Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

- Hidd el nekem, hogy ez mennyei lesz. – Hogy mit keresünk a Telekgerendási Káposztafesztiválon? Hát az egy nagyon nagyon jó sztori. Beli azt mondta, sosem volt még Kaczor Feri koncerten, én meg tökéletesen kiakadtam ezen. Mi az, hogy kettőnk közül ő a mugli és még nem látogatott meg egyetlen ilyen csodálatraméltó, lélekemelő magaskulturális eseményt sem? Nyilván már itt eldöntöttem, hogy elviszem valami jó fajta falunappal, bekajálunk bográcsosból, aztán az első sorban tombolunk Feri báttyára’.
Zseniális módon kiválasztottam ezt az igazán felemelő rendezvényt, bár nem falunap, de hát ilyenkor már egy épp eszű falu se tart falunapot. Ellenben káposztafesztivállal meg egyéb ilyen szarságokkal. Kaja van, Kaczor van, a többi meg már lényegtelen. Neki persze nem mondtam meg, hogy hova viszem. Azt mondtam, hogy kirándulni megyünk, ami alapján nyilván valami olyasmire gondolt, mikor leruccantunk Egerbe vagy Székesfehérvárra, vagy mikor túrázni vittem a Mecsekbe. Hát ez most minden eddiginél sokkal, de sokkal jobb lesz.
Persze, mikor odaárunk nem tudom tovább titkolni, mi a stájsz, de nem bánom, hogy eddig nem mondtam meg, mert arckifejezése egyelőre nem valami biztató. Mármint lehet ez csak az első sokk, de nem látom azt az őszinte örömet – még – amit szeretnék. Na majd később, egy-két kör házi után megjön az ő hangulata is, ha tényleg nem csak beképzelem ezt a búvalbaszottságot, és olyan a kedve is, mint amilyen fejet vág. Itt kérem jól fogjuk érezni magunkat, ettől legfeljebb akkor állok el, ha a telekgerendásiak végig kergetnek minket a falu főutcáján. Bár szerintem én akkor is vihognék, mint aki megkergült, főleg ha tényleg pálinkázunk egy kicsit előtte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=837750#post837750][b]Podlovics Alekszej Mór - 2021.10.05. 20:12[/b][/url]

- Hidd el nekem, hogy ez mennyei lesz. – Hogy mit keresünk a Telekgerendási Káposztafesztiválon? Hát az egy nagyon nagyon jó sztori. Beli azt mondta, sosem volt még Kaczor Feri koncerten, én meg tökéletesen kiakadtam ezen. Mi az, hogy kettőnk közül ő a mugli és még nem látogatott meg egyetlen ilyen csodálatraméltó, lélekemelő magaskulturális eseményt sem? Nyilván már itt eldöntöttem, hogy elviszem valami jó fajta falunappal, bekajálunk bográcsosból, aztán az első sorban tombolunk Feri báttyára’.
Zseniális módon kiválasztottam ezt az igazán felemelő rendezvényt, bár nem falunap, de hát ilyenkor már egy épp eszű falu se tart falunapot. Ellenben káposztafesztivállal meg egyéb ilyen szarságokkal. Kaja van, Kaczor van, a többi meg már lényegtelen. Neki persze nem mondtam meg, hogy hova viszem. Azt mondtam, hogy kirándulni megyünk, ami alapján nyilván valami olyasmire gondolt, mikor leruccantunk Egerbe vagy Székesfehérvárra, vagy mikor túrázni vittem a Mecsekbe. Hát ez most minden eddiginél sokkal, de sokkal jobb lesz.
Persze, mikor odaárunk nem tudom tovább titkolni, mi a stájsz, de nem bánom, hogy eddig nem mondtam meg, mert arckifejezése egyelőre nem valami biztató. Mármint lehet ez csak az első sokk, de nem látom azt az őszinte örömet – még – amit szeretnék. Na majd később, egy-két kör házi után megjön az ő hangulata is, ha tényleg nem csak beképzelem ezt a búvalbaszottságot, és olyan a kedve is, mint amilyen fejet vág. Itt kérem jól fogjuk érezni magunkat, ettől legfeljebb akkor állok el, ha a telekgerendásiak végig kergetnek minket a falu főutcáján. Bár szerintem én akkor is vihognék, mint aki megkergült, főleg ha tényleg pálinkázunk egy kicsit előtte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=837780#post837780][b]Helvey Belián Balázs - 2021.10.05. 23:03[/b][/url]

Nem lepődött meg, amikor felöltött, bár aligha indult el az év, az idő még túl jó ahhoz, hogy bent tespedjenek, így menni kell. Vagyis menni akarnak. Eddig bízott a másik választásaiban és hagyta, hogy vezesse; nem is csalódott. Bár a legtöbb helyen vagy a környékén járt már, elég más felnőtt fejjel, más élethelyzetben végigmenni, mint gimisnek, gyereknek. Mást lát a szem, más az érdekes, amit akkor fintorogva nézegetett, azt most megélte. Így hát, ráhagyta, hogy bökjön a térképre és már mehettek is. Fogalma sem volt, mibe mászik bele.
Arca nemes egyszerűen azért nem tükröz semmi jót, meg a hoppanálás utáni pillanatokban szeretné nem lehányni a másikat. Elengedi, hiszen ehhez kapaszkodni kell, majd ellépve vesz pár nagyobb levegőt. Csak egy köpés lesz végül, a gyomra megnyugszik, szédelgése az, amely jobban kitart. Hiába. Ha minden nap, legalább ötször tenné, akkor sem szokná meg és nem is fogja. Mágiamentes – a farkast kivéve – szervezete nem fogadja be, mint valami idegen test, újra és újra begyullad és kínozza. Szerencsére a faluban – városban nem kell, ha meg utazik, többnyire ott a vonat. Viszont be kell látnia, könnyebb így ideugrani és vissza, csak éppen ügyelnie kell. Menni fog ez.
- Én mindent elhiszek, öt perc múlva. Addigra leszek jobban – bólogat, majd követi, a hangok irányába. Mert vannak. Egyre hangosabb zene, mert ez valami zene, csak nem ismeri fel. Aztán mégis. Szemei nyílnak nagyobbra, amikor végül valami istenverte fesztivál bontakozik ki előtte, de nem nagyszínpad és társaival, hanem az a hamisítatlan vidéki elánnal: a kábelek a földön futnak, valaki dobott rá valami szőnyeget, a savanyú sörszag kajaszaggal vegyül, egy kisöreg pedig valami veszett táncot jár vagy lehet áram rázza. Ajkai nyílnak el, ahogy végül Aleksz felé fordul.
- Hova a jó istenbe hoztál te engem? - ekkor esik le neki a mulatós üteme, talán valami roma nóta, nem ismeri fel, mert a hangosítás is vidéki, kicsit torz, kicsit hangos. Még nincs itt a fő attrakció, ezek szerint, jobb is, ha nem egyszerre kapja meg. Arca megdöbbent vonásait járatja körbe, ahogy forog, nézi a standokat és nyel egy nagyot.
- Hát imádom – nevet fel végül. Nincs az a rosszullét, amit egy jó kaja ne ütne ki. - Úristen, van lánchinta! - mutogat, mint egy gyerek. Akkor kell lennie savanyú cukornak, valami street food utánzatnak, mindennek? Megragadja a másik karját és elindul. Ennyi volt a bámészkodás.
- Honnan jött ez neked? Vagy most… miről maradtam le? - áll meg a sor végén, ami a kajás pultot jelzi talán. Vagy italt. Bánja fene, ameddig nem kap választ, körbeforog ismét és nevet. Mintha csak hazaért volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=839688#post839688][b]Podlovics Alekszej Mór - 2021.12.02. 14:10[/b][/url]

Kapcsolok aztán ahogy tovább nézem és elemzem mélázó arcát, hogy ez az enyhe zöldes szín valószínűleg a hoppanálás következtében költözött arcára, és hogy felhőtlen jókedve akkor fog előragyogni, ha a hányinger elmúlik. – Megvárom szivi, ne aggódj. – Biztatóan megveregetem a vállát, megvárom, míg összekapja magát annyira, hogy menni tudjunk, csak aztán indulok el a sűrűjébe. Még bőven van időnk, direkt azért akartam időben elindulni, hogy a koncert előtt legyen időnk szétnézni, enni-inni, szórakozni egy kicsit.
- Üdvözöllek a telekgerendási káposztafesztiválon – válaszolok vigyorogva kérdésére. Épp itt az idő, hogy megtudja, mi a helyzet, hogyha visszakozni akar, akkor még most fusson az egyetlen délutáni busz után. Nem amúgy, nyilván, ha nem akar maradni, akkor szépen hazaviszem és csalódottan hazakullogok, de jobban örülnék, ha nem futamodna meg. Elvégre olyan zseniális ez az ötlet, hogy szerintem soha senki nem lepte meg még őt valami ennyire királlyal. Nyilván, csak én lehetek képes ilyesmire, és senki más. Ez az én szuperképességem az emberek felett. Mindig tudom mire vágynak.
- Arra nem ülhetsz fel, amíg nem vagyok biztos benne, hogy nem fogsz hányni – forgatom meg a szemem kissé apukásan. De hát na, a legújabb cipőm van rajtam, ha lerókázza kibaszottul nem leszek boldog, és akkor még enyhén fogalmaztam. Amúgy sem biztos, hogy az a tákolmány nekünk való, az is lehet belül, és összeszakad. Na nem azért, hogy olyan kövér lenne vagy valami, de ezekben sosem lehet bízni. Ajkaimon azért mosoly ül, mert látom rajta, hogy őszintén élvezi ezt az egészet. Ránt magával, én megyek, közben ő olyan, mint valami gyerek: szinte még a száját is elfelejti becsukni gyönyörködés közben.
- Rémlik a múltkori beszélgetésünk, mikor azt mondtad, sosem voltál még egy jó Kaczor Feri koncerten? Hát gondoltam ideje, hogy bepótoljuk. – És milyen jól tettem, hogy így gondoltam. Utoljára, nem is tudom mikor láttam ennyire felhőtlenül boldognak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=843104#post843104][b]Helvey Belián Balázs - 2022.02.02. 23:49[/b][/url]

Csak győzze kivárni. Mondjuk nem nehéz, mert addig nem is mozdul, jobb ha nem, mert akkor lehet olyan lesz, amit nem kellemesen emleget bárki. Főleg nem ő. azonban csak az inger kerülgeti, erősnek nevezett gyomra pedig irigyli a talajtól azt, amit már megevett. Nem mintha ezen múlna, kettővel ezelőtt, mikor vizsgálatra vitték, kipakolt mindent, szóval sosem tudja, hogy akkor most megszokta, vagy nem, csak makacskodik.
- Köszi – nyögi rekedten, majd egy utolsó nagy nyeléssel rendezi magát. Kiegyenesedik, arcába lassan szín költözik és úgy néz ki, életbe marad. Olyannyira, hogy percek múltán már mellette lépked, mintha mi sem történt volna. Sőt, olyannyira, hogy amikor el is árulja, hova hozta, hangosan felkacag. Ez már valami! Az ő világa, a trash, az élete azon része, amikor semmi baja nem volt. Mennyi alja vásáron jártak és hisztiztek ki műanyag játékokat a haverjaival. Már el is felejtette szinte, hogy ezek léteznek, erre tessék, kapott egy utat ajándékba.
- Telekgerendás. Ilyen létezik? Basszus – még mindig hahotázik kicsit, látványosan tűnt el az a szomorú, sötét villanás lényéből, tekintetéből, ami mostanság jellemzi őt. Nem, nem tűnik el végleg, ahhoz idő kell és mégis, most boldog, örül, elfelejt mindent. Nem jók ezek az alkalmak, mert utána jön rá mindig, hogy amúgy minden egy határ szar, viszont ha nincsenek ezek a pillanatok, nos… mindenki sejti, hol lenne. Az alatt a föld alatt, amit tapos, mert épp körbefordul. Hallja, hogy a színpad és a dodzsem teljesen már zenét játszik és igen, ez a kavalvád visszalöki az időben. Szinte már olyan sértetten pillant a másik felé, mintha anyjára tenné, aki nem hajlandó megvenni a hatvanötödik műanyag, villogós pisztolyt.
- Hé! Tökre bírom a hintát, ha meg hányok, nem ciki. Más is teszi. És már elég magas is vagyok hozzá – mert hát, van abból gyerek is, nem messze tőle, de abba meg már nem engedik beleülni. Végül mégse a hinta felé indul meg, annyi az inger, hogy el is felejti kicsit.
- Aha, rémlik. Mondjuk nem minden, mert kicsit besöröztem, de nem gondoltam komolyan, hogy ennyire fontos és megragad benned – pillant felé. Mondjuk az őrült ötleteknek pont ez a lényege. Hirtelen, spontán és… ilyen. - Tényleg ideje volt már egy ilyen vurslinak. Köszönöm szépen – hajol oda és nemes egyszerűen csókolja arcon. - Ezért meghívlak egy túlárazott sörre és sült kolbászra. Vaaagy hot-dog, vagy lángos. Tessék, még választhatsz is. Bár mondjuk… káposztásat illene enni – ennyi. Nem neki, Aleksz-nek kell menekülnie, mert bizony, felpörgött és nem áll le mostanság.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=844995#post844995][b]Podlovics Alekszej Mór - 2022.03.31. 13:26[/b][/url]

- Naná hogy létezik, különben nem lennénk itt. Békéscsabától úgy 15 percre vagyunk. - Megnéztem ám, hogy hová hozom, azért legalább én tudjam merre van az arra. Neki nyilván nem mondhatom meg, mert... meglepetés. Azt pedig nem lőhettem le előre.
- Nem azt mondtam, hogy nem ülhetsz fel, csak azt, hogy nem most. - Valami halálosan édes, ahogy duzzog itt nekem, mint valami kisgyerek. Lenke is ilyen néha, csak nem ennyire cuki, mert ha a kishercegnőm bepukkad, akkor jaj nekem. Vagy nekem még talán annyira nem is, mert én legalább le tudom nyugtatni hellyel-közzel, de ha Nati kapja a nyakába a szart, az már annyira nem vicces.
- Ha a lényegre emlékszel, az már fél siker. - Hála az égnek én egész jól bírom a piát, szóval nem gyakran esik meg, hogy hiányoznak emlékek az éjszakáról. De azért néha mégis, és az egyik kicsit kínos tud lenni. - Én tényleg figyelek rád - vonom meg vállamat nemes egyszerűséggel, mintha ez valóban ennyire szimpla lenne. Manapság szinte tényleg különlegesnek tűnhet, hogy odafigyelek rá, mert nem nagyon adunk figyelmet a másiknak. A puszira széles vigyorra húzódnak ajkaim, erős a kísértés, viszonozzam a gesztust, de majd később.
- Lángos! Nem érdekel, hogy káposztásat illene enni, a lángos az lángos. - Komolyan, imádok enni. És imádom az ilyen jellegű ételeket. Nagyon, de nagyon. - A koncertig még van időnk, úgyhogy akkor előbb együnk?