38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 15. 19:18 | Link

Sofi

 Kornél megjelenése nem lendített sokat az egyébként sem túl rózsás hangulatomon. Szerettem volna elhinni, hogy minden megváltozhat, és sokkal jobb lehet, mint az előtt, de egyelőre nem akartam hinni ebben. Nem szerettem a reményt, mindig kiborított. Olyan volt az életem, mint egy hatalmas hullámvasút és általában a benne tartózkodó férfiegyedek mindig a mélypontot képezték. Többek között itt volt, Kornél, Seren na meg David. Mintha mindenki csak és kizárólag azon munkálkodnának, hogy hogyan lehetne még ennél is jobban elrontani.
Ki kellett szabadulnom egy kicsit a kastélyból, egyszerűen csak egyedül kellett lennem. A gondolatok olyan sebességgel száguldoztak az agyamban, hogy beleszédültem, ha csak megpróbáltam elcsípni egyiket-másikat.
A nap nagy részét Opheliaval és Sofival terveztem eltölteni, de egyszerűen sem időm, sem energiám nem maradt rájuk, ugyanis mindeközben még Rich-csel is megpróbáltam tisztázni a helyzetünket; nem túl nagy sikerrel. Minden esetre, legalább próbálkoztam, nem igaz?
A célom konkrétan a vadőrlak volt. Még sohasem jártam arra, annak ellenére, hogy már sokadik évemet töltöttem a falak között, tehát eljött az ideje, hogy felfedezzem. A ha-én-nem-megyek-oda-mások-sem alapon közelítettem meg a helyet és hatalmas szerencsémre tényleg senkivel sem futottam össze. Nem akartam bemenni, egyszerűen csak bámulni akartam az eget és úgy tenni, mintha minden rendben lenne, annak ellenére, hogy semmi sem volt.
Lecsüccsentem az épülettől nem messze a fűbe, de úgy, hogy takarásban legyek a kíváncsi szemek elől és a kezem akaratlanul is a cigarettás dobozra vándorolt, ami valamilyen érthetetlen módon a zsebembe keveredett. Egye fene, meggyújtottam egyet, hiszen nekem aztán semmi bajom sem lehet tőle.
Lassan fújtam ki a füstöt, miközben szabad kezem ujjait a nyakamba függő láncra kulcsoltam. Arra a láncra, amit Kornéltól szereztem meg és hihetetlen ügyességről téve tanúbizonyságot ismételten összeraktam.
Hozzászólásai ebben a témában
Sofia F. Denaro
INAKTÍV


b a d g i r l
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 904
Írta: 2013. július 15. 19:40 | Link

Kath


Sofi az első fordulót sikeresen túlélte, és most készülnie kellene a másodikra. De ehelyett csak teng-leng ma a suliban. Nem kellett sokat könyörögnie Mauricenak, hogy szabadlábra engedjék ma, így már kora reggel le tudott lépni. Szobatársai nagy örömére, berobbant a Szanatóriumba mit sem törődve azzal, hogy a másik két leányzó aludni szeretne. Elég hangos ébresztőt csinált nekik, és esélyt sem hagyott arra, hogy tovább folytassák az alvást. Amennyire a háta engedte, annyira tett vett a szobába, és megállás nélkül járt a szája. Mindent elmesélt két barátnőjének az elejétől a végéig. Nem tudta, hogy látták-e a "műsort" a nagyterembe, vagy nem. Ha látták, akkor már újra végighallgathatták Sofi előadásában.
A lány a délelőtt további részét Hero szelídítésével töltötte. Szerencsétlen macska nem nagyon akar szocializálódni. Ő tökéletesen megvan az ágy alatt, vagy a szekrényben. Mindegy neki, csak sötét legyen. Kath szerencsére eteti, amíg Sofi keménykedik a tusán, így már nem kell a macskának mozgó pizzát ennie. Egy nagy zsák macskatáp van elrejtve a szobába, és Sofi most még egy konzervet is szerzett a manóktól. Gondolta, hogy jófej gazdi lesz, és ezzel eteti meg újdonsült macskáját. Hero annyira nem díjazta az ötletet, és vagy 1,5 óra könyörgés után volt csak hajlandó kidugni az orrát az ágy alól. Sofi nem járt sikerrel a macska szelídítő akciójával, de lesz majd még ideje rá, miután megnyerte a tusát. Ahogy szóródnak ki az emberek, úgy lesz egyre magabiztosabb a lány, bár nem kellene elbíznia magát.
Délután egy jó ideig Opheliat boldogította és mindent kibeszéltek amit csak lehetett, valamint jókat nevettek, volt, hogy a semmin. Ezután Sofi elballagott a könyvtárba és kikölcsönzött egy, a sárkányokról szóló könyvet. Bevágta a hóna alá, és úgy indult meg az erdő felé. Kellemetlen emlékek kötik oda, de csak a belsejéhez. Remélte, hogy most a gonosz szellemek elkerülik őt, és nyugodtan tud olvasni. Végül arra jutott, hogy erre talán a vadőrlak lesz a legmegfelelőbb helyszín, így arra kanyarodott.
Ahogy odaért észrevette, hogy társasága akadt, méghozzá Kath személyében.
- Meglepetés! - "kiabálta", és egy széles mosolyt eresztett meg legjobb barátnője felé.
- Nem is tudtam, hogy erre settenkedsz ma délután. Mi járatban? Csak nem aludni szeretnél a csodás reggeli ébresztőtök után? - Továbbra is széles mosollyal arcán ül le Kath elé, és ledobja a könyvet maga mellé.
Hozzászólásai ebben a témában

Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 15. 19:52 | Link

Sofi

 A gondolataim csakhamar leragadnak Serennél. Nem azért, mert nekem feltétlenül erre van szükségem, sőt, ha őszinték lennénk, az lenne a legjobb, ha egyszerűen csak kiverném valahogyan a fejemből, vagy megpróbálnám nagy ívben elkerülni, de itt is falakba ütközöm. Nem azért, mert annyira gyenge vagyok, hogy képtelen lennék mindezt megtenni, hanem mert jelen pillanatban tőle függ az életem. Ez azért egy elég fontos momentuma a mi kis szívügyünknek. Mert tényleg ez a legjobb megfogalmazás.
A mai délelőttöm, amit teljes sötétségben töltöttem Sofival meg Oph-fal kicsit feldobott. Aggódtam a barátnőmért, de azért csak kitartóan etettem Herot, elvégre az én barátnőmről van szó, aki mindent túlél. Többek között a bátyámmal való találkozásokat is, ami nem kis teljesítmény, tekintve, hogy az emberek túlnyomó többsége nem merne belezúgni egy bérgyilkosba. Még akkor sem, ha a szóban forgó vadász a legjobb barátnőnk bátyja és nem mellesleg tényleg jól néz ki.
Hallom a lépteket, már az előtt, hogy egyáltalán meglátnám a közeledő sziluettjét. A szívdobbanásai hangosabbak, mint amit jelen körülmények között el tudnék viselni. Ha ember lennék, most egészen biztosan hasogatna a fejem, de így csak a semmit érzem. Valamivel tompább vagyok, mint általában és könnyebben felidegesítenek a zajok, de semmi egyéb.
-Most szeretnéd, ha sikítanék? –érdeklődöm mosolyogva. –Mert akkor kezdjük újra.
Nem, egyelőre képtelen vagyok mindennemű normális reakcióra és gyanítom, hogy Sofi meg fogja érteni az okát. Szinte biztos vagyok benne, hogy bár be lett zárva, hallott már róla, hogyan cipelt végig Seren a folyosón, miközben rugdosódtam és szitkozódtam. Nem túl nőies megnyilvánulás volt, de kiborultam. Akkor nem voltam önmagam.
-Megpróbálok úgy tenni, mintha nem lenne semmi baj. –húzom el a számat. Sofi ismer már, nem kell megjátszanom magam. –Beszéltél mostanában Keith-szel?
Igen, jól láthatóan terelem a témát és ez egyáltalán nem véletlen. Beszéljünk csak a bátyámról, úgyis most kaptam tőle egy levelet; aktuális lenne.  
Utoljára módosította:Katherine Danielle Averay, 2013. július 15. 19:55
Hozzászólásai ebben a témában
Sofia F. Denaro
INAKTÍV


b a d g i r l
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 904
Írta: 2013. július 15. 20:29 | Link

Kath


Kathből nem sikerül túl nagy örömöt előcsalnia Sofinak. De tisztában van vele, hogy ennek nem ő az oka, és nem az, hogy megzavarta barátnője csendes pihenőjét. Sokkal inkább más, vagy inkább mások. Igaz, hogy be vannak zárva, de az étkezéseket a többiekkel együtt töltik. Itt van idejük a fontosabb dolgokat megtárgyalni, valamint az aktuális pletykákat megtudni. Szóval Sofi nincs lemaradva annyira Kath pasiügyeiről, de teljesen nincs tisztában a dolgokkal. Mostanában kicsit szétszórt, és a legtöbb gondolata a tusa körül forog. Sofi azonban amennyire tudott, mindig próbált odafigyelni barátnőire, és a gondjaikra, bajaikra, örömeikre. Arról sincsen lemaradva, hogy Kornél visszatért, és Kath alakított párszor. De mindent csak nagyon nagy vonalakban tud, mivel mélyebben sosem volt idejük elmerülni benne. Most viszont van nekik idejük estig, így mindent kitárgyalhatnak, amit csak akarnak. A sors sodorta most erre Sofit. Lehet mindkettőjüknek jól fog jönni egy barátnői csevej.
- Hát sokkal jobb lett volna, ha rémülten futsz el innen. Jól esett volna a lelkemnek, hogy meg tudtam ijeszteni egy vempájört. -
Sofi megvonja a vállát, majd lehuppan a földre Kathtal szemben, és a mozdulatsor közben hallgatja végig Kath válaszát.
- Na mond Drága, mi a gond?! Most van időm meghallgatni, hogy mi a gond. Kinél kezdjük? Seren? Kornél? Egyéb? -
Bátorítóan mosolyog Kathra, de ahogy meghallja Keith nevét, azonnal felcsillannak a szemei. Várhatóan ez a pasi fogja egyszer a sírba tenni Sofit, és várhatóan ez a pasi lesz, akibe a lány élete végéig fülig bele lesz zúgva. Sofia néha felteszi magának a kérdést, hogy miért jó ez neki? Minek kellet belezúgnia egy ilyen veszélyes alakba, amit évente ha kétszer lát, akkor az már sok. Valamint, ami a legrosszabb, hogy nem tudja, a férfi viszonozza-e az érzéseit. De ez várhatóan sosem fog kiderülni, mivel ha véletlen összefutnak, ez sosem merül fel témának.
- Keith-szel? Szerinted? - egy hatalmas sóhaj tör fel Sofiból, és szomorúan mered a talajra, majd újra Kathra.
- Mit tudsz róla? Mi van vele? Él még? - kérdésáradatot zúdít Kathra, majd türelmetlenül várja a válaszokat, de továbbra is a talajt kémleli.
Hozzászólásai ebben a témában

Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 15. 21:42 | Link

Sofi

Tudtam, hogy Sofi tisztában van vele, mennyire magam alatt vagyok. Neki elég volt csak rám néznie és azonnal meg tudta mondani, mi is jár a fejemben. Régi barátság volt már ez, nem meglepő, hogy gyakorlatilag egyetlen pillantásból képesek vagyunk kiolvasni a másik gondolatait. Nem nagyon tudtam elviselni, ha valaki ennyire ismer, de Sofi közel állt hozzám, már kicsi korom óta. Hozzám és az utóbbi időben Keith-hez is. Legalábbis azóta, hogy én magam is megismertem a bátyámat. Ennél fogva tehát, meg sem lepett, amikor nekem szegezte a kérdést.
Csakhogy azt nem hittem, hogy konkrétan Serenre rá fog kérdezni.
Mélyet szippantottam a cigiből és elpillantottam valahová a lány háta mögé. Elgondolkoztam rajta, hogy egyszerűen csak nem válaszolok. Vagy hazudok valamit; de az annyira Kornélos lett volna, hogy azonnal elvetettem az ötletet. Még a végén azt mondják, hogy rossz hatással van rám. Rám! Vicces lenne.
Lassan pillantottam vissza Sofira, aki ebből levehette, hogy sokkal bonyolultabb a helyzet, mint azt bárki is gondolta volna. Hogy miért? Először is, ott van Kornél, akivel kapcsolatban tisztázatlan éréseim vannak. Ezután ott van Seren, akivel kapcsolatban meg sajnos egyáltalán nem tisztázatlanok azok a bizonyos érzések.
-Seren? -vontam fel végül a szemöldökömet semmitmondóan. -Mit hallottál?
Vigyázat, védekező mechanizmus aktiválva.
Sofival szemben nem sokszor vettem elő ezt az arcomat, ez is arra utal, hogy bizony sokkal nagyobb a gáz, mint ahogyan azt én megpróbálom beállítani. végiggondolom, hogy mégis mi a frászt mondhatnék? Seren van, volt és lesz. Nem tudom, hogyan fogalmazhatnám meg helyesen.
Sejtettem, hogy a bátyám kapós téma lesz, na de ennyire? Sofi láthatólag le is mondott az én pasiügyeimről, azonnal a testvérem felől kezd érdeklődni. Ez aranyos. És ijesztő. Keith az a típusú férfi, akitől minden szülő távol tartaná a lányát. Még akkor is, ha konkrétan maffiapalánták vagyunk.
-Miért? -nevettem fel. -Simán el tudom képzelni, hogy folyamatosan levelezgettek.
Nem akarom megbántani Sofit, pláne nem akarok az érzéseire hatni, csupán csak tényeket közlök. Tudom, hogy a barátnőm mit érez Keith iránt, arról viszont még nincsenek infóim, hogy a bátyám mit is gondol a lányról. Szeret engem, mindent elárul, de sajnos erre az aprócska részletre sohasem térünk ki. Illetve én próbálkozom, ő meg ellövi valami poénnal.
-Él. -biccentek rá és elnyomom a cigit. -Egészen jól van, már ha nem számoljuk azokat, akik megpróbálják eltenni láb alól... meg azt, hogy jelenleg aggódik értem is. Annyira nem értékeli, hogy a kicsi húga vámpírokat akar ölni, azok meg majdnem kitépik a szívét.
Ezt eredetileg el akartam titkolni a lány elől, de jobb, ha tőle tudja, mintha mások vázolnák neki a helyzetet.
Hozzászólásai ebben a témában
Sofia F. Denaro
INAKTÍV


b a d g i r l
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 904
Írta: 2013. július 19. 14:43 | Link

Kath


Kaht viselkedése eléggé egyértelmű volt, legalábbis Sofi számár. Jó ideje barátnők már, így majdnem úgy ismeri Sofi Kathot, mint a saját tenyerét. A gesztusai, a nézése, minden arról árulkodott, hogy bonyolultabb a helyzet, mint azt Sofi odabentről gondolta. Egy hatalmas sóhaj tör fel belőle, és komoly tekintettel néz barátnőjére.
- Na mesélj! Ne háríts és ne kamuzz. Látom, hogy gondok vannak. Az meg mindegy, hogy én mit hallottam. -
Mondjuk már az is éppen elég gond, hogy Kath  HVH iránt táplál gyengéd érzéseket. Sofinak ötlete sincs, hogy mi vezetett idáig, de nyilván az sem fél perces történet. Főleg ha az ember Kathból és a vámpírságából indul ki. Maga a lány nem egy egyszerű eset, na és az életéről már nem is beszélve.
- De egyáltalán, hogy keveredtetek ti össze Serennel?! Na és mi van Kornéllal? Együtt vagytok, vagy nem vagytok? -
Sofi próbál minél több infót kicsalni barátnőjéből, hogy jobban képben legyen róla, mi is történt vele, amíg ő tusázott.
Kath próbál tovább lépni a dolgokról, és drága bátyjára tereli a szót, amire Sofi azonnal ráharap. Ez a baj a legjobb barátnőkkel. Mindig tudják a másik gyenge pontját.
- Hát én nem tudom elképzelni. Bátyád nem tűnik olyan nagy levélírogatónak. -
Megvonja a vállát, majd az elnyomott csikket bámulja. De amit Kath ezután közöl enyhén szólva sokkolja Sofit.
- Hogymivan?!?!?! - tör ki magából és rémült tekintettel bámul Kathra. Nem érti mire céloz ezzel a lány, és reméli, hogy ez valami kitalált mese, vagy csak átvitt értelembe kell érteni. De magában teljesen biztos benne, hogyha Kath azt mondja, hogy vámpírokat akar ölni, akkor a lány tényleg azt is érti a dolog alatt. Sofi azonnal el is felejti a Keithes témát. Aggodalom tükröződik arcáról. Félelem nem, mivel családi múltjának köszönhetően hozzászokott az ilyen, és ehhez hasonló ügyletekhez. Ki gondolná, hogy a maffia vámpírokat is "foglalkoztat"?! Ugyan senki... nyilván. Sofi simán el tudná képzelni, hogy majd egyszer Kath is hozzájuk tartozik, bár félti a lányt attól, ami ott megy, annak ellenére is, hogy Sofi imádja ezt az életet.
- MINDENT MESÉLJ EL!!! MINDENT!!! - kissé erélyesebben szól rá Kathra, majd újra a csikkre néz.
- Kaphatok egy szálat?! Azt hiszem szükségem van rá. De az enyém nincs most itt. -
Utoljára módosította:Sofia F. Denaro, 2013. július 19. 14:46
Hozzászólásai ebben a témában

Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 19. 15:08 | Link

Sofi

Sofi számára nyitott könyv voltam és ezt jelen pillanatban mindennél jobban utáltam. Éppen azon fáradoztam, hogy elfelejtsem valahogyan a Serennel lefolytatott kis beszélgetést, miután a szobájában landoltam, de természetesen a barátnőm azonnal ráharapott a lényegre. Nem mintha zavart volna, elvégre nekem csak ő volt amolyan igazi, csajos kapcsolat. Sokkal bonyolultabb életet éltünk, mint az a felszínen látszott, de nekünk tökéletesen megfelelt. Ezért is fértünk meg annyira egymás mellett.
-Azért érdekelne. -jegyeztem meg, de természetesen egy sóhaj után megadtam magam. -Én csak... nem tudom. Serennel még Firenzében találkoztam és a kapcsolatunk nem indult túl biztatóan. Még aznap este leszereltünk egy komplett vámpírklánt. -elmosolyodtam egy pillanatra. -Seren megmentette az életemet. Sokszor, talán túl sokszor is.
Hihetetlen, hogy mennyire könnyedén bajba tudok keveredni. Ha jobban meggondoljuk, akkor is én voltam a hibás, elvégre egyszerűen csak vissza kellett volna hopponálnom Serennel a kastélyba. A baj akkor kezdődött, amikor a füzetecske a férfinél kötött ki, én meg szinte tökéletesen biztos voltam benne, hogy nélkülem fog visszatérni, csak hogy kutakodjon egy kicsit. Ezt nem engedhettem meg. Tehát én kevertem bajba saját magunkat... Jelen pillanatban ez cseppet sem meglepő.
Kornél.
Lehunytam a szemeimet egy pillanatra és Sofi felé fordultam. A tekintetemből néma segélykiáltás sugárzott a lány felé, de ahelyett, hogy hallgattam volna, mint a sír, vagy tereltem volna a témát, egyszerűen csak őszinte voltam.
-Fogalmam sincs.
Ennél pontosabb infóval egyelőre nem szolgálhattam, bármennyire is szerettem volna. Az már egy sokkal jobb kérdés, hogy Sofi honnan tud arról, ami köztem és Kornél között történt, miután visszatért a kastélyba. Komolyan mondom, itt még a falnak is füle van.
Nem, Keith tényleg nem az a típus volt. Szerettem, imádtam, de a levelei alapján az életben nem mondtam volna meg, hogy ő hogyan viszonyul hozzám. A személyes találkozásaink sokkal inkább kimerítették a normális testvérkapcsolat fogalmát, mint a pár szavas üzenetek.
Sofi ismét kapva kapott az alkalmon, hogy leüvölthesse a fejemet. Felé nyújtottam a cigis dobozt, benne a gyújtóval, de nem néztem rá. Eszem ágában sem volt hatalmas vallomást tenni, senkinek... Csak neki.
-Visszamentem Firenzébe. -összefontam magam előtt a karomat és a távolba bámultam. -Nyomozni akartam a rohadékok után, de lebuktattak. Kínoztak, információkat szerettek volna Serenről, én meg természetesen tartottam a hátamat. -egy pillanatra Sofi felé fordultam. -Véletlenül sikerült csak megszöknöm és ismét Seren segítségére szorultam, csak... kissé elvetettem a sulykot és most... minden sokkal bonyolultabb.
Ez volt az igazság.
Én hibáztam, igen, elfogadom, hogy Serennek nincsen szüksége a segítségemre, de örülnék, ha ő is elfogadná, hogy nem bírom ezt végignézni. Nem akarom elveszíteni. Annyi ember tűnt már el nyom nélkül az életemből. Ezt most nem hagyhatom.
Hozzászólásai ebben a témában
Sofia F. Denaro
INAKTÍV


b a d g i r l
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 904
Írta: 2013. július 19. 15:33 | Link

Kath


Nagyra nyílt szemekkel hallgatta Sofi, amit Kath mesél a Serennel való dolgairól. Próbálta összetenni a képet. Firenze, vámpírok, Seren, életmentés.
- Szóval, akkor ha jól értem. Seren a szőke herceg fehér lovon, aki megmentette párszor az életedet. Te pedig jó királylányhoz híven neki adtad a szívedet...kezedet, lábadat, füledet, orrodat, és kb. mindenedet amid van. Jól értem?! -
Ezek alapján valamennyire megérti barátnőjét, hogy belezúgott Serenbe. Ezzel nem is lenne semmi gond, de...
- De ugye azzal tisztában vagy, hogy ő a HVH? Amúgy ő is hasonlóan érez irántad? Benne van a dologban? -
Sofi nem nagyon ismerte Serent, de fejét merte volna rá tenni, hogy a férfi nem az a hősszerelmes típus. Sőt. Nehezen nézi ki belőle azt is, hogy bárminemű érzelmet táplálna bárki iránt is. Túl komoly személyiségnek "ismeri". De lehet ez csak a kemény külső, és közben Seren egy szent. Szent Seren. Sofi nem akart beleszólni Kath dolgába, de azért a tudtára akarta hozni, hogy itt nem csak magával szúr ki, de Serennel is, ha tényleg lesz köztük valami. Akkor a HVH bá' búcsút mondhat a karrierjének. Gondolja Sofi. Aztán a fene se tudja.
A Kornélos dolog is úgy fest, hogy bonyolult. Ki gondolta volna, hogy nem az?! Hát Sofi tutira nem. Kath körül úgy nagyjából minden bonyolult... de ez Sofiaról is elmondható. Veszélyes család, veszélyes élet, sok adrenalin.
- Fogalmad sincs. Ne ez a nem mindegy. Akkor csak összejártok szükségletet kielégíteni? -
Sofi próbál tapogatózni, de elég nehéz úgy, hogy Kornélt nem is ismeri. Tud arcot párosítani a névhez, és ezzel nagyjából kifújt a tudása.
Kath elmeséli a történetet, aminek végével Sofiból egy hatalmas sóhaj tör fel.
- Ugye tudod, hogy nem vagy százas?! Ön és közveszélyes vagy. - megcsóválja a fejét, de ennél többet nem mond. Nem akar ítélkezni és beleszólni Kath dolgába. De félti barátnőjét. Igaz elég nehezen lehet eltenni láb alól, de egy vámpírt sem lehetetlen kinyírni. Ez nyálasan és önzően fog hangzani, de szüksége van a lányra. Ő az egyetlen olyan ember az életében, aki mindent tud róla. Nem akarja, hogy baja történjen....nagyon nem.
- Vigyázz magadra! Rendben?! -
Időközben Sofi elvett egy szált cigit Kathtól, és rágyújtott. Mélyeket szívott bele, miközben hallgatta a lány meséjét. Tusa ideje alatt most gyújtott rá először, és jóleső érzés töltötte el, már amennyire egy ilyen történet közben lehetséges. Visszaadta Kathnak a doboz cigit, benne a gyújtóval, majd kicsit helyezkedett a kényelmetlen talajon.
Utoljára módosította:Sofia F. Denaro, 2013. július 19. 15:37
Hozzászólásai ebben a témában

Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 19. 15:50 | Link

Sofi

 Majdnem felnevettem Sofi reakcióján, de csak majdnem. Először is, egyszer már majdnem sikerült összehoznunk egy esküvőt, másrészt pedig szinte teljesen biztos voltam benne, hogyha Seren ezt a mondatot meghallotta volna, előbb végez magával, mint velem. Ez pedig igencsak kivételes alkalomnak minősült volna.
Utána persze elgondolkoztam a Sofi által mondottakon. Nem akartam Serent bajba sodorni, csakhogy már minden mindegy volt. Legszívesebben bele vertem volna a fejemet a legközelebbi falba –ezúttal csak úgy, magamtól, nem igényeltem volna hozzá a férfi segítségét.
-Valami olyasmi. –mosolyogtam rá a lányra. –Igen tudom és értékelném, ha nem rontanád tovább az amúgy sem rózsaszínfelhős hangulatomat.
Ezzel szerintem egyértelmű választ adtam arra, hogy Seren oldaláról hogyan is néz ki a helyzet. Nem mintha bántam volna, így könnyebben tarthattam a két méteres távolságot kettőnk között, mielőtt egészen véletlenül belekeveredünk valamibe, aminek egyszerűen csak két hulla lesz a vége. Szerintem el sem csodálkoztam volna rajta, ha szellemként visszatérek, és azt látom, hogy megint ostobaságba keveredtünk.
Kornél az a téma volt, amit a leginkább el szerettem volna kerülni. Ebben a pillanatban csak azon tudtam rágódni, hogy hogyan is lesz ez után. Sofira néztem és nagyon komolyan tettem fel a kérdést.
-Lehetek olyan önző, hogy magam mellett tartom Kornélt, miközben valaki más talán, mondom csak talán, sokkal fontosabb számomra?
Fogalmam sem volt, hogyan fogok ebből a helyzetből jól kikeveredni. Szerettem volna, ha senkinek sem esik bántódása, de ennek valamiért az lett a vége, hogy szépen lassan én fogok kiirtani mindenkit magam körül.
-Hé, csak ti jártok össze szükséglet kielégítésre. –emlékeztettem nevetve.
Pontosan tudtam, hogy mi folyik a háttérben Sofi meg Olivér között, de ez volt a legkevesebb. Véleményem szerint az én barátnőm csak remekül kihasználta azt, amije van. Ha én ember lettem volna, valószínűleg ugyanezt játszottam volna, csakhogy én már régen nem voltam valódi.
Felsóhajtottam a kérést hallva.
-Sofi, ez nem ilyen egyszerű. –ráztam meg a fejemet. –Nem engedem, hogy Serennek bármi baja essen. Akkor sem, ha ezért meg kell halnom, érted? Annyi mindent tett értem, hogy ezek után ez a minimum.
Azt már természetesen nem szúrom oda, hogy ezzel szembe megyek Seren minden egyes követelésével és minden egyes próbálkozásával, hogy életben tartson. Tudom, hogy magam alatt vágom a fát, de ha egyszer képtelen vagyok hátat fordítani?
Hozzászólásai ebben a témában
Sofia F. Denaro
INAKTÍV


b a d g i r l
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 904
Írta: 2013. július 19. 16:23 | Link

Kath


Kath szájának a sarka megrándul, amikor Sofi színpadiasan előadja a Serenes, szőkeherceges dolgot. Valami ilyen reakcióra számított. Vagyis, azt remélte, hogy ezzel egy mosolyt, vagy ne adj Isten, egy kisebb nevetést vált ki Kathból. De ehelyett csak egy szájrándulást kapott. Lehet Sofinak nem kellene erőltetnie ezt a legyünk viccesek dolgot. Úgy tűnik nem az ő műfaja. Pedig ő tényleg nagyon próbálkozik jó fej lenni, de nem akar menni neki. Lehet Sofi nem olyan személyiség.
Sofia jól sejtette, hogy Seren nem úgy gondol a dolgokra, mint ahogy azt Kath szeretné. Ez egyrészt jó, de másrészt rossz is. Mert Sofi örült volna, ha Kath végre talál valami épkézláb, hozzá hasonlóan bajos, antiszociális embert maga mellé. De rossz, mivel a viszonzatlan érzelmeknél rosszabb nincs a Földön. Sofi legbelül mélyen azonban örült neki, hogy legalább Serennek van valamennyi esze...vagyis gondolja ő. Aztán nem tudni, hogy mi jár a férfi agyában. A végén tényleg összegabalyodnak. Na az lesz akkor a szép műsor.
Kath komoly kérdését Sofi nem bírta ki egy apró nevetés nélkül. Nem kellett volna egy ilyen komoly dolgot, így lereagálnia, de feltört belőle.
- Pont engem kérdezel? Amúgy nem, nem önző...csak rellonos. A kettő nem ugyan az. Ameddig Kornélnak ez így megfelel, és ameddig megmarad édes tudatlanságban, addig használd ki a dolgot. Ha meg majd leesik neki a tantusz, akkor használd ki vámpíri képességedet. Volt...nincs. Ne agyalj ennyit. Ezek csak pasik! Rengeteg rohangál belőlük még. -
Sofi és a bölcs tanácsai. Lehet nem őt kell felkérni tanácsadónak, mivel abban sosem volt jó. Vagyis az ő életfelfogása eltér a többi emberétől. A percnek él, és nem törődik azzal, hogy mi lesz majd. Felesleges ilyeneken rágnia magát, mert csak időt veszteget vele. A pasi kérdés pedig pont nem az ő reszortja, mivel bárminemű komolyabb kapcsolatra képtelen. Távol áll tőle az ilyesmi. Egyetlen ember van, akiért az életvitelét feldobná. Ő pedig Keith, aki kilométerekre van tőle, és a kapcsolatukra az esély egyenlő a 0-val. Hát Sofi már csak ilyen kis mazochista.
A szükségletkielégítős dolog ismét nevetésre készteti a lányt. Egyedül ő tud róla, hogy mi ment Sofi és Olivér között, amíg a fiú fel nem szívódott. Aztán, hogy a jó szokásukat továbbra is megtartják e, az a jövő titka.
- Csit! Az a múlté. Most Amirával elégít szükségletet. - közli nevetve, de a hangulat hamar fagyos lett. Kath nem veszi komolyan, amit Sofi mond. Vagy ha mégis, akkor nem foglalkozik vele. Egy nagyon-nagyon mély sóha tör felszínre belőle, és megrázza a fejét.
- Akkor veled megyek vámpírokat gyilkolászni. Majd vigyázok a hátsódra a háttérből. Na meg amúgy is szükségem van egy kis izgalomra. A tusának mindjárt vége, és akkor jönnek az unalmas, monoton hétköznapok. Azt meg nem akarom. Mit szólsz?! -
Biztos Kath válaszába, de azért reménykedik benne, hogy tetszeni fog az ötlete a lánynak, és nem vágja rá azonnal, hogy NEM!.
Utoljára módosította:Sofia F. Denaro, 2013. július 19. 16:24
Hozzászólásai ebben a témában

Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 19. 16:37 | Link

Sofi

Jobban belegondolva, talán tényleg teljesen felesleges volt Sofinak feltenni azt a bizonyos kérdést. Egyrészt, mert ő mindenképpen az én oldalamon fog állni, másrészt pedig Sofi meg az ő pasiügyei egy külön könyvet érdemelnének. Nem mintha nekem bármiféle problémám lenne ezzel, hiszen a legjobb barátnőmről beszélünk, de azért néha mégiscsak elgondolkodtat, hogy vajon, ha nem változom át, én is ilyen lennék, mint ő?
Sok dologban hasonlítottunk és hasonlítunk jelenleg is egymásra, tehát valószínűsíthető, hogy így lett volna. Akkor mégis mit csinálnánk? Nincs annyi hímnemű egyed a Földön, hogy igazságosan meg tudjunk osztozni rajtuk.
-Kornél nem tud semmiről. -állítottam magabiztosan. -Legalábbis, ha tud valamit, akkor nagyon ügyesen titkolja, bár nem hinném, hogy a falak folyton az én magánéletemről suttognának.
Persze, jobb félni, mint megijedni. Nem véletlenül tartom meg mindenkitől a tisztes távolságot. Sohasem tudhatjuk, hogy éppen ki fogja hátba támadni az embert, nem igaz? Talán pont az, akit a legjobban szeretünk, és akiért a legtöbbet áldoznánk. Elismerem, ez elég mélyen hangzik ahhoz, hogy belőlem bukjon ki, de mostanában mintha egyre mélyebbre csúsztam volna abban a bizonyos gödörben.
Felvont szemöldökkel nézek rá, amikor megemlíti Mirát. Természetesen hallottam pletykákat -tessék, mindenki beszél!–, de nem szenteltem nekik különösebb figyelmet. Egészen addig, amíg meg nem hallottam Sofitól. Mert, ha Sofi is azt állítja, akkor kell, hogy legyen valami alapja az ügynek.
-Mi a fene? -nevettem fel halkan. -Ezt most azonnal el kell mondanod!
Jó, talán túlzottan kíváncsi lettem, de egyszerűen muszáj volt megtudnom, hogy miről maradtam le, amíg önkéntes száműzetésben voltam... illetve most is ott vagyok, ez csak egy kis botlás.
Felnyögtem, amikor meghallottam Sofi ajánlatát és szerettem volna csak úgy, mindenféle különösebb ok nélkül fejbe verni, hogy ugyan térjen már észhez, bár rég nem hittem benne, hogy neki olyanja még van. Ki tudja, mivel táplálkoznak a szanatóriumban élő lények?
-Nem. -jelentettem ki ellentmondást nem tűrően. -Sofi, én kockáztathatom az életemet érte, de te nem. Keith megölne, ha neked bármi bajod esne!
Tény.
Annak ellenére, hogy vélhetőleg soha semmi nem lesz a legjobb barátnőm és a bátyám között,ők még igenis fontosak egymásnak. Egyikük sem hagyná, hogy a másiknak bántódása essen. Ezért is reméltem, hogy Sofi megérti az én álláspontomat is.
Hozzászólásai ebben a témában
Sofia F. Denaro
INAKTÍV


b a d g i r l
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 904
Írta: 2013. július 19. 17:06 | Link

Kath


- Nos akkor nincs mitől tartanod. Amíg ő vak, addig te nyugodtan tarthatsz két vasat a tűzben egyszerre. - Sofi egy kis hatásszünetet tart, mert nem teljesen biztos magában. Mi van akkor ha Kath még több vasat tart, csak ő nem tud róla?!
- Vagy esetleg kéne tudnom még valakiről, vaaaagy valakikről? - kérdő tekintettel, és felvont jobb szemöldökkel méregeti Sofi Kathot, majd izgatottan várja erre a kérdésre a választ. Lehet, hogy Kath nem olyan szent, és ő is a rosszkislányok kategóriába tartozik. Elvileg Sofit abba a csoportba pakolta az iskola nagy része, de ez őt nem zavarta. Féljenek vagy tartsanak tőle, addig is nyugta van a lánynak. Az is nyílt titok, hogy semmilyen kapcsolatba nem bonyolódik bele, így az iskola kaszanovái is elkerülik hála a jó égnek.
Az Olivéres dolog újabb érdekes témát hoz, amire Kath azonnal ráharap. Sofi csak elmosolyodik és megvonja a vállát.
- Egyelőre csak ennyit hallottam. Volt egy kellemes estéjük. De, hogy igaz e azt nem tudom. De szerintem az. Olivért azóta nem láttam, amióta elment. Nem is tudtam, hogy visszajött. Valamint azt sem tudom, hogy akarom e látni. Remélem nem fogok összefutni vele még a mai nap. -
Sofi érezte legbelül, hogy amit mond, és amit valójában szeretne az teljesen üti egymást. Nagyon is szerette volna látni Olivért, és érdekelte, hogy milyen is lesz ez a találkozás. Tudta, hogy várhatóan számon fogja kérni Olivért, pedig nem szokása, de most Olivérről van szó. Túl bonyolult ez ahhoz, hogy bárki is megértse, hogy mit is érez Sofi. Valamelyik könyvben azt írják, hogy az ilyen kapcsolatok a nőben olyan cuccok termelését indítja meg, melynek köszönhetően kötődni kezd a másik félhez. Lehet ez történt Sofival is? Nem akar összejönni Olivérrel, mert tudja, hogy a fiú úgyis megcsalná, de mégis valami nem stimmel. Na mindegy.
Sofia nagyszerű ötlete nem nyeri el Kath tetszését. Még csak egy szikrányi esélyt sem ad arra, hogy Sofi fejében megforduljon az igenlő válasz. Rávágja, hogy nem. Hangjából az sugárzik, hogy semmilyen ellentmondás nem jöhet számon.
- Én nem érte, hanem érted kockáztatom. Ami pedig Keith-t illeti... én leszek megölve, ha veled történik valami. A szívemre kötötte, hogy vigyázzak rád. Szóval vigyázok rád. Tehát. Ha tetszik ha nem, megyek veled gyilkolászni. Tudod a véremben van. -
Egy hosszú szünet következik most Sofi részéről. Agytekervényei ezerrel kattognak, és szeme elhomályosodik. Kath is észreveheti, hogy a lány szelleme máshol jár, és csak a teste ül vele szemben. Sofi egyszer csak mindenféle felvezetés nélkül megszólal.
- Változtass át! Akkor engem sem nyírnak ki olyan könnyen. Probléma megoldva! Nemet nem fogadok el válasznak. -
Utoljára módosította:Sofia F. Denaro, 2013. július 19. 17:08
Hozzászólásai ebben a témában

Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 19. 17:17 | Link

Sofi

-Jézus, nem tartok két vasat a tűzben! -csattantam fel nevetve. -Senki nincs, nem is volt és nem is lesz. Serent meg pláne ne számold ide!
Egyszerűen muszáj volt végre nevetnem valamin, és ha máson nem, hát a saját nyomorult érzéseimen. Sofi volt a legjobb barátnőm, előtte megtehettem, hogy magamba zuhantam, vagy egyszerűen csak önfeledten vihogtam valamin, ami mindennek nevezhető, csak tökéletes kapcsolatnak nem. Már régen el kellett volna érnem, hogy bezárjanak valahová, csak még mielőtt még több kárt okozok.
Nem állt szándékomban tovább gondolkozni azon, amit Sofi mondott. Nincsen itt szó semmiféle tűzről, vasakról meg már ne is beszéljünk. Én voltam a félreérések királynője és ezt a mondatot is sikerült alaposan átforgatnom magamban, de nem tettem szóvá.
Olivér nehéz eset volt. Láttam Sofin, hogy bár annyira nem érinti mélyen, azért igenis elgondolkozik rajta. Nem csodálkoztam és nem is hibáztathattam, elvégre én is valami nagyon hasonlót élek át nap, mint nap.
-Szóval, te nem voltál kéznél, ezért kellett valaki, aki pótol. Értem én. -mosolyogtam rá. -Ilyet ne mondj... ezek után már egészen biztos, hogy látni fogod!
Nem akartam ráhozni a frászt, de ez gyakorlatilag íratlan szabály. Ha az ember lánya valamire azt mondja, hogy "reméli", akkor egészen biztosan csúnya játékba kezd vele a Sors.
Tapasztalat? Persze!
Felsóhajtok. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű meggyőzni a lányt, na de ennyire? Miért hiszi azt mindenki, hogy engem meg kell védeni? Köszönöm szépen, tudok vigyázni magamra egyedül is, annak ellenére, hogy a mellékelt ábra nem pont ezt mutatja. Nem jelent semmit. Én igenis talpra esett vámpír vagyok.
-Közvetve érte teszed. -mutattam rá. -Nem érdekel Keith. Ő is tudja, milyen vagyok és azt is, hogy nem akarom, hogy bárki is segítsen rajtam. Jól vagyok! Eddig sem haltam meg, ezután sem fogok.
Micsoda irónia!
Elég volt csak egyetlen pillantást vetnem Sofira ahhoz, hogy tudjam, nagyon csúnya dolgok játszódnak le a fejében és én erről hallani sem akarok. Nos, nem megmondtam?
-Sofi, ezt meg sem akarom hallani többé! -végül is, ez nem egy nem volt.-Én halott vagyok, tudod mit jelent ez? Nem tudok úgy élni mint te, sem pedig úgy szeretni, mint te. Ez sokkal rosszabb, mint hinnéd!
Utoljára módosította:Katherine Danielle Averay, 2013. július 19. 17:18
Hozzászólásai ebben a témában
Sofia F. Denaro
INAKTÍV


b a d g i r l
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 904
Írta: 2013. július 30. 15:19 | Link

Kath


- Oké, elhiszem. Ha te mondod! Nem fogok "vitatkozni". - közli Sofi és barátnőjével együtt elneveti magát. De a szemében nem az csillog, hogy elhitte amit Kath mond, hanem pont az ellenkezője. Gyanakodott. Mert Kath ha be akarta ismerni, ha nem, akkor is két vasat sütögetett. Egyrészt ott volt Seren, aki iránt úgy fest, hogy gyengéd érzelmeket táplál. Valamint Kornél is képben van, akivel elvileg kapcsolatban van, de nem érez iránta úgy, ahogy kellene. Veszélyes játszma ez, de Kath tudja, hogy mit művel, és Sofi nem fog beleszólni. Majd ha esetleg kell egy váll, ahol Kath elsírhatja a bánatát, akkor ott lesz Sofi. De addig nem fog tanácsokat osztogatni, mert az neki nem megy. Hogy okoskodjon, amikor a saját életét sem tudja kordában tartani.
A szó Olivérre és a kalandjára terelődik. Kissé pipa lesz Sofi ennél a témánál, de igyekszik gyorsan lenyugodni, és tudomást sem venni róla.
- Hát, gondolom valami olyasmi. De tudod jól, hogy nem bírom elviselni ha más szórakozik azzal, akivel én. -
Kath utolsó mondatára, miszerint ne mondjon ilyet, Sofi csak megvonja a vállát. Már mindegy! De azért igyekezni fog elkerülni a fiút. Vagy csak ezt akarja bemagyarázni magának, és éppen ellenkezőleg fog tenni.
Kath tudja talán a legjobban Sofiról, hogy mennyire önző, és mennyire utálja ha más beleüti az orrát az ő dolgaiba; mennyire gyűlöli, amikor valaki más azzal szórakozik, aki az "övé". Igaz Olivér sosem volt ténylegesen az övé, de Sofi mégis úgy konstatálta magában. Olivér vele játszadozik, akkor a többi lány messziről kerülje el. Pár fenyegetés után páran megtanulták, hogy Sofi "pasiját" messziről el kell kerülni.
Enyhe nevetés tör rá Sofira, annak hallatán, hogy Kath még nem halt meg. Ebben annyi az irónia, hogy a barnaság nem bírta türtőztetni magát. Valahogy sosem zavarta az a tény, hogy legjobb barátnője valójában halott. Felfogta, meg is értette, de nem tulajdonított nagy jelentőséget neki. A lényeg, hogy még itt van vele, nem fog megöregedni, és ha nem hancúrozik össze-vissza, akkor jó sokáig "élhet". De Kath nem bírt a seggén maradni, és az életével játszadozik.
Sofi remek ötlete nem nyerte el Kath tetszését. Nem is értette, hogy mi baja van vele. A lány fejében csak a szép dolgok jelentek meg, mint pl.: örök élet, örök fiatalság, hatalmas erő, gyorsaság, meg egyéb ilyen szuper dolgok. Az nem érdekelte, hogy ő esetleg akkor meghal. Annyira hozzászokott már a veszélyhez és a halál gondolatához, hogy nem fél tőle.
- Jaj ne legyél már ennyire prűd! Valld be, hogy élvezed ezt az életet! Persze, gondolom, hogy sokkal másabb, nehezebb, de akkor is. Mennyire bulis lehet már! Gondolj bele: együtt bulizhatnánk, élvezhetnénk az életet örökké. Mindig fiatalok maradnánk. De így meg én szépen lassan elkezdek öregedni. Csodálatos lesz, amikor én 60 éves, ráncos, szottyant öregasszony leszek, te pedig akkor is ÍGY fogsz kinézni. Szóval változtass át! -
Boci szemekkel bámul Sofi Kathra, és reménykedik benne, hogy meggyőzte a leányzót. Nagyon bírná értékelni azt, ami a vámpírsággal jár. Buli lehet az élet!
Hozzászólásai ebben a témában

Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 8. 23:25 | Link

Sofi

-Nem fogsz, de nem hiszel nekem. –döntöttem el vigyorogva. –Miért? Ennyire átlátszó lennék?
Sohasem éreztem úgy, hogy bennem bárki könnyedén olvashat. Jó, tény, hogy Sofi már ezer éve a barátnőm volt, ennek ellenére azt hittem, hogy elég jól játszom a szerepemet. Egy rövidke idegi még abban is reménykedtem, hogy a legjobb barátnőmet átverhetem, de egyértelműnek tűnt, hogy egyelten árva szavamat sem hiszi el. Mégis mit kellett volna mondanom? Valljam be, hogy tényleg úgy érzek, ahogyan nem szabadna? Ezzel csak és kizárólag magamnak okoznék komoly lelki problémát, elvégre, még ha tényleg szeretem is, sohasem kaphatom meg, akkor meg minek erőlködjek?
Megértettem a lány helyzetét, én is gyűlöltem volna, ha olyasvalakivel játszadoznak, akit én a magaménak érzek. Természetesen nem a szó klasszikus értelmében, elvégre nincsen jogom bárkire is igényt tartani, arra meg főleg nem, akire szeretnék valamilyen szinten, de pontosan tudtam, mit érezhet Sofi. Szerettem volna valami megnyugtatót mondani, de ebben a pillanatban semmi sem jutott eszembe.
-Elintézzük a csajt? –vetettem fel egy cinkos mosollyal.
Nem mintha az elkövetkezendő száz évben valamiféle komoly vérengzést terveztem volna; bőven elég volt az, amikor sikerült Seren szobájában landolnom csurom véresen. Tényleg, még mindig nem szolgáltattam vissza az inget…
-Nem botlottál bele Seren ingjébe valahol a szobánkban? –érdeklődtem meggondolatlanul.
Egyrészt, meg akartam találni azt a nyavalyás ruhadarabot és jó erősen hozzávágni, másrészt, ahogy kimondtam, máris tudtam, hogy az én legjobb barátnőm gondolkodás nélkül kombinálni fog. Oké, tényleg lett volna rá oka, hiszen mit is keresne nálam a férfi ruhája? Az egy dolog, hogy nekem tökéletes indokom van, az meg egy másik, hogy Sofi ezt biztosan nem fogja elhinni.
Miért nem változtatom vámpírrá? Igencsak egyszerű volt a magyarázat, de addig nem akartam előállni vele, amíg más megoldást nem látok. Abban a pillanatban tudtam, hogy képtelen vagyok tovább tartani a számat, amikor a lány kimondta a „prűd” szót. Ilyesmiről szó sem volt és ez kicsapta a biztosítékot.
-Nem azt mondom, hogy nem akarom veled végigbulizni az örökkévalóságot. –mutattam rá. –Csupán csak Seren darabokra szaggatna és felragasztana a falára matricának, ha ezt megtenném. Tudod te, hogy milyen házi őrizetben vagyok? –érdeklődtem egy apró vigyorral. –Seren minden egyes lépésemről tud, gyakorlatilag nyitott könyv vagyok a számára. Szerinted mégis hogyan tennék olyasmit, amiért ő ízekre szed?
 Reménykedtem benne, hogy ez elég nyomós érv Sofi szemében és nem fogja ismételten közölni velem, hogy én önző módon látni akarom őt megöregedni.
Utoljára módosította:Katherine Danielle Averay, 2013. augusztus 8. 23:59
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék