Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=712526#post712526][b]Maróti Fanni - 2018.01.23. 18:23[/b][/url]

Mindig is gyönyörűnek tartottam a szülővárosom, és még most is úgy gondolom, hogy örülök, hogy Pécs lett a legelső otthonom. Ma azonban nem érek rá a szépségét csodálni, ugyanis móresre kell tanítanom egy pasast, aki most még valószínűleg abban a tévhitben él, hogy könnyen lerázható vagyok. Persze, ha figyelmen kívül hagyja az üzenetem, és nem jön el, akkor igaza is lesz. Egyelőre.
Viszont múltkor cserben hagyott. Mondjuk, igaza lett, tényleg sikerült nélküle is a főzet... mármint nekem. Sikerült. Ez egy csoda. Khmm... Mármint lelépett és ott hagyott. Ez a lényeg, ne térjünk el a tárgytól! Úgyhogy cserébe elhívtam most ide. És, ha nem tud eljönni... jó, arra még nem gondoltam, de amíg várok rá, van időm kitalálni valami finom kis büntetést.
Az előttem álló Zsolnay-kúthoz most lép oda három lány. Nevetgélnek, lökdösik egymást, és az egyikük mintegy véletlenül végigsimít az egyik ökörfejen. A templom mellett megnyíló átjárót rajtuk kívül csak én látom. Sietősen átlépnek rajta, és senkinek nem tűnik fel semmi.
Sóhajtva hátradőlök a padon, tekintetem a csillagtalan égre vezetem. Bogolyfalván látszanak az égitestek, ebben kicsit jobb, mint Pécs. Farmerba bújtatott lábaimat keresztbe rakom, lesimítom fekete rövid ujjú pólómat, amin a színeváltós "Ha lángra gyúlsz, az emberek szívesen eljönnek, és nézik, ahogyan égsz." felirat díszeleg. Kicsit fázom, de az est további részére olyasmit tervezek, amihez pont megfelelő lesz az öltözékem, addig meg kibírom a vacogást. Remélhetőleg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=713255#post713255][b]Maróti Fanni - 2018.01.30. 15:29[/b][/url]

Végre megjelenik, és ez nem csak azért tölt el elégedettségérzéssel, mert sikerült rávennem erre, hanem... azt hiszem, örülök, hogy látom. Ő viszont nem tűnik túl lelkesnek. Na, persze ez nem is baj, elvégre éppen a büntetését szabom ki rá.
- Nem, nem ezért hívtalak, de azért remélem, ha már nagyon kékülne a szám, akkor legalább rám lehelnél vagy valami - vigyorgok szemtelenül nem sokat törődve azzal, hogy a férfi eléggé dühösnek néz ki. Megszoktam, hogy az emberek első reakciója rám általában a szemöldökráncolás, a szüleim mellett pedig azt is megtanultam, hogy ez nem annak a jele, hogy kevésbé kedvelnek, hanem hogy már megint valami olyasmit csinálok, amit mások nem értenek. Vagyis baromságot.
 - De a pyromágiával nem állsz távol az igazságtól - mondom miközben felállok, és megdörgölve kihűlt karjaimat a kúthoz lépek. - Mikor először jártam ott, ahova viszlek, még annyira kicsi voltam, hogy apukámat kellett megkérnem, hogy emeljen fel a fejekhez - mutatok a kutat díszítő ökrökre, majd kinyújtva felé a kezem, jobb mutatóujjammal finoman megdörgölöm az állat homlokát. Mögöttem, a templomtól balra megjelenik egy kapu, de az utcán elhaladó emberek még csak oda sem néznek, ők nem látják.
 - A szüleim muglik, ők nem vették észre az átjárót, én meg persze kíváncsi voltam. Eléggé aggódtak már értem, mire előkerültem, de azóta minden évben eljövök. És odabent még soha nem sikerült nyernem. Tuti, hogy egy pyromágus ereje kell hozzá. Úgyhogy velem kell jönnöd - jelentem ki, és megragadva a szabad kezét, igyekszem magammal húzni arra a bizonyos helyre. - Vedd büntetésnek, amiért múltkor magamra hagytál.
Bár arra utalok, hogy csupán a képességeit szeretném kihasználni, az igazság az, hogy mióta először láttam lángokat idézni, úgy sejtem tetszene neki, amit odabent találunk. A szívem furcsa, gyors ritmusra jár, kíváncsi vagyok, hogyan fog reagálni a meglepetésemre.