kérünk, addig zárjátok ott játékaitokat!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Ethan Wayne
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 21. 13:32 | Link

Nath

Nagy általánosságban nem érdekelték az emberek. Nem volt ugyan tipikusan elutasító velük szembe, egyszerűen csak jobban szerette, ha nem másznak bele a személyes terébe. Ez is olyasmi volt, amit még otthon tanult meg –illetve abban a házban, amit az otthonának nevezett. Nyitott ő mások felé, félre értés ne essék, csak ez nem ment olyan egyszerűen, mint bárki másnak. Most jöhetne az a rész, amikor a félresikerült életéről tart kiselőadást, magába zuhan és keres valakit, aki majd ápolja a lelkét, de erre aztán végképp nem volt szüksége. Megtanulta már kezelni a saját problémáit és túllépni azokon. Mindenki képes rá, csak nem mindenki akarja igazán.
Nem volt szüksége menedékre, sőt még csak elbújni sem akart egy időre a világ szeme elől, egyszerűen csak úgy döntött, hogy ha már nincs jobb dolga, akkor elcsattog a könyvtár felé, hogy némi tudást az agyába tuszkoljon, tekintve, hogy ezt az évet szinte teljes egészében kihagyta és vélhetőleg meg is kell ismételnie. A könyvekre lényegében oda sem figyelt, mindenen járt az agya, de a tanulás egy pillanatra sem fogta meg. Eldöntötte, hogy úgyis meg fog bukni, akkor meg minek is erőlködne?
Lassú léptekkel felcsattogott a szobájába, ahol az íját rejtegette, majd hasonlóan eszeveszett tempóban indult meg a vadőrlak felé. Nem, nem akarta a helyet lerombolni, sőt még csak üzenetet sem tervezett hagyni, mint Robin Hood. Egyszerűen csak tudta, hogy ott kicsi az esélye az esetleges járulékos veszteségeknek, elvégre nem sok elsőéves grasszál arrafelé élő céltáblát játszva teljesen egyedül. Bár Ethan már semmiben sem lehetett igazán biztos.
Koncentrál.
Valójában dühös volt, ezt pedig nem akarta senkin sem levezetni. Harry még mindig nem szállt le róla, annak ellenére, hogy a fiú egyértelművé tette, nincsen rá szüksége.
Céloz.
Szerette volna, ha végre békén hagyják, csak most az egyszer. Ennél többre nem volt szüksége, de persze kit érdekel, hogy ő mit akar? Természetesen senkit.
Lő.
A nyílvessző beleállt a fa törzsébe, miközben Ethan leeresztette az íjat és vett egy mély levegőt. Még mindig nem esett ki a gyakorlatból.
Hozzászólásai ebben a témában
Nathaniel Blackwood
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 21. 13:44 | Link

Ethan

Nathaniel lustán ballagott a birtokon a Vadőrlak felé, amivel tulajdonképpen az ég világon semmi célja nem volt. Persze jó lenne azt mondani, hogy rendkívül céltudatosan vette erre az útját, mert valami világrengetőt akart csinálni, de hiába, az nem Nath lenne, aki a tizenhat éves fiúk összes életuntságával volt képes létezni, már amikor nem éppen valami stiklin törte a fejét.
Egyébként fejtörésről szólva, még mindig nem ment ki a fejéből az a lány, akivel a múltkor találkozott, bár csak pillanatokra villant fel újra az elméjében az a kék szempár, de azért valahol tudat alatt folyton piszkálta.
Most viszont csak lépdelt tovább, vörös haját nagyon vészjóslóan lebegtette körülötte a szél, amitől határozottan az a benyomása keletkezett az embernek, hogy hajgumira nem telik neki, mert ahelyett, hogy az egyébként a zsebében lapuló anyagdarabbal összefogta volna loboncát, inkább még tett rá egy lapáttal, és időként megrázta, hogy szabadabban szálljon.
Mindezt a rendkívül építő tevékenységet addig űzte, míg meg nem látta egyik ismerősét a ház mellett egy íjjal lövöldözni. Egy pillanatra megfordult a fejében, hogy most jobb lenne sarkon fordulni, és lelépni, mert nyílvesszők ellen mit sem tehet ő, a másodikos, de aztán inkább nesztelen közelebb sétált és egy fán foglalt helyet, csendben bámulva a másik fiú tevékenységét. Kíváncsi volt, hogy vajon mit is csinál a másik pontosan, mert mintha túl vadak lennének a mozdulatai ahhoz, hogy csak simán gyakoroljon. Annyira nem ismerték egymást, tán kétszer beszéltek az Eridonban valamiért, de ilyen idegesnek még sosem látta a fiút.
Hozzászólásai ebben a témában
Ethan Wayne
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 21. 15:07 | Link

Nath

Önmagában a gondolat, hogy Harry létezik elég volt ahhoz, hogy Ethan a kelleténél jóval erőszakosabban vágja bele abba a törzsbe a nyílvesszőt. Utólag belegondolva egy kicsit bánta a dolgot. Na, nem arról van szó, hogy hirtelen felcsapott volna környezetvédőnek és máris a fa lelki egyensúlya miatt kezdett volna aggódni, sokkal jobban zavarta, hogy a felszerelésének esetleg valami baja eshet. A saját dolgaira tudott vigyázni, másoké meg nem érdekelték.
Célzott, lőtt.
Kellett valami, amivel leköti a figyelmét, elterelheti a gondolatait. Megfordult a fejében, hogy esetleg tényleg benne van a hiba, és amit az apja mond talán nem is annyira ostobaság, de elvetette az ötletet. Elvégre mégiscsak Harry száját hagyták el a mondatok, tehát semmi alapjuk sem lehet. Mily’ csodás a családi szeretet. Vagy majdnem családi… tulajdonképpen a férfi nem is volt az apja, tehát jogtalan lett volna elvárni tőle, hogy szeresse, vagy legalább néha napján hajítson neki egy csontot.
Ethan már éppen azon volt, hogy kilövi a ki tudja hányadik nyilat is a többi mellé, amikor a szeme sarkából mozgást fedezett fel és ez el is vette a kedvét a folytatástól, mivel nem tervezett egyelőre elsősöket rituálisan feláldozni. Mindez a szent elhatározása egészen addig tartott, amíg rá nem eszmélt, hogy a fán gubbasztó egyén másodikos és ő tulajdonképpen már találkozott a fiúval. A bátyjáról tudott egyet s mást, elvégre csak egy évvel volt fiatalabb nála, de Nath vakfolt volt.
Halványan elmosolyodott, miközben feljebb emelte az íjat és igyekezett minél közelebb, de még biztonságos távolságba küldeni a nyílvesszőt a fiú mellé.
-Jól szórakozol odafönt, Blackwood? –érdeklődött mindenféle érzelmi színezet nélkül, miközben leeresztette a fegyvert.
Nem akart ő belekötni senkibe, csak a vörös rosszkor volt rossz helyen és az meg pláne rossz ötlet volt, hogy a távolból sasolta Ethant. Mindketten sokkal jobban jártak volna, ha a fiú kitáncol a nyílvesszők elé, akkor még talán Ethan jót is nevetett volna, miközben felszegezi a fára.
Hozzászólásai ebben a témában
Nathaniel Blackwood
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 21. 15:21 | Link

Ethan

Na nem mintha Nathanielbe nem szorult volna jócskán életösztön, de ez még mindig nem volt elég ahhoz, hogy egy láthatóan dühös ötödikes útjából kitérjen. Nem, az nagyon nem vallott volna rá, elvégre miért is Blackwood az ember, ha nem lobogtatja bátorsága vörös zászlaját a lehetséges ellenség előtt? Hát igen, ezt már a bátyjától is megkérdezte néha napján, azonban Tris nem hogy zászlót nem lebegtet, még bátornak sem nevezhető. Legalábbis Nath szerint az nem bátorság, hogy valaki hagyja magát agyoncsapni, mert annyira békés típus, hogy nem üt vissza.
Nathanielt viszont nem ilyen fából faragták, ő bizony ment előre, mint egy tank, és átgázolt a kényes helyzeteken. Igaz, mikor az ember felé egy nyílvessző repül, annyira nem is könnyű megtartani az oroszlánszívet, de miután a srác biztos volt benne, hogy ez az Ethan nem akar a nap végére az Azkabanba kerülni, így az ifjú Blackwood csak odébb csúszott egy kissé, és valami gyerekes késztetés hatására nemes egyszerűséggel nyelvet öltött a fiúra, mielőtt válaszolt volna.
- Naná, Wayne! Jó a mozi, rég láttam már ennyire paprikás... khm... Jancsit - utalt szerényen arra, hogy a fiú feje mintha vörösödni kezdett volna a dühtől, ráadásul megcsillogtathatta a frissen szerzett magyar vonatkozású ismereteit, Paprika Jancsit illetően.
Ám de nem kívánta megvárni, hogy az ötödikes végül tényleg lenyilazza, hát míg az a kezében az íjat tartotta, és nem pálcát, addig Nath már kapta is elő a magáét, és megvárta, míg a fiú esetleg újra célozni kezd, aztán már mondta is:
- Exagito! - és ha szerencséje volt, akkor a másik fiú egyenesen a földet szúrta át, lévén a gáncsoló átok már maximumra volt fejlesztve Nath fegyvertárában.
Utoljára módosította:Nathaniel Blackwood, 2013. augusztus 21. 15:21
Hozzászólásai ebben a témában
Ethan Wayne
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 21. 15:39 | Link

Nath

Ethanre nem volt jellemző a heves reakció, ha valamit tett, azt általában csak hosszas elemzés után, ami bár nem vette igénybe több időt, mint pár másodperc, mégis csak előre megfontolt volt. Na már most, Ethan Wayne nem tervezett elkövetni előre megfontolt  gyilkosságot, épp ezért reagált még azelőtt a vörös jelenlétére, hogy egyáltalán eldönthette volna, hogy mit is akar pontosan csinálni. Márpedig az a nyílvessző még csak véletlenül sem találhatta volna el a Blackwood kölyköt, mert ha a fiú tényleg bántani akarta volna, akkor a kis eridonos már lefordult volna a faágról.
Alapjába véve nem volt erőszakos, de szépen lassan elöntötte a méreg, bár esze ágában sem volt ezt kimutatni a másodikos felé, mert ebben az esetben meg kellett volna ölnie. Vagy valami hasonló, de ez a mondat annyira jól szokott hangozni a filmekben, hogy nem is keresett mást a helyére.
A nyílvessző végül Nathtől pár centire fúródott bele a faágba és Ethan elraktározta magában az infót, hogy meg kell kérnie a vöröset, miközben lefelé zuhan, hogy majd hozza magával azt is, mert nem érzett épp túl erős késztetést a fáramászáshoz.
A válaszreakció egyértelművé tette az ötödikes számára, hogy a kölyök meg szeretne halni, lehetőleg minél előbb és minél fájdalmasabb módon. Nem akart átkokkal játszadozni és legfőképpen nem akart összevitatkozni az idősebbikkel arról, hogy az öccse vélhetőleg a fejére lett ejtve kiskorában, ezért csak halványan elmosolyodott és megindította volna a következő nyilat Nath mellé valahová, amikor az már reagált is. Lőttek a remek tervnek.
-Ugye ezt te sem gondoltad komolyan, Blackwood? –vont fel a szemöldökét halvány mosollyal. –Nem hiszem, hogy velem akarsz párbajozni, kistigris!
Ethantől távol állt, hogy bárkivel is komoly csatába keveredjen, de ha egyszer a becsület ezt kívánja, hát legyen. Egy sóhaj kíséretében félretette az íjat és érdeklődve szemlélte a fán helyet foglalót, miközben keze a pálcájára csúszott. Egyelőre nem varázsolt, sokkal jobban élvezte a cicust nézni, aki éppen oroszlánnak képzelte magát.
Hozzászólásai ebben a témában
Nathaniel Blackwood
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 21. 15:55 | Link

Ethan

Hát, nem úgy tűnt, hogy ez előbbi megmozdulások kifejezetten béketeremtő módon hatottak volna, persze Nath nem is annak szánta őket. Volt benne valami, ami miatt mindig kereste a bajt, és csak később jött rá, hogy hé, ezt mégse kellett volna, de akkor már rendszerint mindegy volt. Így esett ez most is, mert hoppá, az ötödikes most épp azt hiszi, hogy Nath párbajozni akar, pedig dehogy is. A vörös ugyan jó volt a pálcaforgatásban, de nem ennyire és nem egy ötödikes ellen, hát inkább úgy döntött, megpróbálja valóságos harc felé fordítani a dolgot. Mert nem, azt nem szándékozott elviselni, hogy nemes egyszerűséggel leátkozzák a fáról, fájna bele a feje meg a fara, arra pedig ugyebár senkinek nincs szüksége.
- Ugyan Wayne, csak nem képzelsz rólam ilyen botor dolgokat? - vigyorgott nagyban a kisebbik Blackwood a fáról, széttárva kezeit, de az egyikben továbbra is ott volt a pálca. - Inkább arra lennék kíváncsi, hogy vajon meg mersz-e velem verekedni varázslat nélkül? - vetette fel a dolgot a fiú. - Láthatod, kisebb vagyok nálad, bizonyára gyengébb is, úgyhogy igazán nincs félnivalód. - Egyre szélesebb lett a kihívó vigyor Nath arcán, miközben kissé lenézően figyelte nagyobb társát. Áh, nem volt benne mazochizmus, csak az árvaházi évek miatt éppenséggel biztos volt benne, hogy bár lehet köztük cirka tíz centi magasságkülönbség, akkor is le tudná nyomni a fiút. Arról már nem is beszélve, hogy súlyban valójában nem is lehetett kisebb nála.
- Na, mit válaszolsz? - cukkolta hát tovább a fáról, szükség esetére újra készenlétbe helyezve a pálcát. - Vagy félsz, hogy lenyomom a torkodon az egyik nyílvessződet, ha már úgyis olyan előzékenyen idelőtted nekem? - rántotta ki a fiú a fából fél kézzel a kérdéses fegyvert, majd játszva billegtette az ujjai között, várakozóan figyelve a lenti egyedet, hogy vajon mit válaszol.
Hozzászólásai ebben a témában
Ethan Wayne
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 21. 16:09 | Link

Nath

Ethan eldöntötte, hogy a vörös vagy mazochista, vagy egyszerűen csak nem tudja felmérni az erőviszonyokat egy ötödikes és egy másodikos között. Az alternatív megoldás az lett volna, hogy a kis Blackwood fejében rosszul vannak összedrótozva a dolgok, így egy kis lökéssel a fiú rásegít, hátha visszarázódnak azok a bizonyos áramkörök. Bár erre kevés volt az esély, azért szívesen tett volna egy próbát, esetleg kettőt, csak hogy biztosan hatástalannak nyilváníthassa a próbálkozást.
Felnevetett, amikor Nath felajánlotta a verekedés lehetőségét. Valószínűleg egy olyan személy, aki lényegesen kevesebb önuralommal rendelkezik, mint a fiú már kapva kapott volna az alkalmon és lerázza a fáról a másodikost, de Ethan nem ilyen volt. Volt egy terve, egy stratégia és elvei, ezekhez pedig igyekezett tartani magát, márpedig a Blackwood kölyök feláldozása nem szerepelt a napi tevékenységek listáján.
-Ugyan már, csak nem képzeled, hogy bemocskolom a kezemet? –fonta össze a karjait a mellkasa előtt. –Ráadásul éppen veled? Hogyan számolnék el a bátyáddal, ha még ennél is komolyabb problémák lennének a fejedben?
Igen, mostmár szándékosan húzta a kisebbet.  Nem, nem akarta összeverekedni vele, legalábbis nem az ő hibájából. Az már más kérdés volt, hogy mit tenne, ha Nath nekimenne. Természetesen megvédené magát, de még ő sem volt teljesen hülye. Lehet jó íjász, de sohasem volt jó harcos. Valamiért mindig őt verték laposra, hogy úgy adódott, ő meg aztán teljesen feleslegesen védekezett. Már hozzá volt szokva, hogy bántják, jól tűrte a fájdalmat, de nem akaródzott neki a másodikos miatt gyengélkedőre vonulni. Az a fránya büszkeség!
Figyelte Nath kezében a nyílvesszőt és ez volt az a pillanat, amikor legszívesebben tényleg lerázta volna a fiút a fáról. Az az övé volt és gyűlölte, amikor mások a cuccaihoz nyúlnak, bár valóban akkor követett el baromságot, amikor odalőtte.
-Ha annak baja esik, akkor tényleg nem lesz sok esélyed, Nath! –figyelmeztette nagyon is előzékenyen a fiút, elvégre ki más hívta volna fel ilyen kulturáltan a vörös figyelmét arra, hogy hamarosan eltörik minimum két bordája és a karjai?
Hozzászólásai ebben a témában
Nathaniel Blackwood
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 21. 17:11 | Link

Ethan

- Na ne már, kit érdekel úgy mégis, hogy mit mondasz a bátyámnak? - fintorgott a kölyök nagyon is jól láthatóan, mert nem szerette, ha a fent említett személy szóba jött, azt meg pláne nem, ha még akkor is elrontja a szórakozását, mikor jelen sincs.
Aztán Ethan reakcióján meglepődve Nath egy szélesebb vigyorral jutalmazta a tényt, hogy mintha a nyílvessző a fiú gyengéje lenne. Ejnye.
- Akkor nem szeretnéd, hogy véletlenül eltörjem, ugye? - kérdezte magához mérten bűbájos hangon, azonban valójában nem volt szándékában kettéroppantani a vékony fadarabot, mert ha valami, akkor mások tulajdonának rongálása nem tartozott a kedvelt foglalatosságai közé. Viszont, ezt nem kellett Ethannek is tudnia.
Így aztán az ifjú Blackwood otthagyva kényelmes és viszonylag biztonságos, ámde a mozgásterét jelentősen csökkentő helyét, leugrott az ágról. Guggolva érkezett, hiszen alig volt talán két méter magasan, ami nem egy halálos távolság a földtől. Egy kezében fogta össze ugrás közben a pálcáját és a nyílvesszőt, aztán mikor felegyenesedett, újra átvette a nyilat a bal kezébe, és szépen lassan elindult Ethan felé.
- Na most mivel úgy látom kellően gyáva vagy ahhoz, hogy ne merj velem megverekedni, így két utat tudok neked felajánlani - állt meg valamivel távolabb a fiútól. - Vagy elroppantom a játékszered és ezzel kiprovokálom, hogy nekem ess, vagy elteszed a pálcád, én is az enyém, aztán ezt visszaadom, te pedig elmondod, hogy mi a francért dühöngesz itt fényes délben, ahelyett, hogy valami jobb dologgal foglalkoznál. A tiéd a döntés - vonta fel várakozóan a szemöldökét Nath, a fiút figyelve.
Hozzászólásai ebben a témában
Ethan Wayne
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 21. 19:08 | Link

Nath

Ethan érezte, hogy ez a testvér téma kényes pont Nath-nél, bár azt nem tudta volna megmondani, hogy miért. Világ életében egyke volt és bár nem nevezhető felhőtlennek az élete, sohasem kellett osztozkodnia senkivel semmin. Őszintén szólva, nem is viselte volna jól, tekintve, hogy ami az övé, ahhoz más nem nyúlhat. Ez már csak ilyen egyszerű volt az ő kis világában. Persze voltak emberek, akikhez ragaszkodott, és akiket a barátainak tekintett, de ők is többnyire hasonló mentális zavarral küszködtek, mint a fiú.
-Úgy látom, téged nem. –jegyezte meg, mintegy mellékesen.
Figyelte, ahogy a fiú a nyílvesszővel játszadozik és egy pillanatra megfordult a fejében, hogy leátkozza onnan, vagy legalább fejjel lefelé meglebegteti egy kicsit, hátha átszellőzik rendesen az agya, de arra jutott, hogy a csend sokkal nyomasztóbb tud lenni és egy profi sohasem árulja el magát, éppen ezért felsóhajtott és csak megforgatta a szemeit a kérdésre.
Harry mellett már megtanulta, hogy meg kell válnia bizonyos dolgaitól. Nem mintha annyira örült volna neki, hogy a férfi darabokra törni a nyílvesszőit, pusztán már semmiféle nyomot sem hagyott benne. Csakhogy itt nem volt utánpótlása, és mivel Harry nem igazán támogatta anyagilag, nem sok választása maradt, mint vigyázni rájuk.
Nem válaszolt a kérdésre, csak figyelte, ahogy az eridonos leugrik a fáról és titokban abban reménykedett, hogy legalább a bokája eltörik. Igazán, neki is lehetne néha egy-egy jó napja. Ő tényleg nem kért sokat, csak egy kis szívességet az univerzumtól.
Elmosolyodott, amikor meghallotta az ajánlatot és gondolkodás nélkül zsebre csúsztatta a pálcát, majd kinyújtotta a jobb kezét, tenyérrel felfelé Nath irányába, jelezvén, hogy most azonnal szeretné visszakapni a játékszert.
-Nem gyáva vagyok, csupán nem áll szándékomban éppen veled verekedni. –mutatott rá. –Ha véletlenül összeakadok egy rellonossal, akkor majd levezetem a feszültséget, ne aggódj!
Esze ágában sem volt lelkizni a vörössel, de jobb ötletnek tűnt biztos távolságban tudni tőle a fegyvert, mielőtt ezt közölte volna. Itt nem arról van szó, hogy bármiféle problémája lett volna Blackwooddal, annak ellenére sem, hogy épp az előbb játszotta el a nagyfiút, sokkal inkább arról van szó, hogy Ethan képtelen volt megnyílni bárkinek is, de ő ezt tudta magáról. Az, hogy a környezete mit gondol már régen hidegen hagyta.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék