37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastélyt körülvevő vidék
Oldalak: « 1 2 ... 8 9 [10] 11 12 ... 22 23 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2015. augusztus 2. 23:59 | Link
Rys

- Nem az enyém az érdem, én csak behoztam.-*Mosolyodik el, mert ezeket még csak főzni sem kellett, mindössze megmosta és egy kicsit összekaszabolta a nagyját, a könnyebb fogyaszthatóság érdekében.
- Ismerem az érzést.-*Nevetett fel, meglobogtatva az egyik csalánlevelet a kezében.*- Azóta szeretek főzni, mióta senki sem áll mögöttem és dirigál, hogy nem jól csinálom ezt vagy azt.-*Persze, legkisebbként már kevésbé fűztek hozzá hiú reményeket, mint a bátyjaihoz, de ettől még nem kevésszer kellett kuktaként segédkezve hallgatnia a zsörtölést, amit kissé unortodox módszerei kiváltottak.*
- Nem mondanám. Ahhoz képest, hogy fém, nagyon érzékeny és finoman szabad csak megütni, nagy pontosságot igényel. Mondjuk amennyit toltam a számítógépes játékokat, elég könnyen megtanultam, melyik hang hol van és hogyan is üssem meg, de maga a stílus és a mágia nem jöttek ilyen könnyen.-*Zorja egyfajta szerelem első látásra volt számára, így sosem esett nehezére órákat tölteni kísérletezéssel. Előtte már barátkozott különféle más hangszerekkel, de egyik sem jött be, nem volt az igazi sem a hangjuk, sem az összhangjuk (többek közt ezért sem sámándobja van, az azzal való próbálkozások katasztrofálisan végződtek).
Közben Jared lenyelte az arcán egyébként egyértelműen olvasható gondolatokat és Radúz bölcsen mosolyogva nem piszkálta tovább, mert egy sündisznó mókás, de nehéz vele társalogni, ha csak töffög. Amúgy is akadt jobb témájuk, amint a srác lecsillapodott kissé.*
- A vajsör alkoholmentes és sokkal édesebb, úgyhogy nem sokban hasonlítanak.-*Világosította fel, majd mikor az Eridonos a figyelmeztetés dacára is kért, odanyújtotta neki a korsót, kíváncsian várva a reakciót. Jaredhez méltó, komoly megfontolást látott és tömör kis véleményt kapott.*
- Ó, rengeteg fajtája van, édesebbek és sokkal keserűbbek is, gyümölcsösek, ízesítettek, ami csak szem-szájnak ingere. Van Brünnben egy söröző, ahol többszáz féle sört lehet végigkóstolni, egészen pici főzdékből is.-*Lelkesen mesél, mert mint minden igazi cseh, rajongója ennek a nedűnek és életének jelentős részét annak szentelte, hogy ahogy feléjük mondják, kocsmákat söpört filozofikus és folyton változó baráti társaságával, éjbe nyúló beszélgetéseket folytatva.*
- Persze. Van még raktáron.-*Biccentett.*- Sőt, ha gondolod, felhigíthatom olyanra, ahogy nagy melegben iszom, az kicsit limonádésabb.-*Ajánlotta  fel, mert egész évben váltogatta a teák, jeges teák, grogok és sörök végtelen kombinációit és variációit. Semmibe se kerülne kikeverni egy citromosabb, limonádésabb verziót.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. augusztus 3. 00:01 | Link


- Nem is gondoltam volna, hogy ilyesmikben segíthetnek ezek a… számítógépes játékok – lepődött meg. Neki ez egy teljesen más világ volt a szó legszorosabb értelmében, de már találkozott ezzel a kifejezéssel és tudta, hogy mit jelent. Néha maga is meglepődött, hogy mennyit szélesedett a látóköre az utóbbi időben, de ezt kifejezetten a pozitív változások oldalára sorolta.
Most pedig megint egy újabb dolgot tanult, mégpedig, hogy a sör nem is annyira rossz dolog. Igaz, nem tudott volna sokat inni belőle, nem is állt szándékában, de könnyű üdítőnek remekül megtette. Amúgy sem volt egy alkoholkedvelő fajta, nem szívesen rombolta volna magát ilyesmivel, de ennyi még belefért, úgyhogy az ajánlatra is bólintott.
- Az jó lenne, szívesen megkóstolnám – felelte, és ha Radúz elindult a konyhába, akkor ő is vele ment, hogy megnézze, miként is készül az ital.
A vacsorához visszatérve aztán újra letelepedett és berágta a kenyere utolsó falatjait is, hogy utána már csak a nagy pohár ízesített sörrel ücsörögjön. Elnézegette a szoba berendezését, a nagyon jól sikerült függönyt, amit Radúz az első találkozásuk alkalmával készített éppen, meg úgy általában az egész kis lakályos zugot.
- Jó itt lakni? – kérdezte hirtelen. – Mármint ennyire pici helyen? – nézett a másikra kíváncsian. Eléggé kétközt volt ezzel a dologgal, mert sok időt töltött még az otthonukban is a szobában és itt is, tehát bizonyos szinten megszokta a kisebb lakótereket, de közben mindig egy hatalmas házhoz tartozott a helye. Egészen más lehet ennyire korlátozott térrel rendelkezni.
Közben szépen fogyott a kezében tartott ital, és egy egészen kicsit mintha megérezte volna a hatását. Talán túl gyorsan itta, de Radúz nagyon finomat készített a sörből, miután egy kis ízesítés is került bele… Jared okosan le is rakta egy kicsit a poharat a kezéből, nehogy szédülés legyen a vége, hiszen ő egyáltalán nem szokott az alkoholhoz, egészen kicsi is megütötte. Viszont a kenyér sok volt és nyomta a gyomrát, úgyhogy hamarosan újra kortyolt párat, jó úton haladva ahhoz, hogy egy hangyányit becsípjen. De persze az még odébb volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2015. augusztus 3. 00:06 | Link
Rys

- Megszokod a gyors, finom, precíz mozdulatokat, már a jobb játékoknál, ahol nem csak össze-vissza nyomogatsz mindent, ami kezed ügyébe kerül. Ráadásul a legtöbbnek van egyfajta ritmusa, amibe szintén beletanul az ember.-*Magyarázta, mert ugyan egyre kevésbé élt ilyesmivel, a kezdetekben sokat segített neki ez az amúgy többnyire abszolúte haszontalan tudás. Egyébként is világszinten űzte a legfeleslegesebb apróságok megjegyzésének művészetét, ami remekül párosult a fontos dolgok játszi könnyedséggel való felejtésével. De ki akar emlékezni arra, hogy hívják egyes ismerőseit, amíg tudja, hogy a pillecukros csokoládé a kedvenc édességük, duh.
A konyhában aztán megmutatta, ő hogy keveri némi cukor-citrom-víz kombóval ki a kedvenc nyári hűsítőjét – ritkán, ha ráfanyalodott, akkor Sprite is megtette, de most volt minden kéznél. Kész szerencse, hogy Jareddel nagyjából egyformán szerették az édeset, úgyhogy nyugodt szívvel lőhette be kedvenc arányait, két pohárba osztva végül a kapott italt.*
- Egészségedre!-*Nyújtotta oda az ifjoncnak a maga adagját, koccintás helyett csak kicsit megemelve a saját itókáját, jóízűen le is gurítva a nagyobbik részét. A szendvicsének maradékát már jóformán úgy nyelte le, mint kacsa a nokedlit, mert időközben megjelent az ablakban a kottákért küldött csóka, élénk és izgatott diskurzust indítva el madarai körében, úgyhogy jobbnak látta gyorsan elkobozni tőlük a lapokat, mielőtt tüzetesebben nekiállnak a vizsgálatuknak. Sajnos, a kíváncsiság nagy úr és minél okosabb valami, annál erősebb benne ez a sok bajt okozó tulajdonság.*
- Ezekre gondoltál?-*Lobogtatta meg Jared előtt a küldeményt, kíváncsian – jómaga nem értett igazán az ilyenhez, inkább hallás után tanult, mert azt szokta meg és világéletében túl lusta volt papírokat hurcolászni magával, inkább megjegyezte és a fejében vitte csak. Ha igenlő választ kapott, a srác kezébe is nyomta, visszahuppanva mellé a földre.
- Pici?-*Fejét értetlenségében oldalra döntötte, túlméretezett kölyökkutya benyomását keltve, míg körülnézett a házikóban.*- Hát, én sátorhoz szoktam, ahhoz mérten ez egy kisebb palota. Ha nem esik, egyébként is kint szoktam aludni, sokkal kellemesebb meg hangulatosabb.-*Számára a ház leginkább tárolóhelyként lehetett fontos, de csekély mennyiségű valóban elengedhetetlen felszereléssel bírt, amit bármikor össze tudott csomagolni és hátára kapni, mert nomád életmódot folytatott. Egyébként is, az ő “otthona” nem ért véget a küszöbnél, hanem folytatódott, ameddig az erdők, rétek, tisztások nyúltak, fel egészen a hegyek gerincéig és talán még tovább is.*
- Vegyek elő csörgőt vagy kattogót?-*Érdeklődött, ahogy a vacsora romjait félretolva helyet csinált, hogy nekikezdhessenek a zenélésnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. augusztus 3. 00:08 | Link


- Nem tudtam, hogy ezek ennyire… fejlesztőek – nézett egy nagyot a fiú. Azt hitte, hogy a videojátékok csak valami teljesen értelmetlen dolgok, legalábbis ez jött le neki abból, hogy mennyire negatív dolgokat olvasott róla a mugli médiában, mikor nagy ritkán effélébe botlott. Nos, úgy tűnik, téves benyomást kapott.
Közben a konyhába tértek, és Jared megfigyelte az üdítő készültét. Nem tűnt bonyolultnak, az egyetlen buktatója az, hogy a diákoknak nem lehet alkoholt vinni a kastélyba, neki pedig halvány fogalma sem volt arról, hogy egyáltalán létezik olyasmi, mint alkoholmentes sör.
- Neked is – viszonozta a gesztust, bár kicsit meglepődött, mert azt hitte, koccintani fognak, de végül mégsem ez történt. Közben aztán megérkeztek a kották is, és Jared átvette őket, hogy megnézze, valóban az került-e ide, aminek kell.
- Ó, igen! Ezek azok – lelkesült rögtön, és megszámolta gyorsan, hogy megvan-e minden oldal. Szerencsére nem volt hiány, így el is kezdte mutogatni a sorokat Radúznak. – Nézd csak, látod itt ezt a részt? Ez valami egészen különleges hangzás lenne hegedűn. És nézd csak ezt is, ez meg szóló neked – csúsztatta lejjebb az ujját a papíron.
Aztán feljött a lakás témája, és Jared kicsit elszégyellte magát, mert kicsinyelte a kunyhót.
- Sajnálom… Tudod én elég nagy terekhez és házakhoz vagyok szokva, nekem kicsinek tűnt, de vigasztaljon, hogy sokkal lakályosabbnak látom, mint eddig bármelyik villát – mosolyodott el a végére.
Közben végzett az evéssel-ivással, úgyhogy a tányérját a konyhába vitte. Radúz kérdésére bólintani akart, de aztán meggondolta magát, mert kicsit kellemetlenül érintette ez a mozgásfajta jelen pillanatban, és inkább szavakkal válaszolt.
- Szerintem a kattogót meg lehetne próbálni – felelte, aztán felvette a hegedűjét a földről, és kivette a tokjából. Nagyon szerette a hangszert, még akkor is, ha nem volt olyan különleges, mint Radúz darabja. Fontos volt neki, mert végigkísérte a fél életét.
Kényelmesen elhelyezkedett ez után, hogy lehetőleg semmit se könyököljön le, aztán a másikra nézett.
- Kezdhetjük?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2015. augusztus 3. 00:09 | Link
Rys

- Látom-látom, csak nem sokra megyek vele. El tudod dúdolni? Vagy hegedülni? Úgy nagyjából?-*A lelkesedés ugyan átragadt rá – félre is tette a sörét - azonban ez sajnos nem pótolhatta hiányzó készségét, úgyhogy hiába is nyomta Jared az orra alá a kottát, nem lett tőle okosabb. Bohém lelke amúgy is előszeretettel tért el az ilyen kötött formáktól, amikor épp az érzései úgy diktálták, mert szabadságszomja jóformán csillapíthatatlan volt, a zenében pedig igazán legfeljebb Zorja hangfekvése szabott határokat, de még az sem okvetlen.
- Mit sajnálsz?-*Radúz pislogott kettőt-hármat, elvégre ha kicsi is egy ház, miért lenne az sértés? Sok jó ember kis helyen is elfér, meg aztán, minden háznak akad végül gazdája, akivel egymásra találnak és onnantól ásó, kapa s nagyharang választhatja csak el őket. A magyarázat egy picit segített, de érzékelte, hogy Jared alighanem több időt töltött bezárva, ez lehet az eltérő látásmód forrása.*
- Ó, én csak arra használom, hogy biztonságban tartsak mindent, ami nem szeret odakint lenni. Nekem itt sok a fölös hely-*ismerte be, mert a saját fürdő, konyha és spájz, na meg a karámok és a veteményes kész luxusnak tűnt a szemében.*- Tudod, három bátyám van és már nagyon rég szinte folyton úton vagyok, vagy odakint. Nem is érzem jól magam, ha sokáig kell falak közt lennem.-*A kunyhó kedves a szívének, mert olyan jó kis kuckó, díszítgetheti is és barátokat is hívhat ide, ami sátorban azért nem ennyire kényelmes, ott festegetni se nagyon lehet a falakra, pedig oda volt és vissza a lassan színesedő, telepingált részekért. Már azon is tűnődött, vajon a tető alatti részeket is ki lehetne-e valahogy dekorálni, vagy valamilyen varázslattal megbuherálni.
- Igenis!-*Pattant fel, félbehagyva a gondolatmenetet, hogy előkapja meglehetősen furcsa kis hangszerét, ami két közönséges fa golyóból állt, amit zsinór kötött össze – kicsit egy bizonyos, divatjamúlt mugli játékra hasonlított, ritmust lehetett adni vele és elég volt hozzá az egyik keze, így a másikkal a hanget szólaltathatta meg. Elhelyezkedett, aztán már csak Jared kezdésére várt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. augusztus 3. 00:13 | Link


- Öhm, persze – bizonytalanodott el egy pillanatra, de aztán rájött, hogy valószínűleg Radúz nem tud kottát olvasni. Őszintén szólva Jared úgy érezte, hogy neki nem is igazán hiányozhat ez, hiszen a hallása remek volt és egyébként is kiválóan zenélt, neki magának viszont sajnos szüksége volt sokszor az ilyen fogózkodókra.
- Jó lehet így élni – merengett el a fiú a válaszon. – Nekem még eddig az itteni szobánk a leginkább otthonszerű, de, ugyebár, itt nem maradhatok örökké – mondta. Kicsit nehéz volt számára elképzelni, hogy egyszer csak imádni fog egy bizonyos lakhelyet, mert sosem kötődött helyekhez. Nagyon sok dolog tetszett meg neki, de nem volt kedvence, egyformán szeretett kint lenni és az erdőt nézni vagy bent ülni és olvasni. Még jó, hogy senki sem kérte tőle, hogy válasszon.
- És jó testvérek vagytok? – kérdezte aztán, mikor szóba jött, hogy Radúznak vannak testvérei. Ez a téma eléggé érdekelte, mert hát neki a mindene volt Gareth, és mindig kíváncsi lett, mikor valaki a saját testvéreiről beszélt. Vajon mások is így ragaszkodnak egymáshoz, vagy tényleg ők furcsák? Volt már, hogy elkapta egy-két lány tekintetét, amint szinte olvadozva néztek rájuk egy-egy meghittebb jelenet közepette, de nem nagyon értette, hogy ez miért van.
Közben Radúz meghozta kattogót is, úgyhogy Jared elhelyezkedett, és a kérésnek megfelelően először is megpróbálta eljátszani a kottából a dalt. Nehéz volt, főleg ott, amit végképp nem az ő hangszerére írtak, többször újra kellett kezdeni, de aztán csak sikerült az ő véleménye szerint valamennyire érthető dallamot kihozni belőle.
- Becsatlakozol? – ajánlotta, mielőtt újra elölről kezdte volna, aztán pedig immár nagyobb lendülettel fogott bele a műbe. Mostanra nagyjából ráállt a keze – még ha a sorok néha össze is folytak kicsit a sör hatására -, és egész jó ívet írt le a dallam. Ha elég ideig játsszák, ki tudja, még lehet, hogy kicsit ki is kapcsol az agya, és mozog mellé csak úgy spontán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2015. augusztus 3. 00:15 | Link
Rys

- Örökké sehol se maradhat az ember, nem fa, hogy egész életében egy helyben álljon-*vélekedett, bár ő a maga ördögszekérszerű vándorlási kényszerével a másik szélsőséget képviselte, még ha most igyekezett kicsit gyökeret is verni, mert mint Sári sokszor emlékeztette, néha illik leszállni a földre, mert nem mindenki bír vele repkedni, mint a pitypangmagvak. Azért, hogy gyomokhoz hasonlítják többnyire, sosem orrolt meg, bár sejtette, hogy nem teljesen hízelgő rá nézve a dolog, valahogy nem tartotta elég fontosnak.
- Hmm...végül is. Sokkal idősebbek nálam, úgyhogy mire én serdültem, ők már mind felnőttek voltak. Egy katona, egy mérnök, egy meg valamiféle kutató, szóval én vagyok a fekete bárány meg a tékozló fiú meg a többi. Amúgy jó fejek, csak sose tudtam versenyezni velük, max hülyeségben.-*Teljes természetességgel beszél erről, mostanra mindenki megszokta – vagy beletörődött – hogy belőle már nem lesz a többieket túlszárnyaló család büszkesége, de jobb is volt így, mert könnyebben elfogadták önmagának.*- Nagyon hasonlítotok amúgy a bátyáddal, bár szerintem nagyjából akkora fogom megjegyezni a nevét, mire leteszi a záróvizsgáit.-*Nemrégiben volt futólag szerencséje az idősebbik Nightingalehez, akiről Jared már mesélt, de természetesen folyamatosan elfelejtette, hogy is hívják. Valamiféle gyógynövényt keresett az erdőben, ahhoz kért segítséget és futólag elbeszélgettek kicsit, de sokkal könnyebben el tudta volna felejteni, mint az öccsét.
Persze, ott volt az is, hogy vele többet találkozott, jobban ismerte és együtt is zenéltek egy-két alkalommal. Kedvelte a srácot, olyan kis őszinte volt, még ha időnként úgy prüszkölt is, mint egy hátát púpozó macska – ami természetesen Radúzt, néhány griffel a háta mögött, a legkevésbé sem rettentette el. Kicsit nehezen engedte el magát a skac, hát istenem, megesik.  A lényeg ez volt, ez a zene és lelkesedés, ami a felszín alatt lapult.
- Naná!-*Kapta ölbe Zorját, mert míg agya egyik fele gondolatokkal szöszölt, fantáziája már elkapta a dallamot és játszani kezdett vele, de az első taktusoknál még tartotta magát a hallottakhoz, hogy biztos legyen a ritmusban és teljesen átvegye a hangulatot. Csak utána kötötte rá a kattogót és minden pár taktussal könnyebben, szabadabban mozgott, variálva és kísérletezve az alapmotívummal. Egy idő után mintha Jared is el merte volna engedni a kottát és egyre élőbbnek, lüktetőbbnek érezte a zenét, lelkesen ingatva fejét, fura kis kontyával együtt galambra emlékeztetve. Minél tovább nyúlt a szám, annál inkább belefeledkezett, hol rendes dobot utánozva, hol egy kis dúdolást téve hozzá és egészében véve rettenetesen élvezte, akármeddig tudta volna folytatni. Jaredet figyelve néha egy-egy mosollyal biztatta, de nem szólalt meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. augusztus 3. 00:16 | Link


- Akkor te is kisöcsi vagy, mint én – vigyorodott el Jared felmérve a helyzetet. Érdekes lehetett olyan családban nőni fel, ahol ennyi a gyerek, attól függetlenül is, hogy egészen biztosan szabadabb életük volt, mint nekik. Néha elgondolkodott rajta, hogy mi lett volna, ha máshogy élnek gyerekkorukban, akkor most milyen ember lenne, de valahogy mindig arra jutott, hogy bármilyen rémes és iszonyatos is volt, ha nem ezek történnek, akkor most nem lenne önmaga. Márpedig ő szeretett olyan lenni, amilyen.
- Gareth – mosolygott a fiú, mikor válaszolt. – Nem nehéz, egészen hasonlít a Jaredre, legalábbis hangzásában.
Gyakran mondták nekik, hogy hasonlóak, annyira szembetűnő volt, de sajnos mégsem elég ahhoz, hogy összekeverjék őket, pedig az tényleg vicces lett volna. De hát Gareth magasabb is volt egyelőre, az arcvonásai is férfiasabbak, ráadásul az öltözködése is teljesen más volt, mint Jaredé, még ha az utóbbi időben ez változni is látszott.
Ez után viszont a zenéé lett a főszerep, és Jared egy ponton túl már lehunyta a szemét, úgy játszott a hegedűn. Amint Radúz is becsatlakozott hirtelen megtelt élettel a dallam, a szőke fiút mindig is lenyűgözte, hogy mennyire csodálatos hangja van Zorjának.
- Esküszöm, ha lenne bármi énekhangom, még dalra is fakadnék – szólt közbe egy ponton, hogy aztán tovább vágtázzon a gyors részeken és a lábával topogja mellé a ritmust. Most eléggé elengedte magát, talán még sosem sikerült ennyire jól játszania, de sajnos egy idő után meg kellett állnia.
- Egy kicsit leülök, szédelgek – közölte a pihenőállásba helyezkedés okát. Nem volt komoly, csak a nagy hévben kimelegedett és mostanra ütött az alkohol, amihez kicsit sem volt hozzászokva. Viszont, hogy ne üljön ott kukán, kérést fogalmazott meg.
- Játszanál nekem valamit? – érdeklődte Radúztól, miközben törökülésbe helyezkedett, a hegedűjét pedig biztonságba helyezte.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2015. augusztus 3. 00:47 | Link
Rys
Girls just wanna have fun <3

- Többszörös kisöcs. Na meg főállású család szégyene és etcetera.-*Vigyorgott vissza, mert mindenkinek megvan a maga egyedien őrült családja, bár rengeteg kategóriában akadnak indulók - az ő famíliájában ő volt az a tényező, akinek létezését többnyire letagadták volna magasabb körökben, valahogy mégis belefért a bátyjai által kreált sikertörténetek keretébe, nem az árnyékukban lapulva, hanem előtte parádézva és virággal hintve fel azt.
- Ja! Gareth! Világos!-*Sajnálatos tény, hogy ha tíz perccel később rá találnak kérdezni, megint nem fogja tudni, hogyan is hívják, de jelenleg eme pöpp problémáról eltereli a figyelmet a közös zene.
- Siiimán! Toljad!-*Szükség esetén még mindig ki tudja kapcsolni valamelyest a hallását (végső esetben meg autohangolhatja kicsit Jaredet, de az kicsit talán sok lett volna így egyszerre), úgyhogy a fiú nyomhatja, ahogy a torkán kifér. Ő nem fogja korlátozni, lazuljon csak maximálisan, úgy a jó! Tök jól belejöttek így is, hát mekkora királyság lenne, ha még ennél is lazábban zenélnének. A csókák az ablakban így is ritmusra billegetik magukat és szörnyen élvezik az egészet, bekapcsolódva itt-ott sajátos hangjukon és lelkesen figyelve Jared mozdulatait, meg is feledkezve a bejárásitilalomról - mikor a srác hirtelen abbahagyta a játékot és leült, egymás után reppentek be, hogy köré gyűljenek és vizsgálgassák.*
- Szusszanj csak! Ittál ma eleget?-*Radúz aggodalmaskodik, mit sem sejtve a szédülés valódi okáról, tele csupa jóindulattal és segíteni akarással, ahogy Jared felé nyújtja a poharat. Mindenesetre, kérdésére felragyog és szélesen bólogatva pattan fel, mint egy rúdugró nikkelbolha.A gramofonhoz lejtve életre kelti azt, mert eszébe jut valami, amihez okvetlen szükségesnek érzi, hogy az eredeti is megszólaljon az általa hozzáköltött kísérethez, ráadásul az Eridonos zenei ízlése úgyis csiszolgatásra szorul még mugli, meg általában véve könnyűzene terén, úgyhogy épp ideje, hogy összeismerkedjen ezzel a remekművel. Amint beállította a kütyüt, mint aki jól végezte dolgát, visszatottyan a helyére, ölbe véve hangszerét és (továbbra is röhejes) fejingatással követi a kezdő taktusokat, érdekes egyveleggé gyúrva a hang és a többi hangszer hatását. Meglepetésszerűen fakad aztán dalra, egy Jared által valószínűleg hírből sem ismert számot kezdve énekelni, ami körülbelül mindkettejük születése előtt volt sláger - ami viszont valószínűleg felül fogja írni ezt a tényt, hogy a dalt Cindy Lauper jegyzi és Radúz tökéletes női szopránban tolja vele a hangokat, tévesztés és megingás nélkül, az utolsó szótagig betéve tudva, sőt, ha ugrabugrálhatna, tanúsítaná, hogy a videoklippet is többször látta a kelleténél. Így viszont ülve marad és Zorjával kórusban kíséri a tölcsérből áradó dallamot, cseppet sem zavartatva magát, amíg véget nem ér a zene.
Utoljára módosította:Kafka Radúz Arvid, 2015. augusztus 15. 11:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. augusztus 3. 01:10 | Link


Felnevetett, annyira jó volt a leírás, amit Radúz adott magáról, tulajdonképpen tényleg annak is tűnt így ránézésre, meg persze mellette egy roppant szerethető emberkének. Jared nagyon kedvelte legalábbis, mindig jókedvű volt és szertelen, ami nagyjából az ő szöges ellentéte, ez pedig roppant mód tudta szórakoztatni. Mostanra már könnyen vette át Radúz vidámságát, ő is szórakozott és játszott, ha az kellett, ez pedig nagyon jót tett neki.
- Áh, nem merem... Még sosem énekeltem - felelte félszegen mosolyogva. Tényleg nem próbálkozott még ilyennel, talán ha utoljára gyerekkorában valamikor, de azóta se módja se kedve nem volt énekelni, hát most félt, hogy hülyét csinál magából. Inkább csak a dallamot figyelte és hogy mennyire csodálatosan hangzik együtt a két hangszer és közben igyekezett egyre többet kihozni magából, hogy még jobb legyen.
De aztán meg kellett állnia és mikor Radúz aggódva kérdezett felőle, akkor megrázta a fejét.
- Nem vízhiány - mondta. - A sör! - ismerte fel, hogy mi lehetett a probléma. Mint a családjában oly sokan, pont annyira nem bírta ő sem az alkoholt, ami esetében azt jelentette, hogy már egy egészen kevés is megszédítette. Ezt ékesen bizonyította az is, hogy mikor legutóbb rumos kakaót kapott a bátyjától, akkor az is pillanatok alatt beütött, pedig egészen biztosan nem leitatni akarta.
Szerencsére a másik viszont nem tiltakozott és szívesen zenélt neki, noha amint elkezdte Jared szeme kerekre tágult és úgy bámult rá. Ez a hang tényleg Radúzból jön ki? Hihetetlen, az a női hang elképesztő volt. A szám végéig csak teljes csöndben ült és figyelt egyik ámulatból a másikba esve, de a zene tetszett neki, úgyhogy a keze és a lábfeje ütötte közben az ütemet. Teljesen hihetetlen volt számára, hogy valaki így tud játszani a dallamokkal és ha ez nem lenne elég akkor még a saját énekhangjával is. Mikor aztán vége lett, akkor mert csak megszólalni.
- Ez hogy csináltad? - kérdezte ragyogó arccal. Nagyon tetszett neki, hogy a másik ilyesmit is tud, bár azt sejtette, hogy valószínűleg ez is a melodimágiája része lehet, tehát olyasmi, amire sajnos őt nem fogja tudni megtanítani.  
- Mutass még valamit, más is tudsz utánozni? - kérdezte csillogó szemekkel.
Utoljára módosította:Jared S. Nightingale, 2015. augusztus 24. 18:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kovács Kata Flóra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 110
Írta: 2015. augusztus 20. 22:53 | Link
Radúz
Ruha | Aug. 20

Dinnye! A szőke imádja a gyümölcsöt, méghozzá az ilyeneket, amiket nem lehet egész évben kapni, csak az egyik időszakában. Azaz a kedvencei közé tartozik, a megy, a narancs, az ananász és a dinnye. Minél több van belőle, annál jobb, főleg, ha olyan édes, mint a méz. Régebben sokszor csinálták azt a bátyjával, hogy, ha elfogyott a dinnye, akkor elkérték a héját és nyaralások alkalmával a tavakban vízre engedték. Csináltak hozzá vitorlát, meg a régi Barbiekat is beletették, de nem ment centiket sem a hajó, rögtön elsüllyedt. Ez valami fizikai dolog lehet.
Amint elolvasta, hogy lehet jönni, dinnyézni, nem gondolkozott sokat, inkább keresett valakit, akivel jól lakhat a nyalánkságokból, de senki nem jött. Úgy tűnik, a többiek rontani szeretik fogaikat a sok édességgel, vagy nem szeretik a dinnyét, de ez nem vette el a kedvét. Majd egyedül megeszi a hatalmas adagokat, vagy megkéri a vadőrt, hogy ebédeljen vele. Ugyanis a lány ebéd előtt pár perccel veszi észre a kiírást, és neki megfelel ez ebédre. Sietve szedi a lépteit, mintha valamiről lemaradna. Az ajtó elé lépve kifújja magát. Nem szereti a futást és nem is neki való, ezt a tevékenységet meghagyja a sportolóknak. A nagy faajtón megpróbál kopogni, viszont ez inkább hangzik az ajtó vizsgálatának, mert az ilyen vastag ajtókon nem hallatszik semmi. Lehet, hogy a vadőr nem is hallotta, esetleg éppen a kastélyban ebédel a többiekkel. A lány leül az ajtó elé, várva, hogy valaki jöjjön és ehessen vele a gyümölcsökből. Egy táborost dalt dúdol közben, ezzel hátha jobban telik az idő és elnyomja a hasa korgását. Nem kicsit éhes a lány, ma még alig evett egy keveset.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz *-* | Lincsivel
Bujdosó Nándor
INAKTÍV


"Hajasbaba bácsi"
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 98
Írta: 2015. augusztus 22. 00:01 | Link

Az idegen hirtelen csattant fel, Nándi pedig csak utánozni tudta a védekező mozdulatát.
- Jó, jó, jó, megértettem - emelte fel a kezeit. Hú. Érzékeny téma. Igen, tuti erről volt szó. Semmiképp sem arról, hogy Nándor paranoiája kezdett már a srác agyára menni. A-a.
- Én még nem próbáltam ki, de szerintem ebben kiegyezhetünk - bólintott a férfi. Festéket ugyan kóstolt már az ELME falairól, de általában bőven azelőtt megállították az ápolók, hogy a téglákig jutott volna. Nem, ebbe Nándi igazából most nem akart belegondolni. Volt valami fontosabb dolog, amiről beszélni akart az előtte állóval, nem? Hmmm... Áh, megvan. Az előbb jött rá, hogy az idegen egy "házba" járt Annával.
- Sz-szerető? - habogott. Azt csak remélni tudta, hogy Anna felkeresése ennyi év után nem minősült "zaklatásnak". Abban viszont biztos volt, hogy a lánya nem volt a szeretője. A srác szavaitól kezdett egyre inkább kétségbeesni. Egy pillanatra sem jutott eszébe poénnak venni őket. Miért poénkodna ilyesmivel bárki is? A pedofília nem tréfa, az unikornisvadászat meg főleg nem.
- Mi ütött beléd, ember? - hátrált egy lépést. - Látod, most már elismerem, hogy ember vagy. Ez... ettől most jobb?
Tanácstalanul méregette a fickót. Mindkét vád teljesen megalapozatlan volt. Mondjuk a múltkor Anna is azt hitte, hogy azért hívta a játszótérre... Vajon a haj a hibás? Lehet le kéne vágnia belőle. Tényleg, nem is olyan rossz ötlet.
- Egyébként is, Anna a lányom - kanyarodott vissza a témához. - Mondjuk te lehet úgy tudod, árvaházi gyerek. De attól még én vagyok az apja, érted.
Nándi nem volt benne biztos, hogy a másik értette a helyzetet. Sőt, abban sem volt biztos, hogy ő értette a helyzetet. Jelenleg a világon semmiben sem volt biztos azon kívül, hogy Anna nem volt a szeretője.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2015. augusztus 23. 11:21 | Link
Katica

Radúz dinnyemániája egyáltalán nem újkeletű - világéletében rajongott érte, talán mert ha a magyar rokonokhoz látogattak, akkor minden nyáron ez volt a legfinomabb dolog, amiből gyomorrontásig habzsolta magát (a szilvás gombóc, gesztenyepüré, somlói galuska szentháromságával kiegészítve). Épp ezért határozta el, amikor ide költözött és felfedezte a jó karban lévő veteményest, hogy kiegészíti még egy darabkával, ahol dinnyést hoz létre (mint más gyümölcsöst), amit úgy fog gondozni, mint a szeme fényét. Ez az év igazából még kapóra is jött - alig maradt diák, aki esetleg vandálkodásra adta volna a fejét, az erdei népeket tudta, hogy tartsa távol és ideje is maradt bőven, hogy tutujgassa kedvenc kis zöldségeit, na meg a melegben gyönyörűen is fejlődtek. Talán kicsit túlságosan is.
Épp azzal foglalatoskodik, hogy megpróbálja kipecázni egyet az ormótlan jószágokból, amik most épp az előzőleg kisikált fürdőkádban terpeszkednek - jégkockákat bűvölt a vízbe, hogy ebben a hőségben üdítő legyen, azonban azzal nem számolt, hogy ennyire nehéz lesz kinavigálni. Miközben ő dinnyelogisztikázott, vért izzadva piszkálva kifelé a kiszemelt egyedet, kopogást hallott és Radúz koncentrációját ismerve könnyen megjósolható következménye lett ennek az aprócska, zavaró tényezőnek - mint a gazdája elé rohanó kutya, úgy csapott fel a jókedve, mert hát látogatólátogatólátogató, ami viszont azt jelentette, hogy a nagy nehezen kiemelt dinnye óriási loccsanással érkezett vissza a vízzel telt fürdőkádba és Archimédesz törvényének megfelelően kisebb tsunamit idézett elő. A hideg zuhany eléri, hogy némi pislogás után átértékelje a dolgokat és újratervezze ezt az egészet, egy pálcaintéssel feltörölve a csempéről a vizet, mielőtt - átmenetileg - feladná hadállását.
Kicsivel később nyílt az ajtó és megjelent benne a vadőr, aki úgy festett, mintha a bejárathoz menet átvágott volna egy kisebb tavon - lent csuromvíz, fent csontszáraz, de egyébként pont olyan barátságos, mint egy medencéből előcaplató új-funlandi.*
- Szia! Dinnyézni jöttél! Ugyeugyeugye?-*Már az ismeretlen mellett guggolt, mancsát kezét nyújtva (bár őnála sosem lehet tudni), hogy a hölgyre való tekintettel csak féladag lendülettel rázza meg - ugyan honnan is tudhatná, hogy az illem valójában azt diktálja, várja meg, míg a lány ajánlja ezt fel?*
- Radúz vagyok. Gyere csak be, elkélne kicsit a segítséged.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2015. augusztus 23. 23:25 | Link
Rys

Radúz előző életében alighanem valamilyen terápiás állatka lehetett - ennek sok jelzőjét igazából mindezidáig sem sikerült levedlenie, úgyhogy szokszor már-már kísértetiesen hasonlított egy nagy, göndör szőrű utcamix korcsra, amelyik túláradó boldogsággal üdvözöl minden embert, aki hajlandó kicsit is megsimogatni, aztán ha kiugrálta magát, betúrja magát melléjük és nem tágít, amíg meg nem kapja a neki járó simifejadagot.*
- Csak nyugodtan! Egy csomó embernek nincs hangja, mégis jó a zenéje!-*Vágta rá, mert néhány egyébként híres énekesnek tagadhatatlanul nem sok hanggal bírt, de az egyénisége, mondanivalója, dallamai és karizmája mégis lehetővé tette, hogy karriert fussanak be és maradandót alkothassanak. Egyébként is, ez az ideális lehetőség elkezdeni! A csókák már így is tök izgatottak, roppantul élvezik ezt a kis műsort.
A másik magyarázatát hallva egy kicsit pislog, aztán megvilágosodik.
- Ó!-*Mármint tényleg. Ő erre nem gondolt. Mindig elfelejti, hogy vannak, akik ilyen kicsitől is spiccesek, főleg, hogy Jarednek olyan kis nehezen meghatározható korú az arca - koravén! Ezt a szót kereste. Nem is igazán az arc, az olyan kis bájos, főleg mosolygósan, bár kissé karikásak a szemei, hanem a tekintete. Mindig az az érzése, hogy egy komoly, apró felnőttel beszélget, de ez még nem állítja meg, ha épp elkapja a szottyongathatnék, mint most.*- Hozok szörpöt!-*Jelenti be, amikor elengedi, kitrappolva a konyhába meg vissza, egy adag sörtelen limonádéval.
Radúznak a zene olyan volt, mint kiskutyának a csont - ha eldobták, gondolkodás nélkül elrohant utána és tulajdonképpen legédesebb álmából felverve is azonnal beleegyezett volna egy kis hirtelen felindulásból elkövetett jammelésbe.
- Hát, kis melodimágia meg sok gyakorlás. Valszeg nem láttál még ilyet, de van egy csomó ember, akik hihetetlen jó hangutánzók, hozzájuk képest én már csalok. Viszont enélkül nem tudnék rendesen bestianyelveket beszélni.-*Lelkesen magyaráz, mert ez az egyik kedvenc képessége, a kezdetektől fogva nagyon élvezte, hogy ugrathatja vele az embereket és persze ez tette lehetővé, hogy társalogjon az emberi szót nem ismerő lényekkel. Persze, kellett ehhez még egy adag gátlástalanság is, hogy tényleg bármit teljes természetességgel tűzzön a repertoárjára, amit meg is tett - ugyanolyan szívesen énekelt Tina Turnert, mint Beatlest, pedig azért van hangyányi eltérés a kettő közt.*
- Hmm, mit szeretnél hallani?-*Kérdez vissza, mert lehetőségeinek tárháza szinte végtelen, nem is tudna hirtelen dönteni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. augusztus 24. 18:36 | Link


Radúz kapcsolt, és a sörtől szédelgős Jared egy pillanat múlva már az ölelésében találta magát. Pislogott egy párat, óvatosan meglapogatva a srác vállát viszonzásképp, mert már kezdte egészen megszokni az ilyen kitöréseket, de még mindig nem kezelte túl jól sajnos. Igaz, nem is zavarta.
Aztán Radúz már tovább is vágtatott, azzal a felkiáltással, hogy hoz még inni, bár a szörp szó hallatán Jared már reménykedett, hogy ez nem kevert ital lesz, csak valami sima édes finomság. Így is lett, mikor a másik visszaért, akkor egy nagy pohár limonádénak állhatott neki, míg Radúz szórakoztatta.
Méghozzá nem is akárhogyan! Jarednek szinte leesett az álla, ahogy hallgatta őt, egészen belelkesült, teljesen lenyűgözte, hogy mire jó a melodimágia.
- Most nagyon irigyellek a képességedért - jelentette ki ragyogó szemmel nézve a másikra. - Milyen bestianyelveket ismersz? - kérdezte aztán, mert talán ez még annál is jobban megfogta, mint a hangutánzás maga. Mennyire jó lehet már beszélgetni az állatokkal! Azt ő is imádná, naphosszat eldumálna a madarakkal a párkányon vagy a mókussal a fán... Na az igazán neki való szórakozás lenne! De sajnos nem volt melodimágusi képessége, úgyhogy be kellett érnie azzal, hogy Radúz csodás előadását hallgatja és folytatást követel.
- Mentőautó? - dobta be az első dolgot, amit eszébe jutott. Az a szirénázás először nagyon megviselte muglikörnyezetben, de ezzel együtt eléggé meghatározó is volt ahhoz, hogy megragadjon a fülében a hangja. Persze aztán tovább gondolkodott, hogy kicsivel értelmesebb dolgokat is kérjen a másiktól.
- Beszélj úgy, mint én! - kérte, miközben törökülésbe húzta a lábát és a poharát szorongatva figyelte Radúzt. Kicsivel később pedig megint más jutott eszébe. - Valamelyik bestianyelven mondanál nekem valamit? - érdeklődött. - Mondjuk... a madaraidnak szeretném megmondani, hogy nagyon szépek, az mennyire nehéz? Le tudnálak szerinted utánozni? - nézett a párkányon kuporgó tollasakra kíváncsian.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kovács Kata Flóra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 110
Írta: 2015. augusztus 24. 23:01 | Link
Radúz
Ruha | Aug. 20

Hangos kutyaugatás hallatszik a közelről, amit talán azt jelzi, hogy a vadőrbácsi a közelben van. A szőke lány, nem mert belépni engedély nélkül a házba, az nem lenne udvarias. Ha ilyet tenne, és a szülei megtudnák, nem lennének büszkék a lányukra, mert nem így nevelték. De nincs szükség ilyen akciókra, a vadőr kijön, és már szavait intézi a szőkéhez.
- Igenigenigen - válaszolja hasonló stílusban. Aztán eszébe jut, hogy nem köszönt és most biztos bunkónak gondolja a bácsi. Nem szeretné, ha ezek járnának valaki fejében, ha azt a nevet hallja Kovács Kata. Eddig nincs haragosa és most sincs. Utólag pótolja az elmaradott köszönést, bemutatkozással fűszerezve.
- Jó napot! Kata vagyok - fejben hozzáteszi, hogy van kólája, de a férfi furcsán nézhetne rá. Amikor belépett a "szobájába", ami nem az Ő szobája, ezzel a poénnal fogadták és azóta nem tudja kiverni a fejéből.
A bemutatkozás a másik féltől is megtörténik, bár nem látszik Katán, hogy csodálkozna. Még nem hallott ilyen névről, valami egzotikus lehet.
- Ha nem indiszkrét kérdés, megmondaná, hogy honnan ered a neve? - mindig arra nevelték, hogy ha valamire kíváncsi, kérdezze meg, de ne legyen tolakodó. Sok esetben azonban nem tudja, hogy mi számít annak és mi nem. Ez talán nem lehet az, sok ember tesz fel hasonló kérdéseket, és inkább erről beszéljenek, mint az időjárásról.
- Persze szívesen! És mit kellene segíteni? - válaszol mosolyogva, és közelebb lép a férfihez, hogy amiben kell, abban a segítségére lehessen. A ház elég szépen be van rendezve, a lány nem hitte volna, hogy egy vadőr lakása így nézhet ki.
- Mikor ehetünk dinnyét? - mind közül ez a legfontosabb kérdés, amit a lány hasának korgása kísér.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz *-* | Lincsivel
Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2015. augusztus 24. 23:56 | Link
Katica

Dinnyetettestárs! Végre! Erre várt egész nap, amióta kitette - jókora, ákombákom betűivel - a hirdetést, úgyhogy most teljesen felvillanyozódik. Remélhetőleg indukált hiperaktivitása nem fogja perceken belül elüldözni látogatóját.*
- Ó, egy Katica!-*Radúz szemei szabályosan felragyognak - oda meg vissza van ezekért a pici, pöttyös bogárkákért és valamennyi névrokonukat is nagyon kedveli. Szépek meg hasznosak és aranyosak, mindig ott szorgoskodnak a veteményesben. Nem mintha a többi bogarat meg hat-nyolc-százlábút nem szeretné, dehogy - a szitakötők meg hangyalesők, fátyolkák meg minden ilyen izgő-mozgó csúszó-mászó szívesen látott vendég, csupán azokat tessékeli ki a kertjéből, amikből túl sok van. Egy-két fej káposztát szívesen feláldoz, hogy legyen pár pillangója, de mégsem nevelheti ő az összeset, akkor mit fog enni ő meg a gondozásában lévő állatok?
Kata kérdése cseppet sem bántja, sőt, errefelé már egész megszokta, hogy ezt a reakciót váltja ki az emberekből - a családja azon tagjai, akiknek meg magyar a keresztnevük, odahaza Csehországban magyarázzák folyton a bizonyítványukat.*
- Cseh. Mármint szláv. Azt jelenti, vidám.-*Az ilyenre mondják, hogy a neve a végzete, vagy valami ilyesmi. Mindenesetre, találóbbat nem is választhattak neki a szülei, akik valószínűleg puszta jóakaratból adtak neki ilyen pozitív nevet - és mint tudjuk, a pokolba vezető út is azzal van kikövezve. Mármint jóakarattal, bár az sem kizárt, hogy Radúz-féle emberekkel végeztették el a kulimunkát.*
- Amúgy nyugodtan tegezz! Nem eszem embert, meg nem is ásom el őket, csak egy kicsit sok a szőröm.-*Hogy a kettő között mi az összefüggés, örök rejtély, de Radúz roppant meggyőzően adja elő, hogy nem Tarzan és a Hegylakó szerelemgyereke, pusztán kicsit ápolatlan, de barátságos vadember. Ő legfeljebb a yeti szelíd, távoli rokona lehetne.*
- Hát ez az. A dinnyeevéshez kell a segítséged. Beszorult a kádba és egyedül marha nehéz kipiszkálni, úgyhogy remélem, jól megy neked a tárgymozgatás.-*Közben már tessékeli is a hölgyet a fürdőszobája felé, amiben a szivárvány színeiben játszó függöny mögött ott terpeszkednek az emlegetett zöldek, meg néhány kisebb sárga is - voltaképp a Levitát leszámítva valamilyen formában az összes ház képviselteti magát. Szörnyű diszkrimináció, jövőre szereznie kell valahonnan kék dinnyét. Mindenesetre, leguggol a kád mellé, hogy állát tenyerébe támasztva tanulmányozza kicsit a csata állását - az előzőt elvesztette, de a háború még nem dőlt el!*
- Mit szólnál, ha én emelném, te pedig forgatnád?-*Javasolja aztán, úgy ítélve meg, az előzőekben főleg az okozta a sün a ketrecben effektust, hogy egyszerre kellett minden irányba figyelnie. Kata segítségével azonban nem szenvedhet ismét vereséget, soha nem mosná le azt a szégyent, ha még így is kudarcot vallana!
Amennyiben a másik beleegyezik, pálcáját készenlétbe helyezve próbálja összehangolni a dolgokat.*
- Egy-két-há, emelem!-*Jelenti be, mintha épp műtőasztalra kellene átrakniuk egy súlyos beteget, miközben a dinnye enyhén mocorogni kezd - az Eridonos leányzón múlik, hogy úgy igazítsa a nem szerény méretű zöldséget, hogy az ki bírjon evickélni társai közül-alól és Radúz kijuttathassa a szárazföldre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kovács Kata Flóra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 110
Írta: 2015. augusztus 25. 00:19 | Link
Radúz
Ruha | Aug. 20

Végre jöhet a finom dinnye, amit a lány annyira szeret. A férfi nem várat sokáig magára üdvözli is a lányt és ad neki egy aranyos becenevet. Lehet, hogy már hallotta ezt valahonnan, de nem biztos benne. Náluk maximum Katusnak szólították, az ehhez hasonló nevezések nem divatosak ott. A bátyjával találtak ki mindenféle megszólítást, de nekik titkos nyelvük is van, amit akkor használnak, ha az édesanyjuk haragszik rájuk és nem szeretnék, ha rájönne, min törik a fejüket.
A neves kérdés nem sérti meg a férfit, inkább készségesen válaszol. A szőke bólint egyet hallottakra. Nem gondolta volna, hogy onnan származik a név, inkább hitte románnak, vagy horvátnak, bár Csehország sincs túl messze.
- Az én nevem nem tudom mit jelent. Anyáék annyit mondtak, hogy valami szépen hangzót kerestek, a jelentését nem nézték meg - válaszolja. Radúzt lehet, hogy nem érdeklik ezek a dolgok, de az eridonos mindig kimondja, amire gondol. Ezt talán nem kéne, főleg, ha fura alakokkal van körülvéve. Nem mintha a szembenlévő az lenne, leginkább a falusiakban nem kéne annyira bíznia, hogy mindent elárul nekik. Azonban eddig is naiv volt, ezután nehéz lesz levetkőznie ezt a tulajdonságát.
- Nem is gondoltam, hogy ilyet csinál. Elnézést, csinálsz. Csak mindig arra tanítottak, hogy az idősebbekkel tiszteletben kell lenni - neveti el magát a mondottakra, majd magyarázkodik egy sort. Ezt csinálja, ha valami olyat tesz, vagy mond, amit mások kijavítanak.
A férfi tessékeli be a házba, a lány sietősre veszi a lépteit, mert úgy tűnik, fontos dologban kell segítenie, ami nem várhat. Bólogat, hogy megértette a feladatot, majd előveszi a pálcáját és a nagyméretű gyümölcsre szegezi.  Radúz visszaszámol, azonban Kata nem tudja melyik a legmegfelelőbb varázsige, nem volt még ideje gondolkodni. Ez az ötödik éve, amit tanulással tölt, de sosem volt gyors reakciója, ezzel a bátyja mindig kicselezi valamiben. Elkezd kutatni az emlékeiben, hol olvasott olyan bűbájt, amivel kiszedheti onnan a görögdinnyét. Pillanatok múlva beugrik egy varázslat, ami megfelelő. A szőke lány gyorsan elmormogja, hatása pedig nem marad el. A dinnye mozogni kezd, ezt követően pedig sikerül kivenni kádból.
- Segítsek emelni? - kérdezi még mindig a dinnyére emelve a pálcáját. Ha a férfi igennel válaszol, akkor segítségül kap egy "Vingardium Leviosát"-t, ha nem, akkor a szőkeség megvárja, míg leteszi. Szívesen segít bármiben, akár most, akár később, szereti megkönnyíteni az emberek életét.
- És most ehetjük a dinnyét? - csillan fel a szeme, a művelet befejezésekor. Kicsit türelmetlennek tűnhet, de az éhség hajtja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz *-* | Lincsivel
Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2015. augusztus 25. 01:07 | Link
Rys

Jared tulajdonképpen minden alkalommal egy kicsit jobban reagált a hirtelen támadó ölelgethetnékjeire, úgyhogy határozottan fejlődött. Nemkülönben Radúz, aki minden fontos kis információt eltárolt vendégéről, úgy mint a kedvenc édessége, kedvtelései, háziállata, testvére meg még sok-sok apróságot, mint a szeme színét vidáman vagy félmosolyarzenáljának kivételes darabjait. Ő ilyen szertelenül szerette az embereket, néha névtelenül, mindig önmagukért.
- Többnyire madarakat, azokkal kezdtem, könnyen tanulhatóak és utánozhatóak. Állandóan jár a szájuk, néha egyenest fülsiketítő. Aztán az emlősökét, azokkal is jól állok, de a testbeszédes részek miatt lassabb és nehezebb. A hüllőkkel és kétéltűekkel meggyűlik némileg a bajom, kígyóul tudok, de egy gyík már zavarba ejt. Most épp arra gyúrok, hogy ezt a lemaradást behozzam, naponta kijárok a gyakorolni, csak szerintem valamit rosszul csinálok, mert folyton elbújnak, ha társalogni próbálok.-Kesergett egy kicsit, pedig annyira szerette a pici, tarka gyíkocskákat, akik a veteményest körülvevő kerítés kövei közt tanyáztak, gyakran süttetve magukat ágyásai közt, ahol mindig találtak kellemes árnyat és bogarakat is. Lenyűgözték az icipici pikkelyek, helyes, cérnavékony ujjacskák meg az okos, figyelmes kis fejek, de fájdalom, egyelőre egy kukk nem sok, annyit sem tudott velük beszélni.*
- Képzeld, van amúgy madár, ami egy csomó lehetetlen hangot tud utánozni! Autóriasztót, más madarakat, fényképezőgépet meg motorfűrészt...-*Sorolja átszellemült arccal - ennek a kedvéért külön elment dzsungelt járni, hogy láthassa és hallhassa, annyira tetszett neki. Közben eszébe jutott, hogy amúgy nem ez volt a téma, hanem utánzásra kérték, úgyhogy kis torokköszörülést követően teljesítette is Jared kérését, bár kicsit sajnálta, hogy nem tud kellőképpen villogni is, a teljes hatás kedvéért. Utána kortyolt az italából, mert mostanra már jólesett a torkának, de a röpke szünettől eltekintve lelkesen és azonnal folytatta az Eridonos szórakoztatását.*
- Minden vízbe mártott test a súlyából annyit veszt amennyi az általa kiszorított víz súlya.-*Ez valószínűleg a legtudományosabbnak ható dolog, ami közel s távol jövőben elhangzik Radúz szájából, de valami kellően Jaredeset akart a hanghoz csatolni és épp ez jutott elsőre eszébe, úgyhogy csak reméli, hogy nem fog a hallatán kedves vendége belefulladni a bodzaszörpébe, mert az felette sajnálatos lenne. Nem mintha nem lett volna ettől lényegesen magasabb szintű tudás birtokában, csak pont úgy, ahogy az emberek neveit felejtette, úgy hullott ki fejéből a legtöbb terminus technicus is, bár a jelentésükkel és jelentőségükkel tökéletesen tisztában volt - de mégis, hogyan hangzott volna, hogy "az izének a micsodája olyan bigyuszt hogyishívjákol a tudodmi hatására"?
- Hmmm...Ők egymás közt nagyon halkan beszélgetnek, szóval nem könnyű, de sok mindent megértenek angolul, ha nem is nagyon szólalnak meg. Megtanítottam nekik pár hasznos szót, ami kapóra jöhet, ha bajba kerülnek.-*A hollófélék közül sok képes bizonyos mértékig megtanulni beszélni, úgyhogy ezt kihasználva nem is annyira saját mulattatására, mint inkább kedvencei biztonsága érdekében választott kifejezéseket. Szerepelt köztük az "étel", "ital", "kérem", "segítség", "hello", "igen" és "nem", bár nem voltak egyformán ügyesek, úgyhogy volt, amelyik ennél többet szedett magára. Az angolra főként azért esett a választása, mert sokan beszélték, ráadásul ezeket az egyszerű szavakat olyanok is ismerték, akik egyébként nem értették a nyelvet. Ha Jared ragaszkodik hozzá, akkor megmutatja neki a kért mondatot és kíváncsian várja, hogy boldogul vele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2015. augusztus 25. 01:42 | Link
Katica

- A Katica szép név.-*Helyesel, mert csak egyetérteni tud ezzel a választással .*- Csehül jelenthet napocskát is!-* Magyarázza lelkesen, bár a helyieknek valószínűleg nem igazán lenne kedvére a furcsa kiejtésű slunéčko, de ízlések és pofonok. Lehet, hogy Kata sem vágyott szlávból gyorstalpalóra, de Radúz szokás szerint nem veszi észre magát, amíg rá nem szólnak. Akkor persze megjegyzi, ki az, aki nem vágyik véletlenszerű vicces tényekre meg hirtelen eszébe ötlő bölcsességekre, bár az ilyen emberek mellett hajlamos feszengeni.*
- Idősebbel?-*Egy pillanatra csodálkozva néz Katára, majd körbe, mintha azt keresné, kire is gondol, mielőtt leesne neki a tantusz.*- Ja! Hogy én? Ugyan! Anyáék szerint sose nőttem ki a tizennégyet, úgyhogy csak a szakáll teszi. Bár a mentális szakáll valószínűleg nem öregít...vagy mégis?- *Nem, a közelebbi ismerősei valószínűleg egytől-egyig tisztában vannak vele, hogy Arvid kissé gyermeklelkű, vagy legalábbis nem szereti túl komolyan meg felnőttesen venni az olyan dolgokat, amiket nem muszáj. Mert van, amivel nem lehet szórakozni, de minden másból meg annyival jobb játékot csinálni...
Vendége közben engedelmesen követi a harcmezőre és szövetségeseként foglalja el helyét oldalán. Szerencsére nem sietnek, úgyhogy Kata segítsége egyáltalán nem késik el, közös erővel kiszabadítják álmaik édességét jeges börtönéből, bár amint kint van a kádból, a vadőr már egyedül is boldogul ormótlan teremtményével.*
- Á, az megy, csak a kiszedéssel volt gond. Nem akartam lekicsinyíteni, mert mindig attól tartok, hogy akkor veszít az ízéből.-*Ez valószínűleg nem így működik, de Radúz sosem szokott hozzá teljesen az ilyen tértrükközős varázslatokhoz, nem értette, hogyan zsugorodhatnak a tárgyak meg hogyan működnek a belül palota méretű szekrények és inkább nem is feszegette ezeket a titkokat. Közben a dinnyét a konyhába lebegtette, az asztalra helyezve, ami panaszosan megnyekken a súly alatt.*
- Vegyél kanalat, amíg én felvágom!-*Javasolta a vadőr, a szárító felé intve, majd egy nem szerény méretű kést ragadott fel a pultról - kisebbel valószínűleg esélye sem lett volna felszelni a dinnyét - hogy roppant teátrális mozdulattal le is döfje a zöldséget. Ahogy nekilátott, hogy félbe vágja, a héj jóízűen recsegett és kicsit meg is hasadt, annak jeleként, hogy finom érett a belseje. Amikor végre láthatóvá vált a bele, érett, mosolygóspiros hús kellette magát, sok pici fekete magocskával, olyan édes illattal, hogy menten összefutott a nyál a szájában.*
- Jó étvágyat!-*Konferálta fel minden további nélkül Radúz a dinnyét, az egyik kanalat elvéve a lánytól, nekifogott az evésnek, egyszerűen falatnyi darabokat kanyarítva magának. Jólesően beleborzongott a hidegségbe, de ebben a nyári kánikulában jobban esett, mint bármilyen fagylalt meg jégkrém, úgyhogy buzgón lapátolta befelé.*
- Hogy ízlik?-*Pislogott aztán Katára, két kanál közt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. augusztus 25. 21:13 | Link


Ámulva hallgatta Radúz felsorolását, sosem hitte volna, hogy lehetséges ilyen módon beszélgetni az állatokkal, de úgy tűnt, hogy a másik nem viccelt.
- Hihetetlen... - kerekedett el a szeme egy pillanatra, mikor Radúz megemlítette a madarat, ami mindenféle hangot képes utánozni. Ilyen pillanatokban mindig rátört az érzés, hogy mennyire keveset is ismer a világból, és hogy mennyire szeretne még sok-sok mindent tanulni. Ennek a gondolatnak szokott az lenni a vége, hogy beveszi magát pár napra a könyvtárba és csupa olyasmit olvas el, ami addig nem került a kezébe. De aztán hamar továbblépett, és mindenféle hangok kiadására kérte vendéglátóját. Radúz készségesen teljesítette is, kezdve a mentőautóval, ami roppantul szórakoztatta Jaredet, egészen addig, hogy az ő hangján szólalt meg.
- Egek, én így beszélek? - nevetett fel, előbb a hangon aztán a mondanivalón átalkodva meg. Nehezen fékezte csak meg a röhögést, ami kitört belőle, mikor belegondolt, hogy igen, tulajdonképpen Radúz most elég jól parodizálta, de aztán nagy nehezen sikerült, és még a limonádé sem csepegett ki a kezében tartott pohárból a zötyögéstől, amit hatalmas sikernek könyvelt el.
Mikor már kicsit lecsillapodott, akkor megint mást kérdezett, Radúz pedig magyarázott egy kicsit arról, hogyan is kommunikálnak a csókái.
- Nem baj, azért szeretném megpróbálni madár módra - felelte, aztán ha a másik megmutatta, hogy hogyan kell a hangokat kiadni, akkor megpróbálta leutánozni. Ő is érezte, hogy katasztrofálisan sikerült, a madarak is egy pillanat alatt mély csöndbe burkolóztak, úgyhogy nekifutott még egyszer. Ez már nagy tetszést aratott a csókák körében, bár Jarednek az volt az érzése, hogy most nemes egyszerűséggel körbenevették.
- Oké, mit mondtam nekik? - nézett a házigazdára miközben ő is vigyorgott a helyzeten. Úgy tűnik, ez nem neki való, pedig tényleg lenyűgözte őt Radúz képessége.
Közben lassan elfogyott a limonádé is a kezéből, ráadásul odakint is elkezdett lefelé menni a nap, úgyhogy elgondolkodott, hogy talán lassan vissza kellene mennie a kastélyba, de mindig nehezen szabadult el innen, mert annyira kellemes hangulata volt a kis házikónak. Nyújtózott hát egyet, közben pedig a pillantása egy még szabad falfelületre esett, hirtelen ötletet adva neki.
- Felfesthetném oda a csókáid - javasolta, mutatva, hogy hova is szánná. - Már ha hajlandóak a kedvemért egy kicsit veszteg maradni, amíg felvázolom az alakjukat - pillantott hátra mosolyogva az említett szárnyasokra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kovács Kata Flóra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 110
Írta: 2015. augusztus 28. 22:32 | Link
Radúz
Ruha | Aug. 20

- Köszönöm! És mostantól napocska leszek - válaszolja vidáman. Végre tud valamit a neve jelentéséről és tetszik is neki. Közben a lánynak elmagyarázza, hogy inkább tegezze, mint magázza. Nem lesz ezzel baj, de először tényleg mindenkinek megadja a tiszteletet a magázással. Mármint, akik tényleg nem korabeli.
- Nem, dehogyis! - válaszolja mosolyogva a lányka. Valami hasonlót mondtak is, csak a naivságával kapcsolatban. Sok olyan dolgot elhisz, amit nem kellene, de, ahogy eddig nevelték nem is csoda. Alig mehetett ki a gyerekekhez játszani, sokat kellett tanulnia, magánórákon résztvennie, illetve csak olyan gyerekekkel barátkozhatott, akivel az édesanyja megengedte. Már azt is csodálja a szőke, hogy a suli "veszélyes" falai közé elengedték.
A dinnyés gondot megoldották, a lány szívesen segített, nem volt számára nehéz feladat. A férfi, míg felvágja a méretes gyümölcsöt, megkér Katát, hogy hozzon evőeszközöket. Nem szeret más holmijai között turkálni, de megkérték és egy bólintással jelzi, hogy szívesen idehozza őket. A konyhaszekrény elé lép, majd tekintetével elkezdi keresni az étkezésre alkalmas eszközöket. Lehet, hogy Radúz számított rá, vagy inkább másra, de elől hagyott kettőt. Tisztának is tűnnek, ezért a lány gyorsan elveszi őket, majd visszaindul az előző helységbe. A dinnye két részben áll, az egyik evőeszközt odanyújtja a másiknak és az ő feléhez lép. Az illatából ítélve finom ebéd lesz, nem bánja meg, hogy kihagyta a kastélybelit.
- Neked is! - válaszolja. Kanalát belemélyíti a gyümölcsbe, majd a szájához emeli. Az édes íz szétárad a szájában, ennél finomabb dinnyét még nem evett. Kanalazza is a tovább.
- Nagyon ízletes - feleli a lenyelt falat után. Már lapátolja is tovább, de nem csak azért jött, hogy egyen, hanem, beszélgetni is egy kicsit. Lehet nehéz lesz, a finom étel miatt, de meg lehet próbálni.
- És mióta vagy a vadőrünk? - kérdezi érdeklődve a lány.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz *-* | Lincsivel
Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2015. augusztus 29. 22:06 | Link
¤ Slunéčko ¤

Ha a lány Napocska, akkor Radúz egy sokwattos égő, legalábbis akkora vigyort villant, mintha fogassal a szájában aludt volna. Akármilyen hegylakós is a külleme, ártalmatlan (bár néha kicsit veszélyesen jó kedélyű) fickó, aki szakállal vagy anélkül szertelen gyermek az idő nagyobbik részében.
Azért kanalat keresni egy konyhában fényévekre áll egy házkutatástól, meg legrosszabb esetben mibe is futhatott volna Kata? Pár barátságos, bár roppant álmos denevérbe, esetleg az állandóan nyitott ablak miatt egy rozsdafarkú-fészekbe, illetve a kredenc alatt lakott egy tücsök, akit hiába lakoltatott ki rendszeresen, mindig visszajött. Végül feladta és inkább kitett neki esténként egy-egy karika répát vagy almát.
Ahogy letelepedtek a székekre a tarka, kockás abroszhoz, Radúz türelmetlenül dörzsölte össze a tenyerét, majd kanalat ragadott és belevetette magát. Szükség esetére a kést is készenlétben tartja a tálca mellett (ha még szeletet kellene vágnia vagy lefaragni az üres héjat), amire a két óriási fél dinnyét helyezte, de valószínűleg ha csak az egyik fél felét eszik is meg, akkor is komoly rosszullétbe fog torkollni az este. Egyelőre nem aggódik, majd ha jóllakott, akkor javasol valami alternatív programot, mint zenélés, falpingálás, állatles vagy kint űzhető játék - tulajdonképpen bármit át tudott változtatni labdává, tollassá vagy frizbivé, bár a visszaalakítással már akadtak gondjai, de ha zoknit áldoz be, decemberig ráér pótolni.*
- Remek szezon az idei.-*Bólogat szinte komikus lendülettel, de ízlelőbimbói sikongatnak a gyönyörűségtől, ahogy jókora gombócokat kanyarít magának a dinnyéből és úgy tömi befelé, mintha nyakukon lenne az armageddon. Úgy festenek Katicával, mintha épp versenyt ennének, vadul kanalazva - rejtély, hogyan képes mindkettő tele szájjal is társalogni. Valószínűleg Eridonos szuperképesség lehet. A hősöknek nem kell levegőt venniük.*
- Év elején kezdtem. Csak nem mentem a szigetre, mert nekem az erdőben a helyem.-*Magyarázza, mert valószínűleg nem sokan néznék ki belőle, de a munkáját felelősségteljesen végzi és komolyan veszi, elvégre érző, hús-vér lényeket bíztak a gondjaira. A kastély védelmi mágiájának meghibásodása egyébként is azt jelentette, hogy átmenetileg neki kellett vigyáznia, hogy a környék bestiái ne menjenek a szokottnál messzebbre és neki kellett kiábrándítóbűbájjal is ellátni a nagyobb egyedeket. Persze, mindenkit figyelmeztetett és elterjesztette a hírt, hogy vigyázzanak magukra és szóljanak, ha idegen jár a rengetegben, de nem minden állat állt csak úgy kötélnek.*
- És te? Honnan-merről fújt ide a szél? Mióta vagy itt? Mi a kedvenc édességed? És a kedvenc állatod?-*Radúz lelkesedését a kanállal való hadonászással hangsúlyozza, miközben kicsit úgy fest, mint egy hörcsög, ahogy a dinnyegombócot átmenetileg az egyik pofazacskójában tárolja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2015. augusztus 29. 22:56 | Link
Rys

- Amikor az évekig a pusztában rostokolsz meg úgy élsz, mint én, sokszor csak az állatokkal tudsz beszélgetni.-*Radúz pedig belepusztulna, ha nem járathatná a száját, egyszerűen szétfeszítené a sok mondanivaló - így dagadna-dagadna, kövér, szőrös lufiként emelkedve az égre, aztán egyszercsak pukkanna egyet és vége lenne. Valakivel társalognia kell, szükség esetén még egy gilisztával is hajlandó, azonban ez igen egyoldalú csevej lenne (a legtöbb apró gerinctelen máshogy érzékelte az időt és teret, emiatt nem tudta magát megértetni velük). Mindenesetre, most itt voltak Jared, Sári, Csege meg alkalmi látogatói, úgyhogy nem szűkölködött, ráadásul az ifjú Eridonos remekül szórakozott szirénaimitációján (amihez csókái egyébként lármásan csatlakoztak is).*
- Te tök választékos vagy, meg furt olvasol.-*Magyarázta hadonászva, mert egyáltalán nem bántónak szánta a dolgot, de aztán Jared is elnevette magát, úgyhogy megnyugodhatott.*- Okos vagy és a kísérleteid is nagyon húúúúk. Sose fogom őket érteni, de zseniálisak.-*Radúz erős közepes varázslónak számított - leginkább háztáji mágiában és a hivatásához szükséges varázslatokban ismerte ki magát, minden magasabb szintű mágia, mint a patrónus idézés meg az igézés, teljes ámulattal töltötte el. Sosem bírt volna eleget olvasni vagy gyakorolni, hogy ilyenekre képes legyen, ez már rég világos számára, de valahogy nem is vágyott rá, hiszen tudott mindent, amire szüksége volt. Részéről sokkal jobban örült egy jó dunsztvarázsnak, mint bármi ilyen komplikáltnak és ha szemére is vetették egyszerűségét, csak a vállát vonogatta.
Az Eridonos kitartott az ötlete mellett, úgyhogy megmutatta neki az egyszerű kis mondatot, de ami elsőre zagyva hangzavar volt, az második próbára teljesen eltorzult, ő pedig érezte, hogy nem lesz képes uralkodni az arcizmain és ahogy a csókák hangos derűre fakadtak, belőle is kirobbant a kacagás.*
- Hogy kukoricával van bélelve a fejed?-*Radúz a nevetéstől nem lehetett benne biztos, hogy jól értette az egészet, de a madarak reakciója nagyjából ugyanaz volt, mint az övé, főleg, hogy hallották előzőleg, minek is kellett volna a mondatnak lennie. Jared következő javaslatára viszont egyenest felragyogott az arca.*
- Fú, az nagyon király lenne! Eszméletlen jó, de tényleg!-*Annyira tetszett neki az ötlet, hogy tolmácsolta a csókáknak is, akik azonnal és lelkesen egyetértettek. Rokonszenvüket kifejezendő, megszállták Jared vállait, bár lökdösődve fértek csak el - valaki mindig kiszorult, ahányszor az ötödik is megpróbált felülni. Végül Ksora - a fehér - megunta a tolongást és megpróbált a szőke fejére ülni, itt viszont Radúz közbelépett (tapasztalatból tudta, mennyire kellemes, amikor egy madár mind a nyolc karmával próbál megkapaszkodni a skalpodban).*
- Nem tud titeket lerajzolni, ha rajta ültök!-*Pörölt védenceivel, bár bárki más fülének csak halk, furcsa ki cseffegésnek hangzott az egész. Mindenesetre, a madarak lekászálódtak az Eridonosról és kissé tanácstalanul tébláboltak.*
- Szerintem mondd meg, hova irányítsam őket. Remélem, tudod, mire vállalkoztál, ez mind olyan, mint a higany...-*Figyelmeztette a szőkét, miközben felemelkedett, hogy terelgethesse tollas barátait.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. augusztus 30. 00:02 | Link


Radúz magyarázatát hallva már csak csendesen nevetett, addigra sikerült úrrá lennie a röhögőgörcsön, viszont a megállapítás második felére kicsit megrázta a fejét.
- Csak azért gondolod így, mert nem láttad még, hogy a bátyám hogyan dolgozik. Ő sokkal jobb bűbájok terén, mint én, és ügyesebben is oldja meg, ha valami fennakadás van egy találmányunkkal - mesélte, de a hangjában nem irigység vagy bármi hasonló csendült, hanem büszkeség. Mert ő bizony büszke volt az okos bátyjára, aki erős és bátor, remekül varázsol és még kedves is. - De én úgyis jobban szeretem a dizájnt csinálni. Meg kísérleti nyúl lenni - vigyorodott el újra.
Ez után viszont a fiú a csókáknak próbált kedveskedni, méghozzá a saját nyelvükön, de teljesen mellélőtt. Miután Radúz nagyjából megsaccolta, hogy mégis mit mondhatott a madaraknak, ő is becsatlakozott a közös nevetésbe. Nem bánta, hogy rajta mulatnak, ebben végképp nem volt semmi bántó, ő pedig nagyon élvezte, hogy egyáltalán megpróbálhatott így kommunikálni. Mindig is szimpatikusak voltak neki a madarak, akikkel itt a vadőrlakban ismerkedett meg, mert vidámnak tűntek, be nem állt a csőrük és egyébként is kedves kis lények benyomását keltették benne.
Ezért is ajánlotta fel, hogy lerajzolná őket. Úgy tűnt, a madarak nagyon örültek a lehetőségnek, Jared teljesen meglepődött, mikor hirtelen mind felé kezdtek repülni, de örült a közvetlenségüknek és jót nevetett a tolakodáson, amit levágtak. Ma egyébként is rengeteget nevetett, jó délután volt ez, egészen ellazult. Végül Radúz kérésének eleget téve szétnézett, hogy mégis hova ülhetnének a madarak, hogy jól lássa őket, aztán meglátta, hogy a kályha csövén van egy kis kiszögellés.
- Ide leülhet majd mindig, aki aktuálisan sorra kerül - mutatott rá a helyre. - Nem baj amúgy, ha mocorognak, csak gyorsan felvázolom őket, a színezéshez meg nem kell nyugodtan maradni - tette még hozzá, miközben elindult, hogy elővegye a festékeket. Már nem volt annyira megilletődve, mint első alkalommal, nem érezte, hogy turkálna, vagy valami, hiszen pontosan tudta, hogy hova kell nyúlnia azért, amit szeretne.
Aztán ha megvolt minden, akkor visszasétált a falhoz és röviden felskiccelt egy faágat, mert azt tervezte, hogy majd úgy festi fel a csókákat, mintha azon ülnének.
- Kezdhetjük is, ki lesz az első? - érdeklődött a madarak felé fordulva. - Aki nincs soron éppen, az leülhet a vállamra jobb oldalt, hogy nézze, nem zavar - tette még hozzá, mielőtt nekiállt volna festeni.
Viszonylag gyorsan haladt, legalábbis a körvonalak hamar letisztázódtak a falon, utána viszont a kifestéssel jócskán elpiszmogott. Nem sietett sehova, élvezte az ilyen alkotótevékenységet, meg egyébként is remekül érezte magát, úgyhogy szépen, egyesével kiemelte a csillogást is a madarak tollán, egészen aprólékos munkát végezve. Nem is állt meg, míg be nem fejezte.
- Fuh... elfáradtam - jelentette ki, miközben elhátrált a faltól, hogy távolabbról is megnézze az eredményt. - Hogy tetszik? - kérdezte végül, nem csak Radúztól, hanem a csókáktól is egyben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2015. augusztus 30. 00:48 | Link
Rys

- Szerintem ez olyan, mint a sokszoros életfogytiglan. Lehet, hogy őt jobban nem érteném egyáltalán, de nehéz jobban csodálni, amit jobban nem értesz.-*A gondolatmeneteitől a Levitások alighanem a hajukat tépnék kétségbeesésükben, valahol Kafkalandben amúgy volt értelme meg logikája ennek az egésznek. Nem túl érthető meg nem túl józan, de volt. Köznyelvre lefordítva - nullával nem lehet szorozni. Vagyis de, csak nulla lesz belőle.*
- A nyulaknak jó.-*Közölte bátran Radúz, gondoljon bármire is.
Ó, ez a nevetés bármit megért. De komolyan, ha egy dolgot megtaníthatott volna mindenkinek, az a nevetés lett volna, az ilyen szívből jövő, őszinte, felszabadító kacagás, hátha akkor kevesebb nyűg és nyavalya és gond lenne a világban. Sértődés, gőg, harácsolás meg áskálódás helyett nevetnének az emberek és nem akarnának, csak vízipisztolyokat... Tudta, hogy teljesen irreális ábránd, de jólesett eljátszani a gondolattal. Meg amúgy is, Jared cuki. Ezt a cukiságot meg kell osztani másokkal is.*
- Okké. Te tudod.-*Hagyta rá, mert ehhez ő nem értett, ő csak ilyen kicsi, de cuki állatkákat tudott skiccelni, sokkal jobban ment neki a faragás. Meg is fogadta magában, hogy ha eszébe jut valami igazán jó, akkor megcsinálja fából Jarednek a képeiért cserébe, mert oda volt meg vissza az általa dekorált faldarabokért. Míg ezen töprengett, a srác elővette a kellékeket, ő meg hozott egy kényelmes ülőpárnát.*
- Fordítok.-*Jelentette be, aztán szépen kiosztotta az instrukciókat az izgága állatoknak, nem bízva a véletlenre a sorrendet, hanem szépen megszabva, hogy elkerülje a felesleges huzavonát. Abba már nem szólt bele, nézni akarják-e ők is, ahogy a szőke rajzol, de azért ismerte annyira barátait, hogy inkább elejét vegye az ilyen civódásnak. Az első modell helyet foglalt a kályhán, míg a többiek jórészt az Eridonos köré sereglettek, lelkesen cseverészve egymás közt, amíg a vadőr el nem indította a gramofont.
Guggolt Jared mellett és úgy figyelte minden mozdulatát, mintha a világ legérdekfeszítőbb filmjét vetítette volna éppen kis szobája falára. Időnként felpattant és elrohant, hogy zenét tegyen be, de egyébként úgy ült ott, mint egy kutyakölyök, csillogó szemekkel bámulva, ahogy a vonalakból madarak lettek - még a söréről is megfeledkezett, ami nála nagy szó.
A fiú iszonyat aprólékosan dolgozott, nem is csodálta, hogy elgémberedett, mire végzett, de annyira élvezte ezt az egészet, hogy örömében felkapta, hogy megszottyongathassa.*
- Imádom. Legszívesebben össze-vissza taperolnám.-*Már ha ez nem azzal járna, hogy Jared harmatfriss művét absztrakt festménnyé alakítja, amely roppantul hasonlítana egy két hónapja mosatlan bögrében tenyésző penészerdő képére, felülnézetből. Amint megszárad a festék, végig fogja tapogatni, hogy minden kis rücskével megbarátkozzon.*
- Ő itt Shedir, ő Caph, amaz Navi, a tarka Segin, a fehér pedig Ksora.-*Mutogatta aztán végig, bár hogy a három normál színezetű csókát hogyan különböztette meg, valószínűleg rejtély maradt - néha hajlamos volt megfeledkezni arról, hogy nem mindenki látja ugyanazt, mint ő, ha végignéz ezek a kis kompánián.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. augusztus 30. 13:32 | Link


Radúz készségesen segített neki eligazítani a madarakat, akik most a modelljei voltak, úgyhogy igazán nem volt nehéz dolga. Tetszett neki az áramvonalas forma, ami jellemezte ezeket a kis lényeket, könnyű volt felvázolni őket, még ha igaza is volt a házigazdának, és nehezen maradtak nyugton.
Mikor végzett, akkor elégedetten szemlélte meg művét. Úgy érezte, hogy jól sikerült, falra festeni pedig amúgy is egy külön élmény volt, úgyhogy kifejezetten örült neki, mikor volt rá lehetősége. Sosem gondolt bele, de olyankor tudott mindig a leginkább ellazulni, mikor valamilyen művészeti tevékenységet végzett, zenélt vagy rajzolt, mert ilyenkor nem gondolt semmire, csak őszintén beleadta a lelkét is abba, amit csinált. Kis időre, de eltűnt a görcsös fegyelem és átadta a helyét annak a kedves lénynek, aki egyébként képes lenne végigvigyorogni egy egész délutánt.
- Héé, tegyél le! - nevetett fel, mikor már megint felkapták. Egy ideje már nem tiltakozott az ilyesmi ellen úgy istenigazából, mert kezdte megszokni, hogy Radúz folyton hasonló dolgokat csinál. Valahol lenyűgözte a közvetlensége.
- Hát azt egyelőre még ne csináld - felelte mosolyogva, miközben összeszedte az ecseteket és nekiállt feltakarítani a maszatot, amit a földön művelt. - De nagyon örülök neki, hogy ennyire tetszik - nézett a másikra, miközben az felsorolta a madarakat.
- És nektek hogy tetszik? - fordult aztán hátra a tollasakhoz, barátságosan nyújtva ki a karját, hogy ráülhessenek, ha akarnak, amíg megnézik a festményt. Utána vissza is röppentek a helyükre, de Jared úgy érezte, hogy elégedettek, úgyhogy tényleg se sem lehetett volna vakarni a vigyort az arcáról.
Miután elpakolt, nyújtózott egy nagyot és kinézett az ablakon.
- Viszont most már indulom kellene - mondta, miközben elindult a hegedűjéért. - A kottát itt hagyom, hátha játsszuk még máskor is - mondta. - Köszönök mindent és jó éjszakát! - mosolygott még Radúzra, mielőtt elindult volna a kastélyba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szentmihályi Norbert Dávid
INAKTÍV


#FiftyShadesOfNorbi
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 547
Írta: 2015. szeptember 16. 19:14 | Link
Nándikornis

Néha az emberi hülyeség megüti Norbit. Tudod, egyszerűen csak pofán csapja, mintha nem lenne egyértelmű, hogy eddig is ott volt az orra előtt. Ilyenkor jön, üt és távozik. Ez a legrosszabb. Nándi miatt is ilyesmi történhet, hiszen milyen nyelven kéne még elmondania, hogy ember? Esetleg üzbégül?!
- Én állítólag kisebb koromban nyaltam a falat – ezt talán nem kellett volna megosztania. A férfi talán azt hiheti, hogy falfétise van, ami nem igaz, csak valószínűleg mészhiányos volt. Mondjuk ennyi erővel mehetett is volna, minek annyit mászni meg feküdni… De ne tereljük messzire a szót, épp van egy helyzet, a dráma első felvonása a konfliktus. Itt bontakozik ki az, ami az elkövetkezendő időszakban még várható. Sékszpír se írt még ilyet gyerekek, amilyet ezek fognak alkotni. Tehát a lényeg annyi, hogy Norbi meggyanúsítja az örömapát, hogy valójában nem apa, hanem szerető, ami egyből több bonyodalmat is felvet. Kezdjük azzal, hogy Nándi elfelejt beszélni és helyette dadog. És ez még csak az első, hejhó!
- Ne is tagadd! – még mutatóujjával is tesz pár fenyegető mozdulatot, pusztán a hatás kedvéért. Megvédi ő a csapattársát, ohó, de meg ám! Azt ne higgye itt valaki, hogy csak úgy felszedheti Annát! Na persze ebbe nincs különösebb beleszólása, de ha már lesz valaki, az ne egy fenéktájék helyett állra növesztett farokbajusszal rendelkező egyed legyen. Még akkor sem, ha amúgy jó arc – ne haragudj Nándi, szeretünk, de le kellett szögeznünk a tényeket.
- Ne próbáld terelni a témát, te gaz s csalárd férfiember! – direkt veszi drámaira a figurát, ami már inkább tragikomédiába illő. Két ember nem lehet ennyire hülye és lássunk csodát, immáron bizonyított tény, hogy de, igen. Nem is tudok mit hozzáfűzni, egyszerűen csak úristen. A helyzet csak akkor lesz véglegesen romlott és katasztrofális, mikor megérkezik a vallomás. A lány a lánya. Mármint érted, úgy a lánya, hogy miatta, vagy belőle van. Illetve hát… Jó, nem ragozom, de Norbi számára jelenleg felér egy kínai mondattal az előző. Majdnem szó szerint ejti le az állát a lombosba ott alul, alig jut szóhoz. Úgy tűnik, be kell ruháznia egy újabb szótárra.
- Miért nem ezzel kezdted? – na tessék, és ezek után még a szerencsétlen férfi a hibás, Nándikornis. Nándi, az unikornis. Elképesztő helyzet emberek, a tudósítás egyre fenomenálisabb, a közönség tombol! Akarom mondani… Mi lesz itt még?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kovács Kata Flóra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 110
Írta: 2015. szeptember 18. 19:49 | Link
Radúz
Ruha | Aug. 20 | Zene

A dinnyét sikerül épségben megmenteni a kád szorításából és kezdődhet a lakoma. Ránézésre is ínycsiklandozónak tűnik a gyümölcs, de megkóstolva kétség sem fér hozzá, hogy megérte ide jönni az ebédlő helyett. Talán a férfi nem pont ezt választotta volna, de nem mondott nemet mikor a szőke megjelent és a dinnyéről érdeklődött.
Ebéd közben a lány beszélgetést kezdeményez, amit a férfi nem utasít vissza, készséggel válaszol. Bólint a válaszra, majd Ő is beszédre nyitja ajkait.
- Ott én sem voltam, csak az utolsó két napon. Az édesanyám nagyon szigorú, az iskolát is ellenezte az elején. A bátyámat sem engedte még ide, pedig szeretne itt lenni - sóhajt egyet a mondat végére. Győzködik a nőt, de amit a fejébe vesz, azt nehéz megváltoztatni. Pár falattal később hozzá érkeznek érdeklődő kérdések.
- Debrecenben születtem és ott is lakom jelenleg, anyával, a nevelőapámmal, a bátyámmal és a féltesó öcsémmel. Népes család vagyunk, és még szeretnének egy húgot is nekünk - sorol fel mindenkit egyesével, a leendő családtagot sem hagyva ki.
- Negyedik elején jöttem, de már szünetben beköltöztem, mert így Linával többször találkozhatunk. Az édességekkel, illetve az állatokkal kapcsolatban mindet szeretem, kivéve a csúszómászókat. De tőlük fóbiásan félek, a testvéri szeretet okán.
Százlábú a párnán nem vicces. Nagyon nem! Azóta nem szereti az ilyen állatokat a szőkeség, ha meglát egyet, már el is ájul. Semmi allergia, semmi betegség, csak ez, de sok is.
- És te honnan jöttél? Van családod? - kérdezi hátha nem titkos az információ. Általában nem kérdeznek ilyet az emberek, mert egyértelmű számukra a válasz, de Kata nem tud semmit a szemben ülő férfiról és ezt szeretné kijavítani.
- Hol végezte az iskolát? - ha nemrég jött, akkor nem járhatott ide, hacsak nem ment el pár évvel ezelőtt. Közben jóízűen eszi a dinnyét és érdeklődve pillant a férfira.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz *-* | Lincsivel
Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2015. szeptember 24. 19:44 | Link
¤ Slunéčko ¤

- Esetleg eljöhetne körülnézni? Vagy beszélhetne a tanáraiddal?-*Nem igazán tudta, hogy megy ez a látogatókkal, de számára ez lenne a logikus - ha a szülő aggódik, akkor hagy láthassa a saját szemével az intézményt, válthasson szót azokkal, akik a gyermekére vigyázni fognak. Tudja, hogy a mugli szülők hirtelen varázsvilágba való csöppenése sosem könnyű, főleg, ha előtte sosem találkoztak mágiával, akkor kifejezetten rossz vicc hatását is keltheti a meghívó a bagollyal.*
- Mindig is szerettem volna kistesót. Vagy legalább egy lánytestvért.-*Jegyzi meg ábrándozva, egy pillanatig levegőben pihentetve kanalát - természetesen, mivel ő is jórészt már nyugdíjra szánt szórakozás, ahogy előszeretettel nevezi magát, esélye sem lehetett ilyesmire, ráadásul jóideig sokkal inkább az foglalkoztatta, hogyan érvényesüljön nagyobb, erősebb, okosabb, rátermettebb, meg úgy általában véve, sikeresebb bátyjai mellett. Gyerekként leginkább hülyeségeivel tűnt ki, később mágiájával (egyedüli mágus volt a közeli családban), mostanra pedig többé-kevésbé mindenki beletörődött, hogy kissé különc.*
- Ó, ők olyan kis furcsa népek. Kevéssel értek szót, mert olyan picikék.-*Feltételezi, hogy a lány csúszómászók címén az ízeltlábúakra gondol, ahova pókszabásúak, rovarok és jónéhány rokonuk tartozik. Radúz mondjuk inkább csak érdekesnek, semmint félelmetesnek tartja őket, de ő ugye ismeri a legtöbbet és tudja, hogy nincs mitől tartania - alig akad errefelé olyasmi, ami tényleg veszélyes lehetne, ahhoz többnyire melegebb klíma szükségeltetik.
- Csehországból, Valmezből származom. Vagyis Valašské Meziříčí a teljes neve, de ezt errefelé leginkább káromkodásnak vélik.-*Pislog szelíden, mert hiába beszéli a két nyelvet zsenge gyerekkorától, azért érzi ő a különbségeket és semmivel sem lehet jobban kétségbeejteni egy tisztes finnugor nyelvet, mint a szláv mássalhangzó-halmozással és a pompás ř hangzóval.*- A szüleim és a három bátyám, meg az ő családjuk. Egyébként meg van nem-ember családom, ők éppen odakint bogarásznak. De van róluk képem!-*Magyarázza, miközben kezével egyetlen lakószobája felé integet, aminek falát nem egy rajz és festmény borítja, köztük öt csókájának remekbe sikerült miniportréi is. Egyébként rendszeres jelenség, hogy Radúznak a legáltalánosabb kérdésekre vannak a legfurább válaszai, ami részben a picit eltérő kultúráknak, nagyrészt viszont meglehetősen rendhagyó életének köszönhető.*
- Öhm... Egy terebélyes puszta kellős közepén?-*Vetette fel, kissé bizonytalanul, mert arrafelé sem utcatáblák, sem GPS nem igazán voltak, szóval a konkrét hely meghatározása kicsit problémás.*- Mármint, Valmezben érettségiztem, de olyan nagyon hivatalos képesítésem nincs. Rezervátumoknak, nemzeti parkoknak dolgoztam, bestiakutatóknak segédkeztem, gyógyítást és pálcás mágiát tanultam különféle emberektől, melodimágiát sámántól, fafaragást saját szakállamra...-*Sorolja, szabad kezének ujjain számolgatva, vajon kihagyott-e valamit. Valószínűleg igen, mert meglehetősen nomád életmódot folytatott ezidáig és kedvelte is. Gyakorlatias, szerény embernek tartotta magát, aki kevéssel is beéri, bár megvoltak a kunyhó előnyei is, hiszen zavartalanul gyűjthette gyógyfüveit, főzhetett, mellette pedig ott voltak a karámok és a veteményese.*
- Ha van kedved, majd körülvezethetlek.-*Ajánlja fel, ha Katát érdekelné birodalmának ezen szeglete - az erdőbe most nem készült, de még akár oda is elkísérheti, ha van megfelelő öltözete.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: « 1 2 ... 8 9 [10] 11 12 ... 22 23 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastélyt körülvevő vidék