Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=690909#post690909][b]Haruka Yamasaki - 2017.07.16. 16:44[/b][/url]

Nehéz volt eltalálni ehhez a házhoz, főleg, hogy a magyarok útbaigazítása számomra érthetetlen. Az időközben beszerzett gyűrűnek hála minden szavukat megértettem, de amikor vak vezet világtalant még a közös nyelv sem segít. Pláne, hogy jóformán mind angolul próbált nekem beszélni, hiába hallották, hogy magyarul válaszolok. Furcsa emberek, mit ne mondjak.
Délután felé járhatott az idő, amikor végre megérkeztem. A nyári időszámítás miatt még közel sem volt a sötétedés, de mégis csak vasárnapról volt szó, nem akartam sokat zavarni. Reméltem, hogy csak odamegyek, elmondom, mit szeretnék, ő pedig pár perc alatt segít, a papírmunkát pedig le tudjuk rendezni később is.
Az édes ház előtt pár pillanatig csak álltam, közben próbáltam az irigységet félretenni. Én is szeretnék már ilyen helyen lakni a pandával.
Az ajtó elé érve hezitálás nélkül kopogtam, aztán inkább a csengőt is megnyomtam. Még mindig nem szoktam meg teljesen ezt a rendszert, de legalább tanulok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=692497#post692497][b]Haruka Yamasaki - 2017.07.24. 23:01[/b][/url]

Lewyt meglátva sem voltam biztos benne, hogy jó helyre jöttem. Mikor én láttam, teljesen másképp nézett ki, legalábbis az a fura kifejezés az arcán most már nincs ott. Nem sűrűn hallgattam pletykákat, de a házasságának híre még hozzám is eljutott. Kevés hímnek áll jól az elkötelezettség, ez az egy pedig egy szerencsés kivétel.
- Jó estét - köszöntem, majd illedelmesen meghajoltam. - Nem volt könnyű, de következőnek talán nem lesz baj.
Ezek a kis hazugságok, amik mindig kicsúsznak a számon. Szinte biztos vagyok benne, hogy soha többé nem fogok erre jönni, főleg nem hozzá, de talán ez még bocsánatos bűn.
Az invitálását követően beljebb léptem, közben beszélni kezdtem, hogy megkönnyítsem a dolgát.
- Nincsenek nagy elvárásaim, csak egy olyan lakás kell, ami Münchenben van és van benne egy szoba, ahol dolgozhatok. Nem laktam még muglik közelében, szóval ha van egy-két... Teremtőmre, ez meg micsoda?
Nem tudtam nem nézelődni, ezért is akadt meg a tekintetem ezen a furcsa... tárgyon? Egy életnagyságú kék szörnyszerű dolog nézett velem szembe. Egy pillanatra még abban is kételkedni kezdtem, hogy nem igazi, olyan furcsa volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=697637#post697637][b]Haruka Yamasaki - 2017.08.24. 23:07[/b][/url]

A vizuális gondolkodásomon semmi sem tudott segíteni, így azonnal elképzeltem, hogy a nénik felém harapnak. Nem szerettem a japán képregényeket, de az unokaöcsém sajnos igen, ő többször is mutogatta nekem. Nem, nem volt vicces.
Kirázott a hideg, az ajkamba haraptam, mielőtt bármi nem odaillőt mondtam volna. Jobb lenne minél hamarabb lerendezni a lakás bizniszt, utána majd ráérek kiheverni a fura párhuzamot magyar és japán dolgok között.
Nem tudom, Lewy hová gondolhatott, mikor arra biztatott, hogy nézzem meg közelebbről a szörnyet. Nos, köszönöm szépen, nem élnék ezzel a lehetőséggel.
A nagy plüsst otthagytam és mivel nem akartam több ijesztő dologba belefutni, csak a cipőm orrát néztem, miközben vártam a lengyelre.
Hallottam, hogy felém mozdul, ezért végre fel mertem emelni a fejem, hogy szembenézzek vele. Rögtön azután az egyik kék szörnyike leesett a kanapéról. Valami más mozgást is láttam ott, de nem akartam odanézni. Azt hiszem, ha valami gondom adódik, inkább valami nyilvános helyre beszélek meg találkozót Lewyvel.
Szinte nem is figyeltem, amit magyarázott, csak kikaptam a kezéből a papírokat. Gyorsan átfutottam, de egy dolgot nem találtam azonnal és nem akartam tovább maradni, mint amennyit szükséges, ezért megkérdeztem tőle.
- Mennyi időre szól a szerződés?
Tény, hogy nem tervezek gyorsan kiköltözni onnan, de nem szerettem, ha meg van kötve a kezem. Az előző helyen is, fél éves szerződésem volt, azután minden ment tovább, csak időben szóltam, hogy kiköltözök. Vagyis egy hét az annak számít, nem?
- Ó, erkély is van! - csodálkoztam el, mikor kiszúrtam.
Nagyon, nagyon szerettem az erkélyeket. Nem tudtam, hogy Lewy szimplán tehetséges a lakások kiválasztását illetően, vagy csak szerencséje volt velem, de nagyon megörültem neki. Mosolyogva néztem rá, miközben a tollam után kutattam a táskámban. Talán túlzottan babonás vagyok, de ha a saját tollammal írok alá dolgokat, azok jól szoktak elsülni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=697645#post697645][b]Haruka Yamasaki - 2017.08.25. 01:19[/b][/url]

Amikor ismét Pécsre látogatottam, már egy fokkal magabiztosabb voltam. Könnyebben találtam meg a mágusnegyedet, már nem is kellett kérdezősködnöm, ami nagy boldogsággal töltött el. Az egyetemet sem volt nehéz kiszúrni, lévén nagy épület, kismillió oda özönlő diákkal és tanárral együtt.
Nem messze álltam meg a bejárattól, ajkamba harapva figyeltem a tömeget. Valószínűleg elkaptam az egyik nagyobb kar katalógusos órájának a végét, ezért is volt ilyen óriási a nyüzsgés. Bár, ami az én egyetememet illette, szinte mindig mászkáltak odatartozó, illetve random emberek is csak úgy a környéken. A tanszékem ráadásul a kampuszhoz volt közel, így még este sem állt meg az élet, aminek én nem kifejezetten örültem.
Ide-ode ugrált a tekintetem az arcok között, egyik sem volt ismerős számomra. Nem is tudom, mit csinálnék, ha csak úgy feltűnne most is Sebastian. Ki tudnám egyáltalán magyarázni? Akkor meg minek jöttem ide?
Nem akartam azonnal a hopp hálózathoz rohanni, előtte inkább szétnéztem. Annál sokkal előbbre tartottam a büszkeségem, mintsem fülemet-farkamat behúzva hazaszaladjak.
Nem lehettem odakint sok ideje, amikor éreztem, hogy egy jéghideg, kövér esőcsepp esett a hátamra, hogy aztán végigfolyva kellemetlenséget okozzon. Épp kirázott a hideg, mikor éreztem, hogy ez nem egyszerű csepegés lesz, itt le fog szakadni az ég.
Gondolkodás nélkül berohantam a legközelebbi üzletbe, de még így is eláztam. Király, mit ne mondjak.
Miközben a pálcámat kerestem, leesett, hogy egy könyvesboltba rohantam be. Mit ad az Isten, épp egy gyógyító könyv előtt álltam, így inkább felhagytam a pálcám keresésével, hogy a kezembe véve a könyvet alaposabban is megnézzem. Reméltem, hogy találok benne valamit, ami Sebby sebének a gyógyításában segíthet.
- Nyári eső, mi... - aprót sóhajtottam, közben arra figyeltem, nehogy nedvessé tegyen a könyv lapjait.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=698167#post698167][b]Haruka Yamasaki - 2017.08.28. 21:47[/b][/url]

Legutóbb nem tudtam sokat segíteni Sebbynek, mikor a seb ott volt a karján. Ez pedig elég rosszul érintett, mivel hát elég szokatlan nekem, hogy van olyan, amit nem tudok megcsinálni elsőre. Nem gondoltam magamat egoistának, épp csak beláttam, hogy szerencsés vagyok.
Legalábbis szerettem, ha mások ezt hiszik. Az igazság az, hogy felkészültem elég sok eshetőségre már és ezen nem is szeretnék változtatni. Szó sincs arról, hogy emiatt az eset miatt gyógyító akarok lenni, azt nem tudnám végigcsinálni. Még ha az anyagot meg is tudnám tanulni, kell egyféle elhivatottság hozzá, ami bennem nincs meg. Ha fele annyira érdekelne az általános gyógyítás, mint a seprűk, akkor talán megpróbálnám, de így elég nekem, hogy egy könyvből lesek el használható praktikákat.
Mivel az egyik legnagyobb könyvet sikerült kiszúrnom, az előszóval kezdtem, mert annak aztán tényleg semmi értelme nem lenne, ha bonyolult műtéti beszámolókkal találnám szembe magam.
Egyszerű leírással kezdődött a gyógyítás kezdeteiről, már ami a varázslókat illeti. Nem különösebben érdekelt, de sosem lehet tudni, mikor kell felhasználni ilyen információt. Talán elmehetnék egy varázsvetélkedőbe?
Vissza akartam térni az olvasáshoz, mikor megszólalt nem is olyan távolról egy mély hang. Rögtön gyanítottam, hogy nekem szólt, de a váratlan esemény miatt nem is igazán tudtam megfelelően reagálni. Bár ha a felugrás és a halk sikoly a megfelelő reagálás, akkor tökéletesen teljesítettem.
Kifújtam magam, hogy aztán higgadtan tudjak válaszolni.
- Azért valahol el kell kezdeni, nem igaz? Nem gondolom, hogy célravezető lenne, ha a végét olvasnám, aztán a közepét, aztán az elejét - mosolyogtam, aztán jobban megnéztem a férfit.
Nem tűnt diáknak, bár az egyetemistáknál sosem lehet tudni. Talán tudna segíteni, de nem az én asztalom, hogy csak úgy letámadjam némi információ reményében.
- Yamasaki Haruka vagyok, igazából seprűkészítő művész. És ön?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=701523#post701523][b]Haruka Yamasaki - 2017.09.15. 22:45[/b][/url]

Ahogy kimondta Lewy, hogy egy év, valami furcsát éreztem. Nem is tudom, talán félelmet? Általában szerettem a szerződéseket, mert imádtam tisztában lenni a játékszabályokkal. De az egy év hosszú időnek tűnt és egy pillanatra elbizonytalanodtam.
- Tökéletes - mondtam.
Szerencsére nem volt hosszú pillanat, könnyedén tovább tudtam rajta lépni. A lengyel nem okozott csalódást, hát megbíztam benne. Gyanítottam, hogy nincs semmilyen apró betűs rész, nem lesz sehol penész, se hasonló csúnyaságok. Sosem vettem még ki lakást úgy, hogy nem néztem meg, de soha nem szorított ennyire az idő, az is igaz.
- Bocsánat a figyelmetlenségemért.
Nem tartottam fontosnak az efféle formalitásokat, de utáltam, ha azt gondolják rólam, hogy tiszteletlen vagyok. Akkor már inkább nézzenek álmodozónak, ami szintén nem igaz, de ez már nem az én tisztem.
Vakon aláírtam, már csak egy kérdés maradt hátra.
- Mikor költözhetek?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=706014#post706014][b]Haruka Yamasaki - 2017.10.18. 18:32[/b][/url]

Még ha a szememmel nem is láttam, mennyire élvezi, hogy a váratlan helyzetre érdekesen reagálok, valahogyan sejtettem. Mármint egész logikus, ha valaki ezt csinálja, akkor azt nem csak úgy követi el, mindenféle indok nélkül. Egy árva pillanatra sem engedtem meg magamnak, hogy összeszűkült szemekkel nézzek rá, helyette félmosolyra húztam az ajkaim.
- Ritkán kap ilyen értékes tanácsot az ember, köszönöm, hogy engem megtisztelt ezzel.
A szarkazmus olyan nálam, mint másoknál az őszi lebetegedés. Évente egyszer jön elő, de akkor nagyon.
Mióta megszólalt, egyszer sem néztem bele újra a könyvbe, így inkább bezártam azt. Nem szerettem, ha feleslegesen nyitva van egy könyv, nem tudom, lehet valami fura OCD lehetett ez nálam, de mindig kínosan ügyeltem erre.
A munkám említése miatt halványan elmosolyodtam. Gyanítom, nem volt jártas az ázsiai régióban zajló kviddicsben, de ezt már megszoktam. A reakciója viszont újdonság volt, de ha már ilyen vicces kedvében van, nem én leszek az, aki elszúrja az egészet.
- De előre szólok, testrészre nem adok - feltartottam a kezeimet, közben elfintorodtam játékosan. Nem mintha nem lett volna példa erre.
Ahogy bemutatkozott, felcsillant a szemem. Nem hittem sem Istenben, sem a sorsban, de kimondottan örültem, hogy ez a fura figura gyógyító.
- Akkor kedves Jamie, örülök a találkozásnak. Bár én inkább csak általános gyógyításról kerestem, hátha vannak olyan varázslatok, de lehet esetleg bájital is, ami kisebb sebeket segít meggyógyítani. Meg a leápolásuk és hasonló. Tehát otthoni balesetek azonnali orvoslására, ha... nem is tudom, valaki fél a gyógyítóktól, tudjak segíteni.
Nem volt a teljes igazság, de lassan már kezdek hozzászokni, hogy ha kell, akkor hazudok, hogy még gondolat szintjén se hozzam kellemetlen helyzetbe se magamat, se Sebbyt.