36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
offline
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1243
Írta: 2021. október 2. 14:01 | Link

Lilla
Rózsafa| Szünetben
Hogyan győzzük le a félelmeinket csalással

______________________________________________________



Ugyan a község alig háromszázhúsz emberrel büszkélkedhet, a kocsmákból akad jó pár. Néhány düledező öreg úr piros pozsgás arcocskáján kívül azonban a Fekete macskában ma igazán senki sem tartózkodott. Ideális volt hát ez, hogy iszogatás mellett beszélgetni is lehessen hallási problémák nélkül.
- Én mondom, ahhoz képest, hogy Rózsafa nem mágusváros  elég sok itt a banya... itt is vén csont, ott is. Mindenhol csak öregasszonyok - ráztam meg a fejem a sörömet nyalogatva. Itt gond nélkül kiadták nekünk az italt, más szokás van érvényben mint a nagyobb városokban, igyanak csak a fiatalok is, úgy is kevesen vannak, hát akik vannak élvezzék az életet.
Lusta testtartásom, unottan a csehót pásztázó tekintetem nem árulta el, hogy mennyire boldog voltam abban a pillanatban. Lilla volt a mindenem. Aki életben tartott, aki inspirált, aki boldoggá tett. Ugyan mióta bagolykőre kerültem hónapok is elteltek egy-egy találkozás között, amikor meglátom mindig elönt az az izgatottság, amit gyerekkoromban éreztem minden nap. Volt egy társam, akinek mindent elmondhattam, akiben megbízhattam. Senki más nem tudott Vattai Júliáról annyit, mint ő. A lány mindennel tisztában volt. Nem kellett titkolóznom előtte. Tudta természetemet, tudta a játékokat amiket űztem, tudta amit szégyelltem és azt is, amit a múltamban tettek velem.
- Amúgy mostanában elég faszán megy az üzlet. Sok új kuncsaft, a régiek meg rákapcsoltak jobban - vigyorodtam el. Azt nem mondtam, hogy most már néha én is szoktam. Mert leszidott volna. De tudtam a mértéket. Nem leszek függő.
- Ha pedig minden jól megy év végére animágus leszek, meg repülni is megtanulok, utána jön az okklumencia, onnantól meg kvázi legyőzhetetlen leszek!
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2021. október 2. 14:23 | Link

Vattai Júlia


Lilla a falnak dőlve helyezkedett el az asztallal derékszögben. Olyan volt számára a hely, mint egy második otthon, lévén, hogy sokkal többet járt vissza, mint Júlia. Ujját a sör felett mozgatta körkörösen, mire az üveg is táncra kelt, szinkronban mozogva a kézzel. A félhomályos helyiség pontosan elegendő takarást nyújtott a lányoknak, hogy még a mugli csapos se figyeljen fel az aprócska varázslatra.
Prüszkölve nézett Júlia szemébe a szőke. - Ne is mond. Egyik nap elmentem az ifjabb Hegedűs mellett, az meg már magában morgott mintha épp meg akarna átkozni - kontrázott Lilla. Nem is értette miért tartotta meg a falucska a férfire az "ifjabb" jelzőt. Az örege már azelőtt elpatkolt, hogy ők megszülettek volna.
- Épp ideje volt, kislány - vigyorodott el a szőke a jó hírre. Két nap különbség volt közöttük, és amióta megtudta az információt szólította így Júliát. Eleinte csak az orra alá akarta dörgölni az információt, mostanra azonban szokássá vált. Pedig mind a ketten nagyon jól tudták, hogy már nem férnek bele a "kislány" kategóriába. - És az aurorok? Mondtad, hogy próbálkoznak.
Bólogatva hallgatta a fejtegetését, aztán megállt. A sör inogva próbált megmaradni a lábán hirtelen, hogy a varázslat eltűnt körüle. - Hogy érted, hogy megtanulsz repülni? Már nem segít neked a trükkös picike? - utalt a tündérre Lilla. Ha volt valami, ami miatt irigykedett Júliára a lány, hogy mennyire segítőkész az iskola ha illegális dolgokban utazik az ember. Nem elég, hogy a saját szobájában képes a lány a szert megcsinálni, de még egy kis segítsége is van mindenben. A manókról nem is beszélve.  
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
offline
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1243
Írta: 2021. október 2. 14:48 | Link

Lilla
Rózsafa| Szünetben
Hogyan győzzük le a félelmeinket csalással

______________________________________________________


- Talán még emlékszik, amikor hetedikben békákkal pakoltad tele a kalapját amit aztán a fejére is húztál nagyon készségesen - vontam meg a vállamat vigyorogva. Csínyekből soha sem fogyott ki a lány, bár én sose vittem el vele a balhét hivatalosan, mert apám úgy összevert volna, hogy az ágyból kikeveredni se lettem volna képes.
A kislány szóra megforgattam a szememet, de igazából szerettem. Azért mert ő adta nekem és a hangján, ajkai közül ez már nem is sértés volt, hanem valami csodálatos dolog. Bár ezt ha agyon vertek volna se kötöttem volna az orrára soha.
- Ja...hát azóta nincs semmi. Szerintem úgy szarnak bele, ahogy van. Ez Magyarország, itt nem kell megmozdítani a kisujjad azért, hogy fizetést kapj, de cserébe az jó kevés is. - pökhendin emeltem fel állam. Elsőben még féltem az auróroktól, mostanra azonban már kicsit sem rettegtem. Nem tettek semmit. Soha. Gyengék voltak és gyávák.
A beszámolót egy nagy korty sörrel zártam. Szép összegzés volt, a céljaim nagy részét még a VAV előtt el fogom érni.
- Hm? Trükkös picike? Világ életemben fostam felülni egy seprűre... - kicsit meglepett, hogy elfelejtette - De most van egy kölyök, elsős vöröske. Ad néhány seprűs leckét, tök ingyen. Még csak dugni se akar cserébe, szerintem tök buzi - hiszen ki ne akart volna engem. Kurva jól néztem ki.
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2021. október 2. 15:18 | Link

Vattai Júlia


- Sajnálom... - dehogy sajnálta. - ...de elég unalmas az élet egy ilyen kis helyen. Csoda, hogy a szél nem fúj keresztül ördögszekereket - vonta meg a vállát, de azért szája szegletében egy kis huncut mosoly megbújt. Csínytevő volt gyerekkorában, és most is. Csak épp az évek múltával komolyodtak a tétek.
- Már akinek. A mi bizniszünk elég jó pénzt tud hozni, ha jól csinálja az ember - emlékeztette Júliát a szőke. A tündérpor nem volt a legdrágább áruk egyike, épp ezért választották sokan, mikor ki akartak próbálni valamit. Egyetlen alkalom elég volt, és olyan függést tudott kialakítani az emberekben, hogy aztán sokkal többet vásároltak. Már akik hajlamosak voltak rá. Éppen ezért nem fogyaszthatták soha ők. Lillában sokszor megfogalmazódott a gondolat, hogy hogyan lehet eladni valamit, amit magad még ki se próbáltál, de amikor látta az emberek hogy néznek ki a hatására, már nem is akarta. És Júliának is megtiltotta. Ők jobbak voltak annál, minthogy drogok miatt legyenek boldogok.
- Tudod, a kis tündér. Azt hittem még mindig segít neked - vonta össze a szemöldökét a szőke. - Nem, nem, nem - pattant fel a helyéről, nem is figyelve Júlia további fejtegetésére. Nyakában a láncok csörögni kezdtek, és kérdés nélkül kerülte meg az asztalt, hogy barátnője haját arrébb lökve nézze meg a nyakát. - A kurva életbe! - engedte végül el másikat. - Átalakult a rúna. Bajba kerültél? Valaki lebuktatott? - kérte számon aggódva Lilla. Főleg az okozott benne kétségeket, hogy a lány emlékei is eltűntek a repülésről.
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
offline
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1243
Írta: 2021. október 2. 15:41 | Link

Lilla
Rózsafa| Szünetben
Hogyan győzzük le a félelmeinket csalással

______________________________________________________


- De csak azért, mert faszák vagyunk - vigyorodtam el. Különben sem lehetett azt mondani, hogy egyszerű dolgunk volt. Nehéz volt idáig eljutni. Pláne, hogy az egészet gyerekként kellett elkezdeni, úgy, hogy a felnőtteket akartuk kijátszani.
Amikor elkezdte magyarázni a kis tündéres részt már nagyon elvesztettem a fonalat. Tudtam, hogy a naviba van egy tündér, aki segít információkat gyűjteni, de már miért segítene nekem repülni? Aztán Lilla még furcsább lett. Ahogy felállt, és a hátam mögé lépett.
- Mit csinálsz? - kérdeztem zavartan. A mozdulataiban semmi gyengédség nem volt, egyszerűen csak félretette a hajam és csendben mustrált valamit.
- Mi van? Milyen rúna? - ráncoltam a homlokom, most már szembe fordulva vele. Lilla nem szokott ilyesmivel viccelődni. Ezért volt nagyon para a szituáció.
- N..nem? Nem történt semmi sem. Még csak aurórokat se láttam már ezer éve. Milyen rúnáról beszélsz? - megpróbáltam hátra tekinteni, bár tök logikusan nem láttam semmit. Zavart, hogy a lány valami miatt ennyire aggódott. Nem volt szokása hülyeségeken tépelődni.
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2021. október 2. 15:52 | Link

Vattai Júlia


Nem tudta eldönteni a szőke, hogy most melyik izgatja jobban: a rúna átalakulása, vagy a tény, hogy a barátnője nem emlékezett belőle semmire. Hátrébb lépett, hogy megnézze a másik arcát is, nem csak szívatja, de mind a ketten halál komolyak voltak az ügyben.
- A rohadt életbe, Júlia, mondtam, hogy vigyázz magadra - korholta azonnal Lilla, kicsit hangosabban is, mint kellett volna. A csapos egy pillanatra feléjük bambult, de a tekintete olyan üveges volt, hogy csoda lett volna, ha bármit felfog a történésekből. Ő is szerette a tündérport.
Lilla nagyot sóhajtott, és tehetetlenül vágódott vissza a helyére. A kalapján levette a fejéről, és az asztal bal sarkára akasztotta. - Nem hiszem el, hogy nem emlékszel - ingatta a fejét, és beleivott a sörbe. Szüksége volt rá, hogy kicsit lenyugodjon. Ahogy letette közelebb hajolt, mintha félne, hogy bárki meghallja.
- Amikor elmentél Bagolykőre csináltattunk neked egy rúnát, hogy ne félj a repüléstől. Minden emléket kitöröltünk. A kis tündér meg segített repülni, így biztos volt, hogy senki nem fog elkapni, amikor elhagyod a helyet. Mégis mi az isten történt veled, ami képes ilyesmit megváltoztatni? - kérte számon Lilla, nem is inkább Júliát, mint magát az életet. Keze idegesen dobolt a keményfa asztalon, és beletúrt állít érő hajába.
- Helyre kell hoznunk - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon.
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
offline
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1243
Írta: 2021. október 2. 16:20 | Link

Lilla
Rózsafa| Szünetben|1 2
Hogyan győzzük le a félelmeinket csalással

______________________________________________________


Farkas szemet néztem vele, és tudtam, hogy valami rohadt nagy gáz van. Nagyot nyeltem.
- De hát én vigyáztam! - nyögtem, bár tényleg mostanában sokkal elővigyázatlanabb voltam mint régen. Mégsem történt semmi. Megpróbáltam átvenni a neccesebb napjaimat. Feltúrni a "hajszálon múlott" fiókjaimat. Lehet az egyik mégse lett megúszva? Viszont nem jutott eszembe semmi. Ötletem se volt, mi történhetett velem. Ez pedig kurva ijesztő volt.
A csaposra tekintettem. Néhány pillanatig minket figyelt, aztán tekintete újra a kezében törölgetett üvegre siklott. Csak tudnám, akkor, hogy a faszomba ilyen mocskos az összes, ha mindig azokat suvickolta.
- Nyögd már ki, mire nem emlékszem, az ég szerelmére Lilla - kezdtem ideges lenni és nagyon félni. Paranoiás énem a felszínre tört. Talán megmérgeztek. Lehet napokat vettek el tőlem? Csináltak valamit a testemmel?
- Mi van? Én repültem? Meddig? - elkerekedett a szemem. Nem tudtam elképzelni magamat, pláne nem úgy, ahogy Winky szokta megreptetni a többi diákot. Néha osztogatott tündérport, amitől felemelkedtek a többiek. Semmi nélkül csak úgy repkedtek. Rémisztő volt belegondolni, hogy én is megtettem.
- Fogalmam sincs, esküszöm nem történt semmi...akik gyanúsak voltak már az elején, azoknak a manók kitörölték az emlékeiket - ráztam a fejem, közben Hunorra gondoltam. Ebben az évben már nem is szóltunk egymáshoz. Üres tekintettel haladt el mellettem a folyosón, észre se véve. De mosolygott, az volt a lényeg.
- Akkor félelem nélkül tudnék seprűre ülni? - nem lett volna rossz.
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2021. október 2. 19:49 | Link

Vattai Júlia


Sok mindent átéltek már együtt, mondhatni csak egymásnak voltak. Jó, Lilla egy fokkal szerencsésebb volt, mint Júlia, és talán ezért is óvta őt mindig jobban. Mintha a nővére lett volna, csak közben mégis a legjobb barátnője maradt.
- Mi az hogy... - kuncogott a lány, és ujjai a sörös üveg nyakán táncoltak, hol jobban ráfogva, hol gyengéden elengedve. - Az ablakon ugrottál ki! A trükkössel egyetemben - világosította fel Lilla. Olyan érzés volt ez neki, mintha egy újszülöttnek kéne megmutatnia a világot. Furcsán viszketett tőle a bőre alatt a hús, főleg mivel képtelen volt rájönni, hogy mi történhetett.
- És nem volt senki, aki követett volna? Rád támadt? Semmi? - kérdezte a lány egymás után, mintha éppen kihallgatná barátnőjét. Puffogott egyet, és újra meghúzta az üveget. Ha ezt tudja, talán valami erősebbet kér ki. Vodkát, amitől ő is elfelejti, hogy ez éppen megtörténik.
- Hoho kislány. Még seprű nélkül is menni fog - mosolygott már-már büszkén. - Na, húzd fel. Elviszlek a spanomhoz. Ő csinálta neked először is, biztos megvan még neki a minta - nyúlt a kalapért, és visszatette a helyére. Nem is nagyon szeretett nélküle lenni, talán ha képes lett volna, az összes pénzét rájuk költötte volna.
Felhúzta a maradék italt, és a szoknyája egyik redőjéből egy kétezrest húzott elő, és ledobta az asztalra. - El kell mennünk Pécsre. Még jó, hogy tíz perc múlva indul a busz - nézett a karórájára Lilla. Az egyetlen családi relikvia, amelyet nagy becsben tartott. Mindig pontosan járt, és egy olyan bizniszben, mint ami az övék, szükség volt rá.
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
offline
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1243
Írta: 2021. október 2. 22:21 | Link

Lilla
Rózsafa| Szünetben|1 2
Hogyan győzzük le a félelmeinket csalással

______________________________________________________


- Az ablakon? - elsápadtam a gondolatra. Nem hangzott jól, s biztos, nagyon nehezen venném rá magam, hogy megtegyem. Olyan hihetetlennek hangzott az egész,hogy lassan muszáj volt elhinnem.
- Hát...volt egy valaki aki leleplezett. De ő egy kis szőke gyerek volt akivel randizgattam előtte, levitás, nagyon ártatlan, mint egy nyuszi, és töröltük utána az emlékeit is, szóval biztos, hogy nem ártott nekem, bár szerintem ha elengedtem volna csak úgy, akkor is tartja a száját - Hunorról nem tudtam elképzelni, hogy hátba támadott volna. Ő volt a megtestesült ártatlanság, a hófehér lepedőbe bújt alak a sok szürke és fekete csuklya között.
- Oké - engedelmesen lehúztam. Igazából nem számítottam másra Lillától mint a most azonnal fél tízkor induljunk neki a dolognak, szóval néhány pillanattal később már le is tettem az üres korsót és felállva magamra terítettem a kabátomat.
- Azt pont elérjük akkor is ha a pultnál még kérünk valami erőset húzóra, gyere azt én állom - le akartam győzni a félelemeimet, és nem érdekelt, hogy csalással fogom megtenni vagy nélküle. Leszartam, hogy valamiért meg kell szenvedni, a faszt, ha egyszer van rövidebb akkor ép eszű ember nem a kerülőútról közelít.
Nemsokára újra semmi hiba nem lesz a bátorságomban és ez csodálatos érzés lesz, már látom előre.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek