Az erdő felé sétálva lassacskán egy apró, fából készült ház tűnik fel a láthatáron. Ahogy egyre közelebb jutunk a kis viskóhoz, kivehetővé válik a ház oldalánál megbúvó melléképület - ennek belsejében kisebb-nagyobb ketrecek, boxok találhatóak, amelyekben az ápolást igénylő kisebb állatok és bestiák kapnak szállást, illetve itt raktározzák a gondozásukhoz szükséges eszközöket is. A lak mögött elterülő, Mihály által rendbetett kicsi veteményes alaposan kinőtte magát, látszik, hogy gondját viselik. Néhány növény tud vigyázni magára, ezek a veszélyesnek ítélt látogatók közeledtére elszaladnak vagy elbújnak a földben, de akadnak itt teljesen hagyományos zöldségek, gyümölcsök és fűszerek is, továbbá bájitalhozzávalókat és egyéb gyógynövényeket is lelhet az elkerített területen a szemfüles kutakodó. A nyári szezonban hatalmas dinnyék nőnek itt, amiket szívesen megoszt látogatóival.


A házikót új gazdája nem igazán alakította át. Odakint még mindig nyúzott a lábtörlő, legfeljebb terepre való bakancs és gumicsizma állnak mellette; belül is leginkább a bútorok változtak csupán. A ház három helyiségből áll – egy fürdőszobából, egy konyhából és egy nappaliból. Ez utóbbiba érkezik az az illető, aki átlépte a küszöböt. Előszoba tulajdonképpen nincs, csak egy plafonról lelógó színes függönnyel elválasztott apró térrész szolgál arra, hogy felakasszuk a kabátot a falból meredő fogasra, vagy levegyük a cipőt.
Nagyjábóli látkép, a függöny nélkül
A nappali az épület legnagyobb helyisége, bár alapból nem mondható tágasnak. Az ajtótól jobbra egy hatalmas ablak található, amin rengeteg fény áramlik be. Talán a legnagyobb változás, hogy sokkal szellősebb, több a szabad tér - a padlót az ajtótól jobbra megemelték, otthonos zuggá alakítva, a bútorok nagyobbik része eltűnt. A szoba közepén heverő szőnyeget megőrizte, ám az ágyból mindössze a kényelmes matracot hagyta meg, amin tarka takaró és jópár párna hever mindig. A szekrényt egy ügyes bűbájjal voltaképp beleépítette a falba. Az elődje által gondosan fehérre meszelt falat Radúz rajzlapnak kiáltotta ki - amikor csak ideje vagy kedve engedi, festeget rá és díszítgeti. A szekrény melletti polcról jóformán eltűntek a könyvek (csak az okvetlen szükségesnek ítélt darabok maradhattak), így már felfért a gramofon és kevés személyes tárgya. A polc szélére apró égősort utánzó mágikus fényforrást aggatott.
A nappalit a konyha követi, amelyet most fagyöngysor helyett egy másik tarka, batikolt függöny választ el a másik helyiségtől. Berendezése tökéletesen átlagos, leszámítva azt a teakészletet, ami pusztán színeivel vonzza a takintetet. A pult álló fűszertartók száma gyarapodott, míg a rongyos, mugli szakácskönyvek eltűntek. A falak itt is fehérek, a kerámiatálak helyét pedig szárítani felakasztott növénycsokrok vették át. Az ablakban fűszernövények sorakoznak egy virágosládában.
A fürdőszoba meghökkentő egyszerűséget mutat. Bambusz kilépő, törülköző, illetve a tisztálkodáshoz használatos szerek. Az apró ablakra nagy, tarka üvegragasztó került és a ház egyetlen régi növénye is itt kapott helyet, hogy nuygodtan szövögesse magát tovább a végtelen (és a plafon) felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=878746#post878746][b]Dragomán M. Aurél - 2024.05.22. 20:44[/b][/url]

Bogi & Gombóc úr

- Te tudtad, hogy a nyusziknak nem szabad sok répát enni, mert cukros és rosszat tesz nekik? - kérdezem nagyon komolyan, miközben a földön ücsörögve a gyapotkupacra emlékeztető Gombóc urat simogatom. Szerintem ezt is élvezi, mint ahogy a sétát is élvezte egészen idáig. A póráz Bogi kezében van, elvégre csak úgy mégsem hozhattuk ki levegőzni meg napozni, mert a végén elugrabugrálna még. Jó, én ebben nem hiszek annyira, mert úgy vélem, nagyon is jó dolga van nálunk és melyik nyuszi ne akarná, hogy annyit kényeztessék, mint ezt a törpe angórát?
- Hallod, tisztára olyan, mint valami vattacukorfelhő szemekkel. Át kellene színezni egyszer ilyen pasztellt kékre meg rózsaszínre, szépen nézne ki. Mondjuk Halloweenre. Persze csak ártalmatlan varázslattal gondolom, semmi festék vagy ilyesmi - magyarázom máris a ház- és évfolyamtársamra. Minden egyes szavamat komolyan mondom, még akkor is, ha közben széles vigyor van az arcomon, mert szórakoztatónak is találom a gondolatot. Letépek néhány fűszálat, majd a nyuszi felé tartom, mire ő lelkesen rágcsálni is kezdi a leghosszabb szál végét.
- Tök jó, hogy van egy ilyen kisállatunk. Jeremiás se semmi, bár múltkor megpróbálta megharapni a csuklómat, de sikerült lekenyereznem egy mogyorós csokival. Nem tudom, miért érdekelte annyira, mert mégiscsak egy megbűvölt vízköpő, ami nem eszik, de ő tudja - állapítom meg végül, megvonva a vállamat, és elnyúlok a fűben, hagyva, hogy nyuszi barátunk felugorjon a mellkasomra, és ott rágcsálja tovább a felé tartott fűszálakat. - Ne nézzük meg, nincs-e valami a vadőr veteményesében, aminek még a fűnél is jobban örülne?  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=878765#post878765][b]Markovits Boglárka - 2024.05.23. 15:36[/b][/url]

Furkászok helyett nyuszit kellett volna tartania. Gombóc ugyanis tejesen nyugisan ugrabugrál pórázzal a hátán és nem akar mindenkit meglopni.
- Oh?! Ezért lett nagy a hasam - motyogva simogatja meg azt a két kiló pluszt, ami télen felszaladt a hasára. A répatorta! - Ki eteti normálisan a nyulunkat? Rudi bácsi? - Mert oké, hogy van egy házinyúl, de ki is gondozza? Ha mindenki etetné, abból igen hamar baj lenne, nem?
- Lebegőbűbájjal tartanánk a fejünk fölé felhőcskét - nevet Aurél ötletén, de amilyen elvetemültek, minden gond nélkül megtennék. Bogi közben elfekszik a fűben és az égre mutat. - Látod? Az ott pont olyan, mint Gombóc uraság. Ott a két füle - rajzol mutatóujjával a felhőre.
- A csuklódat? Nem lehet, hogy maszatos maradt ebéd után? Nem lepne meg - piszkálódik háztársával fülig érő mosollyal. - Gyere el egyszer hozzánk, megmutatom a furkászaimat. Domival fogadtuk őket örökbe, de nem vállalta apai kötelességeit, szóval szingli szülő vagyok - viccelődik, ám az ajánlat komoly. Szereti a vendégeket, pláne ha le is fárasztják a kölyköket.
Aurél felé eső kezével kissé kicsavart pózban vakargatja meg a nyuszi fülét, rendes kis szőrpamacsként elég jól tűri a nyúzást. Szerencse, elég sokan vannak, akik szeretik állandóan babusgatni. Mint ezek ketten a fűben.
- Menjünk, de le ne bukjunk. Pár hete megkóstoltuk Bazsival az epret és majdnem hordóvá változtatott minket - elborzadva meséli a szitut, ami persze nem tartja vissza az újabb lopakodástól. Fel is pattan és kezét nyújtja a fiúnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=878768#post878768][b]Dragomán M. Aurél - 2024.05.23. 19:34[/b][/url]

Bogi és Gombóc úr

- Azt hiszem. Vagyis na, gondolom. Anti bá foglalkozott vele előtte, de biztos átvették Reginával, mert Gombóc úr azért elég jó bőrben van - állapítom meg továbbra is elégedetten simogatva a szőrmókot. Olyan hihetetlenül puha és selymes a bundája. Vajon ki is fésüli valaki, vagy erre bűbáj van? Tényleg olyan, mint a vattacukor, és ezt a gondolatot pedig már meg is osztom Bogival is, akivel éppen önkéntesen sétáltatjuk az Eridon nyusziját.
- Nem biztos, hogy szeretné, ha nincs talaj a lába alatt, de ki tudja. Olyan békés amúgy is, egy naaagy cukorfalat... ugye, te? - beszélek most már vigyorogva a nyuszihoz, aki lelkesen rágcsálni kezdi a felé tartott fűszálakat. Bogi közben egy felhőre mutat, én meg az ujját követve igyekszem kiszúrni, melyikre is, amíg meg nem látom a fülnek is nézhető, elnyúlt részét a felhőnek. Hogy is volt? Ami ilyen fura alakokat tud felvenni, az a cumulus, ha jól emlékszem vagy meglepő módon magyarul gomolyfelhő, mert hát ugye gomolyog. Hümmögve bólogat a megállapításra reagálva, hogy Gombóc úrra hasonlít a felhő, majd elnyúlok én is a fűben, hagyva hogy kis barátunk felugorjon rám a még megehető fűszálak nyomában járva. Újabbat tépek neki közben, amire lelkesen rá is cuppan azonnal, közben pedig beszámolok Jeremiásról.
- Ja, hogy a sütitől? Nem tudom, lehet. Azt hittem, nem érdekli az ilyesmi, de majd legfeljebb legközelebb neki is viszek - állapítom meg, elvégre a csoki gyanúsan nagyon érdekelte. Vagy lehet, hogy a mogyoró volt az, ami annyira tetszik neki? Na majd egyszer ezt is csak kiderítem. A furkászok említésére érdeklődve pillantok oldalra.
- És ezt csak most mondod? Mióta? - kérdezem meg a fontos részleteket, azon átugorva, hogy Dominik a gondozásukat teljességgel Bogira hagyta. Nem ítélkezhetek, mert az én tengerimalacaimat meg anyu gondozza ilyenkor. - Hordóvá? Az biztos vicces lett volna. Képzeld el, két hordó a vadőrlaknál. Akkor már káposztává változtatnék valakit itt vagy brokkolivá. Tudtad, hogy abból lila is van meg sárga is, nem csak zöld? Na de amúgy be is kopoghatunk hozzá, hogy nem vendégelné-e meg Gombóc urat egy kis salátával, ha van. Nem hiszem, hogy embereket enne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=879071#post879071][b]Candela Sophie Patrocino - 2024.05.28. 19:41[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=880004#post880004][b]Herlai Hélia - 2024.06.29. 10:17[/b][/url]

Nem akartam megsérteni Candyt, mostanában egyre kevesebb ember visel el a hangulatingadozásom és a hirtelen dühkitöréseim miatt. Le kell szoknom róla, hogy a környezetem hibáztassam a saját borús hangulatomért. Elvégre az én feladatom magam jobb hangulatba hozni, nem másé. Kedvesen lóbálom a vödröt, és ahogy eszembe jut, hgy most szerezhetek egy barátot, csak jobb kedvem egy pillanatra. Jól esik nem egyedül vágni bele valamibe, de ahogy haladunk a vadőrlak felé, rájövök, hogy a sima séta és small talk is jól esik. És ez igazán ritkán fordul elő velem mostanban.
- Brightmore? Hmm..szerencsére nem tanít, de elég vegyes véleményeket hallottam róla.-
Rögtönzött bunyót? Csajbunyót, vagy pasibubyót? OKé, igazából mindkettő gáz. Egyik gázabb, mint a másik. Ha jobban belegondolok, nekem nincs olyan tanárom, akit kimondottan nem szeretek. Kakasitól tartok, lábujjhegyen járok, és levegőt is alig merek venni, de azt nem mondanám, hogy utálom, de még csak nem is olyan ellenszenves. Diákok közül van pár Rellonos, akit legszívesebben lehánynék, de a futóférgektől tudom, hogy a szemük se rebbenne, fölöslegesen meg minek túráztassam magam?
- Én, nos, tanárokból azt hiszem nincs olyan, aki iránt kimondottan ellenérzéseim vannak. De szívesen megprankelnék pár elsőst. Vaaaagy...nem, nem merem. De ha netán te...szóval Kakasit tisztelem, meg minden, de okozott pár kellemetlen napot. Szerinted vigyünk belőle párat az irodájába? Azt asztalos fiókjába mondjuk. A lányvécébe is vihetnénk párat.-
A bökkenő csak az, hogy valahogy be kéne jutni az irodájába. Mondjuk az is lehet egy megoldás, ha a tanáriba leszünk a fiókokba egy kettőt. AHogy megérkezünk a kunyhóhoz, elnémulok, és óvatos pokakodásba kezdek. Egyelőre nem látok férget, így Candy kérdésére megrázom a fejem. Tekintetemmel a griffet is keresem, de semmit sem lá..
- Ott az nem az?-
Kérdezem súgva, és a kunyhó melletti ideiglenes tákolmányra mutatok. Van ott pár vödör, letakarva valami lepellel. A lepel mozog, valami lehet alatta. A vödrök mellett egy faláda, tele salátával, és komposzt szerű cuccal.
-Lehet, mindjárt visszajön, csak kiugrott valahova.-

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=881233#post881233][b]Candela Sophie Patrocino - 2024.09.04. 18:57[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=881985#post881985][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.09.26. 22:41[/b][/url]

Hosszú napok állnak mögöttem, én pedig... fáradt vagyok. Ebben az a végtelenül szomorú, hogy különösebben semmit nem kell tennem, mert csak jön, és maga alá gyűr annyira, hogy a koncentrálás is alig megy. Hatékony sem vagyok annyira, mint amennyire szeretném, így esik meg, hogy tovább maradok a könyvtárban. Mire mindent elrendezek, itt a kastélyban már takarodót fújnak.
Viszont mielőtt az új lakásunkba mennék, lebattyogok a konyhába, hogy bezsebeljek két pohár forrócsokit, és a birtok felé veszem az irányt.
Tudom ugyanis, hogy Magor a szokásos körjáratát végzi, vagy hogy is nevezik, én meg... én meg csak beszélni akarok, csak egy kicsit nem arról a nagy változásról, ami szinte teljesen hirtelen történt. Nem akarok identitást veszteni, nem akarok nem Lilla, vagy Kamilla lenni, hanem csak egy terhes nő... vagy egy anya. Sose értettem, hogy miért kell lemondani egy életről, és alárendelni magad másnak, csak mert gyereked van. Félreértés ne essék, én alapjáraton szeretem ezt... leszámítva a rosszulléteket, a szédüléseket és az émelygéseket, meg azt, hogy a kedvenc ételemre rá se bírok nézni, de még csak az illatát se bírom. Ezeket az apróságokat  - mert ezek tényleg csak apróságok -, nem olyan rossz dolog gyereket... várni. Azt hiszem. De szeretem a könyvtárat, és szeretek dr. Laines mellett is dolgozni. Szeretek belekezdeni valamibe, és elégedetten pásztázni a végeredményt, de az igencsak nehéz, ha a lakótársam jóformán még a szemetet sem hagyja levinni. Nem okolhatom, mert ha a családomhoz megyek haza, ott is pontosan ez fogad, szóval két kézzel kapaszkodok azokba, akik elhiszik nekem, hogy attól, hogy gyereket várok, még képes vagyok önálló életet élni.
Meg is örülök, mikor meglátom a férfi sziluettjét, noha... ő még nem tud a változásról. Legalább is nagyon remélem. Kicsit megszaporázom a lépteim, hogy aztán Magor mellé érve, nyújtsam is neki az ő papír poharát, amiben a forrócsoki gőzölög.
- Most már egész hidegek az esték. Teljesen kiborít ez a nyárból tél, mindenféle átmenet nélkül - nem azt mondom, hogy magyarázkodok, nem szoktam. Csak gondolom, neki sem lehet túl kellemes idekint, a forrócsoki meg ezen segít.
- Sikerült már megszoknia? Jó hangos... főleg év elején - nézek rá mosolyogva, természetesen a kastélyra és a diákokra utalva.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=882064#post882064][b]Ránki Magor - 2024.09.28. 12:11[/b][/url]

Immár a második tanévet kezdtem itt, a Bagolykőn, mint defenzor, de a poszt még mindig szokatlanul nehezedett a vállamon. Nem azért, mert kvázi kvibliként nem voltam tökéletesen alkalmas rá, és nem is azért, mert ennek ellenére azon rágódtam volna, hogy nem tudom ellátni a feladatot. Azért volt különös, mert bár illeszkedett immár nyugodt, kiegyensúlyozott életemhez, offenzív manőverekhez szoktam a munkám során, nem defenzívekhez. Márpedig a kastély védelme kizárólag ebből állt, és bár szokás mondani, hogy a legjobb védekezés a támadás, nem volt ellenség, akit el kellene üldözni, akit le kéne győzni, mielőtt a védővarázslatok közelébe érne.
Ezeket ellenőrizve lépdeltem az iskola birtokán éppen, a vadőrlakot is csekkolva. Semmilyen gyanús mozgást nem érzékeltem, figyelmem pedig elsősorban kifelé fordítottam, mögöttem, az ódon falak mögött amúgy is túl sok volt belőle, azokat igyekeztem ilyenkor kizárni, ezért sem tűnnek fel azonnal a lassan mögém felzárkózó lány léptei. Mikor azonban már hallhatóvá váltak, hátrapillantok, és le is lassítok, mert látom, hogy nem üres kézzel érkezik.
- Nahát, kedves vagy, köszönöm - veszem át tőle az egyik poharat, és fel is emelem, hogy beleszimatoljak. Inkább teás vagyok, tejes dolgokat egyébként is ritkán fogyasztok, de igaza van, tényleg kicsit hűvös van, főleg, hogy pólóban vagyok. De ha pulcsit is felveszek, valószínűleg melegem lenne.
- Kezdem, de az évnyitó ünnepséget ezúttal is kénytelen voltam kihagyni - nevetek aprót kérdésére, és ha már így alakult, megállok, amíg az italt fogyasztjuk, a körutamat meg majd folytatom később.
Úgyis megérdemli az osztatlan figyelmem, ha már ilyen figyelmes volt. Nem láttam már vagy két hónapja, a nyáron én se voltam az iskola környékén, és valószínűleg ő is hazamehetett a nagyszüleihez, vagy esetleg nyaralni valahová.
Arcom finoman megrándul, és egy pillanatra zavarodottság költözik rá. A finom rezdülések, amit a lány szapora szívverése kelt, valahogy szokatlanok. Zavarosak. Egy-két pillanat is eltelik, mire megértem, miért olyan különösek. Mert nem ugyanonnan érkeznek.
- Lilla... jól vagy amúgy? Minden rendben? - kérdezem, próbálva tapintatos lenni, hiszen akarva-akaratlanul a magánszférájába másztam bele, és egyáltalán nem biztos, hogy szeretné, hogy bárki tudjon róla, hogy egy másik élet növekedik a szíve alatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=883699#post883699][b]Ava Sophia Volkov - 2024.11.05. 05:06[/b][/url]

Érzem, ahogy kezd egy kicsit nehezebben levegőt venni. Ez egy nagyon új dolog, de nagyon érdekes is, ahogy az emberek lélegzetvételének milyenségét érzékelem. Nem mindig persze, de vannak olyan helyzetek, mint például ez a mostani is, amikor könnyedén érzékelem, hogy másabbul veszi a levegőt. Örülök neki, hogy igent mondott arra, hogy gyakorol velem. Van valami, ami hozzá húz, nehéz ezt megmagyarázni. Már az évnyitón is felfigyeltem rá, de nem akartam rögtön lerohanni. Elég hülyén is vette volna ki magát, hogy úgy köszöntöm, hogy: “helló, fura vonzalmat érzek irántad, ő ott a szerelmem Aurél, de leszünk barátok?” biztos totálisan hülyének nézett volna. Inkább szépen, lassan közelítettem meg, és csak most, jó pár héttel később kértem meg, hogy gyakoroljon velem.
- Oké, eddig csak kisebb dolgokkal próbálkoztam, most két erősebb dolgot is csinálok, de ígérem, hogy nem fog fájni. Vagyis, remélem. Jó, nem, figyelni fogok. - az a jó Lissie-ben, hogy kemény csaj, és így meg merek engedni magamnak egy kicsit erősebb megmozdulást is. - Ne ijedj meg. Fel foglak emelni, aztán leteszlek. Ha sikerül, akkor körbepörgetlek. - eddig a haját emelgettem és a hideg levegőt sűrű, meleg nyári fullasztó forrósággá változtattam. Apróságok az én sok-sok gyakorlásommal, de fel még senkit sem emeltem. Aurél nincs annyira benne a súly keretbe, de a kis Sjöli teljesen jónak tűnik a feladatra. Elképzelem, ahogy lassan az egész teste könnyűvé válik, és felfelé indul el, ami a valóságban is így van, gyönyörű emelkedést mutat be, szóval magabiztosan kezdem el körbeforgatni. Lassan indítok, de amikor a nap pont úgy bújik elő a felhők közül, hogy az arcát érje, akkor gyorsan arrébb rántom, hogy nehogy a szemébe menjen a nap, mert nem akarom, hogy hirtelen érje. Nem mintha az én mozdulatom ne érte volna úgy. Egy kicsit megijedek és abba marad a koncentrálás, ami miatt picit lejjebb is esik a magassága, de még időben korrigálok és “kapom el”, mielőtt leesne. Legalábbis puffanás nincs, akkor már jók vagyunk, nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=883702#post883702][b]Alicia Sara Sjölander - 2024.11.05. 08:08[/b][/url]

Izgalmas ez az egész, ugyanakkor rémisztő is kicsit, szóval papíron épp olyan, ahogy szeretem, mégis kicsit aggodalmasan figyelem mozdulatait. Illetve azok hiányában azt, ami történik. Amíg csak a hajam emelgette, móka volt és nevetés, a hűvös levegő melegebbre cserélése meg egyenesen jól esett, már-már feltöltött. Utálom a telet, és a hideget, megbénít, elcsigáz, szóval ebből következik, hogy az ellentéte pedig.. nos, az ellentétét váltja ki.
- Tökre megnyugtattál - jegyzem meg neki idegesen nevetgélve, és hiába nem ismerem még túlzottan, valahol el kell kezdenem a barátkozást, és lehet, hogy nem is vagyok neki szimpi, csak most pont kapóra jöttem, hogy gyakoroljon valakin, azért megpróbálom elnyerni a bizalmát, amit legkönnyebben úgy tehetek, ha a kedvében járok, igaz? De Nessie azt mondta, aranyos lány, és tényleg nem tűnik olyannak, aki bántani akarna. Nem mintha olyan jól látnám a vonásait, de a hangja tetszik.
Felsikkantok meglepettségemben, mikor érzem, hogy elemelkedem a talajról és számra tapasztom kezeim. Hevesen kalapál a szívem, és érzem, hogy az indokoltnál jobban felzaklat, ami történik. Elvégre nem vagyok magasan, Ava nem dobál ide-oda a levegőben, nem fordít a fejjel lefelé, hogy szégyenszemre a bugyim mutogassa, de mégis.. a lelki szemeim előtt megjelenik mindez, még ha semmi ráutaló magatartás nincs is a másik felől.
És izgatottságom ellenére, vagy épp azért, hogy megnyugtassam magam, még nevetgélek is közben, és végtére is élvezem a szokatlan élményt. Minden klassz és szuper, egészen addig a pillanatig, míg hirtelen rántást nem érzek, és váratlanul a magasságomból is veszítek. Ha egy seprűn ülnék, ez nem lenne ijesztő, bár akkor a védőszemüvegem alatt ott lenne az igazi is, és látnám, milyen távol van a talaj, most azonban egyik feltétel sem teljesül. Nem látom pontosan, hogy ebből a magasságból a bokám töröm-e vagy csak simán talpra érkezem, esetleg kinyúlok a füvön, de a nagyobb baj, hogy Avát sem látom, miért csinálja velem ezt. A levegő pedig ismét fülledtté változik körülöttem, ezúttal azonban nem tud megnyugtatni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=883743#post883743][b]Ava Sophia Volkov - 2024.11.05. 22:21[/b][/url]

- Bocs, bocs, bocs. - mondom gyors egymásutánban, ami amúgy egy gyilkos elmék rész szerint még arra is utalhat, hogy pszichopata vagyok. Nem mondom, hogy halálosan szerelmes voltam anno Dr. Spencer Reed-be, de vitathatatlan, hogy Aurél hasonló, bár sötétebb hajszerkezete igazán imponáló a számomra. Ittam a szavait, és tök sok mindent tudok visszaidézni tőle. Például azt, hogy ha háromszor mondok ki egy szót, lehetek pszichopata. Remek nem? De legjobb tudomásom szerint nem vagyok az. - Jól vagy? - kérdezem aggódva, ahogy óvatosan és tényleg nagyon nagyon óvatosan visszaeresztem teljesen a földre. Nem szeretném, ha rosszul érezné magát, és csak egy pillanat volt, de mégis, az én szívem is alaposan félrevert és még most is félrever miatta. Gyorsan közelebb lépek hozzá és védekezőn felemelem mind a két kezem.
- Nem akartalak bántani, csak, kicsit kibillentem a koncentrációból. - az lenne az utolsó, hogy valakit bántsak. Vagy… jó nem, ha Aurélt vagy apát valaki bántaná, akkor kikaparnám a szemét, de ez most mellékes, mert Lissi nem olyan, szóval őt biztos, hogy nem bántanám, sőt. Hirtelen megcsap a közelében lévő meleg, én pedig zavartan nézek a kezeimre, mert ezt nem én csinálom, de tuti, hogy körülötte nagyon-nagyon meleg van. Ijesztően meleg, és nem tudom, hogy ezt hogyan szüntethetném meg. - Nem múlt el a hőmérséklet emelkedés? De én elállítottam. - oké, azt hiszem most kapni fogok egy erős pánikrohamot, mert ez még sosem fordult elő velem. Az agyam leblokkol és nem tudom, hogy mit csináljak, pedig egyértelműen szólni kéne Zsófinak. Ó basszus, basszus, basszus!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=883744#post883744][b]Alicia Sara Sjölander - 2024.11.05. 22:29[/b][/url]

Egyből hallom is, hogy sűrű bocsánatkérésekbe fog, ami nem segít megőrizni a nyugalmam, mert ezek szerint tényleg valami olyasmit csinált, amit nem állt szándékában. Márpedig ha véletlenül, és nem tudatosan használja rajtam a képességét, az nem jó. Ugye, nem?
Nincs túl sok tapasztalatom az elemi mágiával, odahaza nem tanítják ilyen szinten, és sokan épp amiatt jönnek ebbe az egyébként átlagosabbnak számító iskolába, mert a képességoktatás viszont, különösen az elemistáké világszínvonalú. Ha valaki jelét mutatja, hogy benne lakozik ez a fajta erő, általában itt köt ki, én pedig kíváncsi lány lévén vagy hamar megöregszem majd, vagy még azelőtt fűbe harapok. Talán épp most, de a lényeg, hogy azért is mentem bele, hogy gyakorlok Avával, mert érdekelt, mit tud.
És most már tudom. És lehet felrepít az egyik torony tetejére, vagy ilyesmi, annyira pánikolni kezdek, hogy még ez is reális forgatókönyvnek tűnik egy pillanatra, pedig ő megtesz mindent, hogy megnyugtasson, és hamarosan kínosan óvatosan le is ereszt a fűbe, lábam lágyan süpped bele.
- Jól vagyok, semmi.. semmi baj! - rázom a fejem, és magamban újra megismétlem, és még egyszer, ezúttal már suttogva: - Minden rendben..!
De valahogy mégsincs, pedig már nem mozgatja hajam szellő, nem forgok, rángatózok a levegőben, stabilan állok a földön, és azon kívül, hogy a levegő egyre melegebb, Ava semmit sem csinál. Várjunk, mi, akkor miért..?
- Nekem nem úgy tűnik - állapítom meg, és már a bőröm is bizsereg az egyre csak emelkedő hőmérséklettől.
Olyan érzés fog el, mintha lázas lennék. Rettenetesen lázas. Ugyanakkor erővel teli, nem levert, nem nyomott és gyenge. Egyszerre jó érzés, és elképesztően ijesztő, hiszen semmi értelme.. mit művel velem ez a lány?
- Hagyd abba.. kérlek..! - kezdek most már nagyon megijedni, és hirtelen leguggolok, kezeim fejemre szorítva, ahogy a testemben koncentrálódó forróság egyszercsak kitör.
Be van ugyan hunyva a szemem, mégis érzékelem, hogy valami fényesen lobban körülöttem, és mikor kinyitom a szemem, azt látom, hogy körülöttem kiégett a fű. Pernye száll lassan alá, míg én felállok és döbbenettől elcsukló hangon előhúzom a szemüvegem. Azt hiszem, olyasmi történt, amit látnom kell, és az a legkevesebb, hogy ebben lát Ava.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=883745#post883745][b]Ava Sophia Volkov - 2024.11.05. 22:30[/b][/url]

- Esküszöm, hogy nem én vagyok. Ez nem olyan, mint amilyet én csináltam.  - én melegebbet csináltam és sűrűbb levegőt, de ez más, ez izzás. Izzik a levegő. Riadtan nézek körbe, attól tartva, hogy valaki meg akar minket viccelni, de egészen biztos, hogy ketten vagyunk csak. De akkor mégis mi ez? A szívem vadul kalapál, és nem tudom, hogy mit kellene csinálnom. - Oké, megpróbálok hűteni. - tényleg csak próbálok, mert olyan mintha falakba ütköznék és bár körülöttem hűvösebb lesz, őt maximum kicsit borzongatni tudom. De mivel erre képes vagyok, talán érezheti, hogy nem én vagyok.
Aztán… be is bizonyosodik. A szemeim tágra nyílnak, ahogy a közöttünk húzódó sávot figyelem, ami ég. Tűz van ott, ez nem vitás és nem tudom, hogy hogyan került oda. Valószínűleg akkor, amikor az erőlködéstől még a szememet is becsuktam, hogy hátha úgy sikerül. De nem sikerült, és úgy vélem, hogy a tűznek köze van hozzá. - Izé… - megrázom a fejem, és gyorsan elkezdem elfojtani a tüzet, mielőtt még a végén leég a kastély és aztán nézhetünk. Kipirulva pillantok rá, és zihálva közelebb lépek, próbálom rendesen venni a levegőt. - Lissi… szerintem most kicsalogattuk belőled a tüzet. - suttogom kettőnk közé, mert úgy érzem, hogy ez egy olyan suttogós pillanat. Nagy felfedezések idején semmit sem mondanak ki az emberek hangosan. Kinyújtom a bal kezemet, tenyérrel felfelé, ahol jól látható a középső ujj alatti különös, kissé nagyobb anyajegy, ami nem is az, hanem valami érdekes minta. - Van ilyened? Más motivummal, de ilyen furcsa anyajegyed? - kérdezem őt vizslatva, hiszen az elemi mágia nyomot hagy, de nem biztos, hogy látványos helyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=883746#post883746][b]Alicia Sara Sjölander - 2024.11.05. 22:31[/b][/url]

Áramlik felfelé a szinte már fojtogató meleg levegő, Ava felől pedig hideg próbál lentről bekúszni alá, de a fellobbanó lángok végül más belátásra bírják, és akkor egyszeriben vége is szakad az egésznek. Én pedig felnyomom orromra a rút szemüveget, és úgy nézek körül ámulva. Előbbi pánikomnak már nyoma sincs, felváltja egyfajta bizonyosság, nyugalom, ugyanakkor szívem mégis hevesen kalapál, és agyam vadul zakatol, próbálván felfogni a történteket. Mert valami történt, és nagyon úgy tűnik, hogy én csináltam.
A maradék lángokat még elfojtja, de Ava is láthatóan úgy meg van lepődve, mint én. Csak ellenben velem, ő már össze is tudja rakni, mi volt ez az egész, elméletét hallva pedig hitetlenkedve felnevetek.
- Viccelsz! Mit keresne bennem..? Vagy mi..? Úgy érted.. hogy én..? Mi..!? - rázom a fejem, és csak nevetek, mert a képtelenségekre ez a jó reakció. Ő suttog, én viszont hangosan tiltakozom, mert olyan nincs, az teljesen kizárt! Hogy én..! Neeem..!
Felém nyújtott kezére nézek, és egy-két pillanatig bámulom a különös formájú foltot, amiről először azt hittem, csak unatkozott, és rárajzolt a kezére. Én rendszeresen firkálom magam, szóval logikusnak tűnt.
- Én nem hinném.. sose láttam ilyet - csóválom meg ismét buksim, és kinyújtom mindkét kezem, forgatom őket, még a ruhám ujját is feltűröm, de semmi.
Még mindig nem tudván igazán felfogni, mi is történt az imént, megvakarom balommal fülem mögött az égő, viszkető bőrt, és jobb kezemmel meg a nadrágszáram húzom feljebb. De tiszta hülyeség, feltűnt volna már, ha lenne ilyesmi rajtam!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=883747#post883747][b]Ava Sophia Volkov - 2024.11.05. 22:32[/b][/url]

Tágra nyílt szemekkel nézem a lángokat, éppen csak pár pillanatot ölel fe a jelenlétük, de határozottan ott vannak. Ezt senki se tudja tagadni, ez nem illúzió volt, hát éreztem. Éreztem, ahogy a gerincemen végigfut az a borzongató, de mégis jó érzés, a tudat, hogy egy elem birtokosa van jelen. Érzem, ahogy elnyílt ajkaim a heves lélegzetvételek miatt kiszáradnak, és csak lassan jut el az agyamig a tény, hogy nyaljam meg őket. Basszus basszus.
A kérdéseire, a befejezett és befejezetlen, ki nem mondott tényekre csak hevesen bólogatok. Biztos vagyok benne, hogy igazam van. Csak úgy nem jön ki tűz az emberből, ahogy nem is emelkedik el csak mert meditál és úgy érzi, hogy tökéletesen jó helyen van. - Az elemed megvédett tőlem. Úgy érezte, hogy fenyegetlek. - túlzás volt ennyire korán emeléssel próbálkoznom, de őszintén szólva, annyira elragadott a hév, hogy arra szavak sincsenek. Lepillantok a kezeire, de sokkal jobban izgat az utána jövő pillanat, ahogy megvakarga a füle mögötti részt. Nekem is viszkedett a tenyerenyerem, vicceltek is vele, hogy valakit meg akarok ütni, de aztán ott volt a jel. Óvatosan közelebb lépek hozzá, és, ha engedi, félre simítom a hajszálait. - Meg kell keresnünk Zsófit. - suttogom, ahogy megérintem a helyet, és próbálom hűsítéssel enyhíteni a helyét, már persze, ha nem ugrik el tőlem, akkor csak zavartan pillantok rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=883748#post883748][b]Alicia Sara Sjölander - 2024.11.05. 22:32[/b][/url]

Több dolog is motivált abban, hogy a csereprogram keretében a Bagolykő falai közé jöjjek, és ezek egyike volt a kíváncsiságom, hogy láthatok majd elemistákat a képességüket gyakorolni. Nem mintha olyan hatalmas látványosság lenne, hiszen úgy tudom, hogy a fülük botját se mozgatják, csak megtörténik körülöttük, amit kigondolnak. De aztán átélni mégis izgalmasnak bizonyult, talán túlságosan is, arra azonban legvadabb álmomban sem gondoltam volna, hogy ez majd előcsalja belőlem is ezt a fajta mágiát.
Még mindig képtelen vagyok felfogni, hogy ez velem történik meg, olyan, mint valami vad fantazmagória, mint valami rólam szóló fanfiction, épp csak a félmeztelen, izmos, szexi pasi hiányzik, aki lágyan végigsimítana arcom vonalán, és közölné, hogy ő mindvégig tudta, hogy ez bennem van. Helyette itt van Ava, aki logikus magyarázatokkal szolgál. Cseppet sem fanfictionös a szitu.
- Megvédett..? Majdnem bántottalak? - kérdezem aggodalmasan, de aztán megdermedek, mikor közelebb lép hozzám, és fülem mögé nyúl, hajam félretolva. - Van ott valami? Megégett?
Nem láthatom természetesen, hogy mi van a fülem mögött, de hagyom neki, hogy megvizsgálja, és aztán hűs levegő kezdi borzolni a bőröm ott, ő pedig tovább suttog, amitől komolyan kezd az az érzésem lenni, hogy bajban vagyok.
- Jó, keressük - bólintok nagyot nyelve, és el is kezdem lélekben felkészíteni magam, hogy le leszek cseszve, amiért nem vettem észre előbb, hogy pyromágus vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=883922#post883922][b]Markovits Bence - 2024.11.13. 13:19[/b][/url]

- Kicsit odébb tedd, hogy kijöjjön a sor - kéri meg tesója legjobb barátját, ha már kiszabadultak egy kicsit a természetbe. Mostanában egy kicsit meg akart szabadulni a lányoktól, azt vette észre, hogy túl sokszor van velük, a fiúbarátairól meg leszokóban van. Na, ezen próbál ma változtatni a csípősebb időben. Jól fel is öltözött, persze a mágikus ruházat nem kell, hogy olyan vastag legyen, mint a mugliknál, őszies göncökből álló szettet vadászott össze magának varázstalan szemmel nézve. Ugyan varázslattal is menne a faültetés, de ragaszkodott a kétkezi munkához, szerencsére Domi sem ágállt ez ellen. Már legalább egy órája itt vannak, de a munka lényegi részét még csak nemrég kezdték el. Előbb az előkészületek kellettek, meg Jacqueline tanácsai a fákkal kapcsolatban. Kicsit próbál a lány kedvére is tenni ezzel, de valójában tényleg csak fákat akart ültetni, mert... az jó. Maga sem tudja pontosan, hogy mi inspirálta erre, de szeret a természetben lenni - főleg egyedül vagy a családjával - Foxival így, a kis spániel ott lábatlankodik közöttük. Általában ott sürög-forog Bence körül jutalomfalatért, vagy éppen Domi lábát próbálja elkapni, vélhetően bokacsontot szeretne enni, persze nem komolyan, annál azért jobban nevelt egy eb. Közben ő végez a harmadik lyuk ásásával is, összesen kilenc fát gondolt elültetni Jacki útmutatása miatt. Voltak vadabb ötletei is a lánynak, de azt csak mosolyogva fogadta el, nem tervezi véghezvinni.
- Na, szerinted kezdjük? Ír valamit erről a pergamen? - kérdezi a Domi zsebéből kiálló összehajtott papírra mutatván. Nem hiszi, hogy nagy megoldások kellenek egy fa ültetéséhez, de ki tudja, hogy Jacki adott-e plusz utasítást, mondjuk, hogy szórják meg hamuval és járják körbe háromszor. Ezt el tudná képzelni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=883925#post883925][b]Szécsi Dominik - 2024.11.13. 19:05[/b][/url]

- Most akkor ide rakjam, vagy oda? - egy kis fával a kezében lép egyik pontból a másikba, miközben Bence navigálja. A minap elkapta a folyosón, hogy nincs-e kedve segíteni, mert fát kellene ültetni amolyan önkéntes alapon a Vadőrlak környékére. Dominik nem egy nagy kertész hírében áll, de éppenséggel jobb programja nem akadt, edzés sem lett belőve, így könnyen belement. Igazából most sem bánja, bár hűvös van, nem nagyon érzi, mert folyamatosan mozog. Legfeljebb a sapka hiányzik a fejéről, de ha végzett, legfeljebb iszik egy bögre forró teát. Közben meglesz a kis fa helye, így Dominik már állítja is be a megásott lyukba és elkezdi szépen feltölteni körötte földdel. Tényleg egyszerűbb lenne pálcával, de abban mi volna az élvezet? Így legalább mozognak, ez már majdnem olyan, mintha sportolnának. Foxi persze néha útban van, de Domi élvezi a kutyus társaságát, meg is simítja a buksiját. - Téged is elföldeljelek? - kérdi mosolyogva a kölyöktől, utána pillant Bencére.- Hát várj már, most erre az egyre rátúrtam a földet, kellett volna valami más is? - megvakarja az állát, aztán felveszi a földről a pergament és átolvassa. - Ír egy ilyen tápsóoldatot. Van olyanunk? - pillant Bencére. - Szerintem amúgy ebbe meg abba a sorba kéne még kiásnunk pár lyukat, berakni a fákat, rákaparni a földet aztán csá. Max. megöntözni, nem tudom - megvonja a vállait, Foxi közben elkezdi túrni a földet. - Látod, a kutya tudja, mit kell csinálni - mosolyog. - Mi van amúgy veled? A bál óta nem is nagyon láttalak. Összejött Sera? - kérdi egy vigyorral, mert úgy emlékszik, mintha annál a fürdőzésnél kicsit közelebb került volna Bence a lányhoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=884118#post884118][b]Markovits Bence - 2024.11.20. 18:15[/b][/url]

- Oda - mutat a jó helyre, vagy legalábbis ő azt gondolja, hogy úgy lesz jó. Megpróbál mindenre pontosan visszaemlékezni, meg ugye a leírás is segít neki. Sajnos nem tudott mindent megjegyezni, de úgy nagyjából jó lesz ez az egész.
- Hékás - szól a barátjára mosolyogva, tudja jól, hogy viccelt Domi, de kötelességből is rá kellett szólnia. Milyen állatbarát lett volna, ha nem tenné. Persze nincs benne indulat meg semmi, még mosolyog is hozzá. Közben már nagyon belemennek a faültetés csínjába-bínjába, mint vak harcos a lucernába.
- Szerintem nem - vakarja meg az állát, rátámaszkodva az ásóra. - Van, hoztam - bök a fejével egy kannára, amibe mágikus tápsóoldat van. Elvileg elkerülik majd a kártevők a növényt, és jobban fog növekedni tőle. Dominik érvei kikezdhetetlennek tűnnek, főleg úgy, hogy nem sok közük van a kertészkedéshez. Neki biztosan kevesebb is, mint a barátjának.
- Hát lehet, akkor csináljuk úgy, a végén meg teszünk még rá abból az oldatból is. Minél több, annál jobb, nem? - von vállat vigyorogva és elindul kiásni az utolsó lyukakat. Nem gondolta, hogy ennyire nehéz ásni, de nem bánja igazán. Jó levegő van, a kutya is jól érzi magát, akkor nagy baj nem lehet.
- Sera? Összejött valakivel? - kíváncsian néz a kitérő válasza után. - Hát attól függ. Jóban vagyunk - dolgozik tovább és igyekszik nem ránézni a segítőjére. Közben Foxi odabújik hozzá, ő pedig megáll a munkában, hogy megsimogassa. A kis kutyus hálás neki és körbeugrándozza. - Voltunk koncerten és táncoltunk, meg ittunk. Az már haladás, nem? - pillant rá Dominikra. Nem igazán tud ebben kibontakozni, olyan sok mindent nem történt. - Panna meg mással barátkozik - dobja be a csalit, hátha Dominik ráharap. Újra mélyíteni kezdi a lyukat, mert szeretne végezni már.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=884241#post884241][b]Dragomán M. Aurél - 2024.11.27. 20:21[/b][/url]

- Öhm... szóval elárulod, hogy mi is az elemed? De nem muszáj, ha nem akarod, csak azt érzem, hogy te is közénk tartozol, és biztosan nem vagy terromágus... ugye nem vagy az? - kérdezem meg, biztos, ami biztos alapon. Még annyira nagyon ügyes azért nem vagyok, és azt sem tudom, hogy valaha leszek-e. Meg kellene kérdeznem legközelebb Zsófitól vagy Farkastól, hogy ezt mennyire lehet pontosan betájolni éppenséggel, ha egyáltalán lehet. Azt tudom, hogy Farkas például valamiért könnyen kiszúrja az aeromágusokat, mert feszült lesz tőlük. Még Avától is, pedig ő teljességgel ártalmatlan, de tény, hogy az a föld ellentétes eleme. Engem viszont nem zavar, hogy a barátnőm eleme a levegő, mert szerintem nem vagyunk mi olyan nagy ellentét, sokkal inkább kiegészítjük egymást. Biztos terromágusa is válogatja, ki hogy viszonyul, nem tudom. Azt viszont igen, hogy előnyök, hátrányok, erősségek és gyengeségek függvényében is igazán eltérőek lehetünk, úgyhogy ezen fogok a legkevésbé fennakadni. Én bemutattam Avát, mert úgy éreztem rendesnek, hogy ismerjék, főleg, ha néha bent is alszik. Azt is tőle tudom egyébként, hogy Alicia is elemi mágus, csak éppenséggel azt meg Zsófitól, hogy nem mindenki szereti ezt reklámozni. Engem a legkevésbé sem zavar a dolog, de ezzel nem mindenki van így. - Kíváncsiskodhatok, hogy hogy derült ki? De nem muszáj elmondanod, ha nem akarod. Az enyém nem volt látványos, pedig tud a terro is az lenni, viszont egyszer csak volt. Mintha mindig is lett volna, pedig amúgy kiskorom óta arról álmodtam, hogy melodimágus leszek. Kicsit irigy is vagyok azért Sigridre, amiért ő az, de na... túlélem - jelentem ki vigyorogva, közben pedig megsimogatom Gombóc urat. - Meg akarod simizni amúgy? Nem harap.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=884490#post884490][b]Alicia Sara Sjölander - 2024.12.11. 19:46[/b][/url]

Avától tudtam meg, hogy a fiúja is elemi mágus, mint ő, meg - mint az nemrég legnagyobb megrökönyödésemre kiderült - én is. De nem kaptam a sráchoz személyleírást, nem mutogatta képen sem nagy lelkesen, pedig hát volna miért.. mármint jó, azt hiszem, megértem, hogy inkább nem büszkélkedik vele, még a végén elirigyelik tőle.
Nem is igazán értem, hogy futottunk össze most itt kint. A körülmények persze világosak, megláttam egy cuki nyuszit, és muszáj volt éles hangon sivítva lerohannom szerencsétlen jószágot. És aztán vettem észre, hogy nem felügyelet nélkül szökött ki valahonnét.
- Nem vagyok terrormágus - rázom a fejem, azt hiszem, hogy megnyugtassam őt. Még nem teljesen értem az elemek egymásra gyakorolt hatását, bár persze azt sejtem, hogy a tűz nem szereti a vizet. - Várj, megmutatom! Vagyis.. megpróbálom..!
Kinyújtom felé a kezem, tenyérrel felfelé, és homlokom ráncolva koncentrálok. Egy pár pillanatig nem történik semmi, és aztán sem, úgyhogy sóhajtok egyet.
- Hogy derült..? Nem mesélte Ava? - kérdezek vissza aztán, mert Aurél közben mondja ám a magáét. - Épp neki segítettem, gyakorolni akarta az elemét, és én meg épp.. - Ráértem? Unatkoztam? Barátokat akartam szerezni? Egyik rosszabb, mint a másik. - Szóval épp arra jártam. És az elemem azt hiszem.. megvédett tőle. Nem tudta, hogy nem akar bántani, ösztönösen a segítségemre sietett.
Még mindig egész hihetetlen a dolog, hiába történt már hetekkel korábban. Vagy hónapokkal? Elvesztettem az időérzékem, mióta felgyorsultak az események az életemben, azt hiszem.
- Pff, Nessie-re csak irigykedni lehet - kuncogok, miközben végre-valahára megsimogatom a nyuszmókot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=884501#post884501][b]Dragomán M. Aurél - 2024.12.12. 18:44[/b][/url]

- Levegő? - kérdezem, miközben felém nyújtja a kezét kitárt tenyérrel felfelé, még a homlokát is összeráncolja, úgy igyekszik valamit mutatni. Sajnos nem érzékelem az eredményt, inkább csak tippelem, mert ez az az elem, aminél nem mindig látni mindent. Eszembe jut, amikor Ava az illatokkal játszott, így a levegőbe is beleszagolok, nem ilyesmivel próbálkozik-e ő is.
- Ava? - kérdezek vissza meglepetten, majd megrázom a fejem. Belegondolva azt hiszem, pontosan tudom, miért nem került ez szóba, és a gondolatra elmosolyodom. Majd jól megölelgetem, amikor találkozunk később. - Nem, nem, mert... hát tudod, az úgy van, hogy nem minden elemista szereti, ha másoktól tudják meg róla, mi az eleme, meg hogy jelent meg. Van, akinek elég nagy trauma tud lenni, ezért ezt igyekszünk mindketten tiszteletben tartani, és majd mindenki mesél magától, ha szeretne - fejtem ki, hogy mi is magyarázza a dolgot, amiért bár a barátnőm tud a dologról, nekem mégis újdonság. Ez amolyan elemista íratlan szabály, azt hiszem, legalábbis amikor megismerkedtem a többiekkel, Annát például elég rosszul érintette, hogy Ava megelőzte az eleme megtippelésével. Azt hiszem, kicsit közelebb hozott minket egymáshoz a dolog már akkor, ez csak szimplán ilyen bonyolult is lehet.
- Óóó... értem - jelentem ki, bólogatással is jelezve, hogy minden világos. Megemlítem Sigridet is, akinek a képességére egyébként talán még mindig irigykednék is, ha nem békéltem volna meg a sajátommal, amivel egyébként is rengeteg részlet értelmet nyert. Közben Alicia már Gombóc urat simogatja, aki kifejezetten élvezi a dolgot. Szereti, ha foglalkoznak vele, ellenkező esetben pedig mindent is megrág a klubhelyiségben. - Mondasz valamit - állapítom meg én is elnevetve magam. - Szegény már biztos csuklik. Gondolom, most is a VAV-ra tanul már, mert ha valakiből, hát belőle kinézem, hogy aztán behúz egy száz százalékosat. Egyébként hogy tetszik itt neked? Említette, hogy csak egy évre vagy itt cserediákként. Vagy maradnál utána is?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=884554#post884554][b]Alicia Sara Sjölander - 2024.12.16. 13:07[/b][/url]

Látványos bemutató helyett csak azt sikerül szemléltetnem, milyen fejet vághatok nagydolog közben, de remélem ez csak nekem jut eszembe. Ő betippeli a levegőt, ami lehet össze is jön, ha még tovább erőlködöm, csak nem ott jelentkezik majd, ahol tervezem. Habár úgy legalább volna valami igazán lobbanékony gázom, amivel már tudnék dolgozni.
Mikor aztán beleszimatol a levegőbe, gyorsan fel is függesztem a próbálkozást, mielőtt még tényleg összejön valami, ami után égne is az arcom, csak nem szó szerint.
- Tűz. Legalábbis az próbálna lenni, csak még nem sűrűn jön össze a dolog - rázom meg a fejem csalódottan.
Magyarázatát hallgatva kikerekedik a szám, hiszen tényleg, sokan igyekeznek titkolni, mintha valami szégyellnivaló csúf betegség lenne, és nem a legmenőbb dolog a világon. Gondolom a félelemből ered ez is, hiszen egy képzett elemista borzasztóan veszélyes lehet, hát még egy képzetlen. És az emberek amúgy is hajlamosak tartani attól, amit nem ismernek. Én viszont nem félek Auréltól, sőt, aki ilyen cuki nyuszival mászkál, a légynek se árthat, ha meg mégis csinálna valamit, gondolom újból kijönne rajtam a tűz.
- Iskolaelsőnek készül a VAV mellett is. Megszállott, esküszöm! - csóválom meg a fejem, de hitetlenkedő szavaim mögött azért csodálom őt valójában. Bár csak feleennyire okos és szorgalmas lennék! - Azt hiszem tetszik. Jobb kicsit az idő. Csak hiányzik a húgom meg a cicám. Meg persze a többiek is kicsit, de főleg ők. Azt hittem, tényleg csak pár hónap lesz, de most, hogy ez a képesség.. ami eskü van, csak most nem látszik.. szóval emiatt most lehet tovább fog nyúlni a dolog, hiszen nem mehetek csak úgy haza, hogy nem tudom uralni. Ugye?
Még nem jött igazán szóba, de bennem elég hamar felvetült ez a gondolat, és egyből rettentően elszomorított. Ugyanakkor izgalmas is, szóval nem tudom...
Melegség önt el, és érzem, hogy forró levegő fodrozódik körülöttem. Újból magam elé emelem tenyerem, és koncentrálni kezdek, mire egy ponton összesűrűsödik a már nem is egészen áttetsző légnemű anyag, és végül belobban. Apró kis tűzgolyóbis csupán, de az enyém!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=884934#post884934][b]Dragomán M. Aurél - 2024.12.30. 00:57[/b][/url]

- Ó, akkor te vagy a kiválasztott, aki tényleg Zsófitól tud mindent tanulni - válaszolom neki elmosolyodva. Ugyan a nap végén nekem is ő hivatalosan a tanárom, ahhoz mégiscsak szükségem van egy terromágus mentorra, hogy az igazán a saját elememre jellemző sajátosságokat begyakorolhassam. Mondjuk eszem ágában sem lenne panaszkodni, mert éppen ezért élhetek Bogolyfalván, ahol most egy hatalmas, terromágusok számára igazán csodás birtok közepén gyakorlatilag saját kis házikóm van, és még a házigazdáim is kifejezetten kedvesek. Ráadásul Ava is akkor jöhet, amikor csak szeretne. Összefoglalom aztán a kérdésére válaszul, hogy miért is nem beszélünk mások elemi mágiájáról Avával, mindenki elmondhatja magáról, és még azt is elmesélem, hogy én egyébként nagyon sokáig reménykedtem abban, hogy melodimágus leszek egyszer. Helyette azonban ezt dobta az élet, és tulajdonképpen ennek is nagyon örülök, és sok mindent még meg is magyaráz velem kapcsolatban.
- Igazi stréber, és ezt nem sértésből mondom, hanem őt idéztem. Tavaly megosztva lettünk iskolaelsők, azt nem is tudom, hogy sikerült. Szerintem biztos elfelejtett felvenni valami tantárgyat - jegyzem meg kuncogva. A magam részéről igazán nem törekedtem erre a dicsőségre, csak kellemes meglepetés volt az ötödiket úgy végezni el, hogy ennyire jó eredményeim legyenek.
- Ó, nálatok nincs képzés? Mondjuk az igaz, hogy a Bagolykő épp a tehetséggondozásban kiemelkedő. Elég sok képességoktatás van itt, ami máshol nem annyira hangsúlyos. Azt tudom Sigridtől, hogy melodi nincs nálatok, de azt gondoltam volna, hogy elemi talán. Nem tudom. Viszont csak nem olyan rossz. Vagy igen? Mindjárt itt a szünet, akkor meg biztosan mész haza te is, nem? Hop-hálózatot használtok ilyenkor? Azt tudom, hogy az elején nehéz amúgy, de hidd el, könnyű megszokni. Biztos jó azért, hogy nem vagy egyedül, nem? - kérdezem, igyekezve közben pozitívumokat is felsorolni, ha már ez a téma így szóba került. - Amúgy elhiszem, hogy hiányozni tud az ember testvére. Nekem is van kettő, és Budanekeresden laknak. Vagyis hát... a húgom félig Szalamantonban, ő csak magántanuló, mert fellép a Mirákulumban, de teljesen megértelek, hogy hiányzik. Viszont biztos vagyok benne, hogy annál jobb lesz majd találkozni az ünnepekre, meg a nyári szünetre. Néha egy kis távolság csak még erősebbé teszi ezeket a kapcsolatokat... óóó... hűha. Milyen kis csinos tűzgolyó. Veled biztos nem érdemes packázni - jelentem ki elmosolyodva, amint sikerül megidéznie a kis tűzgolyót a tenyere fölött. - És tudod már, hogy mi mást fogsz még tudni? Nem sok pyrót ismerek, és Zsófit általában nem erről szoktam faggatni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=885021#post885021][b]Alicia Sara Sjölander - 2024.12.31. 14:34[/b][/url]

Büszke vigyort eresztek, habár fogalmam sincs, egész pontosan mire föl. Persze menő lenne Zsófi saját külön bejáratú patronáltjának lenni, de nem tudom, van-e neki erre elég ideje. Meg, hogy én megérem-e a fáradságot, hiszen eddigi teljesítményem finoman szólva sem mondható kiemelkedőnek. Most is csak attól félek, pukizni fogok tűzgyújtás helyett, azért is teszek le róla inkább. Aurélnak láthatóan amúgy sem szükséges bizonyítanom, készséggel hisz nekem.
Elnevetem magam aztán szavaira, kicsit hangosabban is, mint illene, és csak aztán esik le, hogy nem kárörvendő volt a srác, csak viccelődött azzal, hogy Nessie elfelejtett felvenni egy tárgyat. Valószínűleg őt épp úgy meglepte, hogy felért hozzá, mint mindenki mást.
- Te meg az az idegesítő fajta vagy, akinek alig kell odafigyelnie, és mégis mindent tud? - kíváncsiskodom, mert tudom, hogy a nagyobbik Sjöli képes lenne víztaszító bűbájjal ellátni a könyveit és zuhanyzás közben is bújni őket, de Aurél nem tűnik ilyen megszállottnak.
Megrázom fejem kérdésére, odahaza tényleg nincs annyi speciális tehetséggondozó, ellenben az általános képzés sokkal jobb. Legalábbis úgy tudom, mert én sajnos sehol sem bizonyultam különösebben tehetségesnek. Nem vagyok rossz tanuló, de nem is leszek soha évfolyamelső.
- Kicsit kacifántos, több kandallón keresztül kell menni, és sétálni is, amit ki lehetne hoppanálással küszöbölni, de én azt még nem tudok. Lehet mugli vonatra is felülök majd viszont! Szóval nem hipp-hopp leszek otthon, de igen, megyek kicsit haza.
Már nagyon várom, de addigra remélem be is tudok majd mutatni valamit az otthoniaknak a képességemből. Mint amilyen most ez a tűzgolyó, ami tenyeremen kezd el lobogni, kicsit égetve is bőröm, de még bőven tűrhető módon.
- Olyan furcsa, hogy nem fáj! Pedig tudom, hogy fájnia kéne, de nem olyan vészes - ámulok még kicsit művem nézegetve, aztán Aurélra pislogok.
- Elvileg tudok majd hevíteni meg hőt elvonni dolgokból, meg robbantgatni is! Azt nagyon várom..! És formálni, irányítani a lángokat, eloltani akár, ha valami ég. Ja meg érzékelni a hőt, szóval mások testhőmérsékletét is bizonyos távolságban. Mint valami hőradar, nagyon fain - vigyorgok megint, mint a tejbetök, mintha már birtokában lennék mindennek, pedig csak egy béna kis golyó pislákol a tanyeremen. - Te mit tudsz amúgy? Mutatsz valamit?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=885040#post885040][b]Dragomán M. Aurél - 2024.12.31. 19:45[/b][/url]

- Lehet - válaszolom, megvonva a vállam, mint aki erről nem tehet. Van azért olyan tantárgy, amivel nekem is meg kellett küzdenem, a sötét varázslatok kivédését például nem nekem találták ki. A párbajszakkörbe sem véletlen nem jelentkeztem, viszont Sigriddel ellentétben tanársegéd sem vagyok, ráadásul a képességem is sokkal később mutatkozott meg, mint az övé. Ez összességében talán önmagában is magyarázza, hogy miért boldogultam viszonylag jól az elmúlt tanévben. Az állandó kérdezősködésről is sikerült leszoknom, aminek szerintem külön örült némelyik tanár, mert így nagyobb eséllyel sikerült befejezni az órára betervezett tananyagot, mint ha folyamatosan eszembe jutott volna valamire rákérdezni. Most már inkább csak feljegyzem, és megpróbálom megtalálni magamnak a választ a könyvtárban több-kevesebb sikerrel.
- Hú, az elég bonyolultan hangzik. Ti is Gotlandon laktok, mint Sigridék? Bevallom, sose kérdeztem, hogy jut haza, és ő sem mesélte. Ehhez képest én egy szót se szólhatok, mert csak Budanekeresden lakunk - osztom meg vele. Amúgy sem szokásom panaszkodni. A hallottak alapján inkább csak még hálásabb vagyok, hogy ha nem is Bogolyfalván lakik a családom, Budanekeresd sincs különösen messze. Tavaly pedig a hoppanálási jogosítványomat is sikerült megszerezni, így gyakorlatilag az iskola kapujától egészen a házunk elé tudok ugrani a térben. Percek alatt otthon vagyok, ha szeretnék. Többször kellene mennem, nem csak szünetekben. Megidéz aztán egy kis tűzgolyót is, amire rácsodálkozom, meg is dicsérve.
- Mert ez hozzád tartozik. Ez is te vagy... tényleg fura, de majd biztosan megszokod - mondom neki elmosolyodva. A felsorolást érdeklődéssel hallgatom végig, még ha meg is simogatom közben Gombóc urat, majd elé tartok egy nagy lapulevelet, hogy egye csak meg. Egész serényen kezdi rágcsálni azonnal.
- Azta... az komoly. Hasznos lehet, nagyon. Én olyat tudok, hogy a földre nehezedő súly alapján be tudom határolni, hogy nagyjából mivel van dolgom és hol. Még kell gyakorolnom, nem tökéletes, de ha koncentrálok, te is érzékelhető vagy. Ezen túl meg... jobban boldogulok a növényekkel, tudok segíteni nekik gyógyulni, ha betegek, meg életben maradni, meg tudom változtatni a talaj minőségét, irányítani indákat is, meg érzékelni ásványokat, de azt is mocst tanulom még. Hmm... - hallgatok el végül ezzel, elgondolkodva, mit is mutassak. Végül azt érem el, hogy a fölénk magasodó fák egyikének az ága vállon veregesse. - Nem fognak megindulni nekem, mint abban Shakespeare darabban... azt hiszem, a Macbethben volt a jóslat, hogy ha jön az erdő... meg a Gyűrűk urában az entek. Olyasmire nem tudom őket rávenni, de az ágaikat meg tudom mozgatni, ha kell.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=885398#post885398][b]Alicia Sara Sjölander - 2025.01.07. 18:26[/b][/url]

- Aha, ott - bólogatok. - Persze nem egy házban, egymás hegyén-hátán, mint a szardíniás dobozban, de elég közel állunk egymáshoz, azt hiszem. És mindenki mindenkinek a kuzinja, mert egyszerűbb, mint családfát fejtegetni.
Abban vagyok csak biztos, hogy kik a szüleim, és a húgom. Sigrid elvileg a nénikém, de az annyira bizarr, hogy jobb nem úgy nézni rá. A kisebbik tesóiról nem is beszélve. Ami viszont jelenleg kézzelfogható, valóságos, mégis elképesztően hihetetlen, az a kezemben táncoló kis lángocska. Alig merem a tekintetem is levenni róla.
- Tényleg olyan érzés, mintha.. nem is tudom, ez lenne a hatodik ujjam. Ami a tenyerem közepére nőtt - nevetek szórakozottan, és meg is próbálkozom átformálni a golyót valami elnyújtott, ujj-szerű alakra. Kitartó koncentrációval sikerül is úgy-ahogy, már csak tényleg valami értelmes helyre kéne áthelyeznem. De az valószínűleg már a következő alkalomra marad. De talán addigra sokkal több mindenre is képes leszek.
Elámulva hallgatom, hogy Aurél birtokában is milyen izgalmas erő van, mások érzékelését különösen érdekesnek találom. Ő is egy radar akkor, csak másféle, mint én.
- Hú, akkor te mindenkiről tudod hány kiló? Ezt nem minden csaj díjazná! - vigyorgok, majd ijedtemben kis híján bepisilik, ahogy valami a vállamat érinti.
Kis tüzecském persze elalszik, de az a kisebb baj, nem örülnék neki, ha hirtelen arra kéne vágynom, bár inkább a folyadékokat tudnám irányítani.
- Ez nagyon jóó! - vigyorgok a szívemre szorított kézzel, figyelve a mozgó ágat, aztán újból Aurélhoz fordulok. - De amúgy miéééért nem? Ha az ágaikat mozgatod, a gyökereiket nem tudod? Azokon járhatna!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=885620#post885620][b]Dragomán M. Aurél - 2025.01.14. 21:38[/b][/url]

- Haha, olyan sokan vagytok rokonok? Azt futólag említette mondjuk, hogy mindkét oldalon eléggé nagy a családja, szóval azt hiszem, nem igazán meglepő végülis - válaszolom neki vigyorogva. Érdekes lehet úgy élni, hogy az embernek annyi rokona van, hogy inkább nem is bogarássza, ki kicsoda. Nekem nincs ilyen sok, mert apu felől ő az utolsó családtag. Anyunak mondjuk van pár testvére, de ott sem tobzódunk azért az unokatestvérekben. Egyedül mi lettünk hárman, máshol egy a legtöbb, ha van. Mondjuk ebben is van valami jó, kevesebb ember között kell majd elosztani a nagyszüleim gyógynövényeit, ha egyszer arra kerülne sor. Azért remélem, hogy az sem mostanság lesz, még nem olyan idősek ám. Megidéz közben egy aprócska tűzgömböt, ami szerintem nagyon is menő. Lehet, hogy kicsit még fura, mert tudom, hogy nekem is az volt az elején az elemi, de aztán egészen hamar meg lehet szokni, ahogy elkezdi megtanulni uralni az ember.
- Meg fogod szokni, ez biztos - jelentem ki, majd elnevetem magam a megállapításán, a fejemet csóválva. - Nem szoktam ezzel szórakozni, mert tudom, hogy sokaknak kényes téma. Egy aurornak biztos hasznos tudás amúgy, de én nem is tervezek ilyen irányba menni tovább... szóval legfeljebb akkor jó, ha az erdőben fel akarom mérni, nincs-e valami veszélyes a környéken - jelentem ki, megvonva a vállamat a végén. Tényleg nem tudom, hogy a tudásom egy része hol és milyen formában lenne hasznos, de a lényeg, hogy van. Ha szükségem lenne rá bármikor, elő tudom kapni. Sokkal jobb, ha van és nem kell, mint ha nincs, de kellene. Mutatóba végül egy ágat bírok mozgásra, mert az tűnik igazán látványosnak, a kérdésére válaszul pedig megrázom a fejem. - Az ágai szabadon vannak, a gyökereket meg nagyon ki kellene mozgatni. Lehet, hogy menne, sose próbáltam, de nekik elég mélyre nyúlnak a gyökereik... nem vagyok biztos benne, hogy jót tenne nekik, de szerintem jól vannak ők ott, ahol vannak. Így is biztos elég para, ha ezt éjszaka játszom el. Mint valami jó kis horror... most képzeld el.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=885717#post885717][b]Alicia Sara Sjölander - 2025.01.18. 09:31[/b][/url]

Sokatmondóan bólogatok kérdésére, hogy bizony nagy család a miénk, de nem kezdem el felsorolni az összes távoli nagybácsitól kezdve minden másod- harmad- tizenhatodunokatestvérig a rokonságot, mert lehet reggelig itt lennénk. És vagy ötször bealudnék a számolás közben, de ez még ezt a rettentően cuki srácot se érdekelné szerintem, ha egy darabig úgy is tenne, mintha.
Inkább a mágiámmal, a kis tüzecskémmel foglalkozunk, és biztat afelől, hogy hozzá fogok szokni, és remélem így is lesz, mert ennél sokkal de sokkal többre vágyom.
- És gyakran mászkálsz az erdőben? - kérdezem aztán a kisebbféle sokkot követően. - Táncolsz a fákkal, mi? Fura egy hobbi, de nem ítélkezem.
Felszabadultan kuncogok a kis ugratásomon, nem vagyok hozzászokva, hogy nem én vagyok a céltáblája ilyesminek, ugyanakkor én nem is bántóan mondom Aurélnak, hiszen kedves, tök jó fej srác, és nem győzök irigykedni Avára.
Elképzelem az éjszaka, holdfényban felém nyúlkáló, ropogó ágakat, és megborzongok. De arcomon széles vigyorral.
- Ki is próbálnám szívesen, milyen! - Csak előtte tutira elintézem minden folyóügyemet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=885863#post885863][b]Dragomán M. Aurél - 2025.01.21. 20:48[/b][/url]

Igazán látványos meg izgalmas, hogy tüzet képes gerjeszteni a semmiből. Az én képességem ehhez képest lassú és észrevétlen, nyugodt, ráérős, nekem pedig éppen tökéletes, már csak azért is, mert a levegő elemű barátnőm mellé így én vagyok az, aki a földön tartja szó szerint is. Kiegészítjük egymást. A kérdésére elnevetem magam, ujjaimat közben a nyuszi bolyhos bundájába fúrva.
- Az az igazság, hogy nem, mert most egy olyan terromágus családi birtokán lakom a faluban, ahol a kert hatalmas és amolyan szabadon használható gyakorlóterület, meg aztán az erdő veszélyes is tud lenni. Vannak vámpírok, kentaurok, még vérfarkas is... a házirend szerint tilos oda kijárni, de van, aki éppen ezért bátorságpróbának tekinti, hogy este menjen ki. Biztos érdekes lehet amúgy megismerni ezeket a lényeket is, de még szeretnék sokáig élni. Nappal mondjuk nem feltétlen rossz hely az erdő széle, sok a szép növény - válaszolom, megvonva a vállam. - De a fákkal táncolni lehet, hogy kipróbálom egyszer - teszem hozzá vigyorogva az egész elképzelésen. Mókásan hangzik.
- Szereted a horrort? - kérdezem meg aztán a válaszát hallva. Nekem nem annyira az a kedvenc műfajom, bár olvastam a Drakulát meg a Frankensteint is például, hiszen klasszikusok, de nem mozgat meg különösebben. - Mi az, amit szeretsz? Mármint ilyen pszichoizé lélektani, vagy amiben sok a vér? Vagy a természetfelettit? Olvastam néhány könyvet, de nem is tudom, tetszettek-e. Jó, persze, minden könyv jó, és legalább tudom, mit nem szeretek.