Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=858474#post858474][b]Ohridszki-Füst Marfa - 2023.01.16. 13:39[/b][/url]

Évekkel ezelőtt írt cikket a terápiás farmról és dogozott is ott egy hetet önkéntesként. Segített ahol csak tudott, miközben képességét titokban használva fejlesztette. Ha azt vesszük ő maga is terápiában részesült ez által. Bár erről csupán ő maga tudott. Itt ismerkedett meg a vezetők fiával, akivel azóta is tartják a kapcsolatot. Közös szeretetük az állatok iránt, valamint a tény, hogy mindketten nagy testvérek, segítette barátkozásukat. Marfa számára a gyerekek és állatok tisztán elkülönülő  emóciói könnyebben azonosíthatók, így egyszerűbben megtalálja velük a közös hullámhosszt. Ez a farmon sem volt másképp. Hasznos tapasztalatokkal lett gazdagabb, amikért mind a mai napig hálás. Írásával igyekezett mindezt viszonozni, aminek köszönhetően talán sokakhoz eljutott a hely híre. Ha azóta egy gyermekkel többnek is segítettek általa, ő már elégedett. Ezen a reggelen, meditációját és levendula teáját letudva pedig elindult, hogy találkozzon Mézgával. Bagolyban egyeztek meg hová menjen Marfa, aki a tőle megszokott, kissé túlméretes holmijaiban, haját felkötve lépkedett, elveszve a maga békés belső világában. Kiürítte elméjét, elcsendesítette szívét és gondolatait. Szomorú kék szemei felhősen meredtek a tájra, alig pislogott. Elmerült a lelkében létrehozott, érzelmektől mentes ürességben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=861493#post861493][b]Ohridszki-Füst Marfa - 2023.03.28. 21:25[/b][/url]

Talán tényleg egy másik dimenzióban él néha. Egy olyanban, ahol csend van és semlegesség. Nincsenek érzések, csak a semmi békéje. Halakként csillagjegyűként, akinek ráadásul Vízöntő az aszcendensse ez szinte már elvárás. Hajlama az elmélyülésre kicsi korától megvan. Képessége megmutatkozása előtt is befelé figyelő gyermek volt, akinek azonban mindig akad egy-egy különc ötlete, amit viszont sosem mert csak az anyjának és később öccsének elmondani. Szomorú kék szemei megrebennek, ahogy észreveszi az integető fiút. Mosolya lassan szélesedik, de annál barátibb. Kicsit megszaporázza lépteit, mire belefut a kruppba. - Hát szia! - áll meg és hajol le, hogy megérintse. Hagyja átrobogni a lelkesedést és örömöt, ami a lényből felé árad. - Nagyon fürge vagy ám, tudod! - cirógatja, majd amikor beéri őket Mézga felegyenesedik. - Szia! De jó, hogy látlak! Hogy vagy? Szüleid, jól vannak? Hogy megy a farm? - teszi fel sorban a legfontosabb kérdéseit és bár meg nem öleli a fiút, azért vállára csúsztatja kezét. Igyekszik nem engedni át az érzéseit. Nem szeretne kémkedni. Mégis ott bizseregnek ujja hegyén az emociók, készen arra, hogy Marfa utat engedjen nekik. Míg a válaszokat hallgatja végig nagyon figyelmes tekintettel nézi a fiút. Nem kalandozik el a figyelme. Tud összpontosítani, ha a helyzet megkívánja és érdekli is az akivel beszélget. Márpedig a kedves barátja szavai nagyon is érdeklik. Néha visszavágyik a farmra, ahol olyan érzése volt, hogy megtalálta a megnyugvás egyik kis szigetét.