36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2013. július 1. 00:38 | Link

Kahlil - mm gyakorlati óra

Mélyet szippantok a friss reggeli levegőből.  Ma reggeli után nem kellett a többiekkel visszamennem a lakrészbe, mert Rochard bácsi elkért.  Jó hangulatban vagyok, készen állok az előttem álló különórára, nagyon kíváncsi vagyok, mit talált ki a férfi. A levélben, amit kaptam, csak az időpont, helyszín és annyi állt, hogy most ezúttal továbblépünk a gyakorlásban.  De még ha nem is lenne kedvem a melodimágiához, akkor is legalább van valami, ami kicsit eltereli a figyelmemet a tusa egyre közeledő első fordulójáról, és egyébként is bármi jobb, mint az északi toronyban ülni a többiekkel együtt.  Mióta túl vagyunk az első nagyobb közös gyakorláson, megint kialakult pár újabb konfliktus…  
Mivel ez mégsem egy hagyományos értelemben vett óra lesz, csupán egy farmer shortban, egy passzos kék pólóban meg egy tornacipőben vágok át a kastély parkján. Menet közben a gondolataim akörül forognak, vajon miért a vadőrlakban tartjuk az órát.  Már csak ezért is a szokottnál is érdekesebbnek kell lennie az órának. Úgy okoskodok, hogy egész biztosan lesz valami köze a dolognak az állatokhoz. Morfondírozás közben megszokásból a nyakamban fityegő medált markolászom. A Yaristától kapott kis mozgó unikornis a kabalám, legalábbis azt hiszem, mert arra még nem volt példa, hogy teljesen elveszítsem a fejem és „élesben” használjam.  Arra mindenesetre tökéletes hogy pótcselekvés gyanánt sokat birizgáljam. Vicces, ahogy az állatka menekülni akar az ujjaim közül, de én elkapom.
A vadőrlak közelébe érve elengedem az ékszert, mert Rochard bácsi már ott vár rám a ház előtt. Vagyis gondolom, hogy már vár, és nem csak most érkezett ő is.
- Jó reggelt, professzor úr! – köszönök neki vidáman már jó pár méterről. Odaérve hozzá aztán kíváncsian várom, hogy beavasson a mai tervbe.

Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Kahlil L. Rochard
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 7. 15:11 | Link

Katalin - MM óra

- Szép reggelt!-*Köszöntöttem, integetés helyett biccentve- a kezemben még reggeli teám maradékát tartottam jókora bögrémben, nem akartam hadonászni az itallal. Már egy ideje talpon vagyok, de csak most értem rá elmajszolni a zsebembe tuszkolt péksüteményt, mert pirkadatkor az erdőt jártam, megfelelő alanyok után kutatva, akiken gyakorolhatunk ma. Kértem némi segítséget ehhez, lévén ritkán merészkedem a rengetegbe, így nem ismerem olyan jól, mint a kastély közelebbi környékét. Utána "zsákmányommal" visszatérve rendeztem tovább a dolgokat, hogy minden készen álljon, mire Katalin megérkezik.*
- Hogy vagy? Hallom, neveztél a tusára, sok szerencsét hozzá!-*Üdvözlöm, amíg felhörpintem a maradék kortyokat, kezemmel intve, hogy induljunk, kerüljük meg a házat- ott van most árnyék és leszünk kevésbé szem előtt, márpedig kíváncsiskodókra nincs igazán szükségünk. Eredetileg az SVK teremben akartam maradni, de végül még valamit hozzátettem a mai feladatlistához és inkább áttettem ide a helyszínt. Ahogy befordulunk a kifutók felé, a ketrecek közt oldalazva, már látni is az általam előkészített terepet. Közelebb érve kivehetővé válik öt kisebb, vörhenyes valami, egy jóval méretesebb és egy, ami le van takarva.*
- Az állatokat elaltattam, mert így lesz számukra a legkevésbé stresszelő a folyamat. Másrészt, így kénytelen leszel csak a melodimágiára támaszkodni, egyéb, például viselkedésbeli eltérések nélkül.-*Magyaráztam, ahogy az árnyékban fekvő, mozdulatlan vörös bundák sorára mutattam. Öt róka hevert a gyepen, egyenletesen szuszogva - eredetileg valami nagyobbat szerettem volna, de a céljainknak ez is megfelelt, úgyhogy végül maradtak a ravaszdik. Rajtuk kívül még két állatot hoztam, de velük kezdjük.*
- Hajnalban, vadászat után fogtam be őket, és ha végeztünk, akkor mindet elengedjük és nem lesz gond.  Az első feladatod az lesz, hogy megvizsgáld őket és feloszd betegekre és egészségesekre. Ennek már mennie kellene.-*Mosolyogtam rá biztatóan, mert lelkiismeretesnek ismertem, így biztos lehettem benne, hogy amit megtanult, azt tudja alkalmazni is. Valamint, ha elérünk az óra végére, akkor tényleg gyógyítani is fogunk, mielőtt szélnek eresztenénk őket.*
- A többi feladatról majd később, de jobb, ha arra még figyelmeztetlek, hogy boncolnunk is kellene. Bírni fogod?-*Érdeklődöm, mert ez része ennek az ágnak, ahogy az orvoslásnak is.
Hozzászólásai ebben a témában
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2013. július 9. 00:52 | Link

Kahlil- mm gyakorlati óra

- Jól vagyok. Köszönöm. Remélem azért nem lesz túl veszélyes. Mondjuk már nagyon várom az első próbát, jó lesz végre csinálni valamit. Elég frusztráló a többiekkel  együtt lemenni reggelizni, visszamenni, egész nap ülni a lakrészben... - lelkesen csicsergek a témáról. Közben a férfi végez az itala maradékával és int, hogy haladjunk. Megkerüljük a házat, eloldalazunk a ketrecek között, én pedig kíváncsian kémlelem a terepet, nem tart sokáig felismernem, hogy Rochard egy egész rókacsaládot fektetett ki a földre. A férfire pillantok, aki bele is fog a magyarázatba. Egy bólintással veszem tudomásul az elhangzottakat. Nincs hozzáfűzni valóm semmihez, bár az első feladatom kapcsán azért elfog egy kicsit a félsz, hogy mi van, ha nagyon béna leszek és teljesen felsülök. ~ Legalább ne mondta volna, hogy ennek mennie kellene!~Valahogy még mindig nem sikerült levetkőznöm ezt az időszakos önbizalomhiányt, holott többségében jól megy a tanulás, tehát alaptalan a félelmem.
Minderről azonban gyorsan eltereli a gondolataimat, hogy Kahlil boncolást említ. Mielőtt válaszolnék a kérdésére, ösztönösen a rókákra téved a tekintetem, majd megállapodik a letakart egyeden. Elképzelem, hogy a lepel alatt egy megnyúzott állat hever, szét van marcangolva, a szemei pedig üvegesen merednek a semmibe. Vagy nincs szétmarcangolva, csak egyszerűen veszett volt és lelőtték. Vagy azért lőtték le, hogy ne szaporodjanak el túlságosan az erdőben. Vagy beteg volt, vagy egyszerűen csak öreg. Akárhogy is pusztult el, a lényeg az, hogy ott fekszik megnyúzva.
- Igen - jelentem ki magabiztosan, újra Kahlilra emelve a pillantásomat, az arckifejezésem és a tekintetem a válaszom szöget ellentétéről biztosítja a férfit. Egyrészt tudom, hogy ha tényleg gyógyító akarok lenni, akkor előbb utóbb muszáj lesz boncolnom embert is. Jobb, ha minél előbb elkezdtem szoktatni magam az ilyesmihez. Másrészt viszont nem láttam még boncolást, nem tudom, hogy megy ez, és viszolyogva gondolok arra, hogy felvágjuk a tetemet, előszedjük a szerveit, megvizsgáljuk.
- De ugye kell majd fognom a...a részeit? - ötlik fel bennem a kérdés. Tapintás alapján elég sok mindent meg lehet állapítani, de azért remélem, mi kihagyhatjuk ezt, és csak melodimágiával is meg tudom vizsgálni.
Bárhogy is, inkább nem akadékoskodok tovább a boncolással kapcsolatban, csak elfogadom a választ, és inkább igyekszem az első feladatra koncentrálni. Az echo használatával már  tényleg nem voltak gondjaim, sokat gyakoroltam. Az utóbbi időben pedig már kifejezetten élvezem, hogy nem kell attól tartanom,a sötétben nekimegyek valaminek, vagy valakinek, ha nem gyújtok pálcafényt. De ez a feladat most abban más, hogy általában nem koncentrálok külön dolgokra, csak egészben nézem a környezetemet. Igyekszem csak a kölykök rezgéseire koncentrálni, és összehasonlítani azokat.
- Ennek meg ennek van valami baja... - szólalok meg rövidesen, arra a kettőre mutatva, amelyeknél valamiféle anomáliát véltem felfedezni.
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Kahlil L. Rochard
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 13. 17:52 | Link

Katalin - MM óra

- Ezt örömmel hallom. Szerencsére vigyáznak rátok, úgyhogy nem kellene komoly bajnak történnie, ha ti is odateszitek magatokat. És igen, el tudom képzelni, főleg, hogy tulajdonképp most mindenki a riválist látja a másikban.-*Nem értettem teljesen a játékosok elszigetelésének célját, de nem folytam bele a szervezésbe, sem magába a versenybe. Valamiért nem mozgatott meg, ahogy a kviddics sem tudott igazán lekötni soha, azon túl, hogy aggódtam a diákok épsége miatt. Valamiért sosem hajtott a versenyszellem, talán mert eleve furcsa lapokkal indultam és inkább csak normális szerettem volna lenni.
Úgy tűnik, az általam felhozott feladattal lesznek gondjaink- a válasz ellenére nem bizonyosságot, inkább csak elszántságot éreztem ki a viselkedéséből, ami nem rossz, de nehezítheti a dolgokat. Mindenesetre, többé-kevésbé elkerülhetetlen.*
- Nem, őket nem bántjuk.-*Szögezem le, amikor a boncolás szóra a rókákra siklik a tekintete. Azeknek az állatoknak vagy semmilyen, vagy csak kisebb beavatkozásra van szükségük és nem ölnék le csak azért, hogy taníthassak. A letakart lényről van szó, egy borzról, amit nem nyúztam meg- csak a nyakán éktelenkedik harapásnyom, de gyorsan és effektíven törték el a gerincét, így nem szenvedett, Kon tesztrálja ejtette el és ha végeztünk, akkor vissza is kapja. Volt benne logika, hogy inkább olyan állatok üldözésére tanította, amik a földön éltek vagy fészkeltek, mert a környéken sok bagoly és egyéb postamadár repkedett, viszont egy nyúl vagy rágcsáló senkinek sem hiányzott.
- Főként azért ezzel kezdjük, mert ha elkezded az ultrahangokat használni, meg kell tanulnod minél gyorsan és kíméletesen dolgozni. Ha rögtön az elején kikísérletezed, melyik frekvenciák a legjobbak és hogyan verődnek vissza, akkor később nem teszel kárt az élő szövetekben. Főleg a vörös vérsejtek érzékenyek rá.-*Tehát nem szükséges, hogy embert is boncoljunk, ha tényleg odafigyel és megjegyzi, milyen erővel és hogyan vizsgálja a különféle szerveket, szöveteket. A túl erős vagy túl magas frekvenciájú hangok viszont képesek akár meg is ölni a sejteket,
- Ha nem szeretnéd, nem szükséges. Ha pedig rosszul lennél, bármikor tarthatunk szünetet. Egyelőre azonban lássuk a ravaszdikat.-*Váltok témát, bár a mágikus altatás nem káros, mint egyes mugli anesztetikumok. Van ugyan még egy állat, akire most figyelnem kell, bár a ház árnyékában fekvő leonberger leginkább derűs nyugalommal szemléli a történéseket.*
- Ő Obszidián.-*Mutatom be, bár lehet, hogy Kati már ismeri, Maróti professzor óriási kutyáját.*
- Állítólag nem egy vadász típus, de azért rajta tartom a szemem, úgyhogy dolgozz nyugodtan.-*Fűztem hozzá, bár a vörös bundák irányába eddig csak egy szaglászásra elég érdeklődést tanúsított, mégis élvezte, ha a füle tövét és az oldalát vakargattam, úgyhogy most is ezzel kötöttem le. Katallin egyenként, figyelmesen végigvizsgálta a fűben heverő rókákat, mielőtt kettőre mutatott volna és egy mosollyal jeleztem, hogy helyesen oldotta meg a feladatot.
- Igen, jól érzékelted. Épp ezért, a többit hagyjuk is elmenni.-*Intek, hogy húzódjon egy kicsit hátrébb, mielőtt egy-egy szótlan stimula-t szórnék a három egészséges rókafira. Obszidián mellett maradok, kellő távolságban, hogy ne érezzék magukat fenyegetve és némán figyelem, ahogy mozgolódni kezdenek, zavartan próbálva rájönni, mi is történhetett. Kissé kótyagosak, ahogy ébredeznek, de amint rendesen magukhoz térnek, gyors egymásutánban tűnnek el az erdő irányába. Náluk nem kell attól tartanom, hogy ne találnának haza. Kár volt aggódni, vetek közben pillantást a kezemet bökdöső ebre, aki jobbára azt szeretné, ha egy másik pontján folytatnám a kényeztetését, de még munka vár rám.*
- Mit mondanál, melyik a két rókából a súlyosabb eset?-*Tettem még fel a kérdést, ha már az első akadályt sikerrel vettük. Ez lehetett egy kicsit becsapós, mert egy fertőzés nem mindig mutatta azonnal ki az összes jelét, szemben egy fizikai sérüléssel, aminek világosabb nyomai voltak. Azonban ezt is meg lehet tanulni megkülönböztetni, mert nem mindegy, a harmónia hogyan és hol bomlik meg- nem tragédia, ha most még nem tudja megállapítani, de talán ösztönösen ráérez. Ugyanezt a kérdést fel fogom majd tenni még egyszer, a boncolásos rész után.
Hozzászólásai ebben a témában
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2013. július 20. 16:15 | Link

mm gyakorlat

Kissé elgondolkodom Rochard szavain, minden bizonnyal igaza van abban, hogy azért is olyan kényelmetlen együtt lakni a többiekkel, mert kimondva-kimondatlanul ott lebeg köztünk a tény, hogy ellenfelek vagyunk. Ebbe még nem gondoltam bele, mert én nem is veszem véresen komolyan a tusát, örülök, hogy ennek kapcsán új embereket ismertem meg, és inkább fogom fel valaminek, amire szívesen emlékszek vissza évek múlva, egy jó kalandnak, mint versenynek.
Ezt a tényt azonban már nem volt alkalmam megosztani a professzorral, mert közben megkerültük a házat, elém tárult a mai feladat, úgyhogy le is zártam magamnak a tusára vonatkozó gondolatmenetemet és igyekeztem csak arra koncentrálni, amiért itt vagyok. A boncolást nem túl nagy lelkesedéssel fogadom, attól sem vonzóbb a dolog, hogy nem a rókákról, hanem csak a letakart valamiről van szó. Így elmondás alapján nem tűnik egyszerű dolognak belőni, hogy melyik szövetnél pontosan milyen frekvenciájú hanghullámmal kell dolgozni, és aztán mindezt gyorsan és kíméletesen csinálni. De majd minden kiderül a gyakorlatban. Hálás mosollyal fogadom, hogy nem  szükséges hozzáérni az állathoz, és szünetet is tarthatunk, ha mégse bírom. ~Bírni fogom..~
Mielőtt még elkezdeném a ravaszdik vizsgálatát, Rorchard felhívja a figyelmemet az árnyékban fekvő hatalmas kutyára.
- Nagyon szép kutyus! - nem találkoztam még az állattal, és csak hallomásból tudom, hogy a rajzmágia professzoré.
- Rendben - a rókák felé fordultam és mindet vizsgálgatni kezdtem, majd megosztottam Rocharddal, mire jutottam. Megengedtem magamnak egy mosolyt, amiért sikerült a feladat, majd a férfi intésére kicsit távolabb léptem a vörös bundáktól. Rochard varázslatára hamarosan teljesen magukhoz térnek és mind elavel az erdő felé.
A férfi kérdésére a megmaradt két kölyökre koncentrálok, megpróbálom eldönteni melyiküknél bomlott meg jobban a harmónia. De tudom ilyen egyszerűen eldönteni. Érzékelem, hogy nem eltérő módon érkeznek tőlük a rezgések, de hogy melyik a rosszabb eset, abban nem vagyok száz százalékig biztos.
- Ő az... - mutatok végül az "egyes számúra", mert nem akarom nagyon húzni az időt. Enyhe kérdő hangsúly érződik a hangomból, mert ez inkább csak egy tipp, és nem tudnám megindokolni, pontosan miért erre az egyedre tettem le a voksom.
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Kahlil L. Rochard
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 27. 17:47 | Link

Kata, MM gyakorlati

- Alapjáraton nem vagyok kutyapárti, de ő tényleg szép és jólnevelt.-*A karkötőnek köszönhetően macskaként töltött hónap elég erősen belémvéste az ebek iránti ellenszenvet, azonban ez a szelíd óriás levett a lábamról és tényleg nem vett üldözőbe semmit, pedig az erdő szélén számtalan olyan állat élt, amire vadászni lehetett. Ráadásul okos is, mert érti ám, hogy róla diskurálunk, s egy-két lagymatag faroklegyintéssel jelzi is, hogy nyugodtan dícsérhetjük még, nincs ellenére. Végül a fejét megpaskolva hagyom magára, hogy a tanítványom mellé húzódjak.
Kata jódarabig próbálkozik, míg végül valószínűleg találomra választja ki az egyik kölyköt- bólintással veszem tudomásul, ha érzékelte, hogy van különbség, az már magában is jó; ami a többit illeti, azért vagyunk ma itt, hogy megmutassam és megtanulja. Felállok, határozottan lépve a rongyhoz, ami a mai óra legkellemetlenebb, de egyben legfontosabb feladatát takarja. A borz maga nem nyúlt elrettentő látványt, nincs igazán vér, se lógó belsőségek. Mellette előkészítve két pár gumikesztyű és néhány eszköz, amit én fogok főként használni. A hátára fordítom az állatot, az egyik kesztyűk felhúzva- nekem sem kellemes feladat, sosem élveztem, de amíg nem nekem kellett megölnöm szerencsétlen lényt, addig a gyakorlatias gondolkodás segített, hogy a mozdulatokra koncentráljak. Nem fogom egészen megnyúzni, csupán keresztben a lábak közt és hosszában metszést ejtve a hasán feltárom az üreget, mert főként a belseje érdekel most minket.*
- Próbáld meg! Itt leszek és figyelni fogok, hogy segítsek. A lényeg, hogy minél több különféle szövetet ismerj fel és megtaláld azt a frekvenciát, ami a legtisztább képet adja végül. Az erősség attól függően változik, mennyire mélyre akarsz épp látni, kísérletezz vele.-*Tényleg nincs mitől tartania, nem várok azonnal tökéletes eredményt és azt sem, hogy hipp-hopp ráérezzen. Ha rosszul lenne vagy pihenőt szeretne, akkor megállunk, de ezen végig kell most menni, mert ezek alapok, ha tényleg élőlényekkel szeretne foglalkozni.
- Három alapvető izomtípus van, ezeket könnyen el tudod különíteni. Az egyik láb, a szív és valamelyik belsőség hangjaival kezdj, ha nincs jobb ötleted. Utána már egyszerűbb azonosítani a szerveket.-*Mivel a borz még csak nemrég pusztult el, az állapota elég közeli egy élő állatéhoz, még ha saját harmóniája nincs is többé. Közvetlenül a lány mellett maradok és fülelek- figyelem őt és azt is, hogyan dolgozik, halad, hogy bármikor közbe tudjak avatkozni, vagy tanácsot adni, ha arra van szükség.
Hozzászólásai ebben a témában
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2013. július 30. 19:05 | Link

Kahlil - mm gyakorlat

Kicsit bővebb reakciót vártam Rochardtól, de csak semmitmondó bólintást kapok. A kérdés, hogy azért bólint, mert megállapította, hogy totál reménytelen eset vagyok, és ez a feladat meghaladta a képességeimet... Nagyon kíváncsi vagyok, mi jár a férfi fejében, és persze, hogy mit kellett volna pontosan hallanom/látnom. Mielőtt azonban rákérdeznék a dologra, Rochard a lepelhez lép, ami alól egy borz élettelen teste bukkan elő. Ezzel pedig már el is terelődik a figyelmem a korábbi feladat eredményéről. Egyáltalán nem olyan visszataszító a látvány, mint ahogy elképzeltem, de azért mégiscsak egy hallott állattal fogunk itt babrálni, ez azért furcsa érzéssel tölt el. Ami elpusztult, az elpusztult, eltemetni kell, nem pedig "széttrancsírozni". Tudom, hogy már megint eltúlzom a dolgot, hajlamos vagyok az ilyesmire, és ha egyszer gondolatban elrugaszkodok a valóságtól, elég nehezen találok oda vissza. Néha magam is meglepődök, milyen profi módon képes vagyok hátráltatni saját magamat a folytonos kombinálással. Annak ellenére, hogy már megbeszéltük, hozzá sem kell érnem az állathoz, nekem mégis az a kép lebeg a szemem előtt. Mikor Rochard felhúzza a kesztyűt és nekilát az állat felnyitásához, inkább elfordítom a fejem és a fákat figyelem, csak a hangjára fordulok vissza. Örülök, hogy azért ad valami támpontot, hogy mivel kezdjek.
- Értem. De... mi a jó, ha milyen mélyre látok? A sejtekig? - kérdezem még kissé bizonytalanul. Persze láttam már nagyított képet minden szövettípusról, tudom, milyen sejtekből állnak, tehát mit kellene látnom, de nem bízok abban, hogy majd úgyis megérzem, ha sikerül eltalálni a megfelelő frekvenciát. Jobb lenne előre tudni, milyen képet kell látnom.
Megfogadva Rochard tanácsát, elsőként a borz vázizmaira koncentrálok.  Először viszonylag alacsony frekvenciával próbálkozok, ami épp csak kívül esik az ember által hallható frekvenciatartományon, de a visszaverődő hullámok nem öltenek rendes alakot. Egyre magasabb és magasabb frekvenciájú hullámokkal bombázom a borz lábát. Ezt így hatékonyabb módszernek képzelem, mintha csak véletlenszerűen próbálkoznék a különböző hangmagasságokkal. Közben néha Rochardra pillantok - szükségem van valamiféle visszajelzésre a ténykedésemmel kapcsolatban.  Jó néhány percig próbálkozok, mire sikerül olyan frekvenciát találnom, amivel egész tűrhető képet tudok alkotni. Amikor viszont még erősebb frekvenciával próbálkozok, olyan , mintha túlexponálna a kép. Valahol a kettő között lesz jó, de egyáltalán nem könnyű eltalálni, hogy pontosan hol. Hosszas próbálkozás után sikerül elfogadható képet kapnom, legalábbis én annak tartom, de megerősítés végett Rocharda sandítok ismét.
De ez még csak egy szövettípus volt, miután a vázizmot sikerült megvizsgálgatnom, áttérek a szívizomra. Fogalmam sincs honnan jön a zseniális ötlet - egyszerűen csak nem akarok ugyanolyan hosszasan próbálkozni, mint először -, hogy ugyanazt a frekvenciát használjam, amit sikerült beállítanom a vázizomnál. Sokkal erősebbre sikeredik a hanghullám, mint kellene.
- Woá - reagálok a nem várt eredményre hihetetlenül összeszedetten. Kissé félve nézek Rocharda, nem értem, hogy konkrétan mit történt, csak azt érzékeltem, hogy  egyáltalán nem jó. Mintha túl nagy részük hatolt volna a szövetbe, de mindenesetre elég furcsán verődtek vissza.
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Kahlil L. Rochard
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 3. 01:41 | Link

Kata, MM gyakorlati

- Tudom, hogy ez szörnyen idejétmúlt módszernek tűnhet, de ez az állat nem a boncolás kedvéért lett leölve és jobb, ha elsőre nyugodtan kísérletezhetsz. Az igézőknél rosszabb, náluk minden élesbe megy.-*Nem mentegetőztem, mindössze a Katalin arcára kiülő egyértelmű gondolatokra feleltem. Ez a borz valaki eledele, és a vasárnapi töltött csirke fogyasztása közben sem sokan szoktak könnyeket hullatni. Ami pedig a másik ágat illette, ők érzékenyebbek és az általuk manipulált elmék is azok, maximális figyelmet és precizitást igényelt, ha az ember nem akarta iszonyatos fejfájással, esetleg valami rosszabbal végezni.*
- Sejtszintre most ha akarnál, se látnál, és idekint sok a zavaró zörej. Egyelőre elég, ha tisztán el tudod különíteni az egyes szöveteket, rétegeket.-*A sejtszint, csakúgy, mint az anyagisoknál a részecskemanipulálás, már harmadik lépcsős képesség. Olyan precizitást igényel, ami most még elérhetetlen Kati számára, hiszen először próbálkozik ilyesmivel; ha hasonlatot akarnék, jelenleg pp annyit lesz majd képes megkülönböztetni, amit az ember egy ruhánál képes- milyen anyagból van, milyen vastag, van-e bélése. Azt, hogy hogyan szőtték, hol öltötték össze, milyen szálakat használtak hozzá, már csak egy értő tudja megmondani, addig pedig még sok-sok gyakorlás vár még rá.
A frekvenciaválasztásnak viszonylag jól fog neki - ha az embernek van némitudása arról, milyen intervallumban dolgoznak a mugli gépek, könnyebb némileg, de így biztosabban tanulja meg a megfelelő magasságot. Szótlan biztatom, amikor meg-megáll, hogy ne zavarjam felesleges hanggal, mígnem két frekvenciát talál, amik között kezd el keresgélni.*
- Ez jó lesz.-*Biccentek, megerősítésképp. Nem tökéletes, de első próbálkozáshoz képest remek teljesítmény, így arra ösztönzöm, hogy lépjen tovább, a szövetek elemzéséhez. A lábnál még nincs is gond, ám amikor hozzáfog, hogy a szív felé irányítsa a hullámokat, előre látom a buktatót- mégsem szólok, amire két egyszerű okom van. A, sokkal tanulságosabb, ha nem csak szóban intem, B, elég gyorsan lép, nem vesztegetve az idejét újra frekvenciakereséssel. Ez egyébként okos húzás volt, mert hasonló dolgokat akart echozni, így logikus, hogy ugyanolyan vagy hasonló hullámokra lesz szüksége. A meglepetése egy kicsit mulattat, egy visszafogott mosollyal derülök rajta és igyekszem egyben meg is nyugtatni, mert nem történt semmi egetverő.*
- A mellkas csontjai.-*Világosítom fel, mi volt az, ami visszaverte nem túl pontosan célzott hullámait. A csontszövet ugyanis túl sűrű és merev, így nem engedte át a hullámokat. Az biztos, hogy ez az élmény most elég erős, hogy ezentúl számoljon majd ennek a lehetőségével is- nem csak a hullám ereje, frekvenciája, néha az iránya és a pont is fontos, ahonnan indul.*
- A szöveteket főleg a víz és a benne oldott anyagok aránya alapján, valamint a struktúrájuk szerint tudod most megkülönböztetni. Ezen a szinten ezzel kell beérned és megtanulnod dolgozni, a későbbiekben finomabb hangolással részletesebb képeket is tudsz majd alkotni. A szív ebből a szempontból nehezebben hozzáférhető, de normál esetben a szívhangok alapján is megtudsz róla mindent, amire szükséged van. Most próbálj meg a szögekkel trükközni, nem kell nagyon szöszölni, a lényeg, hogy biztosan felismerd. Minden szövettípusnak megvannak ugyanis a jellegzetességei, amiket aztán az aurisnál is könnyebben azonosítasz majd.-*Egyszerű látni, hogy egy vizsgálat menete mennyivel egyszerűbb, ha a test harmóniáiból ki tudjuk szűrni a disszonáns hangokat és szövethez, esetleg szervhez rendelni és egyből ezeket a problémás részeket venni górcső alá. Az alaposabb megfigyelés aztán lehetővé teszi a diagnózist, a betegség forrásának megtalálását és pontos kezelését. És most már azt se olyan nehéz kitalálni, miért nem árultam el egyből a helyes megoldást- azt szeretném, ha miután végigcsinálta a gyakorlatokat, bármiféle a priori tudás befolyásolása nélkül, maga jönne rá.
Utoljára módosította:Kahlil L. Rochard, 2013. augusztus 3. 01:41
Hozzászólásai ebben a témában
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2013. augusztus 17. 14:47 | Link

Kahlil - mm gyakorlat

Aprót bólintottam boncoláshoz fűződő újabb megjegyzés hallatán. Egy picit már kezdtem is rosszul érezni magam, amiért ilyen körülményes vagyok. Igyekszem felülemelkedni a viszolygáson, ami kezdetben elég nehézkesen megy. Utána viszont megkapom az instrukciót, hogy nagyjából mit is kellene érzékelnem, és a feladatra koncentrálva sikerül szinte elfelednem a tényt, hogy egy elpusztult borzzal kísérletezek. Még magamat is meglepem vele, hogy miközben a megfelelő hangmagassággal szöszmötölök a tetem lassan csak egy "munkadarabbá" egyszerűsödik a szememben. Nagy sokára sikerül megfelelő hanghullámot találnom a vázizmokhoz.
A szívizmot megkörnyékezve azonban akadályba ütközök, amitől kicsit megijedek. Teljesen biztos vagyok benne, hogy valamit nagyon elszúrtam. Rochardra nézve azonban megnyugszom, hogy nincs miért aggódnom, ugyanakkor kicsit el is pirulok, amiért a férfi megmosolyogja a reakciómat. ~ Oké, szóval ezek a csontok~ Annak fényében, hogy immár tudom, mit láttam az előbb, igyekszem felidézni az előbbi képet. Már ha egyáltalán nevezhetjük képnek, amit érzékeltem. Ahhoz, hogy többet lássak egy alaktalan merev falnál, egész biztos majd valamilyen más frekvenciát kell használnom. De egyelőre még az izmokat meg a fontosabb belső szerveket sem néztem végig, így a csontokkal és porcokkal való kísérletezés várat még magára egy kicsit.
Igyekszem az emlékezetembe vésni Rochard szavait, remélem tényleg könnyebben fog menni a dolog, ha az általa felsorolt tulajdonságokat keresem a szövetekben. Végighallgatva a tanácsait újra próbálkozom. Ezúttal megpróbálom a hanghullámokat a bordák alá irányítani. Így hogy az állat az oldalán fekszik és Rochard fel is nyitotta, nem annyira nehéz megtalálni a megfelelő szöget - miután már tudom, hogy mire kell figyelnem. Persze, ha az állat mozgásban lenne, vagy egyszerűen csak álló helyzetben, tutira ezerszer nehezebb dolgom lenne az echoval. Ezúttal már könnyebben sikerül megfelelő képet alkotnom. Ha ezzel Rochard is egyet ért, áttérek a gyomor izmainak vizsgálatára. Megint csak hasonló frekvenciájú hanghullámokkal kezdek, amit a szívizomnál meg a vázizomnál is használtam. Ahogy Rochard mondta, a szövetek felépítésére koncentrálok a legjobban, az alapján igyekszem őket megkülönböztetni.
- Az lehet, hogy a simaizom tényleg simább és puhább a többinél? - kérdezem kíváncsian Rochardot, laikus szemmel ugyanis ez a benyomásom. A vázizmot valahogy sokkal merevebbnek éreztem, és a szívizom is tömörebbnek, "srtapabíróbbnak" tűnt. Igazság szerint mostanra egészen belejöttem a dologba, és szinte már kezdem élvezni, hogy csupán a melodimágia segítségével mennyi mindent "meg tudok fogni".
Kíváncsian várom a választ, és egyúttal a további instrukciókat.
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Kahlil L. Rochard
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 18. 17:16 | Link

Katalin, mm gyakorlat

A kezdeti nehézségek után végre nekikezd, hogy az ellenérzéseit félretéve csak a feladatokra koncentráljon és becsülöm ezt a tulajdonságát, hasznára lehet még. Az első meglepetésszerű akadálynál ugyan úgy tűnik, zavarba jön, de gyorsan túlteszi magát rajta és újra próbálkozik, felhasználva minden tippet, amit csak kap, így nem tart sokáig, hogy átverekedje magát a bordák és szegycsont barikádján. Innen már automatikusan halad tovább, egy nagy és könnyen hozzáférhető szervet választva és sikeresen teljesítve az első megadást. Most már egyre nehezíteni fogom a feladatait, de ezzel együtt, egyre pontosabban és konkrétabban meg tudja fogalmazni a kérdéseit.*
- Igen, így is mondhatjuk. Más a szerkezetük, mert a vázizmok rostokba, kötegekbe tömörülnek, míg a simaizmok csak rétegeződnek. Az összehúzódásukhoz szükséges ingerek terjedése is máshogy történik, de ez egy másik történet.-*Bólintottam, rövid magyarázattal szolgálva a megfigyelésére. Bele fog jönni, csak idő kérdése és látom, hogy komolyan veszi, tényleg mindent belead. Igyekszik és ez a fő, mert így lesz gyümölcse is annak a munkának, amit most ebbe a gyakorlatba fektet.
- Rendben. Most próbáld meg összehasonlítani az egyes belső szerveket!-*Adom ki a következő utasítást.*- Ez komplikáltabb, mert még több pontosságot igényel. Figyelj arra, milyen mélyre hatolnak a hullámok és hány réteget érintenek, próbáld meg elválasztani a különböző visszhangokat! Ha szükséges, segítek hozzáférhetőbbé tenni őket, de a célunk az, hogy enélkül is képes légy rá később.-*Elvégre, egy élő szervezetnél mindenféle boncolás nélkül is tudnia kell fokozatosan vizsgálni meg a szerveket és szöveteket, nem csak a diagnózis, de a gyógyítás miatt is. Nem várok tökéletes eredmény és valószínűleg ezzel fog elmenni a legtöbb idő, úgyhogy guggolásból ülésre váltok, türelmesen figyelve, hogyan fog hozzá, segítve tájékozódni, mit merre keressen. Nem mindenhol volt szükség rám, inkább csak támogatni igyekeztem és válaszolgattam a felmerülő kérdésekre.
- Lépjünk tovább, a csontokhoz, porcokhoz, inakhoz.-*Zárom le végül ezt a részt, s ha ezen is túl leszünk, akkor nagyon eltérő vizekre evezünk - kíváncsi vagyok, sejti-e, miért is van a társaságunkban Obszidián.
Hozzászólásai ebben a témában
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2013. október 12. 23:21 | Link

Kahlil- mm gyakorlat

Meglep, hogy annyira nem is mondtam butaságot, persze anno még még a mugli iskolában tanultam én biológiát, de akkor még meg sem fordult a fejemben, hogy netán szükségem lesz rá a jövőben. Ebből következik, hogy nem is vettem komolyan, ami pedig azt eredményezi, hogy mostanra az alapvető dolgokon kívül szinte semmire nem emlékszem. A hiányosságaimmal tisztában vagyok, de főleg a gyakorlások során bukkannak a felszínre, és ilyenkor tudatosul bennem, hogy mennyi munkát és kitartást jelent az, ha érteni is akarom, hogy mi, hogyan, miért működik és még erre jön az, hogy tudjak is mit kezdeni a helyzettel. Ideje lenne már komolyan elgondolkodnom rajta, hogy tényleg gyógyítással akarok-e foglalkozni a jövőben, vagy egyáltalán alkalmas vagyok-e én erre. Mióta a képességem tudatában ez teljesen kézenfekvő dolognak tűnt, nem is áll messze a személyiségemtől és ennyi.
Apró biccentéssel jelzem, hogy megértettem az elhangzottakat: simaizom réteges, vázizom rostos. Ahogy ezt megbeszéltük, a következő feladatom a szervek összehasonlítása. Rochard figyelmeztet, hogy ez bonyolultabb dolog,nem is kételkedem benne, hogy így van, de a szervek vizsgálata valahogy kézzelfoghatóbbnak hangzik az eddigieknél. Ahogy Rochard is mondja, ha majd élőkkel gyakorlunk, nem lesz lehetőség "félretenni"  a zavaró tényezőket, ezért úgy döntök, nem is fogom erre kérni a férfit. Aprót sóhajtok, aztán hozzákezdek a dologhoz. Nagyjából olyan szögben küldöm a hanghullámokat, mint amit a szívizmokhoz használtam, és így "alulról" közelítve a borz egész belsőjére "rálátásom" van. Azonnal megértem, mit értett azalatt Rochard, hogy ez komplikáltabb és nagyobb pontosságot igénylő feladat. Echoval eddig főleg csak tájékozódtam, azt gyakorolgattam, hogy minél részletesebben felismerjem az engem körülvevő dolgokat, ez a nagyobb távolságok miatt viszonylag könnyen ment, most megtanultam, hogy egészen kis területre figyeljek minél részletesebben, a szervek vizsgálata pedig olyannak tűnik, mintha a kettőt kombinálnám. Kicsik a távolságok, így a visszaverődő, különböző, hanghullámok szinte egyszerre érnek el hozzám. Egy dolog az, hogy elválasszam őket egymástól, és a másik, hogy aztán azt is "lekövessem" melyik szervhez tartoznak, és akkor kapjak egy képek az adott szervről. Újra próbálkozom, bár ezúttal sem jobb a helyet, mint az előbb, az első néhány hang után megint elvesztem a fonalat és összefolynak a hanghullámok. Rochardra pillantok - aki közben kényelembe helyezte magát a földön -, megerősítést várva, hogy jól csinálom én folytassam, vagy inkább próbálkozzak máshogy.
Úgy döntök, talán nem volt olyan jó ötlet, hogy egészben akartam vizsgálni az egész testet, így inkább kisebb részekre osztom a testet. Igyekszem egyszerre csak két-három szervre összpontosítani, és ezek hangjait, és a hangokból leszűrt  összetételt, struktúrát memorizálni. Így megyek sorra a beleken, majd a gyomrot,lépet és a májat vizsgálom, aztán jön a tüdő és szív. Egyik-másik szerv vizsgálatához több időre van szükségem, mire úgy érzem, biztosan fel tudnám ismerni. Mikor így az egész testen végighaladtam, ismételten megpróbálkozok azzal, hogy az egészet nézzem. Ezúttal sokkal jobb a helyzet, mint az első próbálkozásaimkor, véletlenszerűen fel-felismerem az egyes hanghullámokat, de mire hozzátársulhatna a szerv képe, eltűnnek a többi között. A következő nekifutásra már sikerül külön tartanom a hanghullámok közül néhányat. Még néhány próbálkozással eljutok odáig, hogy tudok váltogatni a hanghullámok között, és összehasonlítani a választottakat, de mindre nem tudok figyelni. Nem tudom eldönteni, hogy kellene-e vagy egyáltalán lehetséges-e hogy ennél részletsebben és átfogóbban vizsgáljam a szerveket, úgyhogy ismételten Rochardra nézek.
- Ez így jó...?
Ezután már csak a csontok, és porcok maradtak ki. Hogy ezeket vizsgáljam, jóval mélyebbre kell küldenem a hanghullámokat. De ezt leszámítva a csontok, és azok egymáshoz való kapcsolódásának vizsgálata, egyszerűbb feladat, mint a puha szövetek és szervek "tapogatása". Bele telik egy kis időbe, mire rájövök, hogy miért tűnik egyszerűbbnek a dolog. Az eddigiekben minden szövetet le tudtam bontani rétegekre, és beléjük tudtam nézni, a csontoknál nem így van. Hogy bebizonyítsam magamnak a dolgot, mielőtt netán hülyeséget kérdezzek, a koponyát célzom meg egy erősebb hullámmal - sikertelenül.
- A csontokon nem lehet "átmenni"? És így.. mondjuk az agyat egyáltalán nem is tudjuk megvizsgálni? Mi van ha valakinek vérrög van az agyában, vagy tumor? Akkor az ilyesmit hogy lehet észrevenni?
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Kahlil L. Rochard
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 16. 01:00 | Link

Kati - mm gyakorlat

- Csak nyugodtan, van időnk. Gondold át, rá fogsz jönni.-*Biztatom, mert ha nem is lát át mindent teljesen világosan, a megérzései jók. Egyszerűen túl nagy falatot próbált most egyszerre lenyelni, de némi töprengés után maga is megérti. Innentől már gyorsabban megy a test felporciózása, ráadásul ügyesen egymással szoros kapcsolatban lévő, közel elhelyezkedő szerveket választ, amiknél a legkönnyebben vegyülnek a visszaverődő hangok, fokozatosan vizsgálva végig. Minél több eltérésre jön rá és minél több sajátosságot tud megjegyezni, annál könnyebb ezek alapján felismerni őket később. Hagyom, hogy sorra vegye őket, mert alaposan, lelkiismeretesen dolgozik és kitartóan, pedig nem kis munka ez, tetőtől talpig, egyesével tanulmányozni mindent, az idő mellett sok erőt is emészt. Nem csoda, hogy a végén az összképnél nem bírja sokáig elválasztani a hangokat, ő is fárad, még ha a munka hevében valószínűleg kevésbé is érzi. Ráadásul Katkóból előbújt a maximalista, ami nem tudja csak úgy, könnyedén feladni.*
- Első próbálkozásra nagyszerű.-*Dícsérem meg, mert tényleg jókorát lépett előre azalatt a kurta idő alatt, amit eltöltöttünk a feladattal - az árnyékok ugyan jócskán elmozdultak, mégis, tapasztalatokban mérve ez egy hatalmas ugrás. Ahogy folytatja, gyorsan belefut a következő akadályba, vagy inkább korlátba, ami ennek a módszernek sajátja. Sejtem, mi jár a fejében, főleg, ahogy egy erősebb hullámmal célozza a borz koponyáját. Elég, intem kezemmel.*
- Ne erőltesd túl magad, mert rusnya fejfájás lehet belőle.-*Ijesztgetem viccelődve, amíg az állatot elcsomagolom, majd a kesztyűktől megszabadulva előhúzom a pálcám, hogy bögrét bűvöljek elő. Bár megkísért a forrócsoki gondolata, inkább mentás-citromos limonádéval töltöm meg, felé nyújtva. Ráfér némi szusszanás, bár a maradék időben inkább a passzív készségekre fogunk ismét fókuszálni, nem szeretném, ha a nap további részét migrénnel kellene töltenie.*
- Nem, a csontok nem engedik át az ultrahangokat. Viszont egy gyógyítónak nem ez az egyetlen eszköze - a test harmóniáinak jellegzetes megbomlása, a keringés zavara és a klasszikus orvostudomány ismeretei is a rendelkezésére állnak. Maga a melodimágia nem mindenható és nem teszi azzá a használóját sem.-*Nem véletlenül tartozik annyi tanulnivaló minden egyes ághoz - ha valaki nem tudja, hogyan áramlik a vér és mi az ellenszere, hiába ismeri fel a mérget, semmit sem tehet ellene. Általában ez az első nagyobb fal, aminek a tanoncok nekicsapódnak, hogy nem csak az erejüket kell fejleszteniük, hanem számos könyvet elolvasniuk, olyan dolgok iránt is érdeklődni, amik lehet, hogy azelőtt fel sem merültek bennük. A legtöbben azonban hamar túllépnek ezen, mert hajtja őket a kíváncsiság és az érzés, hogy valamire képesek.*
- Az utolsó két feladatod: Obszidiánon kipróbálni, amit megtanultál és újra megvizsgálni a rókákat, hogy választ adj a kérdésemre. Mivel a kutya óriási, könnyebb dolgod lesz és módod összehasonlítani, miben más egy élő és egy élettelen test. Aztán meggyógyítjuk a két kölköt és végeztünk.-*Zárom le mondókámat, mert most már aligha lesz szükség az irányításomra, inkább csak kisebb trükköket tudok megmutatni, a többi már gyakorlás kérdése.
Hozzászólásai ebben a témában
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2013. október 22. 23:51 | Link

Kahlil - mm gyakorlat

A dicséret hallatán kissé szégyellős, de azért büszke mosolyra húzódnak az ajkaim.  Ugyanakkor tudom, hogy Rochard szavai egyben azt is jelentik, hogy az alapok rendben vannak, de még sok gyakorlás vár rám, hogy a későbbiekben gyorsabban és precízebben el tudjam végezni a feladatot. Mégpedig az ultrahangnak tökéletesen kell mennie, mert triviálisnak tűnik, hogy ezek után a specifikus varázslatok majd mind erre épülnek. Igen, ha van tantárgy, amiben tényleg a maximumra törekszem, az a melodimágia. Úgy érzem, az a minimum, hogy kihozom a maximumot a képességemből, ha már egyszer megadatott. Aztán ki tudja, talán egyszer majd átültetem ezt a filozófiát az életem egyéb területeire is.
Egyelőre azonban csak ott tartok, hogy a hanghullámaim nem akarnak átmenni a csontokon, Kahlil intésére pedig fel is hagyok a próbálkozással. Egyáltalán nem szeretnék fejfájást kapni, bár nem érzem úgy, hogy közel állnék hozzá, és a férfi hanghordozása alapján sem kell attól tartanom, hogy ez bármelyik pillanatban bekövetkezhet. Miközben Rochard elpakolja a borztetemet, magamban megállapítom, hogy egyáltalán nem is volt olyan vészes a dolog, mint ahogy az elején gondoltam. Egy "köszönöm" kíséretében elveszem felkínált hűsítőt. A limonádét kortyolgatva hallgatom a magyarázatot, ami megint csak azt erősíti meg bennem, hogy mennyi mindent nem tudok még.
Egy bólintással veszem tudomásul az utolsó két feladatot, ugyanakkor kicsit félek is, mert most már meg kell tudnom mondani, mi van a rókákkal. Mielőtt még azonban hozzáfognék Obszidiánon kipróbálni az ultrahangot, valami szöget üt e fejemben. Néhány pillanatig elgondolkozva nézek Rochardra, próbálom  értelmes mondatokká összetákolni a gondolatfoszlányokat.
- Lehet, hogy most butaságot kérdezek - szólalok meg végül, még mindig keresve a megfelelő szavakat - ,de Obszidián fogja érezni, amit csinálok? Meg összességében az élőlények érzik, ha melodimágiát használnak rajtuk? Vagy is... a rossz, ha érzik, nem? Mert akkor az azt jelenti, hogy nem jól csinálom, és kárt teszek a másikban? De mondjuk az igézőknél... Azt érzékeli az ember, ha egy igéző manipulálni akarja? Vagy... - valódi kérdés helyett inkább csak hangosan gondolkodok, de azért remélem, Kahlil így is megérti, mire vagyok kíváncsi. Új ez még nekem, és félek, hogy ha valamit elrontok, azzal kárt teszek a kutyában.
Végre aztán mégis nekilátok a feladatnak. Igyekszem eltalálni azt az erősséget, amit korábban is használtam. Meglepődve tapasztalom, hogy a kutya szerveiről visszaverődő hullámokat tényleg egyszerűbb elkülöníteni egymástól. Ugyanakkor ezek mellett a más ismerősnek tetsző hangok mellett újakat is felfedezek. Obszidián szívverésének ritmusa, az ereiben csörgedező vér, ahogy a levegő beáramlik a tüdejébe, majd ki, a szervezet minden egyes működő sejtje hozzájárul a képhez, amit Obszidiánról kapok. A benne lüktető élet egységet alkot, és én ezt a harmóniát érzékelem.
A leonberger vizsgálata után némileg magabiztosabban fordítom a figyelmemet ismét a rókakölykök felé. Mintha teljesen új szemszögből vizsgálnám őket, mint először. Most már, hogy tudom, hogyan, mire figyeljek, sokkal könnyebben észrevehető a két róka közötti különbség. Első ránézésére azért még semmi konkrétumot nem tudok mondani, egyik szerv sem kiabálja magáról, hogy "hé, itt a gubanc", a disszonáns hang megpróbál szépen beolvadni a többi közé. Így kénytelen vagyok sorra venni a lehetséges területeket, és az egyes számú rókának a beleiben bukkanok eredményre. De a bélhangok nem egyszerűen eltérnek a normálistól, hanem valamilyen ismeretlen közeg is visszaveri a hanghullámokat, aminek elméletileg nem is kellene ott lennie. Valami felrémlik még a mugli iskolából, amikor mindenféle undorító parazita férgekről tanultunk.
A másik róknál egyszerűbb a dolgom, mert nem kell a szervekkel bíbelődnöm, ugyanis a betegségről árulkodó hangok az állat jobb hátsó lába felől érkeznek. A végtagokat könnyebb elkülöníteni egymástól, mintha a törzset kellene még kisebb részletekre bontanom. A végtagra koncentrálok, ahol valamilyen apró, élettelen testet "tapogatok" ki a mélyen az állat bőrébe fúródva. Körülötte másnak tűnik a szövetek összetétele, de az már meghaladja a képességeimet, hogy megmondjam, miben más.
Ennél többet valószínűleg akkor sem tudnék megállapítani, ha még órákig bámulnám a rókákat, úgyhogy megpróbálok valami diagnózist felállítani.
- Háát, az első a betegebb. Mert ööö talán valami élősködő van belében...és a másiknak meg be van gyulladva a lába... - enyhe kérdő hangsúllyal mondom ki az elképzeléseimet.
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Kahlil L. Rochard
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 14. 02:32 | Link

Katalin, mm gyakorlat - zárás

Szeretem Katában, hogy jó kérdéseket tesz fel, jókor, még ha kicsit tovább is tart, hogy megfogalmazza őket. Komolyan veszi a tanulást, az egész hozzáállása remek és könnyű vele dolgozni.*
- Nem butaság.-*Nyugtatom meg, mert a válasz nem teljesen magától értetődő.*- Jól sejted, hogy a helyesen használt ultrahangot nem érzékelik, ugyanis ez a fajta már az állatok hallástartományán kívül fekszik. Ami pedig a hatását illeti, amíg rendesen alkalmazzák, nem fenyegeti semmilyen veszély az alanyt. Sok múlik a frekvencián, az erősségen és az időtartamon. Az angol nyelve ALARA elvként hivatkozik erre- as low as reasonably achievable, azaz annyira korlátozni, amennyire ésszerűen lehet. Alapvetően két veszélye lehet a nagyon magas frekvenciáknak, a túl nagy erősségnek vagy túl hosszú alkalmazásnak - az egyik a hőképződés, ami nem olyan vészes, a másik viszont a vérrel kapcsolatos és komoly. A rezgéseknek köszönhetően a vérsejtek egymáshoz tapadhatnak, vagy elpusztulhatnak, illetve a vérben apró buborékok is keletkezhetnek, amik az agyba vagy tüdőbe jutva életveszélyesek is lehetnek. Hangsúlyozom, ehhez jelentős erő kell.-*Ismételtem meg, mielőtt megijedne, mert egyelőre nem fenyegetett ilyesmi. A melodimágia, bár félelmetes eszköz lehet, szándék vagy indulat nélkül nem árt; aki nyugodtan, odafigyeléssel használja, nem fog kárt tenni sem magában, sem környezetében. Ahhoz, hogy akarata ellenére igazán ártson, jelentős erőre van szükség, amit csak az indulatok adhatnak meg, s hogy elveszítse az uralmat képessége felett. Katalint nem úgy ismertem, mint aki hajlamos lenne bármelyikre is.
A másik kérdésnek is megvolt a maga trükkje, de igyekeztem rövidre fogni a magyarázatomat.*
- Az igézőknél a szinttől függ. Az első két lépcső nem tud olyasmire kényszeríteni, ami a meggyőződéseddel, elveiddel ellenkezik, inkább csak befolyásol. Az imperatorok viszont tényleg rá tudják másra kényszeríteni az akaratukat és rajtuk múlik, hagyják-e, hogy az alany észrevegye. Ha csak pusztán ráparancsolnak, akkor igen, tudod, hogy irányítanak, viszont ha pszichológiát és meggyőzést is alkalmaznak, akkor egészen finom, észrevétlen módon tudnak ráterelni az általuk áhított ösvényre. Többnyire ezt teszik, mert takarékoskodniuk kell.-*Az energiabeli hátrányt azonban kiválóan ellensúlyozhatják pontossággal, de tudniuk kell, mikor milyen "húrokat" pendítsenek a siker érdekében. Ehhez nem mindig elég a könyvekből megszerezhető tudás, gyakorlat és érzék is kell, hogy pszichológiát, emberismeretet és manipulációt ötvözve az áhított ösvényre tereljék alanyukat. Az intelligensebbek hamar rájönnek, miért jobb rejtve maradni és feltűnés nélkül törni a céljuk felé.
A kérdések után áttértünk a gyakorlatra és amint nekifog Obszidián vizsgálatának, már egyáltalán nem olyan feszültek a vonásai.*
- Megy ez.-*Mosolygok rá, mert sokkal könnyebben használja az erejét most - meg kellett érte szenvedni, helyesebben, dolgoznia, de megérte. Miközben ő a behemót kutyával van elfoglalva, nem adok utasításokat, egyáltalán nem szólok bele, csak hagyom, hogy gyakoroljon és gyűjtse a tapasztalatokat, elvégre jó úton halad, de némi önbizalom még ráférne. Miután végzett, kutyakeksszel jutalmazom az ebet türelméért és együttműködéséért cserébe, amit derűsen ropogtat.
Ezek után már csak a rókafiak voltak hátra és türelmesen vártam, hogy újra megvizsgálja őket. Ami azt illeti, a disszonáns hang nem "próbál beolvadni" - a szervek kölcsönös kapcsolatban állnak, ha egy valamiért nem úgy működik, mint kellene, az kihat a többire is. Sokszor nem egy, hanem disszonáns hangok csoportja az, ami elárulja, mivel is van gond. Katalin egyelőre fonálként követi a harmóniát leginkább megbontó részt, ami nem baj - közben is tanul és végül ő is eljut a helyes megoldásig, mindössze több időbe telik. A válaszokra biccentek, zsebemben kutatva, miközben áthelyezkedek.*
- Szerencsénkre mindkettő könnyen kezelhető és számoltam is velük, mivel gyakoriak. Meggyógyítjuk őket, ez a legkevesebb, ha már ide hoztam őket.-*Fűztem hozzá, aztán végre megkerült a fiola is, ami miatt idáig túrtam. Tartalmát végül két kutyakekszre csorgattam, átitatva vele a nyalánkságokat.*
- Van kedved etetni?-*Érdeklődtem, mert bár felébresztenem és megbűvölnöm nekem kellett a kölyköt, a gyógyszer beadását bármelyikünk megtehette. Miután biztos voltam benne, hogy az összes féregtelenítőt lenyelte, hagytam, hogy magához térjen a varázslat alól és elfusson vissza az erdőbe. A másik vörös ellátása egyszerűbb, bár kellemetlenebb feladat volt- ki kellett húzni a mancsába fúródott tövist, kitisztítani a begyulladt részt, aztán forrasztóbűbájt és melodimágiát kombinálva begyógyítottam a sebet, legalább annyira, hogy bezárjam. Ha nem jut bele fertőzés és nem fáj, akkor a maradékot már elvégzi az állat teste, így el is engedhettem, amint feleszmélt.*
- Ezzel végeztünk is mára.-*Álltam fel, majd a maradék dolgok megbeszélése után a lányt a kastélyba küldtem, hogy visszaszolgáltassa a professzornak Obszidiánt, míg én a falu felé vettem az irányt, hogy megszabaduljak a borztetemtől, visszajuttatva azt elejtőjének.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék