36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 ... 13 ... 22 23 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2013. július 9. 00:52 | Link

Kahlil- mm gyakorlati óra

- Jól vagyok. Köszönöm. Remélem azért nem lesz túl veszélyes. Mondjuk már nagyon várom az első próbát, jó lesz végre csinálni valamit. Elég frusztráló a többiekkel  együtt lemenni reggelizni, visszamenni, egész nap ülni a lakrészben... - lelkesen csicsergek a témáról. Közben a férfi végez az itala maradékával és int, hogy haladjunk. Megkerüljük a házat, eloldalazunk a ketrecek között, én pedig kíváncsian kémlelem a terepet, nem tart sokáig felismernem, hogy Rochard egy egész rókacsaládot fektetett ki a földre. A férfire pillantok, aki bele is fog a magyarázatba. Egy bólintással veszem tudomásul az elhangzottakat. Nincs hozzáfűzni valóm semmihez, bár az első feladatom kapcsán azért elfog egy kicsit a félsz, hogy mi van, ha nagyon béna leszek és teljesen felsülök. ~ Legalább ne mondta volna, hogy ennek mennie kellene!~Valahogy még mindig nem sikerült levetkőznöm ezt az időszakos önbizalomhiányt, holott többségében jól megy a tanulás, tehát alaptalan a félelmem.
Minderről azonban gyorsan eltereli a gondolataimat, hogy Kahlil boncolást említ. Mielőtt válaszolnék a kérdésére, ösztönösen a rókákra téved a tekintetem, majd megállapodik a letakart egyeden. Elképzelem, hogy a lepel alatt egy megnyúzott állat hever, szét van marcangolva, a szemei pedig üvegesen merednek a semmibe. Vagy nincs szétmarcangolva, csak egyszerűen veszett volt és lelőtték. Vagy azért lőtték le, hogy ne szaporodjanak el túlságosan az erdőben. Vagy beteg volt, vagy egyszerűen csak öreg. Akárhogy is pusztult el, a lényeg az, hogy ott fekszik megnyúzva.
- Igen - jelentem ki magabiztosan, újra Kahlilra emelve a pillantásomat, az arckifejezésem és a tekintetem a válaszom szöget ellentétéről biztosítja a férfit. Egyrészt tudom, hogy ha tényleg gyógyító akarok lenni, akkor előbb utóbb muszáj lesz boncolnom embert is. Jobb, ha minél előbb elkezdtem szoktatni magam az ilyesmihez. Másrészt viszont nem láttam még boncolást, nem tudom, hogy megy ez, és viszolyogva gondolok arra, hogy felvágjuk a tetemet, előszedjük a szerveit, megvizsgáljuk.
- De ugye kell majd fognom a...a részeit? - ötlik fel bennem a kérdés. Tapintás alapján elég sok mindent meg lehet állapítani, de azért remélem, mi kihagyhatjuk ezt, és csak melodimágiával is meg tudom vizsgálni.
Bárhogy is, inkább nem akadékoskodok tovább a boncolással kapcsolatban, csak elfogadom a választ, és inkább igyekszem az első feladatra koncentrálni. Az echo használatával már  tényleg nem voltak gondjaim, sokat gyakoroltam. Az utóbbi időben pedig már kifejezetten élvezem, hogy nem kell attól tartanom,a sötétben nekimegyek valaminek, vagy valakinek, ha nem gyújtok pálcafényt. De ez a feladat most abban más, hogy általában nem koncentrálok külön dolgokra, csak egészben nézem a környezetemet. Igyekszem csak a kölykök rezgéseire koncentrálni, és összehasonlítani azokat.
- Ennek meg ennek van valami baja... - szólalok meg rövidesen, arra a kettőre mutatva, amelyeknél valamiféle anomáliát véltem felfedezni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Biharszegi Hajnalka Vanessza
INAKTÍV


Távolságtartó angyali ördög
offline
RPG hsz: 44
Összes hsz: 703
Írta: 2013. július 12. 23:53 | Link

Zsolti
Öltözet

A vadőrlak felé tarok éppen. Megkért rá, hogy készítsek pár lesifotót az állatokról, mivel a suliban hírhedten én vagyok a legjobb, ezért lettem én a szerencsés. Most ezeket a képeket hoztam el neki. Egy borítékba raktam be, nem tudom, hogy itt van-e, de azért bekopogok. Mivel tudom, hogy na nincs is itt, akkor is bemehetek hozzá, mert megengedte, hiszen már egészen jóban lettünk, én szeretem az állatokat, így sokszor beszélgettem el róluk vele. Most is szívesen leülnék egy hideg limonádé mellé beszélgetni, ha itt van.
Szóval egy térdnadrágban egy mozgó oroszlános pólóban és egy tornacipőben, felkötött hajjal baktatok át a tisztáson egyenesen célomig. Még egy napszemüveget is felraktam, meg a nyakamban lóg az egyik fényképezőgépem, de ezt már említenem sem kell, annyira természetes dolog. Nekem mondhatni a fényképezés a drogom, ha már mindenképpen kell valaminek lennie, akkor nekem ez lenne az.
A vadőr kis zugához érve koppantok hármat az ajtón, még egy hahó!-t is hallatok, de semmi válasz. Egy vállrándítással inkább úgy döntök, hogy akkor bemegyek, lehet, hogy csak alszik, vagy éppen dolgát végzi és a fák között csatangolva vigyáz az erdő lényeire.
 - Hahó! Bejöhetek? -
Dugom be a fejemet az ajtón, de ott nem fogad senki sem, így hát szélesebbre tárom azt ki és besétálok, majd beteszem magam mögött a fa nyílászárót és az asztalhoz sétálok, ahol ott is áll egy cetli nekem címezve:
Kedves Hajni!
Köszönöm szépen a képeket!

Csak mosoly a válaszom rá, a fényképezésért nem kell különösebben hálálkodni nekem, hiszen imádom csinálni. Szóval le is teszem a borítékot a cetli mellé, majd egy pennát fogva az asztalon megtámaszkodok és én is üzenetet hagyok:
Igazán nincs mit köszönni, bármi van keressen bátran bagolyban!
Üdv.: Hajni
Még egy mosolyfejet odarakok, hiszen ő a mosolygósabb oldalamat ismeri.
Hozzászólásai ebben a témában

,,Az élet nem egy tündérmese.
Ne áltassuk magunkat ezzel!"

Isten először megteremtette a férfi, aztán támadt egy jobb ötlete.
Rolleyes

Ízig-vérig feminista | Amazon
Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. július 13. 00:15 | Link

Hajni

Menekülni készültem az iskola falai közül. Tisztában voltam azzal, hogy nem éppen szabályos, de mondd, kit érdekel, ha úgy sem fog történni velem semmi? Tudok vigyázni magamra, tuti nem lát meg egy prefi sem. Meg mostanában úgyis jóban kezdek lenni a prefektussal. Lásd az alábbi példát: Amira. Szegény lány... Biztos még nem pihente ki Kristófot... Őszintén megsajnáltam, mikor csak úgy elfutott, viszont meg is értettem. Nem hiszem, hogy most, ha látna is utánam jönne. Már távolodtam a kastélytól, és egyre biztosabb voltam totális sikeremben. A sötét farmer, fekete póló, és fekete cipő segített rejtőzködni. Ekkor nem sokkal előttem mozgást pillantottam meg. Ha jól láttam, egy lány az. Szerintem nem veszélyes, és kíváncsi vagyok éppen merre tart ebben az időben. Ha jól látom, arra van egy ház. Nem hiszem, hogy ilyen hamar a faluba értünk, ezért arra következtetek, hogy a vadőrlak lesz az. Miért tart arra? Kíváncsiságom fokozódik, és az agyam követés funkcióra kapcsol. A lány bemegy. Azt hiszem, követni fogom, csak ellenőrzöm ki van bent. Az ablakhoz osontam guggolva, majd benéztem azon. Mikor teljesen biztos voltam benne, hogy csak a lány van bent visszamentem az ajtóhoz. Ezután benyitottam.
-Hahó! Bemehetek?-
Majd beléptem a tágas helyiségbe. Ahogy az ablakból is láttam, hogy csak a lány volt ott.
-Szia! Veszélytelen vagyok. Zsolt Perott. Örülök, hogy megismerhetlek.-
Majd csábítóan rámosolygok. Ha biztos vagyok benne, hogy nem tekint ellenséges objektumnak, a közelébe megyek.
-Mit csinálsz itt ilyenkor?-
Majd a cetlikre nézek. Tuti, hogy nem a vadőr. Mellé állok, és érzékien megsimogatom a hátát mosolyogva.
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2013. július 17. 20:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Biharszegi Hajnalka Vanessza
INAKTÍV


Távolságtartó angyali ördög
offline
RPG hsz: 44
Összes hsz: 703
Írta: 2013. július 13. 00:36 | Link

Zsolti

A cetlit szépen megírtam, és a borítékra tettem, amikor az ajtó kinyílt. Hátrapillantottam a vállam felett, azt hittem a vadőr az, aki visszatért, de nem. Egy számomra teljesen idegen fiú állt ott és elég érdekes arckifejezéssel nézett rám. Ez már jól kezdődik... Szegény, még nem tudja, hogy kivel is kezdett ki.
 - Szia! A vadőr most nincs itt, de szerintem hamarosan visszajön. -
Kezdek teljesen átlagosan beszélni, hátha ezzel leesik neki a tantusz, de ez nem történik meg, ugyanis közelebb sétál hozzám.
 - Hoztam pár képet a vadőrnek. -
Kezdem el mondani és oda is mutatok a borítékra, amikor egyszer csak elkerekedik a szemem, ugyanis a hátamon valami meleget érzek, ami mozog is. Azonnal leesik persze, hogy ez Zsoltika keze, ami éppen a hátamon van. Hozzám ért!!! Értitek ti ezt?! Képes volt azt az undorító, biztosan tiszta izzadt kezét az én hátamra tenni. Na, neki se marad ép csontja a karjában, a többi helyen talán marad.
Egy hirtelen mozdulattal, fordulok sarkon és kapom el a kezét, ami a hátamon volt eddig és azzal a lendülettel tekerem is ki, ameddig azt engedi a biológia, így a fiú, hacsak nem kíván azonnal kitört vállal lenni, akkor maga is sarkon fordul és így én a háta mögé kerülök.
 - Mégis ki vagy te, hogy taperolni mered a hátamat öcsike? Negyedikes vagyok, te meg max. 2.-os lehetsz. Hozzám pasi nem érhet, főleg nem ilyen mocskos, mint te, hogy egyből ráugrasz egy lányra. Mit képzelsz te? -
Sziszegem a fogam között dühösen még mindig mögötte állva és a fülébe beszélve. Egy pasi csak úgy, az engedélyem nélkül még csak egy méteres körzetembe sem jöhet, kivéve, ha véletlen összeütközünk a folyón, vagy valami emberektől túlzsúfolt helyen vagyunk. Ez meg... ez a kis senki egyenesen a hátamat kezdte el simogatni. A mai világ tudom, hogy elfajul, de ez mindennek a teteje.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

,,Az élet nem egy tündérmese.
Ne áltassuk magunkat ezzel!"

Isten először megteremtette a férfi, aztán támadt egy jobb ötlete.
Rolleyes

Ízig-vérig feminista | Amazon
Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. július 13. 16:13 | Link

Hajni

Bátor lépésekkel megyek a lány felé. És bátran, határozottan simogatom meg a hátát, ekkor még nem gondolkodva a következményeken. Rosszul tettem. Tanuld meg Zsolt; előbb gondolkozz, utána cselekedj. Most már tudom, hogy az ismeretlen lány cseppet sem hasonlít Amirára. Puha ajkainak emléke segített kibírni a fájdalmat, és tiszta, meg egy kicsit szerelmes fejjel gondolkozni. Tudtam, hogy csak a pálcám segíthet, amit így szabad kezemmel el is érek. Jobb kezemet a bal vállamra rakom, mintha meg akarnám érinteni a fájdalom helyét, majd visszaeresztve felsőm alá nyúlok, és pálcámat csempészem elő. Közben bal kezemmel próbálok úgy mozogni, hogy szemeit takarjam, amennyire csak lehet. Addig erőlködöm, amíg pálcám biztonságosan a markomban van. Majd, hónaljam alatt átdugva kimondom a varázsigét.
-Petrificius Totalus!

I. eset (ha sikerül):
Megérte a sok gyakorlás. Már tökéletesen megy, mivel csak egy első évfolyamos varázslatról van szó. Büszkén mászok ki szorítása alól. Itt az ideje a magyarázkodásnak.
-Sajnálom, nem akartam ezt a kellemetlen helyzetet. Meg tudsz bocsájtani? Sajnálom, tudom, hogy nem szép dolog rontást küldeni egy lányra, de már tényleg fájt a kezem. Ügyesen használod az erődöt. Büszke lehetsz magadra!-
Bátorítóan mosolygok rá.

II. eset (ha nem sikerül):
Miért nem? Nem értem, pedig a gyakorlás megvolt. Próbálok keménynek tűnni, de nem bírom tovább.
-Bocsánat! Kérlek engedj el!-
Szégyen a meghunyászkodás, de hasznos. Csak abban reménykedem, hogy a lány szíve megesik rajtam.
-Mindenben igazad van, és megpróbállak kiengesztelni. Ígérem!-
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2013. július 17. 20:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kahlil L. Rochard
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 13. 17:52 | Link

Katalin - MM óra

- Ezt örömmel hallom. Szerencsére vigyáznak rátok, úgyhogy nem kellene komoly bajnak történnie, ha ti is odateszitek magatokat. És igen, el tudom képzelni, főleg, hogy tulajdonképp most mindenki a riválist látja a másikban.-*Nem értettem teljesen a játékosok elszigetelésének célját, de nem folytam bele a szervezésbe, sem magába a versenybe. Valamiért nem mozgatott meg, ahogy a kviddics sem tudott igazán lekötni soha, azon túl, hogy aggódtam a diákok épsége miatt. Valamiért sosem hajtott a versenyszellem, talán mert eleve furcsa lapokkal indultam és inkább csak normális szerettem volna lenni.
Úgy tűnik, az általam felhozott feladattal lesznek gondjaink- a válasz ellenére nem bizonyosságot, inkább csak elszántságot éreztem ki a viselkedéséből, ami nem rossz, de nehezítheti a dolgokat. Mindenesetre, többé-kevésbé elkerülhetetlen.*
- Nem, őket nem bántjuk.-*Szögezem le, amikor a boncolás szóra a rókákra siklik a tekintete. Azeknek az állatoknak vagy semmilyen, vagy csak kisebb beavatkozásra van szükségük és nem ölnék le csak azért, hogy taníthassak. A letakart lényről van szó, egy borzról, amit nem nyúztam meg- csak a nyakán éktelenkedik harapásnyom, de gyorsan és effektíven törték el a gerincét, így nem szenvedett, Kon tesztrálja ejtette el és ha végeztünk, akkor vissza is kapja. Volt benne logika, hogy inkább olyan állatok üldözésére tanította, amik a földön éltek vagy fészkeltek, mert a környéken sok bagoly és egyéb postamadár repkedett, viszont egy nyúl vagy rágcsáló senkinek sem hiányzott.
- Főként azért ezzel kezdjük, mert ha elkezded az ultrahangokat használni, meg kell tanulnod minél gyorsan és kíméletesen dolgozni. Ha rögtön az elején kikísérletezed, melyik frekvenciák a legjobbak és hogyan verődnek vissza, akkor később nem teszel kárt az élő szövetekben. Főleg a vörös vérsejtek érzékenyek rá.-*Tehát nem szükséges, hogy embert is boncoljunk, ha tényleg odafigyel és megjegyzi, milyen erővel és hogyan vizsgálja a különféle szerveket, szöveteket. A túl erős vagy túl magas frekvenciájú hangok viszont képesek akár meg is ölni a sejteket,
- Ha nem szeretnéd, nem szükséges. Ha pedig rosszul lennél, bármikor tarthatunk szünetet. Egyelőre azonban lássuk a ravaszdikat.-*Váltok témát, bár a mágikus altatás nem káros, mint egyes mugli anesztetikumok. Van ugyan még egy állat, akire most figyelnem kell, bár a ház árnyékában fekvő leonberger leginkább derűs nyugalommal szemléli a történéseket.*
- Ő Obszidián.-*Mutatom be, bár lehet, hogy Kati már ismeri, Maróti professzor óriási kutyáját.*
- Állítólag nem egy vadász típus, de azért rajta tartom a szemem, úgyhogy dolgozz nyugodtan.-*Fűztem hozzá, bár a vörös bundák irányába eddig csak egy szaglászásra elég érdeklődést tanúsított, mégis élvezte, ha a füle tövét és az oldalát vakargattam, úgyhogy most is ezzel kötöttem le. Katallin egyenként, figyelmesen végigvizsgálta a fűben heverő rókákat, mielőtt kettőre mutatott volna és egy mosollyal jeleztem, hogy helyesen oldotta meg a feladatot.
- Igen, jól érzékelted. Épp ezért, a többit hagyjuk is elmenni.-*Intek, hogy húzódjon egy kicsit hátrébb, mielőtt egy-egy szótlan stimula-t szórnék a három egészséges rókafira. Obszidián mellett maradok, kellő távolságban, hogy ne érezzék magukat fenyegetve és némán figyelem, ahogy mozgolódni kezdenek, zavartan próbálva rájönni, mi is történhetett. Kissé kótyagosak, ahogy ébredeznek, de amint rendesen magukhoz térnek, gyors egymásutánban tűnnek el az erdő irányába. Náluk nem kell attól tartanom, hogy ne találnának haza. Kár volt aggódni, vetek közben pillantást a kezemet bökdöső ebre, aki jobbára azt szeretné, ha egy másik pontján folytatnám a kényeztetését, de még munka vár rám.*
- Mit mondanál, melyik a két rókából a súlyosabb eset?-*Tettem még fel a kérdést, ha már az első akadályt sikerrel vettük. Ez lehetett egy kicsit becsapós, mert egy fertőzés nem mindig mutatta azonnal ki az összes jelét, szemben egy fizikai sérüléssel, aminek világosabb nyomai voltak. Azonban ezt is meg lehet tanulni megkülönböztetni, mert nem mindegy, a harmónia hogyan és hol bomlik meg- nem tragédia, ha most még nem tudja megállapítani, de talán ösztönösen ráérez. Ugyanezt a kérdést fel fogom majd tenni még egyszer, a boncolásos rész után.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Biharszegi Hajnalka Vanessza
INAKTÍV


Távolságtartó angyali ördög
offline
RPG hsz: 44
Összes hsz: 703
Írta: 2013. július 13. 18:11 | Link

Zsolti

Mindig is utáltam, ha egy kis törpe azt hiszi magáról, hogy labdába rúghat a nagyobbaknál. 3 évvel lehet nálam körülbelül fiatalabb elnézve a fejét és komolyan azt hiszi, hogy nálam, aki már amúgy végzős lenne szemernyi esélye is van? Ch... ha olyan lennék, hogy értékelem a bátorságot, akkor lehet, hogy értékelném, de nem vagyok olyan. Nem tudom értékelni sem a bátorságot, sem a kitartást, ez utóbbit Olivér tapasztalhatja a leghosszabb ideje.
Amikor Zsolti elkezd a kezében mozgolódni inkább úgy döntök, hogy azt is jobb lesz megfogni, mielőtt elkezd vele pálcát használni. De már csak akkor tudom elkapni a kezét, amikor is érzem a karomnál, hogy ahhoz valami hideg ér hozzá és hallatszik is a varázsige, ami sajnos mivel a pálca éppen nem rám mutat nem sikerülhet. Persze amúgy lehet, hogy sikerült volna, de így, hogy még külön el is löktem a pálca hegyét nem. De ezt neki nagyon nem kellett volna, hiszen ezzel csak még inkább felbosszant.
 - A bocsánat ide kevés lesz aranyom. Nem engedlek el olyan könnyen. Megtanítom én neked, hogy ki a magyarok istene egy életre. -
Ezt pedig legjobb lesz azzal kezdeni, hogy a pálcáját kikapom a kezéből egy hirtelen mozdulattal. Remélhetőleg nem szorongatta, így én szépen a legmesszebb lévő sarokba hajíthatom el, már a sorsát nem figyelem, talán el is törik amekkora dühvel dobtam el, de talán csak leesett a földre.
 - Mégis mivel akarnál te kiengesztelni? Hm? Nem tudsz te nekem olyat adni, ami felér azzal, hogy te beléptél a személyes szférámba az engedélyem nélkül. Ez legalább olyan dolog, mintha egy sárkánynak a fészkének a közelébe mennél. Rellonos vagyok szivi, nem a jótündérkeresztanya. -
Továbbra is dühösen szűröm a fogam között a szavakat, miközben még tovább tekerem a kezét dühömben. Az ember azt hinné, hogy egy nő nem képes eltörni puszta kézzel egy fiú kezét, de ha valaki látott már egy dühös feministát, akkor az tisztában lehet azzal, hogy nagyon is lehetséges ez. De most nem töröm el, ennél sokkal rosszabbat csinálok, mivel még tovább tekerem - hacsak valami különös csoda folytán, immáron valószínűleg pálca nélkül ki nem szabadul az erős szorításomból - a válla szépen kiugrik a vápából. Na, ezt se tudja magának helyrerakni, biztos örülni fog a javasember, ha Zsolti végre kiszabadul a markomból. De ez nem most lesz még. Nem ússza meg ennyivel, hiszen még van egy ép keze, de nem sokáig. Az előbb elintézettet sem hagyom annyiban, ugyanis előkapom a pálcámat, amit ő talán észre sem vesz, mivel még mindig háttal vagyok neki és szorítom a kiugrasztott vállú karját.
 - Brahium Ermando! -
Hacsak valahogy másképp nem alakul a pálcámat a még ép karjára irányítva mondom el a varázsigét, majd ezt megismétlem az általam is szorított kézen. Gyorsan cselekszem, minél kevesebb reagálási időt hagyva nehogy esetleg a fölényem a visszájára forduljon.
Ha sikerült mind a két varázslat jöhet egy szép masni a kezeiből, amit vigyorogva hajtok végre. Imádok kreatív lenni. Amennyiben eddig végig sikerem volt a szép kis masnit le is fényképezem, a kezei úgyis használhatatlanok, maximum elfutni tud, de hova, ha az ajtót nem tudja kinyitni? Innen akkor tud elmenni, ha én kiengedem, de egyelőre nem szeretném, szeretek élni a hatalmammal a férfiak felett, főleg ha a bosszú hajt. Szóval ez számomra édes, számára keserves egy este lesz.

A varázslat sikerült- mesélő
Utoljára módosította:Mesélő, 2013. július 13. 18:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

,,Az élet nem egy tündérmese.
Ne áltassuk magunkat ezzel!"

Isten először megteremtette a férfi, aztán támadt egy jobb ötlete.
Rolleyes

Ízig-vérig feminista | Amazon
Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. július 15. 13:49 | Link

Hajni

Vert helyzet. Nincs mit tennem. Imádkozz Zsolt, hogy ennél kegyelmesebb halálod legyen. Már csak abban reménykedhetek, hogy megsajnál. Abban meg reménykedhetek... Már nem érzem a bal kezem. A jobbat sem, de azzal nincs gond, mivel úgysincs meg... Nagy kár... Szólni sincs erőm,  de a veszélyhelyzet adrenalint szabadít fel bennem, hogy megvédjem magam... Szerencsére ennek köszönhetően reálisan tudok gondolkodni. Megnyugszom, és tehetetlenül veszek egy mély levegőt. Egy kis erőgyűjtés után jobb lábamat Hajni lábai közé raktam. Majd tönkretett bal kezemet nem sajnálva megfordulok, addig, hogy a jobb vállam mellkasához szegeződik. Majd tiszta erőmből megfutamodva lököm fel. Nem tudom tud-e reagálni, igyekeztem a másodperc töredéke alatt végig vinni utolsó támadásom. Remélhetőleg a földre esik, és kirúgom a kezéből a pálcáját. Majd térdeimmel csuklóját szorítom a földhöz, de tudom, hogy lábait tudja használni hátam támadására. Ezért hamarosan a fejéhez ugrok, lábaimat a feje mögött összekulcsolva. Majd erőm maradékával fojtogatni kezdem. Tudom, hogy elég kényes pozíció, mert fogait használva a legfájdalmasabb pontomat tudja harapni, de ezt a kockázatot vállalnom kell, majd próbálok úgy fordulni, hogy  teljesen sebezhetetlen legyek. Megállás nélkül fojtogatom. Ebben a helyzetben látom az eltört pálcám, és majdnem rosszul lettem.
-Hogy tehettél ilyet? Mit képzelsz magadról?-
És dühömből erőt merítve szorítom légcsövét.
-Békében elmehetek? Meg persze visszafordítod a rontást?-
Utolsó esélyem. Ez kezd hasonlítani a mugli Mortal Kombat nevű játékhoz, de ezt nem élvezem...
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2013. július 17. 20:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 15. 19:18 | Link

Sofi

 Kornél megjelenése nem lendített sokat az egyébként sem túl rózsás hangulatomon. Szerettem volna elhinni, hogy minden megváltozhat, és sokkal jobb lehet, mint az előtt, de egyelőre nem akartam hinni ebben. Nem szerettem a reményt, mindig kiborított. Olyan volt az életem, mint egy hatalmas hullámvasút és általában a benne tartózkodó férfiegyedek mindig a mélypontot képezték. Többek között itt volt, Kornél, Seren na meg David. Mintha mindenki csak és kizárólag azon munkálkodnának, hogy hogyan lehetne még ennél is jobban elrontani.
Ki kellett szabadulnom egy kicsit a kastélyból, egyszerűen csak egyedül kellett lennem. A gondolatok olyan sebességgel száguldoztak az agyamban, hogy beleszédültem, ha csak megpróbáltam elcsípni egyiket-másikat.
A nap nagy részét Opheliaval és Sofival terveztem eltölteni, de egyszerűen sem időm, sem energiám nem maradt rájuk, ugyanis mindeközben még Rich-csel is megpróbáltam tisztázni a helyzetünket; nem túl nagy sikerrel. Minden esetre, legalább próbálkoztam, nem igaz?
A célom konkrétan a vadőrlak volt. Még sohasem jártam arra, annak ellenére, hogy már sokadik évemet töltöttem a falak között, tehát eljött az ideje, hogy felfedezzem. A ha-én-nem-megyek-oda-mások-sem alapon közelítettem meg a helyet és hatalmas szerencsémre tényleg senkivel sem futottam össze. Nem akartam bemenni, egyszerűen csak bámulni akartam az eget és úgy tenni, mintha minden rendben lenne, annak ellenére, hogy semmi sem volt.
Lecsüccsentem az épülettől nem messze a fűbe, de úgy, hogy takarásban legyek a kíváncsi szemek elől és a kezem akaratlanul is a cigarettás dobozra vándorolt, ami valamilyen érthetetlen módon a zsebembe keveredett. Egye fene, meggyújtottam egyet, hiszen nekem aztán semmi bajom sem lehet tőle.
Lassan fújtam ki a füstöt, miközben szabad kezem ujjait a nyakamba függő láncra kulcsoltam. Arra a láncra, amit Kornéltól szereztem meg és hihetetlen ügyességről téve tanúbizonyságot ismételten összeraktam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sofia F. Denaro
INAKTÍV


b a d g i r l
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 904
Írta: 2013. július 15. 19:40 | Link

Kath


Sofi az első fordulót sikeresen túlélte, és most készülnie kellene a másodikra. De ehelyett csak teng-leng ma a suliban. Nem kellett sokat könyörögnie Mauricenak, hogy szabadlábra engedjék ma, így már kora reggel le tudott lépni. Szobatársai nagy örömére, berobbant a Szanatóriumba mit sem törődve azzal, hogy a másik két leányzó aludni szeretne. Elég hangos ébresztőt csinált nekik, és esélyt sem hagyott arra, hogy tovább folytassák az alvást. Amennyire a háta engedte, annyira tett vett a szobába, és megállás nélkül járt a szája. Mindent elmesélt két barátnőjének az elejétől a végéig. Nem tudta, hogy látták-e a "műsort" a nagyterembe, vagy nem. Ha látták, akkor már újra végighallgathatták Sofi előadásában.
A lány a délelőtt további részét Hero szelídítésével töltötte. Szerencsétlen macska nem nagyon akar szocializálódni. Ő tökéletesen megvan az ágy alatt, vagy a szekrényben. Mindegy neki, csak sötét legyen. Kath szerencsére eteti, amíg Sofi keménykedik a tusán, így már nem kell a macskának mozgó pizzát ennie. Egy nagy zsák macskatáp van elrejtve a szobába, és Sofi most még egy konzervet is szerzett a manóktól. Gondolta, hogy jófej gazdi lesz, és ezzel eteti meg újdonsült macskáját. Hero annyira nem díjazta az ötletet, és vagy 1,5 óra könyörgés után volt csak hajlandó kidugni az orrát az ágy alól. Sofi nem járt sikerrel a macska szelídítő akciójával, de lesz majd még ideje rá, miután megnyerte a tusát. Ahogy szóródnak ki az emberek, úgy lesz egyre magabiztosabb a lány, bár nem kellene elbíznia magát.
Délután egy jó ideig Opheliat boldogította és mindent kibeszéltek amit csak lehetett, valamint jókat nevettek, volt, hogy a semmin. Ezután Sofi elballagott a könyvtárba és kikölcsönzött egy, a sárkányokról szóló könyvet. Bevágta a hóna alá, és úgy indult meg az erdő felé. Kellemetlen emlékek kötik oda, de csak a belsejéhez. Remélte, hogy most a gonosz szellemek elkerülik őt, és nyugodtan tud olvasni. Végül arra jutott, hogy erre talán a vadőrlak lesz a legmegfelelőbb helyszín, így arra kanyarodott.
Ahogy odaért észrevette, hogy társasága akadt, méghozzá Kath személyében.
- Meglepetés! - "kiabálta", és egy széles mosolyt eresztett meg legjobb barátnője felé.
- Nem is tudtam, hogy erre settenkedsz ma délután. Mi járatban? Csak nem aludni szeretnél a csodás reggeli ébresztőtök után? - Továbbra is széles mosollyal arcán ül le Kath elé, és ledobja a könyvet maga mellé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 15. 19:52 | Link

Sofi

 A gondolataim csakhamar leragadnak Serennél. Nem azért, mert nekem feltétlenül erre van szükségem, sőt, ha őszinték lennénk, az lenne a legjobb, ha egyszerűen csak kiverném valahogyan a fejemből, vagy megpróbálnám nagy ívben elkerülni, de itt is falakba ütközöm. Nem azért, mert annyira gyenge vagyok, hogy képtelen lennék mindezt megtenni, hanem mert jelen pillanatban tőle függ az életem. Ez azért egy elég fontos momentuma a mi kis szívügyünknek. Mert tényleg ez a legjobb megfogalmazás.
A mai délelőttöm, amit teljes sötétségben töltöttem Sofival meg Oph-fal kicsit feldobott. Aggódtam a barátnőmért, de azért csak kitartóan etettem Herot, elvégre az én barátnőmről van szó, aki mindent túlél. Többek között a bátyámmal való találkozásokat is, ami nem kis teljesítmény, tekintve, hogy az emberek túlnyomó többsége nem merne belezúgni egy bérgyilkosba. Még akkor sem, ha a szóban forgó vadász a legjobb barátnőnk bátyja és nem mellesleg tényleg jól néz ki.
Hallom a lépteket, már az előtt, hogy egyáltalán meglátnám a közeledő sziluettjét. A szívdobbanásai hangosabbak, mint amit jelen körülmények között el tudnék viselni. Ha ember lennék, most egészen biztosan hasogatna a fejem, de így csak a semmit érzem. Valamivel tompább vagyok, mint általában és könnyebben felidegesítenek a zajok, de semmi egyéb.
-Most szeretnéd, ha sikítanék? –érdeklődöm mosolyogva. –Mert akkor kezdjük újra.
Nem, egyelőre képtelen vagyok mindennemű normális reakcióra és gyanítom, hogy Sofi meg fogja érteni az okát. Szinte biztos vagyok benne, hogy bár be lett zárva, hallott már róla, hogyan cipelt végig Seren a folyosón, miközben rugdosódtam és szitkozódtam. Nem túl nőies megnyilvánulás volt, de kiborultam. Akkor nem voltam önmagam.
-Megpróbálok úgy tenni, mintha nem lenne semmi baj. –húzom el a számat. Sofi ismer már, nem kell megjátszanom magam. –Beszéltél mostanában Keith-szel?
Igen, jól láthatóan terelem a témát és ez egyáltalán nem véletlen. Beszéljünk csak a bátyámról, úgyis most kaptam tőle egy levelet; aktuális lenne.  
Utoljára módosította:Katherine Danielle Averay, 2013. július 15. 19:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sofia F. Denaro
INAKTÍV


b a d g i r l
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 904
Írta: 2013. július 15. 20:29 | Link

Kath


Kathből nem sikerül túl nagy örömöt előcsalnia Sofinak. De tisztában van vele, hogy ennek nem ő az oka, és nem az, hogy megzavarta barátnője csendes pihenőjét. Sokkal inkább más, vagy inkább mások. Igaz, hogy be vannak zárva, de az étkezéseket a többiekkel együtt töltik. Itt van idejük a fontosabb dolgokat megtárgyalni, valamint az aktuális pletykákat megtudni. Szóval Sofi nincs lemaradva annyira Kath pasiügyeiről, de teljesen nincs tisztában a dolgokkal. Mostanában kicsit szétszórt, és a legtöbb gondolata a tusa körül forog. Sofi azonban amennyire tudott, mindig próbált odafigyelni barátnőire, és a gondjaikra, bajaikra, örömeikre. Arról sincsen lemaradva, hogy Kornél visszatért, és Kath alakított párszor. De mindent csak nagyon nagy vonalakban tud, mivel mélyebben sosem volt idejük elmerülni benne. Most viszont van nekik idejük estig, így mindent kitárgyalhatnak, amit csak akarnak. A sors sodorta most erre Sofit. Lehet mindkettőjüknek jól fog jönni egy barátnői csevej.
- Hát sokkal jobb lett volna, ha rémülten futsz el innen. Jól esett volna a lelkemnek, hogy meg tudtam ijeszteni egy vempájört. -
Sofi megvonja a vállát, majd lehuppan a földre Kathtal szemben, és a mozdulatsor közben hallgatja végig Kath válaszát.
- Na mond Drága, mi a gond?! Most van időm meghallgatni, hogy mi a gond. Kinél kezdjük? Seren? Kornél? Egyéb? -
Bátorítóan mosolyog Kathra, de ahogy meghallja Keith nevét, azonnal felcsillannak a szemei. Várhatóan ez a pasi fogja egyszer a sírba tenni Sofit, és várhatóan ez a pasi lesz, akibe a lány élete végéig fülig bele lesz zúgva. Sofia néha felteszi magának a kérdést, hogy miért jó ez neki? Minek kellet belezúgnia egy ilyen veszélyes alakba, amit évente ha kétszer lát, akkor az már sok. Valamint, ami a legrosszabb, hogy nem tudja, a férfi viszonozza-e az érzéseit. De ez várhatóan sosem fog kiderülni, mivel ha véletlen összefutnak, ez sosem merül fel témának.
- Keith-szel? Szerinted? - egy hatalmas sóhaj tör fel Sofiból, és szomorúan mered a talajra, majd újra Kathra.
- Mit tudsz róla? Mi van vele? Él még? - kérdésáradatot zúdít Kathra, majd türelmetlenül várja a válaszokat, de továbbra is a talajt kémleli.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 15. 21:42 | Link

Sofi

Tudtam, hogy Sofi tisztában van vele, mennyire magam alatt vagyok. Neki elég volt csak rám néznie és azonnal meg tudta mondani, mi is jár a fejemben. Régi barátság volt már ez, nem meglepő, hogy gyakorlatilag egyetlen pillantásból képesek vagyunk kiolvasni a másik gondolatait. Nem nagyon tudtam elviselni, ha valaki ennyire ismer, de Sofi közel állt hozzám, már kicsi korom óta. Hozzám és az utóbbi időben Keith-hez is. Legalábbis azóta, hogy én magam is megismertem a bátyámat. Ennél fogva tehát, meg sem lepett, amikor nekem szegezte a kérdést.
Csakhogy azt nem hittem, hogy konkrétan Serenre rá fog kérdezni.
Mélyet szippantottam a cigiből és elpillantottam valahová a lány háta mögé. Elgondolkoztam rajta, hogy egyszerűen csak nem válaszolok. Vagy hazudok valamit; de az annyira Kornélos lett volna, hogy azonnal elvetettem az ötletet. Még a végén azt mondják, hogy rossz hatással van rám. Rám! Vicces lenne.
Lassan pillantottam vissza Sofira, aki ebből levehette, hogy sokkal bonyolultabb a helyzet, mint azt bárki is gondolta volna. Hogy miért? Először is, ott van Kornél, akivel kapcsolatban tisztázatlan éréseim vannak. Ezután ott van Seren, akivel kapcsolatban meg sajnos egyáltalán nem tisztázatlanok azok a bizonyos érzések.
-Seren? -vontam fel végül a szemöldökömet semmitmondóan. -Mit hallottál?
Vigyázat, védekező mechanizmus aktiválva.
Sofival szemben nem sokszor vettem elő ezt az arcomat, ez is arra utal, hogy bizony sokkal nagyobb a gáz, mint ahogyan azt én megpróbálom beállítani. végiggondolom, hogy mégis mi a frászt mondhatnék? Seren van, volt és lesz. Nem tudom, hogyan fogalmazhatnám meg helyesen.
Sejtettem, hogy a bátyám kapós téma lesz, na de ennyire? Sofi láthatólag le is mondott az én pasiügyeimről, azonnal a testvérem felől kezd érdeklődni. Ez aranyos. És ijesztő. Keith az a típusú férfi, akitől minden szülő távol tartaná a lányát. Még akkor is, ha konkrétan maffiapalánták vagyunk.
-Miért? -nevettem fel. -Simán el tudom képzelni, hogy folyamatosan levelezgettek.
Nem akarom megbántani Sofit, pláne nem akarok az érzéseire hatni, csupán csak tényeket közlök. Tudom, hogy a barátnőm mit érez Keith iránt, arról viszont még nincsenek infóim, hogy a bátyám mit is gondol a lányról. Szeret engem, mindent elárul, de sajnos erre az aprócska részletre sohasem térünk ki. Illetve én próbálkozom, ő meg ellövi valami poénnal.
-Él. -biccentek rá és elnyomom a cigit. -Egészen jól van, már ha nem számoljuk azokat, akik megpróbálják eltenni láb alól... meg azt, hogy jelenleg aggódik értem is. Annyira nem értékeli, hogy a kicsi húga vámpírokat akar ölni, azok meg majdnem kitépik a szívét.
Ezt eredetileg el akartam titkolni a lány elől, de jobb, ha tőle tudja, mintha mások vázolnák neki a helyzetet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sofia F. Denaro
INAKTÍV


b a d g i r l
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 904
Írta: 2013. július 19. 14:43 | Link

Kath


Kaht viselkedése eléggé egyértelmű volt, legalábbis Sofi számár. Jó ideje barátnők már, így majdnem úgy ismeri Sofi Kathot, mint a saját tenyerét. A gesztusai, a nézése, minden arról árulkodott, hogy bonyolultabb a helyzet, mint azt Sofi odabentről gondolta. Egy hatalmas sóhaj tör fel belőle, és komoly tekintettel néz barátnőjére.
- Na mesélj! Ne háríts és ne kamuzz. Látom, hogy gondok vannak. Az meg mindegy, hogy én mit hallottam. -
Mondjuk már az is éppen elég gond, hogy Kath  HVH iránt táplál gyengéd érzéseket. Sofinak ötlete sincs, hogy mi vezetett idáig, de nyilván az sem fél perces történet. Főleg ha az ember Kathból és a vámpírságából indul ki. Maga a lány nem egy egyszerű eset, na és az életéről már nem is beszélve.
- De egyáltalán, hogy keveredtetek ti össze Serennel?! Na és mi van Kornéllal? Együtt vagytok, vagy nem vagytok? -
Sofi próbál minél több infót kicsalni barátnőjéből, hogy jobban képben legyen róla, mi is történt vele, amíg ő tusázott.
Kath próbál tovább lépni a dolgokról, és drága bátyjára tereli a szót, amire Sofi azonnal ráharap. Ez a baj a legjobb barátnőkkel. Mindig tudják a másik gyenge pontját.
- Hát én nem tudom elképzelni. Bátyád nem tűnik olyan nagy levélírogatónak. -
Megvonja a vállát, majd az elnyomott csikket bámulja. De amit Kath ezután közöl enyhén szólva sokkolja Sofit.
- Hogymivan?!?!?! - tör ki magából és rémült tekintettel bámul Kathra. Nem érti mire céloz ezzel a lány, és reméli, hogy ez valami kitalált mese, vagy csak átvitt értelembe kell érteni. De magában teljesen biztos benne, hogyha Kath azt mondja, hogy vámpírokat akar ölni, akkor a lány tényleg azt is érti a dolog alatt. Sofi azonnal el is felejti a Keithes témát. Aggodalom tükröződik arcáról. Félelem nem, mivel családi múltjának köszönhetően hozzászokott az ilyen, és ehhez hasonló ügyletekhez. Ki gondolná, hogy a maffia vámpírokat is "foglalkoztat"?! Ugyan senki... nyilván. Sofi simán el tudná képzelni, hogy majd egyszer Kath is hozzájuk tartozik, bár félti a lányt attól, ami ott megy, annak ellenére is, hogy Sofi imádja ezt az életet.
- MINDENT MESÉLJ EL!!! MINDENT!!! - kissé erélyesebben szól rá Kathra, majd újra a csikkre néz.
- Kaphatok egy szálat?! Azt hiszem szükségem van rá. De az enyém nincs most itt. -
Utoljára módosította:Sofia F. Denaro, 2013. július 19. 14:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 19. 15:08 | Link

Sofi

Sofi számára nyitott könyv voltam és ezt jelen pillanatban mindennél jobban utáltam. Éppen azon fáradoztam, hogy elfelejtsem valahogyan a Serennel lefolytatott kis beszélgetést, miután a szobájában landoltam, de természetesen a barátnőm azonnal ráharapott a lényegre. Nem mintha zavart volna, elvégre nekem csak ő volt amolyan igazi, csajos kapcsolat. Sokkal bonyolultabb életet éltünk, mint az a felszínen látszott, de nekünk tökéletesen megfelelt. Ezért is fértünk meg annyira egymás mellett.
-Azért érdekelne. -jegyeztem meg, de természetesen egy sóhaj után megadtam magam. -Én csak... nem tudom. Serennel még Firenzében találkoztam és a kapcsolatunk nem indult túl biztatóan. Még aznap este leszereltünk egy komplett vámpírklánt. -elmosolyodtam egy pillanatra. -Seren megmentette az életemet. Sokszor, talán túl sokszor is.
Hihetetlen, hogy mennyire könnyedén bajba tudok keveredni. Ha jobban meggondoljuk, akkor is én voltam a hibás, elvégre egyszerűen csak vissza kellett volna hopponálnom Serennel a kastélyba. A baj akkor kezdődött, amikor a füzetecske a férfinél kötött ki, én meg szinte tökéletesen biztos voltam benne, hogy nélkülem fog visszatérni, csak hogy kutakodjon egy kicsit. Ezt nem engedhettem meg. Tehát én kevertem bajba saját magunkat... Jelen pillanatban ez cseppet sem meglepő.
Kornél.
Lehunytam a szemeimet egy pillanatra és Sofi felé fordultam. A tekintetemből néma segélykiáltás sugárzott a lány felé, de ahelyett, hogy hallgattam volna, mint a sír, vagy tereltem volna a témát, egyszerűen csak őszinte voltam.
-Fogalmam sincs.
Ennél pontosabb infóval egyelőre nem szolgálhattam, bármennyire is szerettem volna. Az már egy sokkal jobb kérdés, hogy Sofi honnan tud arról, ami köztem és Kornél között történt, miután visszatért a kastélyba. Komolyan mondom, itt még a falnak is füle van.
Nem, Keith tényleg nem az a típus volt. Szerettem, imádtam, de a levelei alapján az életben nem mondtam volna meg, hogy ő hogyan viszonyul hozzám. A személyes találkozásaink sokkal inkább kimerítették a normális testvérkapcsolat fogalmát, mint a pár szavas üzenetek.
Sofi ismét kapva kapott az alkalmon, hogy leüvölthesse a fejemet. Felé nyújtottam a cigis dobozt, benne a gyújtóval, de nem néztem rá. Eszem ágában sem volt hatalmas vallomást tenni, senkinek... Csak neki.
-Visszamentem Firenzébe. -összefontam magam előtt a karomat és a távolba bámultam. -Nyomozni akartam a rohadékok után, de lebuktattak. Kínoztak, információkat szerettek volna Serenről, én meg természetesen tartottam a hátamat. -egy pillanatra Sofi felé fordultam. -Véletlenül sikerült csak megszöknöm és ismét Seren segítségére szorultam, csak... kissé elvetettem a sulykot és most... minden sokkal bonyolultabb.
Ez volt az igazság.
Én hibáztam, igen, elfogadom, hogy Serennek nincsen szüksége a segítségemre, de örülnék, ha ő is elfogadná, hogy nem bírom ezt végignézni. Nem akarom elveszíteni. Annyi ember tűnt már el nyom nélkül az életemből. Ezt most nem hagyhatom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sofia F. Denaro
INAKTÍV


b a d g i r l
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 904
Írta: 2013. július 19. 15:33 | Link

Kath


Nagyra nyílt szemekkel hallgatta Sofi, amit Kath mesél a Serennel való dolgairól. Próbálta összetenni a képet. Firenze, vámpírok, Seren, életmentés.
- Szóval, akkor ha jól értem. Seren a szőke herceg fehér lovon, aki megmentette párszor az életedet. Te pedig jó királylányhoz híven neki adtad a szívedet...kezedet, lábadat, füledet, orrodat, és kb. mindenedet amid van. Jól értem?! -
Ezek alapján valamennyire megérti barátnőjét, hogy belezúgott Serenbe. Ezzel nem is lenne semmi gond, de...
- De ugye azzal tisztában vagy, hogy ő a HVH? Amúgy ő is hasonlóan érez irántad? Benne van a dologban? -
Sofi nem nagyon ismerte Serent, de fejét merte volna rá tenni, hogy a férfi nem az a hősszerelmes típus. Sőt. Nehezen nézi ki belőle azt is, hogy bárminemű érzelmet táplálna bárki iránt is. Túl komoly személyiségnek "ismeri". De lehet ez csak a kemény külső, és közben Seren egy szent. Szent Seren. Sofi nem akart beleszólni Kath dolgába, de azért a tudtára akarta hozni, hogy itt nem csak magával szúr ki, de Serennel is, ha tényleg lesz köztük valami. Akkor a HVH bá' búcsút mondhat a karrierjének. Gondolja Sofi. Aztán a fene se tudja.
A Kornélos dolog is úgy fest, hogy bonyolult. Ki gondolta volna, hogy nem az?! Hát Sofi tutira nem. Kath körül úgy nagyjából minden bonyolult... de ez Sofiaról is elmondható. Veszélyes család, veszélyes élet, sok adrenalin.
- Fogalmad sincs. Ne ez a nem mindegy. Akkor csak összejártok szükségletet kielégíteni? -
Sofi próbál tapogatózni, de elég nehéz úgy, hogy Kornélt nem is ismeri. Tud arcot párosítani a névhez, és ezzel nagyjából kifújt a tudása.
Kath elmeséli a történetet, aminek végével Sofiból egy hatalmas sóhaj tör fel.
- Ugye tudod, hogy nem vagy százas?! Ön és közveszélyes vagy. - megcsóválja a fejét, de ennél többet nem mond. Nem akar ítélkezni és beleszólni Kath dolgába. De félti barátnőjét. Igaz elég nehezen lehet eltenni láb alól, de egy vámpírt sem lehetetlen kinyírni. Ez nyálasan és önzően fog hangzani, de szüksége van a lányra. Ő az egyetlen olyan ember az életében, aki mindent tud róla. Nem akarja, hogy baja történjen....nagyon nem.
- Vigyázz magadra! Rendben?! -
Időközben Sofi elvett egy szált cigit Kathtól, és rágyújtott. Mélyeket szívott bele, miközben hallgatta a lány meséjét. Tusa ideje alatt most gyújtott rá először, és jóleső érzés töltötte el, már amennyire egy ilyen történet közben lehetséges. Visszaadta Kathnak a doboz cigit, benne a gyújtóval, majd kicsit helyezkedett a kényelmetlen talajon.
Utoljára módosította:Sofia F. Denaro, 2013. július 19. 15:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 19. 15:50 | Link

Sofi

 Majdnem felnevettem Sofi reakcióján, de csak majdnem. Először is, egyszer már majdnem sikerült összehoznunk egy esküvőt, másrészt pedig szinte teljesen biztos voltam benne, hogyha Seren ezt a mondatot meghallotta volna, előbb végez magával, mint velem. Ez pedig igencsak kivételes alkalomnak minősült volna.
Utána persze elgondolkoztam a Sofi által mondottakon. Nem akartam Serent bajba sodorni, csakhogy már minden mindegy volt. Legszívesebben bele vertem volna a fejemet a legközelebbi falba –ezúttal csak úgy, magamtól, nem igényeltem volna hozzá a férfi segítségét.
-Valami olyasmi. –mosolyogtam rá a lányra. –Igen tudom és értékelném, ha nem rontanád tovább az amúgy sem rózsaszínfelhős hangulatomat.
Ezzel szerintem egyértelmű választ adtam arra, hogy Seren oldaláról hogyan is néz ki a helyzet. Nem mintha bántam volna, így könnyebben tarthattam a két méteres távolságot kettőnk között, mielőtt egészen véletlenül belekeveredünk valamibe, aminek egyszerűen csak két hulla lesz a vége. Szerintem el sem csodálkoztam volna rajta, ha szellemként visszatérek, és azt látom, hogy megint ostobaságba keveredtünk.
Kornél az a téma volt, amit a leginkább el szerettem volna kerülni. Ebben a pillanatban csak azon tudtam rágódni, hogy hogyan is lesz ez után. Sofira néztem és nagyon komolyan tettem fel a kérdést.
-Lehetek olyan önző, hogy magam mellett tartom Kornélt, miközben valaki más talán, mondom csak talán, sokkal fontosabb számomra?
Fogalmam sem volt, hogyan fogok ebből a helyzetből jól kikeveredni. Szerettem volna, ha senkinek sem esik bántódása, de ennek valamiért az lett a vége, hogy szépen lassan én fogok kiirtani mindenkit magam körül.
-Hé, csak ti jártok össze szükséglet kielégítésre. –emlékeztettem nevetve.
Pontosan tudtam, hogy mi folyik a háttérben Sofi meg Olivér között, de ez volt a legkevesebb. Véleményem szerint az én barátnőm csak remekül kihasználta azt, amije van. Ha én ember lettem volna, valószínűleg ugyanezt játszottam volna, csakhogy én már régen nem voltam valódi.
Felsóhajtottam a kérést hallva.
-Sofi, ez nem ilyen egyszerű. –ráztam meg a fejemet. –Nem engedem, hogy Serennek bármi baja essen. Akkor sem, ha ezért meg kell halnom, érted? Annyi mindent tett értem, hogy ezek után ez a minimum.
Azt már természetesen nem szúrom oda, hogy ezzel szembe megyek Seren minden egyes követelésével és minden egyes próbálkozásával, hogy életben tartson. Tudom, hogy magam alatt vágom a fát, de ha egyszer képtelen vagyok hátat fordítani?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sofia F. Denaro
INAKTÍV


b a d g i r l
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 904
Írta: 2013. július 19. 16:23 | Link

Kath


Kath szájának a sarka megrándul, amikor Sofi színpadiasan előadja a Serenes, szőkeherceges dolgot. Valami ilyen reakcióra számított. Vagyis, azt remélte, hogy ezzel egy mosolyt, vagy ne adj Isten, egy kisebb nevetést vált ki Kathból. De ehelyett csak egy szájrándulást kapott. Lehet Sofinak nem kellene erőltetnie ezt a legyünk viccesek dolgot. Úgy tűnik nem az ő műfaja. Pedig ő tényleg nagyon próbálkozik jó fej lenni, de nem akar menni neki. Lehet Sofi nem olyan személyiség.
Sofia jól sejtette, hogy Seren nem úgy gondol a dolgokra, mint ahogy azt Kath szeretné. Ez egyrészt jó, de másrészt rossz is. Mert Sofi örült volna, ha Kath végre talál valami épkézláb, hozzá hasonlóan bajos, antiszociális embert maga mellé. De rossz, mivel a viszonzatlan érzelmeknél rosszabb nincs a Földön. Sofi legbelül mélyen azonban örült neki, hogy legalább Serennek van valamennyi esze...vagyis gondolja ő. Aztán nem tudni, hogy mi jár a férfi agyában. A végén tényleg összegabalyodnak. Na az lesz akkor a szép műsor.
Kath komoly kérdését Sofi nem bírta ki egy apró nevetés nélkül. Nem kellett volna egy ilyen komoly dolgot, így lereagálnia, de feltört belőle.
- Pont engem kérdezel? Amúgy nem, nem önző...csak rellonos. A kettő nem ugyan az. Ameddig Kornélnak ez így megfelel, és ameddig megmarad édes tudatlanságban, addig használd ki a dolgot. Ha meg majd leesik neki a tantusz, akkor használd ki vámpíri képességedet. Volt...nincs. Ne agyalj ennyit. Ezek csak pasik! Rengeteg rohangál belőlük még. -
Sofi és a bölcs tanácsai. Lehet nem őt kell felkérni tanácsadónak, mivel abban sosem volt jó. Vagyis az ő életfelfogása eltér a többi emberétől. A percnek él, és nem törődik azzal, hogy mi lesz majd. Felesleges ilyeneken rágnia magát, mert csak időt veszteget vele. A pasi kérdés pedig pont nem az ő reszortja, mivel bárminemű komolyabb kapcsolatra képtelen. Távol áll tőle az ilyesmi. Egyetlen ember van, akiért az életvitelét feldobná. Ő pedig Keith, aki kilométerekre van tőle, és a kapcsolatukra az esély egyenlő a 0-val. Hát Sofi már csak ilyen kis mazochista.
A szükségletkielégítős dolog ismét nevetésre készteti a lányt. Egyedül ő tud róla, hogy mi ment Sofi és Olivér között, amíg a fiú fel nem szívódott. Aztán, hogy a jó szokásukat továbbra is megtartják e, az a jövő titka.
- Csit! Az a múlté. Most Amirával elégít szükségletet. - közli nevetve, de a hangulat hamar fagyos lett. Kath nem veszi komolyan, amit Sofi mond. Vagy ha mégis, akkor nem foglalkozik vele. Egy nagyon-nagyon mély sóha tör felszínre belőle, és megrázza a fejét.
- Akkor veled megyek vámpírokat gyilkolászni. Majd vigyázok a hátsódra a háttérből. Na meg amúgy is szükségem van egy kis izgalomra. A tusának mindjárt vége, és akkor jönnek az unalmas, monoton hétköznapok. Azt meg nem akarom. Mit szólsz?! -
Biztos Kath válaszába, de azért reménykedik benne, hogy tetszeni fog az ötlete a lánynak, és nem vágja rá azonnal, hogy NEM!.
Utoljára módosította:Sofia F. Denaro, 2013. július 19. 16:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 19. 16:37 | Link

Sofi

Jobban belegondolva, talán tényleg teljesen felesleges volt Sofinak feltenni azt a bizonyos kérdést. Egyrészt, mert ő mindenképpen az én oldalamon fog állni, másrészt pedig Sofi meg az ő pasiügyei egy külön könyvet érdemelnének. Nem mintha nekem bármiféle problémám lenne ezzel, hiszen a legjobb barátnőmről beszélünk, de azért néha mégiscsak elgondolkodtat, hogy vajon, ha nem változom át, én is ilyen lennék, mint ő?
Sok dologban hasonlítottunk és hasonlítunk jelenleg is egymásra, tehát valószínűsíthető, hogy így lett volna. Akkor mégis mit csinálnánk? Nincs annyi hímnemű egyed a Földön, hogy igazságosan meg tudjunk osztozni rajtuk.
-Kornél nem tud semmiről. -állítottam magabiztosan. -Legalábbis, ha tud valamit, akkor nagyon ügyesen titkolja, bár nem hinném, hogy a falak folyton az én magánéletemről suttognának.
Persze, jobb félni, mint megijedni. Nem véletlenül tartom meg mindenkitől a tisztes távolságot. Sohasem tudhatjuk, hogy éppen ki fogja hátba támadni az embert, nem igaz? Talán pont az, akit a legjobban szeretünk, és akiért a legtöbbet áldoznánk. Elismerem, ez elég mélyen hangzik ahhoz, hogy belőlem bukjon ki, de mostanában mintha egyre mélyebbre csúsztam volna abban a bizonyos gödörben.
Felvont szemöldökkel nézek rá, amikor megemlíti Mirát. Természetesen hallottam pletykákat -tessék, mindenki beszél!–, de nem szenteltem nekik különösebb figyelmet. Egészen addig, amíg meg nem hallottam Sofitól. Mert, ha Sofi is azt állítja, akkor kell, hogy legyen valami alapja az ügynek.
-Mi a fene? -nevettem fel halkan. -Ezt most azonnal el kell mondanod!
Jó, talán túlzottan kíváncsi lettem, de egyszerűen muszáj volt megtudnom, hogy miről maradtam le, amíg önkéntes száműzetésben voltam... illetve most is ott vagyok, ez csak egy kis botlás.
Felnyögtem, amikor meghallottam Sofi ajánlatát és szerettem volna csak úgy, mindenféle különösebb ok nélkül fejbe verni, hogy ugyan térjen már észhez, bár rég nem hittem benne, hogy neki olyanja még van. Ki tudja, mivel táplálkoznak a szanatóriumban élő lények?
-Nem. -jelentettem ki ellentmondást nem tűrően. -Sofi, én kockáztathatom az életemet érte, de te nem. Keith megölne, ha neked bármi bajod esne!
Tény.
Annak ellenére, hogy vélhetőleg soha semmi nem lesz a legjobb barátnőm és a bátyám között,ők még igenis fontosak egymásnak. Egyikük sem hagyná, hogy a másiknak bántódása essen. Ezért is reméltem, hogy Sofi megérti az én álláspontomat is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sofia F. Denaro
INAKTÍV


b a d g i r l
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 904
Írta: 2013. július 19. 17:06 | Link

Kath


- Nos akkor nincs mitől tartanod. Amíg ő vak, addig te nyugodtan tarthatsz két vasat a tűzben egyszerre. - Sofi egy kis hatásszünetet tart, mert nem teljesen biztos magában. Mi van akkor ha Kath még több vasat tart, csak ő nem tud róla?!
- Vagy esetleg kéne tudnom még valakiről, vaaaagy valakikről? - kérdő tekintettel, és felvont jobb szemöldökkel méregeti Sofi Kathot, majd izgatottan várja erre a kérdésre a választ. Lehet, hogy Kath nem olyan szent, és ő is a rosszkislányok kategóriába tartozik. Elvileg Sofit abba a csoportba pakolta az iskola nagy része, de ez őt nem zavarta. Féljenek vagy tartsanak tőle, addig is nyugta van a lánynak. Az is nyílt titok, hogy semmilyen kapcsolatba nem bonyolódik bele, így az iskola kaszanovái is elkerülik hála a jó égnek.
Az Olivéres dolog újabb érdekes témát hoz, amire Kath azonnal ráharap. Sofi csak elmosolyodik és megvonja a vállát.
- Egyelőre csak ennyit hallottam. Volt egy kellemes estéjük. De, hogy igaz e azt nem tudom. De szerintem az. Olivért azóta nem láttam, amióta elment. Nem is tudtam, hogy visszajött. Valamint azt sem tudom, hogy akarom e látni. Remélem nem fogok összefutni vele még a mai nap. -
Sofi érezte legbelül, hogy amit mond, és amit valójában szeretne az teljesen üti egymást. Nagyon is szerette volna látni Olivért, és érdekelte, hogy milyen is lesz ez a találkozás. Tudta, hogy várhatóan számon fogja kérni Olivért, pedig nem szokása, de most Olivérről van szó. Túl bonyolult ez ahhoz, hogy bárki is megértse, hogy mit is érez Sofi. Valamelyik könyvben azt írják, hogy az ilyen kapcsolatok a nőben olyan cuccok termelését indítja meg, melynek köszönhetően kötődni kezd a másik félhez. Lehet ez történt Sofival is? Nem akar összejönni Olivérrel, mert tudja, hogy a fiú úgyis megcsalná, de mégis valami nem stimmel. Na mindegy.
Sofia nagyszerű ötlete nem nyeri el Kath tetszését. Még csak egy szikrányi esélyt sem ad arra, hogy Sofi fejében megforduljon az igenlő válasz. Rávágja, hogy nem. Hangjából az sugárzik, hogy semmilyen ellentmondás nem jöhet számon.
- Én nem érte, hanem érted kockáztatom. Ami pedig Keith-t illeti... én leszek megölve, ha veled történik valami. A szívemre kötötte, hogy vigyázzak rád. Szóval vigyázok rád. Tehát. Ha tetszik ha nem, megyek veled gyilkolászni. Tudod a véremben van. -
Egy hosszú szünet következik most Sofi részéről. Agytekervényei ezerrel kattognak, és szeme elhomályosodik. Kath is észreveheti, hogy a lány szelleme máshol jár, és csak a teste ül vele szemben. Sofi egyszer csak mindenféle felvezetés nélkül megszólal.
- Változtass át! Akkor engem sem nyírnak ki olyan könnyen. Probléma megoldva! Nemet nem fogadok el válasznak. -
Utoljára módosította:Sofia F. Denaro, 2013. július 19. 17:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 19. 17:17 | Link

Sofi

-Jézus, nem tartok két vasat a tűzben! -csattantam fel nevetve. -Senki nincs, nem is volt és nem is lesz. Serent meg pláne ne számold ide!
Egyszerűen muszáj volt végre nevetnem valamin, és ha máson nem, hát a saját nyomorult érzéseimen. Sofi volt a legjobb barátnőm, előtte megtehettem, hogy magamba zuhantam, vagy egyszerűen csak önfeledten vihogtam valamin, ami mindennek nevezhető, csak tökéletes kapcsolatnak nem. Már régen el kellett volna érnem, hogy bezárjanak valahová, csak még mielőtt még több kárt okozok.
Nem állt szándékomban tovább gondolkozni azon, amit Sofi mondott. Nincsen itt szó semmiféle tűzről, vasakról meg már ne is beszéljünk. Én voltam a félreérések királynője és ezt a mondatot is sikerült alaposan átforgatnom magamban, de nem tettem szóvá.
Olivér nehéz eset volt. Láttam Sofin, hogy bár annyira nem érinti mélyen, azért igenis elgondolkozik rajta. Nem csodálkoztam és nem is hibáztathattam, elvégre én is valami nagyon hasonlót élek át nap, mint nap.
-Szóval, te nem voltál kéznél, ezért kellett valaki, aki pótol. Értem én. -mosolyogtam rá. -Ilyet ne mondj... ezek után már egészen biztos, hogy látni fogod!
Nem akartam ráhozni a frászt, de ez gyakorlatilag íratlan szabály. Ha az ember lánya valamire azt mondja, hogy "reméli", akkor egészen biztosan csúnya játékba kezd vele a Sors.
Tapasztalat? Persze!
Felsóhajtok. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű meggyőzni a lányt, na de ennyire? Miért hiszi azt mindenki, hogy engem meg kell védeni? Köszönöm szépen, tudok vigyázni magamra egyedül is, annak ellenére, hogy a mellékelt ábra nem pont ezt mutatja. Nem jelent semmit. Én igenis talpra esett vámpír vagyok.
-Közvetve érte teszed. -mutattam rá. -Nem érdekel Keith. Ő is tudja, milyen vagyok és azt is, hogy nem akarom, hogy bárki is segítsen rajtam. Jól vagyok! Eddig sem haltam meg, ezután sem fogok.
Micsoda irónia!
Elég volt csak egyetlen pillantást vetnem Sofira ahhoz, hogy tudjam, nagyon csúnya dolgok játszódnak le a fejében és én erről hallani sem akarok. Nos, nem megmondtam?
-Sofi, ezt meg sem akarom hallani többé! -végül is, ez nem egy nem volt.-Én halott vagyok, tudod mit jelent ez? Nem tudok úgy élni mint te, sem pedig úgy szeretni, mint te. Ez sokkal rosszabb, mint hinnéd!
Utoljára módosította:Katherine Danielle Averay, 2013. július 19. 17:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2013. július 20. 16:15 | Link

mm gyakorlat

Kissé elgondolkodom Rochard szavain, minden bizonnyal igaza van abban, hogy azért is olyan kényelmetlen együtt lakni a többiekkel, mert kimondva-kimondatlanul ott lebeg köztünk a tény, hogy ellenfelek vagyunk. Ebbe még nem gondoltam bele, mert én nem is veszem véresen komolyan a tusát, örülök, hogy ennek kapcsán új embereket ismertem meg, és inkább fogom fel valaminek, amire szívesen emlékszek vissza évek múlva, egy jó kalandnak, mint versenynek.
Ezt a tényt azonban már nem volt alkalmam megosztani a professzorral, mert közben megkerültük a házat, elém tárult a mai feladat, úgyhogy le is zártam magamnak a tusára vonatkozó gondolatmenetemet és igyekeztem csak arra koncentrálni, amiért itt vagyok. A boncolást nem túl nagy lelkesedéssel fogadom, attól sem vonzóbb a dolog, hogy nem a rókákról, hanem csak a letakart valamiről van szó. Így elmondás alapján nem tűnik egyszerű dolognak belőni, hogy melyik szövetnél pontosan milyen frekvenciájú hanghullámmal kell dolgozni, és aztán mindezt gyorsan és kíméletesen csinálni. De majd minden kiderül a gyakorlatban. Hálás mosollyal fogadom, hogy nem  szükséges hozzáérni az állathoz, és szünetet is tarthatunk, ha mégse bírom. ~Bírni fogom..~
Mielőtt még elkezdeném a ravaszdik vizsgálatát, Rorchard felhívja a figyelmemet az árnyékban fekvő hatalmas kutyára.
- Nagyon szép kutyus! - nem találkoztam még az állattal, és csak hallomásból tudom, hogy a rajzmágia professzoré.
- Rendben - a rókák felé fordultam és mindet vizsgálgatni kezdtem, majd megosztottam Rocharddal, mire jutottam. Megengedtem magamnak egy mosolyt, amiért sikerült a feladat, majd a férfi intésére kicsit távolabb léptem a vörös bundáktól. Rochard varázslatára hamarosan teljesen magukhoz térnek és mind elavel az erdő felé.
A férfi kérdésére a megmaradt két kölyökre koncentrálok, megpróbálom eldönteni melyiküknél bomlott meg jobban a harmónia. De tudom ilyen egyszerűen eldönteni. Érzékelem, hogy nem eltérő módon érkeznek tőlük a rezgések, de hogy melyik a rosszabb eset, abban nem vagyok száz százalékig biztos.
- Ő az... - mutatok végül az "egyes számúra", mert nem akarom nagyon húzni az időt. Enyhe kérdő hangsúly érződik a hangomból, mert ez inkább csak egy tipp, és nem tudnám megindokolni, pontosan miért erre az egyedre tettem le a voksom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Biharszegi Hajnalka Vanessza
INAKTÍV


Távolságtartó angyali ördög
offline
RPG hsz: 44
Összes hsz: 703
Írta: 2013. július 23. 15:12 | Link

Zsolti - zárás

Zsolti fellök és rám ugrik. Hitetlenkedve nézem, hogy ez meg mégis hogyan is képzeli, össze van kötözve a keze, és anélkül bizony nem fog tudni elbánni vele, szóval hiába is próbálkozik azzal, hogy megfojt, nem engedem, hogy a fejem köré tekerje lábait, ugyanis azt erősen tartom a padlón, így hát kéz nélkül azt nem fogja tudni onnan felemelni, de mivel feljebb mászott rajtam a kezeim szabadok, amit nem is vagyok rest használni. Az adrenalinnak hála erőmet megfeszítve kezdem el alulról felborítani Zsoltit, ami remélhetőleg sikerül is. Ha így van, akkor semmivel se foglalkozom, hanem elfutok. Majd megoldja magának ahogy akarja a dolgot. Kimagyarázza a vadőrnek, hogy mégis mit is csinál ott összekötözött kezekkel, vagy elmegy a javasbácsihoz és neki kezd el magyarázkodni. Bármit is tesz, az engem már nem érdekel.
A másik lehetőség az, hogy nem sikerül, na akkor jön egy igen idióta, de annál hatásosabb dolog, még pedig az, hogy megpróbálom megcsikizni, hiszen ezáltal ki tudom billenteni az egyensúlyából, így az imént már említett verzió életbe tud lépni, ő lekerül rólam én pedig szabadon távozok.
Persze az is lehet, hogy nem csikis. Na akkor az következik, amit a lehető legkevésbé sem akartam, egy hirtelen mozdulat a fejemmel a legérzékenyebb pontra, amit már biztosan nem fog tudni állni, és akkor távolítom el magamról. De ez a végső megoldás.
Szóval miután sikeresen kikecmeregtem a vadőrlakból a lehető leggyorsabban futásnak eredek, még jó, hogy már sötét van, így nem fog tudni követni. Kicsit zihálva, pörgő szívvel állok meg és döntöm a hátamat a hideg falnak.
 - Ezt az idiótát, ha még egyszer találkozok vele tuti, hogy kicsinálom. -
Persze most is maradhattam volna és leátkozhattam volna a fejét a helyéről, szó szerint is akár, de nem vagyok én azért gyilkos. Addig még nem fajult a feminizmusom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

,,Az élet nem egy tündérmese.
Ne áltassuk magunkat ezzel!"

Isten először megteremtette a férfi, aztán támadt egy jobb ötlete.
Rolleyes

Ízig-vérig feminista | Amazon
Noel Rainsworth
INAKTÍV


cheap freakshow
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 1258
Írta: 2013. július 23. 23:16 | Link

Oliv
hétfő, 23:10


Megigazítja a hevenyészett kötést, amit a tenyerére rakott; a fehér anyagon már foltokban átütközik a sötétpiros folyadék, noha akkor cserélte, amikor elindult, az étterem pedig nincs jelentős távolságra. Szerencsére viszont nemsokára az üvegházhoz ér, és tudja, melyik növényeket kell használni vérzéscsillapításra, nem kell tiszteletét tennie a gyengélkedőn. Igaz, utólag talán nem ártana - jobb lenne heg nélkül gyógyulni -, de ma már nincs ahhoz energiája, hogy felvánszorogjon a kastélyba. Fárasztó napja volt, és szinte csak az alvásra tud gondolni - hajnali vonattal jött, hogy beérjen az első órájára, ami bűbájtan gyak volt, s utána engedelmes kisdiákként végigjárta a többit is, ha már úgyis itt kellett dekkolnia, délután pedig irány a kajálda és a vendégek. Szeret itt dolgozni, de ma nem tudott koncentrálni, összekeverte a rendeléseket, rossz helyre pakolt, elszámolta a visszajárót és hálát adott az égnek, amikor negyed tizenegykor már az utolsó vendég is elment, ő pedig kezdhetett pakolni és takarítani. Ez sem ment teljesen úgy, ahogyan annak kellett volna, s mikor a törött tányér éles szilánkjai összevagdalták a tenyerét és az ujjait, már hangosan káromkodva adott hangot elégedetlenségének; igaz, nem volt senki, aki hallhatta volna.
A kötszert a múltkori eset óta még nem pótolták, úgyhogy csak öntött rá némi fertőtlenítőt - újabb káromkodási hullám - és körbecsavarta egy tiszta konyharuhával, majd feltakarította a vörös cseppeket, s folytatta a pakolást és a zárást. Hanyag volt, de nem érdekelte, tizenegykor kilépett az ajtón, elfordította a kulcsot a zárban, és fáradtan megindult a kastély felé.
Hűvös van ahhoz képest, hogy júliust írunk; a szél lehet az oka, mindenesetre összehúzza magán a fekete pulóvert és megszaporázza lépteit. A birtok határát átlépve lefordul a keskeny ösvényen, s bár mióta Bogolyfalvát maga mögött hagyta, nem világították utcalámpák az útját, nem gyújt magának fényt, az csak vonzaná az erdő lakóit, és úgy érezte, a mai napot már csak azzal lehetne megkoronázni, ha maga köré csábítaná a területeikre háklis, karmos-fogas ragadozókat. Nem fél, de ma nincs kalandvágyó kedvében, így igyekszik minél gyorsabban átérni a koromsötét részen, bár nagyban lassítja a tény, hogy nem sokat lát, és vigyáznia kell, merre lép, hogy ne csapjon akkora zajt, mint egy lelkes rinocérosz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Olivia Meyerson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 23. 23:38 | Link

Noel

Szinte bemenekül a szobájába. Egyenesen a tükre felé veszi az irányt, amibe belenézve, egy zavarodott, remegő lányt lát, aki kétségben van esve, mégis megmagyarázhatatlan kín miatt, meg-meg rándul az alapból bájos arca.
Aztán pillanatok alatt keményednek meg a vonásai. Az arca merev maszkká válik, a szemeiből köddé válik minden érzelem, egy rideg szobor néz vissza rá. Kész, elege lett, belefáradt már, hogy olyasmi ellen harcoljon, amit úgyse tud elkerülni, Az éhség már minden porcikáját kínozza, és ha nem tesz valamit ellene, félő, nem lesz sokáig életben, nem mintha most élne...


Mindennek már több napja. Azóta az eridonos éjszakánként eltűnik a kastélyból, és random helyeken tűnik fel, hol mostanság egyre felkapottabbak a megmagyarázhatatlan halálesetek. De nem zavarja, az érzés... jól lakott, és valami felsőbbrendűség érzet is belé költözött, de ez cseppet sem zavarja. Jól érzi magát így, mintha az összes béklyó hirtelen hullott volna le róla, felszabadult, már nincs is kedve harcolni önmaga ellen, hisz ő nem ember, már nem, mi végre kéne úgy viselkednie, mintha a vacsorái közé tartozna? Drake jól mondta, ezek a lények nem többek holmi nasinál, nem érdemes az energiát pazarolni rájuk.
Annak ellenére, hogy nem is olyan rég még mindent megtett azért, hogy elfogadják, elég kirívóan viselkedik. A folyosón felszegett állal meg, a léptei magabiztosak, mintha csak el akarná hitetni az ott lévőkkel, hogy már csak ránézni is megtiszteltetés, hisz Oliv nem sokszor bukkan fel, főleg nem akkor, mikor a bajkeverők krémje még szabályt szeg a kint létével. De most is vadászni indul, és ebben még maga az igazgató sem gátolhatja meg.
Elhagyva a kastélyt, máris száguldana valamerre, de ebben meggátolják.
A vér illata az orrába kúszik, és ő nagyot szippant a levegőbe, mint valami plázamacska, aki álmai parfümét találta volna meg. Arcára ragadozó vigyor ül ki, és nem törődve semmivel, követni kezdi az illatot, hogy megtalálja azt, akitől származik. Egy diáktársa az, ebben biztos, már meg bírja különböztetni az emberek vérét az állatétól, ami azt illeti, jobban is szereti.
Ahogy meglátja a sziluettet, szinte hangtalanul halad egyenesen a srác háta mögé. Valahol a tudata mélyén rájön, hogy Noel az, a második ember, aki elfogadja, úgy, ahogy van, de efelett most szemet huny. Sőt, inkább kíváncsi, hogy a srácot vajon tényleg nem zavarja-e, hogy Oliv... önmaga, ugyanis jelenleg teljes mértékben az.
- Nem szerencsés ilyen állapotban és ilyenkor, egyedül sétálgatni- búgja a srác fülébe, teljesen kifordulva magából, miközben egyre csak a nyakát fixírozza. Egy pillanatába telne belemélyeszteni a fogait, Noel nem is tudna tenni ellene semmit, de mégis... hol marad az élvezet? Nem szereti a könnyű prédákat, unalmasak.
- Mondd, hogy nem a gyógyító kötötte be, meghazudtolná magát, hisz állítólag annyira érti a dolgát- a hangja teli szarkazmussal, ahogy hátrál, és a rellonos elé lép, ő is észreveheti, nem azzal az Olivval került egy légtérbe, akit "ismer".
Utoljára módosította:Olivia Meyerson, 2013. július 23. 23:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Noel Rainsworth
INAKTÍV


cheap freakshow
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 1258
Írta: 2013. július 24. 00:15 | Link

Oliv

Fejét lehajtva, az előtte lévő utat tanulmányozva halad előre, könnyedén megtalálva azt az utat, ahol a legészrevétlenebb lehet, hiszen nap mint nap tette meg ezt a távot, jól kiismerte a fákat és a gödröket, szereti ezeket az esti sétákat. Azt hinné az ember, minden nyugodt és csendes, pedig pont az ellenkezője igaz, ezernyi apró hangot és illatot hoz a szél, s egészen addig erre koncentrál, amíg fel nem csendül egy ismerős orgánum mögüle, egész közelről, olyannyira, hogy érzi a másik leheletét a nyakán.
 - Szeva Liv - köszön meg sem rezzenve, ahogy felismeri a hangot - míg meg nem szólalt, Noelben fel sem merült, hogy volna itt még valaki - nem pedig valami - rajta kívül, Olivtől pedig nem fél.
 - Csak egy karcolás...és egyébként is mindjárt otthon vagyok - rántja meg a vállát, és bár elég mély a vágás és rendesen vérzik, nem olyasmi, amihez nincs hozzászokva.
Az viszont valóban nem általános, hogy a lány így szólítaná meg: a hangszíne és az egész lénye más, nem az a személy, akit a fiú megismert, és ezt már az első mondatot hallva tudja. Túl jó megfigyelő ahhoz, hogy valami ilyesmi elkerülje a figyelmét, de egyelőre nem tulajdonít neki jelentőséget, miért tenné?
 - Nem, ez elsősegély konyharuhával á la Noel Rainsworth, Uff bá nem rakta rá a mancsait. De kikérem magamnak, rengeteg szakértelemről árulkodik - vág vissza egy szemforgatással, igyekezve szemlátomást nem tudomást venni a hangsúlyról, amivel Oliv a kijelentést tette.
Ahogy arról sem, hogy a lány elé áll, és megakadályozza, hogy tovább menjen.
 - Nem vacsi. Keress magadnak kockás fülű nyulat, vagy mackótestvért - húzza el a száját, s noha detektálta már a változást, nem hajlandó vele másképp viselkedni, mint ahogyan egyébként szokott, hiszen ez az egyetlen módja arra, hogy emlékeztesse a vámpírt, hogy ki is ő. Zsebében tartott jobbja a pálcán nyugszik, hogy Oliv első fenyegető mozdulatára előhúzhassa; a haveri kedvesség nem terjed ki odáig, hogy harc nélkül hagyja, hogy torkon kapják. A lány kisugárzása teljesen más, mint eddig, s Noel ösztönösen érzi, hogy prédává vált, s tudja, hogy Oliv ezzel is tisztában van - hogyne lenne, a fiú testi reakciói egyértelműek. Érzi, ahogy az adrenalin elönti az ereit, s izmai pattanásig feszülnek, ugrásra készen, noha talán nincs is értelme - hogy futhatna el egy vámpír elől? -, ám félelem nélkül, nyugodtan néz a másik szemébe, gesztenyeszín íriszeiben már-már kihívás csillan: meg mernéd tenni? Képes lennél széttépni a korlátokat - az iskoláét és a sajátjaidat -, mintha csak pókhálót hessegetnél el magad elől?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Olivia Meyerson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 24. 00:43 | Link

Noel

Annyira egyszerű lenne. Egyetlen kecses mozdulat, és Noel feje szépen megválna a testétől, de nem.... még korai, és mint már mondta, élvezi, ha evés előtt játszhat egy kicsit. Persze dühíti, hogy a srác meg se rezzen, nem ehhez van szokva, főleg úgy, hogy léptei szinte hangtalanok.
- Én abban nem lennék olyan biztos- közli hűvösen. A mindjárt talán nem is annyira mindjárt. Vérzik, egyedül van, a lánynak meg egyáltalán nem áll szándékában karon ragadni, és hazakísérni, holott normális esetben talán ezt tenné. Sőt, nem is talán, amennyire nagy a nem létező szíve, biztos segítene. Csakhogy most teljesen más a felállás, Noel pechére épp nem érez késztetést az iránt, hogy megváltsa a világot, épp az ellenkezője. Igen, felettébb elkeserítő ez.
- Ha te mondod- húzza el a száját. Szakértelemnek közel sem nevezné, de ez már csak az ő baja. Nehéz épp eszűen gondolkozni, mikor a vámpír torka egyre csak kapar, és minden erejét össze kell szednie ahhoz, hogy ne helyben csócsálja meg diáktársát, de a türelem... szóval igen, Oliv türelmes... még.
- Fel sem érnek a te véred illatához- húzza el a száját tettetett morcossággal, majd kissé oldalra dönti a fejét, úgy fürkészi tovább a rellonost.
- Kíváncsi volnék, az íze vajon milyen- ezzel burkoltan ugyan, de Noel tudtára adja, nem biztos, hogy olyan kimenetele lesz ennek a találkozásnak, amilyet a srác elképzelt, de az élet már csak ilyen... kiszámíthatatlan, és eszméletlen fekete humorral rendelkezik.
Megvillannak a szemei, és játékos mosoly kúszik a szájára, ahogy végigkíséri a másik mozzanatát.
- Na, legalább a túlélési ösztön nem veszett ki belőled- konstatálja elégedetten, mert ez az emberek többségének hatalmas hiánya, meg is isszák a levét... általában.
- De nem értem. Úgy érzed védened kell magad? De hát csak én vagyok, tudod az, akit elfogadsz olyannak, amilyen, legalább is mintha ezt mondtad volna. Hát mégse? Pedig most én vagyok- minden megnyilvánulása hűvös, idő közben lassan tesz egy kört a srác körül, mint a keselyűk szokták, s mihelyst újra elé ér, megragadja a másik bekötött karját, és leszedi róla kötést.
- Nem fog fájni..... annyira- gúnyos mosoly terül szét az arcán, és ha idő közben Noel nem talál ki valami frappánsat, a csuklójába mélyeszti a fogát. Egyenlőre ennyivel is beéri... egyenlőre. Nagyokat kortyol, nem törődve a srác lelki, vagy épp fizikai állapotával, most felettébb önző.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Noel Rainsworth
INAKTÍV


cheap freakshow
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 1258
Írta: 2013. július 24. 01:41 | Link

Oliv

 - Hát nem is szagolgatni kell őket - jegyzi meg, elvégre a humor a legkényesebb helyzetekben is jól esik az embernek.
 - Az íze? Diabetikus leszel tőle, ennyi cukrot csak az én szervezetem visel el - vigyorodik el, és egyébként nem valótlan az állítás, édességmániája és alapvetően a mennyiség, amit eszik, messze áll az átlagos kategóriától.
A viccelődést azonban kénytelen abbahagyni, amikor teljesen egyértelművé válik, hogy Oliv nem téríthető jobb belátásra a szavak erejével. Minden pórusa azt üzeni, hogy ő a ragadozó, te pedig a szerencsétlen patkány, akinek mindjárt átharapják a torkát - Noel viszont az a típusú patkány, aki sarokba szorítva is hajlamos visszavicsorogni.
 - Egy pillanatig sem zavar, hogy mi vagy - válaszolja élesen, tekintetével követve a másik mozdulatait. Igaz a kijelentés, tényleg nem érdekelte túlzottan, hogy a vele szemben álló él vagy hal, esetleg mindkettő egy kicsit.
 - Az viszont egy embertől is zavarna, ha dögre leső hiénaként járkálna körülöttem olyan arckifejezéssel, mintha a séf aznapi ajánlatát testesíteném meg - teszi még hozzá, csak mert ez is igaz, ő pedig nem az a típus, aki elkendőzi a véleményét, vagy megválogatja a szavait. Ahhoz túl impulzív, túl meggondolatlan.
Fájdalom? Ugyan már.
 - Néztél már rám? - válaszol kérdéssel, megvető fintorral méregetve a másikat. Ez semmi újdonságot nem jelent Noelnek, és a legkevésbé sem vált ki belőle rettegést, vagy halálfélelmet. A fájdalom megszokott, régóta jelenlévő dolog számára, s csak attól a tényezőtől - érzéstől, helyzettől - tartunk, amit nem ismerünk.
Szürke villanás az éjszakában.
Nem rándul meg vagy kezd el kapálózni, ahogy vasmarokkal szorítják le csuklóját, nem kiált fel az égető fájdalmat érezve, nem adja meg ezt az örömet, nem hajlandó áldozattá válni, s nem is fog úgy viselkedni.
 - Oliv, ébredj fel - suttogja, talán inkább csak önmagának, mint a másiknak, hisz tudja, érzi, hogy a lányt nem érik el a szavai, csak azt a vadállatot, akinek átengedte az irányítást. Akit nem volt képes kordában tartani.
Agya villámgyorsan dolgozik, keresi a kiutat. Nem használhat sok bűbájt, hiszen rengetegnél kikötés az, hogy a másik élő legyen, és nem biztos benne, hogy működne, Noel pedig nem most van kifejezetten kísérletező kedvében.
Nem mozdul, nem veszi elő a varázseszközt, s csak abban bízik, hogy az evés eléggé lefoglalja a másikat ahhoz, hogy ne figyeljen olyan erősen.
 - Capillux! - kiáltja, a saját ruháján keresztül irányítva a pálcát felé, és remélhetőleg a tűz látványa elegendő lesz ahhoz, hogy egy pillanatra, csak egy pillanatra lazuljanak az ujjai, és Noel nekiindulhasson, és bár sosem lesz vámpírgyors, nagyon jó futó, arra pedig nem képes, hogy tétlenül várja, amíg vége lesz.
Ebben ugyanis nem kételkedik: Oliv meg akarja ölni. Lehet, hogy nem azonnal, de egyértelmű a cél, ő pedig nem készül hagyni.
 - Reamoveo! Reamoveo! Reamoveo! Reamoveo! - szajkózza, ha sikerül elszabadulnia, vastag sávban folyékonnyá téve maga mögött a földet, hogy a masszában nehezítse a vámpírnak az előrejutást.
A másodperc törtrészéig áll meg csak, míg felvesz némi sarat, hogy a kezén lévő sebre kenje, remélhetőleg elnyomva vele a szagot. A vérmérgezés kevésbé tűnik jelenlévő fenyegetésnek, mint a vámpír, aki az orrával is tud tájékozódni....
Az erdő belseje felé halad, alvó, vagy rejtőző állatokat verve fel cipője minden egyes dobbanásával, s neszezésük jótékonyan összeolvad saját léptei hangjával.
Utoljára módosította:Noel Rainsworth, 2013. július 24. 01:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Olivia Meyerson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 24. 19:05 | Link

Noel

Tipikus olyan arccal mered rá, ami azt sugallja, most nem vevő a poénokra. Éhes, és nem szereti, ha az áldozata járatja a száját. Sikolyokhoz van szokva, meg könyörgésekhez, ez a felállás merőben új neki.
- Nincsenek olyan szükségleteim, mint az embereknek, a szervezetem már rég összeomlott, a szívem nem dobog, tehát egy kis cukor se fog betenni- határozott, holott ez igazán a gyenge pontjai közé tartozik. Normális esetben utál erről beszélni, de most mindenképp meg akarja mutatni a másiknak, úgy is az lesz, amit ő akar.
- A francokat nem- csattan fel ő is, szemei megvillannak, és ökölbe kell szorítania a kezét, hogy ne csapja le a rellonost, mint egy taxiórát.
- Nem lehetsz ekkora idióta. Tudod, hogy két pillanatomba telne megölni? Hogy nem tehetnél ellene semmit? Ne, mond, hogy cseppet sem zavar ez az erőfölény. Már pedig a vámpírok túlnyomó többsége ilyen. Én még egy tünemény vagyok, mert ahelyett, hogy szimplán átharapnám a torkod, leállok veled csevegni, de az én türelmem is véges- és őt nem lehet hitegetni. Ó, ugyan már, mégis ki érezne bármilyen nemű empátiát egy lelketlen dög iránt? De nem is várja el, féljenek csak, van is okuk rá.
- Pontosan ez a felállás- közli vele a száraz tényt, hogy márpedig ha tetszik neki, ha nem, belőle most vacsi lesz. Nem igazán lehet hatni az eridonosra jelenleg. A jelleme szikla szilárd, és az elhatározásairól még akkor se mondana le, ha kényszerítenék. Nem mellesleg egy időzített bomba, ami talán nem a legjobb dolog.
- Nem hat meg a heg, a történetére se vagyok kíváncsi, te meg hálát adhatsz az égnek, hogy még így mászkálhatsz. Azt várod tőlem, sajnáljak? Miért kéne? Csak mert lehet, nem te tettél róla? Ugyan már, engem megöltek, időm se, lélekjelenlétem se volt védekezni. Ezzel akarsz hatni rám? Egy heggel? Neked legalább dobog a szíved- a végét talán kicsit hangosabban mondja, de elragadták az indulatok. Utálja mikor az emberek sanyargatják magukat, holott mindenük megvan, csak későn jönnek rá erre.
El is kapja a kezét, és belemélyeszti fogait a csuklóba. Nem törődik semmivel. Behunyt szemekkel élvezi a sűrű "folyadékot", ami végigszalad a torkán.
Oldalra kapja a fejét, és kissé meglepődve veszi tudomásul a tüzet. Közben áldozata meg is szökik, ami igencsak felpaprikázza az alapból is ingerült lányt.
Utána ered, közben megannyi lehetőséget vázol fel magában, amivel megkínozhatja kicsit a rellonost. Talán az indulat miatt veszi olyan könnyen az elé zúdoló akadályokat, vagy mert túl gyors, mindenesetre, meg nem áll, néha ugyan megbotlik, de kiváló reflexekkel rendelkezik, így elkerüli az esést.
Be is éri Noelt, és megragadva a pólóját, egyenesen a fához vágja, már ha a srác nem lepi meg újfent.
- Mondták már neked, hogy ne húzz fel egy vámpírt? Főleg ne evés közben?- ingatja rosszallóan a fejét, aztán megáll közel hozzá, és tipikus olyan tekintettel mered rá, ami szinte ordibálja a kérdést " most mit kezdjek veled?".
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Noel Rainsworth
INAKTÍV


cheap freakshow
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 1258
Írta: 2013. július 24. 20:12 | Link

Oliv

 - Fúh, milyen határozott lennél hirtelen - jegyzi meg, s figyelmen kívül hagyja a verbális megerősítést, hogy valóban vacsivá avanzsál ma este. Úgy dönt, nem hajlandó ilyesmivel foglalkozni, az ilyesféle negatív gondolatok csak megnehezítik az ember életét, nemdebár?
Hallgatja, hogy mennyire könnyű lenne a másik számára végezni vele, és hogy micsoda erőfölény, és hogy...
Az agya inkább kikapcsol a dolog felénél, nem igazán kíváncsi a folytatásra; a lényeg már az első mondatnál elhangzott, és erre válaszol a rellonos, amikor végeszakad a szóáradatnak
 - Lesz*om - közli a lánnyal, arca centikre az övétől.
A következő monológot hallgatva felröhög; egyáltalán nem erre utalt, a vámpír kifakadása pedig végtelenül mulattatja, és hiába a másik kisugárzása, ami egyértelműen közli, hogy hamarosan prefektusvacsorát rendeznek a piócaszakosztályon, Noel képtelen komolyan venni.
 - Sajnálat? Könyörgöm, arra kinek van szüksége? - csóválja meg a fejét, még mindig halvány mosollyal ajkain. - Ne magadból indulj ki. Pusztán arra utaltam, hogy hiába próbálsz a fájdalom lehetőségével ijesztgetni - vonja meg a vállát, levonva a következtetést, hogy a lány teljesen tönkrement érzelmileg.
Már ha maradt neki egyáltalán bármi, ami még az "érzelem" kategóriába sorolható; Noel kezdett benne kételkedni.
Futni kezd, és bár lehet egyesek fogják a fejüket, miért az erdő belseje felé tart, és miért nem a kastély felé, erre egyszerű a válasz: esze ágában sincs egy olyan nyílt terepen végigrohanni, mint a rét. Ennyi erővel öngyilkos is lehetne, és a közhiedelem ellenére Noelnek nincsenek hasonló késztetései, úgyhogy inkább a fákat választja, mert ez a minimális védelem is jobb a semminél.
Hamarosan azon kapja magát, hogy valami jóleső érzés tölti el futás közben, és hangozzék bármennyire furcsán, élvezni kezdi a hajszát.
A vámpír egész könnyen beéri, Noel pedig erről úgy szerez tudomást, hogy mindenféle előzetes figyelmeztetés nélkül eltűnik a lába alól a talaj, majd éles fájdalom hasít a hátába, ahogy valami keménnyel találkozik, a következő pillanatban pedig az avaron hasal, levegő után kapkodva. Az elméje hátuljában detektálja a tompa lüktetést, ami a csuklója felől jön - az esés előtt egyetlen gondolata volt, mégpedig az, hogy a pálcáját mindenképpen meg kell óvnia, ez az egyetlen esélye a túlélésre - a tény, hogy ennek a csuklója és a karja látta kárát, nem vett el a siker öröméből.
Ajkai vigyorra húzódnak, miközben a kérdéseket hallgatva feltápászkodik - lassan, túlságosan is, nehezére esik kiegyenesedni és levegőt venni, de nincs ideje ilyesmivel foglalkozni.
 - Miért, mi lesz a következménye? - néz fel kihívóan, íriszeiben eszelős fénnyel, ami arról árulkodik, hogy ő tulajdonképpen élvezi, hogy felhúzhat egy vámpírt.
Nem, már születésekor sem volt normális, köszöni kérdésed. De valószínűleg a lány sem, amiért nem veszi el Noeltől a varázseszközt, csak szimplán közelebb lép, olyannyira, hogy alig kellene millimétereket mozdulnia, s máris megérinthetné a másikat.
Már ha lennének ilyen ambíciói, de őszintén szólva nem, eszébe sem jutott semmi hasonló.
- Fixample - leheli közel hangtalanul, és ez egyszer szerencse, hogy a vámpír ilyen közel áll hozzá, mert még az ő képességeivel is alig van esély rá, hogy elugorjon a bűbáj elől, ami a száját hivatott összeragasztani.
 - Sok a duma - jegyzi meg válaszként, ha sikerült a varázslat - ha pedig nem, itt az ideje imádkozni, így akkor nem szólal meg inkább, hanem a lelke üdvével foglalja el a gondolatait.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 ... 13 ... 22 23 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék