36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Reiner Kende
INAKTÍV


got the spirit of a fela
offline
RPG hsz: 365
Összes hsz: 734
Írta: 2021. augusztus 18. 16:32 | Link

MIHAIL
/ balaton közepén / esztelen és fesztelen / skubizd /  ty dolla $ign, the weeknd, wiz khalifa & dj mustard - or nah /

Tihany és Siófok között a Bala közepén viszi a basszust a víz a partszakaszok felé. A hajó fényei úgy keverednek, ahogy a rajta lévő utasok. Már, hogy muglik és a varázsvilág, onnan is a tehetősebb réteg és azok kölykei. Köztük olyan esztelen és fesztelen alakkal, mint a Reiner örökös. Ha a dude itt lenne, szétadná, viszont az egész full váratlan történt a mai edzés után és Kende éppen csak egy üzit tudott neki átdobni, hogy mi a szitu.
Ezelőtt egyszer-kétszer volt ilyen buliban, a társaságból alig valakiket ismer, persze a lány aki most táncol neki, nem úgy néz ki a testének simulva mintha a mély ismetettségre és a filozofálásokra hajtana. A dübörgő zene ritmusára mozdul csípőjével ő is mikor egy srác kocogtatja meg a vállát, és a csajra mosolyogva sétálnak vissza a társaságukhoz az egyik szélső asztalhoz. Összeröhög a csapattal, mond valami kreténséget próbálva túlkiabálni a zenét, amire az egész asztal hangosan röhög fel. Másik lábára támaszkodva hallgatja inkább tovább a szövegelést, néha nevet bele, de neki sose ment úgy a buli középpontnak lenni, mint a Brokémonnak és ez így is van jól. A zene vált, ő az asztalra csúsztatja kiürült poharát mikor a lány kezei simulnak a dzsekije alá. Megfordul, éppen csak ránéz szürkéskékjével, ahogy arrébb araszol és fülébe súg.
Ráérősen lépked ki az üveges ajtó túloldalára, haját kócolja a gyenge menetszél, a víz habosodik, ahogy a hajó töri magának az utat és Kende áthajolva a korláton figyeli picit mielőtt a telefonért nyúl, hogy üzenjen a dudenak.
Hozzászólásai ebben a témában


RIDE THE WAVES AND LIVE THE LIFE.
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
offline
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2021. augusztus 18. 16:57 | Link


Nem feltétlen úgy alakult a mai este, ahogy azt alapvetően terveztük. Az utolsó pillanatban szóltak, hogy a hajóra szerveződő party kicsit más fordulatot fog venni, ám be kell látnom, egyáltalán nem erre számítottam. Ezért probléma, hogyha egy kibaszott pocsolyában kell megtalálni a megfelelő helyszínt, nem a tengeren vagy óceánon. Azonban kikötés volt, hogy mindenképpen magyarországi legyen a helyszín - ha már eljöttek idáig -, így igencsak leszűkült a repertoár.
A kinti levegő éppen annyira hűvös, hogy a társaságnak meg se forduljon a fejében - nyilvánvalóan, mivel én kint szeretnék ülni -, hogy esetleg bent folytassuk a kellemes csevegést - ami inkább arról szól, hogy ki mekkorát bulizott a hétvégén. Halkan nevetek fel valami elcsépelt sztorin, amit már sokadjára hallgatok végig, ajkaimat lassan érinti a kristálypohár pereme, ahogy beleiszok a whiskybe. A jég egyetlen pillanatra érinti meg felső ajkamat, jóleső érzést hagyva maga után. Csak oldalra sandítok a hangosabb társaságra, ami elhalad mellettünk, felső ajkam alig láthatóan húzódik feljebb, ahogy kritikán alulian röhögnek fel. Szememet forgatom meg észrevétlen, majd fordulok vissza az asztaltársaság felé, hogy kékjeim kapják el a lány pillantását, aki kérdő tekintetét szegezi rám, míg feje óvatosan billen a tánctér irányába. Egy visszafogott mosolyt eresztek meg neki, míg mutatóujjam lendül a levegőbe, hogy várjon egy pillanatot, legyen szíves, az utolsó kortyot tüntetem el a pohárból, miközben felállok és habozás nélkül dobom le zakómat a pad szélére, míg mellém ér.
Lejjebb hajolva hallgatom szavait, amit nekem intéz, de a basszustól aligha érthető. Csípőm tökéletesen mozdul a ritmusra, a lányt is magammal mozgatom, véletlenül se csússzunk el egymástól, mert az egyáltalán nem férne bele abba, amit éppen mutatok - és ami az elvárás. A dal még nem ér véget, mikor a mikrofon recseg be a dallamnak csúfolandó basszus közepébe. Csípőm jár még aprókat ide-oda, mielőtt lassítva megállnék, ugyanolyan értetlen pillantást kap tőlem a lány, mint amilyet ő intéz nekem. Mégis mire számít? Honnan az istenből tudjam, hogy mi van, amikor végig mellette voltam? Ostoba. Végül elnyílt ajkakkal kapom fel fejemet, ahogy a körítés nélkül meghallom nevemet, majd az utána következő szavakat - a 2-es asztal küldi nekem, hogy otthon érezzem magam. A dallam eleje elég, hogy azonnal felismerjem a dalt, a hangszórók felé fordulok először hitetlen nevetve, majd az asztalhoz, középső ujjam tökéletes eleganciával lendül a magasba, miközben csípőm már mozog.
Hozzászólásai ebben a témában

Reiner Kende
INAKTÍV


got the spirit of a fela
offline
RPG hsz: 365
Összes hsz: 734
Írta: 2021. augusztus 18. 22:45 | Link

MIHAIL
/ balaton közepén / esztelen és fesztelen / skubizd /  ty dolla $ign, the weeknd, wiz khalifa & dj mustard - or nah /

Balja a korlátba kapaszkodik, lábait megveti, ahogy karját kinyújtva dől hátra és másik kezébe véve a telefont olvassa a választ, amit kapott. Fél kézzel, lassan ír vissza Móricnak, amíg várja az üzenetét visszahúzza magát állásba, hogy a mögötte elhaladó párocskának legyen helye és ne tosszák bele Kendét a vízbe. Újra áthajol a korláton. Mennyire fájna innen a mozgó hajóról beugrani? Aprót ráz a fején és kezét a korláton csúsztatva kezd el lépkedni annak mentén. A telefon zizeg és egy kidőlt Csipesz kép köszön rá vissza, amire automatikusan röhög fel és észre sem veszi, hogy épp akadozik a zene is. Dude, elromlott a császárnő - írja vissza Móricnak, ahogy halkabban nevetve halad tovább. Éppen emelné a fejét, mikor a hangosban bemondott névre kerekednek el szemei, így a mozdulat is gyorsabban lesz lezavarva, mint az eredetileg ment volna. Hitetlen vigyorodik el és nevet némán a fakkoló pszichológusát kiszúrva a fedélzeti társaság totális közepén. Erről van szó! A hangszóró felé fordul, egy szavát sem érti a zenének, de a ritmusra mozdul a feje mikor megszólítják. Az egyik srác mutatja be egy brutálisan alacsony csajnak és kezdenek el beszélgetni, meg nevetnek. Kende közben a korlátnak dől, bokájánál keresztezi lábát és sandít vissza Sztravinszkij felé, lábára, csípőjére, vállára és az arcára. - Reiner? Egy pillanat, Bagolyköves vagy? - csillan meg a lány szeme, Kende lassan fordul vissza, ahogy felfogja mit mond a lány, végül bólint. - Tudtam, hogy ismerlek valahonnan! Prefektus vagy! - mosolyog szélesen rá, ő kedvesen viszonozza. - Ja, azt néha én is elfelejtem - bólogat nevetősen, majd a csaj, akivel korábban táncolt kilép a levegőre. - Jó volt dumálni - paskolja meg új ismerőse vállát és suhan tovább a másik bejárat felé.
Hozzászólásai ebben a témában


RIDE THE WAVES AND LIVE THE LIFE.
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
offline
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2021. augusztus 19. 00:30 | Link


A probléma az ilyen alkalmakkal, hogy sokkalta többen vagyunk, mint indokolt lenne. Belibbennek az országba, azonnal megtalálnak - végül is nem titok, hogy itt tartózkodom -, majd minden jöttmentet összeszednek, akik éppen hagyják, hogy megdugják őket. Cserébe nem kérnek mást, mint pár napos fényűzést, amit nálunk éppen pont megtalál.
És mégis ezek a barmok azok, akik ismerik azt az oldalamat, amit csak és kizárólag Oroszországban vagyok képes megmutatni. A zene mégis magával ragad, Gazirovka mindig tudta hogy vegyen le a lábamról - így engedelmeskedve a Neboblaka ritmusának mozgok, és hagyom, hogy a fedélzeten tartózkodók rajtam legeltessék a szemüket, míg meg nem jön a bátorságuk ahhoz, hogy körénk gyűljenek és csatlakozzanak. A legjobb, hogy nem kell sokat várni erre, így pont megfelelő ürügyként szolgál, hogy a dal végeztével lelépjek a színről; már csak azért is, mert hozzám értek. Arcomon undorral siklok a testek között, csak remélem, hogy senki nem ájul be mögöttem, amiért elmentem mellette. Bár lássuk be, igencsak érthető lenne.
Hajamba túrva, halkat szusszanva érek ki végül a tömeg közepéről. Mély levegőt veszek, az előttem elhaladó pincér kezében levő tálcáról veszek le egy felest és döntöm le. Vodka - remek ízlésre vall, bárkinek is ment volna. Halvány mosoly pihen ajkaimon, ami végül nevetéssé növi ki magát - tincseimen borzolva egyet fordulok meg, hogy kis kerülővel menjek vissza az asztalhoz, mikor valakinek az érintését érzem meg ismét vállamon. Ciccenek egyet, hogy kifejezzem nem tetszésemet, ámbár nem valószínű, hogy meghallja, így kis - elég egyértelmű - undorral arcomon fordulok hátra; és az undort azonnal felváltja az őszinte meglepettség, ahogy meglátom az ismerős mozgást és a homokszőke tincseket eltűnni a saroknál. Fél szavakat hallok meg csupán az illetőtől, aki nekem intézi szavait. Sokkal jobban leköt a srác, aki csak pár pillanattal ezelőtt tűnt el a látóteremből a túlontúl ismerős mozgással. Kékjeim esnek beszélgetőpartneremre, hogy legalább elhitessem, hogy figyelek, de pillantásom minduntalan zizzennek a sarok felé - mégis mit keresne egy ilyen elbaszott helyen?
Hozzászólásai ebben a témában

Reiner Kende
INAKTÍV


got the spirit of a fela
offline
RPG hsz: 365
Összes hsz: 734
Írta: 2021. augusztus 19. 15:59 | Link

MIHAIL
/ balaton közepén / esztelen és fesztelen / skubizd /  ty dolla $ign, the weeknd, wiz khalifa & dj mustard - or nah /

Ha nem úszna alig töltene időt muglikkal. A sport miatt elég sok varázstalant megismert és Reinerék úgy voltak vele, ha már az örökösük ilyen felháborító módon a medencében pancsolást választja, akkor az a minimum, hogy az edzője mágus. Marci félvér, a harmincas évei elejét tapossa meg néha Kende arcába is belelépne, mikor a kölyök bekattan és olyan röhögőgörcsöt akaszt  edzője nyakába, hogy megfullad. Érted, egy úszóedzésen és még a medencébe sem kell bemásznia. Szóval ezen meg azon túl, hogy néha megfingatja a navinést frankón kijönnek. Ritka az olyan úszó, aki a kezdetek óta ugyanannál az edzőnél nyomja, de Kende így teszi, ezért is ismeri a srác húgát, aki a dude által alapított fanklub egyik tagja és akivel korábban táncolt. Most meg menekül előle. Az oldalsó ajtóhoz érve mégsem bemegy, hanem a fémlépcsőt választva mászik fel a hajó legmagasabb pontjára. Alig van hely, az egyik korlátnál smárolnak, így a másikhoz lépve támaszkodik meg rajta alkarján és a balatoni partszakaszról tekintete lassan de biztosan vándorol le az alsóbb fedélzeti szintre. Előrébb dől támaszkodó karjaira és vigyorodik el mikor végül esetleg elkapja Sztravinszkij tekintetét. Szemöldöke aprón emelkedik és ahogy azt elképzeled, pont annyira nem jut el az agyáig, hogy a hajó megáll teljesen a tó közepén, ahol a következő pár órában még szólni fog a ritmus. Biccent, majd mosolyogva túr hajába. Kiszáradt torkára keres valamit, fordulva vesz el oldalról egy pohár bármit a tálcáról, amit megemel, majd kortyol. Majdnem vissza is köpi, de ügyesen lenyeli. Grimaszolva tartja el magától a poharat, majd pillant bele. Whisky. Inkább baszki. Nem lesz az új kedvence, pedig ha már itt kell lennie legalább berúgna vagy valami. Nem megy könnyen, de elviselhetőbb lenne.
Hozzászólásai ebben a témában


RIDE THE WAVES AND LIVE THE LIFE.
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
offline
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2021. augusztus 19. 18:53 | Link


Olyan maszkot vagyok képes felölteni az ilyen események alkalmával, amin keresztül senki nem láthat át. Ez mindössze azért szükséges, hogy ráerősítsek a családomról kialakult képre, valamint a nevünkhöz köthető kifogástalanságra. Mint Sztravinszkij, rengeteg mindent nem engedhetek meg magamnak, amit a velem egyidősek, hiába beszélünk huszonévekről. Vannak kötelességeim, amiknek eleget kell tennem, és nem feltétlen az elvárások miatt, mindössze azért, mert belém ivódott a családom példája. Nehéz ilyen elvárásoknak megfelelni, sőt, még eleget is tenni nekik, minden erődet felemésztik, de sokkalta másabb a helyzet, ha beleszületsz ebbe a helyzetbe - mikor minden mozdulatodról üvölt, hogy elképesztő vagy.
Kivéve akkor, ha a kézfejedre cseppen valami fentről, ami még végig is folyik a testrészen. Tekintetem kissé kikerekedik, ahogy megérzem, lustán és lassan emelem fel kezemet, hogy ránézhessek a folyadékra. Az átlátszó folyadékra. Kékjeim zizzennek feljebb, fejem is hátrébb biccen, hogy felnézzek, és lássam meg Reinert, aki éppen lehúzza a feles pohár tartalmát, majd olyan gyönyörű - és felejthetetlen - fintort enged meg magának, ami nevetésre késztet. Halkan, és diszkréten, lazán ökölbe szorított kezemet emelem szám elé, hogy köhögjek kicsit, palástolva, hogy majdnem szembe nevettem a férfit. Bólintok egyet kérdésére, hogy jól vagyok-e. Elnézést kérek, majd surranok el mellette, már-már betegesen figyelve arra, hogy véletlenül se érjek hozzá.
Arra a részre lépek, amerre Reiner eltűnt. A fedélzeti fények pár lépés után ide már nem érnek el, így a félhomályban állok meg a másik oldalon, kékjeim ide-oda járnak, míg meg nem látom a lépcsőt. Somolyogva lépek az első lépcsőfokra, lassan haladok felfelé, végül is egyáltalán nem sietek vissza a társasághoz. Kende mögött állok meg, pár pillanatig csak nézem, és igyekszem elhelyezni őt valamelyik, a hajón tartózkodó társasághoz. Mint halottnak a csók, annyira elképzelhetetlen bármelyikhez is.
- Ha így bujkálsz, a barátaid nem fognak megtalálni. Ráadásul összevizezel másokat, így még le is buktatod magad - lépek ki a félhomályból, majd sétálok mellé. Előrébb dőlök, alkaromat támasztom a korlátra mellette, kékjeim zizegnek az alattunk elhelyezkedő tömegen. Még idillinek is mondhatnám, ha nem valami elviselhetetlen szólna a hangszórókból, ami nem lenne baj, de valószínűleg, figyelemmel arra, hogy a hajó megállt, sokáig hasonló zenék fognak szólni.
Hozzászólásai ebben a témában

Reiner Kende
INAKTÍV


got the spirit of a fela
offline
RPG hsz: 365
Összes hsz: 734
Írta: 2021. augusztus 19. 21:09 | Link

MIHAIL
/ balaton közepén / esztelen és fesztelen / skubizd /  nico collins - on accident /

Nem szokott úgy bulizni, mint egy elvetemült de ennél még ő is jobban szokott pörögni. Ma este viszont nem érzi a társaságot. A sajátját sem, meg a többit sem mikor körbenéz. Persze mikor lát és nem az erős, maró alkohol miatt szorítja össze bal szemét. Frankón beállna ettől az egy rövidtől, ha nem lenne benne az eleme az is tutkó. Aprót ráz még a fején, az üres poharat ujjai közt forgatva skubizik lefele, a fehéres haj viszont elpárolgott. Nincs sehol. Szemöldökét ráncolva dől előrébb, alkarja helyett már a hasát nyomja a korlát, de nem látja a korábban még fakkoló pszichót. Lelépett? Értetlen fejet vág. Hát a semmi közepén állnak, vágod? Hova a bánatba ment volna? És ő faszántosan ennyire unatkozik, hogy ezzel kösse le magát? Rámaszíroz tarkójára, ahogy oldalra fordul végül fejével a tó felé. Így este még a víz is egy bazinagy sötét massza, mintha felfordult volna és most ők a mélyén lennének. Pedig baromira nem. A felszínén visszatükröződő fényekről néz ismét lefelé, fejével a ritmusra mozdul és akad meg ahogy azt megbombázza a közelebbi hang a semmiből. Haver, akik rajta kívül itt vannak, egymás szájában meg garatjánál keresgélnek valamit, de tuti nem a szavakat. Hátrafordul, közben húzza ki magát és vigyorog fel a másikra. - Ezért felbéreltek, hogy te legyél a hunyó? Megtaláltál - fordul vissza előre, amíg Sztravinszkij beparkol mellé, addigra pedig a másik mondat is beérik a pillanattal. - Összevizezek? - kérdez vissza, majd felnevet. - Különben mekkora ötlet... hozhattam volna vizistukkert, hogyha lebukok menekülés közben, legyen mivel támadni. Poén lenne, feldobná a bulit - skubizik ő is a tömegre, keze simul a farmerének zsebeibe. - Mondjuk ők ki is akadnának - megfordul nekik háttal dől a korlátnak, közben szürkéskékje pillant fel s le Mihailon. Aztán csak félre dől, poharát teszi le az egyik asztalra és mikor vissza helyezkedik, könyökét a korlátra csapva, már egy Nico Collins szám kezd dübörögni a mélynyomóból, amit Kende korábban eddig nem hallott.
Hozzászólásai ebben a témában


RIDE THE WAVES AND LIVE THE LIFE.
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
offline
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2021. augusztus 22. 16:12 | Link


Kékjeim végig követik a mozdulatsort, amit csinál. Keze simul tarkójára, mint aki valamin nagyon gondolkodik, amin nem kellene. Mintha zavarná. Ahogy előrehajol a korláton látom megfelelőnek a pillanatot, hogy kilépjek a sötétség jótékony takarásából és szólaljak is meg. Arcára pillantok, ahogy felém fordul, mosolyom automatikusan lesz szélesebb, míg mellé sétálok és elhelyezkedem. - Nyertem. Szeretek nyerni - gondolkodom el pár másodpercre. A hitelesség kedvéért még az ég felé is biccentem fejemet kicsit, majd vigyorodom el, és nézek lefelé megint. A vigyorból lesz halk nevetés, szemem elé kapva kezemet engem ki azt - nem olyan hangos, mint amit megszokhattunk, hiszen véletlen sem akarnám felhívni magunkra a figyelmet. Túl jól esik az, hogy csak létezzek, és a nevetésem őszinte legyen, ne pedig mű, ami rengeteg energiámat elszívja. Másképpen nem is követtem volna Reinert, amint a második alkalom ismét felkínálkozott, hogy meggyőződjek arról, valóban őt láttam-e.
- A poharadról leesett egy vízcsepp. Gondolom hideg volt a pia, amit lehúztál - vonom meg vállaimat, ahogy meg is válaszoljam a nemrég feltett kérdést. Torkomat köszörülöm meg, hogy a nevetés ismételt ingerét elnyomjam, majd sandítsak oldalra. - Szóval tényleg menekülsz - bólintok egyet, ahogy előrefordulok.
- Nézz már rájuk. Nekik rendesen ez a buli. Az a pasi… - emelem el mutatóujjamat, a korlátról, hogy a tömeg széle felé mutogassak. - Az ízléstelen és undorító zöld ingben, látod? - várok valami visszajelzést Reinertől, majd folytatom szinte azonnal. - Nem is gondolnád róla, főleg, mivel egy idióta, de egy igen neves és nagy cég vezetője, ami kozmetikumokkal foglalkozik - fordulok Reiner felé, hogy elkaphassam a szürkéskék tekintetet, ami még az irritáló fényekben is visszaadja a színét. - És mégis tudja élvezni. Majdnem mindig itt van, és fogalmam sincs hogy képes erre -  túrok tincseim közé kissé fáradtabban, mint ahogy neki indultam a mai estének. Lejjebb ereszkedem, államat támasztom tenyerembe, ahogy az alattunk elterülő és vonagló testeket fürkészem. A társaságomra siklanak kékjeim, akik ismét egymás szájában - egyelőre - élvezik az este hátralévő részét. Mosolyogva csóválom meg fejemet, ahogy pillantásom tovasiklik, és oldalra fordulva állapodnak meg Kendén.
Hozzászólásai ebben a témában

Reiner Kende
INAKTÍV


got the spirit of a fela
offline
RPG hsz: 365
Összes hsz: 734
Írta: 2021. augusztus 27. 16:59 | Link

MIHAIL
/ balaton közepén / esztelen és fesztelen / skubizd /  nico collins - on accident /

Akkor sem lehet minden buli pacek, ha az életnek minden egyes percét elvárások nélkül élveznéd. Rosszat jó követ vagy mi. Ez lehet a bulikkal is. Van egy jó, egy rossz, aztán megint egy brutálisan jó és így tovább. - Én a játékot szeretem. Addig fasza, amíg tart - Sztravinszkij megjelenésével legalább van valaki a sok kentaurtalan között, akin elvigyoroghat. Azt leszámítva, hogy a csávó megint a szemét takargatja nevetés közben, már nem is olyan tré ez a buli.
Bólint, hogy mit és hogyan vizezett össze, a pia ízét még mindig érzi. Nem mondaná, hogy ivott már ennél jobbat, de ivott már ennél jobbat. A folytatásra nevet némán hümmentve. Ezek szerint éppen ugyanannyira élvezik az egészet. Frankó. Valamivel hangosabban nevet, ahogy Sztravinszkij lefikázza a pasi miben van. Legalább faszán leírja emberüket, azzal biccent is mert ja, látja. Visszafordul Mihail felé és a kékekbe nézve figyel mit mond. Minden szóval egyre szélesebben mosolyog, míg szemöldöke ráncolódik. - Sekélyes lehet - vonakodva rezzen a pasi felé a pillantása, majd vissza. - Kozmetikai cuccokkal foglalkozik, szerintem elég felszínes hozzá, hogy itt legyen és ezt tudja élvezni - nevetgél szórakozottan. - Ha így éli, felőlem élje - megvonja a vállát, mert neki ugyan mindegy.
A zene ritmusára mozdul lába, kissé válla majd marad alább és maga elé nézve szólal meg. - Meglepett, hogy itt vagy, de asszem már vágom - szólal meg, majd jön a refrén és a hangosodó dallam miatt hajol közelebb. - Te is menekülsz? - vigyorodik el, de nem fordul felé fejével, továbbra is a sötéten elterülő Balatont figyeli maga előtt.
Hozzászólásai ebben a témában


RIDE THE WAVES AND LIVE THE LIFE.
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
offline
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2021. augusztus 27. 21:50 | Link


Halk nevetésem után kezdem el pásztázni a tömeget, pedig egyáltalán nem érdekesek. A látszatra hajt az összes, de az álarc mögött semmi nincs, amire legalább kicsit büszkébbek lehetnének. Nekem legalább a nevemtől függetlenül is van okom arra, hogy tudjam - igenis más vagyok, mint ők. Küzdenem sem kell azért, hogy kitűnjek a tömegből, viszont vannak olyan helyzetek, amikor semmilyen álarcot nem kellene hordanom. Amikor kicsit lehetek önmagam. És az illető, aki mellett ezt - minimálisan ugyan - megmerem tenni éppen mellettem áll. Somolyogva kezdem el neki magyarázni, hogy kit is kellene megtalálnia a tömegben, majd fejtem ki véleményemet - nem túl hosszan. Éjt nappallá téve tudnék beszélni a legtöbb itt tartózkodó emberről, de már csak a szavak, amiket róluk formázok leszívják az agyamat.
- Az is -  bólintok egy aprót a megállapításra. - De ott segít, ahol tud - mert az álarc, amit mutatnak a külvilág felé, nem véletlen, így még csak meg sem közelítik a valóságot. Abban is biztos vagyok, hogyha Reiner látna akár engem egy olyan társaságban, amiben valamikor nap, mint nap kell mozognom, elhinni sem akarná talán, hogy egy és ugyanazon emberről beszélünk. - Éli is - biccentek fejemmel a pasi felé, aki már a földön csinál valami brutálisan megalázó táncmozdulatot. Szám szeglete megremeg, pfölve engedem ki a nevetést, mert most esélyem sincs, hogy visszatartsam. Szemeim elé emelem tenyeremet, miközben hátat fordítok a korlátnak, derekamat támasztom annak, fejemet felemelve nevetek. Vállaim rázkódnak tovább minimálisan, de hamar sikerül moderálnom magam. Reinerre sandítok le egyetlen pillanatra, majd mosolyodom el féloldalasan, ahogy kékjeim elvesznek a fekete égen.
- Már vágod, hogy a sekélyesekhez és ízléstelenekhez tartozom? - sandítok le, majd szusszanva fordulok ismét előre, hogy mellé helyezkedjem. Fejem is felé fordul, egy még így is visszafogottnak nevezhető vigyor kerül arcomra a kérdése hatására. - Inkább csak tartok egy szünetet egy sokkal élvezhetőbbnek titulálandó ember társaságában - felelem a kérdésre őszintén. Vannak olyan pillanatok mikor minden sok, és csak menekülnék a társaságból, mert nem elég, hogy nem érhetnek fel hozzám, de még idegesítőek is, és jelenleg Reiner a legjobb alany arra, hogy kirángasson a révületből. Lényegében már a kisugárzása elég lenne, de ha beszél hozzá, csak még jobb.
Hozzászólásai ebben a témában

Reiner Kende
INAKTÍV


got the spirit of a fela
offline
RPG hsz: 365
Összes hsz: 734
Írta: 2021. augusztus 27. 23:41 | Link

MIHAIL
/ balaton közepén / esztelen és fesztelen / skubizd /  nico collins - on accident /

Ezért nem bírnának a vizistukkerrel ebben a buliban. Lemosná azt a rengeteg sminket és a felszínt az emberekről. Szinte csontjáig hatolva érzi, mikor olyan arcok veszik körbe, mint Brigitta. Az úgy nevezett anyja. És Kende épp annyira foglalkozni sem akar velük, nem hogy ítélkezzen mikor neki aztán teljesen mindegy ki milyen. Tök szuperül megvan azzal a távolsággal amit akaratlan összeeszkábál. Így is van!
Elmosolyodik azon, hogy a zöld inges pacák állítólag elég segítőkész, majd a biccentéssel fordul és nevet fel hasból a padlót fogott hernyózásra. A dude ennél sokkal jobban nyomná! A gondolatra pedig csak még inkább röhögni kezd, azzal dől ismét a korlátnak és torkát köszörülve szedegeti magának a levegőt, mint nagymama a befőttbe valót. - Segített eltörnünk - dörzsöl arcán, vállával éppen csak meglöki Mihailét, ahogy szórakozottan nevet még. - Ilyen partiarcból kellene ide több. Ő benne lenne a fedélzeti vízi csat... Sztravinszkij - hirtelen mondja ki a nevét és fordul felé. - Tőle tanultál meg chachachazni? - mutat válla mögé hüvelykje és nevet a másik arcába. Egy gigászi felfedés derül ki. Ez mekkora lenne! Gonoszkásan kuncog.
- A végén meghallják és neonnal kiírják az égre - húzza el a kezét maguk előtt, majd könyököl vissza a korlátra. Faszt. Egyiket sem mondaná a másikra, akiből süt, hogy ő is tudja magáról. Mindkettőnek az ellentéte talán bakker, ha egyszer pszichológus és modellkedik. Kende így érzi, ha onnan nézi amilyen beszélgetéseket letolnak. Meg azt, hogy nem csak ő van haligali, nyal a fagyi moodban a fedélzeten, ezért is dől be a kérdésre, csak éppen nem ilyen válaszra számít. Egy pillanat. Meg még egy. Feje fordul Mihail felé. - Az biztos, mint a kurvaélet - bukkan elő gödröcskéje. - Mert ezt én is mondhattam volna, csak én nem vagyok ilyen szofisztikált - teszi hozzá. - Az én terepem szerint, te most stukival bujkálnál a fedezékemben - mosolyog szélesen. Előre dőlve veszi le a dzsekijét és hajtja a korlátra mielőtt vissza helyezkedik. - Szóval, Mihail, hogy tegyük ezt izgalmasabbá? - fejét félre billenti, maga előtt zizeg tekintete és így nehezedik jobban támaszkodó alkarjára. Éppen fordulna felé, mikor a smároló páros majdnem leesik a lépcsőn és Kende összeszorított ajkakkal tartja bent a röhögést maki fejet vágva, amíg azok eltűnnek.
Hozzászólásai ebben a témában


RIDE THE WAVES AND LIVE THE LIFE.
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
offline
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2021. augusztus 28. 15:40 | Link


Nevetésem erősödik, bár nem bántóan, ahogy Kende csatlakozik hozzám. Sok mindent képzeltem el a ma estére - találok olyan ismerősöket, akikből hasznot húzhatok, új fotózások tömkelegét, mégsem számítottam arra, hogy a társaságomat a hátam mögött hagyva fogok nevetni őszintén Kendével mindenkitől távol. Majdnem mindenkitől, miközben a cuppogó hangok - Merlinre mondom, hogy ez gusztustalan - az én fülemet is megütik, mikor szünet van egy-egy dal között. Elég ehhez pár másodperc, így szinte imát rebegek, amikor elindul a következő és nem kell tovább hallgatnom. Most azonban mindegy, mikor nevetésünket viszi a víz messze. Aprón megrezzenő vállakkal túrok tincseim közé, hogy összeborzoljam őket, majd szusszanjak egy halkat. Oldalvást nézek Kendére, amikor megszólal, éppen egyetértően bólintanék, mikor válla érinti vállamat. Nem fontos, hogy aprón, hogy nem sokáig, de akkor is megtörtént. A mozdulat abbamarad, az inger nőttön nő bennem, hogy csak fogjam magam és elsétáljak, de ahogy ránézek - az valahogy elmúlik. Nem csak szavai mentén, ámbár sokat nyomnak a latban, hanem ahogy mondja: felszabadultan. A kezdeti megszeppenésen túllépve, ajkaim akaratlan görbülnek felfelé.
- Viccelsz? - egyenesedem fel, hogy zakóm gallérjához nyúljak és rántsak rajtuk egyet. - Ő tanult tőlem - hagyják el a szavak ajkaimat teljesen komolyan, ám nem bírom sokáig, halkan nevetek fel végül. Fejemet ingatom meg, ahogy visszatámaszkodom a korlátra.
- Az egész emlékezetes lenne - nyammogok kicsit felfelé pillantgatva, végül csak vállat vonok. A látszatra adni kell, valamikor még fontos is, de nem érdekel, hogy az emberek hova skatulyáznak be. Kevesen ismernek olyan mélyrehatóan, hogy adjak a szavukra, így őszintén szólva, az sem érdekelne, ha Kende felszínesnek tartana - a legjobb, hogy erről szó sincs. Hitetlen nevetek fel a reakcióra, kékjeim esnek arcán felbukkanó gödreire, amivel együtt bukkan fel a gondolat: eddig egyszer sem nyúlt a füléhez. Széles mosoly marad ajkaimon a nevetés után.
- Használtad a szofisztikált szót, fejlődőképes vagy - bólintok egyet, majd mozdul fejem minimálisan előre, ahogy lesütöm tekintetem. - És kösz - utalok itt arra, hogy ezt akár ő is mondhatta volna. A helyzet életidegen kissé, hiszen - bár hivatalosan még nem praktizálok - egy páciensemmel ütöm el az időt egy olyan hajón, amin egyikünk sem feltétlen szeretne lenni. Az egyesek szerint sorsnak csúfolt, de egyébként simán életnek hívott dolog, alkalmakkor nagyon pofátlan tud lenni. - Kihagynám. Túl drága a szettem ahhoz, hogy bujkáljak bárhol is - látványosan borzongok meg. Tekintetemmel követem a mozdulatsort, ahogy a kabát a korlátra kerül, fejem nem mozdul, így pontosan Kende felé fordul továbbra is, így tökéletesen láthatja a megváltozott mosolyt, amit kérdése vált ki. A korlátra támaszkodva fordulok hátra törzsből a hátunk mögött hallatszódó zajra, széles vigyort engedek meg a párra, akik majdnem repültek egyet, végül teljesen a lépcső irányába fordulok. Derekamat döntöm a hűvös korlátnak, halkat hümmentek.
- Mi lenne, ha most te mesélnél még, Reiner? - sandítok le rá. - Vagy ajánlatod van esetleg? - rebben meg szemöldököm kérdőn. Testem mozdul, felé fordulok, kezem markol rá a korlátra, ahogy türelmesen várakozom. Ilyenkor legalább képes vagyok rá.
Hozzászólásai ebben a témában

Reiner Kende
INAKTÍV


got the spirit of a fela
offline
RPG hsz: 365
Összes hsz: 734
Írta: 2021. szeptember 4. 13:44 | Link

MIHAIL
/ balaton közepén / esztelen és fesztelen / skubizd /  nico collins - on accident /

Nem fogja vissza magát, kiengedi a röhögést aminek az ingerét saját poénja generál. Nem tud mit csinálni, ha ennyire császár humora van. Arcán maradó vonásai nem változnak, felnéz Sztravinszkijre és a gallért követően rándulnak Kende hasizmai is egy halkabb nevetéssel. - A földön fekvőset is tőled tanulta? - picit még előrébb is hajol, tekinteti nem engedi a másik reakcióját csak szemöldöke emelkedik kérdőn miközben rázza a nevetés. Nem lett pityókás egyetlen felestől, neki pia se kell ahhoz, hogy nyakán húzódjon kintebb az ér miközben igyekszik levegőt venni két eltörés között. Torkát köszörüli, könyöke csusszan vissza a hűvös fémre és pillant ő is az ég felé. Annyira elfoglalta a Balaton, felfelé nem is skubizott. Almádiból ennél sokkal jobban szoktak látszódni a csillagok. Mikor kommandósan kioson este, van hogy kiterül valahol a medence mellett és simán bealszik közben.
Szórakozottan hümment. Ismer ő egy rakás ilyen kifejezést, ami ragad rá a birtokon, csak nem szereti őket használni. Jobban adja a szótárat, amit lassan kicsaphatnának a dude-al, ketten, mert az tényleg megmutatja mennyire fejlődőképes egy állat. Csak egy frankó cím kell hozzá, ami még várat magára, mert Kende most mosolyogva biccent Mihail felé.
- Akkor lebuksz, de legalább drága cuccban? - értetlen ráncolja a szemöldökét, inkább letudja egy vállrándítással. - Én a helyedben levenném. Úgyis vizes lenne, érted… -  Ruhában vizicsatázni? Kentaúrtalanság. És igaz ő most nem vizicsatázik - sajnos -, de megszabadul a dzsekitől mert kezd belemelegedni. Bebootolnak a gondolatai és célt érve kissé sötétebbé válnak szürkéskék szemei. Meglovagolva a hullámot hangzik el a kérdés mélyebb hangot megütve, és ahogy a mosolyt elkapja nehezen szakítja el pillantását róla a smárolókra. Bakker a végén majdnem szó szerint egymásba esnek. A lényeg, hogy túlélik, így már nevetgélhet halkan egészen addig, amíg gödröcskés vigyora felváltja az arcán az első kérdés végére, annak ellenére hogy ismét a vezetéknevén hívja. Megint máshogy borzong végig a teste. Ésszel nem képes felfogni mi ez, csak érzi, hogy kurvajó.
- Hm - torokból mélyen jön a hang, míg tekintete esik Mihail korlátot markoló kezére. Nem sokáig időzve emeli fel és merül el a kékekben. - Bocs, lemaradtam - lassan fordul, fülét éppen morzsolva túr a hajába, de a tekintetet nem engedi. - Már volt egy izgalmas ajánlatom, aminek a vége az lett, hogy rajtad nincs ruha. Szeretnéd hallani a többit is? - alsó ajkát nyalja meg majd szívja be alig észrevehetően mielőtt mosolya széle rezzenne. A legtöbben ilyenkor arra gondolnának: itt marad ezek után? Lelép? Jól csinálom? Mit csinálok? Leszámítva, ha az ember Reiner Kende, mert akkor csak a levegőben lévő feszültséget is élvezed, és nem gondolkodsz azon mi lesz utána.
Hozzászólásai ebben a témában


RIDE THE WAVES AND LIVE THE LIFE.
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
offline
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2021. szeptember 21. 11:34 | Link


Felszabadultan nevetek Reinerrel, miközben éppen a legjobb pofát kellene vágnom minden megszólalásukhoz a lent ülőknek. Kékjeim villannak is rájuk, ahogy a gondolat megszületik, mosolyom visszafogottabb lesz, mindössze vállaim rándulnak még meg kissé, amolyan utóhatásként. A kérdésre dörzsölöm meg arcomat fejemet ingatva. - Azt inkább egy fogyatékos hernyótól - merem remélni, hogy egy fokkal - tudjuk, hogy rengeteggel - jobban mozgok a parketten, mint a mágnás a földön. Lehet éppen rohama van, csak éppen senkinek nem tűnik fel? Kár lenne érte, nagyon jó kozmetikumai vannak, és van egynéhány, amiről még én sem mondanék le szívesen.
Beleülök a pillanatnyi csendbe, amit Kende további nevetése tör csak meg, majd halk hümmentése. Az eget fürkészem, és a körülöttem lévő emberek generálta zsivaj, a poharak csörömpölése, a jókedvű nevetések, egy pillanatra mind megszűnnek létezni. És abban a pillanatban, mintha a Pielavesi tó mellett állnék egymagamban, ahogy egyébként olyan gyakran megteszem. A képzelgés előidézte féloldalas mosoly nevetéssé növi ki magát, ahogy a külvilág ismét beoson gondolataim közé és hallom meg Kende kérdését. - Kértek már meg furcsábban is, hogy vetkőzzek - sandítok le rá elnyílt ajkakkal, szemtelen mosollyal ajkaimon, majd pillantok vissza az égre, ám mielőtt ismét átadhatnám magam a különös érzésnek, amit kiváltanak belőlem minduntalan, Reiner kérdése célba ér. Nem vagyok rest úgy mozdulni, hogy minden rezdülését elkaphassam a gyér fényben, és azokat úgy forgassam, hogy nekem legyenek jók. Azonban mikor rájövök, hogy erre nincs szükség, hiszen a folytatásból minden egyértelműen kivehető, a mosolyom mellett tekintetem is egy sötétebb árnyalatot vesz fel. Kékjeim zizzennek ajkaira: megnyalja azokat, alsó ajka minimálisan mozdul a levegőre, ahogy az befelé mozdul. Szemöldököm rezdül meg látatlan, a hangok ismét eltűnnek körülöttünk, halkan eresztem ki a nevetést torkomból. Gátlástalanul hatolok be a személyes terébe, kezem a korlátot markolja ugyanúgy, míg másik nyúl zakóm gombjához.
- Felhívom a figyelmed, hogy éppen flörtölsz velem - hangom rekedtesen csendül fel fülében, leheletem biztosan csiklandozza bőrét. Szavaim végeztével enged a gomb, a zakó lebben meg, ahogy az anyag kifele mozdul, míg én ugyanazt a mosolyt tartva egyenesedem fel, és kapom el azonnal a szürkéskék tekintetet. Elengedem a korlátot, kezem kínzóan lassan nyúl a nadrághoz, hogy kigombolhassam, ám mielőtt bármit is mutatnék magamból deréktól lefelé, kezeim felfelé mozdulnak az egyszerű fehér póló szegélyével ujjaim között és rántom le magamról. Izmaim mozdulnak kissé, ahogy az enyhe, mégis hűvösebb szél érinti meztelen bőröm. Ismét Kende elé lépek. - Egyáltalán nem érzem fairnek, hogy a te ötleted, mégis rajtad van még ruha - behajlított mutatóujjam érinti meg állát gyors mozdulattal, mintha meg akarnám emelni azt, csak lecsúszna ujjam, de erről szó sincs: ennyi éppen elég, hogy lassan, de biztosan felfogja, mit folytat, ha elég bátor hozzá. A gyors mozdulat után kezdek el hátrálni, kacsintok egyet, majd letaposva magamról a cipőt és a nadrágot fordítok neki hátat. Öles léptekkel termek a korlátnál ismét, a tavi víz undorító gondolata, ahogy megfogant úgy is száll tova, mert a már megivott whisky mennyiség nem hagyja, hogy ezen aggódjak - könnyed mozdulattal kapaszkodom fel a korlátra, majd lököm el magam, hogy egy gyönyörűen íves fejes ugrással csobbanjak a vízbe.
Hozzászólásai ebben a témában

Reiner Kende
INAKTÍV


got the spirit of a fela
offline
RPG hsz: 365
Összes hsz: 734
Írta: 2021. október 5. 20:54 | Link

MIHAIL
/ balaton közepén / esztelen és fesztelen / skubizd /  nico collins - on accident /

Baromi régóta hozzá van szokva, hogyha itthon van napokig azt hallgatja: hagyja abba a csapodár életet, gondoljon a jövőjére, járjon el a megtervezettek szerint, vigyázzon és ne kockáztasson mikor ennyi minden múlik rajta. Hát haver, ami egyeseknek minden, az neki nem élet. Mert a pénz beszél - mondanák az idióták, akik nem tudják, hogy valójában Kende világa az idióták parádéja, vagy paradicsoma. Így is van, ha mondja! Poén, mert az emberek, akik leadják a drótot Reineréknek mindent tudni akarnak, közben semmit nem tudnak valójában. Nem tudhatnak, ha Kende maga sem teszi. Csak élni akarja az életét, mert a barack se tudja, lehet ez élete legjobb napja. Mint a dudenak. Minden harmadik nap az új legjobb nap, ami valaha letelt! Az egész szövegelés lényege annyi, hogy úgy nevet fel a fogyatékos hernyóra, mint egy állat, amíg kicsit előre is görnyed. - Baszdki - húzza ki magát levegőt szerválva a tüdejének, ami viszonylag még hasznos is lehet.
Aztán itt a másik. - Nem a közös szótár ötlete, pedig a következő sorok is csak azt dobják alátámasztéknak mennyire aratnának vele. Jó igen, lehet szó szerint is érteni és akkor ajtótámasz lesz a szótárból, de legalább a huzat nem csapja be! - A hajót alattuk a gyengébb hullámok nem képesek megmozdítani, de időnként jön egy-egy, ami dob a dolgokon és bármekkora is ez a vasrakás, a víz dönthet úgy, hogy maga alá temeti az erejével. Szavai kiesnek száján, amiknek Sztravinszkij ad jelentést és Kende onnan megragadja a helyzetet. Fejében hirtelen ugrik be az újabb ötlet: bedobja, hogy vetődjenek le a hajóról. Ruha nélkül. Izgalmas. Viszont meg sem szólal, csak gödröcskéje bukkan elő ahogy a másik közelebb lép hozzá. A suttogásra rezonál bőre, a szavak ahogy célba érnek aprót nyel, de élvezi így mégsem tudja a mosolyát levakarni az arcáról. Sőt, még van képe izgatottabbá válni egy pillanatra lesütött tekintete alatt, amíg felnyúl megdörzsölni a tarkóját. - Felőlem neonnal is kiírhatod az égre - halkan szólal meg, gyomra remeg meg kissé, de elmúlik mikor már a kék tekintettel szemezik. Lassan vezeti le Mihail nadrágját gomboló kezeire, onnan pedig csak felfelé halad a másik csupasz felsőtestén. Kende hitetlen nevet halkan, nem rejti el, annál már jobban bízik a másikban. Ez a helyzet új, és a barackba de esztelen, fesztelen és már egy kicsit meztelen is! Úgy lép közelebb hozzá, ő meg minimálisan löki el magát a korláttól teljesen automatikus válaszként. Fogalma sincs mit csinál, pusztán csinálni akarja és egyre türelmetlenebbül várja hova fut ki az egész áramlat. Még. Az érintés bizsergetően marad az állán, azzal ajkai nyílnak el. Csak néz utána és a kacsintásra csillan valami szemében mielőtt még eggyel sötétebb árnyalat futna át rajta amíg végignézi, hogy megteszi, amire ő csak éppen gondolt. Vízbe ugrik a hajóról, Kende pedig a hajába túrva kuncog. Hogy ne kívánná, ha ilyeneket csinál? Merthogy, flörtöl Mihailal és úgy fest a labda visszapattan a térfeléről.
Felfogja, és éppen két pillanatig kapaszkodik inge nyakába, amíg az érzés elhatalmasodik rajta. Esze ágában sincs lemaradni. Átrántja fején az ing anyagát, kikapcsolja az övét, a nadrág mire lecsúszik már kilép a cipőből. Egyetlen mozdulattal lendül fel a korlátra és néz lefelé a vízre. Szíve hevesen dobog, majd mindenféle technika nélkül, rajt nélkül kezd zuhanni az elemébe, amibe elmerülve hagyja, hogy azt tegyen vele, amit csak akar. A hajóról szóló zene egyszerre válik tompává, a ritmus kapaszkodik minden apró hullámba, ami körbeveszi. Fordul, lábával rúg és aligha kap levegőért felérve. Nevetve ráz a fején és csapja mindenfelé a Bala csappjeit nedvessé vált tincseiből. - De kurvajó! - vigyorog még mindig lehunyt szemekkel és fekszik fel a vízre. - Hideg, de jó - teszi hozzá totálisan felvillanyozódva, míg feje aprón mozdul Sztravinszkij felé. Hátúszásban húz rá karjával, hogy közelebb érjen, majd néz fel az égre. - Azért ez így eléggé bejövős - szemöldöke rezzen, ujja mutat is arra, majd csattan vissza a vízbe.
Hozzászólásai ebben a témában


RIDE THE WAVES AND LIVE THE LIFE.
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
offline
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2021. október 7. 17:16 | Link


Kiírnám én neonnal is, minthogy kihez tartozom, azonban vannak olyan cselekedetek, mondatok és érzések - maguk a pillanatok, amiket az ember megtartana magának. Ez is egy olyan pillanat. Önzőség lehet, tudok róla, nem is lenne újdonság, hogy valamit azért cselekszem meg, mert magamnak szeretném az egészet. Most is erről lehet szó, de nem bánom, kitartok amellett, hogy a helyzet hozta érzéseket igenis csak magamnak szeretném. Főleg, hogy a másik valami olyan játékot űz, aminek egyáltalán nincs tudatában, így az egésznek van egy amolyan játékos kimenetele. MÍg én pontosan tudom mit csinálok, addig Kende bizonytalansága, ami felüti a fejét olykor-olykor, egyre biztosabb lesz a tudatalatti cselekedeteivel - mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az automatikus közelebb lépése hozzám a korláttól, ami ismét szemtelen lépésre biztat engem.
A hűvös víz marja bőrömet, ahogy körbeölel. Kicsit olyan érzést kelt az egész, mintha egyedül lennék a világon, nem is gondolok arra, hogy Kende vajon követ-e, míg meg nem hallom a víz alatt, a messzebb lévő tompa csobbanást. Szélesen mosolyodom el. Valószínűleg ez a jele annak, hogy ideje visszatérni a valóságba, így rúgok egyet, majd bukkanok fel. Vigyorogva simítom hátra tincseimet, ujjaimat ott hagyva borzolok rajtuk, miközben kiengedem a halk nevetést. Kékjeim figyelik a vízre felfekvő sziluettet, szemöldököm rebben meg, ahogy közelebb úszik. Látom ujjának mozgását, de nem pillantok fel, mikor megszólalok.
- Elég jól néz ki - szavaim után mozdul fejem, hogy felpillantsak, és bár az érzés nem ugyanolyan, mint a finn tó mellett, de hasonló, így borzongok meg enyhén a hatására. Lábaim folyamatos mozgása miatt fodrozódik a víz, amin meg-megcsillan a hajóról leszűrődő rohadt kevés fény, így jut el a tudatomig: ez tavi víz. Hangosan ciccenek fel, felső ajkam mozdul felfelé, az undor ül ki arcomra. Ezt nem gondoltam át. Egyáltalán nem. Jön a következő borzongás, ami máris nem olyan jóleső, mint az előzőek voltak, pótcselekvésként túrok ismét tincseim közé.
- Csak ilyen remek ötleteid szoktak lenni ruha nélkül? - hiába emelkedik meg szemöldököm kérdőn, mikor nem láthatja. Kékjeim továbbra is az eget fürkészik, ám ha nagyon figyel, meghallhatja hangomban a különösen játékos élt, ami igen sok mindenre engedhet következtetni. Tekintetem zizzen a korlátnak támaszkodó társaságra, majd nevetek fel hangosan kezemet azonnal szemeim elé kapva. A hangok lassan, de biztosan érnek el hozzám, és nem győzik hangsúlyozni mekkora őrült vagyok, miközben pár gyökér még tapsol is. Fejemet ingatom meg, kezem lendül ismételten felfelé a középső ujjammal, ami még nagyobb röhögést vált ki. - Hogy fogtok feljönni, Sztravinszkij? - a kérdés jó. Fejemet kicsit jobban hátra biccentem, elgondolkodom. - Ráérek azon még gondolkodni - legyintek egyet felfelé vigyorogva végül, kezemet ejtem vissza a vízbe, majd pillantok Kendére féloldalas, sokat sejtető mosollyal.
Hozzászólásai ebben a témában

Reiner Kende
INAKTÍV


got the spirit of a fela
offline
RPG hsz: 365
Összes hsz: 734
Írta: 2021. október 13. 22:31 | Link

MIHAIL
/ balaton közepén / esztelen és fesztelen / skubizd /  nico collins - on accident /

Szereti azt az érzést, a kemény edzések után, amikor csak lazán a vizet ölelve tesz pár levezető hosszt és szemei szemüveg nélkül nyílnak fel a víz alatt. Előre haladva nézi a csempét, játszik a köztük lévő méterekkel és figyeli ahogy elsuhan alatta, minden megtett húzással és tempózással. Olyankor van ideje magára és minden megvan, ami ahhoz kell, hogy összeálljon egy-egy kép.
Ezidáig ott ragadt abban az állapotban, amikor versenyen kívül alig megy víz közelébe. Az egyszerű, könnyed érzés magával ragadja Kendét, alig hallja meg Sztravinszkij hangját - mintha csak a nyári esti szellő duruzsolna. Sokkal jobban érzi magát itt, mint a fedélzeten vagy korábban a parton. Már a becsapódás is hatással volt rá, de most másabb, ahogy fekszik az ezüstös-fekete hullámokon. A víz minden cseppje nyugtatóan simogatja a bőrét, szürkéskék pillantásában úgy tükröződnek a csillagok, mint a fodrozódó tavon. Gyengén, de ha figyeled ott vannak, mint Mihail hangjában a játékosság - ami Kendének már-már elveszik a víz érzése mellett, csak fátyolosan érzékeli, suttogás ként simogatják füleit.
- Hasonlóak. Közös bennük, hogy kurvajók… és nedvesek - ritka, de mocskos mosolyt virít, ahogy karjai, lábai lubickolva mozdulnak. - Várj már - bootol be, majd nevet fel - Hát el sem mondtam. Te ugrottál be - jókedvét viszik a hullámok a hajó oldalának, ahol egy részét elnyeli a víz, a másik fele pedig visszacsapódik. Frankó a felállás. A pszichológus ugrál le a hajóról, utána meg a páciense. A produkció - ami a dude-al brodukció is lehetne - még tapsot is kap, Kende tekintete elszakad az égboltról a röhögő emberek felé. Lehunyt szemekkel süllyed a víz alá, elnyomja a bántó zajokat, odalent tisztábban kiveszi a hangos változást, amit ennyire még sosem érzett korábban. Felnyílnak szemei, még mindig sötét van, mint a tehénben, de az árny elkapja a figyelmét. Összepréselt ajkai görbülnek visszafogott mosolyra, ahogy halad a felszín alatt, majd Mihail mögött, hozzá közel bukkan fel, olyannyira, hogy nem csodálná, ha a másik megérezné. Mihail fehér bőrén, a cseppekben csillan a nem teljes alakot öltött Hold fénye. Merlinre! Megérinthetetlennek tűnik. Rideg, sötét és gyönyörű. Egy pillanatig tart, majd Kende halkan beszívja a levegőt megszüntetve azzal az oxigén égetni kezdő hiányát.
- Egyszer mondtam neked, hogy bele szoktam menni a játékba - lassan és tisztán ejti ki az újabb kétértelmű szavakat, ahogy oldalán siklik el Sztravinszkij mellett, így vele szemben lehet. Minimálisan lentebb bukik, onnan mosolyog fel rá. - Anélkül a végén lemaradnék, és ki a fene akar félig megtapasztalni valamit, ha meg lehetne az egész? Ezért zseniálisak az ötleteim - nedves ajkába harap, pimasz mosolya széle mégis megremeg. Tekintete Mihail szemeiről ajkaira zizzen, majd Kende mutatóujja kibukik a vízből és pöccintve fröcsköli le a másik arcát.
Hozzászólásai ebben a témában


RIDE THE WAVES AND LIVE THE LIFE.
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
offline
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2021. október 15. 21:51 | Link


A válaszra szemöldököm megrebben, bár valószínűleg Kende számára látatlanul, köszönhetően a félhomálynak, ami a vízben uralkodik. Félő, hogy hamarosan olyan határt fog - esetleg fogunk? - átlépni, ami egyáltalán nem összeegyeztethető azzal, ami alapvetően van köztünk, és esetlegesen kapcsolatnak hívható - ennek ellenére tör ki belőlem a nevetés pár másodperc késedelemmel. Kurva jók és nedvesek. Nevetésem csillapodik ugyan, ám hangomon így is érezhető a jókedv, mikor felcsendül további szavaira.
 - Szívesen - felelem egyszerűen arra, ahogy összerakta a képet. A franc sem tudta, hogy mire gondol eredetileg, mindössze az egyértelmű flörtölést - miután minimális elégtételt vettem magamnak - be kellett szüntetni. És teljesen el is hiszem, hogy sikerült, mert míg én a hajón lévőekkel beszélgetek, mintha mi sem történt volna pár pillanattal ezelőtt, addig Kende a maga kis világát élvezi. Szemem sarkából érzékelem csupán, ahogy elmerül, nevetve nézek fel továbbra is a hajóra, azonban megakadok, mikor megérzem a hátam mögött felbukkanó testet. A víz jobban csapódik hátamnak, a nevetésből mindössze egy féloldalas mosoly marad, kissé jobban fordulok balra és pillantok hátra vállam felett, majd fejem mozdul, ahogy követem Kende mozgását magam elé. Fejem biccen félre kicsit, ahogy elgondolkodom, majd ingatom meg, mikor beugrik az információ.
- Mmm - billentem hátra fejemet, kékjeim fürkészik az eget. - Valóban nem úgy ismerlek, mint aki csak félig játszik, ami igencsak… illik hozzád - gördülnek le a szavak ajkaimról, amikkel párhuzamosan nézek ismét Kendére. - Milyen telhetetlen vagy - utalok itt arra, hogy mi értelme annak, ha félig megvan, mikor meglehetne egészben is. Ajkaimra egyértelműen kerül szemtelen mosoly, miközben ő harapdálja alsó ajkát, de a félhomály még most sem engedi meg teljesen, hogy láthassam, ezen kívül mégis mit csinál - mikor megérzem a vizet arcomon. Kékjeim kerekednek ki, arcomon egyértelmű fintor terül el, felső ajkam húzódik fel jól láthatóan, valami elégedetlen hang is kibukik belőlem.
- Ez undorító - nyílnak el ajkaim, ahogy ismét a hajóra pillantok, majd vissza Kendére. Megfogalmazódik a gondolat, hogy esetleg egy ellentámadást kellene indítanom, de… mégis hogy csináljam? Kezem mozdul a víz alatt, annak felszínére emelem - pár pillanatig nézem tenyerem, majd szusszanva emelem ki onnan, rázom le, és simítom hátra inkább tincseimet.
Hozzászólásai ebben a témában

Reiner Kende
INAKTÍV


got the spirit of a fela
offline
RPG hsz: 365
Összes hsz: 734
Írta: 2021. október 18. 00:08 | Link

MIHAIL
/ balaton közepén / esztelen és fesztelen / skubizd /  nico collins - on accident /

Tüdeje megtelik oxigénnel, nem kapzsi, az agya is kap belőle, így akaratlan jutnak eszébe a beszélgetéseik éppen csak egy pillanatra, de az elég. Mert aki most itt van vele, ismeri Kende legtöbb félelmét, amelyek az egyedüli rezzenést okozhatják a szürkéskék tekintet csillogásában. Kivételes bizalommal fordult hozzá miután az exrellonos exprefektus felajánlotta, hogy segít neki felállni a padlóról és az egész tényleg bejönni látszik. És még így is, megannyi fontos dolgot és emléket magánál tart és senkivel nem beszél róluk. Ez is illik hozzá. Elmosolyodva bólint egy aprót. Ő  az élet szerencsejátékosa: attól függ mit dob a gép, majd dönt: kitartóan folytatja, vagy hagyja az egészet a francba és röhögcsélve másra szánja az idejét. Még a sors is beleszédülne.
- Az vagyok? - mosolyra húzódó ajka szélesedik sokkal jobban, majd megvonja a vállát. - Szerintem vannak dolgok, amiket nem lehet félbehagyni - mondjuk azok a röhögések, amikor a barátaival már sírva az asztalt csapkodják, mert egyszerűen nem lehet kibírni és már egymás jókedvétől hullámzik köztük a nevetés ingere. Vagy amikor képes megérezni az elemét és az nem csak éppen felcsapódik, hanem kitart és nyugodtan folyik le, míg végül elmúlik. Nem zavartatva magát fröcsköli le a félhomályban kivehető arcot. Ez is mennyivel jobb, hogy elért addig. - Dehát ez víz - hogy lehetne undorító a legfenomenálisabb dolog, ami valaha létezett? Mindegy, hát ezek szerint van akinek nem jön be. Gödröcskéje süpped halványan arcába, vigyorgásról nevetéssé váló nevetése pedig megköveteli, hogy fogai is kibukkanjanak. - Mondanám, hogy sajnálom, de a grimaszod mindent megért! - azzal elmerül, majd ismét hátára feküdve bukkan fel és lebeg a víz felszínén, mint egy hulla...hopp.
- Kérdezhetek valamit? - vicces, szinte minden pénteki napja azzal telik, hogy egy-másfél órán keresztül Sztravinszkij kérdéseket szegez az irányába, aztán ő is saját magának, most mégis zöld jelzésre vár a másiktól. Maga se tudja miért, nem is érdekli, így van és kész.

Hozzászólásai ebben a témában


RIDE THE WAVES AND LIVE THE LIFE.
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
offline
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2021. október 18. 12:41 | Link


Ki gondolná, hogy olyan apróságokon múlik az ember egy estéje, minthogy az ismerősöknek is igencsak nagy túlzással mondható személyek nyüstölésének eleget téve jössz el egy olyan party hajóra, amit a magadénak is mondhatnál már. Túl egyszerűnek tűnik. Valami olyannak, ami arra enged következtetni, hogy ezen a hajón kell lenned, hogy találkozz a nem hivatalos pácienseddel, akinek majdnem minden félelméről tudsz. Olyasmi, amit mások sorsnak csúfolnak. Én inkább szükségnek mondanám. Sokkal jobban hangzik, mint beadni a derekamat valami olyannak, amit nem én irányítok. Ajkaim mellett kékjeim is mosolyognak, mikor ismét rápillantok. A visszakérdezésre ingatom meg fejemet, majd hátravetve fürkészem ismét a fekete eget, benne és/vagy rajta a töménytelen mennyiségű csillaggal.
- Ha ez a véleményed, akkor így van. Csak tarts ki mellette - vonom meg vállaimat aprón. Mert az élet nem olyan könnyű, hogy egy-egy dolgot csak azért, mert foggal-körömmel kapaszkodsz belé, ne hagyhasd félbe. A szükség nagy úr, és ha tudod, mire van szükséged, akkor az elhatározásod elkopik, és haladsz afelé, amire szükséged van. Ez nem önzőség, mindössze a saját magad iránt érzett tisztelet. Fejem billen előre, amivel egy időben érzem meg a vizet arcomon. Természetesen az undor automatikusan látszik is rajta, hangot is adok neki, de inkább csak tincseim közé túrva igyekszem elfelejteni, hogy egyáltalán megtörtént. Nem kapok rá sok esélyt.
- Igen. Azonban nem győzöm felhívni a figyelmed, hogy ez tavi víz. Tudod mit jelent ez? Halak laknak benne - és igen. Ez az a pont, ahol végérvényesen le is esik, hogy valóban egy kibaszott tó vizében hemperegtem nagyjából, mintha én is valami kurva hal lennék. Látványosan borzongok meg, halk hangot is hallatok hozzá. - Örülök, hogy jó a kedved - nyammogok kicsit, majd esnek vissza rá kékjeim, ahogy kitör belőle a nevetés. Akaratlan ugyan, de az én ajkam szeglete is megmoccan, majd felfelé ível kissé, ámbár nem nevetek - sőt, nem is nevetek - olyan jókedvűen, mint Reiner. Szemeimet forgatom meg, fejem megint hátravetem, és mindössze lesandítok rá a kérdésre.
- Kérdezz - mosolygásra késztet a helyzet iróniája, de ennek most nem adok hangot. Ugyanolyan pozícióban várom, hogy elhangozzék a kérdés, mint ahogy az előző közben is voltam.
Hozzászólásai ebben a témában

Reiner Kende
INAKTÍV


got the spirit of a fela
offline
RPG hsz: 365
Összes hsz: 734
Írta: 2021. október 19. 00:23 | Link

MIHAIL
/ balaton közepén / esztelen és fesztelen / skubizd /  nico collins - on accident /

Reiner Kende mosolya ritkán rezzen úgy, ahogy ebben a pillanatban. A feje tele van a kis lófasz szitus emlékekkel, ami egyesek szemében simán lehetne jelentéktelen, mire a navinés úgy áll hozzájuk, mintha a világ legjobb dolgai lennének. Így van el, mint hal a vízben, de most Sztravinszkij hangsúlya egy pillanatra elgondolkodtatja: mi van ha a valós vívódásai amikkel hónapok, lassan évek óta küzd, sosem zajlanak majd le nyugodtan? Mint a partot nyalogató hullámok, vágod, azok, amelyek nem baszódnak neki a szikláknak és szűnnek meg hirtelen létezni, hiába való küzködéssel. - Így is van… - nem az a határozott, élettel teli a hangsúlya, amivel mindig is ejti. A végére mégis visszaáll a mosolya az igazira. - Olyasmire gondoltam, mint amikor meghúzom a futamot, ég a tüdőm és frankón savasodok, de csak elérem azt a retek falat - nyugis, mesélős a hangja, pillanatra marad csendben. - Vagy miután akkor is megcsikizem a húgomat, ha megtömtem lángossal az Almádi bódénál - halkan felnevet, mert igazából talán most először említi Sztravinszkijnak úgy Kittit, hogy ne egy pénteki alkalmon ücsörögnek. Más ez így.
Nevetése  csillapodik, még mindig kicsit viszi a víz, de nem tud nem szórakozottan nézni a másikra, ahogy leírja, hogy márpedig a Balaton tavában halak élnek, a barackba! - Tudom! Tiszta jó! - vigyorog szélesebben, ahogy elvan, mint a befőtt. Lepillant Sztravinszkij felsőtestére, amíg megborzong, akaratlan ráncolja a szemöldökét egy pillanatig, majd az újabb megjegyzéssel tör fel belőle a nevetés. Haver, úgy csinál, mintha hering parti lenne és a nyálkás kis cuppogók között kellene vergődnie! - Csak engedd el - táncsolja és már vetődik is fel a víz tetejére. - Ha így csinálsz, tök jó, ahogy dobál - mondja még, majd pici csend után tolja is a kérdést a kérdésről, amit fel sem tett. Na ez olyan macerás, hogy ilyet se csinál többet, majd csak kérdez. Nem csoda, hogy általában úgy szokta, jobb is az a módi.
- Szerinted miért olyan rohadt fontos az embereknek a felszín? - némán vesz levegőt, hogy tuti fennmaradjon és ne süllyedjen alább, egyik kezét még a feje alá is teszi és hagyja, hogy a víz el legyen vele.
Hozzászólásai ebben a témában


RIDE THE WAVES AND LIVE THE LIFE.
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
offline
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2021. október 28. 23:02 | Link


Más a szavak lejtése, feltűnt. Hogyne tűnne fel? A péntekeim szerves része, hogy minden figyelmemet Reinernek szenteljem, szinte már-már ki vagyok rá élezve, azonban eszem ágában sincs megemlíteni neki. A helyzet más - nem egy pénteki alkalommal ülünk egymással szemben, ami esetlegesen kissé bonyolíthatja a dolgokat a későbbiekben, de ezen ráérek akkor aggódni. Ha egyáltalán megteszem. Elgondolkodva hallgatom szavait, és valóban úgy csapódik le az egész, hogy egy kellemes cseverészésben veszünk részt, mint rég nem látott barátok, valami mégis van, ami más.
- A futamot is van lehetőséged félbehagyni - szólalok meg halkan, lassabban. - Más kérdés, hogy eszedbe sem jut megtenni - mosolyodom el halványan, majd szemöldököm szalad ráncba. Értetlen pislogok párat, nézek rá, mintha most látnám először, ajkaim el-elnyílnak egymástól, mielőtt megszólalnék. - Mi az a lángos? - süt rólam, belőlem és hangomból is az értetlenség, ahogy elhangzik a kérdés. Egyértelmű, hogy valami ételre kellene asszociálnom, de valahogy képtelen vagyok magam elé képzelni ezt a lángosnak hívott… bármit is. Undorítónak hangzik.
Majdnem annyira, minthogy éppen halak lakta vízben úszkálok, ami igencsak későn jut el a tudatomig. Nem mintha már bármit is tudnék kezdeni a szituációval, de attól még bosszantó, hogy magamnak kreáltam az egészet - mert olyan jó ötletnek tűnt beleugrani. Sóhajtva emelem fel kékjeimet a hajóra, aminek a fedélzetéről már a különböző színű fények villognak az ég felé. Oldalvást sandítok a jó tanácsra, szemeimet megforgatva pillantok vissza inkább a hajóra. Engedjem el, és fetrengjek még rajta. Persze, azonnal. Csak előbb megvárom, amíg jön a kérdés. Halvány mosoly kerül ajkaimra.
- Biztonságérzetet ad - felelem gondolkodás nélkül. Lehunyom szemeimet, mikor a gondolatok törleszkednek egymás elé, és így is szólalok meg újra. Nem szükséges Reinerre néznem. - A felszín arra van, hogy mutogasd az embereknek, akik nem szeretnének mélyebbre látni, így elfogadják azt. Azonosítanak vele, tehát olyan vagy, amit mutatsz feléjük: erős, határozott, szép, kedves, lényegében mindegy. Ha azt mutatod, akkor az vagy, mikor lehet belül szétesel éppen - pillanatnyi szünetet tartok, ahogy lassan nyitom ki kékjeimet. Elveszek a feketeségben. - Erőt ad - még ha hamisat is -, miközben megvéd a csalódástól és a fájdalomtól - fejezem be végül halkan.
Hozzászólásai ebben a témában

Reiner Kende
INAKTÍV


got the spirit of a fela
offline
RPG hsz: 365
Összes hsz: 734
Írta: 2021. november 28. 19:10 | Link

MIHAIL
/ balaton közepén / esztelen és fesztelen / skubizd /  nico collins - on accident /

Más a helyzet, mint eddig bármikor, és ezzel kéz a kézben jár az is, hogy más a beszélgetés is. De nem annyira. Most is van értelme, most sem viszonyul másképpen Sztravinszkijhoz… igazából pont olyan ez, mint amikor találkoztak a járőrözéskor. Oké, azóta valamivel többet tud róla és fordítva, így nem is kell helyet csinálnia saját szavainak, a másik anélkül is tudja, hogy soha nem fordult meg a fejében megállni egy futam közepén. A fején megy a szemöldöközés, már majdhogynem zavarba jön, végül pedig őszintén neveti el magát. - Tényleg nem - csóvál a fején, majd pislog kicsit a kérdésre. Enyhe probléma lehet, hogy az agya automatikusan a legjobb haverját képzelte maga elé oldalra csapott karokkal és arccal az égnek, így aztán főleg nem bír nem elvigyorodni.
- A lángos egy magyar trash kaja. Olyan, mint a fánk, csak sós és a tetejét fokhagymával, tejföllel és sajttal spékelik meg, lekvár helyett. Nagyon olajos és mindig strandszezonban van, szóval szinte sosem ehetek. Ami nem para, mert a húgom képes megenni két ember adagját - amiről Brigitta jobb, ha soha nem fog tudni. Nedves hajából egy csepp esik szempillájára, így felnyúl és hátra tűri tincseit. Jól is van az úgy, két másodperc múlva megint máshogy fog állni, főleg miután tényleg csak körülveszi magát a vízzel és ide-oda ellebeg a hátán, a ringatásra már-már pencikézve. Ha nem szólna a hajóról lekúszó ritmus még lehet, hogy hümmögne is. Csak aztán felteszi a kérdést, és fülel a válaszra. Mihail most sem köntörfalazik, ő pedig úgy figyel rá, hogy szinte nem is pislog. A hajót nézi, aztán az eget. Picit még csendben van, majd akadozottan pillant oldalasan a másik felé. - Pont olyan hamisan védene meg, mint amennyire erőt adhatna? - kérdezi jóval halkabban, mint korábban. - Nem tudom. Ebbe így még sosem gondoltam bele. Úgy képzelem ez olyasmi, amikor az ember inkább elbújik a takaró alá - kitekert és gyerekes hasonlat, de ennél jobban nem tudná leírni. Elcsámborog a pillantása, arrébb evickélve engedi magát vissza és észrevétlen kezdi taposni a vizet. Szóra nyitja a száját, amikor fentről lekiabálnak, valami nyelven, amit ő speciel nem ért, de Mihail remélhetőleg igen. Valszeg menni kellene.
Azért még előtte birizgál a fülén, közben elmosolyodik és bár nem néz rá, neki intézi szavait. - Hé, Sztravinszkij… kösz - mosolya lesz szélesebb, és hagyja, hogy értse, amire akarja. Fejével biccent, hogy kövesse, majd a hajó hátsó része felé veszi az irányt, felmászik a nekik leengedett fémlétrán. Onnan nyújtja a kezét, ha esetleg szükség van rá. Borzongva, totál vizesen és feszülő izmokkal gravírozik el, az emberek között az emeletre, ahol a ruhákat ledobták. Összekapná a holmijait, amikor két törölközőt hoznak nekik és ő meglepetten borzol a haján. Aztán esélytelen, hogy ismét a másik közelébe jusson. Megjelenik az edzője, a fél baráti társaság és mindegyik sztorizni, kérdezgetni és röhögni kezd, miközben elrángatják és valami poharat nyomnak a kezébe. Még válla felett vigyorogva hátra pillant, de nagyvalószínűséggel Sztravinszkijt is körbeveszik a sajátjai.
Kösz-kösz ᨓ
Hozzászólásai ebben a témában


RIDE THE WAVES AND LIVE THE LIFE.
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
offline
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2021. november 30. 18:11 | Link


Nagyon vicces étel lehet, ha Reinert ennyire vigyorgásra készteti, de türelmesen várom a választ. Nem is lenne olyan fontos megtudnom, őszintén szólva kicsit sem érdekel, de amíg végre nem a problémáiról kell beszélnünk, amik kiteszik a mindennapjait, mindenről hajlandó vagyok kisebb monológokat hallgatni. Ki tudja? Talán még a kötetlen beszélgetés is segít neki közelebb jutni ahhoz, amit el szeretne érni. Túl az elemi mágián.
- Ez gusztustalan - közlöm a tömör, őszinte véleményemet az egészről, ahogy befejezi. Közben talán még pislogni is elfelejtettem, ahogy csak mondta és mondta, bennem az undor egyre csak nőtt. Hogy lehet ilyet megenni? És hogy lehet két ember adagját? Igyekszem moderálni magam, legalább az arcomról tűnjön el az egyértelmű véleményem, amin végül a feltett kérdése segít.
A végére kerül halvány mosoly ajkaimra. Az elhangzott szavak nem csak szavak, hanem érzések. Túlságosan tudom, miről beszélek ahhoz, hogy a szavak mögött ne legyen semmi, mégis igyekszem tárgyilagos maradni. Visszakérdez, én pedig vállat vonok - amolyan emberfüggő, közlöm ezzel az egyszerű mozdulattal, míg fejemet kapom fel az oroszra. Szemeim elé kapva kezemet nevetek fel hangosan, míg fordulok a hajó hátulja felé. Vigyorogva bólintok egyet felfelé, kékjeim megakadnak azonban Reineren, így nem mozdulok. Elmosolyodom a szavakon, majd csak nézem, ahogy távolodik tőlem. Sok méter van már köztünk, mire én is mozdulok, a lenyújtott kezet megfogva érintik meztelen talpaim a fém felületet. A kézre rászorítok, véletlen se mozdulhasson el, miközben előre dőlök, és fülébe szólalok meg rekedtes, mély hangon.
- Bármikor - távolodom el minimálisan, oldalra sandítva mosolyodom el, majd engedem útjára. A törölközőért nyúlok ki reflexszerű mozdulattal, hajamat törlöm meg vele, alóla sandítok ki a társaságra, hogy hangosan nevessek fel ismét. Képmutató faszok. Mégsem érzékelem, hogy Reiner visszanézne, így nem zavartatva magamat veszem el a gondosan összehajtogatott ruhákat, hogy felöltözzek és immár csak a társasággal, meg azokkal, akik szemtelen módon hozzánk csapódtak, töltsem el a maradék időt.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek