[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=560083#post560083][b]Szikszai Attila - 2016.01.01. 17:59[/b][/url]
ViktorSzeged, Dóm térTámadta magát és a világot, ennek akkor így kellett történnie. A téren ücsörögve úgy érezte, itt és most bármit megtehet. Nem jut el az Edictum fülébe, s egyéb más forrásból sem értesülnének a botrányról a kastély környékén élők. Azért szereti Szegedet, mert szinte teljesen az ország másik végében helyezkedik el. Nem ér el az Északi-középhegység szele erre az alföldi síkvidékre. Hasonlóan csendes és szép mesevilág ez, még ha az ő szülőföldje mégiscsak az a fenyveses, dimbes-dombos régió. Nagyon örült, hogy lehívták ide egy kicsit. Főleg az elmúlt események hatására. Csakhogy nem volt elég körültekintő. Mondhatni elfelejtette, hogy van egy szerető és figyelmes családja, aki villámsebességgel észreveszi, hogy valami nincs rendben otthon. Attiláról nem mondhatni el, hogy kellemesen csalódott volna unokatestvérében, de nagyot nőtt a szemében azzal, hogy oda mert elé állni és felhozni ezt a témát.
Annyit változtak az évek alatt. Még mindig sajnálja, hogy Viktor legkritikusabb korszakában nem lehetett ott mellette. Sajnos a családból nem mindenki reagált egyből úgy, ahogyan azt elvárta volna, a tanár úrnak pedig éppen akkor kezdődött el a nagybetűs élet. Kiköltözött Angliába, ahol átlagosan a fél napját kemény munkával töltötte, hogy megalapozza a soha nem sikerült kinti életét. Többek között emiatt is tűnhetett úgy, hogy akkor még ő sem kelt unokaöccse védelmére. Ezt a mai napig bánja. Talán ha egy kicsit jobban érezteti vele a törődést, akkor a múlt másképpen alakul, még ha összességében pozitív végkifejlete volt az ügynek. Attilából tanár lett, Viktor pedig idén végez. Olykor különös tud lenni, hogy rokonok, és egy olyan családból jöttek, ahol Attu szüleinek az esetét leszámítva nagy az összetartás. Sosem hagyná, hogy a munkája rámenjen a kapcsolataira, hogy a kialakult új helyzet bármin is változtasson. Ugyanakkor nem biztos abban, hogy ezt Viktor is érzi vagy érti. Az ő szemében a vöröske még mindig az ő gyerekkori játszótársa, a "kis" Regivel együtt. Azóta Kinsey is bejött a képbe, de természetesen vele sincs baja. Csak még nem ismeri annyira jól, mint kéne. Sebaj, ez is változni fog idővel.
- Örülök, hogy így látod - mondta megnyugodva - Nem engedhetem meg magamnak, hogy kikészüljek. Annyit különben sem ér ez az egész. Ne tévesszen meg a látszat, hamarosan összekaparom magamat a talajról. Tanultam a hibáimból, úgy érzem. Lehet, hogy a történtek hatására megváltoztam, de tudom, hogy Ti nem ítéltek el - jelentette ki eltökélten, nagy határozottsággal a hangjában. El is tűnt az arcáról a negatív érzelmek mindennemű jele, helyette inkább aggódóan unokatestvére arcára pillantott és átölelte őt a padon. Egyikük élete sem csupa jóról szólt eddig. Jól ismerték egymást.
- Ne irigyelj, Te is nagyon sikeres leszel. Tudod, hogy számíthatsz a támogatásomra, szóval ha kell valami, csak szólj... Most pedig döntsük el, hogy merre tovább, mert nem szeretném sokáig itt lógatni az orrom - nevetett fel kissé, egy ravasz kacsintással lezárva a búskomor perceket. A kedves emlékek egycsapásra felülírták a Grétán való elmélkedését, az összejövetelen valószínűleg csak egy gyengébb pillanatában juthatott eszébe, amikor egy pillanatra leült a családi program.
