Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

Már akkor se voltam tiszta, amikor hívott. Sajgott az összes tagom, és fájt a fejem, ahogy a telefonomért nyúltam. Körülöttem idegen testek hevertek, minimum annyira szétcsapva magukat, mint én. Nem emlékeztem hogy kerültem oda, csak hogy az ereimben még mindig pezsgett a szer. Homályos agyam valahogy mégis felfogta a lényeget, és egy buszra felnyomva magam utaztam el a kis helyiségig.
- Júlia miért kell neked is az Isten faszán laknod… - morgolódtam magamban, mikor a cipőm végre rendes talajt ért. A sofőr ciccegve húzta be mögöttem az ajtót, és indult újra neki, míg én az ellenkező irányba caplattam. Két ismeretlentől kérdeztem meg merre kéne haladnom, mert semmi másom nem volt egy utcacímen kívül. Ha Júlia mondta is a telefonba a pontos lépéseket, azok kitörlődtek már az agyamból. Táskám pántját megigazítottam, és prüszkölve lestem a házszámokat.
- Na végre - feküdtem rá a csöngőre mint egy kultúrált emberi lény. Ja nem. - Júlia az összes pokolbéli lélekre csipkedd azokat a formás lábaidat, mert szétszakad a fejem, ha még egy pillanatig el kell viselnem az ablakból néző térfigyelő kamerákat - morogtam, és hátrafordulva farkasszemet néztem az egyik ráncos öregasszonnyal.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849023#post849023][b]Borbély A. Leila - 2022.07.07. 23:06[/b][/url]

Már akkor se voltam tiszta, amikor hívott. Sajgott az összes tagom, és fájt a fejem, ahogy a telefonomért nyúltam. Körülöttem idegen testek hevertek, minimum annyira szétcsapva magukat, mint én. Nem emlékeztem hogy kerültem oda, csak hogy az ereimben még mindig pezsgett a szer. Homályos agyam valahogy mégis felfogta a lényeget, és egy buszra felnyomva magam utaztam el a kis helyiségig.
- Júlia miért kell neked is az Isten faszán laknod… - morgolódtam magamban, mikor a cipőm végre rendes talajt ért. A sofőr ciccegve húzta be mögöttem az ajtót, és indult újra neki, míg én az ellenkező irányba caplattam. Két ismeretlentől kérdeztem meg merre kéne haladnom, mert semmi másom nem volt egy utcacímen kívül. Ha Júlia mondta is a telefonba a pontos lépéseket, azok kitörlődtek már az agyamból. Táskám pántját megigazítottam, és prüszkölve lestem a házszámokat.
- Na végre - feküdtem rá a csöngőre mint egy kultúrált emberi lény. Ja nem. - Júlia az összes pokolbéli lélekre csipkedd azokat a formás lábaidat, mert szétszakad a fejem, ha még egy pillanatig el kell viselnem az ablakból néző térfigyelő kamerákat - morogtam, és hátrafordulva farkasszemet néztem az egyik ráncos öregasszonnyal.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849042#post849042][b]Vattai Júlia - 2022.07.09. 00:28[/b][/url]

Leila
Feketében| Goodbye Mommy
______________________________________________________

A telefon csörgésével kezdődött minden. A kanapéról az asztalhoz, az asztaltól a bőröndhöz, a bőröndtől a buszig, a busztól a házig. A házban már vártak. Egy pillanat gondolkodási időt nem adva nyomtak mindent a kezembe. Az örökléssel kapcsolatos papírokat elintézni, a koporsót kiválasztani, a papot meghívni, a virrasztásra a tort a kifőzdével ledumálni, virágokat a virágostól berendelni, a részvét nyilvánításokat mosolyogva megköszönni. Aztán végigülni és állni az egészet. Három napja megállás nélkül csak erre tudtam koncentrálni, s amikor a temetésről hazasétáltam és megálltam az üres házban, akkor zúdult minden igazán csak a nyakamban. A zajban nehéz felfogni a történteket, a csendben viszont kegyetlenül rád erőszakolja magát.
Leilát hívni kétségbeesett kalimpálás volt a mély vízben, amiben éppen elmerülök. Talán ő, ő segíthet. Nem tudom hogyan, nem tudom mivel, de az őrs óta ő lett az egyik legnagyobb mentőövem. Biztos töke kivan ezzel a feladattal. Újabb csitrit pesztrálni, de szükségem van rá.
A csengő kirántott egy talán órák óta tartó transz szerű állapotból, amit a konyhában ülve töltöttem. Remegnek a kezeim, ahogy kapkodva felállok a szék hátravédődik mögöttem, de nem hallom meg a koppanást.
A sírás határán tárom ki az ajtót és pillantok ki. Ott van. Megjött. Beharapom ajkam mint egy ötéves, s elkezdek rohanni felé, hogyaztán a kaput kivágva szorosan magamhoz öleljem.
- Eljöttél - hüppögő, suttogó hangon krákogok - tényleg eljöttél

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849265#post849265][b]Borbély A. Leila - 2022.07.15. 23:12[/b][/url]

Grimaszoltam a szottyosnak, és mielőtt vissza tudtam volna fordulni, már egy szőke lógott a nyakamban. Az összes izmom megfeszült, a fejemben felkapcsoltak a vörös lámpák, amik mindig, amikor nem figyelek eléggé azokhoz, akik hozzám érnek. Az öleléshez meg amúgy sem voltam hozzászokva. Nem az ilyenhez. Éreztem, hogy valami plusz érzelem van benne, amit viszonoznom kéne, de egyszerűen nem tudtam. Ez a szeretet volt. Láttam másokon, tudtam hogy kell imitálnom, de sose tapasztaltam.
- Jól van, azért ez nem akkora dolog. Félszálltam egy mocskos buszra és végigdöcögtem a szar kátyús magyar utakon. Félig amúgy is aludtam - próbáltam kimagyarázni magam. Az jól ment. Kezem közben ügyetlenül simogatta Júlia hátát, mintha ez bármilyen pluszt adna a pillanathoz. Az emberi érzelmek furcsák.
- Na jó, ne ácsorogjunk itt kint, nézzük meg a hagyatékod - bújtam ki a lány öleléséből, és határozottan elindultam befelé. Korai volt? Lehet. De minél előbb hozzászokik a gondolathoz, annál könnyebb lesz. Ilyenkor tudtam értékelni egyedül, hogy nincsenek igazi szüleim. Borbélyékről egy pillanat alatt mondanék le. Egy könnycsepp se gördülne le. Sőt, még örülnék is. Illik egy temetésen táncolni?
- Wow, faluhoz képest nem is olyan putri - néztem körbe, kimondva az első kedves szavakat, amik felötlöttek bennem. A mi helyünk rosszabb. Tekintve, hogy általában négy és fél gyerek lakik benne. Váltakozva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849532#post849532][b]Vattai Júlia - 2022.07.20. 01:16[/b][/url]

Leila
Feketében| Goodbye Mommy
______________________________________________________

Az ölelése meleg és jóleső. Gyengéden simogatja hátamat, bár az se számítana, ha csak állna mereven, úgy is a világ legtökéletesebb pontjának tartanám ebben a pillanatban. Sőt ő maga a világ minden melegségével és otthonosságával. A ház ami óv, a nap, ami hevít, a rum ami a szomjamat oltja. Az élet innen ered és ide fut be. A könnyeimnek nem tudok gátat szabni, pedig gyötör enyhe bűntudat a lány lassan átázott pólóját illetően. Mégsem tudok leállni, elengedni, hátrébb lépni, mert félek, hogy a végén újra a sötétségbe veszek. Alig három perce menekültem, ne, még ne kelljen visszamennem oda.
A hagyaték szó zökkent ki. Meglepetten pillantok fel rá elengedve.
- Hagyatékom? - megtörölgetem könyökömmel szemeimet - mármint anyám ruháira gondolsz? - kérdezek rá értetlenkedve. Nincs más amit rám hagyott volna. Semmi értékes, semmi boldogságot hordozó motyó, csak a mindennapi élethez való ketyerék és nyenyerék.
Azért bizonytalanul követem, halvány mosollyal az ajkamon. Hogy a francba tudok ilyet csinálni egy olyan személlyel, akit ennyire felszínesen ismerek? Talán csak az érzés belül, hogy ugyanolyan mint én, vagy csak kicsivel vagyok romlottabb nála idézi elő ezt bennem.
- Ugye? Még egy légkondi vagy valami varázslófasz és totálisan élhető, meg mondjuk egy teljes bútorcsere és inge-angos lakásdizájnlás - mutatok körbe behúzva magam mögött az ajtót.
- Kérsz valamit nni? Vagy rendeljünk hamit? Pécsről szállítanak pizzát is meg gyrost is csak sokat kell várni - nem emlékszem utoljára mikor ettem, de hirtelen egy egész lovat be tudnék falni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849541#post849541][b]Borbély A. Leila - 2022.07.20. 09:47[/b][/url]

Hitetlenül néztem Júliára. Most annyira naivnak és sebezhetőnek tűnt, hirtelen nem is láttam benne a lányt, akit ismertem. Vagyis ez nem teljesen igaz. Azt a szőkét láttam, akit a rellon folyosóján sétálva összetévesztettem egy szerencsétlen navinéssel. Aztán megszólalt. Csak most a szavai is olyanok voltak, mint a kinézete: ártatlan.
- Ha szeretnéd megnézhetem a muterod gönceit is, de én magára a kehóra gondoltam - jegyeztem meg, és még egy aprót biccentettem is a végén, mintha átgondolnám ezt a ruha dolgot. Ki tudja, jön vissza a nyolcvanas évek divatja vagy mi. Meg ha Júliából indulunk ki, lehet hogy az anyja is szeretett szórakozni a fiatalkorában.
- Lehet elég, ha csak átszínezed, hogy ne legyen ilyen… öreges - böktem meg a kanapét, mintha attól félnék, hogy visszatámad majd. Aztán mikor megbizonyosodtam róla, hogy nem fog megmozdulni, levetettem rá magam. A lábamat feldobtam a kisasztalra, és úgy néztem fel a szőkére.
- Pizzára szavazok. Valami jó zsírosra. Mondjuk négysajtos - csaptam össze a tenyeremet, mintha életem ötletét sikerült volna megszülnöm. Kibaszott zseni vagyok, az. A lényeg, hogy Júlia minimum annyira mugli neveltetésű, mint én, és érti. - Viszont amíg várunk… - túrtam bele a táskámba, és egy kis dobozt húztam ki. A tetejét felpattintva mosolygófejes kis tabletták néztek vissza rám. Ereimben azonnal pezsegni kezdett a vér, szemem megcsillant a látványtól is, és nem bírtam magam tovább türtőztetni, azonnal bekaptam egyet.- Kérsz? Boldoggá tesz. Gyorsabban, mint hinnéd - nyújtottam a szőke felé egy huncut mosoly kíséretében. Legutóbb még csak füves cigit ajánlottam neki. Ez annál erősebb volt. De jobb is. Olyan öröm, amiről utána nehéz lemondani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849624#post849624][b]Vattai Júlia - 2022.07.21. 22:31[/b][/url]

Leila
Feketében| Goodbye Mommy
______________________________________________________

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850758#post850758][b]Borbély A. Leila - 2022.08.10. 16:11[/b][/url]

Hiába voltam egy teljesen ismeretlen helyen, minimum úgy viselkedtem, mintha már ezerszer jártam volna ott. Megszoktam, hogy mások lakására menjek. Főleg ha maguktól hívnak. Szememmel körbepillantottam, és közben bekaptam egyet a kedvenc piruláimból. Az órán megállapodott a tekintetem, és bolond vigyorral néztem a mutatót, amíg körbeért. Egyszer, kétszer, ki tudja hányszor, mire meghallottam Júlia közeledő lépteit és édes csivitelését. Már egyáltalán nem zavart a buszút, vagy hogy mennyi ideig tartott lejönnöm a kis porfészekbe.
- Mi lett a négysajtossal? - hajtottam vissza a fejemet normális pozícióba, bár még mindig felettébb érdekes volt az óra kattogása. Most mégis a szőkével kellett foglalkoznom, vagy mi.
- Egy pirulába még senki nem halt bele. Gyorsan hat, gyorsabban, mint a tiéd. Jó indítás lenne. Utána kiszanáljuk a házat. Kidobunk minden felesleget, és akkor új lappal indíthatsz - javasoltam egy elégedett mosoly kíséretében, és közelebb pöccintettem a dobozt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851873#post851873][b]Vattai Júlia - 2022.08.28. 20:17[/b][/url]

Leila
Feketében| Goodbye Mommy
______________________________________________________

Bűvölöm a kis tégelyt, miközben Leilát hallgatom. Annyira egyszerűnek hangzik. Bekapni egyet aztán szórakozni és átrámolni a házat. Különben is egyszeri alkalom lenne nem? Csak ma, csak most, csak egyet. Holnaptól meg kitalálok valami mást. Nagyot nyelek és végül elveszem Leilátol a tégelyt és kiszedek egy kis izét belőle.
- De csak most - szögezem le, bár kétes, hogy magamnak vagy a mellettem ülő lánynak mondom. Talán kicsit mind a kettőnknek.
- Nem fogok visszaszokni, egyszeri alkalom lesz. Képes vagyok irányítani - folytatom, miközben előre dőlve az asztalról felveszem a poharam és leküldöm vele a pirulát.
- Mennyi idő még hat? - kérdezem visszasüllyedve a kanapéba. Hah, milyen kényelmes.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851895#post851895][b]Borbély A. Leila - 2022.08.29. 00:44[/b][/url]

Pontosan ugyanazokat a süket szavakat ismételgette Júlia, amiket éveken keresztül én is. Végülis, eddig kihúztam valahogy nem? Akkor lehet képes lesz behúzni a kéziféket egy után.
- Rajtam nem múlik - vontam meg egyszerűen a vállaimat. Gyengeség, hogy a pirulákba menekülök? Hogy a kurva boldogságért tönkreteszem magam? De mégis mit ér az élet, ha minden kibaszott pillanatért küzdeni kell? Egyszerűbb. Gyorsabb. És legalább mindig van valami, amit várhatok a naptól.
- Kurva gyors, mire ideér a kaja már a felhők felett leszel - biztosítom, aztán összecsapom a tenyereimet. - Vágjunk neki. Mutasd a muterod holmiját, közben meg mesélhetsz, vagy sírhatsz, vagy amit akarsz - pattantam fel. Nem tudtam hogy kell másokat vigasztalni. Ádámot se szoktam, olyankor szimplán mindig nekem esik, engem hibáztat minden szarért ami az életében történik. Én meg hálás vagyok, mert nem kell támogatnom. Azt hiszem legalábbis.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852036#post852036][b]Vattai Júlia - 2022.08.31. 23:26[/b][/url]

Leila
Feketében| Goodbye Mommy
______________________________________________________

Bólintok Leilán, mintha ezzel ő is biztatni akarna, igen hallom a hangján a három szó mögötti, hosszabb, mélyebb jelentést, Képes leszel Júlia nem visszaszökni, rajtam nem múlik, támogatni foglak. Ilyen egy igazi barát, egy tökéletes, együttérző, támogató barát.
Beveszem a tablettát és a hatás tényleg gyors. Az egész olyan mintha hirtelen a rohadt gravitáció visszavonulót fújna és minden mozdulat pihe puha volna. Nem nehéz felemelni semmimet, sőt, kifejezetten kellemesen magától fel is csúszik, ha nagyobb mozdulatot teszek. A fények világosabbak lesznek, a szoba megtelik melegséggel. Az ablakon beszúródó redőzött sugarakban látni lehet, ahogy táncolnak a por pillék, csillogó, késő nyári hóesésnek hat a jelenés.
- A muterem motyója? Hm, merre is, ja igen a szobájában. Gyere, mutatom - felállok, vagy inkább röppenek, érzem, hogy kicsit lebegek mielőtt talpam a talajra érkezne. Tökre mintha tündér lennék.
Elindulok, bízva abban, hogy Leila majd követ. A rövidke folysó végén van a szülői háló, amit apám eltávozása óta csak anyám használt. Belépve az ő illata csak meg intenzíven. Keserű, nyers illat, ami a fertőtlenítők és gyógyszerek gennyes elegye. Ha felpattintottam a drogot amíg élt, akkor néhány órára más lett itt az illat. Édes, mézes, kellemes, aztán újra ez a vacak. Most már azt hiszem örökre ez is marad.
- Ez az ő illata, érzed? Keserű, akárcsak ő maga - suttogom, beljebb lépve. Egy hosszú, nagy falat elnyelő szekrény, francia ágy, két éjjeliszekrény. A másik falon kicsi könyvespolc, bár fogadok soha nem volt belőle kivéve egy könyv sem, amellett...
- Az íróasztal. Ez még apámé volt, soha sem lett megbolygatva. - már felnőtt vagyok, van egy házam és árva is mellesleg. Mégis ahogy ott álltam a bútor mellett, éreztem a szigorú tekinteteket és hallottam a tiltást. Ehhez hozzá ne merj érni Júlia mert egyenként töröm el az ujjaidat, megértetted?. Nagyot nyelek, hátrálva egy lépést. Riasztó ennyire élethűen hallani a szavakat apám hangján.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852236#post852236][b]Borbély A. Leila - 2022.09.04. 19:48[/b][/url]

Aki rég nem fogyasztott ilyen szart, annak még gyorsabban hat. És tovább. Sajnos az én szervezetem már hozzászokott, és habár lassan nincs olyan perc az életemben, amikor nincs a véremben legalább egy kicsi a tudatmódosító szerekből, még mindig vágyom a nagyobb dózisra. Nem elég a kicsi, rengetek kell, hogy szinte már pénzem se marad. Régen sokat küldtem haza a rohadékoknak, de mostanában már inkább magamra költöm. Régen tudták, hogy segíteni akarok. Hálásak voltak. Az újak már csak azt tudták, hogy egy kurva vagyok. Nem érdemlik meg. Mégsem adom fel.
Követtem Júliát, és anélkül kezdtem el kinyitogatni a bútorokat, hogy kaptam volna rá engedélyt. - Wow, kemény indítás, ez tetszik. A ruhái is ilyen büdösek? - kérdeztem, miközben egy pólót húztam ki a polcról. Fintorogtam egyet, majd a padlóra dobtam. Nincs rá szükségünk. Majd egy újabbat, és újabbat. Undorító volt az összes gönc, még arra se érdemes, hogy egy elkurt divatbemutatót tartsunk benne.
- Hát, akkor itt az ideje - ragadtam meg a fogantyúját a szekrénynek, de az nem akart engedni. Megrángattam, de továbbra sem. - Faszom. Kell még az asztal, vagy szétbaszhatom a zárat? - néztem Júliára, majd a tekintetem tovább vándorolt a szobában valami hosszú vasat keresve, amivel felfeszegethetem a zárat. Milyen leleményesek az árva kölykök.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=853974#post853974][b]Vattai Júlia - 2022.10.07. 21:07[/b][/url]

Leila
Feketében| Goodbye Mommy
______________________________________________________

Ahogy ott állok anyáék hálójában és azt bámulom, hogyan dobálja Leila ki egyenként azokat a nyomorult göncöket elfog a vigyorgás. Ez annyira rossznak tűnik, hogy komisz kölyöknek érzem magam tőle. Csatlakoznék hozzá, hogy az összes polcról, minden porral és molylepke tetemmel együtt kiröppentsük a ruhákat a padlóra, mikor tekintetem az íróasztalra siklik.
Ez már sokkal rémisztőbb. Anyám cuccaival szórakozni egy dolog, apáméval egészen más.
Leila sokkal bátrabb, ő képes hozzáérni a fogantyúhoz. Reszketeg ámulattal nézem a nekifeszült próbálkozást. Nemsemmi lány. Igazi erős nő. Csillog a tekintetem, ahogy néhány könnycsepp legördül arcomon. Ezt az utolsó előtt pillanatba értetlenül törlöm le immár államról. Mi a fasz? Ezt most miért.
A kérdés zökkent ki.
- Mi? Oh. Ne, várj a pálcám - elkezdem keresni, a zsebeimben, az övemnél, aztán a hajamba. Egy nyúzott kontyot tart épp össze, így amint kihúzom a gubancos fészek a pofámba zuhan. Puffogok kicsit, hátra vetve a loboncot.
- Alohomora! - és a nyomorult, töketlen mugli zár azonnal kattan.
- Ezek papírok? - még mindig nem merek hozzáérni, így csak úgy odahajolva belelesek a résnyire nyílt lyukon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=854461#post854461][b]Borbély A. Leila - 2022.10.17. 23:55[/b][/url]

Mugli vagyok, bár van varázserőm. Minden porcikám ezt üzeni a világ összes varázslójának. Pedig igazából az is lehet, hogy aranyvérű vagyok. Vagy egy mocskos fattyú. Csináltatnék én tesztet, hogy megtaláljam a szüleim, de aztán mi a fasznak? Hogy újra a képembe mondják, hogy nem kellek? Nem kösz. Így marad az édes tudatlanság, hogy talán aranyvérű vagyok. És közben mégis mugli.
Ahogy Júlia végre feloldja a zárat, a kérdését követően azonnal szorul rá markom újra a fiókgombra, hogy nagyot rántsak rajta kifelé. Kicsit szorul, és jó régi, mint az összes szar ebben a szobában. Ahogy körbenézek, inkább kéne baltával nekiesni az egésznek, mint puszta kézzel. - Ja, azok - válaszoltam teljesen érdektelenül. A szőke arcát elnézve valami nagyobbra számítottam. Minimum egy halott ember kezére. - Héj, Júlia. Add a kezed - nyújtottam a sajátom, és ha belerakta az övét, kérdés nélkül csesztem bele egy maroknyit a papírokból. - Ez a te házad. Nem tudom mit csinált veled ez a fasz, hogy még most is félsz egy asztaltól, de vigasztaljon a tudat, hogy ő előbb került a föld alá. Túlélted őt. Bekaphatja - vontam meg a vállamat egyszerűen. Talán kicsit megértőbb lennék. Támogatóbb, ha nem lenne bennem a pirula. De így, szimplán csak megeredt a nyelvem, mint a Niagara-vízesés. Minden további szó nélkül távoztam a szobából, hogy a konyhából hozzak egy nyújtófát, és azzal együtt, diadalittas mosollyal álljak meg Júlia előtt. - És most, ideje mugli módon kitöltened a dühödet - vettem el a pálcát, hogy a helyébe rakjam az új eszközt, majd szemeimmel az asztal felé biccentettem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=854719#post854719][b]Vattai Júlia - 2022.10.19. 21:04[/b][/url]

Leila
Feketében| Goodbye Mommy
______________________________________________________

Kíváncsi vagyok milyen lapok azok. Valószínűleg a legtöbb csak egyszerű a hivatalból származó érdektelen hülyeségek voltak. Mégis azzal, hogy elzárta őket a világ elől érdekessé tette.
- A kezem? - azért odanyújtom neki. Viszont ahogy odahúzza a páni félelem tör rám. Apám cuccához érek. Rémült macska módjára kikerekedett szemekkel meredek az ujjaim alatti papírokra.
A kis monológja akár még biztató is lehetett volna, ha nem jut eszembe azonnal, hogy nem tudom, meghalt-e. Amikor elment, akkor még határozottan élt. Azóta eltelt nyolc év. Bármi történhetett vele, de megeshet, hogy semmi halálos.
Valahogy alig érzékelem, hogy elment, a beszariság még mindig éppen totálisan lefoglal. Kell pár pillanat, hogy végül elvegyem a kezemet és megbizonyosodjak róla, nem történt vele semmi rossz. Apám se termett itt, hogy nyakon vágjon, ezt egész jól Megúsztam.
A sodrófa meglep. Az még inkább, hogy nem rétest akar nyújtani vele. Na jó, az annyira nem, sohasem tudnám elképzelni, hogy rétest nyújt vele. Nagyot nyelek.
- Biztos jó ötlet ez? - ráncolom a homlokomat. Bá végül is nem történt az előbb se semmi rossz. Talán, talán megtehetem. Amúgy is ócska darab. Gyengéden megkoppintom a felületét behúzva a nyakamat. Semmi ellenállás.
- Na jó, csináljunk belőle gyújtóst - vigyorodom el és esek neki, a pirula okozta óriási lelkesedéssel. A pizza várhat.