36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek
A fővároson kívül - Drávecz Krisztina hozzászólásai (40 darab)

Oldalak: « 1 [2] Le | Téma száljai | Témaleírás
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 18. 14:32 | Link

Ombozi


- Hahaha – nagyon vicces. Bár nem fogok még egyszer bocsánatot kérni miatta, érje be azzal az eggyel, mely már elhagyta szép számat.
Lábát kicsit megmozgatom, hogy biztosra menjek, tényleg nem szeretném, ha baja esne, mert a végén még azt is az én hibám lenne. Majd lassan felegyenesedek, s bátorítóan mosolygok rá. – Nem lesz baj – teszem még hozzá, mert nem hiszem, hogy tekintetem elég lenne neki. S mozdulatai, illetve szavai alá is támasztják, feltételezésemet.
Merlinre? Felszökken szemöldököm, hiszen ez egy különös szófordulat, mely azért van, amit elárul. Megfontolandó, hogy tegyek-e erre egy megjegyzést, mert bizony ezzel azért felnyitotta szememet, s adott egy olyan információt magáról, mellyel azért jó tisztában lenni. – Jól van már, megyek – felegyenesedek, majd a deszkámat eldöntöm, merőlegesen a pályára, s egyik lábammal felcsatolok. – Mondanám, hogy mire leérsz kérek neked valamit, de szerintem addig, háromszor berúgok... – sűrű pislogások közepette, felcsatolom a másik lábamat is. Nem becsülöm én le a képességeit, de amit eddig láttam az nem igazán kecsegtető. Ártatlanul mosolygok, hiszen nem szeretném elárulni magamat. Szőke hajkoronám alatt, körvonalazódott egy terv, melyet nem szeretnék azelőtt leleplezni hogy bekövetkezne. Így a legártatlanabb formámat elővéve, ugrálok párat, hogy közelebb kerüljek hozzá.
– Na, uccu neki – tolok rajta egy kicsit. Nem vagyok az a fajta, aki hátrahagy bárkit is. S az sem különösebben izgat, ha bukfencezve érkezik le, tudom én, hogy nem lehet mindenki profi. – Ha összetöröd magad, befoltozlak – szólok utána, majd ugrok egyet a deszkával és elindulok én is, szép nagy ívben, hogy még véletlenül se hagyjam le. Na meg elütni sem szeretném.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 18. 14:34 Szál megtekintése
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 18. 14:38 | Link

Ombozi


Sejtelmesen mosolygok rá, neme akarok én neki rosszat. Valahogy úgyis le kell érnie, hát akkor miért ne lennék a segítségégre?
Még van szerencsém érzékelni, hogy a botját elhagyja, így azt felnyalábolom. Az is egy izgalmas mutatvány, mert le kell hozzá huppannom a fenekemre, úgy megtenni az utat, míg elérem. Közben szememet Noelen tartom, mert ha véletlenül esik, arról nem szeretnék lemaradni. Egyrészt, hogy kulturált keretek között kivisítsam, másfelől, meg segítsek, ha arra van szükség.
Nem zúgok el mellette, bár elég nagy a kísértés arra, hogy megijesszem, de félő, hogy lent a pályán megtorolná, így a jobbik felemet kapom elő, s szépen lassan csúszok le.
– Tessék, tündérkeresztanyádnak jó napja volt, összeszedte, amit elhagytál – lebököm elé a botot, aztán lecsatolok. Nincs kedvem ismét az arcommal tompítani a földet, innen meg nehezen csúszok felfelé. – Egyben vagy? Nem tört el semmid? Meg se vakultál? – felmérem tetőtől talpig, majd elmosolyodom. – Akkor meg ki nem tesz magasról egy nagyot arra, hogy mit fog mondani a kölcsönzős? Most komolyan – megrázom a buksimat, szemeimet az égre emelem. Nem hiszem el, hogy ez lenne a legnagyobb probléma, meg nem olyan, amit ne lehetne megoldani.
– Na még egy kör? Kíváncsi vagyok, hogy szemeled ki áldozataidat – nevetve lépek le a deszkáról, amit felemelek, s a ház falának támasztok neki.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 18. 14:39 Szál megtekintése
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 23. 17:27 | Link

Koloska




Ismét itt. Ez már kezd egy kissé beteges lenni. Soha életemben nem fordultam meg egyetlen egy vásáron se annyit, mint idén a pécsiben. Bár be kell látnom, hogy az eddigi két alkalom eléggé, hát változatosnak nevezhető. Az egyik egy kellemes kis andalgás volt, mely úgy végződött, ahogy az illik. A másik meg…esélytelen megfejteni, hogy ott mi van.
Kezeimet összedörzsölöm, hiszen fáznak. Hiába van otthon rengeteg kesztyű, egyiknek sem sikerült megtalálni a párját. Így hát nem csoda, hogy éppen egy olyan bódé előtt állok meg, ahol ilyesmi a választék.
- Hmm, most egy kesztyűnek kifejezetten örülnék – nézek halál nyugodtan a mellém keveredett fiúcskára. Tudom, hogy a kérdése nem nekem szólt, de ha már hangosan gondolkodott, hát legyen legalább nekem egy jó pillanatom belőle. – Az a bordó éppen menne a ruhatáramhoz – mutatok az egyikre, ami még viszonylag jól is néz ki. Bőrkesztyű, belül bélelt, s még arra is jó, hogy nyomkodhassam benne a telefonomat. Éppen tökéletes.
Míg ő eldönti, hogy mit reagáljon arra, hogy így tök ismeretlenül beleszóltam a gondolatmenetébe, én magamhoz emelem az említett kesztyűt és felpróbálom. Tényleg az enyém lesz, vagy így vagy úgy, de megkaparintom. – Nézd, méretben is passzol – mutatom neki lelkesen, mintha ezeréve ismerném őt. Ennek a közvetlenségnek biztosan egyszer meglesz a böjtje, de remélem, hogy nem éppen egy karácsonyi vásárban kíván revansot venni rajtam az élet.
Szál megtekintése
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 23. 20:05 | Link

Koloska


– A Télapó és a Jézuska is a jók listájára írt be idén – kuncogok halkan ezen a csöppnyi hazugságon. Szerintem soha nem lettem volna azon az oldalon, akármennyire is igyekeztem. Minden hibámat szerettem egyensúlyozni valami jóval, de néha a lelkesedésemet nem értékelték.
– Hmm, micsoda szakértelem – elismerően pillantok a hantázásra. Olyan szépen fejezi ki magát, hogy lazán elmehetne meleg stylistnak. Jobban végig mérve még a kinézetével is beillene, na de félre a sztereotípiákkal, s a csúnya első benyomásokkal.
– Hát ezek szerint, kénytelen leszek magamnak megvenni – elhúzom a számat, mintha annyira bánkódnék emiatt. De egyáltalán nincs így, szerintem az jobban zavarna, ha tényleg megvenné és én meg azt se tudnám, hogy mivel köszönjem meg neki a dolgot.
– Azért bátor dolog lett volna, ha csak úgy megveszed – mosolygom rá, miután már a kezeim között tudhatom a darabot, melyet kifizettem. – Kinek keresel ajándékot? Hátha tudok segíteni – őszinte ajánlat, én bizony ilyen vagyok. Ha kell, ha nem, állok rendelkezésére a bajba jutottakon, még ha néha tolakodóra is sikeredik ez.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 23. 20:06 Szál megtekintése
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 23. 20:41 | Link

Koloska


– Ha nem lenne a fenekeden tojáshéj, lehet még érdekelne is – elmosolyodom. Nem vagyok nagy öreg, de az tisztán látszik, hogy hozzáképest azért vannak pluszéveim. Ezért most a jó gyerek formámat hozom. Csak szépen, szolidan, ahogy azt illik.
– Kriszta   -nyújtanám a kezemet, de látva azt, hogy az övéi mennyire tele vannak, inkább csak elvetem a dolgot, s intés lesz belőle. – Nem is hallottam még ilyen nevet, érdekes – pedig már mennyi formával volt szerencsém összefutni. De ez, ez eddig elkerült. – Milyen származtatása van? – tényleg ez érdekel a legjobban? Igen. El tudok veszni a részletekben, s bizony ez most tényleg olyan, ami rothadtul nem fontos, de nekem igenis tudni kell.
– Aha, hát ez így nagyon nehéz – mennyivel egyszerűbb egy visszafogottabb személynek vásárolni. Bár magamat sem nevezném annak, a bohókás ajándékokat kifejezetten szeretem. Szóval talán így közelíteném meg az ismeretlen hölgyeményt is.
– Valami vicces játék? Vagy ilyen villogó izé, ami még a hangulatát is mutatja? – nem is tudom, hogy létezik-e ilyen, de manapság ez sem lenne meglepő. – Szóval olyan, ami abban a színben villog, amilyen hangulata van éppen –kell a magyarázat, érzem én, hogy anélkül eléggé követhetetlen, hogy mire szeretnék kilyukadni.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 23. 20:41 Szál megtekintése
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 23. 21:27 | Link

Koloska


– Ahh, oké – lebiggyesztem az ajkaimat. Hát így már elég uncsi ez a dolog. Reméltem, hogy fog valami olyat penderíteni, amivel elámít. De hát, mégiscsak ott az a tojáshéj, mit is képzelek én róla?
– Lehet, hogy a túlpörgéses érzelmektől kicsit bekettyózna a dolog – elnevetem magamat. Azt hiszem az esetek többségében nálam is éppen így járna a szerkezet. Egyszer ebben a színben, egyszer abban villogna, s ez olyan másodpercek alatt változna, pont úgy, mint a hangulatom.
– Manapság mi nem létezik már? – teszem fel neki a kérdést a lehető legnagyobb természetességgel.
– Ha meg nem, akkor majd mi megalkotjuk és szabadalmaztatjuk és tök királyok leszünk – felcsillan a szemem, s úgy rá is pörgök a dologra, mintha az életem múlna rajta. – Na gyere, ott azok között az izék között tuti lesz – megragadom és húzom a túloldalon lévő villogó, csillogó izék közé. Ha itt nem lesz, akkor sehol sem, s a fejemben már van egy fél marketingterv erre az esetre.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 23. 21:28 Szál megtekintése
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 25. 19:17 | Link

Koloska


– Hahh öcsi, én találtam ki és még te akarsz főnökösködni? – felvonom az egyik szemöldökömet, s karjaimat máris összefonom magam előtt. Ezzel is jelzem, hogy a bizalmatlanság jelen van, na meg egy kicsit fázom is. Azt hiszem mégse a vékony kabátot kellett volna választani.
A stand előtt ácsorogva azon kezdek el töprengeni, hogy ebben ilyenkor tényleg mennyi pénz is van. De vajon az év többi időszakában is megérné-e, ha ilyen kacatot gyártatnak? Mert én szerintem az emberek, csak ebben az ünneptől túlságosan beindult, kissé mámoros hangulatban vesznek csak meg, ilyen hülyeségeket. Így pedig máris nem olyan szenzációs az ötlet.
– Öhm , érdekes – vetek oda arra a darabra, amit Kolos mutogat nekem. Nem hozzám illik, de hát, ha a barátnőnek ilyen a stílusa, nekem aztán mindegy, hogy mivel szúrja ki a szemét.
– Nincsen olyan, amin nem a Rudolf táncikál? – húzom el a számat. Hát, hogy néz már ki szerencsétlen. – Egy hógömbössel hamarabb ráveszel, hogy neked adjam a kezem – sűrű pislogás, bájos mosoly, közben pedig a kezem visszaszerzése.
– Ne komolytalankodj, keressük meg a tökéletes ajándékot a barátosnődnek – fordulok vissza a kínálathoz, s tekintetemet körbe-körbe jártatom a kacatokon.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 25. 19:17 Szál megtekintése
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 26. 18:13 | Link

Koloska


Sokszínű. Hát az van itt bőven. A színskála majdnem minden színe fellelhető ennél a bódénál, így nem akarom elhinni azt, hogy ne találnák megfelelőt. Vagy, ha mégis ilyen szerencsétlenek lennénk, akkor ahogy nézem van még vissza úgy 8-9 stand. Egynél csak meglesz a kiválasztott.
– Vannak, akik nem tudják jól fogadni a romantikusnak szánt gesztust – bólogatok. Én is ezen lánykák táborát erősítem. Egyszerűen még a szavakat is képtelen vagyok kezelni, nemhogy azt, ha valaki csokit meg virágot akar rám tukmálni.
Tekintetemet lassan vezetem a Kolos kezében lévő virágra. Kezemet a szám elé teszem, mintha nagyon töprengenem kéne a válaszon. De csak a nevetésemet igyekszem elrejteni. Nem szeretném már az első lehetőségnél képen röhögni, de látva ezt a virágot, azt hiszem lesz még itt sértődés.
– Hát, ha hozzám beállítanál egy ilyennel, keresnék rajtad egy lyukat, amit betömhetek vele – kuncogva nézek rá. Nem tudom, hogy a lány, akiről szó van, mennyire gyerekes, de nem hiszem, hogy valami ilyesminek örülne. – Nem értem, hogy nézhetted ki a virágot, ha éppen az előbb ecsetelted, hogy hogyan jártál már vele – megrázom a fejemet. Sosem értettem a férfilogikát, s úgy tűnik, hogy a mai nap folyamán sem fogok dűlőre jutni vele.
  - Hány évesnek is nézzük azt az ajándékot? – hátha a korral közelebb kerülünk a megoldáshoz.  Bár amondó vagyok, hogy az eddigi információk tudatában, tényleg a hangulatot mutató, villogó valami lenne jó. – Itt kell lennie valahol – kutakodok tovább, felborítva az eddigi katonás rendet. Én jobban átlátom a káoszt, s ezek a műanyag vackok szerencsére, nem törnek össze attól, ha az én két balkezem hozzájuk ér.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 26. 18:14 Szál megtekintése
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2018. május 17. 20:55 | Link

Jamie
Balaton.


Tehát vissza a kezdetekhez.
Ha valaki ma azt mondta volna, hogy ilyesmi történik velem, biztosan kinevettem volna. Hogy bánom-e? Tudom, hogy egyetlen egy percét sem fogom, hiszen én imádom az ilyen hirtelen jött ötleteket. Meg nem a világvégére jöttünk, ahonnan ne lehetne visszatérni a megszokott hétköznapokba.
A megbeszélt holmik beszerzése után, viszonylag hamar sikerül a landolás. Mélyen tüdőzöm le a balatoni levegőt, mely teljesen más a zajos városihoz képest. Szeretek itt lenni, szeretek magányomban itt lenni, de ha társaságom van azt meg még jobban szeretem.
- Mi elől menekülsz? – szólalok meg, hogy megtörjem a csendet, mely egy pillanatra beférkőzött közénk. Nem tudom miért érzem azt, hogy valamit hátra akart hagyni. Talán abból indulok ki, hogy az én hirtelen jövő ötleteim mögött, legtöbbször ez állt. Nyilván ez nem azt jelenti, hogy vele is így lenne, de mégis jobb rákérdezni.
Szál megtekintése
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2018. május 20. 12:12 | Link

Jamie
Balaton.


Fejemet megtapogatom. Nem szoktam az utazás ezen formáját választani, ezért az évente egyszeri alkalommal mindig kissé nehezen viselem. Zúg a fejem, mintha kettős látásom is lenne. De minden a helyén landol, bár bevallom, hogy a fenekem és a mellkasom nagysága cserélhetne helyet, mert nem állapot, hogy a valagam általában egy sarokkal le van maradva tőlem.
–Ugyan, előtted már nem jövök zavarba – bár biztosan tudna olyan helyzetbe hozni, amivel bennem maradnának a szavak, de lássuk be ez nem olyan egyszerű dolog.
Szemeimmel végigpásztázom a kékséget, mely minden egyes találkozásunk során, megnyugvást hoz a lelkemnek. Bár úgy nézek ki, mint aki mindig toppon van és pörög, mostanában nagyon sokszor érzem azt, hogy megfáradtam és fel kell töltődnöm. Bár ez a kiruccanás csak ideig-óráig tart, de már most érzem a jótékony hatását, hiszen nem a megszokott városi pörgésben vagyunk.
– Sikertelenség? Kudarc? – lassan fordítom felé a fejemet, s szemeiben kezdek keresgélni. Meglep ezzel, hiszen én mindig összeszedetnek és magabiztosnak látom. – Ugye tudod, hogy mindkettő egy fontos állomása annak a rögös útnak, amely után úgy érezheted, hogy ez az sikerült? – nálam legalábbis így működik. Akárhányszor arccal előre estem, tanultam belőle és feltápászkodtam. Aztán újra és újra próbálkoztam, hogy elérjem azt, amit szeretnék. Az élet sok területén sikerült már, nyilván vannak hiányosságaim, de igyekszem. Ezért is kellett a változás, ezért is formáltam kicsit magamon, a modoromon, a stílusomon.
– Mellesleg miben is lennél te sikertelen? – nem tudom, hogy van-e jogom ezt boncolgatni, de ismerem már annyira, hogy abban biztos legyek, ha nem akar úgysem válaszol. Én pedig ezt meg is értem, nem mindenki egyforma határokat épít fel magában.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2018. május 20. 12:12 Szál megtekintése
A fővároson kívül - Drávecz Krisztina hozzászólásai (40 darab)

Oldalak: « 1 [2] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek