Noah

Pécs


Szeptember 30-a van, este 9 óra. Ilyenkor már rövidebbek a nappalok, viszonylag hamar besötétedik, ezért az előadás után már koromfekete az ég. Olympia a csillagok alatt menetel Pécs utcáin a színháztól a Hotel felé. Szőke, kontyba fogott haja már messziről kitűnik, nem úgy mint kabátja, ami olyan fekete, mint az éj. Kezei zsebre téve, vállán a hatalmas edzőtáska, ami tartalmazza mindazt, amire egy balerinának szüksége lehet.
Már nem volt kedve aznap Bogolyfalvára visszatérni, inkább bérel egy szobát egy közeli panzióba, így nyugodt tempóban fedezi fel Pécs kivilágított utcáit.
Nem sokszor járt Pécsen. Olykor tanítani jött a jövő balerináit, akik inkább emlékeztettek egy csapat totyogó kacsára, mintsem kecses táncművészekre. Mindig megmosolyogtatta ez az emlék.
A Hotel Makár Sport és Wellness-ben száll meg. Kívülről úgy néz ki, akár egy új építésű társasház hosszú erkélyeivel. Többen még virág is díszeleg, mintha állandó lakója lenne, aki saját erkélyére azt tehet, amit akar.
A recepciónál bemondja nevét, a vele szemben ülő hölgy bólogat és hív egy fiatalembert, aki felkíséri a szobához.
Aludni még nincs kedve hisz még egy órája sincsen, hogy színpadon volt és fizikai munkát végzett, ami megemelte a pulzusát.
Farmert, kényelmes fehér pólót és hosszú világos szürke kardigánt húz, majd lemegy a szálloda éttermi részébe, mely bárként is üzemel és kér egy bögre citromfű teát, hogy könnyebben menjen majd az alvás.

Noah

Keresztbe tett lábakkal ül a pultnál és kortyolgatja a teáját, amit még sűrűn meg kell fújnia, mert annyira meleg. Szereti a citromfüvet, valóban nyugtatja és esténként nagyon jól tud esni. Maga elé bámul, igazság szerint csak azon gondolkodik, hogy egy könyv sem ártana, sőt úgy lenne az igazi. Sajnos a sok holmi közé egy könyvet már nem tudott bezsúfolni.
Csak akkor emeli fel fejét, amikor a srác belép a helyiségbe és meghallja a hangját, ahogy sört kér. Direkt nem néz oda, inkább a teára fókuszál és hallgatja még ezt a megnyugtató baritont. Van is erre alkalma, a pincér beszélgetést kezdeményez vele. Annyira elmélázik, gondolatban egészen messzi távolba kalauzolja a hangja, hogy csak némi késéssel veszi észre és fogja fel, hogy hozzá szól.
- Oh... sok dolog van, ami megnyugtat. A futás is ilyen. Régebben sokkal többet futottam, de amióta megsérültem...- arcvonásai fájdalomról árulkodnak pedig fizikailag nem is érzi.
Viszont örül, így jobban szemügyre veheti a beszélgető partnerét. A hosszú haját, amit a futáshoz összefogva visel. Aztán szépen lassan átgondol mindent és egy csupasz vázból felépül az a férfi, aki nem is olyan messze ül tőle. A sör elsősorban a férfiak kedvence, így ez is árulkodó Olympia számára a másik természetéről. Arról se feledkezzünk meg, hogy sportol. Az ilyen embereknek, akiknek létfontosságú a mozgás, teljesen más gondolkodásuk van a dolgokról és sokkal kitartóbbak az átlagnál.
- Tanulsz is az egyetemen vagy csak körbefutod?- teszi fel a kérdést némi sejtelmes, kirívó hangnemben remélve, hogy nem veszi rossz néven ezt tőle.
Közelebb tolja a bögréjét a pulton és felsőtestével is inkább a férfi felé fordul míg lábai maradnak keresztben.

Noah

A helyiségben még ilyenkor is nyitva hagynak egy ablakot, amin keresztül beáramlik az esti hűs szél. Az idei ősz sokkal hamarabb érkezik, ezt érzi Olympia is, kicsit összébb kell húznia magán a kardigánt.
- Igen, van amiért az életemet adnám, de az nem a futás-. Igazán szeret kocogni, mert őt is kikapcsolja és nagyon hangulatos ebben az időben, ugyanakkor a helyes légvétellel meg kell birkóznia minden alkalommal.
- Táncművész vagyok és volt egy nem annyira sikeres előadásom, vagy legalábbis mondjuk így- némi szünetet hagy, mintha nem szeretne róla beszélni, de végül folytatja.
- A bokám magam alá fordult és achilles- ín sérülést szenvedtem. Persze más is károsodott mellette, ezért bicegek még egy kicsit.
Időnként nagyot kortyol a teából, ami egyre jobban megnyugtatja. A beszélgetés alatt végig mosolyog, talán a szeme is csillog, hogy ilyen beszélgetőpartnerre akadt. Pedig mostanság ez nem jellemző Olympiára. Inkább elhidegült az emberektől, mintsem egy hotel bárjában beszélgessen idegenekkel.
Szemei riadalomról árulkodnak, amikor Noah tanulmányaira terelődik a szó. Na nem azért, mert szeretné igénybe venni a pszichiáter szolgáltatásait, csupán ritkán jár a városba, hogy tudja milyen arányban lakják varázslók és boszorkányok, illetve muglik. Őszintén szólva fogalma sincs, hogy a helyiségben ülők melyik táborhoz tartoznak, de talán csak ő ilyen óvatos. Egyet viszont biztosra tud, hogy Noah olyan, mint ő.
- Milyen egy varázspszichiáter napja?- kérdezi kissé lehalkítva a hangját és talán  egy kicsit leplezze az elmúlt percek riadalmát.