Az erdő felé sétálva lassacskán egy apró, fából készült ház tűnik fel a láthatáron. Ahogy egyre közelebb jutunk a kis viskóhoz, kivehetővé válik a ház oldalánál megbúvó melléképület - ennek belsejében kisebb-nagyobb ketrecek, boxok találhatóak, amelyekben az ápolást igénylő kisebb állatok és bestiák kapnak szállást, illetve itt raktározzák a gondozásukhoz szükséges eszközöket is. A lak mögött elterülő, Mihály által rendbetett kicsi veteményes alaposan kinőtte magát, látszik, hogy gondját viselik. Néhány növény tud vigyázni magára, ezek a veszélyesnek ítélt látogatók közeledtére elszaladnak vagy elbújnak a földben, de akadnak itt teljesen hagyományos zöldségek, gyümölcsök és fűszerek is, továbbá bájitalhozzávalókat és egyéb gyógynövényeket is lelhet az elkerített területen a szemfüles kutakodó. A nyári szezonban hatalmas dinnyék nőnek itt, amiket szívesen megoszt látogatóival.


A házikót új gazdája nem igazán alakította át. Odakint még mindig nyúzott a lábtörlő, legfeljebb terepre való bakancs és gumicsizma állnak mellette; belül is leginkább a bútorok változtak csupán. A ház három helyiségből áll – egy fürdőszobából, egy konyhából és egy nappaliból. Ez utóbbiba érkezik az az illető, aki átlépte a küszöböt. Előszoba tulajdonképpen nincs, csak egy plafonról lelógó színes függönnyel elválasztott apró térrész szolgál arra, hogy felakasszuk a kabátot a falból meredő fogasra, vagy levegyük a cipőt.
Nagyjábóli látkép, a függöny nélkül
A nappali az épület legnagyobb helyisége, bár alapból nem mondható tágasnak. Az ajtótól jobbra egy hatalmas ablak található, amin rengeteg fény áramlik be. Talán a legnagyobb változás, hogy sokkal szellősebb, több a szabad tér - a padlót az ajtótól jobbra megemelték, otthonos zuggá alakítva, a bútorok nagyobbik része eltűnt. A szoba közepén heverő szőnyeget megőrizte, ám az ágyból mindössze a kényelmes matracot hagyta meg, amin tarka takaró és jópár párna hever mindig. A szekrényt egy ügyes bűbájjal voltaképp beleépítette a falba. Az elődje által gondosan fehérre meszelt falat Radúz rajzlapnak kiáltotta ki - amikor csak ideje vagy kedve engedi, festeget rá és díszítgeti. A szekrény melletti polcról jóformán eltűntek a könyvek (csak az okvetlen szükségesnek ítélt darabok maradhattak), így már felfért a gramofon és kevés személyes tárgya. A polc szélére apró égősort utánzó mágikus fényforrást aggatott.
A nappalit a konyha követi, amelyet most fagyöngysor helyett egy másik tarka, batikolt függöny választ el a másik helyiségtől. Berendezése tökéletesen átlagos, leszámítva azt a teakészletet, ami pusztán színeivel vonzza a takintetet. A pult álló fűszertartók száma gyarapodott, míg a rongyos, mugli szakácskönyvek eltűntek. A falak itt is fehérek, a kerámiatálak helyét pedig szárítani felakasztott növénycsokrok vették át. Az ablakban fűszernövények sorakoznak egy virágosládában.
A fürdőszoba meghökkentő egyszerűséget mutat. Bambusz kilépő, törülköző, illetve a tisztálkodáshoz használatos szerek. Az apró ablakra nagy, tarka üvegragasztó került és a ház egyetlen régi növénye is itt kapott helyet, hogy nuygodtan szövögesse magát tovább a végtelen (és a plafon) felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=833477#post833477][b]Kállay L. Dóra - 2021.06.30. 21:16[/b][/url]

- Igen, a húga vagyok - mondtam némi sóhajjal, mert ez a Kállay név eddig valamiért mindig rossz helyzetbe kevert. Idefelé tartva mertem remélni, hogy nem kerül majd szóba Ákos, mert nem akartam, hogy ugyanaz legyen, ami Edmunddal történt. Valamiért, ha megtudják, hogy Ákos a bátyám és még kollégák is, máris behúzzák fülüket-farkukat, mintha olyan nagyon félelmetes lenne az én drága bátyusom. És akkor Bertalanról még nem is hallottak, pedig szerintem neki hamarabb eljárna az ökle, mint Ákosomnak. Erről az új jövevényről viszont egy percig sem gondoltam azt, hogy félénk lenne, már az évnyitón is elég volt elkapnom a tekintetét ahhoz, hogy tudjam, van ebben a pasasban valami, ami nem hétköznapi. Nem egy könyvmoly, s ahogy elnéztem, a külsejét tekintve sem tűnt épp tanár formának. Ráadásul a kézfogása is határozott volt, nem gyengéd, de nem is túl erőteljes, pont jó.  S ahogy én sem rejtettem véka alá, hogy megszámoltam a kockáit, úgy azt is érzékeltem, hogy szemügyre vesz a barna szemeivel. - A munka mellett azért akad sok más tevékenység is, ami hasonlóan jó hatást gyakorol a szervezetre és kellemes - játékos mosoly szökött az arcomra, miközben kihívóan csillant fel a tekintetem. Na nem a tudásunkat akartam összemérni, egész biztos, hogy a tanár úr remekelt, bármit is tanítson. - Nem tanítasz…szeretnél? - bátorkodtam megengedni ennyi pimaszságot, bár azt hiszem, ebből már sejthette, hogy nem a Legendás Lényekre gondoltam, amint alsó ajkamba harapva újra végig mértem őt. Nem tudom, ki küldhette az iskolába ezt a csodát, de Merlinre, köszönöm.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=833997#post833997][b]Orbán Gábriel - 2021.07.09. 08:45[/b][/url]

- Nem hasonlítotok.
Vonom meg a vállaimat, mert a helyzet az, hogy nem nagyon érdekel, hogy ki fia borja, csak éppen a név nem olyan, ami sűrűn előfordul. Így már viszont érthető, hogy miért is jelenhet meg így az iskola területén. Mások, ahogy elnéztem, legalább a faluig lemennek, hogy ne nagyon legyen furcsa, vagy éppen el a vízeséshez, de vannak az úgy nevezett merészek. Hallottam már erről is. Diáklányok, akik a jobb jegy reményében, vagy csak mert ki akarják élni magukat, meg bizonyítani a nem tudom, hogy mit, a nőiességüket vagy valami ilyesmit, képesek egy, vagy akár több tanár alatt is vonaglani. Hogy ez miért jó a jövőben, a Jóisten se tudja, engem továbbra sem izgat, mi a legrosszabb, ami történhet? Kiröhögöm. A legjobb meg, hogy fut alattam is egy kört. Attól nem nagyon félek, hogy a Kállay gyerek kezdene velem valamit, megpróbálhatja, de lássuk be, nem tanácsos.
- Valóban, a sportok.
És ott is van, íme, tessék, az egyik díszes megnyilatkozás arra, hogy mit is gondolnak a mai tinilányok arról, hogy illendő volna tán megválogatni, hogy kivel, és mit csinálnak, és furcsa kényszert érzel arra, hogy elhúzd a szádat, mert belegondolsz, akaratlan is, hogy ki tudja hány másik emberrel volt már együtt, és hánnyal lesz még. Azon se kéne csodálkoznom, ha egy átlag kedden besétálnék a tanáriba, és a diáklányok krémje ott nyögdécselne. Micsoda fertő lett ez a világ. Vállat vonva, semleges arccal nézek rá, nem, nem kell azt hinni, hogy bármi drámai pillanat, nagy egymásra találás vagy akár mi is van. Sőt, valljuk be, az ő belefektetett energiája abba, hogy ennek dugás legyen a vége 99,9%, míg az enyém, nos, a jelenlét.
- Tőlem.
A pénztárcámban van óvszer, a fene se tudja miért, mindig van, sőt, rendesen cserélem is, nem ilyen lejárt szarokkal üzérkedem. A fene se akarja, hogy valaki rám verje, hogy az ő kölyke az enyém is. Főleg nem egy diáklány túl a tanári karon.
- És, milyen mocskos vágy él a képzeletedben?
Mert biztos, hogy van, amit kipróbálna, azért is jött ide. Rengeteg lehetőségünk van, tőlem még az unikornisok is nézhetik, ahogy vonaglik, igazán nem zavar, és a legkevésbé sincs szégyenérzetem. Tudom, kellene, hogy legyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=834338#post834338][b]Kállay L. Dóra - 2021.07.14. 20:24[/b][/url]

Még jó, hogy nem hasonlítunk, vicces is lennék szakállal és olyan bongyor hajjal, mint Ákosé. Ezeket a gondolatokat persze nem fűztem hozzá a tanár úr szavaihoz, inkább csak egy mosolyt engedtem meg felé, miközben végig futtattam rajta a pillantásom. Ezt bárki megtette volna, akinek van szeme, mert kár lenne tagadni, hogy nagyon is dögös volt az új tanerő, már-már ki is tűnt a többi professzor közül. Félreértés ne essék, a maga nemében akadt köztük sármosabbnál sármosabb, de ebben a fickóban volt valami fura lazaság, ami a többiekre nem volt jellemző.
Már csak ezért is volt kedvemre való, s ki is használtam az alkalmat, hogy egy kis flörtbe elegyedjek vele, ha már adódott ez a remek lehetőség. Direkt és szánt szándékkal ejtettem ki kétértelmű mondatokat, részben azért, hogy egy kicsit felcsigázzam, másrészt mert kíváncsi voltam arra, hogy vajon mennyire is laza a prof. És igen, azt sem bántam volna, ha magához ragad, letépi rólam a fürdőruhát és maga alá gyűr. Bevallom, megmozgatta a fantáziámat, de az a vállvonás, s az a közömbös reakció meglepett. S nem csak, hogy meglepett, de egy kicsit még fel is bosszantott, mert nem ezt vártam. A férfi a vadász, a nő meg a préda, s még ha szökelltem is előtte, vártam volna némi vágyódást, vagy bármit, ami azt sugallná, hogy neki is bejövök.
Ez a laza semlegesség azonban kiborítóan hatott, s csak a természetemnek hála, hogy álltam a sarat, s nem mutattam ki a csalódottságot. Ehelyett mosolyt villantottam felé, s ahogy az utolsó kérdés elhagyta ajkait, közelebb hajoltam hozzá, s a fülébe súgtam.
- Hm, most például az, hogy beszámoljak az igazgató úrnak arról, ahogy megpróbált megkörnyékezni Orbán professzor - az utolsó szavakat halk nevetéssel ejtettem ki a számon, hogy csak azért is pukkadjon meg a levében. Megsértett, ezt pedig nem hagyhattam annyiban, bár hanglejtésemben nem volt semmi fenyegető, így azt is hihette, hogy csupán csak szórakozom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=834340#post834340][b]Orbán Gábriel - 2021.07.14. 22:19[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=835875#post835875][b]Kállay L. Dóra - 2021.08.18. 15:10[/b][/url]

Vagy remek humorérzékkel rendelkeztem, amiről jelen pillanatban fogalmam sem volt, vagy a tanár úr ezzel próbálta leplezni a belső feszültséget, mindenesetre igazán jót szórakozott a szavaimon, láthatóan sikerült nagyon is megnevettetnem. Nevess csak drága, nevess csak.
Nekem sem tűnt el a mosoly az arcomról, mi több, álltam a professzor tekintetét is, s eszem ágában sem volt félbe szakítani őt ebben a nagy jókedvében. Ha valaki engem megsért, annak tudnia kell számolni a következményekkel is. S bizony valóban megfordult a fejemben az, hogy kirúgassam őt az iskolából, már csak azért is, ahogy beszélt velem. Pedig azt hittem, hogy másmilyen.
-  Minden tisztelettel, Dóra…és Tanár úr, értékelendő, hogy ilyen mívesen használja anyanyelvünket, de nagyot téved. A fél tanári karnak halvány fogalma sincs a szexualitásról, már a szó hallatán is összerezzennek - vontam vállat, igaz a gondolataikban némelyik biztos pajzánkodott már, de valljuk meg, egyikük sem mert volna erkölcsi határokat feszegetni, legtöbbjük jól nevelt családból érkezett.
S még, ha létezett is néhány kaland, azok bizony titokban zajlottak, mert nekik legalább volt annyi eszük, hogy ne fényes nappal, a szabad levegőn kérjenek fel orális szokások folytatására. Itt viszont még a fának is füle volt, gyakorta futkostak erre kalandvágyó másod-és harmadévesek, s ha még sem, hát az sem okozott problémát, hogy fül-és szemtanút vásároljak.
- Tanár úr, ennyire azért nem kell bestresszelni, vicceltem, és ne aggódjon, megtarthatja az állását egyelőre - fúrtam pillantásom határozottan a tekintetébe, ezúttal azonban enyhe élt adva az utolsó szónak, s éreztetve vele azt, hogy talán nem vagyok olyan gyenge játékos, mint azt elsőre gondolja. Ha szívózik velem, ki fogom csinálni. Mindenesetre, fájt a szívem, hogy ez így alakult. Kár ezért az olümposzi testért.
Még végig futtattam rajta a pillantásom, hogy emlékezetembe véssem, aztán visszaemeltem rá a tekintetem, amint ominózus ajánlata arcon csapott. Tökéletes külső, romlott belső. Szívem szerint felképeltem volna ezt az alakot, mert az egy dolog, ha én kurvaként élek, de az már egy más dolog, hogy kinek engedem meg, hogy így szólítson. Azt meg nem is értettem, hogyan is lehet tanár, valami nagyon nem stimmelt.
Ezen persze még hosszasan morfondírozhattam volna, azonban úgy éreztem, hogy ilyen körülmények közt nem vagyok hajlandó tovább ismerkedni. Pedig…de nem. Csak azért sem. Inkább megemeltem a szemöldököm, s mosolyra húzva ajkaimat tettem fel a következő kérdést.
- Bocsánat, de nem látom, hogy mit is  - nevettem fel, hadd sértsem egy kicsit férfiúi egóját, attól függetlenül, hogy mit vagy mit nem tartalmazott a csomag, majd sarkon fordulva éppen csak távolabb sétáltam tőle, de még látóhatáron belül maradva, s ledobva a textilt, még felé pillantottam, aztán kifeküdtem a napra. Végül is, napozni jöttem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=837327#post837327][b]Elijah Kearney - 2021.09.26. 11:01[/b][/url]

Most, hogy lassan minden vizsga véget ér, a kastély ismét kezd hangossá válni. Persze, bőven akadnak olyanok, akik másokat pisszegnek, hurrognak le, hogy nekik még van egy nagy mérkőzésük és jó lenne, ha tudnának figyelni. Épp ezért, amikor rátalálok Sárira és úgy vagyok vele, hogy jó lenne beszélni pár dologról, inkább karolok belé és invitálom kifelé. Kinek hiányzik, hogy a fülünkbe kiabáljanak? Jobb a békesség, én azt mondom.
Kifelé menet, az egyik alsóbb éves ugrál egy padon, hogy átment Bájitaltanból. Felnevetek, majd ez eltűnik arcomról, amikor egy az egyben zúg le szerencsétlen és vágódik el a padlón. Odalépve látom, még ott is nevet, így mikor felsegítem, együtt nevetünk. Csak nem töri össze magát ma jobban.
- Ezek a jól sikerült vizsgák megőrjítik az embereket - nem mintha én nem tudnék így csinálni úgy minden vizsgám után. Már azon is gondolkodtam, hogy úgy berúgok, mint az a bizonyos csacsi, de nemigen szeretem egyik alkohol ízét sem, így aztán marad az, hogy eszek valami finomságot, benyomok valami zenét és arra mulatok Petyával, Bettivel vagy éppen aki ott van. Apropó, Betti. Nem tudom Sári mennyit tud és mennyit nem, rohanós év volt és nem sok idővel, így talán azt is megemlítem. Kiérve nyújtózok egy nagyot, persze elengedtem karját már rég, nem akarom, hogy itt furcsaságokat magyarázzanak majd rólunk az Edictum lapjain. Már csak az hiányzik, komolyan. Fordulva egyet, a vadőrlak felé indulok. Ott mindig olyan kis csendes minden, kivéve, ha épp ott bújnak el bagózni valakik. Múltkor sikerült belefutnom pár füstbe, de nem jelentettem, mert hát, egy: mire odaér valaki eltűnnek, kettő: ha mégis lebuknak, nekem annyi. Köszinem.
- Na, itt tudunk beszélni. Senki se sikít, senki se sír - nevetek fel, majd lehuppanok a kidőlt törzsre, amely most egy jó padnak bizonyul. Nekem már vége van a vizsgaidőszaknak, de nem szeretnék erről beszélni, elég volt, hosszú és nehéz, jobb végre túl lenni rajta.
- Mesélj, hogy vagy? - fordulok végül felé, miután kinyújtóztam magam ismét és lábaim kényelmesen pakolom előre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=837753#post837753][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2021.10.05. 20:19[/b][/url]

Úgy repült el felette ez az ötödév, hogy észre sem vette. Egyik nap még két apja sem jártak iskolába, másik nap meg hopp, már ott ült a VAV felett izzadva. Sok volt a stressz, az utóbbi hónapokban megint fogyott, nem keveset, látszik is rajta, hogy szinte már zörög. De most kicsit megnyugodhat, valahogy kezdi elengedni ezeket a dolgokat így, hogy már egy vizsgát sem kell megírnia. Az, hogy hogy sikerült… ha nem sikerült is, minek stresszeljen rajta? Az eredmény akkor sem változik, ha belebetegszik az idegeskedésbe.
- Ne is mondd, főleg a kicsiket. – Nekik már rutinjuk van, öt-hat éve csinálják végig újra és újra, így már a sikerélmény sem akkora egy jó eredmény után, mint kezdetben, mikor még első vagy másodévesek voltak csupán. Ilyen ez, változnak, felnőnek, megkomolyodnak.
Hagyja, hogy Eli vigye amerre akarja, neki aztán mindegy, hol ülnek le beszélgetni. Flynn szorgosan nyargal utánuk, összeköti a kellemeset a hasznossal és megmozgatja kicsit az állatot. A vizsgák alatt nem volt annyi ideje, mint szerette volna, de most aztán teljes erőbedobással dübörögnek a jól megszokott séták.
Nevet, hogy senki sem sír, senki sem sikít, nem akarja már hozzátenni, hogy majd akkor ő. Rettentően kész van idegileg, de igyekszik erős maradni, mert nem akar összeroppanni megint. – Hát… nem tudom. Valahogy semmi nem kerek. Elromlott az elemim. Vagyis már régen rossz, csak mostanában még rosszabb. Lehet, hogy megbuktam a VAV-on. És nem tudom, Zsomborral is olyan fura. De azért, mert én vagyok fura és körülöttem már minden fura. – És ez még nem is minden, csak a dolgok egy része, amik most kiszakadnak belőle. Bizonytalan és fél mindentől, hogy mindenkinek csalódást okoz és mindent elront.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=838578#post838578][b]Agárdi Kornélia Auróra - 2021.10.25. 09:40[/b][/url]

Hát eljött ez a nap is, amire egyik porcikája sem vágyott. Nem volt ám büszke arra, hogy azért kapott büntetést, amit egyébként nem önszántából követett el, de elkövette. Ez pedig senkit nem fog érdekelni, hogy miért bóklászott takarodó után a kastélyban. Őt sem érdekelné más nyűgje. Ott volt és pont.
Roland azt mondta, hogy a héten neki a vadőrlaknál takarítania kell és Orbán tanár urat is meg fogja kérdezni, hányszor járt arra az eridonos. Egyszóval ezt nem lóghatta el, pláne azért sem, mert a rellonos prefektus is ígért egy szemrevételezést. Ha jól emlékezett a lányka, említette neki Roli, hogy a héten órája lesz ott és szeretne tiszta, rendezett környezetben tanulni. Jó, ezt azért nem hitte el neki, mert nem tűnt Kori számára strébernek a rellonos. Azonban igazából nem ismerte, bármi lehetett. Mi van, ha csak tette magát, mekkora kemény és mekkora hatalmas prefektus? Simán lehetett stréber. De ezt sosem tudja meg, ha ismeretségé ennyiben marad. Ennek márpedig ellenkezőjét nem tudja garantálni. Bár több büntetést az évben nem tervezett már szerezni.
Belépve a vadőrlakba hangosan köszönt Orbán tanár úrnak, kit igazából nem is látott. Abban sem volt biztos ott volt-e egyáltalán akkor, hisz nem érkezett válasz és később sem hallotta, ellenben ő elkezdett takarító eszközök után kutatni.
A seprűjének nyele tetején összefonta ujjait s azon pihentette állát. Hosszú munkája lesz, ahogy elnézte. Mindent iszta trutyi, szemét és maradék volt. Ha ő lenne a vadőr, biztos nem engedné el a diákokat anélkül, hogy ne csináltak volna rendet maguk után. Hát mi ez a disznóól?!
Majd... majd megsimizem az állatkákat, ha végeztem - gondolta és egy mély sóhajjal neki is esett a padló annak részeinek felseprésének, amely nem úszott az ismeretlen szutyoktól.
Felrúnázott mobilján bekapcsolt egy kis zenét és fejhallgató híján hangszóróra állítva azt egy dalt választott ki lejátszási listájából és a seprűvel vad tangóba kezdve sepregetett. Néha ki-ki csúszott egy-két szó, a refrént énekelve. Nem volt rossz hangja, de azért jónak se merte magától titulálni. Majd mások eldöntik, ők mégis csak másképp hallják, mint Kornélia önmagát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=838705#post838705][b]Elijah Kearney - 2021.10.31. 08:16[/b][/url]

A kisállat jelenléte csak a bónusz, engem főleg nem zavar, még ha nem is sikerült azóta sem eldöntenem, mellettem mi lenne jó. Elengedtem, valahogy úgy vagyok ezzel, mint a pályaválasztással, sosem tudok dűlőre jutni és rájönni, mi az, ami jó, mert közben van hatszáz másik dolog, ami ugyan úgy tetszik. Annyi biztos, hogy legalább a VAV már nem fenyeget engem, bár a gondolata, már amely kérdések megmaradtak, bőven elegek ahhoz, hogy rájöjjek, mennyire iszonyatos volt. Én hiába nem voltam már kicsi, akkor is bele voltam őrülve előtte, pontosan annyira, hogy előtte való nap még lázat is produkáltam. Aztán kaptam pár korty löttyöt és minden rendben volt, sikerült is és most megint gondolhatok rá, hogy elhúzzam a számat.
- A nagyokat is, csak ők tudják, hova kell elbújni sírni – persze, ez amolyan vicc volt. A legtöbb nem sír, de attól még ideges, hogy nem mutatja ki. Ez már csak ilyen, ellene tenni nemigen lehet. Még azok is érzik, akik amúgy tanultak, mindent tudnak, őket azonban lehet nem a megbukás, hanem a 100% elérése izgatja. Nos, kinek mi az agybaja, ugye.
Végül, én sem nagyon gondolkodom merre, csak megyek előre. Idekint jobb, persze, Sárit nézve, akinek kicsit sápadtabb a színe, mint megszokta tőle, jót is fog tenni. Egy kis nap senkit sem ölt meg. Valahogy más a lány, bár én ehhez nem értek, annyit nem is lógunk együtt, mégis feltűnik. Talán inkább ezért, nem a retek vizsgák miatt kerestem fel. Lehuppanok, nevetek vele egy sort, mert tény és való, a másik nagy szempont az volt, hogy ne itt omoljon össze egy rakat diák, illetve tudom, hogy valamennyi közös helyiségben akadnak még, akik magolnak és kiakadnak, ha valaki hangosan vesz levegőt. Hátradőlök, hogy hallgassam és hát az általános választ várom, hogy fáradt, de minden rendben. Aztán a valóság meglep. Nagyobbra nyílnak a szemeim, pislogva hallgatom őt, aki nos… ez nem a legjobb éve.
- Mi, mi, mi? - ebből egy is sok, hát még a többivel karöltve. Kezdem megérteni, miért sápadt. - Hogy érted, hogy elromlott az elemid? De az… az nem lehet, nem? - kezdem az elején, a többi meg majd, utána. Egyszerre egy teher. - Vélhetően a többi azért fura, mert furán érzed magad, igen. Deee majd azt is, csak előbb… hogy romlik el. Biztos nem!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=838714#post838714][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2021.10.31. 17:13[/b][/url]

- A nőimosdónál nincs is jobb hely. - Ha azok a fülkék és tükrök mesélni tudnának, hogy mi mindent éltek már át az elmúlt évek során, Sára biztos benne, hogy olyan cifra történetek kerekednének, amikre az Edictum is szívesen lecsapna. A tinilányok egyfajta furcsa szentélye ez, ide bújnak el ha örülnek, ha szomorúak, ha haditervet szőnek, vagy ha sírnak. Önmagában az a tény, hogy a lányok mindig kettesével járnak mosdóba már elég alapot szolgáltat ezekhez.
- Ne haragudj, nem akartam így rád zúdítani az egészet - kicsit bűntudatosan pislog, ahogy a három mi elhangzik egymás után. Bele sem gondolt, hogy ez így mennyire leterhelő lehet, csak igyekezett megszabadulni a benne lévő feszültségtől. Az, hogy ennek épp szegény Eli lett az áldozata tényleg nem volt szándékos, de hát így járt. Sára bízik benne, és a bizalma néha ilyeneket eredményez. Mert nyilván holmi jött-ment idegennek nem fogja elmondani, mi bántja a szívét, de ilyenkor mer őszintének lenni.
- Hát így... nem is tudom. Minél előrébb jutok a tanulásban, annál inkább azt érzem, hogy mégsem vagyok egészen ura. Flynn mondjuk sokat segít, de többször volt már, hogy bántottam valakit, mert a vadmágiám erősebb volt nálam. - A kis dög tudja, hogy épp róla van szó, felhagy hát a szorgos bogárkergetéssel, amivel eddig lefoglalta magát, és lendületből ugrik gazdája ölébe, ezzel összemaszatolva a lány ruháját. Sára elnéző mosollyal ingatja fejét, miközben hosszú ujjai eltűnnek az állat szőrében. - Szóval nem tudom. Most az oktatókkal igyekszünk megoldani ezt a problémát. - Annak azért örül, hogy nem egyedül kell szembenéznie ezzel a kis problémával, mert az lehet, hogy nem vezetne túl sok jóhoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=838732#post838732][b]Elijah Kearney - 2021.11.01. 12:13[/b][/url]

- Hát lehet, de ha én oda mennék be sírni, akkor hamar fenékbe lennék billentve – nevetek fel halkan, mert elég furcsa elképzelés lenne az, hogy a lányok helyére járok, ha éppen valami bánt engem. Elvégre, van fiú mosdó is, bár oda sírni, a sok évem alatt egy embert se láttam betérni. Bandáznak ott is, vagy mikor vágni lehet a cigifüstöt, mert éppen az a hely inkább arra van. Vagy verekednek, kötekednek, de szerencsére ez is ritka. Szóval, lehet még furább lenne a lánymosdó helyett, ha ott sírnék. Szerencsére ha el is kenődök, akkor hamar elmúlik és könnyek nélkül.
- Ugyan! Én nem haragszom. Leszek én a váll, amire támaszkodhatsz vaaagy a lány mosdó, ahol sírhatsz – bátorító mosolyt küldök felé. - Ki kell mondani ezeket, nekem meg nem teher, szívesen segítek így is. Ne aggódj ezen – nehéz kimondani egy bajt is, nemhogy többet. A vizsgák lenne a „legegyszerűbb”, míg a többi csak tetézi a gondokat. Bizonyára ezek miatt érzi azt, hogy nem sikerült a VAV, ami lehet nem is lenne meglepő, de én szeretném, hogy sikerüljön neki. Ha pedig nem, akkor lesz egy évünk, hogy feltornázzuk. Nem fogom lenézni azért, amiért nem sikerül vagy épp csak gyengén, az enyém sem volt egy remekmű és soha nem is lesz. Ez olyan, amin jobb túl lenni, mihamarabb. Egyelőre hagyom is a vizsgát, kezdjük az elején és figyelek. Lehet ebben csak ennyit tudok tenni, de ez is valami.
- Jaj – nyikkanok egyet, hogy bántott valakit. Tudom, hogy nem szeretne ilyet és nem is szándékozott, csak éppen nem tudja kézben tartani. Értem én, mert volt, hogy az enyém is zabolátlankodott, azonban nem bántottam vele senkit. Annyira sosem volt erős. Elnézem az állat ugrását, amivel szinte azonnal a neve említése után, már ölben is terem. Bizonyára érzi, hogy róla van szó és miről.
- Emészted magad ezek miatt, ami érthető. De nem is te tehetsz róla, hiszen nem tudod azt a részét irányítani. Tudom, könnyű mondani úgy, hogy nem tudom milyen ez, viszont a bűntudat is nehéz – szusszanok egy nagyot. - Hogy van ez a vadmágia? Amikor épp ideges vagy vagy valami, akkor jön? Az oktató sokat tud majd segíteni, lehet ilyen gyakorlatok kellenek majd, hogy mindig nyugalom legyen – utalok én itt meditálásra is akár, vagy fogalmam sincs mire. Az a lényeg, hogy már kért segítséget, amivel elindult a jó felé.
- A vizsga akkor most ne is érdekeljen, rosszkor jött nagyon. Előbb legyél te jobban, aztán jöhet a hülye VAV – próbálom bátorítani, hátha könnyebb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=842526#post842526][b]Kolozsvári Gertrúd - 2022.01.20. 23:55[/b][/url]

Meglepő, de a kis vörös már megint úton volt. Az utóbbi hónapokban egész jól viseltette magát. A lábáról már nem kapta le minden másodpercben a cipellőt, és ebben a hónapban ez volt az első alkalom, hogy megint meglógott az előkészítőből. Persze ez nem jelentette, hogy sikerült beilleszkednie, csak lett egy barátja: Pán. A kis hermelin sokszor állította meg ámokfutásai során, ám most épp miatta tartott a kis faház irányába. Mikor egyik nap elkísérte, akkor látta meg a helyet. De nem is ez volt a lényeg, hanem a hangok.
Megigazította pufók kabátját, és felemelte kacsóját, hogy az ajtón kopogtasson. Lehet, hogy az erdőben nőtt fel, attól még édesanyja megtanította a modorra. Bizonyos keretek között legalábbis. Ám fát már nem ért a bőr, hiszen megpillantotta a melléképületet. Ott lehetnek az állatok, hát persze. Kicsit lebukott, hogy az ablak alatt csusszanjon át, és a kis ajtóhoz lépett. Ügyetlenül nyitotta ki a zárt, és éppen csak résnyire nyitva besurrant. Ám ami a szeme elé tárult, az sokkal másabb volt, mint amit eleinte gondolt. Nem egy vagy kettő állat bújt meg ott, hanem több. Több, mint ahogy ujja volt a kezén.
- Ne csángassatok annyit! - korholta a lényeket, ám szeméből tükröződött, hogy mennyire sajnálja. Mindegyiket. Tökéletesen érezte a fájdalmukat, ahogy megérezte a csuklóján a kis karkötőt ide-oda verődni.
- Majd ün elerüsztelek titeket - motyogta, és az első boxhoz lépett. Benyújtotta a kezét, és simogatni kezdte az állatot. Érezte, ahogy mágiája lassan hatással kezd lenni a lényre, és az megnyugszik. - Űgy... - mosolyodott el, és a zárhoz nyúlt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=842530#post842530][b]Vall Ágoston - 2022.01.21. 00:33[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=842694#post842694][b]Kolozsvári Gertrúd - 2022.01.24. 21:47[/b][/url]

Nem tudta az összes állatot megnyugtatni, a mágiája nem volt még olyan erős. Vagy a koncentrációja nem volt olyan jó. Mindegy, az eredmény ugyanaz: csak egyetlen lényre tudott koncentrálni, aki jelen esetben egy pici kölyökróka volt. Mellső mancsát egy pillanatra se támasztotta meg a padlón, ezért minden második mozdulata után elbukdácsolt. Mégis mindig felállt, mintha csak nem lenne más választása. Pont olyan volt, mint az előtte féltérdre ereszkedett kislány. Egy igazi harcos.
A hirtelen hangra elugrott a ketrectől, mire a kis róka szűkölni kezdett. Egy pillanat alatt megszerette a vöröst, és még a mágia megszakadta után is igényelte a jelenlétét, mert bízott benne. Ám Gertieben megfagyott a vér is, ahogy a fiú vonásait fürkészte. Nem tűnt idősnek, tehát nem a vadőr volt. Még lehetett a fia. Ha volt olyan. Ám az állatok akkor se hozzá tartoztak. Egyikőjükhöz se. Meglepett arca egy pillanat alatt váltott át harciasba, és arra, hogy Ágoston egyet előre lépett, válaszként ő is ezt tette.
- Ne gartass belé! - jelentette ki makacsan. - Égedelnek, ezért elüngedem őket - emelte meg a vöröske az állát méltóságteljesen. Egyetlen állatnak se volt soha jó, ha rácsok közé zárták őket. A szabadság való nekik, ahogy neki is az járna ki. Helyette abba a betontömbe dugják naphosszakat.
- Mit szólnál, ha tü lennél ott? - mutatott a kis róka felé, aki reménykedőn nézett a kis segítségére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=842711#post842711][b]Vall Ágoston - 2022.01.25. 14:29[/b][/url]

Gertrúdnak

Tündérek, cincogárok, jégfajdok, monrgondárok hallatják hangjukat, és persze átlagos lények is, mint nagyobbacska cicák, menyétek, és kisrókák. Jól látja, a kis taknyos pont a rókával óhajt kezdeni valamit. Ágoston szorongani kezd, sosem volt az állatok nagy barátja, az ártalmatlanokkal, mint mondjuk a cicákkal, vagy baglyokkal az égvilágon semmi baja nincs, de a varázslényekkel mindmáig nem sikerült megbarátkoznia. Hogy is tehette volna? Legendás lények gondozása órája még nincs, magától pedig eszébe nem jutna tanulmányoznia őket, az erdő közelébe is csupán kötelességből merészkedett. Legszívesebben sarkon fordulna, de tart tőle, hogy a lány valami elképesztő bolondságot művel, illetve titkon reménykedik abban, hogyha ezt jelenti Volkov professzornak jutalomban részesül.
Ahogy a lány tett egy lépést előre, Ágoston automatikusan a pálcájához nyúlt, s előrántotta azt, az ismeretlen felé szegezve.
 - Ezt tudnád magyarul mondani?! - kérdezte dühösen. Kiváló kódfejtésben, mégis ilyen szorító helyzetekben, megilletődik, hirtelen tudta összekapcsolni a szavakat, vagyis inkább hangokat, amiket a kislány egymás mellé pakolt. Értelmetlen zagyvaságnak hallatszott minden, ami kijött a száján.
 - Nem is értem mint hordasz itt össze! Te tudod, nem is igazán érdekel. Jobban tennéd, ha most azonnal eltűnnél innen, különben jelentelek a vezetőségnél! - fenyegette meg Ágoston határozott, hideg hangon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=842863#post842863][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2022.01.27. 00:13[/b][/url]

- Tudod, ami a lányvécében történik, az ott is marad. Különben is, veled szerintem minden csaj nagyon toleráns lenne, ha bemennél sírva. – Sári legalábbis simán úgy gondolja, hogy Eli az a fiú, akivel bármelyik másik lány szívesen közösködik, és akivel nagyon jó együtt sírni. Kellően érzékeny és széplelkű hozzá a göndör, hogy megértse, hogy mennyire élet és halál múlhat egy kiadós zokogáson.
- Annyira jó, hogy vagy – szusszan hálásan, majd kócos fejét Eli vállára hajtja. Komolyan, néha el nem tudja képzelni, hogy mi lenne vele nélküle. Csodás barátnői vannak, ez kétségtelen, de akkor is, Eli az Eli, nem holmi barátnő. Elképesztően sokat jelent neki a fiú barátsága.
- Igen, legtöbbször a heves érzelmi reakciók váltják ki belőlem, főleg a negatív dolgok. – Végülis, egyáltalán nem rossz az, ha a barátai tudják, mikor kell menekülőre fogni. Sőt, határozottan hasznos is lehet. Bár értelemszerű, hogy nem fognak rögtön elrohanni, mikor meglátják, hogy szomorú, vagy ideges, de így talán időben tudnak kapcsolni, hogy esetleg baj van. Bár ne legyen, nem akarja, hogy legyen, de nem tudhatja. – Az oktatóim szerencsére sokat segítenek, úgyhogy valószínű nem lesz nagyobb baj. – Ez épp elég nagy, nem kell tetézni. Lehet azt már nem élné túl épésszel.
- Nem fogok a kardomba dőlni, ha nem sikerült. Legfeljebb még egy évvel tovább élvezem itt a bulit. – Valahogy a legkisebb gondja is nagyobb annál, minthogy megbukik-e. Eddig úgysem sikerült, egy évvel már így is a többiek felett jár korban, akkor meg nem mindegy, hogy mennyivel idősebb az évfolyamtársainál, meg hogy hányszor kell bejárnia órákra? Nem izgatja, egyszerűen csak nem fontos.
- Mesélj azért te is, hogy te, hogy vagy. – Ideje, hogy egy kicsit elterelje magáról a szót. Kíváncsi, hogy mi van most köztük Bettivel, meg úgy amúgy is, hogy hogy van a másik, milyen a lelkivilága éppen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=843597#post843597][b]Elijah Kearney - 2022.02.17. 20:53[/b][/url]

Van benne valami. Mármint értem ezt úgy, hogy onnan a pletykák nagy része nem jut ki, vagy ha igen, akkor az Edictum lapjaira kerül. Ami meg tudjuk, hogy minden agyament dolgot le is közöl, ami nem mindig szerencsés. Bár azt hiszem, én olcsón megúsztam mindig is. Ez a lényeg, meg a kicsi fintor az arcomon, ami persze vigyorral társul.
- Ez tény, tudományos – bólogatok végül. - Meg az is, hogy ha én oda bemennék sírva, akkor tíz perc múlva az egész iskola tudná. De jól esik a tudat, hogy nem perverz kukkolónak tartanának – mert ugye, sose tudjuk meg milyen ez éles helyzetben. Szerencsére – már – nagyon kevés az alkalom, amikor elszakad minden cérna és én sírni kezdek. Sőt. Nem emlékszem arra, mikor volt az utolsó, szerencsére. De tudom, hogy nem kell itt megjátszani a kemény embert, ha kell, akkor kell.
- Jajj, ne hozz zavarba – nevetgélek, belül viszont majd’ szétfeszít az öröm. Mert ez az. Nem kell ide semmi továbbgondolás, egyszerűen csak rettentően örülök annak, hogy ezt hallom. Örülök, mert bízik bennem, barátok vagyunk és egyikünk sincs egyedül, amikor épp úgy hozza a sors. Óvatosan cirógatom meg a hátát, hogy tényleg itt vagyok s nem máshol. Valami most nem a legjobb, erre pedig a legjobb gyógyír, ha beszélhet valakinek, úgy, hogy semmit se szégyell és nem fél. Tőlem pedig főleg nem kell. Semmit nem fogok továbbadni és persze, elítélni sem.
- Áhh, azt sejtettem. Nekem a sima mágia is nehezebb olyankor, hát még ez – húzom el a számat, hogy el tudom képzelni, mennyire billen ki a kezéből olyankor az irányítás. Nagyon. Az, hogy emiatt félni kellene? Nem szeretnék, viszont azt sem akarom, hogy HA valami történne, magát hibáztatná, mert az nem az ő döntése, ha ott maradok, amikor rezeg a léc. Az már nem. Ezzel azonban nem fogom sokkolni, épp elég neki a tudat, hogy valami lehet a jövőben, ha nem figyel.
- Az a lényeg. Azon múlik sok, hogy ők mit adnak át. Valaki azt mondja meditálj, énekelj, majd más meg hogy jógázz, tuti. De amikor az ember mérges, akkor pont nem ezek jutnak az eszébe. És mit mondanak, hogy haladsz? - érdeklődöm, mert bizonyára ennek is vannak szintjei, amivel dolgoznak. Nem állhat rosszul, azt tudom, hogy olyankor azért szankciók vannak.
- Én is mindig ezt mondom! Maaajd lesz valami, anyámék se nyúznak meg, magamnak tanulok. De azért na, szurkolok – nem arra biztatom ám, hogy bukjon meg, izibe, viszont ha megtörténik, akkor sem lesz gond. Tovább boldogítom majd.
- Megvagyok én is, megvagyunk Bettivel is. Igazából tökre olyan, mintha sose lett volna semmi gázos. Lehet álmodom csak vagy a szarcunami majd később jön. A mágiám a régi, mikor jó, mikor nem, de megszoktuk egymást. Az egyik tanárom azt javasolta, talán nem árt majd új pálcát keresnem, ami tényleg nekem való. Ki tudja… és te, a vad tűzön kívül? Mesélj bármit! - add ki és akkor könnyebb lesz elven mosolygok rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=844324#post844324][b]Kolozsvári Gertrúd - 2022.03.12. 23:25[/b][/url]

Egy kicsit megrökönyödött a pálca láttán. Kolozsváriék sokszor szokták használni mindenféle furcsa dologra, de az elmúlt egy éven kívül nem igen látott erre példát. Édesanyja, habár tudott varázsolni, nem tette soha. Ez is csak egy volt tehát Gertie számára a sok megmagyarázhatatlan dologból, amit az itteni emberek műveltek. És habár még nem látta a sötét varázslatok és átkok működését, reflexből összébb húzta magát a mozdulatra. Szeme gyors mozdulattal mérte fel a lehetséges kijáratokat és védekező pontokat. A dzsungel szabályi jól mentek neki.
- Miket harélsz? Én magyarül beszélük - puffadt fel a méregtől a kislány orcája hirtelen. Nem szerette, ha becsmérlik a tudását. Vagy ha sutának nézik. Az előkészítőben sokan gúnyolták az egyedi stílusa, a szokásai és megjelenése miatt. De hogy valaki azt mondja, nem beszél magyarul?
- Nüm vagyok bebénczés. Nüm érdekül a fenyegetésüd - fonta karba mellkasa előtt a kacsóit Gertrúd. Olyan nehéz volt az emberekkel. Se az állatokkal, se a növényekkel nem volt baja. De ezek a kétlábúak... ha tehetné visszamenne Erdélybe.
Súlyos másodpercekig csak megátalkodottan meredt a másikra, mintha a puszta tekintetével képes lenne eltűntetni.
- Te miürt vagy itt? - kérdezte végül. Legjobb védekezés a támadás, igaz Gertie?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=851506#post851506][b]Hollósi Zalán - 2022.08.21. 19:42[/b][/url]

Ez az év nem is lehetne ennél tragikusabb. Az utolsó LLG órán is bokáig kellett császkálniuk a trutyiban, amiről már lehetetlenség volt beazonosítani, hogy milyen lénytől is származik. Ramit bámulta sokszor, az ő lelkesedése az állatok iránt legalább képes volt néha mosolyt csalni az arcára az idő többi részében Kornél mellett ténfergett és arról egyezkedtek, hogy jó lenne még a vizsgák előtt lemenni egyszer Bogolyfalván körülnézni Korival úgy, ahogy karácsonykor tették. Ott kisebb az esélye, hogy összetalálkoznak a többi évfolyamtársukkal.
 Azóta az átváltoztatástan utáni műsor miatt már nem csak Mankáék dugják össze a fejüket mögötte, hanem jószerével mindenki. Grace irányába azóta sem mert nézni, mert félt attól, hogy zavarában egyszer csak beájul.
 Monoton mozdulattal rúgta le magáról fél pár gumicsizmáját, hogy egy késsel kivakarhassa belőle a mocskot, ami miatt már sántított az óra utolsó tíz percében, olyan púpos volt. Ilyen állapotban mégsem illene itthagyni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=851507#post851507][b]Jacob Lehman - 2022.08.21. 20:13[/b][/url]

Egyik kedvence volt az LLG, szerette az állatokat és a különféle varázslényeket, szívesen tanult róluk, hallgatta a meséket velük kapcsolatban. Azonban mint máskor, most is képes volt elkalandozni pillantásával Kori irányába, figyelte a leányzót, míg fel nem szólította az oktató, s fel nem tett neki egy kérdést, amire hirtelen persze, hogy csak valami zagyvaságot tudott benyögni. Jól ki is röhögték a többiek, legalábbis a többség, ő nem is nézett fel, hogy ki hogyan reagál, cikinek érezte, hogy ennyire besült a válaszával. Mostantól ezzel fogják majd szívni a vérét, ez egész biztos. Lelkiekben próbált is felkészülni erre, míg el nem csípte a közelben Zalánék diskurzusát. Abból túl sok mindent persze nem hallott, de azt tisztán, hogy Koriról volt, és hogy majd vele megy Zalán a faluba, ahogy korábban is!! Merlinre, szóval akkor ők együtt járkálnak kettesben ide-oda??
Borús gondolatok lepték el elméjét, nem is értette, hogy mit eszik Kori ebben a srácban. Magas is volt, meg…ennyi. Jó, persze tök jófej volt, ezt Jacob is tudta, mert ő is szívesen dumálgatott a sráccal, de most még sem úgy nézett rá, mint a hű de jófej évfolyamtársára. Sokkal inkább úgy nézett rá, mint olyas valakire, aki szépen elcsavarja egy lány fejét, aki neki tetszik. Zavarta persze az is, hogy nem tudta, most mégis mi van a lány és a fiú közt, már csak azért is, mert valamelyik órán egy felsőbb éves lány rontott be a teremre, és azt kezdték el pletykálni, hogy Zalán, meg az az eridonos csaj lefeküdtek egymással. És ha ez igaz volt, akkor így Jacob már végképp nem tudta mire vélni Kori és Zalán kapcsolatát.
- Ti együtt jártok? - sétált óra után Zalán mellé, és azonnal bele is kérdezett, közben neki állt a saját csizmáját is megtakarítani a kentaurcitromtól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=851509#post851509][b]Hollósi Zalán - 2022.08.21. 20:58[/b][/url]

 Érezte még mindig, hogy bámulják, csak szabaduljon innen mielőbb. Karja kissé megemelkedett, mikor megszólítótták, mert egy ideje már mindenki közeledéséből rosszat sejtett. Nem alaptalanul. Most is olyan kérdést szegeztek neki, amitől fájdalmas grimaszba húzódtak arcizmai. Merlinre, már Jacob is?
 - Nem tudom, éppen mi a zsánerem az Edictum szerint - morogta egyhangúan, a kelleténél jobban elmerülve a gané kapargatásában. - Ha Kornélra gondolsz, akkor nem. Ha fülest kaptál a következő lejárató cikkemhez, akkor arra a válaszom meg az, hogy senkinek semmi köze hozzá.
 Nem volt jellemző rá, hogy így viselkedik. De talán elég volt, ha mások azt hitték, csupán keveset alszik. Most is karikás volt a szeme, hiszen már mindennaposak a rémálmok. Azt már senkinek nem kellett tudnia, hogy amikor éppen nem aludt, Autumn járt a fejében és mindaz, amit tett abban az üres teremben. Ajkát kelletlenül beharapta, mert önkéntelen akart feltörni belőle még valami rosszmájú megjegyzés, de sikerült visszafognia magát. Jacobbal sosem volt semmi gondja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=851540#post851540][b]Jacob Lehman - 2022.08.22. 17:58[/b][/url]

Csak azért nem nézett a másikra kérdését követően, hogy nehogy le lehessen olvasni az érzéseit a válasz hallatán. Ugyanis Jacob fel volt készülve arra, hogy kiderül az igazság, hogy szaftos ügy kerül terítékre, és kiderül, mi van Zalán és Kori között, mióta tartanak azok a közös séták a vásárokban, és miegymás. Szelektív hallása korábban teljesen kizárta a többes számot, neki az nem tűnt fel, hogy Kornél is velük sétálgat, vagy még hárman-négyen. Nem, kizárólag az égett az agyába, hogy Kori Zalánnal sétálgat. Ennek fényében szegezte hát a másik fiúnak a kérdést, s miközben küzdött a csizmájára ragadt kosszal, füleit hegyezte a másik fiú szavaira.

- Mi van? Nem Kornélra! - meghökkent a válaszon, esze ágában sem volt feltételezni ilyesmit, meg amúgy is, ha Zalán együtt járna Kornéllal, az az ő dolguk, abból sem lenne probléma, talán még össze is illenének, mindenesetre az nem zavarná Jacobot úgy, mint az, hogy úgy érzi, Zalán több lányt is fűzöget a suliban, köztük Korit.

- Szerintem meg nem fair, hogy egyszerre több lányt is fűzöl, leszállhatnál Róla mondjuk, mert…- szívesen mondta volna azt, hogy mert szerinte Kori egyáltalán nem illik Zalán 190 centiméteréhez, és hogy ő jobban értékelné Korit, mint Zé, de végül csak ennyit volt képes kinyögni - …nem illik - azonnal a lány védelmére kelt, mint valami hős lovag, és abba is hagyta a gané vakarását, tekintetét határozottan emelte Zalánra. Persze, még most sem bökte ki, hogy mégis kiről beszél, ellenben kezdte feszíteni belülről egy érzés. Volt benne némi harag, részben azért, mert eddig jófejnek ismerte meg Zalánt és most úgy érezte, hogy csalódott benne, másrészt meg bántotta az, hogy Kori egy ilyen sráccal jár, aki emellett még más lányokkal is együtt hál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=851541#post851541][b]Hollósi Zalán - 2022.08.22. 18:43[/b][/url]

Olyan erővel rántott a kezén, hogy kiesett a kés belőle. Mi baja van ennek a gyereknek? Homlokráncolva fordult élből Jacob felé, annyira lendületesen, hogy talán fenyegetőnek is tűnhetett.
 - Nem ill... Jacob, mi a fenéről magyarázol?
 Kattogtak a fogaskerekek, kutatott az emlékeiben, kire célozhatott... vagy inkább kikre. Férfimód a szoftver a fejében csak system errort és üres mappákat talált. Ingerülten fújtatott egyet, amikor a legésszerűbb megoldást legózta össze abból, amiből lehetett: a fiú navinés.
 - Szerintem félreérted, Ramival csak barátok vagyunk. Egyszer vittem el csak repülni magammal, és az sem volt... randi, vagy ilyesmi. - Felegyenesedett és hatalmasakat pislogott a randi szó abszurdumán, kiváltképp mert Ramival volt összefüggésben. És mert ez a kettő az ő szájából hangzott el így együtt. - Ne tedd többesszámba a lányokat, mert ez így nem igaz. Sajnálom, ha annak tűnt.
 Utóbbit komolyan gondolta, bár feszült tartása és ideges pillantása félreérthető lehetett a másiknak. Közben valaki megkocogtatta Zalán vállát, s amikor kiderült, ki tette, a fiúból akartalan szakadt ki egy rövid, de sokatmondó nyögés.
 - Ezt elejtetted. - duruzsolta Manka tágra nyílt szemekkel, fülig vörös arccal s odanyújtotta neki a földre hullott kést.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=851543#post851543][b]Jacob Lehman - 2022.08.22. 19:02[/b][/url]

- Miről? Arról, hogy nem tetszik az, hogy fűzöd őt meg együtt jártok ide-oda, miközben másokkal is jársz, Ő tud róla? - ekkor már egyáltalán nem törődött azzal, hogy letakarítsa-e csizmájáról a maradék koszt, pillantását mélyen fúrta a másikéba, mintha csak párbajra hívná ki. Pedig még talán a pálcája sem volt nála, fegyverként most csupán a szavak lehettek segítségére.
Látta Zalánon, hogy sikerült összezavarnia, de ettől nem lett boldogabb, inkább csak frusztrálta ez a helyzet, sőt, kezdte úgy gondolni, hogy talán Zalán csak megjátssza az értetlent.
- Rami?? Ki beszélt itt Ramiról? Na várj, mi?? Hát őt is fűzöd?? - ezt el sem akarta hinni. Míg neki hetekig tartott az, hogy adjon egy cserép paradicsomot Kornéliának, addigra Zalán ennyi csajt befűzött? Képtelen volt ezt épp ésszel felfogni, hogy valakit hogy ismerhetett ennyire félre. Most hirtelen Zalánban a lányok megrontóját látta, egy olyan alakot, aki nem tiszteli a gyengébbik nemet, csak végig tipor a gyönyörű virágokon. Nem volt szokása verekedni, de tenyere most izzott, orrcimpái is idegesen mozdultak, érezhető volt köztük a feszültség.
- Sajnálod…- megcsóválta a fejét, ezt igazán nem is hitte el Zalánnak, ráadásul ekkor felbukkant egy csaj is Zalán mellett, és úgy nézett arra a langalétára, hogy majd beolvadt a fűszálak közé. Merlinre, hát mégis, mi zajlott itt?
- Ez most komoly? Azt mondod, ne beszéljek többes számban, mikor most vallottad be, hogy Ramit is fűzöd, és láthatóan Mankát is, meg Autumnot is? Szerinted mit érezne most Kori, ha mindezt látná?? Mit képzelsz, hogy ezt csinálod itt Vele? - feldühödve vonta kérdőre Zalánt, miközben mutatóujjával bökött egyet a másik vállára. Elméjét ellepték a düh szülte hullámok, de még most is csak a Kori iránti érzelmei vezérelték. Annyira utálta az érzést, hogy tudta, ez a fiú mit művel azzal a szegény lánnyal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=851545#post851545][b]Hollósi Zalán - 2022.08.22. 19:19[/b][/url]

- Na jó, ebből elég - szót sem pazarolva Mankára ellépett tőle és karon ragadta a navinést. Egyik lábán volt csak csizma, de ez volt jelenleg a legkisebb gondja. És még az hitte, Autumn képes a legnagyobb hülyét csinálni belőle az osztály előtt.
 Meglátszott az a három év, amit a szfinx edzőtermében töltött, mert a szorítása most már igencsak emberesnek volt mondható. Minél előbb el akarta rángatni a fiút a többi harmadikas elől. A magánélete - még mindig! - nem tartozik másokra.
 - Tündértakony van a füledben, hogy nem hallasz rendesen? - legszívesebben megrázta volna Jacobot, de még volt annyi esze, hogy elengedje őt, így csupán két villámokat szóró szemmel és halántékára szorított ujjakkal jelezte, hogy most nem okos dolog szórakozni vele. Kimerült volt, minek kell még ilyesmivel is nyaggatni őt?
 - Kérdezd meg őket személyesen, ha nem hiszed el nekem, használj veritaszérumot, mit bánom én, de vésd már az eszedbe, hogy senkivel nem feküdtem le! Senkivel nem járok, senkivel nem... nem randiztam még... - A végére elhalkult a hangja és inkább hangzott szégyenletesnek a beismerés, mint dühösnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=851546#post851546][b]Jacob Lehman - 2022.08.22. 19:34[/b][/url]

Ideges volt már, lassan kezdte átvenni az uralmat elméje helyett a szíve, ami pedig most már azt diktálta, hogy üsd már pofán, mire vársz? Pedig tényleg nem volt kenyere az erőszak, sem pedig a verekedés, de most dühös volt. Nagyon dühös. Sajnálta a lányokat, de még ennél is jobban Korit, akinek biztosan összetörik a szíve, ha megtudja, hogy az a fiú, akinek mindig lelkesen kalimpál, meg akivel ki tudja mióta sétál ide-oda, az ilyen csúfúl átverte. Leginkább emiatt akarta felképelni Zalánt, a féltékenység másodlagos volt. Amiatt nem emelt volna kezet senkire. Nem sok választotta el attól, hogy az ujjbökés után ökölbe szorítsa kezét, de Zalán ekkor rángatta őt félre, ami ellen túl sokat nem tudott tenni, bár azért annyi erő volt benne, hogy fékezze a másikat, így túl messzire nem keveredtek a láthatóan megszeppent Mankától.
- Vedd le rólam a kezed! - ráncolva homlokát, kezdte megemelni a hangját, miközben dühös tekintetét Zalánéra vezette. Ellenkezve próbálta erővel lesöpörni a másik kezét, noha érezte annak erős szorítását.
- Mi?? - mintha nem is hallotta volna tisztán, úgy értetlenkedett Zalán válaszát hallva. Ledöbbent. Természetesen ő is olvasta azt a temérdek Edictum cikket, és általában nem hitt a pletykáknak, csak aztán ott volt Autumn, aki berontott az osztályterembe, meg most itt volt ez a Manka, és hát fültanúja volt a Kornélos beszélgetésnek. Létezik az, hogy tényleg összetaknyozták tündérek a fülét?
- Azt akarod mondani, hogy Te és Kori nem is jártok? De akkor…- zavartan ráncolta homlokát, látszottak vonásain, hogy meglepte ez a válasz, erre nem volt felkészülve. - De én azt hittem, hogy ti együtt jártok…- nyögte ki végül, s most hogy ráébredt az igazságra, elkezdte magát kellemetlenül érezte.
- Merlin koboldjának a fülére! - morgolódva rázta meg a fejét, miközben idegesen kezdte vakarni a tarkóját. - Én…sajnálom Zalán, azt hittem csak…ne haragudj - égett, mint a rózsabokor negyven fokos melegben, kénytelen volt bocsánatot kérni, bár még mindig ott munkálkodott benne a kétely halovány szikrája. Mert ha nem járnak, akkor mi van köztük? Vagy csak ő vélte úgy látni, hogy ebben több van, mint barátság?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=851601#post851601][b]Hollósi Zalán - 2022.08.23. 19:22[/b][/url]

Elborzadva dőlt hátra kissé a feltételezéstől. Az eddig felsoroltak még úgy ahogy pletykára adtak okot, de hogy Kori... Nem, persze hogy nincsenek együtt. Hisz még karácsonykor egy másik fiúnak vett ajándékot, úgy beszélt neki róla, mintha szerelmi bájitalt nyakalt volna előtte. Arról nem is beszélve, hogy Zalánnak soha eszébe nem jutott úgy nézni a lányra, mint akit elhívhatna randira. Persze, csinos volt, de ez rengeteg diáktársára igaz volt, a kinézetük nem egyenlő egy felhívással keringőre.
 Száját húzta el kelletlenül, mert Jacob felismerése még kínosabbnak érződött, mint az, hogy az előbb mérgesen pattogott neki az erkölcsökről és az illemről magyarázva. Mély sóhaj hagyta el a száját, mielőtt megszólalt, bár még mindig csípte a csőrét az iménti cirkusz.
 - Semmi gáz. Minden srácra ilyen hatással tudnak lenni. - tárta szét egy pillanatra kezeit, majd esetlenül csapta vissza lábszárának őket. - Az egyik percben még eszednél vagy, a másikban meg csak egy meglágyult grifftojást találsz a helyén.
 Ügyefogyottan toporgott a fűben, mikor késztetést érzett arra, hogy elhúzzon innen. Két lépés után visszafordult, de ahelyett, hogy elköszönt volna:
 - De még egy ilyen hiszti és felkötözlek a csillagvizsgáló torony tetejére. Te pedig! - mutatott türelmét vesztve Manka felé. - Szállj le rólam végre! Nem fog megtörténni soha, értve voltam? - Azzal lendítette pálcáját, hogy magához bűvölje a cipőit és elvánszoroghasson lemosni magáról a trágyaszagot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=852743#post852743][b]Jacob Lehman - 2022.09.16. 15:35[/b][/url]

Mióta ráeszmélt arra, hogy teljesen fölöslegesen támadta le Zalánt, égett az arca és vöröslött, mint a paradicsomszósz. Ráadásul nem csak amiatt érezhette magát kellemetlenül, hogy letámadta az egyik iskolatársát valami koholt váddal, de még a saját titka is kibukott. Eddig ugyanis senkinek sem beszélt arról, hogy mennyire oda és vissza van azért a fura csajért, mert hát miért is mondta volna. Most viszont nagyon izzadt a tenyere az idegességtől, szégyellte is magát Zala előtt. Nézett is meredten a másik fiúra, aki közben úgy beszélt, mintha nem haragudna, de biztos hogy azért még ott volt benne a tüske. Legalábbis Jacob így érezte, bár megszólalni egyelőre még nem tudott. Ahhoz előbb fel kellett volna ocsúdnia a döbbenetből, de már csak akkor eszmélt fel, mikor megkapta az alapos fejmosást.
- Bocs…de Zalán! - szólt még az idegesen távozó fiú után. - Ne mond el neki…- tette sietve hozzá, nem mintha ezzel túl sokat ért volna el, amúgy is, ki tudja, hogy hallotta-e a Hollósi a szavait, netán ha így is lenne, mennyire tartaná magában az információt. Mindenesetre Jacob pocsékul érezte magát, amiért sikerült ennyire beégnie egy másik srác előtt. Bosszankodva fordult sarkon, hogy visszatérjen a kastélyba, és elméjében letisztázza a gondolatait.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=856033#post856033][b]Nádassy Norina Iza - 2022.11.07. 17:29[/b][/url]

Hazaérkezésem után érkezett a válasz a Hipogriff Szelidítőből, hogy jelenleg nem áll módukban alkalmazni. Eléggé rosszul viseltem, mivel nagyon beleéltem magam, hogy egyenes út vezet hozzájuk a külföldi gyakorlatom miatt. Az indoklás az volt, hogy jelenleg nincs üres pozíciójuk, de leszögezték, hogy amint lesz üresedés keresni fognak. Azonban volt egy olyan érzésem, hogy ez egy sablon levél, és mindenkinek ezt ígérik. Emiatt eléggé rossz napokat éltem meg, és csak drága barátnőimnek köszönhetem, hogy nem bőgtem napokat. Nagyon rossz érzés, de az életben igen sok pofont kapunk, s mindegyiktől csak erősebbek leszünk. Végül új lehetőségek után néztem, valamint Zsófi ösztönzésére arra jutottam, hogy megpróbálkozom a suliban, hátha keresnek valakit aki képben van a varázslényekkel. Végül is most diplomáztam belőle, illetve hónapokat töltöttem egy hipogriff rezervátumban.
Mivel éveket töltöttem az iskolában, így azonnal oda találtam a tanári szobához, ahol azonban nem találtam meg akit kerestem. Az egyik pedagógus javasolta, hogy nézzem meg a vadőrlaknál is, mivel az esetek többségében ott fellelhető. Orbán Gábriel. Igazából ennyit tudok a férfiről, de ezt is nagyjából öt perce. Kezeimet összefonom mellkasom előtt, úgy lépkedek a kijelölt és kijárt úton a vadőrlak felé. Cseppet sincs melegem, ősz lévén hűvös van, és kora délelőtt még az eső is esett. Vastag pulóver van rajtam, mely kilóg kabátom alól, de se az, se a bélelt műbőr nadrág nem segít helyzetemen. Igazából fejemben egy kellemesen meleg iroda szerepelt, mint megbeszélési helyszín. De ez gyorsan bukott. Erős késztetést érzek, hogy rágyújtsak, de tudom, hogy tilos, s bár már nem kapnék érte büntetést és pontlevonást, nem teszem meg, pedig IQOS. Egy rövid séta után meg is érkeztem az épülethez, s az ajtó előtt megállva megigazítom öltözetemet, s bekopogok, de semmi reakció nem érkezik. Újabb kopogás. Semmi. Végül a jól megszokott módszerhez folyamodom, s kiabálni kezdek, hogy jó napot. Hátha.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=856197#post856197][b]Kobán Emma - 2022.11.10. 00:29[/b][/url]

Amióta megjött a csípősebb hideg, azon kaptam magam, hogy egyre több időt töltök a szabadban. Valószínűleg ennek ahhoz is köze volt, hogy érkezésem után az első két hónapot a könyvtárba zárkózva töltöttem, de most hogy már a másodéves teendőimet is úgy ahogy átlátom, több szabadidőm marad ilyen úri mulatságokra, mint a séta Zelmával a kastély körül. Mivel Őfelsége a szürkületben szeret bóklászni, én alkalmazkodva ehhez hűségesen szedem a lábaimat most is a nyomában, bármennyire is gyűlölöm ezt a félhomályt. Mindenféle fura alakokat látok bele a bokrokba, és a tény, hogy még bőven nem ismerem a varázsvilág rejtette összes veszélyt csak még jobban elrettent. Ennek ellenére angyali nyugalmat színlelve lépkedek határozottan a kis fehér popóját követve, kezemben a kedvenc bögrémmel, amibe inkább két kézzel kapaszkodom, mintsem egyszerűen tartom.
Ahogy egyre közelebb érünk az erdőhöz, megszólal bennem a felelősségteljes gazdi, és gyorsítok lépteimen, hogy utolérjem a kisállatomat. Nem akartam visszaparancsolni, de több mint valószínű, hogy megérezte a félelmemet, mert a vadőrlak mellett megállt és bevárt.
Mint valami rossz horrorfilm kezdete, ahogy Zelma mellé értem furcsa reccsenést hallottam a kunyhó mögül. Ha nem rettegtem volna attól, hogy a ház lakója kérdőre von, hogy miért ólálkodok errefelé, már nyomban hátra arcot vágtam volna, de félve ettől inkább felkaptam a macskát, majd az szimpatikusabb oldalt választva lassú léptekkel elindultam a hang felé. A terveim szerint ha az itt lakók matatnak hátul, akkor illedelmesen köszönök, ha valamilyen egyéb lény, akkor még mindig lesz időm futni.