[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=839688#post839688][b]Podlovics Alekszej Mór - 2021.12.02. 14:10[/b][/url]
b e l i á nKapcsolok aztán ahogy tovább nézem és elemzem mélázó arcát, hogy ez az enyhe zöldes szín valószínűleg a hoppanálás következtében költözött arcára, és hogy felhőtlen jókedve akkor fog előragyogni, ha a hányinger elmúlik. – Megvárom szivi, ne aggódj. – Biztatóan megveregetem a vállát, megvárom, míg összekapja magát annyira, hogy menni tudjunk, csak aztán indulok el a sűrűjébe. Még bőven van időnk, direkt azért akartam időben elindulni, hogy a koncert előtt legyen időnk szétnézni, enni-inni, szórakozni egy kicsit.
- Üdvözöllek a telekgerendási káposztafesztiválon – válaszolok vigyorogva kérdésére. Épp itt az idő, hogy megtudja, mi a helyzet, hogyha visszakozni akar, akkor még most fusson az egyetlen délutáni busz után. Nem amúgy, nyilván, ha nem akar maradni, akkor szépen hazaviszem és csalódottan hazakullogok, de jobban örülnék, ha nem futamodna meg. Elvégre olyan zseniális ez az ötlet, hogy szerintem soha senki nem lepte meg még őt valami ennyire királlyal. Nyilván, csak én lehetek képes ilyesmire, és senki más. Ez az én szuperképességem az emberek felett. Mindig tudom mire vágynak.
- Arra nem ülhetsz fel, amíg nem vagyok biztos benne, hogy nem fogsz hányni – forgatom meg a szemem kissé apukásan. De hát na, a legújabb cipőm van rajtam, ha lerókázza kibaszottul nem leszek boldog, és akkor még enyhén fogalmaztam. Amúgy sem biztos, hogy az a tákolmány nekünk való, az is lehet belül, és összeszakad. Na nem azért, hogy olyan kövér lenne vagy valami, de ezekben sosem lehet bízni. Ajkaimon azért mosoly ül, mert látom rajta, hogy őszintén élvezi ezt az egészet. Ránt magával, én megyek, közben ő olyan, mint valami gyerek: szinte még a száját is elfelejti becsukni gyönyörködés közben.
- Rémlik a múltkori beszélgetésünk, mikor azt mondtad, sosem voltál még egy jó Kaczor Feri koncerten? Hát gondoltam ideje, hogy bepótoljuk. – És milyen jól tettem, hogy így gondoltam. Utoljára, nem is tudom mikor láttam ennyire felhőtlenül boldognak.