Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

Véletlen akadt bele egy külföldi csapatba még a fővárosban pár napja, mikor is ügyeket intézett. Útbaigazítást kértek, majd végül egyfelé mentek és csak úgy dőltek a szavak. Magát is meglepte vele, hogy ilyen közvetlenségre adta a fejét, de mondhatni, jól is esett. Mintha kicsit megint a tengerentúlon lett volna, csak éppen egy métert se moccant az országhatártól elfelé. Bulis társaság, abszolút látni, hogy gőzt kiadni jöttek ebbe a kicsiny országba, no meg, többeknek egyik kedvence az itteni konyha. Így végül beültek gulyást enni, jó csípősen, majd később lángost is belvárosban és mire hazakeveredett, már volt pár új barátja.
Jó, nem így megy ez, azonban szót szó követett és még mielőtt hazamennének, vágytak valami másra is a fővárosi forgatagon kívül, így bedobta, hogy van egy másik, nem hivatalos fő is a tudatban. Így kerültek végül Siófokra, az Újhold adta energia pedig bőven hajtotta előre. Nem öltözte túl magát, laza inget, sortot és tornacipőt húzott, zsebeibe dugta a fontos kellékeket és már otthon sem volt. Egy laza kajálás, majd ahogy a nap lefelé indult, úgy ébredt fel a városnak ezen szakasza. Nappal strandolók, hatalmas felfújható állatok és gyerekzsivaj uralja, ahogy azonban az est közeledik, a tömeg változik. Hazafelé igyekvők, fiatalok még csak gondolva az esti mulatságra, vacsorájukat elkötő ráérős emberek. És végül eltűnnek, ahogy a sötét beáll, másfajta fények villódznak, eltűnnek a műanyag állatkák és más faj költözik helyükbe. Hangos ricsaj, éppen miért is honnan, zene szól, ahogy halad előre az ember, sokféle, mindenhonnan más és más. A központi helyet a strandon kialakított színpadnál foglalja el mindenki, aki nem éppen valami ihatóért áll sorba. Először a sétány elején lévő italboltban vásároltak, bár ugyan már nemigen lehet közterületen ilyet művelni, mégis elfogyott. És végül, felszabadulva a tömegtől való iszonytól, szinte már bátran vetette bele magát az éjszakába.
Mire kettőt fordult, már sehol se voltak. Lemaradt, kezében két pohár, szomjas volt, hát italra vágyott. A hideg sör kellemes ujjainak, tekintete azonban őket keresi, mindhiába. Pánik helyett lazán vállat von, nagyot kortyol és a tömegen vág át. Épp oldalra lép, amikor egy feltűnően csinos arccal találja szemben magát. A szőkeség amerre mozdul, az pont útját állja, merő véletlen talán, ahogy végül szórakozottan lötyög a ritmusra és a lépésekre. A kezében tartott mojito-ra néz végül, majd nyújtja felé. Nem tett bele semmit, vette annak, aki már ki tudja hol jár és a kezében csak felmelegedne. Ha nem kell, majd megissza ezt is. Megint jó estének néz elébe... de most csak a ritmus jár a fejében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=833470#post833470][b]Helvey Belián Balázs - 2021.06.30. 20:25[/b][/url]

Véletlen akadt bele egy külföldi csapatba még a fővárosban pár napja, mikor is ügyeket intézett. Útbaigazítást kértek, majd végül egyfelé mentek és csak úgy dőltek a szavak. Magát is meglepte vele, hogy ilyen közvetlenségre adta a fejét, de mondhatni, jól is esett. Mintha kicsit megint a tengerentúlon lett volna, csak éppen egy métert se moccant az országhatártól elfelé. Bulis társaság, abszolút látni, hogy gőzt kiadni jöttek ebbe a kicsiny országba, no meg, többeknek egyik kedvence az itteni konyha. Így végül beültek gulyást enni, jó csípősen, majd később lángost is belvárosban és mire hazakeveredett, már volt pár új barátja.
Jó, nem így megy ez, azonban szót szó követett és még mielőtt hazamennének, vágytak valami másra is a fővárosi forgatagon kívül, így bedobta, hogy van egy másik, nem hivatalos fő is a tudatban. Így kerültek végül Siófokra, az Újhold adta energia pedig bőven hajtotta előre. Nem öltözte túl magát, laza inget, sortot és tornacipőt húzott, zsebeibe dugta a fontos kellékeket és már otthon sem volt. Egy laza kajálás, majd ahogy a nap lefelé indult, úgy ébredt fel a városnak ezen szakasza. Nappal strandolók, hatalmas felfújható állatok és gyerekzsivaj uralja, ahogy azonban az est közeledik, a tömeg változik. Hazafelé igyekvők, fiatalok még csak gondolva az esti mulatságra, vacsorájukat elkötő ráérős emberek. És végül eltűnnek, ahogy a sötét beáll, másfajta fények villódznak, eltűnnek a műanyag állatkák és más faj költözik helyükbe. Hangos ricsaj, éppen miért is honnan, zene szól, ahogy halad előre az ember, sokféle, mindenhonnan más és más. A központi helyet a strandon kialakított színpadnál foglalja el mindenki, aki nem éppen valami ihatóért áll sorba. Először a sétány elején lévő italboltban vásároltak, bár ugyan már nemigen lehet közterületen ilyet művelni, mégis elfogyott. És végül, felszabadulva a tömegtől való iszonytól, szinte már bátran vetette bele magát az éjszakába.
Mire kettőt fordult, már sehol se voltak. Lemaradt, kezében két pohár, szomjas volt, hát italra vágyott. A hideg sör kellemes ujjainak, tekintete azonban őket keresi, mindhiába. Pánik helyett lazán vállat von, nagyot kortyol és a tömegen vág át. Épp oldalra lép, amikor egy feltűnően csinos arccal találja szemben magát. A szőkeség amerre mozdul, az pont útját állja, merő véletlen talán, ahogy végül szórakozottan lötyög a ritmusra és a lépésekre. A kezében tartott mojito-ra néz végül, majd nyújtja felé. Nem tett bele semmit, vette annak, aki már ki tudja hol jár és a kezében csak felmelegedne. Ha nem kell, majd megissza ezt is. Megint jó estének néz elébe... de most csak a ritmus jár a fejében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=833532#post833532][b]Kállay L. Dóra - 2021.07.01. 17:06[/b][/url]

Sok minden történt az elmúlt fél évben, de nem adtam meg az örömöt senkinek sem ahhoz, hogy meglássa, olykor még nekem is lehetnek problémáim, s nem mindig olyan tökéletes az életem. Vagyis, nem egészen, mert Borlai barátomnak szerintem volt egy olyan különleges képessége, hogy megérezte, ha valami nem stimmel. Ő még rá is kérdezett, előtte nem tudtam leplezni az érzéseimet, s ha rossz napom volt, akkor rajta csattant az ostor. De ezt leszámítva nem igen volt más, aki tudott volna bármit is az életemről vagy az érzéseimről. Bertalan bátyámat lekötötte a munkája, hogy teljesítsen és apám oldalán grasszáljon néha, mert hát Ő a tökéletes gyermek. Ákos meg…neki meg volt a maga baja, a balesete óta amúgy is sokszor fordult magába, és talán emiatt, kicsit eltávolodtunk egymástól. Igazából azt sem tudtam, hogy mi történt vele mostanság. Én meg ott voltam egyedül, néha buliztunk Leilával, s ha épp nem szórakoztam, akkor minden energiámmal a tanulmányaimra koncentráltam. Bizonyítani akartam apámnak, ezért kétszer annyit küzdöttem, mint bárki más ezen a képzésen. Furcsa mód, már a hétvégéim is ebbe csaptak át, s ha épp nem a tankönyveket és jogszabályokat forgattam, akkor a testemet edzettem, vagy a pálcaforgatást gyakoroltam. Sok volt ez, kicsit megterhelő, ezért is jött jól a szünet, a nyár, és egy kis kikapcsolódás.
A Balatonra baráti társasággal utaztunk le, egyikünknek sem volt párja, nem is voltunk olyanok, akik csak úgy elköteleződnének más mellett, szóval mondhatjuk, hogy szabadon szórakozhattunk. A sokadik napon a Plázsra mentünk le, mert ott mindig pezsgett az élet, jó volt a levegő és klassz zenekarok léptek fel. Éppen az egyik színpad közelében buliztunk, a barátnőim az előző estén leakasztott srácok társaságában múlatták az időt, én meg hol egy mentolos cigivel a számban, hol meg egy pohár citromos vodka-szódával élveztem a zenét, s fürkésztem a társaságot. Már épp elfogyott az italom, az egyik srác vitte el a poharam, hogy újat hozzon az egyik pulttól, így csak táncolgattam, s élveztem a zenét, míg az egyik fordulatnál szembe nem találtam magam egy jóképű fickóval. Nem mondhatnám, hogy olyan nagyon érett korban lett volna, de legalább egy tízessel biztosan idősebb volt nálam, ezeket a szeme alatt megülő, apró ráncokból ítéltem meg. Máris jobb kedvem lett, még egy mosolyt is villantottam felé, mire egy teli poharat nyújtott felém.
Egy kicsit meglepődtem, egyik szemöldököm feljebb csusszant, de aztán ahogy újra szemügyre vettem az egyébként ismerősnek tűnő arcot, némi merengést követően csattantam fel. - Helvey? Micsoda véletlen - elnevettem magam, mert sikerült beazonosítanom, hogy Ő is Bagolyköves. Túl jól nem ismertem, pletykákat néha hallottam, meg a DÖK-ben régebben ténykedtünk együtt, de nagyjából ennyi volt az, amit tudtam róla.  A mosolyom kiszélesedett, máris szívesebben vettem el tőle az italt, s úgy kortyoltam bele, hogy közben tekintetemmel Belián pillantását fürkésztem. - Mohijo, imádom. Hogy kerülsz ide? Levitás csoportot kísértél, vagy szólóban bulizol? - nem örültem volna, ha a háttérben felbukkan néhány kis okoska, mert az biztos, hogy véget vetett volna a jó kis bulihangulatnak. Közben végig vezettem rajta a pillantásom, fogalmam sincs, hogy mit csinált magával, de nagyon jól nézett ki ma este.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=833563#post833563][b]Helvey Belián Balázs - 2021.07.01. 20:16[/b][/url]

Ahogy a nyakát nyújtja, mintha távolabb látná az egyik arcot, de pont nem arra néz, ahol ő is van, így aztán ennyi is volt a dolog. A tömeg másik felén van – ha ő az és nem csalnak szemei –, kiabálni meg pont annyi értelme lenne, mint ásványvizet venni egy ilyen helyen. Mármint érti ő, hogy van, aki vezet, de mindenki tudja, hogy az alkoholt is vizezik, az meg simán csapvíz, aminek olyan árat szabnak, hogy az embert elviszi az infarktus amikor kézhez kapja. Akkor már tartalmasabbra költ, ivott ő már esernyős, mentes koktélt is, na nem ma, hanem máskor, csak azok nagy része rettenetesen édes. A sör nem üt olyan hamar, azért is döntött ma emellett, bár becsusszant kettő vagy három rövid, amitől nem állt fejre szerencsére, csak kellemesen lazult le és engedi el magát. Vagyis engedné, ha éppen nem arról lenne szó, hogy elkeveredett. Komolyan meg van átkozva ezzel, most már bizonyosságot nyert a dolog, mert nem egyszeri és nem kétszeri a dolog. Már-már lassan muszáj lesz úgy kalkulálnia a programjait, hogy legyen vészhívása ha nem találna utat vissza, vagy plusz időt hagy arra, hogy szerencsétlenkedjen. Most esze ágában sincs senkit sem hívni, nem akar egyelőre Bogolyfalva közelébe keveredni, nagyon is jól érzi magát, főleg ahogy az agyát szép lassan elborítja a kellemes bizsergés. Nekikoccan valaki, de csak vigyorog, kikerül másokat, lötyög és libben. Nem annak érzi, de mások simán azt hiszik, hogy egy laza csávó és amit csinál, az jól is néz ki. Végül is, ha már feltalálja magát egyedül, rossz nem lehet. Talán minden korty nélkül elveszett bociszemekkel nézne körbe és körbe, ide sem jött volna eleve, de egy valamit megfogadott magának: kiélvez minden percet és kilép a kicsi, aprócska zónájából. Nem nagyon, de… valamennyire kell.
Ennek késztetése, ahogy, első látásra valaki idegennel lép kontaktba. Semmit sem tervez, semmit sem gondol, csak menne tovább, ahogy vélhetően a csaj is, mégsem jutnak előre, csupán közelebb egymáshoz. Az italt adta át neki, hirtelen megmozdulásként, majd ahogy közelebbről is meg tudta nézni, rájött, hogy nem is olyan idegen. Nevét hallja ajkairól, kicsit le és oda kell hajolnia, mint minden buliban, mert hangos a zene és ekkor esik le neki.
- Dóra! Hát ez tényleg az – Ákos testvére, találkoztak már futólag, bemutatták neki és volt is pár dolog, amikor egyszerre ügyködtek. Nincs nagy ismeret, viszont, így könnyebb, ha nem teljesen idegen. Nem úgy néz ki, mint aki ismeri mi történt eddig, vagyis, nem lát aggodalmat a tekintete mélyén. Ez már jobb, még jobb. Lássák csak azt, ami most van.
- Jöttem egy csoporttal, de azok… elkeveredtem – von vállat. Úgy néz ki, az ital jó választás, akaratlanul, bár nem nagyon látott még nőt, aki visszautasította volna. - Náhh. Dehogy kísérek levitásokat. Már szólóban – ha kísérne, akkor főleg nem itt lenne, hanem valami családbarát helyen. Műanyag poharát végül megemeli és a másikéhoz koccintja finoman.
- Egészségünkre – kortyol egy nagyot, majd a habot lenyalva szája széléről, még mindig kissé követve a zene ritmusát, figyel a másikra, tüzetesebben. Lenge ruha, ringó csípő, majd szökik vissza figyelme arcára. - És te? Kikkel? - mert biztos nem egyedül, és nem vele fog itt most mulatni. Egy ital, aztán mindenki megy a maga dolgára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=834339#post834339][b]Kállay L. Dóra - 2021.07.14. 21:11[/b][/url]

Nevetnem kellett, de nem gúnyból vagy kárörvendésből. Az öröm hozta fel belőlem a jókedvet, ami köszönhető volt a már elfogyasztott italoknak is, ám az, hogy egy ismerős ismeretlennel sodort össze a sors, megdobta a kedvem. Egyedül amúgy is kezdtem elunni ezt a koncertet, asszisztálni nem akartam a barátnőim srácai mellett, szóval ha Helvey most nem botlott volna belém, akkor valószínűleg tovább tébláboltam volna a színpad előtt, vagy visszamegyek a szállásomra. Belián viszont a lehető legjobbkor jött, az italt meg is köszöntem, s máris koccintásra emeltem a poharat, ha már volt oly kedves, hogy meghívott.  - Áhá, szóval így ismerkedsz, jó duma - nevettem el magam, ezzel picit húzni akartam, meg egy kis mosolyt kicsalni belőle, vagy még többet, ha eddig még nem nevetett eleget.
- Huhh, most megnyugtattál, mert halkan megsúgom neked -közelebb is kellett hajolnom, hisz tombolt a zene, s csak így tudtunk kommunikálni - Nem bírom a levitásokat, annyira okoskák, hogy az már fáj - nevettem el magam, de ezzel is inkább a lányokra gondoltam, mert a fiúk közt azért akadtak olyanok, akikkel normálisan el lehetett beszélgetni.
- Egészségünkre! - koccantak végül össze azok a poharak, s a kóstolást követően elismerően hümmentettem, mert akaratlanul is eltalálta az egyik kedvenc italomat. - Mindig Mohijo-val mászkálsz, vagy ez véletlen választás volt? - kíváncsi mosolyra húzódott a szám, bár úgy láttam, hogy sört iszik. Akkor talán valaki másnak vehette az italt, talán azok közül valakinek, akit keresett. Még szerencse, hogy nem találta meg őket, így jutott el hozzám ez a finom itóka. - Néhány barátnőmmel érkeztem, de ők - legyintettem egyet mosolyogva - találtak már társaságot- jegyeztem meg, pillantásom lopva végig futott Helveyn. - Mit szólnál, ha együtt buliznánk? - kérdeztem egy mosollyal, s még mielőtt szólt volna, már belé is karoltam, és kicsit előrébb húztam őt, egy kicsit üresebb placcra, hogy kedvünkre táncolhassunk, s élvezhessük a zenét. Felé fordulva pördültem is egyet, majd a csípőmet mozgatni kezdtem a zenére, s rámosolyogtam Beliánra, majd nevetve neki löktem oldalának a  csípőmet. - Szereted ezt a számot? Mi a kedvenced? - füléhez hajolva kérdeztem, majd újra kortyoltam a poharamból, amiből lassan ürülni kezdett a finom Mohijo.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=834484#post834484][b]Helvey Belián Balázs - 2021.07.18. 22:51[/b][/url]

Igazából most már megint nincs fogalma arról, hogy a Plázs melyik részére keveredett. A fene se érti itt a zsúfoltságot, már ami a bárokat tekinti. Az ember lép kettőt és már másikban van, miközben szinte az előbbiből ki sem lépett. Mégis megférnek egymás mellett, az éjszaka hangos, ilyet máguséknál aligha talált eddig. Nemigen érti, miért ennyire más, mert addig rendben van, hogy varázslat és nem varázslat, de mintha egy lehetetlen mély szakadék állna a kettő között. Vagy épp égig érő fal.
- Jah, most lebuktam baszki – röhög egy sort, miután kortyolt párat, Dóra pedig közölte, így ismerkedik. Igazából, fogalma sincs, hogyan. Mindig más szedte fel, vagy ült le mellé, magától sosem lépett igazán. Sőt. Ez a mostani annyira spontán jött, hogy ideje nem volt gondolkodni és nem is akar már egy ideje. Levetkőzni dolgokat, amiket nem tud, nem akar vagy egyszerűen csak lehetetlent remél. Ő mindig az marad, akit összeszedtek mások, csak most takarózik valami mással. Jó lenne tudni, mivel és mit akar ebből kihozni.
- Na, mondjad – hajol kicsit lejjebb, hogy még jobban átjöjjön a súgás és persze, hogy tényleg hallja, mert a hely nem lett csendesebb. Nem csak a zene, de mások is magyaráznak ezerrel, meg úgy kiáltoznak, mulatnak, ez ezzel jár. Megint csak felnevet a dologra és megrázza a fejét.
- Hé, én is levitás vagyok! Izé, csak voltam de na – okosnak azonban nem nevezné magát. A tudása még megvolt hozzá, már amihez, de az élethez… ahhoz egyenesen ostoba néha. De nem baj, így szokták meg bizonyára. Dóra sem gondolta olyan komolyan, ha tippelnie kellene, ellenben azt igen, hogy egy csapat levitás nem szívesen diszkóznak éjjel, inkább csendesen mulatna valami mást. Ő is, de most kell az új.
- Cheers – vagy mi a fenének mondják azt. Koccan és iszik, nem sok marad belőle, mintha szomjas lenne folyamatosan, de az alkohol ilyen, itatja magát. - Másnak vettem, merthogy ez csajos pia. Aztán eltűnt és hát marha nagy szerencsém volt csak, na – nem szépít, nem kertel, azonban örvendetes, hogy nem a semmiért adott ki pénzt. Bár más issza, de még mindig jobb, mint a tuják közé önteni. Ki tudja eleve, kik vannak ott, ugyebár. Itt, ebben a városban nyáron, mindent IS látni lehet és minden megtörténhet. Közelebb hajol, ahogy beszélni kezd ismét.
- Ahh, az ő bajuk akkor – legyint egyet ő is, menjenek, ha akarnak. Biztos találtak ők is valakit, vagy szimplán valamiért elkeveredtek. Megesik. - Benne vagyok – vigyorog egy sort, majd már megy is. Nem kell sokat húzni, ahogy hely van rá, már mozdul is bele a tömegbe. Nem egy nagy táncos, a ritmust azonban el tudja kapni és ringatózik vele. A pohár tartalmát issza ki végül, majd, mivel szemetes nincs a környéken, meg úgy nem is akar keresni, a földre ejti és úgy ropja tovább. Felnevet, amikor a lány csípője koccan az övének, közelebb araszol és vele mozdul tovább.
- Nem tudom mi ez, de jó a ritmusa! - válaszol, mert neki ez csak „tucc-tucc” meg „diumdisu” muzsika. - Áhh, olyat itt nem játszanak, mert nem rock and roll hely. Deee jó lesz ez – azzal már ropja is tovább, hol finoman átkarolva a másikat, hol csak mellette, előtte. Nem is figyel semmire, felesleges.
- Kérsz még? - hajol közelebb hozzá, ahogy a pohárra nézve közelebb vonta magához. Pont jókor, mert egy enyhén bemindenezett ember ugrál épp a közelükbe. De erre megint csak nevet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=834960#post834960][b]Kállay L. Dóra - 2021.07.28. 20:39[/b][/url]

Egy kis flört sosem ártott, s bár nem számítottam arra, hogy távol Bagolykőtől majd épp egy egykori diákkal sodor össze a sors, ha már így hozta, nem volt ellenemre ez a kis játék, meg amúgy is. Ez a vérembe volt kódolva, szerintem mindenkivel flörtöltem, akitől akartam bármit is, legyen szó szívességről, kapcsolatról vagy csak haverkodásról. Belián pedig egész jó társaságnak tűnt, jobbnak, mint az a két ismeretlen srác, akik a barátnőimnek ugyan bejöttek, de az én figyelmemet már nem keltették fel. Szóval miért is ne ihatnék meg vele egy italt, s miért is ne mulathatnánk együtt? Hogy volt-e valakije, hogy akivel érkezett, az mennyire jött számításba, őszintén szólva, nem érdekelt. Jól akartam érezni magam, s ezen volt a hangsúly. - Jóóó, de tudod drága, hogy értem - nevetve legyintettem is egyet, mielőtt még jobban is elmerülnénk a témában, s védőbeszédet mondana azokért a szegény, szerencsétlen kis okoskákért. Nem tehettem róla, egyszerűen zsigerből kerültem őket, kivéve azt a Somogyit, ő szerintem kilógott közülük, csak ne pesztrálta volna a madárkát. De hát ilyen a szerelem, nem?
A koccintáshoz járt egy kacsintás is, meg egy széles mosoly. - Most legyek gonosz? Szerintem pukkadjon is meg, ha így szó nélkül lelépett. Na gyere - invitáltam táncra, nehogy szegényem bedepizzen valami ismeretlen luvnya miatt. A finom itóka közben fogyott, egy pillanat erejéig sem hagytam, hogy a figyelmét más terelje el, jókedvűen táncoltam vele, s még a karjaimat is összefontam a nyaka körül, hogy így közelebb kerülve hozzá, tovább mozgósítsuk csípőinket. - Egész jól mozogsz Helvey, ezt mind titkoltad eddig? - kérdeztem nevetve, aztán húzódtam el kicsit, hogy kiigyam az utolsó kortyot is. - Aha, de most igyunk valami ütősebbet, meghívlak! - nevetve megfogtam a kezét, és a tömegen át indultam a part közeli nyitott bárhoz. Elég sokan tobzódtak a közelében, de sikerült átpréselnem magam az unottan ácsorgó pasasokon, akik bambán hol az italukat nézték, hol meg a lányokat.
- Nos Helvey, remélem felkészültél. Két Flaming Lamborghini-t kérek - fordultam a báros felé, szokásos mosolyt villantva, s míg a mixer neki állt elkészíteni az italunkat, Beliánra emeltem a pillantásom. - Mennyire bírod az alkoholt? - kérdeztem kíváncsi mosollyal, ekkor gyújtották meg a nekünk készülő italokat, melyeket lángolva tolt elénk a bármixer.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=835668#post835668][b]Helvey Belián Balázs - 2021.08.12. 22:34[/b][/url]

Semmi sem tilt semmit. Az egész helyzetben ez a féktelenség és gátak nélküli érzet a legijesztőbb talán. Rég nem érzett ilyet, még egy másik életben, akkor volt ilyen felszabadult és spontán. Mintha kicsit az lenne és mégsem, sebek és hegek nélkül, melyek nem csak testét, hanem lelkét is beborítják. Talán ma este érezhet úgy, hogy ezekből semmi sincs, nem hordoz magával semmit sem és senkit sem. Elhagyta rövid ismeretségét, mégsem esett pánikba, nem kezdett el kutatni és rettegni, hanem röviden talált magának mást és másik utat. Mintha csak gyakorolná, hogyan találja fel magát egyedül. És ez csak jó, olyan jó, amit már mondtak neki, hogy tegye meg, lépje meg. De azt is tudja, hogy ez még sokáig nem lesz rá jellemző. Kezdetnek ez is szép.
- Persze, persze – bólogat is hozzá, pont elkapja a zene ritmusát és ütemét és mellé, jól jön ki. Tudja hát mire gondolt és igazat is ad neki. Itt, ebben a szituációban nem akar tanár lenni, nem akar a szenvedő, sem semmi más lenni. Csak felszabadult. Erre megint az alkohol a kulcs? Azt már jól ismeri, emeli is ajkához a poharat és kortyol. Remekül kezdi magát érezni, minden pillanattal előrébb van ebben.
A mosolyt viszonozva kortyol újabbat, majd hajol előrébb, hogy hallja is, mit beszél. Nevet egy sort rá, a fejét ingatva a dologra, de igazat ad neki. Mondjuk nem szó nélkül volt, hanem inkább ő volt idióta és szakadt le, de ebbe már nem akar belemenni.
- Ez nem is gonosz – mert valóban nem. Ha annyira akarnák, visszajöttek volna érte, keresnék, de azt se érzi, hogy a telefonja zizegne, pedig az egyiknek megadta a számát is, ha jól emlékszik. Vállat von, hogy akkor legyen így és hagyja magát húzni a parkett felé, illetve az ütembe, ami végül átjárja mindenét. Elengedve magát mozdul, szabad keze simul a nő derekára, ahogy nyakát karolja át és így veszi át a vezetést, már ha létezik itt ilyen igazán.
- Csak egy kicsit – vigyorodik el a felfedezésre, ámbár mozogni mindenki tud, az alkohol elhiteti hogy tud táncolni, a többi pedig adott. Lelassít, szinte megáll, ahogy a nő iszik és hamar eltűnik a saját pár, utolsó cseppje is, miközben leengedi a kezét.
- Ó, oké – nem mintha okos dolog lenne keverni vagy tetézni az állapotát, de ezt már elengedte a sokadik korty után. Nem mond nemet, semmire sem, így követi megint, mintha ma az lenne a dolga, hogy Dórát kísérje, bármit is tesz. Megáll a pultnál, poharát gyors kidobja, elengedi, majd kíváncsian figyeli a nőt, hogy mire készül. Hogy felkészült-e? Nem, sosem fog, de most úgy tesz, mintha, így bólint egyet.
- Ööö, nem nagyon. De cserébe vicces szoktam lenni – ez mát nem hangzik jól. Nagyot mereszt a szemein, amikor látja meggyulladni az italt. Ó, remek, ez akkor tényleg fejre fogja állítani? - Ha elalszik, le kell húzni? - ilyet még nem ivott, de kedvtelve nézi a lángokat, amik ha eltűnnek, ő már kóstol is. Igen, ez erős lesz de koccintásra tartja a poharat, arca csak kicsit nyúlik.
- Hát, a mai estére!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=835876#post835876][b]Kállay L. Dóra - 2021.08.18. 15:46[/b][/url]

Helveynek nem ismertem a bulis oldalát, igazából sehogy sem ismertem őt, csak azt tudtam róla, hogy jó ideig a DÖK-ben tevékenykedett és különféle rendezvényeket bonyolított le mondhatni sikerrel Mihail jobbkezeként. Utóbbit jobban ismertem, és hallani lehetett pletykákat is, miszerint ők ketten is, de mivel a kastélyban sokszor, sokfélét pletykálnak, nem akartam fölösleges kreálmányokra rákérdezni. Az mondjuk érdekelt volna, hogy Helvey a csajokat vagy a pasikat preferálja-e, de azt hiszem, hogy ez remek este ennek kiderítésére.
- A vicces fiúkat szeretjük - mondtam neki nevetve, miközben a rendelt italok lángolva érkeztek elénk. - Is, vannak, akik szívószállal isszák, miközben még ég, de ihatod úgy is, ha már elaludtak a lángok - mondtam úgy, mintha nagyon tapasztalt lennék, pedig csak egyszer kóstoltam ilyet egy Budanekeresdi buliban.
- Egészségünkre, az estére! - ujjaimat a pohár köré fűzve, megemeltem a poharat, hogy aztán jókedvű mosollyal koccintsam azt Belián poharához. Ezután jött a kóstolás, de mi az, hogy kóstolás? Az ilyen italt egy húzásra kell elfogyasztani, ezért magam is így tettem, hogy aztán szusszanhassak egyet, míg a pokol lángjai torkomat karistolták.
- Huhh, ez aztán az ital - mondtam nevetve, érezhetően megcsapott az ital ereje, azonnal melegem lett, s még az ujjaim mentén is éreztem a bizsergést. A zene továbbra is dübörgött, sokan szállingóztak a színpad köré, szinte zsúfolásig megtelt a plázs, s őszintén, nem sok kedvem volt hering módjára befészkelődni ennyi izzadt ember közé. Leginkább megmártóztam volna a Balatonban, így a Naplementében, s ahogy ez a gondolat felvillant bennem, úgy kaptam is a mellettem ülő srác keze után.
- Gyere Helvey, mártózzunk meg! - nevetve húztam magam után, nem volt messze a part, s a homokhoz érve már rúgtam is le magamról a papucsot, elengedve a kezét pedig dobtam le magamról a nyári ruhát, egyiket a másik után.
- Na mi van? Ne szégyenlősködj - mondtam nevetve, ezzel biztatva, hogy kezdjen már vetkőzni ő is, de ezt nem megvárva, már futottam is be a vízbe, s az enyhe hullámok közül pillantottam vissza rá.
- Mi lesz már Helvey? Csak nem félsz a víztől? - kiabáltam felé nevetve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=836619#post836619][b]Helvey Belián Balázs - 2021.09.05. 21:08[/b][/url]

Nem volt sem titok, sem nyílt tény, hogy mire képes, ugyanis elengedte vagy nem volt épp olyan állapotban. Tény és való, hogy sok-sok éve azonban főleg volt idő és alkalom arra, hogy megmutassa, mire képes. „Kapcsolatai” nagy részét is onnan szedte össze, mikor mennyi időre, aztán mikor bemarták, ez elszakadt. Itt, csak olyan „wish-ről rendelt” másolat ha akad, mégis, Dórának még ez a fajta is meglepő lehet. Nincs különösebb ok vagy épp a szenvedés huszonhatodik fejezete, egyszerűen csak ezt akarta. Hektikus, hogy mikor és mit akar, hol jobb, hol rosszabb, de az, aki a felszínen van, semmi mást, csak a jóleső bizsergést, amely fel-felfut a gerince mentén.
- Ó, ez megnyugtat – nevet vele egy sort, majd az italokra pillant. Nem semmi, azt kell mondani, ez tipikusan az az ital, amit normál esetben elutasítana, mert túl erős az ő szervezetének. Az sem a legjobb, hogy bájitala mellé fogyaszt bármit is, csak éppen nem hallotta volna, hogy tilos, így aztán, mostanság nem is volt rest meglépni azt. Nem lesz jó vége, csak a mai estének, reméli. Az, hogy hol fetreng majd, már más kérdés.
- Szerintem és lepörkölném a szemöldököm, amit meg szeretek, így… ja – tehát vár. Nem kell sok, hiszen nem az a cél, hogy a pokol itala legyen, így egy apró kóstolás után már tudja, ez ütni fog. Csak az íze kedvéért, de tudja, ezt nem nyalogatni kell, akkor sokkal rosszabb. Ivott ő már elég pálinkát, aminek a hőfoka kiégetne bármit, így aztán tudja, hogy lehet kellett volna kérni kísérőt, de nem akar gyengének tűnni, mintha bizonyítani akarna a nőnek. Nem akar, csak nem is tudja. Koccannak a poharak, ahogy biccent, majd épphogy ajkaihoz emeli, mire Dóra már dönti befelé. Elmormog egy „hűbazdmeg”-et halkan, majd nagy levegőt véve, követve a másikat, csak dönti lefelé. Az utolsó korty marad szájában és marja ki az utolsó ízlelőbimbóit, miközben a poharat leteszi. Egy nagyot nyel, teste megrázkódik kissé, érzi, ahogy mászik lefelé benne az alkohol, kimarja magának az utat.
- Ez méreg, nem ital – köhint egyet, amint lenyelte az utolsó kortyot. Ha a nőt nem, őt ez most megütötte. Már érzi a zsibbadást, ahogy saját ajkába harap, ott szokta először megérezni, hogy spicces. Aztán szép sorjában mindenhol. - De kurva jó – jegyzi meg, szinte már kimondja, hogy még egyet, de a nő megragadja a karját és húzni kezdi. Még szerencse, hogy nem esik hanyatt.
- Megmártózniiiii? - kihúzza a tömegből, el a zenétől, ahol most pörögne. Leesik neki, hogy mit szeretne, a nap utolsó sugarai még tökéletesen megvilágítják, ahogy vetkőzni kezd. Megállva esik le keze maga mellé, ahogy megmoccan benne valami és nem az ital. Feje billen kissé oldalra, hogy a ruhák darabja a földön végzik és ha nem szól hozzá, ő elnézelődik még egy ideig. Fejét megrázva pislog az arcára.
- Lemaradtam, mi? Ja, várj, mindjárt – rég nem az, vagyis de, de nem akkor, amikor agya kikapcsol. Ujjaival szedi szét a gombokat, löki le vállairól az inget, hogy nadrágja övével hadakozzon, sietve. Mintha hirtelen és gyors menet készülne, végül felröhögve követi a másikat a vízbe. Ő, attól félni? Soha.
- Jól van már na, itt vagyok. Ennyire hiányoztam? - vigyorog a másikra, majd egy az egyben, lábát betámasztva kapja az ölébe, készen állva arra, hogy a vízbe dobja, de egyenlőre csak fordul vele egyet. - Inkább neked kellene félned, mit szólsz? - dob egyet rajta, majd gyalogol beljebb. A zenét innen is tökéletesen hallani, a hűs víztől testére libabőr költözik. - És most? Pancsolni szeretnél? - pillant le rá, vigyorogva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=836895#post836895][b]Kállay L. Dóra - 2021.09.14. 19:31[/b][/url]

- A szemöldököd nekem is tetszik Helvey, szóval vigyázz rá - szavaimat egy mosollyal kísértem, ezután jöhetett a pokoli ital, ami végigperzselte a torkomat. Elszoktam már az ilyen erős italtól, az elmúlt napokban lightosabb koktélokat szürcsöltünk a többiekkel, de ehhez az estéhez most ilyen bivaly ital dukált, nem beszélve arról, hogy Helveynek sem ártott az, ha az ital beizzítja, s a táncparkett ördögévé varázsolja.
A pillanatnyi grimasz sietve szökött át arcomon, üres poharam már a pulton landolt, tekintetem azonban Beliánt fürkészte, s ahogy megbirkózott Ő is az itallal, úgy nevetve meg is tapsoltam bátorságáért. Még nem tudta, hogy miféle  ital ez, azt meg nem mertem neki megsúgni, hogy eddig ötből hárman kapásból visszautasították ezt a kis koktélt, ismervén az erejét.
- Az, de abból is a jobbik fajta - jegyeztem meg egy huncut mosollyal, az ital szinte pillanatok alatt átjárta testemet, melegem lett és határozottan meglendült a kedvem is pozitív irányba. Rögtön jött is a kedv, hogy mártózzunk egyet a Balcsiban, ha már csak egy karnyújtásnyira van, mert a DJ és a zenekar még később is itt lesz, táncolni még úgyis ráérünk.
- A vízben, tudod! Na gyere már! - húztam nevetve a part felé, ott viszont már elengedve a kezét előre siettem, hogy minél előbb érezhessem a hűs hullámokat testem körül. Szerencsére a fürdőruháról is gondoskodtam, ilyen strandfesztiválokra mindig úgy mentem, hogy a ruci alá fürdőruhát húztam.
- Mi van, segítsek? Beakadt az öved? - nevetve kiabáltam neki immár a vízből, majd pillantásom a Balaton távolabbi része felé vezettem, s egy kicsit gyönyörködtem a lemenő nap gyönyörű narancssárga fényeiben. Az alkohol még mámorítóbbá tette ezt a pillanatot, mintha egy festmény kelt volna valóra. Közben Belián is megérkezett, hallottam, ahogy becsobban a vízbe, s amint felé fordítottam a fejem, Ő már ott volt mellettem, és azzal a gyorsasággal az ölébe is kapott. - Nagyon, már azt hittem, egyedül hagysz a cápák közt - nevetve incselkedtem vele, ahogy karjaimat a nyaka köré fűztem, csak lazán, mintha pihentetném csuklóimat. És talán épp ez volt a vétek, mert nem számítottam Belián kis akciójára. Kérdésére épp csak, hogy felhúztam kérdően a szemöldököm, máris repültem hátrafelé, s a meglepettségtől még sikítottam is egyet, mielőtt elnyelt a víz.
A hajam így elázott, de egye fene, ez sem zavart most, nem haragudtam rá, inkább csak röhögtem, mikor újra előbukkant a fejem a vízből. - Nagyon nagy kölyök vagy Te - nevetve ráztam meg a fejem, miközben ujjaimmal hátrasimítottam a tincseimet, hogy azok ne lógjanak az arcomba. A nedves szálak így a fejemre simultak, egy kicsit még a sminkem is elázott, de nem volt olyannyira erős, hogy úgy nézzek ki, mint egy ázott útszéli.
Kicsit hátrébb úsztam, de nem túl messzire, mert Belián is közelebb sétált, így talán ha egy fél emberhossz volt köztünk. Kérdésére azonban csak egy játékos mosoly szökött az arcomra, majd kipattintva fürdőruha felsőm pántját, jobbommal lengettem magasba a felsőt, ezzel szabaddá téve előtte a kebleimet. Lehet, hogy drága Belián pancsolásra készült, nekem azonban más ötletem akadt.
- Nos? Elkapsz, vagy tovább pancsizol? - kérdeztem kacéran, aztán hirtelen a víz alá merültem, s már csak a fürdőruha felsőm maradt a víz felszínén.  Nem tudtam, hogy mennyire gyors, de megpróbáltam a víz alatt a háta mögé úszni, s ha sikerült, kiemelkedve a habokból, immár a háta mögött voltam, s nevetve kocogtattam meg a vállát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=837799#post837799][b]Helvey Belián Balázs - 2021.10.06. 21:50[/b][/url]

Felnyúl, mintha érezné, hogy össze van borzolva és megigazgatja azokat a szemöldököket. Nemigen foglalkozik vele, még gimiben volt mánia egy időben, hogy ki-kitépkedtek darabokat belőle, de miután mindig ordított, ha ezt tette, hamar felhagyott vele. Külön öröm, hogy a természet megkímélte és nem nőtt egybe, vagy olyanra, mint valami bokor, így aztán jó ott és úgy, ahol van.
- Hát köszönöm szépen. Én vigyázok – más kérdés, hogy amikor megtörténik a baleset, épp nem vigyáz. Inkább figyel az italra, mint bármi másra és az nem is engedi kalandozni. Kimarja torkát, gyomrát, az odáig vezető utat. Ez a folyékony tűz, meg van róla győződve, mégis megpróbál nem vinnyogni és torz arccal haldokolni. Mimikáját feszíti meg, ahogy végül enyhül az ital aromája. Kellett volna kísérő, úgy egy vödör víz vagy édes lőre, azonban nem kér ki semmit. Ideje sincs nagyon rá.
- Ezt is túl lehet élni – de azért, amikor a lány elfordítja a fejét, egyet azért még némán kiált, vagy csak hűti a nyelvét. Tényleg túléli, eldönti, hogy azért mégis kéne valami, ekkor azonban már húzzak is. Nos, ha már víz, majd nyel pár kortyot úgyis, ahogy ismeri magát, így aztán bőven
- Jó, jó, jó, megyek én – mintha komolyan valami akció lenne vagy vad buli, pedig csak a víz. A bikini a ruha alá rejtve hatásos kis ötlet, azonban ő erre nem gondolt, megoldja másképp. No nem csupaszon, az értéket kitéve avanzsálja a jelenlegit annak, csak felsőtestét és lábfejét csupaszítja le.
- Az ujjaim öregek már ehhez – arra persze csak nevet, hogy segítsen-e, mert végül hamar megvan, minden landol a földön egyelőre, hogy egész lényét, de egyelőre csak lábait engedje bele a vízbe. A hideg rögtön felkúszik, hátán, karján libabőr telepszik meg. Mégsem áll meg nyavalyogni, az erős ital bőven fűt rajta annyit és úgy, hogy már ne érezzen semmit fagyosnak.
- Cápák? - néz le, fordul körbe, amennyire tud vele és visszapillant rá. - Te mit szívtál? A Balatonban delfinek élnek, megmondta a Kozsó is – kényelmesedik el közben a karjában Dóra, bár nem sokáig. Azt mondják legjobb hamar túlesni rajta, így segített neki. Nevet hangosan, majd amint felbukik, úgy veti magát ő is a vízbe: mellette csattan, így kap még egy adagot, amit fröcsköl. Pár másodpercig siklik, úszik a felszín alatt, majd felbukkanva áll fel és rázza meg a fejét. Vizes tincsei állnak annyi felé, amennyire csak tudnak, de hamar nyúl oda és lapítja azokat a fejére, miközben visszalépked mellé.
- Ugyan. Te akartál pancsolni, szóval csak segítettem – vigyorog ismét. Az ital immáron fejében lekapcsolta azt, akit már régen a semmibe akart űzni. Nincs a bociszemű, szomorú mosolyú kis senki, most úgy érzi, hogy kiszabadult végre és azt tehet, amit csak akar. A zene ritmusára mozdul a vízben, majd áll meg, amikor Dóra hátranyúl. Végignézi, ahogy végül lekerül a bikinifelső lekerül róla, szabaddá téve a melleit. Nos, nem rejti véka alá, hogy most biztosan nem a szemeibe bámul, csak ezután vezeti arcára a tekintetét. Egy időre.
- Ó, hát ilyet én nem tudok – pillant le csupasz mellkasára, amire ráfog, mintha hasonló dús keblei lennének. - Szeretnéd, hogy elkapjalak? - mire azonban meg tudná tenni, eltűnik. Csak az apró textil marad, amit felvéve nézeget. Elvigyorodik maga elé, amikor hallja a vizet, ahogy felbukkan. A válla érintésére fordul hirtelen és kapja el a derekát, majd rántja magához, szorosan. Közvetlen közelről fúrja tekintetét az övéibe.
- Megvagy. És most? Játszol tovább? - tartja derekánál fogva, csúsztatja fel mégis rajta finoman ujjait. Szabad kezével finoman tűr el arcából pár kósza tincset, majd hajol közelebb, de egyelőre csak nyaka bőrére szusszant, mintha most ő akarna játszani. Egészen mást, mint eddig.