Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.
|
|
|
B e r n á r d Schrödinger nadrágja. Abszolút nem mondanám, hogy ez a hét az én hetem. Előbb Radetzky jelent meg, aztán elhagytam az egyik körmömet, aztán Elfogadhatót kaptam a beadandómra, amire két estét is rászántam a könyvtárban. Így hiába akartam ellenkezni, nem nagyon sikerült, mikor a csoporttársam felhozta, hogy menjünk el abba a buliba a Szabadkikötőben. Helyette feldobtam némi sminket, kiöltöztem és elindultam, hogy bevegyük a pécsi éjszakát. Elobb csak egy-két koktél csúszott le, aztán az egyik srác feldobta, hogy hát biztos nem is vagyok orosz, ha ennyire bírom csak az italt, szóval viszonylag hamar csúszott át a szirupos édes ital a nemzeti csodaszerbe. Vodka, tisztán, jég nélkül, mert az is csak a csicskáknak kell, nem nekem. Jó volt ez így, mert nem igazán kellett arra gondoljak, hogy milyen pokoli hetek állnak mögöttem, de kevésbé volt jó, mert Violetta, a csoporttársam, akivel jöttem, is valahol feladta a harcot és otthagyott engem egyedül. Ez azért nem egy jófej hozzáállás, de akkor épp nem érdekelt. Volt már vagy hajnali kettő, mire úgy döntöttem, hogy ideje hazatérni, már az isten se tudja milyen nevű, hányadik helyről aznap este. A macskaköves út imbolygott a lépteim alatt, ahogy egy antilop kecsességével keltem át az úton. Egy autó dudálva húzott el, mire magasra emeltem a feltartott középső ujjam, egy nagyon szép orosz kifejezést kiabálva utána. Én tehetek róla, hogy gyorsan hajt ott, ahol én leléphetek az útra? Viszont az is feltűnt, hogy olyan, mintha valaki követne. Párszor hátra pillantottam a vállam felett, aztán végül két utcával később megtorpanva sarkon fordultam.
Én nem tudom, te mit gondolsz apám, de jó lenne, ha lekoccolnál. Nem vagyok vevő a para perverzekre! - Határozott hangot ütöttem meg, de a kiállásom hagyott maga után kívánnivalót.
|
|
|
Irina Szuvorova
INAKTÍV
Katyusa
offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 43
|
|
Írta: 2022. szeptember 3. 13:38
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852098#post852098][b]Irina Szuvorova - 2022.09.03. 13:38[/b][/url] B e r n á r d Schrödinger nadrágja. Queen of disaster
 | | Figyelem! A hozzászólás szexualitást, vulgáris megnyilvánulásokat tartalmazhat, így 18-as karikás besorolást kapott. Saját felelősségre olvasod? Komolyan el akarod keseríteni a szüleidet? Kattints a festményre akkor... anyád meg ne tudja! |
A szemeim megforgattam a kijelentésre, bár majdnem fent akadtak, ahogy pont jó pontra csúsztak az ujjai, fel is szakadt a torkomból egy már-már obszcén sikkantás. Ha eddig nem lettem volna annyira nedves, hogy már a combjaimon érezzem, a nyögése egészen biztosan megtette volna a hatását.
Hiányzott ez. A nevetése, a tény, hogy nem kellett azon gondolkozni, mi lesz kínos, vagy ki sértődik meg előbb, vagy hogy a kakaóscsiga foltot hagy az ember szája sarkában, mert akkor odaveszik a szexiség egy része. Oh, nem. Radetzkyvel valahogy mindig megtaláltuk rá a módot, hogy az élet vadító legyen, akár szétfagyva, akár gumicsizmában tapicskolva.
- Vizezett szar volt - vádoltam az ital minőségét, nyilván nem lehet az, hogy a bánatom felejtetve több alkoholt döntöttem magamba, mint egy átlag budapesti, 50-es, alkoholista gyármunkás. A bánatom és frusztrációm, amit ő okozott, és aminek most éppen semmilyen nyoma nem volt, pedig nem beszéltük meg. miközben az ujjaim a hajából kigabalyodva kerestek kapaszkodó után, mintha attól félnék, hogy másképp nem élem túl ezt a reggelt. A körmeim vörös sávokat szántottak a hátán, ahogy egyre gyakrabban hagyták el a kéj hangjai az ajkaim. Hiába a kimaradt idő, a testünk tökéletesen illett egymáséhoz. A lökései gyorsak és határozottak voltak, semmi túlzott romantika nem itatta át őket, de én így szerettem a legjobban. Sallangmentesen, csak a lényegre koncentrálva. Ahogy egyre fokozódott az extázis érzése bennem, a szemeim lehunyva nyögtem, hol a nevét, hol csak összefüggéstelen szófoszlányokat. A gerincem egyre inkább ívbe hajolt, mint a túlfeszített íj húrja, már-már vártam, mikor pattan el végleg az az ideg. Ahogy a karjaimon támaszkodva egyre inkább a matracba döngölt, közelebb és közelebb kerültem az orgazmushoz, amit annyira könnyen elő tudott csalogatni belőlem.
- Élvezz belém, sólnyko - kérleltem egészen elhaló hangon, szorosan fűzve az ujjaim az övéi közé. Érezni akartam magamban, meg azt, ahogy az élvezet hullámai összecsapnak fölöttünk.
|
|
|
|
|
Radetzky Bernárd
INAKTÍV
ardo
offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 102
|
|
II. Írta: 2022. szeptember 3. 17:55
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852110#post852110][b]Radetzky Bernárd - 2022.09.03. 17:55[/b][/url] i r i n a
most akkor van rajtad nadrág, vagy nincs rajtad nadrág?TOVÁBB A HOZZÁSZÓLÁSHOZ
Vigyázz!
Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mi történik alább?
Mert szerinted mit amperkodok itt?
Még rémlik a kép, ahogy felnevetek az olcsó megjegyzésre; persze, a magyar italokkal mindig is baja volt, hát kiskegyének, kérem, egyik sem felelt meg, csak amelyikre cirill betűkkel nyomtatták a címkét, na az jó volt, sosem vizezett, sosem kevés vagy túl sok, az anyaország italai egész egyszerűen mindig csak pont tökéletesek voltak, ami után másnap, ha fájt is a feje, ciccegve tagadott. Ő nem gyógyszerért meg vízért indul, ne találjam már ki. Hjaj-haj, úgy ismerem, mint a rossz pénzt, ettől mégsem kedvelem kevésbé. Dirr. Ez az, ami félelmetes erővel bír.
Még rémlik a kép, de aztán balommal combjába markolok, majd a következő levegőért kapva térdhajlatánál kapaszkodok belé és nyomom fel a lábát, hogy jobban hozzáférjek, és még egy kicsit gyorsítsak a tempón. A végét járom, ez nem is lehet kérdés, de éppen ez a néhány pillanat, egy-egy perc az, amit a legjobban szeretek, a nagy hajrá, mikor már mindketten önkívületi állapotban, saját testünkből kilépve, valahol magunk fölött létezünk. A szemeimet összeszorítom, izzadt arcom eltorzul, nyögései a végtelenbe tolnak. Aztán megszólal; úgy szólít, mint régen, mire hangos, elnyújtott morranással élvezek belé. A karjaim reszketnek, a testemet libabőr takarja be, férfiasságom őbenne lüktet, és én nevetek, mélyen és jóízűen, dideregve engedve törékeny testére magam.
- Istenem - sóhajtom, és rácsapva feneke külső ívére, vigyorogva ingatom meg a fejem. - Fogalmad sincs arról, mennyire hiányzott a puncid.
Catherine-nel is jó volt együtt lenni, de kevésbé intenzív, egyáltalán nem ilyen érzést éltünk meg, főleg, mert a legtöbbször úgy éreztem, hogy nem is teljesen adja át magát nekem. Irina viszont ízig-vérig velem volt, végig éreztem a jelenlétét, a vágyát, a szerelmét, a köztünk izzó, csillapíthatatlan szenvedélyt.
Óvatosan húzom ki magam belőle, és még egyszer, utoljára végigsimítva szeméremdombján, mellé heveredek. Lassan tényleg mennem kéne.
|
|
|
|
|
Irina Szuvorova
INAKTÍV
Katyusa
offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 43
|
|
Írta: 2022. szeptember 5. 14:36
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852265#post852265][b]Irina Szuvorova - 2022.09.05. 14:36[/b][/url] B e r n á r d Schrödinger nadrágja. Queen of disaster
| | Figyelem! A hozzászólás szexualitást, vulgáris megnyilvánulásokat tartalmazhat, így 18-as karikás besorolást kapott. Saját felelősségre olvasod? Komolyan el akarod keseríteni a szüleidet? Kattints a festményre akkor... anyád meg ne tudja! |
Meg van annak a maga helye és ideje, hogy beszélgessünk, nevessünk és szívjuk egymás vérét, de mind ketten tudjuk, melyik az a pont, amikor már nem kellenek a szavak, csak az érintés. A hangok, amik akaratlanul hagyják el a testét, ahogy magasabbra húzza a combom. Így teljesen más pontot ért el bennem, hangos nyögést produkálva minden egyes lökésével. Ugyan voltam másokkal, míg ő távol volt, soha nem tudta senki ennyire ösztönszerűen, hogyan érjen hozzám, hogyan okoz több örömet.
Ismerem a nyögéseit, a mozdulatait, hogy milyen ritmusban hatol belém , mikor már közel van. Már szinte magamon kívül hajszoltam én is a beteljesedésünk, a csípőm felé tolva a lökéseivel ritmusban, vagy éppen csak az izmaim meg-megszoritva körülötte. Ahogy megérzem magamban a forróságát, én is átesem a holtponton, a hátam ívbe feszül, a kezem a seggére csúszva húzza közelebb, hogy így maradjunk, összeforrva. Lassan rám engedte a súlyát, én pedig csendesen vigyorogva simítottam végig a tarkóján újra és újra. A tenyere nem sokkal később csattant a fenekemen, én pedig összerándultam a meglepetéstől, de csak felnevettem.
- De. De, szerintem sejtem - bámultam a plafont kettőnk fölött, majd csókot leheltem a nyakába fáradtan. Még épp azelőtt, hogy lassan kihúzta volna magát belőlem, és őszintén, a hirtelen támadt ürességet a testemben nem is igazán tudtam feldolgozni.
- Szia... - kerestem a tekintetét, felé fordulva, próbálva csillapítani a ziháló légzésem, csak gyönyörködve a férfiban. - Így gondoltad a józanul megismétlést?
|
|
|
|
|
Radetzky Bernárd
INAKTÍV
ardo
offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 102
|
|
II. Írta: 2022. szeptember 20. 09:43
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852922#post852922][b]Radetzky Bernárd - 2022.09.20. 09:43[/b][/url] i r i n a
most akkor van rajtad nadrág, vagy nincs rajtad nadrág?
Elkapom a pillantását. Ahogy engem néz szinte az az érzésem támad, hogy gyönyörködik bennem, a ronda pofámban, a bőrömből kikopni képtelen ráncaimban meg a szpecnaz óta fénytelen szemeimben. Irina még a csálé fogaim ellenére is szeret csókolózni velem. Úgy néz rám, mintha, a tekintete elhiteti velem, hogy szerethető vagyok, olyasvalaki, akiért érdemes kitartani, ezzel pedig nehéz mit kezdenem. Sem ő előtte, sem ő utána nem szeretett senki - legalábbis úgy nem, ahogyan ő, ki szándéka és tudta nélkül, de a mércémmé vált. Odakint aztán, az orosz határ túloldalán arról is tanított egy kicsit az élet, milyen az, mikor magamra maradok. Megmutatta, milyen, amikor az ember földönfutóvá lesz; ha szeretet, kötelék, ha egy - nem sok - jó szó nélkül találja magát; ha az egyetlen barátja a falat száraz kenyérvég meg a babkonzerv, amit egy hete őrizget. Ivan barátsága előtt sok-sok hét, számtalan menetelő nappal és fagyos éjszaka vegyült egymásba, mikor az egyetlen kapcsolatomat a külvilággal azok a papírfecnik jelentették, melyekre verítéktől, sártól és vértől fekete kézzel írtam. Mindegyikben bűnbocsánatért esedeztem - ha ezt a szót éppen nem is mertem papírra vetni. Irina volt a mentsváram - meg a parancs, amit a felettesem adott.
- Szia - lehelem rekedten gyorsan járó, borostás mellkasom felett. Szeretném, ha ez a pillanat, a most örökké tartana, de tudom, hogy hamarosan kilépek ennek a kis lakásnak az ajtaján, elindulok az egyetemre vezető göröngyös járdán, és a kétely, hogy ő az enyém-e, rám talál és maga alá gyűr majd. Mert Irina egy nap férjhez megy, gyerekei születnek, és én soha többé nem látom. Tekintetem az övében; azt hiszem, ott rekedtem a pillanatban, a pillantásában, a kedvességében, az érzéseiben. Végül lassan megingatom a fejemet. - Korántsem. Másnapos és meztelen voltál. Én a tudatánál lévő és a legszebb ruhájába bújt Irinával szeretnék szédületbe esni. Mondjuk egy liftben. Vagy az öcsém kocsijában. Csak úgy nosztalgiából...
És az ajkaim vigyorra húzódnak, mert a szavaim mögött megelevenednek az emlékek is; minden érzés és vágy, a libabőrt idéző hangok meg a sűrű pára, ami az ablaküvegekre telepedett. Balommal megsimítom az arcát, aztán közelebb húzódok hozzá, hogy még egyszer megcsókolhassam, mielőtt öltözni kezdenék.
- Ma este találkozóm lesz egy... - mondom neki háttal, miközben gépies mozdulatokkal gombolom az ingemet. - Egy lánnyal - a vállam fölött sandítok hátra rá. A homlokomat mély ráncok keresztezik. - Ígértem neki egy ötödik randevút. Azért mondom el, mert itt leszünk Pécsen, és nem szeretnék problémát abból, ha véletlenül egymásba botlanánk. Hmm?
|
|
|
|
|
Irina Szuvorova
INAKTÍV
Katyusa
offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 43
|
|
Írta: 2022. szeptember 26. 13:34
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=853330#post853330][b]Irina Szuvorova - 2022.09.26. 13:34[/b][/url] B e r n á r d Schrödinger nadrágja. Nem tudom, hogy jutottunk ide, erre a pontra. Nyilván, részeg voltam, meg ezek szerint nagyon magányos, aztán hajlamos voltam beadni a derekamat. Most pedig nem tudtam mást tenni, csak visszaemlékezni azokra a sokkal gondtalanabb napokra, mikor még úgy gondoltam, hogy szeret, meg hogy akár lehet is közös jövőnk. Még Viktor, meg a Szpecnaz előtt.
Láttam, hogy néz rám, tudtam, hogy megint valamin emészti magát, de azt nem, mi lehet az, ami pillanatnyilag bántja. A kérdést pedig nem tettem fel, csak hagytam ott lógni kettőnk közt a levegőben.
- Hát, sok szerencsét, barátom... - ingattam meg a fejemet halvány mosollyal. Sokkal könnyebben haragszom Bernárdra, mikor nincs itt mellettem, hogy emlékeztessen rá, mennyire tudtam szeretni. Az arcom akaratlanul is az érintése felé toltam, az ajkaim lágyan simultak az övére, a csókja szinte már nosztalgikus volt.
De nem bírta ki, hogy ne tegye tönkre az idillt. Éreztem, hogy a szavak beszivárognak a tudatomba, a vonásaimról pedig eltűnik minden lágyság, ahogy hallgatom. Akaratlanul is feljebb húztam magamon a takarót, a körmeim úgy mélyedtek az anyagba, mintha a bőre lenne, mintha azzal ki tudnám tépni a csalódást, ami hirtelen átsöpört rajtam.
- Értem. Nos... a világért sem szeretném, ha csalódást okoznál neki - a szavaimból szinte csöpögött a rosszindulat, felkeltem az ágyból, de csak azért, hogy minél több legyen köztünk a távolság. Egy ingerült mozdulattal rántottam magamra az első ruhát, ami a kezeim közé került. - Tűnj innen!
Neki háttal, halkan, de határozottan kérem rá, hogy lehetőleg most azonnal távozzon. Fogalmam sincs, ezt hogy gondolta, de szeretném megütni. Hogy lehettem ekkora hülye?
|
|
|
|
|
Radetzky Bernárd
INAKTÍV
ardo
offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 102
|
|
II. Írta: 2022. szeptember 26. 15:24
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=853341#post853341][b]Radetzky Bernárd - 2022.09.26. 15:24[/b][/url] Mondhatom, gyönyörű látványt nyújtunk így, az ágy két oldalán, egymásnak háttal kapkodva a ruháinkat. Márhogy csak az egyikünk kapkod, őt viszont majd szétveti az ideg, úgy rángatja magára az első földrevetett göncöt. A jelenetet pedig a vállam fölött hátrasandítva, ráncoktól torz homlokkal nézem végig. Aztán begombolom az ing utolsó gombját és a gallér alá igazítom a sötétbordó nyakkendőt. - Azelőtt ismertem meg, mielőtt mi újra találkoztunk - mondom, csak hogy tisztázzam a helyzetet, és látható, hogy cseppet sem érdekel a viselkedése; ellenkezzen csak vagy legyen sértődött... tőlem aztán egészen nyugodtan, én a magam részéről köszönöm, jól érzem magam az általános komfortzónán kívül eső kellemetlen helyzetekben is, a szpecnaz óta meg még ráadásul nem is sokszor szoktam úgy tenni, ahogy arra kérnek.Teljes testemmel Irina felé fordulok, és komótos mozdulatokkal belebújok az öltönyzakóba. - És ha már ilyen szépen kérded - folytatom a tükör elé lépve. Az üveghez egészen közel hajolok, ujjaimat rutinosan simítom a hajamba. - A vele való kapcsolatom csakis tőled függ. Azért hoztam fel, mert nem a hátad mögött akartam félremenni. Négyszer találkoztunk - ismétlem meg, miközben hátat fordítok a tükörnek, és ha ő nem is néz rám, én akkor is az arcát figyelem. - Szerintem házasodni sem én fogok. Gondolkodj el ezen egy kicsit, aztán majd beszélünk.Megértem az érzéseit, de ő is értse meg, hogy tegnap este valahogy nem a gyermekcipőben járó párrandevús kapcsolatomon járt az eszem, és ha már itt tartunk, sem őt, sem a másikat nem csaltam meg. Az ő ujjáról viszont leesett a gyűrű, ezt nem árt észben tartani. A bejárati ajtó hangosan csukódik be mögöttem, és Irina talán még hallja, ahogy a cipőm visszhangot ver a kőlépcsőkön. // Találkozunk a következőben, kiscicám  //
|
|
|
|
|
